Hogyan kell törekedni az igazságra? (16.)

Az iménti beszélgetésünk tartalma a különböző típusú emberek felismeréséről – a különböző kategóriáik és besorolásuk eredetük alapján történő megkülönböztetéséről, majd a különböző típusú emberek lényegének való életbeli különféle megnyilvánulásain keresztül történő felismeréséről szólt. A különböző típusú emberek felismerését megtanulni hasznos abból a szempontból, hogy miként kell helyesen bánni velük és miként kell helyesen bánni saját magaddal, nem igaz? (De igen.) Az ezekről szóló beszélgetés nem oszlatta-e el az emberek korábbi elképzeléseit és képzelődéseit is az Istenben hívőkről? Például korábban sokan minden hívőt testvérként kezeltek. Amíg valaki ott volt a gyülekezetben, amíg lelkesen végezte a kötelességét, nem számított, mennyi gonoszságot követett el, milyen szörnyű volt az emberi mivolta, vagy mennyire arrogáns, ravasz vagy csalárd volt a beállítottsága, ezek az emberek testvérekként bántak velük és szeretettel segítették őket. Van az ilyen embereknek felismerő képességük? (Nincs.) A nézőpontjaitok jelentősen megváltoztak az elmúlt pár év öntözése és táplálása során, nem igaz? (De igen.) Most, hogy megváltoztak a nézőpontjaitok, nem vagytok viszonylag elvkövetők abban, ahogyan a különböző típusú emberekkel bántok? (De igen.) Nem mások a nézőpontjaitok és a különböző típusú emberekhez való hozzáállásotok, mint korábban? (De igen, mások.) Mielőtt beszélgettünk ezekről a kérdésekről, az emberek nem ismerték fel a különböző típusú embereket, és azt hitték, hogy amennyiben valaki hisz Istenben, az jó ember, Isten házának tagja, és hogy Isten még a rossz emberi mivolttal bírókat is meg szándékozik menteni. Ha most megnézzük, ez a helyzet? (Nem.) Most nem ez a helyzet. Tehát ha most megnézzük, több jó vagy több rossz ember van? (Szerintem több a rossz ember. Korábban sok embert igen jónak láttam, Isten közlése révén és a különböző típusú emberek megnyilvánulásaival összefüggésben azonban úgy érzem, hogy több a rossz ember.) Korábban legfeljebb azokat láttad valamelyest tisztán, akik nyilvánvalóan álhívők, opportunisták, gonosz lelkek, piszkos démonok voltak és akik nyilvánvaló bomlasztást és zavarásokat tudtak okozni, tudván, hogy ők nem jó emberek, illetve nem testvérek. Most egy ilyen beszélgetés révén, amellett, hogy képes vagy felismerni a nyilvánvaló megnyilvánulásokat tanúsítókat, alapvetően nem vagy-e képes minden embert tisztán látni a megnyilatkozásai és a megnyilvánulásai alapján? (De igen.) Nos, egy ilyen beszélgetést követően, amikor ismét kapcsolatba kerültök emberekkel, nem más érzés-e az, mint korábban? (Egy kicsit más. Most, amikor kapcsolatba kerülök emberekkel, arra összpontosítok, hogy megfigyeljem a megnyilatkozásaikat és azt, hogy milyen nézőpontokat fejeznek ki, amikor dolgokkal találkoznak, hogy felmérjem, vajon emberekből, állatokból vagy ördögökből születtek-e újjá. Elkezdtem az embereknek a lényegük és a besorolásuk alapján történő felismerésére összpontosítani.) Ez azt jelenti, hogy megtanultad tisztán látni az embereket. Nos, akkor tisztán tudod-e látni saját magadat? (Egy kicsit.) Röviden: az e témáról szóló beszélgetés hasznos az emberek tisztánlátása szempontjából. Segíthet abban, hogy felismerd a különböző típusú emberek viselkedését és nézőpontjait és átlásd ezeknek az embereknek a lényegét. Ily módon alapelvek szerint fogsz bánni a különböző típusú emberekkel, és amikor különleges emberekkel, eseményekkel vagy dolgokkal találkozol, nem elképzelések és képzelődések alapján fogod kezelni őket, és képes leszel felfogni bizonyos alapvető alapelveket a problémakezelés során, így kevesebb ostobaságot teszel majd. Például korábban, amikor abnormális viselkedésű vagy eltorzult gondolatokkal és nézetekkel rendelkező emberekkel találkoztál, lehet, azt gondoltad, hogy ezek az emberek gyenge képességűek és nincs felfogóképességük, vagy hogy kevés prédikációt hallottak és túl felszínes az alapjuk, és ezért némi erőfeszítést kell tenned, hogy többet öntözd és segítsd őket. Most beszélgetésen keresztül, miután tisztánlátást nyertél az állatokból és az ördögökből újjászületetteket illetően, el fogod hagyni ezeket a korábbi ostoba gyakorlatokat, és többé nem foglalkozol meddő feladatokkal. Nos, az igazságalapelvek szerint tudtok bánni az emberekkel? (Valamelyest meg tudjuk tenni.) Lesznek eltérések a gyakorlatotokban? (Ha nem tudom pontosan megítélni valakinek a lényegét, lehetnek eltérések a gyakorlatomban.) Milyen körülmények között lennének eltérések a gyakorlatodban? Tegyük fel, hogy a külsődleges viselkedésük nagymértékben megfelel a legtöbb ember elképzeléseinek – tudnak árat fizetni és le tudnak mondani dolgokról, gyakran mondanak helyes dolgokat és sűrűn adakoznak és segítenek másokat – az emberi mivolt tekintetében az ilyen embert kedvesnek tartják, ugyanakkor egyszerűen nem normális, gyakran tanúsít szélsőséges viselkedésformákat, és vannak természetfeletti megnyilvánulásai – képes lennél tisztán látni egy ilyen embert? Tudod, miként kell bánni vele? (Csak Isten legutóbbi közlése miatt tudom, hogy az ilyen ember az ördögökből újjászületettek egyike.) Képes vagy a lényegét ördögiként jellemezni és átlátod ezt a tényt, de meg tudod-e állapítani, hogy a mindennapi életben tanúsított megnyilvánulásai és a jelenlegi állapota alapján melyik a megfelelő bánásmód vele szemben? Ez magában foglalja az emberekkel való bánásmód alapelveit. Nos, hogyan kell megfelelően bánni az ilyen típusú emberrel? Ha az életállapota alapvetően normális, nem okozott zavarásokat a gyülekezet munkájában és nem zavart másokat, akkor bánj vele megfelelően – ha tud szolgálatot tenni, hadd tegyen; ha nem tud, és zavarásokat okozott másoknak, és a legtöbben átláttak a megnyilvánulásain és a megnyilatkozásain és el tudják dönteni, hogy ördögi a lényege, akkor még nem túl késő megoldás a kezelésére, hogy kitakarítják őt. Ez vajon nem alapelv? (De igen.) Ez alapelv; a szívedben tisztának kell lennie. Függetlenül attól, hogy a későbbiekben hogyan bánnak vele, az időzítésnek megfelelőnek kell lennie. Tegyük fel, hogy átlátsz rajta, de a legtöbb ember nem került kapcsolatba vele, és még kevésbé látott át rajta. Ha aztán rögtön jellemzed és kezeled őt az igazságról való beszélgetés és a felismerése módjának ismertetése nélkül, az túl hirtelen. És tegyük fel, hogy miután átláttad a lényegét, ellenérzésed lesz vele szemben, majd keresed az alkalmakat, hogy megmetszd, vagy a szavaidban és a tetteidben folyton őt veszed célba, és akkor is, amikor az igazságról beszélgettek – jó módja ez a cselekvésnek? (Nem.) Miért nem? (Azért, mert ha így bánunk vele, a legtöbb ember nem fogja tudni, hogy mi folyik és akár félreértések is kialakulhatnak bennük. Az illető lényegét tényeken keresztül kell felfedni és leleplezni, és csak akkor helyénvaló leleplezni és boncolgatni, illetve megmetszeni, amikor az emberek tisztán látják őt – akkor mindenki érteni fogja. Ha az illető nem olyan ember, aki az igazságra törekszik, ám nem okoz zavarásokat és még mindig tud némi szolgálatot tenni, akkor engednünk kell, hogy szolgálatot tegyen. Ha tudjuk, hogy nem olyan ember, aki az igazságra törekszik, mégis állandóan megmetsszük őt, az hatással lesz a kötelessége végzésére.) Így viselkedni nem elvszerű. Amikor ördögökből és állatokból újjászületettekkel bánsz, még ha hosszú időn át tartó kapcsolat és megfigyelés során át is láttad a lényegüket, némi bölcsességet kell gyakorolnod és alapelvek szerint kell bánnod velük. Jó dolog bölcsességet gyakorolni, de nem szegheted meg az alapelveket. Az ilyen emberek alapelvek szerinti kezelése sok részletet foglal magában. Az egyik az, hogy bár világosan látod, hogy az igazságtól idegenkedő emberekről van szó, akiknek a lényege az ördögöktől való, nem kereshetsz mindig hibát bennük vagy nem kukacoskodhatsz velük, hogy minden alkalommal megmetszd vagy leleplezd őket. Nem fogják tudni, hogy mi folyik; tanácstalanok lesznek és nem fogják tudni, miért metszed meg vagy miért veszed célba őket. Ha ezt teszed, az a még a kötelességük végzésére is hatással lesz. Még ha mások szemében nem is tévedsz abban, amit csinálsz vagy mondasz, az ilyen viselkedés nemcsak hogy nem hoz eredményt, hanem még kedvezőtlen következményekkel is jár és nem felel meg az igazságalapelveknek. Ezért függetlenül attól, hogy milyen típusú emberrel foglalkozol, alapelvek szerint és pártatlanul kell bánnod vele; ne az alapján cselekedj, ahogyan érzel. Jó, ha némi bölcsességet gyakorolsz, de alapelvek szerint kell bánnod vele. Ha így cselekszel, egyrészt betartod a rendet és követed a szabályokat, és kevésbé valószínű, hogy zavarásokat okozol; másrészt azt is bizonyítja, hogy istenfélő szíved van, hogy nem követsz el ámokfutó módon gonosztetteket, és nem szánt szándékkal vagy vakmerően teszed a dolgokat a saját szándékaidnak megfelelően. Lennie kell alapelveidnek abban, ahogyan mindegyik embertípussal bánsz. Legyenek ördögök, állatok vagy emberek, alapelvek szerint kell bánnod velük. Képesnek kell lenned tisztán látni ezeket az embertípusokat, és fel kell fognod az emberekkel való bánásmód alapelveit. Nem lehet eltorzult felfogásod, amikor erről az ügyről van szó, nem igaz? (De igaz.) Ne tégy semmi bomlasztót. Ha olyasmit teszel, ami bomlasztást vagy zavarásokat okoz, akkor túl buta vagy; embernek nem szabad ilyet tennie. Megértetted? (Megértettem.)

Korábban a két külön csoportot alkotó, állatokból és ördögökből újjászületettek lényegének megnyilvánulásairól beszélgettünk. Ez segített az embereknek meglátni, hogy bár az összes embertípus emberi külsővel rendelkezik, a lényegüket illető különbségek és a besorolásuk az igazsághoz való különböző hozzáállásukon keresztül ismerhetők fel. Függetlenül attól, hogy valakinek milyen a külső megjelenése – valakinek talán arányos vonásai vannak, meglehetősen kifinomultnak és jószívűnek tűnik, vagy műveltnek, jólneveltnek, státusszal rendelkezőnek és bájosnak látszik, sőt úgy tűnik, hogy méltósággal bír, igen nagyszerű, nem hétköznapi ember – ezek egyike sem képezi a lényege jellemzésének alapját. Nem számít, hogy néz ki, akár magas, akár alacsony, kövér vagy sovány, milyen a bőrszíne, vagy, hogy az élete gazdag-e vagy szegény, ezek egyike sem mutathatja meg, hogy valójában mi a lényege. Egy ember lényegét nem lehet a hagyományos emberi kultúra normái vagy az erkölcsi magatartásról szóló mondások alapján, sem az emberek által a történelem során összefoglalt mottók vagy elismert emberek híres szólásai alapján, illetve uralkodó pártok félrevezető nyilatkozatai alapján jellemezni. Akkor mire kell hát alapozni? Az embereknek Isten szavait, az Isten által kifejezett igazságot és Istennek az emberekkel szemben támasztott követelményeit kell használniuk a különféle típusú emberek lényege megítélésének és meghatározásának alapjaként. Semmiképp nem szabad az embereket a külső megjelenésük, az adottságaik vagy az általuk elsajátított tudás alapján megítélni, és természetesen nem szabad megítélni a státuszuk vagy a társadalomban és az emberek között játszott szerepük alapján sem. Az emberek megítélésének minden ilyen módja helytelen. Az embereket Isten szavai alapján kell megítélni; csakis Isten szavai az igazság. Egyrészt az igazságon kell alapulnia; másrészt egy embernek az igazsághoz való viszonyán és azon kell alapulnia, hogy az illető képes-e felfogni az igazságot. Az a legpontosabb, ha egy ember lényegét az igazság alapján ismerjük fel, a besorolását pedig az igazságra alapozva állapítjuk meg. Így biztosan nem lesz tévedés.

Miután beszélgettünk ennek a két embertípusnak – az állatokból és az ördögökből újjászületetteknek – a megnyilvánulásairól, a következőkben azoknak a megnyilvánulásairól kell beszélgetnünk, akik igazi emberekből születtek újjá. Most érkeztünk el a legkritikusabb részhez. Az állatokból újjászületetteknek vannak bizonyos megnyilvánulásaik és jellemzőik, amelyek ezt bizonyítják, ahogyan az ördögökből újjászületetteknek is. Nos, vajon az emberekből újjászületetteknek is megvannak a megfelelő megnyilvánulásaik és jellemzőik? (Igen.) Ez bizonyos. Az igazi emberekben meglévő emberi mivolt egyes alapvető megnyilvánulásait és jellemzőit már említettük. Ma az emberekből újjászületettek konkrét megnyilvánulásairól és jellemzőiről fogunk beszélgetni. Tekintve, hogy az ilyen típusú személy besorolása ember, mielőtt formailag megbeszélnénk, először gondolkodjunk el azon, hogy melyek az emberi lét alapvető jellemzői. Vagy, miután sok éven át érintkeztél és társultál emberekkel, milyen jellemzőket figyeltél meg ebben az embertípusban, akit az emberek közé sorolnak? Melyek a megnyilvánulásai? Vágjunk bele. (Ennek az emberek közé sorolt típusnak van lelkiismerete és józan esze. Ha például valami helytelent csinál vagy rosszat tesz valakivel, vagy az igazságot sértő dolgot művel, lelkiismeretfurdalást érez.) (Ez az embertípus legalább képes felfogni az igazságot, szereti a pozitív dolgokat és utálja a negatív dolgokat. Ép a lelkiismerete és az esze.) Az igazság felfogására való képesség viszonylag magas mérce. Az emberi mivolt mely jellemzőivel rendelkezik ez az embertípus, mielőtt az igazsággal találkozik? Mi jellemzi a cselekedeteit, a beszédét, és hogyan viseli magát és hogyan kezeli a világot? Melyek a normális emberi mivolt benne megmutatkozó megnyilvánulásai és megnyilatkozásai? Vagyis amikor emberekkel érintkezik és kerül kapcsolatba, milyen megnyilvánulásokat tanúsít, amelyeknek köszönhetően mások láthatják, hogy ő pozitív figura? (Viszonylag racionális, jószívű, nem tesz olyasmit, amivel átver másokat vagy árt nekik és nincs benne ártó szándék másokkal szemben.) Amire ti gondoltok, azok ezek a pozitív megnyilvánulások, amelyek viszonylag megfelelnek az emberi mivoltnak, amelyek egy jó ember megnyilvánulásai az emberek fejében. Jószívűnek lenni, nem átverni másokat és nem ártani nekik, betartani az adott szót, felelősségérzettel rendelkezni, képesnek lenni jól kijönni másokkal, pozitív dolgokra vágyni és utálni a negatív dolgokat – ezek mind az emberi mivolt egyes pozitív megnyilvánulásai. Van még? (Ott van még a lelki megértéssel való rendelkezés – Isten szavai megértésének képessége.) A lelki megértés birtokában lenni nem kapcsolódik az emberi mivolthoz, amelyet épp tárgyalunk. Mi főként az emberi mivolttal bíró emberek különféle nézőpontjairól beszélünk a dolgok kezelése során, valamint az ember magatartása és másokkal való bánásmódja lényegének megnyilvánulásairól, az alapelveikről és a minimumszabályaikról, amikor a magaviseletükről és a cselekedeteikről van szó és így tovább. Igen kevés a száma az emberi mivolt azon pozitív megnyilvánulásainak, amelyek az emberek számára láthatóak és megismerhetők. Úgy tűnik, hogy igazán ritka az emberiség körében az, aki érti, miként viselje magát. Nem csoda, hogy sokan azt mondják, kudarcot vallottak a magaviseletükben. Nézzétek meg, hogyan alakítják a színészek a filmekben és a tévéműsorokban a pozitív karaktereket – amikor egy bizonyos nézőpont, megnyilvánulás vagy hozzáállás feltárásáról van szó egy ügyben, a színészek nem tudják, miként játsszák el vagy fejezzék ki, és üres a megértésük ezen a területen. Ha arra kéred őket, hogy alakítsanak egy huligánt, gengsztert, maffiafőnököt, prostituáltat, feslett nőt vagy egy híres vagy nagyszerű embert, nagyon jól játsszák a szerepet, és tökéletes elevenséggel és sajátossággal alakítják ezeknek az embereknek minden gesztusát, minden szavát és tettét, sőt, egyetlen pillantását is. Egyesek, miután látják őket negatív szerepet játszani, még tévesen azt is hiszik, hogy az illető valóban a rossz ember a műsorból, és meg akarják ütni, ha egyszer majd találkoznak vele. Sőt, vannak, akik le is köpik őt. Látjátok, milyen elevenséggel alakították a szerepüket; valóban életre keltették azt a rossz embert. És mi a helyzet, amikor egy jó embert kell eljátszani? Kaphatnak az emberek némi inspirációt az előadásukból, tudva, hogy miként kell emberi mivolttal bíró személynek lenni? Ilyen színészek valójában nincsenek. Az emberiség üres, amikor arról van szó, hogy miként kell emberi mivottal bíró személynek lenni. Nemcsak a forgatókönyvírók és a rendezők üresek, hanem a közönség is az – senki sem érti, mit jelent emberi mivolttal rendelkezni. Így aztán ez teljes ürességgel jelenik meg a filmekben és a tévéműsorokban. Amikor például egy színész egy kommunista párttagot játszik, aki épp a halála előtt lehunyja a szemét, a nézők ezt mondják: „Biztos, hogy még nem halott, még nem fizette be a párttagsági díjat!” Valóban, egy másodpercél kevesebb időn belül kinyitja a szemét, és remegve kivesz pár pénzérmét a zsebéből és így szól: „Itt a párttagsági díjam. Nem tartozhatok a Pártnak. A Párt nyugodt lehet. Amikor átjutok a másik oldalra, még akkor is hűséges leszek a Párthoz, rendíthetetlenül, akár mindhalálig!” Csak ezután hal meg. A filmekben és a tévéműsorokban így ábrázolják az emberi mivolttal bíró személyt. A közönség szemében ez valójában teljesen üres. A való életben nem léteznek ilyen emberek, és az emberek számára nagyon nehéz elérni ezt. Az emberiség ezért egyszerűen nem érti, mi az igazi emberi mivolt, és nagyon nehéz számukra meghatározni a mércéjét. Vagy túl magasra teszik a mércét vagy pedig teljesen üres, vagy az emberek tanácstalanok és önkényesen állapítják meg. Az igazi ember birtokában lévő emberi mivolt valójában nagyon egyszerű. Mennyire egyszerű? Olyasmi, amit elérhető közelségben van számodra, amit meg tudsz valósítani. Mit jelent az, hogy elérhető közelségben van? Azt jelenti, hogy nagyon gyakorlatias, nagyon valóságos, nagyon objektív, egyáltalán nem üres. Mivel nagyon objektív és gyakorlatias, az emberek úgy érzik, hogy nagyon hétköznapi és egyáltalán említésre sem méltó, és még kevésbé érzik úgy, hogy az emberiségnek ezeket a megnyilvánulásokat kellene tanúsítnia. Ez az emberiség grandiózus, magasztos és lenyűgöző dolgok mellett kardoskodik. Sok emberben nemcsak hogy nincsenek meg az igazi emberi mivolt megnyilvánulásai, hanem még meg is vetik őket, mivel a normális emberi mivolt megnyilvánulásai nagyon gyakorlatiasak, nagyon hétköznapiak, nagyon közhelyesek, és helyette inkább a tudásra törekednek és azt tisztelik. Ily módon az egész társadalomban egy gonosz irányzat formálódott: olyan, amely megveti és lenézi egy igazi ember megnyilvánulásait. Még egy olyan ember sem érzi úgy, hogy így viselni magát egyenlő azzal, hogy ő igazi ember vagy emberi mivolttal rendelkező személy, akinek valóban van emberi mivolta. Épp ellenkezőleg: azon igyekszik, hogy a társadalom gonosz irányzatai által támogatott úgynevezett nemes és rendkívüli emberré váljon. Ez megtagadja és elfedi az egyes, emberi mivottal rendelkező emberek emberi mivoltának lényegét. Mit jelent itt az, hogy „elfedi”? Azt jelenti, hogy senki sem tart téged emberi mivolttal bíró személynek. Azt jelenti, hogy tehetsz bármit, a többiek kizárnak és lenéznek, hogy az emberek körében nincs helye annak, hogy kamatoztasd a tehetséged, nincs helye annak, hogy beszélj, és nincs lehetőséged arra, hogy bevesd az erősségeidet. Az, hogy „megtagadja”, azt jelenti, hogy a romlott emberiség körében egyszerűen nem érdemes említést tenni a normális emberi mivoltodról. Az emberi mivolt nem olyasmi, amit támogatnak. Mit támogatnak? Azt támogatják, hogy a tömeg kedvére játssz, légy dörzsölt, hízelgő és mások kegyeit kereső, hazug és csaló, aki képes bármit mondani, függetlenül attól, hogy az mennyire émelyítően mézes-mázos vagy ellentétes a valódi érzéseivel. Az igazság kimondásával sehová sem jutsz ebben a társadalomban. Lehet bármilyen jó az emberi mivoltod, ez a társadalom nem támogatja azt és tagadni fogja. Ha pozitív, igazságos vagy méltányos dolgokat mondasz vagy a lelkiismeret szavain szólsz, ha észszerű dolgokat mondasz, miközben tudod, hol a helyed, ki fognak zárni, tagadni és becsmérelni fognak. Még olyanok is vannak, akik gúnyolni fognak, nevetségessé tesznek, megaláznak, majd minden elvetemült erőt és hatalmat összegyűjtve támadnak és kiközösítenek, ami miatt végül túlságosan szégyellni fogod, hogy mutatkozz, ami miatt megtagadod saját magad. Végül ezt gondolod majd: „Nem vagyok jó, nem tudok alkalmazkodni a társadalom irányzataihoz, sem ezekhez az emberekhez. Nem tudom, miként kell terveket megvalósítani, nem tudok mesterkedéseket vagy trükköket kieszelni, ezért nagyon nehéz számomra túlélni ezek között az emberek között.” Nagyon alsóbbrendűnek kezded érezni magad, képtelenül arra, hogy beilleszkedj ezek közé az emberek közé. Az a helyzet, hogy nem vagy képes magadévá tenni a világi ügyekre vonatkozó filozófiáikat, a dolgok intézésére szolgáló módszereiket és eszközeiket és a túlélési módjukat. Miután ez a gonosz irányzat és ezek a gonosz emberek megtagadnak, te is megtagadod a saját emberi mivoltodat, majd minden lehetséges eszközzel megpróbálsz alkalmazkodni hozzájuk, próbálod követni őket, próbálsz beilleszkedni a társadalomba, beilleszkedni ezek közé a gonosz emberek közé és beilleszkedni ebbe a gonosz irányzatba. Megpróbálod lemásolni, ahogyan mások trükkökkel, intrikákkal és mesterkedéssel élnek, és azt is megpróbálod utánozni, ahogyan mások hízelgő szavakat, émelyítően mézes-mázos szavakat és a valódi érzéseikkel ellentétes szavakat beszélnek. De akárhogy is próbálod utánozni ezeket a dolgokat és akármennyi erőfeszítést teszel is bele, összességében érzed, hogy ezek nem azok a szavak, amelyeket te mondani akarsz, illetve nem azok a dolgok, amelyeket tenni akarsz. Minden egyes általad mondott szó annyira ellentétes a valódi érzéseiddel, és minden, amit teszel, lelkiismeretfurdalást kelt benned; érzed, hogy nem ezt kellene mondanod vagy tenned. Mindennap így élsz, álarcot viselve. Bár úgy tűnik, hogy viselkedés, beszéd, illetve egyes gondolatok és nézetek tekintetében beilleszkedtél ebbe a gonosz irányzatba és beilleszkedtél ebbe a romlott emberiségbe, mélyen belül szenvedsz, elfojtod magad és neheztelsz. Egy ilyen élettapasztalat után elkezdesz egy méltányos és igazságos bánásmód, pozitív dolgok és a világosság után sóvárogni. Nos, az emberi mivolt mely jellemzőivel rendelkezik egy ilyen ember, amelyek lehetővé teszik számára, hogy ilyen érzései és ilyen tapasztalatai legyenek mások körében és gonosz irányzatok közepette? Ami azt illeti, ez nagyon egyszerű: ha egy emberben megvan a lelkiismeret és a józan ész emberi mivoltának lényege, ilyen tapasztalatai lesznek, ha az emberek között él.

