96. Menekülés a pénz, a hírnév és a nyereség örvényéből

Egy átlagos munkáscsaládba születtem. A szüleim jámbor, kötelességtudó emberek voltak, akik nem rendelkeztek különleges képességekkel, ezért a rokonaink és a barátaink lenézték őket. Azt gondoltam: „Nem lehetek olyan, mint a szüleim, nem élhetek középszerű életet úgy, hogy mások lenéznek. A sikerre fogok törekedni, és keményen dolgozom majd, hogy karriert építsek. A figyelem középpontjában akarok lenni, és azt akarom, hogy mindenki dicsérjen, ha szóba kerülök.”

2017-ben lediplomáztam, és elhelyezkedtem egy ingatlancégnél mint ingatlan-tanácsadó. Akkoriban virágzott az ingatlanpiac, és már az első hónapomban, gyakornokként könnyedén eladtam három házat. Az egy ház eladása után járó bónusz és jutalék felért az osztálytársaim havi fizetésével, ezért azt gondoltam: „Milyen jövedelmező munkát találtam rögtön a diplomázás után! Én viszem a legtöbbre az összes évfolyamtársam közül. Két év múlva, amikor még több pénzt keresek majd, az évfolyamtársaim és a barátaim felnéznek majd rám.” 2018 márciusában ismét emelkedtek az ingatlanárak, és az emberek vásárlási kedve azonnal az egekbe szökött. A kollégáim és az ágazat számos nagy befektetője mind ingatlant vásárolt. Azt tervezték, hogy még az áremelkedés előtt hitelkártyával fektetnek be az ingatlanpiacba, várnak néhány évet, amíg az árak az egekbe szöknek, majd a vételár kétszereséért adják el az ingatlanokat. Ezt látva nagyon irigy lettem. Féltem, hogy lemaradok az ingatlanpiaci fellendülésről, és ha az árak tovább emelkednek, egyre kevesebb esélyem lesz a vásárlásra. Féltem, hogy ha elszalasztom ezt a vissza nem térő alkalmat, ki tudja, mikor érhetem el azt a célomat, hogy túlszárnyaljak másokat. Ráadásul, ha a rokonaim és a barátaim megtudnák, hogy házat vettem, biztosan más szemmel néznének rám, és dicsérnének a rátermettségemért. Így hát úgy döntöttem, hitelt veszek fel, és vásárolok egy ingatlant. Akkoriban édesanyám már hitt Mindenható Istenben, és amikor meghallotta, hogy ingatlant készülök venni, ezt a tanácsot adta: „Isten emberiséget megmentő munkája az utolsó napokban a végéhez közeledik, és a csapások egyre nagyobbak lesznek. Amikor lesújtanak a csapások, magaddal viheted ezeket az anyagi dolgokat? Fontosabb, hogy higgy Istenben, többet olvasd a szavait, és az életre törekedj. Ráadásul nincs annyi pénze a családunknak, szóval miből veszel házat?” Ám akkoriban nem hallgattam semmire, amit mondott, és úgy gondoltam, hogy rövidlátó. Úgy véltem, nem tudni, mikor sújthatnak le a csapások, és mivel még fiatal vagyok, pillanatnyilag a legfontosabb dolog az, hogy megtaláljam a pénzkeresés módjait, és kitűnjek a tömegből. Így hát felvettem a hitelt a házvásárláshoz. Később, hogy a kollégáim ne nézzenek le, és hogy az ügyfelek előtt fitogtassam a státuszomat, újabb hitelt vettem fel, hogy autót vegyek. Azt gondoltam, hogy a mai világban az autó és a ház a sikeres élet mércéje, és az ember csak így vívhat ki tiszteletet, bárhová is megy. Később a rokonaim és a barátaim dicsértek, és azt mondták: „Jól megy a sorod; ne feledkezz meg rólunk, ha meggazdagodsz!” Ezt hallva elégedett voltam, és a hiúságom nagyon is kielégült. Hogy olyan embernek tűnjek, aki sok pénzt keres és nagy dolgokat ér el, meggondolatlanul költekeztem, és némileg sikeres embernek állítottam be magam. Minden nagyobb étteremben és szórakozóhelyen, bárhová jártak a gazdagok, én is ott voltam. Több száz, sőt több ezer jüant költöttem tagsági kártyákra olyan könnyedén, mintha csak vizet innék. Így aztán, amint megkaptam a fizetésemet, azonnal a hitelkártya-tartozásom és a havi fizetnivalók kifizetésére fordítottam. Néha egyáltalán nem tudtam félretenni, sőt még a hiányt is fedeznem kellett, így a hitelkártyaszámláim egyre csak gyűltek. Eleinte aggódtam, hogy mi lesz, ha nem tudom visszafizetni a tartozásaimat. De arra gondoltam, hogy az én képességeimmel a pénzkeresés nem okozhat gondot, ráadásul ott van a ház mint állóeszköz, amit pár év múlva, ha felmegy az ára, eladhatok, és nagy összeget szakíthatok. Ilyen erős háttérrel mitől kellene félnem? Így hát nem aggódtam többé emiatt.

