21. Hogyan lehet megoldani a saját akarat alapján végzett munka problémáját

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket hajlandó vagy megtenni, azok, amelyek elbűvölőek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyek Isten számára undorítóak; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az életfelfogásodban; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik félrevezetik az embereket az utolsó napokban. A hamis krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiiktatást kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék maguknak, hogy kioktassák és korlátozzák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a státusz nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanabból a fajtából valók, mint Pál, kérkednek rangidősségükkel, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem tökéletesíti. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem tudod levetni ezeket, egész életedet gátolni fogják. Isten nem fog elismerni a legkevésbé sem, még akkor sem, ha lábadat töröd futás közben, vagy megszakadsz a munkában, még akkor sem, ha mártírhalált halsz Isten szolgálatában. Épp ellenkezőleg: Azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)

Vannak, akik a kötelességük teljesítése során nem az igazság alapelveinek keresésére összpontosítanak, hanem a saját akaratukra támaszkodva cselekszenek. Mi az a leggyakoribb megnyilvánulás, amit olyasvalakinél láthatunk, akinek különösen erős személyes elgondolásai vannak? Bármi történjék is vele, először fejben kiszámolgatja a dolgokat, mindent átgondol, ami csak az eszébe jut, és részletes tervet készít. Amikor úgy érzi, hogy nincs híja, teljes mértékben a saját akarata szerint gyakorol, ami azzal az eredménnyel jár, hogy a terve nem tud lépést tartani a változásokkal, így néha rosszul sülnek el a dolgok. Vajon mi itt a probléma? A dolgok sokszor akkor sülnek el rosszul, ha a saját akaratunk szerint cselekszünk. Ezért, bármi történjék is, mindenkinek le kell ülnie, hogy közösen keressék az igazságot, imádkozzanak Istenhez, kérjék az Ő vezetését. Az Isten általi megvilágosodásnak köszönhetően a közösségükből kikerülő dolgok tele vannak világossággal, és biztosítják az előre vezető utat. Továbbá, ha Istenre bízzátok a dolgokat, felnéztek Rá, Őrá támaszkodtok, hagyjátok, hogy vezessen, vigyázzon rátok, és óvjon benneteket – ily módon gyakorolva – nagyobb bizonyosságotok lesz, és nem fogtok semmiféle komoly problémával szembesülni. Vajon lehetséges-e az, hogy az emberek által kigondolt dolgok teljesen összhangban legyenek a tényekkel? Összhangban lehetnek-e azok az igazságalapelvekkel? Ez lehetetlen. Ha a kötelességed teljesítése során nem hagyatkozol Istenre, és nem tekintesz Rá, és ha csak a saját akaratod szerint cselekszel, akkor bármilyen okos is vagy, mindig lesznek olyan alkalmak, amikor kudarcot vallasz. Akik arrogánsak és önelégültek, azok hajlamosak a saját elgondolásaikat követni, így vajon Istent félő szívük van-e? Akiknek erős személyes elgondolásaik vannak, azok megfeledkeznek Istenről, amikor eljön a cselekvés ideje, megfeledkeznek az Isten iránti alávetettségről; csak akkor jut eszükbe, hogy nem vetették alá magukat Istennek, és nem imádkoztak Istenhez, amikor már falba ütköztek, és nem sikerült semmit sem megvalósítaniuk. Vajon miféle probléma ez? Az, hogy Isten nincs a szívükben. A tetteikből az tűnik ki, hogy Isten nincs a szívükben, és csak önmagukra támaszkodnak. Ezért függetlenül attól, hogy gyülekezeti munkát végzel, kötelességet teljesítesz, külső ügyeket intézel, vagy a magánéleted dolgaival foglalkozol, a szívedben kell, hogy legyenek alapelvek, kell, hogy legyen egy állapot. Milyen állapot? „Bármiről is legyen szó, mielőtt valami történik velem, imádkoznom kell, alá kell vetnem magam Istennek, és alá kell vetnem magam az Ő szuverenitásának. Mindent Isten intéz, és amikor az a dolog megtörténik, akkor keresnem kell Isten szándékait, ilyen gondolkodásmóddal kell rendelkeznem, nem készíthetek saját terveket.” Miután az emberek egy ideig megtapasztalják ezt, elkezdik sok mindenben meglátni Isten szuverenitását anélkül, hogy észrevennék. Ha mindig megvannak a saját terveid, megfontolásaid, kívánságaid, önző indítékaid és vágyaid, akkor a szíved akaratlanul is el fog távolodni Istentől, nem fogod látni, ahogyan Isten cselekszik, és Isten többnyire rejtve marad előtted. Vajon nem szeretsz-e a saját elgondolásaid szerint cselekedni? Vajon nem készítesz-e saját terveket? Azt gondolod, hogy eszes vagy, művelt és nagy tudású, megvannak az eszközeid és a módszereid arra, hogy megtedd a dolgokat, egyedül is meg tudod csinálni, jó vagy, nincs szükséged Istenre, ezért Isten azt mondja: „Akkor menj, és csináld magad, és vállald a felelősséget, hogy jól megy-e vagy sem, Engem nem érdekel.” Isten nem törődik veled. Vajon milyen következménye van annak, ha az emberek ily módon követik a saját akaratukat az Istenbe vetett hitükben, és úgy hisznek, ahogyan akarnak? Soha nem tudják megtapasztalni Isten szuverenitását, soha nem láthatják meg Isten kezét, soha nem érezhetik a Szentlélek általi megvilágosodást és megvilágítást, nem érezhetik Isten vezetését. És vajon mi fog történni, amint az idő telik? A szívük egyre távolabb kerül Istentől, és beindul a dominóhatás. Vajon milyen következményei lesznek? (Kételkedés és Isten tagadása.) Itt nem csak kételkedésről és Isten tagadásáról van szó. Ha az emberek szívében nincs hely Isten számára, és hosszú időn keresztül azt teszik, amit akarnak, akkor ki fog alakulni egy szokás. Amikor történik velük valami, az első dolog, amit tenni fognak az, hogy kigondolják a saját megoldásukat, és a saját szándékaik, céljaik és terveik szerint cselekszenek; először fontolóra veszik, hogy az