31. Hogyan kell a becsületes emberi létet gyakorolni

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

A becsületesség azt jelenti, hogy Istennek adjátok a szíveteket, mindenben őszinték vagytok Hozzá, mindenben nyitottak vagytok Felé, soha nem rejtitek el a tényeket, nem próbáljátok megtéveszteni a fölöttetek és alattatok lévőket, és nem tesztek dolgokat csak azért, hogy hízelgéssel elnyerjétek Isten jóindulatát. Röviden, becsületesnek lenni nem más, mint cselekedeteidben és szavaidban tisztának lenni, és nem téveszteni meg sem Istent, sem embert. Amit mondok, az nagyon egyszerű, de számotokra kétszeresen fáradságos. Sok ember választaná inkább, hogy pokolra ítéljék, semmint hogy becsületesen beszéljen és cselekedjen. Nem csoda, hogy más bánásmódot is tartogatok azoknak, akik nem becsületesek. Természetesen nagyon is jól tudom, milyen nehéz számotokra becsületesnek lenni. Mivel mindannyian olyan okosak vagytok, és olyan ügyesen méregettek másokat a saját kicsinyes mércétekkel, ez sokkal könnyebbé teszi a munkámat. És mivel mindannyian a kebletekre ölelitek a titkaitokat, egyesével foglak katasztrófába sodorni benneteket, hogy a tűz „leckéztessen meg”, és azután teljes elszántsággal higgyetek a szavaimban. Végül ki fogom kényszeríteni ezeket a szavakat a szátokból: „Isten hűséges Isten”, és ezután rögtön kéztördelve így fogtok siránkozni: „Csalárd az ember szíve!” Milyen lelkiállapotban lesztek akkor? Úgy képzelem, nem lesztek olyan győzedelmesek, mint most. És még kevésbé lesztek olyan „mélyek és érthetetlenek”, mint most. Isten jelenlétében egyesek pedánsak és tisztességtudók, mindent megtesznek azért, hogy „illedelmesek” legyenek, a Lélek jelenlétében mégis vicsorognak és karmaikat meresztgetik. A becsületesek közé sorolnátok az ilyen embereket? Ha képmutató vagy, olyasvalaki, aki jól ért az „interperszonális kapcsolatokhoz”, akkor azt mondom, biztosan olyan ember vagy, aki megpróbál játszadozni Istennel. Ha a szavaid tele vannak kifogásokkal és értéktelen magyarázkodással, akkor azt mondom, olyan vagy, aki gyűlöli a gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha sok olyan bizalmas információd van, amelyeket vonakodsz megosztani, ha nagyon idegenkedsz attól, hogy a titkaidat – a nehézségeidet – felfedd mások előtt, hogy a világosság útját keresd, akkor azt mondom, olyan vagy, aki nem fogja könnyen elérni az üdvösséget, és aki nem fog könnyen kiemelkedni a sötétségből. Ha az igazság útjának keresése örömmel tölt el téged, akkor olyan vagy, aki mindig a fényben lakozik. Ha örülsz, hogy szolgálattevő lehetsz Isten házában, szorgalmasan és lelkiismeretesen munkálkodva a háttérben, mindig csak adsz, és nem elveszel, akkor azt mondom, hogy egy hűséges szent vagy, mert nem jutalmat keresel, és egyszerűen csak becsületes ember vagy. Ha hajlandó vagy őszintének lenni, ha hajlandó vagy mindenedet ráfordítani, ha képes vagy feláldozni az életedet Istenért, és a bizonyságtételedben szilárdan megállni, ha annyira becsületes vagy, hogy csak Isten kedvére akarsz tenni, és nem magadra gondolsz, vagy nem magadnak veszel el, akkor azt mondom, hogy az ilyen emberek azok, akiket a fényben táplálnak, és akik örökké fognak élni a királyságban.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)

Ma az emberek többsége túlságosan fél Isten elé hozni a cselekedeteit; az Ő testét megcsalhatod ugyan, de a Lelkét nem tudod megtéveszteni. Minden, ami nem állja ki Isten vizsgálatának próbáját, ellentétben áll az igazsággal, és elvetendő; másként tenni annyi, mint bűnt követni el Isten ellen. Ezért mindenkor Isten elé kell tárnod a szívedet, amikor imádkozol, amikor beszélsz és közösségben vagy fivéreiddel és nővéreiddel, és amikor kötelességedet teljesíted és dolgaidat végzed. Amikor betöltöd feladatodat, Isten veled van, és amíg a szándékod helyes és Isten házának munkájára irányul, Ő elfogad mindent, amit teszel; szenteld hát magad őszintén feladatod betöltésének. Amikor imádkozol, ha istenszerető szíved van, és Isten gondoskodását, védelmét és vizsgálatát keresed, ha mindez a szándékodban áll, imáid hatékonyak lesznek. Például amikor összejöveteleken imádkozol, ha megnyitod a szívedet és imádkozol Istenhez, és elmondod Neki, hogy mi lakik a szívedben, és nem beszélsz hamisságot, akkor imáid biztosan hatékonyak lesznek. [...]

Istenhívőnek lenni azt jelenti, hogy mindent, amit teszel, Elé kell hoznod, és alá kell vetned az Ő vizsgálatának. Ha mindaz, amit teszel, Isten Lelke elé hozható, de Isten teste elé nem, az azt mutatja, hogy nem vetetted alá magad az Ő Lelke általi vizsgálatnak. Kicsoda az Isten Lelke? Ki az a személy, aki mellett Isten tanúskodik? Ők ketten nem egy és ugyanaz? A legtöbben két külön lénynek látják Őket, és úgy hiszik, hogy Isten Lelke az Isten Lelke, az a személy pedig, akiről Isten bizonyságot tesz, csupán egy ember. De nem tévedsz? Kinek az érdekében munkálkodik ez a személy? Akik nem ismerik a megtestesült Istent, azokban nincs szellemi megértés. Isten Lelke és az Ő megtestesült teste egy, mert Isten Lelke a testben ölt anyagi formát. Ha ez a személy nincs jóindulattal irántad, akkor Isten Lelke majd jóindulattal lesz? Nem vagy te összezavarodva? Ma mindazok, akik nem képesek elfogadni Isten vizsgálatát, nem kaphatják meg az Ő jóváhagyását, és akik nem ismerik a megtestesült Istent, nem válhatnak tökéletessé. Tekints rá mindarra, amit teszel, és állapítsd meg, hogy Isten elé hozható-e. Ha nem tudsz Isten elé hozni mindent, amit teszel, az azt jelenti, hogy gonosztevő vagy. Tökéletessé válhat egy gonosztevő? Mindent, amit teszel, minden cselekedetedet, minden szándékodat és minden reakciódat Isten elé kell hoznod. Még a mindennapi lelki életedet is – az imáidat, az Istenhez való közelségedet, Isten szavainak evését és ivását, a közösségedet testvéreiddel, az életedet az egyházon belül – és az együttműködésbeli szolgálatodat is Isten elé lehet hozni, hogy megvizsgálja azokat. Ez a gyakorlat segít neked, hogy növekedést érj el az életben. A folyamat, amelyben elfogadod Isten vizsgálatát, a tisztulás folyamata. Minél inkább képes vagy elfogadni Isten vizsgálatát, annál inkább megtisztulsz és annál inkább összhangban vagy Isten szándékaival, így nem sodródsz bele a kicsapongásba, és a szíved az Ő jelenlétében fog élni. Minél inkább elfogadod az Ő vizsgálatát, annál nagyobb a Sátán megaláztatása, te pedig annál inkább képes vagy fellázadni a test ellen. Így Isten vizsgálatának elfogadása egy olyan gyakorlati út, amelyet az embereknek követniük kellene. Bármit teszel is, még akkor is, amikor testvéreiddel közösségben vagy, Isten elé hozhatod tetteidet, keresheted az Ő vizsgálatát, és törekedhetsz arra, hogy alávesd magad Istennek Magának; ettől sokkal helyesebb lesz az, amit gyakorolsz. Ha mindent, amit teszel, Isten elé hozol, és elfogadod Isten vizsgálatát, csak akkor lehetsz olyasvalaki, aki Isten színe előtt él.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten tökéletessé teszi azokat, akik összhangban vannak az Ő szándékaival)

