Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten jelenlegi munkáját
Ahhoz, hogy az ember bizonyságot tehessen Isten mellett és megszégyenítse a nagy vörös sárkányt, kell, hogy legyen egy alapelve, és meg kell felelnie egy feltételnek: szívből kell szeretnie Istent, és be kell mennie az Ő szavaiba. Ha ugyanis nem mész be Isten szavaiba, semmilyen módon nem fogod tudni megszégyeníteni a Sátánt. Az életedben történő növekedés révén fellázadsz a nagy vörös sárkány ellen, és teljes megaláztatást zúdítasz rá – ezt jelenti az, hogy valaki igazán megszégyeníti a nagy vörös sárkányt. Minél inkább hajlandó vagy Isten szavait átültetni a gyakorlatba, annál ékesebben bizonyítod Isten iránti szeretetedet és a nagy vörös sárkány iránti gyűlöletedet; minél inkább aláveted magad Isten szavainak, annál jobban bizonyítod, hogy az igazságra szomjazol. Azoknak, akik nem szomjaznak Isten szavaira, nincs életük. Ilyen emberek azok, akik Isten szavain kívül vannak, akik a valláshoz tartoznak. Azoknak az embereknek, akik igazán hisznek Istenben, mélyebb ismeretük van Isten szavairól azáltal, hogy eszik és isszák az Ő szavait. Ha nem szomjazol Isten szavaira, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy őszintén edd és idd az Ő szavait, és ha nem ismered Isten szavait, akkor nincs eszközöd arra, hogy bizonyságot tegyél Isten mellett, illetve eleget tegyél Neki.
Istenben hívőként hogyan ismerheti meg valaki Istent? Istent az Ő jelenlegi szavai és munkálkodása alapján kell megismerni, eltéréstől és megtévesztéstől mentesen; mindenekelőtt pedig Isten munkáját kell megismerni, ami Maga Isten megismerésének az alapja. Mindazon különböző téveszmék, amelyekből hiányzik Isten szavainak tiszta felfogása, vallásos elképzelések; eltorzult értelmezések. A vallásos személyek legerősebb képessége az, hogy Isten múltban megértett szavait Isten mai szavaival mérik össze. Ha pedig – miközben a mai Istent szolgálod – ragaszkodsz a Szentlélek megvilágosítása által a múltban felfedett dolgokhoz, a szolgálatod bomlasztást okoz majd, és egyfajta idejétmúlt gyakorlattá válik, nem lesz több vallásos szertartásoknál. Ha azt hiszed, hogy azoknak, akik Istent szolgálják, kifelé – egyéb tulajdonságaik mellett – alázatosnak és türelmesnek kell lenniük, és ezt a fajta ismeretet ma gyakorlatba ülteted, akkor a tudásod egy vallásos elképzelés; ha így gyakorolsz, az annyit tesz, hogy a képmutatásodat teszed közszemlére. A „vallásos elképzelések” kifejezés olyan dolgokra utal, amelyek elavultak (ideértve Isten korábban kimondott szavainak értelmezését és a Szentlélek közvetlen megvilágosításának világosságát is), és ha ma átültetjük ezeket a gyakorlatba, akkor akadályozzák Isten munkálkodását, és nem szolgálják az ember javát. Ha az emberek nem képesek kivetni magukból a vallásos elképzelések körébe tartozó dolgokat, akkor ezek komoly akadályt jelentenek majd az Istennek végzett szolgálatukban. A vallásos elképzelésekkel rendelkező embereknek nincs módjuk arra, hogy lépést tartsanak a Szentlélek munkájával – így előbb egy lépéssel maradnak le, majd kettővel. Ez azért van, mert ezek a vallásos elképzelések rendkívül önelégültté és arrogánssá teszik az embert. Isten nem érez nosztalgiát azok iránt a dolgok iránt, amelyeket a múltban mondott és tett: Ő kiiktatja azt, ami elavult. Te tényleg nem vagy képes elengedni az elképzeléseidet? Ha ragaszkodsz azokhoz a szavakhoz, amelyeket Isten a múltban szólt, ez vajon azt bizonyítja, hogy ismered Isten munkáját? Ha képtelen vagy elfogadni a Szentlélek jelenlegi világosságát, és helyette a múlt világosságához ragaszkodsz, mindez bizonyíthatja-e azt, hogy Isten nyomában jársz? Még mindig képtelen vagy elengedni a vallásos elképzeléseket? Ha ez a helyzet, akkor olyan emberré válsz, aki szemben áll Istennel.
