6. Egy lelkész hatalmaskodásának következményei
2006-ban elhagytam a szülővárosomat, és Tajpejbe jöttem dolgozni, ahol megismertem Huang lelkészt. Huang lelkész látta, hogy buzgón törekszem, és azt mondta, hogy szeretne odafigyelni a művelésemre. Gyakran meghívott a Biblia közös tanulmányozására és gyülekezeti képzéseken való részvételre. Nagyon hálás voltam az Úrnak, és úgy éreztem, hogy jó lelkészre találtam. Amikor a lelkész prédikált, gyakran mondta: „A Biblia azt mondja: »Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett« (Róma 13:1). »Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát« (Cselekedetek 20:28). A világegyetemet és minden dolgot Isten teremtette, és mindenki, aki hatalommal bír, szintén Istentől rendeltetett, ezért alá kell vetnünk magunkat nekik. A lelkészeket és a véneket Isten jelölte ki a nyáj pásztorolására, ezért alá kell vetnünk magunkat nekik. Aki aláveti magát nekik, Istennek veti alá magát...” Miután hallottam a lelkész szavait, azt gondoltam: „Isten jelölte ki a lelkészeket és a véneket a nyáj pásztorolására, így az Úrba vetett hitünkben hallgatnunk kell a lelkészre. A lelkészekre és a vénekre hallgatni annyi, mint Istennek alávetni magunkat. Amíg a lelkészt követem az Úrba vetett hitben, biztosan bejutok a mennyek országába.” Így hát, legyen szó apró vagy nagy dolgokról, mint például a munka- vagy lakáskeresés, vagy a párválasztás, mindenféle dologban a lelkész útmutatását kértem. A lelkész fokozatosan bálvánnyá vált a szívemben.
2018 októberében kapcsolatba kerültem néhány testvérrel a Facebookon. Láttam, hogy egyedi meglátásaik vannak a Bibliával kapcsolatban, a prédikációik frissek és megvilágosítóak voltak, és igazán irigyeltem őket. A velük való bibliatanulmányozás során rájöttem, hogy az Úr visszatérése nem csupán a felhőkön való leereszkedés formájában történik, és hogy számos szentírási hely jövendöli Isten titkos eljövetelét az utolsó napokban, mint egy „tolvaj”. Tehát az Úr fogadásakor nem várhatunk csupán arra, hogy leereszkedjen a felhőkön. A fontos az, hogy Isten hangjának meghallására összpontosítsunk, és keressük az Ő munkáját a titkos eljövetele során. Azt is megtanultam, hogy Isten munkája, amelyet az Ószövetségben, az Újszövetségben és a Jelenések könyvében jegyeztek fel, lépésről lépésre halad előre, egyre emelkedettebbé és mélyebbé válik. Az Ószövetség Jahve Isten munkáját jegyzi fel a Törvény Korában. A korai emberek nem tudták, hogyan éljenek a földön, és hogyan imádják Istent. Ezért Isten Mózesen keresztül kiadta a törvényt, hogy útmutatást adjon az emberiségnek a földi élethez. Az Újszövetség az Úr Jézus megváltó munkáját jegyzi fel a Kegyelem Korában. A Törvény Kora későbbi szakaszában, mivel az emberek már nem tudták betartani a törvényt, az általuk elkövetett bűnök száma egyre nőtt, és mindannyiukat a törvény általi halálos ítélet veszélye fenyegette. De Isten nem akarta, hogy az emberiség a törvény alatt vesszen el, ezért az akkori szükségleteiknek megfelelően Isten testet öltött az emberek között, hogy a bűnbánat útját hirdesse. Bőséges kegyelmet árasztott az emberiségre, és végül keresztre feszítették, így vétekáldozattá vált, megváltva az emberiséget a bűntől. Amennyiben őszintén elfogadjuk az Úr Jézust, megvalljuk bűneinket és bűnbánatot tartunk az Úr előtt, bűneink megbocsáttatnak. A Jelenések könyve megjövendölte, hogy az utolsó napokban Isten ki fogja mondani az igazságot, elvégzi az ítélet munkáját, és teljesen megtisztítja és átalakítja az emberiség romlott beállítottságát, beteljesítve az Úr Jézus jövendölését: „Ha valaki hallja az Én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, Én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet Engem, és nem fogadja el az Én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon” (János 12:47-48). Olyan dolgokról beszéltek, amiket azelőtt soha nem hallottam, és mindez összhangban volt a Bibliával, és különleges megvilágosítást adott, így folytattam velük a beszélgetést. Amikor azt mondták nekem, hogy az Úr Jézus visszatért, és Ő a megtestesült Mindenható Isten, azonnal eszembe jutott, hogy a lelkész gyakran mondta: „A Keleti Villámlás amellett tanúskodik, hogy az Úr visszatért. Nem szabad hallgatnotok a tanításaikra.” Rájöttem, hogy ők a Keleti Villámlás hívei, és onnantól kezdve nem hallgathattam tovább a beszélgetésüket. Amint véget ért a beszélgetés, gyorsan felhívtam a lelkészt, és elmondtam neki, hogy Mindenható Isten Egyháza tagjaival találkoztam. A lelkész újra és újra figyelmeztetett, hogy ne vegyem fel velük többé a kapcsolatot, és azt mondta, hogy tiltsam le őket. Így hát feladtam az első lehetőségemet, hogy megvizsgáljam Isten utolsó napokban végzett munkáját.
