C. A Királyság Koráról – az utolsó kor

33. Amikor Jézus eljött az emberek világába, megnyitotta a Kegyelem Korát, és véget vetett a Törvény Korának. Az utolsó napokban Isten ismét testté lett, és ezzel a megtestesüléssel véget vetett a Kegyelem Korának, majd megnyitotta a Királyság Korát. Mindazok, akik képesek elfogadni Isten második megtestesülését, eljutnak a Királyság Korába, ráadásul képessé válnak arra, hogy személyesen elfogadják Isten vezetését. Bár Jézus eljött az emberek közé és sok munkát végzett, Ő csak az egész emberiség megváltásának munkáját teljesítette, és az ember vétekáldozataként szolgált; nem távolította el az ember összes romlott beállítottságát. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embernek a Sátán által megrontott beállítottságát teljesen eltávolítsa. Így miután az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten visszatért a testbe, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

34. Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több, mint a megváltás egy esete. Vagyis az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az ennyire mocskos embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztítottá válni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden ma végzett munka azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; az ige által hozott ítélet és fenyítés, valamint a finomítás révén az ember le tudja vetni a romlottságát és megtisztulhat. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tartaná valaki, helyesebb lenne azt mondani, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás munkája is, valamint az üdvösség munkájának második szakasza. Az embert az ige általi ítélet és fenyítés révén nyeri meg Isten, továbbá az ige általi finomítás, megítélés és feltárás által tárul fel teljesen az ember szívében lévő összes tisztátalanság, elképzelés, indíték és személyes reménység. Bár az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Ha azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, akkor csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni hajlamát. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. Az emberiség többsége nappal vétkezik, esténként pedig meggyón. Így, bár a vétekáldozat örökké hatékony az ember számára, nem lesz képes megmenteni az embert a bűntől. Az üdvösség munkájának csak a fele van elvégezve, mivel az ember beállítottsága még mindig romlott. Amikor például az emberek rájöttek, hogy Móáb leszármazottai, panaszos szavakkal álltak elő, felhagytak az élet hajszolásával, és teljesen negatívvá váltak. Vajon nem azt mutatja ez, hogy az emberiség még mindig képtelen teljesen alávetni magát Isten uralmának? Nem éppen ez az ő romlott sátáni hajlamuk? Amikor nem voltál fenyítésnek kitéve, a kezedet mindenki másnál, még Jézusnál is magasabbra emelted. És hangosan kiáltottad: „Légy Isten szeretett fia! Légy Isten bizalmasa! Inkább meghalunk, minthogy meghajoljunk a Sátán előtt! Lázadj fel a vén Sátán ellen! Lázadj fel a nagy vörös sárkány ellen! A nagy vörös sárkány szánalmasan veszítse el a hatalmát! Isten tegyen minket teljessé!” A kiáltásod hangosabb volt minden másnál. De aztán eljött a fenyítés ideje, és ismét kiderült az emberiség romlott beállítottsága. Ekkor elhallgattak kiáltásaik, és elhatározásuk kudarcot vallott. Ez az ember romlottsága; mélyebbre hatol, mint a bűn, ez olyasmi, amit a Sátán ültetett el, és mélyen gyökerezik az emberben. Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek; nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét, és az ige ítéletére kell támaszkodnia ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

