A vezetők és a dolgozók felelőssége (20.)

Tizenkettedik tétel: Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátását ezeken keresztül és tanuljon belőlük (Nyolcadik rész)

A legutóbbi összejövetelen befejeztük a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségi körével kapcsolatos beszélgetést. Összehasonlítottátok-e magatokat ennek a közlésnek a tartalmával? Elgondolkodtatok-e ezen a közlésen? Az Én közlésem meghallgatása után azok, akik szeretik az igazságot, valamint azok, akiknek van igazságérzetük és némi emberi mivoltuk, képesek gyakorolni néhány igazságot, miután megértették azokat. Először is össze tudják vetni az általuk megértett igazságokat a saját helyzetükkel, meg tudják vizsgálni magukat az igazság fényében, be tudják azonosítani a problémáikat, majd fel tudják használni a valós életben valamint a kötelességek végzése közben előforduló dolgokat és környezeteket e problémák megoldására. Tekintettel az általuk megértett igazságokra, fokozatosan felfogják azokat az alapelveket, amelyeket az embereknek gyakorolniuk kell és be kell tartaniuk. Egyrészt mélyebb megértésre és ismeretre tesznek szert önmagukról, másrészt pedig gyakorlatiasabban és pontosabban megértik, hogy valójában mit mond és mit tartalmaz az igazság. Azoknál viszont, akik nem szeretik az igazságot és idegenkednek tőle, függetlenül attól, hogy mennyi igazságot hallanak, nincs semmiféle tudatosság vagy változás. Az állapotuk, a hozzáállásuk a kötelességük végzése során, a céljaik, amelyekre törekednek, az életmódjuk és a viselkedési elveik egyáltalán nem változnak. Továbbra is úgy cselekszenek, ahogyan kedvük tartja, és úgy élnek, ahogyan nekik tetszik; ezek az igazságok nincsenek rájuk hatással, és arra sem képesek, hogy önvizsgálatra és önmaguk megismerésére késztessék őket annyira, hogy meggyűlöljék önmagukat. Ha nem képesek eljutni arra a pontra, hogy meggyűlöljék önmagukat, akkor biztosan nem tudnak igazi bűnbánatra jutni. Igazi bűnbánat nélkül nincs valódi belépés; valódi belépés nélkül pedig biztosan nincs beállítottságbeli változás. Ezért sokan, akik már sok éve hisznek Istenben, bár össze is gyűlnek, kötelességeket is végeznek, hosszú évek óta hallgatnak prédikációkat, és gyakran érintkeznek a testvérekkel, nem értik meg önmagukat, nem mutatnak változást, az Istenbe vetett hitük pedig egyáltalán nem növekszik. Istent a kezdeti elképzeléseikkel és képzelődéseikkel, valamint az áldások megszerzésének szándékával és vágyával követik. Mindegy, hány éve hisznek már Istenben, az Istenben való hittel kapcsolatos nézőpontjaik, a dolgokról alkotott nézeteik, a törekvési módszereik és azok a célok, amelyeket hajszolnak, valamint a kötelességeik végzése során tanúsított hozzáállásuk egyáltalán nem változott. A jelenlegi feltárulásaik és a megnyilvánulásaik, amelyeket megélnek, annak eredményei, hogy nem törekszenek az igazságra. A vezetők és a dolgozók felelősségi körei közül tizenkettőről beszélgettünk, ennek ellenére egyes vezetők és dolgozók viselkedése egyáltalán nem változott. A kötelességeik végzése során tanúsított és Isten követelményeihez való hozzáállásuk egyáltalán nem változott. A közlés tartalma arra szolgált, hogy emlékeztesse, felügyelje és ösztönözze azokat, akik aránylag törekszenek az igazságra, valamint azokat, akik rendelkeznek némi emberi mivolttal, és akiknek a lelkiismeretében van egy kis tudatosság. Azonban némelyekre, akik hajthatatlanabbak, ravaszabbak, és egyáltalán nem fogadják el az igazságot, semmilyen hatással nem volt. Miért van ez? Azért, mert ezeknek az embereknek az igazsághoz való hozzáállása ellenálló és utálkozó. Nem számít, mennyi igazságot közölnek velük, a hozzáállásuk ugyanaz marad: „Mindenesetre teszem a kötelességemet és követem Istent; őszintén Istenért áldozom magam. Mindegy, hogyan viselkedem, amíg a végsőkig kitartok, addig áldásokat nyerhetek!” Van ebben a fajta gondolkodásban bármi észszerűség? Teljességgel javíthatatlanok és szégyentelenek, nem igaz? Hát nem csökönyösség ez, és a megbánás elutasítása, bármi történjék is? (De igen.)

A vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségi köre a következő: „Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátását ezeken keresztül és tanuljon belőlük”. Korábban tizenkét pontra osztottuk fel az e felelősségi körrel kapcsolatos beszélgetésünket. E tizenkét pont tartalma főként arra irányul, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak hogyan kell foglalkozniuk ezekkel a problémákkal, és hogyan kell és kezelniük őket, amikor olyan különféle típusú emberek, események és dolgok jelennek meg a gyülekezetben, amelyek akadályozásokat és zavarásokat okoznak, annak érdekében, hogy olyan hatást érjenek el, amivel megvédik Isten házának munkáját és a gyülekezet normális rendjét, eleget téve ezáltal a vezetők és a dolgozók betöltendő szerepeinek, valamint elvégzendő felelősségi köreinek. A vezetők és a dolgozók e felelősségi körébe tartozó valamennyi kérdésről részletesen beszélgettünk, közölve mindegyiknek néhány konkrét megnyilvánulását, és idéztünk néhány konkrét példát. A közölt tartalom alapelvek tekintetében meglehetősen gyakorlatias. Noha a felhozott példák talán nem fednek le mindent, a különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatos lényegi problémákról világosan beszélgettünk. Különösen nektek, vezetőknek és dolgozóknak kell megértenetek az igazságnak ezt az aspektusát, hogy megoldhassátok a gyülekezetben felmerülő különböző problémákat. Először is a közölt tartalomban meg kell találnotok azokat a szavakat, amelyek a problémák lényegét boncolgatják, és összefüggésbe kell hoznotok azokat a problémákkal. A problémák lényegének megértése megkönnyíti a hozzájuk tartozó megoldások megtalálását és a problémák igazságalapelvek szerinti megoldását. A probléma lényegének megértése döntő fontosságú annak megoldása előtt. Amint megérted a probléma lényegét, meg kell értened és fel kell fognod a probléma kezelésének alapelveit is. Elengedhetetlen mindkét aspektus: az egyik a probléma lényege, a másik pedig az ilyen problémák megoldásának alapelvei. Ezek olyan dolgok, amelyekkel a vezetőknek és a dolgozóknak tisztában kell lenniük. Kizárólag e két alapelv felfogása révén tudsz pontosan megoldani minden problémát, és tudod megfelelően kezelni a különböző problémákban érintett embereket, eseményeket és dolgokat, ahelyett, hogy előírásokat alkalmaznál és aránytalanul felnagyítanád a problémákat. Jelenleg, amikor egyes vezetők és dolgozók bizonyos problémákat kezelnek, részben csupán előírásokat követnek, részben pedig nem fogják fel a problémák lényegét, így könnyen igazságtalanul bánnak az emberekkel, és eltéréseket okoznak. Ez megköveteli a problémák részleteinek, sajátosságainak és összefüggéseinek világos megértését. Emellett fontos megnézni az ember következetes viselkedését, hogy meghatározzuk, pontosan melyik kategóriába tartozik. Csakis ezen aspektusok elsajátításával lehet alapelvek szerint kezelni a problémákat. Egyes vezetők és dolgozók a munkavégzésük során csak előírásokat alkalmaznak a problémákra, és aránytalanul felnagyítják azokat, miközben nem képesek átlátni az érintettek tényleges lényegét, hogy azok jó vagy rossz emberek-e, hogy a viselkedésük szokásszerű-e, vagy csupán alkalmi kihágás. Nem képesek tisztán látni ezeket az aspektusokat, ezért nagyon hajlamosak arra, hogy hibát kövessenek el. Ilyen esetekben, ha a gyülekezet szavazást tud tartani, azzal hatékonyan elkerülhet néhány hibát. Az ilyen eltérések és hibák jelenléte a vezetők és a dolgozók munkájában nagyon világosan megmutathatja, hogy van-e tisztánlátásuk, és az alapelvek szerint kezelik-e az ügyeket. Azt is felfedi, hogy a vezetők és a dolgozók rendelkeznek-e az igazságvalósággal. Ha egy vezető vagy dolgozó, aki már sok éve hisz Istenben, nem tudja kezelni ezeket a valós problémákat, az elég bizonyíték arra, hogy ez a vezető vagy dolgozó nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik.

Miután megértettük a vezetők és a dolgozók által végrehajtandó felelősségeket, a követendő alapelveket, valamint a munkájuk hatókörét, vissza kell térnünk a beszélgetés e szakaszának témájához: a hamis vezetők leleplezéséhez. Ez a fő téma. Ami a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségi körét illeti, a mai beszélgetés témája azok a területek, amelyeken a hamis vezetők elhanyagolják a felelősségüket, és azok a megnyilvánulásaik, hogy nem végeznek valódi munkát. Először is olvassuk el a tizenkettedik felelősségi kör tartalmát. (Tizenkettő: „Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátását ezeken keresztül és tanuljon belőlük”). A tizenkettedik felelősségi kör a munka három olyan aspektusát említi egyértelműen, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük. Hogyan kapcsolódik ez a hamis vezetők leleplezéséhez? (Először is meg kell értenünk a vezetők és a dolgozók számos felelősségét ebben a munkában. Majd összehasonlítjuk, hogy lássuk, eleget tettek-e a hamis vezetők ezeknek a felelősségeknek, és melyek a hamis vezetők megnyilvánulásai; viszonylag pontos, ha e mérce szerint mérjük őket.) Így van. Nem úgy ismered fel, hogy valaki hamis vezető-e vagy sem, hogy a szemeddel megnézed az arcát és látod, hogy az arcvonásai jók-e vagy gonoszak, és nem is úgy, hogy megnézed, külsőleg mennyit szenvedett, vagy mennyit rohangált. Inkább azt kell megnézned, hogy eleget tesz-e a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, és hogy képes-e használni az igazságot a valós problémák megoldására. Ez az egyetlen pontos mérce, amely alapján értékelni lehet őt. Ez az alapelv annak boncolgatására, felismerésére és megállapítására, hogy valaki hamis vezető-e. Az értékelés csak ily módon lehet igazságos, alapelveknek megfelelő, az igazsággal összhangban lévő, és mindenkivel szemben tisztességes. Annak, hogy valakit hamis vezetőként vagy hamis dolgozóként jellemezzünk, elegendő tényen kell alapulnia. Nem szabad, hogy egy-két incidensen vagy vétségen alapuljon, a romlottság átmeneti feltárulását pedig még kevésbé lehet alapul venni hozzá. Az egyetlen pontos mérce, amely alapján valakit jellemezni lehet, az, hogy képes-e valódi munkát végezni és az igazságot használni a problémák megoldására, valamint hogy rendes ember-e, olyasvalaki-e, aki szereti az igazságot és alá tudja vetni magát Istennek, és hogy rendelkezik-e a Szentlélek munkájával és megvilágosításával. Csakis e tényezők alapján lehet valakit helyesen hamis vezetőként vagy hamis dolgozóként jellemezni. Ezek a tényezők azok a mércék és alapelvek, amelyek alapján értékelni lehet és meghatározható, hogy valaki hamis vezető vagy hamis dolgozó-e.

A vezetők és a dolgozók által a tizenkettedik felelősségi körön belül elvégzendő három feladat

I. Az akadályozásokat és zavarásokat okozó különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása

A vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségi köre három feladatot, vagyis három lépést foglal magában. Ha követjük ezt a három lépést e munka elvégzéséhez, akkor betartjuk e munka alapelveit, és eleget tettünk e munka felelősségeinek. Mi ez a három feladat? (Először is, az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása. Másodszor, ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása. Harmadszor pedig az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátását ezeken keresztül és tanuljon belőlük.) Ebből a három feladatból állnak a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben támasztott követelmények a tizenkettedik felelősségi körben. Kezdjük azzal, hogy az első követelmény a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben az, hogy azonnal és pontosan azonosítsák az Isten munkáját és a gyülekezeti életet akadályozó és megzavaró különféle embereket, eseményeket és dolgokat. Ez azonnali és pontos azonosítás, nem pedig lomha és érzéketlen reakció, s nem is vak és hanyag jellemzés – a meggondolatlan jellemzések elfogadhatatlanok. Egyes vezetők és dolgozók rossz képességük és zavarodottságuk okán jelentéktelen dolgok miatt meggondolatlanul megmetszik és kioktatják az embereket, önkényes jellemzéseket alkotnak, és vakon, az alapelvekhez való ragaszkodás nélkül határoznak meg dolgokat. Az ilyen módon történő munka megszegi az igazságalapelveket. Ezért Isten házában a vezetőknek és a dolgozóknak legalább arra képesnek kell lenniük, hogy tisztán lássák a különféle embereket, eseményeket és dolgokat. Csak tisztánlátás révén tudják azonnal és pontosan beazonosítani a gyülekezetben felmerülő különböző problémákat. Mi az első követelmény ahhoz, hogy valaki elérje a különféle emberek, események és dolgok felismerésének képességét? Először is, szükséges megérteni Isten követelményeit a különböző típusú emberekkel szemben, valamint azt, hogy Isten hogyan határozza meg a különböző embereket és a bennük kialakuló különböző állapotokat. Ezen kívül fontos boncolgatni, hogyan keletkeznek a különböző negatív állapotok, és mik a gyökereik. Továbbá meg kell érteni a különféle emberek, események és dolgok Isten munkájára és a gyülekezet normális rendjére gyakorolt hatását. Mi az alapja annak, hogy teljesüljenek ezek a feltételek? Mindenekelőtt milyen munkát kell a vezetőknek és a dolgozóknak felvállalniuk? Ha a vezetők és dolgozók mindig gőgösen távolságtartók, bürokrataként viselkednek, és nem érintkeznek a testvérekkel, nem fogják fel a testvérek különféle állapotait, nincs szoros kapcsolatuk a különböző típusú emberekkel, és nincs róluk részletes megfigyelésük és mélyreható megértésük, az vajon elfogadható? Ez biztosan nem elfogadható. Egyes vezetők és dolgozók gyakran elrejtőznek a szobájukban, a lelki áhítatot és a tapasztalati bizonyságtételeket tartalmazó cikkek írását használva ürügyként arra, hogy figyelmen kívül hagyják a gyülekezet munkáját és ne fogják fel azt. A felszínen úgy tűnik, a gyülekezet ügyein dolgoznak, miközben a szobájukban rejtőznek, valójában azonban már elzárkóztak a gyülekezet munkájától és Isten választott népétől. Megoldhatja-e az efféle munkavégzés azokat a problémákat, amelyek jelen vannak a különféle gyülekezeti munkáknál? Segíthet-e Isten választott népének jól végezni a kötelességeit? Amikor a szobájukban rejtőznek, hogy bizonyságtételes cikkeket írjanak, vajon Isten munkáját tapasztalják? Ezért ez a megközelítés helytelen. A tizenkettedik felelősségi kör szerint a vezetők és a dolgozók első feladata az, hogy Isten szavai és az igazság alapelvei alapján azonnal azonosítsák a különféle embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Egyesek ezt kérdezik: „Csak azért kell a vezetőknek és a dolgozóknak mélyen belefolyniuk a gyülekezeti életbe, hogy azonnal és pontosan azonosítani tudják az akadályozó és zavarást okozó embereket, eseményeket és dolgokat?”. Helyes ez a felfogás? (Nem.) Ez eltorzult felfogás. A vezetőknek és a dolgozóknak megfelelő hozzáállással és szemlélettel kell viszonyulniuk a munkájukhoz, és az alapok szintjén is mélyen el kell merülniük. Csak így tudják azonnal és pontosan azonosítani és megoldani a problémákat. Ha nem mélyednek el az alapok szintjén, és nem élnek együtt Isten választott népével, akkor nagyon nehéz lesz minden problémát azonosítani a gyülekezeti munkában. Ha csak akkor tudnak néhány problémát megoldani, miután az emberek beszámoltak ezekről és megoldásokat kerestek, akkor nagyon korlátozott lesz ennek a munkának a hatása. A vezetők és a dolgozók munkavégzésének leginkább téves módja az, ha elzárkóznak és zárt ajtók mögött dolgoznak, mint az ókori tudósok, akik teljes mértékben a bölcsek könyvei tanulmányozásának szentelték magukat, és nem fordítottak figyelmet a külső dolgokra. Ez a hozzáállás és életmód a vezetők és a dolgozók esetében elfogadhatatlan. Egyedül maradsz a szobádban, prédikációkat hallgatsz, Isten szavait olvasod, szellemi áhítatokat jegyzetelsz, és prédikációkat írsz, de vajon néhány doktrína és szó elsajátítása azt jelenti, hogy érted az igazságot? Azt jelenti, hogy megérted az emberek tényleges helyzeteit és valódi állapotait, amelyeket az igazság leleplez? (Nem.) Ezért, noha a lelki áhítattal teli élet nélkülözhetetlen a vezetők és dolgozók munkájában, a legfontosabb az, hogy helyes munkamódszerekkel és életmóddal rendelkezzenek.