Ahhoz, hogy a becsületességre törekedj, Isten előírásai szerint kell viselkedned, át kell esned az ítéleten, fenyítésen és metszésen. Amikor romlott beállítottságod megtisztul, és képes vagy az igazságot gyakorolni és Isten szavai szerint élni, csak akkor leszel becsületes ember. Azok az emberek, akik tudatlanok, ostobák és naivak, nem becsületes emberek. Amikor Isten azt követeli, hogy az emberek legyenek becsületesek, arra kéri őket, hogy legyen normális emberi mivoltuk, hogy vessék le csalárdságukat és álruháikat, hogy ne hazudjanak, ne húzzanak csőbe másokat, hűségesen végezzék kötelességüket, hogy legyenek képesek igazán szeretni Őt és alávetni magukat Neki. Csakis ezek az egyének Isten királyságának népe. Isten azt követeli, hogy az emberek legyenek Krisztus jó katonái. Mi az, hogy Krisztus jó katonái? Fel kell szerelkezniük az igazságvalósággal, és egy szívnek, egy léleknek kell lenniük Krisztussal. Bárhol és bármikor képesnek kell lenniük arra, hogy felmagasztalják Istent és bizonyságot tegyenek Róla, és képesnek kell lenniük az igazságot használni a Sátán elleni hadviselésben. Mindenben Isten oldalán kell állniuk, bizonyságot kell tenniük, és meg kell élniük az igazságvalóságot. Képesnek kell lenniük megalázni a Sátánt és csodálatos győzelmeket aratni Istenért. Ezt jelenti Krisztus jó katonájának lenni. Krisztus jó katonái a győztesek, ők azok, akik a Sátán fölé kerekednek. Isten, amikor megköveteli, hogy az emberek becsületesek legyenek és ne csalárdak, nem arra kéri őket, hogy ostobák legyenek, hanem hogy levessék csalárd beállítottságaikat, érjék el a Neki való alávetettséget, és szerezzenek dicsőséget Neki. Ezt lehet elérni az igazság gyakorlásával. Ez nem a viselkedés változása, ez nem azon múlik, hogy az ember többet vagy kevesebbet beszél, és nem is az a lényege, hogy ki hogyan cselekszik. A lényege a beszéd és cselekedetek mögötti szándék, az ember gondolatai és eszméi, ambíciói és vágyai. Mindent, ami a romlott beállítottságok megnyilatkozásaihoz és a tévedéshez tartozik, gyökerestül meg kell változtatni, hogy az igazsággal legyen összhangban. Ha valaki a beállítottság változását akarja elérni, képesnek kell lennie átlátni a Sátán természetének lényegéig. Ha átlátsz egy csalárd beállítottság lényegéig, ha meglátod, hogy ez a Sátán természete és az ördög arca, ha képes vagy gyűlölni a Sátánt és elhagyni az ördögöt, akkor könnyű lesz levetned romlott beállítottságodat. Ha nem tudod, hogy csalárd állapot lakozik benned, ha nem ismered fel a csalárd beállítottság megnyilatkozásait, akkor nem fogod tudni, hogyan keresd az igazságot, hogy ezt megoldd, és nehéz lesz megváltoztatnod csalárd beállítottságodat. Először fel kell ismerned, mi az, amit mutatsz, és ezek a romlott beállítottság mely aspektusai. Ha a dolgok, amelyeket kinyilvánítasz, csalárd beállítottsághoz tartoznak, vajon gyűlölni fogod azt a szívedben? És ha igen, hogyan változz meg? Meg kell metszened a szándékaidat, és helyesbítened kell a nézeteidet. Először ezzel kapcsolatban kell keresned az igazságot, hogy megoldd a problémáidat, igyekezned kell megvalósítani, amit Isten kér, megelégíteni Őt, és olyasvalakivé válni, aki nem próbálja meg csőbe húzni Istent vagy más embereket, még azokat sem, akik egy kissé ostobák vagy tudatlanok. Ha egy ostoba vagy tudatlan embert próbálsz csőbe húzni, az nagyon erkölcstelen dolog – az egy ördöggé tesz téged. Ha becsületes ember akarsz lenni, nem téveszthetsz meg senkit, és nem hazudhatsz senkinek. Az ördögökkel és a Sátánnal szemben azonban bölcsen kell megválogatnod a szavaidat; ha nem teszed, előfordulhat, hogy bolondot csinálnak belőled, és szégyent hozol Istenre. Csak ha bölcsen válogatod meg a szavaidat, és az igazságot gyakorolod, akkor leszel képes a Sátán fölé kerekedni és megszégyeníteni őt. Azok az emberek, akik tudatlanok, ostobák és csökönyösek, sohasem lesznek képesek megérteni az igazságot; csak az lehet a sorsuk, hogy a Sátán félrevezeti őket, játszadozik velük, rájuk tapos, majd végül felfalja őket.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak a hatféle romlott beállítottság ismerete a valódi önismeret)

