66. Megszabadultam az irigység béklyóitól

2021 őszén szövegalapú kötelességeket végeztem. Abban az időben egy Cseng Hszin nevű nővér csatlakozott a csapatunkhoz. Cseng Hszin jó képességű, és tiszta a felfogóképessége. Bár nem fogta fel teljes mértékben az alapelveket, képes volt aktívan keresni, és elfogadni mások javaslatait. Néha a nővérek, akikkel együtt dolgoztam, dicsérték előttem Cseng Hszint, mondván, hogy miután kapott egy kis útmutatást néhány problémával kapcsolatban, utána kevesebb eltérés és probléma volt a munkájában. Egy idő után, mivel az egyik csapat, amelyért felelősek voltunk, nem ért el jó eredményeket, a felügyelő megbeszélte velünk, hogy megszervezi, hogy Cseng Hszin elmenjen hozzájuk egy összejövetelre és beszélgessen velük. Azt gondoltam magamban: „Cseng Hszin még egy hónapja sincs itt, és még nem egészen fogja fel az alapelveket. Úgy szervezted, hogy ő menjen, engem meg sem kérdeztél, hogy akarok-e menni. Úgy gondolod, hogy Cseng Hszin jobb képességű nálam, és hogy az eredmények, amelyeket a beszélgetése által elér, jobbak lesznek azoknál, amiket én el tudnék érni? Sosem gondoltam volna, hogy ennyi év képzés után alulmaradok egy újonccal szemben.” De aztán eszembe jutott, hogy amikor legutóbb én mentem társalogni, az eredmények tényleg nem voltak olyan jók, így nem szóltam semmit. Később, amikor láttam, hogy a felügyelő külön útmutatást ad Cseng Hszinnek a munkájához, nagyon boldogtalannak éreztem magam, és arra gondoltam: „Cseng Hszin csak most jött ide, és a felügyelő máris nagyra tartja és gondozza őt. Úgy tűnik, nem vagyok olyan jó, mint ő. Az lenne a legjobb, ha Cseng Hszin elmenne erre az összejövetelre, de nem érne el jó eredményeket. Akkor a felügyelő nem tartaná őt többé olyan nagyra.” Később Cseng Hszin visszatért az összejövetelről, és elmondta a felügyelőnek, hogyan oldotta meg a problémát. Ezt hallva nagyon kényelmetlenül éreztem magam, és arra gondoltam: „Amikor elkezdtem a képzést, sok problémám volt. Te most jobban teljesítesz nálam. Hát nem tűnsz ettől jobbnak, mint én? Ez így nem mehet. Hibát kell találnom benned!” De nem találtam nála semmilyen problémát, és nagyon csalódott voltam.

Később láttam, hogy felmerült néhány probléma Cseng Hszin kötelességében, ami azt jelentette, hogy a munkát újra el kellett végezni. Ennek eléggé örültem, és azt gondoltam: „Minél több problémád van, annál jobb. Talán mások szemében még mindig jobbnak tűnök majd nálad, és nem lesz annyi problémám, mint neked.” Néha átvillant az agyamon egy gondolat: „Csak nem irigy vagyok Cseng Hszinre?” Azonban nem akartam beismerni, hogy ennyire rossz vagyok, így nem gondolkodtam el ezen. Később láttam, hogy Cseng Hszin nem fogta fel az alapelveket a kötelessége végzése során, és meglehetősen egyoldalúan tekintett a dolgokra, ezért rámutattam erre neki. Hibát akartam találni benne, hogy elvegyem a kedvét, de nem számítottam rá, hogy helyesen áll majd hozzá, és továbbra is normálisan végzi a kötelességét. Nagyon csalódottnak éreztem magam, és arra gondoltam: „Miért nem vagy negatív?” Egy idő után Cseng Hszin elsajátított néhány alapelvet, és önállóan meg tudta oldani a problémákat a munkában, így kevesebb probléma merült fel. A felügyelő boldogan mondta: „Cseng Hszin némi fejlődést ért el ebben az időszakban.” Én azonban egyáltalán nem voltam boldog, és arra gondoltam: „Cseng Hszin csak nemrég kezdte a képzést, de máris ilyen sokat fejlődött. Hátulról előre tört, hogy átvegye az első helyet. Hát nem tűnik ettől úgy, mintha az én képességem rosszabb lenne az övénél?” Minél többet gondolkodtam ezen, annál inkább felborult a belső egyensúlyom: „Tudhattam volna, hogy nem kellett volna elmondanom neked mindent, amire figyelni kell. Akkor nem fejlődtél volna ilyen gyorsan!” Irigységben éltem, az elmémet kitöltötte a saját büszkeségem és státuszom, és folyton azon járt az eszem, hogy eltéréseket és hibákat találjak Cseng Hszin kötelességében, alig várva, hogy sok hibát kövessen el. Mivel nem megfelelő állapotban éltem, a szívem sötét és zavaros volt, és sok problémát nem vettem észre a kötelességemben.