hasznukra válik-e; ha igen, akkor megteszik, ha pedig nem, akkor nem. Szokásukká fog válni, hogy egyenesen erre az útra lépjenek. Vajon hogyan fog bánni Isten az ilyen emberekkel, ha továbbra is bűnbánat nélkül így cselekszenek? Isten nem fog törődni velük, és félreállítja őket. Mit jelent az, hogy félreállítja őket? Isten nem fogja sem fegyelmezni, sem megdorgálni őket; ítélet, fenyítés, fegyelmezés és megrovás, sőt megvilágosodás, megvilágítás és útmutatás nélkül egyre engedékenyebbé válnak önmagukkal szemben. Ezt jelenti az, hogy félreállítja őket. Vajon hogyan érzi magát valaki, amikor Isten félreállítja? A lelke elsötétül, Isten nincs vele, homályosan érzi a látomásokat, nincs cselekvési útja, és csak ostoba dolgokkal foglalkozik. Amint így telik az idő, úgy gondolja, hogy nincs értelme az életnek, és a lelke üres, így ugyanolyan, mint a nem hívők, és egyre inkább elkorcsosodik. Isten visszautasítja az ilyen embert.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istennek való alávetés gyakorlásának alapelvei)

Némelyek számára mindegy, milyen problémával találkoznak a kötelességeik végzése közben, nem keresik az igazságot, és mindig a saját gondolataik, elképzeléseik, képzelgéseik és vágyaik szerint cselekednek. Elejétől a végéig a saját vágyaikat elégítik ki, és a romlott beállítottságaik irányítják a cselekedeteiket. Úgy tűnhet ugyan, hogy mindig a kötelességeiket végzik, azonban mivel soha nem fogadták el az igazságot, és nem sikerült az igazságalapelvek szerint tenniük a dolgokat, végső soron nem nyerik el az igazságot és az életet, és az elnevezéshez méltó munkásokká válnak. Akkor hát miben bíznak az ilyen emberek a kötelességeik teljesítésekor? Nem az igazságban bíznak, és nem is Istenben. Az általuk megértett apró igazság nem nyert szuverenitást a szívükben; a saját ajándékaikban és tehetségeikben bíznak, abban a tudásban, amelyre szert tettek, valamint a saját akaraterejükben és jó szándékaikban, hogy teljesítsék ezeket a kötelességeket. És mivel ez így van, vajon képesek lesznek elfogadható mértékben teljesíteni a kötelességeiket? Amikor az emberek a kötelességeik teljesítésében a természetes voltukban, az elképzeléseikben, a képzelgéseikben, a szakértelmükben és a tanultságukban bíznak, tűnhet bár úgy, hogy teljesítik a kötelességeiket és nem követnek el gonoszságot, azonban nem gyakorolják az igazságot, és nem tettek semmit, ami kielégítő lenne Isten számára. Van még egy probléma, amely nem hagyható figyelmen kívül: Ha a kötelességed teljesítése során soha nem változnak az elképzeléseid, a képzelgéseid és a személyes vágyaid, ha soha nem váltja fel ezeket az igazság, és ha a cselekedeteid és a tetteid soha nem az igazságalapelvek szerint történnek, akkor vajon mi lesz ennek a végső kimenetele? Nem lesz életbe való belépésed, munkássá válsz, beteljesítve ezzel az Úr Jézus szavait: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:22-23). Miért nevezi Isten gonosztevőknek ezeket az embereket, akik erőfeszítést tesznek és munkát végeznek? Egyvalamiben biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy nem számít, milyen kötelességet vagy munkát végeznek ezek az emberek, a motivációik, az ösztönzésük, a szándékaik és a gondolataik teljes mértékben a saját vágyaikból erednek, és csupán azért vannak, hogy védjék a saját érdekeiket és kilátásaikat, és hogy a tekintélyüket és a státuszukat is megőrizzék, valamint kielégítsék a hiúságukat. A megfontolásaik és a számításaik mind ezek körül forognak, nincs igazság a szívükben, és nincs Istent félő és Neki magát alávető szívük. Ez a probléma gyökere. Mire törekedjetek ma, mi az elengedhetetlen a számotokra? Mindenben az igazságot kell keresnetek, és megfelelően, Isten szándékai és Isten kérése szerint kell végeznetek a kötelességeteket. Ha ezt teszitek, akkor részesülni fogtok Isten elismerésében. Konkrétan mi tartozik hát a kötelességetek teljesítéséhez aszerint, amit Isten kér? Mindenben, amit tesztek, meg kell tanulnotok Istenhez imádkozni, át kell gondolnotok, milyen szándékaitok vannak, milyen gondolataitok vannak, és hogy ezek a szándékok és gondolatok összhangban vannak-e az igazsággal. Ha nincsenek összhangban, akkor félre kell tenni ezeket, és utána az igazságalapelvek szerint kell cselekednetek és elfogadnotok Isten tüzetes vizsgálatát. Ez fogja biztosítani azt, hogy az igazságot gyakorlatba ültetitek. Ha megvannak a saját szándékaitok és céljaitok, és nagyon is tudatában vagytok annak, hogy ezek megsértik az igazságot és hadilábon állnak Isten szándékaival, mégsem imádkoztok Istenhez és nem keresitek az igazságot a megoldáshoz, akkor ez veszélyes, könnyen gonoszságot követhettek el és olyan dolgokat tehetsz, amelyek szembeszegülnek Istennel. Ha egy vagy két alkalommal gonoszságot követtek el és bűnbánatot tartotok, akkor még mindig van reményetek az üdvösségre. Ha folytatjátok a gonoszság elkövetését, akkor mindenféle gonoszságokat tevő emberek vagytok. Ha ezen a ponton még mindig nem tudtok bűnbánatot tartani, akkor bajban vagytok: Isten félre fog vetni benneteket vagy magatokra hagy, ami azt jelenti, hogy fennáll a kirekesztésetek veszélye. Akik mindenféle gonosz tetteket követnek el, azok biztosan meg lesznek büntetve és ki lesznek rekesztve.