Hogyan kell törekedni az igazságra? (13.)

A legutóbbi közlésünk témája azzal foglalkozott, hogy miként kell felismerni és szemlélni az embereket. Mondhatni, hogy ez a fajta téma érdekli az embereket, de mivel némileg különleges, és az emberek kilátásainak és sorsának jelentős kérdéséhez kapcsolódik, másfajta érzéseket vált ki a hallgatókból, mint az igazság egyéb vonatkozásai. Ezek az érzések némelyek számára nem különösebben kellemesek. A téma meghallgatása után egyes emberek jelentős belső zűrzavart élhetnek át, és még az érzéketlenek is tapasztalhatnak némi enyhe belső zűrzavart. Igaz? (Igen.) Függetlenül attól, hogy az embereknek milyen reakciói vannak, miután ezekről a témákról beszéltünk, Isten választott népe mindenképpen kap némi segítséget az emberek felismerésében és a különféle ügyek átlátásában, és képes némi belátást és tisztánlátást nyerni. Igaz? (Igen.) Legutóbb az állatokból reinkarnálódott emberek néhány megnyilvánulásáról és jellemzőjéről beszéltünk. Nos, melyek az efféle emberek fő jellemzői? (Legutóbb arról beszéltünk, hogy az állatokból reinkarnálódott embereknek négy jellemzőjük van: Először is, eltorzult a felfogásuk; másodszor, különösen érzéketlenek; harmadszor, különösen zavarosfejűek; és negyedszer, különösen buták.) Ez a négy vonás az állatokból reinkarnálódott emberek lényegi jellemzője. Nos, mindannyian összefoglaltátok, hogy pontosan mik az efféle emberek lényegi megnyilvánulásai? Más szóval, a külsejük – a beszédük és a viselkedésük, valamint az emberi mivoltuk különféle megnyilvánulásai – alapján ítélve, milyen, e négy jellemzővel kapcsolatos megnyilvánulásaik vannak? Például, mi jellemzi az igazsághoz való hozzáállásukat, valamint az emberi mivoltuk lelkiismeretét és józan eszét? Természetesen ezek a vonások alapvetően beletartoznak az eltorzult felfogás, az érzéketlenség, a zavarosfejűség és a butaság négy jellemzőjébe, igaz? (Igen.) Most pedig, a valós életben látható és tapasztalható megnyilvánulások némelyike alapján magyarázzátok el részletesebben ezt a négy jellemzőt. Milyen más megnyilvánulásokat ismertek még? Például, az állatokból reinkarnálódott emberek nagyon érzéketlenek. Ha csupán egy jelképes példával mutatsz rá a problémájukra, még akkor sem fogják megérteni, ha többször is beszélsz nekik erről a problémáról. Ezért ahhoz, hogy rájöjjenek, róluk van szó, egyértelműen meg kell mondanod: „Rólad beszélek.” Különben azt feltételezik, hogy valaki más problémájáról van szó, hogy annak semmi köze hozzájuk, és azt hiszik, velük minden rendben van. Hát nem érzéketlenség ez? (De igen.) Egészen az orruk elé kell tolnod, hogy egyáltalán reagáljanak egy kicsit. Fel tudják tehát fogni az igazságot? (Nem.) Miért nem tudják felfogni az igazságot? (Mert lassú a reakciójuk, és nem értik Isten szavainak a jelentését. Amikor mások rámutatnak a problémáikra, csak egy doktrínát vagy egy előírást fognak fel; nem tudják pozitív szemszögből felfogni, és így lehetetlen számukra, hogy pozitív belépésük legyen.) Ez a felfogóképesség hiánya. Ami az érzéketlenséget illeti, amikor valaki rámutat egyfajta állapotra, egyszerűen nem képesek felismerni, hogy mi közük van hozzá, hogy valóban megvan-e bennük ez az állapot vagy sem, és hogy valóban megvan-e bennük az a fajta probléma – nem képesek felismerni ezeket a dolgokat, sem megérteni, amit a másik személy mond. Még ha konkrétan meg is határozod, hogy melyik nap mit tettek, milyen szavakat mondtak, vagy milyen megnyilvánulást tanúsítottak, és tudják, hogy róluk beszélsz, akkor is csak egy dolgot, egy kijelentést vagy egy mondatot fognak fel, és azt homályos, felületes módon jegyzik meg. Miután megjegyezték, csak egy előíráshoz ragaszkodnak: Ne mondd ezeket a szavakat, és ne tedd ezeket a dolgokat; tedd ezeket a dolgokat, és cselekedj amúgy. Egy életen át ragaszkodhatnak ehhez az előíráshoz, miközben senkitől nem fogadnak el közlést, és tíz ökörrel sem lehetne elvontatni őket. Ahogy a helyzet fejlődik – változik az idő, a földrajzi környezet, az emberek, az események, a dolgok és így tovább –, megmondod nekik, hogy a korábbi viselkedésük már nem működik, és módosítaniuk kell a hozzáállásukon vagy a stratégiájukon – bár az alapelv valójában nem változott –, de ezt nem tudják felfogni. Azt mondják: „Évek óta így gyakorlok, és nekem ez jónak tűnik. Az alapján gyakorlok, amit a vezetők és a dolgozók sok évvel ezelőtt közöltek. Miért kellene változtatnom a gyakorlatomon?” Még alapjuk is van rá, de a valóságban évek óta csak egy előírást tartanak be, anélkül, hogy ezt ők maguk tudnák vagy felismernék.

Ami az eltorzult felfogás jellemzőjét illeti, az állatokból reinkarnálódott emberek többsége az eltorzult felfogás megnyilvánulásait tanúsítja. A gondolkodásmódjuk eltér a normális emberekétől. Az ötleteik nagyon különcök, furcsák, sőt néha megdöbbentően váratlanok – egyszerűen el sem tudod képzelni, miért gondolkodnának így, és sosem képzelted volna, hogy bárki ezen a világon ilyen furcsa módon közelítene meg kérdéseket. Az ötleteik meg tudnak döbbenteni téged. Ez azért van, mert a normális gondolkodású emberek általában a normális gondolkodásmód szerint közelítik meg a kérdéseket, míg az állatokból reinkarnálódottak gondolkodásmódja nagyon különös. Gyakran hangoztatnak furcsa és bizarr kijelentéseket, és amikor egy normális gondolkodású ember hallja őket, meghökken. Ha megpróbálod követni a gondolkodásmódjukat egy kérdés megfontolásakor, azt fogod tapasztalni, hogy az nagyon furcsa és zsákutcába vezet. Mivel ilyen a gondolkodásmódjuk, a valós életben – akár a kötelességeiket végzik, akár másokkal érintkeznek, akár bizonyos körülményekkel, emberekkel, eseményekkel és dolgokkal szembesülnek – az ötleteik mindig nagyon furcsák, és a legtöbb emberrel nem jönnek ki. Nem tűnnek az emberi világban élő teremtményeknek, hanem inkább mintha egy másik világban élnének. Soha nem értheted meg, miért gondolkodnak úgy, ahogy, vagy miért jutnak eszükbe ilyen gondolatok. Az, ahogy ők fontolják meg a kérdéseket, az gyakran meghaladja a normális emberi gondolkodás kereteit és eltér a normális gondolkodás helyes útjától. A végeredmény az, hogy mindenki nagyon furcsának találja a kérdések megfontolásához való módszerüket, álláspontjukat és alapelveiket. Ha egy ilyen személy jelen van, miközben mindenki egy kérdést fontolgat vagy megbeszél, és a jelenlévők többségének nincs tisztánlátása, nincs saját véleménye, vagy nem érti az igazságalapelveket, gyakran előfordul, hogy a gondolatmenetük megreked, vagy a normális megbeszélést megzavarja és megszakítja az illető egyik eltorzult gondolata és nézete. És mi a végeredmény? Hosszas tanakodás után az emberek rájönnek, hogy az illető által felvetett nézet letér a helyes útról, nem objektív és nem is gyakorlatias, ráadásul rendkívül különc, és az a mód is rendkívül furcsa, ahogy megfontolja a kérdéseket. Amikor normális emberek csevegnek és beszélgetnek, a beszélgetés egyre élénkebbé válik, mindenki számára világosabbá válnak a kérdéses ügyek, és minél többet csevegnek a témáról, az annál inkább kibontakozik. De ha ez a személy közbeszól, a beszélgetés elterelődik. A többiek szólni sem tudnak, mindannyian úgy érzik, hogy ennek a személynek a szavai túl furcsák, és nem tudnak rájuk reagálni. A megbeszélés témája így megszakad. Bár az ilyen típusú embereknek „egyedi” gondolataik és nézeteik vannak, azok következetesen eltérnek a normális gondolkodásúak által felvetett nézetektől. A gondolataik és nézeteik nem olyanok, amilyenekkel a normális emberi mivoltnak rendelkeznie kellene, és nem esnek a normális emberi mivolt gondolkodásának körébe, így amit mondanak, az mások számára furcsán vagy akár elképzelhetetlenül hangzik, a megoldásaik és útjaik pedig semmilyen segítséget nem nyújtanak az embereknek, sőt, bomlasztó, zavaró, aláásó és szabotáló természetűek. Jobb, ha csendben maradnak, és akkor mindenkinek a gondolatmenete valamelyest tiszta marad, de amint közbeszólnak és elmondják a véleményüket vagy javaslatot tesznek, mindenkit akadályoz és megzavar, amikor hallja, a megbeszélés alatt álló témában elhajlások keletkeznek, és nehéz jó eredményeket elérni. Egy igazán jó képességű ember azonban rá tud tapintani egy probléma lényegére, meg tudja ragadni a lényegét, és meg tud osztani egy helyes utat a probléma megoldására. Az a minimum, hogy tud néhány értelmes és értékes javaslatot adni, amelyek mások gondolatmenetére épülnek. Ha javaslatot tesz, és mindenki helyénvalónak találja és hajlandó elfogadni, az azt jelenti, hogy a jó képességű személy által tett javaslat a lényegre tapintott, mert ez a személy átlát a dolgokon. Ha nem szólal meg, mindenki vitatkozhat három napig anélkül, hogy következtetésre jutna. Látjátok, mindkét embertípusnak egyedi nézetei vannak, amelyek eltérnek másokétól, de a jó képességű személy által felvetett nézetek segíthetnek másoknak átlátni egy probléma lényegét, és segíthetnek az embereknek megtalálni a helyes irányt és a gyakorlat útját, amikor elveszettek. Az eltorzult felfogású személy más. A nézeteiknek és eltorzult gondolkodásmódjuknak gyakran szétziláló és zavaró hatása van, amikor az emberek ügyeket vitatnak meg vagy normális beszélgetéseket folytatnak. Tehát, ha egy állatból reinkarnálódott, eltorzult felfogású személy bármelyik gyülekezetben vagy a munka bármely területén részt vesz, valószínűleg zavarokat és bomlasztást okoz, és mindenki teljesen torkig lesz vele, és ezt gondolja magában: „Csak küldjétek el gyorsan – túl idegesítő! Minden nap lényegtelen ostobaságokat szajkóz, és mégis azt hiszi, milyen mélyenszántó, miközben amit mond, az valójában mind téveszme.” Eleinte lehet, hogy néhányan bálványozzák őket, de idővel átlátnak rajtuk és azt mondják: „Ennek az embernek nincsenek mély meglátásai. Egész nap csak mesterkélten tetteti magát, hogy bölcs ember. Valójában az általa felvetett nézetek és ötletek teljességgel abszurdak, és egyszerűen semmi közük azokhoz a kérdésekhez, amelyeket kezelni kellene.” Elkezdik idegesítőnek találni őket és megundorodnak tőlük. Tehát, ha az ilyen típusú személy a kötelessége végzése közben valamilyen rendkívül műszaki vagy szakmai munkáért felelős, vagy valamilyen fontos munkát vállal, gyorsan bosszúságot vált ki másokból, mert az általa előterjesztett nézetek és követelések miatt az emberek mindig hitetlenkednek, és nem biztosak benne, hogyan cselekedjenek helyesen. Ha ő csak egy átlagos követő, aki csupán utasításoknak és parancsoknak engedelmeskedik, akkor a tetteiben gyakran fognak megjelenni bizonyos eltérések. A vezetőknek, a dolgozóknak és a körülöttük lévőknek folyamatosan nyomon kell majd követniük és felügyelniük kell őket. Amint leveszik róluk a szemüket, hibákat fognak elkövetni, és másoknak elkerülhetetlenül segíteniük kell majd nekik a hibáik kijavításában és orvoslásában, valamint a rendetlenségük eltakarításában. Végül, amikor mindenki látja, hogy az ilyen típusú emberen nem lehet segíteni, ezt fogják mondani: „Állandóan zavart keltenek itt, és senkinek sincs egy perc nyugta. Nem lehetne elküldeni őket? Menjenek, ahová akarnak!” Mindenkinek ez lesz a reakciója. Eleinte türelmesek lesznek velük, ezt gondolva: „Mindannyian testvérek vagyunk, egyikünknek sincs nagy érettsége, és az igazságról való megértésünk sekélyes – támogassuk és segítsük egymást.” De a velük való hosszú távú kapcsolat során át fognak látni rajtuk. Kiderül, hogy a problémájuk nem az, hogy kicsi az érettségük – probléma van a képességükkel és a felfogásukkal. Nem arról van szó, hogy a felfogásuk sekélyes vagy a gondolkodásuk gyerekes; inkább arról, hogy a felfogásuk eltorzult. Ahogy a dolgokat szemlélik, valamint a gondolataik és nézeteik kívül esnek a normális gondolkodás keretein, és a véleményük gyakran különbözik mindenki másétól. Nem hajlandók elfogadni, amit mások mondanak, még akkor sem, ha az helyes, és semmiféle magyarázatot nem hallgatnak meg. Amint elköteleződnek a saját ötletük mellett, ökrösszekérrel sem lehet őket eltántorítani attól. Vagyis nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Azokat a dolgokat, amelyeket a gondolataikban és nézeteikben jónak tartanak, a normális emberi mivolt gondolkodásával rendelkező emberek számára csupán eltorzult dolgok – olyan dolgok, amelyeket nem lehet nyíltan bemutatni. A nézeteik nem csupán gyerekesek vagy alantasak és értéktelenek; egyszerűen nem olyan gondolatok vagy nézetek, amelyeket a normális emberi mivolt gondolkodása termel. Így az ilyen típusú ember nem tud kijönni a legtöbb emberrel. Ez nem egy romlott beállítottság, vagy az életviteli szokások különbségei vagy nyelvi akadályok által okozott gátak miatt van, és bizonyosan nem azért, mert valamilyen gonosz tettet követtek el vagy bizarr viselkedéseket tanúsítottak. Elsősorban azok miatt a jellemzők miatt van, amelyeket az emberi mivoltuk mutat – eltorzult felfogás, érzéketlenség, zavarosfejűség és ostobaság –, amelyek lehetetlenné teszik számukra, hogy a legtöbb emberrel kijöjjenek. Természetesen a gonosz emberek és az antikrisztusok sem tudnak kijönni a legtöbb emberrel, de bár megvan bennük ez az azonos vonás, annak a lényege vagy jelensége, hogy képtelenek kijönni másokkal, különbözik azokétól, akik állatokból reinkarnálódottak. A gonosz emberek és az antikrisztusok azért nem tudnak kijönni másokkal, mert lényegükben ördögök, míg azok, akik állatokból reinkarnálódottak, teljességgel híján vannak a normális emberi mivolt gondolkodásának és intelligenciájának, valamint a normális emberi mivolt lelkiismeretének és józan eszének, és így a normális embereknek nagyon nehéz velük beszélgetni – csak triviális, háztartási ügyekről tudnak beszélni, amelyek nem érintik az alapelveket, így a beszélgetés köre nagyon korlátozott. Azok, akik állatokból reinkarnálódtak, végül is nem azok, akik ördögökből reinkarnálódtak, különböznek az ilyen típusú emberektől, és ők is az élőlények egy kategóriájába tartoznak. És így, amíg nincs szó fontos alapelvekről, még mindig képesek társulni, kommunikálni és érintkezni másokkal a mindennapi életükben vagy a kötelességeik végzése közben. Azonban, amint fontos igazságalapelvek vagy az útválasztással kapcsolatos döntések kerülnek szóba, az ilyen típusú ember teljesen kiesik a ritmusból a legtöbb emberrel, és már nem tud kijönni velük. Például, beszélgetsz az ilyen típusú emberrel a mindennapi élet témáiról – milyen ételeket és fogásokat szeretsz, hogyan kell őket jól elkészíteni, a szülővárosodól szóló dolgokról, és így tovább. Minél többet beszélsz, annál több mondanivalód van, és annál melegebbé válik a beszélgetés. Ez azt jelenti, hogy ti ketten összeegyeztethetőek vagytok? Azt jelenti, hogy ugyanabba a kategóriába tartoztok? (Nem.) Ezeket a dolgokat nem lehet csupán egy ilyen beszélgetés alapján megállapítani. De amikor olyan témákról beszéltek, mint hogy miért hiszel Istenben, és a az Istenben való hitről vallott nézeteidről, olyan témákról, amelyek gondolatokat és nézeteket, igazságalapelveket, életszemléleteket, értékeket, az emberek által járt utakat, az emberek törekvéseit és így tovább érintik, a gondolataid és nézeteid, valamint a gondolkodásmódod egyre inkább eltérnek, és már nincsenek ugyanazon a vágányon, és a beszélgetés megreked. És miért van ez? Mert a felfogásuk eltorzult. Amikor először hallod őket beszélni, azt gondolod, hogy elég agyafúrtak, de idővel felfedezed majd, hogy csak szavakat és doktrínákat mondanak, és meglehetősen gőgösek. Az irántuk érzett érzésed megváltozik, már nem olyan meleg, gátak merülnek fel, és elkülönülnek a kategóriák, amelyekbe tartoztok. Látjátok, amikor a családi életről vagy a személyes múltatokról beszélgettek, vagy a mindennapi élet körébe tartozó témákról csevegtek, mint az étel, ital, szabadidő, érdeklődési körök és hobbik, még tudtok beszélgetni. De amint a beszélgetés gondolatokat és nézeteket, igazságalapelveket, életszemléleteket, értékeket, életutakat vagy az Istenhez és a kötelességhez való hozzáállásokat érinti, megakad. A róluk alkotott nézeted megváltozik, és az ő rólad alkotott nézetük is megváltozik. Elkezdesznémi bosszúságot érezni irántuk a szívedben, és az ő szívükben pedig gátak merülnek fel irántad. Nem kedvelnek téged, és te sem kedveled őket. Fokozatosan eltávolodtok egymástól, és már nincs közös nyelvetek. Az emberek különböző kategóriái így különülnek el egymástól. Ezért ahhoz, hogy megkülönböztessük, melyik kategóriába tartozik valaki, meg kell nézni, milyen a felfogóképessége, rendelkezik-e egy normális ember lelkiismeretével és józan eszével, és van-e normális gondolkodása és intelligenciája. Ami ezt a típusú embert illeti, aki egy állatból reinkarnálódott, róluk már nem fogunk külön beszélni. Legközelebb azzal folytatjuk, hogy a másik két embertípusról beszélünk. Miután ezzel végeztünk, visszatérünk majd és összehasonlítjuk ezt a három típust. Ezen az összehasonlításon keresztül egyre világosabbá és egyértelműbbé válik majd, hogyan lehet felismerni ezt a három embertípust.

