40. Búcsú a pénz, a hírnév és a nyereség hajszolásával töltött keserű évektől

Egy egyszerű falusi családba születtem, és az otthoni életkörülményeink meglehetősen átlagosak voltak. A szomszédban egy tanár lakott, a családja pedig generációk óta jómódú volt, és nagy tiszteletnek örvendett. Nagyon irigy voltam rájuk. Gyerekkoromban ezek a szomszédaink tésztát ettek, míg a családomnak csak kukoricakenyérre tellett. Amikor végigmentek az úton, a falubeliek mind készségesen köszöntötték őket, de velünk csak néhány felületes, udvarias mondatot váltottak. Amikor láttam, hogy a szomszéd gyerekek milyen csinosan és tisztán öltözködnek, majd a saját kopott, vattával bélelt kabátomra néztem, zavaromban nem mertem melléjük állni, és nagyon alsóbbrendűnek éreztem magam. Azt gondoltam magamban: „Amikor felnőtt leszek, meg fogom keresni a pénzt, hogy javítsak a családunk életkörülményein, hogy jó életünk legyen, és hogy mások tiszteljenek minket.” Tizenöt éves koromban apámat politikai okokból hét év börtönre ítélték. Mivel a családunknak se pénze, se hatalma nem volt, még a nagybátyám is zsarnokoskodott velünk, sőt, rávette a nagynénémet, hogy apróbb ügyek miatt megüsse anyámat. Ezt látva a szívem megtelt gyűlölettel, és ez tovább szította a vágyamat, hogy pénzt keressek, mivel úgy éreztem, hogy mások csak akkor hagynak fel a bántalmazásunkkal, ha meggazdagszunk. Gyakran hallottam, ahogy az emberek azt mondták: „A szegény nem harcol a gazdaggal, a gazdag pedig nem versenyez a hivatalnokokkal. A gazdag a pénzével eltiporhatja a szegényt, egy hivatalnok pedig egyetlen szóval halálba küldhet egy szegény embert.” Azt gondoltam magamban: „Az embernek csak akkor van hatalma és státusza, ha van pénze, és akkor nem nézik le és nem bántják. Pénzt kell keresnem!” Később azt hallottam, hogy taxisofőrként lehet pénzt keresni, ezért elmentem jogosítványt szerezni. Miután egy ideig taxiztam, úgy éreztem, nem keresek elég pénzt, ezért értékesítőként kezdtem dolgozni egy cégnél, ahol egy-egy üzlet megkötésével több ezer jüan jutalékot tudtam keresni. Hogy több jutalékot keressek, az időm nagy részét telefonálással töltöttem, és még akkor sem tartottam szünetet, amikor kimerült voltam és szédültem. Még akkor sem álltam meg vizet inni sem, amikor berekedt a torkom. Bármikor odamentem az ügyfélhez, amikor csak hajlandó volt fogadni. Néha az éjszaka közepén, holtfáradtan értem haza, de amikor arra a több ezer jüan jutalékra gondoltam, amit egy üzlet megkötése után kereshetek, már nem éreztem magam annyira fáradtnak.

