Hogyan kell törekedni az igazságra? (15.)

Legutóbb az elferdültségnek az ördögökből reinkarnálódottakban jelen lévő három konkrét megnyilvánulásról beszéltünk: a kéjsóvárságról, a kihívó szexuális viselkedésről és a kicsapongásról – vagyis az emberek szexuális vággyal kapcsolatos elferdült megnyilvánulásairól. A fő probléma az ilyen emberekkel az, hogy a szexuális vágyhoz való hozzáállásuk különösen züllött; áthágják a normális emberi mivolt lelkiismeretének és józan eszének határait, és semmilyen körülmények között nem fékezik vagy kontrollálják a szexuális vágyaikat, inkább szabad folyást engednek nekik. Olyanok is vannak az emberek között, akik különösen züllöttek; vagyis a züllöttségük alapján gátlástalanná, a rosszból még rosszabbá válnak. Néhányan közülük még az evangélium hirdetése közben is különféle lehetőségeket keresnek és tervezgetnek, hogy kielégítsék a szexuális vágyaikat. Kifejezetten az ellenkező nem tagjai számára hirdetik az evangéliumot, és amint megfelelő célpontot találnak, támadásba lendülnek, különféle módszereket és eszközöket alkalmazva, hogy rávegyék a másik felet, hogy ráharapjon a csalira, sőt még aljas trükköket is bevetnek céljaik elérése érdekében. Az evangélium hirdetése közben ezek az emberek nemcsak így viselkednek, hanem olyan dolgokat is tesznek, amelyek nagy szégyent hoznak Isten nevére. Nem csupán annyi, hogy buja gondolatokat táplálnak, hanem ürügyként fel is használják az evangélium hirdetésének lehetőségét a szexuális vágyaik kielégítésére. Ráadásul újra meg újra elkövetik ugyanazt a hibát, megtéve ugyanazokat a dolgokat különböző korú és különböző körülmények között élő emberekkel. Mondd csak, amikor felfedezik az ilyen embereket, hogyan kellene kezelni őket? Vajon meg kell engedni nekik, hogy tovább végezzék az evangélium hirdetésének kötelességét, vagy el kell küldeni őket, és megakadályozni, hogy végezzék ezt a kötelességet? (El kell küldeni őket.) Vajon kár elküldeni őket? Mi van, ha meg tudnának nyerni még egy embert? (Ha ott tartják őket, és megengedik nekik, hogy folytassák az evangélium hirdetését, annak még súlyosabb következményei lesznek. Amint kicsapongó tevékenységekbe kezdenek, szégyent hoznak Isten nevére.) Mondjátok meg Nekem, vajon az olyanok, akiknek az elméje folyamatosan szexuális vágyakkal van elfoglalva, meg tudják nyerni az embereket, amikor az evangéliumot hirdetik? (Nem, nem tudják.) Még ha alkalmanként meg is nyernek néhány embert az evangélium hirdetése által, képesek arra is, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek szégyent hoznak Isten nevére. Vajon az ilyen emberek használata nem többet árt, mint amennyit használ? (De igen.) Akkor még mindig kár elküldeni őket? (Nem.) Meg tudnak-e változni ezek a fajta emberek? Könnyű megoldani a problémájukat? (Nem az. Ez a természetlényegük problémája; nem tud megváltozni.) Az olyan emberek, akik tele vannak kéjvággyal, nem emberek; egy ördög lakozik bennük, aki a hús-vér testüket használja arra, hogy azt mondja, amit mondani akar, és azt tegye, amit tenni akar. Ha mások olyan buzdításokat és figyelmeztetéseket használnak, amelyek összhangban vannak a lelkiismerettel és a józan ésszel, vajon ezek a dolgok meg tudják változtatni a természetlényegüket? (Nem tudják.) Akkor az igazság közlésével meg lehet-e oldani ezt a problémájukat, ezzel segítve őket? (Nem lehet.) Még ha meg is metszik őket, ha valakit ki is jelölnek, hogy felügyelje őket, vagy ha egy másik környezetbe helyezik is át őket, hogy ne legyen lehetőségük átadni magukat a szexuális vágyaiknak, megoldható-e a bennük lévő ördögi természet? (Nem.) Mindenből, amit az ördögökből reinkarnálódott emberek tesznek, hiányzik az emberi mivolt. Ezt a természetlényegük határozza meg. Ezért nem számít, hogyan is beszélsz az igazságról, hogy buzdítsd vagy segítsd őket, az nem tudja megoldani a természetlényegük problémáját. Ez egyrészt azért van, mert az ördögök természetlényege az, hogy gyűlölik az igazságot, és a legcsekélyebb mértékben sem tudják elfogadni az igazságot. Másrészt pedig azért, mert azoknak, akik ördögökből reinkarnálódtak, hiányzik a lelkiismeretük és a józan eszük, és nincs bennük egy szemernyi tudatosság sem az általuk elkövetett gonoszsággal kapcsolatban, és sosem éreznek szégyent, megbánást vagy szorongást. Így nincs meg bennük sem a zavarérzet, sem a szégyenérzet, amellyel a normális embereknek rendelkezniük kellene. Nem értik az emberi erkölcsöt és etikát, sem pedig a méltóságot és a szégyenérzetet, amelynek az ember magaviseletében jelen kellene lennie. Ezek egyikét sem értik. Még ha elő is tudnak állni néhány szépen hangzó doktrínával, az sem bizonyítja, hogy normális emberi mivolttal rendelkeznek; csupán képmutatók, és megtévesztik az embereket. Ezért teljesen mindegy, hogy az ilyen emberekkel milyen igazságokat közölnek, a természetlényegük nem változtatható meg. Akkor csupán egyetlen megoldás van: az ilyen embereket ne használd kötelességre. Takarítsd el őket. Ez megoldja a problémát. Egyesek azt mondják: „Ha ki vannak iktatva és ki vannak takarítva, és többé nem adják át magukat a szexuális vágyuknak, és nem zavarják az Isten házában folyó munkát, akkor nem ártanak-e majd továbbra is az embereknek, ha ezeket a dolgokat a nem hívők között teszik? Vajon nem kellene őket továbbra is Isten házában tartani, kijelölve valakit, hogy felügyelje őket, megakadályozva, hogy ártsanak az embereknek a társadalomban?” Helytálló ez a kijelentés? (Nem.) Miért nem helytálló? (Isten házában tartásuk árt a testvéreknek, megzavarja a gyülekezet munkáját, és akadályozza Isten munkáját. Ez helytelen. Hadd térjenek vissza a világba. Olyan sok ördög és Sátán van a világban, és bármilyen zavarokat keltenek is, az nem tekinthető úgy, hogy ördögöknek ártanak. Mivel mindannyian ördögök, amit tesznek, az nem tekinthető úgy, hogy ártanak.) Összhangban van ez a nézet a valósággal? (Összhangban.) Ez a nézet helytálló. Akik átadják magukat a szexuális vágyaknak, azok ördögök, és nem szabad megengedni nekik, hogy Isten házában maradjanak, hogy ártanak a testvéreknek. Bármit is tesznek a társadalomban, annak semmi köze Isten házához, hiszen azokból, akik nem hisznek Istenben, hiányzik az emberi mivolt, és mindannyian ördögök. Akárhogy is harcolnak az ördögök egymás között, az nem fogja megzavarni Isten házának munkáját. Mindannyian a Sátántól valók, és mindenekelőtt a Sátán szövetségesei. Már évezredek óta harcolnak egymással és ártanak egymásnak. Mi közünk nekünk ehhez? Ártanak egymásnak, és ez olyasvalami, amit önként tesznek. Mindannyian ugyanabból az ocsmány fajtából valók – mind egykutya. Röviden, Isten háza nem akar ilyen típusú embert. Mert azok az emberek, akik ördögök, nem foglalkoznak a megfelelő feladatokkal, és nincs bennük lelkiismeret vagy józan ész, bárhol is vannak, csak zavart keltenek, és csak szabotázsban és pusztításban vesznek részt. Semmi hasznosat nem tudnak tenni az emberek számára. Csak ártani tudnak az embereknek. Még ha képesek is valamiféle szolgálatot végezni, az általuk okozott veszteségek túlsúlyban vannak. Az ilyen emberek talán meglehetősen jó magaviseletűnek látszanak, és úgy tűnik, nem tettek semmi rosszat, de amint lehetőségük adódik, képesek igazán rossz dolgokat tenni. Ezért az ilyen emberekkel haladéktalanul foglalkozni kell a kitakarításuk által. Bár lehet, hogy végeznek valamiféle szolgálatot és tesznek néhány helyénvaló dolgot, ez nem jelenti azt, hogy valóban megbánták, azt pedig még kevésbé, hogy a természetlényegük megváltozott. Függetlenül az ember jelenlegi helyzetétől, nem szabad, hogy megtévessze őt a hamis megjelenésük, még kevésbé szabad megbíznia bennük vagy elhinnie, hogy bármilyen munkát el tudnak végezni. Mivel a természetlényegük ördögtől való, bárhol is élnek gyülekezeti életet, ketyegő időzített bombák, és mindenkire fenyegetést jelentenek. Még ha ideiglenesen tartózkodnak is a rossz dolgok elkövetésétől, minden szavuk és tettük, minden megmozdulásuk továbbra is befolyásolni fogja a hangulatodat és az érzelmeidet, sőt még a nézeteidet is megingathatja. Ez a következménye annak, ha egy ördög van a közelben. Például tegyük fel, hogy mostanában rossz állapotban vagy, vagy valamelyest negatív vagy, illetve hallottál valamilyen negatív propagandát és alaptalan szóbeszédet, amelyek miatt elképzeléseid alakultak ki Istenről. Ha egy ördög van a közeledben, akkor előfordulhat, hogy folyamatos rémálmaid lesznek alvás közben. Az is lehet, hogy miután beszélgetsz vele, nemhogy az állapotod nem tud pozitívvá és emelkedetté válni, hanem a lelkedben egyre levertebbnek és sötétebbnek érzed magad. Minél közelebb kerülsz hozzá, annál kevésbé tudod érezni Isten jelenlétét. Minél tovább vagy vele kapcsolatban, a szíved annál távolabb sodródik Istentől, annál inkább érzed úgy, hogy Istenben hinni értelmetlen, sőt minden egyes szava és tette is hatással lesz a gondolataidra, és befolyásolni fogja a téged körülvevő emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatos nézeteidet és hozzáállásodat. Azonban amikor hétköznapi romlott emberekkel érintkezel és lépsz kapcsolatba, az más, és nem lesznek ilyen kedvezőtlen reakcióid. Ezért, akkor is, ha az emberek nem tudják egyértelműen érzékelni azt a kárt, amit az ilyen emberek okoznak – akik ördögök –, amikor a közelükben vannak, a kár, amit másoknak okoznak, maradandó, akárcsak a fenyegetés, amit jelentenek. Még ha meglehetősen barátságosnak látszanak is veled szemben, és nem tűnik úgy, hogy gyűlölnének téged, valamint nem ítéltek meg, illetve nem támadtak meg téged, amennyiben ördögök és nem emberek, a szavaik és a tetteik, a beszédük és a viselkedésük továbbra is hatással lesz rád. Ez a hatás úgy következik be, hogy észre sem veszed, azok pedig, akik nem értik az igazságot, talán nem észlelik. Ezért, ha ördögökből reinkarnálódott embereket fedeznek fel az evangelizációs csapatokon belül, különösen olyanokat, akik féktelenül átadják magukat a szexuális vágyaiknak, haladéktalanul foglalkozni kell velük, és ki kell takarítani őket. A gonosz embereket nem szabad elnézni vagy megtűrni. Az emberek mindig azt gondolják, hogy az evangelizációs csapatokban, ha van még egy ember, az hozzáad egy adag erőt az evangéliumi erőfeszítésekhez. Ha egy emberrel több van, az elfogadható, viszont, ha egy ördögöt adnak hozzá, az bajt jelent. Ha egy emberrel több van, még ha a képessége egy kissé gyenge is, és csak egyszerű feladatokat tud ellátni, legalább nem fogja megzavarni vagy megrongálni a gyülekezet munkáját úgy, ahogy egy ördög tenné. Egy ördög azonban más. Kívülről esetleg jól beszél és ékesszóló, a képessége alapján pedig alkalmas lehet arra, hogy egy bizonyos munkaterület felügyelője legyen. A természetlényegéből adódóan azonban teljességgel lehetetlen számára, hogy jól végezze a munkát. Csak teljes káosszá tudja változtatni, mert bármit is tesznek az ördögök, az bomlasztást, zavart és kárt okoz. Ezért az ilyen emberek gonosz tetteit haladéktalanul le kell leplezni és fel kell ismerni, hogy Isten választott népe azonosíthassa és tisztán láthassa az ördögök gonosz tetteit. Hacsak nem arról van szó, hogy még nem fedezted fel vagy nem ismerted fel, hogy ördögök, és úgy érzed, hogy normális emberek, akik csak alkalmanként fednek fel némi elvetemült kéjvágyat – ez talán épphogy igazolhatja, hogy maradhatnak további megfigyelésre. Ha felfedezed, hogy nem csupán alkalmanként fednek fel elvetemült kéjvágyat, hanem örömüket is lelik benne, mint azok a kicsapongó emberek, akik bárhová is mennek, prioritásuknak tekintik, hogy nekik tetsző ellenkező neműeket keressenek, hogy átadhassák magukat a szexuális vágyaiknak – mint az ördögök, akik lelkeket keresnek, hogy felfalják őket –, félrevezetve, csapdába ejtve és ártva az embereknek mindenhol, és akivel csak kapcsolatba kerülnek, az elszenvedi a zaklatásukat, és állandóan ilyen ügyeket hagynak maguk után, akkor ez nem egy ember viselkedése; ez nyilvánvalóan egy ördögé. Az ördögöket a jövőbeni bajok megelőzése végett a lehető leghamarabb ki kell takarítani. Időnként mindenki követhet el hibákat, elveszítheti az önuralmát, sőt akár olyan dolgokat is tehet, amelyek túllépik az emberi mivolt határait, ez a viselkedés azonban nem tartós, nem lelnek örömöt benne, miután pedig rosszat tettek és vétkeztek, lelkifurdalást, bűntudatot és szégyent éreznek. Amikor ismét ugyanazzal a helyzettel vagy üggyel találkoznak, képesek elkerülni a kísértést, és a megfordulás és megbánás jeleit mutatni. Az ördögök viszont soha nem fordulnak meg, mert nem tudják megbánni, és nem is bánják meg. Láttad-e valaha is, hogy megváltozott volna az ördögök Istennek ellenálló, Istent káromló és Istent támadó természete? Nem változott meg. Nem számít, Isten mennyi ideje szuverén az emberiség felett és mennyi ideje irányítja azt, és nem számít, Isten mennyit fedett fel az Ő mindenhatóságából, bölcsességéből és hatalmából, a Sátán továbbra is dacos marad, és folytatja az Isten elleni zúgolódást. Annak ellenére, hogy mindig is Isten legyőzött ellensége volt, továbbra is zúgolódik Isten ellen, és továbbra is támadja Őt és ellenáll Neki. Ezért, ha valakinek a természetlényege az ördögtől való, akkor az elferdült természetlényege soha, de soha nem tud megváltozni. Az elferdültség az igazi arca, az elferdültség az, amit előnyben részesít, és egyben az a természete is, ezért nem fog megváltozni. Nem számít, melyik gyülekezetben látod ezt a fajta embert, a lehető leggyorsabban le kell leplezned, fel kell ismerned, majd ki kell takarítanod. Ne adj esélyt az ördögöknek a megbánásra. Ennek a hozzáállásnak az alkalmazása a gyülekezet munkáját és Isten választott népének javát szolgálja. Akkor hát milyen embernek kell esélyt adni a megbánásra? Biztosnak kell lenned abban, hogy az ilyen ember normális ember, nem ördög, és hogy csak átmeneti gyengeség vagy különleges körülmények miatt vétkezett, de utána lelkifurdalást érzett, sőt, önmagát is meggyűlölte, és még fel is pofozta magát. Biztosnak kell lenned abban, hogy a lelkiismerete működőképes. Az ilyen embereknek esélyt lehet adni a megbánásra. Az ördögök viszont elmerülnek a szexuális vágyaikban, amikor csak lehetőségük van rá. Ez a természetük által meghatározott. Ezért az ördögöknek nem lehet esélyt adni a megbánásra, és a lehető leghamarabb foglalkozni kell velük, ki kell takarítani vagy ki kell zárni őket. Ez az ilyen típusú emberekkel való bánásmód alapelve, és ez a kezelésük legjobb módja. Most már világos ez a dolog? (Igen.)

Egyesek nem tudják átlátni a dolgokat. Látják, hogy néhányan azok közül, akik ördögök, már elég idősek, mégis folyamatosan részt vesznek a szexuális vágy játékában. Bárhogyan beszélnek is mások az igazságról, ügyet sem vetnek rá. Még ha szemtől szembe be is vallják, hogy rosszat tettek, utána akkor is azt teszik, amit akarnak. Azok az emberek, akik nem tudják átlátni a dolgokat, értetlenül állnak: „Hogy lehetnek az ördögöknek ilyen erős szexuális vágyaik? Hogyan lehetnek még ilyen idős korukban is ennyire elferdültek? Ez az ember visszaeső bűnös ezekben a dolgokban, következetesen így viselkedik. Hogy lehet, hogy nincs szégyenérzete? Hogy lehet, hogy nem ismeri az önuralmat?” Hát nem ilyen az, amikor valaki képtelen átlátni a dolgokat? Miután már annyi éve hisznek Istenben, még mindig nem tudnak az emberekkel a természetlényegük alapján bánni, és azt sem értik, hogy az ördögök természetlényege soha nem változik. Hát nem nagyon is ostoba és tudatlan dolog ez? Az ördögök ilyennek születnek; akár férfiak, akár nők, bármilyen korúak is, pontosan ilyen fajta teremtmények. A természetlényegük ördögtől való. Az ördögök kéjsóvárságának, kihívó szexuális viselkedésének és kicsapongásának egyik megnyilvánulása az, hogy rendkívüli módon részt vesznek a szexuális vágy játékában, méghozzá egészen addig teszik, amíg a hús-vér testük el nem pusztul. Ezért, bármilyen idős kort is élnek meg, ilyen típusú emberek maradnak, és nem fognak megváltozni – nincs ebben semmi különös. Látod, hogy már nem fiatalok, és külsőre sem tűnnek olyan típusoknak, akik részt vennének a szexuális vágy játékában, de mivel egy ördög lakozik bennük, a szexuális vágy játékát űzik – sem a hús-vér testük kora vagy neme, sem pedig a környezetük nem korlátozza őket. Ez nem feltétlenül kapcsolódik a családjukhoz vagy a szüleikhez sem; nem genetika kérdése, hanem a belső természetlényegük problémája. Elferdült természetlényegük van, és ez meghatározza, hogy a jellemvonásuk ördögtől való. Mivel a természetlényegük már lelepleződött, a természetlényegük pedig meghatározza a jellemvonásukat, az ilyen típusú embereknél, függetlenül attól, hogy korábban mivel foglalkoztak, függetlenül attól, hogy mennyi idősek most, illetve függetlenül attól, hogy milyenek a beszédkészségeik vagy a veleszületett állapotaik – ezek egyike sem befolyásolja a jellemvonásukat. Ha csak a külső megjelenésüket nézed, az könnyen félre fog vezetni, és ezt mondod majd: „Ez az ember nagyon kifinomultnak és műveltnek néz ki, és elég elegánsan beszél; biztosan olyasvalaki, aki érti az illendőséget, az igazságosságot, a tisztességet és a szégyent. Hogy tehetne ilyen elvetemült dolgokat? Nem olyan típusnak néz ki, aki részt vesz a szexuális vágy játékában!” Nem látod át ezt a dolgot; egy kissé elképzelhetetlennek és kissé nehezen hihetőnek találod. Nagyon ostoba dolog tőled, hogy ragaszkodsz ehhez a nézőponthoz! Egy ördög képes ördögi dolgokat tenni, függetlenül attól a hús-vér testtől, amelyet visel. Bárhogyan is néz ki ez az ember kívülről, mindegy, hogy hány éves, vagy hogy milyen a személyisége, azt fogja tenni, ami összhangban van a természetével. Ennek semmi köze a megjelenéséhez, a korához vagy az iskolázottságához, sem pedig a vallási hátteréhez, még kevésbé az etnikumához, és természetesen a családi környezetéhez sincs semmi köze. Azt, hogy meg tud tenni ilyen dolgokat és ilyen megnyilvánulásai lehetnek, a lényege és a természete határozza meg. Ezért egyrészt ne találd furcsának vagy elképzelhetetlennek; másrészt pedig ne tégy ostoba dolgokat. Ne akard mindig elviselni őket, ne akarj mindig türelmes lenni velük és esélyt adni nekik a megbánásra, megmenteni őket, hogy megváltozzanak, ne próbáld rávenni őket, hogy szeressék az igazságot, hogy visszatérhessenek a normális emberi mivolt pályájára. Ha még mindig szándékodban áll segíteni ezeknek az embereknek, akik ördögök, és megmenteni őket, akkor túlságosan ostoba vagy – nem érted az ilyen típusú ember lényegét, nem érted a velük való bánásmód alapelveit, nem érted az igazságot, és nem érted Isten szándékait. Ha látod, hogy elferdült természetlényegük van, és még mindig szándékodban áll segíteni nekik, hogy megbánják, az azt mutatja, hogy nem hiszed Isten szavait; nem Isten szavai alapján szemléled vagy ítéled meg az embereket, eseményeket és dolgokat, és nincs benned valódi alávetettség vagy elfogadás Isten szavai iránt. Kizárólag az alapján akarod szemlélni és megítélni az embereket, eseményeket és dolgokat, amit látsz, valamint a külső jelenségek alapján, és csakis a saját lelkesedésed és jó szándékod alapján akarsz cselekedni. Ez téves gondolat és nézőpont, és egyben a lázadó mivolt megnyilvánulása is. A megoldás az ilyen ember kezelésére, aki a szexuális vágy játékát űzi, nagyon egyszerű: bánj vele a lényege szerint. Amint biztos vagy benne, hogy ilyen típusú ember, bánj vele úgy, hogy kitakarítod; nem szükséges újabb esélyt adni neki a megbánásra. Ne hagyd magad korlátozni, akkor sem, ha mások nem értik meg. Az ördögök lényege nem fog megváltozni. Ők ilyen fajta teremtmények fiatalon, ilyen fajta emberek maradnak középkorúan, és idős korukban – előrehaladott életkoruk ellenére is – még mindig efféle teremtmények; nem fognak megváltozni. Mondd meg Nekem, vannak-e olyan hetven-nyolcvanéves férfiak, akik fiatal lányokat csábítanak el, vagy olyan hatvan-hetvenéves nők, akik fiatal fiúkat keresnek? (Vannak.) Sok ilyen bizarr és elferdült dolog van a társadalomban. Vajon csak akkor kezdték űzni a szexuális vágy játékát, amikor megöregedtek? (Nem.) Fiatalon is ilyenek voltak; egész életükben efféle teremtmények voltak. Milyen kifejezéseket használnak a nem hívők ennek leírására? Erre mondják, hogy „a vén kecske is megnyalja a sót”; szerelmes típusnak nevezik. Nézzétek, milyen szépített a szóhasználatuk. Olyan kifejezéseket illetve mondásokat használnak, mint a „szerelmes típus”, a „szabad szellemű”, a „tudja, hogyan kell élni”, vagy a „képes áttörni a világi konvenciókat”, hogy leírják az efféle dolgot és az efféle embert. A nem hívők által az ilyen ügyek leírására használt kifejezések és mondások undorítóak. Nem tudnak helyes terminológiát alkalmazni, hogy ezeket a dolgokat a gyökerüktől, a lényegüktől jellemezzék, mert egyrészt a nem hívő világ és maga az emberiség is elferdült, másrészt pedig senki sem tudja átlátni az ilyen problémák gyökerét. Ezért nézőpontjaik az ilyen dolgok meghatározásában nagyon sekélyesek, egyben pedig nagyon abszurdak és elvetemültek is; elszakadtak e dolgok lényegétől.