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Tudjátok-e, hogy mi a legnagyobb tabu az ember Istennek végzett szolgálatában? Néhány vezető és dolgozó mindig más akar lenni, mindig a többiek fölé akar emelkedni, hencegni és új trükköket kitalálni, hogy Isten lássa, mennyire rátermettek is ők valójában. Arra ugyanakkor nem összpontosítanak, hogy megértsék az igazságot és belépjenek Isten szavainak valóságába. Ez a legostobább viselkedésmód. Vajon nem pontosan ez tárja fel az arrogáns beállítottságot? Néhányan még azt is mondják: „Ha így cselekszem, biztos vagyok benne, hogy Istent boldoggá teszem: tetszeni fog Neki. Ezúttal meg fogom mutatni Istennek: kellemes meglepetést fogok Neki okozni”. A „kellemes meglepetés” nem számít. Mi az eredmény? Az emberek azt látják, hogy amiket ezek az emberek tesznek, túlzottan abszurdok. Nemcsak, hogy nem hasznosak Isten házának munkájához, de pénzkidobást is jelentenek – veszteséget okoznak Isten adományainak. Isten adományait nem használhatod fel úgy, ahogyan csak akarod: az Istennek szánt adományokat elpazarolni bűn. Ezek az emberek végül megsértik Isten beállítottságát, a Szentlélek megszűnik bennük dolgozni, és ki lesznek vetve. Ezért soha, de soha ne tedd hirtelen felindulásból, amit csak akarsz. Hogyan ne vennéd figyelembe a kimenetelt? Amikor megsérted Isten természetét és megszeged az adminisztratív rendeleteit, és ezt követően kivetnek, akkor nem marad számodra semmi, amit mondhatsz. Tekintet nélkül a szándékodra, és függetlenül attól, hogy szándékosan teszed-e vagy sem, ha nem érted meg Isten beállítottságát vagy az Ő szándékait, akkor könnyen megsérted, és hajlamos vagy megszegni az adminisztratív rendeleteit: ez olyasvalami, amitől mindenkinek óvakodnia kell. Miután megszegted Isten adminisztratív rendeleteit vagy megsértetted a természetét, Ő rendkívül súlyos esetben nem fogja figyelembe venni, hogy szándékosan vagy akaratlanul tetted-e. Ez olyan ügy, amit tisztán kell látnod. Ha képtelen vagy megérteni ezt a kérdést, akkor biztos, hogy problémák merülnek fel. Isten szolgálatában az emberek nagy lépéseket szeretnének tenni, nagy dolgokat cselekedni, nagy szavakat mondani, nagy munkát végezni, nagy találkozókat tartani és nagy vezetők lenni. Ha mindig ilyen nagyra törő ambíciód van, akkor megszeged Isten adminisztratív rendeleteit; akik így tesznek, gyorsan meghalnak. Ha nem vagy jól nevelt, jámbor és megfontolt Isten szolgálatában, akkor előbb-utóbb megsérted az Ő beállítottságát.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Bármit teszel, először is meg kell értened, miért teszed azt, milyen szándék vezérel, hogy megtedd ezt a dolgot, mi a jelentősége annak, hogy megteszed, mi az ügy természete, és hogy amit teszel, az pozitív vagy negatív dolog-e. Világosan meg kell értened mindezeket a kérdéseket; ez meglehetősen szükséges számodra ahhoz, hogy képes legyél alapelvek szerint cselekedni. Ha olyasmit teszel, ami a kötelességed végzésének tekinthető, akkor el kellene gondolkodnod: hogyan kellene jól teljesítenem a kötelességemet, hogy ne csak felületesen végezzem azt? Ebben a kérdésben imádkoznod kell és közeledned Istenhez. Az Istenhez való imádkozás célja, hogy keresd az igazságot, a gyakorlás útját, Isten óhajait és azt, hogy miként tegyél eleget Istennek. Az imádság azért van, hogy elérd ezeket a hatásokat. Imádkozni Istenhez, közeledni Istenhez, valamint Isten szavait olvasni – ezek nem vallásos szertartások vagy külső cselekedetek. Az a céljuk, hogy az igazsággal összhangban gyakorolj, miután Isten szándékait kerested. Ha mindig azt mondod, hogy „köszönet legyen Istennek”, amikor semmit sem tettél, és talán nagyon szelleminek és éleslátónak tűnsz, de ha amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig úgy cselekszel, ahogy akarsz, egyáltalán nem keresve az igazságot, akkor ez a „köszönet legyen Istennek” semmivel nem több, mint egy mantra, ez hamis spiritualitás. Amikor kötelességedet végzed, mindig arra kellene gondolnod: „Hogyan végezzem ezt a kötelességet? Mi Isten óhaja?” Istenhez imádkozni és közeledni Istenhez azért, hogy alapelveket és igazságokat keress a tetteidhez, Isten akaratát keresni a szívedben, és nem térni el Isten szavaitól vagy az igazságalapelvektől semmiben, amit teszel – csak az ilyen ember hisz igazán Istenben; mindez elérhetetlen az olyan embereknek, akik nem szeretik az igazságot. Sokan a saját elgondolásaikat követik, bármit is tesznek, valamint nagyon leegyszerűsítve értelmezik a dolgokat, és az igazságot sem keresik. Az alapelv teljesen hiányzik, és szívükben nem gondolnak arra, hogyan cselekedjenek Isten kérése szerint, vagy úgy, ami eleget tesz Istennek és konokul csak a saját akaratukat tudják követni. Istennek nincs helye az ilyen emberek szívében. Egyesek azt mondják: „Csak akkor imádkozom Istenhez, ha nehézségekkel találkozom, de mégsem tűnik úgy, hogy ennek lenne bármi hatása – ezért mostanában, ha történik velem valami, általában nem imádkozom Istenhez, mivel Istenhez imádkozni felesleges.” Isten teljesen hiányzik az ilyen emberek szívéből. Nem keresik az igazságot, bármit is tesznek a hétköznapokban; csak saját elgondolásaikat követik. Tehát vannak a tetteiknek alapelvei? Egyáltalán nincsenek. Mindent leegyszerűsítve látnak. Még amikor az emberek közlik velük az igazságalapelveket, akkor sem képesek elfogadni őket, mivel a tetteik mögött soha nem voltak alapelvek, Istennek nincs helye a szívükben, és nincs senki más a szívükben, csak saját maguk. Úgy érzik, hogy szándékaik jók, hogy nem követnek el gonoszságot, hogy nem lehet őket az igazság megsértőinek tekinteni; azt gondolják, hogy saját szándékaik szerint cselekedni az igazság gyakorlását kell, hogy jelentse, hogy az ilyen cselekvés Istennek való alávetettség. Valójában nem igazán keresnek vagy imádkoznak Istenhez ebben az ügyben, hanem felindulásból cselekednek, saját buzgó szándékaik szerint, nem úgy hajtják végre a kötelességüket, ahogyan Isten kéri, nincs Istennek alávetett szívük, nincs meg bennük ez a kívánság. Ez a legnagyobb hiba az emberek gyakorlásában. Ha hiszel Istenben, Ő még sincs a szívedben, akkor nem megtéveszteni próbálod Istent? És milyen hatása lehet az ilyen istenhitnek? Mit nyerhetsz vele? És mi az értelme annak, ha így hiszel Istenben?