De váratlanul, alig néhány nappal karácsony előtt, újra összefutottam néhány nővérrel Mindenható Isten Egyházából. Eszembe jutott, hogy a beszélgetésük elég megvilágosító volt, de a lelkész megtiltotta, hogy hallgassam őket, ezért úgy gondoltam, először csak figyelek egy kicsit és belehallgatok a mondandójukba. De minél tovább hallgattam őket, annál inkább úgy éreztem, hogy amiről a beszélgetésük szól, az teljesen összhangban van a Bibliával, és nem találtam benne semmi kivetnivalót. Így képtelen voltam megcáfolni őket, különösen, amikor azt mondták: „Sokan hisznek abban az elképzelésben, hogy »mivel bűneink bocsánatot nyertek az Úrba vetett hit által, egyenesen bejuthatunk a mennyek országába, amikor az Úr eljön«. De vajon helyes ez a nézet? Miért van az, hogy mégis mindennap bűnt követünk el és bűnvallást tartunk, és gyakran hazudunk és félrevezetünk másokat? Bár időnként képesek vagyunk árat fizetni és feláldozni magunkat az Úrért, amikor valami kedvezőtlen dolog történik, vagy valamilyen csapással szembesülünk, panaszkodunk Istenre, sőt még ellen is állunk Neki. Továbbá, ha van valamilyen adottságunk vagy tehetségünk, nagyra tartjuk magunkat, arrogánsak és önhittek leszünk, lenézünk másokat, és még tanácsot sem fogadunk el senkitől. Néha még szidunk és le is becsülünk másokat. Ez azt mutatja, hogy bár bűneink megbocsáttattak, a bűnös természetünk problémája nem oldódott meg, és még nem szabadultunk meg a bűn kötelékéből. A Biblia azt mondja: »Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!« (3Mózes 11:45). »Szentség nélkül egy ember sem látja meg az Urat« (Zsidók 12:14). Isten igazságos és szent. Ha a bűnös természetünk nincs levetve, soha nem leszünk méltók arra, hogy lássuk Isten arcát, se arra, hogy belépjünk Isten királyságába. Azért, hogy teljesen megmentsen minket a bűntől, Isten az utolsó napokban testben tért vissza. Az Úr Jézus megváltó munkájának alapjain kifejezte az igazságot, és elkezdte az ítélet munkáját Isten házától kezdve. Csak azáltal, hogy megtapasztaljuk Isten utolsó napokban végzett ítélő munkáját, tudjuk levetni romlott beállítottságunkat, teljesen megszabadulni a bűntől, és megtisztulni, és így olyan emberekké válni, akik valóban alávetik magukat Istennek, és félik Őt.” Ekkor felolvastak nekem néhány részletet Mindenható Isten szavaiból: „Bár Jézus eljött az emberek közé és sok munkát végzett, Ő csak az egész emberiség megváltásának munkáját teljesítette, és az ember vétekáldozataként szolgált; nem távolította el az ember összes romlott beállítottságát. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embernek a Sátán által megrontott beállítottságát teljesen eltávolítsa. Így miután az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten visszatért a hús-vér testbe, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb birodalomba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Ha az emberek megrekednek a Kegyelem Korában, soha nem szabadulnak meg romlott beállítottságuktól, és még kevésbé ismerik meg Isten eredendő természetét. Ha az emberek mindig a kegyelem bőségében élnek, de nincs meg az az életút, amely lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék Istent, vagy hogy megelégítsék Őt, akkor soha