Mi a legfontosabb gyakorlat ahhoz, hogy valaki becsületes ember legyen? Az, hogy meg kell nyitnod a szíved Istennek. De mit jelent megnyitni? Azt jelenti, hogy el kell mondanod Istennek, mit gondolsz, mik a szándékaid és mi ural, majd kérned kell Tőle az igazságot. Attól függetlenül, hogy mit mondasz, Isten valójában mindent kivételes tisztasággal lát. Ha tudsz szívből beszélni Istenhez, meg tudsz nyílni Neki és világosan tudsz nyilatkozni Neki még azokkal a dolgokkal kapcsolatban is, amelyeket rejtegetsz mások elől, anélkül, hogy bármit is elrejtenél, és úgy fejezve ki a gondolataidat, ahogyan azok vannak, minden szándék nélkül, akkor ez megnyílás. Ha az őszinte beszédeddel időnként megbántasz vagy megsértesz másokat, vajon mondaná bárki: „Túl őszintén beszélsz, ez túl fájdalmas, nem tudom elfogadni az őszinteségedet”? Nem, nem mondaná senki. Még ha alkalmanként mondasz is olyasmit, ami megbánt másokat, ha meg tudsz nyílni és bocsánatot tudsz kérni tőlük, elismerve, hogy hiányzott a szavaidból a bölcsesség és nem voltál együttérző a gyengeségeikkel szemben, és azt látják, hogy nincs rossz szándékod, hogy becsületes ember vagy, aki egyszerűen csak tapintatlan és szókimondó módon kommunikál, akkor nem fogják ezt felróni neked, és szívük mélyén kedvelni fognak. Nem az lesz-e vajon akkor, hogy nem lesznek korlátok közöttetek? Ha nincsenek korlátok, nem merülnek majd fel konfliktusok és a problémát gyorsan meg lehet oldani, így élni pedig nagyon nyugalmas és felszabadító. Ezt jelenti az, hogy „a boldogság egyetlen módja az, ha az ember becsületes”. A legfontosabb része annak, hogy becsületes ember legyen valaki, az, hogy először meg kell nyitnod a szíved Istennek és meg kell tanulnod megnyílni másoknak. Beszélj becsületesen, őszintén és szívből. Légy méltóságteljes, tisztességes ember és jellem; ne beszélj üres szónoklatokat és hazugságokat, és ne beszélj álcázott, illetve csalárd módon. Emellett van egy másik aspektusa is annak, hogy az ember a becsületes emberséget gyakorolja, ami azt jelenti, hogy becsületes hozzáállásod kell legyen a kötelességed végzésében, és becsületes szívvel kell végezned azt. A legkevesebb, hogy a lelkiismeretedre alapozva kell cselekedned; törekedned kell az igazságalapelvek felé és törekedned kell Isten követelményei felé. Nem lehet csak úgy mondani bármit, és kész, és egyszerűen az, hogy magadévá teszel egy bizonyos hozzáállást, nem jelenti azt, hogy az igazságot gyakorlod. Hol van ebben annak a valósága, hogy valaki becsületes ember? Az, hogy valakinél nincs ott a valóság és csupán szlogeneket kántál, egyszerűen nem fog megfelelni. Isten átvizsgálja az embereket; nemcsak a szívüket, hanem a viselkedésüket, a megnyilvánulásaikat és a gyakorlataikat is megfigyeli. Ha azt állítod, hogy becsületes ember leszel, de amikor valami történik, még mindig képes vagy hazudni és megtéveszteni, vajon ez egy becsületes ember megnyilvánulása? Nem, ez nem az; ez olyan, mint aki bort iszik és vizet prédikál. Mondasz valamit és valójában mást teszel, folyton üres fecsegéssel bolondítasz másokat és hamis jámborságot tanúsítasz. Épp olyan vagy, mint a farizeusok, akik oda-vissza betéve tudták idézni az írásokat, míg az embereknek magyarázták azokat, de nem gyakoroltak az írások szerint, amikor valami történt – mindig belekényelmesedtek a státusz előnyeibe, és egyszerűen nem voltak hajlandóak lemondani a hírnevükről, a nyereségükről és a státuszukról. Ily módon képmutatók voltak a farizeusok. Az út, amelyen jártak, nem volt helyes, nem a helyes út volt, és Isten megveti a fajtájukat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Ahhoz, hogy gyakorolhasd, hogy becsületes ember legyél, először meg kell tanulnod megnyitni a szíved Istennek, és mindennap szívből jövő szavakat szólni Hozzá imádságban. Például, ha ma hazudtál, amit más emberek nem vettek észre, ám nem volt bátorságod mindenkinek megnyílni, akkor az a legkevesebb, hogy azokat a hibákat, amelyeket megvizsgáltál és felfedeztél, valamint azokat a hazugságokat, amelyeket kimondtál, Isten elé hozod elmélkedésre, és azt mondod: „Ó Istenem, ismét hazudtam, hogy védjem a saját érdekeimet, és hibáztam. Kérlek, fegyelmezz meg, ha újra hazudnék.” Isten örül az ilyen hozzáállásnak, és emlékezni fog rá. Lehet, hogy fáradhatatlan erőfeszítést igényel tőled, hogy eloszlasd a hazudozásnak ezt a romlott beállítottságát, de ne aggódj, Isten melletted van. Vezetni fog és segíteni, hogy legyőzd ezt az ismétlődő nehézséget, megadja neked a bátorságot, hogy eljuss onnan, hogy soha nem ismered be a hazugságaidat, oda, hogy beismered a hazugságaidat, és képes vagy nyíltan felfedni magad. Nem csak a hazugságaidat fogod beismerni, hanem képes leszel nyíltan felfedni azt is, hogy miért hazudsz, valamint a hazugságaid mögötti szándékot és indítékokat is. Amikor megvan a bátorságod, hogy áttörj ezen a korláton, áttörj a Sátán ketrecén és irányításán, és apránként eljutsz arra a pontra, ahol többé már nem hazudsz, akkor fokozatosan a világosságban fogsz élni, Isten vezetése és áldása alatt. Amikor áttöröd a testikorlátokat és képes vagy alávetni magad az igazságnak, nyíltan felfedni magad, nyilvánosan kijelenteni az álláspontodat, és nincsenek fenntartásaid, akkor fel fogsz szabadulni és szabad leszel. Amikor így élsz, nem csak az emberek fognak kedvelni, de Isten is elégedett lesz. Habár lehet, hogy néha még mindig hibázol és hazudsz, és olykor még személyes szándékaid, hátsó szándékaid, vagy önző és megvetendő viselkedéseid és gondolataid is lehetnek, képes leszel elfogadni Isten vizsgálatát, felfedni a szándékaidat, aktuális helyzetedet és romlott beállítottságaidat Őelőtte, valamint kérni az igazságot Tőle. Amikor megértetted az igazságot, akkor lesz ösvényed a gyakorlásra. Amikor helyes a gyakorlásod útja és a helyes irányba haladsz, a jövőd gyönyörű és ragyogó lesz. Ily módon békességben fogsz élni a szíveddel, a lelked táplálva lesz, teljesnek és elégedettnek fogod érezni magad. Ha nem tudsz kiszabadulni a test korlátozásai alól, ha folyamatosan az érzések, a személyes érdekeknek és a sátáni filozófiák korlátoznak, titokzatoskodó módon beszélsz és cselekszel, és mindig az árnyékban bujkálsz, akkor a Sátán hatalma alatt élsz. Azonban, ha megérted az igazságot, kiszabadulsz a test korlátozásai alól és gyakorlod az igazságot, akkor fokozatosan eljutsz oda, hogy emberi hasonlatosságod legyen. Szavaidban és tetteidben őszinte és egyenes leszel, és képes leszel felfedni a véleményedet, elgondolásaidat, valamint a hibákat, amelyeket elkövettél, lehetővé téve, hogy mindenki világosan lássa azokat. Végül az emberek felismerik, hogy átlátható ember vagy. Mi is az, hogy átlátható ember? Olyasvalaki, aki kivételes becsületességgel beszél, akinek a szavairól mindenki elhiszi, hogy igazak. Még ha akaratlanul hazudik is vagy valami rosszat mond, az emberek képesek megbocsátani neki, tudva azt, hogy nem volt szándékos. Ha észreveszi, hogy hazudott vagy valami rosszat mondott, bocsánatot kér és kijavítja magát. Ilyen egy átlátható ember. Az ilyen embert mindenki szereti és mindenki megbízik benne. El kell érned ezt a szintet, hogy elnyerd Isten bizalmát és mások bizalmát. Ez nem egyszerű feladat, ez a méltóság legmagasabb szintje, amivel egy ember rendelkezhet. Az ilyen embernek van önbecsülése. Ha képtelen vagy más emberek bizalmát elnyerni, hogyan várhatod el, hogy kiérdemeld Isten bizalmát? Vannak emberek, akik tisztességtelen életet élnek, folyamatosan hazugságokat gyártanak, a feladatokat pedig felületes módon közelítik meg. A legcsekélyebb felelősségérzés sincs meg bennük, elutasítják, hogy megmetsszék őket, mindig megtévesztő érvekhez folyamodnak, és senki sem szereti őket, aki találkozik velük. Minden szégyenérzet nélkül élnek. Valóban emberi lényeknek tekinthetők? Azok az emberek, akiket mások idegesítőnek és megbízhatatlannak tartanak, teljesen elvesztették az emberi mivoltukat. Ha mások nem tudnak megbízni bennük, akkor vajon Isten meg tud? Ha mások ellenszenvet táplálnak irányukban, vajon Isten tudja szeretni őket? Isten nem kedveli az ilyen embereket, irtózik tőlük, és nyilvánvalóan ki fogják iktatni őket. Emberi lényként becsületesnek kell lenni és tisztelni kell az ember elköteleződését. Akár másokért, akár Istenért teljesíti a tetteit, az embernek meg kell tartania a szavát. Amikor elnyerte az emberek bizalmát és eleget tud tenni Istennek, és biztosítani tudja Istent, akkor viszonylag becsületes embernek számít. Ha megbízható vagy a cselekedeteidben, akkor nem csak mások fognak kedvelni, hanem bizonyára Isten is kedvelni fog. Az által, hogy becsületes ember vagy, tetszésére lehetsz Istennek, és méltósággal élhetsz. Ezért az ember magatartásának a kiindulópontját a becsületességnek kellene képeznie.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Ahhoz, hogy becsületes ember légy, először is le kell vetkőztetned a szívedet, hogy mindenki belenézhessen és láthassa mindazt, amire gondolsz, és megnézhesse a valódi arcodat. Nem szabad megpróbálnod álcázni magad, vagy leplezni magad. Csak akkor fognak megbízni benned mások, és akkor tartanak majd becsületes embernek. Ez a legalapvetőbb gyakorlat, és előfeltétele a becsületes emberi létnek. Ha mindig tettetsz, mindig szentséget, nemességet, nagyságot és erős jellemet színlelsz; ha nem hagyod, hogy az emberek lássák romlottságodat és hibáidat; ha hamis képet festesz az embereknek, hogy azt higgyék, feddhetetlen vagy, nagyszerű vagy és önmegtagadó, igaz és önzetlen – ez vajon nem csalárdság és hamisság? Vajon idővel az emberek nem tudnak majd átlátni rajtad? Ezért ne ölts magadra álcát, és ne leplezd magad. Helyette tárd ki fedetlenül önmagadat és szívedet, hogy a többiek lássák. Ha képes vagy lecsupaszítani a szívedet, hogy mások láthassák, ha minden gondolatodat és tervedet – mind a pozitívokat, mind a negatívokat képes vagy kiteríteni takargatás nélkül, az nem becsületesség? Ha képes vagy kitárulkozni mások előtt, akkor Isten is látni fog téged. Ezt mondja majd: „Ha kitárulkoztál mások előtt, hogy lássanak, akkor Előttem is bizonyára becsületes vagy.” Azonban, ha egyedül Isten előtt tárulkozol ki, amikor más emberek nem látnak, az ő társaságukban pedig mindig nagyszerűnek, nemesnek és önzetlennek tetteted magad, mit fog gondolni rólad Isten? Mit fog mondani? Azt mondja majd: „Teljes mértékben csalárd ember vagy. Teljes mértékben képmutató és aljas vagy, és nem vagy becsületes ember.” Így fog Isten elítélni téged. Ha becsületes ember kívánsz lenni, akkor függetlenül attól, hogy Isten vagy más emberek előtt vagy-e éppen, képes kell legyél tisztán és nyíltan számot adni belső állapotodról és a szívedben rejlő szavakról. Könnyű elérni ezt? Kell hozzá egy felkészülési idő, ahogy gyakori imádság és Istenre való hagyatkozás is. Képezned kell magad arra, hogy minden dologban egyszerűen és nyíltan kimondd a szívedben lévő szavakat. Ha így képzed magad, akkor tudsz fejlődni. Ha egy nagyobb nehézséggel találkozol, imádkoznod kell Istenhez és az igazságot keresni; harcolnod kell a szívedben, hogy legyőzd a testet, amíg képes nem vagy az igazságot gyakorolni. Ha így képzed magad, akkor a szíved apránként, fokozatosan meg fog nyílni. Egyre tisztább leszel, szavaid és cselekedeteid pedig más hatást érnek majd el, mint azelőtt. Egyre kevesebbet fogsz hazudni és trükközni, és képes leszel Isten előtt élni. Akkor megvalósul, hogy alapvetően becsületes emberré váltál.