Csak Isten szavainak gyakori olvasása és az igazságról való elmélkedés vezet előre

Ha jól kívánod végezni kötelességedet, először meg kell értened az igazságot. Teljes szíveddel keresned kell az igazságot. Az igazság keresésében a kulcs az, hogy megtanulj elmélkedni Isten szavain. Az Isten szavain való ilyen elmélkedés célja az, hogy megértsd a valódi jelentésüket. A keresésen keresztül fogod megérteni Isten szavainak jelentését, hogy mit vár el Isten az emberektől, valamint Isten szándékait, amelyek a szavaiban találhatóak meg. Mikor ilyen megértésre jutsz, meg fogod érteni az igazságot. Amint megértetted az igazságot, könnyű lesz felfogni az alapelveket, amelyeknek a gyakorlásodhoz útmutatásként kell szolgálniuk, és aztán gyakorolhatod az igazságot. Amint megtanulod gyakorolni az igazságot, elkezdesz bemenni az igazságvalóságba. Ekkor meg fogsz érteni dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál megérteni, érzékelni fogsz dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál tisztán látni, és meg fogsz oldani problémákat, amelyek korábban lehetetlenek voltak számodra. Sok dologban inspirációt és új betekintést kezdesz kapni, a megvalósítás útjai megnyílnak előtted, és képes leszel következetesen gyakorolni az igazságot. Így fogsz teljesen bemenni az igazságvalóságba. Ha viszont nem adod bele a szívedet a kötelességedbe és nem keresed az igazságalapelveket sem, ha zavaros vagy zavart vagy, és a dolgokat úgy teszed, ahogyan számodra a legkönnyebb, akkor milyen mentalitás ez? Olyan, amikor felületesen végzed a dolgokat. Ha nem vagy odaadó a kötelességed iránt, ha nincs semmilyen felelősségérzeted vagy küldetéstudatod iránta, képes leszel a kötelességedet megfelelően végezni? Képes leszel megfelelő színvonalon végrehajtani a kötelességedet? És ha képtelen vagy megfelelő színvonalon végrehajtani a kötelességedet, képes leszel bemenni az igazságvalóságba? Egyáltalán nem. Ha soha nem vagy szorgalmas, amikor teszed a kötelességedet, ha nem akarsz erőfeszítést tenni és épphogy csak megcsinálod, figyelmetlenül, mintha valami játékot játszanál, ez nem probléma? Mit nyerhetsz abból, ha így hajtod végre kötelességedet? Végül az emberek látni fogják, hogy amikor kötelességedet végrehajtod, nincs felelősségérzeted, felületes vagy és éppen csak úgy teszel, mintha csinálnál valamit – ebben az esetben a kirekesztés veszélye fenyeget. Isten átvizsgál az egész folyamat alatt, ahogy végrehajtod a kötelességedet, és mit fog Ő mondani? (Ez az ember nem méltó az Ő megbízatására vagy bizalmára.) Isten azt fogja mondani, hogy nem vagy megbízható és hogy ki kellene téged rekeszteni. És így, bármilyen kötelességet hajtasz végre, legyen az fontos vagy hétköznapi, ha nem teszed bele a szíved a munkába, amivel megbíztak, vagy nem teszel eleget a felelősségednek és nem Isten megbízatásaként látod azt, vagy nem vállalod saját kötelességedként és kötelezettségedként, mindig felületesen végezve a dolgokat, akkor ez probléma lesz. „Nem megbízható” – ez a két szó fogja jellemezni a kötelességed végrehajtását. Úgy értik, hogy a kötelességed végrehajtása nem felel meg a mércének, és ki lettél rekesztve, és Isten azt mondja, hogy a jellemed nem üti meg a színvonalat. Ha rád bíznak valamit, és te mégis így viszonyulsz hozzá és így kezeled, akkor meg fognak bízni bármilyen más kötelességgel a jövőben? Rád lehet bízni bármi fontosat? Egyáltalán nem, hacsak nem mutatsz valódi megbánást. De mélyen legbelül Isten mindig fog némi bizalmatlanságot és elégedetlenséget táplálni irántad. Ez probléma lesz, ugye? Elveszíthetsz minden lehetőséget, hogy végrehajtsd kötelességedet, és lehetetlen lesz az, hogy megmenekülj.

Mikor az emberek végrehajtják kötelességüket, valójában azt teszik, amit tenniük kell. Ha Isten színe előtt teszed, ha végrehajtod kötelességedet és becsületes hozzáállással, szívből veted alá magad Istennek, nem lesz ez a hozzáállás sokkal korrektebb? Tehát hogyan kellene alkalmaznod ezt a hozzáállást a mindennapi életedben? „Isten imádatát szívvel és becsületesen” a valóságoddá kell tenned. Amikor hanyag akarsz lenni, és csak tessék-lássék csinálod a dolgokat, bármikor, mikor sunnyogni akarsz és lustálkodni, bármikor, amikor elterelődik a figyelmed, vagy inkább jól éreznéd magad, meg kellene fontolnod: „Ha így viselkedem, ez azt jelenti, hogy megbízhatatlan vagyok? Beleadom a szívemet kötelességem végzésébe? Azáltal, hogy ezt teszem, kudarcot vallok abban, hogy odaadó legyek? Nem tudok eleget tenni a megbízásnak, amellyel Isten megbízott?” Így kellene elgondolkodnod önmagadon. Ha rájössz, hogy mindig felületes vagy a kötelességedben, hogy nem vagy odaadó, és hogy fájdalmat okoztál Istennek, mit kellene tenned? Azt kellene mondanod: „Abban a pillanatban éreztem, hogy valami baj van itt, de nem kezeltem problémaként; csak hanyagul elsiklottam felette. Mostanáig nem vettem észre, hogy tényleg felületes voltam, hogy nem voltam méltó a felelősségemhez. Valóban nincs lelkiismeretem és józan eszem!” Megtaláltad a problémát és egy kicsit megismerted magadat – tehát most meg kell változnod! A hozzáállásod a kötelességed végzéséhez rossz volt. Nemtörődöm voltál vele, mint egy másodállással, és nem adtad bele a szívedet. Ha újra ilyen felületes vagy, imádkoznod kell Istenhez és hagynod kell, hogy megfegyelmezzen és fenyítsen. Ilyen elszántsággal kell rendelkezned a kötelességed végrehajtásában. Csak akkor tudsz igazán megtérni. Csak akkor változhatsz meg, ha a lelkiismereted tiszta és ha a hozzáállásod a kötelességed végzéséhez megváltozott. És ahogy megtérsz, gyakran kell elgondolkodnod azon is, hogy valóban beleadtad-e teljes szívedet, teljes lelkedet és minden erődet kötelességed végzésébe; aztán Isten szavait mérceként használva és magadra alkalmazva rá fogsz jönni, milyen problémák vannak még kötelességed végzésével. Azzal, hogy állandóan így, Isten szava szerint oldasz meg problémákat, vajon nem valósítod meg a kötelességed végzését teljes szíveddel, lelkeddel és erőddel? Hogy ilyen módon végezd kötelességedet: nem tettél már így teljes szíveddel, lelkeddel és erőddel? Ha már nem vádol többé a lelkiismereted, ha képes vagy megfelelő színvonalon és odaadóan végrehajtani a kötelességedet, csak akkor lesz valódi béke és öröm a szívedben. Kötelességed végzését olyan felelősségnek fogod érezni, ami tökéletesen természetes és indokolt, nem pedig plusz tehernek és egyáltalán nem olyan munkának, amelyet valaki másnak végeztél el. Ha így végzed kötelességedet, beteljesedettnek érzed magad és úgy érzed, Isten jelenlétében élsz. Ha így viselkedsz, az elhozza a lelki békét. Nem tenne ez téged kicsit emberibbé és kevésbé zombivá? Könnyű így viselkedni? Valójában könnyű, de nem azok számára, akik nem fogadják el az igazságot.

