Az igazság keresésére és gyakorlására vonatkozó szavak

10. szemelvény

Sokan vannak, akik, amikor a kötelességük túl sok elfoglaltsággal jár, képtelenné válnak a tapasztalásra, és képtelenek normális állapotot fenntartani, ennek következtében pedig folyamatosan összejövetelt kérnek, valamint azt, hogy közöljék velük az igazságot. Mi történik itt? Nem értik az igazságot, hiányzik az alapjuk az igaz útban; az ilyeneket a buzgóság hajtja kötelességük teljesítésében, és nem bírnak sokáig kitartani. Amikor az emberek nem értik az igazságot, mindent alapelvek nélkül tesznek. Ha úgy van rendezve, hogy meg kell tenniük valamit, akkor elrontják, gondatlanok abban, amit tesznek, nem keresik az alapelveket, és nincs alávetettség a szívükben – ami azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot és képtelenek megtapasztalni Isten munkáját. Bármit teszel, először is meg kell értened, miért teszed azt, milyen szándék vezérel, hogy megtedd ezt a dolgot, mi a jelentősége annak, hogy megteszed, mi az ügy természete, és hogy amit teszel, az pozitív vagy negatív dolog-e. Világosan meg kell értened mindezeket a kérdéseket; ez meglehetősen szükséges számodra ahhoz, hogy képes legyél alapelvek szerint cselekedni. Ha olyasmit teszel, ami a kötelességed végzésének tekinthető, akkor el kellene gondolkodnod: hogyan kellene jól teljesítenem a kötelességemet, hogy ne csak felületesen végezzem azt? Ebben a kérdésben imádkoznod kell és közeledned Istenhez. Az Istenhez való imádkozás célja, hogy keresd az igazságot, a gyakorlás útját, Isten óhajait és azt, hogy miként tegyél eleget Istennek. Az imádság azért van, hogy elérd ezeket a hatásokat. Imádkozni Istenhez, közeledni Istenhez, valamint Isten szavait olvasni – ezek nem vallásos szertartások vagy külső cselekedetek. Az a céljuk, hogy az igazsággal összhangban gyakorolj, miután Isten szándékait kerested. Ha cselekvés előtt mindig azt mondod, hogy „köszönet legyen Istennek”, és talán nagyon szelleminek és éleslátónak tűnsz, de ha amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig úgy cselekszel, ahogy akarsz, egyáltalán nem keresve az igazságot, akkor ez a „köszönet legyen Istennek” semmivel nem több, mint egy mantra, ez hamis spiritualitás. Amikor kötelességedet végzed, mindig arra kellene gondolnod: „Hogyan végezzem ezt a kötelességet? Mi Isten óhaja?” Istenhez imádkozni és közeledni Istenhez azért, hogy alapelveket és igazságokat keress a tetteidhez, Isten akaratát keresni a szívedben, és nem térni el Isten szavaitól vagy az igazságalapelvektől semmiben, amit teszel – csak az ilyen ember hisz igazán Istenben; mindez elérhetetlen az olyan embereknek, akik nem szeretik az igazságot. Sokan a saját elgondolásaikat követik, bármit is tesznek, valamint nagyon leegyszerűsítve értelmezik a dolgokat, és az igazságot sem keresik. Az alapelv teljesen hiányzik, és szívükben nem gondolnak arra, hogyan cselekedjenek Isten kérése szerint, vagy úgy, ami eleget tesz Istennek és konokul csak a saját akaratukat tudják követni. Istennek nincs helye az ilyen emberek szívében. Egyesek azt mondják: „Csak akkor imádkozom Istenhez, ha nehézségekkel találkozom, de mégsem tűnik úgy, hogy ennek lenne bármi hatása – ezért mostanában, ha történik velem valami, általában nem imádkozom Istenhez, mivel Istenhez imádkozni felesleges.” Isten teljesen hiányzik az ilyen emberek szívéből. Nem keresik az igazságot, bármit is tesznek a hétköznapokban; csak saját elgondolásaikat követik. Tehát vannak a tetteiknek alapelvei? Egyáltalán nincsenek. Mindent leegyszerűsítve látnak. Még amikor az emberek közlik velük az igazságalapelveket, akkor sem képesek elfogadni őket, mivel a tetteik mögött soha nem voltak alapelvek, Istennek nincs helye a szívükben, és nincs senki más a szívükben, csak saját maguk. Úgy érzik, hogy szándékaik jók, hogy nem követnek el gonoszságot, hogy nem lehet őket az igazság megsértőinek tekinteni; azt gondolják, hogy saját szándékaik szerint cselekedni az igazság gyakorlását kell, hogy jelentse, hogy az ilyen cselekvés Istennek való alávetettség. Valójában nem igazán keresnek vagy imádkoznak Istenhez ebben az ügyben, hanem felindulásból cselekednek, saját buzgó szándékaik szerint, nem úgy hajtják végre a kötelességüket, ahogyan Isten kéri, nincs Istennek alávetett szívük, nincs meg bennük ez a kívánság. Ez a legnagyobb hiba az emberek gyakorlásában. Ha hiszel Istenben, Ő még sincs a szívedben, akkor nem megtéveszteni próbálod Istent? És milyen hatása lehet az ilyen istenhitnek? Mit nyerhetsz vele? És mi az értelme annak, ha így hiszel Istenben?

Hogyan kellene elgondolkodnod önmagadon és megpróbálnod megismerni magadat, amikor olyasmit tettél, ami sérti az igazságalapelveket és nem tetszik Istennek? Amikor arra készültél, hogy megtedd azt a dolgot, imádkoztál Hozzá? Elgondolkodtál-e valaha is azon: „Így cselekedni vajon összhangban van az igazsággal? Hogyan tekintene Isten erre az ügyre, ha Elé vinnék? Örülne vagy bosszús lenne, ha tudna róla? Vajon gyűlölné vagy utálná?” Nem kutattad ezt ki, ugye? Még ha mások emlékeztetnének is rá, akkor is azt gondolnád, hogy nem volt nagy ügy, nem ellenkezett egy alapelvvel sem, és nem volt bűn. Ennek eredményeként megsértetted Isten természetét és haragra gerjesztetted Őt, egészen addig a pontig, hogy gyűlöljön téged. Ezt az emberek lázadó mivolta okozza. Ezért minden dologban az igazságot kell keresned. Ez az, amit követned kell. Ha előzőleg komolyan Isten elé tudsz járulni és imádkozni, utána pedig Isten szavai szerint keresni az igazságot, nem fogsz hibázni. Lehet, hogy lesz néhány elhajlás abban, ahogy az igazságot gyakorlod, de ezt nehéz elkerülni, és képes leszel helyesen gyakorolni, miután némi tapasztalatra tettél szert. Azonban, ha tudod, hogyan kell az igazsággal összhangban cselekedni, mégsem gyakorlod azt, akkor az a probléma, hogy nem kedveled az igazságot. Akik nem szeretik az igazságot, sosem fogják keresni azt, történjék velük bármi is. Csak azoknak van istenfélő szívük, akik szeretik az igazságot, és amikor olyan dolgok történnek, amelyeket nem értenek, képesek keresni az igazságot. Ha nem tudod felfogni Isten szándékait és nem tudod, hogyan gyakorolj, akkor kommunikálj olyanokkal, akik értik az igazságot. Ha nem találsz olyanokat, akik értik az igazságot, találj pár embert, akiknek tiszta megértésük van, hogy egy szívvel-lélekkel együtt imádkozzatok Istenhez, keressetek Istentől, várva Isten idejét, és várva, hogy Isten utat nyisson számotokra. Amennyiben mindannyian sóvárogtok az igazság után, keresitek az igazságot, és együtt kommunikáltok az igazságról, eljöhet az idő, amikor egyikőtök előáll egy jó megoldással. Ha mindannyian úgy találjátok, hogy a megoldás megfelelő és jó út, akkor lehet, hogy ez a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának köszönhető. Ha ezután továbbra is közösségben maradtok együtt, hogy egy még pontosabb gyakorlási útra leljetek, az minden bizonnyal összhangban lesz az igazságalapelvekkel. Ha gyakorlásodban azt fedezed fel, hogy a gyakorlásod módja valahogyan még mindig nem megfelelő, akkor gyorsan ki kell javítanod. Ha csak kis mértékben hibázol, Isten nem fog elítélni téged, mivel a szándékaid helyesek abban, amit csinálsz, és az igazság szerint gyakorolsz. Egyszerűen egy kicsit össze vagy zavarodva az alapelveket illetően, és hibát követtél el a gyakorlásodban, ami megbocsátható. De legtöbben, amikor csinálnak valamit, az alapján teszik, ahogy elképzelik, hogyan kell csinálni. Nem Isten szavaira alapozva elmélkednek azon, hogyan gyakoroljanak az igazság szerint, vagy hogyan nyerjék el Isten jóváhagyását. Ehelyett csak azon gondolkodnak, hogyan kedvezzenek saját maguknak, hogyan érjék el, hogy mások felnézzenek rájuk, és hogyan érjék el, hogy mások csodálják őket. Teljes mértékben saját elgondolásaik szerint teszik a dolgokat, és csupán azért, hogy önmagukat megelégítsék, ami problémás. Az ilyen emberek soha nem tesznek semmit az igazsággal összhangban, és Isten mindig utálni fogja őket. Ha igazán lelkiismeretes és észszerű ember vagy, akkor történjék bármi, képesnek kell lenned Isten elé járulni, imádkozni és keresni; légy képes arra, hogy komolyan megvizsgáld az indítékokat és hamisságokat a cselekedeteidben, légy képes eldönteni, mit helyénvaló tenni Isten szavai és követelményei szerint, és ismételten mérlegeld és elmélkedj azon, mely cselekedetek tetszenek Istennek, mely tettektől undorodik Isten, és mely tettek nyerik el Isten jóváhagyását. Időről időre végig kell menned ezeken a kérdéseken gondolatban, amíg tisztán nem érted őket. Ha tudod, hogy saját indítékaid vannak arra, hogy megtegyél valamit, akkor el kell gondolkodnod azon, hogy mik az indítékaid: vajon az, hogy eleget tegyél önmagadnak, vagy az, hogy Istennek tegyél eleget, hogy vajon számodra előnyös, vagy Isten kiválasztott népe számára, és milyen következményekkel fog járni... Ha imáidban többet keresel és elmélkedsz így, és több kérdést teszel fel magadnak, hogy keresd az igazságot, akkor az elhajlások a tetteidben egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Csak akik így tudják keresni az igazságot, azok olyan emberek, akik figyelembe veszik Isten szándékait, és akik félik Istent, mivel Isten szavainak követelményeivel összhangban keresel és alávetett szívvel, és az ilyen módon való keresésből levont következtetések összhangban lesznek az igazságalapelvekkel.

Ha egy hívő tettei nincsenek kapcsolatban az igazsággal, akkor ő ugyanolyan, mint egy nem hívő. Ez az a fajta ember, akinek nincs Isten a szívében, és aki eltévelyedik Istentől, és az ilyen ember olyan, mint egy felbérelt dolgozó Isten házában, aki elvégez némi alkalmi munkát a mesterének, kap egy kis fizetséget, majd távozik. Ez egyszerűen nem olyan ember, aki hisz Istenben. Mit kell tenni azért, hogy elnyerd Isten elismerését? Ez az első dolog, amit meg kellene vizsgálnod, és amin dolgoznod kellene, amikor cselekszel; ennek kellene a tetteid alapelvének és hatáskörének lennie. Azért kellene megállapítanod, hogy amit teszel, összhangban van-e az igazsággal, mert ha összhangban van az igazsággal, akkor bizonyára összhangban van Isten szándékaival. Nem arról van szó, hogy mérlegelned kellene, hogy az adott dolog helyes-e vagy helytelen, illetve, hogy megfelel-e mindenki más ízlésének, vagy összhangban van-e a saját vágyaiddal; inkább azt kellene eldöntened, vajon összhangban van-e az igazsággal, és vajon hasznos-e vagy sem a gyülekezet munkája és érdekei szempontjából. Ha megfontolod ezeket a dolgokat, akkor egyre inkább összhangban leszel Isten szándékaival, amikor cselekszel. Ha nem veszed figyelembe ezeket a szempontokat, és pusztán a saját akaratodra támaszkodsz, amikor cselekszel, akkor garantáltan rosszul fogod csinálni a dolgokat, mivel az ember akarata nem az igazság és természetesen összeférhetetlen Istennel. Ha arra vágysz, hogy Isten elismerjen, akkor az igazság szerint kell gyakorolnod a saját akaratod helyett. Egyesek a kötelességeik végzésének ürügyén bizonyos magánügyekbe bonyolódnak. Majd a testvéreik látják, hogy ez helytelen, és szemrehányást tesznek nekik, de ezek az emberek nem fogadják el a feddést. Úgy gondolják, ez egy személyes ügy volt, amely nem érintette a gyülekezet munkáját, a pénzügyeit vagy az embereit, és nem volt gaztett, ezért az embereknek nem kellene beleavatkozniuk. Egyes dolgok talán magánügyeknek tűnhetnek neked, amelyek nem érintenek semmilyen alapelvet vagy az igazságot. Azonban ha megnézzük, mit tettél, nagyon önző voltál. Nem vetted figyelembe a gyülekezet munkáját vagy Isten házának érdekeit, sem azt, hogy ez kielégítő lenne-e Isten számára; csakis a saját hasznodra gondoltál. Ez már magában foglalja a szentek illemét, ahogy valaki emberi mivoltát is. Még ha amit tettél, nem is érintette a gyülekezet érdekeit, sem az igazságot, magánügyekbe bonyolódni, mialatt azt állítod, hogy a kötelességedet végzed, nincs összhangban az igazsággal. Függetlenül attól, hogy mit teszel, mennyire nagy vagy kicsi az ügy, valamint, hogy ez a te kötelességed Isten családjában vagy a saját magánügyleted, mérlegelned kell, hogy amit teszel, vajon összhangban van-e Isten szándékaival, valamint azt is, hogy ez olyasmi-e, amit egy emberi mivolttal rendelkező embernek tennie kellene. Ha mindenben, amit teszel, így keresed az igazságot, akkor olyan ember vagy, aki igazán hisz Istenben. Ha komolyan minden ügyet és minden igazságot így kezelsz, akkor képes leszel változásokat elérni a beállítottságodban. Vannak, akik így gondolkodnak: „Az igazságot gyakoroltatni velem, amikor a kötelességemet teljesítem, az rendben van, de amikor a saját személyes ügyeimet intézem, nem érdekel, mit mond az igazság – azt fogom tenni, ami nekem tetszik, bármibe kerüljön is, hogy kedvezzek magamnak.” Ezekből a szavakból láthatod, hogy ők nem igazságszeretők. Nincsenek alapelvek abban, amit tesznek. Bármit meg fognak tenni, amiből előnyük származik, anélkül, hogy végiggondolnák, milyen hatása lesz Isten házára. Ennek eredményeképp, amikor megtettek valamit, Isten nincs jelen bennük, sötétséget és zaklatottságot éreznek, és nem tudják, mi történik. Hát nem ez a méltó büntetésük? Ha nem gyakorlod az igazságot a tetteidben és szégyent hozol Istenre, akkor vétkezel Ellene. Ha valaki nem szereti az igazságot és gyakran cselekszik a saját akarata szerint, akkor gyakran megbántja Istent. Ő undorral vissza fogja utasítani az illetőt, és félreállítja. Isten gyakran nem ismeri el azt, amit az ilyen ember teszl, és ha nem ismer megbánást, akkor nincs messze tőle a büntetés.