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Hogy valaki becsületes emberré képezze ki magát, ahhoz főként a hazudozás problémáját kell megoldani, valamint az illető romlott beállítottságát kell helyrehozni. Ez magában foglal egy kulcsfontosságú gyakorlatot: amikor felismered, hogy hazudtál valakinek és becsaptad őt, meg kell nyílnod neki, ki kell tárulkoznod, és bocsánatot kell kérned. Ez a gyakorlat nagyon hasznos a hazudozás problémájának megoldása tekintetében. Például, ha átvertél valakit, vagy volt némi hamisság vagy személyes indíték a hozzá intézett szavaid mögött, akkor oda kell menned az illetőhöz és alaposan meg kell vizsgálnod önmagadat. Azt kell mondanod: „Amit neked mondtam, hazugság volt, ami a saját büszkeségemet volt hivatott megvédeni. Kényelmetlenül éreztem magam, miután ezt mondtam, ezért most bocsánatot kérek tőled. Kérlek, bocsáss meg nekem.” Az illető számára ez igencsak üdítően fog hatni. Azon fog tűnődni, hogyan létezhet olyan ember, aki, miután hazudott, bocsánatot kér érte. Az efféle bátorság olyasvalami, amit igazán csodálnak. Milyen haszna származik valakinek abból, hogy ilyen gyakorlatban vesz részt? Ennek célja nem mások csodálatának elnyerése, hanem az, hogy az ember hatékonyabban féken tartsa és gátolja önmagát a hazudozásban. Ezért miután hazudtál, gyakorolnod kell, hogy bocsánatot kérsz érte. Minél inkább felkészíted magad arra, hogy gyakorold az önvizsgálatot, a kitárulkozást, és a másoktól való bocsánatkérést ily módon, annál jobbak lesznek az eredmények, a hazugságaid száma pedig egyre inkább csökkenni fog. Annak gyakorlása, hogy ízekre szedd önmagad és kitárulkozz a becsületes emberi lét érdekében és azért, hogy visszatartsd magad a hazugságtól, bátorságot követel, ahhoz pedig még nagyobb bátorság kell, hogy bocsánatot kérj másoktól, miután hazudtál nekik. Ha egy-két évig gyakoroljátok ezt – vagy akár három-öt éven át –, akkor garantáltan világos eredményeket láttok majd, és nem lesz nehéz megszabadulnotok a hazugságoktól. A hazugságoktól való megszabadulás az első lépés afelé, hogy valaki becsületes emberré váljon, és ez nem történhet meg három-öt évnyi erőfeszítés nélkül. Miután a hazudozás problémája megoldódott, a második lépés a csalárdság és csalás problémájának orvoslása. Van, amikor a trükközéshez és csalárdsághoz nem kell hazudnia az embernek – ezek megvalósíthatók csupán tettek által. Lehet, hogy kívülről valaki nem hazudik, de attól még dédelgethet csalárdságot és csalást a szívében. Az illető mindenki másnál jobban tudja ezt, mert mélyen elgondolkodott rajta és alaposan megfontolta. Egy későbbi önvizsgálat során könnyen fel fogja ismerni. Amint megoldódott a hazugság problémája, ahhoz képest valamivel könnyebb lesz megoldani a csalárdság és csalás problémáit. De ehhez istenfélő szívre van szükség, mert az embert valamilyen szándék vezérli, amikor csalárdságba vagy trükközésbe bonyolódik. Az emberek nem érzékelhetik ezt kívülről, és fel sem ismerik. Egyedül Isten tudja ezt alaposan megvizsgálni, és egyedül Ő tud róla. Ezért a csalárdság és trükközés problémáját egyedül úgy oldhatja meg valaki, ha imádságban Istenre támaszkodik és elfogadja az Ő vizsgálatát. Ha valaki nem szereti az igazságot vagy nem féli Istent a szívében, akkor az ő csalárdságát és csalását nem lehet megoldani. Imádkozhatsz Isten előtt és beismerheted a hibáidat, bűnvallást tarthatsz és megtérhetsz, vagy boncolgathatod a romlott beállítottságodat – őszintén elmondva, hogy mire gondoltál akkor, mit mondtál, mi volt a szándékod, és miként vettél részt a csalárdságban. Mindezt viszonylag könnyű megtenni. Azonban, ha arra kérnek, hogy tárulkozz ki egy másik személy előtt, lehet, hogy elillan a bátorságod és az elszántságod, mert meg akarod őrizni a hírnevedet. Ez esetben nagyon nehéz lesz azt gyakorolnod, hogy megnyílj és kitárulkozz. Talán általánosságban képes vagy beismerni, hogy időnként azon kapod magad, hogy a saját személyes céljaid és szándékaid alapján beszélsz vagy cselekszel; hogy van egy bizonyos szintű megtévesztés, hamisság, hazugság vagy csalás azokban a dolgokban, amiket teszel vagy mondasz. De aztán, amikor történik valami és alaposan meg kell vizsgálnod magad, leleplezve a dolgok alakulását az elejétől a végéig, elmagyarázva, hogy mely kimondott szavaid voltak megtévesztőek, milyen szándék állt mögöttük, mi járt a fejedben, és hogy rosszindulatú és vészjósló voltál-e akkor, nem akarsz belemenni a konkrétumokba vagy kitérni a részletekre. Vannak olyanok, akik így beszélve még el is kendőzik a dolgokat: „Egyszerűen így vannak a dolgok. Egyszerűen egy igencsak csalárd, ármánykodó és megbízhatatlan ember vagyok.” Ez mutatja, hogy képtelenek megfelelően szembenézni romlott lényegükkel, vagy azt, milyen csalárdok és ármánykodók. Ezek az emberek mindig kitérő „üzemmódban” és állapotban vannak. Önmagukkal szemben mindig megbocsátóak és készségesek, és képtelenek szenvedni vagy megfizetni az árat azért, hogy gyakorolják a becsületes emberi lét igazságát. Sokan évek óta prédikálják a doktrínák szavait, mindig ezt mondva: „Olyan csalárd és alattomos vagyok, a cselekedeteimben gyakran csalás van, egyáltalán nem bánok őszintén az emberekkel.” De miután oly sok éven át kiabálták ezt, ugyanolyan csalárdok maradnak, mint azelőtt, mert sosem lehet őszinte önvizsgálatot vagy megbánást hallani tőlük, amikor felfedik ezt a csalárd állapotot. Soha nem tárulkoznak ki mások előtt vagy kérnek bocsánatot, miután hazudtak vagy becsaptak valakit, még kevésbé vállalnak közösséget az önvizsgálattal és önismerettel kapcsolatos tapasztalati tanúságtételükről az összejöveteleken. Soha nem mondják el azt sem, hogyan jutottak el önmaguk megismeréséhez, vagy hogyan tartottak bűnbánatot az ilyen dolgokkal kapcsolatban. Egyiket sem teszik e dolgok közül, ami azt bizonyítja, hogy nem ismerik önmagukat, és nem tértek meg igazán. Amikor azt mondják, hogy csalárdok és becsületes emberek akarnak lenni, csupán szlogeneket kiáltoznak és doktrínát prédikálnak, semmi többet. Lehetséges, hogy azért teszik ezeket, mert próbálnak úszni az árral és követni a nyájat. Vagy lehet, hogy a gyülekezeti élet környezete arra készteti őket, hogy megszokásból tegyenek meg dolgokat és színleljenek. Bárhogy is, az ilyen szlogenkiabálók és a doktrínák prédikátorai soha nem fognak igazi bűnbánatot tartani, és bizonyosan nem lesznek képesek elnyerni Isten üdvösségét.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Ahhoz, hogy gyakorolhasd a becsületességet, kell, hogy legyen egy utad, és kell legyen egy célod. Először is oldd meg a hazudozás problémáját. Tudnod kell, hogy mi a lényeg a mögött, hogy ezeket a hazugságokat mondod. Azt is ízekre kell szedned, hogy milyen szándékok és indítékok vezetnek téged e hazugságok kimondására, miért vagy birtokában ezeknek a szándékoknak, és mi a lényegük. Ha mindezeket a kérdéseket tisztáztad, akkor alaposan átláttad a hazudozás problémáját, és amikor történik veled valami, akkor lesznek a gyakorlásra vonatkozó alapelveid. Ha folytatod az ilyen gyakorlatot és tapasztalást, akkor biztosan eredményeket fogsz látni. Egy nap azt mondod majd: „Könnyű becsületesnek lenni. Csalárdnak lenni olyan fárasztó! Nem akarok többé csalárd ember lenni, akinek mindig azon kell gondolkodnia, hogy milyen hazugságokat mondjon, és hogyan leplezze a hazugságait. Olyan, mintha mentális betegséggel küzdő ember lennék, aki ellentmondásokban beszél – olyasvalaki, aki nem érdemli meg, hogy »embernek« nevezzék! Ez a fajta élet annyira fárasztó, és nem akarok többé így élni!” Ekkor lesz reményed arra, hogy valóban becsületes legyél, és ez bizonyítja majd, hogy elkezdtél haladni a becsületes emberi lét felé. Ez egy áttörés. Természetesen lehetnek köztetek olyanok, akik, amikor elkezdtek gyakorolni, szégyenkezni fogtok, miután őszinte szavakat szóltatok és teljesen felfedtétek magatokat. Az arcotok elvörösödik, szégyellni fogjátok magatokat, és félni fogtok attól, hogy mások kinevetnek. Mit kell tennetek akkor? Akkor is imádkoznotok kell Istenhez, és kérni, hogy adjon nektek erőt. Azt mondod: „Ó, Istenem, én becsületes ember akarok lenni, de félek, hogy az emberek kinevetnek, amikor kimondom az igazságot. Kérlek, hogy ments meg engem a sátáni beállítottságom rabságából; hadd éljek a Te szavaid által, és hadd szabaduljak meg és legyek felszabadítva.” Amikor így imádkozol, akkor egyre több világosság lesz a szívedben, és azt fogod mondani magadnak: „Jó ezt a gyakorlatba ültetni. Ma gyakoroltam az igazságot. Egyszer végre becsületes ember voltam.” Ahogy így imádkozol, Isten megvilágosít téged. Munkálkodni fog a szívedben, és megindít téged, lehetővé téve számodra, hogy értékeld, milyen érzés becsületes embernek lenni. Így kell az igazságot gyakorlatba ültetni. Kezdetben nem lesz utad, de az igazság keresése révén találni fogsz egy utat. Amikor az emberek elkezdik keresni az igazságot, nem feltétlenül van hitük. Az, hogy nincs ösvényük, nehéz az emberek számára, de amint megértik az igazságot és van útjuk a gyakorláshoz, a szívük örömöt talál benne. Ha képesek gyakorolni az igazságot és alapelvek szerint cselekedni, a szívük vigaszt talál, és szabadságot és felszabadulást nyernek majd.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