Miután beszéltünk az ördögökből reinkarnálódottak elferdültségén belül a kéjsóvárság, a kicsapongás, valamint a kihívó szexuális viselkedés megnyilvánulásairól, beszéljünk az elferdültség egy másik megnyilvánulásáról: a furcsaságról. A „furcsa” szó sok tartalmat foglal magában, amelyek bizonyosan valamiféle kapcsolatban állnak a furcsaság konkrét megnyilvánulásaival. A furcsaság mellett olyan megnyilvánulások is vannak, mint a természetfelettiség, a szélsőségesség és az abnormalitás; ezek mind azoknak az elferdült megnyilvánulásai, akik Sátánok és ördögök. Ezek az aspektusok – a furcsaság, a természetfelettiség, a szélsőségesség és az abnormalitás – olyan dolgok, amelyeket az emberek időről időre a mindennapi életükben vagy a másokkal való interakcióik során látnak. Kezdjük a legsúlyosabb esetekkel, majd vitassuk meg az enyhébbeket. Minden esetben, bárhogyan nyilvánul is meg, mind magában foglalja az elferdültség természetlényegét. A legsúlyosabb helyzet a gyakori nyelveken szólás. Ez különösen az összejöveteleken való imádkozás során fordul elő, ahol lehetséges, hogy olyan furcsa nyelveken beszélnek, amelyek egyetlen nemzet nyelvével sem egyeznek, és amelyeket senki sem képes megérteni. Amikor ez történik, már nem maga az ember beszél, hanem egy másik szellem uralja őt. Ők maguk még csak nem is tudják, hogy mit mondanak; nem tanulták és senki sem tanította meg nekik, mégis egy bizonyos helyzetben egyszerűen csak kimondják. Olykor aktívan beszélnek nyelveken, olykor passzívan; néha tudatosan, néha pedig anélkül, hogy tudatában lennének. Hát nem nagyon furcsa ez? Miután befejezték a szólást, ha megkéred őket, hogy ismételjék meg, nem tudják. Ha megkérdezed tőlük, mit mondtak, azt sem tudják. Ez egy bizonyos fajta helyzet. Olyan emberek is vannak, akik gyakran hallanak olyan hangokat, amelyeket a normális emberek nem hallanak. Például előfordulhat, hogy hallják, amint valaki a közelükben beszél hozzájuk, mások azonban senkit sem látnak és nem is hallanak. Valójában ismeretlen lényekkel társalognak és beszélgetnek. Nagy lelkesedéssel beszélnek, és nem tudod félbeszakítani őket, illetve nem tudsz közbeszólni. Ráadásul a beszédük tartalma zavaros; a szavak hirtelen, egymástól függetlenül és minden ok nélkül buggyannak ki belőlük. Külső szemlélőként ezt látva félelmet érzel, és a hideg futkos a hátadon. Hát nem nagyon furcsák az ilyen megnyilvánulások? (De igen.) Az ilyen típusú ember gyakran lát furcsa dolgokat is, a fizikai világban szabad szemmel láthatatlan dolgokat. Egyesek például látják az elhunyt rokonaikat integetni, mosolyogni vagy bólintani feléjük, sőt, akár köszönteni is őket. Különösen izgatottá válnak, miután ezt látják. Még olyan emberek is vannak, akik gyakran azt látják, hogy feketébe öltözött alakok közelednek feléjük és megkötözik őket; küzdenek és felkiáltanak: „Engedj el! Nem megyek! Nem megyek sehová!” A körülöttük lévők megkérdezik, mi a baj, ám ők nem érzékelik, hogy bárki is beszélne hozzájuk, és csak tovább küzdenek, kiabálva: „Istenem, ments meg!…” Elriasztják a feketébe öltözött alakokat, majd visszatérnek a normális állapotukba. Miután észhez térnek, megkérdezik a körülöttük lévőket, hogy látták-e a feketébe öltözött alakokat. A normális emberek nem láthatják őket; komoly probléma lenne, ha láthatnák. Ezek az egyének azonban képesek látni és érzékelni őket. Van egy másik fajta helyzet is: Egyesek általában csendesek, nem szeretnek viccelődni vagy hangoskodni, de hirtelen valahogy elkezdenek egyhelyben forogni, sírni, nevetni, lármázni és durván izzadni. Vannak olyanok is, akik hirtelen a földön kezdenek kúszni, mint a kígyók, vagy olyanok, akik úgy járkálnak, mint a kacsák. Hirtelen egy élő ember állattá változik; a viselkedése és a cselekedetei pontosan olyanok lesznek, akár egy állaté, az emberétől teljesen különbözőek. Időről időre ilyen megnyilvánulásokat mutatnak. Hát nem furcsa ez? (De igen.) Vajon nem természetfelettiek ezek a furcsa megnyilvánulások? (De igen.) Ezek a megnyilvánulások nagyon is természetfelettiek. A természetfeletti abnormálist jelent, ami túlmutat a természetes vagy a normális körülményeken – ezt nevezik természetfelettinek. Ez nem szokványos, különbözik a hétköznapi emberek normális megnyilvánulásaitól: ez abnormális. Ezt nevezik úgy, hogy valaki furcsa, természetfeletti, abnormális. Természetesen ezeknek a megnyilvánulásoknak semmi közük nincs ahhoz, hogy valaki szélsőséges, azonban a furcsaság, a természetfelettiség és az abnormalitás természetéből ítélve ezeknek a megnyilvánulásoknak elferdült lényegük van, és nem felelnek meg a hús-vér test normális, romlott emberi megnyilvánulásainak. A hús-vér test normális embereit korlátozzák, megfékezik és irányítják az emberi ösztönök, a szabad akarat, a normális gondolkodás, a józan ész és a különféle normális emberi képességek. Ám ezek a furcsa, természetfeletti, abnormális megnyilvánulások azokban, akik ördögök, már túlléptek a normális emberi ösztönök, a szabad akarat, a képességek, a normális gondolkodás és a normális józan ész hatókörén. Vagyis többé már nem irányítja őket a normális emberi mivolt; irányíthatatlanná váltak. Az irányíthatatlanság abnormalitást jelent. Olyan szokatlan megnyilvánulások és gyakorlatok láthatók náluk, amelyeket normális embereknek nem kellene mutatniuk. Ez azt jelenti, hogy az ilyen embereket nem a normális észszerűség, a normális gondolkodás vagy a szabad akarat irányítja, hanem valami kívülről jövő dolog vagy valamilyen gonosz szellem irányítja és hajtja őket, arra késztetve őket, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek túlmutatnak a normális emberi mivolton, olyan dolgokat, amelyek mások számára kifürkészhetetlenek, zavarba ejtők, sőt hátborzongatók. Ezt nevezik furcsaságnak, természetfelettiségnek, abnormalitásnak. Mondd meg Nekem, hát nem elferdültek ezek a megnyilvánulások? (De igen.) Ezeket a furcsa megnyilvánulásokat minden bizonnyal elferdültnek lehet nevezni. Azoknak, akik ördögökből reinkarnálódtak, sok furcsa megnyilvánulásuk van. Például egyesek gyakran hallják, hogy valaki megmagyarázhatatlan módon beszél hozzájuk, mások azonban nem képesek ezt hallani. Gyakran hallanak egy hangot is az elméjükben, amely beszélget velük, arra utasítva őket, hogy ezt vagy azt tegyék. Egyesek mindig látnak olyan dolgokat, amelyeket normális emberek nem képesek látni vagy érzékelni. Azt mondják: „Láttam egy katonai csapatot elvonulni az úton, amely háromszáz-ötszáz főt számlál, ha nem ezret-kétezret, ágyúkkal és tankokkal – elég nagy felfordulás volt!” Mások nem láthatják ezeket a dolgokat, ők viszont igen. Az nem foglalkoztat minket, hogy amit látnak, az tényszerű-e vagy a szellemi birodalomból való jelenség-e; már maga a tény, hogy képesek ezeket a dolgokat látni, rendkívül szokatlan. Miért mondom, hogy ez szokatlan? Miért mondom, hogy ez az elferdültség megnyilvánulása? Mert egy normális ember bármely érzékszerve, amelyet Isten teremtett, rendelkezik bizonyos korlátokkal arra nézve, hogy mit képes érzékelni, legyen szó az őt körülvevő környezetről, vagy a körülötte lévő emberekről, eseményekről és dolgokról. Mindezeket a hús-vér test ösztönei által elérhető tartományon belül érzékeli; legyen szó arról, amit a hús-vér test révén látni, hallani, szagolni vagy érezni lehet, vannak határok. Mire utalnak ezek a határok? Arra utalnak, hogy a fizikai világ hatókörére vannak korlátozva. Akkor Isten miért adott az embereknek ilyen érzékszerveket? Azért, hogy semmi, ami nem tartozik az anyagi világhoz – legyen az pozitív vagy negatív dolog a szellemi birodalomból – ne zavarja meg az emberek életét, ne zavarja meg az emberek egyetlen érzékszervét sem, és ne befolyásolja az emberek életének rendjét és mintáit az anyagi világban. Ezért az emberek ebben az anyagi világban élnek, és függetlenül attól, hogy mi más létezik még az anyagi világon kívül, Isten nem fogja megengedni, hogy ezeket a dolgokat a hús-vér testi érzékszerveid hatókörén túl lásd, halld vagy érzékeld. Ez azért van, hogy megóvja az elmédet és a józan eszedet attól, hogy bármilyen lény az anyagi világon kívülről megzavarja, lehetővé téve, hogy normálisan élj. Amíg az ember elméje és józan esze normális, a szabad akarata is normálisan fog működni, az ítélőképessége normális lesz, és a veleszületett emberi állapotainak minden aspektusa megmarad az eredeti állapotában, sértetlenül. Mire utal az, hogy sértetlenül? Azt jelenti, hogy a hús-vér testi élet hatókörén belül az idegrendszered, az érzékszerveid, a képességed és a veleszületett állapotaid minden más aspektusa is normális és ép. Amikor az elme és a józan ész normális, az ember minden ilyen aspektusa normális lesz, és képes lesz megőrizni az eredeti állapotát. Ha az, amit az ember érzékszervei képesek érzékelni, meghaladják a hús-vér test által elérhető tartományt, és többé már nem tartozik e korlátozás alá, akkor problémák fognak fellépni az elméjével és a józan eszével; az anyagi világon kívülről származó dolgok hatással lesznek rájuk, megrongálják és megzavarják őket. Ezután problémák merülnek majd fel az idegeikkel, az elméjük pedig rendezetlenné válik. Ez miféle helyzethez vezet majd? Elmebeteggé válnak; megőrülnek, összevissza beszélnek, szégyentelenül rohangálnak, sírnak és felfordulást okoznak. Ekkor az efféle ember teljesen tönkremegy. Mire utal az, hogy tönkremegy? Azt jelenti, hogy valami más belépett az illető szívébe, megzavarva és megrongálva az elméjét és a józan eszét, aminek következtében a szívét már nem a normális észszerűség irányítja, hanem valami másféle dolog. Amint ez a másik dolog irányítja az embert, a külső megnyilvánulás orvosi értelemben a skizofrénia. Ha valaki skizofréniás lesz, akkor még mindig normális ember vajon? (Nem.) Többé már nem normális ember, és Isten nem fog munkálkodni az ilyen embereken. Érted? (Értem.)

Milyen szerepet tölt be az emberek számára az a szabad akarat, a normális gondolkodás, valamint a lelkiismeret és a józan ész, amelyet Isten ad nekik? Hát nem azt a szerepet töltik be, hogy megóvják az emberek elméjét és józan eszét? (De igen.) Az emberek elméjét és józan eszét megóvó szerep betöltése egyenértékű az embereket megóvó szerep betöltésével; ezek biztosítják, hogy az emberek mentális állapota és józan esze normális legyen, hogy ne zavarják meg az anyagi világon kívüli dolgok, és az anyagi világon kívülről származó hangok vagy képek se zavarják meg őket. Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy békésen higgyenek Istenben és normálisan éljenek, és biztosítja a személyes biztonságukat. Ez jó dolog. Ám azok, akik tele vannak furcsa, természetfeletti és abnormális megnyilvánulásokkal, nem rendelkeznek a normális emberek szabad akaratával, normális gondolkodásával, valamint lelkiismeretével és józan eszével. Bármikor, bárhol láthatnak a hétköznapi emberek számára furcsa dolgokat vagy jeleneteket, hallhatnak a hétköznapi emberek számára nem hallható hangokat, illetve tehetnek olyan dolgokat, amelyeket a hétköznapi emberek nem tudnak megtenni, furcsa viselkedéseket mutatva. A körülöttük lévő emberek ezt nem tudják megérteni, és képtelenek átlátni az ilyen dolgok lényegét. Ez a típusú ember ördögből reinkarnálódott; nem része az emberiségnek. Nem arról van szó, hogy a Sátán az élete során később foglyul ejtette; inkább arról, hogy ez a fajta ember lényegében ördög. Egyszerűen fogalmazva, olyasvalakinek az elméje és a józan esze, aki ördög, a születésétől fogva nem normális; vagyis nem egészséges sem a szabad akarata, sem a gondolkodása, sem pedig a józan esze. Még ha részesül is oktatásban, nem rendelkezik a normális emberi mivolt e dolgaival. Látod, hogy tipikus körülmények között viszonylag normálisan beszél, amikor éppen nincs rohama, ám ez nem jelenti azt, hogy normális ember. Az, hogy ilyen furcsa megnyilvánulásaik vannak, azt mutatja, hogy nem normális emberek, hanem nem-emberek – ördögök. Ezeket a hátborzongató, természetfeletti és abnormális megnyilvánulásaikat senkitől sem tanulták, és senki sem adta át őket nekik. Akkor hogyan jöttek létre? Veleszületettek; az ilyen ember jellemvonása ördögtől való. Mit jelent egy ördög jellemvonásával bírni? Két jelentése van. Az első jelentés az, hogy ez a típusú ember ördögből reinkarnálódott. A második az, hogy emberi lélek nélkül született, és később szállta meg egy ördög. Röviden, az ilyen emberek természetlényege ördögtől való, nem embertől. Pontosan azért, mert nem emberek, az érzékszerveik és a veleszületett állapotaik minden aspektusa különbözik és eltér a normális emberekétől. Ami az érzékszerveiket illeti, gyakran érzékelnek olyan dolgokat, amelyeket a normális emberek nem tudnak érzékelni, látni vagy hallani. A hús-vér test ösztöneinek tekintetében azok a dolgok, amiket tesznek vagy mondanak, valamint bizonyos megnyilvánulásaik gyakran azt a benyomást keltik az emberekben, hogy túllépik a normális emberi ösztönök határait; nagyon természetfelettiek. Mit jelent az, hogy természetfeletti? Azt jelenti, hogy meghaladja a hús-vér test ösztöneit. A normális emberek nem tudják túllépni a hús-vér test ösztönei számára elérhető tartományt, ezek az egyének azonban könnyűszerrel megteszik ezt; nem irányítják és nem korlátozzák őket a hús-vér test ösztönei, így természetesen gyakran mutatnak furcsa, természetfeletti és abnormális viselkedést vagy gyakorlatokat. Most már világos számotokra az ilyen típusú embernek a lényege? (Igen.) Irigylitek ezt a típusú embert? (Nem.) Jó dolog irigyelni őket? (Nem.) Egyesek azt mondják: „Nézd csak, ők tudnak nyelveken szólni imádkozás közben; mi nem érthetjük, és nem is beszéljük ezt. Ők pedig több nyelvet is ismernek, anélkül, hogy tanulták volna. Soha nem betegednek meg, több étel nélkül töltött nap után sem érzik éhesnek magukat, és több alvás nélküli nap után sem érzik magukat fáradtnak.” Mások azt mondják: „Ez a fickó képes dolgokra: bele tud pillantani a múltba, és meg tudja jósolni a jövőt, mindent tud a csillagászattól a földrajzig, és ki tudja olvasni az emberek sorsát az arcukból, valamint tud jósolni. Bárhogy is néz ki az ember, ő egy szempillantás alatt ismeri a sorsát. Igazi mester! Éjszaka azt látod, hogy alszik, de valójában lement az alvilágba, hogy szolgaként dolgozzon.” Egyesek irigylik ezt a típusú embert a képességei miatt. Hát nem ostobaság ilyen embereket irigyelni? (De igen.) Irigyeltétek-e már valaha is ezeket a különleges erőkkel rendelkező, természetfeletti embereket, mondván: „Nekem nincs semmilyen különleges erőm. Bárcsak értenék egy kicsit a varázsláshoz; ha meleg lenne, és fagylaltot szeretnék, csupán egy kézmozdulatommal máris elővarázsolnék néhány jégkrémet – csokoládésat, epreset, bármilyen ízt – amilyet csak akarok.” Voltak már ilyen gondolataitok? Mindenkinek vannak gyerekes gondolatai; amikor az emberek világosan látják, hogy ezek a gondolatok helytelenek, akkor természetesen el tudják engedni őket. Isten csak azt akarja, hogy a normális emberek megtapasztalják az életet, megízleljék az életet, megtapasztalják az élet örömeit és bánatait, annak különféle nehézségeit és csalódásait, és a megtapasztalás folyamatában értékeljék Isten szuverenitását, ismerjék fel a teremtett lényeknek a Teremtő felé irányuló különféle helytelen hozzáállásait, majd térjenek vissza a helyes útra, elérve Isten imádatát, valamint az Isten szuverenitásának és elrendezéseinek való alávetettséget. Amikor az embereknek megvannak ezek az élettapasztalataik, rá fognak eszmélni arra a tényre, hogy a Teremtő szuverenitást gyakorol az emberi sors felett, majd elismerik, hisznek benne, és alávetik magukat annak a ténynek, hogy a Teremtő szuverenitást gyakorol az emberi sors felett. Ezután visszatérhetnek a helyes útra, és megfelelő teremtett lények lehetnek. Ne éljetek semmilyen irreális gondolat szerint; azok a dolgok sosem válnak valósággá. Azok a természetfeletti, furcsa és abnormális dolgok örökké a Sátánok és ördögök kizárólagos uralma alá tartoznak; semmi közük a normális emberekhez. Ezért, bármikor legyen is az, soha ne gondoljatok arra, hogy természetfeletti emberekké váljatok, olyan emberekké, akik tele vannak különleges erőkkel, és arra se gondoljatok, hogy meghaladjátok a saját ösztöneiteket vagy a saját korlátaitokat. Egyszerűen csak legyetek két lábbal a földön álló hétköznapi emberek, maradjatok a titeket megillető helyeteken, és tegyetek eleget a kötelességeteknek. Ez az, amit az embereknek tenniük kell.