II. A gonosz emberek haladéktalan megállítása és korlátozása

A vezetőkkel és a dolgozókkal szemben a tizenkettedik felelősségi körben lefektetett második követelmény az, hogy amikor azonosítják a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró különféle embereket, eseményeket és dolgokat, képesek legyenek az azonnali és pontos ítéletalkotásra. Világosan fel kell ismerniük a különféle emberek és események természetét, és meg kell érteniük, azok hogyan befolyásolják a gyülekezeti életet, hogy fenyegetik-e, megzavarják-e vagy szabotálják-e Isten választott népének állapotát, életbe való belépését és kötelességvégzését, továbbá befolyásolják-e az emberek kötelességvégzését – a vezetőknek és a dolgozóknak azonnal és pontosan kell megítélniük és értékelniük ezeket a dolgokat. Ez a vezetők és dolgozók felelőssége. Ha nincs meg ehhez az eszük, és nem rendelkeznek a megfelelő képességgel, akkor képtelenek lesznek a gyülekezet munkáját végezni. Ezenkívül a vezetőknek és a dolgozóknak éles reakcióval és tisztánlátással kell rendelkezniük a különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal szemben. Például, amikor viták merülnek fel a gyülekezetben, és különböző akadályozások és megzavarások történnek, akkor nem tudod azonosítani a problémát, és jelentéktelennek gondolod, aminek következtében sok ember érintetté válik, és nem végzi jól a kötelességeit. Hát nem érzéketlen és vak az ilyen vezető vagy dolgozó? (De igen.) Ez a vezetőkkel és a dolgozókkal kapcsolatos probléma. Mit kellene tenned, ha felfedezed, hogy valaki akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját? Először is meg kell állapítanod a probléma súlyosságát, valamint értékelned kell és meg kell ítélned az ilyen emberek lényegét, valamint az ilyen dolgok hatását és következményeit a gyülekezeti munkára és a gyülekezeti életre. Mi legyen az ilyen ítélet alapja? Isten szavain és az igazságon kell alapulnia. Egyesek azt kérdik: „Hogyan alapozod Isten szavaira? Én ezt üres beszédnek tartom”. Valójában ez nem üres beszéd. Miért mondom ezt? Amikor ilyen dolgokkal találkozol, vagy ilyeneket látsz vagy hallasz, egyszerűen össze kell hasonlítanod őket az Isten szavai által feltárt problémákkal. Nézd meg, Isten szavai hogyan leplezik le és boncolgatják az ilyen embereket és ügyeket, és Ő hogyan jellemzi ezeket a problémákat, például hogyan leplezi le a hamis vezetőket és az antikrisztusokat, vagy hogyan leplezi le a különböző emberek romlott beállítottságait és hasonlókat. Ezután a szavai alapján összehasonlítod és boncolgatod ezeket a dolgokat, végül pedig a testvérekkel folytatott beszélgetés és a saját megfigyeléseid révén pontos értékelést és jellemzést tudsz adni a látott emberekről, eseményekről és dolgokról, és ezekhez tartozó megoldásokat fogalmazol meg. Hogyan kell kezelni azokat, akiket úgy határoztak meg, hogy a különféle akadályozó és megzavaró emberek közé tartoznak? Nemcsak le kell leplezni és boncolgatni kell őket, hogy segítsünk az embereknek felismerni őket, hanem meg is kell állítani és korlátozni kell őket, azokat pedig, akik az ismételt figyelmeztetések ellenére javíthatatlanok maradnak, el kell takarítani. Mik azok a módszerek és konkrét megközelítések, amelyekkel meg lehet állítani és korlátozni lehet őket? (A megmetszésük és figyelmeztetésük.) A metszés jó módszer? (Igen.) A tetteik leleplezése, a legkirívóbb problémáikra való rámutatás, a lényegük boncolgatása valamint a figyelmeztetésük – hát nem megvalósítható módszerek mindezek? Természetesen a legfontosabb dolog az, hogy felolvassuk nekik Isten szavait, és Isten szavait használjuk alapul a meggyőzésükre és a boncolgatásukra. Ha nem fogadják el az igazságot, és hajthatatlanul elutasítják, hogy beismerjék a hibáikat, akkor szigorúbb intézkedésekre van szükség. Először részesítsd figyelmeztetésben őket, majd használd az egyház adminisztratív rendeleteit a korlátozásukra, nem engedve, hogy vakmerően vétségeket kövessenek el, és megzavarják a testvéreket. Meg is kell metszeni, majd felügyelni kell őket. Ezek szükséges módszerek, mind a gyülekezeti munka jó elvégzését és az emberek megmentését biztosítják, a helyes útra terelve őket. E módszerek alkalmazása biztosan jó eredmények eléréséhez vezet. Mindenekelőtt használjátok az emberek által megértett igazságot, hogy meggyőzzétek és leleplezzétek őket, boncolgatva a beállítottságukat és a lényegüket, leleplezve tetteik természetét valamint az általuk okozott súlyos következményeket – ez a minimum, amit az emberek megtehetnek. A következő lépés az, hogy boncolgassátok és ismerjétek fel őket Isten szavai alapján, és annak megfelelően jellemezzétek őket. Ha hallgatnának a tanácsra, elfogadnák azt és megtérnének, természetesen az lenne a legjobb. Ha viszont nem fogadják el, és folytatják a gyülekezet munkájának megzavarását, akkor mi a teendő? Ebben az esetben nincs szükség udvariasságra. Isten házának vannak adminisztratív rendeletei, és ezen a ponton az illetőt meg kell állítani és korlátozni kell Isten házának adminisztratív rendeletei szerint. Ha az illető csekély érettségű új hívő, aki nem érti az igazságot, akkor szeretettel lehet neki segíteni; közölheted vele az igazságot, hogy segítsd megismerni önmagát. Azokat, akik el tudják fogadni az igazságot és meg tudnak térni, nem kell megállítani, korlátozni vagy megmetszeni. Ha nem fogadják el az igazságot, akkor nem arról van szó, hogy sekélyes az alapjuk vagy csekély az érettségük, és nem értik az igazságot; ez az emberi mivoltukkal kapcsolatos probléma. Az ilyen embereknél adminisztratív irányítást és adminisztratív büntetést kell alkalmazni, hogy megállítsátok és korlátozzátok őket. Az elért végső hatás a gyülekezeti munka és a gyülekezeti élet normális rendjének fenntartása, lehetővé téve, hogy a gyülekezeti élet rendben folyjon. Ezt nevezik a dolgok megfordításának, és ez az a hatás, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak a munkájukban el kell érniük. Csak akkor tesznek eleget felelősségüknek, ha ezt a hatást érik el. Ha a vezetők és a dolgozók bármilyen felmerülő problémát figyelmen kívül hagynak, és csupán felületesen, néhány szóval és doktrínával reagálnak, vagy egyszerű módon, csupán néhány szóval dorgálják és metszik meg azokat, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, az vajon meg tudja oldani ez a problémát? Ez nemcsak hogy nem tudja megoldani a problémát, hanem még nagyobb káoszhoz is vezet a gyülekezetben – a legtöbb ember elveszti a kötelességei elvégzéséhez szükséges akaratot, és különböző mértékben zavarttá válik, ami hatással van a kötelességvégzésére. Eleget tettek-e az ilyen vezetők és dolgozók a felelősségüknek? (Nem.) Ez azt mutatja, hogy ezek a vezetők és dolgozók nem kompetensek a munkájukban.

III. A gonosz emberek gonosz tetteinek leleplezése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátását és levonja a tanulságot

A harmadik követelmény a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségi körén belül az, hogy amikor a gonosz emberek által okozott akadályozásokkal és zavarásokkal foglalkoznak, a vezetőknek és dolgozóknak Isten választott népével együtt kell enniük és inniuk Isten szavait, hogy elgondolkodjanak önmagukon és megismerjék önmagukat, és valódi fordulatot tegyenek. Képesnek kell lenniük arra, hogy rávezessék Isten választott népét az igazságvalóságba való belépésre, a romlott beállítottságaik levetésére, valamint arra, hogy elérjék Isten követését, az Istennek való alávetettséget, és tanúságot tegyenek Isten mellett. Csak ez a fajta munka felel meg Isten szándékainak. Egyrészt azok a vezetők és dolgozók, akik ilyen módon dolgoznak, képesek megoldani a problémákat, és képesek munka közben felvértezni magukat az igazsággal. Emellett azáltal, hogy közlik az igazságot a problémák megoldása érdekében, segítenek a testvéreknek megérteni az igazságot, hogy megtudják, hogyan gondolkodjanak el önmagukon és ismerjék meg önmagukat, hogyan vessék le romlott beállítottságaikat, hogyan végezzék jól a kötelességeiket, hogyan ismerjék fel és kezeljék az embereket, hogyan jussanak el Isten követésére és az Istennek való alávetettségre, hogyan ne korlátozzák őket mások, és hogyan legyenek képesek szilárdan megállni a bizonyságtételükben. Ez a vezetők és a dolgozók kötelességeinek megfelelő elvégzése; ez az az alapelv, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak gyakorolniuk kell a problémák megoldására, miközben a gyülekezet munkáját végzik. Bármilyen problémák merülnek is fel a gyülekezetben, a vezetőknek és a dolgozóknak mindenekelőtt az igazságot kell keresniük, fel kell fogniuk Isten szándékait, és együtt kell keresniük Isten vezetését. Ezután keresniük kell Isten vonatkozó szavait, hogy megoldják a különféle fennálló problémákat. A problémák megoldása során a vezetőknek és a dolgozóknak többet kell beszélgetniük a testvérekkel Isten vonatkozó szavairól, és Isten szavai alapján kell megérteniük a problémák lényegét. Azt is el kell érniük, hogy Isten választott népe beszéljen a saját megértéséről, hogy felismerjék ezeket a problémákat. Amint a többség képes ugyanarra a megértésre és közös megegyezésre jutni, a problémák könnyebben megoldhatóvá válnak. A problémák megoldása során ne meséld el állandóan újra meg újra az eseményeket, ne kutass apró részletek után, illetve ne hibáztasd a problémákban érintett embereket. Kezdetben ne a kisebb ügyekre összpontosíts; ehelyett közöld világosan az igazságot, mivel az fogja feltárni a problémák természetét. Csakis ez a megközelítés segít Isten választott népének abban, hogy megtanulja felismerni a problémákat Isten szavai alapján, tisztánlátást nyerjen a megjelenő emberekről, eseményekről és dolgokról, és gyakorlati tanulságokat vonjon le ezekből. Azt is lehetővé teszi számukra, hogy összehasonlítsák a valós élettel azokat a szavakat és doktrínákat, amelyeket általában megértenek, és ezáltal képessé váljanak arra, hogy igazán megértsék az igazságot. Hát nem ez az, amit a vezetőknek és a dolgozóknak tenniük kellene? Isten választott népét az igazságvalóságba való belépésre vezetni elsősorban azt jelenti, hogy az igazságot használjuk Isten választott népe elképzeléseinek és képzelődéseinek, valamint romlott beállítottságainak feloldására. Ez a megközelítés hozza a legjobb eredményeket. Minél inkább képesek a vezetők és a dolgozók az igazságot használni a problémák megoldására, Isten választott népe annál könnyebben tudja megérteni az igazságot. Így tudni fogják, hogyan gyakorolják és alkalmazzák Isten szavát a való életben. Ha a vezetők és dolgozók gyakran vezetik Isten választott népét a tényleges problémák megoldására, akkor képesek lesznek bevinni Isten választott népét az igazságvalóságba, és egyúttal beépíteni Isten szavát a mindennapi életükbe. Egyesek azt kérdik: „Ez a követelmény nem támaszt túlságosan nagy igényeket a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben? Hogyan lehet ennyi megértésünk?” Korábban talán nem volt, de vajon nem tanulhatsz és gyakorolhatsz, hogy elérd ezt az eredményt? Ez az a mód, ahogyan Isten munkája a vezetőket és a dolgozókat, valamint Isten választott népét az igazságvalóságba való belépésre képezi. Ha nem tudod, hogyan, akkor megtanulhatod és gyakorolhatod. Mindegy, milyen problémák merülnek fel, meg kell tanulnod elgondolkodni magadon és megismerni önmagadat Isten szavai alapján; ez a gyakorlás folyamata. Miután néhányszor gyakoroltál és eredményeket értél el, lesz utad és tudni fogod, hogyan gyakorold az igazságot. Amikor Isten munkálkodni kezd, ez az az út, amelyen Ő vezeti az embereket, hogy megtanuljanak belépni az igazságvalóságba. A vezetőknek és a dolgozóknak gyakran kell kommunikálniuk a testvérekkel, együtt kell szembenézniük a problémákkal, együtt kell megoldaniuk a problémákat, és jól kell végezniük a gyülekezet munkáját. Hogyan kellene a gyülekezetvezetőknek Isten választott népét vezetniük? A fő módja az, hogy Isten választott népét arra vezessék, hogy a valós életben azonosítsák és megoldják a problémákat, hogy a valós életben gyakorolják és tapasztalják meg Isten szavát, hogy Isten választott népe ne csak az igazság gyakorlására legyen képes, hanem arra is, hogy felismerje a negatív dolgokat és a negatív embereket – a hamis vezetőket, a hamis dolgozókat, a gonosz embereket, az álhívőket és az antikrisztusokat. A különféle emberek felismerésének célja a problémák megoldása. Csakis akkor haladhat zökkenőmentesen a gyülekezet munkája, és csak akkor valósulhat meg Isten akarata a gyülekezetben, ha alaposan feloldják a gonosz emberek és antikrisztusok által okozott zavarásokat. Ugyanakkor a gonosz emberekkel való foglalkozás figyelmeztetésként is szolgál a hibák elkövetésének, illetve a gonosz tetteknek az elkerülésére, lehetővé téve, hogy az ember elérje az istenfélelmet és a rossz kerülését. Ekképp nemcsak a kötelességedet teljesíted és életbe való belépést nyersz, hanem az igazságot is megérted, és belépsz az igazságvalóságba. Hát nem két legyet ütsz így egy csapásra? Ha megérted az igazságot és képes vagy megoldani a problémákat, az azt bizonyítja, hogy rendelkezel azzal a képességgel, hogy vezető vagy dolgozó legyél, és megfelelsz az Isten házában való művelés követelményeknek; ezért az élre kell állnod és kalauzolnod kell a testvéreket abban, hogy a valós életben megtanulják felismerni a különféle embereket, eseményeket és dolgokat; hogy elérjék az igazság megértését; hogy tudják, hogyan bánjanak a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró mindenféle emberekkel; hogy tudják, hogyan gyakorolják az igazságot, hogyan kezeljék alapelvek szerint a különféle embereket, és hogyan közöljék az igazságot a problémák megoldására. Ez a te felelősséged. Azáltal, hogy így gyakorolsz, belépsz Isten szavainak valóságába. Tanulságokat fogsz levonni, tisztánlátásra teszel szert, és megérted Isten szándékait minden olyan ügyben, amellyel a valós életben találkozol, gyakorlati alapelveid lesznek abban, ahogyan az ügyeket kezeled, az emberekkel bánsz, és a kötelességeidet végzed. Ily módon képes leszel gyakorolni az igazságot. Isten követelménye az emberekkel szemben az, hogy ilyen eredményeket érjenek el. Ezért, nem számít, milyen dolgok adódnak, mindig le kell vonnod a tanulságot, és tisztánlátásra kell szert tenned; nem hagyhatod ezeket elillanni, és egyetlen lehetőséget sem szalaszthatsz el a neked szóló tanulság levonására és a tisztánlátás kifejlesztésére. Mivel az a helyzet, hogy valami megtörtént, nem szabad negatív, hibáztató hozzáállással megközelítenünk; ehelyett pozitív hozzáállással kell szembenéznünk azzal. Hogy lehet ezt megtenni? Úgy, hogy keressük az igazságot a probléma megoldása érdekében. Minden embernek romlott beállítottsága van, az emberi mivoltuk pedig lehet jó vagy gonosz, hogyne adódnának hát problémák, amikor az emberek összegyűlnek? Milyen kellene, hogy legyen a hozzáállásod, tekintve, hogy Isten ezt a környezetet alakította ki számodra, hogy ilyen embereket mutatott neked, ilyen eseményeket és dolgokat, amelyek körülötted történnek? Hála Istennek, hogy ezeket a különböző problémákat eléd tárta. Ő lehetőséget ad neked, hogy gyakorolj és tanulságokat vonj le, valamint belépj az igazságvalóságba. Vezetőként vagy dolgozóként meg is kell köszönnöd Istennek, hogy ilyen lehetőséget ad neked. Nem számít, milyen problémákkal találkozol, rá kell vezetned a testvéreket, hogy veled együtt megtanuljanak tisztán látni, tanulságokat levonni és felismeréseket szerezni. Ezenkívül rá kell vezetned őket, hogy veled együtt elgondolkodjanak és megértsék, milyen elképzeléseik és képzelődéseik vannak az embereknek az adott problémával kapcsolatban, milyen eltorzult nézetek léteznek, milyen tanulságokat vontak le abból, hogy szembesültek ezzel az üggyel, milyen téves elképzeléseket és nézeteket oldottak fel, és végső soron milyen igazságokat értettek meg. Az embernek így kell megtapasztalnia Isten munkáját, egyetlen ügyről sem maradva le. Ha már több éve tapasztalod Isten munkáját, és sok problémát megoldottál, látni fogod, hogy Isten minden szava az igazság, és teljes mértékben képes megtisztítani az embereket, és megmenteni őket a Sátán befolyásától. Amikor az emberek megértik és elnyerik az igazságot, látni fogják, hogy Isten szavai teljesen beteljesedtek és megvalósultak. Amikor Isten választott népe képes gyakorolni és megtapasztalni Isten szavait, akkor majd be fogja tudni építeni Isten szavait a valós életébe, helyesen alkalmazni Isten szavát az emberek és a dolgok szemlélésére, valamint Isten szavához mérni az embereket és mindazt, amit tesz, ahelyett, hogy arra hagyatkozna, amit lát vagy amit érez, az elképzeléseire és képzelődéseire pedig végképp nem. Amint megtanulták ezeket a leckéket, könnyebbé válik számukra Isten szavai szerint élni, és gyakran élhetnek Isten jelenlétében. Ily módon a vezetők és a dolgozók a munkájukban teljesen megfelelnek a színvonalnak, a felelősségeiknek pedig eleget tesznek. Isten választott népe csak akkor érheti el ezeket a nyereségeket, ha a vezetők és a dolgozók alaposan végzik a munkájukat. Ha számos helyzetben, amellyel találkozol, nem tudod, hogyan vezesd rá a testvéreket a tanulságok levonására, és nem tudod felismerni a különféle embereket, eseményeket és dolgokat, akkor olyasvalaki vagy, aki vak: eltompult és nehéz felfogású zavarodott ember. Ilyen helyzetekkel szembesülve nemcsak túlterhelt leszel, és nem fogod tudni, hogyan kezeld őket, valamint alkalmatlan leszel erre a munkára, hanem ez hatással lesz a testvérek tapasztalataira is ezekkel az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatban. Ha helytelenül kezeled a dolgokat, nem végzel semmilyen munkát, egyetlen dolgot sem mondasz az igazság közlése érdekében, amit pedig közölnöd kellene, és nem tudsz semmi hasznosat vagy építő jellegűt mondani másoknak, akkor, amikor sokan ezekkel az akadályozásokat és zavarásokat okozó emberekkel, eseményekkel és dolgokkal szembesülnek, nemcsak hogy nem tudják majd elfogadni ezeket a dolgokat Istentől, nem fogják pozitívan és aktívan kezelni őket, és nem fognak tanulságokat levonni belőlük, hanem az Istennel szembeni elképzeléseik és óvatosságuk egyre súlyosabbá válik, ahogy a Vele szembeni bizalmatlanságuk és gyanakvásuk is. Hát nem ez a következménye annak, hogy a vezetők és a dolgozók híján vannak az igazságvalóságnak, és képtelenek a problémák megoldására használni az igazságot? Vajon ez nem annak a jele, hogy a vezetők és a dolgozók nem képesek tényleges munkát végezni? Nem végezted megfelelően a gyülekezet munkáját, nem teljesítetted az Istentől kapott megbízatást, nem tettél eleget a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, és nem vezetted ki a testvéreket a Sátán hatalma alól. Még mindig romlott beállítottságokban és a Sátán kísértéseiben élnek. Vajon nem késlelteted Isten választott népének életbe való belépését? Mélységesen ártasz az embereknek! Vezetőként vagy dolgozóként el kell fogadnod Isten megbízatását, hogy Isten elé vezesd a testvéreket, hogy Isten választott népe ehesse és ihassa Isten szavait, hogy elérjék az igazság megértését, és alapelvekkel végezzék a kötelességeiket, ezáltal növelve hitüket Istenben. Nemcsak nem gyakoroltál ily módon, hanem a gonosz emberek által okozott zavarásokat sem korlátoztad vagy oldottad meg, kárt okozva ezzel Isten választott népe életbe való belépésének. Miután sok éven át hittek Istenben, nemhogy nem haladtak előre és nem értették meg az igazságot, illetve nem ismerték meg Istent, hanem még sok elképzelést és félreértést is kialakítottak Istenről, mindennemű valódi alávetettség nélkül. Akkor valójában mindaz, amit tettél, nem Isten munkájának az akadályozása és megzavarása? Nemhogy nem vezetted Isten választott népét az igazságvalóságba, illetve nem óvtad meg, hanem még hagytad is, hogy gonosz emberek megzavarják, az antikrisztusok pedig félrevezessék és irányítsák őket. Vajon nem tettél olyan dolgokat, amelyek ártottak a saját népednek, az ellenségeidnek pedig kedvére voltak? Vajon nem a gonoszt segíted és támogatod? Olyan sokáig dolgoztál, azonban nemhogy nem értél el pozitív eredményeket, hanem még a testvérek és Isten közötti távolságot is egyre csak növelted, méghozzá olyannyira, hogy Isten választott népe évekig hitt Istenben anélkül, hogy megértette volna az igazságot, vagy tudta volna, hogyan ismerje fel a gonosz emberek akadályozásait és zavarásait, ami súlyosan befolyásolta az életbe való belépésüket. Mi itt a probléma? Vajon ez nem sok gonoszság elkövetése? Bármilyen munkát végeznek is a vezetők és a dolgozók, ha nem tudnak Isten követelményei szerint cselekedni, és nem tudják az igazságalapelvek szerint kezelni az ügyeket és megoldani a problémákat, az nemcsak rájuk, illetve csupán néhány emberre lesz hatással; hatással lesz a gyülekezet munkájára, Isten választott népe egészének életbe való belépésére a gyülekezetben, Isten választott népe kötelességvégzésének eredményeire, a királyság evangéliuma terjesztésének eredményeire, sőt még arra is, hogy Isten választott népe megmenthető-e, és bevihető-e Isten királyságába – ezek mind olyan területek, amelyekre ez hatással lehet. Egyesek hisznek Istenben, de hamis vezetőket és antikrisztusokat követnek, ami a vesztüket okozza. Pontosan úgy van ez, mint amikor a vallási körökben az embereket félrevezetik és irányítják a lelkipásztorok és a vének, aminek következtében nem képesek üdvözölni Istent az Ő visszatérésekor, hanem katasztrófába torkollnak. Mindez bizonyíthatóan igaz. Ezért a hamis vezetők és az antikrisztusok felismerésének képessége rendkívül hasznos Isten választott népe életbe való belépése szempontjából!

A vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségi köre három nagyon fontos feladat elvégzését követeli meg tőlük: Először is, azonosítaniuk kell a különféle embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek akadályozásokat és zavarásokat okoznak a gyülekezet munkájában. Másodszor, miután felismerték és jellemezték őket, azonnal meg kell állítaniuk és korlátozniuk kell a gonosz embereket; ez a második lépés. Harmadszor, miközben leállítják és korlátozzák a gonosz embereket, és megfordítják a dolgokat, gyakran kell közölniük Isten szavait a testvérekkel, hogy leleplezzék a gonosz emberek gonosz tetteit, és szorosan figyelemmel kell kísérniük a testvérek reakcióit és felfogását ezzel az üggyel kapcsolatban, azonnal kijavítva minden helytelen nézetüket. Természetesen, ha néhány igazságra törekvő testvérnek vannak meglátásai, akkor bátorítani kell őket, hogy közöljenek többet. Emellett a vezetőknek és a dolgozóknak segíteniük kell azokat is, akik gyengék vagy alacsony az érettségük, és bátorítaniuk kell őket, hogy beszéljenek többet. A kívánt eredmény az, hogy segítsenek a testvéreknek tisztánlátást nyerni és tanulságokat levonni a bekövetkező eseményekből, hogy így megtanulják felismerni az embereket és a dolgokat. Az emberek és dolgok felismerésének célja az, hogy képessé tegye őket a különböző típusú emberek pontos megértésére, valamint hogy az igazságalapelveknek megfelelően, a helyes módszereket használva kezeljék őket, miközben maguk is tanulságokat vonnak le. Milyen tanulságokat kell levonniuk? Meg kell figyelniük, milyen Isten hozzáállása ezekhez az emberekhez, amikor boncolgatja és leleplezi az állapotaikat – ha ismerik Isten hozzáállását ezekhez az emberekhez, az világosabbá teszi, hogy milyen embernek kell lenniük, és milyen utat kell választaniuk, nem igaz? (De igen.) Röviden, az elérendő végeredmény az, hogy Isten választott népe megértse az igazságot, és valós életkörülmények között belépjen a valóságba, hogy képes legyen normálisan végezni a kötelességeit, és alávesse magát Isten vezényléseinek és intézkedéseinek. Ily módon a vezetők és a dolgozók gyülekezeti munkavégzése megfelel majd Isten szándékainak. E munka elvégzésének három lépéséből ítélve vajon nehéz a vezetőknek és a dolgozóknak jól végezni ezt a munkát? (Nem.) Ha az emberi jóságra és képességre hagyatkozol, akkor kissé megerőltető lehet jól végezni ezt a munkát, mivel nem fogod elérni az Isten által megkövetelt eredményt, és nem fogsz eleget tenni a vezetők és dolgozók valódi felelősségének. Vajon el tudod végezni jól ezt a munkát, ha romlott emberi beállítottságokra hagyatkozol? (Nem.) Pontosan szólva, romlott beállítottságokra hagyatkozva végezni ezt a munkát azt jelenti, hogy a saját elképzeléseid szerint cselekszel. Ez mit eredményez majd? (Káoszt fog okozni a gyülekezetben.) Ez az egyik következmény: minél többet dolgozol, annál kaotikusabbá válnak a dolgok. Mi a káosz? Melyek a káosz sajátos állapotai? Az, amikor az összejövetelek során az emberek nem tudják normálisan enni és inni Isten szavait, vagy közölni az igazságot. Mindig vannak zavarást okozó gonosz emberek és álhívők, valamint állandó viták, ahol mindenki a saját nézeteihez ragaszkodik, és csoportokat és klikkeket hoznak létre; a testvéreknek nincs tisztánlátásuk és tanácstalanok, azok is zavart szenvednek, akiknek van lelki megértésük és szeretik az igazságot, az életük pedig nem növekszik. Egy ilyen gyülekezetben teljességgel a gonosz emberek és az álhívők gyakorolják a hatalmat, a Szentlélek pedig nem munkálkodik. Egy ilyen gyülekezetben, bármi is történjék, minden ember egyszerre beszél, kifejezésre juttatva mindenféle nézetet, és alig hangzik el helyes álláspont. A gyülekezet gyorsan több csoportra szakad, nincs egység az emberek között, a Szentlélek munkájának vagy vezetésének pedig nyoma sincs. Az emberek elővigyázatosak egymással szemben, és gyanakodva tekintenek egymásra; két-három csoport verseng a hatalomért és a haszonért; mindenki a saját támogatóit keresi, valamint támadja és kirekeszti azokat, akik más véleményen vannak; és mindenféle gonosz cselekedetet elkövetése bekövetkezhet. Ez a káosz színtere. Hogyan jön létre ez a helyzet? Vajon ez nem azért van, mert a vezetők és a dolgozók képtelenek elvégezni a munkájukat? (De igen.) A saját elképzeléseik szerint dolgozó vezetők és dolgozók idézik elő ezeket a következményeket. Mit jelent az, hogy valaki a saját elképzelései szerint dolgozik? Azt jelenti, hogy nem érti az igazságot, híján van az alapelveknek, valamint romlott beállítottságok és emberi elképzelések és képzelődések alapján vakon cselekszik, ami még kaotikusabb állapothoz vezet a gyülekezetben. Egyesek talán azt mondják: „Hogyan lehetnek a gyülekezetben gonosz emberek, akik zavarást okoznak? Nem tudom, kinek van igaza és ki téved, vagy hogy melyik oldalra álljak”. Mások talán azt mondják: „A gyülekezet több csoportra oszlik. Mégis hogyan kellene gyülekezeti életet élnünk? Minden összejövetel gyümölcstelen és időpocsékolás. Ha továbbra is így hiszünk, az semmilyen eredményre nem vezet majd”. Amikor egy gyülekezet annyira kaotikussá válik, hogy Isten választott népe képtelen gyülekezeti életet élni, azt Isten teljesen visszautasítja. Ez világosan megmutatja, hogy amíg gonosz emberek és álhívők kezében van a hatalom, addig romba fogják dönteni fogják a gyülekezetet. A gyülekezet nem működhet jó emberek, valamint olyanok nélkül, akik vezetőként és dolgozóként az igazságot gyakorolják – nélkülük lehetetlen lesz ellenőrzés alatt tartani a dolgokat! Ha nem korlátozzák a gonosz embereket és az álhívőket, akkor nem lesz gyülekezeti élet, a gyülekezet normális rendje pedig teljesen felborul, káoszba fordul. Ez az eredmény, ha a vezetők és a dolgozók nem végzik jól a munkájukat. Ha a vezetők és a dolgozók nem tudják elfogadni az igazságot, nem tudják figyelembe venni Isten szándékait, és nem tudnak Istenre támaszkodni, akkor nem lesznek képesek jól végezni a gyülekezeti munkát. Képtelenek lesznek megoldani bármilyen problémát, ami a gyülekezetben felmerül, illetve azokat a nehézségeket, amelyekkel Isten választott népe szembesül. Elérhetnek-e jó eredményeket az ilyen vezetők és dolgozók, ha ők gyakorolják a hatalmat? Csak káoszt tudnak hozni a gyülekezetbe – végső soron ilyen helyzet alakul ki. Ez a gyülekezet ekkor sivárrá válik, olyan hellyé, ahol a Sátán gyakorolja a hatalmat; elkorcsosul valami mássá. Isten nem fogja elismerni ezt a gyülekezetet, a Szentlélek pedig nem fog benne munkálkodni. Az ilyen már csak a nevében létezik, és be kell zárni.

A hamis vezetők megnyilvánulásainak boncolgatása a tizenkettedik felelősségi kör tekintetében

I. A hamis vezetők gyenge képességűek és nem képesek azonosítani az akadályozások és a zavarások problémáit

Ezek azok a feladatok, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak a tizenkettedik felelősségi körben felvázoltak alapján el kell végezniük; most nem fogunk több konkrét példáról beszélgetni. A mai beszélgetés témája az, hogy leleplezzük a hamis vezetők e feladatok végzése közben tanúsított konkrét megnyilvánulásait, és azonosítsuk, mely viselkedésmódok tükrözik a hamis vezetők lényegét, és melyek alapján lehet valakit hamis vezetőként jellemezni. Ez a mai közlés fő témája. Először is, a vezetőkkel és dolgozókkal szemben támasztott követelmény ebben a munkában az, hogy azonnal azonosítsák az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle embereket, eseményeket és dolgokat. Az azonnali azonosítás a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben támasztott követelmény. Amikor valami felmerül, már a legapróbb jelére is annak, hogy valami nincs rendben – például, ha gonosz emberek manőverezni kezdenek, vagy valaki bajkeverésre utaló jeleket mutat –, a vezetőknek és a dolgozóknak ezt érzékelniük kell, és ébernek kell lenniük. Ha tompultak és nehéz a felfogásuk, az problémát jelent majd. Különösen olyan helyzetekben, amikor gonosz emberek zavarást keltenek, már a probléma megjelenésének kezdetekor, amikor még nem világos, hogy pontosan mit szándékoznak tenni ezek az emberek, vagy hogyan alakul majd a helyzet – vagyis amikor a vezetők és a dolgozók még nem látják át ezt a dolgot –, nem szabad vakon cselekedniük, illetve idő előtt riasztaniuk ezeket az embereket, hogy elkerüljék a téves megítélést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne vegyék észre, és ne legyenek tisztában a helyzettel. Inkább azt jelenti, hogy várjanak és megfigyeljenek, hogy lássák, miként alakulnak a dolgok, valamint mik a szándékai, céljai és indítékai ezeknek az embereknek. Ez az a munka, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak el kell végezniük. Amikor a helyzet elér egy bizonyos mértéket, és ezek az emberek negativitást kezdenek árasztani és téveszméket terjeszteni, zavarásokat okozva Isten választott népének, akkor a vezetőknek és a dolgozóknak azonnal cselekedniük kell. Habozás nélkül fel kell állniuk, hogy leleplezzék, boncolgassák és korlátozzák ezeknek az egyéneknek a gonosz tetteit, ezzel segítve másokat abban, hogy tanulságokat vonjanak le, valamint felismerjék és átlássák a gonosz embereket. Ez a különféle akadályozásokat és zavarásokat okozó emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosításának folyamata – ez jelenti azt, hogy a vezetők és a dolgozók ezt a munkát végzik. E munka fő célja a különféle emberek, események és dolgok azonosítása, amelyek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, majd ezek azonnali megoldása. Ez az, amit a vezetők és a dolgozók elérhetnek. Mik tehát a hamis vezetők megnyilvánulásai ebben a munkában? Hogyan tudjuk boncolgatni és felismerni a hamis vezetőket? Egyértelmű, hogy a hamis vezetők nem képesek azonnal és pontosan azonosítani a gonosz emberek által a gyülekezet munkájában okozott zavarásokat. Ez a legnyilvánvalóbb probléma a hamis vezetők gyülekezeti munkavégzésével kapcsolatban – nincs tisztánlátásuk a gonosz emberek által a gyülekezeti munkában okozott zavarásokat illetően. Miért mondjuk, hogy a hamis vezetők nem tudják azonosítani a problémákat, illetve nem látják át a problémák lényegét? Egyes emberek cselekedetei egyértelműen akadályozásokat és zavarásokat jelentenek a gyülekezet munkájára nézve, a hamis vezetők azonban nem képesek felismerni vagy érzékelni a problémákat; ők vakok. Egyesek negativitást árasztanak, félrevezetnek és megzavarnak másokat a gyülekezetben. Mások klikkeket alkotnak, titokban kétes ügyletekbe bonyolódnak, gyakran megítélve bizonyos embereket a hátuk mögött. Megint mások vakmerően elcsábítják egymást és flörtölnek egymással. A hamis vezetők úgy tesznek, mintha nem látnák ezeket a dolgokat; egyáltalán nincsenek tisztában ezeknek a problémáknak a súlyosságával, valamint azzal, hogy hány ember igazságra való törekvésére és kötelességvégzésére lesz hatással az, ha ezek a problémák megoldatlanul maradnak, továbbá azzal sem, hogy ezek milyen következményekkel fognak járni, ezért nem vesznek róluk tudomást. Amikor néhány ember észreveszi a problémákat és jelenti azokat egy hamis vezetőnek, a hamis vezető talán azt mondja: „Ők mind testvérek – ki nem fed fel némi romlottságot? Kinek nincsenek érzelmei és vágyai? Ne ítéljetek el vagy kárhoztassatok másokat könnyelműen!” Nem számít, hogy valami mennyire abszurd, elvetemült vagy az igazsággal ellentétes a gyülekezetben, a hamis vezetők egyszerűen nem látják azt. Egyesek mindig negatívan beszélnek az összejöveteleken, és ilyesmiket kérdezgetnek: „Folyton azt mondják, hogy Isten napja közel van – mikor is jön el valójában?” Néhány testvérre ez tudtukon kívül is hatással van, de mi a hamis vezető reakciója? Normális gyengeségnek tekinti, és nem veszi észre, hogy ez negativitás árasztása, félrevezetés és mások megzavarása. Néhány testvérre ez egyértelműen hatással van a kötelességei végzésében. Többé már nem akarják hirdetni az evangéliumot, és többé már nem csatlakoznak pozitívan vagy kezdeményezően az összejövetelekhez. Minden alkalommal, amikor összejövetel van, fel kell szólítani őket arra, hogy részt vegyenek. A hamis vezető mégsem látja ezt problémának. Nem veszi észre, hogy milyen változások mennek végbe mindenkiben a gyülekezetben, amikor felmerül ez a probléma. Egyszerűen csak mechanikusan, megszokásból tart összejöveteleket, nincs tudatában annak, hogy mi történik a színfalak mögött, milyen változások zajlanak az emberek állapotában, milyen problémái vannak az embereknek, ki okozta azokat, kik a fő elkövetők, kitől erednek a problémák, és pontosan milyen kérdéseket kell megoldani – semmit sem képes érzékelni ezek közül. Talán azért nem tudja érzékelni ezeket a dolgokat, mert hiányzik a látása? (Nem.) Mivel nem hiányzik a látása, miért van az, hogy amikor ilyen súlyos akadályozások, zavarások és nyilvánvaló téveszmék jelennek meg a gyülekezeten belül, nem látja, illetve nem azonosítja azokat? Nyilvánvaló, hogy ez a vezető vak, és nincs lelki megértése. Egyesek azt mondják: „Bár nem tudja azonosítani ezeket a problémákat, Isten szavait fel tudja olvasni az embereknek az összejövetelek során. Függetlenül attól, hogy az emberek értik-e azt, amit olvas, illetve, hogy az vezet-e eredményre, kitartóan olvassa Isten szavait. Már egyedül emiatt is jó vezetőnek tekinthető”. Csak Isten szavainak olvasására összpontosít – ha ez nem vezet semmilyen eredményre, akkor ez vajon nem csupán látszatcselekvés? Ha nem tud problémákat megoldani, akkor mi haszna származhat az embereknek az összejövetelekből? Akkor hát ez a vezető hamis vezető? (Igen.) A hamis vezető egyik megnyilvánulása, amikor ezt a munkát végzi, a vakság. Vak – nem számít, mennyire nyilvánvaló a probléma közvetlenül előtte vagy körülötte, nem képes meglátni, illetve azonosítani azt. Kívülről úgy tűnhet, hogy az átlagembernél jobban becsüli Isten szavait, de nem érti, miről szólnak Isten szavai, melyik emberekre utalnak, vagy mely helyzetekkel foglalkoznak – nem tudja Isten szavait a valós életre vonatkoztatni. Mi tehát az a megértés, amelyet közöl? Megfelel-e az igazságnak? Meg tud-e oldani valódi problémákat? (Nem.) Amikor prédikál, üres szónoklatokat ont magából, mintha nagyszerű megértése lenne az igazságról, de nem tudja azonosítani azokat a nyilvánvaló zavarásokat, amelyeket a gonosz emberek okoznak a gyülekezetben, inkább úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Vajon ez azt mutatja, hogy érti az igazságot és van tisztánlátása? Van-e valódi megértése Isten szavaiból? (Nem, nincs.) Ha normálisan tudja olvasni Isten szavait, akkor miért nem tudja a problémák szemlélésére és megoldására használni őket? Miért van az, hogy az elméje soha nem nyitott, amikor Isten szavait olvassa? Miért nem lelkes a szíve, amikor Isten szavait olvassa? Mi ennek a problémának a gyökere? Miért vak? Mi a vakságának az oka? (Azért van ez így, mert nincs meg benne a képesség, hogy felfogja Isten szavát, és rendkívül gyenge képességű.) Így van. Nem arról van szó, hogy a szeme vak, hanem a szíve. Mit jelent az, hogy vak a szíve? Azt jelenti, hogy rendkívül gyenge képességű, és nem képes felfogni Isten szavait. Bármennyit is olvas Isten szavaiból, csak felszínesen érti meg azokat. Nem tudja összefüggésbe hozni a gyülekezetben megjelenő különféle emberekkel, eseményekkel, dolgokkal és helyzetekkel, és nem tudja a különböző problémákat az igazságalapelvek szerint kezelni, megoldani, illetve nem tud megfelelően bánni azokkal. Ez a vakságának gyökere – gyenge képességű, és nem alkalmas erre a munkára. Ezért, bármennyire szorgalmasan tanul és bármennyire szigorúan képezi magát, és bármennyire keményen dolgozik is, hogy ellensúlyozza képességének hiányosságait, vajon képes-e eleget tenni a vezetők és dolgozók felelősségeinek? Nem képes. Az ilyen emberek meglehetősen szánalmasak. Nem számít, hogy mennyire szerelkeznek fel szavakkal és doktrínákkal, nem tudnak eleget tenni a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, illetve nem tudják végrehajtani ezt a munkát.