De meglepetésemre 2019 végén egy baleset teljesen összezúzta a gyönyörű álmomat. Egy nap munka után elmentünk inni három kollégámmal, és hazafelé a sofőr szórakozásból száguldozni kezdett. Mivel túl gyorsan vezetett, nem tudott időben fékezni, az autó lesodródott az útról, és belerohant egy házba. Az autó a helyszínen totálkárosra tört, és mind a négyünket kórházba szállítottak. Végül a sofőrnek bélrepedése és bélvérzése lett, az anyósülésen ülő utasnak pedig eltört a gerince. Szerencsére én a sofőr mögött ültem, és négyünk közül én sérültem meg a legkevésbé, csak a jobb karom tört el. De a mellettem ülő kollégám nem volt ilyen szerencsés. A ház előtt volt egy villanyoszlop, és a sofőr balra rántotta a kormányt, hogy elkerülje a házat. Ennek következtében a hátsó ülésen ülő kollégámat nagy erővel találta el az oszlop, megrepedt a mája, és a helyszínen szörnyethalt. Mindig kiráz a hideg, ha erre gondolok. Ugyanakkor nagyon megrendültnek és szerencsésnek is éreztem magam. Az rendített meg, hogy milyen törékeny az emberi élet, hogy élet és halál kérdése egyetlen pillanat alatt eldőlhet, és senki sem tudja megjósolni, mi történik a következő másodpercben. Szerencsém volt, mert ha a sofőr jobbra rántotta volna a kormányt, vagy ha a kollégám helyén ültem volna, én haltam volna meg. Úgy éreztem, mintha a háttérben a Menny rendezte volna így, lehetővé téve, hogy megmeneküljek ebből a szerencsétlenségből. Később az elhunyt családja kártérítést követelt. Hárman összedobtunk 800 000 jüan kártérítést, hogy rendezzük az ügyet. Abban az időben 300 000 jüan adósságot halmoztam fel. Valahányszor az autóhitelre, a jelzáloghitelre és a több százezres hitelkártyaszámlákra gondoltam, nagyon depressziósnak éreztem magam. Azt gondoltam: „Hogyan fogok megélni a jövőben?” Miután egy ideig csüggedt voltam, úgy döntöttem, összeszedem magam, és tovább árulom a házakat, hogy pénzt keressek és kifizessem az adósságaimat. De rögtön ezután, 2020 elején a hirtelen jött COVID-19 világjárvány újabb halálos csapást mért az életemre. A hosszan tartó városlezárás miatt mindenki otthon volt karanténban, az értékesítési iroda üresen állt, és az eladások leálltak. Később a költségek csökkentése érdekében a cég csak a dolgozók fizetésének 50%-át fizette ki. Azt gondoltam magamban: „Vége. Ebből már nem tudok felállni. Ez még a havi autó- és lakáshitelre sem elég, és akkor még ott vannak a több százezres hitelkártyaszámlák is. Ha nem fizetek, a bank elveszi a házat és elárverezi, ha pedig nem tudom visszafizetni az adósságot, feketelistára kerülök, és akkor mindent elveszítek.” Arra gondoltam, hogy eladom a nemrég vásárolt házat, de éppen akkor a beruházó csődöt jelentett és elmenekült, befejezetlenül hagyva a házakat, az átadást pedig a végtelenségig késleltetve. Hogy fedezni tudjam a havi autó- és lakáshitel-törlesztést, nem volt más választásom, mint számos részletfizetési konstrukciót felvenni a hitelkártyáimra. Ettől kezdve magas kamatok terheltek, és az adósság gödrében éltem az életem.