Legutóbb megemlítettük, hogy az embereket nagyjából három kategóriába soroljuk. Hogyan különböztetjük meg ezt a három kategóriát? Az eredetük alapján különböztetjük meg őket. Az első kategóriába azok tartoznak, akik állatokból reinkarnálódtak, a második kategóriába azok, akik ördögökből reinkarnálódtak, a harmadik kategóriába pedig azok, akik emberekből reinkarnálódtak. Befejeztük az állatokból reinkarnálódottak jellemzőinek megvitatását, most pedig beszéljünk az ördögökből reinkarnálódottak jellemzőiről. Az ördögökből reinkarnálódott emberek milyen főbb jellemzői jutnak eszetekbe? (Ellenségesek az igazsággal és Istennel szemben.) Ez meglehetősen általános kijelentés; le kell írnotok a lényegi megnyilvánulásaikat, és össze kell foglalnotok az ilyen típusú emberek jellemzőit a mindennapi feltárulásaik és az életben tanúsított konkrét megnyilvánulásaik alapján. Tudjátok, mi az a jellemző? A jellemző egy olyan megnyilvánulás, amely egy bizonyos embertípus lényegét képviseli. Ha valaki rendelkezik egy bizonyos embertípus jellemzőivel, akkor megvan benne annak az embertípusnak a lényege, és ha valaki olyan embertípus, akkor természetesen rendelkezni fog azokkal a jellemzőkkel – senki sem kivétel. Ez a jellemző. Eszetekbe jutnak az ördögökből reinkarnálódott emberek jellemzői? (Különösen idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt. Dühvel és undorral reagálnak, amikor az igazságot hallják.) Az igazság láttán dühvel és undorral reagálni egy konkrét megnyilvánulás. Mi más jut eszetekbe? (Elvetemültek és alattomosak. Nem tudom, hogy ez jellemzőnek számít-e?) Ez némileg releváns. (Kegyetlenek és arrogánsak is.) A kegyetlenség egy másik konkrét megnyilvánulás. Az arrogancia a romlott emberek közös jellemzője, és nem csak az ördögökből reinkarnálódottak rendelkeznek vele; az állatokból reinkarnálódottak és az emberekből reinkarnálódottak – ez a két típus – is rendelkeznek vele. Azokon a konkrét sátáni romlott beállítottságokon kívül milyen konkrét jellemzőkkel rendelkeznek az ördögökből reinkarnálódottak az emberi mivoltuk tekintetében? Vagyis, mik a főbb jellemzői annak, amit a mindennapi életükben feltárnak, mondanak és tesznek? (Ádázság.) Ez az egyik jellemző. Milyen más jellemzők vannak még? Az ördögökből reinkarnálódottak és az állatokból reinkarnálódottak egyaránt rendelkeznek néhány konkrét és lényegi jellemzővel, de e két típus jellemzői teljesen eltérőek. Az állatokból reinkarnálódottak jellemzői az eltorzult felfogás, az érzéketlenség, a zavarosfejűség és a butaság. Miért ezek a jellemzők? Ezek a jellemzők elegendőek annak bizonyítására, hogy a lényegüket tekintve az ilyen típusú emberek elmaradnak az emberi jellemzőktől, és elmaradnak az emberek által birtokolt megfelelő intelligenciától és gondolkodásmódtól. Ezért ezek a nagyon tipikus jellemzők bizonyítják, hogy az ilyen típusú emberek állatokból reinkarnálódtak. Az ördögökből reinkarnálódottak különböznek az állatokból reinkarnálódottaktól. Mik az ő jellemzőik? Mivel ördögökből reinkarnálódtak, ők emberré vált ördögök. A belső lényegük az ördög lényege. Bár nem állatok – nem buták, nem érzéketlenek, és talán nincs eltorzult felfogásuk –, de nem is emberek, és nincs meg bennük az emberek normális gondolkodása. Mivel ördögökből reinkarnálódtak, a lényegüket és a valódi formájukat tekintve minden bizonnyal teljesen megegyeznek és azonosak az ördögökkel, mindenféle különbség nélkül. Tehát, mik az ördögökből reinkarnálódott emberek jellemzői? Az első jellemző az, hogy megrögzötten hazudnak. Bármennyire is hazudnak, nem pirul el az arcuk, nem dobog hevesebben a szívük, és rendkívül normálisan és természetesen viselkednek anélkül, hogy a legkisebb hibát is vétenék. Senki sem képes tisztán látni, hogy melyik szavuk igaz és melyik hamis. A második jellemző az elhajlás. A harmadik jellemzőt az imént említettétek, ami a gonoszság. Az ördögökből reinkarnálódott embereknek három jellemzőjük van – bár eggyel kevesebb, mint az állatokból reinkarnálódottaknak, az általuk az emberekre mért pusztító erő és súlyos ártalom mértéke sokkal nagyobb, mint az állatokból reinkarnálódottak által okozott sérelem vagy kár, mert ők ördögök. Mértékét tekintve az ördögök súlyos ártalmat okozó eszközei sokkal komolyabbak, mint az embereket bántó állatokéi. Az, hogy csapdába ejtik, eltiporják, érzéketlenné teszik, félrevezetik az embereket és súlyos ártalmat okoznak nekik, veleszületett az ördögökben; ez a természetlényegük. Ami az állatokat illeti, amíg nem vadállatok, általában nincs nagy pusztító erejük az emberekkel szemben; csak bizonyos állatok okoznak némileg súlyos ártalmat az embereknek, ösztönből esznek emberhúst vagy bántják az embereket. Az ördögök mások. Nem számít, hogy nagy vagy kis ördögök – nem kell különbséget tenni a különböző típusú ördögök között –, mindannyian ugyanazt a sérelmet és súlyos ártalmat okozzák az embereknek. Bármilyen úgynevezett különbség csupán az eszközökben vagy a módszerekben nyilvánul meg, de az ördögök lényegét tekintve az mindig az, hogy súlyosan ártsanak az embereknek. Függetlenül attól, hogy provokáltad-e őket, a természetlényegük mindig az, hogy bántsák az embereket. Amíg a közelükbe kerülsz, amíg az életedben kisebb-nagyobb ügyeknek közük van hozzájuk, addig valószínűleg kárt fognak okozni neked. Ha megértesz néhány igazságot, rendelkezel néhány igazságvalósággal, és van tisztánlátásod ezekkel az ördögökkel kapcsolatban, akkor az általukelszenvedett sérelmed mértéke viszonylag csökken vagy enyhül. De ha kicsi az érettséged, nem érted az igazságot, és olyansalaki vagy, akiben nincs meg az igazság és az élet, akkor a kár mértéke, amit elszenvedsz, könnyen kikövetkeztethető – ahogyan csak ártani akarnak neked, úgy fognak ártani, és amilyen mértékben ártani akarnak neked, olyan mértékben fognak ártani neked. Ez az a kár, amit az ördögökből reinkarnálódottak okoznak az embereknek. Látod, amikor az ördögök vannak hatalmon, még ha támogatod is őket, akkor is kárt fognak okozni neked, és ha nem támogatod őket vagy szembeszállsz velük, akkor is ártani fognak neked. Amíg az uralmuk alatt állsz, amíg a hatalmuk alatt vagy, amíg követed Istent, de nem nyerted el az igazságot, vagy Isten nem nyert meg teljesen, addig te ízig-vérig az ördögök legyőzött ellenfele vagy, az ő áldozatuk, és ez alól senki sem kivétel. Ez a nagy ördögökre vonatkozik. Ami az ördögökből reinkarnálódottakat illeti, ők a valós élet kis ördögei, ők különféle ördögök. Ha együtt élsz velük, az egyik leggyakoribb jelenség az lesz, hogy megrögzötten hazudnak. Mindig becsapnak téged és mindig rászednek; nem fogod tudni, melyik szavuk igaz és melyik hamis, és annyira megzavarnak, hogy minden nap nyugtalan leszel. „Igaz vagy hamis, amit mondtak? Megint megpróbálnak becsapni? Hogyan tudom felismerni, hogy amit mondanak, az helyes vagy helytelen?” Látod, ha együtt élsz velük, mélyen megszenveded a károkat, amit okoznak. Már csak az állandó hazudozásuk is annyira megzavar, hogy teljesen összezavarodsz, és a szívedben nap mint nap nem lesz nyugalom, béke vagy öröm.

Az ördögtől reinkarnálódott embertípus megrögzötten hazudik, és minden, amit tesz, nagyon álnok. Bármit is mondanak titokban másoknak, vagy bármit is tesznek a színfalak mögött, utólag nem mondanak igazat róla, hanem egy másik történettel állnak elő. Előtted másokat beszélnek ki, mások előtt pedig téged. Ennek eredményeképpen szakadék támad közted és a többi ember között, és rossz véleménnyel vagytok egymásról. Valójában egyáltalán nem ismeritek egymást, és nem sokat tudtok egymásról. Pontosan azért váltatok ellenségekké, mert ez az ördög dolgokat talált ki, hogy viszályt szítson köztetek. Kijátszott téged az ördög, de még mindig nem tudod, mi folyik, és azt hiszed, hogy amit az ördög mondott, az igaz, és hogy ők jók hozzád. Látod, aki megrögzött hazudozó, az ilyen mértékben ki tudja játszani az embereket. Állandóan hazudoznak; gyakran pletykálnak, viszályt szítanak, és önkényesen szóbeszédeket koholnak a történetek eltúlzásával és kiszínezésével, valamint alaptalan állításokkal, amikor veled vannak. Ez annyira megzavar téged, hogy nyugtalannak érzed magad, és állandóan tisztán kell látnod és résen kell lenned: „Milyen rossz dolgokat mondott rólam X. Y.? Hogyan bánjak X. Y.-al?” Annyira megzavarnak, hogy teljes összevisszaságban vagy, felborítva az életritmusodat, az életmintáidat és a jelenlegi állapotodat. Amikor kicsi az érettséged és nem érted az igazságot, és amikor még nem nyerted el az igazságot, gyakran ki vagy téve a befolyásuknak, sőt, némely hazugságaik félre is vezetnek, megzavarnak, korlátoznak és megkötöznek téged. Például tegyük fel, hogy megválasztanak gyülekezetvezetőnek, és azt mondják neked: „X. Y. ezt mondta rólad: »Ez a fickó azt hiszi, hogy vezető lehet? Valójában ő egy senki, mégis van képe az igazságot közölni az emberekkel!«” A valóságban az az ember egyáltalán nem mondott ilyet; ez az ördög akarta ezt mondani, és másra hárítja a felelősséget. Csak ez az egy megjegyzése elgyengít téged, és Isten elé járulsz és imádkozol: „Ó, Istenem, az érettségem valóban kicsi, és nem tudom vállalni ezt a munkát. Tartozom Neked, nem végeztem jól a munkámat. Le akarok mondani, de félek, hogy az hűtlenség lenne. Mit tegyek?” Annyira megzavartak téged, hogy nem tudod folytatni a munkádat; még ha folytatod is, egyfajta negatív érzelemmel teszed, fokozatosan elveszítve a gyülekezet munkája iránti teherérzetedet, míg végül a munka megbénul. Megzavartak, nem igaz? (De igen.) Igazán bajos az ilyen típusú emberrel élni, kommunikálni és dolgozni. Túl sok az őszintétlenség a szavaikban, túl sok a ferdítés, túl sok a saját akaratuk és túl sok a saját indítékuk; minden, amit mondanak, hazugság. Állandóan tisztán kell látnod: „Melyik szavuk igaz és melyik hamis? Mit tettek valójában a színfalak mögött és mit nem? Igazán hisznek Istenben? Azt mondják, hogy a jövőben biztosan jól fogják végezni a kötelességüket, és hogy biztosan megfelelnek majd ennek az előléptetésnek, amit Isten háza adott nekik – ezek a szavak valóban szívből jönnek? Az esküjük és a kimondott elhatározásuk szerint fognak cselekedni?” Amikor látod a viselkedésüket, az elmédet elárasztja egy sor kérdés. Gyakran úgy érzed, hogy ők félelmetesek, de a szavaik egészen hihetőnek és ésszerűnek hangzanak. Mégis, éjjel az álmodban azt látod, hogy az arcuk ördögi arccá változott, hogy vicsorítják a fogukat és kivillantják a karmaikat, és azon tűnődsz: „Valójában emberek ezek? Melyik szavuk igaz és melyik hamis? Hogy lehet, hogy nem látok át rajtuk? Ez az embertípus túl félelmetes!” Úgy érzed, hogy félelmetesek és megbízhatatlanok, de amikor ellenőrzöd a munkájukat, az alapvetően elfogadható, amikor pedig hallgatod őket beszélni, nem veszel észre semmilyen elszólást. Azonban egyszerűen képtelen vagy átlátni rajtuk – egy megnevezhetetlen gyanú van a lelkedben, és a szívedben mindig azt érzed, hogy bajt okozhatnak, mindig azt érzed, hogy a szavaik őszintétlenek és nem teljesen igazak. Talán egy nap lelepleződik a hazug természetük, és beigazolódik a velük kapcsolatos érzésed: rájössz, hogy az akkori gyanúd és megérzésed helyes volt, és hogy bár a szavak, amiket mondtak, nagyon szépen és hihetően hangzottak, mind hamisak és megtévesztőek voltak; a színfalak mögött egyszerűen egyáltalán nem végeztek valódi munkát. Nos, lehet még bízni az ilyen típusú emberben? (Nem.) Bár a szívedben úgy érzed, hogy már nem lehet bízni bennük, amikor újra találkozol velük és hallod őket beszélni, a felfogásuk egészen tisztának tűnik, amit mondanak, szépen hangzik, és nem találsz semmi problémát a szavaikban, és külsőleg képesek arra is, hogy nehézséget viseljenek el és áldozatot hozzanak. Ezen tűnődszk: „Mi folyik itt? Talán rosszul ítéltem meg őket, talán rosszindulatú voltam. Hadd bízzak bennük még egyszer. Különben is, most épp nem találok senkit, aki alkalmas lenne a helyükre ebben a munkában, úgyhogy még egyszer alkalmazom őket.” Aztán továbbra is alkalmazod őket, és a végeredmény ugyanaz: rájössz, hogy újra becsaptak. Szépen beszélnek, de a valóságban a színfalak mögött csak a saját vállalkozásukat hajtják végre, és nem tesznek semmi valódit. Ha egy hónapnyi evangéliumhirdetés alatt tíz embert nyernek meg, ragaszkodnak hozzá, hogy ötvenet mondjanak. Egyszerűen nem mondanak igazat. Megrögzött hazudozók, a hazudozás szakértői. Újra és újra megbízol bennük és alkalmazod őket, és ennek eredményeként ők újra és újra becsapnak téged. És végül ki szenved kárt? Természetesen e dolgok megtapasztalása révén az emberek tisztánlátást alakítanak ki másokkal kapcsolatban, a rálátásuk növekszik, a tapasztalatuk gyarapszik, és jobban meg tudják ítélni az embereket, de mi szenved igazán kárt? A gyülekezet munkája. Mondd meg hát Nekem, vajon az ördögtől reinkarnálódott embereknek ez az egyetlen természetlényege – a megrögzött hazudozás – nagy kárt okoz másoknak vagy sem? (De igen.) Milyen nagy ez a kár? Félre tudnak vezetni téged? (Igen, félrevezethetnek és kihasználhatnak minket.) Félrevezethetnek, kihasználhatnak és megzavarhatnak téged – elfajulhat ez odáig, hogy manipulálnak téged? (Igen.) Ha fiatal vagy és nincs tapasztalatotd, és nem éred az igazságot és nem látsz át a dolgokon, akkor manipulálhatnak téged. Mit jelent az, hogy manipulálnak téged? Azt jelenti, hogy tehetetlen vagy velük szemben, az irányításuk alatt állsz, meg van kötve a kezed és a lábad, a gondolkodásmódodat és a nézeteidet ők befolyásolják és irányítják, a következő lépéses teljes mértékben az ő tervük szerint történik, és teljesen beleesel a számodra tervezett csapdájukba – ezt jelenti az, ha valakit manipulálnak. Mindent előre megterveznek a színfalak mögött, mindenféle taktikát bevetve, hogy terveket szőjenek ellened. Egyenesen átlátnak rajtad – azon, hogy mit értesz és mit nem, milyen dolgokban van tisztánlátásod és milyenekben nincs, mik a határaid, hogyan lehet téged kihasználni, és milyen szavakkal lehet félrevezetni téged. Végül kihasználják a hibáidat és a különféle gyenge pontjadat, hogy hazugságokat koholjanak és bolonddá tegyenek téged. A szívedben világosan tudod, hogy amit tettek, az helytelen volt, vagy hogy probléma van azzal, amit mondtak, és hazudtak, de nincs meg a bölcsességed, hogy kezeld a helyzetet; gyötrődsz, de tehetetlen vagy velük szemben, és csak hagyod, hogy az orrodnál fogva vezessenek. Hát nem arról van szó, hogy manipulálnak téged? (De igen.) Végül a helyzet alakulásának iránya, egészen a végeredményig, az ő tervük szerint halad – ez azt jelenti, hogy manipuláltak téged. Vagyis teljesen elveszíted a képességet, hogy irányítsd a helyzet alakulásának irányát, és teljesen az orrodnál fogva vezetnek. Végül elérik a céljukat, bármit is akarnak elérni, bármit is akarnak véghezvinni, bárkit is akarnak kihasználni, és bárhogyan is akarják csinálni. Mondd Nekem, hát nem arról van szó, hogy manipulálnak téged? (De igen.)

Mondjátok Nekem, csak az ördögtől reinkarnálódott emberek megrögzött hazudozó természetét tekintve, nagy-e a kár, amit Isten választott népének, és különösen a gyülekezet munkájának okoznak, vagy sem? (Nagy.) A kár óriási! Nos, amellett, hogy befolyásolják néhány egyén mindennapi életét, milyen más nagy kárt okoznak az embereknek? (Nagyon súlyos a zavarás, amelyet az ördögtől reinkarnálódott emberek tettei okoznak a körülöttük lévőknek. Korábban találkoztam egy ilyen emberrel; bárhol is volt, az a hely tele volt cselszövéssel és hatalomért és státuszért való versengéssel, szakadékok támadtak az emberek között, és a testvérek is sötétséget éreztek a szívükben.) Ez káoszt teremtett, igaz? (Igen.) Arra késztetni az embereket, hogy gyanakodjanak egymásra és harcoljanak egymással, és kaotikus állapotba kerüljenek – ez a kár óriási! Nos, utána mindenki tisztánlátást nyert erről az ördögről? (Igen.) Ki lett tisztítva? (Ki lett tisztítva.) Miután ki lett tisztítva, mindenki összegezte a dolgokat? A hazudozásának a fő konkrét megnyilvánulásai, a hazugságok, amiket mondott, a dolgok, amelyek kedvéért hazudott, a módszerek és a hangnem, amit használt, amikor hazudott, a cél, amit el akart érni – mindannyian összegeztétek ezeket a konkrét módszereket és megnyilvánulásokat? (Igen. Például, ő egy megrögzött hazudozó; a szavai olyan természetűek, hogy összekeverik a helyest a helytelennel és a feketét fehérnek mondják, a pozitív alakokat negatívnak, a negatív alakokat pedig pozitívnak állítva be. Alaptalan vádakkal illette azt, akire irigykedett vagy akit gyűlölt, és a testvéreket is arra uszította, hogy szembeszálljanak az illetővel, káoszt teremtve. Továbbá elnyomott néhány jó embert vagy azokat, akik eredményesek voltak a kötelességeikben, miközben előléptette azokat, akiket kedvezően ítélt meg és akik hízelegtek neki.) Ez egy antikrisztus, igaz? (Igen.) Melyek a fő hazudozási módszerei ennek az embertípusnak? Dolgok fabrikálása a semmiből, történetek kiszínezése és eltúlzása, a felelősség másra hárítása, pletykák terjesztése konfliktusok keltésére, és viszály szítása – mi még? (Olajat önteni a tűzre.) Olajat önteni a tűzre és fokozni a konfliktusokat. Például, két ember egészen jól kijön egymással, nem akarnak vitatkozni semmiről, sem ellenségeskedni senkivel, de ez az embertípus olajat önt a tűzre közöttük, hogy harcolni kezdjenek. Ha látja, hogy a két ember harcol, akkor boldog, és a terve sikerült. Minden csoportban van néhány ilyen ember. Mindenkinek vannak romlott beállítottságai, de az emberekből reinkarnálódott emberek tennének ilyesmit? (Nem.) Miért nem? Mi a különbség köztük és az ördögtől reinkarnálódott emberek között? (A normális emberek rendelkeznek a lelkiismeret minimális mércéjével.) Így van. Rendelkeznek a lelkiismeret minimális mércéjével; a magatartásukban a lelkiismeret korlátozza őket. Nem tesznek ilyen erkölcsileg romlott dolgokat, olyan dolgokat, amelyek az integritás és a méltóság elvesztését jelentik, vagy olyan dolgokat, amelyek másoknak ártanak és saját maguknak használnak. Lelkiismerettel rendelkezni azt jelenti, hogy van egy minimális mércéjük, és ekképpen a cselekedeteik korlátozva vannak. Nos, van lelkiismeretük ezeknek az ördögtől reinkarnálódott embereknek? (Nincs.) Akkor milyen szívük van? (Rosszindulatú szívük.) Rosszindulatú és elvetemült szívük van, ezért tudnak megrögzötten hazudni, és bármennyire is hazudnak, nem érzik magukat kényelmetlenül. Miért nem érzik magukat kényelmetlenül? Mert ördögök és nincs lelkiismeretük, ezért amikor hazudnak és gonoszságot tesznek, nem érzik magukat kényelmetlenül, és nem éreznek lelkiismeretfurdalást sem. Ezzel ellentétben, ha nem hazudnak, és ha – ott, ahol vannak – nem tesznek valami gonoszságot, vagy nem okoznak valami felfordulást és káoszt, és mindenki békésen és örömmel él, és mindenki Isten előtt él, akkor zaklatottnak és kényelmetlenül érzik magukat. Miért érzik magukat kényelmetlenül? Azért, mert mindenki Isten elé járul, az Ő szavain elmélkedik, az Ő szavai és az igazságalapelvek szerint cselekszik, normális emberi mivoltban él, nem pedig őket imádja; nem tűnnek ki az emberek közül és nem érzik magukat fontosnak, ezért azt gondolják: „Így élni olyan unalmas, ez nem szórakoztató!” Ahhoz, hogy szórakozzanak, érdekessé tegyék az életet, tiszteletreméltóan és fontosságérzettel éljenek, bajt kell keverniük és problémákat kell okozniuk, hullámokat kell kelteniük és nyugtalanságot és káoszt kell okozniuk az emberek között. Hogy is szól a mondás? Vihart kavarni. Ez az embertípus szeret vihart kavarni, bárhol is legyen; nem szeret a helyén maradni. A normális emberek a helyükön akarnak maradni – stabil életet élni, és rutinszerűen azt tenni, amit tenniük kell –, nem szeretnek vihart kavarni. De az ördögtől reinkarnálódott emberek nem maradnak a helyükön. Miért nem maradnak a helyükön? Mert egy ördög él az ilyen típusú emberben, és az ördögök szeretnek problémákat okozni bármely csoportban, amelyben vannak. Még ha nem is provokáltad vagy bosszantottad őket, maguktól kezdenek bajt keverni – ez a viharkavarás. Bármelyik csoportban is legyen ez az embertípus, akár távolról nézed, akár a tagjainak a körülményeiről érdeklődsz, mindig azt érzed, hogy démoni légkör uralkodik ott. Időről időre azt hallod, hogy A személynek konfliktusa van B személlyel, C személy nem jön ki D személlyel és nem vesznek tudomást egymásról, E személynek vitái vannak F személlyel a munkájukban, G személy mindig státuszért verseng, és a munkáját mindig újra kell csinálni. Ha bármilyen olyan gyülekezetet látod, ahol mindig kaotikus és zavaros a légkör, ahol nincs béke, ahol az emberek mindig képtelenek kijönni egymással vagy harmonikusan együttműködni, ott egy vagy akár több ördög okoz zavarásokat. Nem számít, hány ördög okoz zavarásokat egy gyülekezetben, azok a többi emberek, akiknek van némi minimális lelkiismereti mércéjük és az igazság alapelvei szerint akarnak cselekedni, mind mélyen megszenvedik ezt. Miután mindenféle ördög ki lett takarítva, amikor mindenki újra együtt éli a gyülekezeti életet és végzi a kötelességeit, a légkör más. Bár nem lehet azt mondani, hogy mindenki szenvedélytől ég, legalább mindenki azt érzi, hogy az ottani emberekben van emberi melegség és nem keltenek bajt; a légkör ott nem démoni, hanem emberi légkör. Azokon a helyeken, ahol a légkör démoni, amikor az emberek együtt beszélgetnek, valami nincs rendben a tekintetükkel, valamint a hangnemükkel és a légkörrel, amikor beszélnek. Nem néznek egymás szemébe, amikor beszélgetnek; továbbá, amit mondanak, az nagyon egyszerű, egyikük sem hajlandó szívből beszélni, és nincs közöttük igazi szóbeli kommunikáció. Olyan, mintha egy fal lenne közöttük. Nincs kommunikáció közöttük; gyűlöletet táplálnak a szívükben. Lehetséges, hogy ezek az emberek az áldozatok. Függetlenül attól, hogy ezek az emberek áldozatok vagy elkövetők, röviden, ördögök vegyülnek el és okoznak zavarásokat ebben a csoportban, annyira megzavarva az emberek szívét, hogy összevisszaságban vannak és nem találnak békét. Amikor ennek a csoportnak a tagjai együtt élnek, mindig azt érzik, hogy a dolgok nem kielégítőek és nem mennek simán, nem tudnak harmonikusan együtt élni, és természetesen a harmonikus együttműködés még kevésbé jöhet szóba. Amikor az emberek ebben a csoportban beszélnek, cselekszenek és végzik a kötelességeiket, mindig elégedetlenek belül, és szakadékok is vannak közöttük. Ez azért van, mert ördögök okoznak zavarásokat ebben a csoportban, és így mindenki korlátozva van és boldogtalannak érzi magát.