Épp az imént beszélgettünk e hamis vezetők egyik megnyilvánulásáról, miszerint nem látják, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok cselekedetei zavarást okoznak a gyülekezetnek, és nem látják át a gonosz emberek és antikrisztusok lényegét sem. Amikor olyan ügyekkel találkoznak, ahol gonosz emberek akadályozásokat és zavarásokat okoznak, néha észrevehetnek egy aprócska jelet, illetve akár a tapasztalataik, érzéseik vagy intuícióik alapján talán egyszerűen csak megérzik, hogy valami nincs teljesen rendben, hogy az illető arckifejezése, tekintete és szavai némiképp abnormálisak. Talán van némi megérzésük, de sok mindent nem látnak át, és a legtöbb problémát nem tudják azonosítani. Mi az oka, hogy nem látják át a problémák lényegét? Ez megint másik problémát érint. Olyannyira szorgalmasak, hogy egész nap a szobájukban maradnak, prédikációkat írnak, jegyzeteket készítenek a lelki áhítataikról, lejegyzik megértésüket és tapasztalataikat Isten szavairól, himnuszokat tanulnak, célokat tűznek ki arra vonatkozóan, hogy hányszor imádkozzanak, mennyit olvassanak Isten szavaiból, hány prédikációt hallgassanak meg naponta, valamint mennyi időt fordítsanak egy tapasztalati tanúságtételről szóló cikk megírására – elvégzik mindezeket a feladatokat, miért van hát az, hogy mégsem látják át a dolgokat, amikor azok megtörténnek? Nem értik az igazságot. Csak szavakat és doktrínákat tudnak harsogni, tényleges problémákat pedig nem tudnak megoldani. Egyesek mindig szavakat és doktrínákat szólnak, hogy félrevezessenek másokat, a hamis vezetők pedig nem képesek átlátni ezen. Bár időnként érzékelik, hogy valami nincs rendben, hogy probléma lehet, azonban látva, hogy azok az emberek nem tűnnek gonosznak, zavaros módon egyszerűen csak hagyják az ügyet feledésbe merülni. Nem képesek az igazságalapelveket keresni, hogy felismerjék az ilyen problémákat, és még ha olvasták is Isten azon szavait, amelyek leleplezik az efféle emberek állapotait és lényegét, nem tudják, hogyan kapcsolják össze őket ezekkel a helyzetekkel. Az elméjük homályos, és nem látják át ezeket a dolgokat. Amikor keresni akarnak, nem tudják, hogyan fogalmazzák meg azt. Hosszasan beszélnek, anélkül, hogy elmagyaráznák a probléma lényegét, valamint anélkül, hogy világosan leírnák, milyenek az efféle emberek általános megnyilvánulásai, milyen az emberi mivoltuk, törekvésük, kötelességvégzésük, továbbá elszántságuk, hogy Istenért áldozzák magukat, vagy milyen a hozzáállásuk az igazsághoz, és hogy olyan emberek-e, akik elfogadják az igazságot. Ezek a hamis vezetők nem képesek átlátni, illetve nem tudják világosan elmagyarázni ezeket a dolgokat. Még ha érzékelik is, hogy probléma van, akkor is tovább fecsegnek, rengeteg dolgot mondanak, anélkül, hogy világosan kifejeznék mondandójuk lényegét. A hallgatóiknak képesnek kell lenniük tisztán látni, kiemelni a kulcsfontosságú pontokat és elemezni szavaikat, hogy tudják, milyen kérdéseket tesznek fel, ismerjék az általuk leírt személy általános állapotát, végül pedig jellemezzék az illető lényegét – hogy gonosz vagy jó, hogy olyasvalaki-e, aki az igazságra törekszik, vagy csupán egy munkás. Amikor arra kérsz egy hamis vezetőt, hogy írjon le egy problémát vagy tegyen fel egy kérdést, soha nem tudja világosan leírni a probléma gyökerét és lényegét, illetve annak kritikus pontját. Röviden, a hamis vezetőknek semmiféle különösebb hozzáállásuk nincs azokhoz a problémákhoz, amelyeket nem képesek átlátni, azokkal a dolgokkal kapcsolatban pedig, ahol észre tudnak venni bizonyos jeleket, továbbra sem tudják átlátni e problémák lényegét. Még akkor sem képesek átlátni ezt, amikor egyesek negatívumokat árasztanak és elképzeléseket terjesztenek, káros hatást gyakorolva a gyülekezeti életre. Nem képesek átlátni vagy jellemezni egy probléma lényegét annak felszíne alapján vagy kezdeti szakaszából. Természetesen egy probléma lényegét átlátni nem egyszerű dolog. A legfontosabb dolog a gyülekezeti munkában az, hogy Isten szavai alapján átlássuk a különféle emberek lényegét. Akik megértik az igazságot, azok el tudják ezt érni, a hamis vezetők és hamis dolgozók azonban nem. Amikor azt látják, hogy az antikrisztusok megzavarják a gyülekezet munkáját, nem képesek átlátni a probléma lényegét, és még meg is védik az antikrisztusokat, mondván: „Csupán felfednek néhány romlott beállítottságot, valamint egy kissé arrogánsak, akaratosak és önkényesek. Még mindig képesek nehézségeket elviselni, miközben a kötelességeiket végzik. Tehát nem szabad megítélnünk és kárhoztatnunk őket; nem szabad nagy ügyet csinálnunk ebből”. Mások azt kérdezik: „Ha képesek nehézségeket elviselni, miközben a kötelességeiket végzik, akkor ők olyan emberek, akik az igazságra törekednek? Vajon a színfalak mögött felbujtottak, félrevezettek vagy behúztak-e másokat? Vajon önmagukat magasztalták fel és önmagukról tettek bizonyságot?” A hamis vezetők nem képesek átlátni ezeket a dolgokat. Még olyan emberek is vannak, akik az Isten melletti tanúságtétel zászlaja alatt szántszándékkal bemocskolják és káromolják Istent, és szándékosan terjesztenek alaptalan pletykákat, miközben a Róla alkotott elképzeléseiket boncolgatják és arról beszélnek, hogy ismerik azokat. Miután hallották, hogy ezt teszik, a hamis vezetők úgy érezhetik, hogy amit mondtak, kicsit furcsán hangzik, de nem képesek átlátni a probléma súlyosságát, még kevésbé látják, hogy ezek a szavak milyen negatív hatással és súlyos következményekkel járnak. Ezért a hamis vezetők orra előtt zajló különféle akadályozások és zavarások vagy teljesen elkerülik a figyelmüket, vagy ha észre is veszik őket, nem tudják, hogyan jellemezzék azokat, illetve hogyan vonjanak párhuzamot Isten szavai és ezen helyzetek között. Ezek a nagyon is világos dolgok zavaros összevisszasággá válnak számukra. A hamis vezetők tökfilkók. A gyülekezetben nem tudják felismerni, hogy mely emberek törekednek az igazságra, és melyik emberek azok az igazi hívők, akik el tudják fogadni az igazságot. Nem tudják felismerni, hogy melyek azok az emberek, akik nem törekszenek az igazságra, de mégis képesek munkát végezni, s többnyire hajlandóak megfizetni az árat és alapelvek szerint cselekedni, valamint annak ellenére, hogy időnként kimondanak néhány negatív szót, viszonylag engedelmesek és alávetettek. Azt sem tudják felismerni, hogy mely emberek játszanak kizárólag negatív szerepet, árasztanak negativitást és ítélnek meg másokat, és kiknek vannak mindig elképzeléseik Isten házának minden munkarendjéről, valamint az Isten házában végzett munka minden elemére vonatkozó szabályokról és követelményekről; inkább ellenálló, mintsem elfogadó hozzáállást tanúsítanak, és különösen tiszteletlenek ezekkel a dolgokkal szemben, olyannyira, hogy akár meg is ítélik azokat. Röviden, a hamis vezetők nem látnak át semmilyen embertípuson. Még rosszabb, hogy a gyülekezetben vannak olyanok, akik gyakran terjesztenek elképzeléseket, árasztanak negativitást, és még csak nem is olvassák Isten szavait az összejöveteleken. Mindig klikkeket alkotnak, féltékenykedésbe és viszálykodásba bocsátkoznak. Egyesek mindig vezetők akarnak lenni, mindig a gyülekezetből akarnak megélni, és mindig meg akarják kaparintani Isten házának tulajdonát. Olyan emberek is vannak, akik kívülről jó magatartásúnak tűnnek, de semmilyen pozitív szerepet nem töltenek be a kötelességeikben. A hamis vezetők nem képesek átlátni ezeken a negatív jellemeken, és nem tudják kategorizálni őket. Nem látják át, hogy pontosan milyen úton is járnak ezek az emberek, mi a lényegük, és hogy olyan emberek-e, akik elfogadják az igazságot. Vajon ez nem a hamis vezetők képességével kapcsolatos probléma? Ezeknek a hamis vezetőknek rendkívül gyenge a képességük. Bármit is csinálnak, totális káosz, és bármilyen munkába kezdenek is, az teljes zűrzavarral végződik.

Egyesek alapelvek nélkül költik el az adományokat, amikor Isten háza számára vásárolnak árucikkeket, önkényesen vesznek meg dolgokat, anélkül, hogy engedélyt kaptak volna. A hamis vezetők ezt látva még azt is mondják: „Bár egy kicsivel több pénzt költöttek, a szándékuk jó volt. Amikor Isten háza számára vásárolunk dolgokat, a legjobbat kell megvennünk; ez nem pénzkidobás. Hát nem így kellene felhasználni az adományokat?” Szavaikban vannak-e alapelvek? (Nincsenek.) Akkor miféle szavak ezek? Hát nem zavarosak? Az elvtelen szavak zavaros szavak, és az alaptalan szavak is zavaros szavak. Egyesek a gyülekezeti élet során gyakran beszélnek szavakat és doktrínákat; különösen ékesszólóak és összeszedetten beszélnek, ami meglehetősen szervezettnek hangzik, továbbá kiváló beszédkészséggel rendelkeznek. Mit mondanak a hamis vezetők az ilyen emberekről? „A gyülekezeti életünk teljes egészében XY-ra támaszkodik. Ő beszél a legérthetőbben, és neki van a legnagyobb megértése Isten szavaiból. Nélküle a gyülekezeti életünk hihetetlenül száraz és unalmas lenne.” Fogalmuk sincs, hogy ezek az emberek csak szavakat és doktrínákat szólnak. Bármennyit is hallgatja őket az ember, nem fog épülni belőle, nem fogja megérteni az igazságot, illetve nem fogja tudni, hogyan vonatkoztassa az igazságot önmagára, hogy megértse a saját állapotát és megoldja a problémáit. A hamis vezetők hízelgése és uszítása alatt teret kapnak a szereplésre mindazok az emberek, akik szavakat és doktrínákat hangoztatnak, akik szeretnek a rivaldafényben lenni, sőt még azok is, akik a beszédeikben gyakran eltérnek a témától, és minden egyes összejövetelen elrugaszkodott, értelmetlen és széleskörű témákról fecsegnek. A hamis vezetők képtelenek felismerni őket, sőt még tehetséges embereknek is tartják őket, és e szavakkal hízelegnek nekik: „Olyan jól beszéltek; miért nem írtok tapasztalati bizonyságtevő cikkeket? Milyen kár!” A gyülekezetben a hamis vezetők kincsként tekintenek ezekre az egyetemi hallgatókra, professzorokra és értelmiségiekre. Azt mondják: „Ezek az értelmiségiek és professzorok tehetséges emberek. Óriási tapasztalattal és hírnévvel rendelkeznek a társadalomban. Ha vezetők és dolgozók lesznek a gyülekezetben, akkor több munkát lehet elvégezni, Isten választott népe pedig többet profitálhat és többet nyerhet. A jövőben a gyülekezet munkája teljes mértékben rájuk fog támaszkodni. Ha ezek az értelmiségiek vezetnek minket, az Istenbe vetett hitünk biztosan áldásokat hoz majd.” Ezért azokban a gyülekezetekben, ahol hamis vezetők vannak jelen, a társadalmi státusszal rendelkezők, a műveltek, az ékesszólók, azok, akik tartalom nélkül beszélnek szavakról és doktrínákról, akik némi tekintéllyel bírnak, és egyebek – mindezek az emberek, akik egyáltalán nem rendelkeznek igazságvalósággal – domináns pozíciókat töltenek be a gyülekezetben, a hamis vezetők pedig úgy bánnak velük, mint a legfőbb erőkkel, sőt, mint a gyülekezet úgynevezett pilléreivel. Amikor történik valami a gyülekezetben, a hamis vezetők így szólnak: „Menj, kérdezd meg XY-t; ő egy vállalat vezérigazgatója volt”, vagy „Menj, kérdezd meg XY-t; ő professzor volt ezen és ezen az egyetemen”, vagy „Menj, kérdezd meg XY-t; ő egy ügyvédi iroda vezető ügyvédje volt”. A hamis vezetők úgy kezelik ezeket az embereket, mint a gyülekezet pilléreit és legfőbb erőit. Lehet-e jó a gyülekezeti élet ilyen körülmények között? (Nem.) Mi tehát az eredmény? Ezek az úgynevezett legfőbb erők és pillérek titokban vagy akár nyíltan státuszért versengenek és klikkeket alkotnak, továbbá gyakran terjesztenek elképzeléseket és hintenek el alaptalan pletykákat. Gyakran kirekesztik és elnyomják azokat a testvéreket a gyülekezetben, akik igazi hívők, akik szeretik az igazságot, akik el tudják fogadni az igazságot, és akiknek tiszta felfogásuk van az igazságról. Ezek az úgynevezett kiemelkedő társadalmi személyiségek, legyen szó akár a kötelességeik végzéséről, akár bármilyen munka felvállalásáról, nem tanúsítanak hűséget, és soha nem cselekednek az igazságalapelvek szerint – teljes mértékben a nem hívő társadalom útjait követik. Ezért egy ilyen gyülekezetben azok, akik valóban az igazságra törekednek, azok, akik tiszta felfogással rendelkeznek, és azok, akik rendelkeznek némi emberi mivolttal és igazságérzettel, nem kapnak teret a szólásra, nincs joguk beszélni, és persze nincs joguk döntéseket hozni. Függetlenül attól, hogy mi történik a gyülekezetben, a végső döntéshozók mindig az úgynevezett kulcsfontosságú tagok e csoportja. A hamis vezetők bálványozzák ezeket az embereket és vakon hisznek bennük, így végső soron rájuk támaszkodnak megoldásokért, amikor csak történik valami. Ha ezek az emberek az igazságra törekednének és az igazságalapelvek szerint cselekednének, az jó dolog lenne. Azonban a legtöbb ilyen ember nem törekszik az igazságra. Van némi tudásuk és műveltségük, társadalmi státusszal bírnak, és mindennek tetejébe csalárd és alattomos emberi mivolttal rendelkeznek, sima modorúak és ügyesen vezetnek félre másokat. Pontosan ez az antikrisztusok természetlényege. Mi az eredménye annak, hogy a hamis vezetők ezekre az emberekre támaszkodnak? Teljesen felforgatják a gyülekezet munkáját és a gyülekezeti élet rendjét, s tönkreteszik Isten választott népének életbe való belépését, ezáltal a gyülekezet teljesen elveszíti bizonyságtételét. Egyes hamis vezetők azt remélik, hogy lesz a gyülekezetben egy nagyágyú, aki ért a politikához és az aktuális eseményekhez, így ezt gondolják: „Ha lenne egy ilyen ember, aki bővítené a gyülekezet méretét, megerősítené befolyását és növelné hírnevét, akkor lenne remény az evangélium terjesztésének munkájára. Ez tényleg okot adna az ünneplésre!” A hamis vezetők által irányított gyülekezetekben a gyülekezeti élet során egyesek kimerítően beszélnek a politikáról, az aktuális eseményekről, a nemzetközi helyzetről és a belügyekről; megvitatják magas rangú politikai szereplők magánéletét, sőt, világos és logikus módon elemzik e politikai szereplők összeesküvéseit és nyílt cselszövéseit. Az irigységtől nyálukat csorgató hamis vezetők ezt mondják: „Végre van a gyülekezetünknek egy nagyágyúja, aki segít fenntartani a látszatot! Mindig is bátortalannak, frusztráltnak éreztem magam, és úgy éreztem, nem járhatok felemelt fővel, mert a mi gyülekezetünknek nincs efféle nagyágyúja. Most viszont már van ilyen ember a gyülekezetünkben. Hagynunk kell hát, hogy ez az ember azt tegyen és azt mondjon, amit csak akar, és szabadságot kell adnunk neki. Isten háza talán nem gyakorolja a szabadságot és az emberi jogokat? Vajon a Királyság Kora nem az emberi jogokat hangsúlyozza?” A hamis vezetők ritka kincsként bánnak azokkal, akik szeretnek politikáról beszélni és híres embereket kommentálni, akik gyakran papolnak hosszasan magasröptű, üres eszmékről az emberek között, és a gyülekezet pilléreivé és támaszaivá szeretnék nevelni őket. Így aztán gyakran bátorítják és dicsérik őket, attól tartva, hogy kihat majd a gyülekezet munkájára is, ha negatívvá válnak. Röviden, ezek a hamis vezetők eltompultak és vakok. Nem tudják azonnal azonosítani a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró különféle embereket. Még ha azonosítják is őket, nem látják át a gonosz emberek lényegét. Még a nyilvánvalóan gonosz embereken sem képesek átlátni, akik az antikrisztusok kategóriájába tartoznak, mint például azok, akik klikkeket alkotnak és független királyságokat hoznak létre. Amikor azt látják, hogy az antikrisztusok klikkeket alkotnak, hivalkodnak, és hogy a rendelkezésükre álló hatalmukkal azt tesznek, amit csak akarnak, hogyan értékelik őket a hamis vezetők? „Ez az ember rendkívüli, igazán figyelemre méltó! Korábban nem vettem észre ezt a tehetséget; sokkal jobb nálam, valósággal megszégyenít engem. Nézd meg a képességeit – képes felvállalni és elengedni dolgokat, előkelően beszél, és tartja a szavát. Én viszont nem vagyok jó; olyan vagyok, mint egy félénk kislány”. Nagyon csodálják az antikrisztusokat, leborulnak előttük, és készségesen lesznek a követőik. A hamis vezetők e megnyilvánulásának egyik jellemzője a vakság, a másik pedig az eltompultság. Összességében ennek a hamis vezetőkkel kapcsolatos problémának a lényege a gyenge képesség.

Azért van szemük az embereknek, hogy látni tudjanak dolgokat. Miután az ember lát valamit, az elméje reagál és ítéletet hoz, és miután ítéletet alkot, kialakít egy nézőpontot és gyakorlási utat nyer. Ez bizonyítja, hogy nem vak – mindegy, mit lát, normálisan reagál és tudja, hogyan nézzen szembe vele, és hogyan kezelje azt. Ilyen egy normális gondolkodású ember. Az embereknek van egy reagálási folyamatuk arra, amit látnak; kisebb-nagyobb mértékben elgondolkodnak rajta és átgondolják azt. Ahogy a gondolataik kibontakoznak, fokozatosan kirajzolódik az adott dolog képe az elméjükben, és kialakulnak a saját nézőpontjaik, hozzáállásaik és megközelítéseik. Mi tehát az előfeltétele annak, hogy létrejöjjenek ezek a dolgok? Az ember szemének képesnek kell lennie arra, hogy lássa a dolgokat, majd az összegyűjtött információt továbbítsa az agyának és az elméjének, hogy elmélkedhessen azokon. Ha valaki képes a szemével látni a dolgokat, akkor nem vak, így pedig képes gondolkodni és elmélkedni, lehet tudatossága, lehetnek hozzáállásai és nézőpontjai, végül pedig helyes következtetéseket vonhat le. Természetesen némi időre van szükség ahhoz, hogy eljusson ezekre a következtetésekre. Mit jelent az, ha valaki már e végkövetkeztetések előtt rendelkezik tudatossággal, nézőpontokkal és hozzáállásokkal? Azt jelenti, hogy az ember elméje aktív, nem tompa, ami azt bizonyítja, hogy az illető életben van, és nem halott. A hamis vezetők képessége gyenge. Milyen értelemben gyenge? A hamis vezetőkből az említett mindkét tulajdonság hiányzik. A szemük nyitva van, de nem látják a dolgokat megtörténni vagy kibontakozni, ami vakság. Ezenkívül, amikor látnak valamit, az elméjük nem reagál, nem formálnak semmiféle nézőpontokat vagy gondolatokat, és nincsenek meg az eszközeik vagy a helyes módszereik ahhoz, hogy megítéljék, és ezáltal következtetéseket vonjanak le. Ez a lelki tompultság. A lélekben eltompult emberek semmit sem tudnak felismerni, nem rendelkeznek helyes értékelésekkel, illetve pontos ítéletekkel, végül pedig nem tudnak helyes következtetéseket levonni, továbbá nem tudják, hogyan közelítsék meg, kezeljék vagy oldják meg az aktuális ügyeket. Ezt jelenti eltompultnak és nehéz felfogásúnak lenni. Amikor valaki a lelkében olyannyira eltompult és nehéz felfogású, hogy egyáltalán nem reagál, amikor valami történik, akkor halottnak tekinthető – ez hajszálpontosan leírja a dolgot. Egyelőre tegyük félre azt, hogy valóban halottak-e a hamis vezetők, és csak annyit mondjunk, hogy gyenge képességűek. Pontosan mennyire is gyenge? Mindegy, mennyire jelentős esemény történik, nem látják, és ha látják is, nem képesek átlátni azt. Például bármennyi ideig dolgoznak is a hamis vezetők, nem tudnak következtetéseket levonni arról, hogy mi egy adott dolog lényege, hogyan kategorizálják, hogyan jellemezzék, vagy mi a jellemzés alapja; nem tudják, hogyan értékeljék ezeket a dolgokat, és nincsenek normáik vagy alapelveik azok értékelésére. Zavarodott emberek ők, akiknek nincs lelki megértése. Ez a hamis vezetők elsődleges megnyilvánulása az első feladatban. Vakok, ostobák, bolondok és tompák, ennek ellenére még mindig vezetők akarnak lenni. Ez vajon nem a dolgok késleltetése? Hát nem nagyon problémás ez? Ha valaki korábban soha nem szolgált vezetőként, és akkor először épp szembetalálkozik valamivel, és ezt a dolgot nem említik Isten szavai, és az emberek között még nem hallottak róla – vagyis nincs tapasztalata, illetve tudása erről a dologról – ilyen körülmények között időbe telik majd, hogy az illető helyes meglátásokat, hozzáállást és nézőpontokat alakítson ki. De miért mondják a hamis vezetőkről, hogy tompák és vakok? Azért, mert Én már annyi szót szóltam, de nem számít, mennyire leplezem le és boncolgatom a dolgokat, vagy hány példát hozok, szavaim hallatán a hamis vezetők csupán magukról a dolgokról szereznek tudomást, de nem értik meg belőlük az igazságalapelveket. Ráadásul minél többet beszélek, annál zavarodottabbakká válnak. Azt mondják: „Megannyi dolog, megannyi szó, megannyi történet, ki tudja valamennyit megjegyezni és kapcsolatba hozni a való élettel? Ne mondj ilyen sokat, kicsit nehezemre esik mindezt befogadni és megérteni. Csak azt mondd meg, hogyan kezeljem ezt az embert: Ki kell zárni vagy meg kell tartani?” Vajon ez nem tompultság? Ez rendkívüli tompultság! Valójában azt mondani, hogy tompultak, némi mozgásteret ad nekik, hiszen lehet, hogy az illető fiatal, vagy esetleg tanulatlan, vagy talán nagyon idős és kissé zavarodott – ha így fogalmazunk, azzal kíméljük a büszkeségüket. Valójában azonban ez gyenge képesség és az igazság felfogására való képesség hiánya. Ez a magyarázat egyértelművé teszi.