Ebben az időszakban csüggedtnek éreztem magam, elvesztettem az életkedvemet, és teljesen reményvesztett voltam az élettel kapcsolatban. Gyakran tűnődtem: „Mi értelme volt egyáltalán autót és házat venni? Most az autó kihasználatlanul áll, a ház pedig befejezetlen, és nem lehet eladni. Ha meghaltam volna abban az autóbalesetben, mi értelme lett volna annak, hogy van autóm és házam?” Szenvedésemben anyukám ismét hirdette nekem Mindenható Isten utolsó napokbeli evangéliumát. Azt mondta: „Az emberek élete mind Isten kezében van. Isten elé kellene járulnod, és komolyan olvasnod a szavait, és bármilyen nehézséged vagy fájdalmad van, el kell mondanod Istennek, és kérned kell Őt, hogy segítsen át ezen a megpróbáltatáson.” Akkor eszembe jutott egy szakasz Isten szavaiból, amit anyukám gyakran idézett nekem: „Mindenféle csapás történik majd, egyik a másik után; minden ország és hely csapásokat fog tapasztalni: járvány, éhínség, árvíz, aszály és földrengések mindenütt. Ezek a csapások nem csupán egy-két helyen történnek, sem nem érnek véget egy-két napon belül; hanem egyre nagyobb területre terjednek ki, és egyre súlyosabbá válnak. Ez alatt az idő alatt mindenféle rovarcsapás tűnik fel, egyik a másik után, és a kannibalizmus jelensége mindenütt felbukkan. Ez az Én ítéletem az országok és népek sokasága felett” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 65. fejezet). Isten régóta mondja, hogy a csapások egyre nagyobbak lesznek, és most ezek a szavak beteljesültek. Anyukám gyakran beszélt nekem az Istenbe vetett hitről, de én mindig közömbös voltam, ragaszkodtam a ház- és autóvásárláshoz, és azon igyekeztem, hogy kitűnjek, és elnyerjem mások csodálatát. De a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna. A reményem, hogy a házzal finanszírozzam a hiteleimet, szertefoszlott, és hatalmas adósság szakadt a nyakamba. Mivel a világjárvány világszerte elterjedt, és naponta tízezrek haltak meg, az éghajlat folyamatosan romlott, és egymás után sújtottak le a globális csapások és háborúk, igazán úgy éreztem, hogy elérkeztek az utolsó napok nagy csapásai. Ha továbbra sem hiszek Istenben, egy nap engem is utolérhet egy csapás. Nem tehettem meg, hogy továbbra is makacsul rossz felől közelítem meg a dolgokat, és elhatároztam, hogy szorgalmasan olvasni fogom Isten szavait. Később Isten szavainak olvasása által megértettem néhány igazságot, a szívem támaszra lelt, és reményt kaptam a továbbéléshez.

A lezárások ideiglenes feloldásával a munkám fokozatosan visszatért a normális kerékvágásba. Mivel számos hitelkártyára részletfizetést állítottam be, minden hónapban hatalmas kamatok halmozódtak fel, és a havi fizetésem szinte teljes egészében erre ment el. Ekkor jöttem rá, hogy bár akkoriban úgy tűnt, a banki részletfizetés csökkenti a törlesztési nyomást, lényegében uzsora volt! Úgy éreztem, mintha az adósság feneketlen gödrébe estem volna, és ha ez így megy tovább, soha nem tudom befejezni a törlesztést, hanem életem hátralévő részét azzal tölthetem, hogy az adósságaimat próbálom visszafizetni. A havi számlákat nézve nem bírtam ki sírás nélkül. Fájdalmamban Istenhez kiáltottam: „Istenem, tudom, hogy a Benned való hit a helyes út az életben, és kész vagyok komolyan törekedni az igazságra. De most tényleges nehézségeim vannak, és nem tudom, hogyan oldjam meg őket. Annyira szenvedek. Kérlek, nyiss utat számomra!” Később véletlenül láttam az interneten, hogy videószerkesztéssel lehet pénzt keresni, így megpróbálkoztam az online videószerkesztéssel. Meglepetésemre az egyik, általam közzétett videó hirtelen felkapott lett. Ezután folytattam a videók szerkesztését és platformokon való közzétételét, és három hónap alatt majdnem 100 000 jüant kerestem, ami nagyban enyhítette a rajtam lévő anyagi nyomást. Mélyen megindultam. Igazán megtapasztaltam Isten mindenhatóságát és szuverenitását. Isten meghallgatta az imáimat, és átsegített a nehézségeimen. Így több időm jutott összejövetelre járni és olvasni a szavait. Ezért habozás nélkül felmondtam a munkahelyemen, és a videószerkesztés mellett több időt szakítottam az összejövetelekre. Nem sokkal a felmondásom után a vezető elrendezte, hogy szöveges kötelességeket végezzek, és én nagyon izgatott voltam. Nappal összejövetelekre jártam és végeztem a kötelességemet, este pedig videószerkesztéssel kerestem pénzt az adósságaim törlesztésére. Később több cikk volt, amit át kellett válogatni, és nem találtam már időt a videószerkesztésre. A kétnaponta történő videóposztolásról átálltam az ötnaponkénti posztolásra, és néha, ünnepek alatt az ügyfeleknek sürgősen, az utolsó pillanatban volt szükségük videószerkesztésre, de mivel nem értek el, máshoz fordultak, én pedig sok megrendeléstől estem el. Látva, hogy a bevételem lassan csökken, a szívem kezdett megváltozni. Azt gondoltam: „A kötelességem tényleg lefoglalja az időmet. Végre megkaptam ezt a lehetőséget a pénzkeresésre, és talán ez az egyetlen ugródeszkám a talpra álláshoz. Ha még egy évig kitartok emellett, nemcsak minden adósságomat vissza tudom fizetni, hanem elérem az anyagi függetlenséget is, és visszanyerem a barátaim és rokonaim elismerését. Ha elszalasztom ezt a pénzkereseti lehetőséget, ki tudja, meddig kell várnom? Nem adhatom fel csak úgy, ilyen könnyen. Ráadásul csak akkor tudom megnyugtatni a szívemet, hogy megfelelően végezzem a kötelességeimet, ha elég pénzt keresek. Különben az adósság továbbra is nyomasztani fog, és nem tudok a kötelességeimre koncentrálni.” Később, bár mindennap végeztem a kötelességemet, a szívemben folyamatosan azon járt az eszem, hogyan írjak szöveget a videókhoz. Amikor hazaértem, leültem a gép elé anyagokat gyűjteni és videókat szerkeszteni, és nem vettem a fáradságot, hogy időt szakítsak a testvérek által küldött cikkek átválogatására. Három hónap alatt egyetlen cikket sem küldtem be.