Néhány ember az ördögöktől súlyoszavarást tapasztalt meg, és azok lényegében manipulálták őket. Amikor egy-két hónap múlva láttam őket, az arcuk valahogy furcsának tűnt, mintha bolondot űztek volna belőlük. Talán hiányzott belőlük a Szentlélek munkája és Isten jelenléte? Hogyhogy olyan esetlennek tűntek? Később, alapos érdeklődés után megtudtam, hogy valóban történt valami: két ördög tartotta az irányítása alatt mindezeket az embereket. Milyen mértékben irányították őket az ördögök? Az ördögök azt tettek, amit akartak; a Fennvaló által kiadott munkarendeket és a Fennvaló által közölt alapelveket nem lehetett megvalósítani – mindez csupán névleges volt. E két ördöggel az útban senki sem mert véleményt nyilvánítani vagy problémákat jelenteni. Utólag, néhányan annyira dühbe gurultak e két ördög említésére, hogy sírva fakadtak. Miért nem leplezted le őket akkor? Még ennyi jelenlévő emberrel sem mert senki felállni és leplezni az ördögöket – mekkora hatalmuk lehetett azoknak az ördögöknek? Külsőleg embernek néznek ki, de a lényegük valójában egy ördög lényege. Az ilyen típusú embertől félnek mások, bárhová is megy. Az embereknek csak kapcsolatba kell lépniük velük, hogy félelmet érezzenek, hogy kirázza őket a hideg. Ha egy gyerek találkozik egy ilyen emberrel, sírva fakad ijedtében. Milyen mértékben félnek a jámbor emberek, amikor ilyen típusú emberrel találkoznak? Amikor előttük vannak, nem mernek mélyen lélegezni vagy hangosan beszélni, sőt, gyorsan megpróbálják elkerülni őket, inkább kerülőutat tesznek. Valaki látta, hogy ezek az ördögök nem a munkarendek szerint valósítják meg a munkát, és azt mondta: „Nem helyes így csinálni ezt a dolgot; ez nem egyezik a Fennvaló által közölt alapelvekkel.” Az egyik ördög visszavágott: „Itt én parancsolok. Ha nem állsz be a sorba, akár hiszed, akár nem, azonnal kizárhatlak!” Ez annyira megijesztette az illetőt, hogy elsápadt, és nem mert többé véleményt nyilvánítani, könnyek között mondva: „Tévedtem. Csak tegyél úgy, mintha nem mondtam volna semmit. Kérlek, kérlek, ne zárj ki!” A többiek ezt látták és azt mondták: „Túl félelmetes, túl nagy a hatalma! Bárkit kizár, aki nem engedelmeskedik neki! Nehezen jött a lehetőségünk, hogy a kötelességeinket végezzük Isten házában. Ha kizár minket, hova fordulhatnánk panasszal? Hát nem lenne végünk? Nem veszne el az üdvösség iránti reményünk? Tényleg nem szabad véleményt nyilvánítanunk; nem szabad, hogy egy óvatlan pillanat miatt kizárjanak minket.” Látjátok, ilyen mértékben féltek. Végül, amikor az ördögök lelepleződtek, néhányan leleplezték, hogyan szítottak viszályt és alakítottak klikkeket az ördögök, míg mások leleplezték a téveszméket, amiket az ördögök terjesztettek, hogy félrevezessék az embereket. Valójában ezek az emberek akkoriban tisztán látták az ördögök által elkövetett gonoszságot; csak éppen senki sem mert egy szót sem szólni vagy ellenállni. Néhányan még sírtak is beszéd közben, amitől elég szánalmasnak tűntek. De miért nem álltak ellen, amikor az ördögök manipulálták és irányították őket? Miért voltak akkor erőtlenek? Most, hogy a Fennvaló készült elbánni az ördögökkel, megtalálták az erejüket. Mondjátok meg Nekem, ha Isten nem vigyázott volna és nem óvta volna meg ezeket a kis érettségű embereket, akik nem értették az igazságot, és ha nem lett volna Isten oltalmazása, hát nem ártottak volna nekik az ördögök olyan súlyos mértékben, hogy végük lett volna? Nem így van? (De igen.) Látod, az emberek nem annyira félik Istent, de amikor az ördögök és a Sátánok gyötrik az embereket, annyira megijednek, hogy reszketnek és még sírni sem tudnak rendesen – mennyire meg vannak ijedve! Amikor a Fennvaló leleplezte ezt a két ördögöt és elbánt velük, azok az emberek meghallották a hírt és végre felszabadultnak érezték magukat. Abban a pár hónapokban az ördögök irányították őket és a Sátán hatalma alatt éltek, sötétségbe zuhantak, ahol nem volt fény az alagút végén, és a segélykiáltásuk az ürességbe hatolt. Az életük olyan szánalmas volt! Végül ezt a két ördögöt ki lett takarítva, és mindenki felszabadult és boldog volt. Azon tűnődtem: „A Fennvaló ezúttal kitakarította ezt a két ördögöt, így ha ezek az emberek újra gonoszságot cselekvő és az embereket irányító ördögökkel találkoznak, vajon képesek lesznek felismerni őket? Képesek lesznek eltávolítani az ördögöket a tisztségükből anélkül, hogy a Fennvalónak kellene közbelépnie és megoldania az ügyet? Képesek lesznek-e mindannyian közösen leleplezni az ördögöket, összegezve minden gonosz tettüket, majd eltávolítani őket a tisztségükből, és nem hallgatni rájuk, nem hagyni, hogy korlátozzák őket a kötelességeik végzésében, és kirúgni őket a gyülekezetből?” De az érettségük alapján ítélve attól tartok, ezt nem tudják elérni. Bár ezek az emberek őszintén hisznek Istenben, elszántak a szenvedésre, hajlandóak odaadóan végezni a kötelességüket, és hajlandóak az igazságra törekedni, egyszerűen túl gyávák. Amikor csak egyetlen kis ördög is előjött, hogy zavarásokat okozzon, nem számított, milyen idősek voltak, ezek az emberek meghátráltak és féltek, ez az ördög mindannyiukat az irányításuk alá tudta vonni, és nem mertek ellenállni. Ezt látva rádöbbentem, milyen szánalmasak ezek az emberek. Ha Isten nem óvná az embereket, nem törődne velük és nem vigyázna rájuk, ennek az emberi fajnak nem lenne módja a túlélésre. Nézzétek meg ezeket a dolgokat, amik a valós életben történnek: a különféle ördögök viselkedése, céljaik, valamint a cselekvési módszereik és taktikáik alapvetően következetesek és könnyen felismerhetők, mégis, amikor különféle ördögök jönnek elő, hogy bomlasztásokat és zavarásokat okozzanak, és korlátozzák, irányítsák, megkössék és súlyosan bántalmazzák Isten választott népét, kevesen mernek felállni és ellenállni, senki sem kezdeményezi, hogy leleplezze ezeket az ördögöket, eltávolítsa őket a tisztségükből, és kitisztítsa őket a gyülekezetből; csak hagyják, hogy az ördögök irányítsák Isten választott népét, és zavarják és szabotálják a gyülekezet munkáját. Ezek a szánalmas emberek csak tűrnek mindent; a szívükben zaklatottak, és keserű könnyeket sírnak, miközben Istenhez imádkoznak, de nincs megoldásuk; nincsenek bölcs módszereik, és nem használják az igazságot erős fegyverként, hogy ellenálljanak az ördögöknek és harcoljanak ellenük, és hogy elbánjanak velük. Senki sem teszi ezt, és nem is meri megtenni; még ahhoz sincs bátorságuk, hogy harcoljanak az ördögökkel. Bármelyik gyülekezetben, ha gonosz emberek vagy ördögök bukkannak fel, hogy irányítsák az embereket, és bomlasszák és zavarják a gyülekezet munkáját, a legtöbb ember csak tűr. Végül Isten háza az, amely közbelép, hogy elbánjon ezekkel a különféle ördögökkel, véget vetve az idejüknek a gyülekezetben, lehetővé téve, hogy a testvérek oltlomban részesüljenek, hogy normálisan éljék a gyülekezeti életet, normálisan egyék és igyák Isten szavait, és normálisan végezzék a kötelességeiket, valamint lehetővé téve, hogy a gyülekezeti munka rendezetten haladjon. Ezeket az éretlen, tudatlan és gyenge embereket teljes mértékben az óvja meg attól, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok félrevezessék és súlyosan bántalmazzák őket, hogy Isten embereket küld ki, Isten háza pedig személyesen rendezi el és irányítja ennek a konkrét munkának az elvégzését. Milyen szánalmasak ezek a bolond és tudatlan emberek, akik nem értik az igazságot! A tágabb környezetben az egész emberi fajt megrontotta a Sátán; a konkrét életkörnyezetbenaz embereket különféle ördögök zavarják, irányítják és súlyosan bántalmazzák. Néhány ember kis érettségű és sekélyes alappal rendelkezik, ezért amikor a gonosz emberek zavarásával találkoznak, nem látnak át ezeken a dolgokon. Mindig azt gondolják, hogy a gonosz embereknek nem kellene létezniük a gyülekezetben, és azt gondolják, hogy nincs szeretet vagy emberi melegség az emberek között. Néhányan még a kötelességeiket sem akarják többé végezni, mondván: „Jobb lenne otthon hinni Istenben. Miért engedik meg, hogy ilyen emberek létezzenek a gyülekezetben?” Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, nem látnak át ezeken a dolgokon. Nem képesek tanulni ezekből az ügyekből; nem tudják, hogy Isten jó szándékai vannak amögött, hogy ilyen dolgokkal találkoznak; nem tudják, kinek az oldalára kellene állniuk, vagy az igazságalapelveket használva megközelíteni ezeket az ügyeket; nem képesek egyesülni az igazi testvérekkel, hogy szembeszálljanak és harcoljanak az ördögökkel. Hát nem arról van szó, hogy kis érettségűek? Hát nem szánalmas ez? (De igen.)

Az ördögtől reinkarnálódott embertípus első, a mindennapi életükben feltáruló jellemzője a megrögzött hazudozás. Kortól, nemtől vagy háttértől függetlenül, függetlenül attól, hogy hány éve hisznek Istenben, amíg valakinek a beszéde mindig hazugságokat tartalmaz, amíg az illető tele van hazugságokkal és megrögzötten hazudozik, akkor egy ördögtől reinkarnálódott; ő nem ember. Az emberek is hazudnak, mert romlott beállítottságaik vannak; a romlott beállítottságokon belüli csalárdság és elvetemültség hazugságra késztetheti az embereket. De az emberi hazudozás mértéke különbözik az ördögtől reinkarnálódott emberek hazudozásának mértékétől. Ha valaki megrögzötten hazudik, ez a tény önmagában elegendő annak bizonyítására, hogy a lényegét tekintve nem ember, hanem ördög. A lelkiismeret hatása miatt az emberek számára teljességgel lehetetlen eljutni a megrögzött hazudozásig. Bár vannak olyan idők is, amikor az emberek hazudnak és csalárdságba bocsátkoznak, a hazudozásuk csak a romlott beállítottság normális feltárulása; bizonyos ügyekkel kapcsolatos alkalmi hazugságokat foglal magában. Bár az emberek és az ördögök hazudozása külsőleg ugyanolyannak tűnhet, a lényegükben van különbség. Amikor az ördögök hazudnak, soha nem éreznek önvádat vagy megbánást. Sőt, meg vannak elégedve magukkal, elégedettek, és sikerélményük van a hazugságokkal kapcsolatban, amiket mondanak, és a megtévesztő cselekedetekkel kapcsolatban, amiket elkövenek Ha egy hazugság sikertelen, fokozzák az erőfeszítéseiket abban, hogy még több hazugságot mondjanak, és még fejlettebb megtévesztő taktikákat alkalmazzanak, hogy még több embert csapjanak be. De miután a normális, romlott beállítottságokkal rendelkező emberek hazudnak, nyugtalan a lelkiismeretük, szemrehányást éreznek, és legszívesebben a föld alá bújnának szégyenükben. Ha becsaptak valakit, kissé zavarban érzik magukat, amikor újra találkoznak vele. Ha arra kérik őket, hogy nyilvánosan ismerjék el, hogy hazudtak, és ígérjék meg, hogy soha többé nem hazudnak, hanem csak az igazat mondják, a jelenlegi érettségük még nem éri el ezt a szintet. Azonban van egy belső tudatosságuk; szégyent, bűntudatot és nyugtalanságot éreznek a hazugságaik miatt; vádolva érzik magukat belül. De ez az ördögtől reinkarnálódott embertípus megrögzötten hazudik. Miután hazudnak, nem éreznek belső vádat és bűntudatot. Miért nem éreznek bűntudatot? Mert ördögök. Bűntudatot érezni az emberek vagy Isten iránt, vádolva érezni magát a szívében – ez egy emberi lény normális tudatossága. Mivel ők ördögök, híján vannak ennek a tudatosságnak. Ezért továbbra is hazudhatnak, sőt, fokozhatják az erőfeszítéseiket; folyamatosan hazudni fognak és soha nem változnak meg. Végül, mikor hagyják abba a hazudozást? Csak a fizikai életük utolsó lélegzetvétele után, amikor már nem tudnak beszélni, szűnik meg a hazudozásuk. De a bennük lévő hazug ördög szelleme reinkarnálódik egy másik emberbe, és az az ember aztán tovább hazudik. Ezért az ördögök hazug természete soha nem változik. Ez a megrögzött hazudozás. Az ördögtől reinkarnálódott emberek bárkit becsapnak és bármilyen hazugságot el tudnak mondani. Bármilyen helyzetben és bármilyen ügyben hazudhatnak, és a hazudozási taktikáik különösen kifinomultak; senki sem látja, hogy hazudnak. Látjátok, amikor a gyakran hazudó emberek hazudnak, az olyan, mintha egy normális ember mondana igazat – nagyon természetesnek tűnik, minden észrevehető hiba nélkül. Azt hiheted, hogy igazat mondanak. Ha igazságnak veszed a hazugságaikat, a szívükben kinevetnek majd téged, azt gondolva: „Bolond, csak vicceltem, te pedig igazságnak vetted? Tényleg teljesen bolondo vagy!” Amikor legközelebb látnak téged, még mindig hazudni fognak és játszadoznak veled, csak hogy lássák, mi a reakciód a hazugság hallatán. Ha újra igazságnak veszed, ők még boldogabbak lesznek, még nagyobb sikerélményük lesz, és még inkább úgy érzik, hogy sikeresek a magatartásukban. Mondjátok meg Nekem, emberek ezek? Van emberi tudatosságuk? Van emberi lelkiismeretük? Nyilvánvalóan nincs. Minél hatékonyabbak a hazugságaik, annál elégedettebbek és boldogabbak belül, annál nagyobb a sikerélményük, és annál rátermettebbnek érzik magukat. Ha egy nap úgy telik el, hogy nem hazudtak, hogy becsapjanak valakit vagy játszadozzanak vele, úgy érzik, a nap kényelmetlen volt és nem volt érdemleges, és találniuk kell egy lehetőséget, hogy becsapjanak embereket. Például, ha egy ördög látja, hogy két embernek jó a kapcsolata és harmonikusan működnek együtt a kötelességeikben, kényelmetlenül érzi magát és azon tűnődik: „Hadd szítsak némi viszályt és indítsak néhány szóbeszédet, hogy ti ketten egymás ellen forduljatok, és még akkor sem tudtok majd kibékülni, ha akartok.” Csupán néhány szóval ez az ördög a zűrzavar hálójába ejti azt a két embert, nekik pedig ezután nézeteltéréseik és vitáik lesznek, és már nem olyan harmonikusak, mint korábban, ami felvidítja ezt az ördögöt, kivételesen boldoggá teszi. A gyülekezetben rejtőző ördögök mindig ilyen dolgokat tesznek. A nem hívő világ ördögei kegyetlenül letartóztatják a testvéreket. Amíg azt mondod, hogy többé nem hiszel Istenben és nem követed Őt, vagy ha panaszkodsz Istenre vagy elárulod Istent, ők boldogok. Bármit megtehetsz – ehetsz, ihatsz, paráználkodhatsz és szerencsejátékot űzhetsz; gyújtogathatsz, gyilkolhatsz és fosztogathatsz; bármilyen bűnt elkövethetsz –, amíg nem hiszel Istenben, ők boldogok. Van-e kapcsolat az ördögök emberek között végzett tettei és a Sátán szellemi birodalomban végzett tettei között? Vannak-e hasonlóságok? Ezek az ördögök különösen gyűlölik azt, aki hisz Istenben és a helyes úton jár. Aki az igazságra törekszik, vagy mindig ragaszkodik ahhoz, hogy az alapelvek szerint cselekedjen, vagy gyakran tesz bizonyságot Isten mellett, vagy odaadóan végzi a kötelességét – amikor ilyen embereket látnak, dühbe gurulnak és ellenségnek tekintik őket. Ez nem irigység, hanem gyűlölet. Hogy elérjék a rombolás célját, az egyik módszerük a hazugság általi megtévesztés, amivel megzavarnak, félrevezetnek és lehúznak téged. Lehet, hogy ez nem hoz nekik hasznot, de miután úgy lehúztak téged, hogy elveszíted a hitetedet Istenben, negatívvá és gyengévé válsz, és elveszíted a hajlandóságot arra, hogy végezd a kötelességedet, vagy már nem vagy képes harmonikusan együttműködni másokkal, akkor elérték a céljukat, boldogok, és az aggodalmaik eltűnnek. Hát nem ezt teszik az ördögök? (De igen.) Az a tény, hogy az ördögök megrögzött hazudozók, minden kétséget kizáróan bizonyos. Vegyük bármely embert – függetlenül a rasszától, a megjelenésétől, attól, hogy magas vagy alacsony, kövér vagy sovány, csúnya vagy jóképű, függetlenül az iskolai végzettségétől vagy a személyiségétől, függetlenül attól, hogy az adottságai nagyok vagy kicsik, hogy vannak-e erősségei, mik az érdeklődési körei és a hobbijai –, csak egyetlen jellemzővel kell rendelkeznie, azzal, hogy megrögzötten tud hazudni és soha nem változik. Ez nem alkalmi hazudozás, sem az, hogy nincs más választása, sem az, hogy egy bizonyos ügyben bölcsességet kell alkalmaznia, hanem inkább az, hogy függetlenül a szükségességtől, függetlenül a helyzettől vagy a háttértől, függetlenül az ügytől, ő ragaszkodik a hazudozáshoz, a koholmányokhoz, a trükközéshez és a kicsinyes manőverekhez. Ha ezzel a jellemzővel rendelkezik, akkor ez a fajta egy hamisítatlan ördög. Egyáltalán ne hidd, hogy jó emberré válhat, és egyáltalán ne hidd el a szájából származó szépen hangzó szavakat. Még ha elszántságot is fejez ki vagy szörnyű fogadalmakat is tesz, ne higgy neki, mert ő egy ördög és nem ember. Még ha az ördögök szörnyű fogadalmakat is tesznek, az csak a helyzet ideiglenes kezelésére szolgál; mindez megtévesztés. Alapvetően képtelenek a felesküdött fogadalmaik szerint cselekedni. Ha hiszel nekik, akkor bolond vagy; nem látsz át az ördögök lényegén. Bármiről tudnak hazudni, tehát a szörnyű esküik is hazugságok. Mert soha nem hiszik, hogy Isten mindent átvizsgál, és nem hiszik, hogy Isten mindenkit a cselekedetei szerint fog megbüntetni – nem hiszik, hogy Isten képes így cselekedni, ezért csak a saját akaratukat követik a cselekedeteikben, hazudozva és megtévesztve, ahogy nekik tetszik; bármire képesek, hogy elérjék a céljaikat. Ez az ördögök egyik jellemzője, és ez a természetlényegük is. Ezt az ügyet most már tisztán látod, igaz? (Igen.)

