Hogyan kell törekedni az igazságra? (24.)

Legutóbb az ember és Isten közötti korlátok, valamint az ember Istennel szembeni ellenségeskedésének elengedése tartalmáról beszélgettünk, ami az „elengedés” tágabb témaköréhez tartozik a Hogyan kell törekedni az igazságra c. témakörben. Ez a tartalom a megtestesült Istennel kapcsolatos elképzeléseket és képzelődéseket foglal magában. Mely aspektusokról beszélgettünk? (Isten legutóbb főként egyes, a megtestesült Istennel kapcsolatos elképzeléseinkről és képzelődéseinkről beszélt, és azokat leplezte le, és Isten még két gyakorlati alapelvről is beszélt nekünk: az egyik az volt, hogy ne hasonlítsuk a megtestesült Istent a mennyei Istenhez, a másik pedig az, hogy ne említsük a megtestesült Istent egy napon a romlott emberiséggel.) A megtestesült Istennel kapcsolatos elképzelések és képzelődések eloszlatásához az embereknek ezt a legutóbbi beszélgetés során említett két alapelvet kell gyakorolniuk. Mi volt az első? (Az, hogy ne hasonlítsuk a megtestesült Istent a mennyei Istenhez.) És mi volt a második? (Az, hogy ne említsük a megtestesült Istent egy napon a romlott emberiséggel.) Elsősorban ez a kettő volt. Legutóbb az első alapelvről beszéltem – hogy ne hasonlítsátok a megtestesült Istent a mennyei Istenhez –, és röviden bemutattam a megtestesült Isten életével kapcsolatos témákat, amelyeket az emberek látnak, és amelyeket még nem értenek. Ma folytatni fogom a beszélgetést a megtestesült Istent érintő témáról. Minél többet beszélek, az emberek annál többet fognak megérteni, és annál alaposabb lesz a megértésük. Minél többet beszélek a megtestesült Isten normális emberi mivoltának jelentőségéről, illetve az Ő alázatosságáról és rejtettségéről, az emberek annál jobban meg fogják érteni a megtestesült Istent, és annál gyakorlatiasabb lesz a megértésük Róla. Képesek lesznek többet megérteni a megtestesült Isten gyakorlatias oldaláról, valamint azon aspektusairól, amelyeket az emberek látnak és amelyekkel kapcsolatba kerülhetnek, a tudásuk pedig pontosabb és gyakorlatiasabb lesz. Ily módon az emberek el fogják engedni bizonyos elképzeléseiket és képzelődéseiket a mennyei Istenről, amelyek nem igazodnak a valósághoz. Minél inkább elengedik az emberek a mennyei Istenről alkotott elképzeléseiket és képzelődéseiket, és minél inkább ismerik és felfogják a megtestesült Isten gyakorlatiasságát és normalitását, annál normálisabbá válik majd az emberek és az Isten közötti kapcsolat. Az egyik fontos dolog azzal kapcsolatban, hogy az emberek ne hasonlítsák a megtestesült Istent a mennyei Istenhez, az, hogy értened kell a megtestesült Isten gyakorlatiasságát és normalitását. Minél jobban érted a megtestesült Isten gyakorlatiasságát és normalitását, annál jobban fogod érteni a mennyei Istent, és nem fogod a mennyei Istent az elképzeléseidhez és a képzelődéseidhez mérni. Objektív szempontból természetesen más valami is történni fog: helytállóan fogsz viszonyulni Istenhez, objektíven fogod szemlélni azokat a különféle megnyilvánulásokat, amelyeket a megtestesült Isten az Ő emberi mivoltában felfed, és a mennyei Istent is pontosabban és gyakorlatiasabb módon fogod ismerni. Ez megakadályozza, hogy folyton olyan elképzeléseid és képzelődéseid legyenek a megtestesült Istenről, amelyek nem igazodnak a valósághoz, és azt is megakadályozza, hogy a megtestesült Istent mindig a mennyei Istenhez hasonlítsd. Amikor Isten megtestesült hús-vér testéről – vagyis Krisztusról – beszélünk, van egy bizonyos téma, ami gyakran felmerül: a megtestesült Isten normalitása és gyakorlatiassága, valamint alázatossága és rejtettsége. Az emberek gyakran beszélnek az Ő normalitásáról és gyakorlatiasságáról, és gyakran beszélnek az alázatosságáról és a rejtettségéről is; amikor azonban az itt érintett gyakorlati kérdésekről van szó, mondhatni, hogy az összes ember híján van a tisztánlátásnak. Pontosan mi Isten normalitása és gyakorlatiassága? Mi az Ő alázatossága és rejtettsége? Nevezetesen, amikor arról van szó, hogy valójában mi is a megtestesült Isten normalitása, gyakorlatiassága, alázatossága és rejtettsége az emberek szívében, valamint hogy miként kell érteni és megismerni ezeket a dolgokat, az emberek nincsenek tisztában az igazsággal és a lényeggel e tekintetben, és pusztán úgy prédikálnak róluk, mintha valamiféle elmélet vagy spirituális terminológia lennének. Ezért nagy szükség van arra, hogy részletesen és szisztematikus módon beszélgessünk a megtestesült Isten normalitásának és gyakorlatiasságának, valamint alázatosságának és rejtettségének e témájáról. Egy ilyen beszélgetésen keresztül az emberek számára világossá válik, hogy mi alkotja a megtestesült Isten, e különleges identitással rendelkező Emberfia normalitásának és gyakorlatiasságának megélését.

A szó szerinti megértésetek tekintetében, illetve amennyire az elképzeléseitek és képzelődéseitek engedik, mit tudtok felfogni a megtestesült Isten normalitásából és gyakorlatiasságából? Pontosan mit éreztetek és mit ismertetek meg a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát illetően ezen évek során, amikor kapcsolatba kerültetek, érintkeztetek vagy beszélgettetek a megtestesült Istennel? A korábban tárgyalt témák többsége a romlott emberiség problémáiról szólt. Vagyis beszélgettünk a különféle problémáitokról, amelyek magukban foglalják a romlott lelkületeket, Isten szolgálatát és a kötelességek végrehajtását, valamint az emberi mivoltot, kalibert, az emberek elképzeléseit és képzelődéseit, valamint a hozzáállásukat és a nézőpontjaikat Istent illetően – ezekről mind beszéltünk. Oly sok éve hirdetem az igazságot és tartok prédikációkat, és az összes a ti problémáitokról szólt. Ezúttal végre nem a ti problémáitokról beszélünk, hanem inkább a megtestesült Istent érintő dolgokról, ami lehetővé teszi számunkra, hogy más szemszögből nézzük meg a dolgokat. Nem találjátok ezt a témát egész megnyugtatónak, mindenféle tehertől mentesnek és nem oly kellemetlennek? (De igen.) Nos, akkor melyek azok a dolgok, amelyeket láttok, átéreztek vagy értetek, amikor a megtestesült Isten normalitásáról, gyakorlatiasságáról, illetve alázatosságáról és rejtettségéről van szó? Beszélhettek elméletekről vagy tényekről; bármi megfelel. Nem tudtok válasszal szolgálni – ebben az esetben általában nincsenek gondolatok a fejetekben Isten megtestesült hús-vér testéről? Egyáltalán semmi tudás? És semmiféle érzés? Csak van valamennyi, nem igaz? Néha csak egy futó gondolat, néha valami, amin gondolkodtok egy kicsit, néha pedig lehetnek mély benyomások a szívetekben. Ha futó gondolat, lehet, nem emlékszel rá; vagy időnként egy bizonyos gondolat vagy nézőpont bukkan fel a tudatalattidban, és lehet, hogy erre sem feltétlenül emlékszel. Néhanapján azonban van bizonyos benyomásod a megtestesült Istenről, és ez a benyomás aztán arra késztet, hogy kialakíts egy véleményt. Ez a benyomás hosszú időn át létezik majd az elmédben. Biztos, hogy tudsz majd emlékezni rá. Nem lehet üres az elméd, nem igaz? Nos, beszéljetek a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát, illetve alázatosságát és rejtettségét illető megértésetekről. (Isten, én úgy értem a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát, hogy Ő is rendelkezik a hús-vér test normális szükségleteivel. Például amikor Krisztus hosszú időn át beszél, szomjas lesz, és vizet kell innia. Amikor az összejöveteleken három-négy órán át beszélget velünk, Ő is elfárad, és pihennie kell. Ha hosszú időn át gyalogol, neki is szüneteket kell tartania. Vagyis kívülről Krisztus ugyanolyan, mint egy normális ember, és Ő is rendelkezik a normális emberi mivolttal járó teljes érzelmi skálával: boldog, amikor örömteli dolgokat hall, és szomorú, amikor aggasztó dolgokat hall. Ezek szintén a megtestesült Isten normalitásának és gyakorlatiasságának a megnyilvánulásai.) Megállapítottál néhány tényt. Ezek olyasmik, akiket láttatok, és olyan dolgok is, amelyekkel kapcsolatba kerülhettek, és amelyeket érezhettek. Még valami? (Isten, én hozzáteszek még egy pontot: korábban hallottam, hogy amikor valamilyen szakmai munkát készülsz irányítani, Neked is meg kell tanulnod és meg kell értened bizonyos szaktudást.) Olyasmi ez, amit mindannyian hallottatok? Hogy amikor valamilyen szakmai munkát irányítok, gyakorlatias módon Nekem is meg kell ismernem azt, valamint meg kell értenem és el kell sajátítanom némi hozzá tartozó szakmai ismeretet – ez az az információ, amit a legtöbb ember kapott? Mindannyian ezt gondoljátok? (Nem. Amikor például a filmgyártó csapat munkáját irányítod, csupán alkalmanként megnézel néhány filmet és tévéműsort, hogy naprakész legyél; nem szánsz kifejezetten időt arra, hogy tanulj róla vagy kutasd.) Tisztáznunk kell a dolgokat. Tényleg nincs energiám arra, hogy források után kutassak vagy bármiféle szakmai ismeretet tanuljak. Csupán arról van szó, hogy láttam néhány filmet, és ezért van egy kevés benyomásom arról, hogy általában milyennek kell lenniük; ezenfelül a testvérek által nyújtott érdemi szakmai ismeretek alapján azután kikövetkeztetem és leszűröm a vonatkozó alapelveket, és némi iránymutatással szolgálok a szakmai munkához. A lényeges szempont itt az alapelvek felfogása és az alapelvek szerinti irányításuk. A munkát végzők nehézségeit egyrészt az adja, hogy nem átfogó a szakmai tudásuk, másrészt pedig az, hogy nem fogják fel az igazságalapelveket, amihez társul a gyenge kaliberük. Így azáltal, hogy az alapelvek megértése alapján Én adok nekik bizonyos mértékű útmutatást, jobbak az eredmények, mint ha maguk csinálnák. Én arra az alapelvre alapozva teszem ezt, miszerint az ember terjessz Isten szavait, tanúskodjon Isten mellett, ne hozzon szégyent Istenre, valamint tegye képessé az embereket arra, hogy többet tudjanak meg Isten munkájáról és többet értsenek meg az igazságból, ez pedig hozott bizonyos eredményeket. A tényleges szakmai készségeket tekintve gyakorlatilag eggyel sem rendelkezem. Eleve nincsenek ilyen szakmai ismereteim, és soha nem is próbáltam kifejezetten tanulni erről, ahogy ti mondtátok. Függetlenül attól, hogy milyen szakmai munkához adok útmutatást, soha nem próbáltam tanulni róla, sem oktatóanyagoknak, forrásoknak vagy odavágó szakmai ismereteknek nem néztem utána. Legfeljebb a testvérek keresnek néhány vonatkozó oktatóanyagot vagy mintát, és odaadják Nekem, hogy nézzem át, Én pedig ezekből következtetek ki bizonyos lényeges alapelveket és munkamódszereket az adott szakmához, és ezek alapján irányítom a munkájukat.

Ezt az aspektust, a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát tekintve, az emberek láttak valamennyit az Ő hús-vér testének ösztönei által mutatott normalitásból és gyakorlatiasságból. Ez magában foglalja az emberi ösztönöket, valamint a hús-vér test különféle veleszületett adottságainak egyes megnyilvánulásait és korlátait; ezeknek a fogalmaknak a valódi értelmében ez normalitás és gyakorlatiasság. Akár arról van szó, amit kifelé mutat, akár a belső gondolatairól és nézeteiről vagy az emberi mivolta belső magatartási alapelveiről – röviden: a megtestesült Isten normalitásának és gyakorlatiasságának legegyszerűbb és legalapvetőbb értelmezése az, hogy Ő nem rendkívüli, nem transzcendens és nem szokatlan. Vagyis a megtestesült Isten külső megjelenéséből nem láthatsz különleges megnyilvánulásokat, amelyek különböznek a hétköznapi emberekéitől. Ha nem beszél vagy nem csinál semmit, és csak az arcvonásait, az alakját és a személyét mint egészet nézed, nem látsz semmi furcsát. Nem rendkívüli, nem transzcendens és nem szokatlan; csak egy hétköznapi ember. Pontosan vagy objektíven fogalmazva, ha ez az illető a tömegben van és nem beszél, nem végez munkát és nem mondja ki az igazságot, nem lehet megmondani, hogy miben különbözik bárki mástól. Ha például közöttetek ülök, és bejön egy idegen, azt látná, hogy épp úgy nézek ki, mint ti. Nem ülök a díszhelyen, és nem is tűnök ki. Hétköznapi a megjelenésem; nem vagyok rendkívüli, nem vagyok impozáns külsejű, és nem tűnök valamiféle nagy alaknak – csupán egy hétköznapi ember vagyok. Így hát nem tudná megmondani, hogy ki a megtestesült Isten. Ha együtt élek emberek egy csoportjával, akkor sem tudnál meglátni semmilyen különbséget Velem kapcsolatban. Csupán annyit tudsz, hogy ez a megtestesült Isten nőnemű, de szabad szemmel egyszerűen nem tudnád megmondani, hogy ki a megtestesült Isten, hacsak nem hallgatnád sokat a prédikációimat – ebben az esetben a hangom alapján talán meg tudnád állapítani. Ha valakinek a hangja hasonló az Enyémhez, egyesek talán még tévedhetnének is, és azt feltételezhetnék, hogy ő a megtestesült Isten. Történnek ilyesmik? Ez biztosan megtörtént. Vannak olyan egyének, akik transzcendensnek és kiemelkedőnek látszanak, aurával és stílussal különösen megáldva, és kiváltképp nemesnek tűnnek, mint egy státusszal és bizonyos tekintéllyel rendelkező ember. Egyes ostoba testvérek vagy olyan emberek, akik kiváltképp találkozni akarnak a megtestesült Istennel, tévesen azt fogják hinni, hogy egy ilyen illető a megtestesült Isten, és még meg is hajolnak és térdre is ereszkednek előtte. Az, aki előtt meghajolnak, belül igencsak örvendezik, sőt, hallgatólagosan el is fogadja ezt. Amikor indulni készül, azok az ostoba emberek, akik meghajoltak és letérdeltek, még könnyeket is hullatnak, és vonakodnak elválni tőle; belecsimpaszkodnak a ruháiba és nem engedik el őt, mondván: „Mikor jössz újra? Hiányozni fogsz!” Sőt különös izgatottsággal mondják: „Végre találkoztam a megtestesült Istennel. Semmit sem bánok ebben az életben. Még ha meg is halok, az életem nem volt hiábavaló!” Az, aki előtt meghajolnak, egyáltalán nem tisztázza a helyzetet. Hallottatok már ilyesmiről? (Igen.) Ez a fajta dolog a tengerentúlon biztosan nem történne meg. Miért történt meg a kontinentális Kínában? Mivel a megtestesült Isten Kínában tűnt fel és munkálkodott, egyértelműen úgy néz ki, mint egy kínai ember, ezért a kontinentális Kínában történt meg ez a fajta dolog. Abba nem megyünk bele, hogy az ebben a kérdésben érintett két félnek igaza van-e vagy sem. Ami magát a problémát illeti, függetlenül attól, hogy az emberek miként értik a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát, az elképzeléseiktől vezérelve az emberek azt hiszik, hogy a megtestesült Istennek impozáns alakja, nemes megjelenése és még inkább nemes identitása kellene legyen. Emellett egyedi külsővel és beszédmóddal is kell rendelkeznie, hogy mindenki, aki Rá tekint, úgy érezze, hogy Ő olyan, mint Isten, hogy Ő Isten, a leghalványabb kétség nélkül. Ha az emberek számára jelentéktelennek tűnik, és nem látják Isten auráját vagy Isten képmását Benne, akkor lehetetlen, hogy Ő Isten legyen. Az emberek úgy hiszik, hogy a megtestesült Isten bizonyosan különösen impozáns, nemes, és aura lengi körül, kiváltképp úgy néz ki, mint aki királyi identitással bír – emelt fővel kell járnia, a szeme legyen csillogó és átható, a tekintete pedig kiváltképp metsző; képesnek kell lennie azonnal tudni, hogy ki mit gondol, csupán abból, hogy ránéz, és első pillantásra képesnek kell lennie megmondani, hogy ki táplál ellenséges érzelmeket vagy rossz gondolatokat. Az emberek e gondolatai egy bizonyos jelenséget tükröznek: az embereknek ilyen sok képzelődésük van a megtestesült Istenről. A helyzet azonban az, hogy a megtestesült Isten nem ugyanaz, mint az emberek elképzelései és képzelődései szerinti Isten; van különbség. A megtestesült Isten külső megjelenése kiváltképp hétköznapi. Egyáltalán nem impozáns, egyáltalán nem transzcendens és egyáltalán nem természetfeletti; sőt, azt mondhatni, hogy nincs Benne semmi különös. Kívülről szinte egyáltalán nem különbözik az összes teremtett embertől. Vagyis azokat a különféle funkciókat, amelyeknek az emberek birtokában vannak, valamint az emberek ösztöneit, normális gondolkodását és különféle képességeit tekintve szinte pontosan ugyanolyan, mint az Isten által teremtett emberek. Ezek azok a külsődleges dolgok, amelyeket az emberek közvetlenül, szabad szemmel látnak és amelyekkel kapcsolatba kerülnek, valamint amelyeket az emberek fel tudnak fogni és meg tudnak érteni. Ezeket a külsődleges dolgokat könnyen látják és megértik az emberek, ezért nem ezek kerülnek a beszélgetésünk középpontjába. A beszélgetésünk a megtestesült Isten normalitására és gyakorlatiasságára, valamint az Ő alázatosságára és rejtettségére összpontosít.

