Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik

Sokan vannak, akik úgy érzik, hogy sok minden hiányzik belőlük, miután végrehajtják a kötelességüket, és hogy nem rendelkeznek az igazságvalósággal, ezért mindig több prédikációt kérnek, amit meghallgathatnak, és azt kérik a vezetőktől és a dolgozóktól, hogy tartsanak több összejövetelt, mintha csak ez adhatna nekik életbe való belépést és életbeli növekedést. Ha eltelik egy időszak anélkül, hogy részt vennének egy összejövetelen vagy meghallgatnának egy prédikációt, úgy érzik, hogy a szívük teljesen üres, mintha egyáltalán nem lenne bennük semmi. A szívük mélyén úgy érzik, mintha csak a mindennapos prédikációk hallgatása és az összejöveteleken való részvétel adna nekik életbe való belépést, vagy tenné lehetővé számukra, hogy szellemi érettségre jussanak. Azt gondolják, hogy ha nem hallgatnak minden nap prédikációkat vagy nem vesznek részt összejöveteleken, és ehelyett csak a kötelességük végrehajtásával foglalatoskodnak, akkor nem lesz növekedés az életükben. Ez a fajta gondolkodásmód teljesen helytelen. A valóságban Istenben hívőként az, hogy valaki képes megérteni az igazságot és bemenni a valóságba, főként Isten szavainak megtapasztalásától és gyakorlásától függ. Különösen akkor fog az ember élete a leggyorsabban növekedni, ha a kötelességében minden dologban keresi az igazságalapelveket, és képes az alapelvek szerint cselekedni. Ha azt mondod, hogy őszintén hiszel Istenben, de nem akarod végrehajtani a kötelességedet, akkor hol van az őszinteség az Istenbe vetett hitedben? Azoknak van hitük, akik őszintén hajtják végre a kötelességüket. Csak azok merik egész életüket Istennek odaszánni, akiknek van hitük, és ők hajlandóak mindenről lemondani, hogy feláldozzák magukat Istenért. Az ilyen emberek megtapasztalják a Szentlélek munkáját a kötelességük végrehajtása közben; a Szentlélek megvilágosítja, vezérli és fegyelmezi őket. Mindez élettapasztalatot eredményez. Tehát az életbe való belépés a kötelesség hivatalos végrehajtásával kezdődik.

Mit gondoltok, milyen hozzáállás az, ha az emberek nemtörődöm módon végzik a kötelességüket, vagy mindig kótyagosak? Ez nem olyan, mintha csak felületesek lennének? Ilyen-e a ti hozzáállásotok a kötelességetekhez? Vajon ez képességgel vagy beállítottsággal kapcsolatos probléma? Mindannyian tisztában kell lennetek ezzel. Miért felületesek az emberek, amikor a kötelességüket teszik? Miért nem odaadóak, amikor Istenért tesznek valamit? Van-e egyáltalán józan eszük vagy lelkiismeretük? Ha valóban rendelkezel lelkiismerettel és józan ésszel, akkor, amikor valamit teszel, egy kicsit több szívvel, egy kicsit több jóakarattal, felelősséggel és figyelemmel fogod tenni, és több erőfeszítésre leszel képes. Ha több erőfeszítést tudsz tenni, az általad végzett kötelesség eredményei javulni fognak. Az eredményeid jobbak lesznek, és ez eleget tesz mind a többi embernek, mind Istennek. Szívvel-lélekkel kell csinálnod! Nem lehetsz figyelmetlen, mintha a szekuláris világban dolgoznál, és csak a ráfordított időd alapján fizetnének. Ha ilyen a hozzáállásod, akkor bajban vagy. Nem tudod jól teljesíteni a kötelességed. Miféle emberi mivolt ez? Van-e emberi mivoltja a lelkiismeret nélküli embereknek? Nincs. Ha azt mondod, hogy van emberi mivoltod, és szeretnéd gyakorlatba ültetni az igazságot és jól teljesíteni a kötelességed, akkor több erőfeszítést kellene tenned a kötelességedért, és még inkább szívvel-lélekkel kellene csinálnod. Azt mondod, hogy van lelkiismereted, de soha nem tetted szívvel-lélekkel a kötelességed. Vajon működik-e a lelkiismereted? Helyén kell lennie a szívednek. Gyakran el kell gondolkodnotok ezeken a dolgokon – meg kell értenetek mindegyiket. Felületesnek lenni a kötelességed végzése közben szigorúan tilos. Ha mindig felületes vagy a kötelességed végrehajtása közben, akkor nincs módod arra, hogy kötelességedet megfelelő színvonalon végezd. Ha odaadással akarod végezni kötelességedet, akkor először is meg kell oldanod azt a problémádat, hogy felületes vagy. Amint észleled ennek a megnyilvánulásait, azonnal lépéseket kell tenned a helyzet orvoslására. Ha zavaros a fejed, soha nem vagy képes észrevenni a problémákat, mindig csak úgy túlesel rajtuk, és felületesen végzed a dolgokat, nem lesz módod arra, hogy jól végezd a kötelességed. Ezért szívvel-lélekkel kell tenned a kötelességed. Az emberek nehezen jutnak hozzá ahhoz a lehetőséghez, hogy a kötelességüket végrehajtsák! Ha Isten megadja nekik ezt a lehetőséget, de ők nem ragadják meg, akkor ez a lehetőség elveszett – és még ha a későbbiekben szeretnének is ilyen lehetőséget találni, akkor sem biztos, hogy újra felbukkan. Isten munkája senkire sem vár, ahogyan a kötelesség végrehajtásának esélye sem. Vannak, akik azt mondják: „Korábban nem végeztem jól a kötelességemet, de most mégis végezni akarom azt. Egyszerűen visszaszállok a nyeregbe.” Csodálatos dolog az ilyen elszántság, de tisztában kell lenned azzal, hogyan kell jól végrehajtani a kötelességed: az igazság felé kell igyekezned. Csak azok tudják jól végrehajtani a kötelességüket, akik megértik az igazságot. Ha valaki nem érti az igazságot, akkor még a munkavégzése sem lesz megfelelő színvonalú. Minél tisztábban látod az igazságot, annál hatékonyabban fogod végezni a kötelességed. Ha képes vagy átlátni ezt, akkor erőfeszítést fogsz fektetni az igazságba, és lesz reményed arra, hogy jól hajtsd végre a kötelességed. Jelenleg nem sok lehetőség van a kötelesség végzésére, ezért ragaszkodnod kell hozzá, amikor csak tudsz. Pontosan akkor kell valódi erőfeszítést tenned, amikor egy kötelességgel szembesülsz; akkor kell felajánlanod magad és feláldoznod magad Istenért, és akkor kell árat fizetned. Ne titkolj el semmit, ne tervelj ki semmilyen cselszövést, ne biztosíts magadnak mozgásteret, és ne hagyj magadnak kibúvót. Ha bármennyire is kibúvót hagysz magadnak, trükközöl, dörzsölt vagy és lazsálsz, akkor biztosan rossz munkát fogsz végezni. Tegyük fel, hogy azt mondod: „Senki sem látta, hogy csaltam és lazsáltam. Ez nagyszerű!” Miféle gondolkodásmód ez? Azt hiszed, hogy megtévesztetted az embereket és Istent is? A valóságban azonban tudja Isten, mit tettél? Tudja. Valójában bárki, aki egy ideig kapcsolatba kerül veled, tudomást szerez a romlottságodról és a visszataszító voltodról; csak lehet, hogy nem mondja ki nyíltan: a szívében meglesz a