nem fogják igazán megnyerni Őt a Benne való hitükben. Ez a fajta hit valóban szánalmas” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Isten munkája a jelen megtestesülésben elsősorban a fenyítés és az ítélet által fejezi ki az Ő természetét, és ezen az alapon hoz több igazságot az embernek, és mutatja meg neki a gyakorlás több módját, így érve el célját, hogy meghódítsa az embert, és megmentse őt a romlott beállítottságaitól. Ez áll Isten munkája mögött a Királyság Korában” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). Ezek a szavak teljesen meggyőztek. Elgondolkodtam azon, hogy bár annyira igyekeztem gyakorolni az Úr tanításait, gyakran, amikor a családom vagy a kollégáim olyasmit tettek, ami nem tetszett nekem, nem tudtam megállni, hogy ne mutassam ki a forrófejűségemet. Néha, hogy megvédjem az érdekeimet és a büszkeségemet, hazudtam, és becsaptam az embereket... Valóban még mindig bűnben éltem, és képtelen voltam megszabadulni. Szükségem volt arra, hogy Isten újra eljöjjön, hogy elvégezze az ítélet munkáját, és megtisztítson a bűneimtől. De amikor arra gondoltam, hogy a lelkész folyton azt mondja, ne álljunk szóba Mindenható Isten Egyházának tagjaival, egy kicsit haboztam, és azt gondoltam: „A lelkészek és a vének már sok éve hisznek az Úrban, jól ismerik a Bibliát, és teológiát tanultak. Még a Bibliát is tanítják a szemináriumokon. Talán még egyszer meg kellene kérdeznem őket erről?” Így hát úgy döntöttem, újra a lelkészhez fordulok útmutatásért. De meglepetésemre a lelkész szigorúan azt mondta nekem: „Hányszor mondtam már, hogy ne érintkezz Mindenható Isten Egyházának a tagjaival? Miért nem hallgatsz rám? A vallási közösségben sok lelkész és vén ellenáll a Keleti Villámlásnak. Te miért vizsgálod mégis? Ne lépj velük többé kapcsolatba! Ha bármi kérdésed van, én majd megválaszolom neked. Vagy talán nem hiszed el, amit mondok?” Miután ezt hallottam a lelkésztől, nem tudtam nem arra gondolni: „A lelkész szerint nem szabadna többé hallgatnom a Keleti Villámlás prédikációira. De ők arról tesznek bizonyságot, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, és hogy kifejezte az igazságot, és megkezdte az ítélet munkáját Isten házától kezdve, hogy alaposan megtisztítsa és megmentse az emberiséget, beteljesítve az Úr Jézus jövendölését: »Aki elvet Engem, és nem fogadja el az Én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon« (János 12:48). Emellett, amit a közösségükben mondtak, az nagyon is összhangban van a Bibliával, mintha magától Istentől származna. Ez teljesen más, mint amit a lelkész mondott. Ez érthetetlen. Miért nem vizsgálja meg a lelkész, hogy a Keleti Villámlás valóban az Úr visszatérése-e? Miért ítéli el csak vakon, megtiltva nekünk, hogy hallgassunk rá? Tényleg csak így, egyszerűen el kellene utasítanom, hogy meghallgassam?” Nagyon ellentmondásos érzéseim voltak. De aztán eszembe jutott, amit a Biblia mond: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát” (Cselekedetek 20:28). A lelkészeket és a véneket Isten választotta és jelölte ki, ők Isten szolgái, és ha nem engedelmeskedünk a lelkészeknek és a véneknek, akkor Istennel szállunk szembe. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a lelkészre hallgatok.