Ami azt illeti, hogy az embereknek mit kellene megérteniük a megtestesült Istennel kapcsolatban, legyen szó az Ő normalitásáról és gyakorlatiasságáról vagy az alázatosságáról és a rejtettségéről, ezt olyan gondolatok vagy megismerési módok alkotják, amelyekkel az emberek egyszerűen nem rendelkeznek a szívükben; ezek a gondolatok még csak az elképzeléseikben és a képzelődéseikben sem léteznek. Ez magában foglalja azt, hogy a megtestesült Isten miként él az emberek között, hogyan él az emberiség valós környezetében, miként éli az életét, valamint hogyan beszél és munkálkodik az emberek között. Magában foglalja a megtestesült Isten lényegét érintő kérdéseket, és ezekről a kérdésekről érdemes beszélgetni. Ezek az aspektusok egyben olyasmik, amiket az emberek nem látnak, vagy amiket nagyon nehezen értenek meg, és persze olyan dolgok is, amelyek nem léteznek az emberek tudásában, illetve a megtestesült Istenről alkotott elképzeléseikben és képzelődéseikben. Nevezetesen, az emberek megtestesült Istenről alkotott tudása, megértése és képzelődései alapvetően nem kapcsolódnak a megtestesült Isten életének és létezésének valóságához. Következésképp az emberek megtestesült Isten lényegére vonatkozó tudásának zöme gyakorlatiatlan és nem objektív, sőt egyes, a valósággal összhangban nem álló elképzelések és képzelődések alkotják. A megtestesült Isten az emberek között és ebben az anyagi világban él; a normalitása és a gyakorlatiassága visszatükröződik az életében, valamint a létezése folyamatában. Az életében és a létezése folyamatában egyrészt ennek a hús-vér testnek az élete érintett, másrészt pedig a megtestesült Isten által végzett szolgálat érintett. Nézzük meg ebből a két aspektusból, hogy a megtestesült Isten által megélt és birtokolt normalitás és gyakorlatiasság miben különbözik az emberek elképzeléseitől és képzelődéseitől – az emberek e normalitás és gyakorlatiasság mely részeit nem tudják megérteni, illetve utasítják el, miután látták őket, miközben azok valójában az Isten megtestesült hús-vér teste birtokában lévő normalitás és gyakorlatiasság megnyilvánulásai. Mivel ez magában foglalja a megtestesült Isten életét és létezését, számos valós problémát, valamint ezeket a valós problémákat illető számos gondolatot és nézetet vet fel. A megtestesült Isten életében és az Általa végzett szolgálatban valójában gyakorlati és objektív módon megnyilvánulnak és megélésre kerülnek ezek a gondolatok és nézetek. Ugyanakkor, mivel az emberek túl sok elképzelést és képzelődést dédelgetnek – akár a mennyei Istenről, akár a földi Istenről –, és mivel ezek mind üresek és nem igazodnak a valósághoz, a legtöbb ember elutasítja azt a normalitást és gyakorlatiasságot, valamint alázatosságot és rejtettséget, amelyet az emberek a megtestesült Istenben – Isten e különleges identitásában – megnyilvánulni láthatnak. A legtöbb ember jelekre és csodákra, misztériumokra, természetfeletti képességekre, valamint mélyreható, nagyszerű vagy viszonylag transzcendens és különös dolgokra és más hasonlókra koncentrál. Eközben az emberek elutasítják azokat a valóban objektív, gyakorlati és valós dolgokat, amelyeket Maga Isten megél és kinyilvánít. Függetlenül attól, hogy hány évet él Isten megtestesült hús-vér teste az emberiség körében, mivel az emberek elutasítják ezeket a dolgokat, az Istenről való tudásuk mindig megreked az üres és homályos képzelődéseik szintjén. Az emberek Istenről való tudása emiatt mindig oly elfogult és gyakorlatiatlan. Ma, azáltal, hogy erről a témáról beszélgetünk, ismerjük meg a megtestesült Isten életében és az Általa végzett szolgálatban tükröződő normalitást és gyakorlatiasságot. Legyen az a megtestesült Isten élete vagy az Általa végzett szolgálat, mindkét aspektus magában foglalja az Ő normalitásának és gyakorlatiasságának megélését. Ehhez hozzátartoznak a megtestesült Istennek – ennek a különleges identitással rendelkező Emberfiának – a mindenféle embert, eseményt és dolgot illető nézőpontjai, valamint a mindenféle dolog kezelésére vonatkozó alapelvei és módszerei. Az évek során a közlésekben hallottatok azokról az alapelvekről és módszerekről, amelyekkel a megtestesült Isten kezel és intéz mindenféle dolgot, és most már tudtok ezekről a dolgokról. Ezek a dolgok, amelyek meglehetősen magasztosnak és nagyszerűnek tűnnek a fejetekben, mind magukban foglalják az igazságot. Egyrészt képviselik a mennyei Isten szándékait; képviselik azt, amit az Isten identitásával és lényegével rendelkező Isten megkövetel az emberektől, és amit tanít nekik. Másrészről tagadhatatlan, hogy képviselik a megtestesült Istennek, ennek az Emberfiának az alapelveit, módszereit, valamint gondolatait és nézeteit arra vonatkozóan, ahogyan mindenféle dolgot szemlél és kezel. Már régóta beszélgetek veletek erről az igazságalapelveket magában foglaló hatalmas mennyiségű tartalomról; sok téma van, és meglehetősen terjedelmesek. Ez a tartalom elegendő ahhoz, hogy bemutassa a megtestesült Isten – az Emberfia – gondolatait és nézeteit, attitűdjeit és alapelveit a dolgok kezelésére vonatkozóan mindenféle ügyben. Erről az aspektusról ma nem fogunk beszélni.

A fő téma, amelyről beszélgetni fogunk, a megtestesült Isten magatartási alapelvei, valamint cselekvésmódjai az Ő életében és létezésében. Az e két aspektusról szóló közlésemen keresztül jobban meg fogjátok érteni a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát, és jobban meg fogjátok érteni a megtestesült Istent. Az emberiség körében élve a megtestesült Istennek egyrészt megvan az alapelve arra vonatkozóan, hogy miként viselkedik, és arra vonatkozóan is van alapelve, hogy miként végzi a dolgokat. Ezek az alapelvek nagyon egyszerűek. A magatartásomra vonatkozó alapelv az, hogy szabálykövető módon viselkedjek, a dolgok végzésére vonatkozó alapelvem pedig az, hogy kötelességtudóan végezzem őket. Az, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat – ezek az Én alapelveim és hitvallásaim azt illetően, ahogyan viselkedem és ahogyan a dolgokat végzem. Hány szó ez összesen? (Nyolc szó.) Ez a nyolc szó nagyon egyszerű, a szó szerinti jelentésük pedig igen könnyen érthető. Egyáltalán nem elvontak vagy üresek, egyáltalán nem mélyrehatóak, és egyáltalán nem magasztosak és hangzatosak. Az, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat – ezek az Én alapelveim és hitvallásaim azt illetően, ahogyan viselkedem és ahogyan a dolgokat végzem. Ezeket az alapelveket tartom be a viselkedésem és annak során, amikor a dolgokat végzem; pontosan így csinálom. Látjátok, hogy ez tény? Össze tudjátok egyeztetni a tényekkel? Egyrészt, amikor prédikálok és beszélgetek, amikor kapcsolatba kerülök és érintkezem emberekkel, és amikor emberekkel csevegek, mindig azt mondom nekik, hogy így viselkedjenek. Másrészt Én Magam is így viselkedem – nem szlogeneket kiabálok. Akkor miért beszélek az embereknek ezekről az alapelvekről? Azért, mert Én Magam is így végzem a dolgokat és így viselkedem; nem történik semmi más, ami mélyreható lenne. Egyesek ezt mondják: „Ezek a Te magaviseletre vonatkozó hitvallásaid igencsak kezdetlegesek; egyáltalán nem kifinomultak. Ezek nem képviselhetik a megtestesült Isten identitását!” Helytálló ez? (Nem.) Az, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat – ezek alapelvek és hitvallások. Gyakorlom őket a mindennapi életemben, és olyankor is gyakorlom őket, amikor a szolgálatomat végzem, vagyis amikor munkát végzek. Így viselem Magam, és így végzem a dolgokat. Beszéljünk úgy ezekről a dolgokról, mintha csak csevegnénk és társalognánk, hogy egy kicsit ellazulhassatok, és egy kicsit többet megtudhassatok Tőlem az életemről. Rendben van? (Igen.) Ha a csevegésünk egy pontján néhányan közületek ezt mondják: „Tiltakozom! Nincs összhangban a megnyilvánulásaiddal az, amit mondasz”, akkor megpróbálom majd átfogalmazni, és a jövőben helyesbíteni vagy korrigálni fogom. Ha közületek egyesek felteszik a kezüket és ezt mondják: „Egyetértek! Az, amit mondasz, tökéletesen összhangban van azzal, amit láttunk és hallottunk, hogy kinyilvánítasz az életedben; amit mondasz, az tény”, akkor így folytatom. Rendben van? (Igen.)