Valójában, függetlenül attól, hogy az ember kötelességének végrehajtása megfelelő színvonalú-e, mindkét esetben létezik egy súlyozott mérleg a szívükben. Ha folyamatosan prédikációkat hallgatnak, folyamatosan olvassák Isten szavát és folyamatosan társalognak másokkal, még akkor is, ha csak felszínesen értik az igazságot, bizonyos doktrínákat legalább képesek lesznek megérteni. Ezeket a doktrínákat mércének használva meg tudják ítélni, mennyire jól végzik kötelességüket és hogy az alapelveknek engedelmeskednek-e. Ez a világosság karnyújtásnyira van mindazoktól, akiknek van lelkiismerete és józan esze. Sokszor, mikor az emberek a kötelességüket végzik, felületesen teszik azt. Nem áldozzák erre minden erejüket, még kevésbé keresik az igazságot és cselekednek az alapelveknek megfelelően. Bármi legyen a kötelességük, szemet hunynak a dolgok felett. Bár lehet, hogy látják a problémát, nem megoldandó problémaként kezelik, hanem úgy viselkednek, mintha nem az ő dolguk lenne, és csak felületes módon elhessegetik. A szívükben úgy látják, hogy nem kell megnehezíteniük a maguk dolgát és nem kell komolyan venni ezt az ügyet. Ugyanakkor az ilyen módon történő alkalmazkodás belső állapotuk észrevétlen romlását okozza. Ha teherérzet nélkül végzed a kötelességedet, a szíved elkerülhetetlenül felületessé válik. Nem lesz képes felelősséget vállalni, még kevésbé lesz odaadó. Ennek eredményeképpen, a Szentlélek megvilágosítását és útmutatását meg fogják tagadni tőled. Mindig bejáratott szabályokat és előírásokat követsz, bármilyen új fény vagy betekintés nélkül, és semmi mást nem csinálsz, csak úgy teszel, mintha csinálnál valamit. Kötelességed ilyen módon való végzése hatástalan – elmondható, hogy még a munkavégzésed sem megfelelő színvonalú. Ha még a munkavégzésed sem megfelelő színvonalú, lehetsz hűséges szolgálattevő? Egyáltalán nem. Azokat, akik nem végeznek megfelelő színvonalú munkát, csak kirekeszthetik. Egyes zavaros gondolkodású emberek a legcsekélyebb mértékben sem értik az igazságot. Ők a kötelességük egyszerű végzését az igazság gyakorlásának tekintik. Azt gondolják, kötelességük egyszerű végzésével az igazságot gyakorolják. Ha megkérdezel egy ilyen embert: „Tudod gyakorolni az igazságot?” – akkor azt fogja válaszolni: „Kötelességem végzésével nem gyakorlom az igazságot?” Helyesen gondolja? Ezek egy zavaros gondolkodású ember szavai. Hogy végezd kötelességedet, az a legkevesebb, hogy teljes szívedet, lelkedet és erődet beleadd, hogy hatékonyan gyakorold az igazságot. Hogy hatékonyan gyakorold az igazságot, az alapelvek szerint kell cselekedned. Ha felszínesen végzed a kötelességedet, nincs valódi hatása. Ezt nem hívhatod az igazság gyakorlásának, ez nem több, mint munkavégzés. Egyértelműen csak munkát végzel, ami teljesen más dolog, mint az igazság gyakorlása. A munkavégzés egyszerűen azt jelenti, hogy azokat a dolgokat teszed, amelyek örömet okoznak neked, a saját akaratod szerint, míg figyelmen kívül hagysz mindent, amit nem szeretsz csinálni. Függetlenül a nehézségektől, amelyekkel szembesülsz, sosem keresed az igazság alapelveit. Kívülről úgy látszik, hogy teszed a kötelességedet, de ez az egész csak munkavégzés. Aki nem úgy végzi kötelességét, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekszik, nem valósít meg semmit, csak munkát végez. Isten családjában sok ember kísérli meg úgy végezni kötelességét, hogy emberi elképzelésekre és képzelődésekre támaszkodik. Évekig vesződnek minden eredmény nélkül, nem tudják gyakorolni az igazságot, sem az alapelvek szerint cselekedni kötelességük végzésekor. Ezért, ha az emberek gyakran cselekednek a saját akaratuk szerint és végzik kötelességüket a saját akaratuknak megfelelően, habár nem tesznek gonosz dolgokat, az igazság gyakorlásának sem lehet ezt tekinteni. Végül évekig tartó munkájuk során semmit nem értenek meg az igazságból és nincs tapasztalati bizonyságuk, amelyet meg tudnak osztani. Miért van ez így? Azért, mert a szándékok, amelyek ezeket az embereket vezetik kötelességük végzésében, nem helyesek. Az ok, amiért a kötelességüket végzik, egyértelműen az, hogy áldásokat kapjanak, alkut akarnak kötni Istennel. Nem egyszerűen az igazság elnyeréséért végzik kötelességüket. Azért végzik a kötelességüket, mert nincs más választásuk. Ezért mindig össze vannak zavarodva, és felületes módon csupán úgy tesznek, mintha csinálnának valamit. Nem keresik az igazságot, és így az egész csak munkavégzés. Bármennyi kötelességet végeznek, cselekedeteiknek nincs valódi hatásuk. Ez másképp van azok esetében, akik félik Istent a szívükben. Ők folyamatosan azon elmélkednek, hogyan cselekedjenek Isten szándékainak megfelelően és hogyan cselekedjenek Isten családja és az Ő választott népe javára. Mindig mélyen elgondolkodnak az alapelvekről és az eredményekről. Mindig törekszenek gyakorolni az igazságot és alávetettséget mutatni Istennek. Ez a szív helyes hozzáállása. Ezek azok az emberek, akik keresik az igazságot és szeretik a pozitív dolgokat. Az ilyen embert, amikor végrehajtja kötelességeit, Isten elfogadja és