35. Az utolsó napok munkája szavak kimondásából áll. Nagy változásokat lehet elérni az emberben a szavak segítségével. A változások, amelyek most ezekben az emberekben végbemennek e szavak elfogadásakor, sokkal nagyobbak, mint azok, amelyek a Kegyelem Korában a jelek és csodák elfogadásakor következtek be az emberekben. A Kegyelem Korában ugyanis a démonokat kézrátétellel és imádsággal kiűzték az emberből, de a benne lévő romlott beállítottság továbbra is megmaradt. Az ember meggyógyult betegségéből és bűneit megbocsátották, de ami azt illeti, hogy hogyan vethetné le az ember a benne lévő romlott sátáni beállítottságokat, azt a munkát még el kellett végezni rajta. Az ember csak meg lett mentve és bocsánatot nyert bűneiért a hite miatt, de az ember bűnös természete nem lett kiirtva, hanem továbbra is benne maradt. Az ember bűnei Isten megtestesülésének közvetítésével megbocsátást nyertek, de ez nem jelentette azt, hogy az emberben nincs többé bűn. Az ember bűnei a vétekáldozat révén bocsánatot nyerhettek, de arra vonatkozóan, hogy miként lehet az embert rábírni, hogy többé ne vétkezzen, és hogyan lehet bűnös természetét teljesen kiirtani és átalakítani, nincs rá módja, hogy ezt a problémát megoldja. Az ember bűnei megbocsáttattak, ami Isten keresztre feszítése munkájának köszönhető, ám az ember továbbra is régi romlott sátáni beállítottsága szerint élt. Mivel ez így van, az embert teljesen meg kell menteni romlott sátáni beállítottságától, hogy bűnös természete gyökerestől kiirtódjon, soha többé ne alakuljon ki, és így lehetővé váljon az ember beállítottságának átalakulása. Ehhez az embernek meg kellene értenie az életben való növekedés útját, meg kellene értenie az élet útját, és meg kellene értenie beállítottsága megváltoztatásának módját. Továbbá, az embernek eme útnak megfelelően kellene gyakorolnia, hogy beállítottsága fokozatosan megváltozhasson, és a fény ragyogása alatt élhessen, hogy minden, amit tesz, összhangban legyen Isten szándékaival, hogy levethesse romlott sátáni beállítottságát, és kiszabadulhasson a sötétség sátáni befolyása alól, ezáltal teljesen kiemelkedve a bűnből. Csak akkor fogja megkapni az ember a teljes üdvösséget. Abban az időben, amikor Jézus végezte a munkáját, az ember tudása Őróla még homályos és tisztázatlan volt. Az emberek mindig úgy hitték, hogy Ő Dávid fia, és azt hirdették, hogy Ő egy nagy próféta, a jóindulatú Úr, aki megváltotta az ember bűneit. Néhányan saját hitük erejéből meggyógyultak, ha csak a ruhája szélét megérintették; a vakok láttak, és még a halottakat is vissza tudták hozni az életbe. Az ember azonban képtelen volt felfedezni a mélyen önmagában gyökerező romlott sátáni beállítottságot, és azt sem tudta, hogy dobhatja azt el. Az ember sok kegyelmet kapott, például a test békéjét és boldogságát, azt, hogy egy családtag hite áldást hoz az egész családra, a betegségek gyógyulását, és így tovább. A többi az ember jó cselekedetei és istenfélő megjelenése volt; ha valaki ezek alapján tudott élni, akkor elfogadható hívőnek számított. Csak az ilyen hívők léphettek be a mennybe a halál után, ami azt jelentette, hogy megmenekültek. De életük során ezek az emberek egyáltalán nem értették az élet útját. Mindössze annyit tettek, hogy bűnöket követtek el, majd megvallották bűneiket egy állandó körforgásban, anélkül, hogy bármilyen módon megváltoztathatták volna a beállítottságukat: ilyen volt az ember állapota a Kegyelem Korában. Megkapta-e az ember a teljes üdvösséget? Nem! Ezért a munka e szakaszának befejezése után még mindig hátra volt az ítélet és a fenyítés munkája. Ennek a szakasznak az a célja, hogy az embert az ige által megtisztítsa, és ezáltal utat biztosítson neki, amelyet követhet. Ez a szakasz nem lenne gyümölcsöző és értelmes, ha a démonok kiűzésével folytatódna, mivel nem tudná kiirtani az ember bűnös természetét, és az ember megrekedne ott, hogy bűnei megbocsátás nyertek. A vétekáldozat révén az ember bűnei megbocsáttattak, mivel a keresztre feszítés munkája már véget ért, és Isten győzedelmeskedett a Sátán felett. De az emberben továbbra is benne maradt romlott beállítottsága, az ember még mindig vétkezhet és ellenállhat Istennek, és Isten nem nyerte meg az emberiséget. Ezért a munkának ebben a szakaszában Isten arra használja az igét, hogy leleplezze az ember romlott beállítottságát, és arra késztesse, hogy a megfelelő útnak megfelelően gyakoroljon. Ennek a szakasznak a munkája jelentőségteljesebb, mint az előző, és gyümölcsözőbb is, mivel most az ige látja el közvetlenül az ember életét, és lehetővé teszi az ember beállítottságának teljes megújulását; ez sokkal alaposabb szakasza a munkának. Ezért a megtestesülés az utolsó napokban kiteljesítette Isten testet öltésének jelentőségét, és teljesen befejezte Isten irányítási tervét az ember üdvösségére vonatkozóan.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

36. Az utolsó napok munkája az, hogy mindenkit fajtája szerint szétválasszon, és befejezze Isten irányítási tervét, mert közel az idő, és eljött Isten napja. Isten mindenkit, aki belép az Ő országába – mindenkit, aki mindvégig hűséges hozzá – Magának Istennek a korszakába viszi. Maga Isten korszakának elérkezése előtt azonban Isten munkája nem az, hogy az ember cselekedeteit figyelje vagy az ember életéről érdeklődjön, hanem az, hogy megítélje az ember lázadó mivoltát, mert Isten megtisztítja mindazokat, akik az Ő trónja elé járulnak. Mindenki, aki a mai napig Isten nyomában jár, az Isten trónja elé járul, és mivel ez így van, minden egyes ember, aki elfogadja Isten munkáját annak végső fázisában, Isten megtisztításának tárgya. Más szóval, mindenki, aki elfogadja Isten munkáját annak végső szakaszában, Isten ítéletének tárgya.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

37. Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal kell, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, csak így tud az ember igaz ismeretre szert tenni Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadó mivoltáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten szándékaiból, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen misztériumokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy megértse és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze csúf arcát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

38. A Sátán által oly mélyen megrontott emberiség nem tudja, hogy Isten létezik, és abbahagyta Isten imádását. Kezdetben, amikor Ádám és Éva teremtetett, Jahve dicsősége és bizonysága mindig jelen volt. Megrontása után azonban az ember elveszítette a dicsőséget és a bizonyságtételt, mert mindenki fellázadt Isten ellen, és teljes mértékben felhagytak az Ő félelmével. A hódítás mai munkája minden bizonyságtétel és minden dicsőség visszaszerzése és annak elérése, hogy minden ember imádja Istent, hogy legyen bizonyságtétel a teremtett lények között; ez az a munka, amelyet ebben a szakaszban el kell végezni. Pontosan hogyan lehet meghódítani az emberiséget? Úgy, hogy e szakasz szavainak munkájával teljességgel meg kell győzni az embert; leleplezéssel, ítélettel, fenyítéssel és könyörtelen átokkal maradéktalanul rá kell beszélni; az ember lázadó mivoltának leleplezése és ellenállásának megítélése által, hogy megismerje az emberiség igazságtalanságát és mocskát, és így e dolgok ellenpontként szolgáljanak Isten igazságos természetével szemben. Az ember meghódítása és teljes meggyőzése főként e szavakon keresztül valósul meg. A szavak az emberiség végső meghódításának eszközei, és mindenkinek, aki elfogadja Isten hódítását, el kell fogadnia az Ő szavainak csapását és ítéletét is.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (1.))