Szabálykövető módon viselkedni és kötelességtudóan végezni a dolgokat – mind az életben, mind a munkában ragaszkodom ezekhez a hitvallásokhoz. Valószínűleg eléggé értékelhettétek már ezeket a munkában, amelyet végzek, úgyhogy beszéljünk először arról, hogy miként vonatkoznak ezek az Én életemre. A megtestesült Isten egy olyan személy, aki különleges identitással rendelkezik az emberiség körében, ám amikor a dolgokat teszi, egyáltalán nem tesz úgy, mintha különleges lenne. Soha nem kezeli Magát különleges alakként; csupán egy hétköznapi ember. Bármelyik országban is van, betartja annak az országnak a törvényeit és előírásait. Ha van valami, amit csinálnia kell, ám nem érti, gyorsan utánanéz és kideríti, hogy mit írnak elő a helyi törvények és szabályzatok, milyen cselekvés illegális és mi nem, és úgy csinálja, ahogyan helyénvaló, anélkül hogy kiváltságos bánásmódban részesítené Magát. Szabálykövető és kötelességtudó módja ez a cselekvésnek? (Igen.) Ezt jelenti az, hogy szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat. Egy szabad és demokratikus országban, ha meg kell értenie a vonatkozó törvényeket a dolgok elintézéséhez, ügyvéd tanácsát kéri, vagy utánanéz a törvényeknek és az előírásoknak. Nem tesz illegális dolgokat, és a jogi kiskapukat sem használja ki; szigorúan betartja a törvényeket és az előírásokat, mivel a legtöbb ország törvényei és előírásai az egyének legitim jogait és érdekeit védelmezik, és az embereknek ezeket kell betartaniuk. Ha például valamilyen építkezést végzünk az udvarban, és el kell helyeznünk valamit ott, először meg kell tudnunk, hogy milyen kormányzati előírások vonatkoznak erre, hogy el lehet-e helyezni ezt a dolgot az udvarban, és ha igen, az hol helyénvaló. Miután tisztázzuk a részleteket, a kormány előírásai szerint tesszük a dolgokat. Ha a kormány nem engedélyezi, akkor nem csináljuk. Nem fogunk oktalanul megpróbálni bajt keverni, és semmiképp sem fogjuk szántszándékkal megszegni a törvényt, hogy megcsináljuk. Ha például valamilyen építményt akarunk építeni, kormányzati jóváhagyásért kell folyamodnunk. Amint a kormány jóváhagyja, elkezdődhet az építkezés. Amikor a projekt elkészült, akkor is át kell mennie egy kormányzati ellenőrzésen. Ha átmegy az ellenőrzésen, nyugodtan használhatjuk. Ez az építési eljárás. Egyesek talán ezt mondják: „A kormány egy efféle kis projekt esetében is előírja, hogy jóváhagyást kell kérnünk? Ha opcionális, nem szükséges végigcsinálni. Megkímélhetjük magunkat a fáradságtól.” Én ezt mondom: „Meg kell bizonyosodnunk róla. Mi van akkor, ha kormányzati jóváhagyást igényel, és mi nem szerezzük be – nem szegnénk meg az előírásokat? Nem szabad megszegnünk őket. Mivel meg fogjuk építeni ezt az építményt, meg kell próbálnunk jóváhagyást szerezni. Ha a kormány azt mondja, hogy nem szükséges jóváhagyást szerezni, nyugodtan megtehetjük, hogy nem kérvényezzük. Ha a kormány azt mondja, hogy jóvá kell hagyni, akkor a jóváhagyás iránti kérelmünk észszerű és törvénykövető lesz.” Bármilyen törvénnyel vagy kormányzati előírásokkal kapcsolatos dolgot illetően utána kell járnunk és meg kell bizonyosodnunk róla. Különben nagyon bajos lesz, ha valami balul sül el. A külföldön élés alapszabálya, hogy ne tegyünk semmi illegálisat, illetve semmi olyat, ami sérti a kormányzati előírásokat. Ha például vidéken élünk, és csirkét vagy juhot akarunk tartani, kormányzati jóváhagyást kell szereznünk. A kormánynak részletes előírásai vannak ezekre a dolgokra vonatkozóan, és semmiképp nem szabad megszegnünk őket, illetve nem szabad különleges kiváltságok szerzésével próbálkoznunk. Ha megszegjük a kormányzati előírásokat és elkapnak, az nagyon bajos lesz. Ez tehát megköveteli, hogy betartsuk a törvényt, és a magaviseletünkre és az életmódunkra vonatkozó alapelveket is magában foglalja. Bárhol is élünk, szabálykövető módon kell viselkednünk és kötelességtudóan kell végeznünk a dolgokat. A mindennapi életemben is szabálykövető módon érintkezem a szomszédaimmal. Nem csapok zajt és nem zavarok másokat. Bármit is ír elő a kormány, be kell tartanunk. Még ha kutyát tartasz, akkor is megfelelően gondoskodnod kell róla, hogy ne ugasson állandóan, és ne zavarja meg a szomszédok nyugalmát. Különösen hétvégente, amikor a szomszédaid mind otthon vannak, még inkább ügyelned kell arra, hogy ne zavard őket. Amikor télen havazik, reggel nyolc óra utánig várnod kell a hótakarítás megkezdésével. A túl korai hótakarítás zajos, ami megzavarja a szomszédaid pihenését, és bosszantja őket. Ha a kormánynak konkrét előírásai vannak, be kell tartanod őket. Ne sértsd meg szándékosan a kormányzati előírásokat; ne kerülj szembe a kormánnyal. Ezt nevezik szabálykövető magatartásnak. Függetlenül attól, hogy hol tartózkodom, alapvetően nem csapok zajt. Soha nem hallgatok zenét odakinn, és nem lármázom, illetve nem beszélek hangosan. Amikor a kutyát sétáltatom, nem engedem, hogy állandóan ugasson. Minden Tőlem telhetőt megteszek, hogy ne zavarjam a szomszédaimat, ne avatkozzam az életükbe és ne bosszantsam őket. Ez nem szabálykövető magatartás? (De igen.) Ezért van az, hogy immár sok éve jól kijövök a szomszédaimmal. Békében élünk egymással, üdvözöljük egymást, amikor találkozunk, és barátságos, békés módon élünk együtt. Függetlenül attól, hogy hol élünk, be kell tartanunk a szabályokat a szomszédainkkal való érintkezés során. Nem szabad gondot okoznunk nekik, és szolgalelkűnek sem kell lennünk – helytállóan kell bánnunk másokkal, valamint tisztességesen és igazságosan kell csinálnunk a dolgokat. Ha ezt megtesszük, idővel nem lesznek konfliktusok.

Ami azt a kérdéskört illeti, hogy a megtestesült Isten szabálykövető módon viselkedik, egyesek a következőt mondják: „Hát ez nem teljesen normális dolog?”, amire Én ezt mondom: „Teljesen igazad van; egyszerűen ennyire normális.” Honnan ered ez a normalitás? Az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeretből és józan észből ered. Pontosan azért, mert a megtestesült Isten a normális emberi mivolthoz tartozó optimális lelkiismerettel és józan ésszel rendelkezik, amikor a magatartásról van szó – amit az emberek egy nagyon jelentéktelen kérdésnek tekintenek –, az az alapelv is nagyon jelentéktelen, amelyet Ő betart: a szabálykövetés. Miután ezt hallják, egyesek talán ezt kérdik: „Mi olyan fontos ebben? Érdemes egyáltalán felhozni? Ez jelenti azt, hogy valaki normális és gyakorlatias? Ezek triviális dolgok.” Akárhogy is legyen, az, hogy a megtestesült Isten szabálykövető módon viselkedik, az Ő normalitásának és gyakorlatiasságának megnyilvánulása, tehát érdemes beszélni róla, és az embereknek érdemes tudniuk róla. Az emberek azt hiszik, semmiség az, hogy szabálykövető módon viselem Magam. De mi lenne akkor, ha az életemben mindenütt kiváltságos bánásmódban részesíteném Magam, és minden adandó alkalommal kérkednék: „Én Krisztus vagyok. A mennyből jövök. Senkihez sem hasonlítok. Egyedülálló vagyok az emberiség körében. El kell taposnom az egész emberiséget, az összes élőlényt és az összes teremtményt. Az összes dolog az Én zsámolyom. Akár Istenben hívő, akár nem hívő valaki, mindenkinek meg kell hajolnia és imádnia kell Engem. Amikor Elém járulnak, mindegyiküknek hódolatteljesnek és tiszteletteljesnek kell lennie”? Normális lenne ez? (Nem.) Ez abnormális lenne. Úgy találod, hogy így cselekszem? (Nem.) Én nem cselekszem így. Békésen kijövök mindenkivel, akivel kapcsolatba kerülök, különösen a nem hívőkkel. A szabályokkal és az illemmel összhangban bánok és érintkezem velük. Amikor bármit megvitatok vagy egyeztetek az emberekkel, különösképp tiszteletteljes vagyok velük. Ha van valami, amit nem értek, többet kérdezek és érdeklődöm, és egyes emberek nagyon türelmesen segítenek megválaszolni a kérdéseimet. Természetesen nem arról van szó, hogy Én csak azért viselkedem szabálykövető módon, hogy viszonozzam nekik ezt a bánásmódot; inkább az a helyzet, hogy mivel ebben a valós környezetben él, a megtestesült Isten eredendően betartja ezt az alapelvet, amikor emberekkel érintkezik és dolgokat intéz. A könyvtár például egy olvasásra és tanulásra szolgáló hely. Amikor odamész, be kell tartanod a szabályait. Nem zajonghatsz, és meg kell próbálnod kerülni a beszélgetést, amennyire csak lehet. Ha beszélni akarsz, mondd halkabban vagy menj ki, és különösen ha csörög a telefonod, gyorsan ki kell menned, hogy felvedd, hogy ne zavard meg, illetve ne befolyásold a többieket az olvasásban. Ezt hívják szabálykövetésnek. Ha egy ilyen környezetben felhívnak, kimegyek, hogy felvegyem a telefont. Egyesek ezt kérdezik: „Ki nem tudja ezt?” Bizony, vannak emberek, akik nem tudják ezt. Nyugaton bizonyos éttermekben, áruházakban és helyeken, ahová az emberek ügyeket intézni mennek, gyakran hallhatod, amint egyesek nagyon hangosan beszélnek, ez pedig különösképp taszítja az ottani kiszolgálókat és személyzetet. Különösen egyes ázsiaiak egyáltalán nem értik a szabályokat, és rendkívül faragatlannak tűnnek. Egyes helyeken egyértelmű írásos szabályok vannak, ám ők úgy viselkednek, mintha egyáltalán nem látták volna őket. Még ha az anyanyelvükön írt szabályokat látnak, akkor sem tartják be, sőt megszegik őket. Amikor a személyzet tagjai emlékeztetik őket, még vitatkoznak is velük. Hát nem bolondot csinálnak magukból? Egyesek hozzászoktak, hogy a hazájukban fölényeskednek. Amikor Nyugatra jönnek, még mindig úgy gondolják, hogy az a saját felségterületük, és agresszíven viselkednek és gorillaként pöffeszkednek, egyáltalán nem tartva be a szabályokat. Ennek eredményeképp, bárhová mennek, utálatot és viszolygást keltenek az emberekben magukkal szemben. Egyesek még a közlekedési hatóságnál tett vizsga során is gondot okoznak. Később, amikor a honfitársaikkal találkoznak, még ki is jelentik: „Mi, kínaiak szabadok vagyunk, bárhová megyünk. Soha nem vagyunk hajlandóak betartani a szabályokat. Minél lazábbak lehetünk, annál jobb. Ha valaki megpróbál megfegyelmezni, nagy jelenetet rendezek majd!” Nem élő ördög egy ilyen ember? Azt hiszed, hogy a hazádban vagy, ahol fölényeskedhetsz, ha hatalommal és befolyással rendelkezel? Külföldön vagy, egy olyan országban, ahol jogállamiság érvényesül. Ha megszeged a törvényeket és az előírásokat, jogi felelősséget kell viselned. A törvények és az előírások betartása a legkevesebb, amit egy embernek meg kell tennie. Ha valaki még ezeket az alapvető szabályokat sem érti, teljességgel híján van az emberi hasonlatosságnak.

Nyilvános helyeken általában nagyon elővigyázatos vagyok. Különösen olyankor cselekszem elővigyázatosan és kerülöm a szabályszegést, amikor kormányzati szervekhez megyek ügyeket intézni. Függetlenül attól, hogy milyen űrlapot töltök ki vagy milyen kérdéseket válaszolok meg, mindig a szabályokkal összhangban cselekszem. Miután néhány alkalommal intéztem ügyeket, tapasztalatot szereztem. A szabályokat könnyű betartani; ami aggasztó, az a szabályok nem értése. Az egy dolog, hogy bolondot csinál magából az ember – ez vajon befolyásolhatja a dolgok elintézését? Befolyásolhatja, ezért az embernek szabálykövető módon kell viselnie magát. A nyugati emberek alapvetően képesek megvalósítani ezeket a dolgokat. A megtestesült Isten normális racionalitással és lelkiismerettel bír, ezért természetesen Ő is meg tudja valósítani őket, és proaktívan meg is teszi. Nem osztályozza Magát egyedülállóként a teremtett emberiség körében, és soha nem is kerüli meg ezeket a törvényeket és előírásokat, hogy kiváltságot keressen Magának. Függetlenül attól, hogy milyen ügyet intézek egy kormányzati hatóságnál, mindig követem az eljárásrendet. Soha nem támasztok követeléseket ezt mondva: „Különleges státusszal és különleges identitással rendelkezem. Különleges bánásmódban részesítenél?” Egyrészt nem tudakozódom senkinél, hogy ilyen utat találjak. Másrészt soha nem imádkozom a mennyei Istenhez, mondván: „Istenem, tennél jeleket és csodákat Számomra, azonnal elintézve ezt az ügyet, hogy ne kelljen az emberekhez hasonlóan ezt az eljárásrendet követnem?” Soha nem imádkozom így; helyette szabálykövető módon az eljárásrend szerint intézem az ügyeket. Természetesen Én is találkozom különleges körülményekkel, amikor ezeket az ügyeket intézem. A különleges körülmények különleges kezelést igényelnek. Ha be kell fizetni egy díjat, befizetem. Ha várnom kell, várok. Ha ismételten kérvényeznem kell valamit, vagy visszaigazolást kell kapnom a kormánytól, akkor ismét kérvényezem és megszerzem a visszaigazolást. Mindenképp szigorúan követni fogom a törvények és az előírások szerinti eljárásrendet, és nem fogok megkerülni senkit. Akár egy áruházban vásárolok, akár ügyeket intézek egy kormányzati hatóságnál, ha az emberek sorban állnak, Én is sorba állok velük. Amikor Rám kerül a sor, azonnal előrelépek. Bármire kérnek, szabálykövető módon megteszem a követelményeikkel összhangban. Én így viselkedem. Amikor dolgokkal találkozom az életben, így cselekszem és így tapasztalom meg őket. Bár vannak különleges alkalmak, amikor sérelmeket szenvedek, az soha nem befolyásolja abbéli hitvallásomat, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat. Akkor is megteszem, amit tennem kell. Én kiváltképp ázsiainak látszom, kis termetű és átlagos megjelenésű vagyok, nem beszélek hangosan, az emberek számára pedig hétköznapinak és átlagosnak tűnök, nem emelkedem ki a tömegből, és egyáltalán nem hívom fel Magamra senkinek a figyelmét. Ezért amikor bizonyos különleges környezetekben intézek ügyeket, különböző mértékű megkülönböztetéssel szembesülök, vagy különböző mértékben részesülök „különleges bánásmódban”. Ha ti találkoznátok ezekkel a dolgokkal, mit tennétek? Vitatkoznátok azokkal az emberekkel, panaszt nyújtanátok be velük szemben vagy Istenhez imádkoznátok, hogy megátkozza őket? Melyik módszert alkalmaznátok? (Ha a körülmények engedik, talán vitatkoznék velük.) És a szíved mélyén imádkoznál, hogy megátkozd őket? (Odáig nem mennék el, de belül igen haragos lennék.) Amikor másként bánnak veled vagy hátrányos megkülönböztetésben részesülsz, hagynod kell, hogy a dolgok lecsillapodjanak. Ami Engem illet, nem imádkozom, hogy megátkozzam őket, és nem is vitatkozom, illetve vitatom meg velük a dolgokat. Helyette hagyom, hogy a dolgok lecsillapodjanak, és helyesen közelítem meg őket. A szívemben kissé kényelmetlenül érzem Magam, de pár nap múlva jól leszek; addigra megbékélek vele. Még ha a méltóságodon és a tisztességeden esik is csorba, nem tanúsíthatsz hevességet; nem kezelheted a dolgokat heves módon. Akkor hogyan kell kezelned őket? Ha valaki hátrányos megkülönböztetésben részesít vagy sérteget téged, kezeld türelemmel, tartsd távol magad tőle és ne tanúsíts hevességet; akkor nem tehet veled semmit. Egyszerűen tekintsd ezt a kis veszteséget ezúttal tanulságnak. Ha Én ilyesmivel találkozom, a normális emberi mivoltomhoz tartozó racionalitás és lelkiismeret miatt megbántva érzem Magam, és azt is érzem, hogy csorba esett a tisztességemen és a méltóságomon. Belül kényelmetlenséget érzek, és fáj. Ám egyáltalán nem azért fogom sértve érezni Magam, mert különleges identitással és különleges státusszal rendelkezem, és még kevésbé fogom gyűlölni vagy átkozni azokat, akik hátrányos megkülönböztetéssel sújtanak Engem. Minél idősebb leszek, annál inkább úgy érzem, hogy ezek a dolgok teljesen normálisak. Ebben az emberi világban élve, ilyen romlott emberiség körében, teljesen normálisak ezek a dolgok. Nem azért érzem így, mert hozzászoktam az efféle dolgokhoz és tompává váltam irántuk, hanem azért, mert az emberek mind romlott emberi lények. A hátrányos megkülönböztetésük nem személyesen feléd irányul, hanem az egész emberi faj ilyen. Látod, az Egyesült Államokban, a bevándorlók soknemzetiségű országában az összes fajhoz tartozó ember azt fogja mondani, hogy hátrányos megkülönböztetésben részesül; még fehér emberek is ezt állítják. Az emberek hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek különféle alkalmakkor, különböző környezetekben és különböző embercsoportok körében. Ez időnként más fajoktól érkező megkülönböztetés, néha pedig az ember a saját fajától is szembesül hátrányos megkülönböztetéssel vagy tisztességtelen bánásmóddal. Az, amit te hátrányos megkülönböztetésnek tekintesz, lehet, hogy csak a dolgok kezelésének leggyakoribb módja, amikor arról van szó, hogy miként bánnak a romlott emberek egymással. Pontosan ilyen ez az emberiség, ezért ne vedd túl komolyan ezeket a dolgokat. Normális dolog az, hogy haragos vagy, de gyorsan át kell látnod ezeket a dolgokat, majd el kell engedned őket. Ne közelíts hevesen hozzájuk. Ne gondolj arra, hogy bosszút állj bárkin, és ne imádkozz, hogy bárkit is átkozz. Ne érezd úgy, hogy nem vagy átlagos. Átlagos ember vagy, és a többiek így bánnak veled. Ha azt látják, hogy balek vagy, zaklatni fognak. Nem teljesen normális ez? Ne hagyatkozz elképzelésekre és képzelődésekre, hogy ezt gondold: „Nem vagyok átlagos ember. Oly sokat érek és oly magas a státuszom. Ha bárki megfélemlít, imádkozni fogok, hogy megátkozzam. Ha megmondanám neked, hogy ki áll mögöttem, a frász jönne rád. Ha a jövőben hatalommal rendelkezem majd, elérem, hogy letérdelj és irgalomért könyörögj, és elérem, hogy hajbókolj, mint egy csirke, amelyik rizst kapirgál.” Soha nem voltak ilyen gondolataim. A világon mindenütt van megkülönböztetés. Az emberek hátrányos megkülönböztetése nem egyedül neked szól. Ez a világ maga teli van tisztességtelenséggel, hátrányos megkülönböztetéssel, mindenféle elvetemültséggel és mindenféle gonoszsággal. Amikor ilyesmivel találkozom, mivel nem kezelem Magam semmilyen különleges alakként, nagyon könnyen elengedem ezeket a dolgokat. Vajon nem ez is azoknak a hitvallásoknak a követése, miszerint az ember szabálykövető módon viselkedjen és kötelességtudóan végezze a dolgokat? (De igen.)