11. szemelvény

Ahhoz, hogy bármit is jól csinálj, az igazságalapelveket kell keresni. Cselekvés közben egyedül arra kell koncentrálnod, hogyan tudod azt jól végrehajtani, és el kell csendesedned, hogy Isten előtt imádkozz és keress. Mielőtt bármit teszel, beszélgetned kell másokkal, és ha nincs senki, akivel beszélgethetnél, egyedül kell töprengened és imádkoznod, és megkeresni a módját, hogyan csináld ezt jól. Ezt jelenti az, hogy elcsendesedsz Isten előtt. Az Isten előtti elcsendesedésed nem azt jelenti, hogy nem gondolsz semmire; egyszerre kell cselekedned és töprengened, keresve a megfelelő módot, ahogyan az adott dolgot kezelni tudod, kereső és várakozó hozzáállással a szívedben. Ha a dologról a leghalványabb fogalmad nincs, találj valakit, akinek kérdéseket tehetsz fel, akinél érdeklődhetsz. Milyen legyen a hozzáállásod a vizsgálódásnak ebben az időszakában? Tulajdonképpen keresned és várakoznod kell, és megfigyelni, hogyan működik Isten. A Szentlélek nem úgy világosít meg, és vezet téged, mintha egy villanyt kapcsolna fel, ami hirtelen megvilágítja a szívedet. Isten gyakran egy embert vagy eseményt használ, hogy buzdítson téged és megértesse veled. Sok más módja is van a keresésnek, mint komolyan letérdelni imádkozni, és órákig úgy maradni: ha így teszel, minden más dolgot késleltetsz. Időnként lehet, hogy akkor töprengsz el valamin, amikor éppen valahova tartasz: néha, amikor egy dolog felmerül, talán sietősen beszélgetni akarsz róla másokkal. Máskor lehet, hogy a Fennvalóhoz fordulsz; időnként lehet, hogy magadban olvasod Isten szavait. Ha a kérdés sürgős, akkor sietősen próbálod megérteni a helyzet valóságát, és ezt követően keresed az igazságot – a dolgot az alapelvek szerint kezeled, miközben imádkozol és a szívedben keresel. Képesnek kell lennetek arra, hogy így tegyétek a dolgokat – ezt jelenti az érettség! Ha idegesek lesztek, pánikoltok, és elhatalmasodik rajtatok a félelem, amikor valami felmerül, az azt mutatja, hogy túl éretlenek vagytok, és nem sok mindent tapasztaltatok meg korábban, és ahhoz, hogy érettebbé váljatok, meg kell tapasztalnotok a dolgokat és képezni kell magatokat. A keresés több módját kell megtanulnotok: Amikor a kötelességeitek lefoglalnak benneteket, aszerint keressetek, hogy mennyire vagytok elfoglaltak. Amikor pedig van időtök, használjátok ki a körülményeket a kereséshez és várakozáshoz. Különféle módok vannak. Ha van elég idő várni, várjatok valamennyit! Nagy dolgokat nem kapkodhatsz el. Ha elhamarkodottan cselekszel és hibázol, a következmények beláthatatlanok lehetnek. Ahhoz, hogy a legjobb eredményeket érd el, meg kell várnod, hogy meglásd, mi történik legközelebb, vagy hogy ösztönözni fog-e valaki, aki ismeri a helyzetet. Ezek mind a keresés módjai. Isten nem egyetlen módot használ az emberek megvilágosítására: nem is egyedül csak az Ő szavaiban világosít meg téged, és nem is mindig a körülötted lévő emberek által ad útmutatást. Hogyan világosít meg téged Isten az ismereteiden kívül eső dolgokról – azokról, amelyekkel még soha nem találkoztál? Néha egyszerűen különféle embereken, eseményeken és dolgokon keresztül világosít meg. Ilyenkor szakértőt vagy a témához értő embert kell keresned, aki tanácsot adhat neked. Sietve keress valakit, aki ért a témához, szerezz tőle néhány iránymutatást, majd az alapelvek szerint tedd meg a dolgot, és Isten eközben utat fog mutatni. Ugyanakkor meg kell értened valamennyit az adott szakmáról vagy szakterületről, valamennyi elképzelésednek lennie kell róluk; Isten ezen az alapon fog megvilágosítani arról, hogy mit kell tenned.

Bármit is tesz az ember, gondolkodhat, tervezhet, tanácsot kérhet és érdeklődhet különböző forrásokból, hogy meghatározzon egy járható utat, de a siker még mindig Istentől függ. Van egy mondás, amely így szól: „Ember tervez, Isten végez.” Ez a mondás helytálló. Nem kis dolog, hogy a nem hívők a tapasztalataik alapján fogalmazták meg ezt a mondást, és ha egy Istenben hívő ember nem képes ezt világosan látni, akkor túlságosan tudatlan, és semmit nem ért az igazságból. Az embereknek szilárdan kell hinniük a szívükben, hogy Istennek minden felett szuverenitása van, és hogy bármit is akar tenni az ember, azt Isten megáldja, ha összhangban van Isten szándékaival. Rendelkezned kell ezzel a szabállyal a szívedben, tudnod kell, hogy Isten mindenek felett szuverén, és hogy nem az emberé az utolsó szó. Így bármit is szándékozol tenni, először imádkoznod kell Istenhez, hogy lásd, megindul-e a szíved – utána pedig az igazságot kell keresned, hogy meglásd, az adott cselekedet összhangban van-e az igazsággal és kivitelezhető-e. Ha ezt nem lehet azonnal megállapítani, várnod kell. Ne cselekedj elhamarkodva! Várj, amíg teljesen meg nem értetted a dolgot, amíg úgy nem érzed, hogy megérett az idő, hogy nem kell tovább várni, hogy cselekedned kell, és hogy elegendő bizonyosság van a szívedben ahhoz, hogy megtedd – és ekkor cselekedhetsz! Ha nem voltál képes teljes mértékben megérteni a dolgot, ha néhány nap várakozás után elveszted az érdeklődésedet, és ha nem vagy biztos benne, hogy sikerülni fog, az azt bizonyítja, hogy a dolog az ember akaratából ered, és hogy Isten nem engedte meg – ezért gyorsan fel kell hagynod vele. Amikor valami Istentől ered, mindig hinni fogsz benne, és ez a hit nem fog csökkenni, bármilyen helyzetek merülnek is fel. A szívedben végül egyre nagyobb lesz a világosság, mintha tisztán átlátnád a dolgot. Ilyen az, amikor valami Istentől ered. Isten arra kéri az embereket, hogy várjanak, és ez azt jelenti, hogy meg kell várni, hogy Isten feltárja neked a dolgokat, ami után a dolog világossá válik a számodra. Ezért van szükség erre a várakozásra. Ugyanakkor ami azt illeti, hogy mivel kell együttműködnöd, cselekedned és kérdezned kell, és amikor felteszed a kérdéseket, lehet, hogy Isten egy emberen vagy eseményen keresztül közli veled a tényeket. Ha nem kérdezel, és ha a szívedet zavar és bizonytalanság tölti el, nem fogod tudni, mik a tények. De ha kérdezel, fel fogod fedezni a tényeket, és ez lesz az, amit Isten megenged, hogy tudj. Hát nem gyakorlatiasak Isten cselekedetei? Isten embereken, eseményeken és dolgokon keresztül vezet és világosít meg téged, és Ő irányít, hogy tapasztalatszerzésed során megértsd és bepillantást nyerj a dolgokba, megmutatva, hogyan cselekedj. Isten nem ad neked légből kapott kinyilatkoztatást, gondolatot vagy ötletet – Isten nem tesz ilyet. Amikor feltetted a kérdéseidet, és a helyzethez kapcsolódó összes tény fel lett fedve, tudni fogod, miért voltak korábban ilyen gondolataid és érzéseid – ezt a szívedben meg fogod érteni. Nem egyből ez az eredmény, amikor minden kérdést feltettél? Amikor arra kerül sor, hogyan kellene cselekedned, Isten nem fog beleavatkozni; már tudni fogod, hogyan kell cselekedned. Így munkálkodik Isten, így mutat utat az embereknek, oly módon, ami egyszerre bámulatos és gyakorlatias, és ami a legkevésbé sem természetfeletti. A lusta emberek mindig azt akarják, hogy ez természetfeletti módon történjen. Azt akarják, hogy Isten közvetlenül mondja meg nekik, mit tegyenek. Le akarják vágni az utat, Istennel akarják elintéztetni a dolgot, nem kutatnak vagy keresnek proaktív módon, és egyáltalán nem működnek együtt, így kívánságaikból nem lesz semmi. Az istenfélő emberek és az igazságot szerető emberek minden dologban Isten előtt élnek, és elcsendesítik szívüket Isten előtt. Amikor valami éri őket, és nem tudják, hogy mit tegyenek, képesek imádkozni Istenhez, tudakozódni Istentől és meglátni, mi Isten szándéka. Kereső szívük van, és ezért Isten utat mutat nekik ebben a dologban. És amikor a végén feltárul az eredmény, látják Isten kezének vezénylését, és látják, hogy nem csak üres frázis azt mondani, hogy Isten minden dolog felett szuverenitással bír. Ily módon, amikor több ilyen dolgot tapasztalsz meg, akkor rá fogsz jönni, hogy Isten nem kitaláció vagy mítosz, és Ő nem is üres, hanem ott van közvetlenül melletted: képes leszel érezni a létezését, az útmutatását, valamint érezni kezei vezénylését és elrendezéseit. Ily módon egyre többet fogsz érzékelni Isten valódiságából és gyakorlatiasságából. Azonban ha nem vagy képes ilyen módon tapasztalni, soha nem fogod tudni érezni ezeket a dolgokat. Azt fogod gondolni: „Van Isten, vagy nincs? Hol van Ő? Oly sok éven keresztül hittem Istenben, és mindenki azt mondja, hogy Ő létezik, de hogyan lehet, hogy én soha nem láttam? Mindenki azt mondja, hogy Isten megmenti az embert és arról beszél, hogyan munkálkodik az emberen, de hogyan lehet, hogy én nem éreztem ezt?” Soha nem fogod ezeket a dolgokat érezni, így soha nem lel nyugtot a szíved. Csak akkor fogod tudni megerősíteni, hogy amit mások mondanak és tapasztalnak, azt Isten valósítja meg, ha saját magad is érzed. Isten cselekedetei bámulatosak és nehezen kifürkészhetők, ugyanakkor gyakorlatiasak is: ezt a két szempontot kell felfognod. Az, hogy bámulatosak és nehezen kifürkészhetők, azt jelenti, hogy minden, amit Isten tesz, bölcs és az ember által elérhetetlen: Isten azonossága és lényege határozza meg. De van egy másik szempont is: az, hogy Isten cselekedetei hihetetlenül gyakorlatiasak. Mit jelent ez a „gyakorlatiasság”? Azt jelenti, hogy az ember fel tudja fogni Isten cselekedeteit, hogy az ember gondolkodása, elméje, gondolatai, intelligenciája, valamint az ember ösztönei és képességei fel tudják fogni Isten cselekedeteit, amelyek nem természetfelettiek vagy üresek. Amikor valamit jól csinálsz, Isten tudatja veled, hogy helyes, és megerősíti számodra: amikor valami rosszat csinálsz, Isten fokozatosan megérteti veled, megvilágosít és tudatja veled, hogy valami rosszat tettél, hogy tudd, ez a romlott beállítottságod feltárulása – ezután pedig Isten adósának fogod magad érezni. Ezt jelenti az, hogy „gyakorlatias”.

12. szemelvény

Amikor gondokkal találkozunk, igen fontos, hogy az igazságot keressük. Ha az igazságot keresed, nemcsak a problémát leszel képes megoldani, hanem gyakorolni is képes leszel az igazságot és el is tudod nyerni azt. Ha nem keresed az igazságot, hanem a saját okfejtésedhez ragaszkodsz, és mindig a saját véleményed szerint cselekszel, akkor nemcsak hogy a saját romlottságod problémáját nem sikerül megoldanod, hanem szándékosan vétkezel, és ez az Istennek való ellenállás útja. Tegyük fel például, hogy a kötelességeid végzése során megmetszenek, és te nem keresed az igazságot, hanem makacsul a saját érvedet hangsúlyozod. Talán azt gondolod: „Elvégeztem a munkámat, és nem tettem semmi nyilvánvaló gonoszságot, de nemcsak hogy mindössze néhány hiba miatt megmetszenek, hanem le is lepleznek és nem tisztelnek, ami azt mutatja, hogy nem szeretnek engem. Hol van Isten szeretete? Miért nem látom? Azt mondják, hogy Isten szereti az embereket, akkor hát hogy lehet az, hogy Isten szeret másokat, engem pedig nem?” Csak úgy árad kifelé a sérelem. Ilyen állapotban vajon elnyerhetik az emberek az igazságot? Nem. Amikor problémák merülnek fel az Istennel való kapcsolatodban, és ahelyett, hogy megoldanád őket, megfordulnál és félretennéd a megtévesztő nézeteidet és a bigott eszméidet, te makacsul ellenállsz Istennek, ennek pedig aztán csak az lehet az eredménye, hogy Isten elhagy téged, és te is hátat fordítasz Neki. Megtelsz sérelemmel Istennel szemben, kétségbe vonod és tagadod az Ő szuverenitását, és nem vagy hajlandó alávetni magad az Ő intézkedéseinek. Ami még rosszabb, azt is tagadod, miszerint Isten az igazság és az igazságosság, és ez az Istennek való ellenállás legsúlyosabb formája. Ám ha mindenben keresed az igazságot, megérted majd Isten szándékait és nyersz majd egy utat, amelyen járhatsz. Ezzel nemcsak azt erősíted meg, hogy az Isten, akiben hiszel, az igazság, az út, az élet és a szeretet; azt is megerősíted, hogy minden, amit Isten tesz, az helyes, hogy az, hogy próbetétel elé állítja és finomítja az embert, az helyes és az ember üdvösségét, valamint megtisztulását szolgálja. Tudást szerzel Isten igazságosságáról és szentségéről, és egyidejűleg megismered Isten munkáját és meglátod a szeretete nagyságát. Milyen nagyszerű jutalom ez! Lehet-e ilyen jutalmat aratni anélkül, hogy keresnéd az igazságot, Istent és az Ő munkáját pedig mindig a saját elképzeléseid és képzelődéseid alapján kezeled? Biztosan nem. Mivel az embert oly mélyen megrontotta a Sátán, az összes cselekedete és tette, valamint mindaz, amit felfed, a Sátán beállítottságából ered és mind ellentétes az igazsággal és ellenséges Istennel. Az ember nem alkalmas arra, hogy élvezze Isten nagy szeretetét. Istent mégis olyannyira érdekli az ember, hogy mindennap kegyelmet bocsát rá, és emberek, események és dolgok sokféleségét alakítja ki a számára, hogy finomítsa és megpróbálja őt, hogy megváltozhasson. Isten mindenféle környezet révén feltárja az embert, hogy az elgondolkodjon és megismerje önmagát, majd megértse az igazságot és elnyerje az életet. Isten annyira szereti az embert, és a szeretete annyira valóságos, hogy az ember láthatja és megérintheti. Ha megtapasztaltad mindezt, érezheted, hogy Isten mindent az ember üdvössége érdekében tesz, és hogy ez a legigazabb szeretet. Ha Isten nem végezne ilyen gyakorlati munkát, senki meg nem mondhatja, milyen mélyre zuhant volna már az ember! Mégis sokan vannak azok, akik nem keresik Isten igaz szeretetét, akik még mindig hírnévre, nyereségre és státuszra törekednek, akik azt keresik, hogy a többiek fölé kerekedjenek, akik folyton kelepcébe akarnak csalni másokat és irányítani akarják őket. Vajon nem az Istennel rivalizálást állítják fel maguknak ezzel? Ha ezen az úton haladnak tovább, a következmények elképzelhetetlenek lesznek! Ítélő munkájával Isten leleplezi az ember romlottságát, hogy az megismerhesse. Véget vet az ember téves törekvéseinek. Isten kiváló munkát végez! Bár az, amit Isten tesz, felfedi és megítéli az embert, meg is menti őt. Ez igaz szeretet. Amikor ezt magad is megtapasztalod, akkor nem fogod-e elnyerni az igazság eme aspektusát? Amikor az ember megtapasztalja ezt és eléri ezt a megértést, és amikor megérti ezeket az igazságokat, vajon még akkor is panaszai vannak Istennel szemben? Nem – mind megszűnik. Ezután készségesen és rendíthetetlenül alá tudja vetni magát Isten vezénylésének és intézkedéseinek. Amikor legközelebb jön egy próbatétel vagy finomítás, illetve megmetszik őt, akkor gyorsan felismeri, hogy amit Isten tesz, az helyes, és hogy Isten feltárja és megmenti őt. Hamarosan képes lesz elfogadni és alávetni magát, saját érveinek hangsúlyozása nélkül, elképzelések és panasz nélkül vetve alá magát Istennek. Ha az emberek ilyen mértékben alá tudják vetni magukat, az annak révén történik, hogy sok finomítást éltek meg, amit a Szentlélek munkája tökéletesített.