A becsületesség gyakorlása sok aspektust lefed. Más szóval, a becsületesség mércéjét nem csupán egy vonatkozásban kell elérni; sok vonatkozásban meg kell felelned a mércének, mielőtt becsületes lehetsz. Egyesek mindig azt hiszik, hogy ahhoz, hogy becsületesek legyenek, csak azt kell megoldaniuk, hogy ne hazudjanak. Helyes ez a nézőpont? A becsületesség csak azt foglalja magában, hogy nem hazudsz? Nem; ez számos más aspektusra is vonatkozik. Először is, bármivel kerülsz is szembe, legyen az olyasvalami, amit a saját szemeddel láttál, vagy olyasmi, amit valaki más mondott neked, legyen az emberekkel való kapcsolat vagy egy probléma elrendezése, legyen olyan kötelesség, amelyet végre kell hajtanod, vagy olyasmi, amivel Isten megbízott, mindig becsületes szívvel kell megközelítened azt. Hogyan kellene gyakorolni a dolgok becsületes szívvel való megközelítését? Mondd ki, amit gondolsz és beszélj becsületesen, ne mondj üres, nagyképű, vagy kellemesen csengő szavakat, ne beszélj hízelgő vagy képmutató hamis dolgokat, hanem mondd ki azokat a szavakat, amelyek a szívedben vannak. Ilyen az, amikor valaki becsületes. A szívedben lévő igaz gondolatok és nézetek kifejezése – ezt kell tenniük a becsületes embereknek. Ha soha nem mondod ki, amit gondolsz, és a szavak ott poshadnak a szívedben, ha az, amit mondasz, mindig ellentmond annak, amit gondolsz, akkor ez nem az, amit egy becsületes ember tesz. Például, tegyük fel, hogy nem jól végzed a kötelességedet, és amikor megkérdezik az emberek, hogy mi folyik itt, azt mondod: „Jól akarom végezni a kötelességemet, de különböző okokból nem tettem.” Valójában tudod a szívedben, hogy nem voltál szorgalmas, de nem mondod el az igazat. Ehelyett mindenféle okot, igazolást és kifogást találsz arra, hogy elfedd a tényeket és kikerüld a felelősséget. Vajon ezt teszi egy becsületes ember? (Nem.) Becsapod és összezavarod az embereket azzal, hogy ezeket a dolgokat mondod. Pedig a lényege annak, ami benned van, a benned lévő szándékoknak, egy romlott beállítottság. Ha a benned levő dolgokat és szándékokat nem tudod kivinni a nyilvánosság elé és elemezni, nem lehet megtisztítani azokat – és ez nem kis dolog! Őszintén kell beszélned: „Egy kicsit halogattam a kötelességem végrehajtását. Felületes és figyelmetlen voltam. Amikor jó hangulatban vagyok, tudok egy kis erőfeszítést tenni. Amikor rossz hangulatban vagyok, lazsálok, és nem akarok erőfeszítést tenni, és a test kényelme után sóvárgok. Így a kötelességem végrehajtására tett próbálkozásaim eredménytelenek. Az elmúlt pár napban megfordult a helyzet, és megpróbálok beleadni mindent, javítani a hatékonyságomat, és jól végezni a kötelességemet.” Ilyen a szívből szóló beszéd. A másik fajta beszéd nem szívből jött. Attól való félelmedben, hogy meg fognak metszeni, hogy az emberek felfedezik a problémáidat, és hogy felelősségre vonnak, mindenféle okot, igazolást és kifogást találtál, hogy elfedd a tényeket, először is rávettél másokat, hogy ne beszéljenek a helyzetről, majd áthárítod a felelősséget azért, hogy elkerüld, hogy megmetsszenek. Ez a hazugságaid forrása. Bármennyit beszélnek a hazugok, egy része annak, amit mondanak, biztosan igaz és tényszerű. Ám néhány kulcsfontosságú dolog abból, amit mondanak, tartalmazni fog egy kis hamisságot és egy kicsit az indítékaikból. Ezért nagyon fontos észrevenni és különbséget tenni aközött, hogy mi igaz és mi hamis. Ezt azonban nem könnyű megtenni. Egy része annak, amit mondanak, szennyezett és megszépített lesz, egy része annak, amit mondanak, egybecseng majd a tényekkel, néhány dolog pedig abból, amit mondanak, ellentmond majd a tényeknek; ha így összekeverednek a tények a kitalációkkal, nehéz megkülönböztetni az igazat a hamistól. Az ilyen ember a legcsalárdabb fajta, és őt a legnehezebb felismerni. Ha nem tudja elfogadni az igazságot vagy becsületesen gyakorolni azt, minden bizonnyal ki fogják vetni. Akkor vajon melyik utat kellene az embereknek választaniuk? Melyik a becsületesség gyakorlásának az útja? Meg kellene tanulnotok az igazat mondani és képesnek lenni nyíltan közölni a valódi állapotaitokat és problémáitokat. Így gyakorolnak a becsületes emberek, és az ilyen gyakorlás a helyes. Azok az emberek, akiknek van lelkiismerete és értelme, mind hajlandóak törekedni a becsületességre. Csakis a becsületes emberek érzik igazán örömtelinek és nyugodtnak magukat, és csakis úgy élvezheti az ember az igazi boldogságot, ha gyakorolja az igazságot az Istennek való alávetettség eléréséért.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Amikor másokkal érintkezel, először is érzékeltetned kell velük az igaz szívedet és az őszinteségedet. Ha valakinek a szavai felületesek, fellengzősek, kedveskedők, hízelgők, felelőtlenek és kitaláltak, amikor másokkal beszél, együtt dolgozik és kapcsolatot teremt, illetve, ha a beszédével egyszerűen csak mások kegyeit keresi, akkor a szavaiból hiányzik minden hitelesség, és a legkevésbé sem őszinte. Ez az a mód, ahogy másokkal érintkezik, bárkik legyenek is azok a mások. Az ilyen embernek nincs becsületes szíve. Az ilyen nem becsületes ember. Tegyük fel, hogy valaki negatív állapotban van, és őszintén azt mondja neked: „Mondd meg, pontosan miért vagyok én ennyire negatív. Egyszerűen nem tudok rájönni!” És tegyük fel, hogy valójában megérted az ő problémáját a szívedben, de nem mondod el neki, inkább ezt mondod: „Ez semmiség. Nem vagy negatív, én is így vagyok.” E szavak nagyszerű vigasztalások ugyan annak az embernek, de a hozzáállásod nem őszinte. Felületes vagy vele; így annak érdekében, hogy kellemesebben és vigasztalva érezze magát, tartózkodtál attól, hogy becsületesen beszélj vele. Nem segítesz neki komolyan és nem fogalmazod meg félreérthetetlenül a problémáját úgy, hogy maga mögött hagyhassa a negativitását. Nem azt tetted, amit egy becsületes embernek tennie kellene. Felületes voltál vele csupán azért, hogy vigasztalni próbáld és megbizonyosodj arról, hogy nincs köztetek elhidegülés vagy konfliktus, – nem ezt jelenti becsületes embernek lenni. Tehát ahhoz, hogy becsületes ember legyél, mit kellene tenned, amikor ilyen helyzettel találkozol? Meg kell mondanod neki, hogy mit láttál, és mit állapítottál meg: „El fogom mondani, hogy mit láttam és mit tapasztaltam. Te döntöd el, hogy amit mondok, helyes vagy helytelen. Ha helytelen, nem kell elfogadnod. Ha helyes, remélem, hogy el fogod. Ha olyasmit mondok, amit nehéz hallanod és fáj neked, remélem, Istentől el tudod fogadni azt. A szándékom és a célom az, hogy segítsek neked. Tisztán látom az ügyet: Mivel úgy érzed, hogy megaláztak, és senki sem táplálja az egódat, és azt gondolod, hogy mindenki más lenéz, valamint támadnak téged, és hogy soha nem bántak még veled ennyire igazságtalanul, nem tudod ezt elfogadni, és negatívvá válsz. Mit gondolsz – tényleg erről van szó?” És amikor ezt hallja, érzi, hogy tényleg erről van szó. Ez az, ami valójában a szívedben van, de ha nem vagy becsületes ember, nem fogod elmondani. Azt fogod mondani: „én is gyakran leszek negatív”, és amikor a másik hallja, hogy mindenkivel megesik, hogy negatívvá válik, azt hiszi, normális, ha negatív, és végül nem hagyja hátra a negativitását. Ha becsületes ember vagy és becsületes hozzáállással és becsületes szívvel segítesz neki, akkor segíthetsz neki megérteni az igazságot és hátrahagyni a negativitását.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Isten követelménye az emberrel szemben, hogy becsületes ember legyen. Ez egy olyan igazság, amelyet az embernek gyakorolnia kell. Akkor melyek azok az alapelvek, amelyeket az embernek be kell tartania az Istennel való bánásmódjában? Légy őszinte: ez a követendő alapelv az Istennel való érintkezés során. Ne vegyél részt a nem hívők törleszkedő vagy hízelgő gyakorlatában; Istennek nincs szüksége az ember törleszkedésére és hízelgésére. Elég, ha valaki őszinte. És mit jelent őszintének lenni? Hogyan kell ezt gyakorlatba ültetni? (Egyszerűen meg kell nyílni Isten előtt, anélkül, hogy színlelnénk vagy bármit is rejtegetnénk vagy titkolnánk, becsületes szívvel kell érintkezni Istennel és egyenesnek kell lenni, mindenféle rossz szándék vagy trükközés nélkül.) Így van. Ahhoz, hogy őszinte legyél, először is félre kell tenned a személyes vágyaidat. Ahelyett, hogy arra összpontosítanál, hogy Isten hogyan bánik veled, fel kell fedned magad Isten előtt és ki kell mondanod, ami csak a szívedben van. Ne töprengj, és ne fontolgasd, hogy milyen következményekkel járnak majd a szavaid; mondd ki, amire gondolsz, tedd félre a motivációidat, és ne mondj dolgokat csupán azért, hogy elérj valamilyen célt. Túl sok személyes szándékod és hamisításod van; mindig előre eltervezed, hogyan beszélsz, és azt fontolgatod: „Erről kellene beszélnem és nem arról, óvatosnak kell lennem, hogy mit mondok. Úgy fogalmazom meg, hogy az nekem kedvezzen, elfedje a hiányosságaimat és jó benyomást keltsen istenben.” Ez nem az indítékok rejtegetése? Mielőtt kinyitnád a szádat, elméd tele van fondorlatos gondolatokkal, többször is átfogalmazod, amit mondani akarsz, így amikor a szavak elhagyják a szádat, már nem olyan tiszták és a legkevésbé sem őszinték, továbbá magukban foglalják a saját indítékaidat és a Sátán cselszövéseit. Az őszinteség nem ilyen; ez azt jelenti, hogy baljós indítékokkal és rossz szándékokkal rendelkezel. Ráadásul, amikor beszélsz, mindig az emberek arckifejezéséből és a tekintetéből következtetsz: ha az arckifejezésük pozitív, akkor tovább beszélsz; ha nem, akkor magadban tartod és nem mondasz semmit; ha rossz szemmel néznek rád és úgy tűnik, mintha nem tetszene nekik, amit hallanak, akkor átgondolod és azt mondod magadban: „Nos, mondok valamit, ami érdekel téged, ami boldoggá tesz, ami tetszeni fog és amitől jóindulattal viseltetsz irántam.” Vajon ezt jelenti őszintének lenni? Ez nem az. Egyesek nem jelentik, ha azt látják, hogy valaki rosszat tesz és zavart okoz a gyülekezetben. Azt gondolják: „Ha én lennék az első, aki ezt jelenti, megbántanám azt az embert, ha pedig történetesen tévednék, meg kellene metszeni engem. Megvárom, amíg mások jelentik és becsatlakozom hozzájuk. Még ha tévedünk is, nem nagy ügy – végtére is nem lehet elítélni egy tömeget. Ahogy a mondás tartja: »Azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét«. Nem én leszek az a madár; bolondnak kell lenned, hogy ragaszkodj ahhoz, hogy kidugd a fejed.” Ez őszinteség? Biztosan nem az. Az ilyen ember valójában ravasz; ha a gyülekezetben vezetővé, felelős személlyé válna, vajon nem okozna veszteséget a gyülekezet munkájának? Minden bizonnyal okozna. Az ilyen embert semmiképpen sem szabad használni. Fel tudjátok ismerni az ilyen embereket? Tegyük fel például, hogy van egy vezető, aki tett néhány rossz dolgot és megzavarta a gyülekezet munkáját, de nem érti senki, hogy mi is történik valójában ezzel az emberrel, és a Fennvaló sem tudja, hogy milyen – csak te tudod, hogy valójában mi történik vele. Ilyen körülmények között becsületesen közölnéd a problémát a Fennvalóval? Ez a kérdés az, ami leginkább felfedi az embert. Ha eltitkolnád a dolgot, és senkinek sem mondtál semmit, még Istennek sem, várva arra a napra, amikor az a vezető már annyi rosszat tett, hogy tönkretette a gyülekezet munkáját és már mindenki leleplezte és kezelte őt, hogy kiállj és azt mondd: „Mindig is tudtam, hogy nem jó ember. Csak arról van szó, hogy egyesek úgy gondolták, hogy az; ha bármit is mondtam volna, senki sem hitt volna nekem. Ezért nem szóltam. Most, hogy tett néhány rossz dolgot és mindenki meg tudja mondani, hogy ki is ő, már beszélhetek arról, hogy mi is történik vele valójában”, ez őszinteség? (Nem.) Ha minden alkalommal, amikor lelepleződnek valakinek a problémái, vagy jelentenek egy problémát, a tömeget követed és te vagy az utolsó, aki feláll és leleplezi őket, vagy jelenti a problémát, akkor vajon őszinte vagy? Ezek egyike sem őszinteség. Ha nem kedvelsz valakit, vagy ha valaki megbántott, és tudod, hogy nem gonosz ember, de mivel kicsinyes vagy, gyűlölni kezded őt és bosszút akarsz állni rajta, bolondot akarsz csinálni belőle, akkor lehet, hogy azon gondolkodsz, hogyan mondhatnál róla rossz dolgokat a Fennvalónak, és lehet, hogy keresed rá az alkalmat. Lehet, hogy csak tényeket jelentesz ki, nem ítéled el az illetőt, de amikor ezeket a tényeket közlöd, feltárul a szándékod: igénybe szeretnéd venni a Fennvaló kezét, illetve azt akarod, hogy Isten mondjon valamit annak érdekében, hogy kezelje őt. Azzal, hogy jelented a problémákat a Fennvalónak, a célodat próbálod elérni. Ezt nyilvánvalóan meghamisítják a személyes szándékok, és ez biztosan nem őszinteség. Ha egy gonosz emberről van szó, aki megzavarja a gyülekezet munkáját, te pedig jelented azt a Fennvalónak, hogy megvédd ezt a munkát, és ezen túlmenően az általad jelentett problémák teljesen tényszerűek, az különbözik attól, hogy sátáni filozófiák segítségével kezeled a dolgokat. Ez az igazságosság és felelősség érzéséből fakad, és ez a hűséged beteljesülése; így nyilvánul meg az, ha valaki őszinte.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Tizedik tétel: Megvetik az igazságot, szemtelenül semmibe veszik az alapelveket, és figyelmen kívül hagyják Isten házának intézkedéseit (Második rész))