A megtestesült Isten az életében elkerülhetetlenül érintkezik és társul emberekkel, többek között Istenben hívő testvérekkel, valamint néhány nem hívővel is. Amikor Istenben hívő testvérekkel érintkezik, természetesen szintén vannak bizonyos alapelvei a magatartására és a dolgokkal való foglalkozásra vonatkozóan az emberi mivolt tekintetében. Bár nem tartja be szigorúan az udvariassági és a kölcsönösségi szabályokat és a világi szokásokat, igyekszik, hogy ne használjon ki másokat, illetve ne keressen kiváltságokat Magának. Amikor néhány testvér az energiája és az ideje egy részét arra fordítja, hogy személyes ügyeket intézzen Nekem, alkalmat találok arra, hogy adjak nekik egy kis ajándékot, meglátogassam őket, meghívjam őket egy étkezésre, vagy valami mást tegyek. Ez nem megvesztegetés; ez udvariasság és kölcsönösség, és mások ki nem használása. Ami azokat a testvéreket illeti, akikkel nem voltak magánjellegű ügyleteim, soha nem adtam egyiküknek sem ajándékokat azért, mert státusszal bírnak vagy hozzájárulásokat tettek Isten házában, és azért sem adtam egyiküknek sem dolgokat, illetve nem bántam különlegesen velük, mert becsülöm őket vagy tisztességes kapcsolatom van velük. Soha nem történtek ilyen dolgok. Röviden: amikor emberekkel társulok és érintkezem, igyekszem nem kihasználni őket és nem keresni kiváltságot a Magam számára. A különleges identitásom nem késztet arra, hogy ezt gondoljam: „Helyénvaló, bárhogyan is használlak, és el kell fogadnod; ez a te felmagasztalásod.” Nem gondolkodnék így. Ha személyes ügyeket intézel Nekem, a gyülekezeti munkán kívüli dolgokat, akkor emlékezni fogok erre a szívességre és viszonzom neked. Ezen az alapon szívességgel viszonzom a szívességedet. Arról még kevesebbet kell mondani, amikor nem hívőkről van szó – ha egy nem hívő intézett el Nekem valamit és költött bizonyos mennyiségű pénzt, egyrészt gondoskodni fogok róla, hogy anyagilag ne tartozzak neki. Nem fogom engedni, hogy a saját zsebéből fizesse; odaadom neki, bármennyi pénzre is van szükség. Emellett nagy gondot fordított arra, hogy elintézze Nekem ezt az ügyet, rengeteg erőfeszítést tett és sokat szaladgált, tehát udvariasságból ajándékot kell adnom neki, valamilyen ellentételezést kell ajánlanom a szívességért, és nem szabad kihasználnom őt. Ezt a munkát végzi és ebből él; nem engedhetem, hogy veszteséget szenvedjen vagy a saját zsebéből fizessen pénzt azért, mert valamit elintézett Nekem. Ez nem lenne helyénvaló. Tehát nem keresek kiváltságot Magamnak az ilyen ügyekben. Ez természetesen nem a játékszabályok követése; csupán arról van szó, hogy az embernek ragaszkodnia kell a legalapvetőbb világi szokásokhoz, valamint az udvariassághoz és a kölcsönösséghez; ebben a tekintetben nem lehet kivételt tenni. Ha megkérsz valakit, hogy intézzen el egy ügyet és nem fizetsz neki, és mindig megpróbálod kihasználni őt, az a tisztesség hiányának megnyilvánulása. Melyek az Én alapelveim ezekben a dolgokban? Ha meg akarsz csináltatni valamit, és az illető által kínált terv megfelelő, és meg tudod fizetni az árát, akkor rajta. Ha nem engedheted meg magadnak, akkor ne tedd; keress valakit, aki olcsóbban megcsinálja. Csak azt tedd, amit megengedhetsz magadnak. Ne vágd túl nagy fába a fejszédet, és ne gondolkodj azon, hogy miként használhatsz ki másokat. Ha nincsenek meg a pénzügyi eszközeid arra, hogy megcsináltasd, akkor vagy kérj kölcsön pénzt, vegyél fel kölcsönt, vagy várj, amíg elég pénzt keresel ahhoz, hogy megcsináltasd. Röviden: találj ki valamit magad; nem használhatsz ki másokat. Ha ez az ő szakmájuk, akkor ha elintéznek valamit neked, meg kell tartanod az ígéretedet, és ki kell fizetned őket. Ez tökéletesen természetes és indokolt. Az ember nem használ ki másokat, nem téveszt meg másokat, nem tartozik másoknak, nem cselekszik szégyentelenül és nincsenek adósságai – ezt hívják úgy, hogy az ember szabálykövető módon viseli magát. Amikor nehézség közepette vagy, ne zúdítsd rá a gondjaidat másokra; amikor szegény vagy, ne használj ki másokat; amikor gazdag vagy, ne kérkedj a vagyonoddal; és ne vágj fel az identitásod és a státuszod miatt. Ez az Én hitvallásom az emberekkel való érintkezést és a dolgok intézését illetően. Időnként például keresek valakit, hogy elintézzen valamit Nekem. Mondjuk, hogy ez általában csak ezer dollárba kerülne, ő azonban ötezret akar. Bár megengedhetem Magamnak, nem fogom elfogadni, hogy így becsapjanak. Annyit költök, amennyi rendszerint szükséges ennek az elintézéséhez, és nem alkudozom az emberekkel. Ha nem engedhetem meg Magamnak, keresek valaki olcsóbbat. Semmiképp nem fogok szégyentelenül viselkedni, sem szegénységre nem fogok hivatkozni, hogy engedjenek az árból; soha nem mondok ilyesmiket. Odaadok annyit, amennyi ennek az elintézéséhez szükséges, megfizetem a piaci árat, és a szabályokkal összhangban viselkedem. Ennyire szigorú vagyok. Egyes vagyonos emberek különösképp feltűnősködőek és rátartiak. Dizájnermárkákat, gyémántgyűrűket és nyakláncokat viselnek, tetőtől talpig csillogó ékszerekkel borítják magukat. Sőt, bárhová mennek, magassarkút viselnek, és általában kerülik azt, hogy szőnyegen járjanak, úgy vélik, hogy hang nélkül túlságosan diszkrét – kifejezetten márvány- vagy fapadlón járnak, hogy az emberek észrevegyék az érkezésüket. Még egy szobába lépve sem veszik le a dizájner napszemüvegüket, és a küszöbről pásztázzák a szobát, hogy lássák, ki van ott, mintha ezt mondanák: „Láttad, hogy megérkezett a királynő?” Bárhová mennek, először fel kell vágniuk. Én, ha napszemüveget viselek, amikor nyáron elmegyek valahová, gyorsan a táskámba teszem, amint megérkezem az úticélomhoz, nehogy az emberek azt lássák, hogy napszemüveget viselek és azt higgyék, hogy felvágok, ami félreértéseket okozhatna. A legtöbb cipőnek, amit viselek, gumi- vagy habtalpa van, és próbálok nem zajt csapni járás közben. Amikor ügyeket intézni megyek valahová, és be kell csengetnem, megteszem. Ha nem kell becsengetnem, akkor amint benn vagyok, először is elmondom a recepciósnak, hogy találkozóm van XY-nal ekkor és ekkor, majd leülök és várok. Látom, amint egyesek ülnek és a telefonjukat nézegetik, amikor nincs mit csinálniuk. A lábuk keresztbe téve, dobálják a dauerolt hajukat, mellettük dizájnertáska – oly fellengzősek. Bárhová megyek, Én különösen kerülöm a feltűnést. Keresek egy sarkot, ahová leülök, a mellkasomhoz szorítom a táskámat, megakadályozandó, hogy rossz emberek elragadják. Elővigyázatos vagyok, és kerülöm a feltűnést. Amikor sorra kerülök, gyorsan, időt nem húzva elintézem az ügyet, és megpróbálom a lehető legkevesebb figyelmet magamra vonni. Követem a szabályokat, amikor dolgokat intézek, és nem leszek adósa az embereknek. Bárhová megyek, uralom a mozdulataimat; senkinek a figyelmét nem akarom felkelteni. Vagyis, bárhová megyek elintézni valamit, csendesen mozgok, soha nem vagyok olyan hangos, hogy hírt adjak a jelenlétemről. A nem hívőkkel való érintkezés során, ha általában vannak bizonyos szabályaik a dolgok intézésére vonatkozóan, akkor követem azokat a szabályokat. Egy bizonyos ágazatban például az a szokás, hogy miután valaki elintéz neked egy ügyet, meg kell hívnod egy étkezésre. Az ügyletünk árából kiindulva az étel árának általában tizenöt dollár körül kell lennie, ezért olyan ételre hívom meg, ami körülbelül ennyibe kerül. Egyesek ezt mondják: „Ha már meghívod őt enni, költs egy kicsit több pénzt, hogy felvágj.” Erre nincs szükség. Bármilyen szabályaik is vannak, betartjuk őket. Ne lőj túl a célon, és ne pazarold a pénzt csak azért, hogy felvágj. Ha Nyugaton megkérsz valakit, hogy intézzen el neked valamit, vagy órabérben veszel fel dolgozókat vagy munkásokat és hasonlókat, szokás borravalót adni. Egyes ágazatokban vannak szabályok a borravaló mennyiségét illetően, míg máshol nincsenek. Ami azokat illeti, ahol nincsenek ilyen szabályok, udvariasságból és a munkás iránti tiszteletből a díjazása, a munkája minősége és a hozzáállása alapján legtöbbször adok egy észszerű borravalót. Ha jó munkát végzett, adok neki plusz öt dollárt; ha átlagos munkát végzett, és a jövőben nem akarom újra használni őt, nem adok neki plusz pénzt, de annál kevesebbet sem adok, mint amennyit megkeresett. Ami a borravalót illeti, nem kezelem úgy Magam, mintha iparmágnás lennék és szándékosan fitogtatnám a vagyonomat azzal, hogy előhúzok egy marék készpénzt és számolás nélkül odaadom valakinek. Soha nem csinálok ilyesmit. Ehelyett, mielőtt az illető hozzákezd a munkához, előre elkészítem a pénzt a díjszabása alapján, és odaadom neki, amikor elmegy. A legtöbb ember igen elégedett ezzel. Ezt is tekinthetjük az ügyek intézésére vonatkozó szabálynak Nyugaton. Mivel ez szabály, be kell tartanunk, és nem szabad megszegnünk. Ha valahol új vagy, és nem érted a szabályokat, a legjobb lenne, ha megtanulnád őket. Ha egyszer érted őket, ne játszd a hülyét; tégy meg mindent annak érdekében, hogy a szabályokkal összhangban intézd az ügyeket. Természetesen nem arról van szó, hogy attól tartok, hogy az emberek megítélnek Engem a hátam mögött, vagy azt mondják, hogy nem viselkedem szabálykövető módon – nem az ezektől való félelemből van ez. Inkább úgy érzem, hogy ezt így kell csinálni; ez az, amit tennem kell. Egyesek ezt kérdik: „Ha tíz dollárral megrövidítenéd, nem lenne elég pénzed egy plusz étkezésre?” Nem nézheted így. Ő megkereste ezt. Ha tíz dollárral kevesebbet adsz neki, az annyit tesz, hogy elveszel tőle tíz dollárt. A másoktól elvett pénzt a saját költségeidre felhasználni lelkiismeretlen. A lelkiismereteddel ellenkező cselekvés nem igazodik az emberi mivolthoz; híján van az emberi mivoltnak. Ha megpróbálod így megrövidíteni, akkor nem viselkedsz szabálykövető módon. Az, hogy az ember szabálykövető módon viselkedik, legalább annyit jelent, hogy pártatlanul cselekszik, és a nevükön nevezi a dolgokat. Tegyük fel, hogy a szolgáltatóiparban dolgozol, és borravalókra vagy utalva ahhoz, hogy megélj. Hogyan éreznéd magad, ha valaki nem ad neked borravalót, és kihasznál téged? Ugyanaz a logika. Az, hogy valaki nem ad borravalót, lehet, hogy nem ellenkezik a törvénnyel egy bizonyos ágazatban, és senki nem fog utánad menni ezért, de vajon össze tudod egyeztetni a lelkiismereteddel? Ha nem tudod összeegyeztetni a lelkiismereteddel, akkor adósa vagy a lelkiismeretednek. Ha túl sok ilyen adósságod van ebben az életben, mikor tudod majd kifizetni őket? Nem viselkedhetsz így. Talán egy kicsit kihasználsz valakit azzal, hogy nem adsz borravalót neki, de vajon nem érzel vádat a lelkiismereted részéről? Ha tényleg nem, akkor valóban gond van veled. Ha egy ilyen apróság miatt megpróbálsz kihasználni valakit, vajon nem lehetsz-e képes még rosszabb dolgokra is? Ilyen gondolkodásmóddal vajon gyakorolhatod még az igazságot?