Az állatokból újjászületett emberek hazudnak is, akárcsak az ördögök, mivel romlott beállítottságaik vannak, amikor azonban szemrehányást tesznek nekik, a szívükben bizonyos mértékig beismerik azt. Bár ezt be tudják ismerni, az állati minőségük miatt nem képesek felfogni az igazságot, ezért soha nem értik pontosan, mit jelent hazudni vagy mit jelent alapelvek szerint cselekedni. Még amikor azt mondják, hogy soha többé nem fognak hazudni, igazat akarnak beszélni, akkor is igen esetlennek és butának tűnnek amikor a gyakorlatba ültetik ezt. Mások nevetségesnek találják a látványt, és ezt kérdik: „Ki gyakorolja így az igazságot? Először látok ilyet – igazán szélesítette a látókörömet!” Olyan ez, mint amikor egy állat feláll és emberhez hasonlóan felegyenesedve jár; nagyon ügyetlennek és furcsának tűnik. Egyes állatokból újjászületett emberek őszinték akarnak lenni és akarnak jó dolgokat tenni, ám nem találnak rá a pontos gyakorlati elvekre. Nagyon abszurd és viccessé válik, amikor gyakorolnak. Mások nevetségesnek találják a látványt, ezek az emberek azonban akkor is úgy vélik, hogy őszinték. Hát nem nevetséges ez? Tegyük fel, hogy ezt mondod nekik: „Ha őszinte ember akarsz lenni, ügyelned kell arra, hogy ne hazudj, ne keress kifogásokat, ne próbáld magad igazolni és oktalanul vitatkozni. Ha ezt megteszed, az elég. Ez az őszinteség. Ha olyasmiket teszel, amik sértik az igazságot és ezáltal vétkezel, megnyílhatsz és felfedheted magad. Csak fogadd el azt, amit valaki mond, és összhangban áll az igazsággal. Ne tégy oktalan és nevetséges dolgokat.” Ők azonban nem értik ezt. Tévednek, amikor ezt a gyakorlatba ültetik. Mit mondanátok, mi a legnagyobb probléma az ilyen típusú emberrel? Az, hogy nem felel meg a normális emberek mércéjének. Vajon van különbség az állatokból újjászületett és az ördögökből újjászületett emberek között? (Igen.) Miben áll a különbség? (Az eltorzult gyakorlásuk nem annak köszönhető, hogy ördögi természettel bíró ördögök, hanem főleg annak, hogy nincs képességük és nem képesek elérni azt a normális gondolkodást és értelmet, aminek az emberekben meg kell lennie.) Így van, a képességük elmarad. A gyenge képességű emberek szubjektíve akarhatják gyakorolni az igazságot, ám az alapelveket nem tudják felfogni; csak előírásokhoz tudják tartani magukat. A gyakorlásuk ezért radikális, ostoba és buta. Az emberek segíteni akarnak nekik, a beállítottságuk azonban olyan, mint egy tüskés sündisznóé, így az embereknek fogalmuk sincs, miként kezdjenek hozzá. Bárhogyan is közlik velük az igazságot, úgy tűnik, hogy képtelenek megérteni vagy felfogni azt. Öt-hat évnyi segítség és támogatás után is csak néhány szót és doktrínát értenek, és még mindig nem tudják gyakorolni az igazságot. Túl gyenge a képességük. Ezek a buta emberek ugyanakkor állandóan visszataszító dolgokat tesznek. Ha nem lényeges vagy tényleges ügyekről van szó, illemből vagy a látszat miatt még mindig rábírhatod magad, hogy beszélj velük. Ha azonban tényleges dolgokra kerül sor, például a kötelességek vagy a munka végzésének megbeszélése, kínos, kellemetlen érzés kerít hatalmába, mivel attól tartasz, hogy valamilyen módon ellen fognak állni vagy tiltakozni fognak, és ez zavarba ejt téged. Ez a fajta ember nem érdemes arra, hogy tényleges ügyeket vitass meg vele. Egyszerűen nem lehet együttműködni vele; a vele való együttműködés túl sok problémával jár, és a tényleges ügyekre is hatással lesz. Folyton elferdített érveket vagy a témához nem tartozó megjegyzéseket hangoztatnak, amit egyszerűen undorító hallgatni. Milyen egyéb eltorzult dolgokat tesz ez a fajta ember? Ha érzéseket táplál egy ellenkező nemű ember iránt és elvetemült vágy él benne, azt hiszi, hogy őszintének kell lennie és hogy meg kell nyílnia ezzel kapcsolatban, nem tarthatja magában, ezért nyilvánosan beszél erről a dologról egy összejövetel során. Az ellenkező nemű illető, aki iránt érzéseket táplál, kínosan és kényelmetlenül érzi magát ennek hallatán, és zavarba jön. Ha megpróbálod leállítani, felzaklatja magát és így szól: „A szívemből szólok és őszinte vagyok. Milyen jogon akadályozol az igazság gyakorlásában? Jogom van hozzá! Végre összeszedtem a bátorságom, hogy beszéljek erről, te pedig korlátozol engem! Még Isten sem korlátoz, te milyen jogon teszed hát? Sőt, Isten lehetőséget ad számomra, hogy őszinte ember legyek; csak ti vagytok azok, akik lenéztek engem és nem engeditek, hogy őszinte legyek. Ha magamban tartom ezt a dolgot és nem mondom ki, az nem a tények eltitkolása vajon? Nem azt jelenti, hogy csalárd ember vagyok? Nem lennék őszinte. Isten vajon akkor is megment engem, ha nem vagyok őszinte ember?” Ahogy látod, mindenki kínosan érzi magát és zavarban van, aki hallja, az illető azonban ragaszkodik ahhoz, hogy belemenjen a részletekbe, és még csak nem is korlátozhatod. Mondjátok meg Nekem, az ember legyen toleráns és türelmes ebben az ügyben, vagy közölje az igazságalapelveket, hogy korlátozza az illetőt? (Közölnünk kell az igazságalapelveket, hogy korlátozzuk őt.) Ha az ember először próbál szeretettel segíteni, arra buzdítva az illetőt, hogy a jövőben ne mondjon olyasmiket, amik nem szolgálják mások épülését, képes lesz vajon megérteni és elfogadni? (Nem.) Akkor az efféle ember hajlamos a torzításra, némiképp ostoba, a józan esze pedig nem igazán van a helyén, ezért az ember csak ahhoz folyamodhat, hogy korlátot szab neki. Mindenkiben van elvetemült vágy, és alkalmanként lehetnek érzései vagy táplálhat bizonyos gondolatokat egy ellenkező nemű illető iránt. Elég, ha ezt önmagában felismeri. Ha rossz irányba tartanak a dolgok, az embernek a jövőben a minimálisra kell szorítania a kapcsolatát az illetővel, vagy kerülnie kell, hogy egyedül maradjon vele. A normális emberi mivoltú emberek bölcs módszereket fognak bevetni és alapelvek szerint fognak viselkedni, amikor efféle ügyekkel foglalkoznak. Tudják, hogy ez a fajta ügy nem kezelhető kizárólag azzal, hogy az őszinteségre vonatkozó gyakorlati alapelveket alkalmazzák, és hogy bizonyos bölcsességet illető alapelveket is be kell vetni. Az állatokból újjászületett emberek azonban nem tudják, miként kezeljék az efféle dolgokat, és ők azt is őszinteségnek tekintik, ha az ember nyilvánosan beszél az ilyesmiről. Nem tudják, ez milyen következményekkel jár. Amikor őszinték próbálnak lenni, csaupán egy előírást és egy formaságot követnek. És mi az eredmény? Bajt hoznak a saját fejükre, az illetőre, aki iránt érzéseket táplálnak, és mindenki másra. Ez az ügy érinti és korlátozza azt, aki iránt érzéseket táplálnak, és az úgy érzi, hogy képtelen szembenézni a helyzettel. Egy kicsit mindenki más is zavarban van a dolog hallatán, és erre gondol: „Ha odafigyelünk, az olyan, mintha vájkálnánk valakinek a magánéletében; az illető azonban akkor is ragaszkodik hozzá, hogy beszéljen, ha nem figyelünk, ugyanis azt hiszi, hogy ez az őszinteség,” Látod, mindenki kényesnek és problémásnak találja ezt az ügyet. Hát nem azt mondanád, hogy ez a fajta ember nagy gondot okoz? Ha közlöd az alapelveket, nem fogadja el, és így szól: „Amikor ti vagytok őszinték és megnyíltok, bármit mondhattok, amikor azonban én mondok valamit, az nincs rendben. Hát nem őszinte vagyok én is? Nekem miért nincs jogom beszélni?” Oda sem figyel arra, amit mások mondanak. Alkalmas az ő ügye arra, hogy nyilvánosan beszéljen róla? Az efféle ember egyszerűen nem képes átlátni ezt és nem érti az őszinteség alapelveit. Végül mindenkivel azt érezteti, hogy elég nehéz kezelni a helyzetet. A hasonló típusú emberek utánozni fogják őt, és ezt mondják: „Nézd, ő még ilyesmiről is tud beszélni. Igazán van benne elhatározás és igazán őszinte!” A tiszta megértéssel rendelkezők ennek hallatán tudják, hogy helytelen a gyakorlata és hogy az eltért. Ha segíteni akarsz neki, egyszerűen nem fogja elfogadni. Mit mond majd? „Nem fogsz tudni segíteni nekem. Nekem más a felfogásom, mint a tiéd. Én egyszerűen így fogok gyakorolni.” Nos, ekkor mit lehet tenni? Tudsz segíteni neki? (Nem.) Ha valóban megpróbálsz segíteni neki, a végén csak rontasz a dolgokon; nemcsak hogy nem fogja elfogadni, hanem vitatkozni fog veled és belekever. Hát nem bajos ez? (De igen.)

Az állatokból újjászületettek a hazugság megnyilvánulásait is tanúsítják, a hazugságukban azonban nem pontosan ugyanaz nyilvánul meg, mint az ördögökből újjászületettek hazugságaiban. A hazugsághoz való hozzáállásuk és a hazugságban bevett módszereik is különbözőek. Amikor az ördögök hazugságai lelepleződnek, még ha nincs más választásuk és külsőleg be is ismerik, hogy hazudtak, akkor is tökéletesen indokoltnak érzik. Azt hiszik, hogy nem nagy ügy. Vagy még ha ki is fejtik az álláspontjukat és mindenki előtt elismerik, hogy rosszul tették, hogy hazudtak, a színfalak mögött továbbra is épp úgy hazudnak és átvernek, a legcsekélyebb változás nélkül. Egyszerűen nem tekintik elvetemült dolognak vagy negatívumnak a hazugságot. Ez a fegyverük a túléléshez – hogy hagyhatnának fel vele? A megrögzött hazudozók ezt hiszik: „Ha az ember ebben az emberi világban élve nem hazudna, ha megnyílna és mindent felfedne mások előtt, és ha mások mindenről tudnának és mindent felfognának, az illető vajon még mindig önmaga lenne? Lenne még bármi értelme az életnek? Lenne még méltósága? Ráadásul, ha az ember mindig mindenről a színtiszta igazságot mondaná, milyen semmitmondó és unalmas lenne az élet! Egyszerűen hazudni kell, akár van rá ok, akár nincs.” Bármilyen szempontból is nézzük, akár szándékosan, akár akaratlanul hazudnak, az természetes megnyilatkozása a természetüknek. Röviden: a megrögzött hazudozás az ördögök feltűnő jellemzője – ez kétségkívül bizonyos. Ha csak ebből a szempontból mérlegeljük, az efféle emberek számára teljességgel lehetetlen az igazság elfogadása és az, hogy őszinte emberek legyenek; egyáltalán nem tudják megtenni. Sőt, megvetést éreznek Isten abbéli követelménye iránt, hogy őszinte emberek legyenek. Akár konkrét dologgal szembesülnek, akár nem, mindig megvetéssel, gúnyolódva, ellenszenvvel és utálattal állnak Isten abbéli követelményéhez, hogy az emberek legyenek őszinték. Megvetéssel tekintenek Isten abbéli követelményére és arra a magatartásbéli alapelvre, miszerint őszinte embernek kell lenni. Szívük mélyéből idegenkednek az igazságtól és nem fogadják el azt; sőt nyíltan ellenkeznek azzal és megtagadják azt, hogy őszinte emberek legyenek.

A megrögzött hazudozás nagyon nyilvánvaló jellemvonás azokban, akik ördögökből születtek újjá. Amíg szoros kapcsolatban állsz velük, amíg kölcsönhatásban állsz, kommunikálsz és társulsz velük a munkában vagy az életben, apránként lelepleződik a megrögzött hazudozásuk e jellemvonása és valódi arca. Ezért aztán az efféle embert nagyon könnyű felismerni. Nem kell azt nézned, hogy miként gondolkodik más emberekről, eseményekről és dolgokról, illetve miként tekint rájuk. Amennyiben rájössz, hogy az illető megrögzött hazudozó, akkor már csak ennek az egy szempontnak az alapján százszázalékos bizonyossággal megmondhatod, hogy ördög, nem ember. Egyesek ezt kérdezik: „Van legalább egyetlen százalék esélye annak, hogy egy megrögzötten hazudozó ember nem ördög és még mindig van reménye az üdvösség elérésére?” Elmondom nektek, hogy semmi esélye sincs. Bárki, aki megrögzötten hazudozik, száz százalék, hogy ördög, egyetlen százaléknyi esélye sincs, hogy máshogy legyen. Megértettétek? Egyesek ezt kérdik: „Lehetséges, hogy vannak, akik azért hazudoznak megrögzötten, mert túlságosan mélyen megrontották őket, túlságosan súlyos hatással voltak rájuk a társadalom gonosz irányzatai, és eltemették az emberi mivoltukhoz tartozó lelkiismeretet és józan észt, vagy teljesen elemésztették őket az ördögök, és ezért hazudoznak megrögzötten? Ha a lelkiismeretük képes fokozatosan felébredni és a józan eszük fokozatosan visszatér, miután a testvérek egy ideig segítik és támogatják, valamint miután Isten szavai öntözik és táplálják őket, nem fognak vajon megváltozni és felhagyni a megrögzött hazudozással?” Elmondom neked, hogy nincs ilyen lehetőség, még egy a tízmillióhoz esélye sincs. Ezért mindenki, aki megrögzötten hazudozik, ördög és egyáltalán nem ember, a legcsekélyebb normális emberi mivoltnak is híján van. Megértettétek? (Megértettük.) Ez bizonyos; nincsenek kivételek és nincsenek különleges körülmények. Tisztán kell látnotok ebben az ügyben. Esetleg láttok valakit, aki egy dolog kezelése során mond valami valótlant – valami hazugsághoz hasonlatos dolgot – a nem hívőknek azért, hogy védelmezze Isten házának érdekeit és megóvja a testvéreket. Ezután kétségeid támadnak a dologgal kapcsolatban, és erre gondolsz: „Korábban azt hittem, olyan ember, aki az igazságra törekszik, akkor hogyan hazudhatott egy ilyen lényeges kérdésben? Ördög vajon, ha erről a lényeges kérdésről képes hazudni? Vajon csak színleli az igazságra való törekvést?” Helytálló ez a fajta értelmezés? (Nem.) Mi a baj vele? Hogyan kellene helyesen szemlélni ezt az ügyet? (Az illető nem ismerte fel a szóban forgó személy tettei mögötti szándékot, illetve az elért hatást. Ha valaki valami valótlant mond, ám azért teszi, hogy pozitív hatást érjen el – hogy védelmezze Isten házának érdekeit és megóvja a testvéreket –, az nem hazugság; az egyfajta bölcsesség. Az illető nem ismerte fel a különbséget a hazugság és a bölcsesség gyakorlása között.) Tisztán kell látnod a hazugság természetét. Nézd meg, milyen alapelven alapszik a hazugság, és milyen célt hivatott elérni. Ha valaki egy pozitív hatás elérése és az alapelvek fenntartása miatt mond valami valótlant, az nem hazugság – az bölcsesség. Emellett figyeld meg, hogy olyan ember-e az illető, aki megrögzötten hazudozik a mindennapi életben. Ha csak egy esetben hazudott, nem tudod eldönteni, hogy hazug ember vagy megrögzötten hazudozik, nem igaz? (Igaz.) Ha egy lényeges kérdésben azért mondott valótlanságot, hogy védelmezze Isten házának érdekeit, te pedig megrögzött hazudozónak írod le, az torzítás. Nem áll összhangban az alapelvekkel az, ha így jellemzünk és szemlélünk embereket. Ha egy alkalommal hazudott, hogy megóvja a hírnevét és a tekintélyét, ám a legtöbb dologban általában nem hazudik, ha pedig mégis hazudik, utólag képes helyesbíteni, akkor erre az emberre sem lehet azt mondani, hogy megrögzötten hazudozik. Csak az ördögökből újjászületettek hazudoznak megrögzötten. Egyesek ezt mondják: „Azt mondod, megrögzötten hazudoznak, de néha igazat is mondanak. Például vettek valamit, és amikor valaki megkérdezte az árát, őszintén megmondták; erről nem hazudtak. Hogy mondhatod, hogy megrögzötten hazudoznak?” Ha a magánélet, az érdekek, a státusz és a presztízs nem érintett, nem szükséges hazudniuk. A hazudozás számukra is fárasztó, ezért magukat kímélendő, jelentéktelen dolgokról nem hazudnak. Az azonban, hogy egy alkalommal nem hazudnak vagy jelentéktelen dolgokról nem hazudnak, nem jelenti azt, hogy nem hazudoznak megrögzötten. Csak azt kell megfigyelned, hogy hazudnak-e a másokkal való beszélgetés, jelentős események leírása vagy elmesélése során olyankor, amikor a saját érdekeik, hírnevük és nyereségük, státuszuk, kilátásaik vagy felelősségeik érintettek vagy amikor a saját nézőpontjaik érintettek. Figyeld meg, hogy ilyen helyzetben mennyi valótlanság, mennyi igazság és mennyi hitelesség van a szavaikban. Ha a szavaikban túl sok a valótlanság, és gyakorlatilag fehéret csinálnak a feketéből, légből kapott dolgokat költenek, másokra hárítják a felelősséget; az általuk tett rossz dolgokat másoknak tulajdonítják, a mások által tett jó dolgokat pedig a saját érdemüknek tekintik; ha hibáztak egy ügyben és felelősséget kellene vállalniuk, ám kibúvót találtak teljességgel lerázva magukról a felelősséget és másokra hárítva azt; ha nem végezték jól a munkájukat vagy nem fizettek árat, illetve nem tettek eleget a felelősségüknek, vagy azért nem csinálták meg, mert veszélytől tartottak és hazudtak, egy viszonylag észszerű kifogást találva arra, hogy miért titkolták el az igazságot és arra, hogy miért mentesítették magukat a felelősség alól – ezek vajon nem hazugságok? (De igen.) Ezek mind hazugságok. Ez megrögzött hazudozás. Nevezetesen, amikor a dolgokban szerepet játszanak a személyes érdekeik, felelősségeik, presztízsük, státuszuk és más hasonlók, mindegyiket illetően hazudnak. Például valaki vett egy széket egy vendéglátó családnak, ami hetven jüanba került. Miután visszatérve beszámolt a költségről, erre gondolt: „Elég fárasztó volt ez az út, és nem futkorászhattam csak úgy ingyen. Valahogy szereznem kell harminc jüant. Ez a harminc jár a fáradozásért, az ügyintézésért.” Ezért aztán azt mondta, hogy a szék száz jüanba került. Látjátok, hazudott, nem igaz? Miért hazudott? (Akart egy kis hasznot.) Akart szerezni egy kis nyereséget. Tegyük fel, hogy együtt végez kötelességet a testvérekkel, és látván, hogy két ember jól kijön egymással, erre gondol: „Velem senki sem barátkozik, mindenki lenéz engem és senki sincs jóban velem. Hadd kavarjam csak meg a dolgokat kettőtök között, és hadd keltsek egy kis viszályt a kapcsolatotokban.” Ezért aztán az egyik embernek ezt mondja: „X.Y. azt mondta, hogy azt hiszed, hogy igen művelt vagy, ha pedig ilyen művelt vagy, akkor hogyhogy nem tudsz cikkeket írni?” Aztán odamegy a másik emberhez és így szól: „X.Y. azt mondta, hogy bár magas vagy, az alakod nem arányos, és a felső- és az alsó tested nem aránylik egymáshoz.” Ezzel a pár szóval viszályt szít a két ember között. Amikor azok ketten újra találkoznak, a megosztó szavakra emlékezve ellenszenvvel néznek egymásra és kínosan érzik magukat. Milyen hasznot húzott a felbujtó? Látszólag úgy tűnik, hogy semmi haszna nem származott, de belül jól érzi magát és többé nem féltékeny, attól, hogy látja, amint a két ember távolodik egymástól és romlik a kapcsolatuk. Aztán azt hiszi, hogy előnyre tett szert. Ezért még ebben a dologban is hazudik. Valaki ezt mondhatja: „Hát nem másoknak való ártás ez saját haszon nélkül? Ha az a két ember beszél egymással, nem fogják tudni vajon, hogy te szítottad fel a dolgokat kettejük között? Nem csapást hoztál-e a fejedre?” Érdekli ez őt? Nem érdekli. Amíg a két ember el van választva, többé nem érez féltékenységet és azt hiszi, hogy előnyre tett szert. Hát nem olyasmi ez, amit ördögök tesznek? (De igen.) Az ördögök épp így viselkednek.

Az ördögökből újjászületettek igazat mondhatnak hétköznapi, jelentéktelen dolgokról, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs hazug természetük. Minden ügyben – legyen az jelentős vagy jelentéktelen –, amennyiben úgy hiszik, hogy szerepet játszik az imázsuk, amennyiben kényelmetlenül érzik magukat vagy némi előnyre akarnak szert tenni, illetve el akarnak érni valamilyen célt – amennyiben van bennük szándék és cselekedni akarnak – biztosan úgy fogják megközelíteni a dolgot, hogy hazugság segítségével érjék el azt. Ez megrögzött hazudozás. Talán nem hazudnak, amikor ételről, ruháról vagy szállásról van szó; általában nem fáradnak azzal, hogy jelentéktelen dolgok miatt szellemi energiát fektessenek a hazugságba. Továbbá az ő szemükben egyes emberek egyszerűen nincsenek velük egy szinten, azzal sem törődnek, hogy tudomást vegyenek róluk, és semmilyen elégedettséggel nem tölti el őket az, ha játszadoznak velük vagy manipulálják őket, ezért nem érdekli őket, hogy bármilyen módon fellépjenek ellenük. Ha fellépnek valaki ellen, annak olyannak kell lennie, akit a saját szintjükön állónak tartanak, olyannak, akivel játszmázhatnak, aki a riválisuk – csak ekkor vesznek tudomást az illetőről. Ez az ördögök másik jellemzője. Ha hétköznapi ember vagy, azt hiszik, hogy híján vagy az intelligenciának, hogy nem vagy alkalmas vagy érdemes arra, hogy játszmázz velük, ezt pedig nem találják érdekesnek, ezért semmibe vesznek. Az ördögök válogatósak abban, hogy kivel játszanak. Amikor melletted élnek, talán soha nem látod hazudni őket, vagy soha nem veszed észre, hogy szándékosan hazudnának bármiről, ám mivel ördögök, biztosan hazudni fognak; ez az ördögök veleszületett természete. Ha neked nem hazudnak, az azért lehet, mert nem tartanak érdemesnek rá. Ezt gondolják: „Pfff! Arra sem veszem a fáradságot, hogy hazudjak neked, mégis attól tartasz, hogy játszadozni fogok veled. Ki vagy te? Azt hiszed, hogy vagy valaki?” Egyszerűen nem vesznek figyelembe téged; elfelejtenek hazudni neked, még arra sem veszik a fáradságot, hogy hozzád szóljanak. Olyan ez, mint amikor egy zavaros fejű embert kérdezel a valakivel való kapcsolatáról, és ezt mondja: „Nem vagyok az ő szintjén. Jobb képességű nálam, értelmes ember. Én egy alantas személy vagyok, nem oly nemes, mint ő. Nem akar közösködni velem.” Még a zavaros fejű emberek is így éreznek. Most nézzük meg azokat, akikkel az ördögök szeretnek játszadozni, akikkel szeretnek küzdeni, akiket szeretnek félrevezetni, kihasználni és manipulálni. Nincsenek-e nekik is mércéik és egy bizonyos körük? (De igen.) Amikor kiválasztanak egy embercsoportot, azoknak az embereknek olyanoknak kell lenniük, akik hozzájuk hasonlóan részt vesznek elmejátékokban és trükköznek. Csak akkor boldogok és találják azt szórakoztatónak, valamint akkor töltik el némi elégedettséggel őket a játszmáik, ha ilyen emberekkel érintkeznek. Ezért amikor azokról van szó, akik ördögökből születtek újjá, az embernek át kell látnia a jellemzőiket és a megrögzött hazudozásban álló lényegüket. Csak mert még nem hazudtak neked, az nem jelenti azt, hogy nem hazudnak, és nem jelenti azt, hogy nincs hazug természetük. Ha nem kerültek szoros kapcsolatba veled és még csak nem is vesznek tudomást rólad, és csak egyszerűen úgy gondolják, hogy egy hétköznapi hívő vagy, hogy nem vagy magasan képzett személy – csak egy háztartásbeli vagy egy gazda – és egyáltalán nem törődnek veled, akkor azt fogják gondolni, hogy lealacsonyodnának, ha neked hazudnának, hogy az azt jelentené, hogy pazarolják az agysejtjeiket, és még arra sem veszik a fáradságot, hogy hazudjanak neked. Nos, akkor hogyan láthatsz át egy effajta emberen? Mivel ördögök, akik megrögzötten hazudoznak, a természetük más alkalmas helyzetekben fel fog tárulni, még ha ebben nem is mutatkozik meg. Csak az, hogy még nem hazudtak neked, nem jelenti azt, hogy nem fognak hazudni. Amennyiben ördögi a lényegük, biztosan le fog lepleződni a hazug természetük; nem maradhat rejtve. Akár jól rejtegetik, akár sem, függetlenül attól, hogy mennyire lepleződik le, amennyiben hazug természetük van és gyakran hazudnak, akkor ördögök; egyáltalán nem emberek. Igaz emberek nem hazudnak gyakran, vagyis az emberekből újjászületettek nem hazudnak gyakran. Miért mondom azt, hogy nem hazudnak gyakran? Azért, mert amint hazudnak, a lelkiismeretük szemrehányást tesz és vádolja őket. Ha hazudnak egy nagyot, aminek következményei lesznek, egész életükben undorodni fognak önmaguktól; a szívükben irtózni fognak a hazugságtól, és nem fognak felesleges dolgokról hazudni. Ezért egyre kevesebbet hazudnak majd. Mivel a lelkiismeretük szemrehányást tesz nekik, fékezni fogják magukat, hogy kevesebb hasonló rosszat kövessenek el, és végül odáig jutnak, hogy egyáltalán nem követik el. Ez olyasmi, amit emberek tudnak elérni, ördögök azonban nem tudják elérni ezt. Ők nem éreznek szemrehányást a hazugságot követően, ezért amikor hazudni akarnak, nincsenek korlátok; semmi sem fékezheti meg őket – semmilyen környezet nem tudja megfékezni őket, sem semmilyen ranggal vagy státusszal rendelkező ember, és persze az igazságnak sincs semmilyen fékező ereje velük szemben. Az őket leleplezők sem tudják megfékezni őket, az igazságról nem is beszélve, ami számukra csupán papírra írt szöveg, csak doktrínák és előírások, és egyáltalán nem tudja fékezni őket. Korlátok nélkül természetes megnyilatkozásuk a hazudozás; bárhol, bármikor képesek szükség szerint különféle hazugságokat szólni. Ez a természetük; soha nem fog megváltozni. Akkor hogyan lehet átlátni a természetükön? Nézzétek meg azt, hogy miként értékelik őket a körülöttük lévő emberek. Ha az őket ismerő emberek ezt mondják: „Ez a fickó megrögzötten hazudozik, minden hazugság, ami kijön a száján, hazudik anélkül, hogy elpirulna vagy a szíve kihagyna és bármiről képes hazudni; senki sem meri elhinni egy szavát sem”, akkor megállapítható, hogy az illető ördög, nem ember. Most, hogy ennyi mindent elmondtam, átlátjátok a megrögzött hazudozás e jellemvonását azokban, akik ördögökből születtek újjá, és megerősítitek a meglétét bennük? Ez a szabály, ez a következtetés – „azok, akik megrögzötten hazudoznak, ördögökkel egyenlők” – mindenkor változatlan marad. Megértettétek? (Megértettük.)