Most már alapvetően világosak a furcsaság megnyilvánulásai azokban, akik ördögök? Ez néhány megnyilvánulás a legsúlyosabbak közül. Egyértelműen azt éreztetik az emberekkel, és arra ébresztik rá őket, hogy az ilyen emberek nem ugyanaz a fajta, mint a normális emberek. Rendkívül elfajzottnak tűnnek a normális emberek között. Ez az elfajzottság azt érezteti az emberekkel, hogy a viselkedésük és a magatartásuk, valamint a különféle megnyilvánulásaik a mindennapi életben különösen furcsák, természetfelettiek és abnormálisak – egyszerűen mások, mint a hétköznapi emberekéi. Nem korlátozzák őket a hús-vér test ösztönei, és nem tudják megfékezni az irracionális viselkedésüket, és úgy tűnik, egyáltalán semmiféle tudatosságuk nincs, mintha gonosz szellemek szállták volna meg őket. Ezt az ördögök elferdült természetlényegének egyik aspektusaként kell jellemezni, olyasvalamiként, amit az embereknek el kell utasítaniuk. Ezeket a természetfeletti és abnormális dolgokat nem szabad irigyelni, még kevésbé törekedni rájuk. Ha valaha is szándékodban állt arra törekedni, hogy természetfeletti ember legyél, vagy hogy ilyen természetfeletti dolgokat tegyél, akkor taposs a fékre. Fordulj meg, és a part már karnyújtásnyira van. Ne tervezd, hogy ilyen ember leszel. Ha egyszer rálépsz erre az útra, és egy ördög belopódzik az elmédbe, Isten többé már nem fog akarni téged, és tönkre leszel téve. Miért mondom, hogy tönkre leszel téve? Azért, mert ha egy ördög egyszer megszáll téged és irányítja az elmédet, akkor nem lesz jó véged. Ha egy ördög megszáll téged, elkezd beavatkozni, megzavarja a gondolataidat és az elmédet. Részt vesz a mindennapi életedben, és részt vesz a gondolkodási folyamatodban, amikor embereket, eseményeket és dolgokat veszel figyelembe. Ha nem tudod elutasítani a beavatkozását, akkor fokozatosan el fogod veszíteni az akaratodat, végül pedig alázatosan aláveted magad. Amikor egy ördög teljesen irányít téged, orvosi értelemben skizofrénként fognak diagnosztizálni, Isten házában pedig halálra leszel ítélve. Véged lesz. Tönkre lettél téve. Vajon az, akit skizofrénként diagnosztizálnak, normális ember? (Nem.) Akarja még Isten az ilyen embert? Miféle ember az ilyen Isten szemében? (Nem-ember.) Isten szemében foglyul ejtett téged a Sátán. Ez talán egy kissé elvontan hangzik. Egyszerűen fogalmazva, ez azt jelenti, hogy a Sátán irányítja a szívedet. Azt jelenti, hogy a Sátán uralja a szívedet és hatalmat gyakorol benne, valamint azt, hogy a Sátán bábjává váltál. Ez azt jelenti, hogy foglyul ejtett téged a Sátán. Ha valakit egyszer foglyul ejt a Sátán, ugyanolyan lesz, mint azok, akik ördögök, és gyorsan furcsává, természetfelettivé és abnormálissá válik. Az ilyen emberek menthetetlenek. Mit értek ez alatt? Azt mondom neked, hogy szükséges, hogy legyen tisztánlátásod azoknak a furcsa megnyilvánulásaival kapcsolatban, akik ördögök. Miután tisztánlátásra tettél szert, távol kell maradnod az ilyen emberektől, és nem szabad közel kerülnöd hozzájuk. Nem számít, mit mondanak vagy tesznek, ne folyj bele. Ne vedd őket komolyan. Tegyük fel például, hogy olyasmiről beszélnek, amit te egyáltalán nem vagy képes látni vagy érzékelni. Azzal a céllal mondják ezt neked, hogy közel kerüljenek hozzád, és hogy kelepcébe csaljanak. Ha kíváncsiságot érzel, és hevesen irigyled és követed őket, akkor nagy veszélyben vagy. Miért mondom, hogy veszélyben vagy? Mert ez a Sátán, ami félrevezeti és elcsábítja az embereket, és ami lelkeket keres, hogy felfalhassa őket. Ha egyáltalán nincs tisztánlátásod a Sátánnal szemben, és továbbra is kíváncsiságot és irigységet érzel, akkor már megadtad magad a kísértésnek, és nagyon valószínű, hogy a Sátán meg fogja ragadni az alkalmat, hogy munkálkodjon rajtad. Ezért nagy veszélyben vagy. Mindenféle védelem nélkül közelítesz a Sátánhoz – hát nem ostobaság ez? (De igen.) Amikor a Sátán látja, hogy semmiféle óvatosság nincs benned vele szemben, szüntelenül megpróbál majd incselkedni veled és csábítgatni, akár egy gazfickó. Ha nem utasítod el, azt feltételezi, hogy hallgatólagos beleegyezést adsz, így folytatni fogja és még többet fog tenni. Ha mindig kíváncsiságot érzel azok iránt a furcsa, természetfeletti és abnormális dolgok iránt, amelyekről azok beszélnek, akik Sátánok, sőt még kérdezel és érdeklődsz is ezek felől, vajon ez nem azt bizonyítja, hogy érdeklődsz az ilyen dolgok iránt, és nem taszítanak téged? Az ilyen dolgok iránti érdeklődés nem jó jel. Ha érdeklődsz az ilyen dolgok iránt, a Sátán szemében ez azt jelenti, hogy nem érdekel téged Isten, sem az igazság, sem pedig a pozitív dolgok. Ez örömet okoz neki, és természetesen boldogan „baráti” kezet nyújt majd feléd, azzal a szándékkal, hogy elkezdjen munkálkodni rajtad. Ily módon veszélyben vagy. Ezért, amikor ilyen emberekkel találkozol, ne közeledj hozzájuk könnyelműen, és ne kezdj érdeklődni irántuk. Ehelyett tisztánlátással kell rendelkezned, óvakodnod kell tőlük, valamint határold el magad tőlük. Egyesek azt mondják: „Ha nem közeledünk hozzájuk, illetve nem érdeklődünk irántuk, akkor hogyan tudjuk felismerni őket? Ahogy a mondás tartja: »Ismerd meg önmagadat és ismerd meg az ellenségedet, és soha nem leszel legyőzve«. Ha nem szivárgunk be az ellenség közé, akkor hogyan ismerhetnénk meg önmagunkat és az ellenséget?” Helyes ez a kijelentés? Ez olyan, mint amikor kitör egy világjárvány: néhány tudós és kutató ragaszkodik ahhoz, hogy hozzáférjen a vírushoz és tanulmányozza azt, ennek eredményeként pedig egyesek maguk is megfertőződnek a vírussal és meghalnak. Ezért szigorúan óvakodnod kell azoktól az ördögöktől, akik furcsa és természetfeletti megnyilvánulásokat mutatnak. Jobb túlzottan óvatosnak lenni, mint esélyt adni nekik arra, hogy ártsanak neked. Ez a gyakorlás okos módja. Egyrészt ne érdeklődj irántuk és ne lépj kapcsolatba velük, illetve ne kerülj közel hozzájuk. Másrészt pedig ne törekedj az ő furcsa, természetfeletti megnyilvánulásaikra, illetve ne utánozd azokat. Ez szintén az, ahogyan gyakorolnod kell. Ha gyakran kerülsz kapcsolatba ezekkel a természetfeletti, furcsa és abnormális emberekkel, és az óvatlanságod miatt a befolyásuk alá kerülsz, valamint állandóan hallod és látod a megnyilvánulásaikat, akkor ezek a furcsa megnyilvánulásaik tudat alatt elraktározódnak a szívedben és az emlékezetedben. Aztán anélkül, hogy a tudatában lennél, törekedni akarsz majd rájuk, és utánozni akarod őket. Ez még veszélyesebb jelzés. Amint törekedni akarsz rájuk és utánozni akarod őket, az azt jelenti, hogy a szíved védelme teljesen összeomlott. Ez egyenértékű azzal, hogy beleegyezel abba, hogy beengeded a Sátánt a szívedbe, hogy irányítson és birtokba vegyen téged. Ezzel átadod magad a Sátánnak, ily módon pedig a Sátán gyorsan át tudja venni az irányítást feletted. Akkor hát nem vagy tönkretéve? Az embereknek valóban nehéz Istennek adniuk a szívüket. Isten számára nem könnyű hatalmat gyakorolni az emberek szívében. Isten nem könnyen veszi át az irányítást az emberek szíve fölött, és nem könnyen gyakorol hatalmat a szívükben. A munka, amelyet Isten az emberiségen végez, magában foglalja az öntözést, a pásztorolást, a megvilágosítást, a megvilágítást, az útmutatást és az emberek megóvását a veleszületett állapotaik alapján. Emellett Isten fegyelmezi, megfegyelmezi, megfenyíti és megítéli őket, miközben mindenféle helyzeteket állít fel az emberek számára. Ez lehetővé teszi számukra, hogy ahogy idősebbek lesznek, fokozatosan ismeretet nyerjenek Isten munkájáról, valamint az igazság különféle aspektusairól objektív helyzetekben. Ezután fokozatosan – a normális emberi mivolt gondolkodása szerint – Isten szavai és az igazság gyökeret vernek a szívükben, és az életükké válnak, így pedig ezek az emberek eljutnak oda, hogy Isten által megnyertté válnak. Ennek az egésznek van egy folyamata. Azonban az, hogy a Sátán félrevezeti és megrontja az embereket, más. Miért mondjuk, hogy a Sátán lényege elferdült? Azért, mert erőszakkal birtokolja és irányítja az embereket. Ez az aspektus önmagában elég annak bizonyítására, hogy a Sátán lényege elferdült. Ez konkrét bizonyíték. Amikor arra akarsz törekedni, hogy olyan típusú ember legyél, aki ördög, és amikor ezeket a furcsa, természetfeletti és abnormális megnyilvánulásokat, viselkedéseket és képességeket hajszolod, a szíved megnyílik a Sátán előtt. Ez olyan, mintha a szívedben azt mondanád a Sátánnak: „Gyere be, van egy helyem számodra fenntartva. Irányíthatod az egész lényemet.” Mit fog mondani neked a Sátán? „Ha hallgatsz rám, és megengeded, hogy hatalmat gyakoroljak a szívedben, akkor mindent megtanulhatsz, amit csak birtokolni akarsz. A tiéd lehet minden furcsa, természetfeletti dolog, túlszárnyalod majd a hétköznapi embereket, és felülmúlod majd az átlagembereket.” Az emberek törekvése ezekre a furcsa, természetfeletti és abnormális viselkedésekre és megnyilvánulásokra, illetve képességekre egyenértékű azzal, hogy a Sátánnal társalognak, és azzal is egyenértékű, hogy a szívükben magukhoz ölelik a Sátánt. Ha ezeket a furcsa, természetfeletti dolgokat hajszolod, akkor a Sátán gyorsan munkálkodni kezd a szívedben. Ezen a ponton, amikor újra Isten szavait hallgatod, már nem lesznek meg benned a normális ember gondolatai, nézetei és hozzáállásai, hanem 180 fokos fordulatot teszel. Az igazsághoz való hozzáállásod teljesen más lesz, mint egy normális emberé. Amit megnyilvánítasz majd, az az igazságtól való idegenkedés, és az ellenségesség lesz vele szemben. Így van ez. Ha idegenkedsz az igazságtól és ellenséges vagy az igazsággal szemben, vajon elnyerheted még az igazságot? Nem nyerheted el. Foglyul ejtett téged a Sátán. Ezért az ördögökből reinkarnálódottak furcsa, természetfeletti és abnormális megnyilvánulásait illetően az embereknek szigorúan óvakodniuk kell tőlük, óvatosan és körültekintően kell bánniuk velük, és nem szabad úgy elvetned őket, mintha jelentéktelenek lennének. Vagyis tisztánlátással kell rendelkezned ezekkel a megnyilvánulásokkal szemben. Ne érdeklődj irántuk, illetve ne kerülj közel az ilyen emberekhez, és még kevésbé irigyeld, csodáld őket titokban, vagy akár törekedj rájuk vagy utánozd őket a szívedben. Ehelyett távol kell maradnod az ilyen típusú emberektől, tisztánlátással kell rendelkezned velük szemben, legyen világos álláspontod, valamint húzz egyértelmű határvonalat közöttük és önmagad között. Értve vagyok? (Értve.)

Amit az imént közöltünk, azok a furcsaság legsúlyosabb megnyilvánulásai voltak, azokban, akik ördögök. Ezeket a megnyilvánulásokat az embereknek valamivel könnyebb felismerniük. Néhány olyan megnyilvánulás is van, amelyek csak épphogy kevésbé súlyosak. Vagyis a mindennapi életben gyakran vannak szélsőséges gondolataik és nézeteik, valamint szélsőséges viselkedéseik és gyakorlataik; a tetteik gyakran túllépik azt a tartományt, amit a normális emberi mivolt el tud viselni. Például, ha valami rosszat mondanak vagy tesznek, akkor gyűlölik magukat, felpofozzák magukat, sőt még azzal is büntetik magukat, hogy napközben nem esznek, éjjel pedig nem alszanak. Gyakran használnak szélsőséges módszereket a hús-vér testük megbüntetésére, ezt használva a hibáik kijavítására irányuló elhatározásuk kifejezésének eszközeként. Valaki talán azt tanácsolja nekik: „Ha ezt csinálod, az nem fogja megoldani a problémát. Először el kell gondolkodnod önmagadon és meg kell ismerned önmagadat Isten szavai alapján, majd pedig találd meg a gyakorlás alapelveit és útját, és csakis ekkor következhet be fokozatos változás. Bármelyik romlott beállítottság megváltoztatása nem olyasvalami, ami egy-két nap alatt megtörténhet; bizonyos mennyiségű időt igényel, szükség van egy folyamatra.” Ez egy pontos kijelentés, ám ők el sem fogadják, és nem is gyakorolják. Nem az igazságalapelvek alapján közelítik meg a különféle problémákat, hanem szélsőséges lépéseket tesznek. Mennyire szélsőségesek ezek? Nos, gyakran olyan módszereket alkalmaznak, amelyek ártanak a saját hús-vér testüknek, valamint olyan módszereket, amelyekkel kínozzák magukat, hogy megoldják a problémákat. Hát nem szélsőséges ez? (De igen.) Másokkal is így bánnak, szélsőséges módszereket alkalmazva velük szemben. A különféle dolgok kezelésére szintén szélsőséges módszereket alkalmaznak. Például, tegyük fel, hogy egy nő gyakran úgy érzi, hogy nagyon elfoglalt a kötelességével, ezért úgy érzi, hogy az időt hajvágással és hajmosással tölteni túl nagy macera, így egyszerűen leborotválja az összes haját. Hogy csökkentse a borotválkozás gyakoriságát, még vegyipari termékeket is alkalmaz, hogy gátolja a normális hajnövekedést. Hát nem szélsőséges ez? Látván, hogy kopasz, az emberek azt feltételezik róla, hogy férfi, a hangjából és az alakjából ítélve azonban azt gondolják, talán nő – egyszerűen nem tudják megmondani, hogy férfi-e vagy nő. Csak más testvérek megkérdezése után tudják meg, hogy nő, és hogy a vesződség elkerülése végett borotválta le a fejét. Egyes tisztánlátás nélküli emberek még a hüvelykujjukat is felmutatják erre, csodálva az ilyen személyt: „Nézd csak, az ő elszántsága, hogy lázadjon a hús-vér test ellen, tényleg meghaladja a hétköznapi emberekét. A hús-vér test iránti gyűlölete valódi gyűlölet; ő valóban tesz lépéseket, amikor arról van szó, hogy ne dédelgesse a hús-vér testet! Egy nap majd én is leborotválom a fejemet, akárcsak ő.” Egyesek még utánozzák is őt! Hát nem ugyanabból a fajtából valók? Rokonlélekre találtak; nemcsak tisztánlátásuk nincs ezzel a dologgal kapcsolatban, hanem még erősen méltatják is, és utánozni akarják. Hát nem szélsőséges emberek ezek? (De igen.) Mondd meg Nekem, vajon nem minden dolgot elferdült hajtóerővel tesznek a szélsőséges emberek? (De igen.) Honnan jön ez az elferdült hajtóerő? Ez az elferdült hajtóerő megtalálható-e a normális emberi mivoltban? (Nem.) Akkor hát miért nincs meg ez az elferdült hajtóerő a normális emberi mivoltban? Azért, mert ha az emberek rendelkeznek a normális emberi mivolt gondolkodásával, lelkiismeretével és józan eszével, akkor viszonylag normális, pozitív és gyakorlatias módon fogják fontolóra venni a dolgokat; így pedig semmiképpen sem fognak részt venni ezekben a szélsőséges viselkedésekben. Vagyis bármit is tesznek, legyen az olyasmi, amit kedvelnek, vagy olyasmi, amit nem, normálisan és észszerűen fognak viselkedni, és nem fognak elmenni a végletekig. Akkor elmondható-e, hogy valami baj van az ilyen típusú ember gondolkodásával, aki elmegy a végletekig? (Igen.) Valami probléma van a felfogásával, nem igaz? (De igen.) Például, Isten megköveteli az emberektől, hogy legyenek hűségesek a kötelességük végzésében. Azon tűnődnek, hogyan érhetnék el, hogy hűségesek legyenek, és arra a következtetésre jutnak, hogy nehézségeket kell elszenvedniük, ezért gyakorolják a nehézségek elszenvedését: Minden étkezésnél előírásokat követnek, meghatározott számú rizsszemet és zöldséget esznek; amikor a ruháik elhasználódnak, megfoltozzák és tovább hordják őket, mások szemében aszkétának tűnnek; míg mások hat-nyolc órát alszanak naponta, ők csak egyet vagy kettőt. Úgy érzik, megvan bennük az eltökéltség a nehézségek elszenvedésére, és hogy hűségesebbek, mint bárki más. Mindig ezeken a szélsőséges gondolatokon és viselkedésformákon töprengenek, amelyeket a normális emberek nem tudnak megérteni. Például, ha valamit helytelenül mondanak, vagy ha rosszul használnak egy szót, miközben valakivel beszélgetnek, és kinevetik őket, megszégyenítve érzik magukat, és elgondolkodnak: „Soha az életben nem fogom használni ezt a szót többé, és ez nem minden – soha többé nem fogom látni ezt az embert az életemben, és soha nem fogok beszélni vele, hogy ne találhasson bennem hibát!” És meg is tudják ezt tenni – képesek ehhez tartani magukat. Egy egész életen át képesek kitartani bármilyen szélsőséges viselkedés, gondolat és nézet mellett, és nem hagyják, hogy bárki is meggyőzze őket. Egyszerűen csak így ragaszkodnak hozzá, sőt még indokaik és alapjaik is vannak erre a ragaszkodásra: úgy hiszik, hogy ez az igazságnak való alávetésük megnyilvánulása, az Isten iránti szeretetük megnyilvánulása, valamint a hűségük megnyilvánulása. Mondjátok meg Nekem, hát nem problémásak az ilyen emberek? (De igen.) Könnyű velük kijönni? (Nem.) Akkor hogyan alakul ki a viselkedésük? Vajon nem valamiféle szélsőséges gondolkodás okozza? Ezeket a szélsőséges viselkedéseket és megnyilvánulásokat az igazság gyakorlásának tekintik, és ebben kitartanak. Vajon nem ezek a szélsőséges gondolatok és nézetek képezik az ilyen emberek viselkedésének gyökerét? Úgy hiszik, hogy ha így teszik a dolgokat, az az igazság gyakorlása és az Isten iránti hűség kifejezése, sőt, belül kárhoztatnak és megkülönböztetnek mindenkit, aki nem teszi ugyanezt, megvetve őket. Gondoljunk például arra a korábban említett nőre, aki leborotválta a fejét; látva, hogy mások nem borotválják le a fejüket, azt gondolja: „Hm, ti megtartjátok ezt a hosszú hajat, sőt, még különféle módokon formázzátok is. Mind annyira hiúak vagytok; nem szeretitek istent! Nézzetek csak rám, én már annyi éve kopasz vagyok, és soha nem féltem attól, hogy kinevetnek; én nem vagyok hiú. Meghagyjátok ilyen hosszúnak a hajatokat, és gyakran kell mosnotok – micsoda időpazarlás! Hát nem lenne nagyszerű azzal a rengeteg idővel többet olvasni isten szavaiból, és egy kicsit több kötelességet végezni?” Még kárhoztat is másokat! Ez a típusú ember oly sokat hallgat Isten szavaiból, és annyi évig hallgat prédikációkat, mégsem érti még mindig, hogy mi az igazság. Még mindig sok szélsőséges gondolata van, és ennek a sok szélsőséges gondolatnak az útmutatása alatt sok szélsőséges viselkedést, gyakorlatot és stílust mutat be, aztán úgy határozza meg önmagát, mint aki a legjobban szereti Istent, és mint aki a leghűségesebb. Hát nem az elferdültség egy másik megnyilvánulása ez? (De igen.) Elmenni a végletekig mindenben elferdült dolog. Mondd meg Nekem: mivel ezek a szélsőséges megnyilvánulások nem ártanak másoknak, akkor hát miért mondjuk, hogy elferdültek? (Ezek a megnyilvánulások nincsenek összhangban a normális emberek gondolkodásával; nem olyan viselkedések és gyakorlatok, amelyekkel a normális embereknek rendelkezniük kell.) Ezeknek a szélsőséges megnyilvánulásoknak a világon semmi közük nincs a normális emberek gondolkodásához és megnyilvánulásaihoz; elszakadtak a valóságtól, elszakadtak attól az objektív, gyakorlati élettől, amellyel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kellene. Radikális megközelítést alkalmaznak különféle dolgokhoz, majd ezeket a szélsőséges, radikális gondolatokat, nézeteket és viselkedéseket pozitív dolgokként határozzák meg, miközben az igazságot negatív dologként határozzák meg. Vajon nem arról van szó, hogy felcserélik a helyest és a helytelent, a feketét fehérnek mondják? (De igen.) Felcserélni a helyest és a helytelent, a feketét fehérnek mondani, megtévesztő módon helyettesíteni a fogalmakat – ez elferdültség. Bárhogyan beszélsz is a normális emberi mivoltról, a lelkiismeretről és a józan észről, a normális emberek gondolkodásáról, vagy arról, hogy a normális embereknek milyen gondolatokkal és nézetekkel kellene rendelkezniük a különféle dolgokkal szemben, ők nem tudják befogadni, belül pedig egyszerűen nem fogadják el. Amellett, hogy nem fogadják el, még nevetséges és furcsa gyakorlatokat, viselkedéseket, sőt gondolatokat és nézeteket is kialakítanak, amelyek elszakadtak a normális emberi mivolt pályájáról; magukban alkalmazzák ezeket, és egyúttal ezt használják normaként minden ember, esemény és dolog megítélésére, úgy vélve, hogy bármi, ami nem felel meg az ő szélsőséges gondolataiknak, nézeteiknek és viselkedésüknek, az helytelen, míg bármi, ami megfelel a szélsőséges gondolataiknak, nézeteiknek és viselkedéseiknek, az helyes, és összhangban van az igazsággal. Hát nem a helyes felcserélése ez a helytelennel? Nem az, hogy a feketét fehérnek mondják, nem a fogalmak megtévesztő módon való helyettesítése? Ez az elferdültség egy újabb megnyilvánulása azokban, akik ördögökből reinkarnálódtak. Vagyis soha nem fogadják el a pozitív dolgokat, hanem ehelyett a nem pozitív vagy negatív dolgokat pozitívként tüntetik fel, hogy az emberek utánozzák és követendő példaként tekintsenek rájuk, elérve ezáltal azt a célt, hogy eltávolítsák az embereket Istentől. Ez szintén egyfajta szélsőséges viselkedés.