Ha súlyos akadályozások és zavarások lépnek fel a gyülekezetben, és a hamis vezetők nem látják át e problémák lényegét, akkor alkalmasak-e a vezetői munkára? Megóvhatók-e a testvérek az ő vezetésük alatt? Meg lehet-e óvni és fenn lehet-e tartani a gyülekezet munkáját, azt a környezetet, amelyben a testvérek a kötelességeiket végzik, valamint a gyülekezeti élet normális rendjét? Ezek a legalapvetőbb dolgok, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak el kell érniük. Vajon a hamis vezetők el tudják érni ezeket a dolgokat? Nem, nem tudják. Még csak azonosítani vagy átlátni sem tudják azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek akadályozásokat és zavarásokat okoznak, hogyan is tudnának tehát tovább haladni a munkájuk következő lépéseivel? Még a legalapvetőbb dolgokat sem tudják felismerni, például azt, hogy milyen a jó ember, milyen a rossz ember, milyen a csalárd ember, illetve milyen a képmutató – hogyan is tudnák kezelni a gyülekezet munkáját? Képtelenek erre. Nem arról van szó, hogy szándékosan nem végeznek valódi munkát, vagy hogy lusták és kiélvezik a státusz előnyeit; egyszerűen csak annyi, hogy gyenge képességűek és képtelenek a munkájuk elvégzésére. Ez a probléma lényege. A nagyon gyenge képességű emberek csak szavakat és doktrínákat tudnak ontani és előírásokat tudnak betartani; az összejövetelek során csak rábeszélni és inteni tudnak másokat, ilyesmiket mondogatva: „Higgyetek rendesen Istenben! Hogyan tudtok ilyenkor elmerülni a testi kényelemben? Hogyan sóvároghattok még mindig a pénz és a világi dolgok után? Istennek bizonyára majd’ megszakad a szíve!” Csak ilyen típusú prédikációkat tudnak tartani. Amikor különféle gonosz cselekedetek fordulnak elő, mint az akadályozások, a zavarások és a negativitás kiárasztása, nem látják, illetve nem tudják azonosítani azokat. A testvérek normális gyülekezeti életet szeretnének élni, de képtelenek rá, és megfelelő környezetet szeretnének a kötelességeik végzéséhez, de nem lehetséges számukra. A hamis vezetők nem tudják megoldani ezeket a problémákat, akkor hát mi hasznuk van? A testvérek élni akarják a gyülekezeti életet, meg akarják érteni az igazságot és fel akarják oldani a nehézségeiket és negatív állapotaikat. Buzgón remélik, hogy a vezetők és a dolgozók világosan és alaposan tudják közölni az igazságot, hogy megoldják ezeket a valós problémákat. Ha egy gyülekezet olyan, ahol hamis vezetők gyakorolják a hatalmat, megoldódhatnak-e ezek a valós problémák? A hamis vezetők nem értik Isten választott népének szívét, és a nehézségeiket sem látják. Ehelyett folytatják a szavak és doktrínák hangoztatását, és magasröptű, üres eszmékről papolnak hosszasan, ami nagy csalódást okoz Isten választott népének. Ki akarna még rendszeresen összejövetelekre járni? Képesek-e a hamis vezetők tekintettel lenni Isten szándékaira, és meg tudják-e tenni, hogy Isten szavai és követelményei szerint kitisztítják a gyülekezetből azokat a gonosz embereket, álhívőket, opportunistákat és kicsapongó embereket, akik gonoszak és szeretik a világi dolgokat, megakadályozva őket abban, hogy beavatkozzanak és megzavarják Isten választott népét, lehetővé téve Isten választott népének, hogy normális gyülekezeti életet éljen? Vajon el tudják ezt érni a hamis vezetők? Nem tudják. Amikor valaki ilyen kéréssel fordul hozzájuk, mit mondanak a hamis vezetők? „Olyan fontoskodó vagy! Azt gondolod, te vagy az egyetlen, aki szereti Istent, és hűséges akar lenni a kötelességvégzésben? Ki nem akarja ezt? Ők is hisznek Istenben, és őket is Isten választotta. Jóllehet vannak problémáik, mégis helyesen kell bánnunk velük. Ne keress mindig hibát másokban. Használd ki az alkalmat, hogy elgondolkodj önmagadon és jobban megismerd magadat; meg kell tanulnod toleránsnak és türelmesnek lenni”. A hamis vezetők zavarodottak és vakok, és nincsenek alapelveik abban, ahogyan a különböző típusú emberekkel bánnak. Nem látnak át azokon, akiket korlátozni kellene vagy ki kellene takarítani, ehelyett elnézik ezeknek az embereknek, hogy azt tegyenek, amit csak akarnak, és zsarnokként viselkedjenek a gyülekezetben, bőséges teret adnak nekik a tevékenykedésre, ami felforgatja a gyülekezetet, olyannyira, hogy egyes gyülekezetek sokfélesége leírható egyetlen mondattal: igazi vegyes felvágottá válnak. Gonosz emberek, álhívők, kicsapongók, helyi zsarnokok, sőt még olyanok is, akik a legkisebb veszéllyel szembetalálkozva eladnák a gyülekezetet és a testvéreket, mind-mind keverednek ezekben a gyülekezetekben. A hamis vezetők nem látnak át ezeken az embereken és nem kezelik őket, illetve nem foglalkoznak velük. Ezért az ilyen vak és eltompult hamis vezetők vezetése alatt Isten választott népét nem lehet megóvni, és a gyülekezeti munka, valamint a gyülekezeti élet normális rendje pedig biztosan nem tartható fenn. Hogyan érthetik meg és nyerhetik el az igazságot azok, akik szeretik az igazságot és hajlandók elfogadni az igazságot egy ilyen vegyes gyülekezeti életben? Vajon ezek az emberek nem éreznek majd fájdalmat a szívükben? Ha egy gyülekezetvezető nem tudja megfelelően fenntartani a gyülekezet munkáját, a gyülekezeti élet normális rendjét, vagy a testvérek számára a kötelességeik végzéséhez szükséges környezetet, illetve nem képes biztosítani ezek biztonságát, akkor ez a vezető kétségkívül hamis vezető. Miért kapják meg a hamis vezető megnevezést? Azért, mert vakok és tompák, ami annak ismételt előfordulásához vezet, hogy gonosz emberek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját; sőt, amikor ennek már következményei vannak, még akkor sem tudják azonnal és pontosan kezelni és megoldani a problémákat, valamint a gyülekezet munkáját és a testvérek gyülekezeti életét sem tudják megfelelően fenntartani. Enyhén szólva az ilyen vezetők nem kompetensek a munkájukban; pontosabban fogalmazva pedig súlyosan elmulasztják a felelősségeiket. Bár vezetőként szolgálnak, mégis a gonosz emberek és a Sátán szolgáinak érdekeit óvják, miközben semmibe veszik a gyülekezet munkáját és Isten választott népének életbe való belépését. Védelmezik és elnézik azokat a gonosz embereket, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezeti életet, annak árán, hogy ez árt a testvéreknek. Bár a képességükből és a megnyilvánulásaikból ítélve csupán a képességük gyenge és alkalmatlanok a munkájukban, és nem jellemezhetők antikrisztusként, tetteiknek következményei a gyülekezet munkájára nézve súlyosak. Tetteik természete ugyanaz, mint az antikrisztusoké, akik független királyságokat hoznak létre és elnyomják a testvéreket. Mindkettő megvédi és elnézi a gonosz embereket, és elnézi, hogy a Sátán szolgái úgy viselkedjenek a gyülekezetben, ahogyan csak akarnak. Csupán annyi a különbség, hogy a hamis vezetők nem nyíltan és szemérmetlenül művelnek gonoszságot és zavarják meg a gyülekezet munkáját, ahogy az antikrisztusok teszik. Nem vonzzák magukhoz szándékosan az embereket, és nem veszik rá őket, hogy engedelmeskedjenek nekik, a végeredmény azonban ugyanaz, mint az antikrisztusok független királyságainak létrehozása esetében. Mindkettő azt eredményezi, hogy az igazságot szerető és a kötelességeiket őszintén végző testvérek kárt szenvednek és tönkremennek, és nem marad módjuk arra, hogy éljenek. Ilyen környezetben és gyülekezeti életben nagyon nehéz a kötelességüket őszintén végző testvéreknek előrehaladást elérni az életben, és nagyon nehéz számukra, hogy normálisan végezzék a kötelességeiket. Természetesen az evangélium terjesztésének munkája és a gyülekezeti munka különféle területei szintén nagymértékben akadályozva vannak és nem tudnak normálisan fejlődni. Ez a hamis vezetők első megnyilvánulása, amelyet a tizenkettedik felelősségi kör kapcsán boncolgatunk – nem veszik észre és nem képesek átlátni a körülöttük megjelenő embereket, eseményeket és dolgokat. Már ez a megnyilvánulás elegendő ahhoz, hogy az ilyen embereket hamis vezetőként jellemezzük.

II. A hamis vezetők nem kezelik az alapelvek szerint azokat az embereket, akik akadályozzák és zavarják a gyülekezet munkáját

Ami a vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi körében felvázolt második feladatot illeti, a hamis vezetők megnyilvánulásait fogjuk leleplezni és boncolgatni. A második feladat az, hogy a vezetőknek és a dolgozóknak az igazságalapelveket kell alkalmazniuk a problémák azonnali megoldására, amint azonosították azokat. A hamis vezetők azonban ebben a feladatban is alkalmatlanok. Ezért a hamis vezetők második megnyilvánulása, amelyet boncolgatni fogunk, az, hogy nem ismerik azon különféle emberek, események és dolgok kezelésének alapelveit, amelyek akadályozzák és megzavarják Isten munkáját és a gyülekezeti élet normális rendjét. Amikor a hamis vezetők részt vesznek a gyülekezeti életben, akkor eszik és isszák Isten szavait, valamint imádkozva olvassák Isten szavait, mégsem értik meg soha, hogy mit jelentenek Isten szavai, soha nem fogják fel az alapelveit mindannak, amit Isten mond, és nem ismerik azokat az alapelveket és normákat, amelyeket Isten a különféle ügyekben megkövetel. Ez még inkább bizonyítja, hogy a hamis vezetőkből hiányzik az igazság felfogásának adottsága, és rendkívül gyenge képességgel rendelkeznek. Egyesek azt mondják: „Hogy mondhatod, hogy gyenge a képességük? Nagyon jól főznek, stílusosan öltözködnek, és kellemesen beszélnek, amikor másokkal érintkeznek; mindenki szereti hallgatni őket”. Vajon egy ember megjelenése képviselheti a lényegét? Vajon az, hogy képes jól csinálni néhány külsőleges dolgot, azt jelenti, hogy jó a képessége? Ahhoz, hogy bármit is értékeljünk, mérjünk és jellemezzünk, mindig lennie kell egy pontos mércének. Egy ember képességének mérésére a mérce az, hogy tiszta-e a felfogása Isten szavairól. Ha azt mondjuk, hogy ezeknek az embereknek gyenge a képességük, az elsősorban az igazság felfogására való képességük hiányára utal. Egy ember képességét Isten szavainak felfogására való képessége alapján mérjük. Hát nem nagyon is objektív és méltányos ez így? (De igen.) Teremtett lényként, ha nem tudod megérteni a Teremtő szavait, akkor milyen képességgel rendelkezel? Van működőképes elméd? Az ilyen emberből hiányzik az emberi képesség; a képessége annyira gyenge, hogy még Isten szavait sem tudja megérteni – vajon az ilyen ember elnyerheti-e az igazságot, mint Istenben hívő?

Most a hamis vezetők második megnyilvánulását fogjuk közölni és boncolgatni. A hamis vezetők nem tudják, hogyan bánjanak azokkal, akik akadályozzák és zavarják a gyülekezet munkáját, és nem tudják felismerni a különféle embereket, eseményeket és dolgokat. Ez elegendő annak bemutatására, hogy a hamis vezetők képessége gyenge, hiányzik belőlük az igazság felfogására való képesség, és nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy felfogják Isten szavait. Például valaki mindig dacol azzal, aki épp a vezető. A hamis vezetők azt is észrevehetik, hogy ennek az embernek problémái vannak, és érzékelhetik, hogy gonosz embernek és antikrisztusnak tűnik. Észrevehetnek néhány jelet bizonyos dolgokkal kapcsolatban, ami nem is olyan rossz. Ha viszont ezt kérdezed tőlük: „Mi alapján mondod, hogy antikrisztusnak és gonosz embernek tűnik? Vannak konkrét megnyilvánulások bizonyítékként? Meg tudod állapítani, hogy ő antikrisztus és gonosz ember, csak azért, mert mindig dacol az éppen aktuális vezetővel? Ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy így jellemezd őt; ez csupán beállítottság kérdése, az arrogancia és az önelégültség problémája. Rendelkezik antikrisztusi természettel? Olyasvalaki, akik idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot? Megzavarta már a gyülekezet munkáját? Vajon elítélte már az összes vezetőt és dolgozót, mint hamis vezetőket és antikrisztusokat? Megtett-e ezek közül bármit is?” Így válaszolnak: „Úgy tűnik, igen”. Ha ezután megkérdezed: „Akkor hát hogyan kellene jellemeznünk őt és hogyan kellene bánnunk vele?” – akkor azt mondják, hogy nem tudják. Ha megkérdezed: „Ami az ilyen típusú embert illeti, figyelmeztetnünk kell-e, és le kell-e lepleznünk őt, hogy segítsünk a testvéreknek tisztánlátást nyerni?” – még ekkor sem tudják. Ez annak az esete, amikor valaki teljesen tanácstalan és képtelen átlátni bármit is. Felfedezhetnek néhány jelet, azt viszont nem tudják, hogyan jellemezzék vagy kezeljék alapelvek szerint az ilyen embereket. Meg tudnak-e oldani valós problémákat? Tudnak-e segíteni Isten választott népének tanulságokat levonni? Mivel az ilyen egyének gonosz emberek és antikrisztusok, előbb-utóbb ki lesznek űzve. Ha azonban azelőtt takarítod ki vagy különíted el őket, mielőtt ténylegesen elkövetnének néhány gonosz tettet, akkor dacolni fognak, a testvérek pedig képtelenek lesznek megérteni, hogy miért tetted ezt. Ezért szükséges hagyni, hadd tevékenykedjenek egy ideig. Amikor a gonosz tetteik egyre nyilvánvalóbbá válnak, és elkezdenek téveszméket és alaptalan pletykákat terjeszteni, félrevezetik és megpróbálják maguk mellé állítani a testvéreket, hatalomért és befolyásért versengenek, független királyságot alapítanak és megkísérlik lerombolni a gyülekezet munkáját, a legtöbb ember képes lesz világosan meghatározni a természetlényegüket, és persze képes lesz fellépni, hogy leleplezze, felismerje és elutasítsa őket. Ezután eltakaríthatod őket és foglalkozhatsz velük az igazságalapelvek szerint. Csak az ilyen módon végzett munka segít majd a testvéreknek a tisztánlátás fejlesztésében. Vajon a hamis vezetők tudnak így kezelni és megoldani problémákat? A hamis vezetőkből hiányzik ez a képesség és bölcsesség. Látsz-e olyan hamis vezetőt, aki képes azonnal foglalkozni a gonosz emberekkel és az antikrisztusokkal? Egyetlen egyet sem. Ezért a hamis vezetők egyáltalán nem fogják megóvni a testvéreket a gonosz emberek zavarásaitól és az antikrisztusok félrevezetésétől. A legtöbb hamis vezető nemcsak nem képes megismerni önmagát, miután elbocsátották, hanem sokat panaszkodik is, és azon morgolódik, hogy Isten háza igazságtalan vele szemben, mondván, hogy ez olyan, mintha „levágnák a szamarat, miután lepakolták a malomkövet”, azt állítva, hogy erőfeszítést tett, de nem kapott elismerést, és igazságtalanság érte. Ha hamis vezetőként leleplezed, továbbra is dacos marad, és ezt gondolja: „Több éven át szolgáltam vezetőként; még ha nem is értem el eredményeket, legalább elviseltem a nehézségeket. Miért bocsátottak el? Olyan ez, mintha levágnák a szamarat, miután lepakolták a malomkövet!” Bárhogyan is leplezed le, dacos marad. Még azt is mondja: „Amikor felfedeztem egy antikrisztust, annyira nyugtalan lettem, hogy gyakran felhólyagosodott a szám, és nem tudtam jól aludni. Hogyan is lehetne ilyen teher rajtam, ha hamis vezető lennék?”. A szükséges munkából semmit sem végeztek el, képtelenek voltak elvégezni belőle bármennyit is, és még azt sem tudták, mit kellene tenniük, mégis képesek csodálni magukat. Hát nem problémás ez? Hogy ez mennyire undorító!

A gyülekezetben felmerülő különféle problémákról a hamis vezetők egyértelműen tudják, hogy ezek természetükből adódóan akadályozást és zavarást okoznak a gyülekezet munkájában, mégis figyelmen kívül hagyják őket. Amikor nyilvánvaló problémákat látnak, akkor csak tessék-lássék módon foglalkoznak velük, és nem merik leleplezni a problémák kritikus lényegét. Csupán célozgatnak és némiképp buzdítanak a doktrínák prédikálásával, anélkül, hogy érdemben foglalkoznának a problémákkal, és ennyi. Amikor gonosz emberekkel és antikrisztusokkal találkoznak, tanácstalanok, és közömbös hozzáállást tanúsítanak, mintha semmi közük nem lenne hozzájuk. Nem ismerik ezeknek a kérdéseknek a legmegfelelőbb kezelési módját, nem tudják, mit mondjanak a problémák megoldása érdekében, nem tudják, hogyan óvják meg a testvéreket, és semmiféle terhet nem viselnek. Mindössze egy kis jóindulat van bennük: „Tudom, hogy gonosz ember vagy. Nem fogom hagyni, hogy megzavard a testvéreket és árts nekik. Amíg ebben a pozícióban vagyok, meg kell óvnom a testvéreket, és a végsőkig eleget kell tennem a felelősségemnek”. Mi haszna van ennek? Megoldottad a problémát? Amíg azzal vagy elfoglalva, hogy aggódj, addig vajon az antikrisztusok tétlenek maradnak? Abba fogják hagyni a gyülekezet munkájának megzavarását? Ha azt látják, hogy haszontalan és gyáva vezető vagy, aki szóra sem érdemes, bölcsesség és persze munkaképesség nélkül, akkor egyáltalán nem fognak komolyan venni téged. A legtöbb antikrisztus és gonosz ember különösen ravasz és alattomos. Félrevezetik és megzavarják a testvéreket, neked pedig nem áll módodban megállítani vagy korlátozni őket. Azt sem tudod, kihez fordulj segítségért a problémák megoldásához; csak szorongsz és zaklatott vagy, és sírva imádkozol. Annyira szánalmasnak látszol; úgy tűnik, annyira figyelembe veszed Isten szándékait, és olyan sokat törődsz a testvérekkel. Még az olyan nyilvánvalóan gonosz emberekkel sem tudsz foglalkozni, mint az antikrisztusok. Képtelen vagy az igazság szerint boncolgatni az antikrisztusok cselekedeteit és viselkedését, és arra sem vagy képes, hogy nyilvánosan leleplezd az antikrisztusok szándékait, indítékait és viselkedését, hogy segíts a testvéreknek a tisztánlátás fejlesztésében. Ezek egyikét sem tudod megtenni. Egyes hamis vezetők még azt is mondják: „Senkinek sem szabad lelepleznie az antikrisztusokat. Ha a testvérek tudják, hogy ők antikrisztusok, és elkerülik őket, akkor az antikrisztusok bosszúra fognak törekedni”. Vajon nem egy hasznavehetetlen gyáva az ilyen? Meg tudnak birkózni az ilyen emberek a gyülekezeti munkával? Meg tudják óvni a testvéreket, hogy normális gyülekezeti életet élhessenek? Miféle problémamegoldó módszer ez? Amikor nem történik semmi, akkor vég nélkül tudnak doktrínákat prédikálni, amikor azonban bekövetkezik valami, akkor összezavarodnak és zavarodottá válnak, csupán sírni tudnak. Hát nem hasznavehetetlen gyávák? Látva, amint a testvéreket félrevezetik az antikrisztusok és megzavarják a gonosz emberek, tanácstalanok, és nem tudnak reagálni. Még azt sem tudják, hogyan tegyék meg azt a legalapvetőbb dolgot, hogy összefogjanak azokkal a gyülekezeti testvérekkel, akiknek viszonylag van igazságérzetük, rendelkeznek emberi mivolttal és el tudják fogadni az igazságot, hogy együtt beszélgessenek, Isten szavait használják e problémák megoldására, valamint leleplezzék és felismerjék az antikrisztusokat. Hát nem selejt az ilyen ember? (De igen.) Egyes hamis vezetők túlzottan elővigyázatosak, gyávák és hasznavehetetlenek. Milyen mértékben gyávák és hasznavehetetlenek? Amikor gonosz emberek jelennek meg, hogy akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, különösen nyersen és öntelten beszélve, akkor ők annyira megijednek, hogy reszketnek, és ezt gondolják: „Nem merek foglalkozni velük. Veszélyesek; gonosz emberek a világban. Ha leleplezem őket, hogy megóvjam a testvéreket, biztosan találnak majd valamit ellenem, és megtorolják. Hogyan lehetek akkor továbbra is vezető? Tudják, hol élek. Ártani fognak a családomnak? Vajon fel fognak jelenteni azért, mert hiszek Istenben?” Az ilyen hamis vezetők nem tudják ellátni a gyülekezeti munkát. Túlzott félelmük tétlenségben tartja őket; természetesen nem is érthetik meg az ilyen problémák és az ilyen emberek kezelésének alapelveit. Bárki, akit a gyülekezeti munka akadályozójaként és megzavarójaként jellemeznek, az nem olyasvalaki, aki csak időnként hibázik. Inkább annyira gonosz az emberi mivolta, hogy állandóan meggondolatlan gaztetteket követ el, és számos gonosz cselekedetet hajt végre. Az ilyen egyének kétségtelenül a gonosz emberek lényegével rendelkeznek. A gonosz emberekkel való bánásmód is bölcs módszereket igényel. Figyelembe kell venni a hátteret és a környezetet, valamint azt, hogy milyen lépéseket tehetnek a gonosz emberek, miután foglalkoztak velük, továbbá, hogy ez bajt hozhat-e a gyülekezetre. Csak ezen aspektusok gondos mérlegelése által tudod megfelelően kezelni az ügyet, oly módon, ami megfelel az igazságalapelveknek, és bölcsességet alkalmaz. Azok, akik értik az igazságot, tudtukon kívül is felfogják az alapelveket, miközben ilyen problémákkal foglalkoznak. Ahogy ezt a munkát végzik, fokozatosan megértik majd, hogyan bánjanak a különféle emberekkel, módszereket és eljárásokat fejlesztenek ki, a szívükben pedig bölcsesség lesz. A hamis vezetőkből azonban teljesen hiányoznak ezek a módszerek, eljárások és ez a bölcsesség. Ez azért van, mert nem veszik figyelembe Isten szándékait; nem gondolják át, hogy Isten házának munkája érintett lehet-e, illetve hogy veszéllyel fognak-e szembenézni a vezetők és a dolgozók. Mivel nem veszik figyelembe ezeket a dolgokat, alapelvek nélkül, és még inkább bölcsesség nélkül kezelik az ügyeket. A hamis vezetők nem tudják kezelni ezeket a problémákat, és nem vonnak le belőlük tanulságokat, ami azt bizonyítja, hogy nem hajlandóak tanulni, alkalmatlanok, elhanyagolják a megfelelő feladatokat, és képtelenek bármilyen munkát elvégezni. Amikor gonosz embereket és antikrisztusokat látnak gonoszságot elkövetni és zavarásokat okozni, nem leplezik le ezeket az embereket, és nem oldják meg a problémákat. Csak a saját érdekeik megóvására gondolnak, tekintet nélkül a gyülekezet munkájára vagy Isten választott népének életbe való belépésére. Egyes hamis vezetők zaklatják a gyengéket, miközben félnek a náluk erősebbektől is; könyörtelenül zsarnokoskodnak és fitogtatják az erejüket a viszonylag szelídekkel szemben, de amikor gonosz emberekkel és antikrisztusokkal találkoznak, árad belőlük a mosoly és a hízelgés. Vajon szeretheti-e Isten az ilyen hamis vezetőket és hamis dolgozókat, akik nem rendelkeznek alapelvekkel? Semmiképpen sem. Nevelhet-e Isten háza vezetőkké és dolgozókká olyan embereket, akik megfélemlítik a gyengéket és félnek az erősektől, és akiknek nincs igazságérzetük? Semmiképpen sem! Ezek az emberek mind álhívők és nem hívők, akiknek nincs lelkiismeretük és józan eszük, továbbá egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és Isten háza nem akarja őket.

