25. Mi az igazság gyakorlása

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Isten igéjében találhatók az igazságok, amelyeket az embernek birtokolnia kell, azok a dolgok, amelyek a leghasznosabbak és leginkább segítik az emberiséget, a frissítő és éltető szer, amire a testeteknek szüksége van, olyan dolgok, amik segítenek az embernek helyreállítani normális emberi mivoltát, és az igazságok, amelyekkel az embernek rendelkeznie kellene. Minél többet gyakoroljátok Isten igéjét, annál gyorsabban fog kivirágozni az életetek, és annál világosabbá válik az igazság. Ahogy növekszik az érettségetek, egyre tisztábban fogjátok látni a szellemi birodalom dolgait, és annál több erőtök lesz a Sátán feletti győzelemhez. Sok olyan igazság, amit nem értetek, világossá fog válni, ha gyakoroljátok Isten igéjét. A legtöbb ember megelégszik azzal, hogy pusztán megérti Isten igéjének szövegét, és inkább összpontosít arra, hogy felvértezze magát doktrínákkal, mintsem arra, hogy elmélyítse tapasztalatait a gyakorlatban, de vajon nem a farizeusok útja ez? Elnyerheti-e számukra a valóságot az a mondat, hogy „Isten igéje élet”, ha ezt teszik? Az ember élete nem növekedhet pusztán Isten igéjének olvasása által, hanem csak akkor, ha Isten igéjét a gyakorlatba ülteti. Ha az a meggyőződésed, hogy Isten igéjének megértése minden, ami az élethez és az érettséghez szükséges, akkor a megértésed hibás. Isten igéjének valódi megértése akkor következik be, amikor gyakorolod az igazságot, és meg kell értened, hogy „csak az igazság gyakorlása által lehet azt valaha is megérteni”. Ma, miután olvastad Isten igéjét, csupán azt mondhatod, hogy ismered Isten igéjét, de azt nem mondhatod, hogy megérted azt. Egyesek azt mondják, hogy az embernek előbb meg kell értenie az igazságot, mielőtt gyakorolhatná, de ez csak részben helyes, és biztosan nem teljesen pontos. Mielőtt ismersz egy igazságot, még nem tapasztaltad meg azt az igazságot. Az érzés, hogy megértesz valamit, amit egy prédikációban hallasz, nem valódi megértés – ez csak az igazság szó szerinti szavainak birtokbavétele, és nem ugyanaz, mint az abban foglalt valódi jelentés megértése. Az igazság felületes ismerete még nem jelenti azt, hogy valóban érted vagy tudod azt; az igazság valódi jelentése annak megtapasztalásából fakad. Ezért csak akkor értheted meg az igazságot, ha megtapasztalod, és csak akkor foghatod fel annak rejtett részeit. A tapasztalatod elmélyítése az egyetlen módja annak, hogy megragadd az összefüggéseket, és megértsd az igazság lényegét. Ezért bárhová mehetsz az igazsággal, de ha nincs benned igazság, akkor ne is gondolj arra, hogy megpróbáld meggyőzni akár csak a családod tagjait, még kevésbé a vallásos embereket. Az igazság nélkül olyan vagy, mint a szállingózó hópelyhek, ám az igazsággal boldog és szabad lehetsz, és senki sem támadhat meg téged. Bármilyen erős is egy elmélet, nem tudja legyőzni az igazságot. Az igazsággal maga a világ is megingatható, hegyek és tengerek mozgathatók, míg az igazság hiánya oda vezethet, hogy erős városfalakat a férgek zúznak rommá. Ez nyilvánvaló tény.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ha egyszer megértetted az igazságot, a gyakorlatba kell ültetned azt)

Isten munkája és igéje arra szolgál, hogy változást idézzen elő a beállítottságotokban; az Ő célja nem csupán az, hogy megértésre vagy ismeretre tétessen szert veletek. Ez nem elegendő. Egy olyan embernek, aki rendelkezik felfogóképességgel, nem lehet nehéz megértenie Isten szavát, mert Isten szavának nagy része emberi nyelven van kifejezve, és Ő nagyon egyszerűen beszél. Például tökéletesen képes megtanulni, hogy Isten mit akar, hogy megértsen és gyakoroljon; ez olyasvalami, amit egy normális embernek, aki rendelkezik felfogóképességgel, meg kell tudnia tenni. Különösen azok az igék, amelyeket Isten a jelen szakaszban mond, kiváltképp világosak és átláthatóak, és Isten sok olyan dologra mutat rá, amire az emberek nem gondoltak, csakúgy, mint mindenféle emberi állapotra. Szavai mindent áthatnak, és olyan tiszták, mint a telihold fénye. Tehát most már az emberek sok mindent megértenek, de még mindig hiányzik valami – az, hogy az emberek az Ő szavát a gyakorlatba ültessék. Az embereknek az igazság minden aspektusát részletesen meg kell tapasztalniuk, és egyre részletesebben fel kell fedezniük és keresniük kell azt, ahelyett, hogy egyszerűen csak arra várnának, hogy magukba szívják mindazt, ami elérhetővé válik számukra; különben nem lesznek mások, mint paraziták. Akik ismerik Isten igéjét, de nem gyakorolják azt, azok nem szeretik az igazságot, és végül ki lesznek iktatva. Ahhoz, hogy olyanok legyetek, mint az 1990-es évek Pétere, ez azt jelenti, hogy mindegyikőtöknek gyakorolnia kell Isten szavát, igazi belépésetek kell, hogy legyen a tapasztalataitokba, és még több és még nagyobb megvilágosodást kell nyernetek az Istennel való együttműködésben, ami egyre nagyobb segítséget jelent majd a saját életetekben. Ha sokat olvastátok Isten Igéjét, de csak a szavak jelentését értitek, és nem próbáljátok meg valós találkozásokon keresztül megtapasztalni Isten Igéjét, akkor nem fogod megismerni Isten Igéjét. Ami téged illet, Isten igéje nem élet, csupán élettelen szavak. Ha pedig csak az élettelen szavak betartatásában élsz, akkor nem fogod fel Isten szavának lényegét, és nem fogod megérteni az Ő szándékait sem. Csak akkor tárul fel előtted Isten