Világosan beszéltünk az ördögökből újjászületettek első jellemzőjéről, a megrögzött hazudozásról? (Igen, ez világos.) Ezt a tartalmat könnyű kell legyen elfogadni és megérteni. Miért? Azért, mert gyakran találkoztok efféle emberrel a mindennapi életetekben; csak arról van szó, hogy korábban a romlottság normális megnyilatkozásainak tekintettétek abbéli megnyilvánulásaikat, hogy hazudnak. Most a beszélgetésen keresztül megtudtátok, hogy miért nem változik meg soha a hazug természetük és a hazug megnyilvánulásaik – kiderült, hogy az attribútumuk határozza meg, ezért ez a fajta ember nem tud változni. Mi a teendő, amikor a jövőben ilyen emberekkel találkoztok? (Az ilyen emberekkel nem kell beszélgetni, illetve nem kell segíteni nekik. Ha felügyelők, el kell bocsátani őket. Ha már mutatták gonosz tettek megnyilvánulásait, és elkezdték akadályozni és zavarni a gyülekezet munkáját, akkor szükség szerint el kell takarítani őket, és nem szabad engedni, hogy akár egy nappal tovább is a gyülekezetben maradjanak.) Az ördögök megrögzötten hazudoznak; bizonyos, hogy nem tudnak változni, Ugyanakkor van egy olyan típusú ördög, akinek bizonyos területen vannak adottságai vagy erősségei. Ha hajlandó szolgálatot végezni, használható szolgálatra. Isten mindent felhasznál, hogy szolgálatot végezzen az Ő munkájában; a nagy vörös sárkány egy ilyen szolgáló és ellenpont. Az embernek kell legyen bölcsessége ahhoz, hogy Isten házában munkálkodjon; ez is egy alapelv. Ha az ördögökből újjászületettek hajlandóak szolgálatot végezni, illetve alkalmasak rá, használjátok őket szolgálatra. Ha még szolgálatot sem képesek végezni, vagy a szolgálatuk többet árt, mint használ és túl sok kárt okoz, és Isten háza semmilyen pozitív hatást nem tapasztal abból, hogy őket használja, hanem aggódnia kell miattuk, akkor nem alkalmasak arra, hogy szolgálatot végezzenek, így vissza kell vonni a szolgálattevésre való alkalmasságukat. Helyénvaló így tenni? (Igen, ez elvszerű cselekedet.) Az alapelvek szerint kell bánni velük. A felismerés egy dolog, amikor azonban arról van szó, hogy miként kell bánni velük, lennie kell benned bölcsességnek és lenniük kell alapelveidnek, és cselekedj az adott helyzet alapján. Azért beszélgetünk ezekről a dolgokról, hogy tisztánlátást szerezzetek, hogy világosan tudjátok, hogy mi a különböző típusú emberek lényege, és egy ember lényegén keresztül állapítsátok meg, hogy el tudja-e fogadni az igazságot és el tudja-e érni az üdvösséget. Ez azonban nem azt szolgálja, hogy egy univerzális megközelítést alkalmazzatok, és mindazokkal, akiket ördögként jellemeztek, úgy bánjatok, hogy kitakarítjátok őket. Inkább arról van szó, hogy rávegyen, hogy hatékonyan használjátok fel az ördögöket szolgálatra Isten háza munkájának alapelvei és igényei szerint. Tegyük fel, hogy egyes ördögök ezt mondják: „Látván, hogy ördög vagyok, szolgálatra akartok használni engem. Ha nem érhetem el az üdvösséget, nem fogok szolgálatot végezni!” Mi a teendő ebben a helyzetben? (Ha nem hajlandó szolgálatot végezni, engedjétek el őket.) Ha még csak szolgálatot sem akarnak végezni, akkor hadd távozzanak gyorsan. Egyes ördögök ezt mondják: „Szolgálatra akartok használni engem? Kizárt dolog! Nem fogok szolgálatot végezni neked! Nem teszek semmi rosszat, egyszerűen elleszek Isten házában. Amikor ideje dolgozni, egyszerűen felületes leszek, ímmel-ámmal cselekszem; nem fogom lelkiismeretesen megcsinálni neked!” Mi a teendő, amikor ilyen emberekre derül fény? (El kell takarítani őket.) Ha egyszer nyilvánvalóan azonosítanak egy ördögöt, gyorsan takarítsátok el; ne tanúsítsatok irgalmat. Ha vannak olyan ördögök, akik jól viselkednek, és tudják, hogy megrögzötten hazudoznak és ördögök, és hogy nem lehetnek őszinte emberek és nem érhetik el az üdvösséget, mivel a természetük ezt diktálja, ám miután oly sok éven át hallgatták az igazságot, ők is követni akarják Istent és végül áldásokat akarnak nyerni, valamint megtesznek bármit, amire Isten háza kéri őket – ha ezek az emberek nem okoznak zavarásokat és van számukra megfelelő munka, lehetőséget kaphatnak a szolgálattevésre. Amikor a Teremtő adta kötelességről van szó, függetlenül annak a kategóriának az attribútumától, amelybe tartoznak, az összes teremtett lény kezelje azt a saját kötelességeként; ez olyasmi, ami alól nem lehet kibújni. Még ha valaki egy ördög és egy Sátán is, ha készségesen szolgálatot tesz Istennek, Isten nem fog igazságtalanul bánni vele; ez Isten alapelve arra vonatkozóan, ahogyan minden teremtett lénnyel bánik. Ha teremtett lénynek tartod magad, és az attribútumodtól függetlenül hajlandó vagy imádni a Teremtőt, hajlandó vagy megadni magad a Teremtő uralma alatt és teljesíteni a teremtett lényi kötelességedet, és akkor is hajlandó vagy szolgálatot végezni, ha végül nem lesz számodra jó kimenetel vagy rendeltetési hely, az is megengedhető. Isten ezt nem utasítja el; Isten megadja a lehetőséget az embereknek a szolgálattevésre. A dolog csak attól függ, hogy az emberek miként közelítik meg ezt a kérdést. Egyesek ezt mondják: „Mivel a veleszületett attribútumom nem jó, és függetlenül attól, hogy milyen kötelességet végzek, nincs remény arra, hogy elérjem az üdvösséget, többé nem végzek kötelességet, nem fogok szolgálatot tenni! Fel akartok használni a szolgálatra, és végül ti áldásokat nyertek majd és beléptek a menny királyságába, nekem pedig nem jut semmi ebből, ezért nem fogok hinni többé!” Tökéletes. Ha az ördögök távozni akarnak, hadd távozzanak. Ha nem távoznak, teljesen összhangban áll az alapelvekkel az, ha kitakarítják őket. Egyes ördögök így szólnak: „Nem tagadhatom, hogy megrögzötten hazudozom, mindenkinek hazudok, még Istennek is. De nem számít, ha Isten háza szolgálatot végeztet velem, vagy ha azt akarja, hogy ellenpontként viselkedjek – bárhogyan is bánnak velem, még ha nem is kezelnek emberként, nem panaszkodom. A ténnyel, miszerint ördög vagyok, nincs mit tenni, nem igaz? Hajlandó vagyok megtenni, bármilyen szolgálat végzésére kérnek is, bármilyen erőfeszítést kell is tennem.” Az ilyen embereket el kell fogadni? (Igen.) Elvileg ők is elfogadhatók. Amíg egy halvány reménysugár van az üdvösségükre, el kell fogadni őket. Függetlenül attól, hogy beismerik-e, hogy ördögök, legalább van némi önismeretük, hajlandóak szolgálatot végezni és van bennük egy kevés alávetettség; ez elegendő ahhoz, hogy megfeleljenek az elfogadás feltételeinek. Ami azt illeti, hogy képesek-e megfelelő színvonalon végezni a kötelességüket, majd kiderül, nem igaz? (De igen.) Röviden: bármilyen típusú is valaki, még ha fel is ismerték az attribútumát, az embernek akkor is az alapelvek szerint kell viselkednie abban, ahogyan vele bánik. Persze nem csak egy alapelv van itt – nem arról van szó, hogy az összes ördögöt el kell utasítani és ki kell takarítani, hogy az összes ördögöt a pokolra kell vetni; nem ez az egyedüli alapelv. Isten minden dolog felett szuverenitást gyakorol, és mindent felhasznál, hogy szolgálatot tegyen. Hogy mely dolgok tudnak szolgálatot végezni, melyek milyen szolgálatot végeznek és miként végeznek szolgálatot, melyik szakaszban végeznek szolgálatot, mennyi ideig végeznek szolgálatot, mennyi szolgálatot végeznek, milyen körülmények között nem használatosak többé, és milyen körülmények között használhatók tovább – mindezekre vonatkozóan vannak alapelvek, és az egészben benne van Isten bölcsessége. Az emberek nem közelíthetnek hevesen ehhez a kérdéshez; az alapelveket kell keresniük. Ha mindenki úgy véli, hogy helytálló egy bizonyos módon cselekedni és az megfelel az alapelveknek, akkor cselekedjetek úgy; cselekedjetek úgy, ahogyan kell. Az alapelvek megszegése, vakon és alaptalanul, pillanatnyi dühre alapozva bánni egy emberrel az igazsághoz és Isten szavaihoz való nem komoly hozzáállás; szigorúan szólva, ez is az istenfélő szív hiányának megnyilvánulása, úgyhogy semmiképp se cselekedjetek így. Lényegében ez az, amit az ördögökből újjászületettek első jellemzőjéről – a megrögzött hazudozásról közölni kell; minden szempontból világosan elmagyaráztuk az alapelveket.

Az állatokból újjászületettek második jellemzője a „deviancia”. Mivel ez egy jellemvonás, nem átmeneti megnyilvánulás, hanem olyasmi, ami gyakran feltárul a természetükből, és képes teljességgel kifejezni a gondolataikat és nézeteiket, valamint a beállítottságaikat és a lényegüket. Nos, melyek a „deviáns” jellemvonás konkrét megnyilvánulásai azokban, akik ördögök? Mi a deviancia? Melyik szóval párosítják gyakran a devianciát? (Az elvetemültséggel.) Mi mással? (A deviáns természettel.) Deviáns természet, elvetemült vágy. Mely más megnyilvánulások deviánsak? Fondorlatosság és abnormalitás, igaz? (Igen.) Mi más a fondorlatosság és az abnormalitás mellett? (Emellett rendkívül számító mivolt és kiismerhetetlenség, egy tapasztalt mesterkedő, aki a kifürkészhetetlenség érzetét kelti.) Ezek alapvetően mind benne vannak. Fondorlatosság, alattomosság, ravaszság, számító mivolt és kiismerhetetlenség, valamint tapasztalt mesterkedő – ezek mind a deviancia konkrét megnyilvánulásai és jellemzői, Nos, mely dolgokban tanúsítják az ördögök ezeket a jellemzőket? Lényegében azon kívül, amire az emberek gondolnak – a beállítottsággal kapcsolatos vagy a magaviselet és a dolgok kezelésének módjaiban megnyilvánuló fondorlatosság, alattomosság, ravaszság és a többi – mi a deviancia egy másik fajtája? Az emberek elvetemült vágya; ezt a fajta devianciát bujaságnak nevezzük. Mivel a „deviancia” szót használtuk, nem a hús-vér test normális fiziológiai szükségleteiről és reakcióiról beszélünk, hanem bujaságról – ezt is devianciának hívjuk. Az imént említett fondorlatosság, alattomosság és a többi a beállítottsággal kapcsolatos; a bujaság a hús-vér testtel kapcsolatos deviancia. Nem igen találó a „bujaság” szó? (De az.) Íme egy fogalom, ami még találóbb – szexuális provokatívság. A nem hívők gyakran mondják, hogy valaki titokban buja, egy szajha; ezek a kifejezések mind az elvetemült vágy aspektusára utalnak. Van még más a bujaságon és szexuális provokatívságon kívül? (A hitványság ilyen?) A hitványság nem, a hitványság más, mint a bujaság. A hitványság az ember méltóságára és tisztességére vonatkozik, míg a bujaság és a szexuális provokatívság főként az ember interperszonális magatartását illető kérdésekkel kapcsolatos. Az imént a deviancia két aspektusáról beszéltünk: az egyik a beállítottsággal, a másik a testi vággyal kapcsolatos. Van még egy aspektus, nevezetesen az, hogy ez a fajta ember gyakran hall hangokat és tapasztal más érzékszervi hallucinációkat – mindig van valamilyen abnormális megnyilvánulása. Gyakran mondja például a következőt: „Isten felfedte nekem, hogy ma reggel hat órakor keletre kell mennem; az evangélium egy ottani lehetséges befogadója akar találkozni velem.” „Múlt éjjel volt egy álmom; talán két testvér jön ma hozzám.” Gyakran hall hangokat és vannak más érzékszervi hallucinációi, folyton szokatlan álmokhoz, látomásokhoz vagy hirtelen bevillanó szavakhoz hasonló jelenségekre alapozva éli az életét, és amikor valami szokatlan dolog történik, abnormálisan viselkedik – különösen szélsőséges. Néha hajnali három-négy órakor felkel, hogy imádkozzon és olvassa Isten szavait; időnként éjszaka, amikor mindenki más pihen, fél éjjel ébren marad, kitartva amellett, hogy Isten szavait olvassa vagy énekeket tanuljon. Amikor mások esznek vagy dolgoznak, ő alszik, és akkor válik energikussá, amikor mások pihennek; folyton abnormális, folyton más, mint a normális emberek. Ez is a deviancia megnyilvánulásának tekinthető? (Igen.) Van egy megfelelő szó, amely leírja ezt az abnormalitást? Tegyük fel, hogy valaki kívülről normálisnak tűnik, ám folyton rendkívül eltorzult és szélsőséges módon tesz és ért dolgokat; akárhogy is beszélsz vele, nem képes megérteni. Időnként hangokat hall és más érzékszervi hallucinációkat tapasztal; máskor, bár nincs tiszta hang vagy nyilatkozat, furcsa gondolatai vannak belül, amelyek megmondják neki, hogy tegye ezt vagy azt. Ám bármit is tesz, annak semmi köze az igazsághoz, és még az előírások betartásával sem ér fel. Nem jut eszetekbe egy megfelelő szó, amely jellemezné ezt a fajta embert, ugye? (Nem.) Szerintetek a „bizarr” szó megfelelő? A külsődleges viselkedése különösképp furcsának és abnormálisnak tűnik, és folyton ingadozó és izgága. Ha azonban elítéled őt, nem tudsz rámutatni semmilyen lényeges problémájára, ha pedig jó embernek tekinted, akkor is némileg különcnek tűnik – sehogy sem tudsz átlátni rajta. Ha csak alkalmanként hallod beszélni, úgy tűnik, hogy rendben van, ha azonban titokban megfigyeled, rá fogsz jönni, hogy a cselekedetei nagyon különcök, nagyon abnormálisak. Ez nem jó jel; nem lehet megmondani, mire képes. Később kiderül, hogy imádkozás közben nyelveken tud szólni; általában folyamatosan magában is beszél, mintha csevegne valakivel, sőt közben még nevet is, ami meglehetősen hátborzongató látvány. Ez is a deviancia megnyilvánulása. Egyelőre használjuk a „bizarr” szót ennek az aspektusnak a leírására. Röviden, összefoglaltuk a deviancia megnyilvánulásait azokban, akik ördögök. Összesen három aspektus van: az egyik az elvetemült testi vágy; egy az, hogy valakinek folyton abnormális megnyilvánulásai vannak és különösképp bizarr; a harmadik aspektus pedig a beállítottsággal kapcsolatos – az, hogy valaki nagyon fondorlatos. A fondorlatosság azt jelenti, hogy az efféle ember egy bizonyos mértékig álnok és ravasz, a hétköznapi emberek számára kifürkészhetetlen. Amikor az emberek ilyen illetővel kerülnek kapcsolatba, gyakran aggódnak, szoronganak és félnek; gyakran tartanak attól, hogy a végén eladja őket, ők pedig továbbra is segítenek neki a visszajáró számlálásában – tartanak tőle, hogy a csapdájába esnek. Az ilyen ember különösképp alattomos és ravasz. Lehet, hogy a szemedbe nagyon udvarias és kifinomult módon beszél, a hátad mögött azonban régóta mesterkedik és küzd ellened, anélkül, hogy tudnál róla. Amikor erre rájössz, kiver a hideg veríték, és erre gondolsz: „Szerencsére Isten megóvott engem! Ha nem hinnék Istenben, ártott volna nekem; akár az életemet veszthettem volna!” Ez az efféle ördög elvetemültsége. Miért mondom, hogy az ilyen emberek deviánsok? A külső megjelenésükből valóban nem könnyű megmondani; abból kell kiindulni, amit tenni terveznek, és azokból a szavakból, amelyeket nap mint nap felfednek – ez elegendő ahhoz, hogy világosan lásd az efféle ember deviáns lényegét és természetét.

Mire gondolnak nap mint nap az ördögökből újjászületettek? Tegyük fel például, hogy egy nővért vezetővé léptetnek elő. Ők azután így töprengenek: „Ezt a lányt ilyen fiatalon vezetővé léptették elő. Miben jobb ő nálam? Korábban lenéztem őt, soha nem hízelegtem neki és nem alakítottam ki jó kapcsolatot vele. Most vezető, a közvetlen felettesem, ezért körül kell udvarolnom. Látnom kell, hogy szüksége van-e segítségre a mindennapi életében, akár anyagi, akár lelki téren. Ha ezt nem veszi be, ha nem tudom megnyerni, akkor más finom módszerekhez fogok folyamodni – kedves szavakat, alázatos szavakat, behízelgő szavakat fogok mondani előtte. Először is látnom kell, hogy mely megközelítés működik nála. A hízelgést vagy a gonosz emberek zsivány taktikáit veszi be? Az ételt vagy a szórakozást kedveli? Kedveli a ruhákat vagy az ékszereket? Mit kedvel? Meg kell fejtenem őt, közel kell kerülnöm hozzá, körül kell udvarolnom, jó kapcsolatot kell kialakítanom vele és meg kell próbálnom kipuhatolni őt.” Bárkiből is lesz vezető, azon töprengenek, hogy miként kerüljenek közel ahhoz a vezetőhöz és alakítsanak ki jó kapcsolatot vele. Korábban, amikor ez a nővér még nem volt vezető, dacoltak vele, bármit is mondott. Ha például azt mondta, hogy mostantól gyülekezzenek hetente egyszer, ezt hallván így töprengtek: „Más gyülekezetek hetente kétszer jönnek össze, de mi egyszer fogunk. Miért kellene úgy tennünk, ahogyan te mondod? Mit gondolsz, ki vagy te?” Most, hogy ez a nővér vezető, másként reagálnak, amikor beszél; többé nem mondanak cáfoló szavakat, mint korábban, hanem így szólnak: „Az az igazság, amit ez a nővér mond!” Kívülről nagyon alázatosan viselkednek, mintha olyanok lennének, akik tudnak engedelmeskedni, belül azonban ezt mondják: „Mit tudod te? Csak pár napja vagy vezető! Régebben én végeztem ezt a munkát, de most te vagy a vezető. Rendben, a vezetőé az utolsó szó. Először egyetértek veled, de arról én döntök, hogy a hátad mögött miként cselekszem. Csak játszadozni fogok veled!” Egyeseket vezetőnek választanak, és amikor megkérdezik őket, hogy az alapelvek szerint zajlott-e a vezetőválasztás a gyülekezetükben, elgondolkodnak: „Ha az alapelvek szerint zajlott volna, vajon akkor is vezető lehetett volna belőlem? De nem mondhatom el neked az igazságot.” Ezért így szólnak: „Az alapelvek szerint zajlott. Két ciklusban szolgáltam gyülekezetvezetőként. Eredetileg nem akartam újra csinálni; attól tartottam, hogy a testvérek ellenezni fogják, ha megteszem, ezért visszavontam a jelölésemet. De végül a testvérek mégis engem választottak, úgyhogy kénytelen-kelletlen csinálom. Amikor lesz új jelölt a vezetői posztra, le fogok mondani.” Ez szépen hangzik, de vajon tényleg ez a szándékuk? Egyáltalán nem áll szándékukban ezt tenni. Csak hazudnak neked és játszanak veled, csupa olyasmit mondanak, ami szépen hangzik, ami elégedettséggel tölt el, ami becsaphat és félrevezethet téged. Amikor a felső szintű vezetőkről van szó, azon töprengenek, hogy miként hízelegjenek nekik és keressék a kegyeiket, és hogy miként vezessék félre őket, hogy ezek a vezetők értékeljék és előléptessék őket. Ha nem léptetik elő őket, akkor azon töprengenek, hogy miként rejthetik el a korábban a munka során általuk okozott hiányosságokat, eltéréseket és hibákat, valamint a kulisszák mögött elkövetett vétkeiket és csalárd viselkedésüket a vezetők elől, hogy azok ne jöjjenek rá; hogy miként úszhatják meg ezeket a dolgokat felelősségvállalás nélkül. Olyan megnyilvánulások ezek, amelyekkel az emberi mivoltnak bírnia kell? Pozitívak vagy negatívak? (Negatívak.) Mennyire negatívak? Olyannyira, hogy még mielőtt bárki is nyomon követné vagy ellenőrizné a munkájukat, a fejükben már előre megfontolták ezeket a dolgokat, mentálisan már rég felkészültek – a fejük már régóta teli van ezekkel a dolgokkal. Mondjátok meg Nekem, ez nem fondorlatos? (De igen.) Az efféle ember agyafúrtan beszél, hogy megfeleljen a hallgatóságának, különböző vezetőknek különböző dolgokat mond. Ha a vezető nő, istennőként dicséri; ha a vezető férfi, dicséri, hogy milyen jóképű, milyen izmos. Ez vajon nem fondorlatos? (De igen.) Ez a deviancia egyik fő jellemzője. Ilyen a hozzáállása és ilyenek a megnyilvánulásai a vezetők iránt – nagyon fondorlatos és nagyon alattomos. A belső világa rendkívül összetett; igen sok gondolat zsúfolódik össze benne, ám egyik sem pozitív. Az emberi mivoltról, az igazságról vagy a helyes útról nem elmélkedik; csak azon töpreng, hogy miként udvarolja körül a vezetőket és hogyan keresse a kegyeiket, hogyan őrizze meg a saját státuszát, hogyan ússza meg a dolgokat, hogyan folytassa a tétlenkedést, hogyan éljen tovább a gyülekezetből, egyen és igyon, miközben semmit sem viszonoz, és erre ne derüljön fény; mindenfajta felelősségvállalás nélkül. A fejében csak tervez, mesterkedik és ezekről a kérdésekről gondolkodik; mindenféle trükköt bevet, és a lelkiismerete soha nem érez semmiféle szemrehányást vagy vádat. Amikor emberek egy csoportja közé érkezik, a szemével pásztázza őket: „Annak a pár háziasszonynak nincs rálátása; nem nagyon lehetséges, hogy felismernek engem. Se fülét, se farkát nem látnák át a trükkjeimnek. És még ha át is látnák, nem tudnának bemártani. A guppik nem tudnak nagy hullámokat kavarni; velük nem lesz gond. Nem kell törődni velük. Ami a maradék párat illeti, az egyik gyülekezetvezető, egy másik egy idősebb nővér, aki sok éve hisz Istenben, és megint egy másik egy fiatal nővér, aki úgy tűnik, pszichológiát tanult az egyetemen. Ezek páran jelentenek egy kis fenyegetést számomra. Kivel kellene először elbánnom? Kivel kellene először kapcsolatot keresnem, és kit kellene először megnyernem? Hogyan lehetek én közülük való? Hogyan formálhatok tekintélyt? Ki lesz a segítőm és ki lesz az ellenfelem? Kivel kellene barátkoznom, kitől kellene távol tartanom magam és kitől kellene óvakodnom? Ezek a dolgok hosszú távú tervezést igényelnek; át kell gondolnom őket.” Pár napnyi megfigyelést követően kitalálja, kivel kell társulnia és összejátszania, kit lehet befolyásolni és kihasználni, ki jelent számára ellenfelet, valamint ki érti az igazságot és ki tartja fenn az alapelveket, és kitől kell óvakodni – rájön mindezekre. A szívében így töpreng: „Óvakodnom kell azoktól, akik tisztán látnak engem. Nem sérthetem meg őket, és nem is szabad közel kerülnöm hozzájuk. Mindenképp távol kell tartanom magam tőlük, nehogy elszóljam magam, és átlássanak rajtam. A jelenlétükben semmiképp nem szabad óvatlanul beszélnem, nehogy találjanak valamit, ami felhasználhatnak ellenem, hogy leleplezzenek és boncolgassanak a gyülekezetben. Ha a testvérek tisztánlátást nyernek, el fognak takarítani. Az nem lesz jó!” Mindennap csak ezekre gondol. Kivel küzdjön és hogyan küzdjön azért, hogy hírnevet szerezzen és jó színben tüntesse fel magát, kivel társuljon, hogy előnyökhöz jusson anélkül, hogy veszteséget szenvedne, hogyan kárpótolja a bizonyos ügyekben elszenvedett veszteségeit – naphosszat csak ezeken töpreng. Akár fél napot is eltölthet azzal, hogy azon elmélkedik, ahogyan valaki rá nézett: „X.Y. tegnap olyan áthatóan nézett rám. Mit jelentett ez? Tisztán lát vajon engem? Ez nem jó jel. Milyen problémámat látta vajon? Óvatosnak kell lennem a következő pár napon, és nem engedhetem, hogy bármi kicsússzon a számon. Emellett meg kell tanulnom olvasni mások tekintetéből, és nem szabad figyelmetlennek lennem. Az elmúlt két napon rángott a szemhéjam; úgy tűnik, valami rossz dolog van készülőben. Óvatosnak kell lennem, nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baj; ha nem vagyok óvatos, eltakaríthatnak.” Kívülről nem látszik semmilyen probléma azt illetően, ahogyan másokkal érintkezik. Az étkezése, az alvása és a munkája mind normálisnak látszik. Ami azonban a szívében és a fejében van, az nem normális. Melyek a megnyilvánulásai ennek az abnormalitásnak? Az, hogy a dolgok, amelyekről gondolkodik, mind nagyon fondorlatosak, mások számára felfoghatatlanok.