Később elmondtam a Mindenható Isten Egyházából való nővérnek, hogy abbahagyom a vizsgálódást. A nővér azt mondta nekem: „Ha nem vizsgálódsz, elszalasztod a lehetőséget, hogy üdvözöld az Urat. Az Úr Jézus azt mondta: »Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Íme, jön a vőlegény; menjetek ki eléje« (Máté 25:6). Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy Mindenható Isten valóban a visszatért Úr-e, a kulcs az, hogy Isten hangjára hallgassunk. Ha nem vizsgálódsz és csak elutasítod, akkor üdvözölheted vajon valóban az Urat?” A nővér szavainak hallatán meghatódtam, és arra gondoltam: „Igaza van, egyszer már feladtam a lehetőséget a vizsgálódásra, és most újra hallottam Mindenható Isten evangéliumát. Lehet, hogy ez valóban Isten elrendezése? Ha Mindenható Isten valóban a visszatért Úr Jézus, és én nem fogadom el, vajon nem szalasztom el a lehetőséget, hogy üdvözöljem az Urat, és elragadtassam a mennyek országába? Továbbá arról tettek bizonyságot, hogy Mindenható Isten szavai és munkája beteljesítik az Úr Jézus jövendölését. Azoknak a testvéreknek a közössége is nagyon építő számomra. Folytatnom kellene a vizsgálódást. De a lelkészeket és a véneket Isten jelölte ki, nemde Istennel szállnék szembe, ha nem engedelmeskednék nekik?” Vívódtam, nem tudtam, kire hallgassak. Abban a pillanatban a nővér elküldött nekem egy Halálos tudatlanság című filmet, és sürgetett, hogy nézzem meg, mielőtt eldöntöm, hogy folytatom-e a vizsgálódást. Zavarodottságomban az Úrhoz imádkoztam: „Uram, valóban visszatértél? Ha Mindenható Isten valóban a Te visszatérésed, kérlek, vezess engem, hogy felismerjelek Téged.” Az ima után, kereső szívvel, teljes egészében megnéztem a Halálos tudatlanság című filmet. A film egy fontos üzenetet közvetített felém: az Úr fogadásának kérdésében, ha nem az igazságot keressük, és nem az Úr szavait követjük, hanem csak az emberi szóra hallgatunk, akkor ostobán elszalasztjuk a nagy lehetőséget, hogy üdvözöljük az Urat. Emellett a legjobban az ragadott meg, hogy a balga szüzek mindig az emberi szóra hallgattak, és a Sátán téveszméi és ördögi szavai korlátozták őket, míg az okos szüzek csak Isten hangjára hallgattak, és így üdvözölték az Urat. Ahogyan az Úr Jézus mondta: „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Máté 7:8). Ha alázatosan keressük Isten hangját és hallgatunk rá, Isten biztosan vezetni fog minket. Ha vakon hallgatunk a lelkészek és a vének szavaira, nem keresünk és nem vizsgálódunk, amikor valaki arról tesz bizonyságot, hogy az Úr visszatért, akkor soha nem fogjuk hallani Isten hangját, és nem is leszünk képesek üdvözölni az Urat. Ez ostobaság és tudatlanság, amivel magunknak ártunk. Alaposan meg kellett vizsgálnom, hogy Mindenható Isten szavai valóban Isten hangja-e. Többé nem hallgathattam vakon a lelkészek vagy a vének szavaira.
Ezután továbbra is közösséget vállaltam az összejöveteleken a Mindenható Isten Egyházából való nővérekkel, és néztem az Egyház által készített szkeccseket és humoros párbeszédeket. Minél többet néztem, annál világosabb lett minden a bensőmben, és megéreztem, hogy Mindenható Isten Egyházát valóban Isten vezeti. Egy nap megnyitottam a YouTube-ot, és rábukkantam egy „A lelkészünk azt mondta...” című humoros párbeszédre. Azonnal megragadta a figyelmemet, és gyorsan rákattintottam, hogy megnézzem.
De nem ez áll a Bibliában? „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát” (Cselekedetek 20:28). Isten nevezte ki a lelkészeket és a véneket, így ami az Úr visszatérését illeti, szerintem először rájuk kell hallgatnunk.
Ezek Pál apostol szavai voltak?
Pontosan, Pál apostolé!
Pál szavai alapján mondod, hogy Isten nevezte ki őket lelkészekké és vénekké. Emberek, vajon Pál szavai az Urat képviselik? (Nem!) Elismeri az Úr Jézus ezeket a szavakat? (Nem!) Bizonyságot tesz a Szentlélek ezekről a szavakról? (Nem!)
Szóval ez az elgondolás – nem állja meg a helyét!
[...]
Az, hogy Isten valakit kinevez egy tisztségre, nem egyszerű dolog. Olyan valakinek kell lennie, akit Isten kedvel, akiről Ő Maga tesz tanúságot, és legalábbis bizonyítéknak kell lennie a Szentlélek munkájára.