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

A kötelességed végzése során semmiképpen nem veheted alapul a személyes preferenciáidat, azt téve, amit szeretnél, amit örömmel csinálnál, vagy ami jó fényt vet rád. Ez a saját akaratod szerint való cselekvés. Ha a saját személyes preferenciáidra hagyatkozol a kötelességed végzése során, azt gondolva, hogy ez az, amit Isten megkövetel és ami Istent boldoggá teszi, továbbá, ha erőszakkal ráerőlteted a személyes preferenciáidat Istenre, vagy úgy gyakorlod őket, mintha azok lennének az igazság, és igazságalapelvekként tekintesz rájuk, akkor ez vajon nem hiba? Ez nem a kötelességed végzése, és Isten nem fog emlékezni a kötelességed ily módon történő végzésére. Egyesek nem értik az igazságot, és nem tudják, mit jelent jól végezni a kötelességeiket. Úgy érzik, hogy erőfeszítést tettek, beleadták szívüket-lelküket, fellázadtak hús-vér testük ellen, és szenvedtek, akkor miért nem tudják soha megfelelő színvonalon végrehajtani a kötelességüket? Isten miért elégedetlenkedik mindig? Hol rontották el ezek az emberek? Az volt a hibájuk, hogy nem derítették ki Isten követelményeit, ehelyett a saját elképzeléseik szerint cselekedtek – ez az oka. Saját vágyaikat, preferenciáikat és önző indítékaikat kezelték az igazságként, és úgy bántak velük, mintha azok lennének azok, amiket Isten szeret, mintha azok lennének az Ő mércéi és követelményei. Azt tekintették az igazságnak, amit ők helyesnek, jónak és szépnek hittek; ez helytelen. Valójában, még ha az emberek néha úgy is gondolják, hogy valami helyes és összecseng az igazsággal, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az összecseng Isten szándékaival. Minél inkább azt gondolják az emberek, hogy valami helyes, annál óvatosabbnak kell lenniük, és annál jobban kell az igazságot kutatniuk, hogy lássák, hogy amit gondolnak, megfelel-e Isten követelményeinek. Ha az pontosan ellentétes az Ő követelményeivel és az Ő szavaival, akkor elfogadhatatlan, még akkor is, ha te azt gondolod, hogy helyes, ez csak egy emberi gondolat, és nem fog megfelelni az igazságnak, bármennyire is helyesnek gondolod. Azt, hogy valami helyes vagy helytelen, Isten szavai alapján kell eldönteni. Nem számít, mennyire vélsz valamit helyesnek: ha nincs alapja Isten szavaiban, helytelen, és el kell vetned. Csak akkor elfogadható, ha összhangban van az igazsággal, és csak az igazságalapelvek ily módon való betartásával felelhet meg a kötelességed végzése a megfelelő színvonalnak. Mi is az a kötelesség? Isten által az embereknek adott megbízatás, Isten házának munkájához tartozik, valamint olyan felelősség és kötelezettség, amelyet Isten választott népe minden egyes tagjának viselnie kell. A kötelesség a karriered? Személyes családi ügy? Jogos-e az a kijelentés, hogy ha egyszer rád bíztak egy kötelességet, akkor ez a kötelesség a te személyes ügyeddé válik? Egyáltalán nem ez a helyzet. Hogyan kellene tehát végezned a kötelességedet? Úgy, hogy Isten követelményeinek, szavainak és mércéinek megfelelően cselekszel, és úgy, hogy viselkedésedet az igazságalapelvekre alapozod szubjektív emberi vágyak helyett. Egyesek azt mondják: „Ha egyszer már rám bíztak egy kötelességet, az nem az én dolgom? A kötelességem az én feladatom, és az, amivel megbíztak, nem az én dolgom? Ha a kötelességemet a saját dolgomként kezelem, nem azt jelenti, hogy megfelelően fogom csinálni? Vajon jól végezném, ha nem a saját dolgomként kezelném?” Helyesek vagy helytelenek ezek a szavak? Helytelenek; ellentétben állnak az igazsággal. A kötelesség nem a te személyes ügyed, hanem Isten ügye, Isten munkájának része, és úgy kell végezned, ahogy Isten kéri; csak akkor felelhetsz meg a mércének, ha a kötelességedet Istennek alávetett szívvel végzed. Ha mindig a saját elképzeléseid és képzelődéseid, valamint a saját hajlamaid szerint végzed a kötelességedet, akkor soha nem fogsz megfelelni a mércének. Ha mindig csak úgy végzed a kötelességedet, ahogyan szeretnéd, akkor nem végzed a kötelességedet, mert amit te csinálsz, az nem tartozik Isten irányításának körébe, nem Isten házának munkája; ehelyett a saját működésedet irányítod, a saját feladataidat végzed, és így Isten erről nem fog megemlékezni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságalapelvek kutatásával végezheti jól a kötelességét)

Egyes emberek sosem keresik az igazságot kötelességeik végzése közben. Pusztán azt teszik, amihez kedvük van, saját képzelődéseik szerint cselekszenek, és mindig önkényesek és meggondolatlanok. Egyszerűen nem az igazság gyakorlásának útját járják. Mit jelent „önkényesnek és meggondolatlannak” lenni? Azt jelenti, hogy amikor valamilyen problémával találkozol, úgy cselekszel, ahogyan jónak látod, mindenféle gondolkodási vagy kutatási folyamat nélkül. A mások által mondott dolgok közül semmi sem érinti meg a szívedet, illetve nem változtat a véleményeden. Még azt sem tudod elfogadni, amikor az igazságot közlik veled, a saját véleményedhez ragaszkodsz, nem figyelsz, amikor mások valami igazat mondanak, hanem azt hiszed, hogy neked van igazad, és a saját eszméidhez ragaszkodsz. Még ha helyesen gondolkodsz is, mások véleményét is fontolóra kellene venned. Ha pedig egyáltalán nem teszed, az vajon nem azt jelenti, hogy szélsőségesen önelégült vagy? A szélsőségesen önelégült és akaratos emberek számára nem könnyű elfogadni az igazságot. Ha valami rosszat teszel és mások kritizálnak, mondván, hogy „ezt nem az igazságnak megfelelően teszed”, te így felelsz: „még ha nem is úgy teszem, akkor is így fogom tenni”. Aztán majd találsz valamilyen indokot, amivel eléred, hogy helyesnek gondolják. Ha szemrehányást tesznek neked, mondván: „ha így cselekszel, az bomlasztó és kárt fog tenni a gyülekezet munkájában”, te nemcsak, hogy nem figyelsz oda, hanem folyamatos kifogásokkal