81. A kötelességkerülés hátterében
2023 márciusában prédikátorként végeztem a kötelességemet a gyülekezetben. Mivel a kötelességeimben elértem némi eredményt, azt kezdtem érezni, hogy jó a munkaképességem és az egyéb képességeim. A kötelességeim végzése közben arrogáns beállítottsággal cselekedtem, anélkül, hogy kerestem volna az igazságalapelveket. Ez akadályozta és megzavarta a munkát, és elbocsátottak. Miután elbocsátottak, nagyon negatív lettem, és azt gondoltam, hogy akadályoztam és megzavartam a gyülekezet munkáját, és biztos voltam benne, hogy többé nincs esélyem arra, hogy megmeneküljek. Folyamatos gyötrelemben éltem. Miután több mint tíz napig gondolkodtam, a gyülekezet megbízott, hogy szövegalapú kötelességeket végezzek. Rettegtem attól, hogy újra felfednek és elbocsátanak, ezért állandóan résen voltam, ügyeltem rá, hogy a kötelességeimet az alapelvek szerint végezzem, és elkerüljem, hogy arrogáns beállítottságomból fakadóan cselekedjek.
Három hónappal később vezetővé választottak a gyülekezetben. A felsőbb vezetők megkérdezték, mit érzek ezzel kapcsolatban, és bár tudtam, hogy ez a kötelesség Istentől származik, és nem utasíthatom vissza, mégis nagy ellenállást éreztem. Azt gondoltam magamban: „Tényleg nem lehetek gyülekezetvezető. Egy vezető felelős az átfogó munkáért, és meg kell értenie, sürgetnie és nyomon kell követnie a munka minden aspektusát, és mivel több felelőssége van, végül többet fed fel a romlottságából, és gyorsabban feltárul. Ha vezető leszek, és visszatérek a régi kerékvágásba, és arrogáns beállítottságom miatt újra akadályozom és megzavarom a munkát, felfednek és elbocsátanak, akkor ez komoly probléma lenne, és talán még ki is takarítanának és ki is iktatnának. Akkor többé nem lenne esélyem kötelességet végezni, és hogyan menekülhetnék meg akkor?” Miután végiggondoltam, úgy éreztem, hogy a szövegalapú kötelességek végzése viszonylag biztonságosabb, ezért visszautasítottam, mondván: „Egészségügyi problémáim vannak, és a vezetői munka túl sok felelősséggel jár. Ha a napjaimat ennyire elfoglaltan töltöm, a testem nem fogja bírni. Találjatok valaki mást!” Végül a vezetők azt kérték, gondoljam át, és később válaszoljak.
Aznap este, miután hazaértem, belázasodtam, és hasmenésem lett, és rájöttem, hogy Isten szándékai állnak e dolgok mögött. Azt gondoltam: „Az Istenben való hitem évei alatt mindig elfogadtam bármilyen kötelességet, amivel a gyülekezet megbízott, és engedelmeskedtem neki, és bár vannak egészségügyi problémáim, azok nem befolyásolják a képességemet a kötelességvégzésre. Akkor most miért nem voltam hajlandó alávetni magam, amikor vezetővé választottak?” Így hát imádkoztam, és kerestem Istentől. Az ima után gyorsan felkutattam Isten vonatkozó szavait, hogy elolvassam őket. Mindenható Isten azt mondja: „A család egy másféle kondicionáló hatást is gyakorol. Például, a családtagjaid folyton azt mondják neked: »Ne légy olyasvalaki, aki túlságosan kitűnik a tömegből, fékezned kell magad, és egy kis visszafogottságot kell gyakorolnod a szavaidban és a tetteidben, valamint a személyes tehetségedben, képességeidben, IQ-dban és így tovább. Ne légy az, aki kitűnik. Ahogyan a szólás mondja: ’Azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét’ és ’A kiálló szarufa korhad el először’. Ha meg akarod védeni magad, és egy hosszú távú és stabil helyet szeretnél