39. A Királyság Korában Isten szavakat használ arra, hogy bevezesse az új kort, megváltoztassa munkája eszközeit, és elvégezze az egész kor munkáját. Ezen alapelv szerint munkálkodik Isten az Ige Korában. Testté lett és különböző nézőpontokból beszél, képessé téve az embert arra, hogy valóban lássa Istent, aki a testben megjelenő Ige, és szemlélje bölcsességét és csodálatos mivoltát. Isten azért munkálkodik így, hogy jobban elérje az emberek meghódításának, tökéletesítésének és kirekesztésének céljait, ami a szavak munkára való használatának valódi értelme az Ige Korában. A szavak révén ismerik meg az emberek Isten munkáját, Isten természetét, az ember lényegét és azt, hogy az embernek mibe kellene bemennie. A szavakon keresztül valósul meg minden munka, amelyet Isten az Ige Korában kíván elvégezni. A szavak által fedetnek fel, vettetnek ki és próbáltatnak meg az emberek. Az emberek látták ezeket a szavakat, hallották ezeket a szavakat, és felismerték e szavak létezését. Ennek eredményeként eljutottak oda, hogy hisznek Isten létezésében, Isten mindenhatóságában és bölcsességében, valamint Isten embert szerető és megmentő szívében. A „szavak” kifejezés talán hétköznapi és egyszerű, de a megtestesült Isten szájából elhangzó szavak megrázzák a világegyetemet, átformálják az emberek szívét, elképzeléseit és régi beállítottságait, valamint az egész világ korábbi megjelenését. Az idők folyamán csak a mai Isten munkálkodik így, csak Ő beszél így, és csak Ő jön el így, hogy megmentse az embert. Ettől kezdve az ember Isten szavainak irányítása alatt él, az Ő szavainak pásztorlása és ellátása által az emberek Isten szavainak világában élnek, Isten szavainak átkai és áldásai közepette, az emberek többsége pedig az Ő szavainak ítélete és fenyítése alatt él. Ezek a szavak és ez a munka mind az ember üdvösségét szolgálja, Isten akaratának teljesítését és a régen teremtett világ eredeti megjelenésének megváltoztatását. Isten szavakkal teremtette a világot, szavakkal vezet minden embert a világegyetemben, szavakkal hódítja és menti meg őket, végül pedig szavakkal fog véget vetni az egész régi világnak, így végezve be irányítási tervének egészét.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

40. A Királyság Korában a megtestesült Isten szavakat mond, hogy meghódítsa mindazokat, akik hisznek Benne. Ez „a testben megjelenő Ige”; Isten azért jött el az utolsó napokban, hogy elvégezze ezt a munkát, vagyis azért jött, hogy beteljesítse a testben megjelenő Ige tényleges jelentőségét. Csak szavakat mond, és ritkán jelennek meg a tények. Ez a testben megjelenő Ige lényege, és amikor a megtestesült Isten elmondja a szavait, ez az Ige testben való megjelenése, és ez az Ige testet öltése. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt, és az Ige testté lett.” Ez (az Ige testben való megjelenésének munkája) az a munka, amelyet Isten az utolsó napokban fog elvégezni, és amely az Ő egész irányítási tervének utolsó fejezete, ezért Istennek el kell jönnie a földre, és testben kell kinyilvánítania szavait. Az, ami ma megtétetik, az, ami a jövőben megtétetik, az, amit Isten el fog végezni, az ember végső rendeltetése, azok, akik megmenekülnek, azok, akik elpusztulnak, és így tovább – mindez a munka, amit a végén el kell végezni, mind világosan kimondatott, és mindez azért történik, hogy a testben megjelenő Ige tényleges jelentőségét beteljesítse. A korábban kiadott adminisztratív rendeletek és az alapszabály az, hogy kik pusztulnak el, kik mennek be a nyugalomba – ezeknek a szavaknak mind be kell teljesülniük. Ez az a munka, amelyet a megtestesült Isten elsősorban az utolsó napokban végez el. Megismerteti az emberekkel, hogy hová tartoznak azok, akiket Isten eleve elrendelt, és hová tartoznak azok, akiket Isten nem rendelt el, hogyan lesz besorolva az Ő népe és fiai, mi fog történni Izráellel, mi fog történni Egyiptommal – a jövőben e szavak mindegyike beteljesedik. Isten munkájának üteme felgyorsul. Isten az igét eszközként használja arra, hogy kinyilatkoztassa az embereknek, hogy mit kell tenni minden korban, mit kell tennie a megtestesült Istennek az utolsó napokban, illetve az Ő szolgálatát, amelyet el kell végezni, és ezek a szavak mind a testben megjelenő Ige tényleges jelentőségét szolgálják.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