Azoknál, akik ördögök, az elferdültségnek van egy másik megnyilvánulása is: a legkevésbé sem szeretik az igazságot. Abnormális, természetfeletti dolgokra szeretnek törekedni, mindig egy teljes mértékben szellemi elméletekből és mondásokból álló rendszert akarnak összeállítani, sőt még kutatni is akarják ezeknek a természetfeletti dolgoknak az alapját. Igazságként, útmutatásként, utasításként és célként kezelik ezeket a dolgokat a mindennapi életben való cselekvéshez, ezeket használják a különféle emberek, események és dolgok kezelésére és megítélésére. Például, amikor nem mennek simán a dolgaik, felidézik, mit álmodtak az előző éjszaka, hogy történt-e bármilyen rendellenes jelenség körülöttük, illetve, ha volt bármilyen baljóslatú jel, abban próbálnak alapot keresni a szerencséjük meghatározásához; ezek azok a dolgok, amelyekre folyton törekednek. Különösen, amikor súlyos betegséggel küzdő emberekkel találkoznak, baljóslatúnak tartják őket, és azt hiszik, hogy az ilyen emberekkel való érintkezés elszívja az ő saját életenergiájukat és balszerencsét hoz. Ezért, miután ilyen emberekkel kerültek kapcsolatba, gyakran megnézik a tükörben, hogy elsötétült-e a homlokuk, illetve körüllengi-e őket a balszerencse levegője. Rendszerint mindig azon töprengenek, hogy milyen lesz a szerencséjük. Amikor csak van egy szabad pillanatuk, fellapozzák a régi almanachot, vagy az interneten keresnek jövendöléseket. Egy álmukat, vagy egy babonás mondást, amit másoktól hallottak – ezeket mind alapul tudják venni arra, hogy megítéljék, jó-e vagy rossz a szerencséjük. Bár hisznek Istenben, soha nem Isten szavait használják alapként a körülöttük lévő emberek, események és dolgok kezelésére, és az igazságot sem használják alapként minden egyes körülöttük zajló esemény kezelésére. Ehelyett mindig valamiféle szokatlan érzést keresnek. Például, ha egy nap éneklés közben kissé rosszul érzik magukat, azt gondolják: „Vajon isten akadályoz most engem? Vajon nem akarja isten, hogy énekeljek?” Ha egy napon kimennek evangéliumot hirdetni, annak ellenére, hogy már világosan elrendezték valakivel az időpontot és a helyszínt, mégis imádkozniuk kell, hogy megragadják a lelkükben lévő érzést. Imádkozás után várnak pár percet, ám semmit sem éreznek. Ezután megnézik, hogy aznap van-e valamilyen rendellenes jelenség a nappal kapcsolatban, illetve hogy odakint csörögnek-e szarkák, vagy kárognak-e varjak, ezeket használva annak megítélésére, hogy milyen szerencséjük lesz aznap, hogy simán fog-e menni, ha kimennek evangéliumot hirdetni, valamint fognak-e embereket nyerni. Ha ezek a módszerek nem működnek, akkor még egy érmét is feldobnak, hogy eldöntsék, menjenek-e vagy sem. Ha fejjel felfelé esik le, számukra ez azt jelenti, hogy a dolgok simán fognak menni, és képesek lesznek embereket nyerni; ha viszont írással felfelé esik le, az azt jelenti, hogy a dolgok nem mennek majd simán, és nem fognak embereket nyerni. Ezekre a dolgokra alapozva döntik el, hogy kimenjenek-e vagy sem. Nem számít, hogy az ilyen emberek milyen régóta hisznek Istenben, soha nem használják az igazságot alapukként vagy gyakorlási alapelvükként. Ehelyett mindig azokra a babonás mondásokra vagy rendellenes érzésekre és jelenségekre támaszkodnak, hogy megítéljék az embereket, eseményeket és dolgokat, hogy kezeljék a körülöttük zajló különféle ügyeket, illetve meghatározzák azokat az alapelveket, amelyek szerint gyakorolniuk kellene. Mindig ezeket az alaptalan, furcsa, különös, természetfeletti érzéseket keresik, és mindig ezek alapján cselekszenek és élnek. Egyesek, ha az ajtón kilépve meglátnak egy fekete macskát, úgy hiszik, az balszerencsét jelez, és inkább elhalasztanák a dolgaikat, minthogy kimenjenek. Előfordul, hogy egyeseknek lerobban az autójuk útközben, amikor intéznének valamit, és azt hiszik, Isten az, aki megállította őket, hogy aznap balszerencsések, és hogy nem kellett volna elmenniük otthonról. Egyesek, akik koporsót látnak, amikor indulnak valahova, úgy hiszik, aznap szerencséjük lesz a pénzzel. Ez a típusú ember, bármit is csinál, mindig valamilyen babonás mondásban keres rá alapot; nincs pontos, az igazságon alapuló gyakorlási alapelve. Bárhogyan beszélnek is mások, illetve bárhogyan is végzi Isten háza a munkát, soha nem tanul meg az igazság alapelvek szerint élni és dolgozni. Ha otthon időnként előfordul valamilyen rendellenes jelenség, például ha egy csap hirtelen eltörik és szivárogni kezd, azt gyanítja, hogy ez rossz előjel. Ha időnként egy széllökés kivágja az ablakot és betörik az üveg, úgy érzi: „Ez a széllökés nem normális; valami csapás jelének tűnik. Vajon isten akadályoz meg abban, hogy kimenjek?” Ha havazik, amikor kimegy, azt mondja: „Látod, amint kitettem a lábamat, havazni kezdett. Az emberek gyakran mondják: »A kivételes emberek szelet és havat vonzanak, amikor kimennek.« Úgy tűnik, kivételes ember vagyok!” Hát nem ostobaság ez? Ezeket a fura és különös mondásokat használja alapként mindennek a megítélésére és eldöntésére. Például, ha a hátizsákja pántja beleakad a kilincsbe, amikor épp kimegy, azt hiszi, erre is van egy mondás, és van valamilyen jelentősége. Gyorsan fellapozza az almanachot, és látja, hogy az adott időpontban való kimenetelre és ügyintézésre ez a mondás áll benne: „Minden dolog kedvezőtlen; nem alkalmas elmenni otthonról.” Elgondolkodik: „Minden dolog kedvezőtlen – ez azt jelenti, hogy semmit sem tehetek, otthon kell maradnom. Isten az, aki most megengedi, hogy nyugalmat és kényelmet élvezhessek; ez Isten oltalma!” Még alapot is talál erre. Hát nem nevetséges? Bármi legyen is a helyzet, úgy érzi, van rá valamilyen mondás. Hát nem furcsa ez? Minden, ami körülötte történik, furcsa jelenségnek tűnik, annak alapja pedig, ahogyan ezeket a „furcsa jelenségeket” kezeli, mindenféle furcsa mondás. Ezeket a különféle furcsa mondásokat használja mindennek a kezelésére, ami körülötte zajlik. Ezért, ha ilyen emberrel élsz együtt, gyakran érzed úgy, hogy különösen furcsa. Előfordulhat, hogy hirtelen mond valamit, amitől hevesebben ver a szíved, és kiráz tőle a hideg. Például éjszaka kutyaugatást hallani teljesen normális dolog, számára viszont ez egy jelentős esemény. Muszáj információt keresnie róla, jósláshoz vagy jövendőmondáshoz fordul, hogy megtudja, milyen mondás magyarázza azt, ha egy kutya abban az órában ugat. Mit fogsz érezni, miután egy ideig érintkezel vagy kapcsolatban vagy vele? Minden bizonnyal gyakran megzavar majd néhány abszurd mondás. Lesz-e béke és öröm a szívedben? (Nem.) Béke és öröm nélkül olyan nyugtalanná válsz majd, mint ő, és szükségét érzed majd, hogy mindenre találj valamilyen mondást. Ahogy egyre csak keresel, Isten eltűnik majd a szívedből, és csupán ezek a babonás mondások maradnak meg a szívedben. Ez azt jelenti, hogy gonosz szellemek, ördögök és Sátánok zavarnak meg, addig, amíg a gondolataid zaklatottá nem válnak, a szívedben már nincs béke és öröm, a gondolkodásod kaotikussá nem válik, és elveszíted a normális emberi mivolt megnyilvánulásait. Az emberek életének normális rendjét és ritmusát teljesen felborítják ezek a kaotikus gondolatok és kaotikus mondások. Bármi történjen is, ez a típusú ember meg tudja magyarázni valami furcsa mondással, végül pedig nevetséges, fura módon kezeli azt. Ez elferdültség. Olyan emberek is vannak, akik, miután egy vezető megmetszette őket, elgondolkodnak: „Ma reggel éreztem, hogy valami nincs rendben a testemmel. Amikor megmostam az arcomat, észrevettem, hogy sötét a homlokom. Hát persze, hogy meg lettem ma metszve! Látod, vannak jelek. Ezért minden nap tükörbe kell néznem, amikor van egy szabad pillanatom. Ha sötétnek találom a homlokomat, akkor óvatosnak kell lennem – talán meg leszek metszve, lehet, hogy nekimegyek egy falnak, vagy valami meghiúsul.” Amikor egyesek elmennek hirdetni az evangéliumot, és látják, hogy az evangélium lehetséges befogadója elég jó ember, vágyakozó és kereső szívvel, és hogy el tudja fogadni az igazságot, amikor közlik vele, akkor amellett, hogy hálát adnak Istennek, el is töprengenek: „Tegnap azt álmodtam, hogy egy forrásban mostam a lábam. Az a forrás gazdagságot jelképez, a gazdagság megszerzése pedig azt jelképezi, hogy valakit megnyernek az evangélium hirdetése által. Tehát azért, hogy ma megnyertem ezt az embert, istennek is hálát kell adnom; isten már előre adott egy jelet!” Bármivel is találkoznak, illetve bármit is éreznek, mindig meg akarják találni annak gyökerét, és mindig valamilyen alapot kell találniuk hozzá. Egyesek hisznek ebben a babonás mondásban: „A bal szem rángása szerencsét jelez, míg a jobb szemé katasztrófát”, és ezt használják alapként az őket érő dolgok megítélésére. Soha nem fektetnek energiát az igazságba, és nem is keresik az igazságot, hogy a különféle dolgok megítélésének alapjaként használják azt. A szívük teljesen tele van különféle furcsa, nevetséges, különös, sőt természetfeletti mondásokkal, gondolatokkal és nézetekkel, valamint eretnekségekkel és téveszmékkel; ezek a dolgok emésztik fel őket.

Egyesek kívülről egész normálisnak tűnik; az életük, a munkájuk és a másokkal való érintkezésük semmilyen szélsőséges, természetfeletti vagy furcsa megnyilvánulást nem mutat. Azonban, miután valaki hosszú ideig kapcsolatban áll velük, felfedezi, hogy az elméjük és a szívük teljesen tele van mindenféle nevetséges, fura és eltorzult, babonás mondással, amelyek gonosz irányzatokból erednek, és ezeket a mondásokat használják alapként arra, hogy megítéljék a körülöttük zajló különféle dolgokat. Még ha fel is ismerik, hogy a dolgok Isten szuverenitása, elrendezése és oltalma alatt állnak, akkor is valamilyen babonás mondást keresnek alapul, hogy megmagyarázzák az ilyen dolgokat, babonás mondásokkal értelmezve Isten szuverenitását és elrendezéseit. Hát nem elferdültség ez? (De igen.) Miután ennyi igazságot hallottak, hogy lehet az, hogy még mindig nem tudják megérteni az igazságot, nem tudják az igazsággal szemlélni a problémákat, és egyetlen olyan dolgot sem nem tudnak mondani, ami összhangban van az igazsággal? Hogy lehet az, hogy a szívük mentes az igazságtól, és helyette azok az eretnekségek, téveszmék és babonák foglalják el és töltik be? Hát nem elferdültség ez? (De igen.) Egyesek még azt is mondják: „Nem szabad rálépni a hangyákra! A hangya is élőlény. Ha rálépsz egyre és megölöd, az pedig visszatér a szellemi birodalomba, és jelent téged az égi öregembernek, akkor megtorlást fogsz szenvedni.” „Ha megölsz egy halat, és a szája veled szemben tátva van, az azt jelenti, hogy vádol téged! Nem eheted meg azt a halat; ha megeszed, megtorlást fogsz szenvedni!” Megölni a csirkéket, kutyákat, ökröket, disznókat – ez mind az élet kioltása; ezért megtorlást fogsz szenvedni! Honnan veszik ezeket az eretnekségeket és téveszméket? Hát nem ettől a gonosz emberiségtől hallják? Itt is, ott is elcsípnek egy-egy mondást, mindet elfogadják, sőt még legfőbb parancsként is kezelik ezeket a mondásokat, ugyanannyira nagyra tartva őket, mint Isten akaratát. Egyesek, miután több éve hisznek Istenben, még mindig ilyesmiket mondanak: „Nem ölhetsz csirkét. Ha ebben az életben csirkét ölsz, a következő életben csirke leszel, és valaki megöl majd téged. Tehát nem vehetsz el életet; az élet kioltásáért megtorlást fogsz szenvedni!” Ezt mondják, amikor viszont csirkeevésre kerül sor, egymaguk meg tudnak enni egy egész csirkét egyetlen étkezés alatt. Hát nem elferdültség ez? Mások azt mondják: „Nem viselhetsz állatbőrt. Miután az állatok meghalnak, a lelkük továbbra is érez. Ha állatbőrt viselsz, az olyan, mintha az állat lelkét terítenéd magadra. Ha ez az állat igazságtalanul halt meg, akkor megtalálhat és üldözhet téged, ha pedig egyszer üldözőbe vesz, nem lesz békességed.” Mondd meg Nekem, hát nem furcsák ezek a mondások? (De igen.) Megint másoknak, amikor meglátnak valakit, aki póthajat visel, szintén van valami mondanivalójuk: „Annak a póthajnak, amit viselsz, az eredeti tulajdonosa talán igazságtalanul halt meg; a lelke még mindig benne van a hajban. Ha az ő haját viseled, a lelke követni fog téged.” A sokféle furcsa, különös és abszurd mondás olyasmivé válik, amit ez a típusú ember kincsként őriz a szívében; ezek az ő legfőbb irányelvei. Úgy tartja magát ezekhez az abszurd és nevetséges mondásokhoz, mintha azok lennének az igazság, és mégis azt hiszi, hogy Isten útját követi. Nemcsak saját maga betartja őket, hanem másoknak is azt mondja, hogy tegyenek így. Ha mások nem engedelmeskednek, akkor még ijesztő, hátborzongató mondások felhasználásával fenyegeti és meg is félemlíti őket, hogy engedelmességre kényszerítse őket. Azok, akik nem értik az igazságot, meg vannak félemlítve általa. Ezek a fura és nevetséges mondások alaptalan szóbeszédek és téveszmék, amelyeket az ördögök és a Sátán terjesztenek az emberi világban. Egyrészt beavatkoznak az emberek normális gondolkodásába és szabad akaratába és irányítják azokat; másrészt pedig az ördögök és a Sátán ezeket az eretnekségeket és téveszméket használják arra, hogy birtokba vegyenek bizonyos embereket, akik ennek következtében nekik végeznek szolgálatot ebben az emberi világban, és az ő különféle különös és fura gondolataik csatornáivá és végrehajtóivá válnak. Ezért e furcsa emberek bármely megnyilvánulásából ítélve, az ő természetlényegük elvetemült. A legkevésbé sem fogadják el az igazságot; az elferdült dolgokat tisztelik a legjobban. Pontosan ez a probléma. Amikor az emberek nem értik az igazságot és nincs tisztánlátásuk, akkor ezek a furcsa és különös mondások gyakran akaratlanul is befolyásolják és félrevezetik őket. Miután azonban az emberek megértik az igazságot, a normális észszerűség és a normális gondolkodás ítélete alapján el tudják dönteni, hogy mit kellene és mit nem kellene tenniük, valamint azt, hogy miként kell cselekedniük, mit kell fenntartaniuk és mivel kell felhagyniuk, amikor dolgok történnek velük. Ez az, amit a normális emberi mivolttal rendelkező embereknek meg kell érteniük és fenn kell tartaniuk, ahelyett, hogy ezeket a fura és nevetséges mondásokat használnák arra, hogy felismerjék, megítéljék, valamint eldöntsék, hogyan bánjanak az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal. Miután tisztánlátást nyersz erről a típusú furcsa emberről, világosan látod a lényegét? Mi a lényege? Az elferdültség. Nem tiszteli Isten nagyságát, hanem a Sátán „nagyságát” tiszteli. Még amikor az igazság valamely aspektusáról akar beszélni, hálát akar adni Istennek, vagy el akarja fogadni azokat a környezeteket, amelyeket Isten alakít ki, akkor is valamilyen furcsa, különös, nevetséges vagy abszurd mondást keres alapként. Számára ezek a fura és nevetséges mondások és nézetek az igazság fölött állnak, és Isten szuverenitása fölött állnak. Ezért az ilyen típusú ember természetlényege megkérdőjelezhetetlenül elferdült lényeg. Mivel az, ami élteti őket, a Sátán élete, ezért amit felmagasztalnak, amit hirdetnek és amit csodálnak, nem az igazság, hanem a Sátán eretnekségei és téveszméi. Még ha az, amit látsz, a személyes viselkedésük is, ezek mögött a személyes viselkedések mögött az ördögök és a Sátán különféle gondolatai és nézetei állnak hajtóerőként. Bár kívülről emberinek tűnnek, ők az ördögök és a Sátán különféle eretnekségeinek és téveszméinek a csatornái, örökösei és tanúi. Amiről tanúságot tesznek és amit támogatnak, azok a Sátán eretnekségei és téveszméi, nem pedig az igazság. Ez a megnyilvánulása az elferdült természetlényegüknek.