2023 februárjának egy napján egy videóplatform felkért, hogy készítsek egy videót. Mindössze négy óra alatt elkészítettem a videót, és a közzététel után váratlanul azonnal felkapott lett. Hét nap alatt 130 000 jüan nettó jövedelemre tettem szert, ami lehetővé tette, hogy visszafizessem az adósságom felét. Azt gondoltam: „Ilyen tempójú pénzkeresés mellett, ha még fél évig keményen dolgozom, az összes adósságomat vissza tudom fizetni, és akkor újra elérem a hírnevet és nyereséget, és kivívom a barátaim és rokonaim csodálatát. Visszatérhetek a jólét és a csodálat napjaihoz. Nem szalaszthatok el egy ilyen ritka lehetőséget! A lehető legtöbb időt kell a pénzkeresésre fordítanom, és le kell faragnom a kötelességeimre szánt időből.” De amikor így gondolkodtam, nyugtalanságot éreztem. Visszagondoltam arra, amikor nyakig úsztam az adósságban, teljesen kilátástalan helyzetben voltam, és úgy éreztem, jobb lenne meghalni. Isten kegyelme volt az, ami a hit útjára vezetett. Imádkoztam Istenhez, kérve Őt, hogy nyisson utat számomra, és segítsen át a nehézségeimen, és elhatároztam, hogy megfelelően hiszek Istenben, és törekszem az igazságra. Most Isten utat nyitott számomra, és segített visszafizetni az adósságom nagy részét. Ha továbbra is a pénzre, valamint a hírnévre és nyereségre törekednék, vajon nem csapnám be Istent? Arra is gondoltam, hogyan próbáltam minden lehetséges módon pénzt keresni a hírnévre és nyereségre való törekvés közben, és hogy végül nemhogy nem kerestem pénzt, de még sokat el is veszítettem az autóbaleset miatt. Most pedig közel egyévnyi pénzt kerestem egy olyan videóval, amelyet mindössze négy óra alatt készítettem el. Mindez Isten mindenhatósága és szuverenitása volt. Láttam, hogy azt, hogy mennyit keres egy ember az élete során, Isten mind előre elrendelte. Amikor nincs itt az ideje a pénzkeresésnek, még ha megszakad is a munkában, hogy pénzt keressen, az különféle módokon elvész. De amikor eljön a megfelelő idő a pénzkeresésre, szinte erőfeszítés nélkül megkeresheti. Mindig a saját képességeimre akartam támaszkodni, hogy sok pénzt keressek, de ha nincs megírva a sorsomban, hogy sok pénzem legyen, akkor bárhogy is próbálkozom, a végén hiábavaló lesz. Erre gondolva gyorsan imádkoztam: „Istenem, azzal, hogy most pénzt keresek, Te nyitsz utat nekem, hogy enyhítsd az adósságomat, lehetővé téve számomra, hogy megfelelően higgyek Benned és végezzem a kötelességeimet, de a pénzkeresés kísértésével szembesülve egyszerűen nem tudom elengedni. Kérlek, vezess engem, és tedd lehetővé, hogy megértsem a szándékaidat, és megtaláljam a gyakorlás útját.”