Az élete és a túlélése során mindenki találkozhat ezekkel a példákkal, amelyekről a szabálykövető magatartást illetően beszélgettünk. Ennek az emberiségnek a körében élve a megtestesült Isten sem tudja elkerülni ezeket a dolgokat, és olyasmik ezek, amikkel szembesülnie kell. Amikor ezeket a dolgokat csinálja, a megtestesült Isten egészében véve szigorúan betartja azokat a hitvallásokat és alapelveket, miszerint az ember viselkedjen szabálykövető módon és kötelességtudóan végezze a dolgokat. Én Magam pontosan ezt teszem. Természetesen, amikor a veletek való érintkezésem a gyülekezeti munkával vagy a személyes életetekkel kapcsolatos, ha arra kértek, hogy beszélgessek veletek, vagy tanácsot kértek Tőlem, hogy miként kezeljetek egy bizonyos problémát, szigorúan a magatartási hitvallásaimmal összhangban fogok beszélgetni veletek. Akár elfogadjátok őket, akár nem, a nézőpontjaim, valamint azok a módok és alapelvek, amelyek szerint viselkedem, változatlanok maradnak. Semmiképp sem foglak arra tanítani, hogy plusz előnyért jogi kiskapukat használjatok ki; egyáltalán nem helyénvaló így cselekedni. Bármi is történik, először azt kérem, hogy egyértelműen tisztázzátok, hogy az ügyre vonatkoznak-e törvények, irányelvek vagy egy bizonyos ágazat előírásai. Ha érint ilyen dolgokat, azt fogom mondani, hogy egyeztessetek kormányzati tisztviselőkkel, kérjétek ügyvéd tanácsát, vagy online keressétek ki a vonatkozó szabályokat. Ha pénzügyi kérdéseket érint, akkor könyvelővel kell egyeztetnetek. Függetlenül attól, hogy melyik országban vagytok, így kell gyakorolnotok. Én így csinálom a dolgokat, és semmiképp sem foglak arra bátorítani, hogy megszegd ezeket a hitvallásokat. Helyette megkövetelem tőled, hogy szigorúan tartsd be minden egyes ország törvényeit és előírásait, minden nyilvános hely, illetve ágazat szabályaival és rendelkezéseivel együtt. Ha nem vagy tisztában velük, neked kell kezdeményezned, hogy megismerd őket és felvilágosítást kérj róluk emberektől. Ha tudatában vagy ezeknek, minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy betartsd őket. Bármit is mondanak a szabályok, úgy kell csinálnunk a dolgokat. Még ha esetenként az ország szabályai vagy törvényei hatással vannak a kötelességed végzésével töltött idődre, vagy hatással vannak a kötelességeddel kapcsolatos egyes dolgokra, akkor is be kell tartanod őket. Megtalálhatod a módját annak, hogy igazíts a kötelességed végzésével töltött időn vagy a környezeten, amelyben azt végzed, elkerülendő, hogy ellentétbe kerülj az ország törvényeivel és előírásaival, továbbá elkerülendő, hogy olyan viselkedést tanúsíts vagy olyan incidenseket okozz, amelyek megszegik az ország törvényeit és előírásait. Helyénvaló így csinálni a dolgokat? (Igen.) Ez az egyik szempont. Más szempontból, függetlenül attól, hogy mely ország törvényeiről és előírásairól van szó, és függetlenül attól, hogy azok észszerűek vagy nem észszerűek, amennyiben a kormány kifejezetten előírja őket, és amennyiben az Én életem és létezésem körén belül jelennek meg, amennyire csak tudom, betartom őket, és eleget teszek nekik. Semmiképp sem fogok megjegyzéseket tenni a kormány törvényeinek és előírásainak egyetlen észszerűtlen vagy nem az emberek érdekeit szolgáló aspektusára sem, és nem fogom kritizálni őket; ehelyett betartok minden szabályt, amelyet a kormány felállít. Természetesen, amikor a kormány törvényeinek és előírásainak betartásáról beszélek, az nem foglalja magában azokat a törvényeket, amelyek ellenzik a vallásos hitet, és azokat a törvényeket, amelyek tagadják Istent és ellenállnak Neki. Inkább azokra a törvényekre és előírásokra vonatkozik, amelyek az állampolgárok jogait védik, fenntartják a társadalmi rendet és támogatják a méltányosságot; ezek azok, amelyeket az embereknek be kell tartaniuk. Függetlenül attól, hogy az embereknek milyen gondolatok vannak a fejében, a törvények és az előírások betartása az első. Az embernek tisztelnie kell az ország törvényeit, és tisztelnie kell bármely ágazat szabályait és rendelkezéseit. Ha nem tudsz alkalmazkodni hozzájuk vagy nem tetszenek neked, elkerülheted azt az ágazatot, vagy elhagyhatod az országot. Ám racionálisan szólva, ha egy bizonyos országban élsz, vagy ügyleteid vannak emberekkel egy bizonyos ágazatban, be kell tartanod az ország törvényeit, az ágazatra vagy bizonyos különleges alkalmakra és környezetekre vonatkozó rendelkezéseket és irányelveket, sőt egyes erkölcsi normákat is. Én igyekszem szigorúan betartani az emberiség törvényeit, előírásait és rendelkezéseit, egyes különleges szabályokat és irányelveket a nyilvános helyeken, valamint az emberi mivolt alapvető erkölcsi és viselkedési normáit. Soha nem fektetek súlyt a különleges identitásomra és státuszomra, és semmilyen törvénnyel, előírással, irányelvvel, rendelkezéssel és más hasonlóval nem szállok szembe. Nem vitatom őket, illetve nem szegem meg őket szándékosan és járom a Magam útját; hanem szigorúan betartom őket. Az Én szigorú megfelelésem mögött a törvényeik, előírásaik, rendelkezéseik és szabályaik iránti tisztelet áll. Ez is az az alapelv, amelyet az ember ténylegesen gyakorol és betart, amikor szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat. Egyesek talán nem értik a hozzáállásomat ezekhez a dolgokhoz; lehetnek olyan gondolataik a fejükben, amelyek nem igazodnak a valósághoz, vagy lehetnek üres elképzeléseik és képzelődéseik az Én ezekre a cselekvésekre vonatkozó alapelveimmel és hitvallásaimmal kapcsolatban. Azáltal, hogy így beszélgetünk, úgy érzitek, hogy van itt bármi, ami üres? (Nem.) Az, hogy azt mondjátok, nincs semmi, ami üres, azt jelenti, hogy Én úgy viszonyulok ezekhez a dolgokhoz, hogy az emberi mivolt szemszögéből racionálisan kezelem őket. Nem öltöm Magamra a felsőbbrendűséget, nem a harmadik ég szemszögéből állok hozzá, és nem abból a különleges helyzetből kezelem ezeket a dolgokat, hogy Isten identitásával rendelkezem. Ehelyett nagyon emberi módon, racionális szemszögből kezelem őket. Azt illetően, ahogyan ezeket a dolgokat kezelem, soha nem fektetek súlyt abbéli identitásomra, hogy Én vagyok a megtestesült Isten, és soha nem is használom ki ezt az identitást, hogy lekezelő módon szemléljem őket. Soha nem vitatom ezeket a dolgokat, és nem bomlasztom az ország törvényeit és előírásait, illetve semmilyen ágazat szabályait. Ehelyett szigorúan betartom ezeket a törvényeket, előírásokat, rendelkezéseket és egyéb hasonló dolgokat, engedelmesen és kötelességtudóan. Még gyakorlatiasabban, amikor az emberekkel való érintkezésről van szó, Én is egy nagyon emberi alapelvet követek.

Beszélgettünk a megtestesült Isten szabálykövető magatartásának egyes megnyilvánulásairól. Lehet, hogy ezek olyasmik, amikre soha nem gondoltatok, vagy olyasmik, amiket soha nem vettetek komolyan; lehet, nagyon üres elgondolásotok van ezekről a dolgokról; vagy amikor látjátok ezeket a dolgokat, kapcsolatba kerültök velük vagy hallotok róluk, lehet, hogy rögtön elutasítjátok őket. Ezek a dolgok azonban annak a normalitásnak és gyakorlatiasságnak, valamint alázatosságnak és rejtettségnek a tükröződései, amelyeket Isten megtestesült hús-vér teste nyilvánvalóvá tesz. Emellett az Ő magatartásának legnormálisabb és leggyakorlatiasabb megnyilvánulásai is, amikor Isten Lelke hús-vér testbe öltözködik és eljön az emberek közé. Az emberek ezeken a megnyilvánulásokon keresztül jobban megérthetik, hogy a mennyei Isten miként szemléli, kezeli és intézi a magatartás és az emberiség tagjává válás kérdését. Ezek a magatartási hitvallások és alapelvek lehetővé teszik az emberek számára, hogy lássák és megtudják, hogy Isten semmit sem tesz üres módon, hogy mindent gyakorlatiasan tesz, és gyakorlatias módon, alapelvekkel összhangban gyakorol, betartva az emberiség törvényeit és előírásait, valamint az emberi társadalom különböző szféráinak szabályait. Miközben betartja ezeket a törvényeket és előírásokat, a megtestesült Istennek végeznie kell az Ő szolgálatát, és végeznie kell azt a munkát, amelyet végezni szándékozik. Akár arról van szó, hogy megéli a normális emberi mivoltot, akár arról, hogy az isteni mivolt munkáját végzi, egyik sem ütközik a másikkal, és nem mond ellent annak. Az Isten által a normális emberi életében tanúsított magatartási hitvallások és alapelvek a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát ábrázolják – ez az egyik aspektus. A másik aspektus az, hogy megéli a normális emberi mivoltot – ami lelkiismerettel és józan ésszel bír –, amellyel Isten Lelkének rendelkeznie kell ahhoz, hogy emberré legyen, illetve, hogy hús-vér testbe öltöztesse Magát az emberek között. Bár ez a megélés az idő nagy részében látszólag nem áll összefüggésben a megtestesült Isten által az Ő isteni mivoltában végzett szolgálattal, azok a hitvallások és alapelvek, amelyeket Isten emberi mivoltban történő megélése követ, ugyanazok, mint az igazság lényege, Isten lelkülete és az emberiséggel szemben támasztott, isteni munkájában kifejezett követelményei. Azok a magatartási alapelvek, amelyeket a megtestesült Isten az Ő emberi életében betart, azok, hogy szabálykövető módon viselkedjen, és hogy kötelességtudóan végezze a dolgokat. Aztán a munkának azon alapelvei, amelyeket betart, amikor az isteni mivoltában végzi a munkáját, lényegében ugyanazok – szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat; az alapelvek nem változnak. Ezért ami a megtestesült Istent illeti, az Ő emberi mivolta és isteni mivolta soha nem válik el; teljesen egységesek. Az isteni mivolta kifejeződhet az emberi mivoltán keresztül; az emberi mivolta pedig az isteni mivolta egy részének megnyilvánulása. Ezért amikor a megtestesült Isten az emberiség körében él, az Ő emberi mivolta és isteni mivolta, amelyeket az emberek ebben az időszakban láthatnak, nem válik el és nem különálló; egységesek. Az Ő emberi mivoltának megélését, valamint a magatartási hitvallásait és alapelveit bizonyos mértékig Isten Lelke felügyeli, befolyásolja és irányítja. Másrészről azt is el lehet mondani, hogy megéli a normális emberi mivoltát, amely lelkiismerettel és józan ésszel bír. Isten testet öltött hús-vér teste csak ilyen emberi mivolttal tudja vállalni az Ő isteni munkájának egészét, a munkát, amelyet az isteni mivoltában kell végeznie; Isten testet öltött hús-vér teste csak ilyen emberi mivolttal tudja teljesíteni a szolgálatot, amelyet végeznie kell, és csak így tudja jól végezni. Ez egy megértés. Egy másik megértés az, hogy a megtestesült Isten által végzett szolgálat egy olyan emberi mivolton keresztül valósul meg, amely normalitással és gyakorlatiassággal bír. Mindenesetre a megtestesült Isten emberi mivoltának lényege és isteni mivolta együtt alkotja a megtestesült Istent, aki Krisztus különleges identitásával bír. Ezért a megtestesült Isten emberi mivoltának általad látott magatartási hitvallásai és alapelvei, egészen az Ő konkrét megnyilvánulásaiig, attitűdjeiig és nézőpontjaiig mindenben, amit tesz, az Ő emberi mivoltának részei, és persze azt is mondhatni, hogy az isteni mivoltának részei. Ez a kettő nem választható szét. Vagyis amikor a megtestesült Istenben ilyen emberi mivoltot látsz, biztos lehetsz abban, hogy Ő az a hús-vér test, amelyet Isten Magára öltött. Természetesen, amikor kapcsolatba kerülsz az Isten által kimondott igazsággal, miközben elismered, hogy a megtestesült Istennek van isteni mivolta, azt is el kell ismerned, hogy az Ő emberi mivolta a megtestesült Isten része, aki különleges identitással rendelkezik. Mindenesetre az emberek végül megláthatják a megtestesült Isten e normális és gyakorlatias oldalát, valamint az Általa megélt magatartási hitvallásokat és alapelveket, mivel ezek sok olyan kérdést magukban foglalnak, amelyekkel Isten hús-vér teste az Ő létezése és élete során szembesül. Bár ezek a gyakorlatias megnyilvánulások a megtestesült Isten emberi életében nem érnek fel az Általa végzett szolgálatnak, illetve annak a szintjére, hogy ellátja az embereket az igazsággal, az úttal és az élettel, ezek a magatartási alapelvek és hitvallások nem válnak el a megtestesült Isten isteni mivoltától. Ennek a megtestesült Istennek a normális emberi mivolta pontosan azért rendelkezhet ilyen magatartási hitvallásokkal és alapelvekkel, mert ez a hús-vér test a megtestesült Isten hús-vér teste, és az a hús-vér test, amelybe Isten Lelke öltözködött. Ez azt vonja maga után, hogy a romlott emberiség bármely tagja számára, illetve a romlott emberiség körében bárki számára, aki előnyös háttérrel, identitással, társadalmi értékkel és nemes státusszal rendelkezik, nagyon nehéz szabálykövető módon viselkedni és kötelességtudóan végezni a dolgokat; senki sem kivétel. Ezért a normalitás és a gyakorlatiasság ezen aspektusa az, amit a megtestesült Isten emberi mivolta birtokol és ami Ő, és persze annak is egy része, amit a megtestesült Isten isteni mivolta birtokol és ami Ő; csupán arról van szó, hogy Ő ezt az emberi mivoltán keresztül fejezi és nyilvánítja ki. Ha a megtestesült Isten mindenütt dicsekedne, amerre jár, folyton érvényt szerezne a státuszának, fellengzősen beszélne, úgy érezné, hogy Ő nemes, mindenkit lenézne és nagyzolóan viselkedne, és mindig mindenkit el akarna taposni; ha bárkit is megátkozna, aki nem hajol meg az imádat során, hamuvá változtatná, azonnal megölné vagy lesújtaná a metsző tekintetével, akkor nehéz lenne megmondani, hogy tényleg van-e isteni lényeg Benne. A megtestesült Isten egyrészt rendelkezik a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismerettel és józan ésszel, hogy fenntartsa hús-vér testének életét, szavait és tetteit egyaránt. Másrészt az isteni mivolta is munkálkodik Benne, mivel végül is az isteni mivolta az Ő igazi élete. Ha az emberi mivolta olyan arrogáns és önigaz lenne, mint a romlott emberiségé, mondanád, hogy ez a személy a megtestesült Isten? (Nem.) Tegyük fel, hogy egy illetőnek mindig voltak természetfeletti megnyilvánulásai, mindig földre szállt égi lénynek tartotta magát, mindig megvolt ez az érzése, és mindig magas lóról beszélt az emberekkel, hogy az emberek felnézzenek a szavaira és a tetteire. Tegyük fel, hogy mindig voltak természetfeletti és transzcendens gondolatok a szívében, első pillantásra meg tudta mondani, hogy mi történt valakinek az előző életében, milyen gonoszságokat követett el, miket csinált, vagy hányszor reinkarnálódott emberként vagy állatként. Továbbá tegyük fel, hogy ez az illető mindig úgy érezte, hogy ő kiváltképp nemes, beszéd közben mindig voltak természetfeletti megnyilvánulásai, valamint jelek és csodák kísérték, amitől az emberek különlegesnek érezték őt. Egy ilyen ember abnormális lenne. Egyrészt abnormális lenne benne az életlelkület; másrészt a benne lévő élet nem az isteni mivolt élete lenne. Ezt csak így lehet megfogalmazni.