Hé, tényleg! Például Mózes! Mózest Isten nevezte ki, és erre bizonyíték is van!
Akkor mondd el!
Jahve Isten megjelent Mózesnek az égő csipkebokorban, és azt mondta: „Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!” (2Mózes 3:10). Tehát Mózest személyesen Isten nevezte ki!
Így van. És a Kegyelem Korában Pétert is személyesen Isten nevezte ki, és az Úr Jézus szavai bizonyítják ezt! Az Úr Jézus azt mondta: „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Máté 16:18).
Az Úr Jézus szavai a bizonyítékok!
Nos, a mi lelkészünknek is van „bizonyítéka”!
Milyen bizonyítéka?
Lelkészi oklevél egy teológiai szemináriumból.
Ugyan már! Egy lelkészi oklevél nem jelenti Isten jóváhagyását, sem azt, hogy rendelkezik a Szentlélek munkájával.
Igen.
Ez igaz.
A mai lelkészek és vének munkája és prédikációi pusztán képességeken és adottságokon alapulnak. Bibliai ismereteket és teológiai elméleteket prédikálnak, lépten-nyomon felmagasztalják magukat és hivalkodnak. Soha nem beszélnek az Úr szándékairól, sem Isten követelményeiről, és amikor a hívőknek problémáik vannak, soha nem keresik, mit mond erre az Úr. Szóval kitalálhatjátok, mi történik!
„A lelkészünk azt mondta…”
Látjátok? Hát nem ez Isten helyének átvétele az emberek szívében?
Ez teljesen így van! Az emberek hisznek Istenben, ezek a lelkészek pedig tönkreteszik ezt! A lelkészek arra vezetik Isten választott népét, hogy őket imádják Isten helyett. Ez nem más, mint az emberek félrevezetése, becsapása és megkárosítása. Gondoljátok, hogy Isten használna egy ilyen embert?
Isten azért nevez ki és használ embereket, hogy végrehajtsák az akaratát, és elvégezzék a munkáját. Ezeknek olyan embereknek kell lenniük, akik félik Istent, alávetik magukat Istennek, akik képesek végrehajtani Isten akaratát, és akik teljesen hűségesek Istenhez. Nem így van, emberek? (De igen!)
Várjunk csak… miért érzem hirtelen úgy, hogy a lelkészem becsap engem?
Nemcsak úgy érzed! Tényleg azt teszi!
Miután megnéztem a videót, vegyes érzelmeim támadtak. Nem tudnám leírni, mit éreztem. Úgy éreztem, hogy ostobán engedelmeskedtem. A két nővér nagyon világosan beszélt: akiket Isten jelölt ki, azok Isten szavairól tesznek bizonyságot, és a Szentlélek megerősítése van rajtuk. Bár a lelkészek és a vének teológiát tanultak és szemináriumi diplomájuk van, nem áll mellettük Isten szava bizonyítékként, a Szentlélek nem tesz róluk bizonyságot és nem használja őket, akkor hogyan is tekinthetnénk őket Isten által kinevezettnek? Továbbá a lelkészek prédikációi mindig az emberi szavakat magasztalják a Bibliában, ritkán beszélnek Isten szavairól, és szinte soha nem említik Isten szándékait vagy követelményeit. Emellett a prédikációik tartalma ugyanazok a régi közhelyek, és hiányzik belőlük a fény, így a hívők nem kapnak táplálékot az életükben, sokan közülük lélekben gyengék, és ragaszkodnak a világhoz, ami azt mutatja, hogy a lelkészeken egyértelműen nincs rajta a Szentlélek munkája, és semmiképpen sem lehet rajtuk a Szentlélek megerősítése. Noha ez a helyzet, a lelkészek mégis felhasználják a Biblia versét: „az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek”, hogy igazolják a saját hatalmukat, Isten által kinevezettnek hirdetve magukat, hogy az emberek engedelmeskedjenek nekik. Nemde ez a Biblia félreértelmezése volt, hogy félrevezessék az embereket?