Miután 2002-ben férjhez mentem, a férjemmel éttermet nyitottunk, hogy javítsunk a családunk életkörülményein. 2003-ban kitört a SARS-járvány, és több mint egyéves működés után az étterem nem termelt hasznot, így átadtuk. Nem tudtam beletörődni egy ilyen kudarcba, ezért nyitottunk egy másik éttermet, de végül különböző okok miatt azt sem tudtuk tovább üzemeltetni. Fájdalmat és kétségbeesést éreztem, de nem voltam hajlandó feladni, ezért azt mondtam magamnak: „A családom életéért, és azért, hogy az emberek ne nézzenek le ránk, nem adhatom fel ilyen könnyen. Továbbra is keményen kell dolgoznom. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nem tudok pénzt keresni!” Később a férjemmel nyitottunk egy másik éttermet, és mindennap annyira sokat dolgoztunk, hogy soha nem aludtam éjfél előtt. Hogy megspóroljuk egy újabb alkalmazott bérét, még akkor is mosogattam, felmostam és takarítottam, amikor a második gyermekemmel voltam terhes, és miután a gyermekem egy hónapos lett, visszamentem dolgozni az étterembe. Idővel az étterem egyre forgalmasabb lett, naponta több tucat asztalnyi vendéggel, és nekem állandóan rohangálnom kellett, hogy kiszolgáljam őket. Nyáron gyakran fájt a fejem a hőségtől, és annyira elfoglaltak voltunk, hogy még vizet inni sem volt időm. Testileg-lelkileg kimerültem. De amikor láttam, hogy egy nap több mint 10 000 jüant kerestünk, igazán boldog voltam, és arra gondoltam, hogy bármilyen nehéz vagy fárasztó is, mindez megéri. A kemény munkánknak köszönhetően nemcsak autót és házat vettünk, hanem sikerült némi pénzt is félretennünk. Azt gondoltam magamban: „Ennyi évnyi nehézség után végre emelt fővel járhatok és méltósággal élhetek.” Később a férjem egy befektetési céget nyitott, és még egy gyárat is épített a szülővárosunkban. Annyi profitot termeltünk, hogy meg sem tudtuk számolni. A gyermekem azt mondta nekem: „Anya, apa csomagtartója tele van pénzzel!” Rengeteg ember próbált a kegyeinkbe férkőzni, és otthon mindig akadt valaki, aki segített a munkában. Még kormányzati tisztviselők is eljöttek hozzánk beszélgetni. Amikor végigmentem az utcán, az emberek már messziről köszöntek, és amikor rólam beszéltek, elismerően felemelték a hüvelykujjukat, a szüleimnek pedig azt mondták: „A lányuk igazán lenyűgöző; mindössze egy év alatt három házat épített, és ez a városban már meglévő két gyáron és éttermen felül van! Hihetetlen!” Amikor ezt hallottam, igazán elégedettnek éreztem magam, és azt gondoltam: „Nagyszerű dolog, ha van pénze az embernek. Végre becsületet szerezhetek a szüleimnek! Az embernek mindig magasabbra kell törnie, mert ha van pénzed, az emberek más szemmel néznek rád. Ahogy a mondás tartja: »Ha szegény vagy a városban, senki sem törődik veled, de ha gazdag vagy a hegyekben, olyan rokonaid is akadnak, akikről sosem tudtál!« Ennyi év kemény munka után végre emelt fővel járhatok.”

Két-három évig élveztem ezt az életet, de bár volt pénzünk, vagyonunk és mindenünk, amire szükségünk volt, és az étterem, a cég és a gyárak is mind zökkenőmentesen működtek, mindig ürességet éreztem a szívemben. A férjem gyakran járt el az ügyfelekkel enni, inni és szórakozni, és gyakran egész éjszaka kimaradt. Egyre többet volt távol otthonról, és nem törődött a gyerekekkel. Még egy közös családi étkezésre is ritkán kerülhetett sor. Pénzt kerestünk, de elvesztettük az otthon érzését. Vegyes érzések kavarogtak a szívemben, és mély nyugtalanságot éreztem. Amikor szabadidőm volt, unatkoztam, és azon kaptam magam, hogy nincs más dolgom, mint céltalanul lődörögni, hogy elüssem az időt. Nemsokára a férjem befektetései csődbe mentek, és mivel belekeveredett egy pénzügyi bűnügybe, őrizetbe vették. A gyár már nem tudott működni, és kiderült, hogy a cég vezetősége több tízmillió pénzeszközt sikkasztott el, így nem volt más választásunk, mint hogy eladjuk az autóinkat és a vagyonunkat, hogy kifizessük az adósságokat. Még az általam vezetett éttermet is el kellett adni. Miután ez történt a családunkkal, a barátok és rokonok távol tartották magukat tőlünk, hűvösen méregettek és gúnyoltak minket. A szenvedéseim közepette megtudtam, hogy a férjemnek viszonya volt. Úgy éreztem, mintha villám csapott volna belém. Ezeket a sorsfordulatokat nehezen tudtam elfogadni, és a szívemben felkiáltottam: „Ó, Istenem, ez a sorsom?” Olyan mély gyötrelemben és kétségbeesésben voltam, hogy éjszakákon át nem tudtam aludni, és nem volt kivel megosszam a szívemben lévő fájdalmat.