A lelkiismeret és a józan ész a két legalapvetőbb dolog, aminek az emberi mivolttal bírókban meg kell lennie. Bár időről időre megvitatjuk ezt a két dolgot, ezek rendkívül fontosak az emberek számára, és annak felmérésében is a legfontosabb kritériumok, hogy egy illetőt az emberek közé kell-e sorolni. Konkrétan mire vonatkozik a lelkiismeret? Korábban elmondtam, hogy a lelkiismeret az ember szívében létrejövő képesség, és hogy bizonyos követelményeket támaszt az emberekkel szemben, valamint elsősorban a magaviselet alapelveiben és a magatartás minimumszabályaiban nyilvánul meg. Konkrétan egy embernek a magatartására vonatkozó hitvallása, a magatartására és a világ kezelésére vonatkozó alapelvei, valamint az emberi mivoltának megnyilatkozásai bizonyíthatják, hogy van-e lelkiismerete vagy nincs. Amikor az imént megkérdeztem, hogy pontosan mire vonatkozik a lelkiismeret, nem tudtatok válaszolni. Csak arra összpontosítotok, amit mélyreható igazságoknak tartotok, de ami az ilyen igazságokat illeti, úgy érzitek, azok túlságosan csekélyek, túlságosan hétköznapiak és túlságosan jelentéktelenek ahhoz, hogy említésre érdemesek legyenek, ezért egyszerűen nem törődtök velük és nem veszitek komolyan őket. Ha valakinek van lelkiismerete, az azt jelenti, hogy az emberi mivolta két jellemzővel bír: az egyik az egyenesség, a másik a kedvesség. Az lehet, hogy a külső megjelenése alapján nem tudod megmondani, hogy valaki kedves-e vagy sem, ha azonban valaki jószívű, azt azonnal tudni fogod, amint kapcsolatba kerülsz vele. Mi alapján lehet felmérni, hogy valaki egyenes-e? A magatartására és a világ kezelésére vonatkozó alapelvei alapján. Ha álnok, ravasz, alattomos, világi értelemben vett bölcs, mesterkedő és kiismerhetetlen abban, ahogyan viseli magát és a világot kezeli, akkor ez az ember biztosan nem egyenes. Ha nagyon egyszerű, nagyon közvetlen, nagyon nyílt módon viseli magát és kezeli a világot, ha nagyon világosan beszél másokkal, nem folyamodik elvetemültséghez vagy csalárdsághoz, amikor az emberekkel érintkezik, hamisság nélkül beszél és cselekszik – a feketét feketének, a fehéret pedig fehérnek nevezi, nagyon világos különbséget téve az efféle dolgok között – képes pozitív dolgokhoz tartani magát és nem köt kompromisszumot gonosz erőkkel, akkor ez az illető elég egyenes. Ha valaki egyaránt egyenes és kedves, akkor ennek az illetőnek van lelkiismerete, megvan benne az emberi mivolt minimális jellemzője. Az emberi mivolt másik jellemzője a józan ész. A józan ész is egy olyan fogalom és téma, amelyet gyakran tárgyalunk, de soha senki nem határozta meg egyértelműen, hogy mi a józan ész. Mi foglaltatik a józan észben és milyen megnyilvánulások tanúskodnak a józan ész meglétéről – tisztában vagytok ezzel? A legtöbb ember nem nagyon van tisztában; még mindig viszonylag homályos a megértésük ezen a területen. Nos, mit jelent az, hogy valakinek van józan esze? Azt jelenti, hogy képes azt mondani, amit mondani kell, valamint azt tenni, amit tenni kell, miközben a helyes álláspontra helyezkedik; ez a józan ész megléte. Ha emberi mivolttal bíró személy vagy, akkor mérlegelni fogod a beszédedet és a tetteidet. Tudni fogod, milyen szavakat mondj, mit tegyél, milyen álláspontot foglalj el, amikor ezeket a szavakat mondod és milyen beszédmód segítségével fejezz ki egy bizonyos dolgot az adott környezeten belül, valamint az identitásod és a státuszod alapján. A szívedben lesznek normák és lesz mértékletesség ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, vagyis a józan eszed képes lesz szabályozni a szavaidat és a viselkedésedet, megfelelővé téve a szavaidat és a viselkedésedet, hogy mások kívülről észszerűnek és megfontoltnak lássák azokat, miközben a beszéded és a tetteid épp megfelelőek és alkalmasak arra, hogy építsék az embereket. Függetlenül attól, hogy a képességed, a képzettségi szinted vagy a korod tekintetében az általad szólt szavak és az általad tett dolgok teljesen helyénvalóak-e vagy sem, legalább határok lesznek a szívedben, lesz egy mérce, amely kordában tart és lehetővé teszi számodra, hogy észszerű állapotban beszélj s cselekedj. Ez jelenti azt, hogy van józan eszed. Egy józan ésszel bíró ember bárkivel is áll szemben – legyen az gazdag vagy szegény, vagy egy státusszal rendelkező vagy a nélküli – semmilyen helyzetben nem korlátozza a beszédét és a cselekedeteit az, hogy jó vagy rossz-e a hangulata, és azt sem veszi fontolóra, hogy egy dolog előnyös-e a számára vagy sem; a szívében mindig van visszatartó erő, egy mérce vagy határ, amely arra szolgál, hogy szabályozza őt. Szándékosam nem fog elferdített érveket szajkózni, se nem lesz indokolatlanul kellemetlen. Még ha néha belül dühös vagy nagyon be is gerjed és nem igazán odaillően válogatja meg a szavait, az általa mondott dolgok nem alkotnak elferdített érveket vagy téveszméket, hanem szalonképesek és megállják a helyüket. Mit jelent az, hogy „megállják a helyüket”? Azt jelenti, hogy még ha az, amit mond, nem is feltétlenül felel meg az igazságnak, ez az „érvelés” a legtöbb ember szemében megállja a helyét; általában helyesként ismerik el és senki nem ellenzi. Egy ilyen embernek van józan esze.

Mindkét aspektust, a lelkiismeretet és a józan észt is világosan elmagyaráztuk. Az emberi mivolt meglétének ez a két fő megnyilvánulása: az egyik a lelkiismeret, a másik a józan ész megléte. Mondjátok meg Nekem, üres ez a két aspektus vagy sem? (Nem üres.) Nem nagyon valóságosak? (De igen.) Nagyon valóságosak és nem üresek. Akkor az emberiség miért nem támogatja őket? Azért, mert egy lelkiismeretes emberben megvan az egyenesség és a kedvesség, és az egyenes és kedves embereket visszataszítónak, valamint rendkívül jelentéktelennek, mindenki által lenézettnek tartják a gonosz irányzatok és a gonosz, romlott emberiség körében. Ha egyenes és kedves ember vagy, akkor adott esetben még vallatni is fognak: „Mi haszna annak, hogy egyenes és kedves vagy? Van tudásod? Van társadalmi státuszod? Van hírneved vagy hatalmad a társadalomban?” Te ezt mondod: „Nincs hírnevem és hatalmam; csak egy valamelyest egyenes és kedves ember vagyok.” Az emberek mind ki fognak nevetni és megvetéssel el fognak utasítani. Az ő szemükben nem tőke az, hogy van lelkiismereted, és hogy egyenes és kedves vagy – tudás, státusz és hírnév nélkül sehová sem fogsz jutni a társadalomban. Ezt kérdik: „Van lelkiismereted, de mennyit ér a lelkiismeret? Mit tudsz csinálni? Tudsz intrikát és mesterkedést alkalmazni vagy meg tudod téveszteni az embereket? Meg tudod nyerni az emberek szívét és a kegyeikbe tudsz férkőzni?” Egyiket sem tudod. Ha van benned lelkiismeret, ha van benned egyenesség és kedvesség – az emberi mivolt e két aspektusa – akkor nem fognak érdekelni ezek a társadalom gonosz irányzataiban meglévő dolgok, nem fogod ezeket az irányzatokat követni, ezért sehová sem fogsz jutni a társadalomban, az emberek pedig ki fognak közösíteni. Miért fognak kiközösíteni? Azért, mert a legtöbb ember gonosz irányzatokat tisztel, és a társadalomban a gonosz irányzatok váltak a fő áramlattá – ha a lelkiismereted szerint cselekszel és minden ügyben pártatlanul kezeled a dolgokat, akkor a többiek csodabogárnak fognak tekinteni és ki fognak zárni téged. Ha a gyülekezetben a lelkiismeretedre tudsz hagyatkozni és betartod az igazságalapelveket a beszédedben és a tetteidben, és le mered leplezni és boncolgatni mered a gonosz embereket, akkor azok, akik ördögöktől valók, elveszítik a talajt a lábuk alól és lelepleződnek; teljesen feltárulnak az intrikáik és a mesterkedéseik, valamint az igazságot gyűlölő sátáni természetük. Ezért ezek az emberek, akik ördögöktől valók, különösen félnek attól, hogy olyanok vannak a gyülekezetben, akik betartják az igazságalapelveket. Amikor látnak bárkit, aki érti az igazságot, kizárják és elnyomják őt, nagyon tartva attól, hogy az igazságot értők majd kiállnak, hogy leleplezzék őket, ami oda vezet, hogy felfedik és kiiktatják őket. A sátáni természetük vezérli őket arra, hogy így viselkedjenek. Isten házában nem tudnak szilárdan megállni azok, akik ördögöktől valók, pontosan azért, mert Isten házában az igazság gyakorol hatalmat, Isten gyakorol hatalmat. A nem hívő világban azonban ez másképp van. Mivel ebben a világban ateizmus és gonosz irányzatok uralkodnak, az emberi mivolttal bíró emberek nem találják a helyüket a gonosz irányzatok és a gonosz, romlott emberiség között, miközben gyakran azok a vezetők, a kiválóságok, az úgynevezett elit az emberek körében, akik könyörtelenül taktikáznak, alattomosak és ravaszok. Egy emberi mivolttal bíró személyt kizárnak és nincs lehetősége az előrejutásra, függetlenül a képességétől, az adottságaitól, az erősségeitől és a tehetségétől. Amíg néhány igazságos szót szól vagy pártatlanul kezeli az ügyeket, a gonosz emberek és az ördögök gyötörni fogják őt. Ezért ez a gonosz emberiség, amely az ördögöktől való, semmibe veszi a lelkiismeretet; csak az emberi mivolttal bíróknak van lelkiismerete. Ami a józan eszet illeti, a józan ész meglétének megnyilvánulása az, hogy bármi is történik az emberrel, észszerűen tudja kezelni azt, igazságosan tud beszélni és cselekedni, nem az érzései szerint, illetve a hírnevének és a státuszának megfelelően fog viselkedni, és nem fog kényszeríteni vagy korlátozni másokat. Képes racionálisan kezelni egy ügyet: ha az helytálló, akkor helytálló; ha nem helytálló, akkor nem helytálló; ha helyes, akkor helyes; ha helytelen, akkor helytelen. Pártatlanul értékeli a dolgokat és igazságosan cselekszik, alapelvek szerint, és nem lépi át az emberi mivolt erkölcsi határait. Ez a józan ész meglétének megnyilvánulása. Ez e két dolog, a lelkiismeret és a józan ész, nem áll meg a társadalomban, különösen nem gonosz országokban és gonosz irányzatok közepette, ahol még kevésbé állnak meg és tarthatatlanok. Ugyanakkor a lelkiismeret és a józan ész pontosan az a két fő jellemvonás, ami a normális emberi mivoltban megvan, és olyan jellemzők is, amelyekkel az emberiségnek rendelkeznie kellene. Csak akkor vagy igazi ember, ha megvan benned ez a két jellemvonás. Ha lelkiismerettel és emberi mivolttal bíró személy vagy, akkor egyrészt különösen elvszerű leszel abban, ahogyan viseled magad és viszonylag igazságos módon tudsz bánni az emberekkel. Függetlenül attól, hogy milyen a kapcsolatod valakivel, vagy hogy az illető megbántott-e, helyesen tudsz bánni vele és objektíven tudod értékelni őt. Ez egyenesség, az emberi mivolt jellemzője. Emellett, ha van benned kedvesség, az emberi mivolt másik jellemzője, akkor lesz egy bizonyos határod, amikor emberekkel bánsz vagy dolgokat teszel, ami visszatarthat attól, hogy a lelkiismereteddel szemben beszélj vagy cselekedj. A gonosz emberek például mindig elferdített szavakat beszélnek és elferdített érveket szajkóznak, felcserélik a feketét és fehéret és elferdítik a tényeket. Haragot táplálnak mindazokkal szemben, akik kárt okoztak nekik vagy akik bántották, illetve célba vették őket, és minden lehetséges módot megpróbálnak kiötölni, hogy alkalmat találjanak arra, hogy gyötörjék őket és bosszút álljanak rajtuk. Ami azonban egy emberi mivolttal rendelkező embert illet – mivel egyenes és kedves, ami a lelkiismeret részét képezi – még ha valaki ártott is neki vagy át is verte őt, és meg akarja torolni és bosszút akar állni, és a hevesség pillanataiban talán valami ehhez hasonló durvaságot mond: „Lelkem mélyéből gyűlölöm őt!”, amikor tényleges alkalom adódik a bosszúra, meglágyul a szíve és megenyhül; nem tudja rávenni magát, hogy megtegye, nincs szíve. Egy kis idő elteltével pedig nem tudja többé megidézni ezt a gyűlöletet. Ilyen egy kedves ember. Ha valaki becsapott vagy ártott neked és van alkalmad a bosszúra, alkalmad arra, hogy lásd az ellenséged, amint büntetést és megtorlást szenved, képes lennél a tettek mezejére lépni és dolgokat tenni azért, hogy bosszút állj rajta? Amikor fel vagy háborodva, talán ezt mondod: „Biztos, hogy bosszút fogok állni rajta! A végsőkig szörnyű és könyörtelen!” Amikor azonban valóban eljön az alkalom a bosszúra, nem tudod rávenni magad, hogy megtedd. Ezt fogod mondani: „Felejtsd el, rég volt. Legyen ezzel vége.” Nem fogod vég nélkül hajszolni, sem ahhoz nem fogsz ragaszkodni, hogy azt lásd, amint az ellenséged megbűnhődik vagy valami rossz véget ér. Nem fogsz állandó gyűlölettel élni a szívedben; a gyűlölet egy idő után eloszlik. Ez a kedves szív megnyilvánulása. A kedvesség a lelkiismerettel rendelkező ember jellemző megnyilvánulása, és annak is jellemzője, hogy valakit az emberek közé sorolnak. Egyesek szemében persze gyengeség a kedvesség. Néhány nem hívő akár azt is gondolhatja, hogy gerinctelen vagy és még nógatni is fog ezt mondván: „Könyörtelennek és kőszívűnek kell lenned. Amikor alkalom adódik a bosszúra, fogat fogért kell venned, saját magad kell legyőzd az illetőt és a saját kezeddel kell megöld az ellenségedet.” Te azonban eltöprengsz: „Ha a saját kezemmel ölöm meg az ellenségemet, nem gonoszságot művelek vajon? Az ő élete nem befolyásol engem; csak arról van szó, hogy egy általa tett dolog túl messzire ment és megbántott engem, de ez az egész már a múlté.” Idővel rájössz, hogy többé már nem gyűlölöd őt. Egyesek azt mondják, hogy túl gyáva vagy, nem vagy elég könyörtelen. Te magad is zavarba ejtőnek találod ezt: „Miért nem tudok én könyörtelen lenni?” Miért vagyok mindig elnéző az ellenségeimmel szemben és miért nem vagyok képes neheztelni?” Egyesek szemében a kedves szív az emberi mivolt gyengesége. Valójában azonban az emberi mivolt jellemzője, nem igaz? (De igaz.)