Egyik este éppen lefeküdni készültem, amikor visszagondoltam arra, milyen állapotban végeztem a kötelességemet ebben az időszakban. Nagy erőfeszítésembe került átlátni a problémákat, és olyan volt a fejem, mintha vattával lenne tele. Nem láttam olyan tisztán a problémákat, mint korábban, és nem éreztem Isten vezetését és útmutatását. Kicsit nyugtalannak éreztem magam, ezért imádkoztam Istenhez: „Drága Istenem, mostanában egyszerűen nem bírom elviselni, hogy Cseng Hszin jól teljesít, és a szívemet sem tudom lecsendesíteni, amikor a kötelességemet végzem. Nem tudom, hogyan értsem meg magamat. Kérlek, világosíts meg és vezess engem.” Imádkozás után Isten e szavait olvastam: „Gyülekezetvezetőként nem elég az, ha megtanulod problémák megoldására használni az igazságot, meg kell tanulnod felfedezni és művelni olyan tehetséges embereket, akiket semmiképpen sem szabad irigyelned vagy elnyomnod. Ha így gyakorolsz, az hasznára válik az egyház munkájának. Ha néhány igazságra törekvőt ki tudsz művelni arra, hogy együttműködjön veled és a munka minden elemét jól végezze, és végül mindannyiuknak lesznek tapasztalati tanúságtételei, akkor te megfelelő színvonalú vezető, illetve dolgozó vagy. Ha mindent az alapelvek szerint tudsz kezelni, akkor odaadó vagy. Némelyek állandóan attól félnek, hogy mások jobbak náluk vagy felettük állnak, hogy mások majd elismerésben részesülnek, míg őket figyelmen kívül hagyják, és ez arra készteti őket, hogy másokat támadjanak és kizárjanak. Vajon nem az a helyzet, hogy irigykednek a tehetséges emberekre? Vajon ez nem önző és megvetendő? Miféle beállítottság ez? Ez ádáz beállítottság. Akik csak a saját érdekeikre gondolnak, akik csak saját önző vágyaikat elégítik ki anélkül, hogy másokra gondolnának vagy fontolóra vennék Isten házának az érdekeit, azoknak rossz a beállítottsága, és Isten nem szereti őket. Ha valóban képes vagy figyelembe venni Isten szándékait, akkor tisztességesen tudsz majd bánni másokkal” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságainak levetésével nyerheti el az ember). Isten szavait olvasván beismertem, hogy valóban az irigység állapotában éltem. Amikor láttam, hogy Cseng Hszin jó képességű, és a felügyelő nagyra tartja és gondozza őt, irigységet éreztem és nem akartam elfogadni ezt, aggódva, hogy a munkája jobb eredményeket hoz majd, mint az enyém, és hogy túlszárnyal engem, én pedig alsóbbrendűnek tűnök majd nála. Folyton kétségbeesetten arra vágytam, hogy sok eltérés és probléma legyen a kötelességében, és mindig próbáltam hibát találni benne és lebecsmérelni őt, hogy negatívvá tegyem és képtelen legyen végezni a munkáját, így én jobbnak tűnjek nála. Hát nem elnyomtam és kirekesztettem őt? Amit felfedtem, az egy önző és rosszindulatú beállítottság volt! Senki sem tudta, mit gondolok, de Isten vizsgálata mindent világossá tett. A múltban folyton azt gondoltam, hogy nem leszek irigy másokra, és eszembe se jut, hogy megpróbáljam elnyomni őket. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire rosszindulatú vagyok, és hiányzik az emberi mivoltom! Jól tudtam, hogy a képességem nagyon átlagos, és az eredmények, amelyeket a kötelességem végzése során elérek, nem túl jók, mégis versenyezni akartam Cseng Hszinnel a hírnévért és a státuszért. Teljességgel híján voltam az önismeretnek és a józan észnek! Nagyon szégyelltem magam.