Ezután láttam egy közösséget a testvérektől Mindenható Isten Egyházának weboldalán, amely így szólt: „Sokan, akik hisznek az Úrban, nem tisztelik az Ő nagyságát, hanem ehelyett vakon imádják az adottságokat, a státuszt és a hatalmat, és imádják a lelkészeket és a véneket, és vakon hisznek bennük. Nem tudják tisztán látni, hogy az embereken megvan-e a Szentlélek munkája, és hogy birtokolják-e az igazságvalóságot. Azt hiszik, hogy amíg valakinek lelkészi oklevele van, adottságai vannak, és tudja magyarázni a Bibliát, addig Isten által kinevezett, és engedelmeskedni kell neki. Vannak, akik még ennél is abszurdabbak, és azt hiszik, hogy a lelkészeknek és a véneknek alávetni magunkat ugyanaz, mint Istennek alávetni magunkat, és hogy a lelkészekkel és a vénekkel való szembeszegülés azt jelenti, hogy Istennel szállunk szembe. Ha ezeket az emberi elképzeléseket követjük, akkor mi a helyzet a régi zsidó főpapokkal, írástudókkal és farizeusokkal? Jól ismerték a Bibliát, és gyakran magyarázták másoknak, de amikor az Úr Jézus megjelent és munkálkodott, szembeszálltak vele, elítélték, sőt keresztre is feszítették. Lehetséges lenne, hogy őket Isten jelölte ki és használta? Azokról, akik követték őket az Úr Jézus ellenzésében, elmondható, hogy Istent követték, és Neki vetették alá magukat? Ezért az a nézet, hogy »a lelkészeknek és a véneknek alávetni magunkat annyi, mint Istennek alávetni magunkat«, valóban abszurd és téveszmés!” A közösség azt is megemlítette: „Ha a lelkészek és a vének olyan emberek, akik az igazságot keresik és szeretik, és rajtuk van a Szentlélek munkája, akkor el tudnak vezetni minket Isten szavainak gyakorlására és megtapasztalására, Isten félelmére és a rossz kerülésére, és tisztelnünk kell az ilyen embereket. Ez összhangban van Isten szándékával. De ha a lelkészek és a vének nem magasztalják Istent, és nem tesznek Róla bizonyságot, és nem vezetnek minket Isten szavainak gyakorlására és megtapasztalására, hanem csak a bibliai ismereteket és teológiai elméleteket magyarázzák, hogy hencegjenek és pozíciót szerezzenek, sőt arra késztetik az embereket, hogy imádják és kövessék őket, akkor hogyan lehetne az ilyen lelkészeken és véneken a Szentlélek munkája? Eltérnek az Úr útjától, és Isten ellenségei. Vajon Isten kinevezhet és használhat ilyen hamis pásztorokat? Ha még mindig imádjuk és utánozzuk az ilyen embereket, és engedelmeskedünk nekik, az azt jelenti, hogy Isten ellenségei vagyunk, és teljesen szembemegyünk az Ő szándékával.” Miután ezt elolvastam, megértettem, hogy a lelkészeket és a véneket nem Isten jelöli ki, és hogy nekik alávetni magunkat nem egyenlő azzal, hogy Istennek vetjük alá magunkat. Bár korábban hittem az Úrban, nem az Úr szavaira összpontosítottam, és nem a Szentlélek munkáját kerestem, hanem csak vakon bíztam a lelkészek és a vének szavaiban, imádtam az adottságaikat és a bibliai tudásukat, és megkérdőjelezés nélkül követtem a szavaikat. Bár a szívemben megerősítést nyert, hogy Mindenható Isten szavai és munkája hatalommal bíró és erőteljes, és Istentől származik, és hogy az Egyház tagjainak közössége megvilágosító, és a Szentlélek munkája van rajta, mégsem kerestem és nem is vizsgálódtam, hanem továbbra is a lelkészhez fordultam útmutatásért. Micsoda hit volt ez? Lényegében a lelkészben hittem, mintha ő lenne Isten. Olyan ostoba voltam! Eszembe jutott, hogy a Biblia azt mondja: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, Jahvétól pedig elfordul szíve!” (Jeremiás 17:5). Isten természete nem tűr sértést. Látszólag Istenben hittem, de a szívemben embert imádtam és követtem. Ez bálványimádás volt, amit Isten valóban gyűlöl, megvet és elítél. Ezt felismerve némi félelmet, valamint mélységes megbánást és bűntudatot éreztem, ezért rákerestem az „Istent követni” szavakra Mindenható Isten Egyházának a weboldalán, és rábukkantam Mindenható Isten szavainak egy részletére: „Isten követésében az a legfontosabb, hogy minden