elismeri. Bár azok, akik nem szeretik az igazságot, kívülről úgy tűnhetnek, hogy végzik kötelességüket, a legkevésbé sem keresik az igazságot. Saját akaratuknak megfelelően cselekszenek és csak olyan dolgokat tesznek, amelyek által nem szenvednek semmilyen hátrányt és amelyek előnyösek számukra. Csak minimális erőfeszítést tesznek és elkerülnek minden nehézséget, mégis Isten választott népének jóváhagyását és jó hírnevet akarnak. Ha szívükben erre koncentrálnak, képesek lesznek kötelességeiket megfelelő színvonalon végrehajtani? Minden bizonnyal nem. Bár kívülről úgy tűnik, végrehajtjátok kötelességeteket, valójában szívetek nem Isten színe előtt él. Minden figyelmeteket haszonleső tervekre és számításokra fordítva egyáltalán nem fogtok fejlődni, annak ellenére, hogy sok éven át megőriztétek a hiteteket. Bár gyakran összegyűltök, együtt eszitek és isszátok Isten szavát, hallgatjátok a prédikációkat és beszélgettek, de amint becsukjátok az Isten szavait tartalmazó könyvet, és elhagyjátok a találkozóhelyeteket, semmi sem marad belőle a szívetekben. Isten egyetlen szava, az igazság egyetlen szava sem lakik a szívetekben. Néha leírjátok az Ő szavait egy jegyzetfüzetbe, de nem tartjátok a szívetekben, és egy szempillantás alatt elfelejtetek mindent. Ezenkívül sosem elmélkedtek Isten szavának igazságán a mindennapi életetekben. Kötelességetek végzésében sosem keresitek az igazságalapelveket. Bármilyen nehézségekkel szembesültök, felületes hozzáállást tanúsítotok. Még a metszés közepette sem imádkoztok soha Istenhez, és nem keresitek az igazságot. Ebben nem tűntök különbnek a nem hívőknél. Évek óta hisztek Istenben, de egyáltalán nincs sem életbe való belépésetek, sem igazságvalóságotok. Kötelességetek végzése tisztán munkavégzés, a szándékotok pedig az, hogy elcseréljétek ezt a munkavégzést a mennyek országának áldásaiért. Efelől nincs kétség. Ha így hisztek Istenben, nehéz számotokra belépni az igazságvalóságba, nehéz elnyerni az igazságot és az életet. Vannak köztetek olyanok, akik jó képességűek, de – bár hitük több mint egy évtizedes – csak néhány szót és doktrínát tudnak hangoztatni, és megállnak a felszínes szavak és doktrínák szintjén. Megelégednek egy kevés doktrína megértésével és azt gondolják, hogy elég, ha egyszerűen követik az előírásokat. Nehéz lesz számukra mélyebbre menni. Mivel az ilyen emberek szíve nem próbálta megérteni az igazságot, nagyon korlátozott mértékben tudnak bemenni az igazságvalóságba. Csak annyit tehetnek, hogy követnek bizonyos előírásokat. Ha megkérdeznék tőletek, hogyan kellene gyakorolni az igazságot kötelességetek végzése közben, talán azt mondanátok: „Többet kell imádkozni, és elszántnak kell lenni, hogy elviseljétek a nehézséget. Kötelességetek végzése közben nem lustálkodni vagy felületesnek lenni, az alapelvek szerint cselekedni és alávetni magatokat Isten családjának bármiben, amit követel.” Képesek vagytok a kötelességetek végzésének külső, doktrinális szempontjait megtárgyalni, de az igazság alapelveire vonatkozó sajátos kérdéseket csak kismértékben értitek. Ez azt mutatja, hogy a legtöbb ember csak az igazság szó szerinti jelentését érti, de nem érti az igazság valóságát. Ily módon egyáltalán nem értik az igazságot. Az emberek, akik nem értik az igazságot, fel tudnak ajánlani néhány szót és doktrínát az igazságról, de olyanoknak kell tekintenünk őket, akik elnyerték az igazságot? (Nem.) Tehát mire kell koncentrálnotok a jövőben? Normális szellemi életet kellene élnetek, imádkozni, összegyűlni, enni és inni Isten szavait, hallgatni a prédikációkat és énekeket énekelni Isten dicsőítésére. Az ezen gyakorlatok külső betartásán kívül nem szabad elhanyagolnotok kötelességeteket, hanem sokkal inkább jól kell végrehajtanotok azt. Ott van még a legfontosabb dolog is, amit meg kell értenetek: ha az igazságra kívánsz törekedni, ha meg kívánod érteni és elnyerni az igazságot, meg kell tanulnod, hogyan légy csendes Isten színe előtt, hogyan töprengj az igazságon és hogyan töprengj Isten szavain. Vannak külsőségek, amelyeket az igazságon való töprengés közben figyelembe kell venni? Vannak előírások? Vannak időbeli korlátozások? Egy bizonyos helyen kell ezt megtennetek? Nem – Isten szavain bármikor és bárhol töprenghettek. Tegyétek félre azt az időt, amelyet általában kikapcsolódással vagy álmodozással töltötök, és töltsétek Isten szavain és az igazságon való elmélkedéssel, hogy a nap ne vesszen kárba. Hogyan tékozolják el az emberek az időt? Üres fecsegéssel töltik a napjaikat, olyan dolgokat tesznek, amelyek érdeklik őket, vagy semmitmondó dolgokkal foglalkoznak, amelyeknek semmi közük az igazsághoz, és mikor semmi más dolguk nincs, lényegtelen dolgokon és olyan dolgokon gondolkodnak, amelyek már megtörténtek. Elképzelik, mit hozhat a jövő, hol lesz a jövőbeli királyság és hol van a pokol, és így tovább. Nem haszontalan dolgok ezek? Ha ezt az időt pozitív dolgokkal töltöd – ha csendes vagy Isten színe előtt, több időt töltesz Isten szavain való töprengéssel és az igazságról való beszélgetéssel, megvizsgálod minden cselekedetedet és felmutatod őket Isten színe előtt, hogy átvizsgálja Őket; ha akkor elgondolkozol rajta, hogy milyen kérdések maradnak megoldatlanok benned és milyen nehézségek maradnak orvosolandók kötelességed végzésekor, és hogy romlott beállítottságaid, amelyeket rendszeresen felfedsz – különösen azok, amelyek a leglázadóbbak Isten ellen és a leghalálosabbak – megoldódtak-e az igazság Isten szavaiban való keresésében; ha mindezen kérdések megoldhatóak egy adott időszakon belül, akkor fokozatosan be fogsz menni az igazságvalóságba.