abban a csoportban, amelyhez tartozol, ne légy az a madár, amelyik kidugja a fejét, fékezned kell magad, és nem szabad arra törekedned, hogy mindenki fölé emelkedj. Gondolj a villámhárítóra, amely az első dolog, amelyet csapás ér a viharban, ugyanis a villám a legmagasabb pontra csap; amikor pedig szélvihar tombol, a legmagasabb fa kapja először a lökést, és az dől ki; amikor pedig hideg az idő, elsőként a legmagasabb hegyen fagy. Ugyanez van az emberekkel – ha mindig kilógsz a többiek közül és magadra vonod a figyelmet, majd a Párt észrevesz, komolyan fontolóra fogja venni, hogy megbüntessen. Ne légy az a madár, amelyik kidugja a fejét, ne repülj egyedül. A rajban kell maradnod. Ellenkező esetben, ha bármilyen társadalmi tiltakozó mozgalom formálódik körülötted, te leszel az, akit először megbüntetnek, mivel te vagy az a madár, amelyik kidugja a fejét. Ne légy vezető, sem egy csoport vezetője a gyülekezetben. Ellenkező esetben, ha bármilyen munkával kapcsolatos veszteség vagy probléma merül fel Isten házában, akkor vezetőként vagy felügyelőként te leszel az első, akit kiszemelnek. Ne légy tehát az a madár, amelyik kidugja a fejét, mert azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét. Meg kell tanulnod behúzni a fejed, és megbújni, mint egy teknősbéka.« A szüleidtől emlékszel ezekre a szavakra, és amikor eljön a vezetőválasztás ideje, te visszautasítod a pozíciót, mondván: »Ó, én nem tudom csinálni! Családom van, és gyermekeim, túlságosan lekötnek. Nem lehetek vezető. Srácok, nektek kell csinálnotok, ne válasszatok engem.« Tegyük fel, hogy mégis megválasztanak vezetőnek, de te még mindig vonakodsz csinálni. »Attól tartok, le kell mondanom« – szólsz. »Srácok, legyetek ti a vezető, meghagyok nektek minden lehetőséget. Hagyom, hogy elfoglaljátok a pozíciót, én félreállok.« A szívedben így töprengsz: »Hűha! Azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét. Minél magasabbra mászol, annál nagyobbat esel, és magányos odafenn a csúcson. Hagyom, hogy te légy a vezető, majd miután megválasztanak, eljön a nap, amikor nevetségessé teszed magad. Én soha nem akarok vezető lenni, nem akarok felmászni a ranglétrán, ami azt jelenti, hogy nem fogok magasról leesni. Gondolj bele, ezt meg ezt nem bocsátották el a vezetői pozíciójából? Miután elbocsátották, kiutasították – még arra sem kapott esélyt, hogy átlagos hívő legyen. Ez tökéletes példa azokra a szólásokra, hogy ’azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét’ és ’a kiálló szarufa korhad el először’. Hát nincs igazam? Vajon nem büntették meg? Az embereknek meg kell tanulniuk megvédeni magukat, különben mire való az emberek agya? Ha van agy a fejedben, használnod kell, hogy megvédd magad. Egyesek nem látják tisztán ezt a kérdést, de a társadalomban és bármely embercsoportban így van ez – ’azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét’. Igen jól megbecsülnek, amíg kidugod a fejed, egészen addig a pillanatig, amíg lelőnek. Akkor rájössz, hogy azok, akik a tűzvonalba állnak, előbb-utóbb megkapják a büntetésüket.