igéjének spirituális jelentése, ha tényleges tapasztalataidban éled át az Ő szavát, és csakis a tapasztalaton keresztül ragadhatod meg sok igazság spirituális jelentését, és fejtheted meg Isten szavának titkait. Ha nem ülteted gyakorlatba, akkor bármennyire is világos az Ő igéje, mindaz, amit megragadtál, csupán üres szavak és doktrínák, amelyek vallási előírásokká váltak számodra. Nem ezt tették-e a farizeusok? Ha gyakoroljátok és megtapasztaljátok Isten szavát, akkor az számotokra gyakorlatiassá válik; ha nem igyekszel gyakorolni, akkor Isten igéje számodra alig több, mint a harmadik ég legendája. Valójában az Istenben való hit folyamata az a folyamat, amikor megtapasztaljátok az Ő szavát, valamint azt, hogy Ő megnyert benneteket, vagy világosabban fogalmazva, hinni Istenben azt jelenti, hogy ismeritek és megértitek az Ő szavát, valamint megtapasztaljátok és megélitek az Ő szavát; ez a valóság az Istenbe vetett hitetek mögött. Ha hisztek Istenben és csupán reménykedtek az örök életben anélkül, hogy törekednétek Isten igéjének gyakorlására és az igazságvalóságba való belépésetekre, akkor bolondok vagytok. Ez olyan lenne, mintha elmennél egy lakomára, és csak nézegetnéd az ételeket, és kívülről tanulmányoznád a finomságokat, anélkül, hogy ténylegesen megkóstolnál belőlük bármit is, olyan lenne, mintha ott semmit sem ennél vagy innál. Nem lenne bolond az ilyen ember?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ha egyszer megértetted az igazságot, a gyakorlatba kell ültetned azt)

Isten munkájának minden korában átad néhány szót az embereknek, és közöl velük néhány igazságot. Ezek az igazságok az út, amelyhez az embereknek ragaszkodniuk kell, az utat, amelyet követniük kell, és az utat, amely lehetővé teszi számukra, hogy féljék Istent és kerüljék a rosszat, továbbá az utat, amelyet át kell ültetniük a gyakorlatba és amelyhez ragaszkodniuk kell az életükben és életútjuk során. Ezen okok miatt mondja ki Isten ezeket a kijelentéseket az emberiségnek. Ezekhez az Istentől származó szavakhoz az embereknek ragaszkodniuk kellene, és ha ragaszkodnak hozzájuk, akkor életet kapnak. Ha valaki nem ragaszkodik hozzájuk, nem ülteti őket a gyakorlatba, és nem éli meg Isten szavait az életében, akkor ez az ember nem ülteti át az igazságot a gyakorlatba. Továbbá, ha az emberek nem ültetik az igazságot a gyakorlatba, akkor nem félik Istent és nem kerülik a rosszat, és eleget sem tudnak tenni Istennek. Azok az emberek, akik képtelenek eleget tenni Istennek, nem kaphatják meg az Ő jóváhagyását, és az ilyen embereknek nincs kimenetelük.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)

Mi a legfontosabb valóság azok számára, akik hisznek Istenben? Az igazság gyakorlása. Mi a legfontosabb része az igazság gyakorlásának? Nem az, hogy az embernek először fel kell fognia az alapelveket? De mik is azok az alapelvek? Az igazság gyakorlati oldalai – a mérce, amely eredményeket tud garantálni. Az alapelvek ilyen egyszerűek. Ha szó szerint veszed, azt gondolod, hogy Isten szavainak minden mondata az igazságot alkotja, de nem tudod, hogyan gyakorold az igazságot. Ez azért van, mert nem érted az igazság alapelveit. Azt gondolod, hogy Isten szavai teljesen helyesek, hogy az igazságot alkotják, de nem tudod, hogy mi az igazság gyakorlati oldala, vagy hogy milyen állapotokat céloz meg, mik itt az alapelvek, és mi a gyakorláshoz vezető út – ezt nem tudod felfogni vagy megérteni. Ez azt bizonyítja, hogy csak a doktrínát érted, nem pedig az igazságot. Ha igazán azt érzed, hogy csak a doktrínát érted, akkor mit kell tenned? Az igazságot kell keresned. Először érezd meg pontosan az igazság gyakorlati oldalát, nézd meg, hogy a valóság mely szempontjai tűnnek ki leginkább, és hogyan kell gyakorolnod ahhoz, hogy belépj ebbe a valóságba. Ilyen módon keresve és vizsgálódva meg fogod találni az utat. Mihelyt megragadod az alapelveket, és megéled ezt a valóságot, elnyerted az igazságot, ami az igazságra való törekvésből származó eredmény. Ha sok igazság alapelvét fel tudod fogni, és néhányat közülük a gyakorlatba is átültetsz, akkor birtokában vagy az igazságvalóságnak, és elnyerted az életet. Nem számít, hogy az igazságnak milyen szempontját keresed – amikor felfogtad, hogy Isten szavaiban hol van az igazság valósága és mik az Ő követelményei, mihelyt igazán megérted, ha meg tudod fizetni az árát és át tudod ültetni a gyakorlatba, akkor elnyerted ezt az igazságot. Miközben elnyered ezt az igazságot, a romlott beállítottságod apránként feloldódik, és ez az igazság utat fog törni benned. Ha képes vagy az igazságvalóságot gyakorlatba átültetni, végrehajtani a kötelességedet és minden cselekedetedet, és ezen igazság gyakorlati alapelvei szerint viselkedni, akkor ez nem azt jelenti, hogy megváltoztál? Milyen emberré váltál? Olyasvalakivé váltál, aki rendelkezik az igazságvalósággal.