Mondd meg Nekem, jó dolog-e az ember számára, ha képes angyalokat látni? Ha valaki valóban képes angyalokat látni, az természetesen jó dolog. Ám ha az az angyal nem igazi angyal, hanem olyan, akit a Sátán testesít meg, akkor azt látni nagyon veszélyes. Ha a Sátán megtestesít egy angyalt, és hagyja, hogy lásd, ez számodra jó vagy rossz dolog? (Rossz dolog.) Miért mondod, hogy rossz dolog? Normális körülmények között a halandó hús-vér test láthat-e angyalokat? (Nem.) Megvan ez az adottság az emberekben? (Nincs meg bennünk.) Hogy pontos legyek, az embereknek nincs olyan adottságuk, hogy lássák a Sátánt vagy az angyalokat, amelyek a szellemi birodalomhoz tartoznak. Ám ha mégis látod őket, akkor vajon mi történik? Vajon ez nem azt jelenti, hogy a hús-vér tested adottsága valamelyest megváltozott? (De igen.) Pontosan erről van szó. Amikor a hús-vér test adottságával természetfölötti jelenség történt, vajon azt Isten változtatta meg, valami más, vagy te magad? (Valószínűleg valami más változtatta meg.) Akkor vajon Isten megváltoztatná ezt számodra? (Nem, Isten nem végez ilyen munkát.) Amíg az emberek élnek, Isten azért, hogy erősebbé tegye a hitüket, megváltoztatná-e az adottságaikat, lehetővé téve számukra, hogy angyalokat vagy a szellemi birodalomból való dolgokat lássanak? Vajon Isten megtenné ezeket a dolgokat? (Nem.) Biztosan állíthatjuk, hogy Ő nem tenné meg. Mielőtt egy ember elnyeri az üdvösséget, Isten semmiképp sem teszi meg ezeket a dolgokat; ez teljesen bizonyos, kétség sem fér hozzá. Akkor, ha a hús-vér tested adottsága hirtelen megváltozik, és valami természetfölötti jelenség történik – és ezt nem Isten változtatta meg, és te magad sem tudtad megváltoztatni –, akkor vajon mi történik? Isten nem tenne ilyen dolgot, és te magad sem tudnád megváltoztatni. Az egyetlen lehetőség az, hogy a Sátán és gonosz szellemek munkálkodnak rajtad; vagyis a Sátán és a gonosz szellemek félrevezettek és irányítottak téged, méghozzá úgy, hogy természetfölötti gyakorlatokat folytass, lehetővé téve számodra, hogy olyan dolgokat láss, amelyeket normális emberek nem láthatnak, és olyan szavakat hallj, amelyeket normális emberek nem hallhatnak. Ez semmiképpen sem jó dolog. Ha a Sátán hagyja, hogy olyan dolgokat láss, amiket mások nem láthatnak, mi azzal a célja? Vajon az, hogy szélesítse a látókörödet, hogy elhitesse veled a szellemi birodalom létezését, vagy hogy hitet adjon neked Istenben? (Nem.) Amikor a Sátán ezt teszi veled, vannak-e jó szándékai vagy jó indítékai? (Nincsenek.) Határozottan nincsenek. A Sátán ezt a természetfölötti adottságodat használja arra, hogy olyan dolgokat láttasson veled, amelyeket normálisan nem láthatsz, ezáltal csábítva téged, és nagyobb érdeklődést keltve benned a szellemi birodalom dolgai iránt. Ezt a kis előnyt adja neked – ezt a kis ízelítőt –, majd becsalogat abba, hogy elfogadd, amit ezután tenni fog. És vajon mi lesz az? A Sátán az igazsággal fog felruházni téged? Élettel fog ellátni téged? Nem; szét fog marcangolni téged, el fogja pusztítani a hús-vér tested különféle veleszületett adottságait, majd birtokba vesz, elragad Isten mellől, és arra késztet, hogy elhagyd Istent. Akár azt engedi a Sátán, hogy valaki angyalokat lásson, akár azt, hogy a szellemi birodalomból való jelenségeket, mondd meg Nekem, jó dolog ez? (Nem.) Ha valaki gyakran lát olyan dolgokat, amiket mások nem láthatnak, vagy azt mondja, hogy gyakran lát angyalokat repkedni a háza tetején, és azt mondja, hogy az angyalok gyönyörűek és tiszták, és gyakran beszélget velük, vajon mit kell tenned, ha ilyen emberrel találkozol? (Gyorsan maradj távol tőle.) Gyorsan távol kell maradnod az ilyen embertől; semmit se beszélj meg vele. Ha érdekel ez a dolog és megbeszéled vele, az veszélyes. Ne mondd neki: „Veszélyben vagy; mindig olyan dolgokat látsz, amiket mások nem láthatnak. Elferdült vagy, többé nem fogok barátkozni veled.” Nem szükséges ezeket mondanod; csak legyél tudatában a szívedben – ez elég. Az ördögök és a Sátán már célba vették őt, vagy ez az ember természeténél fogva ördög, nem ember. Az emberek nem tudnak barátkozni az ördögökkel. Csak egy végső kimenetel van az olyan emberek számára, akik ördögökkel barátkoznak: az ördögök felfalják őket. Amikor ilyen típusú emberrel találkozol, aki természetfölötti jelenségeket tapasztal, bármilyen különös vagy furcsa dolgokat is mond, semmiképpen sem szabad kíváncsinak lenned. Gyorsan maradj távol az ilyen emberektől; ne figyeld őket, ne tanulmányozd őket, illetve ne próbáld megváltoztatni őket, még kevésbé hirdesd nekik az evangéliumot és vedd rá őket arra, hogy higgyenek Istenben. Ha ezt teszed, túlságosan ostoba vagy. Még Isten sem akarja az olyan embereket, akik ördögök; te pedig mégis behoznál egy ördögöt Isten házába, és kötelességet végeztetnél vele. Vajon ez előnyös lehet a gyülekezet munkájára nézve? Nemhogy előnnyel nem jár majd, hanem még zavart és bomlasztást is fog hozni a gyülekezet munkájára. Bár jó szándékkal teszed ezt, Isten nem fogja megjegyezni, sőt még kárhoztatni is fog téged; ez gonosz tett. Tehát soha nem szabad ilyen dolgokat tenned. Akár olyasvalakiről van szó, akit ismersz, akár olyanról, akit nem, akár a családodról, a legközelebbi rokonaidról vagy a barátaidról, vagy azokról a testvérekről, akikkel együttműködsz – ha ők gyakran látnak valakit az udvarukban sétálni, vagy valakit, aki mindig a résnyire nyitott ajtón keresztül leskelődik utánuk, és azt is gyakran mondják, hogy tudnak beszélgetni az angyalokkal, hogy hallják, mit mond nekik Isten, hogy máris érzik, hogy ők győztes fiúgyermekek, hogy ők elsőszülött fiak, olyanok, aki el fognak ragadtatni – akkor vajon továbbra is testvérként tudod kezelni az ilyen embert? (Nem.) Tisztában kell lennetek a szívetekben; ne tévesszétek össze az ilyen embereket a testvérekkel, ne legyetek ostobák. Ha ostoba vagy, és amikor ilyen embereket látsz, azt gondolod: „Ők győztesek, elsőszülött fiak, tökéletesített emberek; náluk van az igazság, közel kell kerülnöm hozzájuk,” akkor nemcsak veszélyben vagy, hanem könnyen félre is fognak vezetni téged, ami problémás lesz. Nem tudod tisztán látni az embereket, illetve nem tudod átlátni a természetlényegüket. Vajon Isten végezne efféle munkát? Isten nem menti meg az ördögöket és a Sátánokat. Az Isten által végzett munka az, hogy ellátja az embereket az igazsággal, lehetővé téve számukra, hogy az igazság megértése, gyakorlása, valamint az igazságnak való alávetés révén elérjék, hogy az igazság legyen az életük, és hogy valódi ismeretre és valódi istenfélelemre tegyenek szert, ezáltal teljesen megszabadulva a Sátán befolyásától és elnyerve az üdvösséget. Ez az a munka, amelyet Isten végez. Csakis az igazság mentheti meg az embereket, nem pedig bármilyen különös mondás, eretnekség vagy téveszme. Ezeknek az eretnekségeknek és téveszméknek semmi közük sincs az igazsághoz; csak félrevezetni és megrontani tudják az embereket, és semmiképpen sem tudják lehetővé tenni az emberek számára, hogy elnyerjék az üdvösséget. Ahhoz, hogy az emberek üdvösséget nyerjenek, hogy elérjék az Istennek való alávetettséget és a gonosz kerülését, az egyetlen út az, hogy elfogadják az igazságot és gyakorolják az igazságot; nincs más út. Ne próbálj semmilyen szélsőséges módszert vagy mondást, vagy nevetséges és fura szólást az igazságként feltüntetni, vagy az igazságot ezekkel helyettesíteni az üdvösség elnyeréséhez. Ezek közül egyik út sem működik; ezek nem Istentől valók.

Miután befejeztük az ördögökből reinkarnálódottakban lévő elferdültség megnyilvánulásairól szóló beszélgetést, most beszélgessünk egy másik megnyilvánulásukról – a gonoszságról. A gonoszságnak hasonló megnyilvánulásai vannak, mint az elferdültségnek, azonban vannak különbségek is. Az elferdültség megnyilvánulásai nincsenek összhangban a normális emberi mivolt gondolkodásával, lelkiismeretével, józan eszével vagy ösztöneivel, és az emberi mivolt azon különféle veleszületett emberi állapotaival sincsenek összhangban, amelyeket Isten rendelt a teremtett emberi lények számára; ehelyett túllépik a normális emberi mivolt különféle állapotait. Az átfogó megnyilvánulás az abnormalitás, a természetfelettiség, a szélsőségesség és a furcsaság. Vagyis a normális emberi mivolt észszerűségével és lelkiismeretével rendelkező emberek az ilyen egyéneket nagyon különösnek találják, mind a megnyilvánulásaik és viselkedésük, mind pedig a gondolataik és nézőpontjaik tekintetében. Egyszerűen nem tudod felérni ésszel, hogy miért gondolkodnának vagy cselekednének úgy. A beszélgetés révén most már megérted. Tehát hol rejlik ennek a gyökere? A természetlényegükben és az ördögi tulajdonságaikban rejlik. Alapvetően ezek az elferdültség megnyilvánulásai. Az ördögök gonoszsága azonban nem csupán néhány gyakran látható külső megnyilvánulást foglal magában; sokkal inkább egyenesen az ilyen típusú ember igazsághoz való hozzáállását érinti. Ez még aljasabb és súlyosabb, mint az elferdültség. A gonoszság megnyilvánulásait természetesen az is jellemzi, ahogyan az ilyen emberek az igazsággal bánnak. Először is, azok, akik ördögök, ellenségesek az igazsággal szemben; ez a gonoszság első megnyilvánulása. A gonoszság második megnyilvánulása, amellett, hogy a hozzáállásuk ellenséges az igazsággal szemben, hogy az ördögök aktívan támadják is azt. A gonoszság harmadik megnyilvánulása az, hogy az igazsággal szembeni ellenségeskedésen és az igazság támadásán túl az ördögök egy lépéssel még tovább mennek, és helyettesíteni akarják az igazságot. A gonoszság megnyilvánulásai náluk soha nem állnak meg pusztán azon a szinten, hogy ellenségesek az igazsággal szemben és támadják az igazságot; hanem e két megnyilvánulás alapjára építve helyettesíteni is akarják az igazságot. Ez az ő lényegük. Az ördögökben lévő gonoszság megnyilvánulásai közül sok megegyezik azoknak a megnyilvánulásaival, akiknek antikrisztusi lényegük van, amiről korábban már beszéltünk, így most nem szükséges elmerülnünk ezekben az aspektusokban. Ma főként az ördögökben fogjuk boncolgatni a gonoszság e három megnyilvánulását: az igazsággal szembeni ellenségeskedést, az igazság támadását, valamint az igazság helyettesítésére tett próbálkozást.

Először is beszéljünk az igazsággal szembeni ellenségeskedés megnyilvánulásáról azokban, akik ördögök. Az igazsággal szembeni ellenségeskedés témájáról már korábban is elég sokat beszélgettünk; nem most találkoztok először ilyen témával. Az igazsággal szembeni ellenségeskedés megnyilvánulása nagyon nyilvánvaló azokban, akik ördögök. Vagyis nem tudnak elfogadni semmilyen pozitív dolgot, semmit, ami helytálló és összhangban van az emberi mivolt lelkiismeretével és észszerűségével. Különösen, ha olyasvalamiről van szó, ami az igazságalapelvekkel kapcsolatos: azt még kevésbé képesek elfogadni. Az elfogadásra való képtelenségük nem egyszerűen annyi, hogy megrázzák a fejüket és visszautasítják; sokkal inkább az, hogy irtózást és undort, valamint gyűlöletet éreznek a szívükben. Milyen mély a gyűlöletük? Ha valaki konkrétan és valóságosan beszél az igazságról, azt a személyt ellenszenvesnek találják. Ez nem csupán egy kis féltékenység – ez ellenségeskedés. Mi az ellenségeskedés? Azt jelenti, hogy úgy bánnak veled, mintha megölted volna az apjukat. Valójában lehet, hogy semmiféle mély interakciód nem volt velük, és nem is feltétlenül ismernek téged, de ha érted az igazságot és beszélsz az igazságról, ők irtózást éreznek a szívükben. Olyasvalakitől nem irtóznak, aki szavakat és doktrínákat beszél, de erősen taszítja őket bárki, aki az igazságról beszél velük; úgy érzik, mintha az megölné őket – a gyűlöletük ilyen mértéket ér el. Melyek az ő konkrét megnyilvánulásaik? Amikor mások az igazságalapelvekről vagy Isten szándékairól beszélnek, amint meghallják, idegenkedni kezdenek, és nem tudnak nyugodtan ülni. Egyesek találnak valami ürügyet, hogy távozzanak, míg mások úgy állnak fel és sétálnak ki, hogy egyáltalán nem is zavartatják magukat. Másrészt, a normális emberi mivolt lelkiismeretével és észszerűségével rendelkező emberek, még ha nem is vágynak a helyes szavakra vagy nem is helyeslik azokat – különösen azokat, amelyek összhangban vannak az igazsággal –, legfeljebb nem fogadják el őket a szívükben, de azért végig tudják ülni, hogy megőrizzék a méltóságukat. Azok viszont, akik Sátánok, nem tudnak nyugton maradni. Amint meghallják az igazságot, irtózást és nyugtalanságot éreznek a szívükben, és amikor már annyira nyugtalanok, hogy nem tudnak ott maradni, lelépnek. Ha ezt nem tudják megtenni, akkor felmennek az internetre videókat nézni, hagyják, hogy a gondolataik elkalandozzanak, és valamilyen figyelemelterelő tevékenységbe fognak, témát váltanak és üres beszélgetésbe kezdenek, vagy saját „dicső” múltjukat magasztalják és arról tesznek tanúságot, miközben másokat becsmérelnek és kioktatnak. Röviden: ha az igazságról beszélsz, irtózást éreznek; az igazsághoz való hozzáállásuk a szélsőséges ellenségeskedés. Ha nem beszélsz az igazságról, hanem csak valamilyen adminisztratív vagy általános ügyekkel kapcsolatos munkáról beszélsz, megosztasz néhány, az evangéliumi hirdetéséből származó anekdotát, vagy külső dolgokról csevegsz, akkor képesek nyugodtan ülni és együtt beszélgetni mindenkivel, látszólag meglehetősen harmonikusan. De amint az igazság közlésére, különösen, amikor Isten szavainak felolvasására kerül sor, napvilágra kerül a lényegük és az igazi arcuk. Nyugtalanná válnak, és ha még egy kicsit tovább hallgatják, úgy érzik, menten szétrobban a fejük. Minél többet olvasod Isten szavait, ők annál inkább érzik úgy, hogy meg vannak ítélve, és annál inkább érzik úgy, hogy kárhoztatva lesznek és ki lesznek iktatva, valamint, hogy az életük veszélyben van. Minél többet olvasod Isten szavait, ők annál nagyobb irtózást és undort éreznek a szívükben, mintha elkaptak volna valamilyen betegséget. Mondd csak, hát nem nagyon súlyos probléma ez? Vajon meg lehet még menteni az ilyen embereket? Különösen, amikor az igazság gyakorlásáról és a becsületes emberré válásról van szó, azok, akik az igazságra törekednek, mivel becsületesek akarnak lenni, arra képzik magukat, hogy őszintén beszéljenek, valamint megnyíljanak és kitárulkozzanak. Amikor ördögök hallják ezt, a szívükben irtózást éreznek, megvetnek és gyűlölnek téged. Úgy érzik, hogy alantas vagy, amiért az igazságot gyakorlod, ők pedig tiszteletreméltók – valamint nemesebbek és nagyszerűbbek nálad – azért, mert nem gyakorolják az igazságot. Miféle nézőpont ez? Hát nem ez az, amikor a feketét fehérnek mondják? Pontosan ilyenek azok, akik ellenségesek az igazsággal szemben. Ha az igazságról vagy valamilyen gyakorlási alapelvről beszélsz, nemcsak megvetnek téged a szívükben, hanem idegenkednek is tőled; még csak a szemedbe sem néznek majd. Ha gyülekezeti munkát akarsz megvitatni velük, mindig kerülnek téged; nem akarnak beszélni veled, és úgy érzik, nincs bennetek semmi közös. Bármilyen témáról tudsz velük csevegni, kivéve azokat, amelyek az igazsággal vagy Isten ember-megmentő munkájával kapcsolatosak; ezeket a témákat nem akarják megbeszélni. Például, ha azt mondod nekik: „Beszéljünk arról, hogyan végezzük hűségesen a kötelességünket, és vitassuk meg, milyen problémák vannak még a kötelességvégzésünk ezen szakaszában, és hogyan oldjuk meg őket,” ezt hallván úgy érzik, menten szétrobban a fejük, a szívükben rendkívüli irtózást éreznek, a szemük pedig akár még lángra is lobbanhat, ahogy ellenségessé válnak veled szemben. Bármilyen nehézséget hajlandóak elviselni, csak hogy hűségesek legyenek a Sátánhoz, de különösen taszítja őket Isten és az igazság, a legkevésbé sem fogadják el az igazságot. Bárki is beszél velük az igazságról, nem tudják befogadni azt. Ha a tudomány vagy híres irodalmi művek tanulmányozására kéred őket, azt nagyon szívesen megteszik, és ettől igen nemesnek érzik magukat. Ám amikor prédikációkat hallgatnak vagy másokat az igazságról beszélni, az számukra olyan, mintha bántalmaznák vagy bíróság elé állítanák őket. Amitől a leginkább idegenkednek, az Isten szavainak olvasása és az igazságról való beszélgetés. Ezért a mindennapi életükben, noha hajlandóak elvégezni némi általános ügyekkel kapcsolatos munkát és olyan dolgokat, amelyek előnyösek számukra a státuszuk, a hírnevük, valamint az áldások elnyerésével kapcsolatos kilátásaik szempontjából, az ilyen emberek soha nem olvassák Isten szavait, és nem vesznek részt lelki áhítatban. Az összejöveteleken sem beszélnek az igazságról, és soha nem osztják meg a személyes tapasztalati tudásukat; az összejöveteleken való részvételük pusztán formalitás. Ha arra kéred őket, hogy beszéljenek az Isten szavaival vagy az igazsággal kapcsolatos ismeretükről, egyetlen szót sem tudnak kiejteni, a szívükben pedig irtózást éreznek, miközben ezt gondolják: „Az isten szavairól és az igazságról való beszélgetés olyasmi, ami háziasszonyoknak és az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozóknak való. Egy olyan nagyszerű alak, mint én, hogy is csinálhatna ilyesmiket? Én olyasvalaki vagyok, aki nagy dolgokat tesz és nagyszerű munkát végez, olyasvalaki, aki nagy áldásokban fog részesülni. Amikor belépek a királyságba, tartóoszlop és fő támasz leszek isten királyságában. Olyan vagyok, aki nagy felelősségeket vállal. Mégis mit képzeltek, kik vagytok ti? Már az is lealacsonyít engem, hogy ugyanabban a gyülekezetben veszek részt összejöveteleken, mint ti!” Látod, milyen felfuvalkodottak! Az igazsággal szembeni ellenségeskedésük ellenségeskedés minden olyan emberrel és dologgal szemben, ami az igazsággal kapcsolatos, valamint az igazsággal kapcsolatos valamennyi gyakorlattal és mondással szemben is; még a pozitív dolgokkal szemben is ellenségesek. Például, ha megemlíted, hogy a gyülekezetben a testvéreknek szent illendőséggel kellene rendelkezniük, hogy a nemek közötti interakcióknak – akár munkában, akár a mindennapi életben – bizonyos határokon belül kellene maradniuk, hogy mindenkinek méltóságteljesnek és tisztességesnek kellene lennie, nem szabadna meggondolatlan flörtölésbe bocsátkoznia, valamint tisztelnie kellene a férfiak és nők közötti kapcsolatokat és a házasságot, hogy az embernek Isten szavai szerint kellene gyakorolnia ebben a tekintetben, és hogy Isten háza nem támogatja a szexuális szabadosságot – vajon mit fognak gondolni, amikor ezt hallják? „Ez egy elavult mondás, egy közhely. Milyen korszakban élünk már, hogy még mindig a szent illendőségről és a nemek közötti határokról beszélünk! A múltban a császároknak egész háremeik voltak a palotáikban – milyen nagyszerű volt az! Ha meglenne hozzá a képességem és a lehetőségem, még ha háremem nem is lehetne, legalább lenne egy válogatott társaság, akikkel összejöhetnék!” Soha nem fogadnak el semmilyen pozitív dolgot, semmilyen helytálló kijelentést, különösen az igazság szavait nem, sőt még meglehetősen taszítják is őket és gyűlöletet éreznek irántuk. Ezért, az igazsággal szembeni ellenségeskedésük alapján, ezek az emberek folyamatosan támadják az igazságot és a pozitív dolgokat. Nem számít, hogy az igazság mely aspektusáról vagy Isten mely konkrét követelményéről beszél valaki, mindig van egy sor eretnekségük és téveszméjük, amellyel kritizálják és megítélik azt. Vajon ez a kritika és ítélkezés nem támadás? (De igen.) Nem számít, hány ember fogadja el az igazságot és a pozitív dolgokat, ők soha nem fogják. Úgy hiszik, hogy mindaz, amit Isten háza helyesel, és aminek a gyakorlását az igazság megköveteli az emberektől, csupán szlogen és formaság, ami pedig valóban megfelel az emberi szükségleteknek, azok a világi irányzatok; amit a világi irányzatok ma helyeselnek, az a legmagasabb igazság. Hát nem a gonoszság tisztelete ez? Tehát, nem számít, hogy az igazság mely aspektusáról beszélsz, ők szubjektív módon ellenségesek vele szemben, ráadásul meg fogják ítélni, támadni és káromolni fogják azt. Például, Isten megköveteli az emberektől, hogy legyenek becsületesek. Ők hogyan definiálják, hogy mit jelent becsületes embernek lenni? „Becsületes embernek lenni a bolondoknak való; csak a bolondok gyakorolják, hogy becsületes emberek legyenek. Csak a bolondok mondják el másoknak, hogy mit gondolnak a szívükben, a magánügyeiket. Csak a bolondok beszélnek őszintén. Csak a bolondok bízzák másokra a sorsukat, hogy azok irányítsák. Én nem vagyok bolond; a sorsom a saját kezemben van, és másoknak nincs joguk beleszólni! Hogy el akarom-e mondani, hogy mit gondolok a szívemben vagy sem, abba másoknak nincs joguk beleszólni.” „Ha ez nem olyasmi, amit el akarok mondani az embereknek, akkor ne is álmodj róla, hogy megtudod, mi az!” Vajon ez nem az igazságtól való idegenkedés és az igazság gyűlölete? (De igen.) Azok az emberek, akik ördögök, nem fogadják el az igazságot és nem gyakorolják azt. Amellett, hogy ellenségesek az igazsággal szemben és támadják azt, még egy lépéssel tovább mennek, és az igazság helyettesítésére különféle sátáni mérgeket és nézőpontokat, valamint a Sátántól származó gyakorlatokat használnak. Például, cselszövéshez, hazugságokhoz, különféle eszközökhöz vagy a nehézségek elviselésének és az ár megfizetésének álcájához folyamodnak, hogy félrevezessenek másokat, mint olyan feltételekhez, amelyekkel áldásokat nyerhetnek és alkudozhatnak Istennel. Úgy gondolják, hogy az Istenbe vetett hitben nincs szükség arra, hogy valaki becsületes ember legyen, nem szükséges hűségesnek lennie a kötelességéhez, és nem szükséges elfogadnia és gyakorolnia az igazságot; amennyiben több nehézséget visel el, nagyobb árat fizet, több munkát végez, több jótettet hajt végre és több érdemet gyűjt, több olyan dolgot tesz, amely kivívja az emberek elismerését és nagyrabecsülését, és ezek révén megszerzi a testvérek bizalmát, valamint az ő magasztalásukat és támogatásukat, akkor elérheti azt a célt, hogy mindezt elcserélje a mennyek országának áldásaira. Hát nem hihetetlenül nevetséges ez a nézőpont? (De igen.)