Hogyan kellene az Isten szavairól való elmélkedést gyakorolni? Először, gyakran gondolkodj és társalogj azokról a szellemi szavakról és kifejezésekről, amelyeket általában használsz. Kérdezd meg magadtól: „Lehet, hogy tudom, hogy mit jelentenek ezek a dolgok szó szerint és elméletben, de mi a valósága ezeknek a dolgoknak? Mit foglalnak magukban ezek a valóságok? Hogyan tudom birtokolni a valóságokat, amelyeket ezek a szellemi kifejezések takarnak? Hol kellene elkezdenem gyakorolni őket és bemenni azokba?” Így kellene elmélkedned. Ez az, ahol az Isten szaváról való elmélkedés kezdődik. Nehéz megérteni az igazságot és a gyakorlatba ültetni, ha valaki hisz Istenben, de nem tanulta meg, hogyan elmélkedjen Isten szavairól. Ha valaki képtelen megérteni az igazságot, be tud menni az igazságvalóságba? (Nem.) Az igazságvalóságba való belépés nélkül elnyerheti valaki az igazságot? (Nem.) Az igazság elnyerése nélkül eleget tehet valaki Isten szándékainak? (Nem.) Nem tudnak neki eleget tenni – ez bizonyos. Mivel az emberek nem értik az igazságot, csak a romlott beállítottságuk szerint élnek és ellenállnak Istennek. Hogyan tudnának az ilyen emberek valaha is eleget tenni Isten szándékainak? Erre egyáltalán nincs mód. Hogyan kellene akkor elmélkedni Isten szavain? Például, amikor a gyakran ismételt kifejezésről gondolkodsz – „félni Istent és kerülni a rosszat” –, ez az, amin töprengj: Mi az istenfélelem? Ha valami rosszat mondok, az annyit jelent, hogy nem félem Istent? Ha így beszélek, az rossz? Isten bűnnek tekinti ezt? Mely tettek gonoszak? A gondolataim, szándékaim, ötleteim és véleményeim, a beszédeim és tetteim indítékai és forrása és a különböző beállítottságok, amelyek feltárulnak bennem – ezek mind az igazságnak megfelelőek? Ezek közül melyeket helyesli Isten, és melyeket gyűlöli? Melyeket ítéli el? Mely dolgokban hajlamosak az emberek nagy hibákat elkövetni? Mindezen érdemes eltöprengeni. Szoktatok töprengeni az igazságon? (Nem töltünk sok időt az igazságon való töprengéssel; az agyunk legtöbbször robotpilóta üzemmódban van.) Gondoljatok arra, mennyi időt pazaroltatok el az évek során! Milyen gyakran gondolkodtatok az igazsággal, az Istenben való hittel, az életbe való belépéssel, az istenfélelemmel és a rossz elkerülésével kapcsolatos dolgokról? Komolyan gondolkodtatok ezeken a dolgokon? Ha elmélkedtetek Isten szavain addig, hogy megértettétek az igazságot és az alapelveknek megfelelően gyakoroljátok azt, ekkor kezditek látni a gyümölcsöt és ekkor fogtok belépéssel rendelkezni az életbe. Még nem tudjátok hogyan elmélkedjetek Isten szavain, sem az igazságot nem értettétek még meg. Még nem mentetek be az életbe. Törekednetek kell erre és nem tékozolni az időtöket. Épp úgy, mint amikor egy ember, mindegy, hány éves, elkezd azon gondolkodni, hogyan tanuljon meg egy szakmát, hogyan éljen meg és tartsa el a családját, hogyan éljen jó életet, hogyan bánjon másokkal, milyen lesz a jövője, és így tovább, az azt jelenti, hogy ennek az embernek a lelke megérett és az illető független életet kezd élni. Valaki, aki nem gondolkodik ilyen dolgokon és sosem gondolkodott ilyen dolgokon, olyasvalaki, akinek nincsenek gondolatai vagy önálló véleménye. Nem tudják megérteni ezeket a dolgokat az életről, ezért a szüleikre kell támaszkodniuk mindenben. Tőlük kapják a pénzt, amelyet elköltenek, az ételt, amelyet megesznek, és a ruhákat, amelyeket viselnek. Ha a szüleik nem gondoskodnának róluk, nyomorognának, éheznének és fáznának. Élhet egy ilyen ember függetlenül? Ez egy érett ember? (Nem.) Melyik szakaszban vagytok éppen? Elértétek a felnőttkor szakaszát hitetekben? Most, ha nem lenne senki, aki öntöz titeket, ha a Fennvaló nem prédikálna nektek, ha nem lenne senki, aki vezet titeket, és ehelyett hagynák, hogy egyedül egyétek és igyátok Isten szavait és hallgassátok az énekeket, képesek lennétek életbe való belépéssel rendelkezni? Képesek lennétek gyakorolni az igazságot, jól végezni a kötelességeteket és elvszerűen cselekedni? (Nem.) Ebben rejlik a probléma. Ez azt jelenti, hogy még túl éretlenek vagytok. Még a kötelességeteket sem tudjátok jól végezni, és még nem értétek el a felnőttkort. A jelen körülmények között, ha valaki vezet és terel titeket, hihettek Istenben és végezhetitek kötelességeteket. Egy hívő ember hasonlatosságával rendelkeztek. De ha a jövőben nem lesz senki, aki vezet titeket, nem tárulna-e fel, hogy tudtok-e szilárdan állni, megfelelően és jól végezni kötelességeteket, és hogy mennyi igazságvalóságra tettetek szert? Ha nem jöttök