13. szemelvény

Most sokan vannak, akik az igazságra való törekvésre összpontosítanak, és képesek az igazságot keresni, amikor dolgok érik őket. Ha szeretnéd eloszlatni a benned lévő hibás késztetéseket és abnormális állapotokat, ahhoz az igazságot kell keresned. Először is, meg kell tanulnod megnyílni az Isten szavaira alapuló közösségvállalásban. A nyílt közösségvállaláshoz természetesen a megfelelő befogadót kell választanod – legalábbis olyasvalakit, aki szereti és elfogadja az igazságot, aki viszonylag jó emberi mivolttal bír, aki viszonylag becsületes és egyenes. Természetesen jobb lenne, ha olyasvalakit választhatnál, aki érti az igazságot, akinek a közösségéből úgy távozhatsz, hogy segítséget kaptál. Ha találsz egy ilyen embert, akinek a közösségében megnyílhatsz és megoldhatod a nehézségeidet, az hatékony lehet. Ha olyasvalakit választasz, aki nem igaz ember, aki nem szereti az igazságot, hanem csak adottsággal vagy tehetséggel bír, az kigúnyol, megvet és megaláz majd téged. Ez nem válna a hasznodra. Egyrészt a megnyílás és önmaga leleplezése az a megközelítés, amelyet az embernek az Isten elé járulás és a Hozzá való imádkozás során választania kell; és annak módja is, ahogyan az embernek közösséget kell vállalnia az igazságról másokkal. Ne tartsd magadban a dolgokat arra gondolva, hogy „vannak indítékaim és nehézségeim. A belső állapotom nem jó – negatív. Nem mondom el senkinek, egyszerűen magamban tartom.” Ha folyton magadban tartod a dolgokat anélkül, hogy megoldanád, még negatívabbá fogsz válni, és az állapotod egyre tovább süllyed. Nem leszel hajlandó Istenhez imádkozni. Ezt nehéz visszafordítani. És ezért függetlenül attól, hogy milyen az állapotod, függetlenül attól, hogy negatív vagy vagy nehéz helyzetben vagy, függetlenül saját személyes indítékaidtól és terveidtől, függetlenül attól, hogy mit tudtál meg vagy mire jöttél rá vizsgálat révén, meg kell tanulnod megnyílni és közösséget vállalni, és amint közösséget vállalsz, a Szentlélek munkálkodik. És hogy munkálkodik a Szentlélek? Megvilágosít és megvilágít téged, és lehetővé teszi számodra, hogy meglásd a probléma súlyosságát, tudatosítja benned a probléma gyökerét és lényegét, majd apránként megérteti veled az igazságot és az Ő szándékait, és engedi, hogy meglásd a gyakorlás útját és belépj az igazságvalóságba. Amikor az ember nyíltan közösséget tud vállalni, az azt jelenti, hogy becsületesen áll az igazsághoz. Az, hogy valaki becsületes-e, az igazsághoz való hozzáállásával mérhető. Amikor egy becsületes ember nehézségekkel találkozik, nem számít, mennyire negatív vagy gyenge, mindig imádkozni fog Istenhez, és keresni fog valakit, akivel közösséget vállalhat, próbál megoldást találni és keresi, hogyan orvosolja a problémáját vagy a nehézségét, hogy az eleget tegyen Isten szándékainak. Nem keres valakit, akinek a belső szorongásairól panaszkodhat: megoldást keres az igazságvalóságba való belépés és az abból való kilépés nehézségére. A megoldatlan negatív dolgok rejtegetése az ember szívében közvetlen hatást gyakorol az illető kötelességének végzésére és életbe való belépésére. Ha az ember nem tiszta és nyitott Isten irányában, hanem folyton csalárdságot dédelget a szívében, az nagyon veszélyes. A csalárd emberek jól tudják álcázni magukat, bármi is éri őket, és nem fognak közösséget vállalni, akármilyen elképzeléseket és elégedetlenséget éreznek is. Kívülről normálisnak tűnnek, de a valóságban a szívüket annyira túlterheli a negativitás, hogy alig tudnak felállni, te pedig nem tudnád megmondani ezt. Még ha közösséget is vállalsz velük, akkor sem mondják el neked az igazságot. Senkinek sem fogják elmondani, mennyire tele vannak panasszal, félreértésekkel és elképzelésekkel; mindig gondosan leplezik a dolgokat, attól tartva, hogy mások majd kevesebbre tartják és elutasítják őket, ha egyszer rájönnek erre. Bár teszik a kötelességeiket, nincs belépésük az életbe és nem keresik az igazságalapelvet abban, amit tesznek; külsőleg langyosnak látszanak, sem az előremozduláshoz nincs meg bennük az erő, de le sem maradnak, ami válságot sejtet. Azoknak, akik nem törekszenek az igazságra, betegség van a szívében; ott van a kór a szívükben, és félnek, hogy a fény leleplezi őket. Mindent szorosan beburkolva tartanak, sosem mernek megnyílni másoknak; az élet nem kering bennük, ami kórsághoz vezet a szívükben, mely aztán rosszindulatú daganattá fejlődik, és ily módon veszélybe kerülnek. Ha az emberek nem tudnak tiszták és nyitottak lenni az igazság elfogadásában, és ha nem tudják megoldani a problémáikat az igazságról való közösségvállalás révén, akkor az ilyen emberek nem tudják megfelelően végezni a kötelességeiket és előbb-utóbb fel kell fedni és ki kell vetni őket.

14. szemelvény

Az igazságot kell keresned, hogy bármely felmerülő problémát megoldj, legyen az bármi, és semmiképp sem szabad álcáznod magad vagy hamis képet festened magadról másoknak. Ami a hiányosságaidat, tökéletlenségeidet, hibáidat, romlott beállítottságaidat illeti – legyél teljesen nyitott mindegyikkel kapcsolatban, és vállalj közösséget mindegyikről. Ne tartsd magadban őket. Az életbe való belépés felé vezető első lépés az, hogy megtanulsz megnyílni, és ez az első akadály is, amelyet a legnehezebb megugrani. Ha egyszer leküzdötted, könnyű belépni az igazságba. Mit jelent az, hogy megteszed ezt a lépést? Azt jelenti, hogy megnyitod a szíved és megmutatsz mindent, amid van, legyen az jó vagy rossz, pozitív vagy negatív; lecsupaszítod magad mások és Isten számára, hogy lássanak; semmit sem rejtegetve Isten elől, semmit sem titkolva, semmit sem álcázva, csalárdság és csalás nélkül, és ugyanígy nyitott és becsületes vagy másokkal. Ily módon a fényben élsz, és nem csupán Isten fog tüzetesen megvizsgálni, hanem mások is láthatják majd, hogy elvszerűen és bizonyos fokú átláthatósággal cselekszel. Semmilyen módszert nem kell használnod ahhoz, hogy megvédd a hírnevedet, a rólad alkotott képet és a státuszodat, és a hibáidat sem kell leplezned, sem álcáznod. Nem kell ezekkel a haszontalan erőfeszítésekkel foglalkoznod. Ha el tudod engedni ezeket a dolgokat, nagyon megkönnyebbülsz majd, korlátok és fájdalom nélkül fogsz élni, és teljességgel a fényben élsz majd. Az életbe való belépés első lépése, hogy megtanuld, hogyan kell nyitottnak lenni közösségvállaláskor. A következő az, hogy meg kell tanulnod boncolgatni a gondolataidat és a cselekedeteidet, hogy lásd, melyek a rosszak és melyek nem tetszenek Istennek, és meg kell változtatnod és javítanod őket. Mi a célja az orvoslásuknak? Az, hogy elfogadd és megértsd az igazságot, miközben megszabadulsz azoktól a dolgaidtól, amelyek a Sátántól valók, és az igazsággal helyettesíted őket. Korábban mindent a csalárd beállítottságod szerint tettél, amely hazudozik és megtévesztő; úgy érezted, hogy hazugság nélkül semmit sem tudsz elérni. Most, hogy érted az igazságot és utálod a Sátán módszereit, amelyek szerint a dolgokat végzi, többé nem cselekszel így, a becsületesség, a tisztaság és az alávetettség szellemiségében cselekszel. Ha nem tartasz vissza semmit, ha nem színlelsz, nem játszod meg magad és nem leplezed a dolgokat, ha felfeded magad a testvérek előtt, nem rejted el a legbensőbb eszméidet és gondolataidat, hanem ehelyett engeded másoknak, hogy lássák a becsületes hozzáállásodat, akkor az igazság fokozatosan gyökeret ereszt majd benned, kivirágzik és gyümölcsöt terem, majd apránként eredményeket hoz. Ha a szíved egyre becsületesebb és egyre inkább Isten felé fordul, és ha a kötelességed teljesítése közben védeni tudod Isten házának érdekeit, s a lelkiismereted nyugtalan, amikor nem sikerül megvédened ezeket az érdekeket, akkor ez annak bizonyítéka, hogy az igazság hatást ért el benned és az életeddé vált. Ha egyszer az igazság életté vált benned, és megfigyelsz valakit, aki istenkáromlóan áll Istenhez, nem félve Őt, kötelességének végzése közben pedig felületes, vagy aki megszakítja és megzavarja a gyülekezeti munkát, az igazságalapelvek szerint fogsz reagálni, és képes leszel felismerni és szükség szerint leleplezni őt. Ha az igazság nem vált az életeddé, és továbbra is a sátáni beállítottságodban élsz, akkor, amikor gonosz embereket és ördögöket fedezel fel, akik megszakításokat és zavarokat okoznak a gyülekezet munkájában, akkor szemet fogsz hunyni felette és füled botját sem mozdítod; félresöpröd őket, a lelkiismeretedtől érkező szemrehányás nélkül. Sőt, azt fogod gondolni, hogy a gyülekezet munkáját megzavaró embereknek semmi köze hozzád. Nem számít, mennyire sérül a gyülekezet munkája és Isten házának érdekei, téged nem érdekel, nem avatkozol bele és nem érzel bűntudatot – ami olyan emberré tesz, aki lelkiismeret és értelem nélküli, álhívő munkás. Eszed, ami Istené, iszod, ami Istené és élvezel mindent, ami Istentől származik, mégis úgy érzed, hogy az Isten házának érdekeit sértő dolgoknak nincs köze hozzád – ami árulóvá tesz téged, aki beleharap az őt tápláló kézbe. Ha nem véded Isten házának érdekeit, ember vagy egyáltalán? Ez egy démon, amely befurakodott az egyházba. Istenhitet színlelsz, úgy teszel, mintha Isten választott népének tagja lennél, és élősködni akarsz Isten házában. Nem egy emberi lény életét éled, sokkal inkább démonhoz hasonlítasz, mint emberhez, és egyértelműen az álhívők egyike vagy. Ha olyasvalaki vagy, aki valóban hisz Istenben, akkor még ha eddig nem is nyerted el az igazságot és az életet, legalább Isten mellett fogsz beszélni és cselekedni; legalább nem állsz tétlenül, amikor azt látod, hogy Isten házának érdekei veszélybe kerülnek. Ha késztetést érzel arra, hogy szemet hunyj, bűntudatot érzel majd és kínosan érzed magad, s azt mondod magadnak: „Nem ülhetek itt tétlenül, fel kell állnom és mondanom kell valamit, felelősséget kell vállalnom, le kell lepleznem ezt a gonosz viselkedést, meg kell állítanom, hogy Isten házának érdekei ne szenvedjenek kárt, és ne zavarják meg a gyülekezeti életet.” Ha az igazság az életeddé vált, akkor nemcsak hogy meglesz ez a bátorságod és elhatározásod, és képes leszel teljesen megérteni az ügyet, hanem azt a felelősséget is betöltöd, amelyet Isten munkájáért és az Ő házának érdekeiért viselned kell, és ezzel teljesül a kötelességed. Ha kötelességedet a felelősségednek és kötelezettségednek, valamint Isten megbízatásának tudnád tekinteni, és úgy éreznéd, hogy ez szükséges ahhoz, hogy szembenézhess Istennel és a lelkiismereteddel, akkor nem élnéd-e meg a normális emberi mivolt feddhetetlenségét és méltóságát? A tetteid és a viselkedésed egyenlő lenne azzal, hogy „féled Istent és kerülöd a rosszat”, amiről Ő beszél. Megvalósítanád e szavak lényegét, és megélnéd a valóságukat. Amikor az igazság az ember életévé válik, akkor képes lesz megélni ezt a valóságot. De ha még nem léptél be ebbe a valóságba, akkor, amikor csalárdságot, megtévesztést vagy álcázást fedsz fel, vagy amikor látod, amint az antikrisztusok gonosz erői megzavarják és megszakítják Isten házának munkáját, semmit sem érzel és semmit sem észlelsz. Még ha ezek a dolgok az orrod előtt történnek is, képes vagy nevetni, nyugodt lelkiismerettel tudsz enni és aludni, és a legcsekélyebb önvádat sem érzed. E két élet közül, amelyeket megélhettek, melyiket választjátok? Nem magától értetődő, hogy melyik a valódi emberi hasonlatosság, a pozitív dolgok valósága, és melyik a negatív dolgok elvetemült, démoni természete? Amikor az igazság nem vált az emberek életévé, akkor az, amit megélnek, meglehetősen szánalmas és szomorú. Képtelenek gyakorolni az igazságot, bár akarják; képtelenek szeretni Istent, bár szeretnék; és hiányzik az erejük, hogy feláldozzák magukat Istenért, bár sóvárognak utána; képtelenek uralkodni magukon – ez a romlott emberi lények szánalmassága és szomorúsága. E probléma megoldásához az embernek el kell fogadnia az igazságot és törekednie kell rá; üdvözölnie kell az igazságot a szívében, hogy új élete lehessen. Bármit is tesznek vagy gondolnak ők maguk, azok, akik képtelenek elfogadni az igazságot, gyakorolni is képtelenek azt, és még ha külsőleg jól is teljesítenek, az akkor is csak látszat és megtévesztés – akkor is képmutatás. Ezért, ha nem törekszel az igazságra, akkor nem nyersz életet, és ez a probléma gyökere.