Tovább nem részletezzük a lelkiismeretet és a józan észt, az emberi mivolt jellemzőinek e két fontos összetevőjét. Beszéljünk két másik, igen jellemző aspektusról, amelyeken igen könnyen átsiklanak, vagy amelyeknek sosem voltak tudatában az emberek. Ha pusztán azt mondjuk, hogy valakiben megvan az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész, az viszonylag általánosnak tűnik az emberek számára, és nagyon nehéz lesz megállapítani, hogy valaki mi olyat tett vagy milyen megnyilvánulásai vannak, amelyek azt mutatják, hogy valóban van lelkiismerete és józan esze, és nehéz megítélni, hogy valóban normális emberi mivolttal bír-e. Ezért nem a lelkiismeret és a józan ész konkrét megnyilvánulásainak szemszögéből fogunk beszélgetni, hanem két másik aspektusból kiindulva. Nevezetesen, ha valaki bír az emberi mivolt lényegével, akkor egyrészt meg tudja különbözteti a helyeset a helytelentől, és továbbá azt is tudja, hogy mi helytálló és mi nem helytálló. Az, hogy valaki birtokában van-e ennek a két aspektusnak, kellően megmutatja, hogy az illetőnek van-e lelkiismerete és józan esze. Ez egy konkrétabb mód annak boncolgatásához, hogy valakinek az emberi mivoltában megvan-e a lelkiismeret és a józan ész. Csak az mutatja meg igazán, hogy egy emberben megvan-e az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész, ha az illető rendelkezik ezzel a két aspektussal – meg tudja különbözteti a helyeset a helytelentől és tudja, mi helytálló és mi nem helytálló. Ha nincs meg benne ez a két aspektus, akkor az állítása, miszerint van lelkiismerete és józan esze, hamis és nem áll összhangban a tényekkel. Először nézzük meg a helyeset a helytelentől megkülönböztetni tudást. „Megkülönböztetni” azt jelenti, hogy érteni, tudni, tudatában lenni és felfogni. Mit jelent a „helyes és a helytelen”? A helyes és a helytelen pozitív és negatív dolgokra vonatkozik. És akkor mit jelent az, hogy valaki tudja, mi helytálló és mi nem helytálló? Például „az emberiséget Isten teremtette”. Helytálló vagy nem helytálló ez az állítás? (Helytálló.) „Az emberiség majmokból fejlődött ki.” Ez az állítás helytálló vagy nem helytálló? (Nem helytálló.) Ha meg tudod különböztetni és meg tudod ítélni, hogy mely nézetek helytállóak és melyek nem helytállóak, az azt jelenti, tudod, mi helytálló és mi nem helytálló. Az ördögök azt mondják, hogy az emberiség majmokból fejlődött ki. Ezt hallván te így szólsz: „Ez nem helytálló. Az emberiséget Isten teremtette.” Akkor ebben a kérdésben nem vagy zavarodott és tudod, mi helytálló és mi nem helytálló. Nos, van-e különbség a helytálló és a nem helytálló, valamint a helyes és a helytelen között? (Igen.) „Isten az egész emberiség sorsa felett szuverenitást gyakorol.” Helytálló vagy nem helytálló ez az állítás? (Helytálló.) „Az emberiség irányítja a saját sorsát.” Helytálló vagy nem helytálló ez az állítás? (Nem helytálló.) „Az, hogy valaki mennyi ideig él, attól függ, hogyan gondoskodik magáról és marad egészséges.” Helytálló vagy nem helytálló ez az állítás? (Nem helytálló.) „Egy ember életének hosszát Isten rendeli el.” Helytálló vagy nem helytálló? (Helytálló.) Most már tudjátok, mit jelent tudni azt, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, nem igaz? (De igen.) Akkor nézzük meg a helyes és a helytelen megkülönböztetését. Mit mondtunk az imént, mire vonatkozik a „helyes és helytelen”? (Pozitív dolgokra és negatív dolgokra.) Például becsületes embernek lenni – ez pozitív dolog vagy negatív dolog? (Pozitív dolog.) És mi a helyzet azzal, hogy „a pénz mozgatja a világot”? (Ez negatív dolog.) Ki tud másik példát mondani? (Tökéletesen természetes és indokolt az, hogy az emberek imádják Istent. Ez pozitív dolog.) Akkor mi a helyzet a füstölőégetéssel és Buddha imádásával? (Az negatív dolog.) Az igazság keresése a cselekvésben. (Ez pozitív dolog.) A saját akarat követése és egyoldalú döntések meghozatala abban, amit az ember tesz. (Ez negatív dolog.) Tudod, mely dolgok pozitívak és melyek negatívak, és azt is meg tudod ítélni, hogy mely nézetek helytállóak és melyek nem helytállóak – ezt hívják úgy, hogy valaki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől és tudja, mi helytálló és mi nem helytálló. Ennek a belátásnak és megértésnek a megléte és ezeknek a dolgoknak a felismerésére való képesség a szívedben – ez jelzi azt, hogy olyan ember vagy, akiben megvan az emberi mivolt minősége. Az, hogy valaki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől és tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, azt jelenti, hogy egy illető emberi mivoltában benne van egy, bizonyos pozitív és negatív dolgok felismerésére való veleszületett képesség. Továbbá van benne bizonyos tudatosság és a szívében egy érzés azt illetően, hogy bizonyos dolgok helytállóak-e vagy sem. Az emberi mivoltukban még úgy is ott van ez a fajta tisztánlátás, hogy akár nem hallották az igazságot vagy nem értik az igazságot. Még ha nem is tudják megfogalmazni, a szívükben tudják, mely dolgok pozitívak és melyek negatívak, és tudják, hogy a negatív dolgok nem helytállóak. Ha a szívükben még utálatot is éreznek, és el tudják utasítani és tudják nem követni ezeket a dolgokat, az még jobb. Ha nem értik az igazságot, még ha nem is tudják nagyon világosan felismerni a pozitív és a negatív dolgokat, a szívükben különböző érzéseik vannak a pozitív és a negatív dolgok iránt és különbözőképp kezelik azokat. Például bizonyos gonosz társadalmi irányzatokat tekintve, amikor emberi mivolttal rendelkező emberek látják ezeket a gonosz irányzatokat, mély megvetést éreznek a szívükben. Érzik, hogy ezek a dolgok nem a helyes út, nem pozitív dologok és nem olyasmik, amire az embereknek törekedniük kellene vagy amit csinálniuk kellene. Annak ellenére, hogy ebben a társadalmi környezetben élve nincs más választásuk, mint gonosz irányzatokat követni, mélyen legbelül megvetik azokat. És miközben megvetik, minden lehetőséget meg is ragadnak, hogy elmeneküljenek ebből a környezetből, illetve mindenféle módját kitalálják, hogy elkerüljék és elutasítsák ezeket a gonosz irányzatokat.

A helyes megkülönböztetése a helytelentől nagyon fontos egy ember számára. Mivel a helyes és a helytelen pozitív és negatív dolgokat foglal magában, mit gondoltok, melyek pozitív dolgok és melyek negatív dolgok? (Istenben hinni, Istent követni, Istent imádni, Istennek alávetni magunkat, valamint végezni az ember kötelességét és becsületes embernek lenni – ezek mind pozitív dolgok. Hazudni és megtéveszteni, ellenállni Istennek, lázadni Isten ellen, elárulni Istent – ezek negatív dolgok.) (A pozitív dolgok elsősorban Istentől származnak és megfelelnek az igazságnak. Például az Isten munkája által elért különféle eredmények, valamint az emberek valódi tudása Isten természetéről és lényegéről mind pozitív dolgok és mind megfelelnek az igazságnak.) Ne tekintsétek a pozitív dolgokat olyan üresnek vagy oly magasztosnak. A pozitív dolgok valójában különféle pozitív és helyes emberek, események és dolgok, amelyek az emberek javát szolgálják. Bármi, ami az emberek javát szolgálja, bármi, ami hasznos és nem ártalmas a normális életükre nézve, pozitív dolog. Pozitív dolgok például a természeti szabályok és törvények? (Igen.) Isten szavai mind igazság és mind pozitív dolog; bármi, ami magában foglalja az igazságot, pozitív dolog. Az, hogy Isten ellátja az emberiséget élettel és igazsággal, valamint Isten emberiséget irányító és megmentő munkájának tartalma az igazsággal összefüggő pozitív dolog. Isten emberekkel szemben támasztott összes követelménye, Isten minden szava, a különféle igazságok gyakorlásának alapelvei – ezek mind pozitív dolgok. Isten emberiséget irányító munkája mellett sok más pozitív dolog van, ami hasznos az emberi túléléshez és nem árt az embereknek. Látjátok ezeket? Fel tudjátok ismerni ezeket? Szívetek mélyéből el tudjátok fogadni és helyeselni tudjátok ezeket? Egyet tudtok érteni velük, tudtok hozzájuk alkalmazkodni és tudjátok követni őket? Pozitív dolgok például a négy évszak törvényei? (Igen.) Tavasszal felmelegszik az idő, nyílnak a virágok, minden növekszik és újjáéled, elolvad a jég és a hó. Ez pozitív dolog? (Igen.) Nyáron fényesen süt a nap, a sugarai perzselnek és minden gyorsan nő a napfényben sütkérezve. Ez pozitív dolog? (Igen.) Ősszel a perzselő hőség fokozatosan átadja a helyét a tiszta égboltnak és a friss levegőnek; fokozatosan megérnek a különféle növények, magvakat és gyümölcsöket teremnek, termést hoznak. Ez pozitív dolog? (Igen.) Télen leesik a hőmérséklet, az időjárás fokozatosan hidegre fordul és időnként havazik. Bár ez nem oly élvezetes, kényelmes és szabad, mint a többi évszak, télen minden megőrizheti az energiáját, és az emberiség is pihen és felüdül. Pozitív dolog tehát ez a törvény? (Igen.) Napkeltekor énekelnek a pacsirták, csicseregnek a korai madarak, emlékeztetve az embereket arra, hogy itt a reggel és ideje felkeni, hogy el kell kezdeniük a munkát az életért, a megélhetésért és az emberiség fennmaradásáért. Ez pozitív dolog? (Igen.) Az emberiség a korai madarak és a pacsirták hívására ébred és hozzákezd a napi munkához. Ez pozitív dolog. Éjjel különféle rovarok és teremtmények – a saját törvényeikkel összhangban – mindenféle tevékenységet folytatnak – egyesek előjönnek, hogy élelmet keressenek, mások pedig hívni kezdenek. Az emberiség ekkor elcsendesedik és álomba merül. A tücskök ciripelését hallgatva, amit a különféle állatok hívása és éjjeli tevékenysége kísér, az emberek az álomvilágba merülnek, és oly édesen, oly boldogan és oly békésen alszanak. Ez pozitív dolog? (Igen.) Az emberek számára ezek a pozitív dolgok mind olyasmik, amik gyakran előforduló dolgok. Megkaphatod a különböző jeleiket és jelzéseiket és érezheted az életedre gyakorolt kedvező hatásaikat is, valamint a különféle változásokat és hatásokat, amelyeket a mindennapi életedbe hoznak. Ha helytállóan reagálsz a körülötted létező különféle pozitív dolgokra és helytállóan fogod fel őket, valamint helyesen kezeled ezeket a pozitív dolgokat, az azt mutatja, hogy olyan ember vagy, akinek van némi megértése a helyesről és a helytelenről, hogy fogékony, érzékeny és figyelmes vagy az Isten által teremtett mindenféle dolog alkotta környezetre, és hogy a szíved hálás mindezeknek a téged körülvevő dolgoknak a befolyásáért, illetve azért, hogy társaid az életben. Azt mutatja, hogy képes vagy érezni, hogy Isten létezése és minden Általa tetemtett dolog annyira tagadhatatlanul valóságos, és érzed minden dolog jótékony voltát és rád gyakorolt hatását különféle szempontokból. Ha hozzá tudsz jutni ezekhez az üzenetekhez és ilyen érzéseid vannak, akkor olyan ember vagy, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől és van emberi mivolta. Helytállóan tudod felfogni a pozitív dolgokat, tudsz alkalmazkodni hozzájuk, egyet tudsz érteni és együtt tudsz létezni velük. És nemcsak arról van szó, hogy nem taszítanak ezek a dolgok; hanem mivel hiszel Istenben és értesz néhány igazságot, még inkább meg vagy győződve arról, hogy mindezek a pozitív dolgok Istentől, a Teremtőtől származnak, és még hálásabb tudsz lenni ezeknek a pozitív dolgoknak a létezéséért. Ennek megfelelően ellenérzésed van és utálatot érzel a szívedben a negatív dolgokkal szemben. Nos, milyen negatív dolgok vannak? (A környezet szennyezése, túlzott kitermelés.) A környezet pusztítása és szennyezése, válogatás nélküli fakitermelés, túlzott kitermelés és kizsákmányolás – ezek mind negatív dolgok. Ezeken kívül milyen más dolgokat éreztek negatívnak és melyek iránt éreztek nyilvánvaló gyűlöletet a szívetekben? Az emberiség mindig meg akarja hódítani a természetet – ez pozitív vagy negatív dolog? (Negatív dolog.) Bizonyos helyeken például gyakran tapasztalhatók hurrikánok, ezért egyesek mindig így tűnődnek: „Ezek a hurrikánok mindenütt felkavarják a port, házakat és földeket pusztítva el. Mindent, amit csak tudunk, meg kell próbálnunk, hogy falat építsünk, ami megállítja őket, hogy megmutassuk az emberi technológia fejlettségét és azt, hogy az emberi képességek erősebbé váltak.” Ez pozitív vagy negatív dolog? (Negatív dolog.) Mit éreztek a szívetekben, miután ezt hallottátok? (Én úgy érzem, hogy az emberek túlbecsülik a saját képességeiket.) Pontosan erről van szó. Egyes helyeket végtelen füves területek borítanak, ezért néhányan ezt mondják: „A pásztorok nomád életet élnek a füves területeken, és egész év során alig jutnak jó ételekhez. Az év felében mindig odakinn vannak a szabadban, a marhákat és a juhokat terelgetve a legelőkön. Mikor lesz vége ezeknek a kemény napoknak? Meg kell találnunk a módját, hogy javítsunk a pásztorok életén, épületekké és városokká kell alakítanunk a füves területeket és a legelőket, hogy a pásztoroknak ne kelljen tovább a pásztorkodásból élniük. Ezután jobb életet élveznek majd, és hálásak lesznek az országnak és a kormánynak.” Ez pozitív vagy negatív dolog? (Negatív dolog.) Érzékelitek, hogy negatív dolog ezt tenni? Épületekké és városokká alakítani a füves területeket – ez téves gondolat és nézőpont; annyira abszurd ez a gyakorlat! Nem látjátok át ezt a dolgot, ugye? Azt hiszitek, ez a kormány dolga, ti semmit sem tehettek ellene, és nem éreztek semmit ezzel kapcsolatban. Az emberiség emellett folyamatosan halad előre az űrkutatásban, folyton a Holdra akar menni, a Marsot és a Jupitert akarja tanulmányozni. Még a napot is fel akarják fedezni, ám mivel a nap hőmérséklete túl magas, nem tudnak odamenni. Ezért aztán űrhajókat építenek, hogy legyőzzék a Föld gravitációját, és a Holdra és a Marsra repülnek. Ez pozitív vagy negatív dolog? (Negatív dolog.) Ez negatív dolog. Nos, van bármennyi pozitív dolog abban, ami a tudománnyal együtt jár? Vannak olyan állítások, amelyek pozitívak és megfelelnek az Isten által teremtett összes dolog természeti törvényének? (Egyes tudományos eszközökkel feltalált és gyártott eszközök, mint például a számítógépek, növelhetik a munkánk hatékonyságát. Ezek pozitív dolgok.) Ezek se nem pozitív, se nem negatív dolgok. Azok csak eszközök. Nem járnak egy konkrét gondolattal, elmélettel vagy érvvel. Azok a pozitív és negatív dolgok, amelyekről mi beszélünk, magukban foglalják a dolgok lényegét és alapjait, valamint az emberiség által végzett különféle tudományos kutatási projektek mögött rejlő indítékokat. Ezek alapján döntjük el, hogy valami pozitív vagy negatív-e. Nos, milyen más negatív dolgok vannak? (Az emberiség jelenleg nem követi minden dolog növekedésének törvényeit, hanem tudományos eszközök segítségével változtat ezeken a törvényeken. Például a csirkéket hormontartalmú táppal etetik és harminc nap alatt készen állhatnak arra, hogy piacra kerüljenek, valamint nem szezonális zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek. Úgy tűnik, hogy a tudomány és a technológia fejlődött, ez azonban megszegi minden dolog növekedésének törvényeit, és az emberek étel iránti vágyát hivatott kielégíteni. Ez negatív dolog. Vannak, akik tigriseket és oroszlánokat akarnak leigázni. Látják, hogy a tigrisek félelmetesnek tűnnek – a tigrisnek már az ásítása is elijeszti az embereket – ezért le akarják igázni őket, majd ki akarják húzni az agyaraikat és az udvarukban akarják tartani őket, hogy a tigrisek kutyákként őrizzék a házukat. Ez pozitív vagy negatív dolog? (Negatív dolog.) Ez negatív dolog. Minden, amit az emberek különféle tudományos eszközök segítségével és a természetei törvények megsértésével tesznek, valamint a különféle dolgok, amelyeket így feltalálnak a testi élvezetre törekedve, negatív dolog, nem pozitív dolog, mivel ezek túl sokat ártanak az emberiségnek és túlságosan súlyos kárt okoznak az emberi környezetben. Egyes területek például rendkívül szárazak, ezért a kormány repülőgépek segítségével felhőképző szereket szór szét, hogy esőt idézzen elő. Ez pozitív vagy negatív dolog? (Negatív dolog.) Vannak olyan területek, ahol túl sokat esik, ami árvizeket okoz, ezért a kormány repülőgépek bevetésével oszlatja szét a felhőket az eső szabályozása érdekében. Hát nem sérti és rombolja ez a természeti törvényeket? (De igen.) A természeti törvények rombolása, a természeti törvények megszegése, a természeti törvények be nem tartása, azt tenni, amit csak akar az ember, a fejlett emberi technológia fitogtatása – ezek negatív dolgok. Milyen más negatív dolgok vannak még ezeken kívül? A biológiai anyagokkal és a genetikai módosítással kapcsolatos kutatások végzése pozitív vagy negatív dolog? (Negatív dolog.) A genetika terén végzett tudományos kutatás miatt az emberek több génmódosított élelmiszert ehetnek. Nos, pozitív vagy negatív dolgok a génmódosított élelmiszerek? (Negatív dolgok.) Miért mondjátok, hogy negatívak? Egyesek ezt mondják: „Ez tudományos vívmány, ami azt célozza, hogy több embernek legyek elegendő ennivalója és ne éhezzen. Ráadásul az emberek már évtizedek óta fogyasztanak génmódosított élelmiszereket és magasra nőnek és izmosak lesznek – különösen a mai fiatalok magasabbak, mint a megelőző generáció. Ez mind a tudomány emberiségért tett hozzájárulásának köszönhető. Mivel a génmódosított élelmiszerek ilyen nagy előnyökkel járnak az emberek számára, miért mondják róluk, hogy negatív dolgok?” Meg tudjátok ezt magyarázni? (Bár az emberek ma magasabbak, a fizikai állapotuk romlik és több betegséget kapnak el – ezt mind az okozza, hogy az emberek ezeket a tudományosan feldolgozott dolgokat eszik. Ezért ezek negatív dolgok.) Ezek a génmódosított élelmiszerek látszólag az emberek javát szolgálják – az emberek magasabbak és izmosabbak – a fizikai állapotuk azonban romlott. Összességében negatív hatást gyakorolnak az emberekre, inkább ártanak, mint használnak nekik. Függetlenül attól, hogy az emberek jótékonynak vagy károsnak érzékelik őket, ezek negatív és egyáltalán nem pozitív dolgok, mivel sértik az Isten teremtette természeti törvényeket és ellentétben állnak azokkal a funkciókkal, amelyeket az Isten által teremtett különféle eredeti élőlényeknek be kellene tölteniük az emberi testben. Az emberekre gyakorolt hatásuk eleinte talán nem érezhető, húsz év elteltével azonban nyilvánvalóvá válnak a kedvezőtlen következmények: sok emberben mindenféle furcsa betegség alakul ki, sőt a termékenységük is érintett. Ez kellően bizonyítja, hogy ezek az ételek nem pozitív dolgok. Bár emberi szemszögből a génmódosított élelmiszer a technológia terméke, a tudomány hozzájárulása az emberiséghez, a pozitív és negatív dolgok szemszögéből egyáltalán nem pozitív dolog.