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Az igazság gyakorlása mögött alapelveknek kell lenniük. Ha valaki nem tud rálelni a gyakorlás alapelveire, akkor csupán előírásokat követ, és ez a gyakorlás híján van az alapelvek szerinti cselekvés szükséges részleteinek. Sokan csupán a szavak és doktrínák előírásait tartják be, és a gyakorlásuk mögött nincsenek alapelvek. Ez nem éri el az igazság gyakorlásának a mércéit. A vallásban mindenki a saját elképzelései és képzelődései szerint cselekszik, és úgy gondolja, hogy ez az igazság gyakorlása. Prédikáljon bár szeretetről, vagy például alázatosságról, mindössze hangzatos szavakat ismételget. A gyakorlásának nincsenek alapelvei, és a legalapvetőbb dolgokat sem tudja felfogni. Hogyan mehetne be valaki az igazságvalóságba, ha ily módon gyakorol? Az igazság Isten szava; a valóságot az ember éli meg. Amíg valaki nem tudja gyakorolni az igazságot és megélni Isten szavait, addig nem rendelkezhet az igazságvalósággal. Gyakorlás és Isten szavainak a megtapasztalása által az emberek szert tesznek a Szentlélek megvilágosítására és Isten szavainak az igaz ismeretére. Csak ekkor értik meg az igazságot. Azok az emberek, akik valóban értik az igazságot, meg tudják határozni a gyakorlás alapelveit. Ha már tisztában vagy a gyakorlás alapelveivel, akkor a beszédednek és a tetteidnek lesznek alapelvei, és a kötelességed végzése összhangban lesz az igazságalapelvekkel. Ezt jelenti az igazság gyakorlása; ezt jelenti rendelkezni az igazságvalósággal. Amíg nem éled meg az igazságvalóságot, addig nem gyakorlod az igazságot, és ha nem éled meg az igazságvalóságot, akkor nem gyakorlod az igazságot. Az igazság gyakorlása nem csupán előírások betartásáról szól, ahogy azt az emberek elképzelik, és nem szabad úgy gyakorolni, ahogyan az ember épp szeretne. Isten azt nézi, hogy valóban érted-e az igazságot, miközben gyakorlod és megtapasztalod az Ő szavait, és hogy a beszédedben és a tetteidben ott vannak-e az igazságalapelvek. Ha érted az igazságot és át tudod ültetni a gyakorlatba, akkor rendelkezni fogsz az életbe való belépéssel. Amilyen tapasztalatod és tudásod van Isten szavairól, amennyire értékeled ezeket – ezek a dolgok mind közvetlenül kapcsolódnak az életbe való belépésedhez.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit jelent az igazság gyakorlása?)

Az igazság gyakorlása nem üres szavak mondogatásáról vagy szlogenek kiabálásáról szól. Inkább arról, hogy az emberek, találkozzanak bármivel is az életben, aminek köze van a magatartás alapelveihez, a dolgokkal kapcsolatos nézőpontjukhoz vagy a kötelességeik végzésének témájához, döntések elé kerülnek, és az igazságot kell keresniük, alapot és alapelveket kell keresniük Isten szavaiban, majd pedig meg kell találniuk a gyakorlás útját. Akik így tudnak gyakorolni, azok olyan emberek, akik az igazságra törekszenek. Akik képesek ilyen módon törekedni az igazságra, bármilyen nagy nehézségekkel is találkozzanak, azok Péter útját járják, az igazságra való törekvés útját. Például milyen elvet kellene betartanod a másokkal való interakciók során? Az eredeti álláspontod az, hogy „a harmónia kincs; a türelem drágakő”, és hogy mindenkinek a kedvében kell járnod, el kell kerülnöd, hogy másokat megszégyeníts, és senkit sem szabad megsértened, hogy könnyedén kijöjj majd másokkal a jövőben. Ettől az állásponttól korlátozva csendben maradsz, amikor azt tapasztalod, hogy mások rossz dolgokat tesznek, vagy megsértik az alapelveket. Inkább azt választod, hogy az egyház munkája szenvedjen veszteségeket, minthogy bárkit is megsérts. Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, arra törekszel, hogy a kedvében járj. Mindig az emberi érzelmekre gondolsz, és arra, hogy megőrizd a méltóságod látszatát, amikor beszélsz, és mindig kedvesen hangzó szavakat használsz, hogy mások kedvében járj. Még ha rá is jössz, hogy valakinek problémái vannak, inkább eltűröd, és csak az illető háta mögött beszélsz azokról, szemtől szemben viszont továbbra is fenntartod a békességet és a kapcsolatotokat. Mit gondolsz arról, hogy így viseled magad? Nem egy olyan ember viselkedik így, aki az embereknek akar megfelelni? Meglehetősen alattomos, nem igaz? Megszegi a magatartás alapelveit. Vajon nem alantas dolog így viselkedni? Akik így viselkednek, azok nem jó emberek, és ez nem nemes viselkedésmód. Nem számít, hogy mennyit szenvedtél, és nem számít, hogy milyen árat fizettél, ha alapelvek nélkül viseled magad, akkor ebben a tekintetben kudarcot vallottál, és Isten előtt nem leszel elismert, emlékezetes és elfogadott. Most, hogy felismerted ezt a problémát, szorongást érzel? (Igen.) Mit bizonyít ez a szorongás? Azt bizonyítja, hogy továbbra is szereted az igazságot, hogy a szíved szereti az igazságot, és hogy megvan benned az akarat, hogy szeresd az igazságot Azt bizonyítja, hogy a lelkiismereted még éber, és nem teljesen halott. Nem számít, mennyire mélyen vagy romlott, vagy milyen sok romlott beállítottságod van, az emberi mivoltodnak még van egy olyan lényege, amely szereti az igazságot és a pozitív dolgokat. Mindaddig, amíg megvan benned a tudatosság, és tudod, hogy milyen problémák vannak az emberi mivoltoddal, a beállítottságaiddal, a kötelességed végzésével és azzal kapcsolatban, ahogyan Istenhez viszonyulsz, és megvan benned a tudatosság akkor is, amikor a szavaid és tetteid bizonyos nézeteket, álláspontokat és hozzáállásokat érintenek, és fel tudod ismerni, hogy a nézeteid helytelenek, hogy nincsenek összhangban az igazsággal vagy Isten szándékaival, de nem könnyű elengedned azokat, és szeretnéd gyakorolni az igazságot, de képtelen vagy rá, és a szíved küszködik, fájdalmat érez, és gyötrődik, és érzed, hogy tartozol – ez a pozitív dolgokat szerető emberi mivolt egyik megnyilvánulása. Ez a lelkiismeret tudatossága. Ha az emberi mivoltodban megvan a lelkiismeret tudatossága, és van egy olyan része, amely szereti az igazságot és a pozitív dolgokat, akkor lesznek