Nem tudtam elfogadni, hogy az évekig tartó kemény munkám kárba veszett, ezért kerestem valakit, akivel gyárat nyithatnék. De soha nem találtam megfelelő embert, ezért kölcsönkértem, hogy autót vegyek, és taxis vállalkozásba kezdtem, hogy pénzt keressek. A takarékosság, a folyamatos szellemi összpontosítás, a rossz táplálkozás és az alváshiány miatt az ereim elmeszesedtek, magas vérzsírszintem és magas vérnyomásom lett. Emellett pajzsmirigygöböket is találtak bennem. Később az egészségem tovább romlott. A szemeim könnyeztek a széltől, homályossá vált a látásom, és gyakran éreztem, hogy duzzadt a fejem, és szorít a mellkasom. Amikor a fejfájás súlyossá vált, úgy kellett vezetnem, hogy az egyik kezemmel a fejem hátsó részét fogtam, a másikkal pedig a kormányt. Arra nem számítottam, hogy két évvel később az összes pénzt, amit a vezetéssel kerestem, az unokaöcsém ellopja. És így a megtakarításom, amit a sok évem alatt kerestem meg, odaveszett. Teljesen összetört a szívem, és tehetetlennek éreztem magam. Végül a testem már nem bírta tovább, abba kellett hagynom a munkát, és pihennem kellett, hogy felépüljek. Csendes magányomban erre gondoltam: „Éveken át olyan keményen dolgoztam, hogy pénzt keressek, de a végén semmit sem nyertem, csak egy betegséggel teli testet. Arra vagyok ítélve, hogy az életem során soha ne tudjak pénzt keresni?” Fájdalmamban, ahogy a kétségbeesés szélén küszködtem, eljutott hozzám Mindenható Isten utolsó napokbeli evangéliuma.

2021 márciusában egy barátom bizonyságot tett nekem Mindenható Isten utolsó napokbeli evangéliumáról, elmondta, hogy Isten újra testet öltött, és a munka egy új szakaszát kezdte el, és szavakat szól, hogy megítélje és megtisztítsa az embereket, végső soron pedig helyreállítsa az embereket abba a hasonlatosságba, ahogyan Isten eredetileg teremtette őket, és helyreállítsa az emberi életet olyanná, amilyen az Édenkertben volt. Igazán boldognak éreztem magam, miután ezt hallottam, és miután egy ideig kutakodtam, elfogadtam Isten új munkáját. Később Isten szavait olvastam: „Isten arra használja az életét, hogy minden dolgot, élőt és élettelent egyaránt ellásson, és mindenben jó rendet teremtsen ereje és hatalma révén – ez olyan tény, amelyet senki sem tud elképzelni és felfogni. Ezek a felfoghatatlan tények nem mások, mint Isten életerejének megnyilatkozásai és bizonyságai. Most pedig hadd áruljak el nektek egy titkot: Isten életének nagyszerűsége és az Ő életének ereje kifürkészhetetlen minden teremtett lény számára. Így van ez most is, így volt a múltban, és így lesz az eljövendő időkben is. A második titok, amelyet átadok, a következő: Az élet forrása minden teremtmény számára Istentől származik; bármennyire is különböznek életformájukban vagy életfelépítésükben, és bármilyen élőlények is, egyetlen teremtmény sem fordulhat az Isten által kijelölt életút ellen. Mindenesetre én csak azt szeretném, hogy az ember megértse: Isten gondoskodása, oltalma és ellátása nélkül az ember nem kaphatja meg mindazt, amire hivatott, bármennyire is szorgalmasan próbálkozik, vagy bármilyen fáradságosan is küzd. Az élet Istentől származó ellátása nélkül az ember elveszíti az életben lét értékét és az élet értelmét. Hogyan engedheti meg Isten, hogy az ember, aki könnyelműen elkótyavetyéli az Ő életének értékét, ilyen gondtalan legyen? Ahogy már korábban is mondtam: Ne feledd, hogy Isten az életed forrása” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása). Isten szavainak olvasása után mélyen meghatódtam, és megértettem, hogy Isten szuverén minden felett, és Ő irányítja az emberiség sorsát. Bármennyire is próbálkoznak, az emberek nem érhetik el azt, amit Isten nem rendelt el előre számukra. Azt hittem, az én kezeim is éppolyan ügyesek, mint másoké, és ha mások meg tudnak tenni valamit, akkor én is. De az évekig tartó kemény munkám után, bár kerestem pénzt, és sikerült autókat, ingatlant, céget és vagyont szereznem, éppen amikor egy kis sikert elértem, minden egy pillanat alatt semmivé lett, majd később azt a pénzt, amit két évig a taxizással kerestem, ellopta az unokaöcsém. Végre megértettem, hogy az ember nem változtathat a sorsán, és hogy ebben az életben, bármennyire is próbálkozom, nem szerezhetem meg azt, ami nincs nekem rendelve. Amikor erre rájöttem, a szívem végre megnyugodott, és megkönnyebbülést éreztem. Azért éltem akkora fájdalomban, mert nem ismertem fel Isten szuverenitását, és mindig harcoltam a sors ellen. Isten szavainak elolvasása után megértettem, hogy Isten mindent eleve elrendelt, és hogy én csak egy jelentéktelen teremtett lény vagyok, és alá kell vetnem magam Isten szuverenitásának és elrendezéseinek.