A legtöbb ember akar törekedni az igazságra és akarja gyakorolni azt, ám legtöbbször csak az elhatározás és a vágy van meg bennük erre; az igazság nem vált az életükké. Ennek eredményeként, amikor gonosz erőkre akadnak vagy gonosztetteket elkövető gonosz emberekkel és rossz emberekkel találkoznak, illetve amikor az alapelveket sértő módon cselekvő – ezáltal a gyülekezet munkáját zavaró és Isten választott népének ártó – hamis vezetőkkel és antikrisztusokkal találkoznak, elveszítik a bátorságukat, hogy kiálljanak és felszólaljanak. Mit jelent az, amikor nincs bátorságod? Azt jelenti, hogy félénk vagy és nem tudod kifejezni, amit szeretnél? Vagy arról van szó, hogy nem érted alaposan a helyzetet, ezért nincs meg a magabiztosságod, hogy felszólalj? Egyik sem; ez elsősorban a romlott beállítottságok általi korlátozás eredménye. Az általad felfedett romlott beállítottságok egyike egy csalárd beállítottság; amikor valami történik veled, a saját érdekeidre gondolsz elsőként, elsőként a következményeket veszed fontolóra, hogy azok vajon előnyösek lesznek-e számodra. Ez egy csalárd beállítottság, nemde? Egy másik az önző és alantas beállítottság. Arra gondolsz: „Mi közöm nekem ahhoz, ha Isten házának érdekei sérülnek? Nem vagyok vezető, miért kellene, hogy érdekeljen? Semmi köze hozzám. Nem az én felelősségem.” Az efféle gondolatok és szavak nem olyasmik, amiket tudatosan gondolsz, hanem a tudatalattid termékei – ez a romlott beállítottság nyilvánul meg, amikor az emberek egy problémával találkoznak. Az ehhez hasonló romlott beállítottságok irányítják a gondolkodásmódodat, megkötözik a kezedet és a lábadat, és szabályozzák, hogy mit mondasz. A szíved mélyén ki akarsz állni és beszélni akarsz, de kétségeid vannak, és még ha fel is szólalsz, kerülgeted a forró kását és hagysz magadnak kibúvót, illetve köntörfalazol és nem mondod el az igazat. Azoknak, akik tisztán látnak, ez világos; valójában a szíved mélyén tudod, hogy nem mondtál el mindent, amit kellett volna, hogy amit mondtál, az nem ért el hatást, hogy pusztán ímmel-ámmal cselekedtél, és hogy a probléma nem oldódott meg. Nem teljesítetted a felelősségedet, mégis nyíltan mondod, hogy teljesítetted a felelősségedet, vagy hogy nem volt számodra világos, ami történt. Igaz ez? És ez az, amit valójában gondolsz? Akkor tehát nem teljességgel a sátáni beállítottságod irányít? Még ha az általad mondottak egy része összhangban áll is a tényekkel, a legfontosabb pontokon és a lényeges ügyekben hazudsz és becsapod az embereket, ami azt bizonyítja, hogy olyasvalaki vagy, aki hazudik és aki a sátáni beállítottsága szerint él. Az agyad mindent feldolgozott, amit mondasz és gondolsz, és ez ahhoz vezetett, hogy az összes kijelentésed hamis, üres és hazugság; valójában minden, amit mondasz, a tényekkel ellentétes, az önigazolás érdekében történik, a saját hasznodat szolgálja, és úgy érzed, elérted a céljaidat, amikor félrevezetted és áltattad az embereket. Ily módon beszélsz; ez is a beállítottságodat képviseli. Teljességgel a saját sátáni beállítottságod irányít. Nincs hatalmad afelett, amit mondasz és teszel. Még ha akarnád sem tudnád az igazat szólni vagy azt mondani, amit valóban gondolsz; még ha akarnád sem tudnád gyakorolni az igazságot; még ha akarnád sem tudnád vállalni a felelősséget. Minden, amit mondasz, teszel és gyakorolsz, hazugság, te pedig egyszerűen felületes vagy. Teljességgel a sátáni beállítottságod béklyójában vagy és az irányít. Talán akarod elfogadni és gyakorolni az igazságot, de nem rajtad múlik. Amikor a sátáni beállítottságaid irányítanak, azt mondod és teszed, amit a sátáni beállítottságod mond neked. Nem vagy más, csak egy romlott hús-vér test bábja, a Sátán eszközévé váltál. Utólag megbánod, hogy megint csak a romlott hús-vér testet követted, és hogy mennyire nem tudtad az igazságot gyakorolni. Magadban ezt gondolod: „Nem tudok egyedül felülkerekedni a hús-vér testen, és imádkoznom kell Istenhez. Nem álltam ki, hogy leállítsam a gyülekezet munkáját zavarókat, és a lelkiismeretem nyomaszt. Elhatároztam, hogy ha ez ismét megtörténik, ki kell állnom, és meg kell metszenem azokat, akik a kötelességeik végzése során vakmerően gaztetteket követnek el és megzavarják a gyülekezet munkáját, hogy viselkedjenek rendesen és hagyjanak fel a meggondolatlan cselekvéssel.” Miután végre összeszeded a bátorságod, hogy felszólalj, megijedsz és meghátrálsz, amint a másik ember dühbe jön és az asztalra csap. Képes vagy uralkodni magadon? Mi haszna az elszántságnak és az elhatározásnak? Mindkettő hasztalan. Biztosan sok ezekhez hasonló esettel találkoztatok: Amikor nehézségekbe ütközöl, bedobod a törülközőt, úgy érzed, hogy nem tehetsz semmit, és reménytelenül feladod, átadod magad a kétségbeesésnek, és megállapítod, hogy nincs számodra remény, és hogy ezúttal teljességgel kivetettek. Beismered, hogy nem törekszel az igazságra, akkor miért nem tartasz bűnbánatot? Gyakoroltad az igazságot? Bizonyára semmit sem értettél meg azután sem, hogy több éve prédikációkra jársz. Miért nem gyakorolod egyáltalán az igazságot? Soha nem keresed az igazságot, nemhogy gyakorolnád. Csupán állandóan imádkozol, kifejezed az elhatározásodat, fogadalmakat teszel és fogadkozol a szívedben. És mi a kimenetel? Olyan valaki maradsz, aki embereknek akar tetszeni, nem vagy közlékeny a felmerülő problémákat illetően, nem törődsz a gonosz emberekkel, amikor látod őket, nem reagálsz, amikor valaki rosszat tesz vagy zavart okoz, és távol tartod magad, amikor nem vagy személyesen érintett. Azt gondolod: „Nem beszélek arról, ami nem érint engem. Amíg az nem sérti az én érdekeimet, hiúságomat vagy a hírnevemet, kivétel nélkül mindent figyelmen kívül hagyok. Nagyon óvatosnak kell lennem, mert azt a madarat lövik le, amelyik kidugja a fejét. Nem fogok semmi butaságot csinálni!” Teljességgel és rendíthetetlenül a gonoszság, a csalárdság, a keménység romlott beállítottságai irányítanak, amellett, hogy idegenkedsz az igazságtól. Nehezebb viselned őket, mint a majomkirály által hordott arany szorító fejpántot^[a]. Annyira kimerítő és gyötrelmes a romlott beállítottságok irányítása alatt élni! Erre mit mondtok: Ha nem törekedtek az igazságra, vajon könnyű-e levetnetek a romlottságotokat? Megoldható-e ez a probléma? Elmondom nektek: Ha nem törekedtek az igazságra és zavaros a hitetek, ha oly sok éven át hallgatjátok a prédikációkat az igazság gyakorlása nélkül, ha a végsőkig hisztek, de csak néhány szót és doktrínát vagytok képesek kimondani, amelyekkel megtéveszthettek másokat, akkor tetőtől talpig vallásos sarlatánok vagytok, képmutató farizeusok, és ily módon végetek lesz. Ez lesz a kimeneteletek. Ha még ennél is rosszabb vagy, akkor jöhet egy esemény, amikor kísértésbe esel, elhagyod a kötelességed és olyanná válsz, aki elárulja Istent – ebben az esetben lemaradsz és kivetnek. Ez azt jelenti, hogy mindig a szakadék szélén állsz! Most tehát nincs fontosabb az igazságra való törekvésnél. Nincs jobb az igazság gyakorlásánál.

Lábjegyzet:

a. A Majomkirály arany fejpántja egy fontos elem, amely a „Nyugati utazás” című klasszikus kínai regényben tűnik fel. A történetben az arany fejpántot arra használták, hogy a Majomkirály gondolatait és cselekedeteit annak fájdalmas szorítása szabályozza a koponyája körül, az engedetlen viselkedésre válaszul.

15. szemelvény

Ha az embereknek olyan szívük van, amely szereti az igazságot, akkor van erejük törekedni az igazságra, és képesek keményen dolgozni az igazság gyakorlásán. Képesek lemondani arról, amiről le kell mondani, és képesek elengedni azt, amit el kell engedni. Különösen azokat a dolgokat kell elengedni, amelyek a saját hírnevedhez, nyereségedhez és státuszodhoz kapcsolódnak. Ha nem engeded el őket, az azt jelenti, hogy nem szereted az igazságot, és nincs erőd törekedni az igazságra. Amikor valami történik veled, keresned kell az igazságot, és gyakorolnod kell az igazságot. Ha azon alkalmakkor, amikor gyakorolnod kell az igazságot, mindig önző a szíved, és nem tudod elengedni a saját önös érdekeidet, akkor képtelen leszel gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha soha, semmilyen körülmények között nem keresed, illetve nem gyakorolod az igazságot, akkor nem vagy olyan ember, aki szereti az igazságot. Nem számít, hogy hány éve hiszel Istenben, nem fogod elnyerni az igazságot. Vannak, akik mindig hírnévre, nyereségre és haszonlesésre törekszenek. Bármilyen munkát is szervez számukra a gyülekezet, mindig latolgatnak, arra gondolva: „Vajon lesz belőle hasznom? Ha igen, akkor megteszem, ha nem, akkor nem.” Az ilyen ember nem gyakorolja az igazságot – akkor vajon képes jól végezni a kötelességét? Egészen biztos, hogy nem. Még ha nem is cselekedtél gonoszat, akkor sem vagy olyan ember, aki gyakorolja az igazságot. Ha nem törekszel az igazságra, nem szereted a pozitív dolgokat, és bármi is ér téged, csak a saját hírneveddel és státuszoddal, a saját önös érdekeddel törődsz, és azzal, hogy mi a jó neked, akkor olyan ember vagy, akit csak az önérdek vezérel, aki önző és aljas. Az ilyen ember azért hisz Istenben, hogy valami jót vagy számára hasznosat nyerjen, nem pedig azért, hogy elnyerje az igazságot, illetve Isten üdvösségét. Ezért az ilyen emberek álhívők. Azok az emberek igazán hisznek Istenben, akik képesek keresni és gyakorolni az igazságot, mivel a szívükben felismerik, hogy Krisztus az igazság, és hogy hallgatniuk kell Isten szavaira, és hinniük kell Istenben, ahogyan Ő követeli. Ha gyakorolni szeretnéd az igazságot, amikor valami történik veled, de a saját hírnevedet és státuszodat, valamint a saját tekintélyedet veszed figyelembe, akkor ezt nehéz lesz megtenned. Akik szeretik az igazságot, azok egy ilyen helyzetben imádsággal, kereséssel, önvizsgálatot tartva és öntudatra ébredve képesek lesznek elengedni azt, ami a saját önös érdekük vagy jó nekik, gyakorolni az igazságot, és alávetni magukat Istennek. Az ilyen emberek azok, akik igazán hisznek Istenben, és szeretik az igazságot. És vajon mi a következménye annak, ha az emberek állandóan a saját önös érdekükre gondolnak, ha mindig a saját büszkeségüket és hiúságukat próbálják óvni, ha romlott beállítottságot tárnak fel, de nem keresik az igazságot, hogy kijavítsák azt? Az, hogy nincs belépésük az életbe, hogy nincs valódi tapasztalati tanúságtételük. És ez veszélyes, nemde? Ha soha nem gyakorolod az igazságot, ha nincs tapasztalati tanúságtételed, akkor a kellő időben fel leszel fedve, és ki leszel rekesztve. Mi haszna van a tapasztalati tanúságtétel nélküli embereknek Isten házában? Minden kötelességet gyatrán fognak végezni, és képtelenek lesznek bármit is megfelelően véghezvinni. Vajon nem csupán szemetek ők? Ha az emberek, miután évekig hittek Istenben, soha nem gyakorolják az igazságot, akkor álhívők, akkor gonosz emberek. Ha soha nem gyakorolod az igazságot, és vétkeid száma egyre csak szaporodik, akkor a sorsod el van döntve. Nyilvánvaló, hogy az összes vétked, a téves út, amelyen jársz, és a bűnbánat megtagadása mind-mind gonosz cselekedetek sokaságát eredményezi; és így a sorsod az lesz, hogy a pokolra jutsz – meg leszel büntetve. Azt gondolod, hogy ez jelentéktelen dolog? Ha még nem voltál megbüntetve, akkor fogalmad sincs, hogy ez mennyire félelmetes. Ha eljön a nap, amikor valóban csapással szembesülsz, és szembenézel a halállal, akkor már túl késő lesz megbánni. Ha az Istenbe vetett hitedben nem fogadod el az igazságot, valamint ha évekig hittél Istenben, de nem történt változás benned, a végső következmény az, hogy ki leszel rekesztve és el leszel hagyva. Mindenkinek vannak vétkei. A lényeg az, hogy képes legyél keresni az igazságot, hogy helyrehozd ezeket a vétkeket, és ez biztosítja majd azt, hogy egyre kevesebb és kevesebb legyen azokból. Nem számít, hogy mikor, de ha valaha is felfeded a romlott beállítottságodat, és mindig képes vagy imádkozni Istenhez és Istenre támaszkodni, keresni az igazságot, hogy helyrehozd és megtisztítsd romlott beállítottságodat, akkor nem cselekedtél gonoszat. A hívőknek így kell megoldaniuk a romlott beállítottság problémáját, és így tapasztalják meg Isten munkáját. Ha soha nem imádkozol Istenhez, és soha nem keresed az igazságot, amikor valami ér téged, vagy ha megérted az igazságot, de nem ülteted gyakorlatba azt, akkor vajon mi lesz a végeredmény? Ez magától értetődő. Legyél bármilyen ravasz vagy nagy dumás, vajon el tudsz menekülni Isten vizsgáló szeme elől? Ki tudsz bújni Isten kezének a vezénylése alól? Ez lehetetlen. A bölcs embereknek Isten elé kell járulniuk, és bűnbánatot kell gyakorolniuk, Őrá tekintve, Őrá támaszkodva, helyrehozva a romlott beállítottságukat és gyakorolva az igazságot. Akkor majd legyőzöd a testet, és legyőzöd a Sátán kísértéseit. Kitartónak kell lenned még akkor is, ha többször is kudarcot vallasz. Ha annak ellenére kitartasz, hogy esélytelennek tűnik, akkor el fog jönni az idő, amikor sikerrel jársz, és el fogod nyerni Isten kegyelmét, irgalmát és áldását, és képes leszel az igazságra való törekvés útját járni, jól végezni a kötelességeidet, és eleget tenni Istennek.