állsz elő: „én úgy gondolom, hogy ez a helyes út, úgyhogy így fogom tenni”. Miféle beállítottság ez? (Arrogancia.) Ez arrogancia. Az arrogáns természet akaratossá tesz. Ha arrogáns természetű vagy, akkor önkényesen és meggondolatlanul viselkedsz, ügyet sem vetve arra, amit bárki mond. Hogyan szünteted hát meg az önkényességedet és a meggondolatlanságodat? Tegyük fel például, hogy valami történik veled, és neked megvannak a saját ötleteid és terveid. Mielőtt elhatároznád, mit teszel, keresned kell az igazságot, és legalább beszélgetned kell mindenkivel arról, hogy mit gondolsz vagy hiszel az adott ügyről, és megkérned mindenkit, hogy mondja el, vajon helyesek-e a gondolataid és összhangban állnak-e az igazsággal, valamint, hogy ellenőrizzenek. Az önkényesség és a meggondolatlanság jelentette probléma megoldásának ez a legjobb módja. Elsőként fényt deríthetsz a nézeteidre és keresheted az igazságot – ez a gyakorlás első lépése az önkényesség és a meggondolatlanság megoldásában. A második lépés akkor történik, amikor mások eltérő véleménynek adnak hangot – hogyan gyakorolhatsz, hogy ne légy önkényes és meggondolatlan? Először is, alázatos hozzáállásod kell legyen, félre kell tenned az általad helyesnek vélteket, és engedned kell, hogy mindenki közösséget vállaljon. Még ha a saját megoldásodat hiszed is helyesnek, nem szabad ragaszkodnod hozzá. Ez egyfajta előrelépés; az igazságot kereső, önmagadat megtagadó és Isten szándékainak eleget tevő magatartást mutat. Ha egyszer megvan ez a hozzáállásod, ugyanakkor nem ragaszkodsz a saját véleményeidhez, imádkoznod kell, keresned az igazságot Istentől, majd alapot keresned Isten szavaiban – Isten szavai alapján eldönteni, hogy hogyan cselekedj. Ez a legmegfelelőbb és legpontosabb gyakorlat. A Szentlélek akkor nyújt megvilágosítást, amikor az emberek keresik az igazságot és előhoznak egy problémát, hogy mindenki együtt beszélgessen róla és kutassa. Isten alapelvek szerint világosítja meg az embereket – a hozzáállásodat nézi. Ha te makacsul ragaszkodsz az álláspontodhoz attól függetlenül, hogy a nézeted helyes-e vagy helytelen, Isten elrejti az arcát előled és nem vesz tudomást rólad; falnak fog ütköztetni, felfed és leleplezi a rút állapotodat. Ha azonban helyes a hozzáállásod, sem a saját utadhoz nem ragaszkodsz, sem önelégült, sem önkényes és meggondolatlan nem vagy, hanem az igazság keresésének és elfogadásának hozzáállását tanúsítod, ha mindenkivel közösséget vállalsz, akkor a Szentlélek elkezd munkálkodni közöttetek, és talán megértésre vezet téged valaki szavain keresztül. Esetenként, amikor a Szentlélek megvilágosít, csupán néhány szóval vagy mondattal vezet rá egy dolog lényegének megértésére, vagy azzal, hogy ad egy ötletet. Abban a pillanatban ráébredsz, hogy amihez ragaszkodtál, az téves, és ugyanabban a pillanatban megérted a cselekvés legmegfelelőbb módját is. Azzal, hogy elértél egy ilyen szintet, vajon nem sikerült elkerülnöd, hogy gonoszságot tegyél, és egyúttal nem kerülted el, hogy viseld egy hiba következményeit? Vajon nem Isten oltalma ez? (De az.) Hogyan lehet ilyesmit elérni? Ez csak akkor sikerül, ha Istent félő a szíved, és alávetett szívvel keresed az igazságot. Miután megkaptad a Szentlélek megvilágosítását, és meghatároztad a gyakorlás alapelveit, a gyakorlásod összhangban lesz az igazsággal és képes leszel eleget tenni Isten szándékainak. [...] Ha az a hozzáállásod, hogy makacsul ragaszkodsz, tagadod az igazságot, bárki más javaslatát elutasítod, nem keresed az igazságot és csak magadban hiszel, valamint csak a kedved szerint cselekszel – ha függetlenül attól, hogy Isten mit tesz vagy kér, ilyen a hozzáállásod, akkor mi Isten reakciója? Isten ügyet sem vet rád, félreállít. Nem vagy akaratos? Nem vagy arrogáns? Nem gondolod mindig azt, hogy igazad van? Ha hiányzik belőled az alávetettség, ha sosem keresel, ha a szíved teljesen zárt és ellenáll Istennek, akkor Isten nem törődik veled. Miért nem törődik veled Isten? Ugyanis, ha a szíved zárva van Isten előtt, el tudod fogadni a megvilágosítását? Érzed, amikor Isten szemrehányást tesz neked? Amikor az emberek hajthatatlanok, amikor a sátáni természetük és bestialitásuk előtör, semmit sem éreznek abból, amit Isten tesz – az mind hiábavaló –, Isten tehát nem végez hasztalan munkát. Ha efféle makacsul antagonista a hozzáállásod, Isten csak annyit tesz, hogy rejtve marad előtted, Isten nem fog felesleges dolgokat tenni. Amikor ennyire makacsul antagonista és ilyen zárkózott vagy, Isten soha nem tenne erőszakkal semmit benned, és nem is kényszerítene rád semmit, soha nem próbálkozna azzal, hogy újra meg újra megérintsen és megvilágosítson – Isten nem így cselekszik. Miért nem így cselekszik Isten? Főként azért, mert látott benned egy bizonyos fajta beállítottságot, egy bestialitást, amely idegenkedik az igazságtól, és amelyen az értelem nem tud áthatolni. Te pedig úgy gondolod, hogy az emberek tudnak irányítani egy vadállatot, amikor annak bestialitása előtör? Ér az valamit, ha kiabálnak és ordítanak rá? Van bármi haszna, ha érvelnek vagy vigaszt nyújtanak neki? Mernek az emberek közeledni hozzá? Van egy jó módszer ennek jellemzésére: az értelem nem tud áthatolni rajta. Amikor a bestialitásod fellobban és az értelem nem tud áthatolni rajtad, mit tesz Isten? Isten nem vesz tudomást rólad. Mit mondhat még Isten neked, amikor az értelem nem tud áthatolni rajtad? Nincs értelme többet mondani. És amikor Isten nem figyel rád, vajon áldott vagy, vagy szenvedsz? Valamilyen előnyre teszel szert vagy veszteséget szenvedsz? Kétségkívül veszteséget szenvedsz. És ki okozta ezt? (Mi okoztuk.) Te okoztad. Senki sem kényszerített, hogy így tegyél, mégis zaklatottnak érzed magad. Nem te hoztad ezt magadra? Isten nem figyel rád, nem érzed Istent, sötétség van a szívedben és az életed veszélyben van – te hoztad ezt magadra, megérdemled.