Aztán Isten szavait olvastam: „E széles világon az óceánok mezőkké apadnak, és a mezők óceánokká áradnak, számtalanszor újra és újra. Őrajta kívül, aki minden dolgok között mindenek felett szuverenitást gyakorol, nincs senki, aki képes volna vezetni és irányítani ezt az emberi fajt. Nincs olyan »hatalmasság«, aki fáradozna vagy előkészületeket tenne az emberi fajért, még kevésbé van olyan, aki ezt az emberi fajt arra vezethetné, hogy mozduljon a fény rendeltetési helye felé és szabaduljon meg az emberi világ igazságtalanságaitól. Isten siratja az emberiség jövőjét, bánkódik az emberiség bukása miatt, és fáj Neki, hogy az emberiség lépésről lépésre halad a hanyatlás és az út felé, ahonnan nincs visszatérés” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása). „Az emberiség, eltévelyedve a Mindenható életellátásától, nem ismeri a lét célját, de azért fél a haláltól. Segítség és támasz nélkül állnak, mégis vonakodnak lehunyni a szemüket, és megacélozzák magukat, hogy támogassák a hús-vér testüket érzéketlen lélekkel, és hosszúra nyújtják alantas létezésüket ebben a világban. Te is így élsz, remény nélkül, akár a többiek, céltalanul. Csak a legendabeli Szentséges fogja megmenteni azokat az embereket, akik szenvedésük közepette nyöszörögnek, és kétségbeesetten óhajtják az Ő érkezését. Ez a hit sokáig nem valósult meg azokban, akikből hiányzik a tudatosság. Ők mégis így vágyakoznak utána. A Mindenható irgalmaz ezeknek az embereknek, akik nagyon megszenvedtek; ugyanakkor idegenkedik ezektől az emberektől, akikben egyáltalán nincs tudatosság, mivel túl sokáig kell várnia, míg választ kap az emberektől. Keresni akar, keresni a szívedet és a lelkedet, élelmet és vizet hozni neked, hogy felébredj és többé ne éhezz és ne szomjazz. Amikor elcsigázott vagy, és amikor megérzel valamit e világ sivárságából, ne érezd magad elveszve, ne sírj. Mindenható Isten, az Őrző mindenkor Magához öleli az érkezésedet. Ott őrködik melletted. Arra vár, hogy megfordulj, arra a napra vár, amikor hirtelen visszatér az emlékezeted: amikor rájössz, hogy Istentől származol, és hogy egy ismeretlen időpontban eltévesztetted az irányt, egy ismeretlen időpontban az út során elvesztetted a tudatodat, és egy ismeretlen időpontban lett egy »apád«; amikor ráeszmélsz arra is, hogy a Mindenható mindvégig őrködött, és sokáig, nagyon sokáig ott várt a visszatérésedre. Kétségbeesetten vágyakozik, felelet nélkül válaszra vár. Az Ő őrködése megfizethetetlen, ami az emberi szív és az emberi lélek érdekében van. Lehet, hogy ez az őrködés határozatlan időre szól, vagy az is lehet, hogy már véget ért. De tudnod kell, hogy ebben a pillanatban pontosan hol van a szíved és a lelked” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Mindenható sóhajtása). Isten szavainak olvasása után mélyen meghatódtam, és melegség töltött el. Rájöttem, hogy Isten mindvégig a visszatérésemre várt. Kezdetben megszállottan csak a pénzre törekedtem, és minden gondolatom a pénz, és kizárólag a pénz körül forgott! Az éttermünk megnyitása és a befektetési cégünk csődje, a barátok és rokonok megvető tekintete, valamint a férjem hűtlensége – mindezek olyan fájdalmat és kétségbeesést okoztak, hogy eljutottam arra a pontra, hogy meg is akartam halni. De amikor az otthoni idősekre és gyerekekre gondoltam, letettem arról a gondolatról, hogy elvegyem a saját életemet. Később, amikor taxiztam, gyakran fájt a fejem, és még akkor sem tudtam rávenni magam a pihenésre, amikor a vérnyomásom elérte a 170 Hgmm-t. Hogy hírnevet és nyereséget szerezzek, és hogy mások