ilyen érzéseid. Az, hogy vannak ilyen érzéseid, azt bizonyítja, hogy megvan benned a képesség, hogy különbséget tegyél a pozitív és a negatív dolgok között, és hogy a hozzáállásod nem hanyag vagy közömbös ezekkel a dolgokkal szemben; nem vagy érzéketlen, vagy híján a tudatosságnak, hanem van benned tudatosság. És mivel van benned tudatosság, rendelkezel azzal a képességgel, hogy különbséget tegyél jó és rossz, valamint pozitív és negatív dolgok között. Ha megvan benned a tudatosság és ez a képesség, akkor nem lesz-e könnyű számodra gyűlölni ezeket a negatív dolgokat, ezeket a helytelen nézeteket és romlott beállítottságokat? Meglehetősen könnyű lesz. Ha megérted az igazságot, akkor bizonyára képes leszel gyűlölni a negatív dolgokat és a hús-vér test dolgait, mert birtokában vagy a legminimálisabb és legalapvetőbb dolognak: a lelkiismeret tudatosságának. A lelkiismeret tudatosságának megléte annyira értékes, mint az, hogy képes vagy különbséget tenni az igaz és a hamis dolgok között, és hogy van igazságérzeted, ami a pozitív dolgok szeretetét illeti. Ez a három a legkívánatosabb és a legértékesebb dolog a normális emberi mivoltban. Ha rendelkezel ezzel a három dologgal, akkor biztosan képes leszel az igazság gyakorlására. Még ha csak eggyel vagy kettővel rendelkezel is közülük, már akkor is képes leszel gyakorolni az igazság egy részét. Vessünk egy pillantást a lelkiismeret tudatosságára. Ha például egy gonosz emberrel találkozol, aki megzavarja és megszakítja az egyház munkáját, képes leszel-e észrevenni? Vajon képes vagy kiszűrni a nyilvánvalóan gonosz cselekedeteket? Természetesen képes vagy rá. A gonosz emberek rossz dolgokat tesznek, a jó emberek pedig jó dolgokat; az átlagember egyetlen pillantással meg tudja különböztetni őket. Ha megvan benned a lelkiismeret tudatossága, nem lesznek-e érzéseid és meglátásaid? Ha vannak meglátásaid és érzéseid, akkor rendelkezel az igazság gyakorlásának egyik legalapvetőbb feltételével. Ha meg tudod mondani és érzed, hogy ez a személy gonosz dolgokat cselekszik, ha képes vagy ezt észrevenni, majd leleplezni ezt a személyt, és lehetővé teszed Isten választott népe számára, hogy észrevegye ezt a dolgot, akkor vajon nem fog megoldódni a probléma? Hát nem az igazság gyakorlása és az alapelvekhez való ragaszkodás ez? Milyen módszereket alkalmazunk itt az igazság gyakorlása? (A gonoszság leleplezését, jelentését és megállítását.) Helyes. Ha így cselekszel, az igazságot gyakorlod, és ezzel eleget tettél a kötelességeidnek. Ha az ilyen helyzetekben képes vagy az általad megértett igazságalapelvek szerint cselekedni, akkor ez az igazság gyakorlása, ez az alapelvek szerinti cselekvés.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy valaki jól végezze kötelességét, legalább lelkiismerettel és józan ésszel kell rendelkeznie)

Végső soron mi a mércéje az igazság gyakorlásának? Hogyan mérhető az, hogy gyakorolod-e az igazságot, vagy sem? Végső soron olyasvalaki vagy-e, aki hallgat Isten szavára, és elfogadja azt – vajon Isten hogyan tekint erre? Isten a következőket nézi. Miközben vallod, hogy hiszel Istenben, és hallgatod a prédikációkat, fogtad-e a helytelen belső állapotodat, az Isten elleni lázadásodat, valamint romlott beállítottságod mindenféle formáját, és helyettesítetted-e az igazsággal? Megváltoztál-e? Csak a külső viselkedésed és cselekedeteid változtak meg, vagy az életfelfogásodban is történt változás? Isten e szempontok alapján mér téged. Miután oly sok éven át hallgattad a prédikációkat, és oly sok éven át etted és ittad Isten szavát, vajon a benned végbement változások felszínesek, vagy alapvető természetűek? Megváltozott-e a beállítottságod? Csökkent-e az Istennel szembeni lázadó mivoltod? Amikor szembesülsz egy problémával, és lázadó mivoltodat felfedik, vajon képes vagy-e önvizsgálatot tartani? Képes vagy-e Istennek való alávetettséget tanúsítani? Változott-e valamilyen módon a kötelességedhez és az Isten által rád bízott megbízatáshoz való hozzáállásod? Növekedett-e a hűséged? Vannak-e még benned tisztátalanságok? A prédikációk hallgatásának időszaka alatt megtisztultak-e azok a szándékok, ambíciók, vágyak és tervek, amelyeket egyénként dédelgetsz? Ezek mind az értékelésre szolgáló mércék. A fentieken kívül hány Istennel kapcsolatos elképzelésed és téveszméd szűnt meg? Még mindig ragaszkodsz a korábbi homályos elképzelésekhez, képzelgésekhez és következtetésekhez? Táplálsz-e még mindig sérelmeket, ellenállást, illetve negatív érzelmeket a próbatételekkel és finomításokkal szemben? Ha még mindig nem foglalkoztál igazán ezekkel a negatív tényezőket, és ha még mindig nem mentél keresztül semmilyen valódi változáson, akkor ez megerősíti azt a tényt, hogy nem olyasvalaki vagy, aki gyakorolja az igazságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak az igazság gyakorlásával és Istennek alávetve érhetünk el változást a beállítottságunkban)