Legyenek azok akár a magatartási hitvallásai, akár a dolgok intézésére vonatkozó alapelvei, minden, amit a megtestesült Isten kinyilvánít és megél, kiváltképp normális és gyakorlatias. Nézzük azokat a dolgokat, amelyeket mondtam, illetve amiket az életemben csinálok – abnormális bármelyik is? Természetfeletti vagy nem szokványos bármelyik is? (Nem.) Függetlenül attól, hogy mit intézek épp, semmi szokatlant nem fogsz találni Bennem. Nem vagyok furcsa személy; csak egy normális ember vagyok. Ráadásul minden dolog intézése során a gondolataim, a nézeteim, a gondolkodásom és a logikám nem eltorzult, szélsőséges vagy természetfeletti. Az emberekkel történő érintkezés és társulás során nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. Ha az emberek hajlandóak érintkezni Velem, érintkezem velük; ha nem, nem próbálok a bizalmukba férkőzni. Normálisnak találod a gondolkodásomat, amikor az emberekkel való érintkezésről, a dolgok intézéséről, mindenféle dolog végzéséről és a magatartásomról van szó? (Igen.) Teljesen normális. Soha nem szólítottalak fel és nem bujtogattalak titeket, hogy szálljatok szembe bármely ország kormányával, és ilyesmit sem mondtam nektek soha: „Az Istenben hívők mind Istentől származnak; ti mind a harmadik égből származtok. Ne féljetek ettől a világtól; tapossátok el ezt a világot! Ti mind győzedelmes fiúgyermekek vagytok; fogjátok a vasvesszőt, hogy uraljátok ezt a világot és uraljátok ezt az emberiséget. Minden a lábatok alatt hever!” Mondtam Én valaha ezt? (Nem.) Mit mondtam? Azt, hogy szabálykövetőnek kell lennetek mindenben, amit csináltok. Függetlenül attól, hogy melyik országban hisztek Istenben és végzitek a kötelességeteket, be kell tartanotok a törvényt, és a kormányzati előírásokkal összhangban kell végeznetek a dolgokat. Semmiképp sem szabad meggondolatlanul és akaratosan cselekednetek; elővigyázatosnak kell lennetek, és nem szabad könnyelműsködnötök. Ha megszegitek a kormány törvényeit és előírásait, és egyszer panaszt nyújtanak be ellenetek, az hatással lesz a kötelességetek végzésére. Állandóan erről zsémbelődöm. Bár ez meglehetősen hétköznapinak hangzik, nagyon gyakorlatias, mivel túl kevés az élettapasztalatotok, híján vagytok a belátásnak, és nagyon hajlamosak vagytok hibázni. Ti Istenben hívők vagytok. A célotok azzal, hogy különböző országokba mentek végezni a kötelességeteket, az, hogy kövessétek Isten akaratát és tanúságot tegyetek Isten mellett, nem pedig az, hogy szembeszálljatok bármelyik országgal vagy bármelyik uralkodó párttal. Csupán teremtett lények vagytok, akik a kötelességeiteket végzitek; teljességgel alá kell vetnetek magatokat a Teremtő uralmának, és bárhogyan is vezényli és rendezi Isten a dolgokat, alá kell vetnetek magatokat annak. Függetlenül attól, hogy melyik országba mentek, milyen környezetben éltek vagy mely testvérek otthonában szálltok meg, szabálykövetőnek kell lennetek, és segítenetek kell, amennyit csak tudtok. Emellett be kell tartanotok az adott ország törvényeit és előírásait. Ismételten buzdítalak titeket, hogy ne szegjétek meg a szabályokat, és ne kerüljetek olyan helyzetbe, hogy panaszt nyújtsanak be ellenetek. Ha panaszt nyújtanak be ellened, rá kell jönnöd, hogy milyen hibát vétettél, milyen előírást szegtél meg, és miért tettek panaszt. Tanuld meg a leckét, hogy ne történjen meg újra. Ha nem vonod le a tanulságot, továbbra is panaszokat fognak tenni ellened. Az Én szavaim e tekintetben mind a problémák aktuális körülményeken alapuló megoldásai – megmondom neked, hogyan élj, hogyan maradj életben és hogyan tartsd be a szabályokat, hogy ne hozz felesleges bajt a saját életedre és túlélésedre. Függetlenül attól, hogy melyik országba mész, azért vagy ott, hogy a kötelességed végezd. Először be kell illeszkedned az országba, és be kell tartanod annak törvényeit és előírásait. Nem szabad bomlasztanod a fennálló rendjüket vagy bajt okozni nekik. Csak akkor fognak elfogadni és az ország tagjaként kezelni, és csak így telepedhetsz le, hogy végezd a kötelességed. Ha még a helyi szabályokat sem tartod be, és olyasmiket teszel, amik megszegik a szabályokat, és emiatt az emberek állandóan panaszkodnak és gondot okoznak neked, odáig jutva, hogy már egyenesen utálnak, és többé nem akarják, hogy ott élj, akkor hogyan álmodhatsz egyáltalán a kötelességed végzéséről? Bárhol is élsz, be kell tartanod a helyi törvényeket és előírásokat. Mondjátok meg Nekem, helyes így gyakorolni? Hasznotokra válik a kötelességetek végzése során? (Igen.) Így gyakorolni nagyon gyakorlatias. A törvények és a szabályok betartása a való életben alapvető józan ész kérdése. Nem arról van szó, hogy nagy ügyet csinálunk a semmiből, még kevésbé túlérzékenységről; olyan alapelv, amelyet a való életben be kell tartanod. Ha történik valami, vagy probléma adódik, megbeszéljük, hogy mi a legjobb mód a megoldására, és hogy miként kell levonni a tanulságot belőle, hogy azon igyekezhess, hogy kevesebb hibát kövess el, vagy egyáltalán ne kövess el hibákat a jövőben, és olyan ember legyél, aki szabálykövető és kötelességtudó módon viselkedik. Vannak olyan emberek, akik bárhová mennek, nem tartják be a szabályokat. Mindenütt szemetelnek, és időről időre lármáznak és megzavarják a szomszédaik nyugalmát. Mint a faluba betörő vadállatok, befolyásolják és zavarják a közösségi környezetet, megvetést és ellenszenvet kiváltva az emberekből, bárhová mennek. Azt mondom ezeknek az embereknek, hogy szigorúan tartsák be a helyi törvényeket és előírásokat, és hogy követniük kell a szabályokat, valamint hogy csak akkor van valakinek normális emberi mivolta, ha így viselkedik. Mondjátok meg Nekem, helytálló a gondolkodásmódom és a kiindulópontom azt illetően, ahogyan ezeket az ügyeket kezelem? (Igen.) Nem csinálok magasztos és fellengzős, illetve elvont, transzcendens vagy nem szokványos dolgokat. Csupán helyesbítem és utasítom az embereket az életükben ezeknek a csekélységeknek, valamint az életükben felbukkanó hibák és hiányosságok tekintetében, rámutatva a problémáikra és helyesbítve azokat, és tanácsokat adva nekik. Ami a megtestesült Istent illeti, gyakorlatias az, hogy így viselkedik? (Igen.) Annyira gyakorlatias! Ezeknek a dolgoknak a kezelése egyáltalán nem üres, és egyáltalán nem válik el a való élettől. Tehát akár a magatartást és a dolgok végzését illető hitvallásokat és alapelveket tekintjük, amelyek a megtestesült Isten mindennapi életében tükröződnek, akár azokat az igazságokat, amelyeket Ő az Általa végzett szolgálatban közöl, mindkét aspektus igen normális és gyakorlatias. Mindkét aspektus olyasmi, amit normálisan gondolkodó, a pozitív dolgokat szerető, valamint lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek képesek megérteni, felfogni, elfogadni és megvalósítani. Egyik aspektus sem válik el egyáltalán a való élettől; ez jelenti azt, hogy valaki normális és gyakorlatias.

Magukban foglalják vajon a magatartásra és a dolgok végzésére vonatkozó alapelveket az élet Általam imént említett csip-csup ügyei? Hasznosak számotokra? (Igen.) Akkor folytassuk. Egyszer az öntözőrendszerünk egyik vízcsöve valahol megrepedt az udvarunkban, a szivárgó víz pedig átfolyt a szomszéd udvarára. Megkértem valakit, hogy gyorsan menjen, szóljon a szomszédnak, és nézze meg, hogy fel kell-e takarítanunk neki. A szomszéd nem nagyon örült, látván, hogy olyan sok víz befolyt, ám mivel mi magunktól szóltunk neki, udvariasságból nem csinált nagy ügyet belőle. Később, karácsonykor adtunk neki egy doboz csokoládét bocsánatkérésül. Igen meglepődött és boldog volt, és azt mondta, hogy csak szóljunk vagy nyugodtan menjünk át hozzá, ha bármilyen segítségre van szükségünk. Estére még a gyermekét is áthozta, hogy adjanak nekünk egy kosár gyümölcsöt, ezt mondva: „Boldog ünnepeket! Köszönjük az ajándékotokat, és legyetek üdvözölve a közösségünkben!” Váltottunk egymással néhány udvarias szót, majd elmentek. Úgy gondoltam, hogy igen jó, hogy így kezeltük ezt az ügyet; ha ilyen jól kijövünk a szomszédainkkal, nem lehet túl rossz a viszony. Ilyen az, amikor bocsánatkérésül ajándékot adunk a másik félnek a viszony javítása vagy a dolgok elsimítása érdekében amikor probléma adódik, vagyis szimplán kölcsönös szívességet teszünk egymásnak. Természetesen nem ingyen kapja az ajándékodat, kihasználva téged; viszonzásul ad valamit. Látod, a nyugati emberek elég kényesek. Amikor ajándékokat adnak, hihetetlenül őszinték. Nem számít, hogy drágák-e az ajándékok; a lényeg az, hogy a szívük kivételesen őszinte. Ez kölcsönös szívességtétel, és az ügy efféle kezelése igen helyénvaló. Természetesen az efféle dolog kezelésének van egy kontextusa. Amikor nem történik semmi, nem szükséges senkinek ok nélkül kedveskedni, saját kezdeményezésből kínai ételt készíteni számára vagy ajándékokat adni neki, külön erőfeszítéseket téve arra, hogy fenntartsd vele a kapcsolatot. Erre nincs szükség. A normális érintkezés során elegendő, ha találkozás alkalmával üdvözlöd, és békésen éltek egymás mellett. Amikor azonban probléma adódik – például ha valamilyen hibát követsz el és bocsánatot kell kérned –, menj és kérj bocsánatot. A normális emberi mivolt racionalitásából teszed ezt; egyáltalán nem túlzó és nem hivalkodó. Mondd meg Nekem, helyénvaló így kezelni ezt? Összhangban van az alapelvekkel? (Igen.) Ez nem szolgalelkűség, és nem is arrogancia és hatalmaskodás. Nem fölényeskedsz, ugyanakkor megőrzöd a méltóságodat is. Egyesek ezt gondolják: „A nyugati emberek szeretnek kínai ételt enni. Elkerülendő, hogy panaszt nyújtsanak be ellenünk, ha a jövőben megszegünk néhány szabályt, csináljunk nekik gombócokat és adjunk nekik egy kis harapnivalót.” Kegyhajhászás ok nélkül – mondd meg Nekem, helyénvaló ez? (Nem.) Egyrészt nem lehet tudni, hogy az általad készített ételnek olyan íze van-e, mintha egy autentikus étteremből származna, vagy hogy a másik fél egyáltalán hajlandó lenne-e megenni. Emellett nem is ismer jól téged. Bízna vajon benned, ha olyan ételt adsz neki, amelyet magad készítettél? Másrészt minek adsz neki ajándékokat, ha nem is történt semmi különös? Jól ismer téged? Van vele bármiféle dolgod, vagy barátok vagytok? Nem; úgyhogy vajon nem egy őrült csinálna olyasmit, hogy folyton megpróbál kínai ételt adni neki? (De igen.) Nem találnák vajon bosszantónak az emberek? (De igen.) Nézd meg az Én alapelveimet a szomszédokkal való érintkezésre vonatkozóan. Normális az Én gondolkodásom? Pontosan és helyénvalóan alkalmazom az alapelveket? (Igen.) Megnyilvánul Nálam bárhogyan is rendezetlen gondolkodási logika? (Nem.) Az emberekkel való érintkezéseim teljesen normálisak. Normális körülmények között soha nem adok ajándékokat az embereknek. Ha valaki tényleg segít Nekem, adok neki valamit, hogy kifejezzem a hálámat. Az efféle kapcsolattartás az emberekkel helyénvaló. Ez jelenti azt, hogy az ember normális és gyakorlatias, valamint azt is, hogy szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat. A legtöbb ember nem érti ezeket az alapelveket; ezt nevezik ostobaságnak és tudatlanságnak. Nem értetek egyet? (De igen.) Vannak, akiknek abban mutatkozik meg az ostobaságuk, ahogyan a dolgokat végzik. Folyton ok nélkül ajándékokat adnak az embereknek és behízelgik magukat, és amikor az emberek ezt látják, azt hiszik, hogy valami gond van velük. Én nem csinálom ezt. Nem kedveskedek az embereknek. Van méltóságom, és megvannak a Magam alapelvei a dolgok végzésére vonatkozóan. Amikor valóban adódik valamilyen probléma, alapelvek szerint cselekszem. Betartom a szabályokat, meghúzom a határt, és logikus a gondolkodásmódom, igazodik a normális gondolkodáshoz és igazodik a racionalitáshoz. Ezt az aspektust, a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát tekintve sok részlet van, ám sok dolgot illetően nem szükséges részletekbe menni. Röviden: az Ő gondolkodása e tekintetben egyértelműen normális.