nagyra becsüljenek, a betegségem ellenére is kényszerítettem magam a pénzkeresésre. Eszembe jutott egy kollégám, aki egyik nap még vezetett, másnap pedig sztrókja lett, és meghalt. De velem soha nem történt baleset. Ez mind Isten gondviselése és oltalma volt. Életem mélypontján voltam. A családi vállalkozások csődbe mentek, a férjem elárult, a barátaim és rokonaim semmibe vettek, sőt, még az anyámat is csak az unokája esküvője érdekelte, és nem törődött velem. Mindezek ráébresztettek, hogy amikor igazán számít, az embereket csak a pénz és az előnyök érdeklik, és hogy valójában nincs is olyan, hogy családi ragaszkodás. Fájdalmamban és tehetetlenségemben eljutott hozzám Isten utolsó napokbeli munkája, meghallottam Isten hangját, és visszatértem Elé. Miután mindezen keresztülmentem, láttam, hogy Isten csendben vigyázott rám és oltalmazott engem, és éreztem az Ő valódi szeretetét.

2022 első felében a gyülekezetben végeztem a kötelességeimet, és aktívan hirdettem az evangéliumot a barátaimnak és rokonaimnak, Isten elé vezetve őket. Mély beteljesülést éreztem a szívemben. Később Isten szavait olvastam: „Az, hogy »a pénz mozgatja a világot«, a Sátán filozófiája. Ez nagyon elterjedt az emberek körében, minden társadalomban; mondhatnánk, hogy ez egy irányzat. Ez azért van, mert ez minden ember szívébe beleivódott, aki először nem fogadta el ezt a mondást, de aztán hallgatólagosan elfogadta, amikor kapcsolatba került a valós élettel, és azt kezdte érezni, hogy ezek a szavak valójában igazak. Ez vajon nem az a folyamat, amely során a Sátán megrontja az embert? Lehet, hogy az embereknek nem egyforma szintű tapasztalati tudása van ezzel a mondással kapcsolatban, de mindenkinek megvan a maga értelmezési és elfogadási szintje – ami ezt a mondást illeti – a körülötte történt dolgok és a saját személyes tapasztalatai alapján. Nem így van? Függetlenül attól, hogy milyen mély tapasztalata van az embernek ezzel a mondással kapcsolatban, milyen negatív hatást gyakorolt a szívére? Azt, hogy az emberek ebben a világban – és elmondható, hogy ez mindannyiótokra kivétel nélkül érvényes – felfednek valamit a beállítottságukból. Mit? A pénz imádata. Könnyű ezt kiirtani az emberek szívéből? Nem, nem könnyű! Ez azt mutatja, hogy az ember Sátán általi megrontása valóban mély! A Sátán a pénzt használja az emberek elcsábítására, és mindannyiukat megrontja, hogy a pénzt és az anyagi dolgokat imádják. És hogyan nyilvánul meg ez a pénzimádat az emberekben? Vajon nem úgy gondoljátok, hogy ebben a világban nem tudnátok életben maradni pénz nélkül, és hogy egyetlen napot sem bírnátok ki nélküle? Az, hogy kinek mennyi pénze van, meghatározza, milyen magas a státusza, és mennyire tekintélyes. A szegények nem érzik úgy, hogy emelt fővel és büszkén járhatnak, míg a gazdagok magas státusszal rendelkeznek, emelt fővel és büszkén járnak, hangosan beszélhetnek, és arrogáns, valamint féktelen módon élhetnek. Mit hoz ez a mondás és ez az irányzat az emberek számára? Vajon nem igaz, hogy sokan hajlandók bármilyen áldozatot meghozni azért, hogy pénzt keressenek? Nem veszítik el sokan a méltóságukat és a tisztességüket a több pénzre törekvés során? A pénz kedvéért nem szalasztják el sokan a lehetőséget, hogy végezzék a kötelességüket és kövessék Istent? Nem a legnagyobb veszteség az emberek számára, ha elveszítik az esélyt az igazság elnyerésére és arra, hogy üdvözüljenek? Csupán ezzel a módszerrel és ezzel a mondással a Sátán ilyen mértékben megrontja az embert. Nem aljas a Sátán szándéka? Hát nem egy rosszindulatú csel ez?” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló V.). „A Sátán a hírnevet és a nyereséget használja arra, hogy kontrollálja az emberek gondolatait, elérve, hogy másra se gondoljanak, mint erre a két dologra, és rávéve őket, hogy a hírnévért és nyereségért küszködjenek, a hírnévért és nyereségért szenvedjenek el nehézségeket, a hírnévért és nyereségért tűrjenek el megaláztatást és viseljenek nehéz terheket, a hírnévért és nyereségért áldozzák fel mindenüket, és minden ítéletet vagy döntést a hírnév és nyereség kedvéért hozzanak meg. Ily módon a Sátán láthatatlan béklyókat helyez az emberekre, nekik pedig ezek által megbéklyózva sem képességük, sem bátorságuk nincs, hogy kiszabadítsák magukat. Tudtukon kívül viselik ezeket a béklyókat, ahogy nagy nehézségek árán vánszorognak egyre előre, lépésről lépésre. E hírnév és nyereség kedvéért az emberiség elkóborol Istentől és elárulja Őt, és egyre elvetemültebbé válik. Ily módon egyik generáció a másik után pusztul el a Sátán hírneve és nyeresége közepette. Ha most a Sátán cselekedeteire tekintünk, alattomos szándékai nem végképp gyűlöletesek? Lehet, hogy ma még mindig nem láttok át a Sátán alattomos indítékain, mert úgy vélitek, hogy hírnév és nyereség nélkül nem lenne értelme az életnek, az emberek többé nem látnák az előttük lévő utat, többé nem látnák a céljaikat, és a jövőjük elsötétülne, homályos és borús lenne. De lassanként, egy nap mindannyian felismeritek majd, hogy a hírnév és a nyereség hatalmas béklyók, amelyeket a Sátán helyez az emberre. Amikor az a nap eljön, teljes mértékben ellen fogsz állni a Sátán irányításának, és teljesen ellen fogsz majd állni azoknak a béklyóknak, amelyeket a Sátán hozott neked. Amikor meg szeretnél szabadulni mindezektől a dolgoktól, amiket a Sátán beléd nevelt, akkor majd teljesen szakítasz a Sátánnal és igazán gyűlölni fogod mindazt, amit a Sátán hozott neked. Csak akkor fogod igazán szeretni Istent és igazán sóvárogni Utána” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.). Isten szavai világosan elmagyarázzák az emberi szenvedés gyökerét. Az emberek azzal töltik az életüket, hogy a pénzt, a hírnevet és a nyereséget hajszolják. Ezek láthatatlan béklyók, amelyeket a Sátán helyez az emberekre, és arra készteti őket, hogy vakon a pénzre, a hírnévre és a nyereségre törekedjenek, akár odáig is, hogy mindent feláldozzanak, végül pedig eltávolodnak Istentől, és elárulják Őt. A Sátán mérgei befolyásoltak, olyan nézetek szerint éltem, mint „A pénz nem minden, de nélküle semmit sem tehetsz”, „A pénz mozgatja a világot”, „Az embereknek legyen gerincük küzdeni a méltóságukért”, és a pénzt, a hírnevet és a nyereséget tettem meg a törekvésem céljává. Gyerekkorom óta hittem, hogy ha van pénzem, mindent megkaphatok, emelt fővel járhatok, és mások csodálnak. Hogy sok pénzt keressek és kitűnjek, árusítottam az utcán, taxiztam, és értékesítőként dolgoztam, majd miután férjhez mentem, éttermet nyitottam. Egyetlen kudarc után sem voltam hajlandó meghátrálni. Hogy megspóroljam egy alkalmazott bérét, még a szülés előtti napon is az étteremben dolgoztam. Amikor vizsgálatra mentem, az orvos azt mondta, a gyermekem oxigénhiányos, és javasolta, hogy menjek be a kórházba oxigénkezelésre, de hogy pénzt spóroljak, nem mentem el, aminek következtében a gyermekem agyi hipoxiával született, és újszülött inkubátorba kellett tenni. Hogy pénzt keressek, napjaimat azzal töltöttem, hogy hajnaltól estig görnyedtem a munka alatt. Sikerült némi pénzt keresnem, de a férjem megcsalt, végül pedig a családunk szétesett, és én egy