Isten követése során sokan képesek félredobni a családjukat és a karrierjüket, és végezni a kötelességeiket, és ezért azt hiszik, hogy az igazságot gyakorolják. Azonban soha nem tudnak valódi, tapasztalaton alapuló bizonyságot tenni. Mi is folyik itt pontosan? Ha az ember elképzeléseihez mérjük őket, úgy tűnik, hogy az igazságot gyakorolják, Isten azonban nem ismeri el, hogy amit tesznek, az az igazság gyakorlása. Ha a cselekedeteid mögött személyes indítékok húzódnak meg, és azok hamisak, akkor hajlamos vagy eltérni az elvektől, és nem mondhatjuk, hogy az igazságot gyakorlod; ez csak egyfajta magatartás. Szigorúan véve, Isten valószínűleg el fogja ítélni ezt a fajta magatartásodat; nem fogja elismerni azt, sem megemlékezni nem fog róla. Tovább boncolgatva ezt egészen a lényegéig és gyökeréig, te olyasvalaki vagy, aki gonoszat cselekszik, és ezek a külső viselkedésformáid Istennek való ellenállást jelentenek. Kívülről nézve nem szakítasz félbe és nem zavarsz meg semmit, és nem okoztál tényleges kárt sem. Logikusnak és észszerűnek tűnik, mégis emberi szennyek és szándékok vannak mögötte, és a lényege az, hogy gonoszat cselekszel, és ellenállsz Istennek. Ezért el kell döntened, hogy történt-e változás a beállítottságodban, és a gyakorlatba ülteted-e az igazságot Isten szavai szerint, valamint a saját cselekedeteid mögött meghúzódó indítékokat megvizsgálva. Ez nem attól függ, hogy a tetteid megfelelnek-e az emberi képzelődéseknek és az emberi gondolatoknak, vagy hogy neked tetszenek-e; az ilyen dolgok nem számítanak. Inkább attól függ, hogy Isten mit mond, hogy igazodsz-e az Ő szándékaihoz, a cselekedeteid rendelkeznek-e az igazságvalósággal, és megfelelnek-e az Ő követelményeinek és mércéjének. Csak az pontos, ha Isten követelményeihez méred magad. A beállítottság átalakítása és az igazság gyakorlatba ültetése nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Most már értitek ezt? Van-e ezzel kapcsolatban bármilyen tapasztalatotok? Lehet, hogy nem értitek, amikor egy probléma lényegéről van szó; a belépésetek túlságosan felszínes volt. Egész nap rohangáltok, reggeltől estig, korán keltek és későn fekszetek, mégsem értetek el változást az életfelfogásotokban, és nem tudjátok felfogni, hogy mi is az a beállítottságbeli átalakulás. Ez azt jelenti, hogy túlságosan felszínes a belépésetek, nemde? Függetlenül attól, hogy mióta hisztek Istenben, lehet, hogy nem érzitek a lényeget és a mélységes dolgokat, amelyek a beállítottság átalakulásával kapcsolatosak. Lehet-e azt mondani, hogy megváltozott a beállítottságotok? Honnan tudjátok, hogy Isten elismer-e benneteket vagy sem? Legalábbis rendkívül állhatatos leszel mindenben, amit teszel, és érezni fogod, hogy a Szentlélek vezet és megvilágosít, és munkálkodik benned, miközben teszed a kötelességeidet, bármilyen munkát is végzel Isten házában, vagy úgy általában. Viselkedésed összhangban lesz Isten szavaival, és amint bizonyos fokú tapasztalatra szert teszel, úgy fogod érezni, hogy a múltbeli viselkedésed viszonylag megfelelő volt. Ha azonban egy bizonyos tapasztalatszerzési időszak után úgy érzed, hogy néhány múltbeli cselekedeted nem volt megfelelő és elégedetlen vagy azokkal, és úgy érzed, hogy nem voltak összhangban az igazsággal, akkor ez azt bizonyítja, hogy minden, amit tettél, Isten ellenében történt. Ez annak a bizonyítéka, hogy a szolgálatod tele volt lázadással, ellenállással és emberi cselekvésmóddal, és hogy egyáltalán nem sikerült változást elérned a beállítottságban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

A legtöbbek szíve nem az igazságra irányul az Istenbe vetett hitükben. Hol van a szívük? Mindig külsődleges dolgokra irányul a szívük, a hiúság és a kevélység dolgain görcsölnek, valamint azon, hogy mi helyes és mi helytelen. Nem tudják, mely dolgok kapcsolódnak az igazsághoz és melyek nem, és azt gondolják: „Amennyiben Isten házában teszek dolgokat, lótok-futok és nehézségeket viselek el a kötelességem végzéséhez, az igazságot gyakorlom.” Ez nem így van. Az igazságot gyakorolja valaki azáltal, hogy Isten házáért tesz dolgokat, lót-fut és nehézségeket visel el? Van alapja annak, hogy ezt mondja? A nehézség elviselése dolgok megtétele közben és az igazság gyakorlása két különböző dolog. Ha nem tudod, mi az igazság, akkor hogyan tudnád gyakorolni? Nem abszurd ez? Emberi elképzelések és képzelődések szerint cselekszel, zavarodott állapotban vagy, és a saját ötleteid szerint teszel dolgokat. Össze van zavarodva a szíved, nincsenek céljaid, irányod és alapelveid. Csupán megteszel dolgokat, és nehézséget viselsz el ezek megtétele közben – hogyan kapcsolódik ez az igazság gyakorlásához? Ha az emberek nem értik az igazságot, akkor nem számít, mit tesznek, és nem számít, milyen nehézségeket viselnek el, akkor is távol vannak az igazság gyakorlásától. Az emberek mindig saját akaratuk szerint tesznek dolgokat, csak azért, hogy elvégezzék; egyáltalán nem gondolják át, hogy a cselekedeteik megfelelnek-e az igazságalapelveknek vagy sem. Ha nem tudod, hogy amit teszel, az megfelel-e az igazságnak, akkor biztosan nem gyakorlod az igazságot. Némelyek azt mondják: „A gyülekezetért teszek dolgokat. Ez nem az igazság gyakorlása?” Ez egyszerűen nem így van. Ha valaki a gyülekezetért tesz dolgokat, az azt jelenti, hogy az igazságot gyakorolja? Nem feltétlenül – ezt csak úgy lehet eldönteni, ha megnézzük, vajon alapelvek határozzák-e meg az illető cselekedeteit vagy sem. Ha nem alapelvek határozzák meg azt, hogy mit tesz valaki, akkor nem számít, kiért teszi, nem az igazságot gyakorolja. Még ha valami jót tesz is, azt az igazságalapelveknek megfelelően kell tennie ahhoz, hogy az igazság gyakorlásának számítson. Ha megszegi az alapelveket, akkor bármi jót tegyen is, az csupán jó viselkedés, és elmarad az igazság gyakorlásától.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit jelent az igazság gyakorlása?)