Amikor emberekkel érintkezem, soha nem mutatkozom be; még amikor testvérekkel találkozom, akkor sem mutatkozom be soha. Az emberekkel való érintkezéseim során soha nem viselkedem fennhéjázóan a megtestesült Istenként. Úgy találod, hogy ezek annak a normális és gyakorlatias megnyilvánulásai, hogy az ember szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat? (Igen.) Egyes testvérek például ezt mondják: „Te Isten vagy, Te vagy a Teremtő. Bárki számára megtiszteltetés, ha megtehet Neked dolgokat. Ha nem csinálja jól, az életével játszik!” Amikor ilyen emberekkel találkozom, ezt mondom: „Maradj Tőlem távol! Mi értelme ezeket mondani? Még ha a testvérek meg is tesznek Nekem dolgokat, nem támasztok ilyen követeléseket velük szemben.” Bárkivel is érintkezem, soha nem árulom el neki az identitásomat. Mondd meg Nekem, a normális gondolkodás és a normális emberi mivolt megnyilvánulása ez? (Igen.) Látod, egy bolond ember folyton bemutatkozna, mondván: „Én vagyok a Jáde Császár! Én vagyok a földre szállt Nyugati Anyakirálynő! A mennyből jövök. Ha ti, kis talpnyalók nem hallgattok rám, el foglak törölni titeket!” Mi lenne egy efféle valaki? (Sátán és ördög.) Sátán és ördög lenne. Emberi nyelven elmebeteg személynek, normális racionalitást nélkülöző valakinek neveznék. Vajon szabálykövető módon fog viselkedni és kötelességtudóan fogja végezni a dolgokat valaki, akiben nincs normális racionalitás? (Nem.) Csak akkor tudsz szabálykövető módon viselkedni és tudod kötelességtudóan végezni a dolgokat, ha legalább optimális lelkiismeret és normál racionalitás birtokában vagy. Mivel a megtestesült Isten normális emberi mivolttal bír, a viselkedését és a cselekedeteit a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész szabályozza, és természetes módon egy olyan normális emberi mivoltban él, amely lelkiismerettel és racionalitással bír; ennélfogva a viselkedésében és a dolgok végzésében szigorúan betartja a szabálykövető viselkedésnek és a dolgok kötelességtudó módon történő végzésének alapelveit. Ha egyes nem hívők elrontanak Nekem egy személyes ügyet, vagy szándékosan becsapnak Engem, vagy szándékosan tönkretesznek dolgokat, levonom belőle a tanulságot, és soha többé nem használom őket. Ami a nem hívőket illeti, hangozhatnak bármilyen szépen a szavaik, résen kell lennem; ha nem vagyok óvatos, be fogok dőlni a cseleiknek. Túl sok a csaló ezen a világon. Nem érdekli őket, hogy ki vagy; ha be tudnak csapni, be is fognak. A szellemi birodalomban a Sátán és az ördögök tisztán látják, hogy Isten szuverenitással rendelkezik minden dolog felett, valamint látják Isten mindenhatóságát és lényegét, ám soha nem tisztelik Istent, nem félik Istent, és nem ismerik el Isten identitását és lényegét. Most, hogy Isten testté lett, mondjátok meg Nekem, a Sátán által megrontott emberi faj között ki tudja elismerni Istent és alávetni magát Neki? Még azok az emberek sem ismerik el teljesen Őt, akik hisznek Istenben, nemhogy alávetnék magukat Neki. Vannak, akik azt mondják, hogy meg fognak hajolni Isten előtt és imádni fogják Őt – az megfelel nekik, hogy letérdelnek a menny előtt, letérdelnek a kereszt előtt, letérdelnek Jahve neve előtt vagy letérdelnek az Úr Jézus arcképe előtt, azon azonban nem tudnak túllépni a szívükben, hogy Nekem, ennek az embernek letérdeljenek: „Te vagy az, akiben én hiszek? Nem úgy nézel ki, mint isten! Vajon nem alacsonyodnék-e le, ha letérdelek előtted? A menny, a föld és a szüleim előtt le tudok térdelni – egy hozzád hasonló kispályás előtt hogyan térdelhetnék le? Különösen, mivel nő vagy, jelentéktelen a megjelenésed, nem vagy híres, és nincs státuszod és tekintélyed a világban – miért kellene nekem előtted letérdelnem?” Belül kényelmetlenül érzik magukat. Amikor le akarnak térdelni, haboznak, és felállnak, mielőtt egyáltalán letérdelnének, vonakodva és kelletlenül. Én így szólok: „Ne térdelj le Előttem. Ha térdelni akarsz, térdelj a mennyei Isten előtt. Nekem nincs szükségem arra, hogy Előttem térdelj; nem fogadhatom el. Nincs olyan nagy hatalmam, hogy fel tudnálak emelni a levegőbe és elvinni a harmadik égbe. Én csak egy hétköznapi ember vagyok. Isten elé hozlak téged, romlott emberi lényt. Azután elmondom neked az Általam ismert és értett igazságokat, hogy gyakorold őket, hogy elérhesd az üdvösséget, teljesen átalakítva téged egy rendes teremtett lénnyé, majd visszaadva téged a Teremtőnek – ez az Én felelősségem és az Én szolgálatom. Ami titeket mindannyiótokat illet, ez az Én egyetlen hasznom. Semmi elismerésre méltó dolgot nem értem el sem veled kapcsolatban, sem a mennyei Istennel kapcsolatban. Csak egy hétköznapi ember vagyok, aki megtette azokat a dolgokat, amelyeket meg kell tennem, elmondta azokat a szavakat, amelyeket el kell mondanom, és elvégezte a munkát, amelyet el kell végeznem. Függetlenül attól, hogy a szívedben hajlandó vagy-e, Én az emberi mivoltom szemszögéből egyáltalán nem vagyok hajlandó elfogadni a térdelésedet és az imádatodat. Mi több, a szívedben vonakodó és ellenálló vagy, így még kevésbé tudom elfogadni.” Látod, normális az Én gondolkodásom? Függetlenül attól, hogy az emberi mivolt mely aspektusából ered, ez a normális gondolkodás megnyilvánulása. Mivel a megtestesült Isten normális emberi mivoltban él, valamint hétköznapi emberként él a való életben, és nem rendkívüli, ezért túlnyomórészt az emberi mivoltához tartozó lelkiismeret és józan ész irányítja azt, ahogyan a különféle dolgokat kezeli és intézi. Emiatt sok emberben elképzelések alakulnak ki; így vélik: „Hát nem csupán egy hétköznapi, normális ember Ő?” Még ha az emberek el is ismerik a megtestesülést és el is fogadják Isten munkáját, a szívükben nem akarnak letérdelni ez előtt a személy előtt és nem akarják imádni Őt, illetve nem akarják alávetni magukat Neki. Ami azt illeti, a szívemből szólva, nem akarom elfogadni a térdelésedet és az imádatodat, mivel van méltóságom és racionalitásom. Nem is beszélve arról, amikor kelletlen vagy, még ha hajlandó lennél is letérdelni Előttem és imádni Engem, Én nem lennék hajlandó elfogadni. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ennek a megtestesült Istennek az emberi mivoltához tartozó lelkiismeretén és józan eszén belül van szégyenérzet is. Mit jelent az, hogy valakinek van szégyenérzete? Azt jelenti, hogy ha valaki ezt mondaná: „Nem szívesen térdelek le ez előtt a személy előtt és imádom őt; belül egy kicsit vonakodom”; vagy ha valaki a zavarosfejűség állapotában élne; vagy ha valaki térdelne és imádna, miközben teli lenne Istennel kapcsolatos képzelődésekkel, azt mondanám, hogy ez a fajta térdelés és imádat mind illegitim. Nincs szükségem ilyen rítusokra; semmiképp sem szabad efféle szertartásosságba bocsátkoznotok. Még ha le is térdelnél Előttem, kínosnak érezném elfogadni. Ha ragaszkodnál hozzá, hogy letérdelj Előttem, vajon azt kellene mondanom, hogy „Áldás rád” vagy „Köszönöm”? Tényleg nem tudnám, mit mondjak. Miért? Jelenleg különféle aspektusokban még a saját helyzeteddel sem vagy tisztában, mégis megpróbálsz letérdelni Előttem és imádni Engem; tényleg nem tudom elfogadni. Nem tudom, hogy őszintén imádod-e Istent. Ha megpróbálnálak Istent félő és a rosszat kerülő emberként elfogadni téged, tényleg nem felelnél meg. Nos, ez az, ahol a dolgok elakadnak ebben az ügyben – ez nagyon kínos. Még mindig nem világos Számomra, hogy milyen minőségben kellene elfogadnom téged, vagy mit lenne helyénvaló mondanom neked, ezért belül különösen ellenálló vagyok ezzel az üggyel kapcsolatban. Mindannyiótoknak szigorúan tilos letérdelnetek Előttem és imádnotok Engem. Nincs rá szükségem és nem szeretem. Ha arra van szükségetek, hogy megértsétek az igazság bármely aspektusát, vagy szükségetek van a magatartásra és a dolgok végzésére vonatkozó alapelvek bármely aspektusára, beszélhetek róluk. Ha azonban ebbe a formaságba kívántok bocsátkozni, azt javaslom, ne tegyétek, legalábbis ne most. Ne tegyétek ezt, amíg nincs a szívetekben Istennek való igazi alávetettség, és amíg rá nem léptetek Isten félelmének és a rossz kerülésének az útjára; ne bocsátkozzatok ebbe a formaságba. Nem lenne jó ezt csinálni; mindkettőnk számára kínossá tenné a dolgokat. A legjobb kerülni ezt a dolgot; haszontalan az efféle szertartásosság.

Az embereknek a megtestesült Istennel kapcsolatos elképzeléseit és képzelődéseit illető problémáról szóló beszélgetés során sok, a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát magában foglaló példát hoztam fel. Ezekben a példákban láthatjátok, hogy a megtestesült Isten nem rendkívüli, transzcendens, természetfeletti, és nem is rendhagyó. Az embereknek ezeket és más hasonló dolgokat kell megérteniük a megtestesült Isten normalitása és gyakorlatiassága, valamint alázatossága és elrejtettsége tekintetében. Az Ő megélése, valamint a magatartási hitvallásai és alapelvei mind különösen gyakorlatiasak és különösen normálisak, és amikor dolgokkal találkozik, türelmes és toleráns is tud lenni. Függetlenül attól, hogy mit csinál, minden, amit a megtestesült Isten az Ő életében megél és kimutat, azt tükrözi, hogy van egy gyakorlati oldala annak, ahogyan a megtestesült Isten hús-vér teste viselkedik. Nevezetesen az, ahogyan a különféle dolgokkal szembenéz és ahogyan a különféle problémákat kezeli, teljességgel a magatartási hitvallásain és alapelvein alapszik, vagyis azon, hogy szabálykövető módon viselkedjen és kötelességtudóan végezze a dolgokat. Pár évvel ezelőtt a szomszédunk gyermeke főiskolára ment, és bulit rendeztek az udvaron az ünnepléshez, énekléssel és tánccal. Hajnali egy-két órakor még mindig mikrofonnal énekeltek, és sok közeli szomszéd tisztán hallhatta. A nyugati emberek szeretnek panaszt tenni, ebben az esetben azonban senki sem tett panaszt, hiszen akkoriban már mindannyian sok éve szomszédok voltunk. Mindenki így érezte: „A gyerekek oly sok éve iskolába járnak, és ritkaság számukra, hogy elengedhetik magukat, úgyhogy hadd vaduljanak. Ha néha így megzavarják az embert és egy éjszaka nem alszik jól, az nem nagy probléma; egyszerűen úgy kezeljük, hogy sokáig fennmaradtunk.” Normális ez a fajta gondolkodás? Az embernek efféle türelemmel és toleranciával kellene lennie mások iránt? (Igen.) Néhányan ezt kérdezik: „Te Isten vagy, hogyan gyakorolhatsz hát türelmet a zajongó romlott emberekkel szemben? Nem kellene türelmesnek lenned; a Te pihenésed oly fontos!” Én ezt kérdem: „Kié nem az? Mindenki pihenése fontos.” A felnőtteknek azonban időnként némi toleranciával kell bírniuk és némi megértést kell tanúsítaniuk; különösképp a gyermekekkel szemben, némi toleranciát kell tanúsítanunk irántuk. Mellesleg, amikor ebben a világban élsz, sok minden nem a te elképzelésed szerint megy, és sok esetben egyszerűen csak türelmesnek kell lenned. Ez semmiség; olyasmiket is el kell viselned, amik ennél komolyabbak, és valóban kárt okoznak neked. Ezen a világon élve a túlélés folyamán mindenki sok olyan helyzettel kerül szembe, ahol nincs választása. Tényleg egyszerűen csak elakadsz majd, amikor ilyen helyzetekkel szembesülsz? Képtelen leszel tovább élni? A nap akkor is felkel a következő napon. Az életnek folytatódnia kell. Nem kell kicsinyesnek lenni egy csip-csup ügyben, fennakadni rajta és úgy viselkedni, mintha ez lenne a világ vége. Nem kell nagy feneket keríteni neki, vagy bolhából elefántot csinálni. Toleránsnak és türelmesnek kell lenned az efféle dolgokkal kapcsolatban. Amikor majd egy napon többet tapasztalsz, belátást szerzel és tudni fogod, hogyan kezeld őket. Mondjátok meg Nekem, normális ez a fajta gondolkodás? (Igen.) Egy abnormális gondolkodású ember mit gondolna? „Te nyikhaj, felnőttél és elkezdtél bulizni. Ezek a nem hívők tényleg ördögök! Tudod te, ki vagyok én? Megzavartad a pihenésemet, úgyhogy teszek róla, hogy megbánd. Megátkozlak!” Normálisak az efféle gondolatok? (Nem.) Ezek a gondolatok abnormálisak, úgyhogy nem szabad így gondolkodnod. Én Magam nem gondolkodnék így. Amikor ezek a dolgok történnek, türelmes tudok lenni és helyénvalóan tudom kezelni őket; egy felnőtt gondolataival és nézeteivel tudom kezelni és intézni ezeket a dolgokat. Természetesen ezek a szabálykövető viselkedésnek és a dolgok kötelességtudó végzésének konkrét megnyilvánulásai is. Egyesek ezt mondják: „Isten nagylelkűsége oly hatalmas, mint a tenger és az ég, ezért az ilyen jelentéktelen emberek semmik Isten számára. Bármekkora zaj lesz, Ő nem hallja; Ő nem érez semmit. Ezt úgy hívják, hogy valaki magasabb szinten van, úgy hívják, hogy más síkon van, úgy hívják, hogy széleslátókörűség.” Valóban így van? (Nem.) Én igazán nem koncentrálok a „széleslátókörűségre”. Nem vagyok biztos a „széleslátókörűség” jelentésében, és azt sem értem, hogy mit jelent „más síkon lenni”, és nem vagyok annyira „magas” szinten. Csak azt tudom, hogy mi a normális gondolkodás és a normális racionalitás, hogyan kell az emberi mivolttal és a racionalitással összhangban álló módon cselekedni, mely dolgokat kell türelmesen viselni és mely dolgokat kell komolyan kezelni, és hogy milyen alapelveket és hitvallásokat kell szigorúan betartani az emberekkel való érintkezés során, valamint hogy miként kell nem eltorzult, radikális, természetfeletti vagy szélsőséges módon gondolkodni bizonyos helyzetekben, és hogy miként kell normálisan gondolkodni, anélkül, hogy az ember egyik vagy másik irányba kitérne. Ezeket a dolgokat ismerem, azt azonban sosem tudtam, hogy mit jelent „más síkon lenni”, „széles látókörűnek lenni” és „feltűnésmentesen viselkedni”. Egyszerűen betartom azokat az alapelveket, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat. Nem egyszerű ez? (De igen.) Függetlenül attól, hogy mit intézek, az Én szempontomból és álláspontomból minden dolgot és minden embert helytállóan, igazságosan, észszerűen és racionálisan szemlélek, hétköznapi, normális emberként, azon igyekezve, hogy igazságosságot, méltányosságot, észszerűséget és racionalitást érjek el mindenben, amit teszek, anélkül, hogy radikális, üres vagy nem szokványos lennék. Továbbá nem viselkedem felsőbbrendűen, és soha semmit nem szemlélek olyan üres pozícióból, mint a harmadik ég. Bár az emberek számára nagyon érdektelennek tűnik az, hogy sok dolgot így intézek a való életben, ezek olyan gondolatok, nézetek és viselkedésmódok, amelyekkel az embernek az emberiség tagjaként bírnia kell az élet és a fennmaradás során. Így élni igen megalapozó és nem fárasztó, ezért sok ember úgy érzi, hogy könnyű kijönni Velem, mindenféle szükségtelen bonyodalom nélkül. A célom azzal, hogy ezeket a dolgokat mondom nektek, nem csupán az, hogy a tudtotokra adjak bizonyos dolgokat, hanem hogy elmondjam, Nekem vannak alapelveim, amikor bárkivel érintkezem vagy ügyeket intézek – soha nem veszek el dolgokat erőszakkal vagy csellel, soha nem hízelgek, soha nem akarok kihasználni senkit, amikor emberekkel van dolgom, és természetesen nem fogom megszegni a törvényt, hogy bármilyen ügyet elintézzek. Röviden: az Én magatartási alapelveim abban állnak, hogy betartom a következő hitvallásokat: szabálykövető módon viselkedni és kötelességtudóan végezni a dolgokat – hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem és méltányosan cselekedjem, senkinek ne ártsak és senkit ne csapjak be, és ne sértsem mások érdekeit. Még ha valamilyen módon előnyhöz is jutok, az nem mások érdekeinek megsértése alapján fog megtörténni, hanem inkább igyekszem méltányos és igazságos lenni. Elmondtam nektek ezeket a dolgokat és felhoztam ezeket a példákat, és elméletben ennek az aspektusnak, a magatartásmódnak az alapelveiről is beszéltem nektek. Én pontosan ilyen ember vagyok. Ha többet szeretnétek megtudni, hogy ellenőrizzétek a normalitást és a gyakorlatiasságot, valamint az alázatosságot és az elrejtettséget, amiről beszéltem, valamint hogy ellenőrizzétek, hogy tényleg ezekkel az alapelvekkel összhangban cselekszem, miszerint „szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat”, örömmel látlak benneteket, hogy vizsgálódjatok és bizonyítékot gyűjtsetek, hogy lássátok, tényszerű, amit mondok. Röviden: mindannyiótoknak tisztában kell lennetek ezekkel a dolgokkal. Alapvetően ez az összes dolog, ami a megtestesült Isten életét és létét illeti. Ezek azok, amiket meg kellene értenetek, és amiket meg is kell értenetek.