Isten jelenlegi szavai szerint történjen: akár az életbe való belépésre törekszel, akár arra, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, mindennek Isten jelenlegi szavai köré kell összpontosulnia. Ha mindaz, amiről beszélsz, és amibe igyekszel bemenni, nem Isten jelenlegi szavai köré összpontosul, akkor számodra idegenek Isten szavai, és teljesen nélkülözöd a Szentlélek munkáját. Isten olyan embereket akar, akik az Ő nyomdokait követik. Bármilyen csodálatos és tiszta is az, amit korábban megértettél, Istennek az nem kell, és ha képtelen vagy félretenni az ilyen dolgokat, akkor azok óriási akadályt fognak jelenteni a jövőbeni belépésedben. Áldottak mindazok, akik képesek követni a Szentlélek mai világosságát. Az elmúlt korok népei is követték Isten nyomdokait, de nem tudták követni egészen napjainkig; ez az utolsó idők népének áldása. Azok, akik követni tudják a Szentlélek jelenlegi munkáját, és akik képesek követni Isten nyomdokait követve Istent, bárhová is vezeti őket – ők azok az emberek, akiket Isten megáldott. Azok, akik nem követik a Szentlélek jelenlegi munkáját, nem léptek be Isten szavainak munkájába, és nem számít, mennyit dolgoznak, vagy milyen nagy a szenvedésük, illetve mennyit futkosnak, mindez semmit nem jelent Istennek, és Ő nem fogja elismerni őket. [...] »A Szentlélek munkájának követése« azt jelenti, hogy megérted Isten jelenlegi szándékait, képes vagy Isten jelenlegi követelményeinek megfelelően cselekedni, képes vagy alávetni magad a ma Istenének és követni Őt, valamint belépni, Isten legújabb kijelentéseivel összhangban. Csak aki így tesz, az követi a Szentlélek munkáját és van benne a Szentlélek áramlatában. Az ilyen emberek nemcsak képesek Isten elismerését elnyerni és Istent látni, hanem Isten természetét is megismerhetik Isten legújabb munkájából, és az Ő legújabb munkájából megismerhetik az ember elképzeléseit és lázadását, valamint az ember természetét és lényegét; továbbá képesek arra, hogy szolgálatuk során fokozatosan változásokat érjenek el a beállítottságukban. Csak az ilyen emberek azok, akik képesek megnyerni Istent, és akik valóban megtalálták az igaz utat” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait). Ezután elolvastam egy részletet a testvérek közösségéből, amely így szólt: „Istent követni főként azt jelenti, hogy követjük Isten jelenlegi munkáját, alávetjük magunkat Isten jelenlegi szavainak és gyakoroljuk azokat, képesek vagyunk megtartani Isten parancsolatait, mindenben Isten szándékait keressük, Isten szavai szerint gyakorolunk, feltétel nélkül alávetjük magunkat a Szentlélek munkájának és vezetésének, és végül olyan emberré válunk, aki gyakorolja az igazságot, és követi Isten akaratát. Ezt jelenti olyan embernek lenni, aki követi Istent, és elnyeri az Ő üdvösségét. Ha csak a Bibliában található emberi szavak szerint gyakorolunk, de nem vetjük alá magunkat Isten szavainak és nem gyakoroljuk azokat, és nem fogjuk fel Isten szándékait, és csak a vallási szertartásokhoz és előírásokhoz ragaszkodunk, az az ember követése. Ha a Bibliában szereplő emberek szavait Isten szavainak tekintjük, amelyeknek engedelmeskedünk, és gyakoroljuk őket, miközben elhanyagoljuk és félretesszük az Úr Jézus szavait, és egyáltalán nem tartjuk meg az Úr parancsolatait, akkor végül olyanná válunk, mint az álszent farizeusok, és az Úr Jézus elutasít és megátkoz minket. Például ma az emberek hisznek az Úrban, de imádják és bálványozzák a lelkészeket és a véneket, minden problémával a lelkészektől és a vénektől kérnek tanácsot és útmutatást, sőt, még az igaz út vizsgálatában is a lelkészeket és a véneket keresik. Ennek eredményeként az álszent farizeusok és a vallási vezetők becsapják és félrevezetik őket, és végül az Istennel szembeni ellenállás útjára lépnek. Ez az ember követésének következménye és kimenetele. Ugyanígy az Úr Jézus munkálkodásának idején sok zsidó hívő csak a főpapok és a farizeusok tanításait