Amikor valami ér benneteket, milyen gyakran választjátok azt, hogy gyakoroljátok az igazságot, és fenntartjátok Isten munkáját? (Nem gyakran. Legtöbbször a saját imázsom, illetve a saját önös érdekem fenntartását választom, utólag pedig ráébredek erre, de nem könnyű fellázadni önmagam ellen. Ha van valaki, aki társalog velem az igazságról, az némi erőt ad, és valamennyire fel tudok lázadni önmagam ellen. De ha nincs senki, aki társalogna velem az igazságról, akkor eltávolodom Istentől, és állandóan ebben az állapotban élek.) Nehéz fellázadni a hús-vér test ellen, és még nehezebb gyakorolni az igazságot, mivel sátáni természetetek van, amely akadályoz, és romlott beállítottságotok, amely megzavar, ezeket pedig az igazság megértése nélkül nem lehet helyrehozni. Mennyi időt tudtok naponta csendben Isten jelenlétében tölteni? Hány napot bírtok ki Isten szavainak olvasása nélkül, mielőtt lelkileg kiszáradtnak éreznétek magatokat? (Úgy érzem, hogy egy napot sem bírok ki Isten szavainak olvasása nélkül. Reggelente el kell olvasnom egy szakaszt Isten szavaiból, majd elmélkednem kell azon. Ettől közelebb érzem magam Istenhez. Ha van olyan nap, amikor csak serényen rohanok a munkában, nem eszem és nem iszom Isten szavait, és nem is imádkozom túl sokat, akkor nagyon távol érzem magam Istentől.) Ha képesek vagytok érzékelni, hogy elfogadhatatlan számotokra távol lenni Istentől, akkor még van remény számotokra. Ha hívők vagytok, és el akarjátok nyerni az igazságot, akkor nem lehettek passzívak, és nem várhattok mindig arra, hogy valaki társalogjon veletek az igazságról. Meg kell tanulnotok aktívan enni és inni Isten szavait, imádkozni Istenhez, és keresni az igazságot. Ha, mielőtt ennétek és innátok az Ő szavait, és imádkoznátok Őhozzá, addig vártok, amíg a lelketek elsötétül, és nem érzitek Istent, akkor csak a korábbi állapotot tudjátok fenntartani. Bár már az is elég jó lenne, ha képesek lennétek fenntartani egy névleges „hitet”, nem lesz növekedés az életetekben, és amikor a lelketek kiszáradt és eltompult, és túlságosan eltávolodtatok Istentől, akkor veszélyben lesztek. Egyetlen kísértés ér, és máris elbuksz; a Sátán túlságosan könnyen foglyul ejt téged. Ha egyáltalán nincs tapasztalatod, nem értesz meg semmilyen igazságot, nem összpontosítasz sem Isten szavainak olvasására, sem a prédikációk hallgatására, és nincs normális lelki életed, akkor nehéz lesz számodra, hogy érettségben növekedj, és biztosan túl lassú lesz a fejlődésed. Vajon mik az okai ennek a lassú fejlődésnek? Mik a következményei? Tisztában kell lenned ezekkel a dolgokkal. Nem számít, hogy Isten hogyan leplezi le az emberek romlottságát, nekik alá kell vetniük magukat annak, és el kell fogadniuk azt. Önvizsgálatot kell tartaniuk, és össze kell mérniük magukat Isten szavaival, hogy önismeretre tegyenek szert, és fokozatosan megértsék az igazságot. Ez az, ami Istennek a legkedvesebb, és a Szentlélek biztosan munkálkodni fog bennük, és bizonyosan meg fogják érteni Isten szándékait. Mindig a szívedben kell hordoznod Isten szavait és az igazságot, hogy amikor a valós életben problémával szembesülsz, összefüggésbe tudd hozni és össze tudd hasonlítani azt Isten szavaival és az igazsággal. Így könnyű lesz megoldani a problémát. Például mindenki egészséges testet szeretne, betegség nélkül; ez olyasmi, amire mindenki törekszik, de hogyan kellene ezt gyakorolnod a mindennapi életedben? Mindenekelőtt rendszeres rutinra van szükséged, nem szabad egészségtelen vagy tiltott dolgokat enned, és megfelelő mennyiségű testmozgást kell végezned. Ha ezeket a módszereket kombinálod, és minden, amit teszel, a fizikai egészség célja körül forog, fokozatosan meglátod majd az eredményeket. Néhány év múlva egészségesebb leszel, mint mások, és jó eredményeket érsz el. Hogyan érted el ezeket az eredményeket? Úgy, hogy a tetteid és a céljaid összhangban voltak, és a gyakorlatod és az elméleted is összhangban volt. Ugyanez a helyzet az Istenben való hittel is. Ha igyekszel olyan emberré válni, aki szereti az igazságot és gyakorolja az igazságot, olyan emberré, akinek megváltozott a beállítottsága, akkor, ha valami ér téged, azt összefüggésbe kell hoznod azokkal a célokkal, amelyekre törekszel, valamint a velük járó igazságokkal. Bármilyen célra is törekszel, amíg az az, amit Isten megkövetel az embertől, addig ez az az irány és cél, amelyre hívőként törekedned kell. Például Isten útjának követése: félni Istent és kerülni a rosszat. Ha már megvan ez az irány és ez a cél, akkor meg kell találnod a módját annak, hogy ezt rögtön utána gyakorlatba ültesd. Amikor azt mondom, hogy „Isten útjának követése”, vajon mire vonatkozik az „Isten útja”? Azt jelenti, hogy félni Istent és kerülni a rosszat. És vajon mi az, hogy félni Istent és kerülni a rosszat? Amikor például valakiről értékelést készítesz – ez összefügg az istenfélelemmel és a rossz kerülésével. Hogyan készítesz valakiről értékelést? (Becsületesnek, igazságosnak és méltányosnak kell lennünk, szavainknak pedig nem szabad az érzéseinken alapulniuk.) Amikor pontosan azt mondod, amit gondolsz, és amit láttál, akkor becsületes vagy. Először is, a becsületesség gyakorlása összhangban van Isten útjának követésével. Ez az, amire Isten az embereket tanítja; ez Isten útja. Mi Isten útja? Félni Istent és kerülni a rosszat. Vajon a becsületesség nem része az Istenfélelemnek és a rossz kerülésének? És ez nem Isten útjának követése? (De igen, az.) Ha nem vagy becsületes, akkor az, amit láttál és az, amit gondolsz, nem azonos azzal, ami a szádon kijön. Valaki megkérdezi tőled, hogy „Mi a véleményed erről az emberről? Felelősségteljes-e a gyülekezeti munkában?”, és te azt válaszolod: „Nagyszerű ember. Felelősségteljesebb és jobb képességű, mint én, az emberi mivolta is jó. Érett és stabil.” De a szíved mélyén vajon ezt gondolod? Amit valójában látsz, az az, hogy bár ez az ember rendelkezik képességgel, de megbízhatatlan, meglehetősen csalárd és nagyon számító. Ez az, amit valójában gondolsz az elmédben, de amikor itt az idő, hogy beszélj, felötlik benned, hogy „Nem mondhatom ki az igazságot. Nem szabad senkit sem megbántanom”, így gyorsan mondasz valami egyebet, és szép dolgokat válogatsz, amiket mondhatsz róla, de semmi sem az, amit valójában gondolsz; az egész hazugság és színlelés. Vajon ez azt jelzi, hogy Isten útját követed? Nem. A Sátán útjára léptél, a démonok útjára. Mi Isten útja? Az igazság az az alap, amely szerint az embereknek viselniük kell magukat, valamint az istenfélelem és a rossz kerülésének az útja. Bár te egy másik emberhez beszélsz, Isten is hallgatja; Ő figyeli a szívedet, és átvizsgálja. Az emberek arra figyelnek, amit mondasz, de Isten a szívedet vizsgálja át. Vajon az emberek képesek átvizsgálni az ember szívét? Az emberek legfeljebb azt láthatják, hogy nem mondtad ki az igazságot; azt láthatják, ami a felszínen van, azonban csak Isten láthat a szíved mélyére. Csak Isten láthatja azt, hogy mit gondolsz, mit tervezel, és milyen kis cselszövéseket, alattomos módszereket és aktív gondolatokat hordozol a szívedben. Vajon amikor Isten látja, hogy nem mondod ki az igazságot, mi az Ő véleménye és értékelése rólad? Az, hogy ebben a kérdésben nem követted Isten útját, mivel nem mondtad ki az igazságot. Ha Isten követelményei szerint gyakoroltál, akkor ki kellett volna mondanod az igazságot: „Ő egy jó képességű ember, de megbízhatatlan.” Függetlenül attól, hogy az értékelésed pontos volt-e, az őszinte és szívből jövő lett volna, és ez az a nézőpont és álláspont, amelyet ki kellett volna fejezned. De nem tetted – akkor vajon Isten útját követted? (Nem.) Ha nem mondod ki az igazságot, mi haszna van annak, hogy azt hangsúlyozod, hogy Isten útját követed, és eleget teszel Istennek? Vajon Isten azokra a szlogenekre figyel, amelyeket kiabálsz? Vajon Isten azt nézi, hogyan kiabálsz, milyen hangosan kiabálsz, és milyen hatalmas az elhatározásod? Vajon azt nézi, hogy hányszor kiabálsz? Ő nem ezeket a dolgokat nézi. Isten azt nézi, hogy gyakorolod-e az igazságot, és azt, hogy milyen döntéseket hozol, valamint azt, hogy hogyan gyakorolod az igazságot, amikor valami ér téged. Ha a kapcsolatok fenntartását választod, a saját érdeked és imázsod fenntartását, akkor minden az önfenntartásról szól, és Isten látja, hogy ez az a nézőpont és hozzáállás, amelyet képviselsz, amikor valami ér, így Ő ki fog értékelni téged. Azt mondja majd, hogy nem olyasvalaki vagy, aki az Ő útját követi. Azt mondod, hogy törekedni akarsz az igazságra, és követni akarod Isten útját, akkor miért nem ülteted gyakorlatba azt, amikor valami ér téged? Lehet, hogy szívből fakadóak az általad kimondott szavak, és közvetítik az elhatározásodat és az óhajaidat, vagy lehet, hogy a szíved meghatódott, és őszinte szavakat kiáltasz, miközben keservesen sírsz, de vajon őszintén beszélni azt jelenti, hogy gyakorolod az igazságot? Vajon azt jelenti, hogy igaz bizonyságtételed van? Nem feltétlenül. Ha törekszel az igazságra, akkor képes leszel gyakorolni az igazságot; ha nem vagy az igazság szerelmese, akkor csupán olyasmiket mondasz majd, amelyek kedvesek a fülnek, és ezzel vége is. A doktrína hirdetésében és a szlogenek skandálásában a farizeusok voltak a legjobbak. Gyakran álldogáltak az utcasarkokon, és azt kiabálták: „Ó, hatalmas isten!” vagy „Nagyságos isten!” Mások számára különösen istenfélőnek tűntek, és nem tettek semmit a törvény ellen, de vajon Isten elismerte őket? Nem. Hogyan ítélte el őket? Úgy, hogy képmutató farizeusoknak nevezte őket. Korábban a farizeusok tiszteletnek örvendő társadalmi rétegnek számítottak Izraelben, vajon miért vált e név mostanra címkévé? Azért, mert a farizeusok egy embertípus képviselőivé váltak. Vajon melyek az ilyen típusú emberek jellemzői? Ügyesek a hamisságban, a díszítésben, a színlelésben; fenséges nemességet, szentséget, egyenességet és nyílt illendőséget színlelnek, az általuk kiabált szlogenek pedig jól hangzanak, de kiderül, hogy a legkevésbé sem gyakorolják az igazságot. Vajon milyen jó magatartást tanúsítanak? Szentírást olvasnak és prédikálnak; arra tanítanak másokat, hogy tartsák be a törvényt és az előírásokat, és ne álljanak ellen Istennek. Ez mind jó magatartás. Mindaz, amit mondanak, jól hangzik, mégis, amikor mások hátat fordítanak, ők titokban adományokat lopnak. Az Úr Jézus azt mondta, hogy „kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek” (Máté 23:24). Ez azt jelenti, hogy látszólag jónak tűnik minden viselkedésük – hivalkodóan szlogeneket skandálnak, magasztos elméleteket hirdetnek, és szavaik kellemesen hangzanak, de amit tesznek, az rendezetlen zűrzavar, és teljességgel ellenáll Istennek. A külső viselkedésük csupa színlelés, csupa csalás; sem az igazság, sem a pozitív dolgok iránti legcsekélyebb szeretet sincs a szívükben. Idegenkednek az igazságtól, a pozitív dolgoktól, és mindentől, ami Istentől származik. Vajon mit szeretnek? Szeretik a méltányosságot és az igazságosságot? (Nem.) Honnan tudod, hogy nem szeretik ezeket a dolgokat? (Az Úr Jézus a mennyek országának evangéliumát hirdette, amit ők nemcsak hogy nem fogadtak el, hanem el is ítéltek.) Ha nem ítélték volna el, akkor lehetne-e tudni? Nem. Az Úr Jézus megjelenése és munkája felfedte az összes farizeust, és csak azért láthatták meg mások a képmutatásukat, mert elítélték az Úr Jézust, és ellenálltak Neki. Ha nem lett volna az Úr Jézus megjelenése és munkája, senki sem tudta volna megkülönböztetni a farizeusokat, és ha az emberek csak a farizeusok külső viselkedését nézték volna, még irigyelték volna is őket. Vajon nem volt-e képmutatás és csalárdság a farizeusok részéről az, hogy hamis jó magaviseletet tanúsítottak, hogy elnyerjék az emberek bizalmát? Vajon képesek az ilyen csalárd emberek szeretni az igazságot? Egyáltalán nem. Vajon mi volt a célja a jó magaviseletük fitogtatásának? Egyrészt az, hogy rászedjék az embereket. Másrészt pedig az, hogy félrevezessék és megnyerjék maguknak az embereket, hogy azok nagyra becsüljék őket és hódoljanak nekik. Végül pedig azt akarták, hogy jutalomban részesüljenek. Micsoda átverés volt! Vajon ügyes trükkök voltak ezek? Vajon szerették az ilyen emberek a méltányosságot és az igazságosságot? Bizonyára nem. Amit szerettek, az a státusz, a hírnév és a nyereség volt, és amit akartak, az a jutalom és a korona. Soha nem gyakorolták azokat a szavakat, amelyeket Isten tanított az embereknek, és a legkevésbé sem élték meg az igazságvalóságot. Mindannyian arra törekedtek, hogy jó magaviselettel álcázzák magukat, és képmutató módszereikkel rászedjék és megnyerjék maguknak az embereket, hogy biztosítsák a saját státuszukat és hírnevüket, amelyet aztán arra használtak, hogy tőkét szerezzenek és megélhetést teremtsenek. Hát nem aljas dolog ez? Mindezen magatartásukból láthatjuk, hogy lényegüket tekintve nem szerették az igazságot, mivel soha nem gyakorolták azt. Vajon mi az, ami azt jelzi, hogy nem gyakorolták az igazságot? A legnagyszerűbb dolog mind közül az, hogy az Úr Jézus azért jött, hogy elvégezze a megváltás munkáját, és hogy minden szó, amelyet az Úr Jézus mondott, az igazság, és tekintélye van. Vajon hogyan reagáltak erre a farizeusok? Bár elismerték, hogy az Úr Jézus szavainak tekintélye és ereje van, nemcsak hogy nem fogadták el azokat, hanem el is ítélték, és káromolták őket. Vajon miről volt szó? Arról, hogy nem szerették az igazságot, és a szívükben idegenkedtek az igazságtól, és gyűlölték az igazságot. Elismerték, hogy az Úr Jézusnak igaza van mindenben, amit mond, hogy szavainak tekintélye és ereje van, hogy semmiben sem téved, és hogy nincs eszközük ellene. De el akarták ítélni az Úr Jézust, ezért megbeszélték és összeesküdtek, és azt mondták: „Keresztre vele! Vagy ő, vagy mi”, és a farizeusok így szálltak szembe az Úr Jézussal. Akkoriban senki sem értette meg az igazságot, és senki sem volt képes felismerni az Úr Jézust mint megtestesült Istent. Emberi szemszögből nézve azonban az Úr Jézus sok igazságot kimondott, ördögöket űzött ki, és betegeket gyógyított. Sok csodát tett, öt kenyérrel és két hallal jóllakatta az ötezer embert, számos jó dolgot tett, és annyi kegyelmet juttatott az embereknek. Olyan kevés ilyen jó és igazságos ember van, hát miért akarták a farizeusok elítélni az Úr Jézust? Vajon miért akarták olyan nagyon keresztre feszíteni Őt? Az, hogy inkább egy bűnözőt bocsátottak szabadon, mintsem az Úr Jézust, azt jelzi, hogy a vallásos világ farizeusai mennyire gonoszak és rosszindulatúak voltak. Annyira elvetemültek voltak! Olyan nagy volt a különbség a farizeusok által feltárt gonosz ábrázat és a színlelt, külső jóindulat között, hogy sokan nem tudták megkülönböztetni, melyik az igaz és melyik a hamis, de az Úr Jézus megjelenése és munkája mindegyiket felfedte. A farizeusok általában olyan jól álcázták magukat, és kívülről olyan istenfélőnek tűntek, hogy senki sem képzelte volna, hogy képesek ilyen kegyetlenül ellenállni és üldözni az Úr Jézust. Ha nem tárultak volna fel a tények, senki sem lett volna képes átlátni rajtuk. Az igazságnak a megtestesült Isten általi kifejeződése annyira felfedi az embert!

16. szemelvény

Az igazság megértésének és gyakorlásának célja az emberek számára az, hogy megéljék az igazságot, megéljék az emberi hasonlatosságot, és az életükké tegyék azokat az igazságokat, amelyeket megértenek és a gyakorlatba tudnak ültetni. Mit jelent az életükké tenni ezeket? Azt jelenti, hogy ezek válnak a cselekedeteik, az életük, a magatartásuk és a létezésük alapjává és forrásává, hogy megváltoztatják az életmódjukat. Azelőtt mi szerint éltek az emberek? Attól függetlenül, hogy volt-e hitük vagy sem, sátáni beállítottságok szerint éltek, nem pedig Isten szavai vagy az igazság szerint. Ilyen hasonlatossággal kellene rendelkeznie egy teremtett lénynek? (Nem.) Mit kér Isten az embertől? (Azt, hogy az ember az Ő szavai szerint éljen.) Isten szavai szerint élni – vajon nem ezzel a céllal kellene rendelkezniük azoknak, akik valóban hisznek Őbenne? (De igen.) Az Isten szavai szerinti élet az a hasonlatosság, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell. Isten szemében az ilyen emberek az igazi teremtett lények. Vagyis a hétköznapi életetekben el kell töprengenetek azon, hogy mely szavaid, tetteid, és magatartási alapelveid, a létezésed mely céljai, és a világgal való foglalkozásodnak mely módjai igazodnak az igazságalapelvekhez – azaz Isten követelményeihez –, és melyeknek nincs semmi közük az Ő szavaihoz és követelményeihez. Ha gyakran töprengsz ezeken a dolgokon, akkor fokozatosan belépést nyersz. Ha nem töprengsz el ezeken a dolgokon és csak felszínes erőfeszítéseket teszel, az nem használ. A színleg cselekvés, az előírások követése, valamint a formaságok betartása végső soron semmit nem ad majd neked. Akkor hát mi az Istenbe vetett hit? Az Istenbe vetett hit valójában Isten üdvössége elnyerésének a folyamata, valamint a Sátán által megrontott emberi lény Isten szemében igazi teremtett lénnyé változásának a folyamata. Ha valaki továbbra is a sátáni beállítottsága és természete szerint él, akkor ő vajon Isten szemében megfelelő színvonalú teremtett lény? (Nem.) Azt állítod, hogy hiszel Istenben, elismered Istent, elismered Isten szuverenitását és elismered azt, hogy mindent Istentől kapsz, azonban megéled Isten szavait? Isten követelményei szerint élsz? Isten útját követed? Képes-e egy olyan teremtett lény, mint te, Isten elé járulni? Képes vagy-e együtt élni Istennel? Istent félő szívvel rendelkezel? Amit megélsz, és az út, amelyen jársz, összeegyeztethető Istennel? (Nem.) Akkor hát mi az Istenbe vetett hited értelme? Ráléptél a helyes útra? Az Istenbe vetett hited csupán formailag és szavakban létezik. Hiszel Istenben és elismered Isten nevét, valamint elismered, hogy Isten a Teremtőd és Legfőbb Urad, azonban lényegében nem fogadtad el Isten szuverenitását, illetve Isten irányítását, és nem lehetsz teljesen összeegyeztethető Istennel. Vagyis nem teljesen valósult meg az Istenbe vetett hited értelme. Bár hiszel Istenben, nem vetetted le a saját romlottságodat, nem érted el az üdvösséget, és nem léptél be az igazságvalóságba, amelybe az Istenbe vetett hitedben be kellett volna lépned. Ez valóban a te hibád. Ha így tekintünk rá, az Istenbe vetett hit nem egyszerű dolog.