Egyes zavaros gondolkodású emberek a legcsekélyebb mértékben sem értik az igazságot. Ők a kötelességük végzését egyszerűen az igazság gyakorlásának tekintik. Azt gondolják, kötelességük egyszerű teljesítésével gyakorolják az igazságot. Ha megkérdezel egy ilyen embert, „Tudod gyakorolni az igazságot?” akkor azt fogja válaszolni, „Kötelességem teljesítésével nem gyakorlom az igazságot?” Helyesen gondolja? Azok egy zavaros gondolkodású ember szavai. Hogy teljesítsd kötelességedet, az a legkevesebb, hogy teljes szívedet, lelkedet és erődet bele add, hogy hatékonyan gyakorold az igazságot. Hogy hatékonyan gyakorold az igazságot, az alapelvek szerint kell cselekedned. Ha felszínesen végzed a kötelességedet, nincs valódi hatása. Ezt nem hívhatod az igazság gyakorlásának, ez nem több, mint munkavégzés. Egyértelműen csak munkát végzel, ez különbözik az igazság gyakorlásától. A munkavégzés egyszerűen azt jelenti, hogy azokat a dolgokat teszed, amelyek örömet okoznak neked a saját akaratod szerint, míg figyelmen kívül hagysz mindent, amit nem szeretsz csinálni. Függetlenül a nehézségektől, amelyekkel szembesülsz, sosem keresed az igazság alapelveit. Kívülről úgy látszik, hogy teszed a kötelességedet, de ez az egész csak munkavégzés. Bárki, aki nem teljesíti kötelességét azzal, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekszik, nem valósít meg semmit, csak munkát végez. Isten családjában sok ember kísérli meg teljesíteni kötelességét úgy, hogy emberi elképzelésekre és képzelgésekre támaszkodnak. Évekig vesződnek minden eredmény nélkül, nem tudják gyakorolni az igazságot vagy az alapelvek szerint cselekedni kötelességük teljesítésekor. Ezért, ha az emberek gyakran cselekednek a saját akaratuk szerint és teljesítik kötelességüket a saját akaratuknak megfelelően, habár nem tesznek tesznek gonosz dolgokat, az igazság gyakorlásának sem lehet ezt tekinteni. Végül, évekig tartó munkájuk során semmit nem értenek meg az igazságból és nincs tapasztalati bizonyságuk, amelyet meg tudnak osztani. Miért van ez így? Azért, mert a szándékok, amelyek ezeket az embereket vezetik kötelességük végzésében, nem helyesek. Az ok, amiért a kötelességüket végzik, egyértelműen az, hogy áldásokat kapjanak, alkut akarnak kötni Istennel. Nem egyszerűen az igazság elnyerésért teljesítik kötelességüket. Teljesítik kötelességüket, mert nincs más választásuk. Ezért mindig össze vannak zavarodva, és felületes módon csupán színlelik a dolgokat. Nem keresik az igazságot, és így az egész csak munkavégzés. Bármennyi kötelességet teljesítenek, cselekedeteiknek nincs valódi hatásuk. Ez másképp van azok számára, akik félik Istent a szívükben. Ők folyamatosan azon elmélkednek, hogyan cselekedjenek Isten szándékainak megfelelően és hogyan cselekedjenek Isten családja és az Ő választott népe javára. Mindig mélyen elgondolkodnak az alapelvekről és az eredményekről. Mindig törekszenek gyakorolni az igazságot és alávetettséget mutatni Istennek. Ez a szív helyes hozzáállása. Ezek azok az emberek, akik keresik az igazságot és szeretik a pozitív dolgokat. Az ilyen embert, amikor teljesíti kötelességeit, Isten elfogadja és elismeri.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak Isten szavainak gyakori olvasása és az igazságról való elmélkedés vezet előre)

Az emberek mindig egyértelmű különbséget tesznek a cselekvések és az igazság gyakorlása között, és úgy vélik, cselekedni nagyon könnyű, de az igazságot gyakorolni nagyon absztrakt és nehéz dolog. Ez tévedés. Igazából az embereknek cselekvéskor is az igazságot kellene gyakorolniuk. Ha cselekedeteik nem kapcsolódnak az igazság gyakorlásához, nem lesz életbe való belépésük. Az igazság gyakorlása a legrealisztikusabb dolog, és a való életet nem lehet elválasztani az igazság gyakorlásától. Ha valaki nem gyakorolja az igazságot, akkor nem őszinte istenhívő, hanem álhívő, nem hívő, aki kívül áll Isten szavain. Akik őszintén hisznek Istenben, mind olyan emberek, akik szeretik és el tudják fogadni az igazságot. Mind tudnak imádkozni Istenhez, és Istenre támaszkodni az igazság gyakorlásakor. Különösen akkor, amikor nehézségekkel találkoznak a kötelességük végzése során, tudják keresni az igazságalapelveket a problémák megoldására. Ha a kötelességed végzése során nem az igazság gyakorlására gondolsz, és nem azt mérlegeled, hogyan gyakorold az igazságot az alapelvek szerint, hanem a hús-vér test dolgain jár az