követte, és nem fogadta el az Úr Jézus szavait és munkáját, és ennek eredményeként elvesztették az Úr üdvösségét. Látszólag Istenben hittek, de a valóságban a főpapokat, az írástudókat és a farizeusokat követték. Péter és János azonban látták, hogy az Úr Jézus szavai és munkája hatalommal és erővel bírnak, és Istentől származnak, és azonnal követték az Úr Jézust, nem hagyták, hogy a farizeusok korlátozzák őket. Ők voltak azok, akik valóban követték Istent, és alávetették magukat Neki.” A közösség azt is megemlítette: „Egy ember csak akkor követi valóban Istent a hitében, ha aláveti magát a Szentlélek munkájának, elfogadja Isten jelenlegi szavait, és követi Isten lépteit. Különösen az utolsó napokban, amikor Isten elvégezte az ítélet munkáját, az egész vallási világ elvesztette a Szentlélek munkáját, és pusztasággá vált, és az emberek kénytelenek az igaz utat keresni. Ebben az időben jobban oda kell figyelnünk a Szentlélek munkájának keresésére, kutatva azokat a szavakat, amelyeket a Szentlélek a gyülekezetekhez szól, és lépést tartva Isten új munkájával. Ahogyan a Jelenések könyvében áll: »Ők azok, akik követik a Bárányt, ahová csak megy« (Jelenések 14:4). Ha valaki csak a lelkészek és a vének szavaira hallgat, anélkül, hogy a Szentlélek munkáját és szavait keresné, és nem hallgat Isten hangjára, azt elhagyja és kiiktatja Isten munkája, és végül nagy csapások érik, miközben sír és fogát csikorgatja. Amikor az embereket félrevezetik, és embert követnek az Istenbe vetett hitükben, már letértek az Úr útjáról. Ez súlyos ellenállás Istennel szemben, és Isten elárulása, és ha nem tartanak bűnbánatot, Isten bizonyosan elhagyja és kiiktatja őket.” Miután ezt elolvastam, hirtelen megértettem, hogy Istent valóban követni azt jelenti, hogy képesek vagyunk mindenben Isten szavaira hallgatni és Isten követelményei szerint gyakorolni, és ami a legfontosabb, lépést tartani Isten jelenlegi munkájával, alávetni magunkat Isten jelenlegi szavainak, és szorosan követni a Bárány lépteit. Elgondolkodtam azon, hogyan voltak képesek Péter és János követni az Úr Jézust. Azért voltak erre képesek, mert látták, hogy az Úr Jézus szavai és munkája Istentől származik. Felismerték Isten hangját, és mindent hátrahagyva követték az Urat, és ők voltak azok, akik valóban követték Istent, és hallgattak az Ő szavaira. Abban a pillanatban elhatároztam, hogy többé nem hallgathatok vakon a lelkészekre, és hogy keresnem kell a Szentlélek munkáját, hallgatnom kell Isten hangjára, és olyan embernek kell lennem, aki Istent követi. A tavaszünnep idején, olyan mohón, mint egy szomjan haló ember, sok olyan evangelizációs filmet néztem meg, amelyet Mindenható Isten Egyháza készített, mint például a Várakozás, A Biblia titkának felfedése, A kegyesség titka és A mennyei királyságról szőtt álmom. Láttam, hogy Mindenható Isten szavai felfedték az igazság sok titkát, mint például a megtestesülés titkát, Isten nevének titkát, azt, hogy hogyan ítéli meg és tisztítja meg Isten az embereket az utolsó napokban, és hogyan határozza meg a különböző emberek kimenetelét és rendeltetési helyét... Ki más fedhetné fel ezeket a titkokat, mint maga Isten? Ki más fejezhetné ki az igazságot, hogy megtisztítsa és megváltoztassa az embereket? A szívemben egyre biztosabbá váltam abban, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, és örömmel elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokban végzett munkáját.
Most visszatekintve, régebben azt állítottam, hogy hiszek Istenben és alávetem magam Neki, de közben folyamatosan a lelkészekkel tanácskoztam és rájuk hallgattam, az ember követésének és az Istennel való szembeszegülésnek az útját járva, és majdnem elszalasztottam az Úr utolsó napokbeli üdvösségét. Valóban ostoba és tudatlan voltam! Isten irgalma volt irántam, hogy fokozatosan elvezetett az igazság megértésére, és megengedte, hogy a Bárány lépteit kövessem. Hála legyen Mindenható Istennek!