Ha valaki nyitott és egyenes, akkor az becsületes ember. Szívét és lelkét teljesen kitárta Isten előtt, nincs semmi rejtegetnivalója, és nincs semmi, ami elől rejtőzködnie kellene. Átadta a szívét Istennek, és megmutatta Neki azt, vagyis egész lényét átadta Neki. Nos, eltávolodhat-e még mindig Istentől? Nem, nem tud eltávolodni, és így könnyű számára az, hogy alávesse magát Istennek. Ha Isten azt mondja, hogy csalárd, akkor beismeri azt. Ha Isten azt mondja, hogy arrogáns és önelégült, akkor azt is beismeri, és nem csak beismeri ezeket, és azzal annyiban is hagyja, hanem képes megbánni, az igazság alapelvei felé törekedni, helyesbíteni, amikor rájön, hogy tévedett, és kijavítani a hibáit. Még mielőtt ráeszmélne, sok téves útját kijavítja, és egyre kevésbé lesz csalárd, megtévesztő és felületes. Minél tovább él így, annál nyitottabbá és tisztességesebbé válik, és annál közelebb kerül ahhoz a célhoz, hogy becsületes emberré váljon. Ezt jelenti a világosságban élni. Mindez a dicsőség Istené! Ha az emberek a világosságban élnek, az Isten műve – ez nem olyasmi, amivel ők dicsekedhetnek. Amikor az emberek a világosságban élnek, minden igazságot megértenek, istenfélő szívük van, tudják, hogy mindenben, amivel szembesülnek, az igazságot kell keresniük és gyakorolniuk, lelkiismeretesen és értelmesen élnek. Bár nem nevezhetők igaz embereknek, Isten szemében mégis rendelkeznek némi emberi hasonlatossággal, és legalábbis a szavaik meg a tetteik nem versengenek Istennel, képesek keresni az igazságot, amikor valami éri őket, és Istennek alávetett szívűek. Ezért viszonylag biztonságban és védve vannak, és nem tudnák elárulni Istent. Bár nincs nagyon mély megértésük az igazságról, képesek engedelmeskedni és alávetni magukat, Istent félő szívük van, és kerülni tudják a rosszat. Amikor rájuk bíznak egy feladatot vagy kötelességet, képesek azt teljes szívvel és elmével, legjobb tudásuk szerint tenni. Az ilyen ember méltó a bizalomra, és Isten megbízik benne – az ilyen emberek a világosságban élnek. Vajon azok, akik a világosságban élnek, képesek elfogadni Isten vizsgálatát? Lehetséges, hogy még mindig elrejtik a szívüket Isten elől? Vajon vannak még olyan titkaik, amelyeket nem mondhatnak el Istennek? Van még valami gyanús trükk a tarsolyukban? Nincs. Teljesen kitárták a szívüket Isten előtt, és nincs semmi, amit még mindig eltitkolnának vagy elrejtenének szem elől. Őszintén megbízhatnak Istenben, bármiről kommunikálhatnak Vele, és mindent elmondhatnak Neki. Nincs semmi, amit ne mondanának el Istennek, és nincs semmi, amit ne mutatnának meg Neki. Amikor az emberek képesek elérni ezt a szintet, életük könnyűvé, szabaddá és felszabadulttá válik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Vajon lehetsz-e becsületes ember, ha csak beszélsz róla? (Nem, a becsületes ember megnyilvánulásaival kell rendelkezned.) Melyek a becsületes ember megnyilvánulásai? Először is az, hogy nem kételkedik Isten szavaiban. Ez a becsületes ember egyik megnyilvánulása. Ezenkívül a legfontosabb megnyilvánulás az, hogy mindenben keresi az igazságot és gyakorolja azt – ez létfontosságú. Azt mondod, hogy becsületes vagy, de mindig háttérbe szorítod Isten szavait, és csak azt teszed, amit akarsz. Ez vajon a becsületes ember megnyilvánulása? Azt mondod: „Bár a képességem gyenge, de a szívem őszinte.” És mégis, amikor rád hárul egy kötelesség, félsz a szenvedéstől és a felelősségvállalástól, ha nem jól teszed meg, így kifogásokat keresel, hogy kibújj a kötelességed alól, vagy azt javasolod, hogy tegye meg valaki más. Ez vajon a becsületes ember megnyilvánulása? Egyértelműen nem. Hogyan kell tehát egy becsületes embernek viselkednie? Alá kell vetnie magát Isten intézkedéseinek, hűnek kell lennie az elvégzendő kötelességéhez, és törekednie kell arra, hogy eleget tegyen Isten szándékainak. Ez többféleképpen is megnyilvánul. Az egyik az, hogy őszinte szívvel vállalod a kötelességedet, nem gondolva a testi érdekeidre, nem félgőzzel csinálod, és nem a saját hasznodra szövetkezel. Ezek a becsületesség megnyilvánulásai. A másik az, hogy teljes szívedet és erődet beleadod, hogy jól teljesítsd a kötelességedet, hogy megfelelően végezd a dolgokat, valamint a szívedet és a szeretetedet is beleadod a kötelességedbe, hogy eleget tegyél Istennek. Ezek azok a megnyilvánulások, amelyekkel egy becsületes embernek a kötelességei teljesítése során rendelkeznie kell. Ha nem valósítod meg azt, amit tudsz és megértesz, és ha csak ötven vagy hatvan százalékos az erőfeszítésed, akkor nem adod bele a teljes szívedet és erődet. Hanem inkább sunyi vagy, és lazsálsz. Vajon becsületesek azok az emberek, akik így teljesítik a kötelességeiket? Egyáltalán nem. Isten semmi hasznát nem veszi az ilyen ravaszkodó és csalárd embereknek; ki kell őket iktatni. Isten a kötelességek végzésére csak becsületes embereket használ. Még a hűséges munkásoknak is becsületesnek kell lenniük. Azok, akik állandóan felületesek és sunyik, és keresik a módot arra, hogy lazsáljanak, mind csalárdak, és mind démonok. Egyikük sem hisz igazán Istenben, és mindannyian ki lesznek iktatva. Vannak, akik azt gondolják: „Becsületes embernek lenni csak annyit jelent, hogy igazat mondunk, és nem hazudunk. Valójában nem nehéz becsületes embernek lenni.” Mit gondoltok erről a véleményről? Vajon ennyire korlátozott érvényű az, ha becsületes ember valaki? Egyáltalán nem. Fel kell tárnod a szívedet, és át kell adnod azt Istennek; ez az a hozzáállás, amellyel egy becsületes embernek rendelkeznie kell. Éppen ezért nagyon értékes az őszinte szív. Mit is jelent ez? Azt, hogy egy őszinte szív képes irányítani a viselkedésedet, és képes megváltoztatni az állapotodat. Képes rávezetni a helyes döntések meghozatalára, és arra, hogy alávesd magad Istennek, és elnyerd az Ő jóváhagyását. Valóban értékes egy ilyen szív. Ha ilyen őszinte szíved van, akkor ilyen állapotban kell élned, így kell viselkedned, és így kell adnod magadból.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Becsületes embernek kell lenned, felelősségérzettel kell bírnod, amikor problémákkal szembesülsz, és mindent lehetséges módszert meg kell próbálnod, és a megoldásuk érdekében keresned kell az igazságot. Egyáltalán nem lehetsz ravasz ember. Ha csak az foglalkoztat, hogy miként bújj ki a felelősség alól és mosd a kezeidet, amikor problémák merülnek fel, ezért a viselkedésért még a nem hívők körében is el lennél ítélve, nemhogy Isten házában! Isten minden bizonnyal elítéli és elátkozza ezt a viselkedést, Isten választott népe pedig utálja és elutasítja. Isten a becsületes embereket kedveli, a csalárd és minden hájjal megkent embereket pedig utálja. Ha ravasz ember vagy és minden hájjal megkent módon cselekszel, nem fog vajon utálni téged Isten? Hagyja majd vajon Isten háza, hogy csak úgy megúszd? Előbb vagy utóbb számon leszel kérve. Isten a becsületes embereket kedveli, a ravasz embereket pedig nem kedveli. Mindenkinek világosan meg kell ezt értenie, senki sem lehet többé zavaros fejű és nem tehet ostobaságokat. Az átmeneti tudatlanság megbocsátható, de ha valaki egyáltalán nem fogadja el az igazságot, akkor az illető túlságosan csökönyös. A becsületes emberek képesek felelősséget vállalni. Nem a saját nyereségeiket és veszteségeiket mérlegelik; csak Isten házának a munkáját és érdekeit védik. Kedves és becsületes szívük van, amely olyan, akár egy tiszta vízzel teli tál, amelynek azonnal le lehet látni az aljára. A cselekedeteiket is átláthatóság jellemzi. A csalárd ember mindig minden hájjal megkent módon cselekszik, folyton színlelésre vetemedik, takargatja és rejtegeti a dolgokat, és hihetetlenül szorosan bebugyolálja magát. Senki nem képes átlátni az ilyesfajta emberen. Az emberek nem láthatják át a belső gondolataidat, Isten azonban át tudja vizsgálni a szíved legmélyén rejlő dolgokat. Ha azt látja Isten, hogy nem vagy becsületes, hogy minden hájjal megkent vagy, hogy soha nem fogadod el az igazságot, folyton csalárdságra vetemedik Ellene, és soha nem adod át Neki a szívedet, akkor Ő nem kedvel téged. Ő utál és elhagy téged. Miféle emberek mindazok, akik jól boldogulnak a nem hívők között, és azok, akik mézesmázosak és gyors észjárásúak? Világos ez számotokra? Mi a lényegük? Azt lehet mondani, hogy mindannyian rendkívül kifürkészhetetlenek, mindannyian szerfelett csalárdak és ravaszak, igazi ördögök és Sátánok. Meg tudná menteni Isten az ilyen embereket? Isten semmit sem utál jobban, mint az ördögöket – a csalárd és ravasz embereket, és Ő egész biztosan nem fogja megmenteni az ilyen embereket. Semmiképpen sem szabad ilyesfajta embereknek lennetek. Vannak, akik mindig figyelmesek és éberek, amikor beszélnek, akik simulékonyak, dörzsöltek és az alkalomhoz illő szerepet játszanak, miközben különböző ügyekkel foglalkoznak – mondom neked, Isten az ilyen embereket utálja a legjobban, az ilyen emberek menthetetlenek. Mindazokat illetően, akik a csalárd és ravasz emberek kategóriájába tartoznak, akármilyen szépen hangozzanak is a szavaik, azok egytől egyik megtévesztő, ördögi szavak. Minél szebben hangoznak a szavaik, ezek az emberek annál inkább ördögök és Sátánok. Pontosan ezek azok a fajta emberek, akiket a leginkább utál Isten. Ez teljes mértékben így van. Mit mondotok: vajon a csalárd emberek, azok az emberek, akik gyakran hazudnak és mézesmázosak, el tudják nyerni a Szentlélek munkáját? Megnyerhetik a Szentlélek megvilágosodását és megvilágítását? Egyáltalán nem. Hogyan viszonyul Isten a csalárd és ravasz emberekhez? Visszautasítja őket, félreteszi őket és nem törődik velük, az állatokkal azonos osztályba sorolja őket. Az ilyenek Isten szemében csupán emberi bőrbe bújtak és a lényegüket tekintve ördögök és Sátánok, két lábon járó hullák, és Isten egyáltalán nem fogja megmenteni őket.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (8.))