eszed, mindig csak az evésen, iváson, szórakozáson, akkor nem fogod tudni jól végezni a kötelességedet. Az ilyen kötelességvégzés felületes, és így Isten nem fog jóváhagyni téged. Ha valaki szereti az igazságot, hiszi, hogy kötelességvégzésének legfontosabb eleme az igazság gyakorlása, és bármilyen helyzetek merülnek is fel és az igazságnak akárhány szempontja is jelenik meg a kötelességében, a szívében eltöpreng azon, hogyan gyakorolja az igazságot minden egyes helyzetben, akkor megvan benne a Szentlélek munkája és útmutatása, és Isten elfogadólag tekint rá. Ha egy ilyen ember negatív lesz vagy elgyengül, a Szentlélek is felelősséget vállal érte; ha kísértéssel találja magát szemben, Isten őrzi és óvja őt; és ha megszegi az alapelveket, Isten megfeddi és fegyelmezi őt. Az ilyen ember abban különbözik másoktól, hogy szereti az igazságot, igyekszik elérni az igazságot, és rendkívül elkötelezett. Ha elkötelezett vagy, jól tudod végezni a kötelességedet, és nem leszel felületes; ez a legalapvetőbb. Azonban ahhoz, hogy jól tudd végezni a kötelességedet teljes szívedből, erőddel és gondolkodásoddal, még inkább keresned kell az igazságot, feloldani romlott hajlamaidat, és meg kell értened az igazságot; el kell jutnod egész addig a pontig, amíg lesz elég erőd és hited fellázadni a test ellen, és legyőzni a nehézségeidet. Ha ezt meg tudod tenni, képes leszel gyakorolni az igazságot, és az alapelvek szerint cselekedni. Igazából nem nehéz így gyakorolni; ez olyasmi, amit az emberek el tudnak érni, és egyáltalán nem elvont dolog – nagyon is gyakorlati. Egyszerűen annyi kell hozzá, hogy amikor végzed a kötelességedet és dolgokat intézel, kicsit beleadd a szívedet, kicsit használd az eszedet, kicsit több energiát áldozz rá, és jól szervezd meg az idődet. Minden idődnek, a szokásaidnak, személyes preferenciáidnak, személyes tennivalóidnak és napi rutinjaidnak – annak, mit eszel és viselsz, kivel élsz, hogyan közlekedsz – a kötelességed körül kell forognia, és azt a célt szolgálnia, hogy segítsen jól végezni a kötelességedet. Ha ma a kötelességeddel vagy elfoglalva, elhalaszthatod a mosást, amíg rá nem érsz. Ha van időd, olvashatod Isten szavait, eltöprenghetsz rajtuk, felvértezheted magad velük, és gazdagíthatod magadat. Azután, amikor ismét a kötelességeddel leszel elfoglalva, a kötelességedre tudsz koncentrálni, és eközben eltöprenghetsz Isten szavain, hogy megoldd a problémákat. Így egyáltalán nem fogod elmulasztani Isten szavainak evését és ivását. Minden akörül forog, hogy jól végezd a kötelességedet – ez jelenti azt, hogy teljes szívedet a kötelességednek szenteled. Függetlenül attól, hogy a kötelességed lefoglal vagy bőségesen van mellette szabadidőd, napi időbeosztásod a kötelességedhez igazodik – ez jelenti azt, hogy elkötelezett vagy. Egyáltalán nem nehéz ez. Ha elkötelezett vagy, hogy lehetnél továbbra is felületes? Ha akarnál, se lehetnél felületes, hiszen minden tevékenységed, beleértve a szokásaidat és magánéletedet, a kötelességed végzése körül forog. Így hűséges leszel a kötelességedhez, és nem leszel felületes. Azért van így, mert felajánlottad a szívedet, és életed minden elemét a kötelességed végzése köré szervezted különös gondossággal. Még ha néha hiányosságaid is vannak a szaktudásodban bizonyos területeken, vagy ha tényleg túl sok dolgod van, és emiatt nem veszel észre kisebb problémákat, vagy hibákat vétesz a kötelességed végrehajtása során, nem számít, mert teljes szívedet és erődet a kötelességed végzésének szentelted, és a kötelességed eredményei általánosságban véve jók – ez elegendő. Az igazság gyakorlása nagyon távol áll talán az emberek hétköznapi életétől? Nem, szó sincs arról, hogy távoli lenne vagy ne kapcsolódna; az élet szerves része. Ha minden reggel felkeléskor az első gondolatod az, hol szórakozhatnál, ha úgy érzed, hogy fullasztó állandóan egy helyen lenni és ugyanazokat a dolgokat csinálni, akkor nem megfelelő a hozzáállásod. Amikor reggel kinyitod a szemed, az kell hogy legyen az első gondolatod, hogy milyen feladatokat kell ma sürgősen elvégezned a kötelességedben, és ezeket kell az első helyre tenned. Ez talán nem az igazság gyakorlása? Néha, ha elbóbiskolsz vagy álmos vagy, és hirtelen eszedbe jut, hogy valamit nem csináltál meg, pihenés előtt még gyorsan elvégzed. Ez talán nem az igazság gyakorlása? De igen, ez az igazság gyakorlása. Ez ilyen egyszerű dolog, egyáltalán nem bonyolult.