Nos, érzitek a szívetekben, hogy fontos megérteni Isten szavát és gyakorolni az igazságot? (Igen, érezzük.) Tudjátok, hogy fontos gyakorolni az igazságot, azonban ezt nem egyszerű megtenni – sok nehézség jár vele. Hogyan lehet ezeket megoldani? Minden egyes alkalommal, amikor nehézségekkel találkozol, Isten elé kell járulnod imádságban, keresned kell Isten szavaiban az igazságot, hogy megoldhasd a saját nehézségeidet, hogy feloldhasd a saját gyengeségeidet és a különféle külső kihívásokat, és elérd az igazság gyakorlatba ültetését. Ezt megtapasztalva lesz reményed Isten elismerésének elnyerésére. Csak az igazság még nagyobb részének megértése és az igazság gyakorlására való képesség által válhatsz olyasvalakivé, aki Isten útját követi, miközben a hited ki fogja érdemelni Isten elismerését. Ha azt mondod, hogy elismered Isten nevét, és hogy hiszed, hogy Ő mindenek felett szuverenitással rendelkezik és Ő a Teremtő, azonban az életed egyetlen aspektusa sem kapcsolódik az igazsághoz, Isten követelményeihez, és ahhoz, amit egy teremtett lénynek tennie kell, akkor végül vajon nem lesz bajos a sorsod? Isten elé járulhat-e valaki, ha az életének semmi köze sincs ezekhez a dolgokhoz? Azt mondod, hogy Isten elé tudsz járulni, de vajon Isten helyesli-e az olyan hitet, amilyen a tiéd? Nem helyesli, és mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten nem ismer el, és nincs is szüksége olyan teremtett lényre, amilyen te vagy. Ha Isten nem ismer el, és nem helyesli a hitedet, akkor helyeselhet-e téged? (Nem.) Véged lesz. Isten nem fog megmenteni, és el lesz döntve a sorsod. Ilyen sorsot szeretnétek magatoknak? (Nem.) Milyen sorsot szeretnétek? (Azt, hogy megkapjuk Isten elismerését.) Először is mit kell megértened ahhoz, hogy Isten elismerjen? Mi az, amibe először is be kell menned? Először is tudnod kell, hogy az emberi cselekedetek közül mit szeret Isten, és mit nem szeret. Először összegezd ezeket a dolgokat, hogy világosan értsd őket, és ezután magabiztosan fogod tenni a dolgokat. Szavakba öntve ez ennyire egyszerű. Könnyű összegezni az ilyen dolgokat? Nagyon könnyű. Azokat illetően, akik a múltban gonoszságot tettek és ki lettek vetve, összegezd azokat a dolgaikat, amelyekkel kiváltották Isten utálatát, összegezd a tanulságokat, amelyeket levonhatsz a kudarcaikból, és ezen rossz dolgok egyikét se tedd meg. Aztán összegezd azok jó megnyilvánulásait, akiket Isten elismert, és tegyél többet ezekből a dolgokból. Ily módon képes leszel elnyerni Isten elismerését. Töprengened kell rajta, hogyan viselkedj és gyakorolj ahhoz, hogy a leginkább megfelelj Isten szándékainak, és meg kell értened a szívedben, hogy mely embereket és dolgokat utálja leginkább Isten, valamint mely emberek és dolgok vannak leginkább a kedvére. Tudnod kell, hogyan ismerd fel ezeket a dolgokat, és a legjobb az, ha besorolod és összegzed ezeket, hogy a szívedben tisztán lásd őket. A legfontosabb az, hogy meglegyen a szívedben ez a mérce és határ. Ezzel az alapelvvel, ezzel a mércével, ezzel a határral már lesznek alapelveid a dolgok megtételére, és képes leszel alapelvek szerint tenni a dolgokat. Ha nem rendelkezel ezzel az alapelvvel és mércével, akkor a cselekedeteid kiszámíthatatlanok lesznek – nem lehet majd megmondani, hogy mikor fogsz gonoszságot művelni és mikor fogsz jót cselekedni. Esetleg úgy érzed, hogy valami nem gonosz, azonban Isten szemében az; vagy esetleg úgy érzed, hogy valami jó, azonban Isten szemében gonosz. Nem baj-e az, ha minden, amit teszel, ilyen? Ha ragaszkodsz hozzá, hogy azt tedd, amit Isten nem helyesel, és úgy tűnik, soha nem állsz le, és alig teszel pár olyan dolgot, amelyet Isten helyesel, azonban azt gondolod, hogy nagyon sok ilyet tettél, akkor vajon nem vagy zavarodott? Ha az általad megtett legtöbb dolog gonosznak számít Isten szemében, akkor vajon képes lehet így is helyeselni téged? (Nem lehet képes.) Ha tudod, hogy Isten nem helyesli ezeket a dolgokat, vajon meg kellene tenned őket vagy sem? (Nem kellene.) Ha tehát megteszed ezeket a dolgokat, akkor azok vajon gonosz cselekedetek vagy jó cselekedetek? (Gonosz cselekedetek.) Ha felismered, hogy gonosz cselekedetek, soha többé nem szabad őket megtenned. Minek nevezzük ezt? A kezedhez tapadó erőszak elhagyásának — ez a valódi bűnbánat megnyilvánulása. Ha tudod, hogy gonosz dolgot tettél, és biztos vagy abban, hogy Isten nem helyesli, akkor legyen bűnbánó a szíved. Ha nem tartasz önvizsgálatot, hanem inkább véded és kimagyarázod a gonosztetted, akkor bajban vagy. Biztosan ki leszel vetve, és nem leszel többé alkalmas a kötelességvégzésre. Akkor hát milyen alapelvet kell elsajátítani, és milyen utat kell követni a kötelességek végzésében? Miféle szándékkal kell ezt megtennie az embernek ahhoz, hogy megkapja Isten jóváhagyását? (Azzal a szándékkal, hogy mindenben az igazságot akarja keresni és Isten szándékait akarja felfogni.) Ezt mindenki tudja, de az, hogy tudod, azt jelenti-e, hogy a gyakorlatba is tudod ültetni? Az, hogy megértetted, azt jelenti-e, hogy a gyakorlatba tudod ültetni? (Nem.) Akkor mi a teendőd? Imádkoznod kell és Istenre kell hagyatkoznod, szenvedned kell az igazságért és el kell engedned az ambícióidat, a vágyaidat, a szándékaidat, valamint a hús-vér test kényelmét. Ha nem engeded el ezeket, azonban még mindig szeretnéd elnyerni az igazságot, akkor az vajon nem álmodozás? Némelyek szeretnék megérteni az igazságot, megszerezni az igazságot, és fel is akarják magukat áldozni Istenért, de semmiről nem képesek lemondani. Nem képesek lemondani a kilátásaikról, nem képesek lemondani a hús-vér test kényelméről, a családi egységről, a gyermekeikről és a szüleikről, sem pedig a szándékaikról, a céljaikról, illetve a vágyaikról. A körülményekről függetlenül mindig önmagukat teszik az első helyre. A saját ügyeiket és a saját önző vágyaikat teszik az első helyre, az igazságot pedig az utolsóra; hús-vér testi érdekeik kielégítése és a romlott, sátáni beállítottságaik a legfontosabbak számukra, míg Isten szavának a gyakorlása és az, hogy eleget tegyenek Istennek, másodlagos, és utolsó helyre kerül. Vajon az ilyen emberek ki tudják érdemelni Isten elismerését? Mikor tudnak így valaha is bemenni az igazság valóságába? Mikor tudnak valaha is eleget tenni Isten szándékainak? (Soha.) Ha látszólag megtetted a kötelességedet és nem voltál tétlen, azonban cseppet sem lett feloldva a romlott beállítottságod, nevezhető ez Isten útja követésének? (Nem.) Mindannyian értitek ezeket a dolgokat, ám amikor az igazság gyakorlatba ültetésére kerül a sor, azt nehéznek találjátok. A szenvedésedet és az áldozatodat az igazság gyakorlására kell fordítanod, nem pedig előírások betartására és üres formaságokra. Nem számít mennyit szenvedsz az igazságért, az megéri. A szenvedés, amit az igazság gyakorlásáért viselsz el, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, elfogadható az Ő számára, és helyesli is azt.

Milyen problémák állnak előttetek most? Az egyik az, hogy nem értitek sok igazságnak a részleteit, és nincs mérce a szívetekben, amelyet felhasználva meg tudnátok ezeket különböztetni, továbbá nehéz gyakorlatba ültetnetek azokat az igazságokat, amelyeket megértetek. Tegyük fel, hogy eleinte, amikor megpróbáljátok gyakorlatba ültetni az igazságot, az nehéz, de minél többet gyakoroljátok, annál könnyebb lesz; minél többet gyakoroljátok, annál kevésbé győzedelmeskedik a romlott beállítottságotok; egyre inkább az igazság kerekedik felül, valamint az igazság gyakorlására irányuló elszántságotok. Egyre normálisabbá válik az állapototok, és egyre kevésbé dominálnak a hús-vér testetek önző vágyai, valamint az emberi elgondolásaitok. Ez normális, és van remény arra, hogy el fogjátok nyerni Isten jóváhagyását. Tegyük fel azonban, hogy már hosszú ideje gyakorlod az igazságot, azonban a személyes érdekeid, az önző vágyaid, a szándékaid, valamint a romlott beállítottságod továbbra is minden tekintetben, életed minden részletében az élre törnek és meghatározzák azt. Az igazság gyakorlása továbbra is ugyanolyan nehéz számodra, mint mindig, és bár megteszed a kötelességedet, a tetteid nagy részének nincs köze az igazság gyakorlásához. Nem fog ez bajhoz vezetni? De bizony! Bármelyik gyülekezetben vagy, bármilyen a környezeted – ezek a dolgok nem fontosak. Ami fontos, az az, hogy az igazságra való törekvésed állapota javul-e, hogy az Istennel való kapcsolatod egyre normálisabbá válik-e, hogy normálisabb lesz-e a lelkiismereted, az észszerűséged és az emberi mivoltod, és hogy fokozódik-e az Isten iránti hűséged és alávetettséged. Ha a benned lévő pozitív dolgok fokozódnak és győzedelmeskednek, akkor van remény arra, hogy el fogod nyerni az igazságot. Ha még soha nem jelentkeztek nálad ezek a pozitív dolgok, akkor cseppet sem haladtál előre, és a beállítottságod egyáltalán nem változott. Hogyan lehetne életbe való belépésed akkor, ha egyáltalán nem gyakorlod az igazságot? Egyesek azt mondják: „Gyakoroltam és megerőltettem magam. Hogyan lehet, hogy nem látok eredményeket?” Mit jelent az eredmények eme hiánya? Azt jelenti, hogy nem gyakorlod az igazságot. Nem számít, hányszor próbáltad meg gyakorolni, a végső következmény az, hogy még mindig a romlott beállítottságod és a sátáni természeted kerekedik felül, ami azt jelenti, hogy nem sikerült használnod az igazság valóságát és Isten szavát a romlott, sátáni beállítottságod legyőzésére. Mondhatjuk ezt? (Igen.) Akkor hát győztes vagy, vagy kudarcot vallottál? (Kudarcot vallottam.) Kudarcot vallottál, nem vagy győztes. Amikor az igazságot gyakorlod, csata dúl a szívedben. Nem tudod elengedni a szándékaidat, azonban érted, hogy mit mond az igazság és melyek Isten követelményei. Ahogy a csata dúl, elhagyod az igazságot és nem gyakorlod. Végül továbbra is a saját önző vágyaidat elégíted ki, a saját romlott beállítottságodat feded fel, és továbbra is a sátáni természetedet éled meg anélkül, hogy gyakorolnád az igazságot. Mi ennek a végső következménye? (A kudarc.) Tegyük fel, hogy a végén nem sikerül megnyerned a csatát, és továbbra is a sátáni beállítottságod szerint élsz, ahogyan azelőtt. Úgy döntesz, hogy nem Isten szavai szerint gyakorolsz, elsőbbséget élveznek a személyes érdekeid, a saját vágyaidnak és önző szándékaidnak eleget teszel, Istennek azonban nem teszel eleget, és nem az igazság oldalán állsz. Ez azt jelenti, hogy teljes kudarcot vallottál, és ez a csata egyik lehetséges kimenetele. Mi a másik lehetséges kimenetele? Amikor események érik őket, az emberek belső csatákat is megtapasztalnak. Nyugtalanok, fájdalmaik vannak és gyengének érzik magukat; még a méltóságuk és a büszkeségük is megkérdőjeleződik, és a hiúságuk nem tud kielégülni. Ezenfelül metszéssel szembesülhetnek, vagy azzal, hogy mások lenézik vagy megalázzák őket, elveszítve így a méltóságukat és a büszkeségüket. Azonban amikor ilyen helyzetbe kerülnek, képesek imádkozni Istenhez, és miután ezt megtették, megerősödik a szívük, és világosan átlátnak ezeken a dolgokon az igazság keresése által. Figyelemre méltó erővel, eltökéltségükben szilárdan fogják gyakorolni az igazságot: „Nem érdekel a büszkeségem, és nem akarok sem státuszt, sem a hiúságomat nem akarom kielégíteni. Még ha mások le is néznek és félre is értenek engem, ezúttal úgy döntök, hogy Istennek teszek eleget, és úgy döntök, hogy az igazságot gyakorlom, hogy Isten elismerjen és a kedvére legyek ebben a dologban, valamint hogy ne sértsem meg Isten szívét.” Végül elhagyják a büszkeségüket és a hiúságukat, az érdekeiket, az ambícióikat és az önző szándékaikat, és Isten, az igazság, valamint az igazságosság oldalára állnak. Az igazság gyakorlása után a szívük nagy elégedettséget érez, valóban megnyugszik és örömmel lesz tele. Érzik Isten áldásait, és érzik, hogy olyan jó az igazságot gyakorolni. Az igazság gyakorlása megelégíti és táplálja szívüket, és azt érzik, hogy egy emberi lény hasonlatosságát élik meg, nem pedig a romlott sátáni beállítottságaik irányítják és tartják fogságban őket, és az, hogy tanúságot tettek Isten mellett ebben az ügyben és szilárdan megálltak teremtett lényhez illő bizonyságukban és helyzetükben. Lelki nyugalmat, örömöt és boldogságot éreznek a szívükben. Ez egy másfajta kimenetele a csatának. Mit gondolsz erről a fajta kimenetelről? (Jó.) De vajon könnyen elérhető ez a „jó”? (Nem.) Ezt a „jót” csatában kell elnyerni; lehetséges, hogy az emberek egyszer-kétszer csatába szállnak, és végül kudarcot vallanak, de a kudarc tanulságokkal jár. Felébreszti a vád érzését az emberek lelkiismeretében, amiért nem gyakorolják az igazságot, amitől úgy érzik, hogy lekötelezettjei Istennek, ami belső gyötrelmet és fájdalmat okoz nekik. Aztán, amikor később ilyen körülményekkel szembesülnek, anélkül, hogy észrevennék, egyre jobbá válnak a romlott, sátáni beállítottságaik legyőzésében; és fokozatosan, teljesen az igazság gyakorlása mellett döntenek, hogy eleget tegyenek Istennek. Ez a romlott sátáni beállítottság legyőzésének, valamint az igazság gyakorlásának normális folyamata, Isten szándékainak megelégítése érdekében.