Később olvastam Isten szavait, és megtanultam, hogyan gyakoroljak. Mindenható Isten azt mondja: „Isten már rég megmondta az embereknek, hogy elégedjenek meg élelemmel és ruházattal. Bármilyen foglalkozást is űzöl, ne úgy kezeld, mint karriert, és ne ugródeszkaként nézz rá vagy annak eszközeként, hogy kiválóságra emelkedj vagy vagyont halmozz fel és kényelmesen élj. Függetlenül a munkától vagy foglalkozástól, amit űzöl, elég, ha pusztán a megélhetésed fenntartásának eszközeként tekintesz arra. Ha fenn tudja tartani a megélhetésedet, akkor tudnod kell, mikor állj meg, és ne hajszold tovább a gazdagságot. Ha kétezer jüan megkeresése havonta elég arra, hogy lefedje a napi három étkezésedet és az alapvető létszükségleteket, akkor ott meg kell állnod, és nem szabad megpróbálnod kiterjeszteni a munkád hatókörét. Ha vannak különleges szükségleteid, vállalhatsz plusz műszakokat részidőben, vagy egy átmeneti munkát, hogy boldogulj – ez elfogadható. Isten követelménye az emberek számára a következő: nem számít, milyen foglalkozást űzöl, függetlenül attól, hogy az tudást vagy bármilyen technikai készséget igényel, vagy fizikai munkavégzés szükséges hozzá, amíg észszerű és törvényes, a képességeiden belül van, és ez a szakma képes fenntartani a megélhetésedet, akkor ez elegendő. Ne változtasd a foglalkozásodat ugródeszkává a saját törekvéseid és vágyaid megvalósításához azért, hogy kielégítsd a testi életedet, ezáltal lehetővé téve, hogy kísértésbe vagy mocsárba ess, vagy olyan útra vezetve saját magadat, ahonnan nincs visszaút. Ha elég havi kétezer jüant keresned ahhoz, hogy fenntartsd a személyes életedet vagy a családod életét, akkor tartsd meg azt a munkahelyet, a fennmaradó idődet pedig használd arra, hogy az Istenbe vetett hitet gyakorold, összejövetelekre járj, tedd a kötelességeidet, és az igazságra törekedj. Ez a küldetésed, egy hívő életének értéke és értelme. [...] Ha jutalmakat szeretnél az Istenben való hitedért, ha el akarod érni az igazságot, mindez a te saját erőfeszítéseiden múlik, hogy időt és energiát biztosíts hozzá. Ez választás kérdése. Isten nem tiltja meg neked, hogy normális életet tarts fenn. A jövedelmed elég ahhoz, hogy fedezze az élelmet és a meleget, fenntartsa a testi túlélésedet és az élettevékenységeidet. Elég ahhoz, hogy támogassa a további létezésedet. Te azonban nem vagy elégedett; mindig többet akarsz keresni. Akkor ez a pénzösszeg elviszi majd az idődet és energiádat. Milyen célból viszi el? Hogy javítsa a fizikai életed minőségét. Ahogy a fizikai életed minőségét javítod, kevesebbet nyersz az Istenben való hitből, a kötelességek végzéséhez szükséges időd pedig elveszett, le van kötve. Mi köti le? Egy jó fizikai élet, a testi élvezet hajszolása köti le. Megéri ez? (Nem.)” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (20.)). „A világban minden foglalkozás, amelyben az emberek dolgoznak, a hírnévvel, a nyereséggel és a fizikai élvezetekkel függ össze. Az emberek nem azért keresnek több pénzt, hogy elérjenek egy bizonyos számot, hanem azért, hogy nagyobb fizikai élvezetben részesüljenek a pénz megkeresése által; és azért is, hogy a nyilvánosság előtt ismert gazdag emberré váljanak. Ily módon lesz hírnevük, nyereségük és pozíciójuk, amelyek mind túlmutatnak az alapszükségletek körén. Bármely ár, amelyet az emberek megfizetnek, a fizikai élvezetért van, és egyiknek sincs értelme; mind üres, akár egy álom. Amit a végén nyernek, az tiszta üresség” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (20.)). Isten szavai megmutatták nekem a gyakorlás útját. Nem szabad a karrieremet ugródeszkának tekintenem, hogy megpróbáljak üstökösként felemelkedni vagy talpra állni, hanem meg kell elégednem mindössze élelemmel és ruházattal. Isten szándéka az volt, hogy normális életet tartsak fenn, hogy több időm és energiám lehessen a kötelességem végzésére és az igazságra való törekvésre, és így elkerüljem a visszaesést a pénzre, hírnévre és nyereségre való törekvés örvényébe. Amikor láttam, milyen jövedelmező a videószerkesztés, és hogy ezzel gyorsan visszafizettem az adósságom nagy részét, még több pénzt akartam keresni videószerkesztéssel – nemcsak azért, hogy visszafizessem az adósságomat, hanem azért is, hogy talpra álljak, és visszanyerjem a barátaim és rokonaim csodálatát. Így minden gondolatomat és időmet a videószerkesztésbe fektettem, és