Akár az igazság megítéléséről és kárhoztatásáról, akár az igazsággal szembeni ellenségeskedésről és az igazság támadásáról van szó, vagy arról, hogy mindig a Sátán eretnekségeit és téveszméit akarják használni az igazság helyettesítésére – ezek mind annak konkrét megnyilvánulásai, hogy az ördögök miként bánnak az igazsággal. Függetlenül attól, hogy melyik megnyilvánulások ezek, mindegyik teljes mértékben leleplezi az ördögök gonosz lényegét. Az igazsággal szembeni ellenségeskedés, az igazság támadása és az igazság helyettesítésére tett próbálkozás – ezek olyan cselekedetek, amelyeket csak ördögök tudnak elkövetni. Csak az ördögök bánnak az igazsággal és Istennel ilyen gyűlölettel, ítélkezéssel és kárhoztatással, és csak ők képesek odáig süllyedni, hogy bármilyen eszközzel félrevezessék, megtévesszék és elcsábítsák az embereket az igazságtól és Istentől. Csak az ördögöknek jut eszébe, hogy bármilyen lehetséges módon fondorlatosan elnyerjék az emberek bizalmát, támogatását és dicséretét, hogy elérjék céljukat: megvásárolják az emberek szívét és irányítsák őket, megkísérelve elfoglalni Isten helyét a szívükben. Röviden, az a tény, hogy az ördögök ilyen hozzáállást tanúsítanak az igazsággal és azokkal szemben, akik az igazságra törekednek, leleplezi, hogy a lényegük gonosz. A pozitív dolgok és az igazság azok, amelyek után minden teremtett emberi lény vágyakozik és amelyeket szeret, és amelyek méltók is arra, hogy az emberek megbecsüljék őket. Természetesen szintén ezek azok, amelyekre a teremtett emberi lényeknek a legnagyobb szükségük van. Ez azért van, mert az igazság alapvető dolog az emberiség számára ahhoz, hogy megszabaduljon a Sátán befolyásától, hogy a helyes úton járjon, és képes legyen félni Istent és kerülni a rosszat. A normális emberek számára az üdvösség eléréséhez az igazságra való törekvés, az igazság elfogadása és gyakorlása nélkülözhetetlen folyamat; nincs más út. Még ha a romlott beállítottságaik miatt nehéz is elfogadniuk és gyakorolniuk az igazságot, a legbelső lényük és szubjektív akaratuk szempontjából nem ellenségesek az igazsággal szemben; a szubjektív hozzáállásuk nem olyan, amely ellenséges lenne az igazsággal szemben, és nem is olyan, amely szándékosan támadná az igazságot, vagy amely megpróbálna minden eszközt bevetni, hogy eretnekségekkel és téveszmékkel helyettesítse az igazságot. Erre csak a Sátán képes; az igazsággal szembeni ellenséges lényege ugyanaz, mint a nagy vörös sárkányé. Ami csak pozitív dolog, ami csak kapcsolatos az igazsággal, azt a Sátán tagadja, kárhoztatja és elutasítja. Még ha ezek az igazságok nem is jelentenek fenyegetést rá nézve, akkor is ellenséges velük szemben és gyűlöli őket; ezt diktálja a természete. Mivel az ördögöknek gonosz természetük van, az igazság az ellenségük. Mit jelent az „ellenség” szó? Azt jelenti, hogy az ellenségek soha nem lehetnek összeegyeztethetők, soha nem lehetnek barátok, soha nem lehetnek hasonló gondolkodású társak. Ez olyan, mint a nagy vörös sárkány. Rendkívüli gyűlölettel és ellenségeskedéssel bánik azokkal, akik hisznek Istenben. Amennyiben felhagysz az Istenbe vetett hittel és gyalázod Istent, bármilyen gonoszságot elkövethetsz a társadalomban – nem érdekli, ha lopsz, rabolsz vagy kicsapongó tevékenységekben veszel részt; összejátszhatsz vele és bármilyen rossz dolgot megtehetsz. Ha viszont hiszel Istenben és a helyes úton jársz, azt nem fogja hagyni; le fog tartóztatni, üldözni fog, sőt akár ki is végez majd. Egyszerűen nem fogja engedni, hogy létezz. Amíg létezel, tövis vagy az oldalában; minden egyes nap, amikor létezel, belül gyötrelmet és nyugtalanságot érez. Csak akkor érzi magát győztesnek, nyugodtnak és békében, amikor már elpusztított téged, amikor megszűntél létezni. Az igazsághoz való hozzáállása azoknak, akik ördögök, természetében ugyanaz, mint a nagy vörös sárkány igazság iránti gyűlölete. Ha törekszel az igazságra, gyakorlod az igazságot, mindent alapelvek szerint teszel, van álláspontod, és fenntartod az alapelveket, akkor ellenszenvesnek találnak majd téged, és gyűlölni fognak. Ha vezetővé válnak és hatalomra tesznek szert, minden lehetséges módot kitalálnak, hogy fogást találjanak rajtad, hogy gyötörjenek téged, sőt, még meg is vádolnak valamilyen bűnnel, hogy kitisztítsanak téged. Amikor azokat, akik az igazságra törekednek, mind kizárják, és azok, akik megmaradnak a gyülekezetben, mind zavarodott fejű emberek, valamint olyanok, akik egyáltalán nem értik az igazságot, akkor érzik magukat biztonságban, úgy érzik, semmi sem fenyegeti őket, és hogy a napjaik könnyűek. Ezért azok, akik ördögök, nemcsak az igazsággal szemben ellenségesek, hanem azokkal szemben is, akik szeretik az igazságot és törekednek rá. Vajon ez nem azt mutatja, hogy gonosz természetük van? (De igen.) Egyesek, miután az ördögök kárhoztatták, kizárták és gyötörték őket, azt mondják: „Nem sértettem meg őket, akkor miért találnak mégis ellenszenvesnek?” Hát nem zavaros beszéd ez? Nem azt jelenti-e, hogy nem látják át a dolgokat, és képtelenek tisztán látni az embereket? Vajon a nagy vörös sárkány azért tartóztatja le és üldözi a keresztényeket, mert a keresztények törvényt sértenek és bűncselekményeket követnek el? Vagy azért, mert a keresztények politikai tevékenységekben vesznek részt, hogy megdöntsék és megszerezzék a politikai hatalmát? (Egyik sem.) Akkor hát miért teszi? Mi nem veszünk részt politikában, nem is állunk szemben vele, és nem is leplezzük le, még kevésbé veszünk részt politikai tevékenységekben, hogy megszerezzük a hatalmát. Akkor hát miért nyomja el és tartóztatja le így azokat közülünk, akik hisznek Istenben? Egyszerűen azért gyűlöl téged, mert követed Istent, elfogadod az igazságot, valamint tiszteled Isten nagyságát és imádod Őt. Úgy véli, elárultad; nem követed, nem imádod, és nem veted alá magad neki, ezért gyűlöl téged. Ezért el akar nyomni és ki akar iktatni téged, hogy elérje célját: eltűntessen téged. Egyszerűen azért, mert gonosz ördög, és az igazsággal szemben ellenséges természetlényege van – ha követed Istent, ellenséges lesz veled szemben, gyűlölni fog téged, és minden eszközt bevet majd, hogy gyötörjön, kiiktasson, és elragadjon téged Isten oldaláról. Ez a célja. Ha abbahagyod Isten követését, nem lesz annyira ellenséges veled. Természetesen akkor is megpróbál majd tönkretenni, megrontani, játszadozni veled és irányítani téged. Ha képes vagy imádni és követni őt, akkor elégedett lesz, és nem fog gyötörni téged, végül azonban csak vele együtt lehetsz eltemetve. Soha senkinek nem lesz jó vége, aki a Sátánt imádja!