Amikor egy hamis vezető munkájában problémák adódnak, mindig úgy reagál, hogy kibújik a felelősség alól. A leggyakoribb mondása a „beszélgettem velük”. Burkoltan erre utal: „Mindent elmondtam, amit kellett, tehát az ő felelősségük, ha valami balul sül el. Nekem semmi közöm hozzá”. Ez az oka annak, hogy a „beszélgettem velük” mondat a hamis vezetők csodafegyvere és jelmondata. Ha egy hamis vezető azt látja, hogy egy antikrisztus saját törvénye szerint él, önkényesen cselekszik és zavarást okoz a gyülekezetben, akkor ő is a beszélgetés és a segítségnyújtás módszerét alkalmazza. Miután mond néhány intő és figyelmeztető szót, azt feltételezi, hogy az antikrisztus engedelmes és alávetett lesz, és nem fogja többé félrevezetni az embereket, illetve nem fogja megzavarni a gyülekezeti életet. Hát nem ostoba feltételezés ez? Az antikrisztus zavarásainak korlátozására ilyen ostoba megközelítést alkalmaz – így dolgozik egy hamis vezető, és ez valóban rendkívül ostoba dolog! Egy hamis vezető mást sem tesz, csak vakon szorgoskodik. Csupán általános ügyekkel foglalja le magát, miközben képtelen alapvető munkát végezni. Nem öntözi azokat, akik képesek elfogadni az igazságot, nem korlátozza azokat, akik akadályoznak és megzavarnak, és nem takarítja el azokat, akik meggondolatlanul gaztetteket követnek el, és az ismételt intések ellenére sem hajlandó megváltozni. Különösen arra nem figyel, hogy az antikrisztusok hogyan követnek el gonoszságot és okoznak zavarásokat. Le sem leplezi és fel sem ismeri őket, ki sem takarítja, illetve nem űzi el őket, lehetővé téve az antikrisztusok számára, hogy gonoszságot műveljenek és megzavarják a gyülekezet munkáját. Egyáltalán nem érdekli, és úgy véli, semmi köze az antikrisztusok gonosz tetteihez. A hamis vezetők a munkájukban csupán látszatcselekvésre képesek; végeznek egy kis általános ügyekkel kapcsolatos munkát, majd azt gondolják, hogy tényleges munkát végeztek, és hogy vezetőként és dolgozóként megfelelő színvonalúak. Függetlenül attól, hogy ki akadályozza és zavarja meg a gyülekezet munkáját, csupán ledarálnak neki néhány doktrínát, néhány intésben és figyelmeztetésben részesítik, és úgy gondolják, a probléma megoldódott. Egész nap kisebb-nagyobb ügyekkel foglalják el magukat, és úgy vélik, jó munkát végeznek. Még dicsekednek is, mondván: „Nézzétek a mi gyülekezetünket. Mindenkit jól alkalmaznak: akik tudják hirdetni az evangéliumot, azok hirdetik az evangéliumot, akik tudnak videókat készíteni, azok videókat készítenek, akik tudnak énekelni, azok himnuszokat vesznek fel – a gyülekezeti életünk virágzik!”. Azonban egyáltalán nem látják a gyülekezetben jelen lévő sok rejtett problémát. Nem merik kezelni azokat a gonosz embereket és álhívőket, akik folyamatosan akadályozzák és megzavarják a gyülekezeti életet, ezért nem vesznek róluk tudomást. Szemet hunynak az antikrisztusok felett, akik a maguk módján cselekszenek, és akik közül mindegyik azon van, hogy behúzza az embereket és létrehozza a saját kis csoportját. Képtelenek foglalkozni azzal a sok kérdéssel, amelyet az új hívők vetnek fel, akik éheznek és szomjaznak az igazságra. Ahelyett, hogy megoldási módokat keresnének ezekre a tényleges problémákra, a hamis vezetők mindig igyekeznek elkerülni ezeket, miközben továbbra is azt állítják, hogy „a gyülekezeti élet virágzik”. Vajon nem színlelést és csalást folytatnak? A hamis vezetők meghagyják ezeket az álhívőket, gonosz embereket és antikrisztusokat a gyülekezetben, anélkül, hogy kitakarítanák őket vagy foglalkoznának velük, lehetővé téve számukra, hogy meggondolatlanul gaztetteket kövessenek el, és teljes káosszá változtassák a gyülekezeti életet, miközben úgy tesznek, mintha nem látnák. Az ilyen hamis vezetők rendkívül vakok! Úgy viselkednek, mint az álhívők, a gonosz emberek és az antikrisztusok védőernyői, sőt még egyfajta büszkeségérzés is tölti el őket emiatt, azt gondolva, hogy ha nem takarítják ki ezeket az elfajzottakat, az szeretetnek és Isten választott népe megóvásának számít. Vajon ez nem a gyülekezet munkájának akadályozása és megzavarása? Vajon nem szándékos ellenállás Istennek és szembefordulás Vele? A hamis vezetők azonban ennek egyáltalán nincsenek tudatában. Ha megkérdezed tőlük, hogy megoldódtak-e ezek a tényleges problémák, azt mondják: „Megmetszettem őket; beszélgettem velük”, ezzel azt sugallva, hogy a problémák megoldódtak, és már semmi közük hozzájuk. Vajon ez nem kibújás a felelősség alól? Egy hamis vezető szerint, amikor csak helytelenül viselkedik valaki, ha felületesen megmetszi az elkövetőt, valamint némi figyelmeztetésben és intésben részesíti, akkor ő elvégezte a munkáját, ez pedig olyan, mintha megoldotta volna a problémát. Vajon ez nem csalárdságba bocsátkozás? A hamis vezetők nyilvánvalóan elmulasztják, hogy azonnal eltakarítsák az álhívőket, a gonosz embereket és az antikrisztusokat, majd tetszetős kifogásokkal hozakodnak elő, mondván: „Beszélgettem velük Isten szavairól, mindannyian felismerték, mit tettek, és lelkifurdalást éreztek, továbbá mindannyian sírtak és azt mondták, hogy biztosan meg fognak térni, és többé nem próbálnak saját független királyságot létrehozni.” Vajon ezek a hamis vezetők nem csupán megtévesztik magukat, mint a felnőttet játszó gyerekek? Ezek az álhívők, gonosz emberek és antikrisztusok mind olyan emberek, akik idegenkednek az igazságtól. Egyikük sem fogadja el az igazságot egyáltalán, és nem Isten üdvösségének célpontjai; inkább Isten utálatának és gyűlöletének célpontjai. A hamis vezetők azonban testvérekként bánnak ezekkel az álhívőkkel, gonosz emberekkel és antikrisztusokkal, és szeretettel segítik őket. Mi itt a probléma természete? Vajon az ostobaság és a tudatlanság akadályozza meg őket abban, hogy tisztán lássák ezeket az embereket, vagy azért próbálnak a kedvükben járni, mert attól félnek, hogy megsértik őket? Mindegy, mi az ok, leginkább az számít, hogy a hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát és nem fogadják el az igazságot, illetve nem ismerik el a hibáikat, amikor megmetszik őket. Ez elegendő annak bemutatására, hogy a hamis vezetők egyáltalán nem rendelkeznek igazságvalósággal. Nem dolgoznak Isten házának munkarendje szerint, és különösen akkor, amikor a gyülekezet megtisztításának munkájáról van szó, felületes módon cselekszenek. Csak látszattevékenységet folytatnak azzal, hogy kitisztítanak néhány nyilvánvalóan gonosz embert. Amikor lelepleződnek és megmetszik őket, még különböző okokat és kifogásokat is találnak, hogy kibújjanak a felelősség alól, és saját maguk mellett érveljenek. Ezért egy hamis vezető, aki nem végez tényleges munkát, olyan buktató, amely gátolja Isten akaratának megvalósulását. A hamis vezetők csupán némi felületes, általános ügyekkel kapcsolatos munkával foglalkoznak, ami teljesen értéktelen. Soha nem oldják meg a gyülekezetben felmerülő különféle problémákat; egyszerűen csak elkerülik azokat. Ez nemcsak a gyülekezet munkájának normális előrehaladását késlelteti, hanem hatással van Isten választott népének életbe való belépésére is. Egyértelmű, hogy a hamis vezetők akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, és védőernyőként szolgálnak az álhívők, a gonosz emberek és az antikrisztusok számára. A szellemi hadviselés kritikus pillanatában a gonosz emberek és az antikrisztusok oldalán állnak, hogy ellenálljanak Istennek és megtévesszék Őt. Vajon ez nem Isten elárulásának a megnyilvánulása? A hamis vezetők nézeteiből és viselkedéséből ítélve világos, hogy ők egyszerűen nem olyan emberek, akik az igazságra törekszenek, egyáltalán nem értik az igazságot, és teljes mértékben képtelenek elvégezni a vezetés munkáját.

A hamis vezetők nem Isten szavai alapján, hanem a saját preferenciáik szerint bánnak az emberekkel. Mindenféle alapelv nélkül cselekszenek, azt tesznek, amit csak akarnak. Amikor látják, hogy antikrisztusok zavarják meg a gyülekezetet, a hamis vezetők nem gyűlölik őket. Azt hiszik, Isten néhány szavának felolvasása az antikrisztusoknak korlátozhatja az akadályozásaikat és a zavarásaikat. Miféle emberek az antikrisztusok? Ördögök, Sátánok! Nem számít, hány éve hisznek Istenben, az antikrisztusok egyáltalán nem fogadják el az igazságot, valamint képesek akadályozni és megzavarni a gyülekezet munkáját, és megzavarni Isten választott népének életbe való belépését. Ők a valódi ördögök és Sátánok. A hamis vezetők azt remélik, hogy lelkifurdalást kelthetnek az antikrisztusokban, és megváltoztathatják a véleményüket azáltal, hogy felolvasnak nekik néhány szakaszt Isten szavaiból. Hát nem rendkívül ostoba dolog ez? Az olyan emberek, mint az antikrisztusok, egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Mindegy, hány gonosz tettet követnek is el, nem fognak elgondolkodni magukon, illetve nem fogják megismerni önmagukat, és mindegy, mennyi hibát vétenek is, nem fogják beismerni a tévedéseiket. Pokolra szánt nyomorultak, mégis úgy gondolod, hogy néhány szakasz felolvasása Isten szavaiból és néhány intő szó elmondása megváltoztathatja őket – ez nem puszta ábránd? Ha a romlott emberiség ilyen könnyen el tudná fogadni az igazságot, Istennek nem kellene az ítélet és a fenyítés munkáját végeznie. Isten az Ő munkájában miért szól oly sok szót és miért fejez ki oly sok igazságot? Azért, mert az emberek megmentése nem egyszerű, mert túl sok van az emberek nehézségeiből, a lázadásuk pedig túl nagy! Csak azokat lehet megmenteni, akik el tudják fogadni az igazságot. Akik idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot, azokat nem lehet megmenteni. A hamis vezetők azonban azt hiszik, hogy ha mondanak néhány kemény szót az álhívőknek, a gonosz embereknek és az antikrisztusoknak, akkor ezek az egyének lelkifurdalást éreznek majd és megismerik önmagukat, ha pedig ezután szólnak hozzájuk néhány buzdító és vigasztaló szót, akkor megtérnek, és így képesek lesznek a kötelességeik végzésére összpontosítani, hűségessé válni és beállítottságbeli változáson átmenni, engedelmes bárányokká téve az antikrisztusokat. Hát nem ostoba elgondolás ez? Ez az elgondolás rendkívül ostoba! Olyan, mint egy eszelős őrjöngése – hogy is lehetnének a dolgok ennyire egyszerűek! Isten már több mint harminc éve végzi az ítélő munkáját, és vajon mennyi önismeretet és az átalakulást értek el az emberek? Az embereknek csupán egy kisebb része ért el némi eredményt. Azok, akik nem szeretik az igazságot, bármennyi prédikációt hallgatnak is, legfeljebb néhány doktrínát értenek meg. Az életfelfogásuk egyáltalán nem változott, és még jó viselkedést és jó cselekedeteket is ritkán látni tőlük. Miféle emberek ezek? Olyan emberek, akik jóllaknak a kenyérrel – egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Csak arra összpontosítanak, hogy élvezzék Isten kegyelmét, és csak az áldásokat hajszolják; nem mások, mint felöltöztetett vadállatok! Az embereket mélyen megrontotta a Sátán; tele vannak romlott beállítottságokkal, csontjaik és vérük pedig tele van a Sátán mérgeivel. Ha nem tudják elfogadni az igazságot vagy Isten ítéletét és fenyítését, hogyan vethetik alá magukat igazán Istennek? Hogyan tudják hűségesen végezni a kötelességeiket? Hogyan tudják félni Istent és kerülni a gonoszt? Lehet-e az üdvösség elérése annyira egyszerű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik? A Sátán több ezer éven át rontotta meg az embereket, olyannyira, hogy ördögökké váltak. Most Isten eljött, hogy megmentse őket, és bármennyi szót is szól, az ördöggé vált embereket igazi emberi lényekké változtatni hihetetlenül nehéz feladat. Nemcsak Istennek kell sok igazságot kifejeznie, hanem az embereknek is mindent meg kell tenniük, hogy együttműködjenek az igazságra való törekvés, az igazság elfogadása valamint gyakorlása által – csak ekkor szabadulhatnak meg a Sátán befolyásától és érhetik el Isten megmentését. Isten egyszer azt mondta: „Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak”. Bár sok ember hisz Istenben, csak azokat lehet megtisztítani és tökéletessé tenni, akik valóban megtapasztalják Isten ítéletét és fenyítését, továbbá teljes mértékben alávetik magukat az Ő munkájának. Azok az álhívők, gonosz emberek és antikrisztusok, akik az igazság legcsekélyebb részét sem fogadják el, a szívükben idegenkednek az igazságtól; ők soha nem fogják elérni Isten megmentését, és csak Isten munkája által lehet őket felfedni és kiiktatni. A hamis vezetőknek nincs megértésük Isten munkájáról. Annyira egyszerűen gondolkodnak Isten embereket megmentő munkájáról, hogy azt hiszik, ha felolvasnak néhányat Isten szavaiból a gonosz embereknek és az antikrisztusoknak, majd szólnak néhány kemény metsző szót, azok megtérnek és megváltoznak majd, és hűségessé válnak a kötelességeik végzésében. Mi itt a probléma? Azon túl, hogy nem törekszenek az igazságra és nem értik meg az igazságot, még az is, hogy a hamis vezetők rendkívül gyenge képességgel rendelkeznek; ezért egyáltalán nincs semmiféle megértésük, amikor Isten munkájáról van szó, valamint arról, hogy Isten hogyan menti meg az embereket. Ahhoz, hogy lássuk, mi egy ember lényege, hogy rendelkezik-e az igazságvalósággal, továbbá hogyan kell bánni vele, figyelembe kell venni a képességét és hozzáállását az igazsághoz – meg kell figyelned, milyen a felfogása az igazságról, valamint hogy el tudja-e fogadni az igazságot. Mi alapján mérjük tehát, hogy valaki fel tudja-e fogni az igazságot? Ez elsősorban a képességének minőségén múlik, valamint azon, hogy a felfogása tiszta-e Isten szavairól. Néhány ember az ötven-hatvan éves kort is megéri, és még mindig nem tudja átlátni az emberiség romlottságának lényegét és valóságát. Még mindig gyönyörűnek képzeli az emberi társadalmat, és békében és harmóniában akar élni másokkal. Hát nem rendkívül ostoba és naiv dolog ez? Ha az Istenben való hit mindenkit jó emberré változtathatna, akkor vajon szükség lenne Isten ítélő és fenyítő munkájára, hogy megmentse az embereket? A hamis vezetők nem Isten szavai alapján jellemzik a különféle embereket, hanem kizárólag azok külső viselkedése és személyes benyomások alapján. Az általuk végzett munka is nagyon felületes, olyan, mint amikor a gyerekek felnőttet játszanak. Úgy gondolják, néha megtalálhatják Isten megfelelő szavait, amelyeket egy adott helyzetre alkalmazhatnak, és ha csupán felolvasnak néhány szót Isten szavaiból az embereknek, az meg fogja változtani őket: „Nézzétek, az én vezetésem és buzdításom alatt, a szeretetteljes segítségemmel, Isten szavai hatottak az emberekre. Nem akarnak többé antikrisztusok lenni, és hajlandóak megváltoztatni nézeteiket az Istenben való hitről. Nem fognak többé hatalomért és nyereségért versengeni, és független királyságokat sem fognak létrehozni; többé nem fogják akadályozni és megzavarni a gyülekezet munkáját, és többé nem fogják félrevezetni vagy behúzni a testvéreket!”. Tudod-e korlátozni őket? Azokat soha nem tudod korlátozni, akik igazán gonosz emberek, akik akadályozásokat és zavarásokat okoznak. Mivel a gonosz emberek lényegével rendelkeznek, a nappal vagy az éjszaka bármely szakaszában gonosz tetteket követnek el; amikor csak alkalmuk nyílik rá, gonoszságot követnek el. Rendben van számodra, hogy nem takarítod ki őket a gyülekezetből? Vajon önként abbahagyják majd a gonosz tetteiket? Ők nem emberek; ők ördögök és Sátánok! Hány éve állnak ellen az ördögök és a Sátánok Istennek? Mind a mai napig ellenállnak Istennek. Az antikrisztusok és mindenféle gonosz emberek, akik akadályozzák és megzavarják Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét, valódi ördögök és Sátánok; ők az ellenségek a való életben. Meg tudják vajon változtatni a lényegüket néhány tőled származó szó vagy a szerető szíved miatt? Annyira ostoba vagy! Azt gondolod, meg tudod menteni az embereket a bűntől, csak mert értesz egy kis doktrínát? Meg tudod menteni őket? Ők a pokolra rendeltettek, te pedig azt hiszed, néhány kedves szó meg tudja változtatni őket. Ez ennyire egyszerű? Ha ennyire egyszerű lenne megmenteni az embereket, Istennek nem kellene annyi szót szólnia, illetve nem kellene az ítélet és a fenyítés munkáját végeznie. Vajon szükséges lenne ennyi időt és fáradságos erőfeszítést fordítania arra, hogy megmentse az embereket?