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Az igazság gyakorlásának a legnagyobb akadálya az, hogy az ember saját akarata túl erős, és minden mást megelőz – vagyis a saját érdeke, a saját hírneve és státusza minden mást megelőz. Ezért van az, hogy ha valami felmerül, az ilyen emberek mindig a saját akaratuk alapján hoznak döntéseket, és azt teszik, ami a saját hasznukra válik, anélkül, hogy valamennyire is figyelembe vennék az igazságalapelveket. Mindig a saját elgondolásaikhoz ragaszkodnak. Mit jelent az, hogy a saját elgondolásaikhoz ragaszkodnak? Azt jelenti, hogy elhatározzák: „Ha te ezt akarod, akkor én azt akarom. Ha te a tiedet akarod, én is ragaszkodom az enyémhez.” Vajon ez az alávetettség megnyilvánulása? (Nem.) Ők egyáltalán nem keresik az igazságot, hanem a saját akaratuk alapján hoznak döntéseket. Ez egy arrogáns beállítottság, és egy ésszerűtlen megnyilatkozás. Ha egy napon képes vagy ráébredni arra, hogy a preferenciáid és az elhatározásaid ellentétesek az igazsággal; ha képes vagy megtagadni önmagadat és átlátni önmagadon, nem hiszel többé önmagadban, majd fokozatosan eljutsz oda, hogy nem a magad feje után mész, és nem vakon hozol döntéseket, hanem képes vagy keresni az igazságot, imádkozni Istenhez és Őrá támaszkodni, akkor ez a helyes gyakorlat. Mielőtt eldöntenéd, hogy milyen gyakorlat felel meg az igazságnak, keresned kell. Ez teljes mértékben helyes, ezt kellene tenned. Ha a kereséssel addig vársz, amíg meg nem metszenek, az egy kissé passzív, és valószínűleg késlelteti a dolgokat. Az igazság keresésének megtanulása döntő fontosságú. Mi haszna van az igazság keresésének? Elsősorban az ember elkerülheti, hogy a saját akaratát kövesse és meggondolatlanul cselekedjen; másodsorban elkerülheti a romlottság feltárulását és a kedvezőtlen következményeket; harmadsorban megtanulhat várni és türelmesnek lenni, a dolgok világos és pontos érzékelésével pedig megakadályozhatja a tévedések előfordulását. Mindezt az igazság keresésével lehet elérni. Ha megtanulod mindenben keresni az igazságot, akkor rájössz majd, hogy semmi sem egyszerű, hogy ha figyelmetlen vagy, és nem teszel erőfeszítést, akkor gyatrán fogod csinálni a dolgokat. Miután egy ideig így gyakoroltál, érettebb és tapasztaltabb leszel, ha valami ér. Nyugodtabb és mérsékeltebb lesz a hozzáállásod, és ahelyett, hogy indulatos, kockázatvállaló és versengő lennél, képes leszel majd keresni az igazságot, gyakorolni az igazságot, és alávetni magadat Istennek. Akkor majd megoldódik a romlott beállítottságaid feltárulásának problémája. Így könnyű lesz alávetni magadat, tényleg nem annyira bonyolult. Lehet, hogy eleinte kissé nehéz lesz, de türelmes lehetsz, várhatsz és keresheted az igazságot, amíg meg nem oldod ezt a problémát. Ha mindig saját döntéseket akarsz hozni, amikor valami ér, mindig mentséget keresel, és ragaszkodsz a saját elgondolásaidhoz, akkor az eléggé fáradságossá válik. Ez azért van, mert a dolgok, amelyekhez ragaszkodsz, nem pozitívak, mind olyanok, amelyek romlott beállítottsághoz tartoznak. Mindezek a dolgok a romlott beállítottság feltárulásai, ilyen körülmények között pedig, még ha szeretnéd is keresni az igazságot, képtelen leszel gyakorolni azt, és még ha szeretnél is imádkozni Istenhez, csak megjátszod azt. Ha valaki az igazságról beszélgetne veled, és leleplezné a szándékod hamisításait, akkor hogyan döntenél? Könnyedén alá tudnád vetni magadat az igazságnak? Nagyon kimerítő lenne ilyenkor alávetni magadat, és nem lennél képes rá. Lázadoznál, és megpróbálnál mentséget keresni. Azt mondanád: „A döntéseim Isten házának érdekében születnek. Nem helytelenek. Miért kéred még mindig, hogy vessem alá magamat?” Ugye látod, hogy nem lennél képes alávetni magadat? És emellett még ellen is állnál, ez szándékos vétek! Hát nem rendkívül bajos ez? Ha valaki az igazságról beszélget veled, te pedig képtelen vagy elfogadni az igazságot, és még tudatosan vétkezel is, lázadva Isten ellen és ellenállva Őneki, akkor komoly problémád van. Fennáll a veszélye annak, hogy Isten felfed és kirekeszt.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istennek való alávetettség alapvető lecke az igazság elnyerésében)

A gyülekezeti vezetőknek és dolgozóknak két alapelvre kell figyelniük munkájuk során: Az egyik, hogy munkájukat pontosan a munkarendben kikötött alapelvek szerint végezzék, soha ne sértsék meg ezeket az alapelveket, és ne alapozzák a munkájukat semmi olyasmire, amit esetleg elképzelnek, vagy a saját elgondolásukra. Mindenben, amit tesznek, törődést kell mutatniuk a gyülekezet munkája iránt, és mindig Isten házának az érdekeit kell előtérbe helyezniük. Egy másik dolog – és ez rendkívül életbevágó – hogy mindenben a Szentlélek útmutatásának követésére kell összpontosítaniuk és mindent Isten szavait szigorúan betartva kell csinálniuk. Ha még mindig képesek szembe menni a Szentlélek vezetésével, vagy ha makacsul követik a saját elgondolásaikat és a saját képzeletük szerint végzik a dolgokat, akkor tetteik nagyon komoly ellenállást fognak jelenteni Istennel szemben. Ha gyakran hátat fordítanak a Szentlélek megvilágosításának és útmutatásának, az csakis zsákutcába fog vezetni. Ha elveszítik a Szentlélek munkáját, akkor nem lesznek képesek dolgozni; és még ha valahogy sikerül is dolgozniuk, semmit sem fognak teljesíteni. Ez a két fő alapelv, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak munka közben be kell tartaniuk: Az egyik az, hogy munkájukat a Fennvalótól kapott munkarenddel pontos összhangban végezzék, valamint, hogy azon alapelvek szerint cselekedjenek, amelyeket a Fennvaló meghatározott; a másik pedig az, hogy kövessék a bennük lévő Szentlélek vezetését. Amint ezt a két alapelvet megértetik, kevésbé lesznek hajlamosak hibázni a