Nehéznek találjátok-e most az igazság gyakorlását? Vagy inkább az nehéz, amikor a saját akaratotokat követitek, és nem gyakoroljátok az igazságot? (Az igazság gyakorlása nehéz.) Mi a helyzet a saját akaratotok követésével? (Az könnyű.) Ez felfedi a valódi érettségeteket: Nem változtatok meg egy cseppet sem, és még mindig képtelenek vagytok gyakorolni az igazságot. Mily szánalmas az ilyen érettség! Mindannyian úgy érzitek, hogy az igazság gyakorlása nehéz, a saját akaratotok követése pedig könnyű. Ez azt bizonyítja, hogy még mindig képtelenek vagytok gyakorolni az igazságot. A hús-vér testi preferenciáitok követése második természetetekké vált; annyira hozzászoktatok, hogy szinte szabállyá változott. Ezért úgy érzitek, hogy túlságosan nehéz az igazságot gyakorolni. Állandóan attól féltek, hogy sérül a büszkeségetek és a státuszotok, ezért nem gyakoroljátok az igazságot, hanem a saját elgondolásaitok szerint cselekedtek. Az ember egy szempillantás alatt gyáva, a saját romlott sátáni beállítottsága által fogva tartott bukott emberré válik, és elveszíti a bizonyságát, valamint Isten elismerését. Ez ennyire könnyű. Vajon ugyanennyire könnyű olyasvalakivé válni, aki gyakorolja az igazságot és tanúságot tesz Isten mellett? Ehhez egy folyamatra van szükség. Amikor valaki elkezdi elfogadni az igazságot, az elméjében mindig csata dúl, ahol a dolgok ide-oda ingadoznak, különböző irányokba húznak Folyamatos belső csata dúl, de végül leülepszik a por: akik szeretik az igazságot, azok gyakorolják azt, tanúságot tesznek és győztesek lesznek, míg azok, akik nem szeretik az igazságot, akik túlságosan akaratosak, akiknek túlságosan szegényes az emberi mivolta, valamint akik alantas jelleműek és hitványak, úgy döntenek, hogy a saját önző kívánságaikat és vágyaikat elégítik ki, és teljes mértékben a romlott sátáni beállítottságuk irányítja őket. Amikor a mindennapi életetekben érnek benneteket dolgok, akkor legyőzitek a romlott sátáni beállítottságotokat? Vagy az fogságban tart és irányít benneteket? Legtöbbször milyen állapotban vagytok? Ennek alapján fel lehet mérni, hogy olyasvalaki vagy-e, aki az igazságot gyakorolja. Ha legtöbbször le tudod győzni a romlott sátáni beállítottságodat, és olyasvalakivé tudsz válni, aki tanúságot tesz, akkor olyasvalaki vagy, aki gyakorolja és szereti az igazságot. Ha legtöbbször a saját önző vágyaidat elégíted ki, és képtelen vagy legyőzni a romlott sátáni beállítottságodat és az igazság oldalára állni, gyakorolni az igazságot és eleget tenni Istennek, akkor olyasvalaki vagy, aki nem gyakorolja az igazságot és nem rendelkezik az igazságvalósággal. Azok, akik nem rendelkeznek az igazságvalósággal, azok olyanok, akik hisznek Istenben, azonban nincs belépésük az életbe – ez nyilvánvaló. Mérjétek hát fel magatokat: vajon legtöbbször a hús-vér test oldalán álltok, vagy az igazság oldalán álltok? Az apró dolgok, amelyek nem érintik az igazságot, nem számítanak, de amikor lényegi dolgok történnek, amelyek megkövetelik tőled, hogy válassz, akkor vajon az igazság oldalán állsz vagy a hús-vér test oldalán? (Először a hús-vér test oldalán állunk; azonban a csata után, imádság és keresés által megértünk némi igazságot, és akkor az igazság oldalán állunk.) Helytálló azt mondani, hogy azt követően tudsz az igazság oldalára állni, hogy megértetted az igazságot, a hús-vér test elleni lázadás azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az igazságot gyakorlod. Nem arról van szó, hogy a hús-vér test elleni lázadás és az, hogy nem követed a saját akaratodat, az egyenértékű az igazság gyakorlásával; inkább arról, hogy csak az igazság alapelveinek betartása és gyakorlása által vagy képes igazán gyakorolni az igazságot. Szóval, hogy vagytok ezzel általában? (Amit a hús-vér test elleni lázadásnak nevezünk, az valójában nem az igazság gyakorlása, az tulajdonképpen az önuralom gyakorlása.) Úgy tűnik, ez a legtöbb ember esetében így van, nemde? (De igen.) Akkor ti jelenleg pontosan milyen állapotban is vagytok? Még nem mentetek be az igazságvalóságba, ugye? (Még nem.) Életbe való belépés nélkül hinni Istenben azt jelenti, hogy még nem mentetek be az igazságvalóságba; ebben az állapotban vagytok, úgyhogy sok dolgot nem tudtok felismerni. Miért van az, hogy nem tudjátok világosan felismerni ezeket? Azért, mert csupán szavakat és doktrínákat értetek meg, és nem értitek meg igazán az igazságot. Ez azt bizonyítja, hogy még nem mentetek be az igazságvalóságba. Amikor különféle helyzetekkel szembesültök, továbbra sem tudjátok, hogyan tapasztaljátok meg ezeket vagy hogyan keressétek az igazságot, ezért nem sikerül átlátnotok a dolgokon, és bár szeretnétek beszélgetni az igazságról, nem tudjátok azt világosan kifejezni. Így van ez. Bármiről legyen is szó, neked magadnak kell megtapasztalnod, és miután megtapasztaltad, tudni fogod, hogy melyek a részletek. Az érzéseidnek, a gondolataidnak, valamint a megtapasztalásod folyamatának lesznek részletei, és ezek a részletek gyakorlati dolgok. Ha nem rendelkezel ezekkel a dolgokkal, és csak felületes tudásod van, akkor csak papagájként ismételgeted a szavakat. A felületes tudás azt jelenti, hogy megrekedtél a szó szerinti megértésnél; még nem tetted sajátoddá, és még mindig messze vagy az igazságvalóságba történő belépéstől. Igazságos ezt mondani? (Igen.) A mai közlés szerint kell gyakorolnotok, és meg kell tanulnotok eltöprengeni. Az igazság gyakorlásához töprengened is kell, és a gyakorlás közbeni töprengés, valamint a töprengés közbeni gyakorlás során az igazságnak egyre több részletét fogod megérteni, egyre mélyebbre hatol majd az igazságról szóló tudásod, és ily módon valóban meg tudod tapasztalni, hogy mi az igazságvalóság. Csak azután rendelkezhetsz az igazságvalósággal, hogy megtapasztaltad.

17. szemelvény

Mindenki úgy gondolja, hogy az igazság gyakorlása igencsak nehéz, de akkor miért van az, hogy egyesek mégis képesek gyakorolni? A kulcs az, hogy az ember szereti-e az igazságot. Egyesek azt mondják, hogy mindazok, akik gyakorolják az igazságot, jó emberi mivolttal rendelkeznek. Ez a kijelentés helytálló. Vannak, akik jó emberi mivoltúak, és képesekaz igazság egy részét gyakorlatba ültetni. Mások emberi mivolta azonban viszonylag szegényes, és nekik nehezükre esik gyakorolni az igazságot, ami azt jelenti, hogy ehhez némileg szenvedniük kell. Mondjátok meg Nekem, aki nem gyakorolja az igazságot, az keresi az igazságot a tetteiben? Egyáltalán nem keresik. Amikor előállnak a saját ötleteikkel és úgy gondolják, hogy az jó és hasznos számukra, akkor mennek, és ezen ötleteik szerint cselekszenek. Azért nem keresik az igazságot, mert valami baj van a szívükkel – a szívük nem igaz. Nem keresnek, nem vizsgálódnak, és nem járulnak Isten elé imádkozni; csak makacsul a saját ötleteik szerint cselekszenek. Az ilyen ember egyszerűen nem szereti az igazságot. Bár nem szeretik az igazságot, néhány dolog, amit tesznek, mégis összhangban van az alapelvekkel, és nem szegi meg azokat. Azonban az, hogy nem szegik meg az alapelveket, nem jelenti azt, hogy keresték Isten vágyait – ez csupán egyfajta véletlennek mondható. Vannak, akik zavaros fejjel, keresés nélkül cselekszenek, de utána képesek megvizsgálni magukat. Ha rájönnek, hogy az efféle cselekvés nincs összhangban az igazsággal, legközelebb már nem úgy tesznek. Ez már valamilyen mértékű szeretetnek tekinthető az igazság iránt. Az ilyen ember képes valamennyire megváltozni. Akik nem szeretik az igazságot, azok sem a pillanat hevében nem keresik azt, sem utána nem vizsgálják meg magukat; soha nem vizsgálják meg, hogy amiket tesznek, azok valóban helyes dolgok-e vagy sem, így mindig megszegik az alapelveket és az igazságot. Még ha néhány dolog, amit tesznek, nem is szegi meg az alapelveket, akkor sincsenek összhangban az igazsággal, és ez az úgynevezett „alapelveket nem megszegő” dolog csupán megközelítés kérdése. Milyen állapotban van tehát az ilyen ember, amikor a saját elgondolásai szerint cselekszik? Nem tisztánlátás nélkül cselekszik; nem arról van szó, hogy nem tudja biztosan, hogy az adott cselekvésmód összhangban van-e az igazsággal vagy sem. Nem ebben az állapotban van; hanem makacsul kitart amellett, hogy a saját elgondolásai szerint cselekedjen. Eltökélte, hogy így fog cselekedni, a legcsekélyebb szándék nélkül arra, hogy keresse az igazságot. Ha valóban keresné Isten vágyait, akkor mielőtt teljesen megértené Isten vágyait, a következőképpen gondolkodna: „Először így fogom csinálni. Ha ez összhangban van az igazsággal, akkor továbbra is így teszek majd; ha nincs, azonnal kijavítom, és nem cselekszem többé így.” Ha képes lenne így keresni, akkor a jövőben képes lenne megváltozni. E szív nélkül nem lesz képes megváltozni. A szívvel bíró ember egy adott dologban csak egyszer hibázik, legfeljebb kétszer – egyszer vagy kétszer, de nem háromszor vagy négyszer; ez a normális józan ész. Ha valaki háromszor-négyszer elköveti ugyanazt a hibát, az azt bizonyítja, hogy nem szereti az igazságot, és nem is keresi az igazságot. Az ilyen emberből határozottan hiányzik az emberi mivolt. Ha nincs reakció a szívükben azután, hogy egyszer-kétszer elkövetnek egy hibát, a lelkiismeretükben nincs éberség, akkor képesek lesznek megtenni harmadszor és negyedszer is. Az ilyen ember egyszerűen képtelen megváltozni. Pontosan ilyen emberek ők; teljesen le vannak írva. Ha valaki egy hiba egyszeri elkövetése után úgy érzi, hogy helytelenül cselekedett, gyűlöli magát érte, és bűntudatot érez legbelül – ha ilyen állapotban van –, akkor jobban fog cselekedni, amikor újra ugyanazt teszi, és fokozatosan többé már nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát; még ha a gondolat továbbra is felmerül a szívében, nem fog aszerint cselekedni. Ez a változás egyik aspektusa. Talán azt fogod mondani: „Az én romlott beállítottságom nem tud megváltozni.” Igaz, hogy nem tud megváltozni? Csupán arról van szó, hogy te nem vagy hajlandó megváltozni. Ha hajlandó lennél gyakorolni az igazságot, akkor sem tudnál megváltozni? Akik ezt mondják, azoknak nincs elszántságuk. Mind gerinctelen nyomorultak, olyan emberek, akik nem hajlandóak elviselni a nehézséget. Nem hajlandóak gyakorolni az igazságot, ehelyett azt mondják, hogy az igazság nem tudja megváltoztatni őket. Hát nem rendkívül csalárdak az ilyen emberek? Ők azok, akik képtelenek gyakorolni az igazságot, az ő emberi mivoltuk a problémás, mégis soha nem ismerik meg a saját természetüket, sőt gyakran kételkednek abban, hogy Isten munkája képes-e teljessé tenni az embereket. Az ilyen ember soha nem szándékozott Istennek adni a szívét, soha nem szándékozott elviselni a nehézséget. Pusztán abból az egyetlen okból kifolyólag maradnak itt, hogy reménykednek, hogy szerencsével szert tesznek a jövőbeli áldásokra. Az ilyen emberből hiányzik az emberi mivolt. Ha valakinek van emberi mivolta, akkor még ha a Szentlélek nem is munkálkodik rajta nyilvánvalóan, és nem sokat ért is az igazságból, vajon fog rossz dolgokat tenni? Az emberi mivolttal rendelkező ember nem tesz rossz dolgokat, függetlenül attól, hogy a Szentlélek munkálkodik-e rajta vagy sem. Néhány olyan ember, akikből hiányzik az emberi mivolt, csak azzal a feltétellel tudnak jót tenni, ha a Szentlélek munkálkodik rajtuk. Amikor a Szentlélek nem munkálkodik rajtuk, a természetük lelepleződik. Kin munkálkodhat mindig a Szentlélek? A nem hívők között is vannak jó emberi mivoltúak; rajtuk nem munkálkodik a Szentlélek, mégsem követnek el különösebben erénytelen tetteket. Istenben hívőként akkor hogyan követhetsz el erénytelen tetteket? Ez azt mutatja, hogy ez természet kérdése. Amikor a Szentlélek nem munkálkodik az embereken, a természetük lelepleződik. Amikor a Szentlélek munkálkodik rajtuk, a Szentlélek megindítja őket, megvilágítást és megvilágosodást ad nekik, erőlöketet biztosít számukra, így képesek megtenni néhány jó dolgot. Amikor így tesznek, az nem azért van, mert a természetük jó; hanem ez a Szentlélek munkája által elért eredmény. De amikor a Szentlélek nem munkálkodik rajtuk, szeretik a saját elgondolásaikat követni, ami ahhoz vezet, hogy tudtukon kívül megtesznek néhány rossz dolgot. Csak ez a természetük valódi feltárulása.

Hogyan oldható meg az emberi természet? Az embereknek először is a saját természetük lényegéről kell ismeretet szerezniük; boncolgatniuk kell azt Isten szavai szerint, hogy lássák, az pozitív-e vagy negatív, és hogy ellenáll-e Istennek vagy aláveti magát Neki. Addig kell ezt tenniük, amíg át nem látják, hogy valójában mi is a saját természetlényegük, és akkor igazán képesek lesz gyűlölni önmagukat és fellázadni a testük ellen. Továbbá meg kell érteniük Isten szándékait és követelményeit. Mi a célod az igazságra való törekvéssel? Változásokat kell elérned az életfelfogásodban. Amint a beállítottságod megváltozik, elnyered az igazságot. Jelenlegi érettségetekkel hogyan tudjátok megszerezni az irányítást önmagatok felett, hogy ne tegyetek gonoszságot, ne álljatok ellen Istennek, vagy ne műveljetek az igazságot megszegő dolgokat? Végig kell gondolnod ezeket a kérdéseket, ha meg akarsz változni. Ami a rossz természettel való rendelkezés problémáját illeti, fel kell fognod, milyen romlott beállítottságaid vannak, és hogy esetlegesen mit vagy képes megtenni. Fel kell fognod, milyen intézkedéseket kell bevezetned és hogyan kell gyakorolnod a romlott beállítottságaid kordában tartásához. Ezek a kulcsfontosságú problémák. Ha a szívedben zűrzavar van, a lelkedben pedig sötétség, tudnod kell, hogyan keresd az igazságot ennek megoldása érdekében. Tudnod kell, hogyan végezd jól a kötelességeidet és hogyan lépj a helyes útra. Fel kell állítanod egy alapelvet magadnak. Ez függ az egyén elhatározásától, és attól, hogy az illető olyasvalaki-e, aki akarja Istent, vagy sem. Volt egyszer egy ember, aki rendszeresen elveszítette a türelmét. Készített egy táblát, és ezeket a szavakat írta rá: „Zabolázd meg indulataidat.” Utána felakasztotta a táblát dolgozószobája falára, hogy ily módon fékezze és figyelmeztesse magát. Talán volt ennek valamennyi haszna, de teljesen megoldhatta-e a problémát? Semmiképpen sem. Ennek ellenére az embereknek fékezniük kellene magukat. A legfontosabb, hogy meg kell oldani romlott beállítottságuk problémáját. A természetük problémáinak megoldása érdekében el kell kezdeniük megismerni önmagukat. Csak akkor képesek gyűlölni önmagukat és fellázadni a testük ellen, ha átlátnak a romlott beállítottságuk lényegén. A test elleni lázadás szintén alapelveket követel. Képes-e az ember fellázadni a teste ellen, ha össze van zavarodva? Amint szembesül egy problémával, enged a hús-vér testnek. Néhányan közületek talán megállnak egy gyönyörű nő láttán; ebben az esetben egy mottót kell magadnak felállítani. Ha egy gyönyörű nő lép oda hozzád, távoznod kell, vagy mit kell tenned? Mit kell tenned, ha kinyújtja a kezét, hogy megfogja a kezedet? Ha nincsenek alapelveid, egy ilyen szituációban meg fogsz botlani. Hogyan kell megoldanod, ha azon kapod magad, hogy a pénz láttán a kapzsiság elvakít? Kifejezetten ezen a problémán kell eltűnődnöd, és arra kell összpontosítanod, hogy ennek megoldására képezd magadat, idővel pedig fokozatosan képes leszel fellázadni a tested ellen. A romlott természeted megoldásához van egy létfontosságú alapelv, mégpedig az, hogy Isten elé kell járulnod és önvizsgálatot kell tartanod minden dologban. Ezenfelül, minden este meg kell vizsgálnod az aznapi állapotaidat, és alaposan meg kell vizsgálnod a saját viselkedésedet: Mely dolgokat tetted az igazsággal összhangban, és melyek szegték meg az alapelveket? Ez megint egy újabb alapelv.Ez a két alapelv a legéletbevágóbb. Az első az, hogy el kell gondolkodnod saját magadon, amikor a romlottságod feltárul. A második az, hogy utólag el kell gondolkodnod magadon és keresned kell az igazságot. A harmadik az, hogy rá kell jönnöd és tisztán kell látnod, hogy mit jelent az igazságot gyakorolni és alapelvek szerint cselekedni. Ha valóban meg tudod érteni ezeket a dolgokat, akkor pontosan tudsz cselekedni. Ha ragaszkodsz ehhez a három alapelvhez, akkor meg tudod fékezni magad, megakadályozva, hogy a romlott természeted megnyilvánuljon vagy kitörjön. Ezek az alapvető alapelvek a természeted problémájának megoldására. Ha ezen alapelvek birtokában, amikor a Szentlélek nem munkálkodik rajtad, vagy amikor hosszú ideig senki sem lát el téged közléssel, te az igazságra törekedve mégis képes vagy normális állapotban maradni, akkor olyan ember vagy, aki szereti az igazságot és fellázad a hús-vér test ellen. Azok, akik mindig arra hagyatkoznak, hogy mások beszéljenek az igazságról és megmetsszék őket, rabszolgák. Az ilyen emberek fogyatékosak és képtelenek önállóan élni. Azok, akik alapelvek nélkül cselekszenek, vakmerően és önkényesen fognak cselekedni, és elveszítik az uralmukat önmaguk felett, ha egy ideig nem metszik meg őket vagy nem beszélgetnek velük. Hogyan is nyugtathatnák meg Istent az ilyen emberek? Tehát ragaszkodnod kell ehhez a három alapelvhez, hogy megoldd a természet problémáját. Ez megóv téged attól, hogy súlyos vétkeket kövess el, és biztosítja, hogy ne állj ellen Istennek és ne áruld el Őt.