Ha az emberek képesek elengedni a vallásos elképzeléseiket, nem az eszükkel méricskélik Isten mai szavait és munkáját, hanem közvetlenül alávetik magukat Neki. Jóllehet, Isten manapság nyilvánvalóan nem úgy munkálkodik, mint régen, te mégis képes vagy arra, hogy elengedd a múltbéli nézeteket, és közvetlenül alávesd magad Isten mostani munkájának. Ha képes vagy megérteni, hogy Isten ma végzett munkáját kell az első helyre tenned, függetlenül attól, hogy Isten régen hogyan munkálkodott, akkor olyan ember vagy, aki már elengedte az elképzeléseit, aki aláveti magát Istennek, és aki képes Isten munkájának és szavainak alávetni magát, és az Ő nyomában járni. Ezáltal olyasvalaki leszel, aki igazán aláveti magát Istennek. Nem elemezgeted vagy vizsgálgatod Isten munkáját; olyan, mintha Isten elfelejtette volna a korábbi munkálkodását, és te is elfelejtetted volna. A jelen a jelen, a múlt pedig a múlt, és mivel Isten félretette azt, amit a múltban cselekedett, neked sem kell azon rágódnod. Csak az ilyen emberre mondhatjuk, hogy teljességgel aláveti magát Istennek, és teljesen elengedte a vallásos elképzeléseit.
Mivel mindig vannak újabb fejlemények Isten munkálkodásában, van olyan munka, amely elavulttá és idejétmúlttá válik, amint az új munka megjelenik. E különböző munkák, a régiek és az újak, nem ellentmondanak egymásnak, hanem kiegészítik egymást: mindegyik szakasz az előzőből következik. Az új munkálkodás miatt a régi dolgokat természetesen ki kell iktatni. Például az ember néhány régóta bevett gyakorlata és szokásos mondásai az ember sok-sok évnyi tapasztalatával és levont tanulságával párosulva mindenféle elképzelést alakított ki az ember fejében. Az, hogy Isten még nem fedte fel teljesen igazi arcát és eredendő természetét az ember előtt – a múlttól a jelenig ívelő hagyományos elméletek sok-sok év alatt végbement elterjedésével párosulva –, még inkább kedvezett annak, hogy az ember efféle elképzeléseket alkosson magában. Mondhatni, az emberiség Istenbe vetett hitének története során a különböző elképzelések befolyása az Istenről alkotott mindenféle elképzelés jellegű felfogások folyamatos kialakulásához és fejlődéséhez vezetett az emberekben, amely számos, Istent szolgáló vallásos alakot Isten ellenségévé változtatott. Így tehát minél erősebbek az emberek vallásos elképzelései, annál inkább szemben állnak Istennel, és annál inkább az ellenségei Istennek. Isten munkája mindig új és sohasem régi – soha nem alkot előírásokat; inkább folyamatosan különböző mértékű változásokon és megújuláson megy keresztül. Isten ily módon való munkálkodása az Ő eredendő természetének kifejeződése. Ez továbbá Isten munkájának eredendő alapelve is, és a munkálkodás egyik eszköze, amely által Isten véghez viszi az Ő irányítását. Ha Isten nem így munkálkodna, az ember nem változna, és nem lenne képes megismerni Istent, a Sátán pedig nem lenne legyőzve. Éppen ezért Isten munkájában folyamatosan előfordulnak rendszertelennek tűnő változások, amelyek valójában időszakosak. Az ember azonban teljesen másképp hisz Istenben. Ragaszkodik a régi, ismerős előírásokhoz és rendszerekhez, amelyek minél régebbiek, annál kellemesebbek a számára. Hogyan is fogadhatná be az ember balga elméje, az elme, mely