munkájukban. Tapasztalatotok a gyülekezeti munka végzésének terén még mindig korlátozott, és amikor dolgoztok, saját elgondolásaitok erősen meghamisítják azt. Időnként lehet, hogy nem értitek a Szentlélektől jövő megvilágosítást és útmutatást magatokban; máskor pedig úgy tűnik, hogy megértitek, de valószínűleg figyelmen kívül hagyjátok. Mindig képzelődtök vagy emberi módon következtettek, úgy cselekszetek, ahogy szerintetek helyes, egyáltalán nem törődve a Szentlélek szándékaival. Kizárólag saját elgondolásaitok szerint álltok a munkátokhoz, félretéve a Szentlélek megvilágosítását. Gyakran adódnak ilyen helyzetek. A Szentlélektől jövő belső vezetés nem misztikus, hanem valójában nagyon is normális. Vagyis a szíved mélyén érzed, hogy ez a helyes cselekvési mód, és hogy ez a legjobb mód. Ez a gondolat valójában meglehetősen érthető; nem mérlegelésből jött, és néha nem teljesen érted, miért kellene így cselekedned. Ez gyakran nem más, mint megvilágosítás a Szentlélektől. Ez leggyakrabban a tapasztalt emberekkel történik. A Szentlélek vezet arra, hogy azt tedd, ami a leghelyénvalóbb. Ez nem olyasmi, amiről gondolkodsz, inkább egy érzés a szívedben, amely rádöbbent arra, hogy így a legjobb csinálni, és szereted így tenni, anélkül, hogy tudnád miért. Ez talán a Szentlélektől jön. Az ember saját ötletei gyakran a gondolkodásból és a mérlegelésből származnak, és mindet meghamisítja a saját akarat; mindig arra gondol, milyen hasznot és előnyt jelent ez neki; minden tett, amit az ember elhatároz, magában hordozza ezeket. A Szentlélektől való vezetés azonban semmi esetre sem tartalmaz ilyen hamisításokat. Nagyon figyelni kell a Szentlélek megvilágosítására vagy vezetésére; főleg a kulcskérdésekben kell óvatosnak lenned annak érdekében, hogy felfogd. Azok az emberek, akik szeretik használni az agyukat, és akik szeretnek saját elgondolásaik szerint cselekedni, hajlamosak leginkább arra, hogy eltévesszék az ilyen vezetést vagy megvilágosítást. A megfelelő vezetők és dolgozók olyan emberek, akik birtokolják a Szentlélek munkáját, akik minden pillanatban odafigyelnek a Szentlélek munkájára, akik alávetik magukat a Szentléleknek, Istent félő szívük van, tekintettel vannak Isten szándékaira, és fáradhatatlanul törekednek az igazságra. Ahhoz, hogy eleget tegyél Istennek és helyesen tanúskodj Mellette, kötelességed végzésekor gyakran kell elmélkedned a motivációidon és a hamisításaidon, majd pedig próbáld megfigyelni, hogy a munka mekkora részét motiválják emberi ötletek, mennyi születik a Szentlélek megvilágosításából, és mekkora része van összhangban Isten szavaival. Folyamatosan és minden körülmények között figyelned kell, hogy szavaid és cselekedeteid összhangban vannak-e az igazsággal. A gyakori ilyen módon való gyakorlás Isten szolgálatának helyes pályájára helyez téged.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Az élettapasztalat során, bármi történjék is, meg kell tanulnod az igazságot keresni és alaposan fontolóra venni a dolgot Isten szavai és az igazság szerint. Ha tudod, hogyan kell olyan dolgokat tenni, amelyek teljes összhangban állnak Isten szándékaival, képes leszel elengedni a saját akaratodból fakadó dolgokat. Ha már tudod, hogyan kell Isten szándékaival egybehangzóan cselekedni, egyszerűen csak így kell tenned, mintha a természetes áramlattal úsznál – ha ily módon cselekszel, az rendkívül nyugodt és könnyű. Így cselekednek azok, akik értik az igazságot. Ha meg tudod mutatni az embereknek, hogy valóban hatékony vagy a kötelességed teljesítése során, és vannak elvek abban, ahogyan a dolgokat teszed, hogy az életfelfogásod valóban megváltozott, hogy sok jót tettél Isten kiválasztottjaiért, akkor olyasvalaki vagy, aki érti az igazságot, és biztosan emberi hasonlatossággal rendelkezel; és egészen bizonyosan van hatása annak, hogy eszed és iszod Isten szavait. Ha valaki egyszer valóban megérti az igazságot, képes lesz megkülönböztetni a különböző állapotait, képes lesz tisztán látni összetett dolgokat, és így tudni fogja, hogyan kell megfelelően gyakorolni. Ha valaki nem érti az igazságot és nem tudja tisztán látni a saját állapotát, akkor, ha fel akar lázadni önmaga ellen, nem fogja tudni, mi ellen vagy hogyan is lázadjon. Ha fel akarja adni saját akaratát, nem fogja tudni, mi a baj a saját akaratával, azt fogja gondolni, hogy a saját akarata egybecseng az igazsággal, és akár a Szentlélek megvilágosításának is tekintheti saját akaratát. Hogyan fogja egy ilyen ember feladni a saját akaratát? Nem lesz képes rá, és még kevésbé lesz képes fellázadni a hús-vér test ellen. Ezért, ha nem érted az igazságot, könnyen tévesen úgy értelmezheted a saját akaratodból eredő dolgokat, az emberi elképzelésekhez igazodó dolgokat, az ember saját jóságát, szeretetét, szenvedését és az ár megfizetését, mint ami helyes és összhangban áll az igazsággal. Hogyan tudnál tehát fellázadni ezek ellen az emberi dolgok ellen? Nem érted az igazságot és nem tudod, mit jelent az igazságot gyakorolni. Teljes sötétségben vagy és nem tudhatod, mit tegyél, ezért csak azt tudod tenni, amiről azt gondolod, hogy jó, ennek eredményeképp pedig egyes cselekedeteidben torzulások vannak. Ezek közül néhány az előírások követése miatt, néhány a lelkesedés miatt, bizonyos részük pedig a Sátán zavarása miatt történik. Ilyenek azok az emberek, akik nem értik az igazságot. Rendkívül kiszámíthatatlanok és menthetetlenül deviánsak amikor cselekednek, mindenféle pontosság nélkül. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, abszurd módon látják a dolgokat, épp ahogyan a nem hívők. Hogyan gyakorolhatnák ők az igazságot? Hogyan tudnák megoldani a problémákat? Az igazság megértése nem egyszerű dolog. Nem számít, milyen kiváló vagy csekély képességgel rendelkezik is valaki, még egy életen át tartó tapasztalást követően is korlátozott annak az igazságnak a mennyisége, amit meg tudnak érteni, ahogyan Isten igéjének azon mennyisége is korlátozott, amit meg tudnak érteni. A viszonylag tapasztaltabbak azok az emberek, akik értenek valamennyi igazságot, és legjobb esetben nem tesznek többé olyan dolgokat, amelyek ellenkeznek Istennel és nem tesznek többé egyértelműen rossz dolgokat. Lehetetlen számukra, hogy saját szándékaik meghamisítása nélkül cselekedjenek. Mivel az emberi lények normális gondolkodásúak és gondolataik nem feltétlenül mindig felelnek meg Isten szavának, elkerülhetetlen a szándékos hamisításuk. Az a fontos, hogy meg tudjuk különböztetni mindazokat a dolgokat, amelyek a saját akaratunkból erednek, illetve Isten szavával, az igazsággal és a Szentlélek megvilágosításával ellentétesek. Ehhez szorgalmasan kell dolgoznod azon, hogy megértsd Isten szavát; csak akkor lesz tisztánlátásod, ha érted az igazságot, és csak akkor tudod szavatolni, hogy nem teszel rosszat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)

Egyszerűen fogalmazva, tisztelni Isten nagyságát azt jelenti, hogy Isten a szívedben van, a szíved Istenen időzik, hogy nem feledkezel meg magadról azokban a dolgokban, amiket teszel, valamint nem próbálod önállósítani magad, hanem inkább engeded, hogy Isten vegye át az irányítást. Mindenben gondold azt: „Hiszek Istenben és követem Istent. Csupán egy kicsiny teremtett lény vagyok, akit Isten kiválasztott. El kell engednem a saját akaratomból származó nézeteket, ajánlásokat és döntéseket, és hagynom kell, hogy Isten legyen a Mesterem. Isten az én Uram, kősziklám, és a ragyogó fény, amely utat mutat mindenben, amit teszek. Az Ő szavai és vágyai szerint kell tennem a dolgokat, nem szabad magamat helyeznem az első helyre.” Ezt jelenti, ha Isten a szívedben van. Ha tenni akarsz valamit, ne cselekedj felindulásból vagy meggondolatlanul. Először gondolkodj el azon, mit mondanak Isten szavai, hogy Isten utálná-e a tetteidet, illetve, hogy tetteid összhangban vannak-e az Ő szándékaival. Szívedben először kérdezd magadat, gondolkodj és mérlegelj; ne legyél meggondolatlan. Aki meggondolatlan, az lobbanékony, és a forrófejűség, valamint az emberi akarat által motivált. Ha mindig meggondolatlan és lobbanékony vagy, az azt mutatja, hogy Isten nincs a szívedben. Akkor, ha azt mondod, hogy tiszteled Isten nagyságát, vajon ezek nem csupán üres szavak? Hol van a te valóságod? Nincs valóságod, és nem tudod tisztelni Isten nagyságát. Minden kérdésben úgy viselkedsz, mintha te lennél a birtok ura, mindent úgy teszel, ahogy te akarod. Ebben az esetben, ha azt mondod, hogy istenfélő szíved van, vajon az nem képtelenség? Becsapod az embereket ezekkel a szavakkal. Hogyan nyilvánul meg valójában az, ha egy embernek Istent félő szíve van? Úgy, hogy tiszteli Isten nagyságát. Annak konkrét megnyilvánulása, hogy tiszteli Isten nagyságát, az, hogy Istennek helye van a szívében – a legeslegelső helye. Szívében megengedi Istennek, hogy a Mestere legyen és megtartsa a hatalmat. Amikor valami történik, magát Istennek alávető szíve van. Nem meggondolatlan, nem lobbanékony, és nem cselekszik indulatosan; hanem inkább képes nyugodtan szembenézni a dolgokkal, és elcsendesedni Isten előtt, hogy keresse az igazságalapelveket. Attól függ, hogy Isten szava szerint vagy saját akaratod szerint cselekszel, illetve saját akaratodnak vagy Isten szavának engeded át az irányítást, hogy a szívedben van-e Isten. Azt mondod, Isten a szívedben van, de amikor valami történik, vakon cselekszel, hagyod, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, és félrelököd Istent. Vajon ez egy olyan szív megnyilvánulása, amelyben ott van Isten? Vannak olyan emberek, akik képesek imádkozni Istenhez, amikor valami történik, de ima után tovább töprengenek dolgokon és azt gondolják: „Azt hiszem, ezt kellene tennem. Azt hiszem, azt kellene tennem.” Mindig a saját akaratodat követed, és senkire sem hallgatsz, akárhogy is beszélgetnek veled. Vajon ez nem az istenfélő szív hiányának a megnyilvánulása? Mivel nem keresed az igazságalapelveket és nem gyakorlod az igazságot, amikor azt mondod, hogy tiszteled Isten nagyságát, és Istent félő szíved van, ezek csak üres szavak. Azok az emberek, akiknek a szívében nincs ott Isten, és akik képtelenek tisztelni Isten nagyságát, azok olyan emberek, akiknek nincs Istent félő szívük. Azok az emberek, akik képtelenek keresni az igazságot, amikor valami történik, és akiknek nincs Istennek alávetett szívük, azok mind olyan emberek, akik híján vannak lelkiismeretnek és értelemnek. Ha valakinek tényleg van lelkiismerete és értelme, akkor, ha valami történik, természeténél fogva képes lesz az igazságot keresni. Először azt kell gondolnia: „Hiszek Istenben. Azért jöttem, hogy Isten üdvösségét keressem. Mivel romlott beállítottságom van, mindig úgy kezelem magam, mint az egyedüli tekintélyt, bármit is teszek; mindig Isten szándékai ellen fordulok. Bűnbánatot kell tartanom. Nem lázadhatok tovább így Isten ellen. Meg kell tanulnom, hogyan vessem alá magam Istennek. Keresnem kell, mit mondanak Isten szavai, és melyek az igazságalapelvek.” Ezek azok a gondolatok és törekvések, amelyek a normális emberi mivolt értelméből erednek. Ezek azok az alapelvek és az a hozzáállás, amellyel a dolgokat kellene tenned. Ha rendelkezel a normális emberi mivolt értelmével, akkor rendelkezel ezzel a hozzáállással; ha nem rendelkezel a normális emberi mivolt értelmével, akkor nem rendelkezel ezzel a hozzáállással. Ezért döntő fontosságú és nagyon fontos a normális emberi mivolt értelmével rendelkezni. Ez közvetlen kapcsolódik ahhoz, hogy az emberek megértsék az igazságot és elnyerjék az üdvösséget.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Az önfejű munkavégzés következményei

Az önfejűséggel másoknak és saját magunknak is ártunk