rá, amíg az idő el nem jön, hogy nincs semmi igazságvalóságotok, ez nem aggasztó? Ez nagyon veszélyes dolog! Amikor megpróbáltatásokkal nézel szembe, nem fogod tudni, hogyan állj szilárdan bizonyságtételedben, és nem fogod tudni, hogyan tégy eleget Isten szándékainak. Nem lesz utad, nem lesz irány a szívedben és semmilyen igazság nem tud gyökeret verni benned. Hogyan leszel akkor képes szilárdan állni? Ha nem birtoklod az igazságvalóságot, valószínűleg meg fogsz botlani, amikor kísértésekkel szembesülsz. Amikor hamis vezetőkkel vagy antikrisztusokkal találkozol szembe, akik gonoszat tesznek és megzavarják a gyülekezet munkáját, nem leszel képes felismerni, mik ők, és kiszabadulni a kezeik közül, és még követni is képes vagy ilyen hamis vezetőket és antikrisztusokat, bajban leszel. Ez a két pont addigra fel fog tárni téged, és a kirekesztés veszélye fenyeget majd. Ezért az Istenben való hit megkívánja, hogy állandóan elmélkedj Isten szaván és töprengj az igazságon. Ezen a módon mehetsz be az igazságvalóságba és nyerheted el az igazságot.

Jelenleg sok kísértés éri azokat az embereket, akik ebben a társadalomban élnek? Minden oldalon kísértések vesznek körül téged, mindenféle gonosz áramlatok, mindenféle diskurzusok, mindenféle gondolatok és nézőpontok, mindenféle félrevezetések és csábítások mindenféle embertől, mindenféle ember által viselt mindenféle ördögi arc. Ezek mind kísértések, amelyekkel szembenézel. Például lehet, hogy az emberek szívességeket tesznek neked, gazdaggá tesznek, összebarátkoznak veled, randevúkra mennek veled, pénzt adnak neked, munkát adnak neked, elhívnak táncolni, hízelegnek vagy ajándékokat adnak neked. Mindezek a dolgok lehetséges kísértések. Ha a dolgok nem mennek jól, bele fogsz esni a csapdába. Ha nem vagy belsőleg felvértezve némi igazsággal és hiányzik belőled bármilyen valódi érettség, nem leszel képes annak látni ezeket a dolgokat, amik valójában, és mind csapdák és kísértések lesznek számodra. Egyrészt, ha nem birtoklod az igazságot, nem leszel képes átlátni a Sátán trükkjein és nem leszel képes látni a különféle emberek sátáni arcait. Nem leszel képes legyőzni a Sátánt, lázadni a hús-vér test ellen és elérni az Istennek való alávetettséget. Más tekintetben az igazságvalóság hiányában képtelen leszel ellenállni annak a sokféle gonosz áramlatnak, gonosz nézőpontoknak és abszurd gondolatoknak és mondásoknak. Mikor ezekkel szembesítenek, az olyan lesz, mint egy hirtelen lehűlés. Talán csak egy enyhe náthát fogsz elkapni, vagy talán valami komolyabbat – lehet, hogy még egy potenciálisan életveszélyes hideg sztrókot^[a] is elszenvedsz. Lehet, hogy teljesen el fogod veszíteni a hitedet. Ha hiányzik belőled az igazság, már a nem hívők világa Sátánjainak és ördögeinek néhány szava is el fog bizonytalanítani és össze fog zavarni. Meg fogod kérdőjelezni, vajon kellene-e hinned Istenben vagy sem, és hogy az ilyen hit helytálló-e. Lehet, hogy a mai összejövetelen jó állapotban vagy, de aztán holnap hazamész és megnézel két részt egy tévésorozatból. Elcsaltak. Éjszaka elfelejtesz imádkozni elalvás előtt, és az elmédet teljesen lefoglalja a tévésorozat cselekménye. Ha tovább nézed a televíziót még két napig, a szíved már távol van Istentől. Már nem kívánod olvasni Isten szavát vagy az igazságról beszélgetni. Nem is akarsz imádkozni Istenhez. A szívedben mindig azt mondod: „Mikor leszek képes tenni valamit? Mikor kezdhetek el valami fontos ügyet? Az életemnek nem kell hiábavalónak lennie!” Meggondoltad magad? Eredetileg többet akartál megérteni az igazságról, azért, hogy hirdetni tudd az evangéliumot és tanúskodjni Isten mellett. Miért változtál most meg? Csak azzal, hogy filmeket és televízióműsorokat nézel, megengeded a Sátánnak, hogy megragadja a szívedet. Valóban éretlen vagy. Gondolod, hogy elég érett vagy hozzá, hogy ellenállj ezeknek a gonosz áradatoknak? Most Isten kegyelmet gyakorol feléd és befogad az Ő házába, hogy végezd kötelességedet. Ne feledd az érettségedet! Jelenleg virág vagy az üvegházban, képtelen vagy ellenállni a kinti szélnek és esőnek. Ha az emberek nem ismerik fel ezeket a kísértéseket és nem tudnak ellenállni nekik, a Sátán bármikor, bárhol foglyul ejtheti őket. Ilyen az ember éretlensége és szánalmas állapota. Mivel nem vagy birtokában az igazságvalóságnak és nem érted az igazságot, a Sátán minden szava méreg számodra. Ha meghallgatod őket, elmozdíthatatlanul benne fognak ragadni a szívedben. A szívedben azt mondod: „Becsukom a fülemet és bezárom a szememet”, de nem tudsz elmenekülni a Sátán kísértése elől. Nem élsz vákuumban. Ha hallod a Sátán szavait, nem leszel képes ellenállni nekik. Bele fogsz esni a csapdába. Az imáid és az önmagadra szórt átkaid hiábavalóak lesznek. Nem tudsz ellenállni. Az ilyen dolgok befolyásolhatják a gondolataidat és befolyásolhatják a tetteidet. Elállhatják az igazságra való törekvésed útját. Irányíthatnak is, megakadályozhatnak abban, hogy feláldozd magad Istenért, negatívvá és gyengévé tesznek és távol tartanak Istentől. Végül értéktelen leszel és teljesen reményvesztett.