oly hajthatatlan, akár a kő, Isten megannyi kifürkészhetetlen, új munkáját és szavát? Az embernek nincs ínyére az az Isten, aki mindig új és sohasem régi; csak a régi Istent szereti, aki már csak egy járni sem tudó, ősz hajú aggastyán. Ezért aztán, mivel más „tetszik” Istennek és más az embernek, az ember Isten ellenségévé vált. Ezek közül számos ellentmondás még ma is fennáll, miközben Isten már majdnem hatezer éve új munkát végez. Így hát ezek orvosolhatatlanok. Talán az ember makacssága miatt, vagy talán mert egyetlen ember sem sértheti meg Isten adminisztratív rendeleteit, azok az egyházi személyek még mindig ragaszkodnak a régi, dohos könyvekhez és papirosokhoz, miközben Isten folytatja a még befejezetlen irányítási munkáját, mintha senki nem figyelné. Bár vannak ilyen ellenségességet tükröző ellentmondások, amelyeket lehetetlen feloldani, Isten ügyet sem vet rájuk, mintha egyszerre léteznének is meg nem is. Az ember viszont még mindig ragaszkodik a saját hiedelmeihez és elképzeléseihez, és sosem engedi el őket. Egy dolog azonban nyilvánvaló: annak ellenére, hogy az ember nem tér el az álláspontjától, Isten „lába” mindig mozgásban van, és Ő a környezettől függően mindig változtatja az álláspontját. Végül az ember szenved majd harc nélküli vereséget. Isten ugyanakkor az összes legyőzött ellenfelének „legnagyobb ellensége”, és egyben az emberiség „bajnoka” is, legyőzöttnek és veretlennek egyaránt. Ki vetélkedhetne Istennel és győzedelmeskedhetne Felette? Azért tűnik úgy, mintha az ember elképzelései Istentől származnának, mert számos elképzelés apránként született Isten munkájának nyomán. Isten azonban nem emiatt bocsát meg az embernek, és még kevésbé dicséri agyon az embert azért, mert az Ő munkálkodása nyomán sorozatban gyártja az „Istennek szóló” termékeket, amelyek Isten munkáján kívül esnek. Ezzel szemben rettenetesen undorodik az ember elképzeléseitől és régi, ájtatos hitétől, és eszében sincs elismerni azt az időpontot, amikor ezek az elképzelések először felbukkantak. Egyáltalán nem fogadja el, hogy ezeket az elképzeléseket az Ő munkája idézte volna elő, mivel az emberi elképzeléseket az emberek terjesztik; és az emberek gondolataiból és elméjéből pattannak ki – nem Istentől, hanem a Sátántól származnak. Isten szándéka mindig is az volt, hogy a munkája új és élő legyen, nem pedig régi és halott, és az, hogy mihez kell az embernek Isten szerint tartania magát, koronként és időszakonként változik, nem örökkévaló és megváltoztathatatlan. Ez azért van, mert Ő olyan Isten, aki az embert élővé és újjá teszi, nem pedig ördög, aki miatt az ember meghal és megöregszik. Még mindig nem értitek? Azért vannak elképzeléseid Istenről és azért nem tudod őket elengedni, mert nem vagy képes felfogni dolgokat – nem azért, mert túl kevés lenne Isten munkájának az értelme, sem azért, mert az Ő munkája ne lenne tekintettel az ember érzéseire, és még kevésbé azért, mert Isten soha nem foglalkozik a saját munkájával. Azért nem tudod elengedni az elképzeléseidet, mert nem vagy elég engedelmes, és kicsit sem hasonlítasz egy teremtett lényre; nem azért, mert Isten nehezíti meg a dolgodat. Te vagy mindennek az oka, és ennek semmi köze Istenhez: minden szenvedést és csapást az