41. Ma Isten elsősorban azért lett testté, hogy elvégezze „a testben megjelenő Ige” munkáját, hogy az igét felhasználva tökéletesítse az embert, és elfogadtassa az emberrel a szó metszését és a szó finomítását. Ő a szavaival idézi elő, hogy ellátásban részesülj és életet nyerj, és ezek által látod meg az Ő munkáját és tetteit. Isten arra használja az igét, hogy fenyítsen és finomítson téged, így még ha fájdalmat is élsz át, az is Isten igéje miatt van. Ma Isten nem tényekkel, hanem szavakkal munkálkodik. Csak miután az Ő szava eljutott hozzád, akkor munkálkodhat benned a Szentlélek és okozhat neked fájdalmat vagy édes érzést. Csak Isten szava hozhat téged a valóságba, és csak Isten szava képes tökéletessé tenni téged. Ezért legalább ezt meg kell értened: az Isten által az utolsó napokban végzett munka elsősorban az Ő igéjének felhasználása arra, hogy minden embert tökéletessé tegyen és vezesse az embert. Minden munka, amit Ő végez, az igén keresztül történik; Ő nem használ tényeket arra, hogy megfenyítsen téged. Vannak idők, amikor egyesek ellenállnak Istennek. Isten nem okoz neked nagy kellemetlenséget, a testedet nem fenyíti meg, és nem élsz át semmilyen fájdalmat – de amint az Ő igéje elér hozzád, és finomít téged, az elviselhetetlen számodra. Hát nem így van? A szolgálattevők idején Isten azt mondta, hogy az embert a feneketlen mélységbe dobja. Valóban a feneketlen mélységbe került az ember? Egyszerűen a szavak használata révén, amelyekkel az embert finomította, az ember belépett a feneketlen mélységbe. És így az utolsó napokban, amikor Isten testet ölt, elsősorban az igét használja arra, hogy mindent beteljesítsen, és mindent kinyilatkoztasson. Csak az Ő szavaiban láthatod, hogy mi Ő; csak az Ő szavaiban láthatod, hogy Ő maga az Isten. Amikor a megtestesült Isten a földre jön, nem végez más munkát, minthogy szavakat mond, így nincs szükség tényekre; a szavak elegendőek. Ez azért van, mert Ő elsősorban azért jött, hogy ezt a munkát végezze, hogy az ember a szavaiban lássa meg az Ő nagy erejét és fensőbbségét, hogy az ember megláthassa a szavaiban az Ő alázatosságát és elrejtettségét, és az ember a szavaiban ismerje meg az Ő teljességét. Minden, amit birtokol, és mindaz, ami Ő, benne van az Ő szavaiban. Az Ő bölcsessége és csodálatos volta a szavaiban van. Ebben láthatod azt a sokféle módszert, amellyel Isten az Ő szavait mondja. Isten oly hosszú ideig munkálkodott, nagyrészt azért, hogy ellássa az embert, hogy leleplezze vagy megmetssze őt. Isten nem átkozza meg könnyelműen az embert, és még ha meg is átkozza, akkor szavak által teszi. Ezért ebben a korban, amikor Isten testté lett, ne próbáljátok újra azt látni, hogy Isten meggyógyítja a betegeket és kiűzi a démonokat, és ne keressetek állandóan jeleket – nincs értelme! Azok a jelek nem tehetik tökéletessé az embert! Hogy világossá tegyem: a jelenben maga a testet öltött, gyakorlati Isten nem cselekszik; Ő csak beszél. Ez az igazság! Szavakat használ arra, hogy tökéletessé tegyen téged, és szavakat használ arra, hogy etessen és itasson téged. Szavakat használ arra is, hogy munkálkodjon, és szavakat használ a tények helyett, hogy megismertesse veled az Ő gyakorlatiasságát. Ha képes vagy felfogni Isten munkájának ezt a módját, akkor nehéz negatívan hozzáállni. Ahelyett, hogy a negatív dolgokra összpontosítanál, csak arra kellene összpontosítanod, ami pozitív, vagyis függetlenül attól, hogy Isten szavai beteljesedtek-e, vagy sem, hogy bekövetkeznek-e a tények, vagy sem, Isten idézi elő azt, hogy az ember életet nyer az Ő szavaiból – ez minden jel közül a legnagyobb; sőt, ez vitathatatlan tény. Ez a legjobb bizonyíték, amelyen keresztül megismerhetjük Istent, és még a jeleknél is nagyobb jel. Csak ezek a szavak tehetik tökéletessé az embert.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

42. Az utolsó napokban Isten elsősorban arra használja az igét, hogy tökéletessé tegye az embert. Nem azért használ jeleket és csodákat, hogy elnyomja vagy meggyőzze az embert; ez nem tudja nyilvánvalóvá tenni Isten nagy hatalmát. Ha Isten csak jeleket és csodákat mutatna, akkor lehetetlen lenne világossá tenni Isten gyakorlatiasságát, és így lehetetlen lenne tökéletessé tenni az embert. Isten nem jelekkel és csodákkal teszi tökéletessé az embert, hanem az igét használja az ember öntözésére és terelgetésére, ami után bekövetkezik az ember teljes alávetettséget, és megismeri Istent. Ez a célja az Általa végzett munkának és az Általa mondott szavaknak. Isten nem a jelek és csodák felmutatásának módszerét használja az ember tökéletessé tételére – Ő szavakat használ, és sokféle munkamódszert alkalmaz az ember tökéletessé tételére. Legyen szó akár a szavak általi finomításról, akár a szavak általi metszésről, vagy gondoskodásról, Isten sokféle szempontból szól, hogy tökéletesítse az embert, és az ember jobban megismerje Isten munkáját, bölcsességét és csodálatos mivoltát. [...] Korábban már mondtam, hogy a győztesek egy csoportja keletről nyeretik meg, olyan győztesek, akik a nagy nyomorúságból jönnek. Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy ezek a megnyert emberek csak azután engedelmesek igazán, hogy megtapasztalták az ítéletet és a fenyítést, a metszést, és mindenféle finomítást. Ezeknek az embereknek a hite nem homályos, hanem valóságos. Nem láttak jeleket és ámulatba ejtő dolgokat, és semmilyen csodát sem; nem képesek beszélni magasztos szavakról és doktrínákról, és nem képesek hangot adni mélyreható felismeréseknek; ehelyett rendelkeznek a valósággal és Isten szavaival, valamint Isten gyakorlatias és igazi ismeretével. Nem képes-e egy ilyen csoport jobban megmutatni Isten hatalmas erejét?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)