egyáltalán nem gondoltam a kötelességeimre, és nem is vettem figyelembe azokat. Ellenállást éreztem a szívemben, amikor sok volt a tennivaló a kötelességeimben, mivel egyszerűen több időt akartam a pénzkeresésre fordítani. Hogy kielégítsem a vágyamat, minden időmet és energiámat a pénzkeresésre fordítottam. Nem gondoltam a kötelességeimre, és sok lehetőséget elszalasztottam az igazság elnyerésére. Ha így folytatnám, tízezret keresnék és százezret akarnék, aztán százezret keresnék és még többet akarnék, a vágyaim végtelenek lennének, és soha nem elégülnének ki. A végén a pénz, a hírnév és nyereség az orromnál fogva vezetnének, és újra a pénz, a hírnév és nyereség örvényébe esnék. Még ha a jövőben el is érném a pénzt, a hírnevet és nyereséget, egyre távolabb kerülnék Istentől, felhagynék a kötelességem végzésével, és nem érteném meg az igazságot. Mi értelme lenne így élni? Visszagondolva arra, amikor tehetetlen és reményvesztett voltam, Isten szavának útmutatása adott reményt az élethez, és amikor hatalmas adóssággal néztem szembe, és nem volt kiút, Isten utat nyitott számomra, lehetővé téve, hogy pénzt keressek és megoldjam a valós nehézségeimet, és hogy legyen időm és energiám a kötelességem végzésére. De most, a pénz kísértésével szembesülve, ismét nagy pénzt akartam keresni és kitűnni. Még a kötelességemet is felületesen végeztem, és késleltettem a munkát. Egyértelműen végezhettem volna jól a kötelességemet anélkül, hogy késleltettem volna az adósság-visszafizetést, de én nem elégedtem meg ezzel, és a pénzkeresés ismételt kísértéseivel szembesülve félretettem a kötelességemet. Tényleg nem volt lelkiismeretem! Megszegtem az Istennek tett elhatározásomat; minden szavam csak becsapta Őt! Tényleg nem érdemeltem meg, hogy éljek! Nem hajszolhattam tovább a nagy pénzt, hanem minden energiámat a kötelességemnek kellett szentelnem. Találhatok időt a videószerkesztésre, hogy pénzt keressek és kifizessem az adósságaimat, amíg ez nem hátráltatja a kötelességemet. Később elkezdtem teherérzetet érezni a kötelességem iránt. Befejeztem a felgyülemlett cikkek átválogatását, és képes voltam teljes szívvel részt venni az összejöveteleken.

Később elolvastam egy újabb részt Isten szavából, és nyertem némi megértést arról, mi a vagyonhoz, hírnévhez és nyereséghez való ragaszkodásom gyökere. Mindenható Isten azt mondja: „Valójában nem számít, mennyire nagyszabásúak az ember becsvágyai, lehetnek bármilyen realisztikusak vagy helyénvalóak az ember vágyai, mindaz, amit az ember el akar érni, mindaz, amit keres, kibogozhatatlanul kapcsolódik két szóhoz. E két szó minden ember számára életbevágóan fontos az élete során, és ezeket akarja a Sátán belenevelni az emberbe. Melyik két szóról van szó? A »hírnév« és a »nyereség«. A Sátán egy igen szelíd módszert használ, egy olyan metódust, amely nagyon is összhangban van az emberek elképzeléseivel, és nem túl agresszív: eléri, hogy az emberek tudtukon kívül elfogadják az ő túlélési eszközeit és szabályait, életcélokat és az életük számára irányt alakítsanak ki, és az életükkel kapcsolatos becsvágyak támadjanak bennük. Bármilyen magasröptűen írják is le az emberek az életükkel kapcsolatos becsvágyaikat, ezek a becsvágyak mindig a hírnév és a nyereség körül forognak. Minden, amit bármely nagyszerű vagy híres ember – vagy valójában bármelyik ember – hajszol egész élete során, csak ezzel a két szóval kapcsolatos: »hírnév« és »nyereség«. Azt hiszik az emberek, hogy amint hírnévre és nyereségre tesznek szert, meglesz a tőkéjük ahhoz, hogy magas státusznak és hatalmas vagyonnak örvendhessenek, és élvezhessék az életet. Szerintük mihelyt hírnévre és nyereségre tettek szert, meglesz a tőkéjük ahhoz, hogy a gyönyört keressék, és elmerüljenek a hús-vér test féktelen élvezetében. Ennek az általuk vágyott hírnévnek és nyereségnek a kedvéért az emberek boldogan és tudtukon kívül átadják a Sátánnak a testüket, a szívüket, sőt mindenüket, beleértve a kilátásaikat és sorsukat. Fenntartás nélkül teszik ezt, pillanatnyi kétség nélkül, és mindvégig nincs tudomásuk arról, hogy vissza kellene szerezniük mindazt, amijük valaha volt. Meg tudnak tartani az emberek bármilyen irányítást önmaguk felett, miután ily módon átadták magukat a Sátánnak, és hűségesek lettek hozzá? Biztosan nem. Teljesen és maradéktalanul a Sátán irányítja őket. Teljesen és maradéktalanul belesüllyedtek ebbe az ingoványba, és képtelenek kiszabadítani magukat. Amint valaki a hírnév és nyereség mocsarába süllyedt, többé nem keresi azt, ami fényes, ami igazságos, sem azokat a dolgokat, amelyek szépek és jók. Ez azért van, mert a hírnév és nyereség vonzereje túlságosan nagy az emberek számára, és ezek olyan dolgok, amelyekre az emberek egész életükben, sőt még az egész örökkévalóságon át is vég nélkül törekedhetnek. Nem ez a valós helyzet?” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.). Miután elolvastam Isten leleplező szavait, megértettem, hogy az állandó vágyam, hogy több pénzt keressek és csodáljanak, abból fakadt, hogy a „hírnév” és a „nyereség” szorosan megkötözött. Gyerekkoromtól kezdve láttam, hogy a rokonok és barátok lenézik a szüleimet, és úgy éreztem, hogy így élni igazán méltatlan, ezért elhatároztam, hogy igyekeznem kell meggazdagodni, és el kell érnem, hogy csodáljanak. Olyan sátáni mérgek szerint éltem, mint „Az ember felfelé törekszik, a víz lefelé folyik”, és „Emelkedj a többiek fölé”. Látva, hogy mások lakásvásárlásba fektetnek, és elérik mind a hírnevet, mind a nyereséget, én is arra vágytam, hogy ezzel a módszerrel tűnjek ki, és nyerjem el a barátok és rokonok csodálatát. Nyilvánvalóan nem volt meg hozzá az anyagi hátterem, mégsem haboztam hitelt felvenni, hogy házat és autót vegyek, és nagy összegű vásárlásokat is eszközöltem, különféle előkelő helyekre jártam és luxuscikkeket vettem, sikeres embernek állítva be magamat. Bár az életem jómódúnak és végtelenül csillogónak tűnt, a színfalak mögött magas kamatozású törlesztőrészletek terheltek. Azért, hogy elnyerjem mások csodálatát, teljesen felszínessé váltam, és többször is elutasítottam Isten megmentését. Hiteleket vettem fel, hogy autót és házat vegyek, több százezres adósságot halmozva fel, majd elszenvedtam az autóbaleset és a világjárvány kettős csapását. Napjaimat azzal töltöttem, hogy azon törtem a fejem, hogyan tömjem be az egyik lyukkal a másikat. Abban az időben az adósságaim kábulttá tettek, és a hajam megőszült az aggodalomtól. Úgy éreztem, jobb lenne meghalni. Miután megtaláltam Istent, Ő utat nyitott számomra, több időt biztosítva az összejövetelekre és a kötelességeim végzésére, de amikor lehetőségem adódott pénzt keresni, a pénzre, a hírnévre és nyereségre akartam törekedni. Ezen az úton végig a pénzre, a hírnévre és nyereségre törekedtem, és még amikor összetörten és meggyötörten végeztem, akkor sem tudtam, hogy vissza kell fordulnom. A szívem teljesen hajthatatlanná vált! Amikor szembesültem Isten megmentésével és felemelésével, nemhogy nem becsültem meg ezt, de még azt is gondoltam, hogy a kötelességeim késleltetik a pénzre való törekvésemet, és majdnem elszalasztottam a lehetőséget, hogy törekedjek az igazságra és megmeneküljek. Végül rájöttem, hogy a pénzre, a hírnévre és nyereségre való törekvésből nincs visszaút, és ha nem fordulok vissza, teljesen a Sátán társává válok a halálban.

Elgondolkodtam: „Milyen élet az, ami igazán értékes és értelmes?” Elolvastam Isten szavait: „Isten nem csupán a születésüktől a jelenig tartó évtizedekben fizeti meg az árat minden egyes emberért. Ahogy Isten látja, te számtalanszor érkeztél meg ebbe a világba, és számtalanszor reinkarnálódtál. Ki irányítja ezt? Isten irányítja ezt. Te minderről semmiképp nem tudhatsz. Valahányszor ebbe a világba érkezel, Isten személyesen rendezi el számodra a dolgokat: Ő rendezi el, hány évig fogsz élni, miféle családba fogsz születni, mikor építesz majd otthont és karriert, valamint hogy mit fogsz csinálni ebben a világban, és hogyan keresed majd a kenyeredet. Isten elrendez számodra egy megélhetési módot, hogy akadálytalanul teljesíthesd küldetésedet ebben az életben. [...] Miközben Istent követed, akár szenvedsz, akár árat fizetsz, valójában Istennel működsz együtt. Bárminek a megtételét kéri tőlünk Isten, mi hallgatunk Isten szavaira, és azoknak megfelelően gyakorolunk. Ne lázadj fel Isten ellen, és ne tegyél semmit, ami elszomorítja Őt. Ahhoz, hogy Istennel együttműködj, szenvedned kell egy keveset, bizonyos dolgokról pedig le kell mondanod és félre kell tenned őket. Fel kell adnod a hírnevet, a nyereséget, a státuszt, a pénzt és az evilági örömöket – sőt, még olyasmiket is fel kell adnod, mint a házasság, a munka és a kilátásaid a világban. Tudja Isten, hogy feladtad-e ezeket? Látja Isten mindezt? (Igen.) Mit tesz Isten, amikor látja, hogy feladtad ezeket? (Isten megvigasztalódik és elégedett lesz.) Isten nem csak elégedett lesz és azt mondja: »Az ár, amelyet megfizettem, gyümölcsöt hozott. Az emberek hajlandóak együttműködni Velem, megvan bennük ez az elhatározás, és Én megnyertem őket.