ember hozott létre. Isten gondolatai mindig jók: Ő nem azt szeretné elérni, hogy elképzeléseket alakíts ki, hanem azt kívánja, hogy a korok múlásával megújulj, és átalakuláson menj keresztül. Te mégsem tudod, mi a jó neked, és folyton vagy vizsgálódsz, vagy elemezgeted a dolgokat. Nem Isten nehezíti meg a dolgodat, hanem az, hogy nincs benned Istent félő szív, és túl nagy a lázadó mivoltod. Egy aprócska teremtett lény, aki veszi magának a bátorságot, és elvesz egy jelentéktelen részt abból, amit korábban Isten adott, majd megfordul és arra használja, hogy Istenre támadjon vele – hát nem ez az ember lázadása? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberek teljesen méltatlanok arra, hogy Isten előtt kifejtsék a véleményüket, és még ennél is kevésbé méltók arra, hogy kedvük szerint parádézzanak értéktelen, bűzös, rothadó, régiesen csengő szóáradatukkal – dohos elképzeléseikről már nem is beszélve. Hát nem még inkább értéktelenek azok?
Aki igazán szolgálja Istent, olyan ember, aki összhangban van Isten szándékaival, aki alkalmas arra, hogy Isten használja, és aki képes elengedni a vallásos elképzeléseit. Ha azt szeretnéd, hogy hatásos legyen, amikor Isten szavait eszed és iszod, akkor el kell engedned a vallásos elképzeléseidet. Ha Istent akarod szolgálni, akkor még inkább szükséges először elengedni a vallásos elképzeléseket és mindenben alávetni magad Isten szavainak. Ezzel kell rendelkeznie annak, aki Istent szolgálja. Ha hiányzik belőled ez a tudás, akkor amint elkezded a szolgálatodat, bomlasztani fogsz és zavart fogsz okozni, és ha ragaszkodsz az elképzeléseidhez, Isten elkerülhetetlenül „leterít” majd, és többé nem kelsz fel. Vegyük például a jelent: Isten sok mai mondása és munkájának nagy része nem áll összhangban a Bibliával és Isten korábban elvégzett munkájával, és ha nincs alávetett szíved, bármikor el fogsz bukni. Ha Isten szándékainak megfelelően kívánsz szolgálni, akkor először is el kell engedned a vallásos elképzeléseket, és helyesbítened kell a saját nézeteidet. A jövőben sok mondás nem lesz összhangban a múltbeliekkel, és ha most nincs meg benned az elhatározás, hogy alávesd magad, képtelen leszel bejárni az előtted álló utat. Ha Isten egyik munkamódszere már gyökeret vert benned, és soha nem engeded el, akkor ez a módszer a te vallásos elképzeléseddé fog válni. Ha az vert benned gyökeret, ami maga Isten, akkor szert tettél az igazságra, és ha Isten szavai és igazsága az életeddé válik, akkor többé nem lesznek elképzeléseid Istenről. Azoknak, akiknek igaz ismeretük van Istenről, nem lesznek elképzeléseik, és nem előírásokhoz fognak ragaszkodni.
Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket, hogy megőrizd az éberséged:
1. A benned lévő ismeret zavarja-e az Istennek végzett szolgálatodat?
2. Hány vallásos gyakorlat van a hétköznapi életedben? Ha csak kívülről mutatsz jámborságot, azt jelenti-e ez, hogy az életed növekedett és érettebbé vált?
3. Amikor Isten szavait eszed és iszod, képes vagy-e elengedni a vallásos elképzeléseidet?
4. Amikor imádkozol, képes vagy-e lemondani a vallásos szertartásokról?
5. Alkalmas vagy-e arra, hogy használjon Isten?
6. Az Istenről való ismeretednek mekkora része tartalmaz vallásos elképzeléseket?