betegségekkel teli testtel maradtam. Személyesen tapasztaltam meg, hogyan használta a Sátán a hírnév és a nyereség láthatatlan béklyóit, hogy irányítson, lehetetlenné téve, hogy kitörjek, és nagy fájdalmat okozva nekem. Rettegtem, amikor visszagondoltam arra az időszakra, mert majdnem elvesztettem az életemet a pénzre, a hírnévre és a nyereségre való törekvés közben. Ha nem lett volna Isten gondviselése és oltalma, nem tudom, hol végeztem volna holtan. Visszagondolva, a pénzre, a hírnévre és a nyereségre való törekvéssel egy pillanatra elnyertem mások csodálatát és tiszteletét, de a végén minden hiábavaló volt. Ha tovább haladtam volna ezen az úton, csak végtelen fájdalmat okoztam volna magamnak, és a végén a Sátán felfalt volna. Ettől a felismeréstől némileg megijedtem, és hajlandóvá váltam arra, hogy elengedjem a pénzt, a hírnevet és a nyereséget, és hogy megfelelően kövessem Istent.

Később Isten további szavait olvastam: „Teremtett lényként az embereknek végre kell hajtaniuk a kötelességüket, és csak ekkor kaphatják meg a Teremtő jóváhagyását. A teremtett lények a Teremtő uralma alatt élnek, és elfogadnak mindent, amivel Isten ellátja őket, és mindent, ami Istentől származik, ezért eleget kell tenniük a felelősségeiknek és a kötelezettségeiknek. Ez tökéletesen természetes és indokolt, és Isten rendelte el. Ebből látható, hogy az emberek számára a teremtett lény kötelességének végrehajtása igazságosabb, szebb és nemesebb, mint bármi más, amit az életük során tesznek ebben az emberi világban; az emberiség körében semmi sem értelmesebb és méltóbb, és semmi sem ad nagyobb értelmet és értéket a teremtett ember életének, mint a teremtett lény kötelességének végzése. A földön csak az emberek azon csoportja veti alá magát a Teremtőnek, akik igazán és őszintén hajtják végre a teremtett lény kötelességét. Ez a csoport nem követi a világi irányzatokat; Isten vezetésének és útmutatásának vetik alá magukat, csak a Teremtő szavaira hallgatnak, elfogadják a Teremtő által kifejezésre juttatott igazságokat, és a Teremtő szavai szerint élnek. Ez a legigazabb, leghangosabb bizonyságtétel, és ez a legjobb bizonyságtétel az Istenbe vetett hitről. Az, hogy egy teremtett lény képes végrehajtani egy teremtett lény kötelességét, képes eleget tenni a Teremtőnek, a legcsodálatosabb dolog az emberiség körében, és olyasvalami, amit dicsőítendő történetként kellene terjeszteni közöttük. Bármit, amit a Teremtő a teremtett lényekre bíz, feltétel nélkül el kell fogadniuk; az emberiség számára ez egyszerre boldogság és kiváltság, és mindazok számára, akik végrehajtják egy teremtett lény kötelességét, nincs csodálatosabb és megjegyzésre méltóbb dolog – ez egy pozitívum” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Hetedik rész)). Annyit szenvedtem a pénzre, a hírnévre és a nyereségre való törekvés miatt, mély ürességben és fájdalomban éltem, sőt, súlyosan meg is betegedtem, de Isten szavai voltak azok, amelyek megértették velem az igazságot, és segítettek átlátni a Sátán rosszindulatú, ártó szándékain. Láttam Istennek az emberek iránti szeretetét és megmentését. Isten szavai irányt mutattak nekem, és megakadályoztak abban, hogy tovább haladjak a rossz úton. Láttam, hogy a körülöttem lévők is a pénzre, a hírnévre és a nyereségre való törekvés fájdalmában élnek, és bizonyságot akartam tenni Isten szeretetéről és az irántam tanúsított üdvösségéről, hogy azok is, akik ugyanazt élték át, mint én, megszabadulhassanak a szenvedéstől, és lehetőségük legyen elfogadni Isten szavait és elnyerni Isten megmentését.