Most azt gondolod, hogy hűséges vagy Istenhez. Van elszántságod, elhatározásod és megvan az a törekvésed, hogy eleget tegyél Istennek. De hogy fogsz boldogulni, amikor szembekerülsz Isten próbatételeivel? Azt mondod, alá fogod vetni magad, de mikor Isten kialakít egy nehézséget számodra, amely nem felel meg az elképzeléseidnek és a vágyaidnak, mit tudsz tenni akkor, amikor képtelen vagy alávetni magad Neki? Amikor Isten megjutalmazza az embereket, az illik a pszichológiai szükségleteikhez, megfelel az elképzeléseiknek és az ízlésüknek, tehát az emberek alá tudják vetni magukat Neki. De mikor Isten elvesz tőled dolgokat, hogyan fogsz reagálni? Meg tudsz állni rendíthetetlenül bizonyságtételedben Isten próbatételeinek közepette és abban a környezetben, amelyet kialakított számodra? Probléma lesz ez? Mikor azt mondod: „Természetesen szilárdan meg fogok állni a bizonyságtételemben” – szavaid hivalkodóak, ostobák, tudatlanok és buták. Tudod, mit akar Isten tenni veled? Tudod, miért kíván Isten megpróbálni téged? Mit akar Ő feltárni benned? Azt mondod: „Megvan bennem az elszántság, hogy elviseljem a szenvedést, készen állok, nem félek semmilyen megpróbáltatástól, amelyet Isten esetleg rám szab” – de aztán hirtelen történik valami, amire nem számítottál, valami, amire nem voltál felkészülve. Akkor mi a haszna a felkészülésednek? Egyáltalán semmi. Tegyük fel, hogy az egészségi állapotod mindig jó volt. Végezted a kötelességedet sok éven keresztül, és Isten megvédett minden betegségtől. Az utad sima volt. Hirtelen egy nap elmész egy vizsgálatra és az orvosok találnak valami furcsa megbetegedést, amelyet később halálos betegségként diagnosztizálnak. A szívedben úgy érzed, mintha valami erő átirányította volna az erőteljes áramlatokat, és felforgatott volna egy hatalmas óceánt. „A testvérek közül a gyülekezetben senkinek nincs ez a betegsége – mondod. – Én hiszek Istenben a legrégebb óta, kötelességem végzésében én voltam a legaktívabb és én szenvedtem a legtöbbet. Hogy lehet az, hogy nálam jelent meg ez a betegség?” Miután eltöprengsz a dolgon, rájössz, hogy ez bizonyára egy próbatétel Istentől, és hogy alá kellene vetned magadat. Most még van hited, hogy imádkozz Istenhez. De miután imádkozol egy ideig és még mindig nem gyógyultál meg, erre a megállapításra jutsz: „Isten hagy engem meghalni. Isten el akarja venni az életemet!” Még mindig alá fogod vetni magad Istennek? (Nem valószínű.) Fel fogsz kiáltani: „Istenem! Nem akarok meghalni. Nem éltem eleget. Még fiatal vagyok. Még csak az életem felét tapasztaltam meg. Adj nekem még néhány évet! Még sok dolog van, amit megtehetek!” Hasztalan azért imádkozni, hogy Isten meggyógyítson. Bármennyi vizsgálaton esel át, azt fogják kimutatni, hogy a betegséged halálos. Kezeléssel meg fogsz halni. Kezelés nélkül szintén meg fogsz halni. Mit fogsz tehát tenni? Sokszor, mikor Isten próbára teszi az embereket, először azt gondolják, Isten cselekedetei helyesek és jók, de amikor a következtetés világossá válik, azt gondolják: „Talán Isten tényleg azt kívánja, hogy meghaljak. Ha Isten azt akarja, hogy meghaljak, hadd haljak meg!” Tehát csak negatív beállítottsággal, tehetetlenül várják, hogy meghaljanak. Milyen hozzáállás ez, várni a halálra? Van ebben bármilyen eleme az alávetettségnek? (Nincs, csupán megadják magukat, mint akik reménytelenek.) Az ilyen emberek valóban hajlandóak meghalni? (Nem.) De hát akkor miért várják a halált? Amikor eljön a halál, nincs más választásuk, mint meghalni. Ha nincs más választásuk, csak elfogadni tudják. Ez az „elfogadás” egy passzív ellenálló hozzáállás, nem pedig tanúságtétel. Egyesek azt mondják, „Isten hagy meghalni, tehát milyen tanúságtétel maradt nekem?” Bár Isten hagy téged meghalni, te nem Isten teremtett lénye vagy? Felhagynál a kötelességeddel? Befejezted kötelességedet? Jól végezted kötelességedet? Milyen szívednek kell lennie ahhoz, hogy szilárdan megállj egy teremtett lényhez illő bizonyságtételben? (Hadd beszéljek a saját tapasztalatomról. Néhány nappal ezelőtt annyira fájt a fogam, hogy három napig nem tudtam aludni a fájdalom miatt. Mégis mindennap meg kellett tennem a kötelességemet. A zavaró fájdalom a fejemben valóban majdnem több volt, mint amit el tudtam viselni. Egy kicsit panaszkodtam a szívemben. Úgy éreztem, hogy nagyon jól végeztem a kötelességemet, akkor hát miért történik ez velem? Akkor azt éreztem, hogy nem tudom felfogni Isten szándékát. Egyes testvérek arra biztattak, hogy gondolkodjak el önmagamon és ismerjem meg önmagamat, ezért tovább imádkoztam és kerestem Istent. Nem találtam úgy, hogy bármiben lázadtam volna Isten ellen. Később Jób szavaira gondoltam, amelyeket megpróbáltatásai idején a feleségéhez intézett, „Fogadjuk el a jót Isten keze által, a bajt pedig ne fogadjuk el?” (Jób 2:10). Jób képes volt