Jelenleg a gyülekezetben a különféle emberek már fel lettek fedve, és fajtájuk szerint csoportosítva lettek. Mindenkit saját típusa szerint kell besorolni, és Isten házában vannak alapelvek és adminisztratív rendeletek, amelyek szabályozzák, hogyan kell a különböző típusú emberekkel bánni, és hogyan kell kezelni őket. Isten türelemmel és toleranciával, irgalommal és szerető kedvességgel, valamint igazságos természettel rendelkezik – de ne felejtsük el, hogy Istennek van haragja és fensége is. Egyesek azt mondják: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem akarja, hogy bárki is elkárhozzon”. Ez igaz, de Isten arra vágyik, hogy „minden ember” üdvözüljön, nem pedig minden dolog vagy minden ördög. Amikor az emberek elkárhoznak, Isten szomorúságot és bánatot érez. Amikor ördögök kárhoznak el, az az ő jogos végük és megérdemelt büntetésük; Isten nem bánkódik miattuk. Ez Isten természete, valamint az emberek kezelésére vonatkozó alapelve. Az emberek mindig ellent akarnak mondani Istennek, azt gondolva, hogy azok az álhívők, gonosz emberek és antikrisztusok szintén emberek. Úgy vélik, hogy akik következetesen akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, szintén emberek; akik státuszért versengenek és független királyságokat alapítanak, szintén emberek; és akik következetesen paráználkodásba bonyolódnak, szintén emberek. Mindezeket az ördögi típusokat Isten választott népe közé sorolják. Hát nem abszurd? Nem megy ez szembe azzal, amire Isten vágyik? Mivel a dolgokról alkotott nézőpontjuk teljesen ellentmond Isten szavainak és az igazságnak, a különböző negatív alakokról, ördögökről és Sátánokról alkotott véleményük teljesen ellentétes Isten szavaival, nagy mértékben eltér azoktól. Isten soha nem kezelte emberként a Sátánt követő ördögöket. Hogyan jellemzi Isten ezeket az embereket? Az ördög Sátán szolgái; vadállatok. A hamis vezetők jó szándékukból és zavarodott szeretetükből, valamint saját vágyálmaiktól vezérelve testvérekként bánnak ezekkel az álhívőkkel, ördögökkel és a Sátán szolgáival. Ezért nagy szeretetet és kedvességet tanúsítanak irányukban, folyamatosan segítve és támogatva őket. Ennek eredményeként, mivel a hamis vezetők kiterjesztik támogatásukat, segítségüket és vezetésüket ezekre az emberekre, az igazi testvérek, akiket Isten meg akar menteni, súlyosan összezavarodnak; a gyülekezeti élet soha nem tud a helyes útra lépni, a testvérek pedig soha nem tudják normálisan enni és inni Isten szavait, és a gonosz emberek zavarása nélkül közölni az igazságot. Hát nem ez a hamis vezetők „teljesítménye”? Az ő „teljesítményük” igen jelentős: nemcsak nem óvják meg a testvéreket, hanem még jogosulatlan tiszteletet és oltalmat is nyújtanak ezeknek a gonosz embereknek és antikrisztusoknak. Ez vajon nem a gyülekezet munkájának az akadályozása? Annak természete, hogy a hamis vezetők ezt teszik, az akadályozás, mégis azt gondolják, hogy fenntartják a gyülekezet munkáját, valamint segítik és támogatják Isten választott népét. Isten hogyan tekint a hamis vezetők ilyen cselekedeteire? Isten megveti őket, Ő különösen megveti őket! A hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát, hanem a gonosz emberek védelmére összpontosítanak, a Sátán szolgáiként tevékenykednek. Ez ahhoz vezet, hogy Isten választott népe – azok, akik szeretik az igazságot – képtelen a gyülekezet támogatásában és táplálékában részesülni, annak ellenére, hogy gyülekezeti életet élnek, és végezni akarják a kötelességüket, mégsem vehetik garantáltnak a biztonságukat. A hamis vezetők teljesen megfeledkeznek ezekről a dolgokról, és azt gondolják: „Én mindenkivel egyenlően bánok, akkor miért panaszkodtok? Mégis mit kell tennem, hogy eleget tegyek nektek? Ezt jelenti az emberekkel való tisztességes bánásmódot. Egyszerűen csak válogatósak vagytok és nehéz a kedvetekben járni! Különben is, én Istennek tartozom elszámolással; mindent Isten előtt teszek!” Hát nem érzéketlenek a józan észre, hogy képesek ilyen szónoklatot ontani magukból? Hát nem a végletekig ostobák? Valóban érzéketlenek a józan észre és a végletekig ostobák. Isten háza mindennap arról beszél, Isten hogyan menti meg az emberiséget, a hamis vezetők azonban soha nem értik meg Isten szavait. Úgy gondolják, hogy mindegy, kiről van szó, mindegy, milyen az illető lényege, mindegy, mennyire gonosz dolgokat tett, és mindegy, mennyire rosszindulatú az emberi mivolta, Isten szavainak útmutatása mellett és az emberek szerető támogatásának segítségével végül majd megtér és visszafordul. Hát nem teljesen téves ez a nézőpont? (De igen.) Isten szavainak súlyosan megtévesztő felfogása mellett a hamis vezetők úgy tesznek, mintha értenék Isten szándékait, és egyoldalúan gondolkodva, valamint saját önző vágyaik alapján működve kedvességet és szeretetet tanúsítanak a gonosz emberek és az antikrisztusok iránt. És mi az eredmény? Végül a gonosz embereket és az antikrisztusokat védelmezik, a tettestársaikká válnak, lehetőségeket és táptalajt biztosítva számukra, hogy akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját és a gyülekezeti életet. Mindeközben a testvéreket, akiknek valóban szükségük van oltalomra, a hamis vezetők mellőzik, és soha nem kérdezik meg tőlük: „Hogy érzitek magatokat attól, hogy a gyülekezetben vannak ezek a gonosz emberek és antikrisztusok, valamint azok, akik negativitást árasztanak és elképzeléseket terjesztenek? Egyetértetek azzal, hogy bent tartsuk őket a gyülekezetben? Hajlandóak vagytok velük együtt végezni a kötelességeiteket és élni a gyülekezeti életet?” Soha nem kérdezik meg, hogy a testvérek hogyan érzik magukat ezek bármelyikétől. Mit gondoltok – hát nem meglehetősen undorítóak az ilyen vezetők és dolgozók? A vezetők és dolgozók szerepében tetszelegve és ilyen címeket viselve tevékenykednek, de valójában a Sátán és a Sátán szolgáinak védelmének a munkáját végzik. Ez igazán szomorú! Ha azt mondjátok, hogy az ilyen vezetők és dolgozók gyenge képességűek és nem végeznek tényleges munkát, talán szkeptikusak lesznek. Megbántva érzik majd magukat, azt gondolva, hogy mindennap elfoglaltak és nem tétlenkednek, hogyan lehetséges akkor, hogy nem végeznek tényleges munkát? Megnyilvánulásaik alapján azonban, mivel mindkét embercsoportot fontosnak érzik és úgy gondolják, mindkettővel egyformán kell bánni, a méltányos bánásmódot ürügyként használják arra, hogy lehetővé tegyék a gonosz emberek és azok uralmát a gyülekezetben, akik akadályozást és zavarást okoznak, valamint hagyják, hogy a különféle gonosz cselekedetek fennmaradjanak a gyülekezetben – mik is ezek a vezetők és dolgozók? Megnyilvánulásaik, munkamódszerük és a munkára vonatkozó alapelveik, valamint a munkavégzést illető indítékaik alapján ők félreérthetetlenül hamis vezetők és zavaros fejű bolondok. Vajon pontos, ha ezt mondjuk? (Igen.)

A társadalomban, függetlenül attól, hogy az emberek melyik csoportjáról vagy osztályáról van szó, nem tesznek különbséget gonosz és jó emberek között, azt pedig még kevésbé vitatják meg, hogy a Sátán miként rontja meg az embereket, vagy mi a lényege a romlott emberiségnek; még csak különbséget sem tesznek jó és gonosz között. Isten házában azonban minden Isten szavain alapul; az igazság soha nem változik, Isten szavai pedig mindent megvalósítanak. A gyülekezetben Isten szavai feltárnak mindenféle embert, és természetesen mindegyiket a maga fajtája szerint csoportosítják. Mindenféle embernek az emberi mivolta, törekvései és lényege alapján kell a legjobb hasznát venni. Ez az emberek rang szerinti besorolása? Ez nem az emberek rang szerinti besorolása, hanem kategorizálása. Minden embert a maga fajtája szerint kell csoportosítani – oda kell helyezni őket, ahová tartoznak. A vegyítésük nem elfogadható; a vegyítés ideiglenes, és meghatározott időre szól. Amikor például a konkoly és a búza összekeveredik, ha a konkoly kihúzása hatással van a búzára és a búza pusztulását okozhatja, akkor a konkolyt még nem szabad kihúzni. De az, hogy nem húzzák ki, nem jelenti azt, hogy nincs kategorizálva – mikor kell tehát kihúzni? A megfelelő időben; Isten előkészíti majd az időt. Most annak van itt az ideje, hogy mindenki a maga fajtája szerint legyen csoportosítva; mindenféle embert kategorizálni kell. Ez szükségszerű. Miért kell elvégezni ezt a munkát? Elméleti szempontból ott van Isten szavainak alapja; a tényleges helyzet szempontjából pedig szükséges ezt megtenni – gyakorlati értéke van, és elengedhetetlen a megtétele. Amikor a konkoly kihúzása nem befolyásolja a búzát, a konkolyt ki kell húzni és el kell választani a búzától. Ha az álhívőkkel és a gonosz emberekkel – azokkal, akik a konkolyt jelentik – testvérekként bánnak, az túlságosan igazságtalan mindazokkal a testvérekkel szemben, akik őszintén áldozatot hoznak Istenért. Egyrészt ezeket az embereket gyakran megzavarják, befolyásolják és bántják majd azok a gonosz emberek, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Másrészt, néhány alacsony érettségű ember nem érti az igazságot és korlátozottá, negatívvá és gyengévé válik, vagy akár meg is botlik, amikor akadályozó és zavaró gonosz emberekkel kerül kapcsolatba. Ezenkívül mindaz, amit azok tesznek, akik akadályoznak és zavarnak, valamint minden általuk kimondott szó káoszt, rendetlenséget és rendbontó helyzeteket idéz elő. A legéletszerűbb helyzet az, hogy amikor kötelességet vagy valamilyen munkát végeznek, meggondolatlanul gaztetteket követnek el és nem követik az alapelveket, ami az emberi erőforrások, anyagi és a pénzügyi források jelentős pazarlásához vezet, anélkül, hogy bármilyen eredményt elérnének. Végül mi történik? Amikor elbocsátják őket, mindenkinek fizetnie kell az ő gonosz tetteikért. A munkát újra el kell végezni, és a munkaerő, az anyagi erőforrások, az idő, valamint az a legértékesebb energia, amit az illetők elbocsátása előtt mindenki feláldozott, veszendőbe megy és nem pótolható azok meggondolatlan gaztettei miatt. Túlságosan nagy az a negatív hatás, amelyet erre a munkára gyakoroltak! Senki sem tudja viselni ezt a felelősséget. Még ha később jól el is végzik a munkát, a korábbi veszteségeket senki sem tudja ellensúlyozni. Egyesek azt mondják, hogy legyenek pénzfizetésre kötelezve; ezt is meg kellene tenni, de lehet-e pénzért időt venni? Pénzért megvehető-e a testvérek ideje és energiája, vagy az általuk fizetett őszinte ár? Nem, nem vehető meg – ezek megfizethetetlenek! Nem számít, hány ember okoz akadályozásokat és zavarásokat a gyülekezetben, a következmények felmérhetetlenek. Kihat majd számos testvér életbe való belépésére. A veszteség jelentős, és nem lehet ellensúlyozni. Ellensúlyozható-e a testvérek életében bekövetkezett veszteség? Ki fogja megfizetni ezt a veszteséget? Ezeket a gonosz embereket tehát ki kell takarítani. Ők nem abból a fajtából valók, mint azok a testvérek, akik az igazságra törekszenek. Ők az ördögök és a Sátán seregéhez tartoznak, és azért jönnek Isten házába, hogy zavarást okozzanak és pusztítsanak. Ha ezeket a gonosz embereket nem takarítják ki a gyülekezetből, akkor soha nem biztosítható a gyülekezet munkája és a gyülekezeti élet rendje. Függetlenül attól, hogy egy bizonyos csoport hány emberből áll, amíg van közöttük egy olyan ember, aki akadályoz és zavarás – valaki, aki meggondolatlanul gaztetteket követ el, soha nem az alapelvek szerint kezeli a dolgokat, soha nem fogadja el a pozitív dolgokat vagy az igazságot, senkire sem hallgat, szándékos önkényességgel cselekszik, függetlenül attól, hogy van-e bármilyen státusza vagy hatalma, és lényegében egy élő Sátán – mindaddig, amíg az ilyen személy a gyülekezetben marad, előbb-utóbb nagy zavarást és pusztítást fog okozni a gyülekezet munkájában. Amikor eljön a kitakarítása és a vele való foglalkozás napja, hány embernek kell majd feltakarítania az általa okozott káros következményeket és rendzavaró helyzeteket! Ezért ezeknek a gonosz embereknek és antikrisztusoknak a kitakarítása, illetve kiűzése olyan fontos feladat, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell, és nem szabad félvállról venniük. A hamis vezetők azonban kedvességet és szeretetet tanúsítanak azok iránt, akiket ki kellene takarítani vagy ki kellene űzni, szemet hunynak a gonosz tetteik felett, elviselik és testvérekként befogadják őket, sőt azokat, akik hasznosak számukra, tehetséges embereknek tekintik, fejlesztik és használják őket. Mindegy, milyen rossz dolgokat tesznek, a hamis vezetők találnak ürügyet arra, hogy felmentsék őket, sőt még szeretetteljes segítséget és támogatást is nyújtanak nekik. Valamilyen szinten ez nem szándékos akadályozás? (De igen.) A hamis vezetők saját elgondolásaik, valamint saját kedvességük és lelkesedésük szerint cselekszenek, végül nagy bajt okozva ezzel az gyülekezetnek és Isten választott népének! Ha ezek a gonosz emberek vannak hatalmon, a katasztrófák és a következmények, amelyeket a gyülekezetre hoznak, felbecsülhetetlenek.

Isten házában jelenleg van egy olyan előírás, hogy bárki követ is el gaztetteket, amennyiben ez veszteséget okoz Isten házának, addig kompenzálnia kell azt. Ha a veszteség túl nagy és a következmények súlyosak, megoldható-e a probléma pusztán pénzbeli kártérítéssel? Bizonyos veszteségek semmilyen összegű pénzbeli kártérítéssel sem tehetők jóvá; ezek jóvátehetetlenek és pótolhatatlanok. Most minden egyes nap nagyon értékes és döntő fontosságú. Ha egyszer eltelt egy nap, vissza lehet-e nyerni azt az időt? Ez szintén pótolhatatlan. Miért mondjuk, hogy bizonyos dolgok elmulasztása életre szóló megbánással jár? Pontosan azért, mert az időt nem lehet visszanyerni. Hogy mit értek ez alatt? Legjobb megelőzni a problémákat, mielőtt azok bekövetkeznének, ahelyett, hogy pénzt költenénk a megoldásukra, miután bekövetkeztek; ez a problémák megoldásának legjobb módja. Az „istálló ajtajának bezárása a ló szökése után” a végső megoldás. Legjobb megelőző munkát végezni, mielőtt a dolgok bekövetkeznének. Ez azt jelenti, hogy mielőtt bármilyen akadályozás vagy zavarás bekövetkezne, a vezetőknek és a dolgozóknak világos felismeréssel és alapos megértéssel kell rendelkezniük a gyülekezetben lévő különféle típusú emberekről, továbbá gondosan meg kell figyelniük és azonnal fel kell fogniuk a különböző típusú emberek állapotát, beállítottságát és törekvéseit, valamint a kötelességvégzés közbeni hozzáállásukat és nézőpontjaikat, hogy biztosítsák az összes testvér számára a normális gyülekezeti életet, valamint a kötelességeik elvégzéséhez szükséges környezetet. A gyülekezet munkája így rendezett módon haladhat előre. Ezek a vezetők és a dolgozók felelősségei. Természetesen a hamis vezetők nem alkalmasak erre a munkára; ők zavaros fejű bolondok és hasznavehetetlen emberek. Most van egy okos ötletük: „Aki nem követi az alapelveket és elrontja a munkát, az pénzbírságot kap! Ha egy antikrisztus valami rosszat tesz, akkor pénzbírságot kap!” Úgy gondolják, hogy a bírságok kiszabása a legjobb megoldás és a legjobb gyakorlási alapelv. Ha minden problémát meg lehetne oldani bírságok kiszabásával, akkor mi értelme lenne az igazságra való törekvésnek? Miért nevezik hamisnak a hamis vezetőt? Azért, mert nem érti az igazságot, és az előírások követését az igazság gyakorlásának tekinti, valamint az általa megértett szavakat és doktrínákat az igazságnak véli, amikor pedig történik valami, egyáltalán nem tudja megtalálni a helyes alapelveket vagy irányt, és nem tudja a problémákat a gyökerüknél megoldani. Nem érti Isten szavait, és egyáltalán nem tudja felfogni, hogy mire gondol Isten, de mégis dolgozni akar, és vezető vagy dolgozó akar lenni – micsoda ostobaság! Ebben a tekintetben mi a hamis vezető legfőbb megnyilvánulása? Nem képes átlátni azoknak a különféle típusú embereknek a lényegét, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, nem tudja kategorizálni őket, és biztosan nem tud az alapelvek szerint bánni velük és azok szerint kezelni őket. A hamis vezető fejében mindez zavaros összevisszaság. Lelkesedése, valamint saját elképzelései és képzelődései alapján tűnődik Isten szavain és azon, hogy Ő vajon mit ért alattuk. Ugyanakkor ráerőlteti Istenre saját kedvességét, lelkesedését és személyes képzelődéseit és elképzeléseit, mivel úgy véli, hogy ezek a dolgok megfelelnek az igazságnak, megfelelnek Isten szándékainak, és képviselhetik azt, amit Isten kíván. Így ezekre a dolgokra támaszkodva munkálkodik és vezeti Isten választott népét. Ez a hamis vezető fő megnyilvánulása. Itt befejezzük a hamis vezetők második megnyilvánulásáról szóló beszélgetésünket.