véleménye rólad. Sokan voltak, akik fel lettek fedve és ki lettek vetve, mert a legtöbb ember átlátott a lényegükön, és így leleplezték ezeket az embereket, hogy kik is ők, és kitakarították őket a gyülekezetből. Tehát akár törekszenek az igazságra, akár nem, az embereknek a legjobb képességük szerint jól kell végezniük a kötelességüket; a lelkiismeretüknek kell vezetnie őket, és valódi dolgokat kell tenniük. Lehetnek hiányosságaid, de ha hatékony tudsz lenni a kötelességed végzésében, nem leszel kivetve. Ha mindig azt gondolod, hogy rendben vagy, hogy biztosan nem leszel kivetve, ha soha nem gondolkodsz el önmagadon és nem próbálod megismerni önmagad, továbbra is figyelmen kívül hagyod a megfelelő feladataidat, és mindig felületes vagy, akkor amikor Isten választott népe valóban elveszíti a türelmét veled szemben, lelepleznek téged, hogy ki vagy, és ki leszel vetve. Akkor már túl késő lesz a megbánásra, mert mindenki átlátott rajtad, és elveszítetted minden méltóságodat és integritásodat. Ha senki sem bízik benned, vajon Isten bízna benned? Isten átvizsgálja az ember szívének legmélyét: Ő egyáltalán nem bízna meg egy ilyen emberben. Ha egy megbízhatatlan emberrel találkozol, semmilyen körülmények között ne bízz rá semmit! Ha nem ismersz valakit, és csak másoktól hallottad, hogy elég jól el tudja intézni a dolgokat, de a szívedben nem vagy száz százalékig biztos benne, akkor csak annyit tehetsz, hogy először egy kisebb vagy hétköznapi feladatot adsz neki. Csak akkor bízz rá fontos feladatokat, ha a kisebb és hétköznapi feladatokat sikeresen elvégzi! Ha elrontja a hétköznapi feladatot, akkor ez az ember nem megbízható. Semmit sem lehet rá bízni, bármi is legyen az. Ha észreveszel egy olyan embert, aki kedves és felelősségteljes, aki soha nem felületes abban, amit tesz, aki olyan komolyan veszi a mások által rábízott feladatokat, mintha a sajátjai lennének, aki a feladat minden egyes aspektusának elvégzésekor szem előtt tart téged, gondol a te igényeidre, alaposan és átfogóan átgondolja a dolgokat, és pontosan a megfelelő módon kezeli azokat, így különösen elégedetté tesz téged a munkájával – nos, az ilyen ember az, aki megbízható. A megbízható emberek azok, akik rendelkeznek emberi mivolttal, az emberi mivolttal rendelkező embereknek pedig van lelkiismeretük és józan eszük, és nagyon könnyű kellene, hogy legyen számukra a kötelességük megfelelő végzése, mert a kötelességüket úgy kezelik, mint ami rájuk hárul, és teljes szívükkel végzik azt. A lelkiismeret és józan ész nélküli emberek biztosan rosszul végzik a kötelességüket. Nem cselekszenek felelősségteljesen, függetlenül attól, hogy milyen kötelességet végeznek. Másoknak mindig aggódniuk kell miattuk, felügyelniük kell őket, és érdeklődniük kell a munkájuk felől; ha nem teszik, akkor nagy bajt okozhatnak a kötelességük végzése közben, és valami rosszat tehetnek egy feladaton dolgozva, ami több bajjal járna, mint amennyit ér. Röviden, az embereknek mindig meg kell vizsgálniuk magukat a kötelességük végzésekor: „Megfelelő színvonalon végeztem ezt a kötelességet? Beletettem a szívemet? Felületes állapotban voltam?” Ha mindig felületes vagy, veszélyben vagy. Ez legalábbis azt jelenti, hogy nincs hiteled, és hogy az emberek nem bízhatnak benned. Ami még súlyosabb, ha mindig felületes vagy a kötelességed végrehajtásakor, és ha mindig becsapod Istent, akkor nagy veszélyben vagy! Milyen következményei vannak a nyilvánvaló megtévesztésnek? Mindenki láthatja, hogy tudatosan cselekszel rosszat. Teljes mértékben a saját romlott beállítottságaid szerint élsz, és a kötelességedben semmi más nem vagy, csak felületes, és egyáltalán nem gyakorlod az igazságot – ez azt jelenti, hogy híján vagy az emberi mivoltnak! Ha ez végig megnyilvánul benned – nem követsz el nagy hibákat, de szüntelenül elköveted a kicsiket, és az elejétől a végéig nem tartasz bűnbánatot, akkor gonosz ember vagy, egy álhívő, és ki kell takarítani téged – ez súlyos következmény. Teljesen fel leszel fedve és ki leszel vetve mint álhívő és gonosz ember.

Minden kötelesség, amit végzel, életbe való belépéssel jár. Akár rendszeres, akár rendszertelen, unalmas vagy lendületes a kötelességed, mindig el kell érned az életbe való belépést. Egyes emberek kötelességei meglehetősen monotonak; minden nap ugyanazt csinálják. Amikor azonban teljesítik őket, az állapotok, amelyeket ezek az emberek felfednek, nem annyira homogének. Néha, amikor jó hangulatban vannak, az emberek egy kicsit szorgalmasabbak, és jobb munkát végeznek. Máskor, valamilyen ismeretlen befolyás miatt, a sátáni romlott beállítottságuk bajt kever bennük, ami miatt helytelen nézeteik támadnak; rossz állapotba és rossz hangulatba kerülnek, és végül felületes módon hajtják végre a kötelességeiket. Az emberek belső állapota a környezetüknek megfelelően változik, de nem számít, hogyan változik, ha valaki megérti az igazságot, akkor képes az alapelvek szerint cselekedni. Helytelen a hangulatod alapján tenni a dolgokat; az a saját tetszésed alapján való cselekvés. Amikor jó hangulatban vagy, bele tudod tenni a szívedet abba, amit csinálsz, amikor pedig rossz hangulatban vagy, nem teszed bele a szívedet abba, amit csinálsz, és felületesen cselekszel – vajon ez egy elveken alapuló cselekvési mód? Lehetővé teszi-e, hogy megfelelő színvonalon végezd a kötelességedet? Az embereknek hangulatuktól függetlenül tudniuk kell imádkozni Istenhez, és keresniük kell az igazságot; csak így tudják visszatartani magukat attól, hogy a hangulatuk korlátozza és ide-oda himbálja őket. Kötelességed végzésekor mindig vizsgáld meg magad, hogy az alapelvek szerint teszed-e a dolgokat, hogy kötelességed végrehajtása megfelelő színvonalú-e, hogy nem felületesen teszed-e, hogy nem ravaszkodtál-e, nem lazsáltál-e, és hogy nincsenek-e gondok a hozzáállásoddal és a gondolkodásmódoddal. Amint önvizsgálatot tartottál, és ezek a dolgok világossá válnak számodra, könnyebben fogod jól végezni a kötelességedet. Nem számít, hogy mivel szembesülsz a kötelességed végrehajtása során – negativitással és gyengeséggel, vagy azzal, hogy rossz a hangulatod, miután megmetszettek –, megfelelően kell kezelned azt, és az igazságot is keresned kell, valamint meg kell értened Isten szándékait. Ha ezeket megteszed, akkor lesz gyakorlási utad. Ha szeretnél jó munkát végezni kötelességed megtételében, akkor nem szabad, hogy a hangulatod befolyásoljon. Nem számít, mennyire érzed magad negatívnak vagy gyengének, gyakorolnod kell az igazságot, eleget kell tenned a kötelezettségeidnek és a felelősségeidnek, és mindenben, amit teszel, ragaszkodnod kell az alapelvekhez. Ha ezt teszed, akkor nemcsak a többi ember fog elismerni téged, hanem Isten is szeretni fog téged. Így olyan ember leszel, aki felelősségteljes, aki tud felelősséget vállalni, aki őszintén jó, és aki valóban megfelelő színvonalon hajtja végre a kötelességeit, és teljes mértékben meg fogod élni egy valódi ember hasonlatosságát. Az ilyen emberek megtisztulnak és valódi átalakulást érnek el a kötelességeik végrehajtása során, és elmondható róluk, hogy becsületes emberek Isten szemében. Csak a becsületes emberek tudnak kitartani az igazság gyakorlása mellett, hogy így elérjék az alapelvek szerinti cselekvést, és képesek legyenek megfelelő színvonalon végrehajtani a kötelességeiket. Az alapelvek szerint cselekvő emberek jó hangulatban aprólékosan végzik kötelességeiket; nem dolgoznak felületesen, nem arcátlanok, és nem dicsekednek, hogy mások nagyra tartsák őket. Ha rossz hangulatuk van, ugyanolyan komolyan és felelősségteljesen tudják elvégezni mindennapi feladataikat, és még ha olyan bosszantó dologgal találkoznak is, ami nyomást gyakorol rájuk, vagy zavart okoz a kötelességük végrehajtása közben, akkor is képesek lecsendesíteni a szívüket Isten előtt és imádkozni, mondván: „Nem számít, milyen nagy problémába ütközöm – még ha az ég leszakad is –, eltökéltem, hogy amíg élek, jól kell végeznem a kötelességemet. Minden megélt nap egy olyan nap, amikor jól kell teljesítenem a kötelességemet, hogy méltó legyek erre az Istentől kapott kötelességre, valamint erre a lélegzetre, amelyet Ő adott a testembe. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségben vagyok, mindent félreteszek, mert kötelességem teljesítése a legfontosabb!” Akiket nem befolyásol semmilyen személy, esemény, dolog vagy környezet, akiket nem korlátoz semmilyen hangulat vagy külső helyzet, és akik kötelességeiket és az Istentől rájuk bízott megbízatásokat helyezik előtérbe – ők azok, akik hűségesek Istenhez, és akik valóban alávetik magukat Neki. Az ilyen emberek elérték az életbe való belépést, és beléptek az igazságvalóságba. Ez az igazság megélésének egyik leghitelesebb és leggyakorlatibb kifejeződése. Megnyugtatná-e az embert, ha így élne? Aggódnod kellene-e amiatt, hogy Isten hogyan lát téged? Mit szóltok, hogyan kell viselkednetek ahhoz, hogy megnyugodjatok? (Nem szabad hagyni, hogy bármilyen személy, esemény vagy dolog korlátozzon, és a kötelességeket kell előtérbe helyezni. Ez az egyetlen módja annak, hogy ne csapjuk be Istent.) Helyes, ez a nyugalom titka. Elsajátítottátok már mindannyian ezt a titkot? Ha valaki mogorván beszél veled, és félre akar tolni, vagy szándékosan hibát keres benned, akkor boldogtalannak fogod érezni magad, mintha kést döfnének beléd. Nem akarsz majd enni, és az alvásodat is befolyásolja. Mindenesetre rossz lesz a hangulatod, és fájni fog a szíved. Mit fogsz tenni ilyenkor? Lehet, hogy azt mondod: „Ma rossz a hangulatom, ezért pár napra elhalasztom a kötelességemet”, vagy „Attól még megteszem a kötelességemet, de nem baj, ha tessék-lássék teszem, és csak úgy túlesek rajta. Mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogyan szeretné, tehát ha rossz hangulatom van, akkor Isten nem fog túl sokat kérni tőlem, ugye? Ma egy kicsit elhalasztom a kötelességemet. Semmi baj, holnap jól fogom végezni a munkámat. Isten már hatezer éve végzi a munkáját, vajon tényleg érdekli Őt, ha én egy nappal elhalasztom?” Milyen ember az, aki engedi, hogy apróságok befolyásolják a hangulatát, és aztán szükségszerűen hagyja, hogy ez kihatással legyen a kötelességére? Nem gyerekes, nem keveset ígérő temperamentum ez? Ha bármi történik velük, dühbe gurulnak, esztelenül viselkednek, nem teszik a kötelességüket, nincs bennük elszántság, és elfelejtik a fogadalmaikat. Miféle probléma ez? Nem az önfejűség problémája? Lehet, hogy vannak olyanok, akik általában nem viselkednek így, de ha rossz a hangulatuk, feladják a munkájukat. Túl gyakran történnek ilyen dolgok. Vannak olyanok, akiket némiképp befolyásol az, amikor rossz a hangulatuk, és ennek következtében nincs energiájuk a kötelességük végzése közben, és képtelenek bármennyi lelkesedést összegyűjteni. Mit kell tenni, ha ez történik? Vajon nem kell megoldani ezeket a problémákat? Vannak, akik azt mondják: „Ezeket nem lehet megoldani. Egyelőre nem akarom megoldani őket, és csak sodródom az árral. Mindenesetre rossz a hangulatom, és nem akarom, hogy bárki is hozzám szóljon. Csak hadd legyek egy kicsit boldogtalan.” Bár még mindig itt vannak, és teszik a kötelességüket, csak testben vannak jelen, lélekben nem. Nem tudni, hová csatangolt el a szívük. Nem teszik felelősségteljesen a kötelességüket, nem tesznek erőfeszítést, és gyengék. Amikor azonban javul a hangulatuk, újból kezdenek lelkesek lenni; újra képesek elviselni a nehézségeket és a kimerültséget, és nem nyugtalankodnak azon, hogy mit esznek. Nem abnormális kissé ez az egész? Miért befolyásolja az embereket olyan sokféle érzés és körülmény? Kerestétek már az okát? Titeket nem zavarnak gyakran ezek a dolgok? Nem szoktatok gyakran megrekedni ezekben az állapotokban? Nem ezzel a problémával szembesültök mindannyian? (De igen.) Ha ezek a problémák nincsenek megoldva, akkor az emberek soha nem nőnek fel; mindig gyerekek maradnak. Például, ha valaki mond valamit anélkül, hogy az érzéseidre gondolna, valamit, ami részben ellened irányul, vagy ha burkoltan beszél rólad, akkor egy kicsit kényelmetlenül fogod érezni magad. Ha beszélgetsz valakivel, és az illető nem figyel rád, vagy nem kedves az arckifejezése, kényelmetlenül fogod érezni magad. Ha olyan napod van, amikor a kötelességed nem úgy alakul, ahogyan szeretnéd, kényelmetlenül fogod érezni magad. Ha olyan rémálmod van, amely rossz előjelnek tűnik, kényelmetlenül fogod érezni magad. Ha rossz híreket hallasz a családodról, kényelmetlenül fogod érezni magad, rossz hangulatod lesz, és képtelen leszel összeszedni az erődet. Ha látod, hogy valaki más jól teszi a kötelességét, dicséretet kap, és vezetővé léptetik elő, akkor is kényelmetlenül fogod érezni magad, és befolyásolja a hangulatodat... Mindezek a dolgok, amelyek képesek befolyásolni téged, kicsik és nagyok egyaránt, a negatívumok csapdájába ejthetnek, csüggedtté tehetnek, és befolyásolhatják a kötelességed végzésére való képességedet. Milyen problémája van az így viselkedő embereknek? (Instabil a beállítottságuk.) Az instabil beállítottság ennek egyik aspektusa. Emberi mivoltuk éretlen és gyerekes, és nincs éleslátásuk. Ami az életbe való belépésüket illeti, mindig ki vannak téve mindenféle emberek, események és dolgok korlátozásainak, ezért nem könnyű számukra az igazság gyakorlása. Ha nem tudják gyakorlatba ültetni az igazságot, akkor nem tudnak belépni az igazságvalóságba, és ha nem tudnak belépni az igazságvalóságba, akkor nem lesz életbe való belépésük sem. Hát nem így van ez? Mi az oka annak, hogy az emberek, események és dolgok korlátozzák őket? Az, hogy nem értik meg az igazságot, mert nem tudnak különbséget tenni az igaz és a hamis között, és nem tudják megkülönböztetni, hogy kinek van igaza és kinek nincs. Ez azt eredményezi, hogy nem tudják, hogyan gyakoroljanak, és reménytelen helyzetbe kerülnek. Ez a következmény. A legtöbb új hívő ebben az állapotban van. Ha megértik az igazságot, tisztán látják a dolgokat, és különbséget tudnak tenni az emberek között, akkor ez a probléma magától megoldódik. Azok azonban, akik nem szeretik az igazságot, nem keresik az igazságot, amikor szembesülnek a dolgokkal. Az ilyen ember örökre képtelen lesz megszabadulni mindenféle emberek, események és dolgok korlátozásaitól. Milyen állapotok jelentkeznek azoknál az embereknél, akik gyakran vannak kitéve az emberek, események és dolgok korlátozásainak? Könnyen negatívvá válnak, és amikor kudarcot szenvednek vagy nehézségekbe ütköznek, elbotlanak. Ezek a dolgok befolyásolják a hangulatukat és a kötelességük teljesítésére való képességüket. Azokat, akik nem értik meg az igazságot, könnyen korlátozzák mindenféle emberek, események és dolgok. Az életbe való belépésük nagyon lassú, és függetlenül attól, hogy hány éve hisznek, nincs látható fejlődésük. Egyáltalán nem változtak, és nem sokban különböznek a nem hívőktől. Mindez annak az eredménye, hogy nem törekednek az igazságra. Ez az oka ennek. Egyszóval, nem számít, hány éve hiszel Istenben, nem számít a képességed vagy a korod, mindaddig, amíg nem szereted az igazságot és nem keresed az igazságot mindenben, addig könnyen korlátozni fognak mindenféle emberek, események és dolgok. Nem fogod tudni, hogyan viselkedj megfelelően, és azt sem fogod tudni, hogyan gyakorold az igazságot, és hogyan legyél összhangban az alapelvekkel. Még ha az emberek elképzelései szerint cselekszel is, és nem teszel rossz dolgokat, akkor sem tudhatod, hogy összhangban vagy-e Isten szándékaival. Nem számít, hogy hány éve hisz az ilyen ember, nem lesz képes beszélni a tapasztalati bizonyságtételeiről, mert nem érti, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, és a legkevésbé sem érti az igazságot. Akik nem törekednek az igazságra, azok ilyenek; nem számít, milyen régóta hisznek Istenben, nincs bizonyságtételük, amiről beszélhetnének. Túlságosan csekély az érettségük, és nincsenek birtokában az igazságvalóságnak.

Manapság az emberek aktívan teszik a kötelességüket. Megvan bennük az elhatározás is, hogy megtegyék a kötelességüket, hogy feláldozzák magukat Istenért, lemondjanak dolgokról Érte, és hogy felajánlják magukat Neki. Vannak olyanok is, akik sokszor megfogadták, hogy egész életüket Istennek ajánlják fel, és feláldozzák magukat Érte. Mindezeket a dolgokat birtokolják, de nincs életbe való belépésük. Ha valakinek nincs életbe való belépése, akkor mindenféle bonyolult emberekkel, eseményekkel és dolgokkal együtt elég nehéz lesz számára kézben tartani a helyzetet vagy foglalkozni a problémával. Nem találja az irányt, nem találja az utat, és gyakran úgy érzi, hogy nem tud megszabadulni negatív állapotától. Mindenféle emberek, események és dolgok behálózzák, korlátozzák, irányítják és megkötik, és nem ismeri a gyakorlás leghelyesebb módját. Most elmondom nektek a gyakorlás egy alapelvét: Bármi is történjék veled, legyen az egy próbatétel vagy egy megpróbáltatás, vagy az, hogy megmetszenek, és függetlenül attól, hogy az emberek hogyan bánnak veled, először félre kell tenned ezeket a dolgokat, és Isten elé kell járulnod buzgón imádkozva és keresve az igazságot, hogy kiigazíthasd az állapotodat. Ezt kell elsőként megtenni. Azt kell mondanod: „Nem számít, milyen nagy ez az ügy, még ha maga az ég leszakad is, nekem jól kell tennem a kötelességemet. Amíg van lélegzetem, nem adom fel a kötelességemet.” Tehát hogyan végezd jól a kötelességedet? Nem teheted meg, hogy csak letudod a feladataidat, sem azt, hogy jelen vagy fizikailag, de hagyod, hogy az elméd elkalandozzon – a szívedet és az elmédet a kötelességedre kell összpontosítanod. Nem számít, hogy milyen nagyok az ügyek, amelyekkel szembesülsz, először félre kell tenned azokat, és Isten elé kell járulnod azt keresve, hogyan tudod jól végezni a kötelességedet, hogy az eleget tegyen Istennek. Meg kell próbálnod arra gondolni: „Ezzel a dologgal, amivel ma szembesültem, hogyan fogom jól végezni a kötelességemet? Korábban felületesen cselekedtem, ezért ma változtatnom kell a módszeremen, és arra kell törekednem, hogy jól végezzem a kötelességemet, hogy a kötelességvégzésem kifogástalan legyen. A lényeg az, hogy nem szabad becsapnom Istent. Meg kell nyugtatnom az Ő szívét, hogy amikor látja, hogy teszem a kötelességemet, tudja, hogy nemcsak engedelmes és alázatos vagyok, hanem odaadó is.” Ha ezt gyakorlatba ülteted, és erőfeszítéseket teszel ebbe az irányba, akkor semmi sem késleltethet abban, hogy tedd a kötelességed, és nem befolyásolhatja kötelességed hatékonyságát. Amint folyamatosan imádkozol, keresed az igazságot, és próbálod megfejteni Isten szavait, könnyen meg tudod majd érteni és oldani a hús-vér test érzelmi ügyeit; de az ember nem tudja ezt megtenni anélkül, hogy elfogadná az igazságot. Amennyiben megérted az igazságot, minden probléma megoldható. A lehangoltság, a rosszkedv, az aggodalmak, a kétségek és a szíved negativitása is teljesen megoldódhat. A hangulatod lassan javulni fog, és teljesen felszabadulsz. Ha tényleg valódi nehézségeid vannak, akkor meg kell tanulnod keresni az igazságot és alávetni magadat. Amikor az ember ilyen dolgokkal szembesül, az az érettségének egyfajta próbája, és megmutatja, hogy ki is ő valójában, hogy képes-e gyakorlatba ültetni az igazságot.

Ahhoz, hogy megfelelő színvonalon hajtsd végre a kötelességedet, először is megfelelő mentalitással kell rendelkezned. Amikor romlott beállítottságod feltárul, ki kell igazítanod a saját állapotodat. Ha képes vagy helyesen kezelni a kötelességedet, ha leráztad magadról mindenféle ember, esemény és dolog korlátozását és befolyását, ha teljesen alá tudod vetni magad Istennek, akkor leszel képes jól hajtani végre a kötelességedet. Ennek az a titka, hogy mindig a kötelességedet és a felelősségedet helyezd előtérbe. A kötelességed végrehajtása során mindig meg kell vizsgálnod magad: „Felületes a hozzáállásom a kötelességem végzéséhez? Milyen dolgok zavarnak meg és okozzák azt, hogy felületes legyek a kötelességem végrehajtásában? Teljes szívemből és erőmből hajtom végre a kötelességemet? Megbízik-e bennem Isten, ha így cselekszem? Istennek alávetett szívvel rendelkezem? Az alapelvekkel összhangban van, ha így hajtom végre a kötelességemet? Vajon így elérhetem a legjobb eredményeket?” Gyakran el kell gondolkodnod ezeken a kérdéseken. Amikor problémákat fedezel fel, aktívan keresned kell az igazságot, és meg kell találnod Isten vonatkozó szavait a megoldásukra. Így képes leszel jól hajtani végre a kötelességedet, és béke és öröm lesz a szívedben. Ha gyakran merülnek fel problémák a kötelességed végrehajtása közben, hol rejlik ennek a kérdésnek a gyökere? Ez a szíveddel kapcsolatos probléma; ez a romlott beállítottságok kérdése. Amikor egy ember romlott beállítottsága feltárul, problémák lesznek a szívében, és az állapota abnormális lesz, ami közvetlenül befolyásolja a kötelessége végrehajtását. A kötelességet befolyásoló problémák nagy, komoly problémák; közvetlenül befolyásolhatják az ember Istennel való kapcsolatát. Például egyesekben elképzelések és félreértések alakulnak ki Istennel kapcsolatban, amikor csapások érik a családjukat. Egyesek negatívvá válnak, amikor egy kis nehézséget viselnek el a kötelességükben, és senki sem látja ezt, és nem dicséri meg őket érte. Egyesek nem jól hajtják végre a kötelességüket, mindig felületesek és panaszkodnak Istenre, amikor megmetszik őket. Egyesek nem hajlandóak végrehajtani a kötelességüket, mert mindig egy menekülőutat fontolgatnak. Ezek a problémák mind közvetlenül befolyásolják az Istennel való normális kapcsolatot. Ezek mind a romlott beállítottságok problémái. Ezek mind abból fakadnak, hogy az emberek nem ismerik Istent vagy az Ő munkáját, és hogy mindig a saját státuszukat és hírnevüket, a kilátásaikat és sorsukat, valamint a testi érdekeiket tervezgetik és tartják szem előtt, ami megakadályozza őket abban, hogy figyelembe vegyék Isten szándékait és alávessék magukat Isten elrendezéseinek, ez pedig mindenféle negatív érzelemhez vezet. Pontosan ilyenek azok az emberek, akik nem törekszenek az igazságra. Amikor némileg nehéz helyzetekkel szembesülnek, negatívvá és gyengévé válnak; amikor olyan dolgokkal találkoznak, amelyek nem a kedvük szerint alakulnak, a kötelességükön vezetik le a frusztrációjukat. A kötelességük végrehajtása közben folyamatosan negatívvá válnak, lazsálnak és felületesen cselekszenek; folyton fellázadnak Isten ellen és ellenállnak Neki, sőt, Isten elárulásaként el akarják dobni a munkájukat. Ezek mind azok a különféle következmények, amelyek akkor jönnek létre, amikor az embert a romlott beállítottságai korlátozzák. Az az ember, aki szereti az igazságot, képes félretenni a saját életét, kilátásait és sorsát, és csak az igazságra akar törekedni, és el akarja nyerni azt. Úgy gondolja, hogy nincs elég idő, attól tart, hogy nem fogja tudni jól végrehajtani a kötelességét, és nem lesz tökéletesítve, ezért képes mindenről lemondani, és feláldozni magát Istenért. A mentalitása csupán az, hogy Istenre összpontosítson, és vesse alá magát Istennek. Nincs olyan nehézség, amely megakasztaná őt, és ha negatívnak vagy gyengének érzi magát, természetes módon megoldja azt Isten szavai néhány passzusának elolvasásával. Azok az emberek, akik nem törekszenek az igazságra, nagyon problémásak; bármennyit is beszélnek nekik az igazságról, az nem tudja teljesen megoldani a problémáikat. Még ha pillanatnyilag észhez is térnek, és képesek is elfogadni az igazságot, később mégis visszakoznak, így nagyon nehéz kezelni az ilyen embert. Nem arról van szó, hogy egy cseppet sem értenek az igazságból; hanem arról, hogy a szívükben nem becsülik meg és nem fogadják el az igazságot. Ennek eredményeként soha nem képesek félretenni a saját akaratukat, sem elengedni a személyes érdekeiket, a kilátásaikat és sorsukat, valamint a kimenetelüket és rendeltetési helyüket. A szívüket mindig megzavarják és korlátozzák ezek a dolgok, ami miatt képtelenek jól hajtani végre a kötelességüket. Ha egy ember képes elfogadni az igazságot, amint megérti azt, mindazok a dolgok, amelyek a romlott beállítottságokhoz tartoznak, természetes módon eltűnnek, és lesz életbe való belépése és érettsége; többé nem lesz tudatlan gyermek. Amikor egy embernek van érettsége, egyre inkább képes lesz átlátni a dolgokon, egyre inkább képes lesz felismerni mindenféle embert, és nem fogja korlátozni semmilyen személy, esemény vagy dolog. Nem fogja befolyásolni semmi, amit bárki mond vagy tesz. Nem lesz kitéve a Sátán gonosz erői általi beavatkozásnak, és nem fogják félrevezetni vagy megzavarni a hamis vezetők és antikrisztusok. Ha ez történik, vajon nem fog fokozatosan növekedni az ember érettsége? Minél jobban megérti valaki az igazságot, annál inkább elgondolkodik önmagán és megismeri önmagát, annál inkább képes lesz felfedezni azt a kárt, amelyet a romlott beállítottságai okoznak, annál inkább képes lesz megtalálni az igazság gyakorlásának útját, és annál gyorsabb lesz a belépése az igazságvalóságba; ugyanakkor képes lesz arra is, hogy megfelelő színvonalon hajtsa végre a kötelességét. Ha van életbe való belépésed, és az életed fokozatosan növekszik, akkor egyre normálisabbá válik az állapotod. Azok az emberek, események és dolgok, amelyek egykor képesek voltak megzavarni és korlátozni téged, többé már nem fognak problémát jelenteni számodra. Nem okoz többé nehézséget számodra a kötelességed végrehajtása, és egyre normálisabbá válik az Istennel való kapcsolatod. Vajon, ha tudod, hogyan bízzál Istenben, ha tudod, hogyan keresd Isten szándékait, ha tudod, hol a helyed, ha tudod, mit kell, és mit nem kell tenned, és mely ügyekben kell, és melyekben nem kell felelősséget vállalnod, nem fog-e az állapotod egyre normálisabbá válni? Ha így élsz, nem fogsz elfáradni, nemde? Nemcsak hogy nem leszel fáradt, hanem különösen nyugodtnak és boldognak fogod érezni magad. Vajon nem fog ettől felderülni a szíved? A mentalitásod normális lesz, a lelked felszabadul, ritkábban fogsz romlott beállítottságokat felfedni, és jobban alá fogod vetni magad Istennek. Így képes leszel folyamatosan Isten jelenlétében élni, és normális emberi mivoltot fogsz megélni. Amikor az emberek látják a viselkedésedet, úgy fogják érezni, hogy nagy változás ment végbe benned. Szívesen fognak beszélgetni veled, békét és örömöt fognak érezni a szívükben, amikor hallgatják a közlésedet, és hasznukra is fog válni. Ahogy az érettséged növekszik, a beszéded és a tetteid egyre megfontoltabbá és egyre inkább elvszerűbbé válnak. Amikor látod, hogy valaki negatív és gyenge, képes leszel némi valódi segítséget nyújtani neki. Nemcsak az emberek problémáit leszel képes megoldani, hanem el tudod kerülni azt is, hogy korlátozd vagy kioktasd őket, és ehelyett a saját gyakorlati tapasztalataidat fogod felhasználni arra, hogy segíts másoknak, némi hasznot nyújtva számukra. Így nemcsak fáradozol Isten házában, hanem hasznos ember leszel, aki képes a vállára venni egy terhet, és képes jelentősebb dolgot tenni Isten házában. Vajon nem az ilyen embert szereti-e Isten? Ha olyan ember vagy, akit Isten szeret, akkor nem fog-e mindenki szeretni téged? (De igen.) Miért elégedett Isten az ilyen emberrel? Azért, mert képes valódi dolgokat tenni Előtte, nem használ üres, jól hangzó szavakat, és valódi dolgokat hajt végre. Képes segíteni és vezetni másokat azáltal, hogy valós tapasztalatairól beszél; képes segíteni másoknak bármilyen probléma megoldásában, és amikor a gyülekezet munkájában nehézségek merülnek fel, képes vezető szerepet vállalva aktívan megoldani a problémákat. Ezt jelenti az, hogy odaadóan hajtja végre a kötelességét. Képes segíteni testvéreinek a problémáik megoldásában, ami azt bizonyítja, hogy van életbe való belépése. Az a tény, hogy ennyi gyakorlati dolgot meg tud tenni, bizonyítja, hogy gyakorolja az igazságot, és hogy Isten jelenlétében él. Mivel rendelkezik az igazságvalósággal, másokat is képes vezetni, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Ha nem rendelkezel az igazságvalósággal, vagy nincsenek valós tapasztalataid, akkor tudsz-e másokat Isten jelenlétébe vezetni? Ha te magad nem élsz Isten jelenlétében, akkor másokat sem tudsz az Ő jelenlétébe vezetni. Ha kötelességed teljesítése közben csak erőlködsz, anélkül, hogy egyáltalán keresnéd az igazságalapelveket, és nem vagy hajlandó eleget tenni Istennek, akkor nem élsz Isten jelenlétében. Azok, akik nem élnek Isten jelenlétében, képesek-e elfogadni az Ő vizsgálódását? Képesek-e kiállni Isten próbáit? Képesek-e szilárdan megállni a megpróbáltatások közepette? (Nem, nem képesek.) Tud-e az ilyen ember bizonyságot tenni Istenről? Tud-e tanúskodni Mellette? (Nem, nem tud.) Milyen ember az, aki képtelen Istenről tanúságot tenni? Olyan, aki valóban hisz Istenben? Legalábbis még nem lépett be Isten szavainak igazságvalóságába, és még mindig Isten szavain kívül létezik. Valaki, aki sok éven át hitt Istenben életbe való belépés nélkül, aki nem tud beszélni tapasztalati tanúságtételről, még kevésbé tud tanúságot tenni Isten mellett, aki egy jó embert sem tud megnyerni az evangélium hirdetésével – az méltatlan arra, hogy Isten tanújának nevezzék. Tehát valaki, aki csekély érettségű, és nincs életbe való belépése, soha nem tud tanúságot tenni Isten mellett. A hallgatólagos következtetés az, hogy az ilyen ember nem él Isten jelenlétében. Ha nem élsz Isten jelenlétében, nincs életbe való belépésed, és nem vagy Isten tanúja, akkor vajon el fog-e téged ismerni az Ő követőjeként? Nem fog. Isten lehetőséget adott neked, hogy végrehajtsd a kötelességedet, és te hajlandó vagy megtenni, de a megnyilvánulásaidból látta, hogy nem tudsz tanúságot tenni Mellette, még miután régóta hiszel is Benne. Nemcsak, hogy nincs valódi tapasztalati tudásod, hanem még az elképzeléseid és a képzelődéseid szerint is élsz; nem rendelkezel semmiféle igazságvalósággal, és egyszerűen nem élsz Isten jelenlétében. Ha megpróbáltatást ad neked, nem tudod elviselni azt; ha megmetsz téged, nem tudod eltűrni azt; ha megítél és megfenyít, akkor feladod a munkádat és duzzogsz, Ő pedig azt fogja gondolni: „Ez az ember olyan, mint egy medve, amit nem szabad piszkálni! Bárhová is megyek, hogy végezzem a munkámat vagy beszéljek, az ilyen ember nem méltó arra, hogy kövessen, nem méltó arra, hogy Velem legyen.” Miért mondom ezt? Azért, mert az ilyen ember nem érti meg az igazságot, nincs tiszta felfogása, nincsenek valós tapasztalatai, és nem érti meg Isten szándékait. Ha nem érti meg Isten szándékait, összeegyeztethető-e Vele? Ha nem érti meg az Ő szándékait, fel tudja-e fogni azokat? El tudja-e fogadni az igazságot? Nehéz megmondani, és ezek mind ismeretlen tényezők. Ha tehát egy ilyen ember Istennel lenne, akkor mindenben gyanúi lennének Vele kapcsolatban, és nem értené Őt, ami aztán minduntalan mindenféle félreértéshez és panaszhoz és Isten megítéléséhez vezetne. Végül ez áruláshoz vezetne. Akarhat-e Isten olyasvalakit, aki elárulja Őt? Vajon Isten megengedheti-e neki, hogy az Ő követőjévé váljon? Nem. Ha azt akarod, hogy Isten elismerjen téged az Ő egyik követőjeként, akkor mindenekelőtt az életbe való belépésre kell összpontosítanod – ez azt jelenti, hogy az önismerettel kell kezdened. Minél jobban ismeri valaki önmagát, annál inkább képes lesz átlátni a romlottsága lényegén és valóságán, és legbelül annál inkább szomjazni fog arra, hogy az igazságra törekedjen; a kötelessége végrehajtása során különös fontosságot fog tulajdonítani az igazság keresésének, az igazság gyakorlásának és a romlott beállítottságai levetésének, ezáltal képessé válik arra, hogy helytálljon a kötelességében, és Isten követelményei szerint jól végezze a kötelességét. Ennek kell a legfontosabbnak lennie számodra. Az életbe való belépésre való összpontosítás célja az, hogy jól hajtsd végre a kötelességedet; alapvetően minden a kötelességed végrehajtására vezethető vissza. Az életbe való belépésre való törekvést a kötelességed végrehajtásával kell kezdened, és az életbe való belépésen keresztül cseppenként kell megértened és elnyerned az igazságot, hogy eljuss arra a pontra, ahol van érettséged, ahol az életed fokozatosan növekszik, és gyakorlati tapasztalataid vannak az igazságról. Ezután el kell sajátítanod a gyakorlás mindenféle alapelvét, hogy képes legyél úgy hajtani végre a kötelességedet, hogy nem korlátoz vagy zavar meg semmilyen személy, esemény vagy dolog. Így fokozatosan Isten jelenlétében fogsz élni. Nem fog megzavarni semmilyen személy, esemény vagy dolog, és lesz tapasztalatod az igazságról. Ahogy a tapasztalatod egyre bőségesebbé válik, egyre inkább képes leszel bizonyságot tenni Istenről, és ahogy egyre inkább képes vagy bizonyságot tenni Istenről, fokozatosan hasznos emberré válsz. Amikor hasznos emberré válsz, képes leszel megfelelő színvonalon hajtani végre a kötelességedet Isten házában, képes leszel megfelelően felvállalni a teremtett lényként betöltött pozíciódat, és alávetni magad Isten elrendezéseinek és vezényléseinek, és képes leszel szilárdan megállni. Csak az ilyen ember megfelelő színvonalú teremtett lény, és olyasvalaki, aki bírja Isten jóváhagyását. Akkor leszel méltó mindarra, amit Isten neked adományozott.

Mi a kulcsa az igazságvalóságba való belépésnek? Meg kell tanulnod, hogyan gyakorold az igazságot, hogy alapelveken alapuló módon tudd kezelni az ügyeket. Van bármi haszna annak, ha mindig esküdözöl, és kifejezed az elszántságodat? Ha mindig esküdözöl és kifejezed az elszántságodat, de még mindig képtelen vagy gyakorolni az igazságot, akkor annak egyáltalán semmi haszna nincs. A leginkább döntő fontosságú, legvalóságosabb dolog az, hogy a kötelességed végrehajtása során elérd az életbe való belépést azáltal, hogy keresed az igazságot a kötelességed végrehajtása közben felmerülő különféle problémák megoldására, és hogy megváltoztasd a kötelességeddel kapcsolatos különféle téves hozzáállásaidat. Mit jelent az életbe való belépés? Az életbe való belépés azt jelenti, hogy van tapasztalatod és ismereted az igazságról, és képes vagy helyesen gyakorolni azt. Van most mindannyiótoknak életbe való belépése? Képesek vagytok bizonyságot tenni Istenről? Hát nem arról van szó, hogy az esetek többségében csak szavakat és doktrínákat tudtok mondani, és az igazságról való ismeretetek megáll a doktrína szintjén, és nincs bennetek az igazságról való bármiféle valódi ismeret és tapasztalat? Ha nem tudsz szert tenni az igazságról való valódi tapasztalatra és ismeretre, akkor nem tudsz bizonyságot tenni Istenről. Az esetek többségében csak némi érzéseken alapuló ismerettel rendelkezel, úgy érezve, hogy amikor Isten így fogalmaz, az az igazság, és amikor úgy fogalmaz, az is az igazság – úgy érzed, hogy Isten minden szava az igazság, és áment mondasz rájuk, és helyesled őket. De nem tudod vonatkoztatni őket önmagadra. Amikor teszed a dolgokat, még mindig zavarodott vagy, és nem tudod, mely igazságokat kellene használnod a problémáid megoldására, és azt sem tudod, melyik cselekvési mód jelentené az igazság gyakorlását. Vajon a többségetek nem ilyen állapotban van? Bár sok szót és doktrínát tudtok mondani, nem tudjátok alkalmazni őket a tényleges életetekben. Még mindig nem tudjátok, hogyan gyakoroljátok az igazságot, és azt sem tudjátok, hogyan alkalmazzátok Isten szavait a tényleges életetekben, és nem számít, mi történik veletek, nem tudjátok, hogyan keressétek az igazságot a problémáitok megoldására. Ez azért van, mert az emberek életbe való belépése túl sekélyes, és az érettségük túl csekély. Amikor tudjátok, hogyan tapasztaljátok meg, gyakoroljátok és alkalmazzátok Isten szavait a valós életetekben, és amikor tudjátok, hogyan keressétek az igazságot a problémák megoldására, miután valami történik veletek, akkor az életetek növekedni fog. Ha tudjátok, hogyan gyakoroljátok az igazságot, az annak a jele, hogy életetek növekszik. Egy napon, amikor képes leszel az igazságot használni a problémák megoldására, amikor lesz némi tudásod Istenről, amikor az Istenről való igaz tudásod megosztásával tanúságot tudsz tenni az Ő munkája, szent és igazságos természete, mindenhatósága és bölcsessége mellett, akkor képes leszel valóban tanúságot tenni Isten mellett, és alkalmassá válsz arra, hogy Isten felhasználjon téged. Ha úgy gondolod, hogy elég sokat értesz, és vég nélkül tudsz beszélni a doktrínáról, de semmit sem tudsz megoldani, ami a saját problémáidat illeti, és azt sem tudod, hogyan keresd az igazságot a megoldásukra, ez azt bizonyítja, hogy amit értesz, az nem az igazság, hanem szavak és doktrínák. Még ha mások azonosulni is tudnak néhány doktrínával, amit tőled hallanak, találnak bennük némi épülést, és az általad mondott doktrínák elérnek bizonyos eredményeket, te egyszerűen nem vagy képes alaposan megmagyarázni a dolgokat, és nem is tudod teljesen megoldani a problémákat. Ez azt bizonyítja, hogy az általad mondott doktrínák csak szó szerinti értelemben vannak átadva; legfeljebb az érzéseken alapuló ismeret darabkái, amelyek még nem emelkednek a racionális ismeret szintjére; nem mondható el róluk, hogy azok az igazságvalóság, még kevésbé az, hogy te bementél az igazságvalóságba. Nos, hogyan oldod meg a szavak és doktrínák mondásának ezt a problémáját? Ehhez erőfeszítést kell tenni az igazság megértésére. Csak akkor fogsz elgondolkodni önmagadon, leszel képes felismerni a feltárt romlott beállítottságaidat, és leszel képes felfedezni a problémáid gyökerét, amikor megérted az igazságot. Ezután keresned kell az igazságot, és Isten szavait kell használnod arra, hogy alaposan megoldd a feltárt romlott beállítottságaidat. Akár arrogancia és önelégültség, akár elvetemültség és csalárdság, akár önzés és megvetendőség, vagy felületesség és Isten becsapása az, ami feltárul benned, addig kell gondolkodnod ezeken a romlott beállítottságokon, amíg tisztán nem látod őket. Így tudni fogod, milyen problémák állnak fenn a kötelességed végrehajtása során, és milyen messze vagy az üdvösség elérésétől. Csak akkor leszel képes tudni, hol rejlenek a nehézségek és az akadályok a kötelességed végrehajtásában, amikor tisztán látod a saját romlott beállítottságaidat. Csak ekkor leszel képes a problémákat azok forrásánál megoldani. Például mondjuk, hogy nem vállalsz felelősséget kötelességed végrehajtásáért, hanem mindig felületesen cselekszel, veszteségeket okozva a munkádban, de te a büszkeségeddel törődsz, ezért nem vagy hajlandó nyíltan beszélni az állapotodról és a nehézségeidről, sem gyakorolni azok boncolgatását és megismerését, hanem mindig kifogásokat keresel, hogy felületesen kezeld a dolgokat. Hogyan kellene megoldanod ezt a problémát? Imádkoznod kell Istenhez, és önvizsgálatot kell tartanod, mondván: „Istenem, azért akarok ilyen dolgokat mondani, hogy megóvjam a büszkeségemet. Csak a romlott beállítottságom szól belőlem. Nem kellene így beszélnem. Meg kell nyílnom, fel kell fednem magam, és hangosan ki kell mondanom szívem valós gondolatait. Inkább elszenvedem a szégyent és megaláztatást, minthogy eleget tegyek a saját hiúságomnak. Én csak Istennek akarok eleget tenni.” Ezáltal, hogy fellázadsz önmagad ellen és hangosan kimondod szíved valós gondolatait, gyakorolod azt, hogy becsületes ember legyél, ráadásul nem a saját akaratod szerint cselekszel, és nem próbálod megvédeni a büszkeségedet. Képes vagy gyakorlatba ültetni Isten szavait, Isten vágyai szerint gyakorolni az igazságot, komolyan és jól végezni a kötelességedet, és maradéktalanul teljesíteni a felelősségeidet. Így nemcsak az igazságot ülteted gyakorlatba és jól végezed a kötelességedet, hanem Isten házának érdekeit is véded, ami elégedetté teszi Isten szívét. Az ilyen élet nyílt és egyenes, és a gondolataid és ötleteid, valamint a tetteid és cselekedeteid az emberek és Isten elé vihetők. Milyen csodálatos ez! Egy kicsit nehéz így gyakorolni, és többször is kudarccal szembesülhetsz, de ha ebbe az irányba gyakorolsz és törekszel, akkor biztosan sikerrel fogsz járni. És mit jelent számodra a siker? Azt jelenti, hogy amikor gyakorolod az igazságot, képes vagy megtenni azt a lépést, amely megszabadít a Sátán kötelékeitől, egy olyan lépést, amely lehetővé teszi, hogy fellázadj önmagad ellen. Azt jelenti, hogy képes vagy félretenni a hiúságot és a büszkeséget, felhagyni a saját hasznod keresésével, és abbahagyni az önző és megvetendő dolgokat. Amikor ezt gyakorlatba ülteted, megmutatod az embereknek, hogy te olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, aki rendelkezik az igazságvalósággal, olyasvalaki, aki vágyik az igazságosságra és a világosságra. Ez az az eredmény, amelyet az igazság gyakorlásával elérsz. Ugyanakkor a Sátánra is szégyent hozol. A Sátán megrontott téged, önzővé tett, és rávett, hogy a saját érdekeidet óvd, és a saját büszkeségedre gondolj. De most már a Sátánnak ezek a dolgai nem tudnak többé gúzsba kötni téged, megszabadultál tőlük, nem irányít többé a hiúság, a büszkeség vagy a saját személyes érdekeid, és gyakorolod az igazságot, így a Sátán teljesen megszégyenül, és semmit sem tehet. Amikor a Sátán nem tud irányítani téged, nem vagy akkor győztes? Amikor győztes vagy, nem állsz meg szilárdan az Isten melletti bizonyságtételedben? Nem vívod-e meg a nemes harcot? Ha megvívtad a nemes harcot, akkor a szívedben béke és öröm van, és megnyugvást érzel. Ha gyakran vádló érzés lakozik a szívedben, nyugtalan vagy, nincs békéd vagy örömöd, és ha gyakran aggódsz és gyötrődsz mindenféle dolog miatt, mit mutat ez? Csupán azt, hogy nem gyakorlod az igazságot, és hogy nem állsz meg szilárdan az Isten melletti bizonyságtételedben. Amikor sátáni beállítottságok közepette élsz, a saját akaratod szerint cselekszel, nem szereted gyakorolni az igazságot, sőt elárulod az igazságot, bármilyen eszközt megragadva a céljaid elérése érdekében. Csak a saját hiúságodat, büszkeségedet, hírnevedet, státuszodat és érdekeidet véded. Hát nem önző és megvetendő ez? Amikor mindig magadért és a saját érdekeidért élsz, az élet rendkívül fájdalmassá válik. Oly sok önző vágy, kötöttség, béklyó, aggály és bosszúság van benned; a legcsekélyebb béke vagy öröm sincs benned. A romlott testért élni nem más, mint mérhetetlen szenvedés. Más a helyzet azokkal, akik az igazságra törekszenek. Minél jobban megértik az igazságot, annál felszabadultabbak és szabadabbak; minél inkább gyakorolják az igazságot, annál több békéjük és örömük van. Amikor elnyerik az igazságot, teljesen a világosságban fognak élni, és szenvedéstől mentesen élvezik majd Isten áldásait.