tanúskodni Istenről megpróbáltatásai során. Elgondolkodtam magamon és láttam, hogy akkor tudtam dicsőíteni Istent, amikor jól mentek a dolgaim, de negatívvá váltam és lázadtam Isten ellen a csapások idején. Úgy éreztem, hogy nem egy megfelelő színvonalú teremtett lény vagyok, és ekkor végre megmozdult a lelkiismeretem. Megvolt bennem az elszántság, hogy fellázadjak a hús-vér test ellen és eleget tegyek Istennek. Azt gondoltam, hogy még ha beteg is vagyok, akkor is alá kell vetnem magam Isten akaratának. Bármekkora is a fájdalom, készségesen ki kell tartanom kötelességem végzésében. Ez volt a saját tapasztalatom.) Bármilyen megpróbáltatásokkal kerülsz szembe, Isten elé kell járulnod – ez helyes. Gondolkodj el önmagadon, miközben nem késlelteted kötelességed végzését. Ne tedd, hogy csak elgondolkozol és sosem végzed kötelességedet, elhanyagolva a fontosat, hogy a jelentéktelenre koncentrálj – ez az ostobaság útja. Bármilyen megpróbáltatás érjen, Istentől kapott teherként kell azt kezelned. Tegyük fel, hogy egyeseket súlyos betegség és elviselhetetlen szenvedés gyötör, néhányan a halállal is szembenéznek. Hogyan kellene megközelíteniük ezt a helyzetet? Sok esetben Isten próbatételei terhek, amelyeket Ő ad az embereknek. Legyen bármilyen nagy is az Isten által rád ruházott teher, olyan súlyú terhet kell hordoznod, mert Isten megért téged és tudja, hogy képes leszel elbírni azt. Az Isten által neked adott teher nem fogja meghaladni az érettségedet vagy a tűrőképességed határait, tehát nem kérdés, hogy képes leszel elviselni azt. Nem számít, milyen jellegű terhet, nem számít, milyen fajta megpróbáltatást ad Isten neked, emlékezz egy dologra: miután imádkozol, akár érted Isten szándékait, akár nem, akár megvilágosít és megvilágít a Szentlélek, akár nem, ezzel a megpróbáltatással akár megfegyelmez és figyelmeztet Isten, akár nem, nem számít, ha nem érted. Amíg nem késlekedsz kötelességed végzésében és hűségesen kitartasz kötelességed végzése mellett, Isten elégedett lesz, és szilárdan meg fogsz állni bizonyságtételedben. Látva, hogy súlyos betegségben szenvednek és meg fognak halni, egyesek azt gondolják magukban: „Azért kezdtem hinni Istenben, hogy elkerüljem a halált – de kiderült, hogy Ő még kötelességem ennyi éven át tartó végzése után is hagyni fog meghalni. A saját dolgommal kellene foglalkoznom, megtenni azokat a dolgokat, amelyeket mindig is akartam, és élvezni azokat a dolgokat, amelyeket nem élveztem ebben az életben. Elhalaszthatom kötelességemet.” Milyen hozzáállás ez? Ennyi évig végezted kötelességedet, meghallgattad mindezeket a prédikációkat és még mindig nem értetted meg az igazságot. Egy megpróbáltatás ledönt, térdre kényszerít és felfed téged. Méltó egy ilyen ember arra, hogy Isten a gondját viselje? (Nem méltó.) Teljesen hiányzik belőle a hűség. Tehát mi az az úgynevezett kötelesség, amelynek végzésével ennyi évet töltöttek? Ez az úgynevezett „munkavégzés”, és csak kifárasztották magukat ezzel. Ha Istenben való hitedben és igazságra való törekvésedben képes vagy azt mondani: „Bármilyen betegséget vagy kellemetlen eseményt enged Isten megtörténni velem, bármit tesz Isten, alá kell vetnem magam, és teremtett lényként a helyemen kell maradnom. Minden más előtt az igazság ezen szempontját – az alávetettséget – kell gyakorlatba ültetnem, meg kell valósítanom és meg kell élnem az Istennek való alávetettség valóságát. Ezenfelül nem dobhatom félre azt, amivel Isten megbízott, és a kötelességet, amelyet végeznem kell. Utolsó lélegzetvételemmel is ki kell tartanom a kötelességem mellett.” Ez nem bizonyságtétel? Amikor ilyen elszánt vagy és ilyen állapotban vagy, még mindig képes vagy panaszkodni Istenre? Nem, nem vagy. Ilyenkor azt fogod gondolni magadban: „Isten adja nekem ezt a leheletet, Ő látott el és óvott meg ennyi éven át, sok fájdalmat elvett tőlem, sok kegyelmet és sok igazságot adott nekem. Megértettem igazságokat és misztériumokat, amelyeket emberek nemzedékeken át nem értettek. Olyan sokat nyertem Istentől, tehát viszonoznom kell mindezt Istennek! Korábban túlságosan éretlen voltam, nem értettem semmit és minden, amit tettem, bántó volt Isten számára. Nem biztos, hogy lesz másik esélyem, hogy viszonozzam ezt Istennek a jövőben. Bármennyi időm maradt hátra, fel kell ajánlanom azt a kis erőt, amim van, és meg kell tennem Istenért, amit tudok, hogy Isten lássa: ennyi éven át tartó gondoskodása rólam, nem veszett kárba, hanem meghozta gyümölcsét. Hadd hozzak vigaszt Istennek, ne bántsam Őt többé, és ne okozzak Neki csalódást.” Mi lenne, ha így gondolkodnál? Ne azon gondolkodj, hogyan mentsd meg magad vagy menekülj el, így gondolkodva: „Mikor gyógyulok meg ebből a betegségből? Amikor meggyógyulok, meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy végrehajtsam a kötelességemet, és odaadó legyek. Hogyan legyek odaadó, amikor beteg vagyok? Hogyan tudom végezni egy teremtett lény kötelességét?” Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, vajon nem vagy képes végezni kötelességedet? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, képes vagy nem hozni szégyent Istenre? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, amíg az elméd tiszta, képes vagy nem panaszkodni Istenre? (Igen.) Most könnyű „igent” mondani, de nem lesz annyira könnyű, amikor ez valóban megtörténik veled. Így hát törekednetek kell az igazságra, gyakran keményen dolgozni az igazságon és több időt tölteni azon gondolkodva: „Hogyan tudok eleget tenni Isten szándékainak? Hogyan tudom viszonozni Isten szeretetét? Hogyan tudom végezni egy teremtett lény kötelességét?” Mi az a teremtett lény? Egy teremtett lény felelőssége csupán annyi, hogy hallgassa Isten szavait? Nem. Az a kötelessége, hogy megélje Isten szavait. Isten olyan sok igazságot adott neked, olyan sokat az útból és olyan sok életet, azért, hogy megélhesd ezeket a dolgokat és bizonyságot tegyél Mellette. Ez az, amit egy teremtett lénynek tennie kellene, és ez a te felelősséged és kötelezettséged. Ezeken a dolgokon rendszeresen elmélkedned kell; ha mindig elmélkedsz rajtuk, az igazság minden szempontjában mélyebbre jutsz.

Ha az emberek nem járják az igazságra való törekvés útját és nem dolgoznak keményen azon, hogy elnyerjék az igazságot, előbb vagy utóbb meg fognak botlani és elbuknak. Nehéz lesz egyenesen állni, mert a problémák, amelyekkel szembesülnek, nem oldhatóak meg arra a kis tudásra és doktrínákra támaszkodva, amelyek a birtokukban vannak. Bármilyen jól tudsz beszélni a doktrínákról, nem leszel képes valódi nehézségeket megoldani. Állandóan elmélkedned kell a különböző igazságokon, hogy átható tisztánlátást érj el. Csak akkor használhatod az igazságot, hogy megoldj bármilyen problémát, amellyel találkozol. Azok, akik valóban értik az igazságot, nem beszélnek szavakról és doktrínákról. Felismernek és tisztán látnak mindent, és magabiztosan cselekednek mindenben, amit tesznek. Ha nem tudod, hogyan keresd az igazságot azokban a helyzetekben, amelyekkel szembesülsz, és mindig a saját akaratod szerint cselekszel, nincs rá mód, hogy megértsd az igazságot. Ahhoz, hogy megértsd az igazságot, állandóan azon kell töprengened, hogyan használd az igazságot problémák megoldására a kötelességeid végzése során. Ha nem elmélkedsz így, el tudod érni ezeket az igazságokat? Ha nem elmélkedsz Isten szavain, bármennyi prédikációt hallasz, bármennyi doktrínát értesz, mindig a szavak és doktrínák szintjén fogsz maradni. Ha tudod, hogyan beszélj ezekről a szavakról és doktrínákról, az gyakran elhiteti veled, hogy Istenben való hited már meghozta gyümölcsét, és nagyon érett vagy, mert most már szenvedélyes és életerős vagy. De amikor szembesülsz a tényekkel, azaz amikor szembenézel a megpróbáltatásokkal és a nyomorúsággal, látni fogod, milyen kevés védelmet nyújtanak neked ezek a szavak és doktrínák. Egyetlen megpróbáltatástól sem tudnak megvédeni, nem beszélve arról, hogy biztosítsák, hogy minden egyes próbát könnyedén teljesíts, amelyet Isten az ember elé állít. Inkább azt fogod érezni, hogy ezek a szavak és doktrínák a pusztulásba vezettek téged. Ilyenkor látni fogod, milyen keveset értesz az igazságból és hogy még nem mentél be az igazságvalóságba. Gyakran, amikor megpróbáltatásokkal néznek szembe és nem látják a kiutat, az emberek végre megérzik a tehetetlenségüket az igazság nélkül, és érzik, mennyire hasztalan volt minden beszédük a doktrínákról. Csak akkor látják, mennyi minden hiányzik belőlük és mennyire szánalmasak. Mikor minden biztonságos és zavartalan, mindig úgy érzed, hogy mindent értesz. Úgy érzed, hogy hited nem hiábavaló és sokat nyertél belőle. Úgy érzed, hogy bármi történik, semmi miatt nem kell aggódnod. Tulajdonképpen egyszerűen csak értesz néhány szót és doktrínát, aminek semmi haszna. Csapással és szerencsétlenséggel szembesülve tanácstalan leszel, nem tudva, hogy nézz szembe a helyzettel. Amikor imádkozol Istenhez, nem fogod tudni, mit mondj vagy mit kérj. Nem találod az utat. Ez azt mutatja, mennyire szánalmas az ember. Isten szavai nincsenek a szívedben, és a Szentlélek munkája hiányzik belőled. Már a sötétségben vagy. Istenben való hited nem nyert számodra semmit, és most éppen annyira nyomorogsz, mint egy koldus. Csak ekkor érzed azt, hogy Istenben való hited annyi éven át teljesen nélkülözte az igazságvalóságot. Most teljesen feltártak téged. Ha ilyen állapotba jutsz, miután sok éven át hittél Istenben, akkor az a sorsod, hogy kirekesszenek.

2017. február 12.

Lábjegyzet:

a. Hideg sztrók: a hagyományos kínai orvoslásban használt kifejezés, mely súlyos, potenciálisan életveszélyes, külső elemek által okozott belső megfázásra utal.