Az emberiség mindig azon igyekszik, hogy a Holdat kutassa, és felfedezze, hogy van-e más olyan bolygó, amely alkalmas arra, hogy emberek lakják. Pozitív vagy negatív dolog ez a tudományos kutatás, ez a nézőpont? (Negatív dolog.) Miért negatív dolog? (Isten arra teremtette az embereket, hogy a Földön éljenek; soha nem volt olyan szándéka, hogy más bolygókon éljünk. Az emberek mindig ambiciózusak és mindenhová el akarnak jutni. Végül aztán ez csak felesleges erőfeszítés, és sehová nem jutnak.) Az emberek szemszögéből igen normális ezeknek a dolgoknak a kutatása; életkörülmények megteremtését jelenti az emberiség jövője számára, ami jó dolog. Az Isten által a Földön teremtett funkciók közül sok megsemmisült; gyakran fordulnak elő különböző katasztrófák, a Föld környezete károsodott, a levegő, a víz és a talaj mind súlyosan szennyezett, és mindenféle élőlény kihalással néz szembe. Nehézzé vált az élet a Földön. Egyes tudományos kutatóintézetek ezért elkezdtek más bolygókat kutatni, remélve, hogy az emberiség elmehet más bolygókra és ott letelepedhet. Úgy hiszik, hogy ahhoz, hogy az emberiség utódai túléljenek, az embereknek előre fel kell készülniük – ha most nem készülnek fel és az emberiség a jövőben nem tud túlélni a Földön, akkor vajon nem az történik, hogy nem lesz kiút az emberi faj számára? Ez a nézőpont, ez a tudományos kutatás tehát végső soron negatív dolog vagy pozitív dolog? (Negatív dolog.) Milyen alapon mondjátok, hogy negatív dolog? (Azon az alapon, hogy más bolygókon Isten egyszerűen nem készített elő vendégszerető körülményeket az emberek számára. Más bolygókról nem is beszélve, még a Földön található nagyon meleg és nagyon hideg helyek sem alkalmasak arra, hogy emberek lakják őket. Az emberek azonban mindig ambiciózusak, mindig el akarnak szakadni Isten szuverenitásától és Isten vezényléseitől, el akarnak menni, hogy más bolygókon éljenek – ez ellenkezik Isten intézkedéseivel és elrendeléseivel. Ezért ez negatív dolog.) A Földet – a csodálatos környezetet – Isten teremtette az emberek számára, ám az emberek nem gazdálkodnak jól vele. Folyton a tudományt és a modern ipart fejlesztik, és ennek eredményeképp tönkretették a Föld ökológiai környezetét és beszennyezték a levegőt, a vizet, sőt a földet is. Az emberek többé nem férnek hozzá bio gabonához és zöldségekhez, és mindenféle betegséget kapnak. A Földön nehézzé vált a túlélés, és most azon gondolkodnak, hogy más bolygókra menjenek, anélkül, hogy fontolóra vennék, hogy a halandó testük egyáltalán képes-e eljutni oda. Az emberek, ezek a halandó testben élő lények csak arra alkalmasak, hogy a Földön lakjanak, és csak a Földön tudnak lakni. Ez Isten elrendelése. Hová juthatnak el az emberek csupán a veleszületett állapotaikra támaszkodva? A madarak tudnak verdesni a szárnyaikkal és több ezer méter magasra repülhetnek, az emberek azonban nem tudnak maguk felrepülni oda; nekik repülőgépek segítségére van szükségük. Repülőgéppel repülni azonban időnként veszélyes. Az emberek ezért leginkább a földi életre alkalmasak. Az emberek fizikai tulajdonságai a Föld talajával, valamint a Földön meglévő létkörülmények minden aspektusával egyeztethetők össze, mint például minden dologgal, a négy évszakkal és a természeti törvényekkel. Az emberiséget ezért csak földlakónak lehet nevezni. Az emberi túlélés e törvényei és ezek a létkörülmények akkor lettek előre elrendelve ez emberek számára, amikor Isten minden dolgot teremtett. Az emberiség ezért csak a földi életben maradásra alkalmas, nem pedig arra, hogy más bolygókon lakjon. Az emberiség olyannyira tönkretette és károsította a Földet, hogy az lakhatatlanná vált, és most egyszerűen távozni akar és véget akar vetni ennek, mindig más bolygókat keresve a letelepedésre. Ez egy hiábavaló küzdelem. Ez a gyakorlat nem egyezik az Isten által a földlakók számára elrendelt természeti törvényekkel, hanem sérti a földlakók fizikai túlélésének törvényeit és egy nagyon oktalan gyakorlat. Ezért ez negatív dolog. Még ha van is néhány bolygó, ahol van levegő és a földlakók elmehetnek oda és szétnézhetnek, az nem jelenti azt, hogy az emberiség túlélhet ezeken a bolygókon. Akár a Földön is elmehetsz a Déli- vagy az Északi-sarkra szétnézni, megvetheted a lábad ott, de vajon kibírnád, ha sok éven át ott kellene élned? Van néhány viszonylag forró hely is, ahol egész évben hatvan fok feletti a hőmérséklet; ezek sem alkalmasak arra, hogy az ember ott túléljen. A különleges földrajzi környezetek miatt az emberek nem alkalmasak arra, hogy hosszú távon túléljenek a Földön található néhány helyen sem, arról nem is beszélve, hogy más bolygókon éljenek. Ez nem része Isten intézkedéseinek. Az emberi test jellemzői alapján ez az emberiség csak a földi életre alkalmas; ez megalapozott. Isten azért teremtette a Földet, hogy megfelelő életkörnyezetet teremtsen az emberiség számára. Ha el akarsz menekülni egy ilyen környezetből és más kiutat akarsz keresni, az csak pusztuláshoz fog vezetni. Ez ezért negatív dolog. Ha tudod, hogy a letelepedés állandó keresése más bolygókon negatív dolog, ám a szívedben továbbra is helyesled, hogy az emberiség tudományos kutatást folytasson, hogy megtalálja a módját a más bolygókon való életnek, akkor az azt bizonyítja, hogy gond van az emberi mivoltoddal, hogy nem tudod megkülönböztetni a helyeset a helytelentől és hogy nem tudsz különbséget tenni a helytálló és a nem helytálló között. Ha tisztában vagy vele, hogy ez az út nem megvalósítható, mégis sóvárogsz és azt reméled, hogy a következő korban képes leszel más bolygókon élni, akkor nem vagy normális ember – csodabogár vagy.

Egy olyan ember, aki különbséget tud tenni a helyes és a helytelen között, egyrészt szereti és elfogadja a pozitív dolgokat és tisztán érti azokat. Emellett fel tudja ismerni a negatív dolgokat, és mivel van emberi mivolta és józan esze, a szívében ellenszenvet és utálatot érez a negatív dolgokkal szemben. Bizonyos igazságok megértése alapján természetesen megvetni, kritizálni és tagadni is tudja őket. Ha nem tudod ezt megtenni, akkor nem vagy olyan ember, aki különbséget tud tenni a helyes és a helytelen között. Azt is mondhatjuk, hogy az emberi mivolt tekintetében hiányosságod van. Ha az emberi mivoltodban nincs meg a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képessége, akkor egy nagyon fontos feltétel, egy nagyon fontos alkotóelem hiányzik az emberi mivoltodból. Ez azt jelenti, hogy nincs normális emberi mivoltod és nem lehet igazi embernek nevezni téged. Egyesek talán ezt mondják: „Az imént mondott példákban benne vannak az emberek mindennapi életének alapvető szükségleteivel kapcsolatos egyes dolgok és benne van a tudomány is. Ha ezek negatív dolgok és megkívánják, hogy tisztán lássuk őket, akkor el kellene utasítanunk őket?” Ez nem szükséges. A helyes megkülönböztetése a helytelentől azt jelenti, hogy a szívedben tisztán látod a pozitív és a negatív dolgokat. Az emberi mivoltodon belül van egy mércéd a megítéléshez, és tudod, mely dolgok pozitívak és melyek negatívak. A hozzáállásod is egyértelmű, tudod, miként kezeld a pozitív és a negatív dolgokat. El tudod fogadni a pozitív dolgokat, egyet tudsz érteni velük és tudsz alkalmazkodni hozzájuk, és a szívedben nem állsz ellen nekik és nem idegenkedsz tőlük. Ami a negatív dolgokat illeti, a szíved mélyéből képes vagy felismerni őket, és képes vagy megvetni őket, idegenkedni tőlük és utálni őket, sőt még a saját nézőpontjaid is megvannak velük kapcsolatban, amelyeket arra használsz fel, hogy kritizáld őket. Ilyen hozzáállása és megnyilvánulása kell legyen annak az embernek, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől. Ugyanakkor tegyük fel, hogy belül megvetsz és utálsz nyilvánvalóan pozitív dolgokat, sőt még jelentéktelennek, valamint túlságosan hétköznapinak, túl közhelyesnek és túlságosan említésre sem méltónak is tartod őket a negatív dolgokhoz képest. Emellett belül csodálod a negatív dolgokat, sóvárogsz utánuk és törekedsz rájuk, sőt helyesled is ezeket a negatív dolgokat a társadalomban és a világban. És nem számít, hogyan közlik az igazságot vagy a tisztánlátás alapelveit, nem tudod befogadni, illetve nem tudod elfogadni őket. Ez esetben nem normális az emberi mivoltod. Ha azért nem érzékelsz, illetve nincsenek egyértelmű nézőpontjaid, amikor pozitív és negatív dolgokról van szó, mert fiatal vagy és nincs tapasztalatod az életben vagy híján vagy a rálátásnak, vagy mert ezek a dolgok nem érintettek téged vagy nem léptek be az életedbe, akkor nem lehet azt mondani, hogy olyan ember vagy, aki nem tudja megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Ugyanakkor, ha a pozitív és a negatív dolgokról szóló beszélgetést követően te még mindig nem tudod a szíved mélyéből elfogadni a pozitív dolgokat és nem tudsz egyetérteni velük, hanem idegenkedsz tőlük és megveted őket, miközben buzgón hajszolod a negatív dolgokat és sóvárogsz utánuk, akkor nem olyan ember vagy, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől. Ha innen nézzük, akkor teljesen egyértelmű, hogy egy ilyen embernek nincs emberi mivolta. A helyes és a helytelen megkülönböztetésének e kérdése felfedi egy ember pozitív és negatív dolgokat illető irányultságát, és ezzel lehetővé teszi számunkra, hogy eldöntsük, valóban milyen osztályba is sorolandó az illető. Függetlenül attól, hogy mivel találkozik, ha a pozitív dolgok helyett inkább a negatív dolgok felé hajlik, akkor nyilvánvaló, hogy az illetőnek nincs emberi mivolta és nem bír lelkiismerettel és józan ésszel. Miért mondom ezt? Gonosz dolgok után sóvárog, azokra a különféle vállalkozásokra, kutatási projektekre vagy bizonyos technológiai aspektusokra vágyakozva, amelyeket a Sátán és a gonosz emberiség hirdet, helyesel és amelyekkel foglalkozik, ahelyett, hogy az Istentől származó pozitív dolgok eredeti szabályaira és törvényeire vágyakozna és azokat követné. Az ilyenek tehát biztosan nem emberek. Világos ez? (Igen.)

Az imént beszéltünk a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képességéről az emberek emberi mivoltán belül, nevezetesen arról, hogy az emberek képesek-e felismerni a pozitív és a negatív dolgokat. Nem sok ember képes erre a tisztánlátásra, pedig az életük során az emberek gyakran kerülnek kapcsolatba mind pozitív, mind negatív dolgokkal. Pozitív vagy negatív dolgok például az emberek normális érzelmei – az öröm, a düh, a bánat, a boldogság? (Pozitív dolgok.) És mi a helyzet az emberek Isten elleni lázadásával? Az pozitív vagy negatív dolog? (Negatív dolog.) És mi a helyzet azokkal a túlzó vágyakkal, amelyeket az emberek Isten felé irányítanak? Pozitív vagy negatív dolgok? (Negatív dolgok.) A mindennapi életükben az emberek valójában sok olyan dolgot nem érzékelnek, amivel találkoznak. Egyes pozitív dolgok mindig ott vannak az emberekkel az életükben és a létükben; nagyon fontos szerepet játszanak az életükben és semmilyen negatív dolog hatása nem helyettesítheti az emberi túlélésre gyakorolt pozitív hatásukat. Az emberek azonban gyakran figyelmen kívül hagyják ezeket a pozitív dolgokat, és inkább azt hiszik, hogy sok negatív dolog van állandóan az emberekkel, tartja fenn az életüket és kíséri őket a létezésük során. Ebből látható, hogy sok embernek valójában nincs érzéke a pozitív dolgokhoz. Nincs jelentősége, ha nincs érzéked ezekhez a dolgokhoz. Amíg annak tudatában, hogy ezek pozitív dolgok, nem idegenkedsz tőlük, sőt akár a szíved mélyéből vágyakozni is tudsz rájuk és szeretni tudod őket, akkor az azt bizonyítja, hogy az emberi mivoltod az után vágyakozik, ami pozitív. Tegyük fel, hogy tudod, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, de mégsem tudod rávenni magad, hogy a pozitív dolgokat kedveld. Ehelyett a szívedben a negatív dolgokat kedveled, sőt még különösképp érdekelnek is, és egy lépéssel továbbmenve, biztosan törekszel rájuk és megpróbálod megszerezni őket, ha megfelelőek a feltételek és van rá lehetőséged. Ez azt jelzi, hogy amikor a pozitív és a negatív dolgokat illető irányultságodról van szó, azt szereted, ami negatív, nem pedig azt, ami pozitív. Ha nem szereted a pozitív dolgokat, az azt mutatja, hogy nem vagy egy pozitív alak. Ha nem vagy pozitív alak, akkor biztosan nem lelkiismerettel és józan ésszel bíró ember vagy; negatív alak vagy. Ha nem vagy olyasvalaki, aki lelkiismerettel és józan ésszel bír, akkor nem ember vagy, nem vagy személy. Valaki például paradicsomot termeszt. Meghallja, hogy amint a paradicsom megnőtt, csupán egy vegyi anyag segítségével egy éjszaka alatt pirosat lehet csinálni a zöldből, és aztán az azonnal eladásra kész. Aztán erre gondol: „Ez nagyszerű. Mindenki más így árulja a paradicsomot, úgyhogy én is így fogom. Ily módon meggazdagodhatok és én is korábbam ehetek paradicsomot. Ez tökéletes!” Így aztán ezt a paradicsomot árulja és maga is ezt eszi. Valaki emlékezteti rá, hogy a vegyszerekkel érlelt paradicsom árt az embereknek, és hogy azzal, hogy ilyesmit árul, árt másoknak, ő azonban nem hajlandó elfogadni ezt és így szól: „Hogy ártana ez az embereknek? Ez tudományos kutatás gyümölcse; pozitív dolog. A tudomány az emberiséget szolgálja, és mivel ezeket a dolgokat a tudomány révén fedezték fel, széles körben alkalmazandók az emberek életében. Az emberek élete nem működik tudomány nélkül; arra kell támaszkodnunk.” Egyesek még az igazságként is kezelik a tudományt, és arra tanítják az embereket, hogy szeressék, tanulják és használják a tudományt, valamint alapozzanak mindent rá. Vannak, akik mostanra talán rájöttek, hogy a tudomány nem feltétlenül helytálló, és hogy egyes tudományosan felfedezett dolgok ártanak az embereknek – a vegyi fegyverek és a fejlett fegyverek például képesek lemészárolni az emberiséget, a génmódosított élelmiszerek pedig különösen végtelen csapást jelentenek az emberiség számára. Sokan azonban nem így gondolják, és ezt kérdik: „Tévedhet a tudomány? Ha a tudomány tévedne, az állam támogatná vajon? Az egész emberiség tanulja és használja a tudományt – vajon az egész emberiség tévedne?” Helyes ez a nyilatkozat? Azt hiszik, hogy mivel az egész emberiség tiszteli és használja a tudományt és ez a társadalmi trend, függetlenül attól, hogy mennyire negatív, pozitív dologgá válhat. Olyan emberek ezek, akik meg tudják különböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Milyen szavak ezek, amiket mondanak? (Téveszmék.) Téveszmék, eretnekségek és elferdített érvek. Bár a gonosz emberiség között a legtöbb ember egyetért ezekkel a mondásokkal és elismeri őket, függetlenül attól, hogy hány ember ismeri el és helyesli őket, az, ami helytelen, mindig helytelen lesz, a negatív dolgok mindig negatív dolgok lesznek, az elferdített érvelés pedig mindig elferdített érvelés lesz. Lehetetlen, hogy pozitív dolgokká váljanak, sem az igazság nem lesz belőlük soha.

Nem azok az emberek szeretik különösképp a negatív dolgokat, akik folyton társadalmi trendeket követnek és szeretnek téveszméket beszélni? (De igen.) El tudják ők fogadni az igazságot és a pozitív dolgokat? (Nem.) Nem tudják elfogadni a pozitív dolgokat. Egyesek például megbetegszenek, és a betegségük valójában edzéssel és a napirendjük módosításával kezelhető lenne, ők azonban ragaszodnak a modern, csúcstechnológiás terápiás eszközök és módszerek használatához. Talán ezt mondod: „Bár mára már fejlett az orvostudomány és ennek a terápiának nyilvánvaló eredményei vannak, utóhatásokkal jár, amelynek visszafordíthatatlanok lesznek a következményei. Természetes módszerhez kellene folyamodnod – például edzéshez, a napirended módosításához, valamint az étkezési szokásaid és étrendi mintáid kiigazításához – hogy a tested fokozatosan egy normális, természetes ritmust vegyen fel, amit követően bizonyos tünetek fokozatosan enyhülni fognak.” Egyesek el tudják fogadni ezt a fajta nézetet, mások azonban nem. Ők ezt gondolják: „Ez elavult megközelítés. Az emberiség évezredekkel ezelőtt kezelte a betegségeket ezzel a módszerrel és ezzel a filozófiával. Az az elgondolás, miszerint a gyógyulás harminc százalékban a kezelésen és hetven százalékban a lábadozáson múlik, többé egyszerűen nem állja meg a helyét! Az orvostudomány mára fejletté vált, a csúcstechnológiás kezelések pedig gyors eredményeket hoznak. A gyógyszerek egy szempillantás alatt meggyógyítanak!” Szerintük, amíg az orvostudomány fejlett és képes meggyógyítani az emberiség különféle betegségeit, valamint lehetővé teszi az emberek számára, hogy hosszú életet éljenek, addig pozitív dologgá válik, az embereknek pedig hinniük kell az orvostudományban és hinniük kell a tudományban, és engedniük kell, hogy a tudomány gyakoroljon szuverenitást a sorsuk felett. Úgy vélik, hogy függetlenül attól, hogy hány betegséget kapnak el az emberek, nincs mitől félni – a csúcstechnológiás eszközökkel bármilyen bonyolult, nehezen kezelhető betegség gyógyítható, és hogy még ha vannak is utóhatások, nincs miért aggódni. Pontosak ezek a nézetek? Ezek téveszmék. Mondjátok meg Nekem, ha ilyen emberrel beszéltek arról, hogy melyek a pozitív dolgok, meg tudjátok vajon értetni vele? El tudja fogadni? (Nem, nem tudjuk megértetni vele.) Az egyik ok, amiért nem tudjátok megértetni vele az, hogy ő maga képtelen elfogadni pozitív nézőpontokat. A másik pedig az, hogy világszerte az egész emberiséget magukkal sodorják a gonosz irányzatok, egyetlen kivétel nélkül. Bár az emberek hisznek Istenben, a szívük mélyén nem fogadják el az igazságot, nem fogadják el a pozitív dolgokat és nem Isten szavai szerint szemlélik az embereket és a dolgokat, hanem továbbra is a Sátán nézeteit és a Sátán gonosz irányzatait használják alapul minden dolog szemlélésére vagy kezelésére. Ezért bár ez a fajta ember sok éve hisz Istenben, meghallgatott néhány prédikációt és végzi a kötelességét, és azt állítja, hogy hajlandó elfogadni az igazságot, a dolgokról alkotott nézetei, amelyeket a való életben fenntart, változatlanok maradnak, és abban sem változott, hogy mit választ a negatív és a pozitív dolgok közül. Az általa elfogadott negatív dolgok már gyökeret vertek a szívében, és még ha tudja is, hogy ezek a dolgok nem az igazságot jelentik, akkor is ragaszkodni fog hozzájuk. Ez nagyon jól mutatja, hogy azok, amiket valóban szeret a szívében, negatív dolgok, nem pedig az igazság. Annak ellenére, hogy olvasta Isten szavait és hallgatta az igazságról szóló prédikációkat, valamint a doktrína szempontjából érti, hogy ezek a szavak helytállóak és maguk az igazság, még mindig nem hajlandó feladni azokat a negatív dolgokat, amelyeket régóta elfogadott a szíve mélyén, és soha nem használja Isten szavait a negatív dolgok felismerésének alapjául. Amikor konkrét dolgokkal találkozik, a szívében továbbra is az eredeti, helytelen nézeteihez ragaszkodik, és még mindig pozitív dolgoknak tekinti a negatív dolgokat, valamint helytálló nézeteknek tekinti a nem helytálló nézeteket. Ami a pozitív dolgokat illeti, bár kifejezetten nem mondja azt, hogy ezek negatív dolgok, a szívében nem hajlandó lemondani a negatív dolgokról és elfogadni a pozitív dolgokat, mivel így érzi: „Úgy tűnik, a pozitív dolgoknak túl kicsi a befolyásuk és túl kevés ember tudja elfogadni őket. A társadalomban ezek nem működőképesek – ez objektív tény.” Ez annak bizonyítéka, hogy a szívében nem képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, és hogy probléma van az emberi mivoltával. Az efféle embert nem érdeklik a pozitív dolgok és gyakran akar változtatni a természeten, meg akarja változtatni a természet világának túlélési törvényeit, meg akarja változtatni az emberi fiziológia törvényeit, valamint az emberi túlélés törvényeit, és mindig meg akarja hódítani a természetet és meg akarja hódítani a különféle élőlényeket. Például folyton efféle dolgokon töpreng: „Hogy tudnánk a macskák génjeit beletenni a kutyákba, hogy a kutyák is tudjanak egereket fogni a macskákhoz hasonlóan? És nem lenne-e csodálatos, ha a macskák egeret is tudnának fogni és a kutyákhoz hasonlóan őrizni is tudnák a házat?” „Ha a tyúkok tojni és kukorékolni is tudnának, akkor csak tyúkokat kellene tenyésztenünk – ez milyen nagyszerű lenne!” Látod, mindig helytelen dolgokon töpreng. Ha olyan emberről lenne szó, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől, így gondolkodna: „Oly csodálatosak az Isten teremtette állatok! A kakasok tudnak kukorékolni és társaságot nyújtanak a tyúkoknak, a tyúkok pedig tudnak tojni és csibét kelteni, az emberek pedig mind a kakasok, mind a tyúkok húsát megehetik. A kutyák meg tudják védeni az otthont és társaságot nyújtanak a gazdáiknak, a macskák pedig tudnak egeret fogni, és időnként ők is alig észrevehető családtaggá válhatnak. Ez mind nagyszerű, mindegyiknek megvan a maga szerepe – minden, amit Isten teremtett, jó!” Azok azonban, akik nem tudják felfogni a pozitív dolgokat, a Sátán nézetei segítségével fogják tagadni és kárhoztatni ezeket, sőt a Sátán nézetei alapján még arra is kísérletet tesznek majd, hogy megváltoztassák a különféle teremtmények túlélési törvényeit, hogy megváltoztassák a természet világának különféle törvényeit, sőt, hogy megváltoztassák az emberi túlélés törvényeit – mindezt azért, hogy a tudomány gyakorolhassa a hatalmat. Az efféle embereknek biztosan nincs normális emberi mivoltuk. Az emberi mivoltukból hiányzik az a jellemző, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Ezenfelül nem tudják, miként irányítsák az életüket a természeti törvények szerint, és mindig emberi akarat szerint akarnak tenni dolgokat, technológiai eszközöket vagy mesterséges módszereket felhasználva a fizikai élet normális törvényeinek megváltoztatásáért. Egy normális embernek például napi hét-nyolc óra pihenésre van szüksége, hogy tele legyen energiával és képes legyen fenntartani a napi életét és munkáját, de ez az ember így töpreng: „Nem lenne-e nagyszerű, ha az emberek minden egyes nap normálisan tudnának élni és dolgozni, anélkül, hogy aludniuk vagy enniük kellene? Azon tűnődöm, hogy a csúcstechnológiás eszközökkel el lehetne-e vajon érni ezt?” Nevetséges és furcsa ötletek merülnek fel csak úgy a fejében. Nem azon töpreng, hogy miként alkalmazkodjon ezekhez a törvényekhez és kövesse őket a normális emberi mivolt szemszögéből, és ezáltal helytállóan kezelje a hús-vér test különféle szükségleteit és problémáit, hanem ehelyett folyton meg akarja változtatni ezeket a törvényeket, hogy más legyen, mint a hétköznapi emberek, képes legyen meghaladni a testi ösztöneit és elérje azt, hogy a hús-vér teste ne irányítsa és ne korlátozza őt. Hát nem félelmetes ez? Folyton ki akar emelkedni a tömegből. Mások napi nyolc órát alszanak, ő azonban csak tíz percet, vagy legfeljebb egy-két órát akar aludni, és így is legyen elég energiája a napra. Ez olyasmi, amit normális emberek nem tudnak elérni. Az emberi test természeti törvényei Isten elrendelése alatt már rögzültek. Az, hogy mekkora egy ember étvágya, milyenek a belső szervei működési törvényei, mennyi energiája van egy embernek, mennyi munkát tud elvégezni egy nap alatt, hány dologra képes gondolni az agya egy nap során és mennyi ideig tud gondolkodni ezeken – ezek mind rögzítettek. Az emberi mivolt szemszögéből ezek a törvények valójában normálisak és pozitív dolgok. Az emberiség csak bizonyos törvények követésével képes évről évre tovább élni, képes sokasodni és képes nemzedékről nemzedékre élni, és így tud az emberiség túlélése folytatódni. Így van ez minden élőlény esetében. Az életük folytonossága csak bizonyos természeti törvények és az élet bizonyos törvényeinek követésével, valamint a pihenés és a cselekvés időszakainak megléte mellett tartható fenn. Ha az ember megszegi a természeti törvényeket, az élete folytonossága problémákba fog ütközni, és lehet, hogy nem fog nagyon sokáig élni. Ha gond adódik az ember testi állapotával, az hatással lesz mind a normális életére, a napi étkezéseire, valamint a normális gondolkodására, a normális ítélőképességére, valamint arra a munkamennyiségre, amit egy nap alatt el tud végezni és így tovább. Az emberiség természeti törvényei ezért az emberiség normális túlélését védelmezik. Ezek pozitív dolgok, és az embereknek nem szabadna megvetni őket, sem idegenkedniük tőlük, hanem inkább tisztelniük és követniük kellene őket. Azok a nem emberek, akik a Sátántól valók, folyton így érzik: „Azáltal, hogy az emberiség ezen természeti törvényeit követik, az emberek teljesen alkalmatlannak és haszontalannak tűnnek fel! Ezek a természeti törvények folyton korlátoznak minket – amikor fáradt vagy, aludnod kell menni; amikor éhes vagy, enned kell. Ha nem teszed ezeket a dolgokat, az agyad nem tud lépést tartani a száddal, remegni kezd a kezed, a szíved kalapálni kezd, a lábaid elgyengülnek és nem tudsz szilárdan állni. Ez annyira kellemetlen! Képzeld el, ha csak bevehetnél egy kis gyógyszert és normálisan élhetnél, vagy ha akkor is teli lennél energiával, amikor több napon át nem pihensz, ami még egy robotnál is hihetetlenebbé tenne. Vagy képzeld el, hogy amikor éhes vagy, egyszerűen megnyomhatnál egy bizonyos akupunktúrás pontot és azonnal elmúlna az éhséged. Vagy képzeld el, hogy több napon át nem eszel és akkor is jól vagy, a tested nem sorvad, az energiád nem csökken és a szervezeted továbbra is normális és egészséges. Ez csodás lenne!” Az emberek folyton meg akarják változtatni ezeket a természeti törvényeket. Hát nem pozitív dolgok tagadása és ellenzése ez? (De igen.) Ezeknek a pozitív dolgoknak a létezése biztosítja az emberiség normális létét és tartja fenn az emberiség normális életét, ezért az embereknek nemcsak követniük kell őket, hanem észszerűen is kell kezelniük. Nem szabad ellenkezniük velük, elnyomniuk őket vagy szembeszállniuk velük, és még kevésbé szabad ellenállniuk nekik. Másrészt azok a dolgok, amelyek meghaladják az emberiség természeti törvényeit, az emberek képzelődései, egyes abnormális elgondolásaik és rendkívüli viselkedésmódjaik mind negatív dolgok. Mivel ezek mind negatív dolgok, az embereknek fel kell ismerniük és el kell utasítaniuk, nem pedig elfogadniuk őket. Ha meg tudod különböztetni a pozitív és a negatív dolgokat, és képes vagy helytállóan bánni velük és észszerűen kezelni őket az életed során, akkor normális az emberi mivoltod. Ha gyakran nem érzed magadon ezeknek a pozitív dolgoknak a pozitív hatását és gyakran ellenkezni akarsz velük és velük ellentétes dolgokat akarsz csinálni, valamint gyakran megpróbálod megváltoztatni ezeket a pozitív dolgokat bizonyos negatív mondások és nézőpontok alapján, megszegve a dolgok objektív törvényeit, akkor az azt bizonyítja, hogy az emberi mivoltod tekintetében nem vagy képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Most már értitek, miután így beszélgettünk? (Igen.)

Ha egy embernek van emberi mivolta, nem kellene megértenie, hogy melyek a pozitív dolgok és elfogadnia őket? (De igen.) És nem kellene-e vajon arra is képesnek lennie, hogy felismerje a negatív dolgokat, miközben arra is képes, hogy szívből utálja és elutasítsa őket? (De igen.) Nos, mely egyéb dolgokat képtelenek az emberek pozitívként vagy negatívként azonosítani? Pozitív vagy negatív dolog Istenben hinni és Istent követni? (Pozitív dolog.) Pozitív vagy negatív dolog Isten szuverenitása az ember sorsa felett? (Pozitív dolog.) Isten szuverenitása az ember sorsa felett pozitív dolog. Nos, melyek azok a fő nézőpontok, amelyek alátámasztják a romlott emberiség ellenállását Isten szuverenitásával és vezényléseivel szemben? (Az emberek úgy hiszik, hogy az ember sorsa a saját kezében van, és hogy a tudás megváltoztathatja az ember sorsát.) Ezek azok a nézőpontok, amelyek alátámasztják a romlott emberiség istentagadását és ellenállását Istennel szemben; ezek igazán negatív dolgok. Nos, miként kellene az embereknek felfogniuk azt a kérdést, hogy Isten szuverenitást gyakorol az ember sorsa felett? Egyesek, bár doktrinális kérdésként elismerik annak az állításnak a helyességét és pozitív voltát, hogy „Isten szuverén az ember sorsa felett”, a szívük mélyén azonban továbbra is abban hisznek, hogy az ember saját erőfeszítései változtathatnak a sorsán, hogy a sorsa a saját kezében lehet és hogy övé a végső szó. Úgy érzik, hogy ha nem tanulnak keményen és nem fekszenek neki szorgalmasan, nem tudnak majd bejutni egy jó egyetemre és nem lesz jó munkájuk, nem lesznek jó kilátásaik vagy jó létfeltételeik. Olyan emberek ezek, akik meg tudják különböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Éltek húsz-harminc évet, és még mindig nem tudják, mit jelent az az állítás, hogy „Isten szuverén az ember sorsa felett”. Sok éve hisznek Istenben, de még mindig úgy gondolják, hogy a saját kezükben van a sorsuk, hogy a tudás megváltoztathatja a sorsukat, és hogy ha jó rendeltetési helyet akarnak, szép dolgokat akarnak élvezni és jó életet akarnak élni, a saját igyekezetükre kell támaszkodniuk – épp, ahogyan a nem hívők mondják: „mindent kockára kell tenni a győzelemért”. Olyan ember ez, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Emberi lény egy olyan személy, akik nem tudja megkülönböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Jó életet élvez, jókat eszik és jól öltözik, a többiek nagyra tartják a társadalomban, és úgy érzi, hogy a mostani élete mind a saját kemény munkájának köszönhető. Ezért úgy hiszi, hogy az állítás, miszerint „mindent kockára kell tenni a győzelemért és az ember sorsa saját magától, nem pedig másoktól függ”, igaz és helytálló nézőpont. A normális emberi mivolt megnyilvánulása ez? (Nem.) Mielőtt az emberek elsajátítják a tudást, nem értik ezeket a dolgokat, ha azonban egyszer felfognak némi ismeretet, teljességgel tagadják azt az állítást, miszerint „Isten szuverén az emberiség sorsa felett”, és helyette azt gondolják, hogy „az ember sorsa a saját kezében van; az ember a saját kezével teremtheti meg a boldogságot”. Olyan ember ez, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Akkor miféle teremtmény egy ilyen személy? Nincs-e híján az emberi mivoltnak? (De igen.) Az ilyen személy lelkiismeret és józan ész nélkül való, egy lelkiismeret és józan ész nélküli valaki pedig nem tudja megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Még miután valóban megtapasztalta az alapigazságokat, azután sem tudja igazán felfogni, hogy melyek a pozitív dolgok, és azt sem tudja igazán értékelni, hogy mi a pozitív dolgok lényege. Ez azt mutatja, hogy képtelen megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Az efféle személynek nincs emberi mivolta; egyáltalán nem emberi lény. Vannak olyan emberek is, akik fel tudják böfögni a doktrínát, így szólva: „Minden dolog törvényei Istentől származnak, ezek pozitív dolgok, az emberiség javát szolgálják és olyasmik, amit az emberiségnek követnie kell, és olyasmik is, amire az emberiségnek vágyakoznia és törekednie kell”, de miután kapcsolatba kerülnek valamilyen csúcstechnológiás információval és csúcstechnológiás dolgokkal, megváltoznak az ezekről a kérdésekről alkotott nézeteik. Miféle nézetekké válnak? Ezt mondják: „Mi, akik hiszünk Istenben, mindig az élet törvényeiről, minden dolgok törvényeiről és minden dolog túlélésének törvényeiről beszélünk, és azt hisszük, hogy ezek pozitív dolgok. Ez annyira maradi dolog! A tudás hiányát jelzi, mintha csőlátásunk lenne! A technológia ma már olyan fejlett; sok minden van, amit nem kell magad megcsinálnod, mivel a technológiai termékek meg tudják csinálni helyetted – ezt hívják fejlettnek! Nézd, vannak olyan autók, amelyek önállóan képesek közlekedni. Miután beülsz az autóba, beállítod az úti célt, majd csak egy szavadba kerül, és az autó elindul. Ez igazán csúcstechnológiás, olyan csodálatos! Az emberiség fejlett technológiát dolgozott ki, és mindennek mesterei lettünk, anélkül, hogy bármit is tettünk volna. Tehát csak a tudomány az abszolút igazság! A műveltség és tudás híján lévő és a tudományt nem értő emberek elmaradottak és bárdolatlanok!” Megváltozott a véleményük, nem igaz? A szívükben nem ismerték fel a pozitív és a negatív dolgok közötti különbséget. Olyanok is vannak, akik miután ellátogattak egy repüléstörténeti múzeumba, felkiáltanak: „Ó, hogy felnyílt a szemem, milyen fejlett a tudomány! Mi, hétköznapi emberek teljesen elveszettnek érezzük magunkat ott – semmit sem értünk belőle. El sem tudod képzelni, milyen mértékben fejlődött mára a tudomány! Egyelőre nem is kerültünk kapcsolatba ezzel a modern, fejlett technológiai cuccal! És mi még mindig Istenben hiszünk és természeti szabályokról és törvényekről beszélünk – annyira maradiak vagyunk!” Miután látták a modern társadalomnak ezeket az elbűvölő dolgait, az ilyen emberek szívük mélyéből teljesen tagadják a pozitív és negatív dolgokról szóló, általuk korábban értett elméleteket. Nem határozzák meg egyértelműbben, hogy melyek a pozitív dolgok, hanem inkább azt hiszik, hogy a pozitív dolgok maradiak és lemaradnak a modern technológiától és az emberi fejlődés modern ütemétől. És nem is csak erről van szó, hanem különösképp helyeslik ezeket a negatív dolgokat és sóvárognak utánuk, remélve, hogy a modern, fejlett technológiát fejlesztők egyikévé válhatnak. Olyasvalaki az ilyen ember, aki képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől? (Nem.) Tekintve, hogy a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képessége az emberi mivolt jellemzője, ebből az következik, hogy az emberi mivoltban benne rejlő, veleszületett dolog, nem pedig olyasmi, ami később alakul ki. Vagyis a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képessége, az emberi mivolt e jellemzője nem fog változni az idő múlásával vagy a földrajzi környezet, illetve az emberek, események és dolgok változásaival. Senki sem tudja megváltoztatni és semmi sem tudja megváltoztatni vagy eltávolítani. A helyeset a helytelentől megkülönböztetni tudó emberek szíve mélyén mindig a pozitív dolgok azok, amelyek után vágyakoznak, míg a negatív dolgok mindig azok, amelyektől idegenkednek és amelyeket utálnak, és nem azok, amire az emberi mivoltuknak szüksége van. Mire van szükségük? Olyan dolgokra van szükségük, amelyek hasznosak a fizikai élet törvényei és a fizikai túlélésük szempontjából, olyasmikre, amik természetesek, amitől az emberek békésnek és nyugodtnak érzik magukat, és amelyek megfelelnek a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész szükségleteinek, nem pedig grandiózus, magasztos és lenyűgöző dolgokra. Látod, amikor arról van szó, hogy egy ember hogyan viseli magát, egyesek azt szeretik, ha egy kicsit egyszerűbb és visszafogottabb az életük; nem szeretnek figyelemre méltó életet élni, hanem csak a nyugalmat, a békét és az örömöt szeretik, azt, hogy nagyon csendesen éljék az életüket. Mások ugyanakkor nem kedvelik ezt; ők szeretnek figyelemre méltó életet élni, szeretik a grandiózus, magasztos és lenyűgöző dolgokat, szeretnek szerepelni, szeretnek kitűnni a tömegből ás híresek lenni, és nem szeretik az egyszerűséget és a természetességet. Ez mutatja a különbséget az emberek emberi mivolta között.

Azok az emberek, akik nem tudják megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, egyetérthetnek néhány helytálló és pozitív állítással, vagy külsőleg követhetnek másokat abban, hogy kedvelnek bizonyos pozitív dolgokat és vágyakoznak utánuk. Amint azonban az idő telik, a környezet megváltozik, valamint az emberek, események és dolgok is megváltoznak, ezek a pozitív dolgok azonnal negatív dolgokká válnak a szívük mélyén, miközben aztán az általuk igazán szeretett negatív dolgok pozitív dolgokká, a törekvésük tárgyává válnak. Nevezetesen, mielőtt bármilyen általuk kedvelt negatív dolgot láttak volna, a pozitív dolgok csupán doktrínát jelentenek számukra, és tudnak úszni az árral és követni a csordát, amint azonban idősödnek és telik az idő, természetesen felszínre kerülnek a szívükben igazán szeretett dolgok és a valódi nézőpontjaik. Egyesek például gyakran mondják: „Istenben hinni jó; azok, akik hisznek Istenben, a helyes úton járnak és nem tesznek gonoszságot; ők mind jó emberek.” Miután azonban pár éve már hisznek Istenben, és látják, hogy Isten házában minden prédikáció és beszélgetés azt mondja az embereknek, hogy legyenek becsületesek, törekedjenek az igazságra és vessék alá magukat Istennek, valamint tegyék a teremtett lény kötelességét, idegenkedni kezdenek tőle és úgy érzik, hogy értelmetlen Istenben hinni, el akarják hagyni a gyülekezetet és vissza akarnak térni a világba; a szívük nincs ott a gyülekezetben. Ilyenek azok az emberek, akik nem szeretik az igazságot. Az efféle ember valójában nem szereti a pozitív dolgokat, a szívében pedig sok elferdített érvelés és eretnekség lakozik. Számára ezek az elferdített érvelések és eretnekségek pozitív dolgok, miközben a szíve mélyén idegenkedik az igazán pozitív dolgoktól, utálja és megveti, és soha nem fogadja el őket. Az efféle személy emberi mivoltában pontosan azért nincs meg a helyes és a helytelen megkülönböztetésének képessége, mert soha nem fogadja el a pozitív dolgokat és a negatív dolgokat kedveli. Épp olyan ez, mint egyesek, akik amikor először hinni kezdenek Istenben, csak az áldások miatt teszik. Miután sok éven át hallgattak prédikációkat, végre megértik: „Az Istenben való hit azt jelenti, hogy az emberekkel szemben elvárás az, hogy becsületesek legyenek, legyenek odaadóak és hajlandóak legyenek árat fizetni a kötelességük végzése során, legyenek őszinték Istenhez, ne cselekedjenek vakmerően és akaratosan, és védelmezzék Isten házának érdekeit. Különösen amikor Isten házának érdekei ütköznek a sajátjaikkal, Isten házának érdekeit kell védelmezniük, a személyes érdekeikről pedig le kell mondaniuk.” Miután az igazság összes különböző aspektusát megismerték, megbánják, hogy hisznek Istenben, és ezt mondják: „Azt hittem, hogy az Istenben való hit azt jelenti, hogy van egy nagy csoport, egy hatékony erő, amelyre támaszkodhatunk, és hogy amíg az emberek sok mindenről lemondanak, szenvednek és árat fizetnek, beléphetnek a királyságba és jó rendeltetési helyük lesz, beroboghatnak a következő korba, annak urai lehetnek és királyokként uralkodhatnak. Ám úgy néz ki, nem erről van szó. Az Istenben való hit csak arról szól, hogy az embereket megtanítják, miként viseljék magukat, hogyan vessék alá magukat Istennek és kerüljék a rosszat. Különösen ha az emberek hisznek Istenben, mindig arra kérik őket, hogy legyenek becsületesek és beszéljenek őszintén, és folyton arra kérik őket, hogy gyakorolják az igazságot; nem lehet övék az utolsó szó. Akkor mi értelme hinni Istenben?” Ezután panaszok fogalmazódnak meg a szívükben és el akarják hagyni a hitüket. Aztán azonban erre gondolnak: „Több éve hiszek Istenben; ha most abbahagyom, nem hiába hittem-e vajon?” Ezen a ponton vonakodnak feladni. Ha azonban tovább hisznek, az igazság nem érdekli őket. Isten háza folyton az igazságra való törekvésről és a valóságba való belépésről, az Istennek való alávetésről, az igazság kereséséről és az alapelvek szerinti cselekvésről beszél. Unják ezeket hallgatni és többé nem akarnak hallani róluk. Különösen olyankor csüggednek és éreznek belső fájdalmat, amikor Isten háza az igazság gyakorlásáról beszél; amikor pozitív dolgokról esik szó, idegenkednek és a szívükben megvetik őket, és nem hajlandóak odafigyelni. Egyesek, amint ráébrednek, hogy akkor sem fogják elnyerni az igazságot vagy egy jó rendeltetési helyet, ha a végsőkig hisznek, egyszerűen nem hisznek tovább. Egyesek elmennek munkát keresni vagy vállalkoznak, vannak, akik hazamennek, hogy megházasodjanak. Felhagynak az Istenben való hittel, mert nem szeretik az igazságot. Isten háza folyton az igazságról beszél és az igazságról beszélget, amitől ők különösképp idegenkednek. Ez azt mutatja, hogy az efféle embernek nincs lelkiismerete és józan esze és nem tudja megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. A helyes és a helytelen megkülönböztetésének képtelensége azt jelenti, hogy az emberi mivoltában nincs meg az a norma és képesség, hogy felismerje a pozitív és a negatív dolgokat; olyasmi ez, amivel ő nem rendelkezik. Tehát normális emberi mivolta van az efféle személynek? (Nincs.) Ő nem ember. Ha valakinek valóban van emberi mivolta, azt egy dolog bizonyíthatja: a szívében pozitív dolgokat szeret és azok után vágyakozik. Még ha nem is érti az igazságot, egy igazságos, sötétségtől mentes társadalomra, pozitív dolgokra és arra vágyakozik, hogy az igazság gyakoroljon hatalmat. Ez a gonosz társadalom azonban nem adja meg neki ezt a teret, és az embereket kizárják és elnyomják, ha pozitív dolgokat fednek fel. Ilyen körülmények között az emberi mivolttal bíró emberek nem tudják elnyerni azokat a pozitív dolgokat, amelyeket szeretnek és amelyekre vágyakoznak, a szívükben ezért bosszankodnak. Miután azonban hisznek Istenben, Isten szavainak olvasásával és prédikációk hallgatásával sok igazságot megértenek, és ezek az igazságok összhangban állnak és egyeznek az emberi mivoltuk által szeretett pozitív dolgokkal, pontosan kielégítve a pozitív dolgok iránti szükségleteiket. A szívük ezért még inkább sóvárog a pozitív dolgok után. Bár most még nem tudják teljesen gyakorlatba ültetni az igazságot – a környezeti korlátok, a kicsi érettségük vagy bizonyos romlott beállítottságok korlátai és megkötései miatt – akkor is megvan bennük az az iránti elhatározás és vágy, hogy egy napon képesek legyenek teljesen az igazság és Isten szavai szerint gyakorolni, ezzel elérve az Isten szavainak való alávetettséget és kielégítve a pozitív dolgok iránti szeretetükből fakadó szükségleteiket. Az ilyen emberek azok, akiknek az emberi mivoltában megvan az a minőség, amely képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől; ők emberi mivolttal bíró emberek. Ha csupán állítod, hogy szereted a pozitív dolgokat és szóban elismered, hogy minden, amit Isten tesz, az jó, az csak doktrínák szólása és szlogenek kiabálása. Kellemes szavakat és helytálló elméleteket mondani vagy hangzatos szavakat szajkózni – ezt bárki meg tudja csinálni. Ez nem mutatja meg, hogy igazán szereted a pozitív dolgokat. Ha azonban, amikor hallod az igazságot, tudod szeretni és tudsz vágyakozni rá, és minél többet hallod az igazságot, annál jobban sóvárogsz utána és annál nagyobb a késztetés benned, hogy keresd, és annál szilárdabbá válik a hited Isten követésében és az üdvösség elérésében; és ha az Istenben való hit folyamata során nyereségeket érsz el a különféle törekvéseidben, fokozatosan leveted a romlott beállítottságaidat és egyre kevesebb olyan cselekedeted lesz, ami ellenáll Istennek és lázad Isten ellen – akkor olyan ember vagy, aki szereti a pozitív dolgokat, olyan ember vagy, akinek birtokában van az igazságvalóság. Az ilyen emberek gyümölcsöt hoznak és nyereségeket érnek el az Istenbe vetett hitükben. Érzed, hogy megváltoztál és hogy az Istenhez és az igazsághoz való hozzáállásod más, mint annak előtte. Korábban lázadtál Isten ellen és nem vetetted alá magad Istennek, és még nagyon kis dolgokban sem tudtad gyakorolni az igazságot. Ám a törekvés, a kötelességed végzésének évei során, valamint a minden aspektusban tett erőfeszítéseid révén megértettél valamennyit az igazságból, és amikor dolgokkal találkozol, tudod keresni az igazságot és tudsz lázadni a tested vágyai ellen. Egyes, alapelveket magukban foglaló jelentős ügyekben is tudod tartani magad az alapelvekhez és nem a saját akaratod szerint cselekedsz, és képes vagy védelmezni Isten házának érdekeit és védelmezni a gyülekezet munkáját. Ez azt jelenti, hogy van egy bizonyos érettséged, hogy van valamennyi gyakorlatod és belépésed az önmagad elleni lázadásban, valamint az igazság elfogadásában és az annak való alávetésben, és hogy különböző mértékben a különféle romlott beállítottságaid is megváltoztak. Ez a helyes és a helytelen megkülönböztetésének megnyilvánulása azokban az emberekben, akiknek valóban van emberi mivoltuk.

Lehet, hogy azok az emberek is el akarják fogadni az igazságot és hajlandóak törekedni az üdvösségre, akik nem tudják megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, ám amikor dolgokkal találkoznak, nem tudják gyakorlatba ültetni az igazságot. Továbbra is a romlott beállítottságaik szerint élnek, gyakran lázadnak Isten ellen és ellenállnak Istennek, anélkül, hogy bármennyire is tudatában lennének. Tíz évvel ezelőtt és tíz évvel később is így lázadtak Isten ellen, és még mindig így tesznek. Se nem fogadják el, se nem gyakorolják az igazságot. Ennek két oka van: az egyik az, hogy egyáltalán nem értik, mi az igazság és csak a saját érvelésükhöz, a saját mondásaikhoz és a saját nézeteikhez ragaszkodnak. A másik pedig az, hogy egyáltalán nem olyan emberek, akik elfogadják az igazságot. Bárhogyan is lázadtak Isten ellen tíz évvel ezelőtt, tíz évvel később is ugyanúgy csinálják, változás nélkül. Függetlenül attól, hogy hány éve hisznek Istenben, nincs tanúságuk arról, hogy elfogadták az igazságot és alávetették magukat Istennek, arról pedig még kevésbé, hogy fellázadtak a test és a romlott beállítottságaik ellen. Ez azt mutatja, hogy nem olyan emberek, akik elfogadják az igazságot. Az efféle emberek nem azok, akik megkülönböztetik a helyeset a helytelentől. Az is elmondható, hogy nem emberi mivolttal bíró emberek – egyszerűen fogalmazva, nem emberi lények. E szavak hallatán egyesek nincsenek meggyőződve a szívükben. Így szólnak: „Több, mint tíz éve hiszek Istenben és mindig is végeztem a kötelességemet. Csak arról van szó, hogy alkalmanként hibázom és átesem némi metszésen. Hát nem nagyon normális ez? Mindenkinek vannak romlott beállítottságai; ki nem hibázik? Mindenesetre, én igaz hívő vagyok. Hogy mondhatod azt, hogy nincs emberi mivoltom?” Igaz, hogy igaz hívő vagy, de az, hogy igaz hívő vagy, vajon azt jelenti, hogy el tudod fogadni az igazságot? Az, hogy igaz hívő vagy, vajon azt jelenti, hogy fel tudsz lázadni a test ellen és hogy nem leszel akaratos? Az, hogy igaz hívő vagy, vajon azt jelenti, hogy alá tudod vetni magad Istennek? Nem jelenti azt. Igaz hívőnek lenni nem minden és nem jelenti azt, hogy elérheted az üdvösséget. Az üdvösség elérése döntően attól függ, hogy az emberi mivoltod el tudja-e fogadni az igazságot és hogy meg tudod-e különböztetni a helyeset a helytelentől. Az, hogy valaki igaz hívő legyen, nem a legfontosabb feltétele annak, hogy az emberek végül elérjék az üdvösséget, és nem is alapfeltétel. Azt mondod, igaz hívő vagy, de mennyi igazságot értettél meg és nyertél el? Amikor Isten házának érdekeiről van szó, hány alkalommal védelmezted őket? Ha azt hiszed, hogy igaz hívő vagy, hogy van lelkiismereted és emberi mivoltod és hogy igaz ember vagy, akkor ugyanabban a kérdésben, ha tíz évvel ezelőtt lázadni tudtál Isten ellen, vajon most is lázadni tudsz még Ellene? Megváltoztál? Fellázadtál a test ellen? Ha még nem lázadtál fel a test ellen, a következő tíz évben meg tudod tenni? Ha még mindig nem tudsz fellázadni a test ellen és még mindig tudsz lázadni Isten ellen, akkor az azt mutatja, hogy gond van az emberi mivoltoddal. Nem tudod gyakorolni az igazságot, ezért még ha azt is mondod, hogy igaz hívő vagy, hasztalan. Azt mondod, hogy hajlandó vagy szenvedni és árat fizetni, és hajlandó vagy odaadóan végezni a kötelességed, ám ez az odaadás értéktelen. Ez csupán előfeltétele annak, hogy képes legyél gyakorolni az igazságot és alávetni magad Istennek, de az, hogy végül is a gyakorlatba tudod-e ültetni, attól függ, hogy van-e emberi mivoltod. Ha a szíved örökké képtelen megfékezni és irányítani a romlott beállítottságaidat, és úgy döntesz, hogy a saját érdekeidet védelmezed, a pozitív dolgok helyett negatív dolgokat választasz, akkor az azt mutatja, hogy az emberi mivoltod nem szereti az igazságot és nincs meg benne az a képesség, hogy irányítsa a romlott beállítottságaidat. Ha akkor nem voltál képes irányítani a romlott beállítottságaid megnyilatkozásait, amikor még nem értetted az igazságot, az megbocsátható. Ez most azonban más. Sok éven át hallgattál prédikációkat az igazságról, mégis, továbbra sem tudod fékezni a romlott beállítottságaidat, hogy az igazságalapelvek szerint tudj gyakorolni és helyes döntéseket hozz, amikor dolgokkal találkozol. Világosan látod, hogy gonosz emberek zavarják a gyülekezet munkáját, mégsem tudsz kiállni, hogy megvédd Isten házának érdekeit. Amikor azonban valaki a saját érdekeidet sérti, minden hatalmadban álló dolgot meg tudsz tenni, hogy megvédd azokat. Ez kellően bizonyítja, hogy az emberi mivoltodban nincs lelkiismeret és józan ész, hogy szabályozzon és fékezzen téged, hogy a helyes utat és gyakorlási alapelveket válaszd. Ha ilyen oktalan dolgokat teszel, és közben mégis azt állítod, hogy ember vagy, az azt mutatja, hogy már nem működik a lelkiismereted és a józan eszed. Akkor nem vagy normális ember, ugyanis az emberi mivoltodban nincs lelkiismeret és józan ész, sem semmi, ami helyes döntések meghozatalára képessé tenne. Érted? Egyesek ezt mondják: „Most kicsi az érettségem. A családi környezetem és a neveltetésem miatt akaratos, csak magával foglalkozó és gőgös vagyok. A való életben azonban tudom, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, és tudom, mit kellene tennem és mit nem kellene tennem. Csak azért nem ültettem gyakorlatba az igazságot és csak azért követtem el néhány vétséget, mert kicsi az érettségem és nem volt senki, aki érti az igazságot, hogy megvilágosítson, felügyeljen és ösztökéljen engem, és belül egy kicsit sajnálkozom.” A való életben az ilyen emberek képesek a lelkiismeretük segítségével szabályozni a viselkedésüket és fékezni magukat, hogy a helyes úton járjanak. Ők olyan emberek, akiket meg lehet menteni. Ez annak köszönhető, hogy el tudják fogadni az igazságot, a gyakorlatba tudnak ültetni valamennyi igazságot és átmentek némi változáson. Csak arról van szó, hogy a fejlődésük üteme egy kicsit lassabb az átlagosnál és a növekedésük valamelyest kevésbé átfogó, de változnak. Ez egyszerűen olyan, mint ahogy egyes magvak a jó talajban gyorsan növekednek, míg mások lassabban és nehezebben növekednek a homokban vagy a sziklás hasadékokban; amíg azonban van bennük élet, növekedni fognak. Ugyanígy van ez az emberekkel. Amíg az emberi mivoltukban megvan az a lelkiismeret és józan ész, amellyel az embereknek rendelkezniük kell, az azt bizonyítja, hogy emberi életük van – miután elfogadják az igazságot, változni fognak. Még ha lassú is a változás – mások nagy fejlődést tesznek tíz év alatt, míg ők csak keveset húsz-harminc év alatt –, a lassúság ellenére pozitív irányba fejlődnek, változnak és az életük folyamatosan növekszik. Függetlenül attól, hogy milyen gyorsan vagy lassan növekedik, az efféle emberben megvan az emberi mivolt minősége. Ugyanakkor van egy másféle ember is, aki sok éve hisz Istenben, ám egyáltalán nem ért el növekedést az életében. Függetlenül attól, hogy ki beszél az igazságról, idegenkedést érez és nem hajlandó hallgatni. Isten bármilyen környezetet is rendez el, nem keresi az igazságot és nem tud tanulságokat levonni belőle, valamint nem tud pozitív útmutatást és segítséget nyerni belőle. A szívében idegenkedik a pozitív dolgoktól. Soha nem változott a beállítottsága és abbéli életmódja, hogy azt csinál, amit csak akar. Az ilyen emberek lelkiismeret és józan ész nélkül valók. Nem emberek – nem emberi lények. Amint így magyarázom, világosabbá és érthetőbbé válik számotokra? (Igen.)

Van egy másik fajta ember: tudja, hogy Istenben hinni jó, ám nem érti, hogy melyek a pozitív és negatív dolgok; továbbá közelében sem jár annak, hogy a lelkiismerete segítségével szabályozza vagy fékezze a beszédét és a cselekedeteit. Az ilyen embereket könnyebb felismerni. Közelében sem járnak annak, hogy szeressék a pozitív dolgokat és közel sem értik a dolgok értelmét. Ez az egész zavaros számukra. Ha megkérdezed tőlük, hogy melyek a pozitív dolgok, doktrínák szempontjából fognak beszélni és azt mondják, hogy mindaz pozitív dolog, amit Isten mond és tesz. Igen szépen hangzik az, amit mondanak, ám amikor dolgokkal szembesülnek, nem tudják azokat összefüggésbe hozni Isten szavaival és nem tudják tisztán látni őket; az elméjük összekeveredik, zavaros fejűvé válnak és semmivel sincsenek tisztában. Ha megkérdezed tőlük, hogy milyen igazságokat nyertek az Istenbe vetett hitükből ennyi éven át, ezt mondják: „Isten szuverenitást gyakorol minden dolog felett, minden jó, amit az emberért tesz, és Isten szereti az embert. A Sátán ellenáll Istennek és a Sátán árt az embernek, üldözi és bántalmazza őt.” Ha megkérdezed őket, hogy mi mást nyertek, ezt mondják: „Jól kell végeznünk a kötelességünket, többet kell szenvednünk és nagyobb árat kell fizetnünk.” Ha aztán megkérdezed tőlük, hogy az embernek milyen alapelveket kell követnie a kötelessége végzése során, ezt mondják: „Meg kell hallgatnunk mindazt, amit a feljebbvalók mondanak és meg kell tennünk mindazt, amire kérnek. Még ha piszkos és fárasztó is a munka, jól kell csinálnunk; nem szabad bomlasztanunk és zavarnunk, sem bajt okoznunk. Olyasmiket kell tennünk, ami mindenki és Isten háza számára is hasznos.” Minden általuk mondott doktrína helytálló, egyetlen helytelen szó sincs bennük. Amikor azonban dolgokkal találkoznak, bizonyos eltorzult és ostoba nézőpontokon kívül semmi mást nem fednek fel, és bárhányszor is helyesbíted őket, nem tudnak változni. Miféle hitvány alakok az ilyen emberek? (Zavarodott emberek.) Emberi lények a zavarodott emberek? (Nem.) Mik a zavarodott emberek? (Fenevadak.) A civilizált szó „állat”, a köznapi kifejezés pedig „fenevad”. Attól függetlenül, hogy hány prédikációt hallgatnak meg, nem értik, mi az igazság, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok. Bármennyi olyasmit tesznek is, ami lázad Isten ellen, a szívükben nincsenek tudatában ennek és továbbra is úgy érzik, hogy természetesen kedvesek és együttérző szívük van. Amikor szenvedni látnak valakit, fáj a szívük, és azt kívánják, bárcsak ők szenvedhetnének helyette. Amikor azt látják, hogy valakinek nincs mit ennie vagy nincs mit viselnie, oda akarják adni neki a saját ruháikat és ételüket. Nem számít, hány, az emberiség romlottságát leleplező szavát hallgatják meg Istennek, akkor is úgy érzik, hogy ők nagyon jók, bárki másnál jobbak. Nem számít, hány helytelen dolgot tesznek, nem tudják, hol hibáztak és soha nem ismerik be, hogy romlott a beállítottságuk. Ha megkérdezed tőlük, hogy romlott emberek-e és hogy romlott-e a beállítottságuk, ezt mondják: „Igen. Mindenkinek van romlottsága, nekem hogy ne volna? Ostoba szavakat beszélsz!” Még ostobának is neveznek. Amikor azonban valamit rosszul csinálnak, nem ismerik be, sőt másokra hárítják a felelősséget. Bármi helytelent tesznek is, nem ismerik be, és lehetnek bármilyen súlyosak az általuk elkövetett gaztettek, mindig vannak kifogásaik és indokaik, amelyekkel igazolják magukat. Van bármennyi józan eszük az ilyen embereknek? Olyan emberek ők, akik meg tudják különböztetni a helyeset a helytelentől? (Nincs józan eszük és nem tudják megkülönböztetni a helyeset a helytelentől.) Úgy tűnik, hogy mindennap sok erőfeszítést tesznek, hajnaltól alkonyatig prédikációkat hallgatva és Isten szavait olvasva, de egyetlen mondatot sem értenek az igazságból, egyetlen dolgot sem tudnak tenni, ami összhangban áll az igazságalapelvekkel, és egyetlen szót sem tudnak mondani, amely megfelel az igazságnak. Az igazságnak megfelelő szavakról ne is beszéljünk – egyetlen szót sem tudnak mondani, ami összhangban áll az emberi mivolthoz tartozó lelkiismerettel és józan ésszel; csak zavarodott és képtelen szavakat beszélnek és csak elferdített érveket szajkóznak. Az ilyen emberek messze elmaradnak attól, hogy legyen lelkiismeretük és józan eszük; csupán zavarodott emberek, teli elferdített érvekkel. Miután sok prédikációt hallottak, tudnak néhány spirituális szót szólni. Amikor hallod, amint spirituális szavakat szólnak, úgy érzed, igen jártasak és kifejezőek, ám amikor dolgok intézésére kerül sor, egyaránt zavarodottnak és képtelennek találod őket. Elakadhat a szavad, amikor elferdített érveket szajkóznak. Mit jelent az, hogy „elakad a szavad”? Azt jelenti, hogy nem tudod elképzelni, hogy valaki ilyen képtelen szavakon szólhat vagy így gondolkodhat, hogy ez egyszerűen felfoghatatlan számodra, és hogy végül csak csenddel tudsz válaszolni nekik, ami a legjobb módja a kezelésüknek.

Ha valaki ember és van normális emberi mivolta, akkor elengedhetetlen, hogy képes legyen megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Ha még nem kapta meg Isten szavainak ellátását és nem érti az igazságot, használhatja a lelkiismeretét és a józan eszét bizonyos egyszerű pozitív és negatív dolgok megértéséhez. Vannak bizonyos felismerő és kognitív képességei, amikor bizonyos pozitív és negatív dolgokról van szó, amelyekkel a való életben kapcsolatba kerül. Képes arra, hogy legyen némi tisztánlátása az alapvető emberi józan ész körébe tartozó dolgokkal kapcsolatosan, az emberi túléléssel és bizonyos emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatosan, amelyekkel gyakran találkozik. Nem olyasvalaki, aki zavarodott módon él, hanem vannak felismerő és kognitív képességei, amikor az emberi világ pozitív és negatív dolgairól van szó, és természetesen vannak bizonyos gondolatai, álláspontjai és helyes hozzáállásai is ezeket a dolgokat illetően. Harmincéves koruk után ezek az emberek fokozatosan találkozni kezdenek az élet különféle dolgaival. Még ha nem is olvasták Isten szavait vagy nem kapták meg Isten szavainak ellátását, mire az ötvenes-hatvanas éveikben járnak, fokozatosan össze tudják foglalni, hogy melyek a pozitív és melyek a negatív dolgok, majd az általuk felfogott pozitív dolgok szerint élnek és követik a pozitív dolgok egyes törvényeit. Ami egyes negatív dolgokat illet, amellett, hogy képesek felismerni őket, szívük mélyéből el is tudnak határolódni tőlük. Amikor nincs más választásuk, mint világi irányzatokat vagy bizonyos, az emberek körében keringő világi ügyekkel kapcsolatos filozófiákat és szólásokat követni, úgy érzik, hogy szembeszállnak a lelkiismeretükkel és a lelkiismeretük szemrehányást tesz majd nekik. Szívük mélyéből nem fogadják el az efféle nézeteket; csak a túlélés vagy átmeneti előnyök kedvéért cselekednek így. Eredetileg nem áll szándékukban ezeket a dolgokat megtenni; inkább az akaratuk ellenére meghozott döntés ez. Miután az ilyen emberek hisznek Istenben, inkább foglalkoznak azzal, hogy pontosan mit is mondanak Isten szavai a mindenféle, mint például az emberi életet és túlélést illető problémákról, pontosan melyek Isten pontos állításai az emberi élet bonyolult problémái tekintetében, és pontosan mit kér Isten az emberektől, hogy mit tegyenek, amikor ezekkel szembesülnek. Vágyakoznak az ezekre a kérdésekre adott válaszok után. Amikor megkapják a válaszokat, nem érzik úgy, hogy túlságosan nehéz vagy az emberi mivolt szükségleteivel túlságosan ellentétes Isten szavai szerint gyakorolni, hanem úgy érzik, hogy csak ezek az igazságok jelentik a helyes utat, azt, amit az embereknek bírniuk kell és el kell érniük, valamint azt a hasonlatosságot, amivel az embereknek az életben rendelkezniük kell. Úgy érzik, hogy ha az emberek így élnek, az valóban kielégítheti a lelkiismeretük és az emberi mivoltuk igényeit, és hogy csak akkor nem szállnak szembe az akaratukkal, és csak akkor érezhetnek szilárd talajt a lábuk alatt és lehet örömük és békéjük, ha így élnek. Úgy érzik továbbá, hogy az embereknek csak ekkor lesz reményük és ekkor lesznek majd hajlandóak tovább élni, és hogy csak ekkor szabadulhatnak meg a különféle gonosz erőktől, különféle gonosz irányzatoktól és attól az üres állapottól, amelyben az emberiség él. A lelkiismeretük hatása alatt a szívük mélyén szeretik Isten szavainak különféle állításait, tanításait és ellátását, és a szívük mélyéből magukévá teszik őket. Megvan bennük a vágy, hogy törekedjenek az igazság elnyerésére. Sőt, amint Isten szavai egyre inkább kifejezésre jutnak és Isten szavainak ellátása egyre gyakorlatiasabbá és részletesebbé válik, egyre inkább kielégül az igazság és a pozitív dolgok utáni vágyakozásuk. Nem arról van szó, hogy minél többet hallgatnak, annál nyugtalanabbá válnak, annál inkább túl részletesnek találják vagy annál zavarodottabbnak érzik magukat. Épp ellenkezőleg: minél többet hallgatnak, a dolgok annál világosabbnak tűnnek, és annál inkább úgy érzik, hogy átlátják a dolgokat és van útjuk. Úgy érzik, hogy van remény a jövőben, hogy látják a fényt és van útjuk, hogy gyakorolják az igazságot és elérjék az üdvösséget. A szívük egyre inkább biztos talajt érez, ők pedig egyre inkább érzik, hogy az Istenbe vetett hit útja helytálló, valamint, hogy az általuk megfizetett ár, valamint az energia és a szív vére, amit minden egyes napon egészen mostanáig az istenhitben feláldoztak, mind érdemes és jelentőségteljes volt. Ez a szívük mélyén megerősítést nyert. Bár teljesült a kívánságuk és az igazság utáni sóvárgásuk valamelyest csillapodott, az igazságra igazán vágyakozó emberek elhatározzák magukat és terveket készítenek, megkövetelve maguktól, hogy gyakoroljanak és az igazság minden aspektusába belépjenek, hogy megvalósítsák Isten szavait, a különféle igazságalapelveket és Isten velük szemben támasztott különféle követelményeit, lehetővé téve, hogy Isten szavai váljanak a cselekedeteik és a magatartásuk mércéivé a való életben, valamint, hogy az életük valóságává váljanak. A múltban, amikor nem értették az igazságot, csak néhány szót és doktrínát tudtak mondani. Amikor dolgokkal szembesültek, csak egyoldalúan látták őket, mint a vak ember és az elefánt példázatában; képtelenek voltak látni a probléma lényegét és nem tudták, mitévők legyenek. Úgy érezték, hogy az élet nagyon unalmas, küzdelemre érdemes célok nélküli és remény nélküli, és zavarodott módon éltek. Most azonban más a helyzet. Isten szavai egyre világosabban hangoznak el és az igazságot egyre világosabban közlik. Érzik, hogy az út egyre világosabbá és tisztábbá válik, hogy van előre vezető út. Aztán ott vannak nekik Isten szavai, amelyeket minden általuk szólt szó, minden általuk tett dolog és mindenféle ember esetében alapként követhetnek, akivel csak találkoznak. Érzik, hogy Isten szavai oly gyakorlatiasak és oly jók, és megerősítették, hogy az Istenben való hit a helyes út, hogy az Istenben való hit elvezethet az üdvösséghez, és hogy az Istenben való hit e módja képessé teheti őket az emberi hasonlatosság megélésére, és hogy ez oly jelentőségteljes és értékes! Miközben vágyakoznak az igazságokra és gyakorolják azokat, folyamatosan be is lépnek ezekbe az igazságokba és folyamatosan jó termést aratnak. Amint a lelkiismeretük és az emberi mivoltuk vágyakozása és igénye a pozitív dolgokra kielégül, fokozatosan az életük is megváltozik. Bár gyakran fednek fel romlott beállítottságokat és lázadnak Isten ellen, és – önmaguk ellenére – gyakran cselekednek a romlott beállítottságaik, a testük, valamint az ostoba, téves gondolataik és nézőpontjaik szerint, amikor dolgokkal találkoznak, ezzel egyidejűleg egy jó jelenség is feltűnik: amikor ezt teszik, gyakran nyugtalankodik a lelkiismeretük, és érzik, hogy a romlott beállítottságaik mélyen gyökereznek és nehéz változtatni rajtuk. Ezután a lelkiismeretük hatására gyakran éreznek szemrehányást a szívükben, bűnösnek érzik magukat és bánkódnak. Gyakran gondolkodnak azon, hogy pontosan hol hibáztak és gyakran tartanak bűnbánatot. Ezek mind a lelkiismeret hatásai. Ha az embereknek van lelkiismeretük, ilyen érzéseik és megnyilvánulásaik lesznek; ha az embereknek van lelkiismeretük, így fognak élni, gyakran elgondolkodva önmagukon és gyakran tartva bűnbánatot és váltva irányt. Bár gyakran szembesülnek kudarcokkal és akadályokkal, valamint gyakran néznek szembe metszéssel, ítélettel és fenyítéssel azért, mert rosszat tettek, mivel gyakran tartanak bűnbánatot és változnak, a céljuk, hogy az igazságra törekedjenek, megmarad ugyanannak, és végül jó eredményt érnek el és jót aratnak. Gyakran éreznek szemrehányást és gyakran van bűntudatuk, és gyakran váltanak irányt és tartanak bűnbánatot. Ez egy jó jelenség – azt mutatja, hogy már a helyes úton vannak és végül majd valódi nyereséget érnek el. Egyrészt valamelyest enyhültek a romlott beállítottságaik, az Istennel szembeni lázadó mivoltuk pedig csökkent. Korábban panaszkodtak, amikor az elképzeléseikhez nem igazodó dolgokkal találkoztak, most azonban nem panaszkodnak többé és tudják keresni az igazságot; tudják, hogy abszurd, nevetséges és nem helytálló dolog Istent és Isten munkáját elképzelések és képzelődések alapján kezelni. Továbbá mivel korábban negatívak voltak, amikor nehézségekkel találkoztak, most nem negatívak többé; képesek helytállóan kezelni ezeket, valamint alávetni magukat Isten vezényléseinek és intézkedéseinek. Bár időnként negatívak lehetnek, az nincs hatással a kötelességük végzésére, és odaadóvá váltak a kötelességük végzésében. A lelkiismeretük azt fogja mondani nekik, hogy így cselekedni helytálló. Amikor így viselkednek, béke lesz a szívükben és nem lesz vádaskodás, és egyre inkább érezni fogják, hogy így kell viselkedniük. Minél inkább így gyakorolnak, annál inkább ráébrednek az igazság keresésének és gyakorlásának jelentőségére minden dologban, és annál inkább érzik, hogy az igazságot kell keresniük és az igazságalapelvek szerint kell gyakorolniuk, hogy ez az út helyes és hogy így gyakorolni eredményt hoz. Amikor az emberek ilyen nyereségekre tesznek szert, úgy találják, hogy az Istennel való kapcsolatuk változik, hogy az élet bennük változik, és hogy a romlott beállítottságaik egyre inkább megrendülnek, a kötöttség és korlát, amit ezek a beállítottságok rájuk gyakorolnak, csökken; arra is rájönnek, hogy az igazságra való törekvés iránti vágyuk és a sóvárgásuk utána egyre erősebbé válik, és hogy az igazság gyakorlására és a romlott beállítottságaik legyőzésére irányuló erejük is növekszik. Ily módon az embereknek lesz egy bizonyos fajta érzésük, miszerint van reményük a romlott beállítottságok levetésére és az üdvösség elérésére, miszerint helyes az út, amelyen járnak, valamint, hogy az igazság elfogadása, gyakorlása és az annak való alávetés helyes. Így állnak az igazsághoz azok az emberek, akikben megvan az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész. Így nyilvánulnak meg az emberek, amint fokozatosan elfogadják az igazságot. Ez a lehető legnormálisabb megnyilvánulás. Ami azokat illeti, akiknek nincs ilyen megnyilvánulása, a lelkiismeretük semmilyen szabályozó szerepet nem tud játszani – ez a legkevesebb. Ha van lelkiismereted, a lelkiismereted biztosan szabályozó szerepet fog játszani. Ha a lelkiismereted nem tud szabályozó szerepet játszani, akkor a te lelkiismereted nem lelkiismeret – nincs lelkiismereted. Ha az embereknek van lelkiismeretük, képesek lesznek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, megkülönböztetni a pozitív dolgokat a negatív dolgoktól, és pozitív dolgokat fognak választani, a negatív dolgokat pedig elhagyják. Ha az embereknek van lelkiismeretük és képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, amellett fognak dönteni, hogy elfogadják, gyakorolják az igazságot és alávetik magukat neki, valamint az igazságalapelvek szerint cselekednek. Ha ezúttal nem gyakorolják az igazságot, a lelkiismeretük szemrehányást tesz nekik, és ha legközelebb nem gyakorolják az igazságot, ismét szemrehányásban lesz részük. Ha van lelkiismereted és különbséget teszel a helyes és a helytelen között, akkor, miután oly sok igazságot hallottál, amikor ismét rosszat teszel, a lelkiismereted még inkább szemrehányást fog tenni neked és vádolni fog, te pedig képes leszel alávetni magad a lelkiismereted érzésének és meghozni a helyes döntést. Egyesek ezt mondják: „Az én lelkiismeretem is szemrehányást tesz nekem, amikor rosszat teszek, de még tíz-húsz évnyi szemrehányást követően sem akarok az igazság gyakorlása mellett dönteni.” Ekkor azt mondom, hogy a te lelkiismereted nem lelkiismeret. Azt mondod, úgy érzed, a lelkiismereted szemrehányást tesz neked, de ilyen sok éven át képtelen voltál irányt váltani vagy megtérni, az úgynevezett lelkiismeretednek pedig nem sikerült szabályoznia téged, hogy a helyes utat válaszd. Akkor a te lelkiismereted nem lelkiismeret és nincs emberi mivoltod. Azt mondod: „Tudom, mi helytálló és mi nem helytálló – hogy mondhatod azt, hogy nincs lelkiismeretem?” Ez csak annyit jelenthet, hogy a szíved túlságosan hajthatatlan, a lelkiismereted pedig már nem működik. Ha valóban megvan benned az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret, akkor amikor rosszat teszel és a lelkiismereted szemrehányást tesz neked, az emberi mivoltod a pozitív felé fog hajlani és a lelkiismereted belülről vádolni fog, ezt mondván: „Ez helytelen, ebből annyira hiányzik az emberi mivolt!” Ha mindig így szemrehányást tesz neked, miféle embernek kellene lenned, hogy ne észleld? Csak a lelkiismeret nélkül valókból hiányzik ez az észlelés. Ha valóban van lelkiismereted, hajthatatlan tudsz maradni vajon, amikor a lelkiismereted szemrehányást tesz neked? Ha azt mondod, hogy tíz-húsz éven át ért szemrehányás és semmi különöset nem éreztél, akkor nem vagy lelkiismerettel bíró személy. Hát nem így van? (De igen.) Nincs lelkiismereted, mégis azt állítod, hogy van emberi mivoltod – nem az emberek megtévesztése ez? Ha van emberi mivoltod, hogyhogy nincs lelkiismereted? Ha nincs lelkiismereted, akkor nincs emberi mivoltod. Annak a jele, hogy valakinek nincs emberi mivolta az, hogy nem érti, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok. Azt mondod, van lelkiismereted, akkor vajon miért nem tudod megkülönböztetni a helyeset a helytelentől? Oly sok prédikációt hallottál, akkor vajon miért nem vágyakozol arra, hogy az igazságra törekedj? Ezt mondod: „A szívem hajlandó az igazságra törekedni és hajlandó gyakorolni az igazságot” – nos, akkor milyen igazságokat gyakoroltál? Hol a bizonyíték? Ha a szíved szereti az igazságot és hajlandó törekedni az igazságra, akkor miért nem gyakorlod az igazságot? Hát nem az emberek megtévesztése ez? Nem pont olyan ez, mint egy csaló hazugságai? Ez épp olyan, mint a nagy vörös sárkány, amely folyton azt hirdeti, hogy minden, amit tesz, az embereket szolgálja és azért van, hogy boldog életet élhessenek, ám amikor az emberek hisznek Istenben és a helyes úton járnak, eszeveszetten letartóztatja és üldözi őket. Nem engedi az embereknek, hogy kövessék Istent, nem engedi nekik, hogy elfogadják az igazságot és elérjék az üdvösséget – csak azt engedi nekik, hogy a Pártot kövessék és engedelmeskedjenek a parancsainak, ami oda vezet, hogy a pokolban végzik és büntetést kapnak, ami a nagy vörös sárkány örömére szolgál. Nos, igazak vagy hamisak a nagy vörös sárkány azon szavai, hogy „az embereket szolgálja”? A Sátán mindig azt mondja, hogy az emberek hasznára válik az, amit tesz, de az nem tudja ellátni az embereket az igazsággal és nem is tudja a helyes útra vezetni őket az életben. Csupán eretnekségeket és téveszméket olt az emberekbe, ráveszi őket, hogy elmerüljenek egy kicsapongó életben, hogy a gonosz útját járják, hogy a világi dolgokra törekedjenek, hírnévre és nyereségre törekedjenek, valamint harcoljanak egymás ellen és ártsanak egymásnak, és nem engedi az embereknek, hogy a helyes úton járjanak, és elragadja az embereket Isten oldaláról. Az emberek végül elérik a hírnevet és a nyereséget, a testük és az elméjük azonban teljesen tönkremegy; teli vannak a Sátán eretnekségeivel és téveszméivel, Isten hiányzik a szívükből és többé nem hiszik, hogy az emberiséget Isten teremtette. Elkezdik tagadni Istent és ellenségessé válnak Iránta. Az ember javát szolgálja ezzel a Sátán? Nem árt-e ez az embereknek és nem rombolja-e őket? Azok az emberek azonban, akik nem képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, nem látják át ezeket a dolgokat.

Egyesek ezt mondják: „Nekem van emberi mivoltom és meg tudom különböztetni a helyeset a helytelentől, és több lelkiismeretem van, mint a legtöbb embernek.” Akkor vesd össze magad a ma közölt tartalommal, és nézd meg, hogy van-e lelkiismereted, hogy el tudod-e fogadni és gyakorolni tudod-e az igazságot, hogy érzel-e lelkiismeret-furdalást és van-e bűntudatod, amikor rosszat teszel, és hogy valóban megtértél és megváltoztál-e. Ha nincsenek meg benned az életbe való belépés e megnyilvánulásai, az azt bizonyítja, hogy a lelkiismereted nem működött annak ellenére, hogy oly sok éven át hallgattál prédikációkat, amióta elkezdtél hinni Istenben. Mi van a mögött, hogy nem működik a lelkiismereted? Ezt a problémát csak egyetlen ok magyarázhatja: lelkiismeret nélküli személy vagy. Egyesek ezt mondják: „Bár nincs belépésem az életbe, értem az összes igazságot.” Ha érted az igazságot, miért nem gyakorlod? Miért nem volt még egyetlen belépésed sem? Hogy lehet az, hogy még most sem változott az életed? Érted az igazságot, de nem gyakorlod – hol a lelkiismereted? Egyesek még vitatkoznak is: „Oly sok éve hiszek Istenben. Ha nem lenne lelkiismeretem, vajon képes lettem volna lemondani ennyi mindenről, ilyen sokat szenvedni és ilyen nagy árat fizetni? Tudnám készségesen végezni a kötelességemet? Ha van lelkiismereted, akkor vajon milyen hatással volt rád, hogy oly sok igazságot meghallgattál? Képes megfékezni téged, hogy az igazságalapelvek szerint viselkedj? Képes uralni a viselkedésedet és a gondolataidat? Oly sok éven át hallgattál prédikációkat, sok doktrínát el tudsz mondani, valamint oly sokat szenvedtél és oly nagy árat fizettél – akkor a lelkiismereted vajon miért nem játszik szerepet abban, hogy uralja a viselkedésedet, hogy alapelvek szerinti cselekvésre késztessen és megakadályozza, hogy megszegd az alapelveket? Ha ennyi lelkiismereted és emberi mivoltod van és ilyen sok igazságot megértettél, miért nem tudod a gyakorlatba ültetni őket? Hogy tudod nyíltan megszegni az alapelveket és nyíltan zavarni a gyülekezet munkáját? Ha van lelkiismereted, változott az életed, miután oly sok éve végzed a kötelességedet? Nem változtál és semmiféle belépésed nincs az igazságba; ez azt mutatja, hogy nincs lelkiismereted. Egyesek megkérdik: „Tudnám végezni a kötelességemet, ha nem lenne lelkiismeretem?” Te nem a kötelességedet végzed; te munkát végzel. A munkavégzés nem igényel lelkiismeretet; elég egy kis fáradozás. Ez pontosan megerősíti a szólást: a munkát végző emberek lelkiismeret nélküli emberek; ők nem törekednek az életbe való belépésre és az igazságra, és csak azon igyekeznek, hogy munkát végezzenek és hajlandóak fáradozni. Mi jellemzi a munkavégzést? Hajlandóság a nehézség elszenvedésére és az ár megfizetésére, a saját öröm, a fontosságérzet és az érték keresése a nehézség elszenvedésében és az ár megfizetésében, az áldások iránti vágy és az Istennel való alkudozásra irányuló ambíció kielégítésére tett kísérlet, valamint megpróbálni áldásokat nyerni a szenvedésért és az áldozatért cserébe. Ha arra kéred ezeket az embereket, hogy fáradozzanak a munkában, viseljenek nehézséget és fizessenek árat, bőven van energiájuk ehhez; ha azonban arra kéred őket, hogy alapelvek szerint viselkedjenek és gyakorolják az igazságot, elkedvetlenednek, elbizonytalanodnak és nem tudják, miként kell gyakorolni. Egyesek még úgy is érzik, hogy nehéz helyzetbe hozták őket, és erre gondolnak: „Az rendben van, ha arra kérsz, hogy fáradozzak, nehézséget szenvedjek és árat fizessek. Bármennyi nehézséget el tudok viselni, és bármilyen fáradt is vagyok, nem fogok panaszkodni. De arra kérni engem, hogy alapelvek szerint viselkedjek – hát nem a dolgok megnehezítése ez számomra? Az, hogy képes vagyok fáradozni és panasz nélkül szenvedni a nehézséget és megfizetni az árat, már egész jó – miért követeled még az is, hogy alapelvek szerint viselkedjek? Túl magasak az elvárásaid az emberekkel szemben! Hadd csinálják az emberek úgy a dolgokat, ahogy akarják; amíg a munka elkészül, ez elég jó. Ha nem jól végzik el, idővel majd lehet helyesbíteni!” Csak munkát végezni hajlandóak és a munkavégzés során nagyon energikusak, ám amikor az igazság gyakorlásáról van szó, elkedvetlenednek, amikor pedig az életbe való belépésre kerül sor, még inkább összezavarodnak. Mégis úgy gondolják, hogy jó emberek. Gyakran mondják: „Én lelkiismeretes és kedves ember vagyok. Minden rendelkezésre álló energiámat a kötelességem végzésébe fektetem és soha nem habozom. Le tudok mondani a családomról és a karrieremről, hogy feláldozzam magam Istenért. Hogy lehetek ilyen motivált? Természetemnél fogva jó ember vagyok!” Valójában semennyi igazságot nem értenek, és még kevésbé tudnak az igazságalapelvek szerint viselkedni. Csak nyers erővel tudnak élni, mégis azt gondolják, hogy ők jók. Még ebben a szakaszban sem éreznek semmit a lelkiismeretükben és a józan eszükben. Ha valóban lenne lelkiismereted, hogy szajkózhattál volna ilyen elferdített érveket? Hogy ne fogtad volna fel tisztán az igazságot? Ha lenne lelkiismereted és emberi mivoltod, hogy ne hallgattad volna figyelmesen Isten szavait, azt, hogy milyen mércéket követel meg Isten az emberektől és hogy milyen alapelveket kell követni minden egyes általad tett dologban? Ha hallgatsz, de nem értesz és érzéketlen vagy az igazságra, akkor lelkiismeret és emberi mivolt nélküli személy vagy. Azt hiszed, hogy az állati fáradozásodat elcserélheted az igazságra és az életre, az üdvösségre? Ez lehetetlen; ez az út nem járható. Még ha hajlandó is vagy erőfeszítést tenni, őszintén fáradozni és tudsz szenvedni egy kicsit, az emberek szemében pedig valamelyest odaadó vagy, akkor is nehéz megmondani, hogy mindvégig odaadó tudsz-e lenni. Nem lehet megmondani, hogy mikor tör elő a durva természeted, és bajt fogsz okozni, bomlasztásokat és zavarásokat teremtesz, és akkor el kell takarítani. Nem takarítottak-e el néhány embert a gyülekezetből mostanában? Az efféle emberek nagyon szépen hangzó szavakat mondanak, és bárki, aki hallja őket, azt hiszi, hogy értik az igazságot, de ők egyszerűen nem gyakorolják az igazságot. Szépen hangzó dolgokat mondanak, de nem végeznek valódi munkát. Nemcsak az emberekkel szállnak szembe, hanem Isten házával is. Hát nem Istennek való ellenállás ez? Befogadhatja őket Isten háza? Ha hajlandóak végezni a kötelességüket, megfelelően és szabálykövető módon kellene tenniük, de nem így teszik. Megpróbálnak irányítani és hatalmat gyakorolni, sőt zavarásokat és pusztítást okoznak. Milyen mértékű zavarásokat okoznak? Még amikor Én csinálok is valamit, megpróbálnak beleavatkozni, bírálnak ezt-azt, és akadályoznak és zavarnak. Megpróbálják zavarni a cselekedeteimet – irgalmat kellene tanúsítanom irántuk? Ha csak a személyes életemet zavarnád, félretehetnélek és figyelmen kívül hagyhatnálak, de Isten házában munkálkodom, valódi munkát végzek Isten választott népe számára, és te akkor is megpróbálsz zavarni és aláásni Engem. Mi itt a probléma? Mi a teendő az ilyen emberrel? (El kell takarítani őket.) Isten házának megvannak az alapelvei az emberek kezelésére, és az ilyeneket el kell takarítani. Egyesek ezt mondják: „Méltatlanul bántak velem! Nem tudtam, hogy ez sért Téged. Nem tudtam, hogy ez dacol a Fennvalóval és dacol Istennel. Nem szándékosan tettem.” Az, hogy ilyet tudtál tenni, azt mutatja, hogy szándékosan cselekedtél. Hány éve hallgatsz prédikációkat? Van neked lelkiismereted – van emberi mivoltod? Ha ember lennél, ha lenne emberi mivoltod és lelkiismerettel és józan ésszel bírnál, nem tennél ilyesmiket, akár szándékosan, akár másként. Én munkálkodom, ők pedig szándékosan zavarják és megpróbálják aláásni. Emberek egyáltalán? Nem ördögök? Ha az embereknek valóban van lelkiismeretük és józan eszük és valóban van emberi mivoltuk, akkor még ha egy hétköznapi ember csinál is valamit, amíg az hasznos a gyülekezet munkája és a testvérek számára, tudják, hogy támogatniuk kell, nem pedig aláásni, pláne ha ez olyasvalami, amivel személyesen Én foglalkozom. Ők mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy zavarásokat okozzanak és megpróbálják szabotálni és senki sem állíthatja meg őket. Velejükig ördögök lettek, nem igaz? Azt mondom, hogy az ilyen jellemek gaztette súlyos – nem szabad elnézőnek lennünk velük szemben; Isten házának megvannak az emberek kezelésére vonatkozó alapelvei, és őket kitakarítással kell kezelni. Megfelelő bánásmód ez velük szemben? (Igen.) Ha csak a mindennapi életükben követik a személyes preferenciáikat, az elfogadható. Például esetleg azt mondom, hogy szeretek tésztát enni, amire így válaszolnak: „Én nem szeretek tésztát enni. Amikor főzök, Neked csinálok majd tésztát, magamnak pedig rizst készítek.” Ez az ügy nem érinti a gyülekezet munkáját, sem semmilyen igazságalapelvet, még kevésbé érinti valakinek az emberi mivoltát vagy lelkiismeretét. Itt rendben van az, hogy a személyes preferenciáidat követed, de amikor a gyülekezet munkáját érintő ügyekről van szó, nem elfogadható. Ha vakmerően gaztetteket követsz el, valamint bomlasztásokat és zavarásokat okozol, megszeged az adminisztratív rendeleteket. Miféle személy tudja pimaszul megszegni az adminisztratív rendeleteket? Miféle személy tud nyíltan dacolni az igazsággal és Isten házával? (Ördögök.) Azok a meggondolatlan zavarodott emberek és fenevadak tudnak így dacolni és zavarni, az ördögök pedig még inkább képesek erre. Bármit is tesz Isten háza, az ördögök mindig megpróbálják zavarni – megszállottként okoznak zavarásokat, mindenféle tekintet nélkül a következményekre. Ily mértékben képesek zavarni és akkor sem veszik észre, továbbra is úgy érzik, hogy ők nem okoztak zavarásokat, hogy ők teljesen ártatlanok, sőt még védekeznek is. Az ilyen emberekkel semmit sem kell közölni; az a helyes, ha egyszerűen kitakarítjuk őket. Az efféle emberek, akikben nincs meg az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész, vérbeli ördögök; soha nem fognak megváltozni. Nem vagy köteles törekedni az igazságra, sem az igazságot gyakorolni az összes dologban, de legalább tudnod kell követni a szabályokat. Ha még a szabályokat sem érted és nem érted Isten házának adminisztratív rendeleteit, és még azt sem tudod, mikor szeged meg az adminisztratív rendeleteket, akkor van neked emberi mivoltod? Nincs emberi mivoltod; ördög vagy. Amikor az ördögök gonoszságot tesznek, nem tehetnek róla. Az Istennel szembeni ellenállásuk, az, hogy megítélik és káromolják Istent, a természetük természetes megnyilatkozása. Természetesen képesek az efféle gonoszságra, anélkül, hogy bárki unszolná vagy kitanítaná őket. Ez azért van, mert az ördögi természetük uralja őket.

Ma a helyes és a helytelen megkülönböztetésének kérdéséről beszélgettünk, ami az emberek lelkiismeretének és józan eszének részét képezi. Ennek a beszélgetésnek a révén most már tisztán látjátok ezt az aspektust? Egy igazi embernek van lelkiismerete és meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől; működik a lelkiismerete. Nem számít, milyen emberekkel, eseményekkel vagy dolgokkal találkozik és nem számít, milyen problémák merülnek fel, az a legkevesebb, hogy a lelkiismerete az első védvonal. A lelkiismereted egyrészt segíteni fog annak megítélésében és felismerésében, hogy mely dolgok pozitívak és melyek negatívak; másrészt segíthet az átvilágításban és az előtted álló út ellenőrzésében, hogy ne süllyedj a magatartási minimumszabályok alá, végül pedig segíteni fog kompromisszumokat kötni és a helyes utat választani. Azok az emberek, akik értik az igazságot, illetve akik sok éve hisznek Istenben és van alapjuk a hitben, a lelkiismeretük hatására végül természetes módon pozitív dolgokat fognak választani, valamint az igazság keresése és elfogadása mellett döntenek. A lelkiismeret ezért vezető szerepet játszik az emberi mivolton belül; az a szerepe, hogy a helyes út felé vezesse az embereket, és úgy szabályozza őket, hogy pozitív dolgokat válasszanak. Ha valakinek nincs lelkiismerete, akkor magától értetődik, hogy nemcsak képtelen lesz pozitív dolgokat és a helyes utat választani, hanem bármit is tesz, abban híján lesz a lelkiismeret minimális fékezésének és szabályozásának. Az ilyen ember nagy veszélyben van; igen valószínű, hogy gonoszságot tesz és ellenáll Istennek. Ha egy állat reinkarnációja, gonosz démonokhoz hasonló dolgokat tehet, azok az emberek pedig, akik gonosz démonok és ördögök, még nagyobb gonoszságokat tehetnek, ami nagyon félelmetes. A lelkiismeret birtokában lenni tehát nagyon fontos. Világos? (Igen.) Ha egy embernek nincs lelkiismerete, amely szabályozza a viselkedését és a helyes útra tereli őt, akkor az általa választott út elkerülhetetlenül helytelen lesz, az illető pedig negatív dolgokat fog tenni – a következmények elképzelhetetlenek lesznek. Ha arcátlanul képes megsérteni az igazságot és a dolgok fejlődésének törvényeit és emellett vakmerően gyalázkodik, megítélve az igazságot és minden Isten által végzett munkát, sőt nyíltan ellenáll Istennek és megszegi Isten adminisztratív rendeleteit, és arcátlanul átkozza, kárhoztatja és káromolja Istent, akkor pontosan ugyanolyan, mint az ördögök és a Sátán. Képes elkövetni minden olyan gonoszságot, amit az ördögök és a Sátán elkövetnek, megtenni minden olyasmit, amit az ördögök és a Sátán megtesznek és kimondani minden olyan téveszmét, eretnekséget és elferdített érvet, amelyet az ördögök és a Sátán kimondanak. Ezek az emberek vérbeli ördögök és Sátánok.

Mit értettetek meg a mai beszélgetésből? (Megértettem, hogy az emberi mivolttal bíró embereknek van lelkiismeretük és józan eszük és képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől. Ami a helyes és a helytelen megkülönböztetését illeti, különböző példák segítségével Isten a lehető legegyértelműbben elmagyarázta, hogy melyek a pozitív és a negatív dolgok, hogy amikor dolgokkal találkozunk, pontos ítéleteket hozhassunk és ezzel egyidejűleg a helytálló szempontok legyenek a törekvésünk mögött – pozitív dolgokra kell vágyakoznunk és törekednünk, és gyűlölnünk kell és el kell utasítanunk a negatív dolgokat.) Az emberi mivoltban foglalt lelkiismeret és józan ész a legalapvetőbb feltétele annak, hogy egy ember elérje az üdvösséget. Ha birtokában vagy ennek a két alapfeltételnek, de nem törekedsz az igazságra és nem gyakorlod az általad megértett kis igazságot, és végül nem tudod elérni az igazságnak való alávetettséget, akkor továbbra is képtelen leszel elérni az üdvösséget. A lelkiismeret és a józan ész pusztán az üdvösség alapfeltétele; az, hogy milyen úton jársz, a saját döntésedtől függ. Ha olyan ember vagy, akinek valóban van lelkiismerete és józan esze, a lelkiismereted szabályozása alatt meglesz a lehetőséged, hogy az igazságra való törekvés útjára lépés mellett dönts. Ha a lelkiismereted úgy szabályoz és vezérel, hogy a helyes utat válaszd, te azonban nem vagy hajlandó szenvedni és árat fizetni, nem vagy hajlandó fellázadni a test ellen és elengedni a testi érdekeiddel kapcsolatos dolgokat, valamint nem léptél az igazságra való törekvés útjára, akkor továbbra sem lesz reményed az üdvösség elnyerésére. Az üdvösség elnyerésének reménye egyrészt közvetlen összefüggésben áll az emberi mivoltodhoz tartozó lelkiismerettel; másrészt közvetlen összefüggésben áll azzal az árral is, amit az igazságra való törekvés során meg tudsz fizetni, valamint az igazság gyakorlására irányuló elszántságoddal ás vágyaddal is. A lelkiismeret csupán az alapfeltételét biztosítja annak, hogy megmenekülj és sok lehetőséget is teremt számodra, hogy gyakorold az igazságot, megadja az esélyét, hogy a lelkiismereted szabályozása alatt a helyes útra lépj. Nevezetesen, viszonylag nagy lesz annak az esélye, hogy a helyes útra lépj, és viszonylag nagy – több, mint ötven százalék – lesz a reményed arra is, hogy elnyerd az üdvösséget, de nem lesz garantált. Ezért még ha úgy is érzed, hogy van lelkiismereted és emberi mivoltod, ne légy önelégült azt gondolva, hogy csupán az, hogy van lelkiismereted és józan eszed, azt jelenti, hogy jó ember vagy és elnyerheted az üdvösséget, hogy az borítékolva van. Ha így gondolkodsz, akkor elmondom neked, hogy eltérések vannak abban, ahogyan ezt a dolgot értelmezed. Ha lelkiismeret birtokában vagy és van emberi mivoltod, az csak annyit igazol, hogy olyasvalaki vagy, akit Isten kiválasztott és elhívott. A legfontosabb döntő tényező azonban azt illetően, hogy végül elérheted-e az üdvösséget, a saját törekvésedben rejlik. Még ha jellemzően aktív is a lelkiismereted, gyakran szabályozza a viselkedésedet és szabályoz téged, hogy a helyes utat válaszd, ha gyakran megsérted a lelkiismeretedet és nem a helyes utat választod és nem az igazság gyakorlása mellett döntesz, hanem ehelyett gyakorta a saját személyes érdekeidet, a személyes tekintélyedet és büszkeségedet védelmezed és gyakran a személyes kilátásaidat, ambícióidat és vágyaidat veszed figyelembe, akkor igen halovány lesz a reményed arra, hogy végül elnyerd az üdvösséget – apránként romba fogod dönteni. Ez nagyon tragikus dolog lenne. Érted? (Igen.) Rendben, mára ez minden a beszélgetésünket illetően. Viszlát!

2024. március 9.