« Akár elégedett Isten, akár boldog, örül vagy megvigasztalódott, Istenben nem csak ez a hozzáállás van meg. Cselekszik is, és látni akarja a munkája által elért eredményeket, máskülönben nem volna jelentősége annak, amit megkövetel az emberektől. A kegyelem, szeretet és irgalom, amelyet Isten az ember iránt mutat, nem csupán egyfajta hozzáállás – hanem tény is. Milyen tény? Az, hogy Isten beléd ülteti az Ő szavait, megvilágosítva téged, hogy láthasd, mi olyan szeretetre méltó Benne, és miről szól ez a világ, hogy a szíved megteljen világossággal, lehetővé téve, hogy megértsd az Ő szavait és az igazságot. Így, bár nem is tudsz róla, elnyered az igazságot. Isten oly sok munkát végez rajtad, nagyon is valóságos módon, képessé téve téged arra, hogy elnyerd az igazságot. Amikor elnyered az igazságot, amikor elnyered azt a legdrágább dolgot, ami az örök élet, akkor Isten szándékai megelégülnek. Isten, amikor látja, hogy az emberek az igazságra törekednek és hajlandók Vele együttműködni, boldog és elégedett. Ilyenkor egyfajta hozzáállás jellemzi Őt, és amikor ez a hozzáállása, elkezd munkálkodni, az embert pedig jóváhagyja és megáldja. Így szól: »Megjutalmazlak téged azokkal az áldásokkal, amelyeket megérdemelsz.« És ekkor már el is nyerted az igazságot és az életet. Amikor tudással rendelkezel a Teremtőről, és elnyerted az Ő megbecsülését, továbbra is ürességet érzel majd a szívedben? Nem. Beteljesültnek érzed majd magad, és örömérzet tölt el. Hát nem ezt jelenti az, hogy az ember életének értéke van? Ez a legértékesebb és legjelentőségteljesebb élet” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Nagy jelentőségű, hogy megfizessük az árat az igazság elnyeréséért). Isten szavainak elolvasása után megértettem, hogy azt, hogy milyen családba születtem, és mikor találom meg Istent és végzem a kötelességeimet, mind Isten rendezte el már rég. Isten gondoskodása és oltalma tette lehetővé, hogy túléljem azt az autóbalesetet, és Isten volt az, aki utat nyitott számomra, lehetővé téve, hogy végre újra meglássam a fényt, miután az adósság ködében rekedtem, és hogy lehetőségem legyen jól végezni egy teremtett lény kötelességeit. Isten oltalma nélkül a Sátán már rég ártott volna nekem. Isten szavai irányt is mutattak az életben, lehetővé téve számomra annak megértését, hogy csak az az igazán értelmes és értékes, ha az igazságra törekszem és jól végzem a kötelességeimet, hogy eleget tegyek Istennek. Oly sokat élveztem Isten kegyelméből és áldásaiból! Erre gondolva elhatároztam, hogy teljes szívvel a kötelességeimnek szentelem magam, és amíg a kötelességemet nem hátráltatja, találhatok még egy kis időt videószerkesztésre, hogy keressek egy kis pénzt – épp eleget ahhoz, hogy fedezzem a havi törlesztőrészleteimet és a megélhetési költségeimet.

Két hónappal később megválasztottak gyülekezetvezetőnek. Láttam, hogy vezetőnek lenni több munkával és gonddal jár, mint a cikkek átválogatása, és hogy több időt és energiát is igényel. Ez azt jelentette, hogy a pénzkereseti lehetőségeim folyamatosan csökkenni fognak. De ezúttal hajlandó voltam a kötelességeimet előtérbe helyezni, így a kötelességeimnek szenteltem magam. Meglepetésemre három hónappal később, amikor a telefonomon a személyi jövedelemadó-visszatérítésemet intéztem, láttam, hogy 20 000 jüan visszatérítést utaltak közvetlenül a számlámra, ami tökéletesen megoldotta a jelzáloghitelemet több mint fél évre. Igazán megtapasztaltam, hogy amikor aláveted magad Isten vezényléseinek és elrendezéseinek, és a tőled telhető legjobban végzed egy teremtett lény kötelességét, Isten utat nyit, hogy legyen ruhád és élelmed, és tovább élhesd az életed.

Ezen a tapasztalaton keresztül megértettem, hogy az anyagi dolgok, mint a pénz, a hírnév és nyereség, teljesen ideiglenesek, és hogy az igazságra való törekvés és annak elnyerése mindezeknél drágább, értékesebb és értelmesebb. Kész vagyok több időt és energiát szentelni a kötelességeimnek, és igyekezni, hogy jól végezzem a kötelességeimet, hogy viszonozzam Isten szeretetét!