« Ezek a szüleid és a családod komoly tanításai, és egyúttal a tapasztalat hangja, életük lepárolt bölcsessége, amit fenntartás nélkül suttognak a füledbe” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (12.)). Isten szavaiból megláttam, hogy az emberek a Sátán által beléjük ültetett olyan filozófiák szerint élnek, mint: „azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét”, „a kiálló szarufa korhad el először”, „minél magasabbra törsz, annál nagyobbat zuhansz” és „a csúcson mindenki magányos”. Azt hiszik, hogy az embernek nem szabad kitűnnie a tömegből vagy bátran cselekednie, és hogy ez egy módja annak, hogy megvédje magát. Én is ezen nézetek szerint éltem, és hittem, hogy vezetőként több felelősséget vállalva több romlottságot fednék fel, és minél magasabbra jutok, annál nagyobbat fogok esni. Ezt szem előtt tartva meg akartam óvni magam, és csak egy egyszerű hívő akartam lenni, gondolván, hogy ez a legbiztonságosabb lehetőség. Továbbá, mivel már egyszer elbocsátottak, ha újra elbocsátanának, talán még arra sem lenne esélyem, hogy egyszerű hívő maradjak. Ezen ostoba és abszurd nézetek miatt, amikor vezetővé választottak, az első gondolatom az volt, hogy ha nem végzem jól ezt a kötelességet, felfedhetnek és kiiktathatnak, ami azt jelentené, hogy nem tudnék megmenekülni, és nem lenne jó kimenetelem vagy rendeltetési helyem. Ezért kifogásokat kerestem, hogy visszautasítsam a felkérést. Elgondolkodtam azon, hogy a nem hívők aszerint az elv szerint élnek, hogy kevesebbet beszélnek és kevésbé tűnnek ki, hogy stabil életet élhessenek, megóvják magukat, megvessék a lábukat a csoportban, és rájöttem, hogy a nézőpontom ugyanaz, mint a nem hívőké. Amikor egy kötelességgel szembesültem, e sátáni filozófiák szerint ítéltem meg azt, Isten félreértésében és Vele szembeni tartózkodással éltem, miközben visszautasítottam azt a kötelességet. Igazán önző és csalárd voltam!
Keresésem során azt olvastam Isten szavaiban, hogy: „Egyesek azt gondolják, »Bárki, aki vezetőként szolgál, ostoba és tudatlan, és saját pusztulását idézi elő, mert amikor egy ember vezetőként szolgál, elkerülhetetlenül romlottságot fed fel Isten előtt. Vajon feltárulna ennyi romlottság, ha nem végeznék ezt a munkát?« Micsoda abszurd elképzelés! Úgy gondolod, hogy nem fogsz romlottságot felfedni, ha nem lépsz fel vezetőként? Az, hogy nem vagy vezető, azt jelenti, hogy meg fogsz menekülni, még ha kevesebb romlottságot fedsz is fel? E szerint az érv szerint mindazok, akik nem szolgálnak vezetőkként, azok, akik túlélhetnek és akiket megmenthetnek? Hát nem túl nevetséges ez a kijelentés? Az emberek, akik vezetőkként szolgálnak, Isten választott népét vezetik, hogy egyék és igyák Isten szavait, és megtapasztalják Isten munkáját. Ez a megkövetelt norma emelt szintű, tehát elkerülhetetlen, hogy a vezetők felfedjenek néhány romlott állapotot, mikor először elkezdik a képzést. Ez normális és Isten nem ítéli ezt el. Isten nemcsak hogy nem ítéli el, de meg is világosítja, megvilágítja és vezeti ezeket az embereket, és terheket ad nekik. Amíg alá tudják vetni magukat Isten vezetésének és munkájának, gyorsabban fognak előrehaladni az életben, mint a hétköznapi emberek. Ha törekednek az igazságra, akkor ráléphetnek az útra, amelyen Isten tökéletessé teszi őket. Isten ezt áldja meg a leginkább. Egyesek nem látják ezt, sőt elferdítik a tényeket. Az ő emberi megértésük szerint bármennyit is változnak a vezető szerepet betöltő emberek, Isten nem fogja figyelembe venni, hanem egyedül csak azt fogja figyelembe venni, hogy mennyi romlottságot fednek fel a vezetők és a dolgozók, és egyedül ennek alapján kárhoztatja őket; azokat pedig, akik nem vezetők és