Aztán még többet olvastam Isten szavaiból: „Még akkor is, amikor az antikrisztusok Isten házából esznek, élvezik Isten szavait, és élvezik az Ő házának minden előnyét, gyakran azt kívánják, hogy lehetőségük adódjon kinevetni Isten házát. Alig várják, hogy Isten minden hívője szétszóródjon, és Isten munkája ne tudjon továbbhaladni. Ezért, amikor valami történik Isten házával, ahelyett, hogy megvédenék, vagy kigondolnák, hogyan lehetne megoldani a problémát, illetve minden erejükkel megvédenék a testvéreket, vagy összefognának velük, hogy együttesen gondoskodjanak a problémáról, közösen Isten elé járulva és alávetve magukat az Ő szuverenitásának, az antikrisztusok a háttérben állnak, nevetnek, rossz tanácsokat adnak, pusztítanak és megzavarnak. Egy kritikus pillanatban még kívülállóknak is segítő kezet nyújtanak majd Isten házának rovására, így a Sátán szolgáiként viselkednek, szándékosan megzavarva és tönkretéve a dolgokat. Hát nem Isten ellensége az ilyen ember? Minél kritikusabb a pillanat, annál világosabban lepleződik le az ördögi hasonlatosságuk; minél kritikusabb a pillanat, minél eseménydúsabb, annál részletesebben és teljesebben lepleződik le az ördögi hasonlatosságuk; minél kritikusabb a pillanat, annál több segítséget nyújtanak kívülállóknak Isten házának rovására. Miféle dolgok ezek? Testvérek-e az ilyen emberek? Olyan emberek ők, akik pusztító, utálatos dolgokat tesznek; Isten ellenségei; ördögök, sátánok; gonosz emberek, antikrisztusok. Nem testvérek, és nem jelöltek az üdvösségre. Ha valóban testvérek lennének, Isten házának népe, akkor bármilyen probléma merülne is fel az Ő házában, szívüket és elméjüket egyesítenék a testvéreikkel, hogy szembenézzenek vele, és együttesen kezeljék azt. Nem bámészkodnának, még kevésbé nevetnének rajta, miközben néznék. Csak az antikrisztusokhoz hasonló emberek szemlélnék passzívan, nevetnének és várnák lelkesen, hogy rossz dolgok jöjjenek Isten házára” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Tizedik tétel: Megvetik az igazságot, szemtelenül semmibe veszik az alapelveket, és figyelmen kívül hagyják Isten házának intézkedéseit (Első rész)). Isten leleplezi, hogy azok, akik mindig ki akarják nevetni Isten házát, és azt remélik, hogy Isten házának munkája meghiúsul, azok ördögök. Éreztem Isten mélységes haragját az ilyen emberekkel szemben, és nagyon féltem. Mindig hibát akartam találni Cseng Hszinben, hogy támadjam őt, és kétségbeesetten vágytam arra, hogy problémái legyenek a kötelességében: minél több, annál jobb. Minél több hibát követett el, annál gyengébbnek tűnt volna hozzám képest, és még arra is kétségbeesetten vágytam, hogy annyira negatív legyen, hogy ne tudja végezni a kötelességét. Amit Cseng Hszin tett, az a gyülekezet munkája volt, így amikor folyton azt akartam, hogy hibázzon a kötelességében, vajon nem azt reméltem, hogy problémák jelennek meg a gyülekezet munkájában? Mi a különbség e között és aközött, ahogyan az antikrisztusok, amikor a hírnév és státusz iránti vágyuk nem elégül ki, elátkozzák Isten házának munkáját, hogy kudarcot valljon, és kinevetik Isten házát? A szívem valóban túl rosszindulatú volt! Egy olyan személy, aki rendelkezik lelkiismerettel és józan ésszel, örülne, ha azt látná, hogy Isten házának munkája normálisan halad, és szomorú lenne, ha sok problémát látna. Én azonban, amikor láttam, hogy problémák jelennek meg Cseng Hszin kötelességében, nem azon gondolkodtam, hogyan tudnék vele közösségben lenni és segíteni neki, vagy hogyan működjek együtt vele szívvel-lélekkel a jó munkavégzés érdekében. Ehelyett az elmém tele volt olyan gondolatokkal, hogy miként fedezzek fel még több problémát a munkájában, hogy támadhassam őt, magamat pedig jó színben tüntethessem fel. Még azt is kétségbeesetten akartam, hogy több hibát kövessen el a munkájában: minél többet, annál jobb. Élveztem Isten szavainak ellátását, mégis nevettem Isten házán, mint egy antikrisztus. Igazán híján voltam a legcsekélyebb istenfélő szívnek is – hogyan voltam én Isten házának tagja? A felszínen nem zavartam meg és nem akadályoztam közvetlenül a gyülekezet munkáját, ahogy az ördögök és sátánok teszik, de a szándékok, amelyeket felfedtem, és a tetteim természete azonos volt az ördögökével és a Sátánéval – szembeszálltam Istennel! Isten kinyilatkoztatása és Isten szavainak leleplezése nélkül nem lettem volna képes felfedezni a saját szándékaimat vagy átlátni a probléma lényegét, és félrevezetett volna a saját külső megjelenésem. Nagyon féltem, szomorúnak és bűnösnek éreztem magam. Teljesen tisztában voltam vele, hogy Cseng Hszin jó képességű és gyors a felfogása, és hogy ezeken a területeken jobb nálam, de irigy voltam rá, és elnyomtam őt, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is figyelembe vettem volna Isten házának érdekeit. Hogy tehettem ilyet? Tényleg hiányzott az emberi mivoltom! Imádkoztam Istenhez: „Drága Istenem, egyszerűen túl szörnyű vagyok. Kérlek, vezess engem, hogy megszabaduljak az irigység béklyóitól. Nem akarok többé a romlott beállítottságomban élni.”

Később elgondolkodtam magamon. Mi a csuda irányíthat engem, ami iriggyé tesz másokra? Isten szavait olvastam: „Az antikrisztusok nagyon szeretik a hírnevet és a státuszt. A hírnév és a státusz az éltető elemük; hírnév és státusz nélkül úgy érzik, hogy az élet értelmetlen, és hírnév és státusz nélkül nincs energiájuk, hogy bármit is tegyenek. Az antikrisztusok számára a hírnév és a státusz egyaránt szorosan kötődik a személyes érdekeikhez; ezek az Achilles-sarkaik. Ezért van az, hogy minden, amit az antikrisztusok tesznek, a státusz és a hírnév körül forog. Ha nem lennének ezek a dolgok, az is lehet, hogy egyáltalán nem végeznének semmi munkát. Akár van státuszuk az antikrisztusoknak, akár nincs, a cél, amiért küzdenek, az irány, amerre törekednek, e két dolog – a hírnév és a státusz – felé tart. [...] Az antikrisztusok soha nem végeznek semmilyen tényleges munkát Isten választott népének életbe való belépéséért, és soha nem végeznek semmilyen tényleges munkát a királyság evangéliumának terjesztéséért. Amikor árat fizetnek, nézzétek meg, miért fizetnek árat. Amikor hevesen vitatnak egy ügyet, nézzétek meg, miért vitatják. Amikor megbeszélnek vagy elítélnek valakit, nézzétek meg, mi a szándékuk és a céljuk. Amikor valami miatt feldúltak vagy dühösek, nézzétek meg, milyen beállítottságot tárnak fel. Emberek nem láthatnak az emberek szívébe, Isten azonban igen. Amikor Isten az emberek szívébe tekint, minek a segítségével méri fel az emberek által mondott és tett dolgok lényegét? Az igazságot használja ennek felmérésére. Az ember szemében a hírnév és a státusz védelmezése helyénvaló. Isten szemében akkor miért jellemezhető ez az antikrisztusok feltárulásaként és kifejeződéseként, valamint az antikrisztusok lényegeként? Ez mindannak az ösztönzőjén és motivációján alapszik, amit az antikrisztusok tesznek. Isten átvizsgálja a tetteik ösztönzőjét és motivációját, és végül meghatározza, hogy minden, amit tesznek, a saját hírnevükért és státuszukért történik, nem pedig a kötelességük végzése, és még kevésbé az igazság gyakorlása és az Istennek való alávetés érdekében” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Második rész)). Isten szavaiból rájöttem, hogy a legfőbb oka annak, hogy irigy voltam másokra, az volt, hogy túl erős volt a hírnév és a státusz iránti vágyam. Olyan sátáni mérgek szerint éltem, mint például: „az embernek úgy kell a büszkesége, mint fának a kéreg”, „ahogy a vadlúd gágog, amerre csak repül, úgy az ember is mindenütt hátrahagyja nevét” és „az ember felfelé törekszik, a víz lefelé folyik”. Azt hittem, hogy ha mások nagyra becsülnek és dicsérnek, az méltóságot és önbizalmat ad nekem az életben, és szégyelltem magam, és leértékeltnek éreztem magam, ha mások jobbak voltak nálam. Ezért a kötelességem végzése során minden lépésnél a saját hírnevemet és státuszomat tartottam szem előtt. Amikor láttam, hogy a felügyelő úgy szervezi, hogy Cseng Hszin menjen el az összejövetelre, és külön beszélget is vele, féltékeny voltam, amiért a felügyelő értékeli és gondozza Cseng Hszint. Törtem a fejem, hogy eltéréseket és problémákat találjak Cseng Hszin kötelességében, hogy leértékeljem őt, rettegve attól, hogy ő jobb nálam. Amikor problémákat fedeztem fel a kötelességében, el voltam ragadtatva, és úgy éreztem, mintha megtaláltam volna az egyensúlyt. Az elmémet teljesen azok a gondolatok töltötték be, hogy kinek magasabb és kinek alacsonyabb a státusza ebben a csoportban, ki a jobb és ki a gyengébb, és hogyan tüntethetném fel jó színben magamat. A hírnév és a státusz boldogságot és aggodalmat hozott nekem. Minden gondolatom a hírnév és a státusz érdekében született, a legkisebb mértékben sem azért, hogy jól végezzem egy teremtett lény kötelességét és elégedetté tegyem Istent. Sátáni mérgek szerint éltem, és a természetem különösen arrogáns volt. Mindig arra törekedtem, hogy túlszárnyaljam a körülöttem lévő többi embert, és nem engedtem, hogy mások jobbak legyenek nálam. Csak magamat akartam jó színben feltüntetni, és nem hagytam, hogy mások kerüljenek a reflektorfénybe. Még el is nyomtam embereket, és megnehezítettem a dolgukat a hírnév és a státusz érdekében. Láttam, hogy az út, amelyen járok, az antikrisztusok útja. Ekkor nagyon bántam a dolgot, és gyűlöltem magam, amiért túl erős volt a hírnév és a státusz iránti vágyam. Ha nem tartok bűnbánatot, az lesz a vége, hogy Isten visszautasít és kiiktat! Eszembe jutottak Isten szavai: „Mindenkiben vannak helytelen állapotok, például negativitás, gyengeség, nyomott hangulat és törékenység; vagy vannak alávaló szándékok; illetve állandóan gondot okoz nekik a kevélységük, az önző vágyaik és az önös érdekeik; avagy azt gondolják, hogy nem jók a képességeik, és negatív állapotokat tapasztalnak meg. Nagyon nehezen fogod megkapni a Szentlélek munkáját, ha mindig ezekben az állapotokban élsz. Ha nehéz számodra megkapni a Szentlélek munkáját, akkor kevés pozitív összetevő lesz benned, a negatív összetevők pedig előjönnek és zavarni fognak. Az emberek mindig a saját akaratukra hagyatkoznak, hogy elnyomják ezeket a negatív állapotokat, azonban nem számít, mennyire nyomják el, nem tudják levetni ezeket. Ennek fő oka az, hogy az emberek nem képesek tisztán látni ezeket a negatív dolgokat, nem látják világosan azok lényegét, és ez nagyon megnehezíti számukra azt, hogy fellázadjanak a hús-vér test és a Sátán ellen. Ezenkívül az emberek mindig megragadnak ezekben a negatív, hanyatló és elfajzott állapotokban, és nem imádkoznak Istenhez, nem néznek Istenre, és nem keresik az igazságot, inkább csak sodródnak. Ennek eredményeképp nem kaphatják meg a Szentlélek munkáját, így számukra lehetetlen, hogy megértsék az igazságot, semmilyen ügyet nem képesek világosan látni, és semmiben nincs ösvényük, amit tesznek. Túlságosan sok negatív dolog van benned, amelyek betöltik a szívedet, ezért gyakran negatív és melankolikus a lelked, egyre távolabb kóborolsz Istentől és egyre inkább legyengülsz. Ha nem tudsz szert tenni a Szentlélek megvilágosodására és munkájára, akkor nem tudsz megszabadulni ezekből az állapotokból, és nem fog megváltozni a negatív állapotod, mert ha a Szentlélek nem munkálkodik benned, nem tudsz ösvényre lelni. E két okból nagyon nehéz számodra levetni a negatív állapotodat és belépni egy normálisba” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságainak levetésével nyerheti el az ember). Éreztem Isten természetének elképesztő igazságosságát. Isten undorodik a gonosz és ellenséges dolgoktól. Amikor a kötelességem végzése során folyton a büszkeségemet és a státuszomat tartottam szem előtt, folyton irigy voltam Cseng Hszinre, és a hírnévért és státuszért való versengés állapotában éltem, a szívem tele volt negatív és ellenséges dolgokkal, és ennek eredményeként Isten elrejtette előlem az orcáját. A Szentlélek munkája és vezetése nélkül sötétségben éltem, és nagyon nehéz volt végezni a kötelességemet. Csak a saját büszkeségemre és státuszomra gondoltam, és egyszerűen nem volt szívem elgondolkodni azon, milyen problémák vannak a kötelességemben, vagy hogyan gyakoroljak úgy, hogy összhangban legyek Isten szándékaival. Hogyan végezhettem volna így jól a kötelességemet? Hogy megvédjem értéktelen büszkeségemet és státuszomat, félredobtam a kötelességemet és a felelősségemet, és ezzel kiváltottam Isten gyűlöletét. Tényleg túl ostoba voltam!

Ezután Isten további szavait olvastam: „Ha valóban képes vagy figyelembe venni Isten szándékait, akkor tisztességesen tudsz majd bánni másokkal. Ha javasolsz egy jó embert, és lehetővé teszed számára, hogy képezze magát és végezzen valamilyen kötelességet, és így egy tehetséges emberrel gazdagítod Isten házát, akkor ezzel vajon nem könnyíted meg a munkádat? Vajon nem leszel ezzel odaadó a kötelességedben? Ez egy jótett Isten előtt; a vezetőkként szolgálóknak kell, hogy legyen legalább ennyi lelkiismeretük és józan eszük. Akik át tudják ültetni az igazságot a gyakorlatba, azok el tudják fogadni azt, hogy Isten átvizsgálja, amit tesznek. Ha elfogadod Isten átvizsgálását, akkor rendbe lesz téve a szíved. Ha mindig csak azért teszel dolgokat, hogy mások lássák, és mindig mások dicséretét és bámulatát szeretnéd kivívni, és nem fogadod el Isten átvizsgálását, akkor vajon ott van-e még Isten a szívedben? Az ilyen embereknek nincs istenfélő szívük. Ne mindig saját magadért tegyél dolgokat, és ne fontolgasd állandóan a saját érdekeidet; ne gondolj a saját büszkeségedre, hírnevedre, illetve státuszodra, és ne fontolgasd a személyes érdekeidet! Mindenekelőtt Isten házának az érdekeit kell figyelembe venned, elsősorban ezekkel kell törődnöd. Figyelembe kell venned Isten szándékait, és mindenekelőtt annak az átgondolásával kezdd, hogy volt-e tisztátalanság a kötelességed végzésében, hogy odaadó voltál-e, elvégezted-e a felelősségeidet, minden tőled telhetőt megtettél-e, és vajon teljes szívvel gondoltál-e a kötelességedre, valamint az egyház munkájára. Fontolóra kell venned ezeket a dolgokat. Ha gyakran gondolsz rájuk és világosan megérted, akkor könnyebb lesz jól végezned a kötelességedet. Ha gyenge a képességed, ha felszínes a tapasztalatod, vagy ha nem vagy jártas a szakmádban, akkor előfordulhat a munkádban hiba vagy hiányosság, és lehet, hogy nem érsz el jó eredményeket, de attól még minden tőled telhetőt megtettél. Nem a saját önző vágyaidat, illetve preferenciáidat elégíted ki. Ehelyett folyamatosan az egyház munkájának és Isten háza érdekeinek szenteled a figyelmedet. Lehet, hogy a kötelességedben nem érsz el jó eredményeket, azonban rendbejön a szíved. Ha pedig mindezek tetejében képes vagy az igazságot keresni a kötelességedben felmerülő problémák megoldásához, akkor megütöd a mércét a kötelességed teljesítésében, és ezzel egyidőben be tudsz majd lépni az igazságvalóságba. Ezt jelenti az, hogy bizonyságtételed van” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságainak levetésével nyerheti el az ember). Elgondolkodva Isten szavain megértettem, hogy azok az emberek, akik figyelembe veszik Isten szándékait, ajánlani és gondozni fogják a jó képességű embereket, amikor látják őket. Bár Cseng Hszin csak rövid ideje kezdte el a képzést, és sok alapelvet még nem fogott fel, jó képességű, és ha gondoznák, eggyel több ember lenne, aki vállalja a munkát, és lenne még egy segítőnk. Ez hasznos lenne a gyülekezet munkája számára. Elgondolkodtam azon, hogy azért nem akartam beismerni, hogy Cseng Hszin jobb nálam, mert volt bennem egy téves nézet. Azt hittem, hogy mivel sok éve végzek szövegalapú kötelességet, minden tekintetben jobbnak kellene lennem másoknál, és engem kellene értékelni és gondozni. De belegondolva, bár sok éve végeztem szövegalapú kötelességet, a képességem átlagos, és sok kudarcot és kinyilatkoztatást kellett megtapasztalnom ahhoz, hogy megértsek és felfogjak néhány alapelvet. Azonban az, hogy Cseng Hszin rövid idő alatt képes volt felfogni az alapelvek lényegét, azt bizonyította, hogy jobb a képessége az enyémnél. El kellett fogadnom ezt a tényt, tisztán kellett látnom a saját képességemet és érettségemet, és megfelelően be kellett töltenem a saját szerepemet. Nem lehettem irigy Cseng Hszinre, és nem rekeszthettem ki őt, mint korábban; helyre kellett igazítanom a szándékaimat, és harmonikusan együtt kellett működnöm vele, hogy jól végezzük a kötelességünket. Ezután tudatosan imádkoztam Istenhez, könyörögve Neki, hogy vezessen, hogy elengedjem az irigységemet, figyelembe vegyem a gyülekezet érdekeit, és helyes gondolkodásmóddal végezzem a kötelességemet. Ezután felhagytam azzal, hogy hibát keressek Cseng Hszinben, és inkább azon gondolkodtam, hogyan dolgozzak együtt vele, összegezve a kötelességeinkben felmerülő problémákat, és megkeresve a vonatkozó alapelveket, hogy őket átbeszéljem vele. Amikor megváltoztattam a helytelen állapotomat, elengedtem az irigységemet, és helyes gondolkodásmóddal végeztem a kötelességemet, éreztem a Szentlélek munkáját és vezetését, és képes voltam tisztábban látni a problémákat. Később, amikor felügyelőt választottunk a csapatunknak, Cseng Hszinre szavaztam. Amikor kiderült az eredmény, és Cseng Hszint választották meg felügyelőnek, képes voltam ezt helyesen kezelni és harmonikusan együtt dolgozni vele. Isten szavainak vezetése tette lehetővé számomra, hogy némi megértést nyerjek az irigységből fakadó romlott beállítottságomról, és némileg megváltoztassam azt. Hála Istennek!