III. A hamis vezetők nem leplezik le és nem állítják meg a gonosz embereket

A következőkben a hamis vezetők harmadik megnyilvánulásáról fogunk beszélgetni, ami az, hogy nem vesznek tudomást és nem érdeklődnek azokról az emberekről, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját – még akkor sem figyelnek oda, amikor felfedezik, hogy gonosz emberek és antikrisztusok zavarják meg a gyülekezet munkáját. Ez súlyosabb természetű, mint az első két megnyilvánulás. Miért mondják, hogy súlyosabb? Az első két megnyilvánulás a hamis vezetők képességét érinti, ez a megnyilvánulás azonban a hamis vezetők emberi mivoltával kapcsolatos. Egyes hamis vezetők képessége olyannyira gyenge, hogy nem tudják átlátni a gyülekezeti munka akadályozásának és megzavarásának természetét. Néhány hamis vezető, bár fel tudja ismerni a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró problémákat, sajnos nem érti az igazságot, és nem tudja kezelni és megoldani ezeket a problémákat. Mindig a saját elgondolásaik és lelkesedésük szerint cselekednek, azt csinálják, amit szeretnek, szívükben ezt gondolva: „Amíg a gyülekezet munkáját végzem, ez rendben van; ami pedig azokat illeti, akik akadályoznak és megzavarnak, az az ő személyes ügyük, és semmi közöm hozzá”. Olyan hamis vezetők is vannak, akiknek van némi képességük és tudnak egy kevés munkát végezni, és akik valamelyest ismerik mindenféle ember kezelésének alapelveit. Azonban félnek attól, hogy megsértik az embereket, ezért amikor felfedezik, hogy gonosz emberek és antikrisztusok akadályozásokat és zavarásokat okoznak, nem merik leleplezni, megállítani vagy korlátozni őket. Sátáni filozófiák szerint élnek és szemet hunynak olyan dolgok felett, amelyekről úgy érzik, semmi közük hozzájuk. Egyáltalán nem törődnek azzal, hogy milyenek a gyülekezet munkájának eredményei, vagy hogy mennyire érintett Isten választott népének az életbe való belépése; úgy gondolják, hogy az ilyen dolgokhoz semmi közük. Így egy ilyen hamis vezető hivatali ideje alatt a gyülekezeti élet normális rendje nincs fenntartva, és Isten választott népének kötelességeit és életbe való belépését sem óvják meg. Milyen természetű ez a probléma? Nem arról van szó, hogy ezek a hamis vezetők azért nem tudnak munkát végezni, mert gyenge a képességük; hanem arról, hogy azért nem végeznek valódi munkát, mert az emberi mivoltuk gyenge, továbbá nincs lelkiismeretük és józan eszük. Milyen értelemben hamisak a hamis vezetők? Hiányzik belőlük az emberi mivolt lelkiismerete és józan esze; ezért az idő alatt, amíg vezetőként dolgoznak, egyáltalán nem oldódik meg a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró gonosz emberek és antikrisztusok problémája. Néhány testvér nagymértékben károsul, és a gyülekezet munkája is óriási veszteségeket szenved. Amikor az efféle hamis vezető észrevesz egy problémát, amikor azt látja, hogy egy gonosz ember vagy egy antikrisztus akadályozást vagy zavarást okoz, tudja, mi a felelőssége, mit kellene tennie és hogyan kellene tennie, mégsem tesz semmit, sőt, játssza a hülyét, teljesen figyelmen kívül hagyja, és nem jelenti az ügyet a feletteseinek. Úgy tesz, mintha nem tudna és nem látna semmit, és hagyja, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Vajon nincs probléma az emberi mivoltával? Vajon nem ugyanabba a táborba tartozik, mint a gonosz emberek és az antikrisztusok? Vezetőként milyen alapelvet alkalmaz? „Én nem okozok akadályozásokat vagy zavarásokat, de semmi olyat nem fogok tenni, ami sértő, vagy ami mások méltóságát sérti. Jellemezz csak hamis vezetőként, akkor sem fogok semmi olyat tenni, ami sértő. Kiutat kell hagynom magamnak.” Miféle logika ez? Ez a Sátán logikája. És miféle beállítottság ez? Hát nem nagyon sunyi és csalárd? Az ilyen ember a legkevésbé sem őszinte Isten megbízatásának kezelésében; a kötelességvégzésében mindig rafinált és minden hájjal megkent, megannyi mocskos számítással, mindenben csak önmagára gondolva. A legkevésbé sem gondol a gyülekezet munkájára, és egyáltalán nincs sem lelkiismerete, sem józan esze. Alapvetően méltatlan arra, hogy gyülekezetvezetőként szolgáljon. Az ilyen emberek a legcsekélyebb terhet sem viselik a gyülekezet munkája vagy Isten választott népének életbe való belépése vonatkozásában. Csakis a saját érdekeikkel és élvezetükkel törődnek; kizárólag a státuszból származó előnyök kiélvezésére összpontosítanak, anélkül, hogy valamennyire is törődnének azzal, hogy Isten választott népe milyen állapotban van. Hát nem a legönzőbb és legmegvetendőbb az ilyen ember? Még ha fel rá is jön, hogy gonosz emberek és antikrisztusok zavarják meg a gyülekezet munkáját, nem figyel oda erre, mintha ezeknek a dolgoknak semmi közük nem lenne hozzá. Ez olyan, mint amikor a pásztor látja, hogy a farkas felfalja a juhokat, de nem tesz semmit, csak a saját életének megőrzésével törődik. Az ilyen ember nem alkalmas arra, hogy pásztor legyen. Minden, amit az ilyen típusú hamis vezető tesz, az a saját hírnevének, státuszának, hatalmának és az általa jelenleg élvezett különféle előnyök megóvásának a maximalizálása. Nincs teher a szívében Isten megbízatása, a gyülekezet munkája vagy Isten választott népének életbe való belépése vonatkozásában, amelyek az ő kötelességei és felelősségei; ezeket soha nem veszi figyelembe. Azt gondolja: „Miért kell egy vezetőnek elvégeznie ezeket a feladatokat? Miért vezet ezeknek a feladatoknak az el nem végzése metszéshez, elítéléshez és a testvérek általi elutasításhoz?”. Nem érti, és teljesen közömbös. Az Én szívemben, függetlenül attól, hogy az ilyen ember mennyire tűnik jó magaviseletűnek vagy mennyire szabálykövető, szűkszavú, illetve mennyire szorgalmas és hozzáértő, a tény, hogy alapelvek nélkül cselekszik és nem vállal felelősséget a gyülekezet munkájáért, rákényszerít Engem, hogy új megvilágításban lássam őt. Végül így határoztam meg ezt a fajta embert: talán nem követ el nagy hibákat, de nagyon sunyi és csalárd; egyáltalán nem vállal semmiféle felelősséget, és egyáltalán nem támogatja a gyülekezet munkáját – nincs emberi mivolta. Úgy érzem, hogy olyan, mint valamilyen állat – a ravaszságát tekintve kicsit olyan, mint a róka. Az emberek azt mondják, hogy a rókák ravaszak, de valójában ezek az emberek még a rókáknál is ravaszabbak. Kívülről úgy tűnik, nem tettek semmi rosszat, valójában azonban minden, amit mondanak és tesznek, a saját hírnevükért, nyereségükért és státuszukért van. Minden, amit tesznek, azért van, hogy élvezzék a státuszukból származó előnyöket, és egyáltalán nem veszik figyelembe Isten szándékait. Egy kicsit sem oldják meg a gyülekezet munkájában felmerülő problémákat, és nem foglalkoznak az Isten választott népének életbe való belépésével kapcsolatos tényleges kérdésekkel sem. Ezek a hamis vezetők semmilyen munkát nem végeznek annak érdekében, hogy Isten választott népét az igazságvalóságba vezessék. Pontosan mi is a célja mindannak, amit tesznek? Nem egyszerűen csak az, hogy az emberek kedvében járjanak és elérjék, hogy mások nagyra becsüljék őket? Igyekeznek elérni, hogy mindenki jó véleménnyel legyen róluk anélkül, hogy bárkit is megsértenének, így élvezve a hírnevüket és a státuszuk előnyeit. Ami a leginkább gyűlöletet kelt velük kapcsolatban, az az, hogy egyetlen tettük sem hoz semmiféle hasznot Isten választott népének életbe való belépésére számára; ehelyett félrevezetik az embereket, és ezzel elérik, hogy mások csodálják és bálványozzák őket. Vajon ezek az emberek nem sunyibbak és csalárdabbak még a rókáknál is? Ők tankönyvbe illő, valódi hamis vezetők. Vezetői státusszal rendelkeznek és ezt a címet viselik, de semmilyen tényleges munkát nem végeznek, csupán néhány látható, felszínes általános ügyet intéznek, vagy kelletlenül elvégeznek egy keveset a Fennvaló által külön rájuk bízott munkából. Ha nincs külön megbízás a Fennvalótól, akkor a gyülekezet semmilyen alapvető munkáját nem végzik el. A gyülekezet munkájának és a gyülekezeti élet rendjének fenntartásával kapcsolatos dolgokat illetően félnek attól, hogy megsértik az embereket, és nem merik fenntartani az alapelveket. Semmit sem oldanak meg a gyülekezeti munka során felgyülemlett problémákból, sőt amikor látják, hogy Isten házának vagyonát antikrisztusok és gonosz emberek herdálják el, még akkor sem tesznek semmit, hogy ezt megállítsák vagy korlátozzák. A szívükben világosan tudják, hogy ezek az emberek gonoszságot művelnek és ártanak Isten háza érdekeinek, mégis játszák a hülyét, egy szót sem szólnak. Ezek a sunyi és csalárd emberek. Hát nem ravaszabbak ezek az emberek, mint a rókák? Kívülről mindenkivel barátságosak, és nem tesznek olyasmiket, ami bárkinek is ártana, de késleltetik Isten választott népe életbe való belépésének fő ügyét, a gyülekezet munkáját, valamint az evangélium terjesztésének munkáját. Vajon méltóak az ilyen emberek arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek? Nem a Sátán szolgái ők? Nem ők azok, akik akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját? Bár látszólag nem követtek el nyilvánvaló gonoszságot, annak következményei, hogy így dolgoznak, még súlyosabbak, mint a gonoszság elkövetésének. Gátolják Isten akaratának végrehajtását, ellenállnak Istennek, valamint akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Ártanak Isten választott népének, sőt el is pusztíthatják Isten választott népének üdvösségre való reményét is. Mondd meg Nekem, ez nem gonoszság elkövetése? Ez pontosan az, amit az embereknek megfelelni vágyó tesz, aki egyáltalán nem tartja fenn az alapelveket. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, nem tudják teljes mértékben érzékelni a hamis vezetők ily módon végzett munkájának szörnyű következményeit, és felfogni sem tudják, hogy mik a szándékaik, az indítékaik és a céljaik. Soha nem fogod kifürkészni, hogy a szívükben valójában mit akarnak tenni – az ilyen emberek túlságosan sunyik! Képletesen szólva sunyi rókák; pontosan kifejezve pedig élő ördögök, élő ördögök az emberek között!

Amikor arról van szó, hogy miként kellene jellemezni ezeket a hamis vezetőket, a beállítottság-lényegük alapján nem lehet őket önkényesen a gonosz emberek, antikrisztusok, képmutatók és hasonlók kategóriáiba sorolni. Azonban abból ítélve, amit kinyilvánítanak, például az emberi mivoltuk megnyilvánulásaiból, valamint a gyülekezet munkájához való hozzáállásukból, továbbá abból, hogy nem foglalkoznak az általuk felfedezett problémákkal, ők a hamis vezetők legelfajzottabb fajtája. A különféle megnyilvánulásaikból ítélve, noha nem kezdeményezik klikkek alakítását, illetve nem hozzák létre saját független királyságaikat, és ritkán tesznek bizonyságot önmagukról, és bár jól ki tudnak jönni a testvérekkel, elviselik a nehézségeket, árat fizetnek, tartózkodnak a felajánlások ellopásától, sőt, szigorúan türtőztetik is magukat attól, hogy különleges kiváltságokat keressenek, mindazonáltal, amikor szembesülnek a gyülekezet munkáját akadályozó és megzavaró különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, illetve mindenféle olyan emberrel, akik eltékozolják a felajánlásokat és megkárosítják Isten házának tulajdonát, nem állítják meg illetve nem kezelik őket, nem mondanak semmit, illetve nem végeznek semmilyen munkát. Az ilyen emberek rémisztőek! Ők a hamis vezetők legmegvetendőbb típusa; menthetetlenek! Miért mondom, hogy menthetetlenek? Nem arról van szó, hogy gyenge a képességük, vagy hogy nem tudják felfogni Isten szavait – rendelkeznek bizonyos felfogóképességgel és munkaképességgel, de amikor felfedezik, hogy valaki akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját, nem kezelik és nem oldják meg azt. Csak akkor végeznek kelletlenül egy keveset ebből a munkából, amikor felettes vezetőik szigorú felügyeletével és gyakori kérdezősködésével szembesülnek, illetve amikor már megmetszették őket. Mindegy, hogy elvégzik-e ezt a munkát vagy sem, illetve hogyan végzik el, számukra önmaguk megóvása az elsődleges. Egyáltalán nem tesznek eleget a vezetők és a dolgozók felelősségeinek. Önmaguk megóvásán és a saját érdekeik fenntartásán kívül semmilyen lényeges munkát nem látnak el, és csupán egy kevés felületes munkát végeznek, amit muszáj megtenniük. Önmaguk megóvásán kívül semmi mással nem törődnek. Hát nem sunyibbak és furfangosabbak a rókánál? Egyesek azt mondják: „A róka ösztöne, hogy kis állatokat egyen, akkor vajon önmaguk megóvása nem szintén ösztön a hamis vezetőknél is?”. Vajon ez egy ösztön? Ez az ő természetük! Ezek a hamis vezetők megóvják a saját státuszukat, hírnevüket és tekintélyüket, ápolják az emberekkel való kapcsolataikat, és elkerülik, hogy bárkit is megsértsenek, annak árán is, hogy ezzel ártanak Isten háza érdekeinek és kárt tesznek a gyülekezet munkájában. Még a személyzet elbocsátását vagy eligazítását sem intézik személyesen, hanem másokat bíznak meg, hogy végezzék el helyettük. Úgy gondolják: „Ha az illető bosszút akar állni, nem engem fog keresni. Először önmagamat kell megóvnom minden helyzetben, amellyel szembesülök”. Ezek az emberek túlságosan is sunyik! Vezetőként még ezt a felelősséget sem tudod felvállalni, méltó vagy-e hát arra, hogy vezető legyél? Csak egy haszontalan gyáva vagy! E csipetnyi bátorság nélkül még mindig Isten hívője vagy? Azok az emberek, akik trükkökhöz folyamodnak, hogy kibújjanak a kötelességvégzésük felelőssége alól, vajon Isten követői? Isten nem akar ilyen embereket. Ezek a hamis vezetők olyan sunyik és furfangosak, mint a rókák. Amikor látnak valakit, aki akadályozást vagy zavarást okoz, nem kezelik és nem is oldják meg azt – egyszerűen nem végeznek tényleges munkát. Mindegy, hogyan leplezik le és metszik meg őket, nem cselekszenek. Mivel nem teszel eleget a vezetők és dolgozók kötelességeinek, miért töltöd be ezt a pozíciót? Azért, hogy a dekoráció része lehess? Azért, hogy a státusz előnyeit élvezhesd? Nem vagy rá alkalmas! Nem végzel tényleges munkát, mégis azt akarod, hogy a testvérek tiszteljenek és bálványozzanak téged – ez vajon nem egy ördög gondolkodásmódja? Ez annyira szégyentelen! Egyesek azt mondják, hogy egyáltalán nem akarnak vezetők lenni. Akkor miért tartod fenn a hírnevedet és a státuszodat? Mi a célod az emberek félrevezetésével? Ha nem akarsz vezető lenni, akkor kezdeményezheted a lemondásodat. Miért nem mondasz le? Miért töltöd be ezt a pozíciót, és miért nem lépsz vissza? Ha nem akarsz lemondani, akkor kötelességtudóan el kell végezned valamennyi tényleges munkát. Nincs más választás – ez a te felelősséged. Ha nem tudsz tényleges munkát végezni, akkor a legjobb lenne, ha vállalnád a felelősséget és lemondanál; nem szabad késleltetned a gyülekezet munkáját, illetve ártanod Isten választott népének. Ha még ennyi lelkiismereted és józan eszed sincs, akkor van-e még emberi mivoltod? Méltatlan vagy arra, hogy embernek nevezzenek! Függetlenül attól, hogy lehetnek-e vezetők vagy dolgozók, azok, akik hisznek Istenben, csak akkor érdemlik meg, hogy embernek nevezzék őket, ha legalább egy kis lelkiismerettel és józan ésszel rendelkeznek.

Ahhoz, hogy valaki vezető vagy dolgozó legyen, bizonyos szintű képességgel kell rendelkeznie. Az ember képessége határozza meg a munkaképességét, valamint azt, hogy milyen mértékben fogja fel az igazságalapelveket. Ha a képességed valamelyest hiányos és nem elég mély a megértésed az igazságról, viszont képes vagy gyakorolni annyit, amennyit meg tudsz érteni, valamint gyakorlatba tudod ültetni azt, amit megértesz, a szívedben pedig tiszta és becsületes vagy, és nem mesterkedsz semmiben a saját érdekedben, illetve nem törekszel hírnévre, nyereségre és státuszra, továbbá el tudod fogadni Isten átvizsgálását, akkor megfelelő ember vagy. A hamis vezetők azonban nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal. Nem nyugtalankodnak a gyülekezetben felmerülő akadályozások és zavarások különféle problémái miatt; még ha észre is veszik ezeket a problémákat, nem törődnek velük. Ha megkérdezik tőlük, hogy tudatában vannak-e a helyzetnek, azt mondják: „Úgy gondolom, tudok róla egy keveset, de nem mindent”. Közvetlenül az orrod előtt történt – miért mondod, hogy nem tudsz róla? Nem próbálod rászedni az embereket? Mivel tudsz róla, gondolkodtál-e már azon, hogyan kezeld? Végeztél-e bármilyen munkát? Próbáltál-e valamilyen megoldással előállni? Így felelnek: „Annak az embernek jobb a képessége, mint az enyém, továbbá választékosan fejezi ki magát és jól beszél; nem merek közbelépni. Mi van akkor, ha olyasmivel foglalkozom, ami valójában nem is probléma, és megsértem őt? Később ez megnehezítené a munkámat!” Mivel nem mersz, hasznavehetetlen gyáva vagy, valamint elhanyagolod a felelősségeidet, és méltatlan vagy arra, hogy vezető legyél! Amikor ilyen helyzettel szembesülsz, tudod, hogyan kezeld? Azt mondják: „Még ha tudom is, hogyan kell kezelni, mégsem merem. Nem ezért van a Fennvaló? És ott van a döntéshozó csoport is. Hogy lehetnék én az, akire ez a feladat hárul?” Mivel láttad és tudsz róla, neked kellene kezelni ezt a helyzetet. Ha az érettséged túl alacsony és nem tudsz foglalkozni ezzel a kérdéssel, akkor szóltál a feletteseidnek a problémáról? Jelentetted? Megtetted azt, ami a te felelősségeid és a rád háruló munka hatáskörébe tartozik? Egyáltalán eleget tettél bármennyinek is a kötelességeid közül? Egyáltalán nem! A szívükben nagyon is jól tudják: „Tudtam erről a problémáról, mégsem cselekedtem. Bűnösnek érzem magam. Jelentenem kellett volna ezt a dolgot, de nem tettem. Hiszen mások sem tették meg – mi közöm nekem ehhez?”. Vajon mások is vezetők? Hogy mások megteszik-e vagy sem, az az ő dolguk – te miért nem tetted meg? Ha mások nem teszik meg, vajon az azt jelenti, hogy neked sem kell megtenned? Ez az igazság? Még ha mások meg is tették volna, helyettesíthetné-e azt, hogy te csináld? Amit te teszel, az a te dolgod. Eleget tettél a felelősségeidnek és kötelezettségeidnek? Ha nem, akkor elhanyagolod a felelősségeidet, alkalmatlan arra, hogy vezető legyél, és felelősséget kell vállalnod és le kell mondanod. Nem értékeled azt, ahogyan felemeltek; méltatlan vagy a testvérek bizalmára, méltatlan Isten házának bizalmára, és még inkább méltatlan vagy arra, hogy Isten felmagasztaljon. Szívtelen nyomorult vagy. A hamis vezetők harmadik típusánál a jellemmel van probléma. Függetlenül attól, hogy milyenek a személyes törekvéseik és milyen az életbe való belépésük, pusztán abból a tényből ítélve, hogy a hivatali idejük alatt nem végeznek tényleges munkát, nem hozzák helyre a gyülekezetnek okozott veszteségeket, és biztosan nem képesek azonnal megállítani vagy kezelni a gonosz emberek gonosz cselekedeteit, az ilyen embereknek nem csupán a gyenge képességgel van problémájuk és azzal, hogy nem végeznek tényleges munkát, hanem ami a legfontosabb, nincs emberi mivoltuk. A lelkiismeretük teljesen rothadt, és semmi józan ész nem szorult beléjük. Hétköznapi nyelven szólva: erkölcsileg csődbe mentek; a végletekig önzők és megvetendők, és nem megbízhatók. Az általunk boncolgatott e három típusú ember közül ennek a típusnak a legrosszabb az emberi mivolta. Az első két típusú ember gyenge képességgel rendelkezik, nem tud dolgozni, továbbá nem felel meg Isten házának az emberek fejlesztésére és előléptetésére vonatkozó alapelveinek és normáinak, így nem fejleszthetők vagy használhatók.” A képességük rendkívül gyenge, vakok és érzéketlenek, gyakorlatilag halott emberek – nem érdemes leleplezni vagy boncolgatni őket. A harmadik típusú ember a legaljasabb. Emberi mivoltukat tekintve rendkívül megvetendőek, és ezt a típust sunyinak és furfangosnak jellemezzük. Ezek az emberek még a rókáknál is sunyibbak. Semmilyen tényleges munkát nem végeznek, mégis bőven van kifogásuk, és tökéletesen nyugodtnak érzik magukat. Függetlenül attól, hogy a gonosz emberek és az antikrisztusok miként zavarják meg a gyülekezet munkáját, nem szoronganak és nem aggódnak emiatt, és továbbra is vezetők akarnak maradni. Miért ennyire hatalomfüggők? Ezek a vezetők azt mondják: „Az ember felfelé törekszik; a víz lefelé folyik. Mindenki szereti a hatalmat!” Semmilyen tényleges munkát nem akarnak végezni, de továbbra is ragaszkodni kívánnak a pozíciójukhoz, és élvezni a státuszuk előnyeit. Miféle nyomorult az ilyen? Tisztán a Sátán fajtája, semmiképpen sem jó.

Ma három pontot közöltünk a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségi köréről. A tizenkettedik felelősségi körben boncolgatott hamis vezetők alapvetően ugyanazok, mint az általunk korábban leleplezett hamis vezetők. Bár három pontot boncolgattunk, ezek főként két problémát fednek le: az egyik az, hogy gyenge képességgel rendelkeznek és nem tudnak tényleges munkát végezni; a másik pedig az, hogy az emberi mivoltuk aljas, megvetendő, sunyi és furfangos, és nem végeznek tényleges munkát. Ezek a hamis vezetők alapvető, lényegi problémái. Amennyiben valakinél fennáll e két probléma egyike, akkor ő hamis vezető. Ez minden kétségen felül áll.

2021. szeptember 4.