A Sátán Istennek ellenálló természete soha nem fog megváltozni. Miért olyan ellenségesek azok, akik a Sátántól valók – akik antikrisztusok – az igazsággal és Istennel szemben? Mondd csak, mennyire gonosz is a természetlényegük!? Kivétel nélkül nem fogadják el az igazságot, Isten munkáját, nem fogadnak el semmilyen pozitív dolgot, sem helytálló mondást és gyakorlatot. Nemcsak hogy irtózást éreznek a szívükben és nem hajlandók elfogadni ezeket, hanem aktívan gonoszságot is elkövetnek, hogy ellenálljanak Istennek, és különféle alaptalan szóbeszédeket és téveszméket terjesztenek, hogy kárhoztassák az igazságot és a pozitív dolgokat. Az ilyen gonosz emberek szintén áldásokat akarnak nyerni az Istenbe vetett hit által; befurakodnak Isten házába, de mivel a legkevésbé sem fogadják el az igazságot, felfedik és kiiktatják őket. Például a metszés elfogadása pozitív dolog. Amikor normális emberek rosszat tesznek és megmetszik őket, ők el fognak gondolkodni magukon. Ha a vétkük rossz szándékból vagy romlott beállítottságból fakadt, akkor keresni fogják az igazságot, hogy megoldják azt. Ha a vétkük azért történt, mert a képességük szegényes és nem látták tisztán a dolgokat, akkor ők is aktívan fogják keresni a megoldás útját, jó képességű embereket keresve, akik értik az igazságot, hogy segítsék őket és útmutatást adjanak nekik. Röviden: a lelkiismeretük és a józan eszük útmutatása és szabályozása alatt helyesen fogják kezelni azt, hogy megmetszik őket. De hogyan kezelik a metszést azok, akik ördögök? Az ördögök maguk is ellenségesek az igazsággal szemben, de a gonosz természetüknél fogva semmiképp nem állnak majd meg pusztán az ellenségeskedésnél; kárhoztatni és káromolni is fogják az igazságot, valamint ellenállnak majd neki. Tehát amikor megmetszik őket, hevesen próbálnak érvelni és próbálják védeni magukat. Nemcsak hogy tagadják az igazságot, hanem támadják és kárhoztatják is azokat, akik megmetszik őket, sőt, még ilyen szavakat is terjesztenek: „istenben hinni túl nehéz! Közülünk azok, akiknek a képessége szegényes, akik nem értik az igazságot, végül úgy végzik majd, hogy ki lesznek rúgva. Nem könnyű megpróbálni megélni isten házából! A szegényes képességű emberek számára nem vezet út előre; semmit sem tehetünk, csak hagyjuk, hogy mások gyötörjenek minket. Bárhogy is szórakoznak velünk mások, egyszerűen el kell tűrnünk. Kit okolhatnánk, ha nem a saját szegényes képességünket? Ha szegényes a képességed, akkor alacsonyabb rendű vagy másoknál!” Nemcsak hogy nem fogadják el a metszést, illetve nem gondolkodnak el önmagukon és nem ismerik meg önmagukat, hanem gyakorlási alapelveket vagy gyakorlási utat sem keresnek, hogy megoldják ezt a problémát. Ha a képességük valóban szegényes, akkor a veleszületett állapotaik alapján hogyan tudnak mindent megtenni azért, hogy jól végezzék a kötelességüket, és hogyan tudják felajánlani a hűségüket? Vajon gondolkodnának így? Ellenségesek az igazsággal szemben, ezért semmiképpen sem gondolkodnának így. Sőt mi több, még rá is tesznek egy lapáttal, és ítélkezésbe, rágalmazásba kezdenek, sőt titokban meg is átkozzák azokat a szívükben, akik megmetszik őket: „Hm! Ma kényelmetlenül éreztem magam miattad. Egy napon még megmutatom neked, hogy mi is a helyzet! Úgy gondolod, hogy szegényes a képességem? Én már sok éve hiszek istenben, te pedig csak pár éve! Ellenszenvesnek találsz? Egy nap majd gondoskodom róla, hogy elszenvedd a következményeket – el fogom érni, hogy szörnyű halált halj!” Látod, amikor megmetszik őket, bár nem mondanak semmit, sőt még mosolyognak is, a szívük tele van nehezteléssel, gyűlölettel és átkokkal. Egyesek kimutatják, hogy nem hajlandók elfogadni a metszést, időről időre a panasz, a támadás vagy az ítélkezés szavait szólják. Nemcsak hogy ellenségesek a metszéssel szemben, hanem még kezdeményezik is az őket megmetszők támadását, és nem hajlandók békén hagyni azt, aki ezt teszi. Bizonyos nők talán kissé filigrán alkatúak és kívülről meglehetősen törékenynek tűnnek, ám amikor valaki valóban megmetszi őket, dühbe gurulnak: „Az évek során annyit szenvedtem az istenbe vetett hitem miatt – ez talán könnyű volt? Ellenszenvesnek találsz engem – nos, én már azelőtt hirdettem az evangéliumot, hogy te megszülettél! Azért próbálsz zaklatni, mert idősebb vagyok nálad? Hadd mondjam el neked, ez nem fog megtörténni! Menj csak, kérdezz körbe – kinek engedtem én valaha egész életemben?” Az ilyen beállítottságú emberek el tudják fogadni az igazságot? Határozottan nem. Nemcsak hogy nem fogadják el a metszést, hanem meg is átkozzák azokat, akik megmetszik őket. Hát nem túlságosan rosszindulatúak? Azok az emberek, akik ördögök és Sátánok, alattomosak, sikamlósak, álnokok és ravaszak. Mivel az igazsággal szembeni hozzáállásuk az ellenségeskedés és a támadás, amikor a gonosz tetteik lelepleződnek, és szembesülnek azzal, hogy kitakarítják vagy kizárják őket, és nem marad reményük arra, hogy áldásokat nyerjenek, egyáltalán nem lesznek annyira illedelmesek vagy engedelmesek, hanem eszközökhöz fognak folyamodni, hogy ellenálljanak. Egyesek hazugságokat koholnak, mondván, hogy a vezetők és a dolgozók gyötrik őket, felbujtva másokat, hogy a védelmükre keljenek, szándékosan megzavarva a gyülekezet munkáját. Mások alávetettséget színlelnek, mondván: „Bárhogyan is bánik velem isten háza, még ha B csoportba küldenek is vagy kitakarítanak, akkor is ugyanúgy fogom végezni a kötelességemet. Hűséges vagyok istenhez, és soha, de soha nem tagadom meg ezt az utat, és nem adom fel a kötelességemet.” Hamis színben tüntetik fel magukat, hogy rászedjék az embereket, hogy úgy tűnjön, mintha megbánták volna, mintha képesek lennének elfogadni és alávetni magukat, bárhogyan bánik is velük Isten háza, és hogy nem fogják feladni a kötelességüket. Valójában megtévesztenek és játszadoznak veled. Magukban ezt gondolják: „Hm! Szolgálatvégzésre akarsz használni engem? Esélytelen! Amikor kifejezem feléd az elhatározásomat, és azt mondom, hogy hajlandó vagyok végezni a kötelességemet, az csak formaság, csak bolondítalak titeket!” Kívülről különösen fogékonynak és engedelmesnek tűnnek, ezáltal az emberek azt gondolják, hogy hajlandóak kötelességet végezni. Ám amikor ténylegesen megszervezed számukra, hogy kötelességet végezzenek, akkor felületesek, trükköznek és megtévesztenek téged, sőt még azt is eljátsszák veled, hogy eltűnnek. Előfordulhat, hogy már több mint tíz napja megkaptak egy feladatot, és egyáltalán nincs előrelépés. Egyesek tudatlanok és hiányzik a tisztánlátásuk, és ezt zavarba ejtőnek találják, azt gondolva: „Elég komoly volt, amikor beleegyezett, hogy megteszi, mondván, hogy hajlandó végezni a kötelességét. Nem tűnt úgy, hogy hazudott.” „Hogy lehet, hogy most sehol se találni őt?” Hadd mondjam el neked az igazságot: ők csupán nagy szélhámosok, ördögök. Azok, akik ördögök, minek tekintik a kötelességvégzést? Annak tekintik, hogy Isten háza szolgálatvégzésre használja őket, hogy játszadozik velük. Ez azok mentalitása a kötelességvégzéshez, akik ördögök. Mi olyan van benned, amit érdemes használni? Legfeljebb értesz valamennyire egy bizonyos szakmához. Ha Isten házának a munkában szüksége van erre a területre, akkor ez a legjobb esetben is azt jelenti, hogy alkalmas vagy ennek a kötelességnek a végzésére. Azzal, hogy a kötelességvégzés alapján mérnek téged és támasztanak követelményeket veled szemben, felemelnek téged. Ha visszautasítod és nem fogadod el, akkor nem értékeled a kedvességet. Pontosan ennyire állnak ellen a józan észnek azok, akik ördögök. Ők kérik, hogy kötelességet végezhessenek, és amikor a gyülekezet munkát szervez számukra, azt feltételezik, hogy Isten háza ki akarja használni őket. Ha valóban van benned valami érték, amit a gyülekezet használni tud, az szerencsés vagy szerencsétlen dolog számodra? (Szerencsés.) Ez balszerencse vagy áldás számodra? (Áldás.) Miért mondod, hogy áldás? (Azért, mert ha valaki képes Istenért szolgálatot végezni, az Isten általi felemeltetés, tehát áldás.) Ezt meg kell értened: Istenért szolgálatot végezni Istentől jövő felemeltetés. Mit jelent a felemeltetés? Azt jelenti, hogy van ez az aprócska szakmai erősséged, amelyet Isten házának munkájában fel lehet használni, ami olyan lehetőség, amelyet Isten ad neked – hogy Isten lehetőséget adott neked, hogy szolgálatot végezz Érte, lehetőséget az üdvösség elérésére, és hogy ez alapfeltétel ahhoz, hogy áldott légy. Csak ha rendelkezel ezzel az alapvető feltétellel, akkor lehet lehetőséged arra, hogy elfogadd az igazságot, és lépésről lépésre gyakorold az igazságot, valamint elnyerd az üdvösséget. Ha egyáltalán nincs benned semmi megmenteni való tulajdonság, akkor Isten házában semmirekellő vagy. Isten háza vajon akkor is ingyen gondoskodna rólad? Ha Isten házában nincs számodra semmilyen kötelesség, amit végezhetnél, akkor nincs megfelelő és észszerű eszközöd, sem az alapvető feltételed arra, hogy normális kapcsolatot tarts fenn Istennel. Ha Isten házában semmilyen konkrét munkában nem lehet felhasználni téged, az azt jelenti, hogy semmilyen kapcsolatot nem alakítottál ki Istennel, így pedig nincs lehetőséged Isten elé járulni, nincs lehetőséged elfogadni Isten emberiség-megmentő munkájának egyetlen lépését vagy szakaszát sem. Akkor vajon megvan még a lehetőséged és megvannak az állapotaid arra, hogy elérd az üdvösséget? Ezért, ha azt mondják, hogy van benned érték, amit fel lehet használni, a nem hívő világban ez talán kínosan hangzik, és lehet, hogy a „használni” ott negatív kifejezés – Isten házában viszont azt kell nézned, hogy ki használ téged. Hogyan kellene értelmezni ezt a „használatot”? Ha Isten használ téged, az azt bizonyítja, hogy még van benned némi érték, és még végezhetsz szolgálatot Istenért. Amikor szolgálatot végzel Istenért, akkor vajon nem Isten az, aki felemel téged? (De igen.) Ez Isten, amint lehetőséget ad neked, Isten emel fel téged. Ez jó dolog; azt bizonyítja, hogy Isten valamennyire törődik veled, és még mindig hajlandó adni neked egy esélyt. Akkor vajon szégyenletes dolog, ha Isten használ? Veszteség ez? Veszteséget szenvedsz azáltal, hogy használnak téged? Vajon elveszíted tőle az integritásodat vagy a méltóságodat? Nem, sokkal többet nyersz. Ez megadja neked a lehetőséget arra, hogy Isten elé járulj, hogy elfogadd az igazságot és Isten üdvösségét. Egyáltalán nem szenvedsz semmilyen veszteséget; nagy előnyre teszel szert. Ám azok, akik ördögökből reinkarnálódtak, ezt nem így látják. Nekik gonosz természetük van. Nem számít, hogyan használja és rontja meg őket a Sátán, nincs ellenvetésük; teljesen elégedettek vele. Ha kormánytisztviselők használják őket, azt szerencsének, a boldogulás jelének tekintik. Ezt nem látják tisztán, nem ellenkeznek vele, nem állnak ellen neki, illetve nem utasítják vissza. A gyülekezetben azonban, ha előléptetik őket kötelességvégzésre, azt szolgálatvégzésnek érzik, úgy érzik, eladják magukat, és a gyülekezet kihasználja őket. Például egy bizonyos nő ért valamennyire egy meghatározott szakmai készséghez, ezért a gyülekezet megszervezi számára, hogy ezen a területen dolgozzon. Nemcsak hogy nem tudja elfogadni ezt Istentől, hanem kifejezetten irtózik is a szívében: „Engem próbálsz kihasználni? Gondold át újra! Nem vagyok olyan ostoba! Ilyen régóta élek, és még soha senki nem használt ki engem. Az a személy, aki engem kihasználhatna, nem született még meg!” Nem kell ennyire ingerültnek lenned. Ha hajlandó vagy végezni a kötelességedet, akkor fogadd el Istentől, és végezd jól a kötelességedet. Ha nem vagy hajlandó végezni a kötelességedet, akkor hagyd el Isten házát. Isten házának kapuja nyitva áll; bármikor elmehetsz, és oda mész, ahová csak akarsz. Isten az igazságot ingyen adja az embereknek. Az, hogy Isten igazsággal és élettel látja el az embereket, teljesen díjmentes. Kért tőled akár egyetlen fillért is? (Nem.) Végzel egy kis kötelességet, és máris úgy érzékeled, mintha Isten kihasználna. Hát nem a lelkiismeret hiánya ez, a kedvesség meg nem becsülése? Tehát mi van akkor, ha Isten használ téged? Az talán helytelen? Magát az életedet is Isten adta. Vajon nem méltó Isten arra, hogy használjon téged? Nem jogosult rá? Viselkedhetsz-e dölyfösen csak azért, mert értesz egy kicsit valamilyen szakmához? Istennek talán alázatosnak kellene lennie, tiszteletteljesen kellene könyörögnie neked, megígérnie neked mindenfélét, felemelnie és trónra emelnie téged – ez tenne boldoggá? A normális emberi mivolt nélküli emberek nem tudják helyesen érteni a kötelességvégzés kérdését. Mindig azt mondják: „Isten háza kihasznál engem. Nem vagyok olyan ostoba; csak a bolondok hajlandók arra, hogy isten kihasználja őket!” Látod, ez a gondolat egyszerre elferdült és gonosz, teljesen észszerűtlen! Hogyan kell az ilyen emberekkel bánni? Egyszerű: akár a kitakarításukkal, akár B csoportba való átsorolásukkal – csak tisztítsd el őket. Ha annyira félsz attól, hogy kihasználnak, akkor miért kapaszkodsz még mindig Isten házába, és miért mondod, hogy kötelességet akarsz végezni? Vajon ez nem képmutatás és mások megtévesztése? Ha tartasz attól, hogy kihasználnak, akkor Isten háza soha nem fog kötelességvégzésre használni téged; Isten háza nem kényszerít semmit az emberekre. Most van itt az idő, amikor mindenki a maga fajtája szerint lesz besorolva. Aki hajlandó végezni a kötelességét, az maradni fog; aki nem hajlandó végezni a kötelességét, annak gyorsan el kell hagynia a gyülekezetet, és soha ne is térjen vissza. Isten háza nem kényszerít senkit. Csak azok Isten választott népe, akik önként végzik a kötelességüket. Akik nem hajlandók végezni a kötelességüket, azok mind a Sátán szolgái, akik azért vannak itt, hogy megzavarják a gyülekezet munkáját. Egyesek áldásokat akar nyerni a kötelességvégzésük által, ugyanakkor azonban attól tartanak, hogy kihasználják őket. Vajon ezek lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek? (Nem.) Mindig attól tartanak, hogy veszteséget szenvednek, mindig úgy érzik, Isten háza kihasználja őket, hogy nagy veszteséget szenvednek. Hát nem ilyen az, amikor valaki nem ismeri fel, hogy mi a jó neki? Milyen veszteséget szenvedtél? Ha a technikai képességeidet az igazságra és az üdvösségre próbálod elcserélni, azt mondom, ezt a cserét nem tudod végrehajtani; nem vagy méltó, nem vagy alkalmas rá. Isten szavai élet; a leghatalmasabb fegyver az emberiség számára, hogy levesse a romlott beállítottságokat és megszabaduljon a Sátán befolyásától. Csakis Isten szavai, csakis az igazság képes megsemmisíteni a régi emberiséget, amely a Sátán természetlényegét birtokolja. Csakis Isten élete, csakis az igazság teheti lehetővé, hogy ez az emberiség továbbra is életben maradjon, és véget vessen a Sátán sorsának. Isten élete és az igazság felbecsülhetetlen kincsek; a világon semmilyen anyagi dolog, és semmi, amit az emberek értékesnek tartanak, nem cserélhető el rájuk. Még ha az emberek az életüket ajánlják is, akkor sem cserélhetők el ezekre, a csekély technikai jártasságuk pedig még kevésbé. Az igazság nem eladó; Isten háza nem árusítja az igazságot, nem árusítja az életet. Akkor hát mit tehetnek az emberek, hogy életet nyerjenek? Csak az igazság elfogadása által, az igazságnak való alávetés által, a hűségük és őszinteségük Istennek való felajánlása által, valamint azáltal nyerhetnek életet, hogy eleget tesznek a teremtett lény kötelességének.

A Sátán gonosz lényegével rendelkező embereknek különösen rosszindulatú beállítottságaik vannak. Nemcsak hogy ellenségeskedést tanúsítanak az igazsággal szemben és támadják az igazságot, hanem a saját eretnekségeiket és téveszméiket is fel akarják használni az igazság helyettesítésére. Fő megnyilvánulásuk az, hogy gyűlölnek és támadnak bárkit, aki megmetszi vagy leleplezi őket, és megnehezítik számára a dolgokat. Ez a beállítottság-lényeg túlságosan gonosz, ádázabb, mint bármelyik vadállaté. Bár a tigriseknek és az oroszlánoknak vad természetük van, amikor nem éhesek, vagy ha nem jelentesz számukra fenyegetést, akkor figyelmen kívül hagynak, és nem akarnak bántani. Az ördögök azonban mások. Még ha figyelmen kívül hagyod is őket, amennyiben fenyegetést jelentesz a státuszukra, nem fognak békén hagyni; kezdeményezni fogják a támadást ellened – mennyivel inkább teszik ezt akkor, ha leleplezed és megmetszed őket. Nemcsak hogy soha nem fogadják el a metszést, hanem arra sem hajlandók, hogy meghallgassanak bármilyen helytálló mondást vagy javaslatot. Ehelyett azon gondolkodnak, hogy milyen különféle módokon vágjanak vissza a másik félnek, hogy a vereséget győzelemre fordítsák, hogy minden küzdelemben és versengésben fölénybe kerüljenek, a passzivitást kezdeményezéssé alakítsák. Tegyük fel, hogy látsz valakit a gyülekezetben, aki nem követi a szabályokat, semmilyen korlátozás nem köti, nem tudja elviselni, ha bárki kritizálja vagy keresztbe tesz neki, nem fogadja el, amikor bárki az igazságról beszél, ellenáll és vitatkozik, amikor megmetszik, valamint gyűlöl és támad bárkit, aki leleplezi – ez egy ördög. Egyesek elkövetnek néhány hibát a munkájukban, és mielőtt még mások bármiért is kritizálnák vagy lelepleznék őket, megelőző csapást mérnek, minden lehetséges módon azon gondolkodva, hogyan hozakodjanak elő indokokkal, hogy igazolják és megvédjék magukat, mondván, a gyenge munkájuknak megvan az oka és van rá magyarázat, és hogy valaki szabotálta azt; minden eszközzel azon vannak, hogy másokra hárítsák a felelősséget és tisztázzák a saját nevüket. Különösen érzékenyek, valahányszor valaki a saját romlott beállítottságairól beszél és azokat boncolgatja: ők úgy vélik, az valójában róluk szól, és minden lehetséges módon próbálják megóvni az egojukat és eltussolni a hibáikat, sőt még el is ítélik és kárhoztatják azokat, akik az igazságról beszélnek. Az ilyen emberek soha, semmiképpen nem fogják beismerni a hibáikat, illetve nem fognak elgondolkodni önmagukon, még kevésbé bűnbánatot tartani. Ehelyett minden lehetséges módon azon gondolkodnak, miként álcázzák magukat, hogy mások szemében tökéletes embereknek és hibátlan egyéneknek tűnjenek, olyanoknak, akiket mások úgy látnak, mint akik soha nem követnek el hibát. Akár rosszul mondanak egy mondatot, akár helytelen kifejezést használnak, akár a munkájukban van valami eltérés vagy hiba, akár mások által felfedezett romlott beállítottságokat és szándékokat lepleznek le, úgy érzik, ez rossz előjel, mintha valami szörnyűség lenne készülőben, mintha az életük forogna kockán, vagy mintha véget érne a világ. Ezután önmaguk igazolásának és védelmének különféle módjain gondolkodnak; ez az ösztönös reakciójuk. Még némi látszatot is teremtenek, olyan dolgokat mondva, amelyek összhangban vannak az emberek elképzeléseivel és képzelődéseivel, olyan szavakat, amelyek megnyerik az emberek szívét, hogy becsapják a körülöttük lévőket. Különösen tartanak attól, hogy az emberek megismerik az igazi arcukat, a hibáikat és a hiányosságaikat, és különösen tartanak attól, hogy a valódi helyzetük lelepleződik. Soha nem ismerik be, hogy a képességük szegényes, vagy hogy problémák vannak az emberi mivoltukkal, és természetesen még kevésbé ismerik be az elkövetett hibáikat vagy az általuk feltárt romlott beállítottságokat. Szorosan beburkolóznak, ügyelve arra, hogy semmit ne hagyjanak kiszivárogni. Céljuk a státuszuk és a hírnevük megóvása, hogy örökre egy dicsőséges, hibátlan képet tartsanak fenn az emberek szívében, hogy az emberek azt gondolják róluk, az emberi mivoltukban nincs semmilyen hiba, hogy szeretik az igazságot és törekednek rá, hogy tudják gyakorolni az igazságot, el tudnak viselni nehézséget és tudnak árat fizetni, és hogy egyáltalán nincs semmiféle romlott beállítottságuk. Az ilyen emberek ördögök, nem emberek. Az ördögök egyszerűen nem fogadják el az igazságot, sőt minden lehetséges módon azon gondolkodnak, hogyan álcázzák magukat az igazság megtestesítőjének, a tökéletes eszményképnek. Ez egyben elferdült és gonosz, ugye? Bármennyi éve is hisznek Istenben, mindig tökéletes emberként állítják be magukat, mint akik mentesek a hibáktól. Még ha van is bennük negativitás, gyengeség, illetve ha vannak is elképzeléseik, soha nem merik leleplezni ezeket, csak folyamatosan takargatják őket. Ha egyszer valaki leleplezi őket, gyűlölik azt az embert, és az illető gyötrésének különféle módjain gondolkodnak, miközben egyidejűleg különféle módszereket és eszközöket alkalmaznak saját imázsuk helyreállítására. Például egyesek mindig úgy védik magukat, hogy félrevezető ördögi szavakat mondanak, a feketét szándékosan fehérnek állítják be, valamint felcserélik a helyest a helytelennel, hogy félrevezessenek néhány tisztánlátás nélküli embert, megváltoztatva ezáltal az emberek róluk alkotott felfogását, és újraértékeltetve az emberekkel a róluk alkotott jellemzésüket. Az ilyen emberek hamisítatlan ördögök, egy szemernyi emberi mivolt sincs bennük. Bármilyen jól tudnak is teljesíteni az ördögök, bármik legyenek is a nézőpontjaik a különféle dolgokról, röviden: mivel gonosz természetük van, ellenségesek lesznek az igazsággal szemben. Vagyis a szívük mélyéről soha nem fogadják el az igazságot vagy a pozitív dolgokat. Nem hallgatnak Isten szavára, illetve nem fogadják el Isten szavait; a természetlényegük az, hogy gyűlölik Istent. Bármit is mond Isten, irtóznak tőle. Talán nem tudod észrevenni az irtózásukat; kívülről nézve ők is részt vesznek összejöveteleken és olvassák Isten szavait, és nem mutatnak ellenségeskedő hozzáállást minden igazsággal szemben. Ám amikor valami olyan történik, ami nincs összhangban az elképzeléseikkel, vagy az érdekeiket érinti, akkor meg fogják ítélni Istent, Isten házát és az igazságot, megítélik és támadják azokat, akik törekednek az igazságra, és megítélnek minden pozitív dolgot – le fogják leplezni a gonosz természetüket. Ekkor rájössz majd, hogy az állításuk, miszerint hajlandók elfogadni az igazságot, csupán látszat; a szívük mélyén gyűlölik az igazságot és irtóznak tőle, és a legkevésbé sem fogadják el azt. De mivel jól tudják álcázni magukat, megtévesztenek néhány embert, épp úgy, mint a farizeusok.