18. szemelvény

Sokan említették ugyanazt a problémát: miután meghallgattak egy közlést a Fennvalótól, tisztának érzik magukat, motiválttá válnak és többé már nem negatívak, de ez az állapot csak mintegy tíz napig tart, majd újra abnormálissá válik – elveszítik a motivációjukat és nem tudják, hogyan tartsanak ki, és mit tegyenek. Mi ez a probléma? Mi a gyökere? Gondolkodtatok már ezen? Egyesek azt mondják, hogy az a probléma gyökere, hogy az emberek nem az igazságra összpontosítanak. Akkor hogyan lehetséges, hogy a közlés meghallgatását követően normális állapotba kerülsz? Miért van az, hogy különösen boldognak és felszabadultnak érzed magad, miután hallottad az igazságot? Vannak, akik azt mondják, hogy ez a Szentlélek munkája miatt van. Akkor miért nem munkálkodik tovább a Szentlélek, ha letelik ez a mintegy tíz nap? Egyesek azt mondják, hogy ez azért van, mert az emberek már nem törekednek arra, hogy fejlődjenek, és ellustultak. Akkor miért nem munkálkodik a Szentlélek azokon az embereken sem, akik igyekeznek fejlődni? Nem arra törekszel-e te is, hogy fejlődj? Miért nem munkálkodik a Szentlélek? Az emberek által adott indokok közül egyik sincs összhangban a valósággal. Ebben áll a probléma: függetlenül attól, hogy a Szentlélek munkálkodik-e vagy sem, az emberek együttműködését nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor egy igazságot szerető ember világosan megérti az igazságot, mindig normális állapotban fog maradni, függetlenül attól, hogy az adott időszakban a Szentlélek munkálkodik-e. De ha valaki nem szereti az igazságot, akkor még ha különösen világosan érti is az igazságot, és még ha a Szentlélek jelentősen munkálkodik is, az igazság, amelyet gyakorolni tud, továbbra is korlátozott lesz. Az igazságnak csak egy kis részét tudják majd gyakorolni abban a rövid időszakban, amikor boldogok. Legtöbbször továbbra is az általuk preferált dolgok szerint cselekednek majd, gyakran felfedve romlott beállítottságukat. Tehát az, hogy egy ember normális állapotban van-e, és hogy képes-e gyakorlatba ültetni az igazságot, nem teljesen a Szentlélek munkájától függ. Nem függ teljesen attól sem, hogy világosan érti-e az igazságot. Inkább attól függ, hogy az illető szereti-e az igazságot, és hajlandó-e gyakorolni az igazságot. Általában miután az ember prédikációkat és közléseket hallgat, egy ideig teljesen normális az állapota. Ez az igazság megértésének az eredménye; az igazság elvezet arra, hogy ismeretet szerezz a saját romlott természetedről, boldog és felszabadult vagy, és az állapotod jobbra fordul. Ám egy idő után hirtelen szembesülsz valami szokatlannal, és nem tudod, hogyan tapasztald meg, a szíved már nem ragyog úgy, mint korábban, és önkéntelenül is háttérbe szorítod az igazságot az elmédben; nem próbálod meg Isten szándékait keresni a cselekedeteidben, mindenben önkényesen cselekszel, és egyáltalán nem áll szándékodban gyakorolni az igazságot. Az idő múlásával elveszíted az igazságot, amelyet egykor megértettél. Folyamatosan felfeded saját romlott beállítottságodat is. Amikor dolgokkal szembesülsz, nem keresed Isten szándékait – még akkor is, amikor Istenhez közeledsz, csak színleg cselekszel. A pillanat, amikor felismered, hogy a szíved már eltávolodott Istentől, hogy már sok olyan dolgot tettél, ami ellenáll Istennek, sőt istenkáromló kijelentéseket is tettél. Ez problémás. Ha a körülmények még viszonylag enyhék, az emberek számára még megmenthetőek, de ha a körülmények súlyosak – ha az emberek annyira messzire mentek, hogy káromolták Istent, hogy megpróbálnak versenyre kelni Istennel a felsőbbrendűségért, és próbálnak versengeni a státuszért, az élelemért és a ruháért Istennel –, akkor ők menthetetlenek. Az igazság világos közlésének a célja az, hogy képessé tegye az embereket az igazság megértésére és gyakorlására, valamint arra, hogy változásokat érjenek el a beállítottságukban. Nem pusztán annyi, hogy fényt és egy kis boldogságot hozzon a szívükbe, miután megértették az igazságot. Ha megérted az igazságot, de nem gyakorlod, akkor elveszik az igazság közlésének és megértésének a jelentősége. Mi a probléma akkor, amikor az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba? Ez azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot, hogy szívükben nem fogadják el az igazságot, és így kimaradnak Isten áldásaiból és az üdvösség lehetőségéből. Ami azt illeti, hogy az emberek el tudják-e érni az üdvösséget, az a döntő, hogy képesek-e elfogadni és gyakorolni az igazságot. Ha gyakorlatba ülteted az igazságokat, amiket megértettél, akkor elnyered a Szentlélek általi megvilágosodást, megvilágítást és iránymutatást, és képes leszel belépni az igazságvalóságba, mélyebb megértésre jutni az igazságról, és végül elnyerni az igazságot és Isten üdvösségét. Egyesek képtelenek gyakorolni az igazságot, és mindig arra panaszkodnak, hogy a Szentlélek nem világosítja és világítja meg őket, hogy Isten nem ad nekik erőt. Ez helytelen; ez Isten félreértése. A Szentlélek általi megvilágosodás és megvilágítás az emberek együttműködésén alapul. Az embereknek őszinte szívvel kell rendelkezniük és hajlandónak kell lenniük az igazság gyakorlására, és akár mély, akár felszínes megértéssel rendelkeznek, képesnek kell lenniük gyakorlatba ültetni az igazságot. Csak ekkor fogja őket megvilágosítani és megvilágítani a Szentlélek. Ha az emberek megértik az igazságot de nem ültetik gyakorlatba, és csak arra várnak, hogy a Szentlélek munkálkodjon és kényszerítse őket erre, akkor vajon nem rendkívül passzívak? Isten soha nem kényszeríti az embereket semmire. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem hajlandók azt a gyakorlatba ültetni, az azt mutatja, hogy nem szeretik az igazságot, illetve hogy az állapotuk abnormális, és valami akadályoztatja őket. De ha az emberek képesek imádkozni Istenhez, akkor Isten is munkálkodni fog; az igazi probléma az, hogy ha nem hajlandók gyakorolni az igazságot és nem is imádkoznak Istenhez, akkor a Szentléleknek nincs módja munkálkodni bennük. Valójában nem számít, hogy az emberek milyen nehézségekkel küzdenek, az mindig megoldható; a legfontosabb az, hogy képesek-e az igazságnak megfelelően gyakorolni, vagy sem. Nos, a bennetek lévő romlottság problémái nem olyanok, mint a rák, nem gyógyíthatatlan betegségek. Ha el tudjátok határozni, hogy gyakoroljátok az igazságot, akkor befogadjátok majd a Szentlélek munkáját, és lehetséges lesz, hogy ezek a romlott beállítottságok megváltozzanak. Minden attól függ, hogy el tudod-e határozni, hogy gyakorlod az igazságot – ez a legfontosabb. Ha gyakorlod az igazságot és az igazságra való törekvés útján jársz, akkor képes leszel a Szentlélek munkáját befogadni, és biztosan megmenekülsz. Ha rossz úton jársz, akkor el fogod veszíteni a Szentlélek munkáját; egyik rossz lépés a másikhoz vezet, és minden véget ér számodra, és nem számít, hány évig fogsz még hinni, nem leszel képes elérni az üdvösséget. Például munkájuk közben sokan nem gondolkodnak azon, hogyan végezzék munkájukat úgy, hogy az Isten háza munkájának hasznára legyen, és igazodjon Isten szándékaihoz. Ez azt eredményezi, hogy sok önző és aljas dolgot tesznek, ami kivívja Isten utálatát és gyűlöletét, és így felfedetnek és kivetik őket. Ha az emberek képesek minden dologban az igazságot keresni és az igazság szerint gyakorolni, akkor máris az Istenbe vetett hit helyes útjára léptek, és így reményük van arra, hogy olyan emberré váljanak, aki összhangban van Isten szándékaival. Egyesek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba. Ehelyett azt hiszik, hogy az igazság nem nagy ügy, és hogy képtelen megoldani a saját akaratuk és romlott beállítottságaik problémáját. Hát nem teljesen röhejesek? Nem teljes mértékben abszurdak? Nem gondolják-e magukról, hogy nagyon okosak? Ha az emberek képesek az igazság szerint gyakorolni, akkor romlott beállítottságuk megváltozhat. Ha a hitük és az Istenért végzett szolgálatuk a saját természetes személyiségükön alapul, akkor egyetlen egy sem lesz képes közülük változásokat elérni a beállítottságában. Vannak emberek, akik naphosszat a saját rossz döntéseik okozta szorongás miatt szenvednek. A rendelkezésre álló igazságokat nem vizsgálják meg és nem próbálják meg a gyakorlatba ültetni, hanem ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját útjukat járják. Milyen abszurd viselkedésmód ez! Valóban nem tudják, hogyan élvezhetik az áldásokat, amelyekkel rendelkeznek; szenvedésre születtek. Az igazság gyakorlása ilyen egyszerű; csak az számít, hogy gyakorlod-e vagy sem. Ha olyasvalaki vagy, akiben megvan az elhatározás, hogy gyakorolja az igazságot, akkor a negativitásod, gyengeséged és romlott beállítottságod fokozatosan feloldódik és megváltozik majd; ez attól függ, hogy a szíved szereti-e az igazságot vagy sem, hogy képes vagy-e elfogadni az igazságot vagy sem, képes vagy-e szenvedni és megfizetni az árat az igazság elnyeréséért vagy sem. Ha igazán szereted az igazságot, akkor képes leszel mindenféle fájdalmat elszenvedni az elnyerése érdekében – függetlenül attól, hogy ez az emberek általi becsmérlést, ítélkezést vagy elutasítást jelenti-e, mindezt türelemmel és toleranciával kell viselned. Isten meg fog óvni és meg fog áldani, Ő nem fog elhagyni vagy semmibe venni téged – ez teljesen biztos. Ha istenfélő szívvel imádkozol Istenhez, ha Istenre támaszkodsz és Istenhez fordulsz, akkor nem lesz olyan nehézség, amin ne tudnál átjutni. Lehet, hogy romlott a beállítottságod, és lehet, hogy elkövetsz vétkeket, de ha istenfélő szívvel rendelkezel, és ha gondosan járod az igazságra való törekvés útját, akkor kétségtelen, hogy szilárdan fogsz tudni majd állni, és kétségtelen, hogy Isten vezetni fog és megóv majd téged.

Vannak emberek, akik csak azért vértezik fel magukat igazságokkal, hogy munkát végezzenek és prédikáljanak, hogy másokról gondoskodjanak; és nem azért, hogy megoldják a maguk problémáit, és főleg nem azért, hogy gyakorlatba ültessék azokat. Lehet, hogy a közlésük tiszta megértésből fakad és összhangban van az igazsággal, de nem kapcsolják önmagukhoz, nem gyakorolják, és nem tapasztalják meg azt. Mi ezzel a probléma? Ők valóban elfogadták az igazságot életükként? Nem, nem fogadták el. A doktrína, amelyet valaki prédikál – legyen az bármilyen tiszta is –, nem jelenti azt, hogy az illető birtokában van az igazságvalóságnak. Ahhoz, hogy felvértezze magát az igazsággal, az embernek először magának kell belépnie abba, majd akkor kell a gyakorlatba ültetnie az igazságot, amikor érti azt. Ha valaki nem a saját belépésére összpontosít, hanem fel akar vágni azzal, hogy másoknak prédikál az igazságról, akkor a szándéka helytelen. Sok hamis vezető van, aki így végzi a munkáját, szüntelenül közösséget vállalva másokkal az általa megértett igazságokról, ellátva az új hívőket, az igazság gyakorlására tanítva az embereket, arra, hogy jól végezzék a kötelességeiket, hogy ne legyenek negatívak. Ezek a szavak mind szépek és jók, és ezek a hamis vezetők tekinthetők szeretetteljeseknek, de ők maguk miért nem gyakorolják az igazságot és miért nincsen belépésük az életbe? Mi is történik itt valójában? Az ilyen ember tényleg szereti az igazságot? Nehéz megmondani. Izráel farizeusai magyarázták így a Szentírást másoknak, ők maguk azonban nem tudták megtartani Isten parancsolatait. Amikor az Úr Jézus megjelent és munkálkodott, hallották Isten hangját, de ellenálltak az Úrnak. Keresztre feszítették az Úr Jézust, és Isten megátkozta őket. Ennélfogva Isten minden embert elítél, aki nem fogadja el, vagy nem gyakorolja az igazságot. Milyen nyomorultak! Ha az általuk prédikált szavak és doktrínák segíthetnek másokon, miért nem segíthetnek saját magukon? Jól tesszük, ha az ilyen embert képmutatónak nevezzük, aki nem rendelkezik valósággal. Ellátnak másokat az igazság szavaival és rábírnak másokat az igazság gyakorlására, ők maguk azonban a legkevésbé sem gyakorolják azt. Nem szégyentelen az ilyen ember? Nem rendelkeznek az igazságvalósággal, mégis prédikálják a szavakat és doktrínákat másoknak annak érdekében, olyasvalakinek tettessék magukat aki birtokolja az igazságvalóságot. Vajon ez nem az emberek szándékos félrevezetése és megkárosítása? Ha egy ilyen embert felfednek és kivetnek, csak saját magát okolhatja ezért. Szánalomra sem lesz méltó. Elérhet-e valódi változást valaki, aki csak prédikálja a szavakat és a doktrínákat, de nem gyakorolja az igazságot? Nem csapnak-e be másokat és nem ártanak-e saját maguknak? Az igazságra való törekvés kulcsa a gyakorlatba ültetésében rejlik. Az igazság gyakorlásának célja, hogy feloldja az ember romlott beállítottságát és megélje az igaz emberi hasonlatosságot, de ők egyáltalán nem ismerik fel romlott beállítottságaikat, és azt sem tudják, hogyan használják az igazságot a nehézségeik megoldására. Így aztán bármennyire is öntöznek, ellátnak vagy támogatnak másokat, soha nem fognak tényleges eredményeket elérni, mert nincs útjuk az életbe való belépéshez vagy a beállítottságbeli változáshoz. Ha képtelenek feloldani az emberek nehézségeit vagy megoldani bármilyen problémát az igazság közlése által, akkor vajon a dolgok, amiket mondanak, nem csupán szavak és doktrínák, amelyek jól hangzanak, de nem gyakorlatiasak? Ha változást akarsz elérni a beállítottságodban, akkor mindenekelőtt arra kell összpontosítanod, hogy gyakorold és megtapasztald Isten szavait. Mindegy, hogy az igazság mely aspektusait érted meg, arra kell összpontosítanod, hogy a gyakorlatba ültesd azokat. Csak az igazság gyakorlása és megtapasztalása során fogod felfedezni a problémákat, és csakis ekkor leszel képes felismerni, amikor romlott beállítottságod lelepleződik. Ha képes vagy az igazságot keresni, hogy megoldd ezeket a problémákat, akkor belépsz majd az igazságvalóságba, és az életfelfogásod megváltozik. Így lesz majd utad, amikor az igazság gyakorlásáról beszélgetsz, és képes leszel a problémák megoldására, amikor közösséget vállalsz az igazságról. Ez azt mutatja, hogy ameddig hajlandó vagy gyakorolni az igazságot, addig birtokolni fogod az igazságvalóságot, és ameddig hajlandó vagy gyakorolni az igazságot, addig alkalmas leszel arra, hogy másokat is elláss vele. Viszonzásul Isten el fog ismerni téged, az emberek pedig dicsérni fognak.