A hitben a valóságra kell koncentrálni – Vallásos rítusokban részt venni nem hit

Hány vallásos gyakorlatot követsz? Hányszor mentél szembe Isten szavával és követted a saját utadat? Hányszor ültetted gyakorlatba Isten szavát azért, mert igazán figyelembe veszed az Ő terheit, és azt keresed, hogyan tegyél eleget az Ő szándékainak? Meg kell értened Isten szavát, ennek megfelelően kell gyakorolnod, és elvhűnek kell lenned minden cselekedetedben és tettedben; ez nem az előírásokhoz való ragaszkodást jelenti, és nem azt, hogy kelletlenül, csak a látszat kedvéért teszel meg valamit, hanem azt, hogy gyakorlod az igazságot és Isten szava szerint élsz. Csak az ilyen gyakorlás tesz eleget Istennek. Bármely cselekedet, amely eleget tesz Istennek, az nem előírás, hanem az igazság gyakorlása. Vannak, akik szeretnek kérkedni. A testvéreik jelenlétében talán azt mondják, hogy adósai Istennek, ám a hátuk mögött nem gyakorolják az igazságot és teljesen másként cselekszenek. Nem vallásos farizeusok ezek? Aki igazán szereti Istent és birtokában van az igazságnak, az hűséges Istenhez, de kifelé nem kérkedik ezzel. Az ilyen személy hajlandó gyakorolni az igazságot, amikor helyzet adódik rá, és nem beszél vagy cselekszik úgy, hogy az lelkiismerete ellen való. Az ilyen ember bölcsességéről tesz tanúbizonyságot, amikor valami felmerül, és tetteiben elvhű marad a körülményektől függetlenül. Ez olyan ember is, aki képes igazi szolgálatot nyújtani. Vannak néhányan, akik gyakran fennen hirdetik Isten iránti lekötelezettségüket; napjaikat aggodalomtól ráncolt szemöldökkel töltik, megjátsszák magukat, és sajnálatra méltónak tettetik magukat. Milyen undorító! Ha megkérdeznéd tőlük: „Elmondanád, hogy mivel tartozol Istennek?”, akkor elakadna a szavuk. Ha hűséges vagy Istenhez, akkor kifelé nem fogsz róla beszélni, hanem inkább valódi gyakorlat által mutatod ki Isten iránti szeretetedet, és igaz szívvel imádkozol Hozzá. Azok, akik csak ajkukkal tisztelik Istent, mind képmutatók! Néhányan minden alkalommal, amikor imádkoznak, arról beszélnek, hogy adósai Istennek, és sírni kezdenek minden alkalommal – bármely alkalommal –, amikor imádkoznak, anélkül, hogy a Szentlélek egyáltalán megérintené őket. Az ilyen emberek vallásos rituálék és elképzelések megszállottjai; ilyen szertartások és elképzelések szerint élnek, folyamatosan abban a hitben, hogy ezek a cselekedetek tetszenek Istennek, és Ő a sekélyes vallásosságot vagy a szomorú könnyeket kedveli inkább. Vihetik-e valamire az ilyen képtelen emberek? Azért, hogy alázatosságot mutassanak, néhányan jó modort színlelnek, amikor mások jelenlétében beszélnek. Néhányan szándékosan alázatoskodnak más emberek jelenlétében, úgy viselkedve, mint az erőtlen bárányok. Ez a viselkedés illik a királyság népéhez? A királyság népének élettelinek és szabadnak, tisztának és nyitottnak, becsületesnek és szeretetre méltónak kellene lennie, és a szabadság állapotában kellene élnie. Legyen integritásuk és méltóságuk, és legyenek képesek tanúságtételükben szilárdan megállni, bárhová is mennek; az ilyen embereket Isten és az emberek egyaránt szeretik. Akik a hitben kezdők, túl sok külső gyakorlatot végeznek; nekik előbb át kell menniük egy olyan időszakon, amikor megmetszik és megtörik őket. Az Istenbe vetett belső hit nem olyasmi, amit mások láthatnak, az ilyen hittel rendelkező emberek tettei és cselekedetei azonban dicséretre méltók. Csak az ilyen emberekről mondható el, hogy megélik Isten szavát. Ha mindennap prédikálod az evangéliumot különböző embereknek, azon erőlködve, hogy