Jelenleg leginkább melyik állapotban éltek mindannyian? Pozitív vagy negatív állapotban éltek a legtöbbször? (A legtöbbször negatív állapotban élünk.) Annak, aki mindig negatív állapotban él, nem egyszerű dolog kitartani a kötelessége végzése mellett anélkül, hogy feladná azt! Mindannyian gyakran vagytok negatívak, de nem tudjátok, hogyan oldjátok ezt meg. Van úgy, hogy nagy erőfeszítésetekbe kerül, hogy feloldjátok a negatív állapototokat, és amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnétek, újból negatívvá váltok. Mindig csak vergődtök a negativitásotokban, és akkor sem tudnátok felállni, ha akarnátok; nem tudtok jól tenni semmilyen kötelességet, és annyira alkalmatlanok vagytok, hogy senki sem tud rajtatok segíteni. Hát nem fárasztó így élni? (De igen.) Akkor hogyan kezelitek teljes mértékben a negativitás problémáját? Feltétlenül meg kell értenetek valamennyit az igazságból. Az, hogy mennyi doktrínáról tudtok beszélni, nem fogja megoldani a problémáitokat. Amint az ember valóban megérti az igazságot, és képes megoldani minden negativitást vagy nehézséget, amivel szembesül, már nem lesz olyan megterhelő számára a kötelesség végzése. Csak az igazság elnyerése által lehet valaki szabad és felszabadult. Jelenleg leginkább az igazság hiányzik mindannyiótokból, de az igazságot nem lehet egyik napról a másikra elnyerni. Valódi ismerettel kell rendelkeznetek Isten munkájáról, és képesnek kell lennetek tisztán látni az emberek romlott beállítottságát. Ehhez időre van szükség, és keresnetek kell az igazságot, hogy megértsétek azt. Mindannyian át tudjátok érezni a romlott beállítottságban való élet fájdalmát, mély, első kézből szerzett tapasztalatotok van róla. Megtapasztaltátok-e azt a békét és boldogságot, amely betölti a szíveteket, miután megértettétek az igazságot, amikor képesek vagytok gyakorolni az igazságot és betartani az igazságalapelveket? Sok ilyen tapasztalatotok van? Ha ezek a tapasztalatok valóban bőségesek, az azt jelenti, hogy teljes mértékben rendelkeztek az igazságvalósággal. Azt érzitek majd, hogy a világosságban és Isten jelenlétében éltek. Ha időnként élvezitek az Isten általi megvilágosodás egy kis részét, nagyon fogtok örülni. Ha időnként az emberek helyett Istenre támaszkodtok, és Isten ad nektek egy kis világosságot, egy olyan előre vezető utat, amelyre nem is gondoltatok, és az ügy elintéződik, akkor nagyon fogtok örülni. Nem elég gyakran átélni ezeket a kis tapasztalatokat; továbbra is erőfeszítéseket kell tennetek az igazság felé. Egyrészt meg kell értenetek a víziókkal kapcsolatos igazságot, tökéletesen tisztában kell lennetek Isten munkájával, és valóban ismernetek kell Isten természetét. Így, amikor kötelességetek teljesítése során újból nehézségekbe ütköztök, az legalább nem fog elképzelésekhez vezetni, sem pedig lázadó mivolthoz. Ez a dolgok egyik aspektusa. Ezenkívül erőfeszítéseket kell tennetek az életbe való belépés érdekében. Össze kell foglalni azokat az igazságokat, amelyeket gyakorolni kell, és amelyekbe be kell lépni, mint például megismerni önmagatokat, becsületes embernek lenni, megtanulni alávetni magatokat Istennek, megtanulni, hogyan támaszkodjatok Istenre, hogyan tegyétek odaadóan a kötelességeteket, hogyan tegyetek különbséget mindenféle ember között, hogyan kell bánnotok a Sátánnal, milyen bölcsességgel kell rendelkeznetek stb. Csak az igazság ezen különböző aspektusainak megtapasztalása és az azokba való belépés által tudjátok félni Istent, kerülni a rosszat, és tökéletes emberré válni. Tehát az igazságvalóságnak hány aspektusába léptetek be mostanáig? Az igazságvalóságnak mely aspektusaiba nem léptetek még be? A szívetekben nyomon kell követnetek ezt az eredményt. Amikor sok igazságba beléptetek a gyakorlással kapcsolatban, akkor már az életetek növekedni fog, és valóban lesz érettségetek. Amikor az érettségetek egy bizonyos szintre nőtt, akkor képesek lesztek rálépni arra az útra, amelyen Isten tökéletessé tesz, és igazi érettségetek lesz. Az ilyesmit nem lehet siettetni – Róma sem egy nap alatt épült fel. Most mi a leglényegesebb és legfontosabb dolog, amit meg kell oldanotok? Az, hogy jól kell tennetek a kötelességeteket, és miközben teszitek a kötelességeteket, legyen életbe való belépésetek. Ez a kulcsa mindennek. Nem lehet csupán erőfeszítéseket tenni – szívvel-lélekkel kell csinálnotok. Isten nem azt akarja, hogy eladd a munkádat, amint teremtett lényként teszed a kötelességed, hanem azt akarja, hogy az őszinteségedet ajánld fel Neki. Miközben teljesíted a kötelességedet, kell, hogy legyen életbe való belépésed. Csak ha van életbe való belépésed, akkor lesz életed, csak ha van életed, akkor tudsz növekedni, és csak azok rendelkeznek az igazsággal, akiknek van életük.

2015. augusztus 10.