Az ördögökből újjászületettek nagyon kétes módon élnek. A gondolataikban mindent csak sötét zugokban lehet átgondolni, számítgatni, tervezni és előre megfontolni. A szívüket teljes egészében afféle dolgok töltik ki, mint a hírnévért és a nyereségért való versengés, a mesterkedés, a hasonlítgatás, a féltékenység, a viszály, a bosszú és így tovább. A legkevésbé sem keresik soha az igazságot. Függetlenül attól, hogy milyen üggyel foglalkoznak, nem terjesztik fel azt, hogy nyíltan és őszintén megvitassák és döntést hozzanak róla; ehelyett titokban felkeresnek néhány embert és velük meghozzák a döntést. Minden gyülekezetben van pár ilyen ember. Szűkszavúak és nem mutatnak érzelmeket; bármivel is találkoznak, inkább hallgatnak és soha nem fejezik ki nyíltan az álláspontjukat. Kívülről udvariasan beszélnek az emberekkel, de soha nem mondanak igazat, illetve nem fedik fel, hogy valójában mi van a szívükben; senkihez nincsenek őszinte szavaik. Egyesek például soha nem fedik fel a legbensőbb gondolataikat, bárkivel is társulnak; még a legközelebbi családtagjaik sem tudják, hogy mire gondolnak nap mint nap. Még a családjuk sem érti őket, nem hogy a kívülállók. Még ha a legjobb barátjuk, gyermekkori barátjuk, sok éve régi barátjuk vagy egy jó kollégájuk vagy, akkor sem tudod, mit számítgatnak; senki sem tudja kifürkészni őket. Bárhogyan is beszélnek vagy cselekednek, senki sem tud átlátni rajtuk. Alkalmanként azonban talán kicsúszik egy pár szó a szájukon: „X.Y. jobb nálam, és akkor mi van?! Egy nap majd túlszárnyalom, meglátod!” A „meglátod” szó mögött mélyebb jelentés húzódik; azt jelenti, hogy a szívük mélyén és a fejükben mindennap tűnődnek és töprengenek. Kívülről nyugodtnak és békésnek tűnnek, a szívükben azonban vihar és nyugtalanság dúl. Mire gondolnak? Ha ezek nyílt és őszinte dolgok, pozitív dolgok lennének, mint például a helyes út az életben, az igazság gyakorlása, a lelkiismeret szerint való cselekvés, a magaviselet módja, Isten szeretetének módja és a kötelességük odaadó végzésének módja – ha gyakran gondolnának ezekre, keresnék ezeket, elmélkednének ezekről, vizsgálnák és próbálnák megérteni ezeket a dolgokat a szívükben, akkor a szívük bensője nagyon nyugodt lenne, béke és öröm uralkodna benne, és egyre normálisabban élnének, nem pedig fondorlatosan. Az ilyen pozitív állapotokban élő emberek időről időre spirituálisan rezonálnak és beszélgetnek a körülöttük élőkkel és azokkal, akikhez viszonylag közel állnak. Az ördögök azonban csupa fondorlatos dologról elmélkednek és gondolkodnak a szívükben. A fondorlatosság olyan anyagtalan dolgokra vonatkozik, amelyeket a normális emberek nem látnak, inkább abnormális, sötét zugokban megbújó dolgokra, amelyeket az emberek nehezen fedeznek fel és észlelnek, normális emberek számára nem szükséges dolgokra. Ezek a sötét zugok az ördögök belső világai. A szívüket ezek a fondorlatos dolgok töltik ki. Mindennap hasonlítgatják magukat másokhoz, küzdenek másokkal, mesterkednek és trükköznek másokkal, versengenek a státuszért, presztízsért és az utolsó szóért; csak ezeken a dolgokon gondolkodnak. Ha megkérdezed őket, hogy most van-e útjuk ahhoz, hogy őszinte emberek legyenek, nem fognak válaszolni, nem fognak tudomást venni rólad és nem akarnak említést tenni erről. Ez azért van, mert a szívüket ezek a negatív, fondorlatos dolgok tölti ki; csak ezekre gondolnak. Amikor alkalmanként egy kicsit el kell gondolkodniuk technikai vagy szakmai szempontokkal kapcsolatos kérdésekről, csak átmenetileg teszik meg, a munkájuk vagy az életük szükségletei miatt. Miután befejezték a munkát ebben a tekintetben, azonnal ismét azokon a fondorlatos dolgokon kezdenek gondolkodni, így elmélkedve: „Kinek az adottságai nagyobbak az enyémeknél? Milyen szempontból vagyok erősebb nála, milyen szempontból marad alul velem szemben? Nem úgy tűnt, hogy X.Y. szándékosan becsmérelt engem legutóbb, amikor velem beszélt? Úgy tűnik, hogy az a két ember régóta nem beszélget normálisan – mi történt közöttük? Ha konfliktus vagy probléma adódott kettejük között, szert tehetek vajon valami előnyre ebből? Az egyikük hasznos számomra és segíthet nekem, és nagyon szeretnék kapcsolatba kerülni vele, ám soha nem vesz tudomást rólam. Ha konfliktus adódott kettejük között, kihasználhatnám vajon ezt a lehetőséget, és megragadhatnám ezt a jó alkalmat arra, hogy kapcsolatot teremtsek az illetővel?” Mindannak, amiről a szívük mélyén töprengenek és gondolkodnak, semmi köze a pozitív dolgokhoz, és semmi köze az Istenben való hithez és az igazságra való törekvéshez. Félelmetes az ilyen ember? (Igen.) Ha vele társulsz, az ugyanolyan, mintha egy ördöggel társulnál. Te nem mesterkedsz ellene, ő azonban mindennap mesterkedik ellened és megfigyel, töpreng rólad és tanulmányoz a hátad mögött: „Vajon mit értett az alatt? Nekem szól? Hogy reagáljak, hogy ne lásson át rajtam? Hogy reagáljak úgy, hogy a hasznomat szolgálja? Ha nem reagálok, azt fogja gondolni vajon, hogy buta vagyok, könnyű megfélemlíteni, vagy hogy nem hiszek igazán Istenben? Gondolhatja ezt? Ki kell derítenem, mit forgat valójában a fejében.” Nyugalmat érzel a szívedben, ha folyamatosan a mesterkedései közepette élsz? (Nem.) Olyan, mintha egy láthatatlan démon lakozna benned; nem érezhetsz békét, sem örömöt. Amikor vele állsz kapcsolatban, csak egy érzésed van: állandó nyugtalanság. Ez a nyugtalanság nagyon normális, mivel a normális emberek az intuíciójuknak vagy a hatodik érzéküknek köszönhetően nyugtalanságot éreznek az ördögökkel, az őket körülvevő abnormális lényekkel szemben. Még ha nem is ismered igazán jól őket, és nem tudod pontosan megmagyarázni, mi a baj, mindig nyugtalanságot érzel, amikor velük vagy, mintha valami rossz dolog készülődne. Ez elegendő bizonyítéka annak, hogy rossz szándékokat dédelgetnek, mesterkednek ellened és terveik vannak veled. A kémkedő szemük láttára élsz és mindennap tanulmányoznak téged – ettől nyugtalanabb vagy, mintha egy tigris vagy egy oroszlán lenne melletted. Ha a tigrist vagy az oroszlánt te nevelted volna fel, akkor annak ellenére, hogy az egy vadállat, soha nem nyugtalankodnál. Ha azonban egy ördög van melletted, nyugtalan vagy, mivel deviáns a természetlényege. Ez a nyugtalanság egy érzés a lélekben; az ördög munkálkodása okozza. Lehet, hogy az ördög szubjektíve semmilyen mértékig nem szándékozik súlyosan ártani neked, de már az állandó mesterkedése és kémkedése nyugtalanítani fogja a lelkedet. Ha egy ördög van melletted, semmiképp sem élhetsz békében és örömben, hacsak ő mégsem ördög, vagy nincs elegendő érettséged és elegendő hited Istenben, vagy nem az igazság az életed – hacsak e feltételek egyike nem teljesül. Ebben az esetben semmilyen fenyegetést nem fog jelenteni számodra, illetve semmilyen hatással nem lesz rád, és nem leszel nyugtalan. Ha e feltételek egyike sem teljesül, nyugtalankodni fogsz, amikor egy ördög állandóan kémkedik utánad. Fokozatosan milyen mértéket ölt majd ez? Irtózni és óvakodni fogsz tőle, belül összezavarodsz, és sok dologban gondod akad, korlátozva és megkötve leszel. Ha a közelben van, mindig figyelembe kell venned a tekintetét, a viselkedését és a véleményét, amikor valamit csinálsz vagy beszélsz. Az is lehet, hogy állandóan megpróbálod kitalálni a következőt: „Mit fog gondolni rólam? Hogyhogy nem látok át rajta? Miért érzem úgy, hogy számító és kiismerhetetlen? Miért tűnik úgy az a mosoly, mintha nem helyeslő lenne? Miért félek annyira? Miért befolyásol annyira?” Ha nem érted az igazságot és nem látsz tisztán, akkor miután egy ideje kapcsolatban állsz egy ilyen illetővel, természetszerűleg befolyásolni fog és végül ilyen állapotba kerülsz, ami nagyon ijesztő.

Abból ítélve, amit természetesen felfednek a mindennapi életükben és amit a szívük mélyén gondolnak, az ördögökből újjászületettek úgy jellemezhetők, mint akiknek deviáns lényegük van. Ha még nem volt mélyebb, szorosabb kapcsolatod velük, talán nem érted a belső világukat, ám ez a fajta ember a legközvetlenebb és legegyszerűbb módon a külső megjelenésében megmutatkozó jellemző alapján ismerhető fel: gyakran látni elvetemült tekintetet és ravasz mosolyt az arcán. Ez az elvetemült pillantás a szemében sunyi tekintetet jelent, nem tiszta és átható, illetve nem oly becsületes és őszinte tekintetet, hanem inkább kifürkészhetetlennek tűnik. Úgy érzed, hogy egy rejtett jelentés van ebben a tekintetben, de nem fogja elárulni neked, hogy mi az. Továbbá azzal, hogy beszéd közben finom utalásokat tesz, spekulációra késztet, szavakkal céloz dolgokra, és emiatt tévesen úgy hiszed, hogy egy bizonyos módon gondolkodik, de ez valójában egy elterelő manőver. Egyáltalán nem azt fogod fel, amire valójában gondolt; csak csúfot akar űzni belőled és ki akar nevetni. A tekintetében nem találsz őszinteséget; ez a tekintet sunyi és csapongó, homályos, megfoghatatlan érzést kelt. Abban a pillanatban, amint meglátod a tekintetét, hirtelen kétség támad a szívedben, és gyanítod, hogy rosszat mondtál vagy tettél. Ha nem látod a tekintetét, úgy érzed, hogy helytálló a véleményed, hogy a saját felfogásod tiszta, hogy ezek a dolgok összhangban állnak az igazságalapelvekkel, és hogy egy bizonyos módon kell cselekedned, és szilárd meggyőződésed, hogy így tegyél. Amint azonban találkozol a tekintetével vagy rád néz azzal az elvetemült pillantással a szemében, öntudatlanul úgy érzed, hogy végigfut a hátadon a hideg. Bár nem hangoznak el nyílt szavak, az az elvetemült pillantás a szemében szuggerál, félrevezet, ami azonnal arra késztet, hogy kételkedj magadban: „Valami helytelent mondtam? Valami helytelent tettem? Hol hibáztam?” A szóban forgó kérdés és alapelv nyilvánvalóan nagyon világos és egyértelmű, és biztos voltál benne, hogy úgy kell csinálni és hogy az helytálló, ám miután találkoztál a tekintetével, kétségeid támadtak. Ez a fajta tekintet egy ördög tekintete. Ez az egyik aspektus: az elvetemült tekintete kétséget ébreszt benned. A másik aspektus az, hogy időnként egy bizonyos jelentés – megvetés rejlik az elvetemült tekintetében. Fiatal vagy, kevés a tapasztalatod, hiányzik az élettapasztalatod, sőt, lehetnek bizonyos hibái is az emberi mivoltodnak, ezért aztán amikor a tekintetével találkozol, azonnal elveszíted az önbizalmad, összeomolsz és azonnal kételkedni kezdesz magadban, nagyon jelentéktelennek érzed magad, alacsonyabb rendűnek érzed magad nála, és eltörpülsz mellette. Ez egy ördög tekintete. Ez az elvetemült tekintet időnként összezavarja az emberek gondolatait, időnként megzavarja az önbizalmukat, néha pedig a negativitás és a lehangoltság érzését kelti bennük.

Amikor az ördögökből újjászületettek felismeréséről van szó, és még mindig nincs tapasztalatod abban, hogy a tekintetük megfigyelése alapján felismerd őket, akkor nézd meg, miről gondolkodnak nap mint nap, nézd meg, miről beszélgetnek az emberekkel nap mint nap, és hogy normális kommunikáció zajlik-e. Ha nincs normális kommunikáció, és az emberek többsége nem érti őket, valamint a legtöbb emberrel a szűkszavúság elve szerint tartanak kapcsolatot, és még a hozzájuk legközelebb állók sem tudják, miről gondolkodnak nap mint nap és nem tudják könnyedén felfogni a pontos gondolataikat és nézeteiket, illetve nem tudják kifürkészni, hogy valójában mire gondolnak, akkor nyilvánvaló, hogy az ilyen emberek tényleg számítók és kiismerhetetlenek. A hallgatásuk nem azt jelenti, hogy nincsenek gondolataik és nézeteik; ami azt illeti, a valódi gondolataik rejtve vannak a fejükben, csak nem adnak hangot nekik. Ha nem adnak hangot nekik, hogy jöhetsz rá, hogy ravaszok? Van egyfajta sunyi mosolyuk; gyakran öltenek magukra hamis mosolyt. Amikor veled szemben állnak, hamis mosolyt mutatnak, amikor azonban elfordulnak, kifejezéstelenné válik az arcuk, a mosoly eltűnik. Ez a fajta ember félelmetes, ijesztő; az illető egy ördög. Megértettétek? (Megértettük.) Tegyük fel például, hogy megbeszélsz velük valamit. Miután elmondod a véleményedet, ők nem fejtik ki az álláspontjukat, hanem sunyi mosolyt villantanak. Tudjátok, mit jelent egy sunyi mosoly? Azt jelenti, hogy nem tudod, hogy ez a mosoly helyeslő vagy elutasító-e, és nem tudod, hogy valóban értik-e azt, amire gondolsz. Csak egy „hehe” féle nevetést hallatnak. Nem mondják el, hogy helyes vagy helytelen-e az, amit mondtál, nem mondják meg, hogy értik-e vagy sem, és ezért nem értheted, hogy valójában mit jelent ez a nevetés. Válaszoltak neked, de ez a válasz ugyanolyan, mintha nem válaszoltak volna. Ha nem válaszoltak volna, azt hinnéd, hogy talán nem értették; az azonban, hogy így reagáltak, zavarba ejt téged. Nem tudod, hogy ez a nevetés csúfolódást, megvetést, gúnyt, vagy egyetértést és helyeslést jelent-e. Ha a véleményüket kéred, ismét „hehe” nevetéssel válaszolnak, azt mondják, hogy „oké, oké”, a szólást követően pedig hirtelen elsötétül az arckifejezésük. Ez észrevétlenül hatalmas nyomást gyakorol rád. Ha kicsi az érettséged és nincs kiforrott álláspontod, illetve helytálló gondolataid és nézeteid, megfélemlíthetnek. Ezért hívjuk sunyi mosolynak a mosolyukat – a fondorlatosságot és a ravaszságot hívjuk sunyiságnak. Nem szívesen fedik fel a nézeteiket. Úgy hiszik, hogy ha egy szót mondanak, az túl kevés, két szó túl sok, és hogy ha egyszer világosan megfogalmaznak egy véleményt vagy az valami konkrétumra utal, az kudarc, hiba. Számukra a legjobb módszer tehát az, ha mosolyognak és hagyják, hogy találgatásokba bocsátkozz – bármilyen jelentést kitalálhatsz, amit csak akarsz, úgy találgatsz, ahogy tetszik, de legalább úgy érzed, hogy nem ellenségesek veled, és ezzel elérik a céljukat. Figyeld meg az öreg rókákat, akik mesterkedők és rendkívül ravaszak, valamint azokat az embereket, akik alattomosak és agyafúrtak és könyörtelen taktikákat vetnek be: nem szólnak sokat, az arcuk sem túl kifejező, a szemükben ülő tekintet és a mosolyuk azonban deviáns. A normális romlott emberek és az állatokból újjászületettek mind menekülnek az ördögökből újjászületettek elől; nem hajlandóak ilyen emberekkel közösködni, ijesztő számukra az, ha ilyen emberekkel vannak, borzongást kelt bennük. Miért kelt borzongást bennük? Azért, mert ezek az emberek nem emberi lények; ördögök, az ördögök pedig bármire képesek. Amikor normális emberek érintkeznek valakivel, nem keltenek borzongást az illetőben. A normális embereknek van lelkiismeretük és józan eszük, mértékletesen és visszafogottan cselekszenek, és vannak minimumkövetelményeik. Legfeljebb amikor dühösek, talán megszidnak egy kicsit és mondanak néhány kellemetlen dolgot, amelyek valamelyest sértik az önbecsülésedet. Az ördögök azonban mások; ők nem szidnak, illetve nem sértik az önbecsülésedet, ám ártanak neked. A hátad mögött azon töprengenek, hogy miként vezessenek félre; vermet ásnak, és elérik, hogy magad ugorj bele. Miután beleugrasz, felülről néznek, kárörvendenek a szerencsétlenséged felett, miközben jó embernek tettetik magukat és ezt mondják: „Majd én megmentelek! Hogy estél be? Azt hittem, a többség tudja, hogy van itt egy verem.” Még a jófiút is el akarják játszani, és rávenni arra, hogy bevedd a műsort. Hát nem ijesztő ez a fajta ember? Ő ásta a vermet, személyre szabta neked; ha te nem ugrasz bele, ki fog? Miután beugrasz a verembe, a kezét nyújtja, hogy megmentsen, és miközben megment, ezt kérdi: „Miért ugrottál?” Miközben kárörvend a szerencsétlenséged felett, úgy intézi, hogy ne jöjj rá, hogy ő ásta a vermet. Nyilvánvalóan ő ártott neked, mégis eléri, hogy mélyen hálás légy neki. Hát nem deviancia ez? (De igen.) Ez kimondott deviancia!

Van egy dolog, amit az ördögökből újjászületettek gyakran csinálnak, és amit mindenki látott már: az ördögök tudnak a legjobban szépen hangzó dolgokat mondani azért, hogy keressék az emberek kegyeit. Amikor például egy ilyen ember dolgozni lát téged, rejtőzködik és megfigyel. Amikor befejezed a munkát, előjön és ezt mondja: „Ó, szóval dolgoztál! Miért nem szóltál nekem? Segíthettem volna neked és megosztottuk volna a terhet. Ha fárasztó lesz, megbirkózhatunk vele együtt. Legközelebb, amikor dolgozol, csak szólj – ez csupán egy apróság. Ne szégyellj segítséget kérni tőlem!” Ennek hallatán melegséget érzel a szívedben, és arra gondolsz, hogy bár nem segített, megvolt benne a szándék, és elegendőek a szavai. A szépen hangzó szavaival átver téged. Látod, tényleg képes ilyesmiket mondani, és nem szégyelli magát miatta. Nos, honnan tudhatod, hogy hamisak a szavai? Amikor legközelebb végzel a feladataiddal, ismét jön és szép szavakon szól: „Miért nem szóltál, hogy dolgozol? Soha nem kéred, hogy segítsek; igazán kívülállóként bánsz velem. Miért vagy velem ilyen hivatalos?” Miután ez két-három alkalommal megtörténik, tudod, hogy valójában nem akar segíteni a munkádban, és hogy csak azért mond szépen hangzó dolgokat neked, hogy megtévesszen és keresse a kegyeidet. Amikor tényleg van valami, amiben szükség lenne a segítségére, nincs sehol. Miféle személy ez? Ördög, biztosan nem ember. Az ördögökből újjászületettek bárkinek szépen hangzó dolgokat mondanak, akivel találkoznak, hogy megtévesszék őt és elérjék a saját céljaikat. Teli vannak ravasz mesterkedésekkel; nem emberek, hanem ördögök. Van bármi értelme ilyen emberekkel közösködni? Még csak oda sem szabad figyelned rájuk. Vannak ilyen emberek a mindennapi életedben? (Igen.) Egy ilyen alak így viselkedik ebben a dologban és más dolgokban is ugyanígy viselkedik – mindig megtéveszti az embereket. Ilyen deviáns; nem őszinte az emberekhez.