dolgozók, Isten nem fogja kárhoztatni, mert csak kevés romlottságot fednek fel, még ha nem is változnak. Hát nem abszurd ez? Nem Isten káromlása? Ha ilyen komolyan ellenállsz Istennek a szívedben, meg lehet menteni téged? Nem lehet. Isten az emberek sorsát leginkább annak alapján határozza meg, hogy rendelkeznek-e az igazsággal és valódi tanúságtétellel, és ez leginkább attól függ, hogy törekednek-e az igazságra. Ha valaki törekszik az igazságra, még amikor vétkezik és ítélettel és fenyítéssel szembesül, akkor is képes valódi bűnbánatot tartani. Amennyiben nem beszél vagy cselekszik olyan módokon, amelyek káromolják Istent, bizonyosan képes lesz elnyerni az üdvösséget. Képzelődéseitek szerint minden hétköznapi hívő, aki a végsőkig követi Istent, elérheti az üdvösséget, míg azok, akik vezetőként szolgálnak, mind ki lesznek vetve. Ha megkérnének titeket, hogy legyetek vezetők, azt gondolnátok, nem lenne rendben nem megtenni, de ha vezetőként kellene szolgálnotok, önkéntelenül is állandóan romlottságot fednétek fel. Úgy éreznétek, mintha a bitófára küldenétek magatokat. Vajon nem az Istenről alkotott félreértéseitek okozzák mindezt? Ha az emberek sorsát az általuk felfedett romlottság határozná meg, senkit sem lehetne megmenteni. Ebben az esetben mi értelme lenne Istennek a megváltás munkáját végezni? Ha valóban így lenne, hol lenne Isten igazságossága? Az emberek képtelenek lennének meglátni Isten igazságos természetét. Tehát mindannyian félreértettétek Isten szándékait, ami azt mutatja, hogy nincs valódi tudásotok Istenről” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). „Időnként Isten arra használ egy bizonyos ügyet, hogy felfedjen vagy fegyelmezzen téged. Akkor vajon ez azt jelenti, hogy kiiktatott téged? Azt jelenti-e, hogy elérkezett a véged? Nem. [...] Valójában az emberek aggodalma sok esetben saját önzésükből fakad. Általánosságban szólva, ez attól való félelem, hogy nem lesz kimenetelük. Mindig arra gondolnak: »Mi van, ha Isten felfed, kiiktat, és elutasít?« Ez a te félreértelmezésed Istenről; ezek csupán a te egyoldalú feltételezéseid. Rá kell jönnöd, hogy mi Isten szándéka. Amikor az embereket felfedi, nem azért teszi, hogy kiiktassa őket. Azért fedi fel az embereket, hogy leleplezze hiányosságaikat, hibáikat és természetlényegüket, hogy megismerjék önmagukat, és képessé váljanak az igazi bűnbánatra; ennélfogva az emberek felfedése azért történik, hogy segítse életük növekedését. Tiszta megértés nélkül az emberek hajlamosak félreérteni Istent, valamint negatívvá és gyengévé válni. Akár még kétségbe is eshetnek. Valójában az, hogy Isten felfed, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ki leszel iktatva. Azért van, hogy segítsen felismerni saját romlottságodat, és hogy megbánásra késztessen téged. Gyakran előfordul, hogy Istennek fegyelmeznie kell az embereket, mivel lázadnak, és nem keresik az igazságban a megoldást, amikor romlottságot tárnak fel. Ezért néha felfedi az embereket, leleplezve rútságukat és szánalmasságukat, megismertetve őket önmagukkal, ami segíti életük növekedését” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak az igazság gyakorlásával és Istennek alávetve érhetünk el változást a beállítottságunkban). Isten szavaiból megértettem, hogy vezetőkként és dolgozókként, függetlenül attól, hogy mennyi romlott beállítottságot fednek fel, vagy milyen