Ha az emberek hisznek Istenben, de nem törekszenek az igazságra, és sosem összpontosítanak az igazság gyakorlására, akkor akár tíz vagy húsz éven át is hihetnek anélkül, hogy bármiféle változást tapasztalnának. A végén pedig azt gondolják majd, hogy ez az istenhit; azt hiszik majd, hogy ez nagyjából ugyanaz, mint ahogyan korábban a szekuláris világban éltek, és hogy az élet értelmetlen. Ez valóban megmutatja, hogy az igazság nélkül üres az élet. Lehet, hogy képesek néhány szót és doktrínát mondani, de továbbra is vigasztalanul és nyugtalannak fogják érezni magukat. Ha az embereknek van némi ismeretük Istenről, tudják, hogyan éljenek értelmes életet és tudnak tenni néhány dolgot Isten megelégedésére, akkor érezni fogják, hogy ez valódi élet, hogy csak ily módon nyer értelmet az életük, és hogy így kell élniük ahhoz, hogy megelégítsék Istent, törlesszenek Neki és megnyugodjanak. Ha képesek tudatosan megfelelni Istennek, a gyakorlatba ültetni az igazságot, fellázadni önmaguk ellen, elhagyni saját eszméiket, valamint alávetettséggel állni Isten szándékaihoz és tekintettel lenni azokra – ha képesek tudatosan megtenni mindezeket a dolgokat –, nos, ezt jelenti az igazság pontos és tényleges átültetése a gyakorlatba. Nem úgy, mint korábban, pusztán képzelgésekre hagyatkozva és előírásokat követve, majd azt gondolva, hogy ez az igazság gyakorlása. Valójában a képzelgésekre hagyatkozni és előírásokat követni igen fárasztó, nem érteni az igazságot és elvek nélkül tenni dolgokat szintén nagyon fárasztó, és vakon, célok nélkül cselekedni még fárasztóbb. Amikor megérted az igazságot, emberek, események és dolgok nem fognak korlátozni, és valóban szabadságot és felszabadultságot kapsz. Elvek szerint fogsz cselekedni, nyugodt és boldog leszel, és nem fogod úgy érezni, hogy ez túl sok erőfeszítésbe kerül vagy túl sok szenvedést okoz. Ha ilyen állapotban vagy, tiéd az igazság és az emberi mivolt, és olyasvalaki vagy, akinek a beállítottsága megváltozott.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)

A jelenlegi szakaszban létfontosságú, hogy először megismerd az igazságot, majd aztán a gyakorlatba ültesd, és még jobban felvértezd magad az igazság valódi jelentésével. Törekednetek kell arra, hogy ezt elérjétek. Ahelyett, hogy pusztán arra törekednél, hogy mások kövessék a szavaidat, inkább arra kellene késztetned őket, hogy kövessék a gyakorlatodat. Csak így találhatsz valami értelmeset. Nem számít, mi történik veled, nem számít, kivel találkozol, amíg nálad van az igazság, addig képes leszel szilárdan állni. Isten igéje az, ami életet hoz az embernek, nem pedig halált. Ha Isten igéjének olvasása után nem kelsz életre, hanem még mindig halott vagy, akkor valami baj van veled. Ha egy idő után sokat olvastál Isten igéjéből, és sok gyakorlati prédikációt hallgattál, de még mindig a halál állapotában vagy, akkor ez annak bizonyítéka, hogy te nem olyan ember vagy, aki értékeli az igazságot, sem nem olyan, aki az igazságra törekszik. Ha valóban Isten elnyerésére törekednétek, akkor nem arra összpontosítanátok, hogy doktrínákkal vértezzétek fel magatokat és magasztos tanokat használjatok mások tanítására, hanem inkább arra összpontosítanátok, hogy megtapasztaljátok Isten igéjét és az igazságot a gyakorlatba ültessétek. Hát nem ez az, amibe most törekednetek kell, hogy belépjetek?

Isten számára korlátozott idő áll rendelkezésre, hogy elvégezze munkáját az emberben, így mi lehet az eredmény, ha nem működsz együtt Vele? Miért van az, hogy Isten mindig azt akarja, hogy gyakoroljátok az Ő igéjét, ha egyszer már értitek azt? Ez azért van, mert Isten kinyilatkoztatta nektek az Ő igéit, és a következő lépésetek az, hogy ténylegesen gyakoroljátok őket. Ahogy gyakoroljátok ezeket az igéket, Isten elvégzi a megvilágosítás és az útmutatás munkáját. Ily módon történik a dolgok végrehajtása. [...] Alapjában véve a ti célotok az, hogy Isten igéje kifejtse bennetek hatását. Más szóval, hogy Isten igéjének valódi megértése legyen annak általatok történő gyakorlásában. Lehet, hogy szegényes a képességetek Isten igéjének megértésére, de ha gyakoroljátok Isten igéjét, Ő orvosolni tudja ezt a hiányosságot, ezért nem csak ismernetek kell sok igazságot, hanem gyakorolnotok is kell azokat. Ez a legfőbb hangsúly, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jézus sok megaláztatást és sok szenvedést állt ki harminchárom és fél éve alatt. Egyszerűen azért szenvedett ilyen sokat, mert gyakorolta az igazságot, mindenben Isten akaratát követte, és csak Isten szándékait vette figyelembe. Ez olyan szenvedés volt, amelyen nem ment volna keresztül, ha anélkül ismerte volna az igazságot, hogy gyakorolta volna. Ha Jézus a zsidók tanításait és a farizeusokat követte volna, akkor nem szenvedett volna. Jézus cselekedeteiből megtanulhatod, hogy Isten emberen végzett munkájának hatékonysága az ember együttműködéséből fakad, és ez az, amit fel kell ismernetek. Vajon Jézus szenvedett volna úgy, mint ahogyan szenvedett a kereszten, ha nem gyakorolta volna az igazságot? Vajon imádkozhatott volna ilyen fájdalmas imát, ha nem Isten vágyai szerint cselekedett volna? Ezért szenvednetek kell az igazság gyakorlásáért; ez az a fajta szenvedés, amin egy embernek át kell esnie.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ha egyszer megértetted az igazságot, a gyakorlatba kell ültetned azt)