Amikor az emberek a kötelességüket végzik vagy bármilyen munkát végeznek Isten előtt, a szívüknek tisztának kell lennie. Olyannak kell lennie, mint egy tál friss víznek – kristálytisztának, tisztátalanság nélkül. Tehát milyen hozzáállás a helyes? Bármit is csinálsz, képes vagy közölni másokkal, hogy mi van a szívedben, milyen ötleteid vannak. Ha valaki azt mondja, hogy úgy nem fog működni, ahogy te csinálod a dolgokat, és másik ötletet javasol, valamint, ha úgy érzed, hogy ez egy elég jó ötlet, akkor feladod a saját módszeredet, és aszerint teszed a dolgokat, ahogy ő gondolja. Ha így teszel, mindenki látja, hogy el tudod fogadni mások javaslatait, tudod a helyes utat választani, valamint tudsz átláthatóan és egyértelműen cselekedni az alapelvek szerint. Nincs sötétség a szívedben, őszintén cselekszel és beszélsz, a becsületesség hozzáállására támaszkodva. Nevükön nevezed a dolgokat. Ha igen, akkor igen, ha nem, akkor nem. Semmi trükk, semmi titok, csak egy nagyon átlátható ember. Ez nem egyfajta hozzáállás? Ez egyfajta hozzáállás emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz, és ez fejezi ki az ember beállítottságát. Másrészt, valaki talán sosem nyílik meg és kommunikálja másokkal azt, amire gondol. Mindabban pedig, amit tesz, sosem konzultál másokkal, ehelyett inkább zárva tartja a szívét mások előtt, láthatólag folyamatosan védekezik másokkal szemben minden alkalommal. Olyan szorosan beburkolja magát, ahogy csak tudja. Nem csalárd ember az ilyen? Például, ha van egy ötlete, amit zseniálisnak érez, azt gondolja: „Egyelőre megtartom magamnak. Ha megosztom, felhasználhatjátok és ellophatjátok az én szikrámat, és ez csak nem járja. Vissza fogom tartani.” Vagy ha van valami, amit nem teljesen ért, azt fogja gondolni: „Most nem fogok felszólalni. Ha megtenném, és valaki netán valami emelkedettebbet mondana, vajon nem tűnnék bolondnak? Mindenki át fog látni rajtam, látni fogja a gyengeségemet ebben. Semmit sem szabad mondanom.” Függetlenül a megfontolásoktól, függetlenül a mögöttes indítéktól, attól félnek, hogy mindenki át fog látni rajtuk. Mindig ezzel a fajta szemlélettel és hozzáállással közelítik meg saját kötelességüket, valamint az embereket, az eseményeket és a dolgokat. Miféle beállítottság ez? Ferde, csalárd és elvetemült beállítottság. A felszínen úgy tűnik, hogy mindent elmondtak másoknak, amiről úgy hiszik, hogy elmondhatják, de a felszín alatt néhány dolgot visszatartanak. Mit tartanak vissza? Sosem mondanak olyan dolgokat, amelyek a jó hírüket vagy az érdekeiket érintik – azt hiszik, ezek magánügyek, és sosem beszélnek róluk senkinek, még a szüleiknek sem. Sosem mondják ki ezeket a dolgokat. Ez baj! Úgy gondolod, ha nem mondod ki ezeket a dolgokat, Isten nem fog tudni róluk? Az emberek azt mondják, hogy Isten tudja, de vajon biztosak lehetnek benne a szívükben, hogy Isten tudja? Az emberek soha nem fogják fel, hogy „Isten mindent tud: amit gondolok a szívemben, még ha nem is fedtem fel, Isten titokban vizsgálja, Isten határozottan tudja. Nem rejthetek el semmit Isten elől, tehát muszáj kimondanom, nyíltan kell beszélnem a testvéreimmel. Függetlenül attól, hogy a gondolataim és elgondolásaim jók vagy rosszak, ki kell mondanom őket az igazságnak megfelelően. Nem lehetek elferdült, csalárd, önző vagy megvetendő – becsületes embernek kell lennem.” Ha így tudnak gondolkodni az emberek, ez a helyes hozzáállás. A legtöbb embernek az igazság keresése helyett megvan a maga kicsinyes napirendje. Saját érdekeik, imázsuk, valamint az a hely, illetve pozíció, amit mások elméjében elfoglalnak, nagyon nagy jelentőségűek számukra. Csak ezeket a dolgokat becsülik meg. Vasmarokkal ragaszkodnak ezekhez a dolgokhoz, és úgy tekintenek ezekre, mint az életükre. Az pedig, hogy Isten hogyan látja vagy kezeli őket, másodlagos jelentőségű; egyelőre figyelmen kívül hagyják ezt, egyelőre csak az érdekli őket, hogy ők-e a főnökök a csoportban, hogy más emberek felnéznek-e rájuk, illetve, hogy van-e súlya a szavaiknak. Első gondjuk ennek a pozíciónak az elfoglalása. Amikor csoportban vannak, majdnem minden ember ilyenfajta pozíciót keres, ilyenfajta lehetőségeket. Amikor nagyon tehetségesek, természetesen nagykutyák akarnak lenni, ha közepes képességűek, még akkor is magasabb pozíciót akarnak betölteni egy csoporton belül, és ha alacsony pozíciójuk van a csoportban, átlagos képességekkel és készségekkel, akkor is azt akarják majd, hogy mások felnézzenek rájuk, nem akarják, hogy mások lenézzék őket. Ezek az emberek az imázsuknál és a méltóságuknál húzzák meg a határt: ragaszkodniuk kell ezekhez a dolgokhoz. Lehet, hogy nincs integritásuk, és nem rendelkeznek sem Isten jóváhagyásával, sem elfogadásával, ám a tiszteletet, státuszt vagy megbecsülést, amit kivívtak maguknak a többiek között, semmiképpen nem veszthetik el – ez pedig a Sátán beállítottsága. Ám az emberek nincsenek ennek tudatában. Az a hiedelmük, hogy a végsőkig ragaszkodniuk kell ehhez az imázsfoszlányhoz. Nincsenek tudatában annak, hogy csak akkor válnak valódi emberré, ha ezekről a hiábavaló és felszínes dolgokról teljesen lemondanak és félreteszik azokat. Ha valaki ezeket a dolgokat, amelyeket el kellene dobnia, úgy őrizgeti, mint az életét, az élete elveszett. Nem tudja, mi forog kockán. És így, amikor cselekszik, mindig visszatart valamit, mindig próbálja megvédeni a saját imázsát és státuszát, ezeket helyezi előre, csak a saját céljai érdekében beszél, saját hamis védelmére. Minden, amit tesz, önmagáért van. Minden után rohan, ami fénylik, tudatja mindenkivel, hogy részese volt annak. Ennek valójában semmi köze nem volt hozzá, de ő sosem akar a háttérben maradni, mindig attól tart, hogy mások lenézik őt, mindig fél attól, hogy mások azt mondják, ő semmi, hogy mindenre alkalmatlan, hogy nincsenek képességei. Vajon ezt az egészet nem a sátáni beállítottságai irányítják? Amikor képes vagy elengedni az olyan dolgokat, mint az imázs és a státusz, sokkal nyugodtabb és szabadabb leszel, ráléptél a becsületesség útjára. De sokaknak ezt nem könnyű elérni. Például, amikor megjelenik a kamera, az emberek előre tülekednek, szeretik az arcukat a tévében látni, minél több a lefedettség, annál jobb, félnek attól, hogy nem kapnak elég lefedettséget, és minden árat megfizetnének a lehetőségért, hogy megkapják azt. Vajon ezt az egészet nem a sátáni beállítottságaik irányítják? Ezek az ő sátáni beállítottságaik. Szóval megvan a lefedettséged – mi van akkor? Az emberek jó véleménnyel vannak rólad – és akkor mi van? Bálványoznak téged – és akkor mi van? Vajon bizonyítja ezek közül bármelyik is, hogy rendelkezel az igazságvalósággal? Ezek közül egyiknek sincs semmi értéke. Amikor le tudod küzdeni ezeket a dolgokat – amikor közönyös leszel irántuk, és többé már nem érzed őket fontosnak, amikor az imázs, a hiúság, a státusz és az emberek csodálata többé már nem irányítja a gondolataidat és a viselkedésedet, még kevésbé azt, hogy hogyan végzed a kötelességedet – ekkor a kötelességed végrehajtása egyre hatékonyabbá és egyre tisztábbá válik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Ha olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, és aki képes elfogadni az igazságot, akkor nem lesz túl nehéz becsületes embernek lenned. Érezni fogod, hogy sokkal könnyebb. A személyes tapasztalattal bírók nagyon jól tudják, hogy a becsületes emberi lét legnagyobb akadályai az ember alattomossága, csalárdsága, gonoszsága, valamint megvetendő szándékai. Mindaddig, amíg ezek a romlott beállítottságok megmaradnak, túlságosan nehéz lesz becsületes embernek lenni. Mindannyian arra treníroztok, hogy becsületes emberek legyetek, van tehát némi tapasztalatotok ebben. Milyenek az eddigi tapasztalataitok? (Én mindennap leírom mindazt a szemetet, amit beszéltem, és a hazugságokat, amiket mondtam. Ezután megvizsgálom és boncolgatom magam. Arra jutottam, hogy e hazugságok többsége mögött rejlik valamilyen szándék, és hogy saját hiúságom kedvéért mondtam őket, valamint hogy ne szégyenüljek meg. Habár tisztában vagyok azzal, hogy amit mondok, nem felel meg a valóságnak, mégsem tudom megállni, hogy ne hazudjak és ne színleljek.) Ez az, ami olyan nehéz a becsületes emberi léttel kapcsolatban. Hogy tudatában vagy-e ennek, vagy sem, nem fontos; a lényeg az, hogy makacsul folytatod a hazudozást, tudva, hogy helytelen, amit teszel, hogy elérd céljaidat, hogy fenntartsd az imázsodat és a jó hírnevedet, bárminemű tudatlanságra hivatkozni pedig hazugság. A becsületes emberi lét kulcsa, hogy feloldd indítékaidat, szándékaidat és romlott beállítottságaidat. Ez az egyetlen módja, hogy a hazudozás problémáját már annak forrásánál megoldjuk. A személyes célok elérése, vagyis a személyes haszonszerzés, egy helyzet kihasználása, saját magunk jó színben való feltüntetése, vagy mások jóváhagyásának elnyerése – ezek az emberek szándékai és céljai, amikor hazudnak. Az efféle hazudozás