43. Az utolsó napokban Isten testté lett, és elsősorban azért jött a földre, hogy szavakat szóljon. Amikor Jézus eljött, a mennyek országának evangéliumát hirdette, és beteljesítette a megváltás munkáját a keresztre feszítés által. Véget vetett a Törvény Korának, és eltörölt mindent, ami elévült. Jézus eljövetele véget vetett a Törvény Korának és elhozta a Kegyelem Korát; az utolsó napok testet öltött Istenének eljövetele véget vetett a Kegyelem Korának. Elsősorban azért jött, hogy az Ő szavait szólja – olyan szavakkal, amelyek tökéletesítik, megvilágítják és megvilágosítják az embert –, és hogy ezáltal eltüntesse a homályos isten helyét az ember szívében. Jézus nem ezt a szakaszát végezte a munkának, amikor eljött. Amikor Ő eljött, sok csodát tett, meggyógyította a betegeket és kiűzte a démonokat, majd elvégezte a keresztre feszíttetés megváltó munkáját. Ennek következtében az emberek elképzelései szerint Istennek ilyennek kell lennie. Mert amikor Jézus eljött, nem azt a munkát végezte, hogy eltüntesse a homályos isten képét az ember szívéből; amikor eljött, keresztre feszítették, meggyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat, és hirdette a mennyek királyságának evangéliumát. Egyik szempontból Isten megtestesülése az utolsó napokban megszünteti a homályos isten helyét az ember elképzeléseiben, így az ember szívében már nem létezik a homályos isten képe. Az Ő gyakorlati szavai és munkája, az Ő mozgása valamennyi földön, valamint a kivételesen gyakorlati és hétköznapi munkája révén, amelyet az emberek között végez, megismerteti Isten gyakorlatiasságát az emberrel, és eltünteti a homályos isten helyét az ember szívében. Más szempontból Isten a teste által kimondott szavakat arra használja, hogy az embert teljessé tegye, és mindent véghez vigyen. Ezt a munkát fogja Isten az utolsó napokban elvégezni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten jelenleg végzett munkájának megismerése)

44. Az utolsó napokban Isten elsősorban azért jött, hogy elmondja szavait. A Lélek szemszögéből, az ember szemszögéből és egy harmadik személy szemszögéből beszél; különböző módokon beszél, egy ideig az egyik módot alkalmazza, és beszédmódját arra használja, hogy megváltoztassa az ember elképzeléseit, és eltüntesse az elhomályosodott Isten képét az ember szívéből. Ez az Isten által végzett fő munka. Mivel az ember azt hiszi, hogy Isten azért jött, hogy meggyógyítsa a betegeket, kiűzze a démonokat, csodákat tegyen, és anyagi áldásokat adjon az embernek, Isten elvégzi a munkának ezt a szakaszát – a fenyítés és az ítélet munkáját –, hogy eltüntesse ezeket a dolgokat az ember elképzeléseiből, hogy az ember megismerje Isten gyakorlatiasságát és normalitását, és eltávolítsa Jézus képét a szívéből, és helyébe egy új istenkép lépjen. Amint az emberben lévő istenkép elöregszik, bálvánnyá válik. Amikor Jézus eljött, és elvégezte a munka e szakaszát, nem képviselte Isten teljességét. Tett néhány jelet és csodát, mondott néhány szót, majd végül keresztre feszítették. Ő Istennek csak egy részét képviselte. Nem képviselhette mindazt, ami Istentől való, hanem inkább úgy képviselte Istent, hogy Isten munkájának egy részét végezte el. Azért van így, mert Isten oly nagy, oly csodálatos és kifürkészhetetlen, és mert Isten minden korban csak a munkájának egy részét végzi el. Az Isten által ebben a korban végzett munka elsősorban az, hogy az élet szavaival látja el az embert; leleplezi az ember természetlényegét és romlott beállítottságát; valamint felszámolja a vallásos elképzeléseket, a feudális gondolkodást, az elavult gondolkodást, valamint az emberi tudást és kultúrát. Ezeket a dolgokat mind meg kell tisztítani azáltal, hogy Isten szavai leleplezik azokat. Az utolsó napokban Isten szavakat használ, nem pedig jeleket és csodákat, hogy tökéletessé tegye az embert. Arra használja a szavait, hogy feltárja, megítélje, megfenyítse és tökéletessé tegye az embert, és így Isten szavaiban meglássa az ember Isten bölcsességét és szeretetreméltóságát, valamint megértse Isten természetét, és Isten szavain keresztül tekintsen Isten cselekedeteire. A Törvény Korában Jahve az Ő szavaival kivezette Mózest Egyiptomból, és szólt néhány szót az izráelitákhoz; akkoriban Isten cselekedeteinek egy része feltárult, de mivel az ember képességei korlátozottak voltak, és semmi sem tehette teljessé a tudását, Isten továbbra is beszélt és munkálkodott. A Kegyelem Korában az ember még egyszer meglátta Isten tetteinek egy részét. Jézus képes volt jeleket és csodákat tenni, betegeket gyógyítani és démonokat űzni, aztán keresztre feszíttetni, majd három nappal később feltámadt, és testben megjelent az emberek előtt. Istenről az ember nem tudott ennél többet. Az ember annyit tud, amennyit Isten felfed neki, és ha Isten nem fedne fel neki többet, akkor az ember ilyen mértékben határolná be Istent. Isten tehát tovább munkálkodik, hogy az ember egyre mélyebb tudást szerezzen Róla, és így fokozatosan megismerje Isten lényegét. Az utolsó napokban Isten arra használja a szavait, hogy az embert tökéletessé tegye. Romlott beállítottságodat Isten szavai leplezik le, és vallásos elképzeléseidet Isten gyakorlatiassága váltja fel. Az utolsó napokban Isten elsősorban azért lett testté, hogy beteljesítse a szavakat: „az Ige testté válik, az Ige testté lesz, és az Ige megjelenik a testben”, és ha erről nincs alapos tudásotok, akkor nem fogtok tudni helytállni. Az utolsó napokban Isten elsősorban olyan munkafázist szándékozik beteljesíteni, ahol az Ige testet ölt, és ez Isten irányítási tervének egyik része.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten jelenleg végzett munkájának megismerése)

45. Az utolsó napok munkájában az ige hatalma nagyobb, mint a jelek és a csodák megnyilvánulásáé, és az ige hatalma felülmúlja a jelek és csodák tekintélyét. Az ige leleplezi az ember szívének mélyén eltemetett összes romlott beállítottságot. Nem áll módodban magadtól felfedezni őket. Amikor ezek az igén keresztül lelepleződnek előtted, természetes módon felfedezed őket; el kell majd ismerned őket, és teljesen meg leszel győzve. Vajon nem ez az ige tekintélye? Ez az ige munkájának ma elért eredménye. Ezért az ember nem a betegségek gyógyítása és a démonok kiűzése által menekülhet meg teljesen a bűneitől, és nem is a jelek és csodák megnyilvánulásával válhat egészen teljessé. A betegség gyógyításának és a démonok kiűzésének hatalma csak kegyelmet ad az embernek, de az ember teste még mindig a Sátáné, és a romlott sátáni hajlam továbbra is megmarad az emberben. Más szóval, ami nem tisztult meg, az még mindig a bűnhöz és a szennyhez tartozik. Az embert csak azután nyerheti meg Isten és azután válhat megszenteltté, ha az ige révén megtisztul.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

46. A munka ezen szakasza megvilágítja számodra Jahve törvényét és Jézus megváltását, és főként arra szolgál, hogy megértsd Isten hatezer éves irányítási tervének teljes munkáját, és értékeld ennek a hatezer éves irányítási tervnek minden jelentőségét és lényegét, és megértsd a Jézus által végzett összes munka célját és az Általa mondott szavakat, és még a Biblia iránti vak hitedet és imádatodat is. Lehetővé teszi számodra, hogy mindezt alaposan megértsd. Eljutsz oda, hogy megérted mind a Jézus által végzett munkát, mind Isten mai munkáját; megérted és meglátod a teljes igazságot, az életet és az utat. A Jézus által végzett munka szakaszában miért távozott Jézus anélkül, hogy elvégezte volna a befejező munkát? Mert Jézus munkájának szakasza nem a befejezés munkája volt. Amikor a keresztre szegezték, az Ő szavai is véget értek; a keresztre feszítése után az Ő munkája teljesen befejeződött. A jelenlegi szakasz más: Miután a szavakat végig elmondták, és Isten egész munkája véget ér, csak akkor fejeződik be az Ő munkája. A munka jézusi szakaszában sok szó maradt kimondatlanul, vagy nem fogalmazódott meg teljesen. Jézust azonban nem érdekelte, hogy mit mond vagy mit nem mond, mert az Ő szolgálata nem a szavak szolgálata volt, ezért miután a keresztre szegezték, eltávozott. A munkának az a szakasza főként a keresztre feszítés érdekében történt, és nem hasonlít a mostani szakaszhoz. A munkának ez a mostani szakasza elsősorban a befejezés, a tisztázás és az összes munka lezárása érdekében történik. Ha a szavakat nem mondják el teljesen végig, akkor nem lesz mód e munka befejezésére, mert a munka ezen szakaszában minden munkát szavakkal fejeznek be és valósítanak meg. Abban az időben Jézus sok olyan munkát végzett, amely az ember számára felfoghatatlan volt. Csendben távozott, és ma is sokan vannak, akik nem értik a szavait, akiknek a megértése téves, mégis azt hiszik, hogy helyes, és nem tudják, hogy tévednek. Az utolsó szakasz teljesen véget vet Isten munkájának, és lezárja azt. Mindenki eljut oda, hogy megértse és megismerje Isten irányítási tervét. Az emberben lévő elképzelések, az ő szándékai, csalóka megértése, Jahve és Jézus munkájáról alkotott elképzelései, a nem hívőkkel kapcsolatos nézetei és valamennyi egyéb eltorzulása ki lesz javítva. És az ember meg fogja érteni az élet minden helyes ösvényét, és az Isten által végzett minden munkát és a teljes igazságot. Amikor ez megtörténik, a munkának ez a szakasza véget ér.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (2.))

47. Ha az emberek megrekednek a Kegyelem Korában, soha nem szabadulnak meg romlott beállítottságuktól, és még kevésbé ismerik meg Isten eredendő természetét. Ha az emberek mindig a kegyelem bőségében élnek, de nincs meg az az életút, amely lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék Istent, vagy hogy megelégítsék Őt, akkor soha nem fogják igazán megnyerni Őt a Benne való hitükben. Ez a fajta hit valóban szánalmas. Amikor befejezted e könyv olvasását, amikor megtapasztaltad a megtestesült Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor úgy fogod érezni, hogy a hosszú évek óta élő vágyaid végre megvalósultak. Úgy fogod érezni, hogy csak most láttad igazán Istent szemtől szembe; csak most pillantottad meg arcát, hallottad személyes kijelentéseit, értékelted munkájának bölcsességét, és valóban megérezted, mennyire gyakorlati és mindenható. Úgy fogod érezni, hogy sok olyan dologra tettél szert, amit a korábbi időkben az emberek soha nem láttak, és nem is birtokoltak. Ekkor világosan tudni fogod, hogy mit jelent hinni Istenben, és mit jelent igazodni Isten szándékaihoz. Természetesen, ha ragaszkodsz a múltbeli nézetekhez, és elutasítod vagy tagadod Isten második megtestesülésének tényét, akkor üres kézzel maradsz, nem szerzel semmit, és végül bűnösnek nyilvánítanak az Istennel szembeni ellenállásban. Azokra, akik képesek alávetni magukat az igazságnak és Isten munkájának, a második megtestesült Isten – a Mindenható – neve alatt lesz szükség. Képesek lesznek elfogadni Isten személyes vezetését, több és felsőbb igazságot, valamint a valódi életet elnyerve. Olyan látomásuk lesz, amelyet a múlt emberei sohasem láttak: „Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog” (Jelenések 1:12-16). Ez a látomás Isten egész természetének kifejeződése, és az egész természetének kifejeződése egyben Isten munkájának kifejeződése is a jelen megtestesülésében. A fenyítések és ítéletek áradatában az Emberfia az Ő eredendő természetét fejezi ki a kijelentések által, lehetővé téve mindazok számára, akik elfogadják a fenyítését és ítéletét, hogy meglássák az Emberfia igazi arcát, amely hűen ábrázolja az Emberfia János által látott arcát. (Természetesen mindez láthatatlan lesz azok számára, akik nem fogadják el Isten munkáját a Királyság Korában.) Isten igazi arca nem fogalmazható meg teljesen az emberi nyelv segítségével, ezért Isten azt a módszert használja, hogy kifejezi az Ő eredendő természetét, hogy megmutassa az Ő igazi arcát az embernek. Ami azt jelenti, hogy mindazok, akik méltányolták az Emberfia eredendő természetét, látták az Emberfia igazi arcát, mert Isten túl nagy, és emberi nyelvvel nem fogalmazható meg tökéletesen. Ha az ember egyszer megtapasztalta Isten munkájának minden egyes lépését a Királyság Korában, akkor tudni fogja János szavainak valódi értelmét, amikor az Emberfiáról beszélt a lámpatartók között: „Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.”

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

48. Miért a hódítás munkája az utolsó szakasz? Nem pontosan azért, hogy nyilvánvalóvá tegye, milyen véget fog érni az emberek minden egyes osztálya? Nem azért, hogy a fenyítés és ítélet általi hódítás munkája folyamán mindenkinek lehetősége legyen megmutatni a valódi arcát, és azután besorolják őket a fajtájuk szerint? Ahelyett, hogy ezt az emberiség meghódításának neveznénk, talán jobb úgy mondani, hogy ez mutatja meg, milyen vég vár majd az emberek különböző osztályaira. Ez az emberek bűneinek megítéléséről szól, majd a különböző fajta személyek felfedéséről és ezáltal annak eldöntéséről, hogy ők gonoszak-e vagy igazak. A hódítás munkája után következik a jó megjutalmazásának és a gonosz megbüntetésének munkája. Azok, akik teljességgel alávetik magukat – a teljesen meghódítottak – helyet kapnak Isten munkájának az egész univerzumban való elterjesztése következő lépésében; a meg nem hódítottak pedig a sötétségbe kerülnek, és szerencsétlenség éri őket. Így az emberek csoportokba lesznek osztva a fajtáik szerint: a gonoszok egy csoportban a gonosszal, hogy örökre a nap fénye nélkül legyenek, az igazak pedig egy csoportban a jóval, hogy részesüljenek a fényben, és mindörökké a fényben éljenek. A vég közeleg minden dolog számára; az ember szemei előtt világosan megmutatkozott végzete, és minden dolgot a fajtája szerint fognak besorolni. Akkor hogyan menekülhetnek meg az emberek attól a gyötrelemtől, hogy mindegyiküket a saját fajtája szerint fogják osztályozni? Valamennyi embertípus vége megmutatkozik, amikor minden dolgok vége elközeleg, ez pedig az egész világegyetem meghódításának munkája során (beleértve a hódítás összes munkáját, a jelen munkával kezdve) történik. Az egész emberiség végének kinyilatkoztatása az ítélet széke előtt történik, a fenyítés során és az utolsó napok hódítási munkája során. [...]

Az utolsó napok azok, amikor hódítás által minden dolog besorolásra kerül a fajtája szerint. A hódítás az utolsó napok munkája; más szóval minden személy bűneinek megítélése az utolsó napok munkája. Máskülönben hogy lehetne osztályozni az embereket? A köztetek végzett besorolási munka az egész univerzumban végzett ugyanilyen munkának a kezdete. Ezután az összes országból és valamennyi nép közül valók szintén el fogják fogadni a hódítás munkáját. Ez azt jelenti, hogy a teremtésben minden személy a fajtája szerint lesz besorolva, az ítélet széke előtt behódolva az ítéletnek. Egyetlen személy és egyetlen dolog sem kerülheti el, hogy elszenvedje ezt a fenyítést és ítéletet, és nincs egy személy vagy dolog sem, amely ne a fajtája szerinti osztályba kerülne; minden személy osztályozva lesz, mert minden dolog kimenete közeledik, és az egész menny és föld elérkezett a lezáráshoz. Hogyan menekülhetne meg az ember a nap elől, amikor az emberi létezés véget ér?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (1.))

49. Az utolsó napok szakasza, amelyben az embert meg kell hódítani, a Sátánnal vívott harc utolsó szakasza, és egyben az ember teljes kiszabadításának munkája a Sátán hatalmából. Az ember meghódításának belső jelentése a Sátán megtestesülésének – a Sátán által megrontott embernek – a Teremtőhöz való visszatérése a meghódítását követően, ami által fellázad a Sátán ellen, és teljes mértékben visszatér Istenhez. Ily módon az ember teljesen megszabadul. Így a hódítás munkája az utolsó munka a Sátán elleni harcban, és az utolsó szakasz Isten irányításában a Sátán legyőzése érdekében. E munka nélkül az ember teljes üdvössége végső soron lehetetlen lenne, a Sátán teljes legyőzése szintén lehetetlen lenne, és az emberiség soha nem lenne képes belépni csodálatos rendeltetési helyére, vagy megszabadulni a Sátán befolyásától. Következésképpen az ember üdvösségének munkája nem fejeződhet be a Sátánnal vívott harc befejezése előtt, mert Isten irányítási munkájának lényege az emberiség üdvösségét szolgálja. A legkorábbi időkben az emberiség Isten kezében volt, de a Sátántól származó kísértés és rontás miatt a Sátán gúzsba kötötte az embert, aki ezért a gonosz kezébe került. Így a Sátán lett az a tárgy, amit le kell győzni Isten irányítási munkájában. Mivel a Sátán birtokba vette az embert, és mivel az ember az a tőke, amelyet Isten minden irányítás végrehajtására használ, az ember megmentéséhez vissza kell őt ragadni a Sátán kezéből, ami azt jelenti, hogy az embert vissza kell venni, miután a Sátán fogva tartotta. A Sátánt tehát az ember régi beállítottságának megváltoztatásával kell legyőzni, valamint az ember eredeti józan eszének a visszaállításával. Ily módon a fogságba esett ember visszaszerezhető a Sátán kezéből. Ha az ember kiszabadul a Sátán befolyása és rabsága alól, akkor a Sátán megszégyenül, az ember pedig végül visszavétetik, és a Sátán legyőzetik. És mivel az ember kiszabadult a Sátán sötét befolyása alól, az ember lesz ennek az egész csatának a hadizsákmánya, a Sátán pedig a megbüntetendő tárgy lesz, amint a csata véget ér, ami után az emberiség üdvösségének teljes munkája befejeződik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

50. Azok, akik Isten ítélő és fenyítő munkája során az utolsó napokban – vagyis a megtisztítás végső munkája során – képesek szilárdan kitartani, ők lesznek azok, akik bemennek a végső nyugalomba Istennel; mint ilyenek, mindazok, akik bemennek a nyugalomba, megszabadulnak majd a Sátán befolyásától, és megnyeri őket Isten, miután átmentek az Ő végső tisztító munkáján. Ezek az emberek, akiket Isten végül megnyer majd, mennek be a végső nyugalomba. Isten fenyítő és ítélő munkájának célja lényegében az emberiség megtisztítása a nyugalom végső napja érdekében; másképpen az emberiség egyetlen tagját sem lehetne a fajtája szerint besorolni, és nem tudna bemenni a nyugalomba. Ez a munka az emberiség egyetlen útja ahhoz, hogy bemenjen a nyugalomba. Csak Isten tisztító munkája fogja megtisztítani az embereket igaztalanságuktól, és csak az Ő fenyítő és ítélő munkája fogja leleplezni az emberiség lázadó elemeit, ezáltal megkülönböztetve azokat, akik megmenthetők, azoktól, akik nem, és azokat, akik megmaradnak, azoktól, akik nem. Amikor ez a munka véget ér, azok az emberek, akik maradhatnak, mind megtisztíttatnak, és az emberiség egy magasabb birodalmába lépnek, amelyben egy csodálatosabb második emberi életet élveznek majd a földön; más szóval, belépnek az emberi pihenésük napjába, és együtt élnek Istennel. Miután megfenyítették és megítélték azokat, akik nem maradhatnak, igazi arcuk teljesen lelepleződik, majd ezt követően mindannyian elpusztulnak, és a Sátánhoz hasonlóan többé nekik sem lesz megengedve, hogy életben maradjanak a földön. A jövő emberiségében többé nem lesznek ilyen típusú emberek; az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy belépjenek a végső nyugalom földjére, és arra sem alkalmasak, hogy részt vegyenek a nyugalom napján, amelyen Isten és az emberiség osztozni fog, mivel ők a büntetés célpontjai, és gonosz, igaztalan emberek. Egyszer már megváltották őket, és ők is megítéltettek és megfenyíttettek; valaha ők is munkát végeztek Istennek. Amikor azonban eljön az utolsó nap, gonoszságuk miatt, valamint lázadó mivoltuk és megváltásra való képtelenségük következtében mégis kiiktatják és elpusztítják őket; soha többé nem fognak a jövő világában életre kelni, és nem fognak többé a jövő emberisége között élni. Akár a halottak szellemei, akár még hús-vér testben élő emberek, minden gonosztevő és mindazok, akik nem szabadultak meg, pusztulásra jut, amint a szentek az emberiség között nyugalomra térnek. Ami ezeket a gonosztevő szellemeket és embereket illeti, vagy az igaz emberek lelkét és azokat, akik igazat cselekszenek, függetlenül attól, hogy melyik korszakban vannak, mindazok, akik gonoszak, végül elpusztulnak, és mindazok, akik igazak, túlélnek majd. Az, hogy egy ember vagy egy lélek elnyeri-e az üdvösséget, nem teljesen a végső korszak munkája alapján dől el, inkább az határozza meg, hogy ellenállt-e vagy fellázadt-e Isten ellen vagy sem. Azok az emberek, akik az előző korszakban gonoszságot követtek el, és nem tudták elérni az üdvösséget, kétségtelenül büntetés célpontjai lesznek, és azok, akik a jelen korszakban gonoszságot követnek el, és nem menthetők meg, bizonyosan szintén büntetés célpontjai lesznek. Az embereket a jó és a rossz alapján csoportosítják, nem pedig aszerint, hogy melyik korszakban élnek. Miután így besorolták őket, nem kapnak azonnal büntetést vagy jutalmat, hanem Isten csak azután fogja elvégezni a gonosz büntetését és a jó jutalmazását, miután befejezte a hódító munkáját az utolsó napokban. Valójában azóta választja szét az embereket jóra és rosszra, amióta az emberiség megmentésének munkájához hozzákezdett. Éppen az a helyzet, hogy az igazakat csak azután fogja megjutalmazni, a gonoszokat pedig megbüntetni, miután munkája véget ért; nem arról van szó, hogy munkája befejeztével csoportokba válogatja őket, és utána azonnal nekilát a gonosz megbüntetésének és a jó jutalmazásának. E feladatot inkább csak akkor fogja elvégezni, amikor az Ő munkája teljesen befejeződött. Isten végső munkája, a gonosz megbüntetése és a jó jutalmazása mögött álló egyedüli cél az, hogy minden embert alaposan megtisztítson, hogy egy tisztán megszentelt emberiséget juttathasson el az örök nyugalomba. Az Ő munkájának e szakasza a leginkább létfontosságú; ez a végső szakasza az Ő egész irányítási munkájának.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt fog bemenni a nyugalomba)