múltbeli vétkeket követtek el, amíg törekszenek az igazságra, képesek elgondolkodni magukon, megismerni önmagukat, és valódi bűnbánatot és változást elérni, addig üdvözülhetnek. Azok számára, akik nem vezetők, még ha a bennük feltáruló romlottság minimális is, ha nem törekszenek az igazságra, vagy nincs valódi megértésük önmagukról, akkor végül a beállítottságuk nem fog megváltozni, és akkor sem lesz lehetséges, hogy megmeneküljenek. Valójában annak, hogy megmenekülünk vagy kiiktatnak minket, semmi köze ahhoz, hogy milyen kötelességeket végzünk, vagy hogy a státuszunk magas vagy alacsony. A kulcs a személyes törekvésünkben rejlik, vagyis abban, hogy törekszünk-e az igazságra, és szeretjük-e az igazságot. Isten háza nem pillanatnyi cselekedetek vagy viselkedés alapján iktat ki embereket, hanem egy személy következetes viselkedése és természetlényege alapján dönt ezekről a dolgokról. Ahogyan azok a gonosz emberek és antikrisztusok, akiket kitakarítanak vagy kiközösítenek, ők is idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt, és a kötelességeikben gyakran megszegik az igazságalapelveket, és sok gonoszságot követnek el. A többszöri közlés ellenére sem hajlandóak bűnbánatot tartani, és Isten háza ezért takarítja ki és iktatja ki őket. A korábbi elbocsátásom a mélységesen arrogáns beállítottságom miatt történt, mert nem követtem az alapelveket a kötelességeimben, és akadályoztam, valamint megzavartam a gyülekezet munkáját. Az elbocsátásom azonban nem a kiiktatásomat szolgálta, hanem azt, hogy e tapasztalat által elgondolkodjak magamon, őszinte bűnbánatot tartsak, és miután némi megértésre tettem szert önmagammal kapcsolatban, a gyülekezet megbízott, hogy szövegalapú kötelességeket végezzek. Rájöttem, hogy az, hogy Isten felfedett engem, a megváltoztatásomat és megtisztításomat szolgálta, nem a kiiktatásomat. Amikor úgy szembesültem a helyzetekkel, hogy nem kerestem az igazságot, nem értettem meg Isten emberekhez való hozzáállását és gondos megfontolásait. Abszurd módon azt gondoltam, hogy mivel már egyszer elbocsátottak, ha újra hibázok, kitakarítanának és kiiktatnának. Vajon nem értettem félre Isten szándékait?
Később még többet olvastam Isten szavából, és némi megértésre tettem szert a természetlényegemről. Isten azt mondja: „Az antikrisztusok nem hiszik el, hogy az Ő természete igazságos és szent. Mindezt emberi elképzeléseken és képzelődéseken keresztül szemlélik, és Isten munkáját emberi szemlélettel, emberi gondolatokkal és emberi ravaszsággal közelítik meg, a Sátán logikáját és gondolkodását alkalmazva Isten természetének, identitásának és lényegének felvázolására. Az antikrisztusok nyilvánvalóan nemcsak, hogy nem fogadják el és nem ismerik el Isten természetét, identitását és lényegét, épp ellenkezőleg, tele vannak elképzelésekkel, ellenszegüléssel és lázadó mivolttal Isten iránt, és egy szemernyi valós ismerettel sem rendelkeznek Róla. Az antikrisztusok meghatározása szerint Isten munkája, Isten természete és Isten szeretete egy kérdőjel – bizonytalanság; tele vannak kétkedéssel, tele vannak tagadással és rágalmazással ezeket illetően; akkor mi a helyzet az Ő identitásával? Isten természete az Ő identitását képviseli; olyan hozzáállással Isten természetéhez, mint az övék, viszonyulásuk Isten identitásához magától értetődő – nyílt tagadás. Ez az antikrisztusok