Nem sokkal később egy barátom, akivel korábban egy projekten dolgoztam, hirtelen megkeresett, és azt mondta: „Szedd össze újra az embereidet, és állítsd őket munkába! Én most 200 000-300 000 jüant keresek évente. A céggel nem kell törődnöd, csak a saját részedet intézd. Jobb üzleti érzéked van, mint nekem, így biztosan sok pénzt fogsz keresni.” Amikor ezt meghallottam, kicsit irigy lettem, és kísértést éreztem. Amikor régebben projekteken dolgoztam, nekem kellett felvennem a kapcsolatot a cégekkel és intéznem az üzletet, de most csak a csapatomat kellene vezetnem, és elég sok pénzt kereshetnék. Tudat alatt azt gondoltam: „Ők havonta elég szép pénzt keresnek, így ha velük dolgozom, én is sokat kereshetnék. Jelenleg alig jövök ki a pénzemből, és nyakig úszom az adósságban. Mindenki ismeri a helyzetemet, így ha nem megyek bele, nem fognak a hátam mögött kigúnyolni és kinevetni?” De aztán arra gondoltam: „Ha velük dolgozom a projekteken, nem fogok tudni hinni Istenben és nem fogom tudni megfelelően végezni a kötelességeimet, és fennállna a veszélye, hogy elsodródom Istentől.” Visszagondolva azokra a fájdalmas napokra, nem akartam megismételni ugyanazokat a hibákat. Fájdalmat és belső vívódást érezve Istenhez imádkoztam: „Istenem, nem akarok elsodródni Tőled. Kérlek, adj útmutatást nekem!” Az ima után elgondolkodtam az összes hullámvölgyön, amin korábban keresztülmentem. Amikor a legnagyobb fájdalomban és tehetetlenségben voltam, Isten kegyelmet adott nekem, Maga elé vezérelt, és a szavaival irányított, lehetővé téve, hogy felismerjem, az ember élete, legyen szegény vagy gazdag, mind Isten elrendelése alatt áll, függetlenül attól, mennyi vagyona van. Ez segített, hogy némi megértést nyerjek Isten szuverenitásáról, és hogy kilábaljak a fájdalmamból. Abban a szerencsében volt részem, hogy teremtett lényként a kötelességemet végezhettem, és ez Isten felemelése és kegyelme volt irántam. Ha továbbra is a pénzre, a hírnévre és a nyereségre törekednék, méltatlanná válnék Isten szeretetére és az Ő gondos szándékaira. Hosszas mérlegelés után visszautasítottam a barátom ajánlatát. Később, bárhogy is próbáltak meggyőzni, a szívem szilárd maradt. Eltökélt voltam, hogy soha többé nem hagyom el Istent azért, hogy újra a pénzre, a hírnévre és a nyereségre törekedjek. Megfelelően akartam hinni Istenben, jól végezni a kötelességeimet, és meghálálni Isten szeretetét. Azóta a gyülekezetben végzem a kötelességeimet. Hála Istennek!