romlott beállítottságot fed fel, és erre a tisztánlátásra van szükségetek a hazudozással kapcsolatban. Hogyan kellene hát megoldani ezt a romlott beállítottságot? Mindez azon múlik, hogy szereted-e az igazságot vagy sem. Ha el tudod fogadni az igazságot és tudsz anélkül beszélni, hogy önmagad szószólója legyél; ha képes vagy felhagyni azzal, hogy a saját érdekeidet tartod szem előtt, és helyette a gyülekezet munkájára, Isten szándékaira és Isten kiválasztott népe érdekeire vagy tekintettel, akkor befejezed a hazudozást. Képes leszel őszintén és egyenesen beszélni. Enélkül az érettség nélkül nem tudsz majd őszintén beszélni, bebizonyítva, hogy érettséged hiányos és képtelen vagy az igazságot gyakorolni. Így tehát, a becsületes emberi lét megköveteli az igazság megértésének folyamatát, az érettségben való növekedés folyamatát. Ha így nézzük, lehetetlenség becsületes embernek lenni nyolc-tíz évnyi tapasztalat nélkül. Ez az időszak az ember életében a növekedés folyamata, az igazság megértésének és elnyerésének a folyamata. Néhányan talán megkérdezik: „Tényleg ilyen nehéz lenne megoldani a hazudozás problémáját és becsületes emberré válni?” Ez attól függ, hogy kiről beszélsz. Ha olyasvalakiről, aki szereti az igazságot, akkor az illető képes lesz felhagyni a hazugsággal bizonyos dolgok tekintetében. Ám ha olyasvalakiről van szó, aki nem szereti az igazságot, akkor neki annál nehezebb lesz lemondani a hazudozásról.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Isten igénye a becsületességre rendkívül fontos. Mit kellene tenned, ha a becsületesség gyakorlásának folyamatában sok kudarcot tapasztalsz, és túlságosan nehéznek találod? Vajon negatívvá kellene válnod és meg kellene hátrálnod, és fel kellene hagynod az igazság gyakorlásával? Ez a legvilágosabb jele annak, hogy valaki szereti-e az igazságot vagy nem. Miután egy bizonyos ideig gyakorolták a becsületességet, egyesek azt gondolják: „Becsületesnek lenni túl bonyolult – ki nem állhatom azt a kárt, amit okoz a hiúságomnak, büszkeségemnek és hírnevemnek!” Ennek eredményeképp nem akar többé becsületes lenni. Valójában itt rejlik a kihívás abban, hogy becsületes ember legyen valaki, és legtöbben megrekednek ennél a pontnál és képtelenek megtapasztalni azt. Szóval, mi kell a becsületesség gyakorlásához? Milyen ember képes gyakorolni az igazságot? Mindenekelőtt szeretnie kell az igazságot. Olyan embernek kell lennie, aki szereti az igazságot – ez biztos. Egyesek tényleg elérnek eredményeket, miután több évig tapasztalták a becsületesség gyakorlását. Fokozatosan csökkentik a hazugságaikat és megtévesztésüket, és valóban alapvetően becsületes emberré válnak. Lehetséges, hogy a becsületesség gyakorlásának megtapasztalása közben nem szembesültek nehézségekkel, illetve nem szenvedtek az út során? Minden bizonnyal hatalmas mennyiségű szenvedést kellett elviselniük. Mivel szerették az igazságot, képesek voltak szenvedni annak gyakorlása miatt, kitartani az igazmondás mellett és gyakorlati dolgokat tenni, becsületes embernek lenni és végül elnyerni Isten áldását. Ahhoz, hogy valaki becsületes ember legyen, az kell, hogy szeresse az igazságot és Istennek alávetett szíve legyen. Ez a két tényező a legfontosabb. Mindenkinek, aki szereti az igazságot, istenszerető szíve van. Azok pedig, akik szeretik Istent, különösen könnyűnek találják az igazság gyakorlását, és képesek elviselni a szenvedés bármely formáját azért, hogy eleget tegyenek Istennek. Ha valakinek istenszerető szíve van, amikor az igazság gyakorlásában megaláztatásokkal, csalódásokkal vagy kudarcokkal találkozik, képes lesz elviselni a megaláztatást és a szenvedést azért, hogy eleget tegyen Istennek, mindaddig, amíg Istennek tetszik. Ezért képes az igazságot gyakorlatba ültetni. Természetesen az igazság gyakorlásának bármely aspektusa bizonyos fokú nehézséggel jár, és becsületes embernek lenni még nehezebb. A legnagyobb nehézség az ember romlott beállítottságának az akadálya. Minden embernek romlott beállítottsága van, és a sátáni filozófiák szerint él. Vegyük például ezeket a mondásokat: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, vagy „Hazugság nélkül nem lehet nagy tetteket véghezvinni.” Ezek a sátáni filozófia és a romlott beállítottság példái. Az emberek hazugságokhoz folyamodnak, hogy elvégezzenek dolgokat, személyes előnyökre tegyenek szert és beteljesítsék céljaikat. Nem könnyű becsületes embernek lenni, amikor valakinek ilyenfajta romlott beállítottsága van. Imádkoznia kell Istenhez és Őrá kell hagyatkoznia, valamint gyakran kell önvizsgálatot tartania és megismernie önmagát, hogy fokozatosan fellázadhasson a test ellen, elhagyja személyes érdekeit, és lemondjon a hiúságáról és büszkeségéről. Továbbá, különböző fajta rágalmazásokat és ítélkezést kell elviselnie, mielőtt képes lenne becsületes emberré válni, aki az igazságot tudja szólni, és tartózkodni tud a hazugságoktól. Abban az időszakban, amikor valaki gyakorolja, hogy becsületes ember legyen, elkerülhetetlen, hogy sok kudarccal és olyan pillanatokkal találkozzon, ahol a romlottságát felfedik. Lehetnek olyan időszakok is, amikor a szavai és gondolatai nem igazodnak egymáshoz, illetve a tettetés és félrevezetés pillanatai is eljöhetnek. Azonban, függetlenül attól, hogy mi ér téged, ha igazat akarsz mondani és becsületes ember akarsz lenni, képesnek kell lenned elengedni a büszkeségedet és hiúságodat. Ha nem értesz valamit, mondd, hogy nem érted; ha valami nem világos, mondd, hogy nem világos. Ne félj attól, hogy mások lenéznek vagy kevesebbet gondolnak rólad. Ha következetesen a szívedből beszélsz, és ily módon igazat mondasz, örömre, békességre, a szabadság és felszabadulás érzésére fogsz lelni a szívedben, a hiúság és a büszkeség pedig nem fog többé korlátozni téged. Bárkivel is kerülsz kapcsolatba, ha ki tudod fejezni, amit valóban gondolsz, ha megnyitod a szíved másoknak, és nem tetteted, hogy tudsz dolgokat, amelyeket nem tudsz, akkor ez egy becsületes hozzáállás. Néha lenézhetnek az emberek és bolondnak nevezhetnek, mivel mindig az igazat mondod. Mit kellene tenned ilyen helyzetben? Azt kellene mondanod: „Még ha mindenki bolondnak is nevez engem, elhatározom, hogy becsületes ember leszek, és nem csalárd. Őszintén fogok beszélni, a tényeknek megfelelően. Habár mocskos, romlott és értéktelen vagyok Isten előtt, mégis az igazságot fogom szólni tettetés vagy álcázás nélkül.” Ha így beszélsz, a szíved szilárd lesz és békés. Ahhoz, hogy becsületes ember legyél, el kell engedned a hiúságod és a büszkeséged, és annak érdekében, hogy az igazságot szóld, és valódi érzéseidet fejezd ki, nem szabad félned mások gúnyolódásától és megvetésétől. Még ha mások bolondként bánnak is veled, nem szabad vitáznod vagy megvédened magad. Ha így tudod gyakorolni az igazságot, becsületes emberré válhatsz. Ha nem tudod elengedni a testi preferenciákat, a hiúságot és a büszkeséget, ha folyamatosan mások helyeslését keresed, tettetve, hogy tudod, amit nem is tudsz, valamint a hiúságért és a büszkeségért élsz, akkor nem válhatsz becsületes emberré – ez egy gyakorlati nehézség. Ha szívedet folyamatosan a hiúság és a büszkeség korlátotta, valószínű, hogy hazudni fogsz, és álcázni fogod magad. Továbbá, amikor mások lekicsinyelnek vagy leleplezik a valódi lényed, nehézséget fog okozni, hogy ezt elfogadd, és azt érzed majd, hogy nagy méltánytalanságot szenvedtél el – az arcod elpirul majd, a szíved zakatolni fog, zaklatottnak és kényelmetlenül fogod érezni magad. Ahhoz, hogy megoldd ezt a problémát, egy kicsivel több fájdalmat kell elviselned, és egy kicsivel több finomításon kell keresztülmenned. Meg kell majd értened, hogy hol van a probléma gyökere, ha pedig egyszer átláttad ezeket a dolgokat, képes leszel enyhíteni a fájdalmad egy részén. Amikor teljesen megértetted ezeket a romlott beállítottságokat és képes vagy lemondani a hiúságodról és büszkeségedről, könnyebb lesz számodra becsületes emberré válni. Nem fogod bánni, ha mások gúnyolódnak rajtad, amikor az igazat mondod, és kimondod, amit gondolsz, és bárhogy ítélnek is el mások, illetve bárhogy is bánnak veled, képes leszel elviselni azt és helyesen reagálni. Ekkor megszabadulsz a szenvedéstől, a szíved pedig mindig békés és örömteli lesz, és eléred a szabadságot, valamint a felszabadultságot. Így leveted a romlottságot és megéled az emberi hasonlatosságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Kapcsolódi filmrészletek

Hogyan oldjuk fel a hazugság és csalás problémáját?

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Őszintének kell lenned, hogy üdvözülj

Hogyan találtam megoldást a csalárdságomra?

Kapcsolódó himnuszok

Isten megáldja a becsületeseket

Becsületes embernek lenni olyan öröm

Előző:  30. Miért kell becsületes embernek lenni az üdvösség eléréséhez

Következő:  32. Hogyan kell elfogadni Isten vizsgálatát

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger