Hogyan kell törekedni az igazságra? (23.)

Már egy ideje arról a témáról beszélgetünk, hogy hogyan kell törekedni az igazságra. Még nem fejeztük be az erről szóló beszélgetést; ez egy nagyon nagy téma, és az igazságra való törekvés igazán oly sok kérdést érint, nem igaz? (De igen.) Az igazságra való törekvés módjának témáját tekintve a gyakorlás két aspektusáról beszélgettünk: a gyakorlás egyik aspektusa az elengedés, a gyakorlás másik aspektusa pedig az, hogy az ember odaszánja magát. Korábban sokat beszélgettünk az „elengedés” témájáról. Amiről mostanában beszélgettünk, az „az ember és Isten közötti korlátok, valamint az ember Istennel szembeni ellenségeskedésének elengedése”, ami több aspektusra oszlik: elképzelések és képzelődések, észszerűtlen követelések, óvatoskodás és gyanakvás, valamint átvizsgálás és kíváncsiskodás. Nem beszélgettünk-e elég sokat az első aspektusról, az elképzelésekről és képzelődésekről? Az elképzelések és képzelődések aspektusán belül az emberek Istenről alkotott elképzeléseit és képzelődéseit magában foglaló tartalmat az Isten munkájáról, Isten természetlényegéről és a megtestesült Istenről alkotott elképzeléseik alkotják. A korábbiakban főként az emberek Isten munkájáról alkotott elképzeléseiről beszélgettünk. Bár kifejezetten és célzott módon nem beszéltünk az emberek Isten természetlényegéről alkotott elképzeléseiről, beszélgettünk néhány, az emberiség különféle aspektusait magában foglaló kérdésről. Miután beszélgettünk ezekről a kérdésekről, nem kellene-e vajon az embereknek érteniük Isten hozzáállását az emberiség különféle problémáihoz? Nem kellene-e aztán az embereknek érteniük azt, hogy Isten miként kezeli az emberek veleszületett adottságait, romlott beállítottságait és emberi mivoltát? (De igen.) Ezeknek a dolgoknak a megértését követően az emberek Isten munkájáról és Isten természetlényegéről alkotott elképzeléseinek meg kellene szűnniük. Az utóbbi időben arról beszélgettünk, hogy milyen osztályokba sorolhatók a különféle emberek. Mondjátok meg Nekem, szerintetek miért beszélgettünk erről a témáról? (Az emberek összes fajtájának osztályokba sorolásáról szóló beszélgetés egyrészt azt szolgálja, hogy segítsen felismernünk a különféle embereket – ki reinkarnálódott emberekből, ki reinkarnálódott állatokból és ki reinkarnálódott ördögökből. Ha egyszer tisztán látunk, lesznek alapelveink az emberekkel való bánásmódunkat illetően. Másrészt lehetővé teszi számunkra, hogy valamelyest értsük az igazságot a tekintetben, hogy pontosan milyen embereket is ment meg Isten, hogy aztán ne a saját elképzeléseink és képzelődéseink alapján kezeljük Isten munkáját.) Röviden: az ezekről a dolgokról szóló beszélgetés lehetővé teszi az emberek számára, hogy megértsék, Isten miként szemléli a különféle embereket, hogyan bánik a különféle emberekkel, valamint hogyan kezeli a különféle embereket. Azáltal, hogy megértik a különféle emberek lényegét, vagy azáltal, hogy megértik az emberiség különféle problémáit – azokat, amelyekkel az emberek veleszületett módon rendelkeznek és azokat is, amelyek később alakulnak ki – az embereknek alapvetően pontos ismeretük lehet arról, hogy melyek Isten alapelvei az emberiség különféle problémáinak kezelésére vonatkozóan. Ha egyszer az emberek ismerik ezeket a dolgokat, az Isten munkáját és Isten természetlényegét érintő elképzeléseik és képzelődéseik javarészt megszűnnek. Befejeztük a beszélgetést az Isten munkáját és Isten természetlényegét érintő kérdésekről az emberek elképzeléseinek és képzelődéseinek témáján belül. Most lassan nektek magatoknak kell megtapasztalnotok és felbecsülnötök azt, amiről szó volt, és idővel szert tesztek majd némi tudásra Istenről. Amikor az életben találkoztok az effajta kérdésekkel, vegyétek ezeket a szavakat, és vessétek össze őket ezekkel a kérdésekkel, keressetek és imádkozva olvassatok többet, majd a közölt alapelvek vagy tartalom alapján oldjátok meg azokat a problémákat, amelyekkel a való életben találkoztatok.

Ami az emberek elképzeléseit és képzelődéseit illeti, még mindig van egy utolsó szempont, amiről nem beszéltünk, éspedig az embereknek a megtestesült Istenről alkotott elképzelései és képzelődései. Szükséges beszélni erről a kérdésről? (Igen.) Milyen elképzeléseitek és képzelődéseitek vannak a megtestesült Istent, ezt a különleges identitást illetően? Tudjátok-e, hogy pontosan mi a legnagyobb problémátok vagy nehézségetek a megtestesült Istennel kapcsolatban? A legtöbb ember számára a közvetlen kapcsolat a megtestesült Istennel semmivel sem több, mint prédikációk hallgatása és beszélgetés az összejövetelek során. Csak kevés olyan ember van, akinek tényleges személyes kapcsolata van a megtestesült Istennel, vagy aki élete során akár csak korlátozott mértékben is érintkezik Vele. Nos, amikor az összejövetelek során közlést hallgattok, vagy amikor a munkában vagy az életben kapcsolatba kerültök és érintkeztek Vele, milyen elképzeléseitek és képzelődéseitek vannak a megtestesült Istenről? Melyek a tényleges problémáitok és nehézségeitek? Az embereknek biztosan vannak elképzeléseik és képzelődéseik a megtestesült Istenről; lehetetlen, hogy ne legyenek. Az emberek nem egy légüres térben élnek, és nem is olyanok, mint a robotok, amelyek nem tudnak gondolkodni. Ha tudsz gondolkodni, aktív elméd van, ha pedig aktív elméd van, biztosan lesznek gondolataid, amikor kapcsolatba kerülsz a megtestesült Istennel. Ezek a gondolatok gyakorta az emberek elképzelései és képzelődései; ezekben nincs benne az igazság, és nem is igazodnak az igazsághoz. Csupán arról van szó, hogy a legtöbb ember, miután három-öt éve hisz Istenben, alapvetően egy bizonyos fokig elismeri és elfogadja a megtestesült Istent. Ezért, még ha van is néhány elképzelése, mivel sokat hallott az igazságból, amikor ezekkel a dolgokkal találkozik, saját maga el tudja oszlatni őket egy alapvető alapelv vagy a saját egyedi módszerei segítségével – talán Isten szavait olvasva, illetve megmetszve magát vagy imádkozva – és az Istenről alkotott elképzelései és képzelődései legtöbbször megszüntethetők. Akkor vajon azért szűnnek meg, mert az emberek megértették az igazságot, vagy azért, mert emberi módszerek és eszközök segítségével átmenetileg hatástalanították őket? (Átmenetileg hatástalanították őket.) Tehát ez a probléma megoldatlan marad. A felszínen minden nyugodtnak és békésnek látszik velük kapcsolatban, és egy ideig nincsenek elképzeléseik, ám ennek a problémának a gyökere továbbra is ott rejtőzik bennük, és nem szűnt meg. Mondjátok meg Nekem, jó az, hogy nem szűnt meg ez a probléma? (Nem.) Miért nem jó? Milyen hatással lesz ez az emberekre? (Az embereknek elképzeléseik és képzelődéseik vannak a megtestesült Istenről, és ha egyszer a körülmények úgy alakulnak, elő fognak törni. Amikor például olyan dolgokkal találkoznak, amelyek nem a várakozásaik szerint mennek, félre fogják érteni Istent és panaszkodni fognak Rá, illetve fel fognak lázadni Isten ellen és ellen fognak állni Neki.) Ez valódi probléma. Ha a megtestesült Istenről szóló elképzelések és képzelődések nem szüntethetők meg gyökerestül, mindig létezni fognak benned egy problémaként és lesz valamilyen hatásuk rád. Amikor nem találkoztál semmilyen különös körülménnyel, és csak olvasod Isten szavait és a szívedben hiszel Isten identitásában és lényegében, valamint az Ő természetében, akkor ez a probléma még semmilyen hatást nem gyakorolt rád. Ha, amikor a megtestesült Isten érintkezik veled, beszél veled vagy munkát jelöl ki számodra, metszéssel vagy olyan dolgokkal találkozol, amelyek nem a várakozásaid szerint mennek, az elképzeléseid és a képzelődéseid negatív hatásokat fejthetnek ki benned. Ha a megtestesült Istenről alkotott elképzeléseid és képzelődéseid megszűnnek, lehet, hogy továbbra is fájdalmat és nyugtalanságot érzel, és súlyosabb esetekben akár lázadó mivolt is kialakulhat benned, amikor ezekkel a dolgokkal találkozol, de proaktívan Isten elé fogsz járulni az igazság keresése érdekében, hogy megoldd ezeket a problémákat, semmint hogy hétköznapi emberként kezeld a megtestesült Istent vagy lázadj Ellene, ellenállj Neki és szembehelyezkedj Vele.

Beszéljünk arról, hogy miként kellene az embereknek eloszlatniuk a megtestesült Istenről szóló elképzeléseiket és képzelődéseiket. Ami azt illeti, ez a probléma könnyebben megoldható, mint az emberek Isten munkáját és Isten természetlényegét érintő elképzelései és képzelődései, amiről korábban beszéltünk. Isten munkája nagyon széles körű és sok tartalmat foglal magában, sok igazsággal, amelyeket az embereknek ismerniük és érteniük kell. Ezen felül Isten természetlényege még inkább a legmélyrehatóbb igazság az összes igazság közül, amelyet az Istenben hívőknek meg kell érteniük, és egyben az emberek számára a legnehezebben megismerhető igazság is. Ugyanakkor az igazság e két aspektusához képest a megtestesült Istennel kapcsolatos igazság közvetlenebb az emberek számára, így a megtestesült Istent érintő elképzeléseket és képzelődéseket is könnyebb eloszlatni. Ez azért van, mert Isten munkájához és Isten természetlényegéhez képest a megtestesült Isten végső soron teljesen valóságos – az emberek láthatják és megérinthetik Őt. Ő nem elvont, hanem van egy sajátos hangja és szóban ki tudja fejezni Magát, valamint sajátos külső megjelenése, képmása, természete és személyisége van, amelyekkel az emberek kapcsolatba kerülhetnek, az igazság különféle aspektusai mellett, amelyeket kimond. Ezért az emberek Isten munkájáról és Isten természetlényegéről alkotott elképzeléseihez és képzelődéseihez képest az emberek megtestesült Istenről szóló elképzelései és képzelődései konkrétabbak. Minél konkrétabb valami, az emberek annál könnyebben megismerik azt, annál könnyebben viszonyítják magukat hozzá, és annál könnyebben megszüntetik. Elméletben ez így működik, de konkrétan hogyan kellene eloszlatni az embereknek a megtestesült Istenről alkotott elképzeléseit és képzelődéseit? Két útja van a gyakorlatnak, vagyis két gyakorlati alapelv van azt a helytálló hozzáállást tekintve, amelyet az embereknek a megtestesült Istennel szemben magukévá kell tenniük. Az első az, hogy ne hasonlítsák Őt a mennyei Istenhez. A második, ami szintén nagyon fontos, hogy ne említsék egy napon a romlott emberiséggel. Ha ezt a két dolgot meg tudod tenni, a megtestesült Istenről alkotott elképzeléseid és képzelődéseid alapvetően gyökerestül megszűntnek tekinthetők. Nézzétek, helytálló a gyakorlás ezen útja e két alapelv mentén? (Igen.) Miért ez a két út vezet az emberek megtestesült Istenről alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek eloszlatásához? (Azért, mert az emberek ezt a két hibát a leginkább hajlamosak elkövetni. Amikor Isten testté lesz, az emberek nagyon homályosnak képzelik a megtestesült Istent, azt hiszik, hogy jeleket és csodákat tud tenni, mint a mennyei Isten, és más hasonlók. Az emberek arra is hajlamosak, hogy a megtestesült Istent egy napon említsék a romlott emberiséggel, ami könnyen megsérti Isten természetét.) Világosan látjátok ezt a dolgot, igaz? (Igen.) Az ok, amiért ez a két elem képezi az utat és az alapelveket az emberek megtestesült Istenről alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek eloszlatásához, az, hogy az emberek megtestesült Istenről kialakított elképzeléseit és képzelődéseit főként ez a két aspektus alkotja. Egyrészről, ami a megtestesült Istent illeti, ha az emberek meghatározzák, hogy Ő az az Isten, aki a mennyből jön, hogy Isten Lelke lakozik Benne az Ő életeként, és hogy Ő Isten hús-vér testben megvalósult Lelke, valamint ha meghatározzák, hogy az Ő identitása különleges, és hogy Ő a mennyei Isten kifejeződése, akkor a mennyei Istenhez fogják hasonlítani Őt. Másrészről, mivel a megtestesült Isten külsőleg nem különbözik az emberi lényektől és csak egy hétköznapi ember, az emberek képtelenek mást tenni, mint hogy a romlott emberiség tagjaként kezelik Őt. Az emberek nagyon szívesen hasonlítják Őt a romlott emberiséghez vagy említik Őt egy napon a romlott emberiséggel, sőt az emberiség tagjának tekintik a megtestesült Istent, aki nem különbözik a romlott embertől. Ez a két aspektus a kiindulópontja azoknak az elképzeléseknek és képzelődéseknek, amelyeket az emberek a megtestesült Istenről kialakítanak. Ez a két aspektus egyben az alapvető oka azoknak a hibáknak, amelyeket az emberek gyakorta elkövetnek abban, ahogyan a megtestesült Istennel bánnak, valamint alapvető oka a lázadó mivolt, az ellenállás és a szembenállás különféle problémáinak, amelyek az Istennel való bánásmódjuk során felmerülnek. Ezért ha ez a két probléma megoldódik, fokozatosan megszűnnek majd az elképzelések és képzelődések, valamint a lázadó mivolt és a szembenállás is, amelyeket a megtestesült Istennel kapcsolatban kialakítasz. Mivel a gyakorlás e két útja oly fontos, beszéljünk egyesével a részletekről.

Az emberek megtestesült Istenről alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek eloszlatását célzó első gyakorlati alapelv az, hogy ne hasonlítsák Őt a mennyei Istenhez. A mennyei Isten egy szellemi test, a földi Isten pedig hús-vér test. Az, hogy nem hasonlítjuk Őt a mennyei Istenhez, természetesen azt jelenti, hogy nem próbáljuk egymás mellé állítva szemlélni a mennyei Istent és a megtestesült Istent. Mivel a megtestesült Isten identitása és lényege, valamint az Általa végzett munka mind a mennyei Istent képviseli, az emberek természetszerűleg gyakran helyezik egy lapra a megtestesült Istent és a mennyei Istent, hogy összehasonlítsák Őket. Nos, mi a baj azzal, hogy összehasonlítják Őket? Miért nem lehet Őket összehasonlítani? Először nézzétek meg, általában mit hasonlítanak össze az emberek, és azután tudni fogjátok, hogy helyes-e Őket így összehasonlítaniuk az embereknek. Nos, mit hasonlítanak össze az emberek akkor, amikor a megtestesült Istent a mennyei Istenhez hasonlítják? Az erejüket, a hatalmukat és a természetüket hasonlítják össze, aztán még tovább konkretizálnak, összevetve azt, hogy tesznek-e jeleket és csodákat, összevetik a szavaik erejét és a szavaik által elért eredményeket. Mi mást hasonlítanak még össze? (A mennyei Isten mennydörögve beszél, mindenkit megrettentve, míg a megtestesült Isten hétköznapi, normális és nagyon valóságos módon beszél. Az emberek e tekintetben is tesznek összehasonlításokat.) Nevezetesen, sok természetfeletti képességet hasonlítanak össze. A mennyei Isten teremtett mindent; a mennyei Isten mennydörögve beszél; a mennyei Isten képes életre kelteni a halottakat; a mennyei Isten a kezdetektől a jelenig lát; a mennyei Isten szól, és az létrejön, parancsol, és az megvalósul; a mennyei Isten a valamit semmivé, a semmit pedig valamivé tudja változtatni; a mennyei Isten különféle jeleket és csodákat tud tenni és így tovább. Az emberek összehasonlítják mindezeket a dolgokat: azt, amit a mennyei Isten tesz és mond, az Általa kinyilvánított erőt, hatalmat, mindenhatóságot és természetet, valamint az Ő felsőbbrendűségét és mindenhatóságát. Mi mást? A mennyei Isten szuverenitással rendelkezik minden dolog felett és vezényel minden dolgot, szuverenitással rendelkezik az emberek sorsa felett is és rendezi azokat; a mennyei Isten mindenféle környezetet alakít ki az emberek számára; átvizsgál minden dolgot, átvizsgája az egész földet és átvizsgálja az emberek összes mozdulatát, minden egyes szavát és tettét, és tudja, hogy mit gondolnak és éreznek az egyes emberek. Akár az emberek elképzeléseiben ábrázolódnak mindezek a dolgok, akár olyasmik ezek, amelyeket az emberek mélyrehatóan érzékeltek, végső soron mind a mennyei Isten birtokában lévő lényeg részei, valamint az Általa kinyilvánítható tényleges jelenségek, amelyeket az emberek a megértő képességük körén belül el tudnak képzelni. Annak megnyilvánulásai ezek, ahogyan a mennyei Isten cselekszik; konkrétan ezek azok, amiket Isten Lelke meg tud tenni. Ezen aspektusok némelyike illeszkedik Isten Lelkéhez és összefüggésben áll Vele, míg másokat az emberek elképzelései és képzelődései szennyeznek be. Ám akár az emberek elképzelései és képzelődései, vagy olyasmik ezek, amelyek igazak Isten Lelkére vonatkozóan, végső soron ezek a dolgok mind annak a megélésnek, illetve lényegnek és kinyilatkoztatásoknak a részei, amelyekkel a mennyei Isten rendelkezik és amelyeket hordoz, és amelyeket Ő el tud érni. Pontosan azért, mert a mennyei Isten által birtokolt és viselt lényeget, természetet vagy erőt képezik, ezek a megnyilvánulások és kinyilatkoztatások csak Isten Lelkével állnak összefüggésben – vagyis Isten eredendő identitásához és lényegéhez kapcsolódnak. A mennyei Isten által birtokolt és viselt lényeg, természet vagy erő, amelyet az emberek el tudnak képzelni, érezni és ismerni tudnak, a teremtett emberiséghez képest rendkívüli és nagyszerű, és még inkább elérhetetlen bármely, egy teremtett lény attribútumaival rendelkező emberi lény számára; Ő minden teremtett és nem teremtett lényt meghalad. Az a lényeg és erő, amelyet Maga a megtestesült Isten bír és hordoz vagy kinyilvánít, mind eredendően Istenhez tartozik; Isten természetének vagy Isten lényegének részei, amelyek felülmúlják azt, amit az összes teremtett és nem teremtett lény el tud képzelni, meg tud ismerni vagy fel tud fogni. Ami azt illeti, hogy pontosan milyen nagy Isten, pontosan mennyi ereje van, és hogy pontosan mennyire múl felül minden dolgot, a teremtett emberiség számára ez mindig megoldhatatlan misztérium lesz. Az emberek számára lehetetlen, hogy teljesen megismerjék Istent; egyszerűen túlságosan korlátozott az, amit látnak. Ha félretesszük az emberek Istenről alkotott valószerűtlen elképzeléseit és képzelődéseit illető részt, és csak az Isten által birtokolt valódi erőről, hatalomról és lényegről beszélünk, egyszerűen túlságosan behatárolt az, amit a megtestesült Isten meg tud tenni, meg tud élni és ki tud nyilvánítani. Egy ügyetlen emberi metaforával élve a leírásához, valószínűleg az, amit a megtestesült Isten megél, kinyilvánít és meg tud tenni, csupán egy csepp a tengerben vagy a jéghegy csúcsa Isten eredendő identitásából és lényegéből, és semmi több. Nevezetesen igen behatárolt az, amit a megtestesült Isten meg tud élni és ki tud nyilvánítani Isten identitásából, Isten természetlényegéből és Isten erejéből. Mivel a megtestesült Isten olyan Isten, aki teremtett emberi lény formájában él az emberek körében, igen behatárolt az, amit megtehet, és igen behatároltak azok az ösztönök és az veleszületett természet is, amelyet meg tud élni. Annak ellenére, hogy Ő Isten hús-vér testben megvalósult Lelke és Isten Lelke lakozik Benne, mivel ez a hús-vér test a teremtett emberiség egy tagjának formáját ölti, az az isteni lényeg és isteni természet, amelyet meg tud élni, ki tud nyilvánítani és ki tud fejezni, igen behatárolt. Ez az egyik ok. Más szempontból, minden alkalommal, amikor Isten testté lesz, az Isten munkája szükségleteinek elkerülhetetlen eredménye – nevezetesen Isten munkája egy szakaszának elkerülhetetlen szüksége, vagyis Isten munkájának e szakasza megköveteli Istentől, hogy testté legyen, ami azt jelenti, hogy Istennek testet kell öltenie ahhoz, hogy a munka e szakaszát elvégezze. Mivel Istennek testet kell öltenie, a megtestesülésén keresztül végzi el a munka e szakaszát, és megvannak Isten természetének, lényegének és erejének azon különféle aspektusai, amelyeket Istennek ki kell fejeznie, és amelyeket a munka e szakasza igényel. A természet, lényeg és erő bármely aspektusát is igényli Isten a munka e szakaszában, amikor testet ölt, Isten azon természetét, lényegét és erejét valósítja meg, amelyek az ebben a hús-vér testben végzett munka e szakaszának szükségleteivel kapcsolatosak. Egyszerűen fogalmazva, ez a hús-vér test tudja megvalósítani azt a munkát, amelyre Isten megtestesülése munkájának e szakaszában szükség van. A munka e szakasza az utolsó napokban például a fenyítés és az ítélet munkájának végzését követeli meg. A megtestesült Isten tehát kifejezheti Isten haragját, fenségét és Isten igazságos természetét; kifejezheti ezt a fajta természetet és végezheti ezt a fajta munkát is. Abban, amit az emberek Isten eme megtestesülése során látnak és tapasztalnak, benne van Isten fenyítése és ítélete, Isten haragja, Isten fensége és Isten igazságos természete. Amikor a megtestesült Isten által végzett munka a megváltás munkája, az emberiség megajándékozása kegyelemmel és áldásokkal, és az emberek bűneinek megbocsátása, akkor Isten megtestesült Isten által képviselt képmása teli van irgalommal és szerető kedvességgel, teli türelemmel és béketűréssel és teli szeretettel, és Ő bőséges kegyelemmel is megajándékozza az embereket – ezek Isten természetének és lényegének nyilvánvaló jellemzői a munkának abban a szakaszában. Ezért függetlenül attól, hogy Isten mely megtestesüléséről van szó, lehetetlen, hogy az emberek átfogóan lássák vagy ismerjék a mennyei Isten természetét és lényegét. Az Úr Jézus egyik sajátossága például, amit a hívők a Kegyelem Korában láttak, az volt, hogy mérhetetlen béketűrés, türelem és megbocsátás volt Benne az emberek iránt, valamint bőséges irgalom és szerető kedvesség. Ezért az Úr egyes hívői megtapasztalhatták azt a türelmet, béketűrést és határtalan, mérhetetlen szeretetet, amely Istentől származott – azaz az Istentől jövő irgalmat és a szerető kedvességet. A Kegyelem Korában a megváltás munkáját végző megtestesült Isten fő jellemzője az irgalom és a szerető kedvesség volt. Az utolsó napok munkájának e szakaszában azonban – mivel a megtestesült Isten az emberek romlott beállítottságait szándékozik eloszlatni ahelyett, hogy megbocsátaná az emberek bűneit – az, amit az emberek a munka e szakaszában megtapasztalnak a megtestesült Istentől, Isten fensége, haragja, ítélete és fenyítése. Az emberek még Isten könyörtelen oldalát is meglátják, látják, amint könyörtelenül megítéli és leleplezi az embereket – gyakorlatilag minden alkalommal, amikor Ő szól, az alapvető tartalom a különféle romlott beállítottságok, a romlottság megnyilatkozásainak és az emberekben lévő romlott állapotoknak a folyamatos, szüntelen és fáradhatatlan leleplezése. Az emberek ezúttal Isten fenségét és haragját, Isten sértést nem tűrő természetét és Isten igazságos természetét látják a megtestesült Istenben; amit pedig megtapasztalnak, az Isten fenyítése és ítélete, valamint próbatételei és finomítása. Az emberek minden Isten által mondott dologban megtapasztalják Isten igazságosságát, fenségét és sértést nem tűrő természetét, és gyakran érzik Isten haragját, gyűlöletét, megvetését és elutasítását az emberiséggel szemben, sőt még az átkait és a kárhoztatását is érzik. Bár a megtestesült Isten teljes mértékben képes arra, hogy képviselje Istent Magát, képviselje Isten identitását, Isten természetét és Isten lényegét, mivel Isten e testet öltött formája különbözik Isten eredendő identitásának formájától, a test e formája és ennek a formának az ösztönei behatárolják Őt. Az, amit az emberek a megtestesült Istenben láthatnak Isten lényegéből, Isten természetéből és Isten erejéből, korlátozott Isten eredendő identitásához és lényegéhez képest. Ez teljesen normális. Az embereknek meg kellene érteniük ezt, és nem szabadna vakon a mennyei Istenhez hasonlítaniuk a megtestesült Istent, majd, amikor nem tudják összeegyeztetni Őket, igen csalódottá válniuk, megítélniük és elítélniük Őt, elutasítaniuk Istent, valamint tagadniuk Isten identitását, Isten munkáját és Isten lényegét. Vannak, akikben még elképzelések is kialakulnak egyetlen dolog miatt, megpróbálják a megtestesült Istent megfeleltetni a mennyei Istennek, amikor pedig nem sikerül egyezést találniuk, negatívvá és gyengévé válnak, sőt egyesek még a hitük feladásának gondolatával is eljátszanak. Ez nagyon ostoba, és egyben nagyon tudatlan megnyilvánulás.

Identitását és lényegét tekintve a megtestesült Isten kapcsolódik Istenhez; Isten identitásával és lényegével rendelkezik. Ugyanakkor, mivel a hús-vér testi formája és magának a hús-vér testnek az attribútumai a teremtett emberiség ösztöneivel állnak összefüggésben és ezeknek az ösztönöknek a körére korlátozódnak, függetlenül attól, hogy ezúttal milyen munkát végez a megtestesült Isten, az, amit meg tud tenni, el tud érni, valamint Isten identitása és lényege, amelyet képviselni tud, csupán az e megtestesülésben végzett munkájához és szolgálatához kapcsolódik. Istennek azt az identitását és lényegét tudja képviselni, amely a jelenlegi szolgálatának és munkájának megfelel. Az ezúttal elvégzendő munka Isten identitását és lényegét képviseli, és Isten természetét képviseli. Isten bármely természetét is kell képviselnie, Isten bármely természetét is kell kifejeznie, és Isten bármely munkáját kell is elvégeznie, Isten annak megfelelő természetét fogja képviselni; képes lesz képviselni Isten adott természetét és elvégezni az adott munkát, amelyet Isten elvégezni szándékozik, ám lehetetlen Számára, hogy az egészet képviselje. Az Isten bármely megtestesülésében végzett munka kellő módon képviseli azt a természetet, amelyet Isten kifejezni szándékozik abban a megtestesülésben, és kellő módon kifejezi azt a munkát, amelyet Isten el szándékozik végezni abban a megtestesülésben. Ráadásul az Isten által kifejezett természet és az Általa mutatott lényeg egyáltalán nem áll ellentmondásban Isten eredendő identitásával és lényegével, és Ő semmilyen hibát nem követ el e tekintetben. Mivel a megtestesült Isten identitása és lényege teljességgel egy Isten eredendő lényegével vagy a mennyei Isten lényegével, akár a szavait, az Általa élt életet vagy az Ő munkáját tekintve, akár Isten természetét, lényegét és más, az emberek számára látható aspektusokat tekintve, a megtestesült Isten azonos a mennyei Istennel. Ők ugyanazok. Függetlenül attól, hogy a Maga teljességgében tudja-e képviselni Istent, és függetlenül attól, hogy az emberek képesek-e a Maga teljességében látni Istent, röviden: az identitása és a lényege a mennyei Istentől származik. Még ha szerinted a megtestesült Isten nem is tudja a Maga teljességében képviselni a mennyei Istent, az identitása és a lényege akkor is Magának Istennek az identitása és lényege. Még ha sok évnyi hasonlítgatást követően sem tudsz semmilyen kapcsolatot felfedezni a megtestesült Isten és az általad ismert mennyei Isten között, a megtestesült Isten identitása és lényege akkor sem változik, ugyanis ez egy tény. És mi ez a tény? Az, hogy a megtestesült Isten lényege a mennyei Isten lényege, az identitása pedig a lényege miatt sohasem változik – az Isten identitása. Talán harminc évvel ezelőtt a legtöbb ember nem hitt volna Nekem, ha ezt mondtam volna, harminc év után azonban azt hiszem, jogomban áll ezt mondani. Miért mondom ezt? Ha ez a harminc évnyi munka nem készült volna el, és ha nem mondtattak volna ki ezek az igazságok, egy kicsit korai lenne azt mondani, hogy „a megtestesült Isten Istent Magát képviseli”. Ez azért van, mert ha Isten szavainak kimondása és Isten természetének kifejeződése, valamint Isten identitásának és lényegének kifejeződése nélkül mondanád, hogy „a megtestesült Isten Istent Magát képviseli”, az emberek abnormálisnak gondolnának, vagy azt hinnék, hogy éktelenül lázadó vagy. Ám azzal, hogy Isten szavai oly sok kifejezést nyertek, valamint Isten természetlényege és Isten eredendő identitása oly sok kifejezést nyert, szerintetek túl messze megyünk azzal, ha azt mondjuk, hogy „a megtestesült Isten Istent Magát képviseli”? (Nem.) Túlzás ez? Helytelen? (Nem.) Ez nem kérkedés. Tehát azt, hogy a megtestesült Isten képviselheti-e a mennyei Istent, hogy rendelkezik-e a mennyei Isten természetével és lényegével, és hogy rendelkezik-e a mennyei Isten identitásával, nem lehet megítélni a külső megjelenése alapján. Lehet, hogy a külső megjelenése nagyon jelentéktelen, és nagyon hétköznapinak és normálisnak látszik, sőt egyesek el is küldik; lehet, hogy nincsenek átlag feletti tulajdonságai, sem semmilyen természetfeletti megnyilvánulása, még kevésbé úgynevezett egyedi sajátosságai a romlott emberiség szemében, vagy nincs Benne olyasmi, amit a romlott emberiség csodál, amire felnéz vagy amin elámul. Ám mivel az Általa végzett munka, az Ő lényege és az Ő természete képes kifejezni a mennyei Isten természetét és lényegét, megállapítható, hogy az identitása a megtestesült Istené, Istené Magáé.

Folytassuk a beszélgetést arról a témáról, hogy nem hasonlítjuk a megtestesült Istent a mennyei Istenhez. Az imént említettük, hogy amikor a legtöbb ember kapcsolatba kerül a megtestesült Istennel, szereti Őt a mennyei Istenhez hasonlítani. Miután eddig jutottunk a beszélgetésben, mondjátok meg Nekem, helyénvaló Őket így összehasonlítani? (Nem.) Nem óriási hiba ez? (De igen.) Ostoba dolog elkövetni ezt a hibát? (Igen.) Vannak kedvezőtlen következményei? (Igen.) Melyek ezek? (Amikor az emberek a saját elképzeléseik és képzelődéseik alapján behatárolják Istent, hajlamosak fellázadni Isten ellen és ellenállni Neki, és arra is hajlamosak, hogy ne fogadják el Isten munkáját és Isten üdvösségét; a következmények igen súlyosak.) Racionálisan kell kezelned a megtestesült Istent. Nos, mit kell tenned ahhoz, hogy racionális légy? El kell töprengened: mit jelent az, hogy a mennyei Isten most testet öltött, hogy a munkáját végezze? Jelenleg a megtestesült Isten az, aki kimondja az utolsó szót. Teljes felhatalmazással képviselheti a mennyei Istent, hogy az ítélet munkáját végezze az utolsó napokban. Ezért, ha kérdéseid vagy problémáid vannak, a megtestesült Istentől kell kérned. Mivel Ő képviselheti a mennyei Istent, meg tudja oldani a problémáidat; képes a mennyei Istent képviselni az életedben fennálló problémák, az Istenben való hiteddel kapcsolatos problémák, az üdvösségeddel kapcsolatos problémák, valamint a jövőbeli rendeltetési helyeddel és sorsoddal kapcsolatos problémák megoldása során. Másrészről, ha a mennyei Istenhez imádkozol és Tőle kérsz, ugyanakkor semmibe veszed ezt a földi Istent és semmibe veszed a megtestesült Istent, akkor rajta, lássuk, hogy kaphatsz-e akkor is világos eligazítást, tiszta megvilágosítást és fényt, valamint világos utat a gyakorláshoz. Ha a mennyei Istenhez imádkozva és Rá tekintve el tudod nyerni ezeket a dolgokat, akkor ami azt illeti, ez egész jó, és nem kell majd a megtestesült Istentől kérned. Ha azonban még azt követően sem kapsz tiszta fényt, utat a gyakorláshoz vagy világos megoldást, hogy hosszú időn át imádkoztál a mennyei Istenhez, kértél Tőle és Rá tekintettél, mit kellene tenned? (Isten szavaiban keresni az igazságalapelveket.) Akkor nincs más út; csak a megtestesült Isten által mondott szavakat és az Általa végzett munkát keresheted. Szállj le a magas lóról; az elbizakodottságod nem tud megmenteni téged, csak árthat neked. A mennyei Isten mindenható, magasztos, nagyszerű, rendkívüli és transzcendens, az emberiség azonban nem tudja elérni Őt. Amikor beszél, nem értheted és nem hallhatod Őt. Ha Isten valóban szólna hozzád, a halandó hús-vér tested egyszerűen nem tudná elviselni vagy állni azt. Akkor mit kellene tenned? A megtestesült Istentől kell kérned, és azt kell megnézned, hogy mely szavakat mondta a megtestesült Isten és milyen munkát végzett a földön, valamint, hogy milyen különféle követelményei vannak veled szemben. A legfontosabb ezeknek a dolgoknak a megértése. Ne mindig a mennyei Istenhez imádkozz és ne Rá tekints, folyton arra várva, hogy a mennyei Isten kinyilatkoztatásokkal szolgáljon neked. Ha ezt teszed, a mennyei Isten figyelmen kívül fog hagyni téged. A mennyei Isten ezt mondta: „Most a földön munkálkodom, kijelentéseket teszek és beszélek. Hallhatjátok és megérthetitek az Általam szólt szavakat, és ezek a szavak megoldhatják a problémákat a gyakorlásotokban és megszüntethetik a romlott beállítottságaitokat.” Tehát mit kellene tenned? Nem várhatsz mindig arra, hogy a mennyei Isten személyesen szóljon hozzád. „Le kell ereszkedned”, hogy a megtestesült Isten elé járulj és az Ő szavai elé járulj, hogy keresd az igazságot, hogy ellátásban és segítségben részesülhess. Ezt hívják úgy, hogy valakiben van racionalitás; ez a megtestesült Isten észszerű kezelése. Egyrészről, amikor a megtestesült Isten külső megjelenését és kinézetét látod, vagy beszélni hallod Őt, ne hasonlítsd Őt a mennyei Istenhez; egyszerűen csak kezeld Őt hétköznapi, normális, valós emberként, aki képes Istent képviselni. Másrészről nem kell fognod az Általa mondott szavakat, a veled szemben támasztott követelményeit és a neked szóló eligazításait, és átvizsgálni őket, töprengeni rajtuk, ellenőrizni, megvitatni vagy feldolgozásnak alávetni őket. Csak gyakorold és valósítsd meg őket közvetlenül és vesd alá magad azonnal; nincs szükség arra, hogy a mennyei Istenhez imádkozz, Tőle kérj vagy Vele erősítsd meg azokat a megtestesült Isten háta mögött. Vajon nem nagyon bajos az, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy megerősítést kapj, hogy a lelkedben nyugalmat, a szívedben pedig hajlandóságot érezz, mielőtt gyakorolsz, megvalósítasz és aláveted magad? (De.) Vannak olyan emberek, akik ezt csinálják? A legtöbb ember, aki nyolc-tíz éve hisz Istenben és a szívében teljes bizonyosságot szerzett Istenről, nem csinálja ezt; ők túlságosan bajosnak találják. Mindig azok az emberek hajlamosak ezt csinálni, akik három évnél kevesebb ideje hisznek. Hogyan imádkoznak ők a mennyei Istenhez? Ezt mondják: „Istenem, kérlek engedd, hogy alávessem magam a megtestesült hús-vér testednek. Istenem, kérlek engedd, hogy alávessem magam a szavaknak, amelyeket a földön mondasz. Istenem, kérlek engedd, hogy alávessem magam annak, amit a földön fejezel ki. Istenem, kérlek segíts nekem elengedni a megtestesült hús-vér testeddel kapcsolatos elképzeléseimet.” Kihez imádkoznak, amikor így imádkoznak? (A mennyei Istenhez.) Mondjátok meg Nekem, vajon megindította a Szentlélek azokat az embereket, akik általában így imádkoznak? Velük van Isten jelenléte? (Nincs.) Nincs, és nem is könnyű elnyerniük. Odafigyel bármennyire is Isten az ilyen emberekre? (Nem.)

Mivel a megtestesült Isten hús-vér test, Ő egy hétköznapi, normális Emberfia. Amikor egy hétköznapi, normális Emberfiáról beszélünk, az azt jelenti, hogy Ő egy hétköznapi, normális személy ösztöneivel és veleszületett adottságaival, valamint a normális emberi mivolthoz tartozó személyiséggel, érzelmi skálával, kifejezésmóddal és beszédstílussal rendelkezik. Mi mással? A normális emberi mivolthoz tartozó gondolkodásmóddal, életmóddal és életmódbeli szokásokkal, valamint különféle választásokkal az élet minden aspektusa tekintetében. Mit foglalnak magukban ezek a választások? Például egy preferált lakókörnyezetet, kedvenc színeket, valamint az alapszükségletekkel kapcsolatos preferenciákat és választásokat. Ezzel a külső megjelenéssel, ezekkel az ösztönökkel és a normális emberi mivolthoz tartozó veleszületett adottságokkal, valamint a normális emberi élet körén belüli különféle megnyilvánulásokkal bizonyosan elmondható, hogy a megtestesült Isten egy teljesen átlagos, normális személy, a teremtett emberiség hétköznapi tagja. Attribútumai és létformája tekintetében a megtestesült Isten teljesen különbözik a mennyei Istentől, vagyis Isten Lelkétől; a külső megjelenése is teljesen más, mint Isten Lelkéé. A megtestesült Isten munkájának időszaka során az, amit Ő kinyilvánít és amit képes megtenni, az olyasmi, amit az emberi szem láthat és az emberi elme felfoghat. Ugyanakkor az emberek tudása Isten természetéről, Isten lényegéről és Isten eredendő identitásáról igen korlátozott. Azzal a ténnyel együtt, hogy az emberek sok elképzelést és képzelődést dédelgetnek Istenről, a megtestesült Isten emberi mivoltának különféle megnyilvánulásai nehézségeket okoznak az embereknek. Például a beszédem során használt szavak hétköznapiak, és gyakran használok köznyelvi és népnyelvi kifejezéseket is. Az emberek aztán összehasonlítanak a mennyei Istennel, és így szólnak: „A mennyei Istennek ékesszólóan kellene beszélnie és választékos szavakat kellene használnia. Miért nem választékosak azok a szavak, amelyeket ez az illető használ? Sőt, még köznyelvi és népnyelvi kifejezésekkel is él, időnként pedig a mindennapi szükségletekhez kapcsolódó szókészletet és kifejezéseket használ.” Kedvelek például egy bizonyos színt, és valaki ezt kérdezi: „Hogy tetszhet Neked ez a szín? Ez a szín nem tűnik tisztának vagy szentnek! Istennek talán nem a fehéret kellene kedvelnie? Istennek nem az égszínkéket vagy a zöldet kellene kedvelnie? Hogy tetszhet Neked ez a szín? Ez a szín nem jelképezi Isten identitását és lényegét!” Aztán elképzelések alakulnak ki a szívében. Ám Én azt mondom, Nekem igenis tetszik ez a szín – hogyan kellene ezt megközelítened? (Helytállóan kellene megközelítenünk.) A megtestesült Istennek normális emberi mivolta van. A normális emberi mivoltban való élet során kapcsolatba kell kerülnie mindenféle dologgal, ami egy normális emberi élet körébe tartozik. Így az alapvető szükségleteket tekintve megvannak a saját személyes preferenciái. Lehetséges, hogy ezek a preferenciák igazodnak az elképzeléseidben és képzelődéseidben létező Isten preferenciáihoz, és az is lehetséges, hogy nem. Mi van akkor, ha nem igazodnak? Te tévedsz vagy Én tévedek? Szerintem Én nem tévedek, ugyanis jogomban áll azokat a dolgokat választani, amelyek tetszenek Nekem. Nem kényszerítettem rád őket, és azt sem mondtam, hogy ezek az igazság, és el kell fogadnod őket. Neked is megvannak a magad jogai, és Én soha nem avatkozom bele azokba. Soha nem ítéllek ez azért, mert a fehéret vagy a kéket kedveled, így neked sem szabadna kárhoztatnod Engem azért, mert Nekem más színek tetszenek, ugye? Egyesek ezt mondják: „Ez így nem lesz jó. Amit Te képviselsz, az különbözik attól, amit én képviselek. Én a romlott embereket képviselem, Te pedig a mennyei Istent. Hogy lehet ez ugyanaz?” Valóban a mennyei Istent képviselem, ám a mennyei Isten nem ítéli el a Nekem tetsző színeket. Azt hiszed, hogy a fehér szent, de nézd meg a mennyei Isten által teremtett dolgokat – azok mindenféle színűek. Az Isten teremtette virágok tarkák. Időnként akár sötét felhők is vannak a többi között az égen, és a sötét felhők szürkék. Nyáron, amikor túlságosan meleg van, hűsítőnek és kényelmesnek érzed, amikor sötét felhők takarják el a napot, és köszönetet mondasz Istennek a kegyelméért. Hát nem jó dolog ez? (De igen.) Mások ezt mondják: „A zöld jó; az Isten teremtette zöld az életet jeleníti meg.” Ez nem helytálló. Nézd meg a gabonákat, amelyeket Isten teremtett. A kukorica például nem sokféle színben megtalálható? Van sárga, fehér, lila és fekete kukorica. Mondhatod, hogy a kukorica nem az életet jeleníti meg? A kukoricát Isten teremtette. Képes gyökerezni, csírázni, virágozni és termést hozni. Szerves, és az életet is szimbolizálja. Emellett vajon az összes falevél zöld? (Nem, vannak lila, sárga és piros levelek is.) Ezek mind a levelek színei; hát nem az életet szimbolizálják? (De igen.) Nos, amikor egyesek azt mondják, hogy a „zöld az életet jelképezi”, nem tévednek vajon? (De igen.) Akkor vajon helyénvaló, amikor egyesek azt mondják, hogy „a fehér a tisztaságot jelképezi”? Nem képtelenség ez? A fehér csak egy kicsit tisztábbnak és ragyogóbbnak látszik; nem a tisztaságot jelképezi. Még ha egész életedben fehér ruhákat viselsz is, az akkor sem jelenti azt, hogy tiszta vagy; továbbra is romlott emberi lény vagy. Ezért amikor a színválasztásról van szó, nincsenek előírások. Csupán az ember bőrtónusán, személyes preferenciáján és személyiségén, valamint természetesen az évszakon, az éghajlaton és a hőmérsékleten alapszik. A fehér csak egy szín; nem jelképez semmit. Mi a helyzet a feketével? Egyesek ezt mondják: „A fekete a sötétséget, a halált és az ördögöt jelképezi, ezért a fekete rossz!” Mondjátok meg Nekem, jó dolog elítélni a feketét? (Nem.) Néha Én is viselek fekete ruhákat, mint például fekete gyapjú felöltőt, széldzsekit, pulóvert vagy nadrágot, télen pedig időnként fekete sálat és fekete kesztyűt hordok. Vannak, akik ezt kérdik: „A fekete nem a sötétséget és a Sátánt jelképezi? Hogy viselhetsz fekete ruhákat? Hát nem Istent képviseled? Ha feketét viselsz, miközben Istent képviseled, az nem az Ő hamis ábrázolása vajon? A mennyei Isten biztosan nem kedveli a feketét.” Szerintem tévedsz. Honnan tudod, hogy a mennyi Isten nem kedveli a feketét? Mikor hallottad, amint Isten azt mondja, hogy nem kedveli a feketét? Feljegyezték a Bibliában, vagy egy hírhozó közölte veled? Nézd meg a fekete ételeket a gabonák és a hüvelyesek között, mint például a fekete bab, a fekete rizs és a fekete szezámmag – hát nem Isten teremtette őket? (De igen.) Az emberek szeretik ezeket a fekete ételeket enni, és ezek állítólag táplálják a testet. A selyemtyúk is tiszta fekete, a tápértéke pedig nagyobb, mint a közönséges csirkéé. És ott vannak a kígyófejű halak, a fekete medvék az emlősök, és a varjak a madarak között – ezek talán nem feketék? (De igen.) Vannak fekete kövek, fekete hajú emberek és fekete bőrű emberek. Amikor valakinek csillogó fekete haja van, folyton dicsekszik vele mások előtt, és ezt mondja: „Nézd milyen fekete a hajam; olyan gyönyörű!” Amikor több lesz benne az ősz hajszál, aggódni kezd és úgy érzi, hogy megöregedett. Akkor mit jelképez a fehér? (Az öregedést.) Az öregedést, a testi funkciók hanyatlását, sőt a halál felé vezető utat jelképezi. Minél több ősz hajuk van az embereknek, annál mélabúsabbá, csüggedtebbé és lehangoltabbá válnak, és visszaemlékeznek, hogy milyen jó is volt, amikor fiatalkorukban fekete hajuk volt. Ekkor ébrednek rá, hogy mennyire ostobák voltak, amikor azt mondták, hogy „a fehér a szentséget szimbolizálja”, és többé nem mondják, hogy a fekete a sötétséget, az ördögöt és a Sátánt jelképezi; nem beszélnek többé vakon az elképzeléseikre alapozva. Az emberek akkor fogják megérteni ezeket a dolgokat, miután átélnek néhány tapasztalatot, ám vannak, akik soha nem értik meg őket, még akkor sem, amikor elérik az időskort. Az emberek sok dologról dédelgetnek elképzeléseket a szívükben. Amikor hallják, amit mondok, vagy látják, hogy mit fogok tenni vagy mit választok, akaratlanul is megpróbálnak összemérni Engem a mennyei Istennel, és elképzelések alakulnak ki bennük. Gyakran alakítanak ki elképzeléseket, különösen az élet azon dolgaival kapcsolatosan, amelyekkel kapcsolatba kerülhetnek és amelyeket látnak. Látod, az emberek akaratlanul elképzeléseket alakítanak ki a színválasztás tekintetében, és még ezt a jelentéktelen dolgot sem tudják racionálisan megközelíteni és helytállóan megítélni. Például azt látod, hogy a buddhista szerzetesnők és szerzetesek szürke ruhát viselnek, ezért azt hiszed, hogy a szürke a buddhista szerzetesnőket és szerzeteseket képviseli. Ezért ha én egy szürke felsőt választok számodra, arra gondolsz: „Hát mi nem keresztények vagyunk? Te nem a megtestesült Isten vagy? Akkor hogy választhatsz mégis szürke ruhákat? Csak a buddhista szerzetesnők és szerzetesek viselnek szürkét! Hogy viselhetik az Istenben hívők a buddhista szerzetesnők és szerzetesek által viselt színt? Ez nem azt jelenti vajon, hogy egyenlőségjelet teszünk közénk is a buddhizmus közé? Még ezt a tabut sem kerülöd!” Én azt kérdem, hogy mit kellene kerülni? Minden színt Isten teremtett. Megvan az oka annak, amiért valamilyen színt kedvelek, és ez ráadásul határozottan jó és előnyös neked. Folyton összefüggéseket keresel a szerzetesek és a szerzetesnők és a szürke szín, illetve az Istenben hívők vagy önmagad között – ez a te problémád. Én nem ilyen bonyolult módon gondolkodom erről. Ha így gondolkodsz, az azt jelenti, hogy irracionális vagy. Az elképzeléseid és a képzelődéseid szemszögéből tekintesz erre a színre, hozzáadtad a saját jelentésedet ehhez a színhez, és eltorzult módon értelmezted ezt a színt. Végül arra korlátozod magadat, hogy csak a fehéret kedveld és csak fehéret viselj. Amikor azonban azt látod, hogy a fejedet csupa ősz haj borítja, a bőröd és az arcod sápad, vagy pigmenthiányos leszel, boldogtalanná válsz, és nem mondod többé, hogy a fehéret kedveled, és azt sem mondod, hogy a fehér a tisztaságot jelképezi. Az emberek még azt illetően is csurig tele vannak elképzelésekkel, hogy a megtestesült Isten milyen színeket kedvel és választ. Mondjátok meg Nekem, nem nagyon bajos ez? Elgondolkodom: vajon tényleg megértették ezek az emberek azt a sok igazságot, amit közöltem? Ha még ezt a jelentéktelen dolgot sem tudják megérteni, megérthetik vajon az igazságot, amely oly összetett? Kétlem, hogy tényleg értik az igazságot. Nehéz megmondani, igaz? (Igen.) Csak pár doktrínát értenek, az igazságot azonban nem értik, ugyanakkor továbbra is vakon alkalmaznak előírásokat a való élet egyes dolgaira vonatkozóan, és ítélkeznek felettük. Nem az emberek torzulása ez? (De igen.)

Mondjátok meg Nekem, hogyan kellene az embereknek szemlélniük és értelmezniük a különféle színeket? Nézzétek meg ezt az emberi világot: az emberek által szabad szemmel látható tárgyak és élőlények – akár mozgók, akár állók – mindenféle színben léteznek, és mindegyiket Isten teremtette. A halak, madarak, vadállatok, növényevők, szárnyasok és haszonállatok mindenféle színűek; a fákon és a földön termő gyümölcsök mindenféle színűek. Mit értettetek meg ebből a színkavalkádból? Isten teremtette a különféle helyhez kötött tárgyak színét, hogy megfelelő élőhelyet nyújtson a teremtett emberiség számára; ezek a színek jótékonyak az emberek szeme és érzékei számára, valamint az egész testük túlélésére nézve. Isten mindezt figyelembe vette. Istennek megvan a sajátos oka arra, hogy miért használ egy bizonyos színt, vagy abban, ahogy valaminek a formáját és méretét, valamint az életmódját és mintáit megtervezi; Isten esetében nincsenek előírások. Isten nemcsak hogy nem követ előírásokat minden dolog megteremtése során, hanem van egy nagyon alapvető alapelv is: a színükből, formájukból, életmódjukból és funkcióikból, valamint abból a szerepből ítélve, amelyet az egyes dolgok az összes dolog között játszanak, mind alkalmassá teszik az embereket arra, hogy egy ilyen környezetben túléljenek, és lehetővé teszik az emberek számára, hogy magukba szívják azokat a különféle tápanyagokat, amelyekre a különféle élelmekből szükségük van; e dolgok alapján lettek teremtve. Mivel az emberek túlságosan jelentéktelenek, és korlátozott az, amit szabad szemmel látnak, annak körén belül, amit szabad szemmel láthatnak, behatárolják Istent, mintha ilyen vagy olyan lenne, és úgy vélik, hogy Istennek így vagy úgy kell cselekednie. Az emberek elképzeléseiben például a Sátán általában a sötétségből bukkan fel, ezért az emberek ezt gondolják: „A fekete rossz. Isten nem kedveli a feketét; Isten nem teremt fekete dolgokat.” Tévedsz, ha így gondolkodsz! Sok fekete dolog van, ami az emberek hasznára válik. Egyes élelmek például, mint a fekete bab és a fekete szezámmag, feketék, ugyanakkor jótékonyak az emberi szervezet számára. Egyes madarak és állatok színe is fekete, sőt állami védelem alatt állók is vannak közöttük. Ezért helytelen, ha a színe alapján döntesz arról, hogy valami jó-e vagy rossz. Az, hogy a Sátán a feketét választja, nem bizonyítja azt, hogy a fekete rossz, és azt sem, hogy a fekete olyasmi, amit Isten nem szeret vagy elítél. Akkor miért választja a Sátán a feketét? Azért, mert a Sátán elvetemült és ádáz, nem bírja elviselni a fényt, és szeret sötétségbe burkolózni. Csak úgy tudja elkerülni, hogy az emberek felfedezzék, ha sötétségbe burkolózik. Azért választja a feketét, hogy könnyebben elrejtőzhessen, megtéveszthessen, rossz dolgokat tehessen és gonoszságot követhessen el. Te azonban nem ítélheted el a feketét csak azért, mert a Sátán azt választja. A fehérhez képest a fekete legfeljebb megkönnyíti a Sátán számára a rejtőzést, és a Sátán kihasználja, ezért a Sátán a feketét részesíti előnyben. Mivel Isten fény, Ő gyakran sétál a fényben, beszél az emberekhez a fényben, és jelenik meg az embereknek a fényben. Isten a fényben él, és Isten mindig fehér fényt választ. Az emberek ezért azt hiszik, hogy Isten nem kedvel más színeket; Isten csak a fehéret kedveli. Nem helytelen ez a nézőpont? (De igen.) Nézzétek meg az Isten által teremtett összes dolgot – azok mindenféle színűek. Nos, honnan származnak ezek a különböző színek? Mindegyik Isten gondolataiból ered. Milyen probléma az, ha elítéled a különféle színeket, amelyek Isten gondolataiból erednek? Nem lázadás ez? (De igen.) Ez túlságosan idióta dolog! Ha kapcsolatba tudsz kerülni a megtestesült Isten normális emberi mivoltának megnyilvánulásaival, és látod vagy hallod őket, helytállóan kell kezelned azokat. Amíg nem befolyásolnak vagy akadályoznak az igazság elfogadásában, nem szabad nagy feneket kerítened ezeknek a dolgoknak, kutatva és elemezve, majd aránytalanul felfújva őket, és végül elképzeléseket kialakítani, valamint megítélni, elítélni, elutasítani a megtestesült Istent és ellenállni Neki. Ez olyan helytelen lenne! Az ilyen embereknek nincs lelkiismeretük és józan eszük.

Mivel a megtestesült Isten hétköznapi, normális személy, megvan a Maga állandó, szokásos élettere, életmódbeli szokásai, sőt mintázatai, valamint az emberi élethez tartozó különféle választásai, kompromisszumai és érzelmi skálája. A megtestesült Isten normális emberi mivoltát tekintve az embereknek egyrészt helytállóan kell megközelíteniük azt egy racionális nézőpontból; másrészt helytállóan kell értelmezniük. Ha elképzelések alakulnak ki benned azért, mert látsz, hallasz valamit, vagy kapcsolatba kerülsz valamivel, amit a megtestesült Isten az Ő élete és normális emberi mivolta tekintetében tesz, a legegyszerűbb módon úgy gondoskodhatsz arról, hogy ez ne legyen hatással az életbe való belépésedre vagy arra, hogy elfogadod Isten szavait, az, ha nem próbálod a megtestesült Istent a mennyei Istennel összemérni. A megtestesült Isten normális emberi mivoltban él; megvan a Maga szabadsága, megvan a szolgálata, amelyet teljesítenie kell, és normális emberi élete is van. Helytállóan kell megközelítened ezt. Látod, Isten munkájának harmadik szakasza, hogy megmentse az embereket, sok igazság kifejezését követeli meg. Amikor az igazság különféle aspektusairól beszél, Ő hétköznapi nyelvet használ, és gyakran épít be köznyelvi, népnyelvi kifejezéseket és tájnyelvet, és időnként különleges kifejezésmódokat alkalmaz. Amennyiben a kimondott szavak mind az igazság, és mind olyan igazság, amelyet meg kell értened és amibe be kell lépned, akkor alá kell vetned magad; ily módon elérheted az üdvösséget. Ha folyton kukacoskodsz, folyton vizsgálódsz és folyton kétségeid vannak, akkor nem fogod elnyerni az igazságot, és el fogod szalasztani az értékes lehetőségét annak, hogy a megtestesült Isten megmentse az embereket. Hogyan kellene tehát helytállóan megközelítened a megtestesült Isten munkáját? Először is lennie kell józan eszednek, meg kell tanulnod alávetni magad Isten munkájának, a fontos feladataidra kell koncentrálnod és az igazságra való törekvés útját kell járnod, és összpontosítanod kell a romlott beállítottságaid megszüntetésére, hogy elérd az üdvösséget. Ez a legfontosabb dolog. Nem kell naphosszat átvizsgálnod Istent. Függetlenül attól, hogy mennyi elképzelésed és képzelődésed van, azok nem az igazság. Egy életen át ragaszkodhatsz az elképzeléseidhez, és akkor sem fogod elnyerni az igazságot, végül pedig akkor is a pokolba kell menned. Ha egyszer átlátod ezeket a kérdéseket, képes leszel a helyes kerékvágásba lépni az istenhitben, és el tudod majd engedni az elképzeléseidet és a képzelődéseidet, amikor Isten szavait olvasod. Először is nézd meg, van-e keresnivaló igazság ezekben a szavakban. Ha ezekben a szavakban benne van az igazság és Isten szándékai, és lehetővé tudják tenni számodra, hogy megértsd az igazságalapelvek egy aspektusát, akkor légy szélesebb látókörű; ne csapj felhajtást minden részlettel kapcsolatosan, ne légy kicsinyes, és ne akadj fent ezen. A szíved mélyén mire kell gondolnod? „Bár a megtestesült Isten egy hétköznapi személy, normális emberi mivolttal, Ő képes kimondani az igazságot és képes képviselni Istent. Még ha van is némi tudásunk és ékesszólóan tudunk is beszélni, mi nem tudjuk kifejezni az igazságot, sem Isten természetét, azt sem tudjuk kifejezni, amit Isten birtokol és ami Ő, és az igazságalapelveket sem tudjuk világosan közölni. Függetlenül attól, hogy mennyi tudásunk van vagy mennyire magas a státuszunk, az nem jelenti azt, hogy az igazság birtokában vagyunk, és Istent sem tudjuk képviselni. Bár a megtestesült Isten hétköznapi nyelven beszél, amely egyszerű és könnyen érthető, az Általa szólt szavak mind az igazság. Ő az igazságalapelveket is részletesen tudja közölni, és meg tudja oldani az emberek különféle problémáit. Ez elegendő. Nem azért hisznek az emberek Istenben, hogy elnyerjék az igazságot? Nem szabad mindig kukacoskodnom és megpróbálnom hibát keresni; ez a fontos feladataim elhanyagolásával egyenlő.” Ha ilyen a hozzáállásod, képes leszel megérteni az igazságot, amikor Isten szavait olvasod, és képes leszel törekedni az igazságra. Ha nem ilyen a hozzáállásod, és nem keresed az igazságot és folyton kukacoskodsz a szavakon, amikor prédikációkat hallgatsz, és mindig elképzeléseid vannak a megtestesült Isten szavairól és munkájáról, az hatással lesz arra, hogy megértsd az igazságot. Vannak, akik mindig összehasonlítják a megtestesült Istent a mennyei Istennel, és folyton ezt kérdik: „A megtestesült Isten miért nem szellemi test? Miért nem beszél a hús-vér test mennydörgő hangon, mint ahogyan a mennyei Isten?” Egyúttal azt hiszik, hogy lehetetlen az, hogy megtestesült Isten az igazi Isten legyen, aki kijelentéseket tesz és beszél. Úgy hiszik, hogy az igazi Isten tetteinek túl kell lépniük az emberek képzelődésein – ha Ő pont úgy beszél, mint egy átlagember, hogy lehetne az Isten megjelenése és munkája? Egyszerűen nem töprengenek el: „Vajon egy emberi lény képes kimondani az igazságot? A megtestesült Isten oly sok igazságot tud kimondani; olyasmi ez, amit egy ember meg tud valósítani? Nem sok ember képes ezt tisztán látni. Az, hogy Isten oly sok igazságot kimond, a legnagyobb dolog, amit Isten az emberiség körében valaha tett, és olyasmi, amit egy ember nem tud megvalósítani.” Annak érdekében, hogy az emberek megértsék, amikor az igazságot közlöm, egyszerű és könnyen érthető módon kell közölnöm azt; részletesen kell beszélnem, ismételten el kell mondanom dolgokat, és példákkal is kell élnem. Emiatt sok emberben elképzelések alakulnak ki. Ha valóban általánosságban beszélnék, hány ember lenne képes felfogni azt, amit mondok? Egyetlen ember sem lenne képes felfogni, főként azért, mert túl kicsi az érettségetek. Olyan részletesen magyarázom el a dolgokat, oly részletekbe menően, hogy terjengős lesz, és Én Magam is belefáradok már és nem akarok tovább beszélni róla, de egyes emberekhez még mindig nem jut el az, amit mondok, és magukban ezt gondolják: „Miért ne hozhatna fel még pár példát?” Addig beszéltem, hogy elegem lett belőle és nem akarom folytatni, akkor hogy lehet, hogy még mindig nem érted? Ez azt jelenti, hogy nincs emberi agyad, ezért nincs meg a képességed, hogy felfogd az igazságot, és akármennyire részletezem is, akkor sem fogod érteni. Az ily módon történő közlés, igyekezvén biztosítani, hogy bárki, akinek van egy kis felfogóképessége, megérthesse és legyen útja a gyakorláshoz, elkerülhetetlenül egy kissé terjengős lesz. Ráadásul a normális emberi mivolt energiája és egyéb aspektusai korlátozottak. Különösen az igazság közlése során nagyon nehéz egyes dolgokat szavakba önteni, az emberi nyelv pedig túlságosan hiányos. Ezért időnként nagyon nehéz két-három másodpercen belül megtalálni a megfelelő szót, és csak egy nagyjából egyenértékű szót tudok használni, hogy elérjek egy kis hatást, és ez elég. Ám minden alkalommal, amikor beszélek, igyekszem gondoskodni arról, hogy az Általam közölt szavak egy téma körül forogjanak, hogy ti megérthessétek az igazság ezen aspektusát, és végül legyen egy utatok, amelyet követhettek, amikor mindenféle dologgal találkoztok a tényleges tapasztalásotok során. Ez rendkívül hasznos az élettapasztalatotok szempontjából. Bár amiatt, hogy ilyen részletességgel beszélek, úgy tűnik, hogy bő lére eresztem a mondanivalómat, amikor efféle problémákkal találkoztok, nem fogjátok majd elveszettnek érezni magatokat – lesz utatok, amelyet követhettek. Nem fogtok többé szavak és doktrínák közepette élni, hanem helyett lesz egy gyakorlati utatok, egy gyakorlati alapotok, és lesznek gyakorlati igazságalapelveitek, amelyeket összevethettek azokkal a helyzetekkel, amelyekkel találkoztok, hogy megoldjátok a problémáitokat. Ezért minden Tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy elvégezzem mindazt, amit a megtestesült Isten normális emberi mivolta képes elérni, és minden Tőlem telhetőt megteszek, hogy elmondjak mindent, ami az eszembe jut. Akkor fogom abbahagyni a szólást, amikor odáig jutok a beszédben, hogy azt mondjátok, mindannyian értitek, és nem kell többé beszélnem; tényleg nem akarok tovább ilyen hosszasan beszélni.

Látod, a mennyei Isten egyszerűen beszél. Jahve Isten például ezt mondta Mózesnek: „Jöjj Mózes, mondanom kell neked valamit.” Mózes gyorsan letérdelt, Isten mondott neki pár hirdetni való dolgot, Mózes pedig hirdette azokat Jahve Isten eligazítása szerint. Ma, ha a megtestesült Isten mond neked pár dolgot, és megkér, hogy tedd meg azokat, mindenféle romlott beállítottságot fogsz felfedni a gyakorlásod során. Képes leszel-e ekkor arra, hogy legyenek alapelveid a gyakorlásban és legyen utad a gyakorlásban? (Nem.) Nem leszel képes. Tehát látod, hogy Isten Lelke egyszerűen beszél, és csak akkor nincs más választása, mint hogy Isten Lelke munkálkodjon és szóljon néhány szót, amikor különleges, egyedülálló dolgokat tesz különleges alkalmakkor és különleges körülmények között. A megtestesült Isten által végzett munka azonban konkrét és átfogó. Nem olyan, mint amikor Isten Lelke mond pár dolgot, hogy kinyilatkoztatásokkal szolgáljon az embereknek, vagy mond pár dolgot, hogy parancsot adjon vagy kimondjon egy próféciát, majd lezárja, miután elvégezte a munkának ezt az egyszerű, egyetlen részét. A megtestesült Isten munkája az, hogy hosszú időn át beszéljen. Az emberek beállítottságainak átalakulása és a romlott beállítottságaik levetése nem olyasmi, ami pár dolog egyszerű elmondásával megvalósítható. Mivel az emberiség oly nagyon mélyen megromlott, a Sátán különféle mérgei és beállítottságai pedig mélyen berögzültek az emberekbe, ahhoz, hogy az embereket teljesen megtisztítsa a romlottságtól, a megtestesült Istennek konkrét munkát kell végeznie, konkrét szavakat kell mondania, és ki kell fejeznie az igazság különféle aspektusait, ami ahhoz szükségeltetik, hogy az emberek elérjék az üdvösséget. Az Általa szólt szavak és az Általa elvégzett munka amiatt mutatkozik nagyon konkrétnak, sőt – az emberek szemében – talán túl hosszadalmasnak és elhúzódónak, mert ilyen hosszú időn keresztül munkálkodik így. Az elképzeléseiktől vezérelve az emberek ezt gondolják: „Ó, a megtestesült Isten nem villámgyors a munkájában, sem a dolgokat nem oldja meg fürgén. Túl részletesen beszél és túl sokat mond; egy kissé bő lére ereszti a mondandóját. Úgy kezeli az embereket, mintha háromévesek lennének!” Az érettségedet tekintve nem hiszem, hogy akár egy hároméves szintjén is lennél – valószínűleg egy egy-kétéves, sőt talán egy csecsemő szintjén állsz. Az, hogy háromévesként kezellek, valójában a felmagasztalásod. Milyen emberekhez szól Isten, amikor mennydörgő hangon beszél a mennyből, hogy elmondjon nekik dolgokat? A hírnökeihez és az Általa használt emberekhez szól. És a megtestesült Isten milyen embercsoporttal néz most szembe? A romlott emberiséggel, azzal az emberiséggel néz szembe, amelyet meg akar menteni, nem pedig konkrét egyénekhez beszél és nem rajtuk munkálkodik. Az Isten Lelke és a megtestesült Isten által végzett munka természete teljesen különböző. Isten Lelke soha nem tudna a romlott emberiséggel együtt élni. Csak a megtestesült Isten tud emberekkel élni, és fáradhatatlanul így beszélni a romlott emberiséghez és így munkálkodni rajta. A megtestesült Isten eljön az emberek közé és velük él. Mivel velük él, mindent átlát. Mit jelent az, hogy mindent átlát? Azt jelenti, hogy az összes olyan kérdést, ami azt érinti, hogy az emberek miként viselik magukat, hogyan élnek, dolgoznak, végzik a kötelességeiket, milyen utat járnak, valamint azokat a kérdéseket, amelyek az emberek üdvösségét, az Istennel való bánásmódjukat és azt illetik, hogy az emberek miként ismerik meg Istent, meg kell oldani. Amikor Isten legutóbb testet öltött, azért történt, hogy keresztre szegezzék, és ezzel megváltsa az embereket a bűntől. Ezúttal Isten azért öltött testet, hogy gyökerestül megszüntesse az emberek bűnös természetét. A munka e szakasza tehát azt követeli Istentől, hogy sok szót szóljon és sok igazságot mondjon ki, és Isten munkája időtartamának is sokkal nagyobb időtávra kell kiterjednie. Isten Lelke nem tud együtt élni az emberiséggel, mivel az emberiség attribútumai különböznek Isten Lelkének attribútumaitól és Isten eredendő identitásától. Nincs mód az együttélésükre. Egy kissé sután fogalmazva, felnézel a mennyei Istenre, a mennyei Isten azonban szellemi test és nem tudja mindig kísérni az emberiséget. Isten csak akkor tudja így kísérni az emberiséget, amikor testet ölt és hétköznapi emberré válik. Ilyen megfogalmazásban könnyen érthető, ugye? (Igen.) A megtestesült Isten együtt él az emberiséggel, így beszélve és munkálkodva évről évre, fáradhatatlanul. A megtestesült Isten az emberekkel él, az Őt körülvevők pedig, akik kapcsolatba kerülhetnek Vele, valószínűleg megtapasztaltak már pár dolgot: Ő megoldotta az összes olyan problémát, amelyek azokat az alapszükségleteket illetik, amelyeket az emberek számára meg kell oldani, és igen sokat tett azon a munkán felül is, amit el kell végeznie, többek között filmeket készített, forgatókönyveket dolgozott át, videókat rendezett, dialógusokat írt, interjú-forgatókönyveket írt, és fontos cikkeket lektorált. Elvégeztem mindezt a munkát, amit eredetileg nem Nekem kellett volna. Testileg és mentálisan is kifáraszt az, hogy ezt a plusz munkát végzem, nem tudok pihenni miatta, sőt a prédikációk hirdetésében is késleltetett. Sok ember látja ezeket a dolgokat, ám nem fogja fel. Oly fáradhatatlanul beszélek és munkálkodom, a legtöbb ember mégsem éri fel ésszel továbbra sem és nem igazán érti. Látom, hogy ez az emberiség valóban szánalmas, valóban jelentéktelen és valóban tudatlan. Nemtől és kortól függetlenül, az emberek semmik. Ha azelőtt mondtam volna ezt, hogy ezt a munkát végeztem, ezt gondolhattad volna: „Nem nagyképűsködsz Te itt? Lenézel minket.” Ám miután sok éve kapcsolatban állok ezekkel az emberekkel, a szívem mélyéről sóhajtok fel: „Ti, emberek, valóban rákényszerítettetek arra, hogy ekkora erőfeszítést tegyek értetek! A képességetek gyenge, a lázadó mivoltotok pedig nagy. Tényleg nem nézlek le titeket.” A legjelentéktelenebb és a legkevésbé észrevehető vagyok közöttetek, és akár a beszédet, a külsőt, a magasságot vagy a műveltséget tekintve alsóbbrendűnek tartotok Engem magatoknál, de mi az az egyetlen dolog, amit mondhatok azután, hogy az elmúlt években közvetlen kapcsolatban voltam és érintkeztem veletek? Eltekintve attól a ténytől, hogy helyes utat, a megtestesült Isten követésének útját választottátok, hogy azon járjatok, semmi másotok nincs. Csupán üres burkok vagytok, életvalóság nélkül. Ami az emberi életeteket illeti, az egyszerűen teljes káosz és teljes zűrzavarban leledzik. A legtöbb embernek nincsenek valódi képességei vagy hiteles tudása, nem tudják, hogyan kell élni, nem tudják, miként kell gazdálkodni a környezettel és az állatokkal, és nem tudják, miként kell gondoskodni a személyes higiéniájukról. Semmiben sincsenek eljárásaik, amit csinálnak, szétszórtak, és nem tudják, hogyan fogjanak hozzá dolgokhoz, illetve hogyan fejezzék be azokat. A jellemük is gyenge. Híján vannak a komoly, felelős, szigorú és precíz hozzáállásnak a dolgok végzése során. Csupán felületesen cselekszenek, hogy potyázhassanak, egyszerre csak egy napon átevickélve. Ugyanakkor ezeknek az embereknek mind szertelen vágyai vannak, úgy érzik, hogy jobbak másoknál, és ők akarnak irányítani és parancsokat osztogatni másoknak, hogy azok megcsináljanak dolgokat, ám nagy sajnálatukra egyiküknek sincs meg a képessége ehhez. Én nem szeretek irányítani és parancsokat osztogatni, sem a magas lovon nem szeretek ülni, parancsolgatva és megmondva az embereknek, mit csináljanak. Én csak tényleges munkát szeretek végezni, minden feladatot rendesen és hatékonyan ellátva, módszertanilag jól csinálva, és a végsőkig a lehető legnagyobb komolysággal felelősséget vállalva értük. A legtöbb emberben azonban tényleg nincs meg az, ami ehhez kell. Nem képesek viselni ezt a felelősséget, és nincsenek meg a készségeik és a képességük ahhoz, hogy parancsokat adjanak. Azt kell mondanom, hogy nem tudjátok kezelni és fenntartani a környezetet. A fejemben van egy bizonyos elképzelés és egy bizonyos terv, úgyhogy elmondom nektek a tervemet. Megmondom nektek, hogyan kell dolgozni, hogyan kell rendezni a dolgokat, hová kell fákat ültetni, hová kell füvet telepíteni, mit hová kell építeni, hol célszerű elhelyezni bizonyos dolgokat és hogyan kell kezelni bizonyos dolgokat, utána pedig mentek és megcsináljátok – ennyi az egész. Amikor készen vagytok, mindenki látja, hogy ami elkészült, az valóban igen jól fest. Öt-hat éve állok kapcsolatban ezekkel az emberekkel, és az összes készségük és képességük napvilágra került. Most már tudom, hogy ennek az emberiségnek a tagjai valószínűleg mind ilyenek. Bár nem éltem együtt az összes különböző országból származó választott népekkel, a tényleges helyzetetek nagyjából ugyanolyan lehet, mint Isten választott népének a helyzete az egyesült államokbeli kínai gyülekezetekben. Ezekkel az emberekkel érintkezem, így végül egy kis plusz előnyhöz jutnak, és egy kicsit sütkérezhetnek a kegyeimben. Ti messze vagytok és nem tudok kapcsolatba lépni veletek, így ti csak az igazságra törekedhettek. Az eredmény ugyanaz.

Amikor Isten ezúttal testet ölt, hogy munkát végezzen, elsősorban a különféle igazságokat közli, lehetővé téve az emberek számára, hogy az üdvösség útjára lépjenek minden egyes igazság megértése, elfogadása és gyakorlása révén, majd végül elérjék az üdvösséget, ami így lezárná Isten hatezer éves irányítási tervének munkáját; ez az a munka, amelynek az elvégzése Istenre hárul. Ami azt illeti, hogy az emberek szemében ennek a munkának hány része nincs összhangban az emberek elképzeléseivel vagy nem teljesen igazodik a mennyei Istenhez, ezt az egészet el kellene engedniük. Függetlenül attól, hogy milyen elképzeléseid vannak, amennyiben a megtestesült Isten által mondott szavak és az Általa végzett munka kifejezi az igazságot és Isten szándékait, képes képviselni Istent Magát, valamint képviseli Isten természetét és identitását, akkor el kell fogadnod azokat és nem szabad kukacoskodnod. Továbbá, ha igenis állandóan kukacoskodsz és ilyen vagy olyan elképzelésed van a megtestesült Istenről, ami mindig megakadályoz abban, hogy elfogadd az igazságot, akkor ez a legbajosabb dolog számodra; csak kárt fog okozni neked, a legcsekélyebb haszon nélkül. Ezért nem szabad az elképzeléseid és a képzelődéseid alapján kezelned a megtestesült Istent, és nem szabad az elképzeléseidet és a képzelődéseidet felhasználva értékelned a megtestesült Istent. Ehelyett el kell engedned a megtestesült Istenről alkotott kezdeti elképzeléseidet és képzelődéseidet, valamint a Róla szóló jelenlegi elképzeléseidet és képzelődéseidet is. Függetlenül attól, hogy milyen elképzeléseid és képzelődéseid vannak, el kell utasítanod őket; boncolgatnod kell és meg kell ismerned, majd el kell ítélned és el kell engedned őket. Csak akkor lesz tiszta szíved, amellyel elfogadhatod Isten szavait és az üdvösség munkáját, amelyet Isten végez rajtad, és csak akkor járulhatsz Isten elé és lehet reményed az üdvösség elérésére, miután elengedted azokat. Amellett, hogy az embereknek az igazsággal történő ellátása érdekében beszél és végzi a fenyítés, az ítélet és az emberek megmentésének munkáját, a megtestesült Isten valójában hasznos útmutatást is nyújt egyes dolgok tekintetében az emberek életében. Bár ez a munka nem foglalja magában az igazságot vagy az emberek megmentésének munkáját, és nem a megtestesült Isten szolgálatában foglalt munka, az egyesült államokbeli kínai gyülekezetekben lévő emberekkel való kapcsolatom és együttműködésem során rengeteg útmutatással, kritikával és helyesbítéssel is szolgáltam az életükben fennálló problémákat illetően. Így van? (Igen.) Ez olyan munka, amit csupán mellékesen végzek. A legtöbb ember kívülről úgy tűnik, mintha valamelyest alkalmas lenne, de egyetlen részmunkát sem tud felvállalni, ráadásul a lakókörnyezete is teljes káosz. Látván, hogy alapvetően semmi remény nem látszott, hogy ezeket az embereket rá lehessen bírni arra, hogy rendben tartsák a lakókörnyezetüket és akár tíz éven belül a helyes útra tereljék az életüket, beszálltam és vezéreltem őket bizonyos dolgokban, segítve őket az udvar rendbetételében és a környezetrendezésben. Egyes helyeken teljes rendetlenségben álltak a helyiségekben az asztalok, a székek, a kanapék és a cserepes növények, a falakon lógó festmények és tükrök, valamint a fürdőszobai dolgok. Két kifejezéssel leírva „teljes káosz volt”, és „még csak állóhelyed sem maradt sehol”. Akár ha csak körbe akartál volna sétálni odabenn, az is aggodalommal töltött volna el, hogy esetleg beleütközöl valamibe. Minden alkalommal, amikor odamentem, elviselhetetlen fojtogatást éreztem belül. Látva, hogyan rendezték el a dolgokat odabenn, kényelmetlenül éreztem Magam. Mindenféle holmit halmokba gyűjtöttek, és sok dolog nem a megfelelő helyre került. A dolgozószobában rizses és lisztes vödröket halmoztak fel, míg a konyhaszekrényekben nem volt semmi, ami gabona tárolására szolgált volna. Az edényszárítón csavarhúzók voltak, a hűtőben pedig szerszámosládák. Megkérdeztem az ottani embereket: „Le kell fagyasztani a szerszámaitokat? Féltek, hogy odakinn túlságosan felmelegszenek?” Egyszerűen felfoghatatlannak találtam. Van egy szokásom: amikor belépek valahová, először szeretem megnézni, hogy rendben és megfelelően rendezték-e be a helyet, és hogy minden tárgy oda került-e, ahol a helye van. Megfigyeltem az otthonukat néhányszor, és tényleg nem tudtam többé elviselni a látványát. Ezt mondtam: „Ma van egy kis szabadidőm, úgyhogy rendbe teszem nektek ezt a helyet. Miután befejezem a takarítást, ha úgy gondoljátok, hogy az megfelelő, tartsátok meg így; ha úgy vélitek, hogy nem megfelelő, változtathattok rajta.” Nagyjából felmértem, milyen alapvető berendezési tárgyak vannak ott, majd a hely mérete és felépítése alapján mindenkit rávettem, hogy tegye a bútorokat, a különféle konyhai eszközöket és a ruháit a megfelelő helyre, illendően elrendezve őket. A pókhálókat és a padlón lévő homokot és port is eltakaríttattam velük. A rendrakást követően mindenkit igen jó érzés töltött el. A későbbiekben fenntartották ezt az alapelrendezést; csak tisztán kellett tartaniuk. Az udvaruk környezetét is segítettem megtervezni az embereknek. Egyes helyekre virágzó fákat, máshová juharfákat ültettünk, a virágágyásokba pedig virágokat palántáltunk. Ez a faja kertépítés igen szép. Miután mindent elrendezünk, egyes helyeken egész jól karbantartják, míg máshol senki sem veszi komolyan a dolgokat, és semmit sem tartanak karban. Amikor a virágok és a növények magasabbra nőnek és szétágaznak, azt sem tudják, hogy meg kellene metszeniük őket. Azon tűnődtem, hogy ezek az emberek agyalágyultak, vagy mi van velük? Miután elrendezzük a környezetet, nem tudják, hogy jó-e vagy sem, és nem tudják megmondani, mit hová kellene elhelyezni. Beteszel egy asztalt a szobába, ráteszel egy olvasólámpát, majd néhány széket helyezel köré. Éjjel, amikor az ember könyveket olvas és énekeket hallgat a lámpa fényénél, igen kellemes itt a csendben lelki áhítatot tartani. Azok az emberek, akik nem érik ezt, úgy érzik, hogy nincs elég holmi a szobában, ezért betesznek még két kis aszalt, és rizst, lisztet és kutyaeledelt halmoznak az asztalokra. Ahol csak van egy kis hely, oda bepakolnak dolgokat, addig zsúfolva a szobát, amíg úgy nem néz ki, mint egy raktár. Úgy érzik, hogy kényelmetlen elővenni a dolgokat, amikor mindegyik helyén van és el van rakva, és hogy az a kényelmes, ha bármikor kézbe vehetik őket, amikor minden egy kupacban van. Én ezt mondom: „Ez egy olyan környezet, ahol emberek élnek. Ha nem tudod, hogyan gondoskodj róla vagy hogyan tartsd karban, mi a különbség aközött, hogy így él valaki, vagy egy disznóólban való élet között?” Vannak, akik megfigyelik, hogy Én hogyan tartom rendben a lakókörnyezetet és tanulnak belőle; el tudnak sajátítani néhány dolgot és megértenek egy keveset. Egyesek azonban meg sem próbálnak tanulni; ők soha nem tartják karban a saját lakókörnyezetüket és nem tartják fenn a személyes higiéniájukat. Bárhová is megyek, ha azt látom, hogy a hely eléggé tiszta, nincs tele mindenféle dologgal és nem luxus jellemzi, ugyanakkor elég rendezett, nem teljes káosz és nincs szemét, igen szívesen maradok ott. Úgy érzem, hogy a hely elég szép; világos és tiszta és nyugodt. Azon a helyen, ahol Én élek, nincs szükség luxuscikkekre vagy fényűző berendezési tárgyakra. Csillárok, Simmons-matracok, európai stílusú bútor – nincs szükségem ezekre. Csak egy egyszerű ágy, egy pipereasztal, egy íróasztal és egy szék. Ott ülve olvashatok könyveket, használhatom a számítógépet és hallgathatok énekeket. Ez igen szép és igen egyszerű. Nem az a legfontosabb, hogy egyszerű dolgok legyenek. Mi a legfontosabb? Az, hogy minden takarosan legyen elhelyezve. A könyvek ott szépen vannak elrendezve. Még azokat a ruhákat sem dobom hanyagul félre, amelyeket épp nem hordok; inkább összehajtogatom és rendben elpakolom őket – ha rájuk nézel, abból megmondhatod, hogy elrendezték őket. Az asztalon és a komódon nincs por; ha van, lesöpröm. Ha elmegyek valahová és azt látom, hogy a szobák eléggé tiszták, az azt mutatja, hogy a ház tulajdonosa elég komolyan veszi a tisztaságot. Egyes helyeken teljes rendezetlenségben vannak a dolgok a szobákban, és rendkívül piszkos is, szőrrel, porral, pókhálóval, rovarokkal és minden mással együtt; undorító látvány. Nem szívesen mennék egy ilyen helyre. Azok a helyek, ahol Én szeretek megszállni, nem feltétlenül kimondottan kényelmesek, ám biztos, hogy rendezettek és tiszták lesznek. Egyes helyeken furcsa szagot érezhetsz, amint belépsz, és senki sem rendezte el a dolgokat a szobában; teljes káosz. Nem szívesen maradnék ilyen helyen. Ha mégis oda kell mennem, hogy elintézzek valamit, megpróbálhatom elviselni, ám amikor elérem a határaimat, rendbe rakatnám velük. Egyesek nem hajlandóak takarítani, ebben az esetben nem finomkodom a szavakkal. Ezt mondom: „Takarítsátok ki ezt a disznóólat!” Mondjátok meg Nekem, ha valaki még azt sem tudja, hogy miként tartsa karban a lakókörnyezetét, mit tud az elérni? Vannak helyek, ahol elég tisztán tartják a konyhát. Lényegében nincsenek legyek, nincs por az étkezőasztalon, a maradékokat lefedik hálós ételbúrával, nincsenek vízfoltok a mosogató körül, az összes rongy tiszta és ízléses, és egyik szekrényajtón vagy ajtókilincsen sincsenek zsírfoltok. Oly tiszta! Ez azt jelenti, tudják, hogyan kell karbantartani egy lakókörnyezetet. A legtöbb ember azonban nem tudja, hogyan tartsa karban a lakókörnyezetét. Még ha segítesz is nekik kitakarítani a szobáikat, csak pár napig tudják megőrizni abban az állapotban. Ha néhány nap múlva visszamész, teljesen felismerhetetlenek lesznek a korábbihoz képest; azt fogod hinni, hogy nem a megfelelő szobába sétáltál be. A legtöbb helyen azonban nem megyek be senkinek a hálószobájába; csak a közös helyiségekbe, például a nappaliba, a konyhába és az étkezőbe megyek. Ha piszkos területeket találok, egy-kettőt kitakarítok. Ami azokat a helyeket illeti, ahová nem megyek gyakran, úgy rendezik őket, ahogy nekik tetszik.

Vannak, akik nagyon szépen rendbe hozzák magukat, amikor filmeket vagy zenés és táncos programokat forgatnak, egész csinosnak tűnnek. Időnként azonban különleges körülmények között videóhívásban kell lennünk, hogy megbeszéljük a munkával kapcsolatos ügyeket, és anélkül érkeznek a videóhívásba, hogy elkészültek, sminkeltek vagy megfésülködtek volna; amint meglátom őket, erre gondolok: „Miért ilyen ápolatlanok ezek az emberek? Még csak rendbe sem hozzák magukat. Valóban ennyire elfoglaltak?” Vannak, akik sok szemetet rejtegetnek szerte a hálószobájukban. Egy csomó ételt, például kekszet, napraforgómagot és egyebeket, valamint alsóneműt, zoknit, sőt számítógépet, mobiltelefont, laptopot és egyebeket dugnak a párnájuk és a takarójuk alá. Amikor éjjel aludni mennek, félre kell söpörniük ezeket, hogy legyen helyük az alváshoz. Ezek az emberek még azt a négy négyzetméternél kisebb teret sem tudják rendben tartani az ágyukon. Mindent az ágyukra pakolnak, és ki tudja, hány napig vannak el anélkül, hogy kitakarítanák. Amikor a takaróik átnedvesednek és dohosak lesznek, nem szellőztetik ki őket a napon. Amint belépsz a szobába, érzed a bűzt, ami az egészségüknek sem tesz jót. Bármilyen házról is van szó, a hálószobát szellőztetni kell. A levegő csak akkor lehet friss, ha beengeded a napot. A matracbetéteket, amelyeken fekszel, és a takarókat, amelyekkel betakarod magad, időnként ki kell szellőztetni a napon. Ha furcsa szaguk lesz vagy elpiszkolódnak, ki kell mosni őket. Ez az egyetlen módja a higiénia fenntartásának. Az is teljesen elfogadhatatlan, hogy minden össze-vissza holmit a párna alá tegyenek; Én nem tudok aludni, ha ezek a dolgok ott vannak. Egyeseknek megvan az a szokása, hogy az összes személyes holmijukat a párnájuk és az ágyneműjük alá gyűjtik. Ha nem találnak valamit, az biztos, hogy ott rá fognak lelni. Nem csak a férfiaknak vannak ilyen rossz szokásaik; meglepő módon néhány fiatal nőnek is. Ezek az emberek a külsejüket tekintve általában igen tisztának tűnnek. Videók forgatása és programkészítés során igen szalonképesnek látszanak, és a kinézetük sem rossz. Eléggé élettel telinek és ragyogónak tűnnek. Hogy lehet az, hogy még azt sem tudják, hogyan tartsák karban a személyes lakókörnyezetüket, és az alapvető higiéniát sem tudják fenntartani? Mondjátok meg Nekem, mit tudnának elérni az ilyen emberek? Bármit is csinál az ember, az önfegyelmet igényel; módszeresen és szisztematikusan kell csinálnod a dolgokat, valamint szigorúnak, aprólékosnak, komolynak és felelősnek kell lenned – rendelkezned kell az emberi mivolt e sajátosságaival. Ha lusta, hanyag, nemtörődöm és felelőtlen a hozzáállásod, amikor a saját személyes teredről és környezetedről van szó, akkor vajon hogyan tudnád jól végezni a gyülekezeti munka különféle részegységeit? Egyesek ezt mondják: „Túlságosan leköt a munka. Nincs időm ezekről a dolgokról gondoskodni.” Hát nem kifogás ez? (De igen.) Magyarán megmondva, ezek az emberek egyszerűen csak lusták.

A normális emberi mivolttal bíró embereknek mind vannak követelményeik a lakókörnyezetükre vonatkozóan. Nekem is vannak a lakókörnyezetemet illető követelményeim. Az a legkevesebb, hogy legyen higiénikus, tiszta, rendezett, és nyújtson kellemes látványt. Nem fogok tovább foglalkozni ezzel. Vegyük csak Isten teremtését és azt, ahogy Ő minden dolgot irányít – jól irányítja őket? Minden Isten által teremtett dolgot – a folyókat és a tavakat, bennük mindennel együtt, a hegyeket, medencéket és síkságokat, valamint mindenféle állatot és növényt – Ő irányít. Mondjátok meg Nekem, jól irányítja Isten ezeket? (Igen.) Jó irányítás alatt áll az összes élőlény? (Igen.) Van bármi, ami kaotikus vagy zavaros? (Nincs, Isten nagyon rendezett, szisztematikus módon irányítja őket.) Isten rendszerességgel, rendben, szervezetten és egyértelműen, kivételes szigorral és pontossággal irányítja őket. Emberi szóval fogalmazva, különösen precíz és rendezett az, ahogyan Ő ezeket a dolgokat irányítja, semmi sem akadályoz semmit, és semmi sem szedett-vedett. Látod, az óceánoknak megvannak a határai, a folyóknak a megvan a kiterjedésük, valamint a hegyeknek, a szárazföldeknek és a síkságoknak is megvan a maguk szerepe. Az, hogy hol milyen fák nőnek, valamint, hogy az állatok, madarak és vadak milyen környezetben és zónákban növekednek – ez mind rendezett és megvannak a keretei. Isten tökéletes rendben irányítja őket. A halak és a különféle tengeri élőlények szintén kivételes szabályossággal élnek. Isten mindent elrendezett számukra. Az élettere alapján alkotta meg minden egyes élőlény életmódját, szokásait és a számára alkalmas hőmérsékletet, valamint a neki szükséges élelmet is megteremtette. Isten kiváltképp alaposan mérlegel minden egyes ügyet, és az összes dolgot rendkívül szervezett módon irányítja. Most nézzétek meg: hogyan tartják karban az emberek a környezetüket? Felejtsd el azt, hogy egy gyülekezetet vagy egy régiót kell irányítanod – még a saját hálószobádat vagy azt a helyet sem tudod fenntartani, ahol jól pihensz. Egyesek még egy olyan kicsi teret sem tudnak rendben tartani, mint a saját ágyuk. Mondd meg Nekem, ugyan mire lehetnél képes? Ez az emberi mivolt hibája. Arról ne is beszéljünk, hogy a mennyei Isten által megkövetelt normáknak megfelelj; ha annak meg tudsz felelni, amit a megtestesült Isten – nevezetesen, amit Én megkövetelek tőled, az nem rossz. Ezek mind olyasmik, amit a normális emberi mivolttal bíró embereknek meg kell valósítaniuk. Ha még a normális emberi mivolt normáinak sem tudsz megfelelni, akkor valóban egy kissé nehéz lesz számodra elérni az üdvösséget. Ezek az emberekkel szemben támasztott követelmények, amikor az ember környezetének fenntartásáról van szó. Ha az emberek tesznek egy kis erőfeszítést ebbe, eleget tudnak tenni ezeknek a követelményeknek; nem bonyolult dolog ez. Kezdd a belépésedet a saját lakókörnyezeted karbantartásával; majd tanuld meg kezelni a munkádat és az általad végzett kötelességet. Lépj be apránként ezekbe, alakíts ki jó szokásokat a normális emberi mivolt tekintetében, és művelj ki pár olyan munka- vagy életképességet, amelyeket a normális emberi mivolttal bíró emberek el tudnak sajátítani. Apránként, ahogyan megpróbálsz ebben a normális emberi mivoltban élni, alkalmazkodnod kell bizonyos pozitív, jó életmódbeli szokásokhoz és lakókörnyezetekhez, és fokozatosan a normális emberi mivoltod részévé tenned őket. Ez előnyös lesz a kötelességed végrehajtása, a munkád és a túlélésed szempontjából. Így van? (Igen.) Ezek a mindennapi élettel kapcsolatos kérdések.

Tekintve, hogy a megtestesült Isten hús-vér test, normális emberi mivolttal és a teremtett emberiség ösztöneivel kell rendelkeznie, valamint a teremtett emberiség életének keretein belül kell élnie. Így tehát a megtestesült Istennek is van néhány, a normális emberi mivolthoz tartozó szükséglete és megnyilvánulása. Bár ezek a szükségletek és megnyilvánulások látszólag nem állnak közvetlen összefüggésben Isten identitásával és lényegével, illetve az Isten által képviselt isteni természettel – legalább ahhoz a normális emberi mivolthoz igazodnak, amelyet a mennyei Isten megkövetel az emberektől; nem mondanak ellent annak, és ezek a dolgok egyáltalán nem is ütköznek. Ráadásul a megtestesült Isten normális emberi mivoltának megnyilatkozásai és kifejeződései semmilyen kárt nem okoznak az emberiségnek. Függetlenül attól, hogy a megtestesült Isten mit követel meg tőled a normális emberi mivolt körén belül, és függetlenül attól, hogy mit nyilvánít ki, miközben veled érintkezik, ezek a dolgok biztosan nem fognak bántani téged és semmiképp sem fognak ártani neked. Isten nemcsak hogy nem fog olyan dolgokat tenni, amelyek ártanak neked, hanem az Ő emberi mivoltának körén belül – amely normális emberi mivolttal bír – végezni fogja azt a munkát, amelyet végezni szándékozik, ki fogja mondani azokat a szavakat, amelyeket kimondani szándékozik, és ki fogja fejezni azt a természetet és lényeget, amelyet kifejezni szándékozik, Isten elé és az üdvösség elérésének útjára vezetve az embereket. Függetlenül attól, hogy számodra mennyire jelentéktelennek, és mennyire normálisnak és gyakorlatiasnak is tűnik egy ilyen megtestesült Isten külső megjelenése, és függetlenül attól, hogy mennyire észrevétlen és hétköznapi is Ő a teremtett emberiség között, az Általa megélt normális emberi mivolt akkor is Magát Istent képviseli és Magához Istenhez kapcsolódik. Tehát csak azért, mert normális emberi mivoltot mutat, vagy a normális emberi mivolttal összefüggő dolgokat tesz – mint például, hogy segít rendbe tenni a lakókörnyezetedet vagy rendezi a környékedet – nem szabad ezt gondolnod: „Hogy csinálhatja Isten ezeket a dolgokat? Hát Ő nem a mennyei Isten? Nem Magának Istennek a munkáját kellene végeznie? Hogyan intézhetné ezeket a dolgokat? Hát nem olyan ez, mintha valaki pöröllyel törne diót?” Ha ilyen gondolataid vannak, akkor teljesen és merőben tévedsz. Lehetnek olyan emberek is, akik ezt gondolják: „Isten a megtestesült Isten – magasságos és hatalmas vajon ez a megtestesült Isten? Elszakadt a világi dolgoktól? Vajon a környezet, amelyben él, az élettere, valamint az élettel szemben támasztott követelményei mások, mint a mieink, hétköznapi emberekéi?” Hadd mondjam el neked, e megtestesült Isten élete minden aspektusának megnyilvánulásai mind túlságosan is hétköznapiak és mind túlságosan is normálisak; egyáltalán nem magasztosak, sőt sokak szemében egyszerűen jelentéktelenek. Nincsenek szigorú követelményei vagy túlzó vágyai az életminőségére vonatkozóan; szimplán a legegyszerűbb, leghétköznapibb módon szeret élni. Egyesek ezt kérdezik: „A megtestesült Isten talán nem tudja, miként kell magas életszínvonalat élvezni?” Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem tudom, miként kell, és nem is arról, hogy ne ismerném a szép dolgokat. Egyszerűen nem szeretem az ilyesmit. Nincsenek ilyen igényeim. Az élettel kapcsolatos igényeim és elvárásaim megegyeznek a hétköznapi emberekével: nyáron wokban sült ételeket és salátákat enni, télen ragut és párolt tofut, amikor pedig hideg van és havazik, gombócot. Egyesek megkérdezik: „Akkor Te tudod, hogyan kell főzni?” Azt is tudom, hogyan kell főzni, és kézzel sodort gombócot is tudok készíteni. Pár évvel ezelőtt Én is készítettem gőzgombócokat és tekercseket, mosogattam és takarítottam. Nagyon szépen összehajtogatom a takaróimat. A ruháimat ki akarom mosni, amint egy kicsit piszkosak lesznek, és nem szeretem, ha furcsa szagokat érzek. Ami az életet illeti, nincsenek szigorú követelményeim. Szeretem a csendet és nem szeretem a zajt. Nem vagyok hajlandó olyan helyeken tartózkodni, ahol sok ember nagyon hangosan beszél és ahol sok a zaj, és nem szeretem a városokat. Mondjátok meg Nekem, nagy elvárások ezek? (Nem.) Amikor autóban utazom, csak legyen csend odabenn, és rendben is van. Nem szeretem túl hidegre állítani a légkondicionálót, ami pedig a fűtést illeti, amennyiben enyhén meleg van és egy bélelt kabátban nem fázom, nekem megfelel. Bútorvásárláskor szeretek nagy szekrényeket venni, amelyekben sok minden elfér, hogy amit beleteszek, azt szépen el lehessen rendezni. Szeretem tisztán tartani az Általam használt dolgokat. Még amikor el is kopnak a hosszú időn át tartó használatot követően, nincsenek rajtuk izzadságfoltok és nem árasztanak furcsa szagot, haj vagy korpa pedig még kevésbé található rajtuk. Mielőtt a szekrénybe teszem őket, biztosan ki fogom mosni a ruhákat, amelyeket viseltem; soha nem teszek piszkos ruhákat a szekrénybe. Ami az életet illeti, nincsenek szigorú követelményeim. Amikor kutyát tartok, nem tartok kiváló fajtákat; elegendő, ha engedelmes, kedves és értelmes, nem okoz bajt és nem akar állandóan sétálni menni vagy játszani. Vannak, akik megkérdik: „A megtestesült Isten csak a csúcsminőségű, fényűző dolgokat kedveli?” Nem idegenek számomra ezek a dolgok, de igazán nem tetszenek Nekem. A praktikus dolgokat szeretem – legyen szó a ruháimról, az Általam használt dolgokról vagy az életteremről – amennyiben praktikusak, az elegendő. Ha van egy olyan ruhadarab vagy egy pár cipő, amelyet sok éven át lehet hordani, és olyasmi, amire szükségem van, biztosan megveszem. Ha egy termék nagyon csúcskategóriás, drága és értékes, ám olyasmi, amit szökőévente egyszer használnék, akkor sem akarnám, ha ingyen adnák Nekem. Nem szeretem az ilyesmiket. Egyesek megkérdik: „Ami a számítógépedet illeti, a leggyorsabbat, a legfelsőbb kategóriásat, a legmodernebbet és a leggyorsabbat használod?” Az Általam használt számítógép kellőképpen gyors, de nem tartozik a legfelsőbb kategóriába. Ha tudom arra használni, hogy megnézzem az időjárást és üzeneteket olvassak, valamint elvégezzek néhány napi feladatot, az elegendő. Bármilyen eszközt is használok, soha nem használom a legfelsőbb kategóriájút; a hétköznapi, praktikus darabok megfelelnek. Még ha a hétköznapi tárgyaim el is kopnak a használattól, minden Tőlem telhetőt megteszek, hogy tökéletesen tisztán és sértetlenül megőrizzem őket, és gondoskodjak arról, hogy rendesen használhatók legyenek.

A megtestesült Isten akkor is válogatós, amikor az emberekkel való érintkezésről van szó. Nem szeret széles körben társasági életet élni, sem túl mély kapcsolatokat nem szeret ápolni az emberekkel. A másokkal való érintkezés során azonban vannak bizonyos alapvető véleményei az emberekről és követelményei velük szemben; az a legkevesebb, hogy azoknak, akikkel Ő kapcsolatba lép, őszintén kell bánniuk másokkal. Van egy bizonyos típusú ember, aki csak dicsekszik és felvág, amikor beszél. Az általa mondott tíz dolog közül kilenc valótlannak és gyakorlatiatlannak hangzik, vagy pedig mások megvetése és alábecsülése hatja át a szavait, és rossz szándékot dédelget. Valahányszor ilyen emberekkel beszélsz és érintkezel, ők ilyenek; soha nem tudsz a végére járni annak, hogy valójában milyenek, és nem érzed az őszinteségüket. Az ilyen emberek megbízhatatlanok és könnyelműek; léhűtők és nem szeretek társulni velük. Van egy másik fajta ember, aki állandóan hazudik, és szeret üres fecsegésbe bocsátkozni és badarságokat beszélni, és soha nem mond semmi valóságosat. Ha megkérdezed valamiről és próbálsz komoly választ kapni, kerülgeti a forró kását és nem mondja meg neked az igazat. Én mindig teljesen őszintén beszélek vele és nem becsmérlem, még kevésbé ártanék neki valaha is, mégsem mondja el Nekem az igazat; az ilyen emberekkel nem lehet beszélgetni. Az egyik típus a léhűtő, aki dicsekszik, felvág és könnyelmű – nem vagyok hajlandó ilyen emberekkel érintkezni. A másik fajta az, amelyik állandóan hazudik és soha semmi valósat nem mond; az efféle emberekkel sem szeretek kapcsolatba kerülni – undorodom az ilyen emberektől és utálom őket. Ha ilyen emberekkel kell foglalkoznom a gyülekezeti munka végzése során, el tudom viselni – ilyenkor csak szigorúan a munkáról van szó. Ha nincs olyan munka, amit el kell intézni, minden Tőlem telhetőt megteszek, hogy távol tartsam Magam az ilyen emberektől és ne érintkezzek velük. Van egy másik típusú ember is: mielőtt bármilyen érdemi kapcsolatod lenne vele, számítgatni kezd, hogy miként használhatna téged, hogyan szedhetne ki belőled hasznos információkat, hogyan kereshetne pénzt rajtad, vagy hogyan téveszthetne meg, hogy elnyerje a rokonszenvedet, a bizalmadat és a nagyrabecsülésedet. Minden lehetséges eszközt fontolóra vesz, hogy mesterkedjen ellened. Nem vagyok hajlandó ilyen emberekkel érintkezni; undorítónak találom őket, és oly távol tartom Magam tőlük, amennyire csak tudom. Van még egy másik fajta ember is: csak annyit kell tenned, hogy valamilyen kapcsolatba kerülsz vele, és ő megpróbálja majd felmérni, hogy hogyan is áll hozzád képest, összehasonlítja magát veled, sőt még irigy is lesz rád. Ha például levágatod a hajad, azt mondja majd, hogy rosszul fest a frizurád, de pár nappal később ugyanolyanra vágatja a haját. Vagy látja, hogy szép ruhákat viselsz és megkérdezi, hogy hol vetted őket, miközben a szemedbe azt mondja, hogy a színük túl sötét, a stílusuk elavult, nem állnak jól neked és így tovább, pár nappal később azonban megveszi pontosan ugyanazokat a ruhákat és állandóan körülötted parádézik, fitogtatva azokat. Bármid is van, ha meglátja, neki is kell. Ha veszel egy fél kiló káposztát kétszáz forintért, azt mondja: „Az túl drága!” De sarkon fordul és elmegy egy másik boltba, hogy vegyen ötszáz forintért egy fél kiló káposztát, majd ezt mondja: „A zöldség, amit én vettem, olcsóbb, mint a tiéd.” Hát nem hazudik, mint a vízfolyás? Nem nagyon ismered őt és nincs közeli kapcsolatod vele, mégis megpróbál versengeni veled és így irigyel téged, minden tekintetben hozzád hasonlítva magát; bármit mondasz, abban is megpróbál felülmúlni. Nem olyan ez, mint amikor az ember egy veszett kutyával találkozik? Amikor ilyen emberekkel találkozom, kerülöm és figyelmen kívül hagyom őket; egy efféle emberrel, akinek nincs normális emberi mivolta, lehetetlen kijönni. Van egy másik fajta ember is, akivel ti is lehet, hogy találkoztatok; az ilyen emberrel rendkívül nehéz bánni. Például panaszkodik, hogy meleg van a szobában. Ha azt mondod neki, nyissa ki az ajtót a szellőzés kedvéért, így válaszol: „Nem, ha nyitva van az ajtó, bejönnek a legyek.” Ha azt javaslod, hogy szereljen fel egy szúnyoghálós ajtót, azt mondja, hogy az megnehezíti majd a ki-be járkálást. Ha azt mondod neki, hogy kapcsolja be a ventilátort, azt mondja, fél, hogy megfázik a huzattól, és hogy áramot pazarol vele. Ha egy ilyen emberrel találkozol, aki minden javaslatot elutasít, amit teszel, amikor arra panaszkodik, hogy meleg a szoba, tudni fogod, hogy az illető valóban nehéz eset. Miféle nyomorult az ilyen? Képes elfogadni a helyes szavakat? (Nem. Nincs normális emberi mivolta.) Akkor továbbra is beszélnél vele? (Nem.) Amikor efféle emberrel találkozom, a szívemben egy benyomást formálok róla: „Ó, szóval ilyen típusú ember vagy. Nincs normális emberi mivoltod, nem fogadod el a helyes szavakat, mindig kukacoskodsz és a kákán is csomót keresel, és szeretsz bonyolult problémákat felvetni, hogy szándékosan megnehezítsd mások dolgát. Nem vagy jó.” Hogyan kellene jellemezni ezt a fajta embert? Népszerűen fogalmazva az efféle embereket „akadékoskodónak” nevezik; az ilyen emberek érzéketlenek a józan ésszel szemben. Panaszkodnak, hogy a szoba meleg, de bármilyen megoldást is javasolsz, azt mondják, hogy az rossz, vagy hogy nem fog működni. Amint azonban elhagyod a szobát, azonnal kinyitják az ajtót és az ablakokat, bekapcsolják a ventilátort, és nem aggódnak amiatt, hogy bejönnek a legyek vagy hogy megfáznak a huzattól. Az ilyen emberek nincsenek Velem egy hullámhosszon. Lehetetlen kommunikálni velük, és nem szeretek érintkezni velük. Egyesek ezt mondják: „Te nem szereted ezt a fajta embert, nem szereted azt a fajta embert – nem tudsz bánni valakivel, csak mert nem kedveled őt?” Nem azt mondom, hogy nem tudok bánni vele, csak mert nem kedvelem. Ha a munka miatt vagy a mindennapi életben érintkeznem kell vele, el bírom viselni. Nem tagadhatom meg az ilyen emberekkel történő érintkezést csak azért, mert nem kedvelem őket, ezáltal késleltetve a munkát vagy hatást gyakorolva bizonyos dolgokra, amelyeket el kell végezni. Ha azonban nem szükséges, semmiképpen nem fogok ilyen emberekkel érintkezni.

Van egy másik típusú ember is, aki csak enni, inni és szórakozni szeret, elhanyagolva a fontos feladatokat. Ha azért van, hogy nem tudja, miként kell a fontos dolgokkal foglalkozni vagy fontos feladatokra koncentrálni, mert fiatal és éretlen, még nem alakult ki a jelleme, vagy mert otthon elkényeztették – és semmilyen műszaki készséget nem próbál megtanulni, illetve nem próbál tudást és tapasztalatot elsajátítani – az megbocsátható. Ám vannak olyan emberek, akik már a húszas, harmincas vagy negyvenes éveikben járnak, és még mindig hanyagolják a fontos feladatokat és naphosszat bolondoznak. Amikor nincs mit csinálniuk, szeretnek trécselni, csevegni és lődörögni, átevickélve az életen. Soha nem gondolnak fontos dolgokra és nem koncentrálnak fontos feladatokra, és semmilyen műszaki készséget nem próbálnak megtanulni, illetve nem próbálnak elsajátítani semmilyen tudást és tapasztalatot. Nem olvassák Isten szavait, nem veszik fontolóra az élet dolgait, illetve nem elmélkednek azon, hogy az embereknek milyen úton kellene járniuk. Soha nem gondolkodnak el azon, hogy miként kellene elkerülniük, hogy a helytelen úton járjanak, miután másokat látnak elindulni rajta, és azokat sem nézik, akiknek volt belépésük Isten szavaiba és az igazságba, és nyertek valamit belőlük, hogy tanuljanak ezektől az emberektől. Soha nem elmélkednek ezekről a fontos dolgokról. Amikor ráérnek, csak esznek, isznak és szórakoznak, szórakoztató híreket olvasnak és követik a különféle iparági fejlesztéseket. Mindenféle hírforrásban, magazinban és társadalmi irányzatban elmerülve csupán sodródnak és lavíroznak az életben, úgy fogadva minden napot, ahogy épp jön. Még azt követően sincs bennük semmiféle tudatosság és soha nem szoronganak, hogy akár egy évtizeden át így evickéltek. Függetlenül attól, hogy ki metszi meg vagy ki leplezi le őket, fel sem veszik, tompák és nehéz felfogásúak maradnak, és nem tudják keresni az igazságot. Az ilyen emberek csak átevickélnek az életen, csupán potyáznak és arra várnak, hogy meghaljanak. Az efféle ember gyakran cinikus is, úgy érzi, hogy minden igazságtalan, és hogy akárhová megy, nem tud kibontakozni a tehetsége. Az erőfeszítés hiánya miatt azonban semmit sem sikerül megtanulnia, soha semmilyen feladatot nem vett komolyan a munkában, soha nem vett komolyan egyetlen helyes szót sem, és soha nem gondolkodik azon, hogy mit kellene csinálnia a jövőben. Meglehetősen világosan fejezi ki magát, vannak ötletei, ideáljai és kívánságai, egyszerűen csak nem valósítja meg őket. A doktrínák, amelyeket mond, egészen jók és magasztosak, az emberek értelmesnek és észszerűnek találják és még egész szívesen hallják is őket, amikor azonban arról van szó, hogy gyakorlatias dolgokat csináljanak a való életben, nem tudják összeszedni az erejüket és nem tesznek gyakorlati lépést. Nem kedvelem az ilyen embereket. Lehet, hogy nagyon átlagos képességed van, vagy meglehetősen lassú a felfogásod, híján vagy a természetes ügyességnek, és nincsenek adottságaid, sem tehetséged. Ugyanakkor különösen kitartó vagy, sok erőfeszítést teszel a dolgokba és szorgalmasan végzed őket, hajlandó vagy nehézséget viselni és tudsz árat fizetni. Függetlenül attól, hogy ki bíz meg egy feladattal, felettébb buzgó és felelősségteljes vagy, és a végsőkig felelősséget tudsz vállalni érte. Az alapelveket is szigorúan betartod, olyannyira, hogy időként még másokat is korlátozol ezzel; az emberek úgy érzik, hogy túlságosan komoly vagy és túl szigorúan követed az alapelveket, de te képes vagy kitartani ebben. Az ilyen embert kedvelem. Az nem igazán számít, hogy egy kicsit gyenge képességű és egy kicsit lassú felfogású vagy – de legalább nem vagy mézesmázosan beszélő, sunyi, csalárd ember, vagy olyasvalaki, aki átevickél az életen. Bár nincs nagy képességed és híján vagy a természetes ügyességnek, szeretsz tanulni dolgokat, és kiváltképp komoly, gyakorlatias módon tanulsz, felületesség nélkül. Amikor mások már feladták, hogy megpróbáljanak megtanulni valamit, te addig folytatod a próbálkozást, amíg fel nem fogod azt. Kedvelem az ilyen embert. Kitartó, kimért lépésekkel viseli magát és cselekszik, soha nem tör túl nagyra, és különösképp buzgó. Őszinteséggel bánik az emberekkel és a dolgokkal. Még akkor is, amikor egy kutyát fürdet, teljesen tisztára és alaposan megmossa; máskülönben úgy érzi, hogy felületes – még egy kutyával is jól bánik. Az ilyen embereket kedvelem. Vannak, akik meg tudnak téveszteni másokat, Istent is meg tudják téveszteni és felületesek tudnak lenni Vele; nagyon szépen beszélnek, ám gyakorlati dolgokat nem tesznek. Az ilyen emberekre nem vagyok hajlandó figyelni, illetve nem vagyok hajlandó érintkezni velük. Lehet, hogy ékesszóló vagy és tudod, hogyan kell hízelegni és szépen csengő dolgokat mondani, Én azonban nem vagyok hajlandó meghallgatni ezeket a szavakat – nem dőlök be ilyesminek.

Azért mondom ezeket a szavakat, hogy megérthessetek Engem. Csak egy hétköznapi ember vagyok, aki normális emberi mivoltban él. A mennyei Istenhez képest nagyon jelentéktelen vagyok; nagyon átlagos, nagyon hétköznapi ember vagyok. Nincs magasztos imázsom és nincsenek rendkívüli képességeim. Nem magasodom mások fölé, és még kevésbé kívánok kiemelkedni a tömegből. Én csak egy nagyon átlagos és egy nagyon egyszerű ember vagyok. Úgy érzem, hogy egy Hozzám hasonló hétköznapi ember, aki normális emberi mivoltban él, teljességgel képes felvállalni Isten munkájának ezt a szakaszát az utolsó napokban, és arra is képes, hogy kimondja mindazokat az igazságokat, amelyeket Isten ki szándékozik mondani az utolsó napokban, hogy Tőlem az Istentől származó igazság összes aspektusát elnyerhessétek, ami az üdvösség eléréséhez szükséges. Számotokra elegendő, ha Isten testet öltött hús-vér teste lehetővé teszi az üdvösség elérését; ennek a hús-vér testnek bármely aspektusa vagy oldala – amelyet láthattok vagy amellyel kapcsolatba kerülhettek – már valójában elegendő erre a célra. Ezért normális emberként, ha van lelkiismereted és racionalitásod, nem szabadna a megtestesült Istent állandóan a mennyei Istenhez hasonlítanod. Ha ezt teszed, egyrészt nem származik hasznod belőle, másrészt, a mennyei Istennek nem fog tetszeni, hogy ezt csinálod. Továbbá, ha állandóan a mennyei Istenhez hasonlítod a megtestesült Istent, az nagy mértékben befolyásolni fogja azt, hogy elfogadod-e a megtestesült Isten által szólt szavakat és az Általa végzett munkát, valamint az igazság összes aspektusával való ellátást, amelyre Tőle szükséged van. És van egy még fontosabb aspektus is, nevezetesen az, hogy függetlenül attól, hogy mennyire jelentéktelen, mennyire normális és mennyire hétköznapi a megtestesült Isten, Ő végtére is Isten kifejeződése a földön, Isten megnyilvánulása a földön és Isten képviselője a földön. Függetlenül attól, hogy mennyit tud képviselni Istenből vagy mennyit tud kinyilvánítani Istenből, Isten szemében Ő legalább Istent képviseli, és részleges képviselője Isten identitásának, Isten lényegének és Isten természetének. Ezért Ő legalább Isten identitását képviseli, és képviseli azt a munkát is, amelyet Isten a földön elvégezni szándékozik; Ő Isten helyettese, vagy fogalmazhatunk úgy, hogy Isten helyére lép, hogy elvégezze a munkát a földön. Függetlenül attól, hogy mennyire felnézel a mennyei Istenre vagy mennyire imádod a mennyei Istent, Istennek nem tetszik az, ha a megtestesült Istent a mennyei Istenhez hasonlítod, és az sem tetszik Neki, ha a megtestesült Istent elválasztod a mennyei Istentől. Az pedig még kevésbé van a tetszésére, ha – amikor a megtestesült Istent a mennyei Istenhez hasonlítod – a mennyei Istent nagyra becsülöd, a földi Istent pedig lenézed, vagy ha a mennyei Isten iránt teljes csodálattal és tisztelettel viseltetsz, ám a földi Istennel szemben ellenségesség és megkülönböztetés tölt el, sőt még meg is ítéled, elítéled és támadod Őt. Ezért amikor arról van szó, hogy az emberek miként bánnak a megtestesült Istennel, egyrészt helytállóan kell kezelniük Őt és el kell fogadniuk a normális emberi mivoltát; másrészt el kell fogadniuk az Általa Isten identitásával és státuszával összhangban kimondott igazságot és kifejezett természetet. Amikor normális emberi mivoltot mutat és kifejezi Isten természetét vagy kinyilvánítja Isten lényegét, pontosan ez az, amit látsz és amit megérthetsz. Végül egy teremtett lény nézőpontjával és hozzáállásával alá kell vetned magad Isten Általa kimondott szavainak, illetve Isten Általa felfedett természetének és lényegének, és el kell fogadnod azokat. Miközben nem hasonlítod a megtestesült Istent a mennyei Istenhez, nem is szabad különbözőképpen kezelned a megtestesült Istent és a mennyei Istent. Mivel a mennyei Isten és a megtestesült Isten végső soron lényegében egy – csupán arról van szó, hogy a megjelenési formájukban van különbség, amikor az ember közvetlenül, szabad szemmel nézi – függetlenül attól, hogy a mennyei Istenhez hasonlítod-e a megtestesült Istent vagy sem, végül annak, ahogyan a megtestesült Istent kezeled, arra a tényre kell korlátozódnia, hogy Ő Isten identitásával és Isten lényegével rendelkezik. Függetlenül attól, hogy szabad szemmel mit látsz, milyen normális emberi mivolta, vagy milyen megnyilatkozásai és megnyilvánulásai vannak a megtestesült Istennek, vagy hogy mennyire normálisnak, hétköznapinak és gyakorlatiasnak tűnik, egy teremtett lény szemszögéből kell elfogadnod, magadhoz ölelned Őt és alávetned magad Neki, ahelyett, hogy dacolnál Vele. Az emberek mindig szeretik a mennyei Istenhez hasonlítani a megtestesült Istent. Ebben az a legrosszabb, hogy az emberek igen hajlamosak arra, hogy emberi elképzelések és képzelődések segítségével megítéljék, elítéljék vagy elutasítsák a megtestesült Istent. Ezért az, ha a megtestesült Istent a mennyei Istenhez hasonlítod, egy olyan út számodra, amely a halálba vezet. Mit jelent az, hogy olyan út, amely a halálba vezet? Arra utal, amit korábban mondtam – biztosan kívánod a halált! És mit jelent az, hogy valaki kívánja a halált? Nem azt jelenti, hogy Isten háza ki fog takarítani vagy ki fog zárni, hanem azt jelenti, hogy az általad elkövetett gonoszság oly súlyos, hogy büntetést fogsz szenvedni és elpusztulsz; ez a sors kísértése. Amikor ilyen gonoszságot követsz el, az emberek nem tehetnek veled semmit, Isten azonban el fog ítélni a gonosztetteid alapján. Akkor miért mondom azt, hogy ez a halál kívánása? Oka van annak, amiért ezt a kifejezést használom, hogy „biztosan kívánod a halált”: ez a megközelítésed azt az utat jelképezi, amelyen jársz. Milyen úton jársz most? Ez a megközelítésed azt jelképezi, hogy a pusztulásba vezető úton jársz. Mit jelent ez a pusztulásba vezető út? Azt jelenti, hogy Isten világosan bizonyságot tesz amellett, hogy ez a megtestesült Isten a földön Őt képviseli és az Ő szándékait képviseli az utolsó napokban, valamint, hogy ez a megtestesült Isten az Ő megnyilvánulása és az Ő munkájának hordozója az utolsó napokban, te pedig mégsem fogadod el ezeket a szavakat. Makacsul megtagadod, hogy elismerd ennek a megtestesült Istennek az identitását és lényegét, és nem fogadod el az Ő szavait és munkáját. Nemcsak hogy nem fogadod el azokat, hanem el is utasítod, sőt gyakran a mennyei Istenhez imádkozol és könyörögsz, és meg akarod kerülni a megtestesült Istent, hogy a mennyei Istentől nyerj elismerést és ezáltal érd el az üdvösséget. Nevezetesen, te csak a mennyei Istenben hiszel, miközben, ami a megtestesült Istent illeti – Akire Isten földi munkáját bízták – Őt nem fogadod el. Ebben az esetben azt a munkát utasítod el, amelyet a mennyei Isten az Ő földre jövetele után végzett, valamint azokat a szavakat, amelyeket akkor szólt; azt a személyt utasítod el, akivé Isten vált a földön, így az út, amelyen jársz, a pusztulás útja. Bármennyire is imádod és tiszteled a mennyei Istent, Isten nem fogadja el és nem ismeri el azt. Az út, amelyen jársz, a pusztulás útja; ezt nevezik úgy, hogy az ember a halált kívánja. Mit jelent az, hogy az ember a halált kívánja? Azt jelenti, hogy az általad elkövetett gonoszság túl nagy, és büntetés lehet a következménye számodra; ez a sors kísértése. Az út, amelyen jársz és a gyakorlás általad választott útja helytelen. Szembeszállsz Istennel, ellenséges vagy Istennel szemben. Ne gondold: „Én a mennyei Istenben hiszek. A megtestesült Isten csak egy hétköznapi ember. Elfogadom a szavakat, amelyeket mond, de ami Magát a személyt illeti, nem fogadom el, hogy Ő Krisztus, hogy Ő Isten. Hogy képviselheti Ő Isten identitását? Egyszerűen nem fogadom el, hogy Ő a földi Isten. A mennyei Istenen kívül nincs másik Isten.” Ha ezeket a szavakat mondod, akkor bajban vagy. A pusztulás útját járod; azt jelenti, hogy a halált kívánod. Voltak olyan emberek a történelemben, akik a „halált kívánták”? Voltak olyan emberek, akik nyilvánvalóan a pusztulás útját járták? Pál egy volt közülük? (Igen.) Pál ilyen ember volt, és ilyenek voltak azok az írástudók, farizeusok és főpapok is. Csak Jahve nevében hittek és csak a mennyei Istenben hittek. Amikor Isten testet öltött és a földre jött, azt látták, hogy az Úr Jézus csak egy hétköznapi ember, ráadásul egy szegény ács fia, és ezért semmiképp sem voltak hajlandóak elfogadni Őt: „Egyszerűen nem foglak elfogadni. Én csak a mennyei Istenben hiszek!” És mit mondott nekik a mennyei Isten? „Ti biztosan a halált kívánjátok!” Ugyanazt a mondatot, amelyet Én is használtam az imént. Mi lett az eredmény? A tények azt bizonyítják, hogy kívánták a halált, nem igaz? (De igaz.) Ti is ilyen úton akartok járni? (Nem.) Akkor ne járjatok ilyen úton. Ha korábban ilyen úton jártatok, akkor igyekezzetek és forduljatok vissza, tartsatok bűnbánatot és valljátok meg a bűneiteket; még mindig nincs túl késő ahhoz, hogy most visszaforduljatok. Ugyanakkor nem szabad meggondolatlanul használnotok a „biztosan kívánjátok a halált” kifejezést. Amikor ezt mondjátok, hevesség van benne. A bűnözők világában gyakran mondják az emberek: „Te biztosan a halált kívánod!” Arra gondolnak, hogy meg akarnak ölni valakit. Amikor azonban Én mondom ezt, az más, mint amikor ők mondják. Amikor Én mondom, abban nincs hevesség, és Én nem keménykedni próbálok. Egyszerűen csak emlékeztetni akarlak: ne járj Pál útján; az azt jelentené, hogy a halált kívánod, az pedig a pusztulás útja. Ha ezt az utat járod, el fogsz pusztulni és ugyanolyan sorsra jutsz majd, mint Pál; ez szörnyű lenne. Pál akkoriban nem halott sok igazságot. Az, hogy a halált kívánta, a saját hibája volt, és a természete diktálta. Nektek azonban most itt van Pál intő példája, úgyhogy nem szabad a halált kívánnotok – ne járjátok a pusztulás útját. A megtestesülés igazsága most már oly világos magyarázatot nyert, és az üdvösség eléréséről szóló különféle igazságok is igen világos magyarázatot nyertek. Ha még mindig szándékosan ellenállsz és makacsul megtagadod a megtestesült Isten elfogadását, az vajon nem azt jelenti, hogy a halált kívánod? Ez azt bizonyítja, hogy Pál fajtájából való vagy. Semmiképpen nem szabad ezen az úton járnotok!

Most, hogy ilyen sokat beszéltem, tisztában vagytok-e vele, hogy miként kell bánnotok a megtestesült Istennel, és hogy miként kell megfelelően kezelnetek a megtestesült Isten és a mennyei Isten közötti kapcsolatot? (Igen.) Nos, akkor melyek az alapelvek e tekintetben? Hány alapelv van? Foglaljátok össze. (Isten mai közlése révén az első alapelv, amelyet megértettem, az, hogy el kell fogadni a megtestesült Isten normális emberi mivoltát, és helytállóan kell közelíteni az Isten által viselt hús-vér test normális emberi mivoltához, ami magában foglalja az Ő normális emberi mivoltán belüli alapszükségleteinek és választásainak helytálló megközelítését. Egy másik alapelv az, hogy a földi Isten Isten lényegével rendelkezik, tehát amennyiben ki tudja mondani az igazságot és meg tudja menteni az embereket, el kell fogadnunk Őt és alá kell vetnünk magunkat Neki. Ez kulcsfontosságú.) Hadd hangsúlyozzak ki még néhány dolgot. Elméletileg a megtestesült Isten normális emberi mivolta nem foglalja magában az igazságot, sem azt a munkát nem foglalja magában, amelyet Isten végezni szándékozik. Szigorúan szólva a normális emberi mivolt azokra a dolgokra utal, amelyek a megtestesült Isten életének körébe tartoznak. Ami ezt a személyt – azt, hogy mit szeret, a személyiségét, az Általa megtapasztalt érzelmek skáláját, valamint a különféle véleményeit, nézőpontjait, megértéseit, választásait és egyéb, az élettel és a társadalommal kapcsolatos dolgokat – illeti, az emberi mivolt szemszögéből ítélve, vajon igazodnak ezek a megnyilvánulásai a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismerethez és észszerűséghez? (Igen.) Azoknak, akik „igent” mondanak, vállalniuk kell a felelősséget ezért. Világosan meg kell magyaráznod: Honnan származik ez a te „igened”? Doktrína, egy visszhang, vagy valóban van erről tapasztalatod és ismereted? (Istenem, az én nézőpontom az, hogy akár a normális emberi mivolt megélésében vezérel minket Isten, akár tisztán láttat velünk egyes embereket, eseményeket és dolgokat, amelyekkel találkozunk, mindez azt mondja meg nekünk, hogy miként kell megélni a normális emberi mivoltot és hogyan legyünk becsületes emberek; mindez a helyes útra vezet minket. Ezért az, hogy Isten minden tekintetben vezérli az embereket, a javukra válik.) Azzal kapcsolatban óvatosan fogalmaznék, hogy mindez az emberek javára válik, de legalábbis Én Magam azt hiszem, hogy érdemes megmagyarázni a „normális” szót a „normális emberi mivoltban”. Nos, hogyan kell magyarázni azt, hogy „normális”? Egyrészt azt jelenti, hogy helytálló az a szemszög és álláspont, amelyből a megtestesült Isten szemléli az embereket, eseményeket és dolgokat. A közléseimben már beszéltem arról, hogy miként bánok Én mindenféle emberrel és mindenféle dologgal. Mondhatjuk, hogy a világról, az emberiségről, valamint a különféle gonosz irányzatokról és ideológiai irányzatokról alkotott különféle nézeteimet emberként birtoklom, de azt is mondhatjuk, hogy ezek Istentől származnak. Itt nem tudunk részletekbe menni ezeket a dolgokat illetően – elmélkedjetek róluk lassan önállóan. Az álláspont és a szemszög, amelyből a megtestesült Isten az embereket, eseményeket és dolgokat szemléli, normális – ez az egyik szempont. A másik az, hogy normálisak azok a nézőpontok és gondolatok, amelyeket a különféle dolgokról való megértése alapján alakít ki; ezek nem eltorzultak és nem szélsőségesek. Nem bocsátkozom találgatásokba azt illetően, hogy mennyit profitálhattok a normális emberi mivoltom megnyilatkozásaiból, mialatt veletek élek és érintkezem, vagy azt illetően, hogy ezek ugyanazokkal az előnyökkel szolgálhatnak számotokra, mint az igazság, de legalább nem fogok ártani nektek. Van még egy nagyon alapvető szempont, nevezetesen az, hogy a személyes gondolataimból és kívánságaimból kifolyólag soha senkinek nem akarok ártani. Ha azt látom, hogy hibázol a beszédedben, vagy helytelen életmódot folytatsz, helytelen életmódbeli szokásaid vannak, vagy helytelenül állsz az élethez – például eltorzult megértésed van bizonyos fajta étel fogyasztásáról – beszélni fogok veled és helyesbítem a gondolataidat és a nézeteidet. Egyrészt, a normális emberi mivolt megértéséből kiindulva segítek neked kijavítani néhány helytelen életmódbeli szokást, hogy helytálló gondolataid és nézeteid legyenek, és racionálisan közelíthesd meg ezt a kérdést. Egy másik, mélyebb tekintetben azért csinálom ezt, hogy képessé tegyelek egyes igazságok megértésére és az azokba történő belépésre. Ez is a megtestesült Isten normális emberi mivoltának megnyilvánulása. Normálisak továbbá a normális emberi mivoltban élő Isten különféle szükségletei az életében, és normális az, ahogyan mindenféle emberrel érintkezik. Mire utal ez a „normális”? Hallottatok valaha arról, hogy Én bárkit is megfélemlítek, ártok bárkinek, elnyomok bárkit vagy megtévesztek bárkit? (Nem.) Tényleg soha nem tettem ilyesmit. Az Én identitásommal és státuszommal nem lenne-e túl könnyű Számomra, hogy kegyetlen szavakat szóljak vagy elnyomjak valakit? Jogomban állna megtenni, de tényleg soha senkit nem félemlítettem meg, senkivel nem veszekedtem, senkivel nem harcoltam, és senkinek a háta mögött nem csináltam felhajtást vele kapcsolatban – soha nem volt egyetlen ilyen megnyilvánulásom sem. Amikor emberek között vagyok, egyszerűen normálisan érintkezem velük; egy kicsit közelebb kerülök azokhoz, akik jó emberi mivolttal bírnak, és távol tartom Magam a rossz emberi mivoltúaktól. Segítek, amikor tudok, amikor pedig nem tudok, akkor hagyom, hogy a dolgok a maguk természetes útján haladjanak. A normális emberi mivolt e megnyilvánulásait tekintve – legyenek azok akár az érzelmeim vagy életmódbeli szokásaim, vagy az emberekkel történő érintkezésre vonatkozó módszereim és alapelveim – abból, amit láthattok, amivel kapcsolatba kerültök, amit felfogtok és első kézből megtudtok, láttok egyetlen olyan aspektust is, amelyik abnormális? (Nincs semmi abnormális; az egész igazán gyakorlatias.) „Az egész igazán gyakorlatias” – lehet, hogy egyesek nem igazán értik ezt, úgyhogy hadd igazítsalak ki: a megtestesült Isten normális emberi mivoltának e megnyilvánulásai mind alapelvekkel bírnak; nincs bennük semmi üres vagy mesterkélt. Én Magam úgy hiszem, hogy soha nem vágok fel, és kiváltképp nem szeretek parancsokat adni; inkább valós munkát szeretek végezni. Mindet megtanítok, amit tudok és értek, semmit sem tartok vissza. Látod, amikor egy bizonyos, személyes készségeket érintő feladattal kapcsolatban eligazítalak, annyit mondok, amennyit csak tudok. Eltitkoltam-e valaha bármit? (Nem, nem tetted.) Nem titkolok és nem rejtegetek dolgokat; minden Tőlem telhetőt megteszek, hogy útmutatást adjak neked és tanítsalak téged. Nagyon komolyan tanulsz, sok erőfeszítést beleteszel és sok nehézséget el bírsz viselni, és végül elsajátítod, amit tanítottam, és képes leszel önállóan cselekedni, nem igényelve többé az útmutatásomat. Ez igen boldoggá tesz Engem, és nem irigykedem. Sőt, bátorítalak, hogy önállóan tegyél dolgokat, és készségesen engedem, hogy legyenek eredményeid. Amikor vannak eredményeid és mindenki csodál téged, még gratulálok is neked. Amikor megtanulsz Tőlem dolgokat és eredményeid vannak, és mindenki nagyra tart téged, az azt bizonyítja, hogy rátermett vagy, és Én tényleg nem vagyok irigy; nem próbálom lenyúlni az ötletedet és az érdemedet sem próbálom elvenni tőled. Nem fogom ezt mondani: „Miért nem mondod el mindenkinek, hogy Tőlem tanultad ezt? Miért nem vagy hálás Nekem?” Ezt mondom: „Én csak közöltem az alapelveket és nem tanítottam olyan sokat; arról van szó, hogy jól megértetted.” A megtestesült Isten normális emberi mivoltán belül sok a gyakorlatias dolog, és ezen a gyakorlatiasságon belül sok a konkrét dolog. Talán azzal, hogy így mutatkozom be, közületek azok, akik kapcsolatba kerültetek Velem, lassan megértitek. Az emberekkel való kapcsolataimban nagyon egyszerű vagyok; egyenes vagyok és nem trükközöm, nem mesterkedem az emberek ellen és nem használom az embereket, még kevésbé élek vissza a státuszommal másokkal szemben, miközben munkálkodom, illetve nem használom a státuszommal járó előnyöket arra, hogy bármiféle személyes hasznot keressek. Ha a kegyeimet próbálod keresni és hízelegsz Nekem, meglehetősen kínosan érzem Magam és nyugtalankodom, és kerülnöm kell téged. Ha normális módon érintkezel Velem, anélkül, hogy a kegyeimet keresnéd vagy hízelegnél Nekem, igen jól érzem Magam, és nagyon készségesen érintkezem veled.

Az évek során, amióta emberekkel érintkezem, mivel ilyen sokat éltem, elég sok és sokféle emberrel kapcsolatba kerültem a normális emberi mivoltomban. Láttam mindegyiket – nagyon bonyolult embereket és nagyon ostoba embereket; nagyon arrogáns és irracionális embereket, és nagyon gonosz embereket. Később apránként rájöttem, hogy az emberek igen különböznek egymástól. Én egyszerű vagyok az emberekkel való kapcsolataimban; nagyon egyszerűen és egyenesen beszélek, és meg is tudok nyílni. Ugyanakkor, mindenféle emberrel találkozva azt láttam, hogy az emberi mivolt túlontúl összetett bennük. Ám függetlenül attól, hogy mennyire összetettek az emberek, akikkel szembe kerülök, amikor a normális emberi mivoltomban fejezek ki valamit vagy oldok meg egy dolgot, az álláspontom, az alapelveim, a módszereim és a személyes preferenciáim soha nem változnak. Mindegy, milyen emberekkel van dolgom, végső soron az, ahogyan az emberekkel bánok, azokon az alapelveken nyugszik, amelyek már Bennem vannak. Ha olyasvalaki vagy, akik az igazságra törekszik és van emberi mivolta, akkor többet érintkezhetünk, többször kerülhetünk kapcsolatba és többet beszélgethetünk, szívből szívhez szólva. Ha nem olyan ember vagy, aki az igazságra törekszik, nem végzed a kötelességedet és nagyon gonosz az emberi mivoltod, akkor minden Tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, hogy kevesebb kapcsolatom legyen és kevesebbet érintkezzem veled; csak annyit teszek, ami elég a kulturáltság megőrzéséhez. Ha képes vagy keresni az igazságot és őszintén keresel, amikor problémáid vannak, beszélgethetek veled, ám az, hogy el tudod-e fogadni ezt, a te ügyed. Ami azokat illeti, akik rosszindulatú szándékot vagy ellenséges érzelmeket táplálnak, az ő kezelésükre és a velük való bánásra is megvannak a megfelelő módszereim és alapelveim. Kívül nem változik az, ahogyan bánok velük; továbbra is azokat a szavakat közlöm és ezeket a dolgokat teszem, és ez továbbra is a normális emberi mivoltom megnyilatkozása – ez azonban nem jelenti azt, hogy ne látnám, milyen ember az illető. Kívülről azt látod, hogy Én mindig ilyen vagyok, egyszerű abban, ahogyan az emberekkel bánok, mindenkit racionálisan kezelve normális emberi mivoltban. Kívülről ezt látod, de vajon tudod-e, hogy a szívemben mit gondolok róluk? Vannak alapelveim és nézeteim az efféle embert illetően. Melyek ezek az alapelvek és nézetek? Ha a normális emberi mivoltomhoz tartozó lelkiismeret és józan ész szemszögéből teszem mérlegre őt, a problémája nem nagy; ha azonban az isteni mivoltom szemszögéből szemlélem az utat, amelyen jár és a jövőbeli sorsát, akkor a problémája nagyon súlyos. Ezért időnként a normális emberi mivoltom és az isteni mivoltom összhangba kerül egymással. Mialatt összeegyeztetem őket, lehet, hogy engedékeny vagyok veled, lehetőséget adok neked, megfigyellek téged és várom, hogy irányt válts, és az is lehet, hogy a mennyei Isten ad neked lehetőséget. Nálam ez a normális emberi mivoltom és az isteni mivoltom összeegyeztetésének folyamata. Nem vagyok hajlandó kapcsolatba kerülni veled, ám mivel talán nem sértetted meg Isten házának adminisztratív rendeleteit, illetve alapelveit, még mindig Isten házában vagy. Ami Engem illet, az emberi mivoltom szemszögéből türelmes lehetek veled, és nem csinálok ügyet abból, amit tettél, ám az isteni mivoltom szemszögéből már elítéltelek téged. Miközben elítélem az embereket, és egyúttal megkímélem őket és megbocsátok nekik, valamint szemet hunyok a dolgok felett, egyeseket Isten fed fel, mások pedig nagy gonoszságot követnek el, súlyos következményeket idéznek elő, és kizárják őket. Mialatt várakozom, egyesek még mindig végzik a kötelességeiket Isten házában. A kötelességeik végzése során fokozatosan fordítanak a dolgokon, megváltoznak, és az igazság felé törekednek; a szívükben irányt váltanak. A normális emberi mivoltom szemszögéből, amikor az helyénvaló, lehet, hogy kapcsolatba lépek és beszélgetek azokkal, akik irányt váltanak, és némi közlést és segítséget nyújtok nekik. Egyesek azonban e folyamat során sem változnak semmit. Még mindig ugyanazok a megnyilvánulásaik, mint korábban, nem törekednek az igazságra, és még mindig az eredeti útjukat járják. Az Én szemszögemből akkor, függetlenül attól, hogy mit tettél Velem vagy miként tekintesz Rám, pusztán olyan emberként kezellek, aki hisz Istenben. A normális emberi mivoltom megítélése szerint azonban – mivel még most sem változtál, a jövőben is nagyon nehéz lesz megtenned. Az isteni mivoltomban pedig már tulajdonképpen eldőlt, hogy egy efféle ember az a fajta, amelyik elvész majd és pusztulás tárgya, és alapvetően lehetetlen számára, hogy megváltozzon. Ám ez azt jelenti, hogy az isteni mivoltom szemszögéből nézzük a dolgot. Az emberi mivoltnak mindazonáltal megvannak a korlátai – a lelkiismerete vagy a racionalitása korlátai közepette a megtestesült Istennek időnként lesznek emberi jó szándékai és a legjobbat reméli az emberekkel kapcsolatban; reménykedni fog, hogy lesznek, akik egy bizonyos időszak során vagy egy bizonyos jövőbeli ügyben, illetve egy jelentős esemény során megfordulnak majd – talán képesek lesznek megváltozni. Ilyen körülmények között egyeseknek lehetőségeket ad a tekintetben, hogy miként bánik velük.

A megtestesült Isten e normális emberi mivolta egyrészt együttműködik az Ő isteni mivolta bizonyos munkájával, vagy kifejez bizonyos véleményeket és nézőpontokat. Másrészt segítséget is nyújt, illetve állandóan megerősíti az emberek néhány lényegét, természetét vagy útját, amit Isten isteni mivolta lát. A megtestesült Isten e normális emberi mivolta tehát nem csupán Krisztus és az Emberfia szolgálatát hivatott vállalni. Az emberek számára fontosabb az, hogy képessé teszi őket arra, hogy jobb megértést nyerjenek a mennyei Istenről. Nevezetesen, több lehetőséget biztosít az emberek számára, hogy jobban megértsék a mennyei Istent, és többet lássanak az Ő lényegéből a megtestesült Istenen keresztül. Megint egy másik szempontból pedig azt szolgálja, hogy jobban összehangolja oa romlott emberiség és a mennyei Isten közötti kapcsolatot. Talán nem egészen értitek az „összehangol” szót. Ha nem értitek, nincs mit tenni; nincs találóbb szó. Mondok egy példát. Amikor elképzeléseket fogalmazol meg Isten szándékainak vagy Isten követelményeinek bizonyos aspektusáról, nem tudod elfogadni ezeket a szándékokat vagy követelményeket. Gondolataid támadnak és lázadó mivolt alakul ki benned, majd képtelen vagy alávetni magad. A megtestesült Isten ekkor megérti a nehézségeidet és a gyengeségeidet, és tekintettel van rájuk. Mond néhány szót, végez némi munkát, és mond pár példát. Beszélgetésen keresztül segít meglátnod, hogy mik Isten szándékai, hol vannak hibák az Istenhez való hozzáállásodban, és hogyan kellene megfordítanod ezt a lázadó állapotot, hogy elérd az Istennek való alávetettséget. A megtestesült Isten emberivé tett közlése vagy emberivé tett segítsége és támogatása révén eloszlanak az Istenről szóló elképzeléseid és félreértéseid. Ezt követően némi változás következik be az Istenhez való hozzáállásodban; a lázadó és dacos hozzáállásodból alávetésre hajlandó hozzáállás lesz. Ekkor megismered önmagad, gyűlölöd magad, és megérted, hogy helyénvaló az, hogy Isten így viselkedik, és hogy Istennek gondos szándékai vannak. A megtestesült Istentől származó efféle beszélgetés, összehangolás, támogatás és segítség révén azzal, hogy bemutatja a mennyei Isten természetét, lényegét és szándékait, Ő képessé tesz arra, hogy megértsd Isten szándékait, és arra is képessé tesz, hogy megtudd, hol tévedsz, és hogyan kell bűnbánatot tartanod. Amint ez a két aspektus világosan közlésre kerül, te pedig végül eljutsz odáig, hogy többé nem lázadsz Isten ellen és nem dacolsz Vele, és hajlandó vagy alávetni magad, némileg megváltozik majd az, ahogyan a mennyei Isten viszonyul hozzád. Nem fog többé elítélni és nem fog többé gyűlölni téged; elszáll a haragja veled szemben. Ha Isten haragja egyszer elszáll, a szívedben békét, vigaszt és örömöt érzel; amikor ismét Isten elé járulsz, hogy imádkozz, úgy érzed, hogy van mondanivalód Számára, érzed Isten jelenlétét, a szíved pedig nyugodt és békés. Visszagondolva rájössz, hogy korábban túlságosan lázadó voltál Istennel szemben, és túl erős volt a saját akaratod, ami miatt Isten gyűlölt téged. Ezután bűntudatot érzel, és amikor a jövőben ismét ilyesmivel találkozol, soha többé nem fogsz újra lázadni Isten ellen. A megtestesült Isten közlése és támogatása révén teljesen megváltozik a hozzáállásod Istenhez, az Istennel való kapcsolatod teljes fordulatot vesz és javul, olyannyira, hogy a kapcsolatod Istennel nem marad meg a korábbi állapotában, hanem pozitív irányba fejlődik. Látod, ha a megtestesült Isten nem mondaná ezeket a szavakat vagy nem végezné ezt a munkát, a saját akaratodat és a természetedet tekintve talán örökké az Istennel szembeni dac állapotában élnél. Ekkor a kapcsolatod Istennel holtpontra jutna, és megmaradna egy ilyen ördögi körben. Vajon a mennyei Isten változtatna a hozzád való viszonyulásán azért, mert így holtpontra jutsz Istennel? Ez lehetetlen lenne. Ha így holtpontra jutsz Istennel, Isten az irántad érzett idegenkedéstől és gyűlölettől eljut odáig, hogy visszautasítson téged. Ha ez egyszer eljut arra a pontra, ahol Ő visszautasít téged, vajon még mindig van esélyed az üdvösség elérésére? (Nincs.) Nem lesz esélyed, Isten pedig elenged téged. Ha egyszer elenged téged, pontosan ott ér véget hívőként az életed. Többé nem akarlak majd megmenteni téged, és nem lesz szükség arra, hogy kapcsolatba kerüljek veled. Teljesen ki leszel takarítva azok soraiból, akiket megmentek. Nem akarlak majd újra látni, mivel az idő alatt, amíg várakoztam, soha nem váltottál irányt. Nem működött a lelkiismereted és a józan eszed, és senki sem tudott rávenni, hogy irányt válts. Oly hosszú időn át adtam neked lehetőségeket, te mégsem váltottál irányt. Ezért az ehhez hasonló helyzetekben, ha senki sem lépne fel, hogy összehangolja az Isten és ember közötti kapcsolatot, akkor az Istennel való kapcsolatod darabokra hullana. A végeredmény az lenne, hogy Isten visszautasítana téged, örökké el lennél választva Isten arcának fényétől, és Isten szemében nem lennél többé teremtett lény; akkor teljességgel elvesznél. A megtestesült Isten jelenléte azonban lehetőséget ad neked, hogy megbékítsd a kapcsolatodat Istennel. Ha a megtestesült Isten nem jelenne meg és nem munkálkodna, ha az emberek és a mennyei Isten közötti kapcsolat egyszer holtpontra jutna, az egyszerűen oda vezetne, hogy Isten visszautasítsa az emberiséget. Az emberek számára lehetetlen lenne, hogy lehetőséghez vagy valamiféle üzenethez jussanak egy harmadik féltől vagy a külvilágtól, hogy elsimítsák a kapcsolatukat Istennel. Csak a megtestesült Isten játszhatja ezt a szerepet és végezheti ezt a munkát; Ő lesz a békéltető a mennyei Isten és az emberiség között. Egy ilyen megbékítéssel az egész emberiség észrevétlenül sokkal több lehetőséget szerez Isten megtestesülésének ideje során. Ezek a lehetőségek szükségesek ahhoz, hogy az emberek elérjék az üdvösséget, és ezek nélkül senki sem boldogul. Akár jelenleg is az igazságra törekedsz, akár a jövőben fogsz az igazságra törekedni, amennyiben el akarod érni az üdvösséget, ezek a lehetőségek a legfontosabb dolgok számodra. Ezért olyan fontos számodra a megtestesült Isten e szerepe! A megtestesült Isten normális emberi mivolta a megtestesült Isten nélkülözhetetlen része. Csak a megtestesült Isten normális emberi mivolta képes egy ilyen lehetőséget meglátni, egy ilyen lehetőséget megragadni, tudni azt, hogy az emberiségnek szüksége van egy ilyen lehetőségre, valamint biztosítani egy ilyen lehetőséget az emberiség számára, ezáltal megoldva az emberek és Isten közötti, holtpontra jutott kapcsolat problémáját. Ha azonban a megtestesült Istennek nem lenne normális emberi mivolta és csak isteni mivolta lenne, akkor az ember és Isten közötti kapcsolat az emberiség és a mennyei Isten közötti kapcsolat maradna. Ebben az esetben úgy fogalmazhatnánk, hogy az emberek számára nagyon nehéz lenne elnyerni a lehetőséget, hogy elérjék az üdvösséget, valamint elsimítani a kapcsolatukat Istennel. Mivel a megtestesült Isten normális emberi mivolttal bír, és mivel ez a normális emberi mivolt birtokában van az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeretnek és józan észnek, a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész körén belül Ő látja, hogy melyek az emberek és Isten között felmerülő különféle konfliktusok gyújtópontjai, okai és gyökerei. Ami azt illeti, hogy hogyan kell megoldani ezeket a konfliktusokat és alapproblémákat, hogy többé ne legyenek konfliktusok az emberek és Isten között, és hogy a kapcsolatuk ne jusson többé holtpontra, csak az Emberfia, aki a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és racionalitás keretei között él, – a megtestesült Isten – láthatja ezt, képes ténylegesen megoldani ezt a problémát és tudja elvégezni ezt a munkát. Ily módon az Istennel szembeni lázadás folyamata és az üdvösség elérésének folyamata során az emberek folyamatosan feloldhatják az Istennel szemben tanúsított lázadó mivoltukat, az Istennel szembeni dacukat, valamint az Istennel való ellenkezésüket, nem igaz? (De igen.) Ahogyan megoldod az Istennel szemben tanúsított lázadó mivolt, ellenkezés és a dac problémáját, Isten folyamatosan megbocsát neked, elfogad téged és elismeréssel ajándékoz meg. A lázadó mivolttól, az ellenkezéstől és a dactól eljutsz odáig, hogy folyamatosan megvallod a bűneidet és bűnbánatot tartasz, majd meglesz benned a hajlandóság arra, hogy elfogadd az igazságot, őszinte alávetettséget érsz el, és nem lázadsz többé Isten ellen. Isten e folyamat során megbocsát neked, te pedig aztán elnyered az igazságot, fokozatosan Isten elé járulva, fokozatosan javítva a kapcsolatodat Istennel és fokozatosan elfogadva Isten által. Látod, ki itt a végső kedvezményezett? (Az emberek.) Az emberek oly sokat profitálnak! Ez a folyamat lehetővé teszi számodra, hogy meglásd az élet reményét és a túlélés reményét. Ám mielőtt a megtestesült Isten a munkáját végezte volna, az embereknek sok elképzelésük és képzelődésük volt Istenről, ahogyan különféle lázadó mivoltaik is; sok probléma volt az ember és Isten közötti kapcsolatban. Azon időszak során, amikor a megtestesült Isten munkálkodott és oly sok igazságot kimondott, fokozatosan megoldódtak az emberiség e problémái. Az emberek nézőpontjai, hozzáállása, álláspontja és szemléletmódjai Istent illetően fokozatosan javultak, és ahogyan fokozatosan javultak, az emberek Istenhez való hozzáállása is megváltozott. Isten csak akkor fogja fokozatosan az elismeréséről biztosítani az embereket, fokozatosan elfogadni és kedvelni őket, valamint fokozatosan elengedni a gyűlöletét, megvetését, elutasítását és átkait velük szemben, amikor azok megváltoznak. Ha Isten nem öltött volna testet, függetlenül attól, hogy mennyi energiát áldoztál vagy mekkora árat fizettél az Istenbe vetett hitedben az évek során, szert tudtál volna tenni ezekre a nyereségekre? (Nem.) A megtestesült Isten nélkül az emberek és Isten közötti kapcsolat soha nem javult volna. A megtestesült Istent illető legfontosabb dolog az, hogy normális emberi mivolta van és normális emberi mivoltban él. Csak azáltal tudja rendesen, apránként átnyújtani a különféle igazságokat, amelyekre az embereknek szükségük van ahhoz, hogy Isten fokozatosan elfogadhassa és elismerhesse őket, hogy normális emberi mivoltban él, birtokában van a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeretnek és racionalitásnak, és képes helytállóan gondolkodni, ítélni és döntéseket hozni, valamint mindenféle embert, eseményt és dolgot érteni és ismerni. Az emberek csak így tudnak kiemelkedni a különféle romlott beállítottságaikból, nem lázadni többé Isten ellen és nem élni többé a Sátán rabságában, hogy dacoljanak Istennel, hanem annak a folyamatnak a során, amikor Isten kimondja az igazságot – vagyis abban a folyamatban, amikor Isten a munkáját végzi – fokozatosan eljutnak oda, hogy igazán alávetik magukat Istennek és igazán félik Istent. Így hát akárhogy is nézed, egyszerűen túl nagy a megtestesült Isten jelentősége az emberiség számára!

A megtestesült Isten fő képviselője a megtestesült Isten normális emberi mivolta, és ez a normális emberi mivolt nélkülözhetetlen. Ha tehát sok elképzelésed van a megtestesült Isten normális emberi mivoltáról, amelyeket soha nem tudsz elengedni, és gyakran hasonlítod a megtestesült Istent a mennyei Istenhez, akkor Én azt mondom, teljességgel híján vagy az emberi mivoltnak. Oly sokat nyertél Isten e normális emberi mivoltától, és még azt sem tudod, hogyan nyerted el az igazság e különféle aspektusait. Hát nem vagy te vak? Híján vagy a lelkiismeretnek, nem igaz? (De igen.) Híján vagy a lelkiismeretnek és nem tudod, hogy működnek a dolgok. Egyesek ezt mondják: „Ha Isten nem öltött volna testet, hogy beszéljen és munkálkodjon, már rég elértük volna az üdvösséget, és már rég elragadtattunk volna Isten színe elé.” Hát nem megtévesztő dolgok ezek? Nem túlontúl abszurd dolog ilyesmiket mondani? (De igen.) Vajon életben lennétek még ma a megtestesült Isten szavai és munkája nélkül ezekben az években? Tehát, ha miután oly sok éve követed a megtestesült Istent és oly sok éve hallgatod, amint közli az igazságot, mélyen így érezted és elismerted: „A megtestesült Isten által végzett munka oly nagy hasznomra válik! Tényleg óriásit profitáltam belőle!” – ha igazán méltányolni tudod ezt, az mit mutat? Azt mutatja, hogy van lelkiismereted és helytálló a méltánylásod. A lelkiismeret és józan ész nélküli emberek még most sem tudják méltányolni ezt, ami veszélyes. Ha mostanáig nem méltányolták, újabb húsz év múlva képesek lesznek vajon méltányolni? Biztosan nem. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen ember híján van a lelkiismeretnek. Nemcsak hogy azt nem tudja méltányolni, hogy a megtestesült Isten szavai és munkája mind üdvösség az emberek számára, hanem még ezt kérdi: „Mit nyertem én abból, hogy oly sok éve hiszek Istenben?” Isten oly sok igazságot kimondott – hát nem nyerted el őket? Nem érzed, hogy az igazság a legbecsesebb dolog? Ha nem érzed úgy, hogy az igazság a legbecsesebb dolog, akkor nem vagy igazi hívő; csupán potyázó vagy. Ha nem érezted, hogy elnyerted az igazságot, akkor nincs lelkiismereted. Emberi lény egy lelkiismeret nélküli valaki? (Nem.) Egy lelkiismeret nélküli személy nem emberi lény. Látod, nem számít, hány évig él egy állat, soha nem fogja megtudni, hogy a Teremtő létezik; és nem számít, hány tízezer vagy hány százmillió évig is él egy ördög, soha nem fogja elismerni Isten létezését. Vajon az állatokat el fogják ítélni azért, mert nem tudják, hogy Isten létezik? (Nem.) A kutyák körülbelül tíz évig élnek, a lovak húsz-harminc évig élnek, az elefántok pedig akár több, mint száz évig is élhetnek. Nem tudnak a Teremtő létezéséről, ám egyiküket sem ítélik ez ezért, mivel az állatok osztályába tartoznak. Istennek nincsenek követelményei velük szemben, és nem is menti meg őket. Az emberek mások. Istennek vannak elvárásai az emberekkel szemben, és beléjük vetette a reményét. Miután oly sok éven át megtapasztaltad a megtestesült Isten munkáját, tudnod kellene méltányolni ezt, nem igaz? Akkor hogyan kellene az embereknek kezelniük a megtestesült Istent? Az egész oda nyúlik vissza, amit már korábban mondtam: Bármennyire is úgy tűnik, hogy a megtestesült Isten nem felel meg az elképzeléseidnek és a képzelődéseidnek vagy annak, hogy te mit akarsz – talán nem olyan magas, mint te, nem néz ki olyan jól, mint te, nincs annyi ismerete és műveltsége, mint neked, és nem oly magas a társadalmi státusza, mint neked – ha el tudod ismerni, hogy az igazságok, amelyeket ezen évek során közölt, lehetővé tették számodra, hogy gazdag termést arass és elnyerd az igazságot, akkor el kell fogadnod a tényt, miszerint Ő Isten, és hogy Isten identitásával rendelkezik. Ha valóban van benned racionalitás, nem szabad a megtestesült Istent folyton a mennyei Istenhez hasonlítanod. Van bármi értelme így hasonlítgatni Őket? Azzal, hogy állandóan így hasonlítgatod Őket, csak nehéz helyzetbe hozod magad; továbbá, Isten utálni fog téged, végül pedig semmit sem nyersz majd. Az, hogy mindig így hasonlítgatod Őket, hatással lesz arra, hogy elnyerd az igazságot és elérd az üdvösséget. Ezért egyszerűen azért, mert a megtestesült Isten által kimondott igazságok képessé tehetnek arra, hogy elérd az üdvösséget, nem szabad többé a megtestesült Istent a mennyei Istenhez hasonlítanod, és el kell fogadnod a megtestesült Istent; még mindig nincs túl késő most elfogadni Őt. Egyesek megkérdik: „Nos akkor, mit jelent az elfogadás? Mindvégig hallgattam a prédikációidat, nem igaz? Az nem elfogadás?” A prédikációk hallgatása nem egyenlő az elfogadással. Akkor pontosan mi az elfogadás? Töprengjetek el magatok: mik annak a megnyilvánulásai, hogy nem fogadtátok el Őt, és mik annak a megnyilvánulásai, hogy elfogadtátok Őt? Elmélkedjetek rajta és beszélgessetek róla magatok között. Mára fejezzük be itt a beszélgetésünket. Viszlát!

2024. július 27.