lényege” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Tizedik tétel: Megvetik az igazságot, szemtelenül semmibe veszik az alapelveket, és figyelmen kívül hagyják Isten házának intézkedéseit (Hatodik rész)). „Örülök azoknak, akik nem gyanakodnak másokra, és kedvelem azokat, akik készségesen elfogadják az igazságot; e két embertípus felé nagyon gondoskodó vagyok, mert az Én szememben ők becsületes emberek. Ha te csalárd vagy, akkor óvatos és gyanakvó leszel mindenkivel és mindennel szemben, és így a Bennem való hited gyanakváson fog alapulni. Soha nem lennék képes ilyen hitet elismerni. Igaz hit hiányában még inkább nélkülözöd az igaz szeretetet. És ha hajlamos vagy kételkedni Istenben és kedvedre találgatásokba bocsátkozni Róla, akkor kétségkívül te vagy a legálnokabb minden ember közül” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tulajdonképpen hogyan ismerjük meg Istent a földön?). Isten szavaiból láttam, hogy az antikrisztusok kétségbe vonják és tagadják Isten identitását és lényegét. Nem hiszik, hogy Isten szavai az igazság, és nem hisznek az Ő igazságos és szent természetében sem. Ehelyett emberi nézőpontok és érvelés alapján tanulmányozzák Isten munkáját, és tele vannak elképzelésekkel, gyanakvással, tagadással és kétségekkel Isten iránt. Láttam, hogy a viselkedésem ugyanolyan volt, mint egy antikrisztusé. Mindig gyanakodtam Istenre. Miután elbocsátottak prédikátori pozíciómból, nem törekedtem megérteni, milyen módokon álltam ellen Istennek és lázadtam fel Ellene, sem azon nem gondolkodtam el, hogyan akadályoztam és zavartam meg a gyülekezet munkáját. Egyáltalán nem értettem Isten igazságos természetét, és ehelyett úgy tekintettem Istenre, mintha egy uralkodó lenne, azt gondolva, hogy amint egy ember vétkezik, Ő nem ad neki esélyt a bűnbánatra, és hogy kitakarítja és kiiktatja őt. Elgondolkodtam azon, hogy ezzel az elbocsátással Isten szándéka az volt, hogy ösztönözzön arra, hogy elgondolkodjak magamon, megismerjem önmagam, és tanuljak a leckéből. Az, hogy vezetővé választottak, azt jelentette, hogy Isten újabb lehetőséget adott a képzésre, és ez az Ő kegyelme és felemelése is volt. De ahelyett, hogy hálás lettem volna Isten szeretetéért és üdvösségéért, gyanakodtam Istenre, csalárd voltam Vele szemben, és visszautasítottam a kötelességemet, ezt a lehetőséget a kötelességem elvégzésére és az igazság elnyerésére pedig egy cselnek tekintettem, ami arra szolgál, hogy felfedjenek és kiiktassanak. Vajon nem mondtam a feketére, hogy fehér, és nem torzítottam el a tényeket? Tényleg hiányzott belőlem minden emberi mivolt! Ha továbbra is olyan sátáni téveszmék szerint élnék, mint „a csúcson mindenki magányos” és „minél magasabbra törsz, annál nagyobbat zuhansz”, és elhanyagolnám az igazságalapelvek keresését a kötelességeimben, állandóan tartózkodó maradnék Istennel, és félreérteném Őt, végül csak azt érném el, hogy Isten megutálna, felfedne és kiiktatna. Bűnbánó imát mondtam Istenhez: „Ó, Istenem, annyira csalárd és elvetemült voltam, mindig gyanakvó és tartózkodó Veled szemben. Te mégis a szavaidat használod, hogy megvilágosíts engem és útmutatást adj nekem, hogy megértsem a szándékaidat. Igazán méltatlan vagyok az üdvösségedre! Ó, Istenem, hajlandó vagyok bűnbánatot tartani és alávetni magam a Te vezénylésednek és elrendezésednek, és többé nem lázadok Ellened, és nem sebzem meg a szívedet.”