üdvösségre vezesd őket, de végső soron még mindig előírások és doktrínák szerint élsz, akkor nem tudsz Isten számára dicsőséget hozni. Az ilyen emberek vallásos alakok és képmutatók is. Amikor ezek a vallásos emberek összejönnek, talán azt kérdezik: „Nővérem, hogy vagy mostanság?” Az illető talán így válaszol: „Úgy érzem, tartozom Istennek, és képtelen vagyok eleget tenni az Ő szándékainak.” Egy másik talán azt mondja: „Én is úgy érzem, adósa vagyok Istennek és képtelen vagyok eleget tenni Neki.” Ez a pár szó és mondat önmagában kifejezi a mélyen bennük rejlő hitványságot; az ilyen szavak a legutálatosabbak, és mérhetetlenül undorítóak. Az ilyen emberek természete Isten ellen való. Azok, akik a valóságra összpontosítanak, beszélgetnek arról, amire gondolnak, mégpedig nyitott szívvel. Egyetlen hamis gyakorlatban sem vesznek részt, efféle udvariaskodást és üres bájolgást nem mutatnak. Mindig egyenesek és nem szolgálnak világi szabályokat. Néhány ember előszeretettel mutogatja magát kifelé, egészen addig a pontig, ami teljesen nélkülöz minden észszerűséget. Amikor valaki énekel, ők elkezdenek táncolni, még csak fel sem fogva, hogy a rizs már leégett a fazekukban. Az ilyen emberek nem istenfélők, nem nemesek, és túlságosan is könnyelműek. Minden ilyen dolog a valóság hiányának megnyilvánulása. Amikor néhány ember beszélget a szellemi élet dolgairól, habár semmit nem beszélnek arról, hogy ők tartoznak Istennek, igazi szeretettel vannak Iránta mélyen legbelül. Az Isten felé való lekötelezettséged érzésének semmi köze a többi emberhez; te Istennek vagy lekötelezve, nem az embereknek. Mi hasznod származik abból, ha folyamatosan erről beszélsz másoknak? A hangsúlyt arra kell fektetned, hogy belépj a valóságba, nem valamilyen külső buzgólkodásra vagy magamutogatásra. Mit képvisel az emberek külsődleges jó viselkedése? A hús-vér testet képviseli; még a legjobb külsődleges gyakorlatok sem képviselik az életet; csak a saját egyéni vérmérsékletedet tudják megmutatni. Az emberiség külső gyakorlatai nem tudnak eleget tenni Isten szándékainak. Folyamatosan az Istennek való lekötelezettségedről beszélsz, mégsem tudod táplálni mások életét vagy serkenteni Istent szerető szívüket. Azt hiszed, hogy ezek a cselekedeteid megfelelnek majd Istennek? Úgy érzed, Isten szándéka az, hogy így cselekedj, és hogy a cselekedeteid lelkiek, de igazából mind abszurdak! Azt hiszed, hogy ami neked tetszik, és amit hajlandó vagy megtenni, azok pontosan azok a dolgok, amelyekben Isten gyönyörködik. Képviselhetik-e Istent a neked tetsző dolgok? Képviselheti-e egy ember személyisége Istent? Ami neked tetszik, az pontosan az, amit Isten gyűlöl, és a te szokásaid azok, amiket Isten visszautasít. Ha lekötelezettnek érzed magad, akkor menj és imádkozz Isten előtt; nincs szükség arra, hogy erről beszélj másoknak. Ha nem imádkozol Isten előtt, hanem helyette folyamatosan magadat helyezed a középpontba mások jelenlétében, eleget tud ez tenni Isten szándékainak? Ha folyton csak a külsődleges cselekvésre összpontosítasz, akkor ez azt jelenti, hogy a végletekig hiú vagy. Milyen fajta emberek azok, akik csak külsődleges jó viselkedéssel rendelkeznek, és minden valóságot nélkülöznek? Képmutató farizeusok és vallásos alakok! Ha nem vetkőzitek le a külső gyakorlataitokat és képtelenek vagytok változásokat végrehajtani, akkor a képmutatás alkotórészei még jobban növekedni fognak bennetek. Minél nagyobbak a képmutatás elemei valakiben, annál több az ellenállás Isten felé. A végén az ilyen emberek teljes bizonyossággal ki lesznek iktatva!