Azokban, akik ördögökből reinkarnálódtak, semmi más nincs, csak ellenségeskedés, ítélkezés és támadás az igazsággal szemben; ilyen mentalitással lehetetlen számukra, hogy elfogadják az igazságot. Amikor Isten házának munkarendjeiről van szó, csak futólagosan felolvassák őket, hogy mások hallják, majd úgy tekintik, hogy ezzel el van intézve. Amikor tényleges munkavégzésre kerül sor, egyáltalán nem a munkarendekben megkövetelt alapelvek szerint gyakorolnak, hanem inkább a saját akaratuk, elképzeléseik és képzelődéseik szerint járnak el. Ráadásul csak azokat a munkarendeket valósítják meg, amelyek előnyösek a státuszukra és hírnevükre nézve; ha a munkarendek nem előnyösek a hírnevükre, nyereségükre és státuszukra nézve, akkor nem fogják megvalósítani őket, még akkor sem, ha megvan hozzá a képességük. Miért van ez? Azért, mert amint megvalósulnak a munkarendek, az emberek tudni fogják, hogy ezt Isten háza tette, és csak Istennek fogják megköszönni, nem nekik; az emberek érezni fogják, hogy Isten szereti az embert, és nem fogják úgy érezni, hogy van bármi érdemük is, ami azt jelenti, hogy nem fognak szert tenni hírnévre, státuszra vagy bármilyen előnyre. Ez az egyik ok. Egy másik ok az, hogy mivel az ördögöknek olyan természetük van, amely ellenséges az igazsággal szemben, semmit sem fognak az igazságalapelvek szerint tenni, inkább a saját ambícióik, vágyaik és ösztöneik szerint cselekszenek. Melyek a Sátán ösztönei? Gonoszságot tenni és ellenállni Istennek, akadályozni Isten munkáját és rávenni az embereket, hogy eltávolodjanak Istentől, elárulják Istent, és inkább őt imádják. Sátán azzal a céllal jön a gyülekezetbe, hogy megzavarja és lerombolja a gyülekezet munkáját. Bármit meg fog tenni, ami káoszt és zavart okozhat a gyülekezet munkájának. Még ha nem is jár semmilyen előnnyel a státuszára vagy hírnevére nézve, amennyiben bomlasztást, zavart és kárt tud okozni a gyülekezet munkájának, elérte a célját. Isten háza például megköveteli minden helyi gyülekezettől, hogy havonta pontosan és őszintén jelentsék az evangélium hirdetése által megnyert emberek számát. Vajon meg tudják ezt tenni oly módon, ami mentes a ravaszkodástól? Nem, minden lehetséges módot kitalálnak majd, hogy megtévesszenek és hamis számokat jelentsenek: ebben a hónapban plusz száz embert jelentenek, a következő hónapban plusz kétszázat, és ha senki sem jön rá, akkor még további több százat jelentenek majd. Soha nem gyakorolnak a munkarendek szerint, és bármilyen problémával találkoznak is, nem keresik az igazságalapelveket; nincsenek erkölcsi határaik abban, ahogyan viselik magukat vagy ahogyan cselekszenek. Ők ördögök. Bárhogyan is közlik velük az igazságot, nem fogják elfogadni azt. A lelkiismeretük mentes az érzéstől; lelkiismeret nélküli teremtmények. Isten házának munkarendjei meghatározzák az Isten szavait tartalmazó könyvek szétosztásának alapelveit – kiknek kell megkapniuk, és kiknek nem. Vajon tudnak ők ezen alapelvek szerint gyakorolni? (Nem.) A munkarendek meghatározzák, hány ember szükséges egy gyülekezet megalapításához, hány gyülekezet alkot egy körzetet, hány körzet alkothat egy régiót, és milyen feltételek és alapelvek érvényesek a vezetők kinevezésére minden szinten. Vajon tudnak ők ezek szerint az alapelvek szerint gyakorolni? (Nem.) Semmi olyan munkát nem fognak végezni, ami előnyös Isten házának munkájára vagy a testvérek életbe való belépésére nézve. Ezt gondolják magukban: „Ha jól végzem el neked a munkát, és a testvérek mind növekednek az életben, valamint tisztánlátásra tesznek szert velem kapcsolatban, vajon akkor is képes leszek fenntartani a helyzetemet és megőrizni a státuszomat? Biztosan nem fogom kifárasztani magam érted! Csak találomra teszek majd dolgokat. Isten háza megköveteli, hogy ötven ember alkosson egy gyülekezetet, én viszont ragaszkodni fogok a nyolcvanhoz vagy a kilencvenhez. Ami pedig a gyülekezetvezetők megválasztásának módját illeti, az attól függ, hogy melyik gyakorlat előnyös a számomra. Ha a megválasztott gyülekezetvezető nincs a tetszésemre, akkor kinevezek valakit, aki hallgat rám és engedelmeskedik nekem.” Azzal, hogy ők így dolgoznak, létrejöhet-e normális gyülekezeti élet? Örökké fog tartani. Normális gyülekezeti élet nélkül tudnak-e a testvérek gyorsan növekedni az életbe való belépésben? Tudnak-e az új hívők gyorsan alapot vetni? (Nem.) Vagyis ezek a hamis vezetők és antikrisztusok, akik ördögök, semmilyen olyan munkát nem fognak végezni, ami előnyös a testvérek életbe való belépésére nézve. Látod, ahogy meglehetősen energikusan sürgölődnek, de mit is csinálnak? Csak a saját hírnevükért, nyereségükért és státuszukért tesznek dolgokat. Bármit megtesznek, amit csak akarnak, amennyiben az előnyös a számukra, teljes szabad kezet adva maguknak. Bármilyen ambícióik és vágyaik vannak is, azokat teljes mértékben meg fogják valósítani, amikor hatalmat szereznek; semmiképp sem fogják elszalasztani ezt a lehetőséget. Ami a gyülekezeti életet, a testvérek életbe való belépését, a gyülekezet rendjét, valamint azt illeti, hogy halad-e, illetve zökkenőmentesen halad-e Isten házának evangelizációs munkája és az egyéb területeken végzett munkája – ezek egyike sem az ő gondjuk. Például, ha megmondják nekik, hogy egy gyülekezetnek miként és kiknek kell könyveket kiosztania, eltűnődnek: „Nem szükséges annyira szigorúnak lenni. Egyszerűen csak kiosztom őket valahogy, és kész.” Amikor megkérdezik tőlük, hogy biztonságos-e az a hely, ahol a gyülekezet a könyveket tárolja, azt mondják: „Kit érdekel, hogy biztonságos-e vagy sem? Mindenesetre van egy helyünk a könyvek tárolására, úgyhogy rendben van.” Látod, ellenintézkedéseik vannak az elöljárók irányelveivel szemben. Isten házának munkarendeléseiből vagy konkrét gyakorlási alapelveiből semmit nem valósítanak meg; inkább a saját elgondolásaik és módszereik szerint cselekszenek. Vajon ez nem az, amikor az igazságot a saját gyakorlataikkal próbálják helyettesíteni? Ha Isten választott népe ilyen ördögök kezébe kerül, szenvedni fog – az ördögök bármit meg fognak tenni, amit csak akarnak, és mindenkinek hallgatnia kell majd rájuk, mintha rablóvezérek, helyi zsarnokok, urak vagy császárok lennének. Lehetetlen lesz Isten választott népe számára normális gyülekezeti életet élni, lehetetlen lesz számukra gyorsan alapot vetni az igaz úton, valamint lehetetlen lesz a különféle igazságokban gyors fejlődést elérniük. Az ördögök egyetlen jó dolgot sem fognak tenni. Ahol egy gyülekezet gonosz emberek és antikrisztusok általi zavarásokat tapasztal és kialakul a káosz állapota, az azt bizonyítja, hogy annak a gyülekezetnek a vezetői képtelenek tényleges munkát végezni, és pusztán bábfigurák. Azokat a testvéreket, akik még újak a hitben, az antikrisztusok már azelőtt félrevezetik, hogy egyáltalán alapot vetettek volna, és a gyülekezeti élet is káoszba süllyed. Mindezt az okozza, hogy a hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát. Lehetséges, hogy a hamis vezetőknek nincs idejük arra, hogy tényleges munkát végezzenek? (Nem.) Ha végezni akarnák ezt a lényegi munkát, akkor több mint elegendő idejük lenne rá, de egyszerűen nem csinálják. Ez leleplezi az ördögök gonosz természetét. Semmitől sem félnek jobban, mint attól, hogy a gyülekezet ne legyen káoszban, azt kívánva, bárcsak teljesen kaotikussá válna, arra áhítozva, hogy a gyülekezet munkája a káosz és a stagnálás állapotába kerüljön, remélve, hogy minden gyülekezeti tag gonosz embereknek és antikrisztusoknak engedelmeskedik majd, és hogy félrevezetik őket az antikrisztusok, gonosz emberek és ördögök, és nem követik Istent. Pontosan ez lenne az, amit akarnak, és boldogok és elégedettek lennének. Amikor a testvéreknek normális gyülekezeti életük van, normálisan tudják enni és inni Isten szavait, és tudnak beszélgetni az igazságról, és minden alkalommal, amikor részt vesznek a gyülekezeti életben, tudnak nyerni valamit, ők kényelmetlenül érzik magukat. Hiszen, ha az emberek mindig nyernek valamit, és fokozatosan növekednek az életben, akkor tisztánlátásra tesznek szert velük kapcsolatban, és el fogják utasítani őket, ők pedig elveszítik a státuszukat, ami olyan kimenetel, amit nem akarnak látni. Úgy érzik, minél kaotikusabb a gyülekezet, annál több lehetőségük van arra, hogy mutogassák a tehetségüket, annál nagyobb terük van arra, hogy kibontakoztassák a tehetségüket, és annál inkább elemükben lehetnek, és diadalt arathatnak a káoszban. Ez valóban az ördögök mesterkedése! Semmilyen igazságalapelv és semmilyen konkrét munkarend nem valósítható meg ott, ahol ördögök vannak jelen. A testvérek nem képesek elolvasni a munkarendeket, a kötelességük végzésében pedig nincs útjuk. Amikor káosz üti fel a fejét a gyülekezetben, ezek a hamis vezetők és antikrisztusok, akik ördögök, egyszerűen nem oldják meg azt, sőt titokban még örvendeznek is. Még ki is találnak mindenféle módot, hogy valami bajt okozzanak, kineveznek egy másik ördögöt vagy antikrisztust vezetőnek, amitől a gyülekezet még kaotikusabbá válik; ez még boldogabbá teszi őket. Vajon ez nem ugyanolyan, mint ahogy a nagy vörös sárkány teszi a dolgokat? A nagy vörös sárkány nem engedi az embereknek, hogy higgyenek Istenben, kövessék Istent, vagy végezzék a kötelességüket; kizárólag azt engedi meg az embereknek, hogy a pártra hallgassanak és a pártot kövessék. Ehetnek, ihatnak, mulathatnak, és bármilyen bűnt elkövethetnek; nem számít, milyen bűnt követnek is el, nem korlátozza őket. A társadalomban sok helyi gazember, huligán és prostituált van; az emberek bűnben élnek és elmerülnek a bűn örömeiben, így pedig senki sem törődik a nemzeti ügyekkel, és senki sem vizsgálja, hogy a KKP mennyi gonoszságot követett el a színfalak mögött. Ezt nevezik figyelemelterelésnek. Sokéves Kína feletti uralma alatt a nagy vörös sárkány leghatékonyabb taktikája az volt, hogy különböző országokból különféle gonosz irányzatokat, gonosz gondolatokat és nézőpontokat vezetett be Kínába. Ezután a kínai emberek teljesen felszabadultak a szexualitás terén, az elméjük nyitottá vált, és a szexről való beszédmódjuk szintén nyílt lett. Naphosszat ezeken a dolgokon gondolkodnak. Mi lett a hétköznapi emberek életéből? Az étel és a szex körül forog, a természetes vágyaik körül. A hétköznapi emberek mindannyian ennek az ádáz körforgásnak a csapdájába estek, ezért lazítanak a politikával és az uralkodókkal szembeni éberségükön, érzéketlenek a politika és az uralkodók iránt, és többé már nem törődnek velük. Akárcsak az ópiumfüggők: az akaraterejük megfogyatkozik. A férfiakban már nincs meg az ambíció, hogy karrierre törekedjenek, a nők pedig már nem vágynak arra, hogy jó feleségek és szerető anyák legyenek. Az emberek nem járnak az igaz úton, illetve nem foglalkoznak megfelelő feladatokkal. Senki sem vesz részt a politikában, és mindenki teljesen alárendelődött a nagy vörös sárkánynak. Ily módon a nagy vörös sárkány uralma megszilárdul, mert az ilyen embereket könnyű uralni. Mit jelent az, hogy „könnyű uralni”? Azt jelenti, hogy nem számít, mennyire nyomja el a nagy vörös sárkány a hétköznapi embereket, nincs ellenvetésük, és el kell tűrniük. Hát nem pontosan ez az az eredmény, amit mostanra elértek? (De igen.) Nézd meg a kínai filmeket vagy az online videókat; nyolcvan-kilencven százalékuk a szexuális vágyról vagy a férfiak és nők közötti kapcsolatokról szól. Ennek rettenetes hatása van az emberekre; nem óvja meg a gyermekeket és a kiskorúakat. A nyugati embereknek ezen a téren szigorú előírásaik vannak; megóvják a gyermekeket és a kiskorúakat, valamint megelőző intézkedések vannak érvényben számukra. A kínai fiatalok ma ilyen társadalmi környezetben nőnek fel. Már egész fiatal korukban olyasmikkel tömik tele az elméjüket, mint a romantika, a szerelem, a szex és a házasság. Ez rémisztő! Ha az emberiség ilyen társadalmi közegben él, és a társadalmi környezet kondicionálása és nevelése révén az emberiség normális fiziológiai szükségleteit az elfajzottságig megrontja a Sátán, akkor az emberek szíve elvetemülté és elfajzottá válik. Az elvetemültség és az elfajzottság egyik megnyilvánulása az, hogy az emberekben nincs szégyenérzet ezen a téren, illetve a szégyenérzetük színvonala ezen a téren lecsökken. Egyesek szívében – mivel van lelkiismeretük és józan eszük – van egy határvonal, amelyet nem fognak átlépni; ez az a csekély szégyenérzet, amit a gyenge lelkiismeretük és józan eszük el tud érni. Azonban, miután hinni kezdenek Istenben, ezek az emberek még mindig hordozzák az adott társadalmi közegben való felnövekedés árnyait és lenyomatait. Mind a mai napig egyesek fokozatosan levetik ezeket, míg mások még mindig abban az árnyékban élnek, és még nem kerültek ki belőle. Az efféle társadalmi környezetben és háttérben felnövekedő emberek belső vágya a pozitív dolgok iránt, az igazságosság iránt, valamint az az elhatározásuk, elszántságuk illetve vágyakozásuk, hogy az igaz úton járjanak, bizonyos mértékig megtörik. Mit jelent az, hogy „megtörik”? Azt jelenti, hogy az ilyen társadalmi környezet kondicionálásának és nevelésének hatására ezeknek az embereknek nagyon gyenge az elszántsága, a kitartása és az akaratereje ahhoz, hogy pozitív dolgok után vágyakozzanak, hogy a fényre és igazságosságra törekedjenek; nem tudnak kiállni semmilyen vihart, semmilyen kedvezőtlen fordulatot, semmilyen vereséget. Olyan ez, mint azok az emberek, akik már szívtak ópiumot; még ha abba is hagyják, a drog ártalma nem ér véget ott. Amikor kedvezőtlen fordulatokkal vagy kudarcokkal szembesülnek, amikor csüggedtnek vagy negatívnak érzik magukat, előfordulhat, hogy visszaesnek és újra ópiumot használnak, hogy elzsibbasszák az elméjüket, és hogy elmeneküljenek az élet különféle nehézségei elől. Vagyis lehetetlen számukra, hogy egyszer s mindenkorra felhagyjanak a drogfüggőségükkel; útközben visszaesnek, visszatérnek a régi útjaikra, és ugyanazt a módszert alkalmazzák az élet különféle problémáinak megoldására. Ezek az emberek, akik ilyen gonosz társadalmi környezetben és háttérben nőttek fel, sok eretnekséget és téveszmét fogadtak be a Sátántól, amelyek nagyon mélyen gyökeret vertek a szívükben. Az igazságra való törekvésre irányuló akaratuk még mindig nagyon törékeny, és nem tudnak ellenállni, hogy a sátáni gonosz erők félre ne vezessék és el ne csábítsák őket, illetve azok különféle kísértéseinek. Vagyis, noha ezek az emberek követik Istent, az életszemléletüket, az értékrendjüket, valamint a szerelemről és a boldogságról alkotott szemléletmódjukat egyaránt mélyen befolyásolják és kondicionálják a gonosz irányzatok, sőt ezek a dolgok megkötözik és béklyóba verik őket. Egyesek még mindig boldog házasságra, a „kettejük világára” akarnak törekedni, és visszatérnek a világ gonosz irányzataihoz, hogy átadják magukat a szexuális vágynak. Ezeket az embereket nagyon könnyen újra átjárják és irányításuk alá vonják azok a gonosz gondolatok és nézőpontok. Különösen, amikor szerelemről és házasságról szóló filmeket látnak, az emberek szíve elgyengül, irigylik a házasságban és szerelemben élő, az életet élvező nem hívőket, és elveszítik abbéli vágyukat, hogy törekedjenek az igazságra és végezzék a kötelességüket. Ez nagyon ijesztő dolog. Ezekből a tényleges helyzetekből látható, hogy annak ellenére, hogy számtalan nehézségen mentek keresztül, hogy mind a mai napig kövessék Istent, még mindig nincs mindenki biztonságban. Talán úgy érzed, hogy már minden erődet bevetetted az igazságra való törekvésben, az igazság elfogadásában és az igazság gyakorlásában, de a Sátán emberen végzett rombolásának utóhatásai még mindig nem lettek megsemmisítve benned, ezért még mindig nagy veszélyben vagy.

Folytassuk a beszélgetést az ördögök gonosz megnyilvánulásairól. Az ördögök gonosz megnyilvánulásaiból túlságosan sok van; mondhatni mindenütt előfordulnak – az emberek bármely csoportjában megtalálhatók. Elsősorban az igazság alapján mérjük az ördögök különféle gonosz megnyilvánulásait, hogy jellemezzük a gonosz lényegüket. Ez a legpontosabb módszer. Az ördögök igazsághoz való különféle hozzáállásai alapján – hogy ellenségesek vele szemben, támadják és megpróbálják helyettesíteni – az ilyen típusú ember természetlényege gonosz lényeg, egy ördög lényege. Soha nem fognak megváltozni, mivel soha nem fogadják el az igazságot, és soha nem tekintik az igazságot pozitív dolognak. Miért nem tekintik pozitív dolognak az igazságot? Azért, mert nincs bennük emberi mivolt, és mert ördögök; nem tudják elfogadni az igazságot, nincs adottságuk az igazság elfogadására, és semmi szükségük az igazság elfogadására. Akkor hát mire van szükségük? Arra, hogy gonosz dolgokat tegyenek, olyan dolgokat, amelyek ellenségesek Istennel és az igazsággal szemben, valamint olyan dolgokat, amelyek támadják és helyettesítik az igazságot. Ez az ő küldetésük, és ezt is a természetlényegük diktálja. Ezért végül az ilyen embereket csak kitakarítani lehet a gyülekezetből. Isten házában nincs hely számukra, és nincs számukra semmilyen kötelesség, amit végezhetnének. Isten házának egyáltalán nincs szüksége rájuk. Azok, akik őszintén végzik a kötelességüket Isten házában, függetlenül attól, hogy szeretik-e az igazságot vagy sem, legalább szubjektíven hajlandóak elfogadni az igazságot, nem ellenségesek az igazsággal szemben, soha nem fogják megtagadni az igazságot, és soha nem fogják megítélni, támadni vagy káromolni Istent. Természetesen szándékosan olyan kijelentéseket sem fognak tenni, illetve olyan viselkedést vagy gyakorlatot sem fognak folytatni, amelyek helyettesítik az igazságot. A Sátán és az ördögök gonosz megnyilvánulásai – az igazsággal szembeni ellenségeskedés, az igazság támadása és az igazság helyettesítése – elegendőek annak bizonyítására, hogy a Sátánnak gonosz lényege van; nem maradhat a gyülekezetben. Ahogy Isten választott népe egyre jobban megérti az igazságot, és ahogy a legtöbb ember egyre inkább tisztánlátásra tesz szert azokkal a különféle emberekkel kapcsolatban, akik idegenkednek az igazságtól és ellenségesek az igazsággal szemben, úgy azoknak a természetlényege, akik ördögök, egyre világosabban lelepleződik, az emberek pedig egyre világosabban és pontosabban ismerik fel és különböztetik meg azt. Ezért ezeket az embereket mások egyre inkább elutasítják, és egyre kevésbé képesek barátságosan kijönni és harmonikusan együttműködni másokkal. Végül aztán nem lehet mást tenni, csak fokozatosan kiiktatni őket. Hajlandók vagytok látni, hogy az ilyen emberek ki legyenek iktatva? (Igen.) A fokozatos kiiktatásuk jó dolog. Egyrészt azt bizonyítja, hogy Isten választott népének többsége érettségében fejlődött és tisztánlátásra tett szert azokkal kapcsolatban, akik ördögök, és többé már nem tekinti őket Istenben hívőknek vagy testvéreknek. Másrészt azok a dolgok, amelyeket az ördögök tesznek, egyre inkább lelepleződnek. Az emberek lerántják a leplet azok természetlényegéről, és mindenki meglátja, hogy még arra sem alkalmasak, hogy szolgálatot végezzenek; csak zavarást és akadályozást okoznak a gyülekezetben, és semmilyen pozitív hatásuk nincs. Amint kiiktatják és kitakarítják őket, a gyülekezet munkája normálisan halad előre. Azoknak, akik ördögök, nincs emberi mivoltuk; rosszabbak a vadállatoknál. Néhány vadállat képes hallgatni a gazdájára, szorgalmasan dolgozik, és nem okoz gondot a gazdájának. A vadállatokban van némi észszerűség, ám az ördögök képtelenek ezt elérni. Ha szolgálatvégzésre használod őket, akkor még néhány embert melléjük is kell rendelned, hogy felügyeljék őket. Ha engedelmesen tudnának szolgálni, ez elfogadható lenne, de nem fognak megfelelően szolgálatot végezni. Még ha felügyeled is őket, mindig lesznek olyan pillanatok, amikor nem tudod figyelni őket. Ha egy pillanatra leveszed róluk a szemedet, vagy egy dolog elkerüli a figyelmedet, az ördögök kihasználják a kiskaput, és káoszt és bajt okoznak a gyülekezet munkájának. Több embert használsz arra, hogy felügyeljék őket, végül pedig még mindig számos emberre van szükséged, hogy eltakarítsák azt a rendetlenséget, amit okoznak. Úgy fogod érezni, hogy szolgálatvégzésre használni őket túl nagy veszteséget okoz, hogy nem éri meg, és hogy az ő használatuk túl megterhelő és dühítő. Figyelni, ahogy dolgoznak, olyan, mint vadállatokat figyelni munka közben; soha nem tudják azt tenni, amit a normális emberek meg tudnak tenni. Végül átlátsz rajtuk: Az ilyen emberek vadállatok, ördögök; soha nem fognak megváltozni. A vadállatok és az ördögök soha nem fogják elfogadni az igazságot. Végre világosan érzékeled ezt a dolgot, és végül úgy döntesz, hogy soha többé nem használsz ördögöket, és eltakarítod őket. A vadállatok és az ördögök válhatnak-e emberekké? Ez lehetetlen. Lehetetlen rávenni a nagy vörös sárkányt, hogy letegye a henteskést; a természete ördögtől való – szemrebbenés nélkül öli az embereket. Az ördögök és a Sátán ugyanabból a csoportból valók. Ahogyan a nagy vörös sárkányra tekintesz, úgy kell tekintened ezekre a vadállatokra és ördögökre; ez helytálló. Ha másként tekintesz az ördögökre, mint ahogyan a Sátánra és a nagy vörös sárkányra tekintesz, ez azt bizonyítja, hogy még mindig nincs alapos megértésed az ördögök lényegéről; ha még mindig emberekként bánsz velük, úgy hiszed, hogy van emberi mivoltuk, van néhány dicséretes tulajdonságuk, és még mindig meg lehet őket váltani, és még mindig szükséges, hogy esélyt adj nekik, akkor tudatlan vagy, újra bedőltél a cselüknek, és meg kell fizetned ennek az árát. Hogy elkerüld, hogy újra a cselük áldozatául ess, alaposan ki kell takarítanod az ördögöket. Ne tanúsíts engedékenységet irántuk! Rendben, ennyi volt mára az ördögök gonosz megnyilvánulásairól szóló beszélgetés. Viszlát!

2024. február 17.