Képesek vagytok valamelyest felismerni az ördögökből újjászületettek „deviáns” jellemzőjének egyik megnyilvánulását, nevezetesen a fondorlatosságot? (Igen.) Ez a fajta személy különösképp csalárd, különösen fondorlatos és különösen alattomos és agyafúrt. Ha még mindig a romlottság normális megnyilatkozásaiként kezeled a megnyilvánulásait, és még mindig testvérként segíted és támogatod őt, az nem az ostobaság megnyilvánulása vajon? (De igen.) A jövőben nem szabad ismét ezeket az ostoba dolgokat tenned; ezek nem emberek, hanem ördögök, és nem olyanok, akiket segítened és támogatnod kellene. A szívük mélyén tudják, mi az igazság, és hogy jó becsületes embernek lenni. A tudás azonban egy dolog; nem támasztanak ilyen követelményt önmagukkal szemben és soha nem gyakorolják a becsületességet. Nem arról van szó, hogy gyakorolni akarják, de nem tudják, hanem soha nem szándékoznak így gyakorolni. Gondolkodjatok el – a szívükben min mesterkednek és mit terveznek? Egyetlen dolog sem pozitív dolgokkal kapcsolatos és egyetlen gondolat sem pozitív gondolatokkal és nézetekkel kapcsolatos. Nem áll szándékukban az igazságot gyakorolni, sem a helyes úton járni nem szándékoznak, ezért soha nem keresik az igazságalapelveket a szívükben, és azt sem keresik, hogy miként cselekedjenek Isten szándékaival összhangban. Nem szándékoznak teljesíteni a teremtett lény kötelességét sem, és az sem áll szándékukban, hogy odaadóak legyenek és felajánlják az őszinteségüket. Csakis fondorlatos dolgokat számítgatnak. Egyesek ezt mondják: „Az, amit számítgatnak, a belső világuk ügye – nem könnyű felismerni. Hogy tudhatnák mások, hogy mire gondolnak, amikor nem nyílnak meg és nem beszélnek róla? Külsőleg igen jól viselkednek és az aktuális feladatokkal is foglalatoskodnak. Miért mondod azt, hogy fondorlatosak és miért jellemzed ördögként őket?” Mások ezt mondják: „Csak egy kis elvetemült pillantás jelenik meg a szemükben, egy apró sunyi mosoly; még mindig nem látjuk át azt, hogy a belső világukban mire gondolnak.” Hogyan lehet hát felismerni, hogy ördögök? Az ember gondolatai nem érzékelhetőek; ha nem fejezi ki, nem láthatod és nem tárhatod fel őket, és nem fogod tudni tisztán látni őket. Ugyanakkor bármilyen gondolatai és nézetei vannak is egy embernek, bármi után sóvárog vagy bármit is számítgat a belső világában, biztosan úgy fog cselekedni, hogy elérje a céljait, ezért mindig lesznek olyan dolgok, amelyeket megél, lesznek bizonyos megnyilvánulásai. Amíg emberek között él, mások láthatják a dolgokat, amelyeket tesz, illetve kapcsolatba kerülhetnek velük. Talán nem tudod, mit számítgat, szervez és tervez a szíve mélyén, de egy napon feltárja és nyilvánvalóvá teszi azt, amit szervez, tervez és számítgat; meg fogja valósítani ezeket a dolgokat és lépéseket fog tenni az emberek körében. Hát nem fogod majd látni, amikor a szemed előtt történnek ezek a dolgok? Nem fogod majd tudni felismerni az illetőt? Egyesek ezt mondják: „Még ha látom is a megnyilvánulásait, akkor sem tudom, hogyan kell felismerni vagy jellemezni ezt a fajta embert.” Ezt egyszerű kezelni; az efféle embernek több jellemzője van, és ezeken a jellemzőkön keresztül fel tudod ismerni őt. Az első jellemző az, hogy mindig a saját akarata szerint cselekszik és soha nem keresi az igazságalapelveket. Bármit is tesz, előre megtervezi és teljességgel a saját tervei, gondolatmenete és szándékai, teljességgel a saját akarata szerint cselekszik. Senkinek a véleményét nem kéri ki, és természetesen még kevésbé keresi az igazságalapelveket, illetve cselekszik a munkarenddel összhangban. Ha ezeket a megnyilvánulásokat látod, azzal nem lepleződnek-e le teljesen az ördögök? (De igen.) Egyesek ezt mondják: „Talán értik az igazságot és ismerik az igazságalapelveket, ezért anélkül is tudják, mi a teendő, hogy megvitatnák másokkal.” Ez az állítás ismét helytelen; a dolgok átlátására való képtelenséget tükrözi. Az ördögök által mondott és tett dolgok egy sor nehéz akadályt jelentenek számodra. Függetlenül attól, hogy kérték-e a testvérek véleményét, világosan kell látnod, hogy a tetteik célja, indítéka, kiindulópontja és alapelve a saját hírnevük, státuszuk és tekintélyük megóvása vagy a gyülekezet munkájának védelmezése-e, és hogy az elért végső hatás Isten házának érdekeit védelmezi-e, valamint, hogy veszteséget, kárt és akadályokat vagy hasznot hoz-e a legtöbb ember számára. Az ördögökből újjászületettek bármit is tesznek, az mindig a saját érdekeik védelmét szolgálja; ez az ördögökből újjászületettek másik jellemzője. Az ő szemükben az ő érdekeik mindenek felett állnak, épp mint ahogyan egy kereskedő üzletel: az érdekek a legfontosabbak. Kinek az érdekei a legfontosabbak? Az ördögök saját érdekei a legfontosabbak. Ha megóvhatja az érdekeiket, tekintélyüket, státuszukat, hírnevüket, vagy az anyagi javaikat és a pénzüket az, hogy valamit megtesznek, egyáltalán nem fogják visszafogni magukat, hanem végigviszik azt, a legvégsőkig csinálják. Még ha a felsőbb szintű vezetők és testvérek ellenzik is, és nem lehet tovább folytatni és falba ütköznek, akkor is kerülőutas taktikákat fognak bevetni, minden eszközt kipróbálnak, hogy minden ellenfelet kiiktassanak és minden akadályt elgördítsenek, hogy folytathassák azt, amit tenni akarnak. Egyáltalán nem fogják visszafogni magukat; csakis a saját érdekeiket védelmezik. Most világosan láthatjátok ezt: legyen szó a tervekről vagy az eszközökről, illetve az intézkedésekről vagy a lépésekről, amelyeket szerveznek, terveznek és kigondolnak, ezeket mind előre kiszámítgatták a fejükben; csakis az érdekekre gondolnak és az elméjüket az érdekekkel kapcsolatos gondolatok töltik ki; kit használjanak, kihez kerüljenek közel, kitől tartsák távol magukat, kit támogassanak, kivel helyezkedjenek szembe, kit bocsáttassanak el – mindezeket az érdekeik szerint gondolják el. Ha a munkavégzés és a kötelességük végzése során idáig jutnak, akkor antikrisztusok, az igazi énjüket felfedő ördögök. Az efféle emberek rendkívül kiismerhetetlenek és számítók; nap mint nap ezeken töprengenek. Mennyi ideig tartana vajon, ha mindenkiről teljes képet akarnának kapni a gyülekezetben? Csak miután kristálytiszta képet alkottak a gyülekezet összes tagjának helyzetéről, minden egyes ember aktuális problémáiról és valódi nehézségeiről, és eljön az ideje, akkor kezdenek cselekedni, és megteszik, amit csak akarnak – senkivel szemben nem elnézőek, és senki sem akadályozhatja őket. A saját vállalkozásukat űzik a gyülekezeti munka végzésének álcája alatt, önmaguk hasznát keresve. Végső soron a gyülekezet munkája és a testvérek életbe való belépése szenved veszteséget. Abbéli céljukat, hogy a saját személyes érdekeik kielégítését mindenek fölé helyezzék, az összes testvér életbe való belépésének és Isten háza érdekeinek feláldozása árán érik el. Ezen a ponton vajon nem látjátok tisztán őket? A végeredményből és abból ítélve, ahogyan a dolgokat teszik, ördögök ők; nem emberek. Naphosszat alig szólnak és ritkán fejtik ki a véleményüket, de valójában minden napot annak számítgatásával töltenek, hogy miként cselekedjenek úgy, hogy előnyökhöz jussanak. Bár kívülről igen nyugodtnak, meglehetősen kifinomultnak, igen érzékenynek és jól neveltnek tűnnek, a szívük belül viharos, mint a háborgó tenger. Teljes képet alkotnak ezekről a dolgokról, majd megvalósítják a kieszelt terveiket, a végeredmény pedig az, hogy pontosan úgy sikerül nekik, ahogyan kieszelték. Hát nem egy ördög műve ez? (De igen.) Ez egy ördög műve. Ezen a ponton vajon nem láttok át rajtuk?

A tavalyi evangelizációs munkában felmerült efféle súlyos probléma közvetlenül néhány ördöggel állt összefüggésben, közvetlenül ördögök tetteivel állt összefüggésben. Azok az ördögök soha nem keresték az igazságalapelveket a cselekvés során. Miután a Fennvaló kijelölte a munkát, személyesen készségesen elfogadták azt, amikor azonban munkába álltak a gyülekezetekben, csak ámokfutó módon rossz dolgokat műveltek. Nem védelmezték Isten házának érdekeit, és ennek következtében veszteség érte az Istennek tett felajánlásokat, veszteség érte az evangelizációs munkát és veszteség érte a gyülekezeti életet; sok területet ért veszteség, és a gyülekezet munkájában is káoszt teremtettek. Lehet, hogy nem látod át, mit gondol egy ördög, és azt sem tudod, hogy kereste-e az alapelveket. Amikor azonban cselekszik és látod az első jeleket, tudni fogod, hogy a tettei módszere és forrása helytelen, hogy csupa dicsekvés, a saját akarata szerint teszi a dolgokat, valamint önkényesen és szánt szándékkal cselekszik és önálló királyságot alapít. Mi több, az ördögök bandái egymást óvják; egyikük sem Isten házának érdekeit védelmezi. A főördögök bármit is csinálnak, a követőik és a kisördögök mindent megtesznek, hogy hízelegjenek és hajbókoljanak nekik. A főördögök vakmerően és szánt szándékkal cselekszenek, a kisördögök pedig utánozzák őket és nyalják a talpukat – kéz a kézben együttműködnek. Egyesek azt mondják, hogy még mindig nem látják át a tényt, miszerint valakinek ördögi a lényege. Ebben az esetben nézd meg egy általa tett dolog természetét és a következményeit. Ha nagyon súlyos a természete és a következményei, akkor az ember biztos lehet benne, hogy az egy ördög műve. Például egyesek a következőt mondták azzal az üggyel kapcsolatosan, hogy hamis létszámokat jelentettek az evangélium hirdetése során megnyert emberekre vonatkozóan: „Nem ellentétes az alapelvekkel az, hogy hamis számokat jelentenek? A tényleges számokat kell jelentenünk; ahány embert sikerült megnyerni, annyiról kell beszámolnunk. Hogy hazudhatnánk a jelentéseinkben? Hogy számolhatunk be ezerről, amikor százat nyertünk meg, vagy tízezerről, amikor ezret nyertünk meg?” Vajon mit mondott az egyik hamis vezető? „Így kell jelentened; mindenki így jelent. Ez a Szentlélek áramlata!” Tisztán látjátok ezt az állítást? A hamis és kitalált számok jelentése nyilvánvalóan Isten megtévesztésére tett kísérlet. Hogy lenne ez a Szentlélek áramlata? Ez egy gonosz irányzat. A Szentlélek soha nem mondta az embereknek, hogy hazudjanak vagy hamis számokról számoljanak be; csak ördögök képesek ilyet mondani. Tisztán látjátok ezt? Mivel ez a hamis vezető képes volt ilyen képtelen szavakat kimondani, nem normális ember; ez a hamis vezető szintén az ördögök csoportjába tartozik. Képesek vagytok átlátni ezt a dolgot? Felismeritek, hogy ördögök mondanak ilyen szavakat? Csak ördögök és Sátánok képesek ilyesmit mondani. Ha nem tudjátok átlátni ezt a dolgot, akkor túlságosan híján vagytok a tisztánlátásnak. Ha az állatokból újjászületettek nem képesek átlátni, az valamelyest megbocsátható, mivel ők nem emberek; nincs emberi lelkük. Ha valóban van tisztánlátásod és képes vagy átlátni ezt a dolgot, akkor eleget tettél vajon a felelősségednek? Felálltál, hogy leállítsd és leleplezd ezt az ügyet? Tegyük fel, hogy ezt mondod: „Átláttam, de az alacsony státuszom miatt az én szavaimnak kevés a súlya, valamint gyenge vagyok és egyedül vagyok; nem merem leállítani vagy leleplezni!” Ebben az esetben haszontalan gyáva nyúl vagy! Nem álltál a sarkadra és nem álltál meg szilárdan a bizonyságtételedben; nem vagy Isten hű szolgája, nem tettél eleget az emberi felelősségnek. Csak egy zavaros fejű alak vagy, egy haszontalan gyáva nyúl. Mondjátok meg Nekem, szereti Isten a haszontalan gyáva nyulakat? (Nem.) Isten életet ajándékoz neked, ellát az igazsággal és megóv a Sátán ártásától a mindennapi életedben. Ám kiderül, hogy te nem fogadod el az igazságot, hanem a Sátánt követed a gaztettekben, ördögök között élsz és hagyod, hogy a Sátán ártson neked. Világosan látod a Sátánok igazi arcát, de nem leplezed le őket. Ez azt jelenti, hogy keresed a bajt; megérdemled, hogy a Sátán bolonddá tegyen. Isten ellát az igazsággal, hogy lehetővé tegye számodra a tisztánlátásod növekedését. Ha tisztán látsz, de mégis játszod a süketnémát, és nem állsz fel, hogy leleplezd a hamis vezetőket és az antikrisztusokat, akkor haszontalan gyáva nyúl vagy! Nem tettél eleget az emberi felelősségnek; hanyagolod a felelősséged, hulladék, haszontalan gyáva nyúl, egy ingyenélő, semmirekellő vagy! Az ördögök arra kényszerítik az embereket, hogy hamis számokat jelentsenek az evangélium hirdetése során – ennek a gyakorlatnak igen nyilvánvalónak és könnyen felismerhetőnek kellene lennie. Tegyük fel, hogy valaki megrúg vagy megüt téged. Nem tudod, miért bánik így veled, és nem látod tisztán, hogy mit akar ezzel. Aztán nyakon szúr egy késsel, és csak akkor jössz rá: „Meg akar ölni engem!” Mondd meg Nekem, ennyire hülye vagy? Ártó szándékkal beléd rúg, és még azt sem tudod megmondani, hogy gonosz ember, és még mindig próbálsz érvelni neki: „Nem sértettelek meg, miért rúgsz belém? Van neked emberi mivoltod?” Hát nem gonosz ember, ha ok nélkül megrúg? Van értelme egy gonosz embernek érvelni? Ha késsel közelítene hozzád, az már késő bánat lenne. Mire segítségért kiáltasz, már túl késő; addigra annyi lenne az életednek. Nézd, milyen kicsi az érettséged, milyen buta vagy! Neked kell kezdeményezned a támadást, amikor Sátánokkal találkozol, ne légy passzív! Ha mindig passzív vagy, és csak akkor reagálsz és kiáltasz Istenhez, hogy mentsen meg, amikor a Sátánok már az életedet készülnek elvenni, az túlságosan passzív, túlságosan lassú észjárásra vall! Isten nem kedveli az ilyen embereket.

Egyesek nagyon körülményes módon számolnak be a hamis vezetőkkel és az antikrisztusokkal kapcsolatos problémákról. Nem merik a helyi gyülekezetükben jelenteni őket, hanem más területek gyülekezeteihez mennek, hogy ezt megtegyék, attól tartva, hogy az ő környékükön majd valaki elterjeszti a hírt, a gonosz emberek pedig megtudják és gyötörni fogják őket. Ezeknek az embereknek ilyen kicsi az érettsége. Hiszel Istenben, mégis ennyire félsz a gonosz emberektől és az ördögöktől? Ilyen nagy erejük van az ördögöknek? Elvehetik az ördögök az életedet? Az ördögök kezében van a sorsod? Miért félsz tőlük ennyire? Csupán gonosz emberek; mit tehetnek veled? Még a legrosszabb esetben is, ebben az országban vannak törvények – mitől tartasz? Ez nem Kína, ahol ördögök garázdálkodnak; ez egy demokratikus ország, ahol jogállamiság uralkodik. Arról nem is beszélve, hogy a gyülekezetben vannak testvéreid – mit tehetnek veled ezek a gonosz emberek? Vannak, akik már a vezetőkkel és a dolgozókkal kapcsolatos problémák jelentésétől is ennyire megrémülnek. Ez nem annak a problémája, hogy kevés a hitük; ezek haszontalan gyáva nyulak és pipogya alakok, akik még az életet sem érdemlik meg! Csak elpazarolod az Istentől kapott lélegzetet; jobb lett volna, ha egy állatnak adta volna. Nyomásra még egy állat is képes megharapni egy embert. Te élsz, mégis ez a kevés bátorság is hiányzik belőled; túlságosan gyáva vagy! Bár egyesek nem mernek nyíltan szembeszállni a gonosz emberekkel, amikor találkoznak velük, bölcsességet gyakorolnak a gyülekezet munkájának védelme érdekében. Jelentik a gonosz emberekkel kapcsolatos problémákat a feljebbvalóknak, és egyesítik erőiket az igazságot szeretőkkel, hogy eltávolítsák a helyükről ezeket a gonosz embereket. Megvan bennük ez a fajta elhatározás: „Gonosz alak vagy, de nem félek tőled. Nem engedem, hogy gonoszságot művelj, és ezzel zavard és szabotáld Isten házának munkáját. Nem hagyom, hogy elérd, amit akarsz. Kockára teszem az életemet, hogy megküzdjek veled – mi tehetsz velem? A legrosszabb esetben elveszed az életem, de amíg lélegzem, a végsőkig küzdeni fogok ellened!” Van ilyen hitetek? Azoknak a haszontalan gyáva nyulaknak nincs ilyen hitük. Amikor azt látják, hogy ördögök zavarják a gyülekezet munkáját, a szívük mélyén tudják, hogy ez helytelen, hogy ezek ördögök és antikrisztusok, akik az gonoszságot művelnek. Ám ezt gondolják: „Nem leplezhetem le, illetve nem jelenthetem őket; nem szabad bajt hoznom a fejemre. Minél kevesebb a gond, annál jobb, az a legfontosabb, hogy megóvjam magam. Ha a gonosz emberek kizárnak a gyülekezetből azért, mert lelepleztem őket, és még annak lehetőségétől is megfosztanak, hogy higgyek Istenben és elérjem az üdvösséget, sőt még a kötelességem sem végezhetem, nem leszek akkor teljesen kirekesztve?” Nem merik leleplezni a gonosz embereket, mert nagyon félnek a bosszújuktól. Amikor tehát a nagy vörös sárkány vadul elnyomja és üldözi Isten választott népét, azok Júdássá válnak és elárulják Istent. Ezért, ha félsz a gonosz emberektől a gyülekezetben és nem mered leleplezni őket, amikor azt látod, hogy gonoszságot művelnek, az nem azt jelenti vajon, hogy megadod magad a Sátánnak? Isten ellát az igazsággal, hitet ad neked, valamint mostanáig megóvott és életben tartott. Azt a lélegzetet szívod be, amelyet Isten adott neked, élvezed az igazságot, amellyel ellát és élvezed a kegyelmét. Ilyen jó körülményeid vannak a gyülekezeti életben és igen kényelmesen élsz. Amikor azonban gonosz emberek zavart keltenek Isten házában, látod ezt és felismered ezt, mégsem mersz szólni egyetlen szót sem, és még csak szusszanni sem mersz – miféle lény vagy te? Azt sem érdemled meg, hogy élj! Nem jelented a problémákat a helyi gyülekezetedben a helyi vezetőknek, hanem elmész más területek gyülekezeteihez, hogy ott jelentsd őket. Ilyen kicsinyes, gyáva gondolkodásmóddal elérhetsz vajon nagy dolgokat? És közben azt mondod, hogy tanúságot akarsz tenni Isten mellett és győztes akarsz lenni – semmi vagy, rosszabb vagy, mint egy fenevad! Még egy kutya is meg tudja védeni a gazdáját. Ha idegen jön, a kutya teljes erejéből ugat, a gazdája biztonságára jelentett fenyegetéstől tartva. Vannak olyan kutyák, amelyek nem nagyok és egyetlen rúgással a földre teríthetők, de nem félnek és akkor is teljes erejükből ugatnak – azért teszik, hogy megvédjék a gazdájukat. Egyes kutyák még az életüket is kockára teszik a gazdájuk védelméért. Ezeknek az embereknek még ez kis hitük sincs meg, és kevésbé hűségesek, mint egy őreb a gazdájához – mind haszontalan nyomorultak! Szabadon élvezik Isten kegyelmét és ellátását, semmivel sem viszonozva azt, és még azt is természetesnek veszik, hogy Isten szeresse az embereket és tanúsítson irgalmat irántuk. Nem zaklatja fel a szívüket, amikor azt látják, hogy megzavarják és szabotálják a gyülekezet munkáját. Ez azt jelenti, hogy fenevadnál is rosszabbak, sokkal rosszabbak, mint egy őrző-védő kutya. Mi tévő legyél, amikor a jövőben ismét ördögökkel találkozol? Ha nem tudsz átlátni rajtuk és nem tudod, miféle rossz dolgokat terveznek amikor mosolyognak, illetve milyen elvetemült szándékok rejtőznek a tekintetükben, akkor először figyeld meg őket. Keress egy megbízható embert, aki felügyeli őket, és nézd meg, titokban mit mondanak és tesznek, és miben mesterkednek a cinkosaikkal. Minden cselszövésüket és mesterkedésüket csírájában el kell fojtanod, nem hagyhatod, hogy sikerrel járjanak és nem engedheted meg, hogy Isten házának érdekeit veszteség érje. Egyesekben ilyen elhatározás él: „Jól kell őriznem Isten házának kapuját, jó őrebnek kell lennem. Azt nem tudom, hogy mások miként kezelnék ezt az ügyet, de ami engem illet, nem fogom annyiban hagyni; a végsőkig küzdeni fogok az ördögök ellen!” Ezt nevezik Isten iránti hűségnek; ez nem arról szól, hogy próbálják bizonyítani a rátermettségüket. „Istenre fogok hagyatkozni ebben; esélye sincs, hogy bármelyik ördög is elérje a célját vagy sikerrel járjon, amikor itt vagyok! Őrizni fogom Isten házának kapuját, megóvom a testvéreket, megóvom Isten házának érdekeit és védelmezem Isten házának munkáját. Esélye sincs, hogy bárki zavarásokat okozzon vagy szabotáljon – ha látok bárkit, aki ezt teszi, nem leszek elnéző vele szemben. Ha el kell bocsátani, el fogjuk bocsátani, ha ki kell zárni, ki fogjuk zárni, ha pedig ki kell takarítani, ki fogjuk takarítani. Egyáltalán nem fogom türtőztetni magam!” Van ilyen hitetek? (Igen.) Ha elég rátermett vagy, amikor emberekkel vagy álltatokkal kell küzdeni, amikor azonban ördögökkel kell küzdened, elbátortalanodsz és félsz, és teknőshöz hasonlóan visszahúzódsz a páncélodba, akkor Isten azt mondja, neked annyi, semmirekellő vagy, nem leszel képes elnyerni az igazságot és nem érheted el az üdvösséget. Az ördögökkel vívott küzdelem igazi harc; harc azért, hogy tanúságot tégy Isten mellett. Harc, amelyben a győzteseknek, a szenteknek és Isten követőinek részt kell venniük, álláspont, amelyet el kell fogadniuk, valamint az elszántság és az elhatározás, amelynek meg kell lennie bennük. „Küzdelem a végsőkig az ördögök ellen! Vagy ők, vagy én! Egyáltalán nem fogok félni, egyáltalán nem fogok meghátrálni, és biztos, hogy nem fogok elcsüggedni!” Megvan bennetek ez az elszántság? (Most már igen.)