Ezután még többet olvastam Isten szavából, és megtaláltam a gyakorlás útját. Mindenható Isten azt mondja: „Valójában a legtöbb ember esetében, függetlenül attól, hogy kötelességeik tétele során milyen romlott beállítottságokat fednek fel, mindaddig, amíg az igazságot keresik a megoldásukra, fokozatosan csökkenthetik a romlottság kinyilatkoztatásainak számát, és végső soron megfelelő színvonalon végezni a kötelességeiket. Ez a folyamata Isten munkája megtapasztalásának. Amint felfedsz egy romlott beállítottságot, keresned kell az igazságot, hogy megoldd azt, és meg kell ismerned és ki kell elemezned a sátáni természetedet. Ez a sátáni természeted elleni küzdelem folyamata, és elengedhetetlen az élettapasztalatodhoz. Miközben megtapasztalod Isten munkáját és megváltoztatod a beállítottságodat, az általad megértett igazságokat használod fel arra, hogy versenyezz a sátáni természeteddel, végül megoldva romlott beállítottságaidat és győzedelmeskedve a Sátán felett, ezáltal változást érve el a beállítottságodban. A beállítottság megváltoztatásának folyamata az igazság keresése és elfogadása az emberi elképzelések, képzelődések, valamint a szavak és a doktrínák kiszorítására, valamint a Sátántól származó világi ügyekre vonatkozó filozófiák és különféle eretnekségek és tévedések kiszorítására, fokozatosan felváltva ezeket a dolgokat az igazsággal és Isten szavával. Ez az igazság megszerzésének és a beállítottság megváltoztatásának folyamata. Ha tudni akarod, hogy mennyit változott a beállítottságod, tisztán kell látnod, hogy hány igazságot értesz meg, hány igazságot ültettél gyakorlatba, és hány igazságot vagy képes megélni. Világosan látnod kell, hogy hány romlott beállítottságodat váltották fel azok az igazságok, amelyeket megértettél és elnyertél, és milyen mértékben vagy képes uralkodni a benned lévő romlott beállítottságok felett, azaz az általad megértett igazságok milyen mértékben képesek irányítani gondolataidat és szándékaidat, valamint mindennapi életedet és gyakorlatodat. Világosan látnod kell, hogy amikor dolgok történnek veled, a romlott beállítottságaid vannak-e fölényben, vagy az általad megértett igazságok érvényesülnek és vezetnek téged. Ez az a mérce, amellyel az érettséged és az életbe való belépésed mérhető” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). „Most csak törekedj az igazságra, összpontosíts az életbe való belépésre és törekedj arra, hogy jól végezd a kötelességedet. Ebben nincs hiba! Bárhogyan is bánik végül Isten veled, az garantáltan igazságos lesz; nem kellene kételkedned ebben és nem kell aggódnod. [...] Ha tudat alatt alkalmanként kicsapongóvá válsz, Isten felhívja erre a figyelmedet, megmetsz téged, és jobb emberré válsz, akkor Isten nem fogja felróni ezt neked. Ez a beállítottság megváltozásának normális folyamata és az üdvösség munkájának valódi jelentősége ebben a folyamatban nyilvánul meg. Ez a kulcs” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavaiból megértettem az Ő szándékait. Isten munkája az, hogy megváltoztassa és megtisztítsa a romlott beállítottságainkat. Mivel a Sátán mélyen megrontott minket, a kötelességeinkben folyamatosan romlottságot fedünk fel. Ezért tudatosan kell keresnünk az igazságot, hogy megoldjuk ezt, valódi bűnbánatot kell tartanunk, és fokozatosan kell előrehaladnunk az életbe való belépésben. Csak így érhetjük el végül az üdvösséget. Valójában az üdvösség legnagyobb akadálya a saját romlott beállítottságunk, aminek semmi köze ahhoz, hogy milyen kötelességeket végzünk. Még ha nem is vezetői kötelességet végeznék, ha a romlott beállítottságom nem oldódna meg, akkor is felfednének és kiiktatnának. Teremtett lényként el kellett fogadnom Isten vezénylését és elrendezését, alá kellett vetnem magam ezeknek, mindent bele kellett adnom a kötelességeimbe, többé nem érthettem félre Istent, és nem lehettem tartózkodó Vele szemben! Miután megértettem Isten szándékait, többé nem féltem attól, hogy vezetőként felfednek vagy kiiktatnak, ezért írtam a felsőbb vezetőknek, hogy elfogadom ezt a kötelességet.
Ezen a tapasztalaton keresztül megértettem valamit a csalárd beállítottságomból, abból, hogy gyanakodtam Istenre és tartózkodó voltam Vele szemben, és némi betekintést nyertem a téves nézőpontjaimba is. Rájöttem, hogy amikor Isten felfedi az embereket, az nem azért van, hogy kiiktassa őket, hanem inkább azért, hogy megtisztítsa és megmentse őket, függetlenül attól, hogy hogyan cselekszik. Hála Istennek!