Egyeseknek túl kicsi az érettségük. Amikor hatalommal és státusszal bíró emberekkel találkoznak, különösen olyanokkal, akik vad külsővel rendelkeznek, dörzsöltek és rendkívül ravaszok, valamint alattomosak és agyafúrtak, félelem ébred a szívükben. Annak ellenére, hogy pontosan tudják, hogy ezek az emberek ördögök, ragaszkodnak hozzá, hogy hízelegjenek nekik, rábeszéljék és befogadják őket, és a legkevésbé sem merik megsérteni, nemhogy leleplezni őket. Amikor ördögöket és Sátánokat látnak, semmilyen alapelv mellett nem mernek kiállni, sem a szentekhez illő viselkedést nem követik. Egyesek még ezt is mondják: „Illeszkednünk kell ezekhez az emberekhez és jó kapcsolatot kell építenünk velük, különben a gyülekezet munkája nem tud haladni.” Ezek az emberek nyilvánvalóan nem szolgálnak jó célt Isten házában és nyilvánvalóan azok, akiket ördögökként és antikrisztusokként jellemzünk, és azok, akiket ki kell zárni vagy ki kell takarítani, mégis, egyesek megtűrik őket. Ezek az egyének úgy érzik, hogy nem tudják legyőzni ezeket az embereket; a szívük mélyén félnek és rémültek, aggódnak a saját helyzetük miatt és aggódnak amiatt, hogy ezek az emberek elszigetelik őket vagy kiszúrnak velük. Nincs meg a bölcsességük ahhoz, hogy elbánjanak velük, nincs elegendő érettségük ahhoz, hogy megküzdjenek velük, és ismételten meghátrálnak, ismételten engednek és kompromisszumot kötnek. Ennek eredményeképp eltelik három hónap, majd eltelik hat hónap, a gyülekezet munkája végül megbénul, a gyülekezeti életben pedig eluralkodik a zűrzavar. Nyilvánvalóan látják, amint ezek a gonosz emberek és ördögök zavart keltenek, látják, amint ezek a helyi zsarnokok garázdálkodnak a gyülekezetben, mégsem merik leleplezni vagy kezelni őket, attól tartva, hogy belekeverik a saját biztonságukat, státuszukat, hírnevüket és érdekeiket. Hogy lehet ennyire fontos a státuszod, a hírneved és a személyes biztonságod? Hát nem fontosabb-e Isten házában bármelyik feladat a te kis életednél? Még ha a legrosszabb esetben az Istenhez való hűséged okán vállalsz is némi kockázatot, Isten nem fog vajon megóvni téged? Ha bölcsességgel jársz el és az alapelvek szerint cselekszel azért, hogy védelmezd Isten házának érdekeit, Isten vajon átad a Sátánoknak, hogy azok tetszésük szerint bántalmazzanak és súlyosan ártsanak neked? (Nem.) Isten nagy becsben tartja az ilyen embert, nem tudja eléggé becsülni; hogy adna át a Sátánoknak? Túl kevés a hited. Épp olyan vagy, mint Péter volt egykor – az Úr Jézus a tengerről szólította őt, mondván, „gyere”, ami azt jelentette, hogy Péternek úgy kellett volna járnia a tengeren, mintha az sík föld lenne, ám minél többet ment Péter, annál jobban megijedt, és elveszítette a hitét Istenben. Ha Isten arra kér, hogy gyere, ígéreted tett neked és biztos, hogy meg tud óvni téged; nem fogja engedni, hogy veszélybe kerülj. Még ha veszélyben is az életed, hogyan kell viszonyulnod ehhez? Nem kellene egyszerűen önként Istenre bíznod az életed? Mi olyan nagy ügy? Valóban olyan rémisztőek az ördögök? A nagy vörös sárkány elnyomja és letartóztatja a hívőket, te mégis ki tudsz tartani a hitedben; egy ilyen zord környezet nem rettent el téged. Amikor azonban egy pár kisördög tűnik fel a gyülekezetben, annyira megijedsz, hogy azonnal visszahúzódsz a csigaházadba, és úgy érzed, hogy kénytelen vagy követni őket a gonoszságban. Hát nem a tanúságtételed elvesztése ez? (De igen.) Elmondható, hogy az, hogy az ördögök egyes gyülekezetekben és bizonyos munkakörnyezetekben zöld utat kapnak, és a gyülekezet munkáját olyan káoszba süllyesztik és úgy szétrombolják, ahogy épp nekik tetszik – ami oda vezet, hogy a testvéreknek nincs megfelelő környezetük a kötelességeik végzéséhez, azzal áll összefüggésben, hogy egyesek átlátnak ezeken az ördögökön, mégsem állnak fel, hogy küzdjenek ellenük, hanem a saját védelmük érdekében kiegyeznek ezekkel az ördögökkel és Sátánokkal. Elmondható, hogy ezek az emberek szándékosan engedik ezeknek az ördögöknek, hogy gonoszságot kövessenek el és zavarják a gyülekezet munkáját. Ha átlátod, hogy az ördögök zavarják a gyülekezet munkáját, mégsem küzdesz ellenük vagy nem leplezed le őket, az nem azt jelenti vajon, hogy megengeded az ördögöknek, hogy gonoszkodjanak? Ha haladéktalanul leleplezed, kezeled és leállítod az ördögöket, amint felfedezed, hogy gonoszságot követnek el, akkor bizonyos mértékig csökkenthetők a veszteségek és enyhíthető a káosz. Hát nem előnyös ez mind Isten házának munkája, mind a testvérek életbe való belépése szempontjából? Akkor miért nem teszed meg? Ha nem teszed, nem vagy hű Istenhez. Függetlenül attól, hogy bármilyen szintű vezető vagy dolgozó vagy hétköznapi követő vagy, amennyiben átlátod, hogy az ördögök gonoszságot művelnek és zavarják a gyülekezet munkáját, ám nem leplezed le őket, hogy védelmezd Isten házának érdekeit, akkor nem álltál meg szilárdan a bizonyságtételedben, zavaros fejű alak vagy, és nem érdemled meg, hogy élj! Nem tettél eleget az emberi lény felelősségének, ezért nem érdemled meg, hogy magadba szívd az Istentől kapott lélegzetet. Értitek? (Értjük.) Mit tegyenek az emberek ebben a kérdésben? Függetlenül attól, hogy milyen ördöggel nézel szembe – legyen az deviáns, gonosz, alattomos, könyörtelen vagy ravasz – és függetlenül a céljától, amennyiben azt látod, hogy zavarja a gyülekezet munkáját és felismered ezt, akkor fel kell állnod, hogy leleplezd és leállítsd. Ebben áll a te felelősséged. Egyesek ezt mondják: „Nem tudom, mit mondjak, hogy leállítsam őket.” Akkor imádkozz Istenhez és bánj velük bölcs módszerekkel. Egyelőre ne provokáld őket; ne provokáld őket azzal, hogy azonnal leleplezed őket. Ehelyett próbáld minden eszközzel megakadályozni őket abban, hogy sikerre vigyék a mesterkedéseiket és a céljaikat. Először is, a lehető legnagyobb mértékben őrizd a gyülekezet munkáját, és gondoskodj Isten háza érdekeinek védelméről. Azután keresd az alkalmat, hogy tanácskozz a vezetőkkel és a dolgozókkal vagy azokkal, akik értik az igazságot arról, hogy mi az ördög kezelésének legmegfelelőbb módja. Ezt a munkát bölcsességgel kell végezni. Egyrészt küzdened kell a Sátánnal, le kell állítanod a Sátánok és az ördögök gonosztetteit, segítened kell a testvéreket abban, hogy tisztánlátást szerezzenek, valamint meg kell óvnod a testvéreket és Isten házának munkáját. Másrészt a lehető legnagyobb mértékben önmagad is meg kell óvnod. Ha igazán szükséges, hogy veszéllyel vagy nehézséggel nézz szembe, akkor tedd azt kutya kötelességedként, és ne gondolj a saját kiutadra vagy a biztonságodra. Ez a gyülekezet munkájának szükségleteiből fakad, és ez a te felelősséged. Muszáj megtenned és meg kell tenned; ellenkező esetben nem érdemled meg az Istentől kapott életet és az ellátást, amit oly sok éven át nyújtott neked. Nem így van? (De igen.) Mindenkinek ilyen állásponton kell lennie, amikor az ördögök kezeléséről van szó. Isten keze által alkotott teremtett lény vagy. Attól függetlenül, hogy az emberek közé vagy élőlények más csoportjába tartozol, amíg az aktuális identitásod emberi, teremtett emberi lény, akkor vállalnod kell a teremtett emberi lény felelősségeit, nem bújhatsz ki alóluk. Tegyük fel, hogy tudsz róla, hogy valaki lopja a felajánlásokat, de se nem törődsz vele, se nem kérdezősködsz, és ezt mondod: „Attól tartok, hogy megsértem. Ha leleplezem és megsértem az illetőt, nemcsak meg fogja nehezíteni a dolgomat a hátam mögött, hanem sosem fogja annyiban hagyni a dolgot. Ez egy gonosz ember! Nem merem leleplezni vagy jelenteni őt!” Ebben az esetben véged van, haszontalan gyáva nyúl vagy, és nem tettél eleget a felelősségednek. Nos, mit kell tenned akkor, ha eleget akarsz tenni a felelősségednek? Keress rá alkalmat, hogy üzenetet írj a vezetőnek, ne írd alá a neved és világosan közöld a tényeket, hogy a vezető tudjon róla és haladéktalanul kezelhesse és leállíthassa ezt, ezzel megóvva a felajánlásokat a veszteségtől. A vezetőnek nem kell tudnia, hogy ki jelentette; elegendő, ha Isten tudja. Nos, melyik az az alapelv, amelyet a felajánlások védelmének ügyében be kell tartani? Mi a helyes gondolkodásmód? Az, hogy megóvjuk a felajánlásokat a veszteségektől, és ne engedjük, hogy a gonosz emberek sikerrel járjanak. Ez a te felelősséged. Isten háza nem kéri mindenkitől, hogy kockázatot vállaljon az érdekei védelme, a testvérek védelme, a munkája megőrzése és az Istennek tett felajánlások védelme végett; nem kér midannyiótokat arra, hogy sértsetek meg másokat vagy hozzátok nehéz helyzetbe magatokat emiatt. Isten háza nem erre gondol. Ha félsz a gonosz emberektől vagy attól, hogy megsérted az embereket, névtelenül jelentheted a problémákat; és névtelenül leplezheted le a gonosz embereket és az ördögöket is. Ily módon, bár nem írtad alá a neved, akkor is eleget tettél a felelősségednek és a kötelességednek és nem bújtál ki a felelősséged alól. Ha ezt meg tudod tenni, akkor nem hanyagoltad el a felelősséged. Ez azért van, mert ilyen a szíved, érzed, hogy ez a te felelősséged és hogy eleget kell tenned ennek a felelősségnek, őrizve Isten házának munkáját és megóvva az érdekeit. Ez egy jócselekedet, és Isten emlékezni fog rá. Íme a meztelen igazság számotokra: az ördögök elleni küzdelemnek nincs meghatározott formája; a legfőbb alapelv az, hogy küzdjetek az ördögök ellen; képesek legyetek legyőzni az ördögöket, védelmezzétek Isten házának érdekeit, óvjátok a gyülekezeti munka különféle elemeit, óvjátok a gyülekezeti életet és őrködjetek a testvérek életbe való belépése felett. Értitek? (Értjük.) Az ördögök elleni küzdelemnek nincs meghatározott formája; használhatjátok azt a módszert, hogy megmetszitek őket, használhatjátok azt a módszert, hogy leleplezitek őket és természetesen használhatjátok azt a módszert, hogy elbocsátjátok őket és átruházzátok a kötelességeiket, valamint használhatjátok azt a módszert is, hogy megbeszélitek velük a dolgokat és vigaszt nyújtotok nekik, hogy távol tartsátok őket – különféle bölcs módszereket bevethettek, hogy megfékezzétek az ördögöket, miközben egyúttal a gyülekezeti munka különböző elemeit is védelmezitek. Ez a bölcsesség. A szíved mélyén tudod, hogy ezek az emberek ördögök, hogy bárhogy is bánsz velük, az nem helytelen, mivel nem igazi testvérek, nem igazi emberi lények, és Isten nem választotta ki őket. A Sátán szolgáiként jöttek Isten házába azért, hogy zavarják a gyülekezetet. Így kell hozzáállnod az ördögökhöz: „Ha azért jöttél ide, hogy zavart kelts, nem leszek elnéző veled. Ha azért jöttél ide, hogy szabotálj, az egyáltalán nem megengedett! Ha nem keltesz zavart és nem szabotálsz, és csendben meghúzod magad a gyülekezetben, nem foglalkozom veled. De ha egyszer gonosz szándékkal mozdulsz meg vagy mondasz valamit, nem leszek elnéző veled! Bármilyen rossz dolgot akarsz tenni, bármilyen téveszmét akarsz terjeszteni, először velem kell elszámolnod – lássuk, hogy megkíméllek-e vagy sem! Egyébként ne is gondolj arra, hogy megzavarod a gyülekezet munkáját!” Az embereknek ilyen hozzáállással és alapelvvel kell rendelkezniük az ördögökkel való bánásmód tekintetében, és ilyen tanúságot kell tenniük.

Miért fejezi ki Isten az igazságot és miért látja el az embereket az igazsággal? Azért, hogy az Istenben hívők elnyerhessék az igazságot mint életüket, és hogy az emberek felismerhessék az ördögöket, megszabadulhassanak az ördögöktől és kíméletlenül fellázadhassanak a Sátán, a gonosz ördög ellen. Az emberek oly sok igazságot hallottak és oly sok ellátást kaptak az igazságból, mégis végső soron, amikor azzal találkoznak, hogy az ördögök gonoszságot tesznek és zavart keltenek, nem sikerül felismerniük őket. Egyesek felismerik az ördögöket, de nem merik leleplezni őket, kezelni pedig még kevésbé merik őket – az efféle emberek semmirekellők. Nincs tanúságtételed és nem álltál Isten oldalán – összetörted Isten szívét. Az embereknek azért kell törekedniük az igazságra és azért kell megérteniük az igazságot, hogy kerüljék az ördögöket, elutasítsák az ördögöket, valamint képesek legyenek elérni az Istennek való igazi alávetettséget, Isten oldalán álljanak és teljesítsék Isten megbízatását. Ami az ördögöket illeti, amikor felfedeznek egyet, takarítsák ki azt, amikor pedig felfedeznek kettőt, takarítsák ki mindkettőt, hogy a gyülekezet tiszta maradjon. Ily módon a Sátán és az ördögök kíméletlenül megszégyenülnek, és többé nem tudják majd zavarni a gyülekezet munkáját. Hogy a szekuláris világban miként keltenek zavart, az nem a mi gondunk; hogy milyen illegális tetteket követnek el, milyen rossz dolgokat tesznek és kivel harcolnak a szekuláris világban, ahhoz nekünk semmi közünk. Ebbe nem avatkozunk bele, nem érdeklődünk utána és nem is törődünk vele. De van itt egy dolog: az nem megengedhető, hogy ilyen zavart keltsenek Isten házában, ezért kezelni kell, le kell állítani és ki kell takarítani őket. Elsőként a vezetőknek és a dolgozóknak kell elöl járniuk ebben a munkában; olyan felelősségükként kell kezelniük ezt, ami alól nem lehet kibújni. Másodsorban, az összes felügyelőnek, csapatvezetőnek és hétköznapi testvérnek rendelkeznie kell ezzel az érettséggel, és tennie kell ilyen tanúságot. Egyesek ezt kérdik: „Isten háza valamilyen mozgalmat indít? Az emberek gyötrése ez?” Ez nem az emberek gyötrése; ez az ördögök gyötrése. Az a teendő, hogy az ördögöket gyötörjük; embereket nem gyötrünk. A testvérekben megnyilatkozik a romlottság, de normális emberek, van lelkiismeretük és józan eszük, valamint vannak a tetteikre és a magatartásukra vonatkozó minimumkövetelményeik. Még ha valamelyest gyengén is törekednek az igazságra és gyenge az életbe való belépésük, valamint kicsi az érettségük és nem sokat birtokolnak az igazságvalóságból, toleránsnak és türelmesnek kell lennünk velük, helyénvalóan kell bánnunk velük és az alapelvek szerint kell kezelnünk őket. Az ördögök kezelésére vonatkozó alapelv azonban más. Ha hajlandóak szolgálatot végezni, akkor használhatjuk őket szolgálattevésre. Ha nem hajlandóak szolgálatot végezni, akkor az a megoldás, hogy ki kell takarítanunk őket; egyáltalán nem szabad elnézőnek lennünk velük szemben! Ez az ördögök kezelésére vonatkozó alapelv. Amikor a testvéreknek gyengeségeik vannak és romlott beállítottságokat tárnak fel, meg lehet bocsátani és el lehet nézni nekik, és toleránsan és megértően lehet bánni velük. Az ördögök azonban nem testvérek. Ha csak valami negatív vagy felelőtlen dolgot mondanak, de nem terjesztenek eretnekségeket vagy téveszméket, hogy félrevezessék az embereket, és semmilyen bomlasztást és zavart nem keltettek, akkor megkímélhetők és szemet hunyhattok felettük. Ha azt látjátok, hogy arra készülnek, hogy problémát okozzanak és gonoszságot kövessenek el, és ez elér egy bizonyos mértéket, akkor le kell leplezni őket és határt kell szabni nekik. Ha nem lehet határt szabni nekik, azonnal takarítsátok ki őket. Az ördögök úgy vélik, hogy a gyülekezet egy olyan hely, ahol könnyű zavart kelteni; azt hiszik, hogy a gyülekezetben bárki vihart kavarhat, akárcsak a társadalomban. Ebben tévednek. A gyülekezet az a hely, ahol Isten választott népe az igazságra törekedhet és elérheti az üdvösséget, nem pedig az a hely, ahol az ördögök vihart kavarhatnak, és nem is az, ahol az ördögök a saját vállalkozásukat űzhetik vagy megvalósíthatják a saját álmaikat, sem pedig az a hely, ahol az ördögök kielégíthetik az ambícióikat és a vágyaikat. Amint az ördögök elárulják magukat és azon vannak, hogy a saját vállalkozásukat űzzék, megalapítsák a saját önálló királyságukat, valamint zavarják és szabotálják a gyülekezet munkáját – amint a hasított patáik lelepleződnek – ekkor mit kell tenned? Cselekedj az alapelvek szerint; a testvéreknek fel kell állniuk és küzdeniük kell ezek ellen az ördögök ellen, és semmiképp sem szabad irgalmat tanúsítaniuk vagy elnézőnek lenniük. Ha mindig elnéző vagy az ördögökkel, akkor kegyetlen vagy magadhoz. Ők mindig félrevezetik és zavarják az embereket a gyülekezetben és szabotálják a gyülekezet munkáját. Ilyen körülmények között az a hit és Istenről szóló ismeret, amelyet a sok hitben töltött év során szereztél, mindössze pár nap alatt elapad ezeknek az ördögöknek a félrevezetése és zavarása következtében. Ezért, ha el akarod nyerni az igazságot, proaktívan fel kell állnod, hogy küzdj és harcolj az ördögökkel. Amikor azt látod, hogy a hasított patájuk teljesen lelepleződött és a förtelmes képük feltárult, le kell leplezned őket és jellemezned kell a lényegüket, aztán el kell takarítanod őket. Nem ez az, amit Isten választott népének tennie kell, és nem ez az a felelősség, aminek eleget kell tennie? (De igen.) Pontosan ez az a bizonyságtétel, amelynek a győztesekben meg kell lennie. Ezt mindenkinek meg kell értenie és soha nem szabad elfelejtenie. Az, hogy az ember nem fél a Sátánoktól és az ördögöktől, nem jelenti azt, hogy formálisan elhatárolódik tőlük, hanem azt jelenti, hogy feláll, és küzd az ördögök ellen a helyest és a helytelent illető fontos kérdésekben, elvi kérdésekben, az ember útjának megválasztása kérdésében, valamint az Isten házának érdekeit érintő kérdésekben, megállítja a gonosz tetteiket, megóvja Isten házának érdekeit és megőrzi a testvérek számára a kötelességeik végzéséhez szükséges normális környezetet. Ez Isten választott népe minden egyes tagjának kötelezettsége.

Többé-kevésbé nem fejeztük már be az ördögi lényeggel bírók e két megnyilvánulásáról – a megrögzött hazudozásról és a devianciáról – szóló beszélgetésünket? A nézőpont és az álláspont, amelyet az embereknek az efféle alakkal szemben képviselniük kell, világos, és azok a felelősségek is világosak, amelyeknek az emberek eleget kell tegyenek. Nos, mi a következő előttetek álló kérdés? Az, hogy hogyan tekintsetek az általunk megbeszélt megnyilvánulásokra és megnyilatkozásokra, és miként illesszétek ezeket ezekhez az emberekhez, majd miként ismerjétek fel őket és lássátok át az efféle személynek a lényegét. Ha egyszer tisztán láttok, a szívetekben világossá válik, hogy valójában melyek a különféle emberek attribútumai, pontosabbak lesznek az alapelveitek arra vonatkozóan, hogy miként bánjatok az emberekkel, és nem fogtok ostobaságokat és butaságokat tenni, vagyis nem tesztek oly sokat. Mára ez minden. Viszlát!

2024. január 27.