A megtestesült Isten nemcsak az emberi életében tartja be szigorúan azokat a hitvallásokat és alapelveket, hogy szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudó módon végzi a dolgokat, hanem az Általa végzett szolgálatban is szigorúan betartja ezeket a hitvallásokat és alapelveket. Sok éve munkálkodom és prédikálok, és ti mindig olvassátok a szavakat, amelyeket közlök. A különféle témákon keresztül képesnek kellett volna lennetek megérteni az Én nézőpontjaimat, álláspontjaimat és viszonyulásaimat a különféle kérdések tekintetében. Elméletben tudjátok ezt, de vajon tudjátok-e, hogy hogyan viselkedem és teszem a dolgokat az Általam végzett szolgálat során? Néhányan közületek talán csak azt tudják, hogy tettem dolgokat, és tudják, hogy milyen megnyilvánulásaim voltak, amikor azonban konkrét dolgokról van szó, talán még nem tudjátok, mit gondolok a szívemben, vagy hogy milyen terveim és elgondolásaim vannak. Így hát szolgálok egy rövid bevezetéssel. Amikor az Én szolgálatom végzésének kérdéséről van szó, lényegében ami azt a munkát illeti, amelyet tudok végezni és amelyet el kell végeznem – és ami magában foglalja a szolgálatomat –, nem sajnálom az erőfeszítést, és semmilyen kötöttségnek nem vagyok kitéve. Nem követelek tőletek semmit, sem elismerésre nem tartok igényt. Egyszerűen csak minden lehetséges eszközzel igyekszem világosan elmagyarázni, hogy mit tudok csinálni, mit értek és mit tudok. Hogy világosan elmagyarázzam a dolgokat, még ha hosszú lélegzetű vagy nehéz is, megteszek minden Tőlem telhetőt, hogy tisztázzam a dolgokat. Igyekszem eljutni egy olyan pontra, ahol a szívemben érzem, hogy megértettétek, és hogy világosan elmagyaráztam a dolgokat, amikor is abbahagyom a beszédet, és a téma ott véget ér. Ha úgy érzem, hogy túl keveset mondtam és talán nem értettétek meg, akkor részletekbe megyek, többet beszélek, sőt akár újra és újra elmondom, minden lehetséges módon megpróbálva világosan elmagyarázni a témát. Nem tartok attól, hogy kinevettek – nem tartok attól, hogy egyes értelmiségiek kinevetnek és így szólnak: „Igazán bő lére ereszted a mondanivalódat, amikor beszélsz!” Én csak a felelősségemnek teszek eleget azon alapelvek alapján, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat, világosan és egyértelműen elmagyarázva a szavakat, amelyeket mondani szándékozom. Ha az emberek nem tudnak felfogni egyes szavakat, amelyet az igazságról közlök, és még azután is úgy érzik, hogy nincsenek tisztában velük, miután hallották őket, akkor mondok egy példát és konkrétabban beszélek. Bár sok szót kell így mondanom, és kimerültnek, szellemileg elcsigázottnak érzem Magam, a szám kiszáradt, akkor is minden lehetséges módon meg kell próbálnom világosan elmagyarázni a dolgokat. Ha nem értitek, miután akkor befejezem a beszédet, tartok még egy összejövetelt. És ez mit von maga után? Az, hogy tartok még egy összejövetelt és addig beszélek, amíg kiszárad a szám, azzal jár, hogy nagyon kimerülök; azzal jár, hogy ismét fáradságot szenvedek. De nem lazíthatok. Nem tudok tartózkodni attól, hogy beszéljek erről a témáról, függetlenül attól, hogy megértettétek-e, csupán azért, mert legutóbb beszéltem róla, és attól tartok, hogy elfáradok. Meg kell próbálnom minden lehetséges módon világosan elmagyarázni ezt a témát. Ami azt illeti, hogy meg tudjátok-e érteni, el tudjátok-e fogadni és gyakorolni tudjátok-e az igazságot, miután hallottátok ezeket a szavakat, az a személyes törekvésetektől függ; Én ezzel nem foglalkozom. Ami azonban azokat a témákat illeti, amelyekről beszélni akarok, és amelyekről még nem beszéltem, valamint azokat a felelősségeket, amelyeknek még nem tettem eleget, illetve azokat a terheket, amelyeket még nem raktam le, mindenképp teljesítenem kell és jól kell kezelnem őket, egészen addig, amíg belül ezt nem érzem: „Most már világos magyarázatot nyert. Mindenről szót ejtettem, ami ehhez a témához tartozik. Legalábbis tudtok róla és értitek.” Ezután belül megkönnyebbülök. Lehetséges, hogy pár plusz összejövetel rendezése számotokra annyira kimerít, hogy több napon át képtelen leszek aludni, de amikor legközelebb ez történik, akkor is ezt a megközelítést választom majd. Nem fogok lazítani, ezt mondván: „Elkerülendő a kimerültséget, nem mondok olyan sok mindent, és eggyel kevesebb összejövetelt tartok. Fejezzük be itt ezt a témát; a legtöbb ember úgysem törekszik az igazságra.” Nem leszek felületes veletek szemben, és nem leszek felületes az Általam végzett szolgálattal szemben sem. Amikor ezt csinálom, soha nem mondom, hogy a lelkiismeretem szerint vagy azoknak a testvéreknek megfelelve kell cselekednem, akik itt ültek és több órán át hallgatták a prédikációmat. Inkább természetesen és a legjobb képességem szerint kiárasztok rátok mindent, amit tennem kell, amit tenni akarok és amit mondani akarok, hogy hallhassátok és elnyerhessétek. Nem lazítok és nem cselekszem felületesen. Ha első alkalommal nem magyarázok el világosan valamit, kétszer-háromszor megismétlem más módokon. Még ha van is bizonyos véleményetek Rólam a szívetekben, vagy azt mondjátok, hogy terjengősen beszélek, nem érdekel. Amennyiben világosan el tudom magyarázni a dolgokat és el tudom érni az eredményt, az elég. Amikor beszélek, azon alapelv szerint cselekszem, hogy „jól és alaposan csinálom a dolgokat, eleget teszek a felelősségemnek és kiárasztok rátok mindent, ami Bennem van.” Nem lazítok és nem cselekszem felületesen. A megtestesült Isten így áll hozzá a szolgálata végzéséhez.

Ami azokat a dolgokat illeti, amelyek nem foglalják magukban az Én szolgálatomat, mint például, hogy időnként útmutatást adok nektek a kötelességeitek körén belül, ez kívül áll a szolgálatomon. Lehet, hogy nem vagytok tudatában ennek. Valójában azon kívül, hogy közlöm az igazságot és vezérellek titeket, hogy megértsétek az igazságalapelveket és belépjetek az igazságvalóságba, semmi másnak nincs semmi köze Hozzám; az nem az Én feladatom. Hadd magyarázzam ezt el nektek. A munkátok vezérlése nem az Én szolgálatom körébe tartozik, és semmi közöm hozzá. Akár csinálom ezt a munkát, akár nem, rendben van; ez a ti dolgotok, embereké. Első alkalommal említem ezt – a ti dolgotok, embereké. Vagyis Nekem semmi közöm a ti dolgotokhoz, az emberek dolgához. Miért mondom ezt? Az, amit ti végeztek, a ti kötelességetek, amit pedig Én végzek, az Én szolgálatom. Én munkát végzek, míg ti kötelességet végeztek; van különbség. A kötelességeitek körébe eső dolgokban történő vezérléseteket tekintve, azon kívül, hogy közlöm az igazságalapelveket, ha szakmai készségekről vagy különféle feladatokról kérdeztek Engem, a Magam részéről mindent megpróbálok, hogy világosan elmondjam, amit Én értek, amire rálátásom van, valamint az alapelveket, amelyeket felfogtam, hogy megismerjétek és megértsétek őket. Meg fogok tenni minden Tőlem telhetőt, hogy tanítsalak titeket és segítselek a tanulásban. Amit nem tudok, azzal kapcsolatban forrásokat fogok kerestetni veletek, vagy ha van közöttetek valaki, akinek vannak erről ismeretei, tanácsot kérek tőle: „Te tanultad ezt a szakmát – nos, mit mondanak az ágazati oktatóanyagok erről a dologról? Milyen szabályok vannak ezen a tudásterületen? Keressük meg itt az alapelveket, hogy a munkánk jobban megfeleljen a szakmabeliek ízlésének és értő szemének, hogy ne gúnyoljanak ki és ne váljunk nevetség tárgyává, hogy ne csináljunk bolondot magunkból, és hogy ne vessünk rossz fényt Isten házára.” Látod, a kórusénekeket, musicaleket, a filmkészítést, a forgatókönyvírást, a művészetet, valamint a táncot, a jelmezeket és más egyebeket illetően, amiben útmutatást adok – függetlenül attól, hogy a szakmai vagy nem szakmai munka mely aspektusáról van szó, az nem olyan munka, amely az Általam végzett szolgálat körébe tartozik. Az a ti kötelességetek. Az, hogy a „ti kötelességeteknek” nevezzük, azt jelenti, hogy a ti dolgotok, és hogy magatoknak kell intéznetek, mivel ezek a dolgok bizonyos tudásterületeket érintenek, valamint bizonyos ágazatok technikai és szakmai kérdéseit, és ezek olyan dolgok, amelyekről tanulnotok kell. Amit nektek kell tanulmányoznotok, az a ti dolgotok, hogy tanulmányozzátok, amiről nektek kell érdeklődnötök, az a ti dolgotok, hogy érdeklődjetek róla, és amit nektek kell gyakorolnotok, az a ti dolgotok, hogy gyakoroljátok. Ami azt illeti, ennek semmi köze nincs Hozzám. Az Én munkám az, hogy képviseljem Isten megtestesült hús-vér testét azzal, hogy szavakat mondok ki, és hogy képviseljem Istent azzal, hogy beszélek hozzátok és munkálkodom rajtatok. Ami azt a munkát illeti, aminek semmi köze az Én szolgálatomhoz, az a ti dolgotok, embereké. Ehhez a munkához Isten gondoskodott vezetőről és pásztorról, hogy vezessen titeket, és megállapított különféle munkaelrendezéseket és különféle adminisztratív rendeleteket és előírásokat is. Szigorúan be kell tartanotok annak a vezetőnek az intézkedéseit, akit Isten megállapított számotokra – az emberét, akit a Szentlélek használ –, és alá kell vetnetek magatokat az ő vezetésének. Ami a munkának azt a részét illeti, amit a szolgálatomon kívül végzek, az minek számít? Az mind plusz munkának számít. Nekem nem kell kötelességet végrehajtanom. Én munkát végzek és a szolgálatomat végzem, ti pedig a kötelességeteket végzitek. Ezért aztán vezérelhetem a munkátokat, ám ez nem olyasmi, ami az Én feladatom lenne. Ha úgy gondoljátok: „El kell végezned ezt a munkát; ez a Te munkád. Hogy lehetne rendben az, hogy nem végzed el? Ha nem végzed el, Rád fogom hárítani a felelősséget, és nem leszek hajlandó hagyni, hogy megúszd” – akkor azt mondom, tévedtek. Nem varrhatjátok az Én nyakamba ezt. Ez a ti kötelességetek, embereké. Ha nem értetek valamit a kötelességetekkel kapcsolatban, magatok között kell beszélgetnetek, megvitatnotok és keresnetek. Ha Engem kérsz, és a körülményeim épp akkor megengedik, segíthetek neked. Ha nincs rá időm és nem tudok segíteni, az nem az Én felelősségem. Ha közületek egyesek elferdített logikával jönnek, mondván, hogy ezt Nekem kell megcsinálnom, akkor tévedsz. Ez az a kötelesség, amelyet nektek kell végeznetek, és semmi köze Hozzám. Ha nem végzed jól a kötelességed, az azt jelenti, hogy felelőtlen és hűtlen vagy. Ha nem teljesíted a kötelességed, és megpróbálod Rám tolni a felelősséget, az a józan ész hiányának megnyilvánulása, és Isten rendkívül utálatosnak tartja ezt. Ugyanakkor ha azt látom, hogy tényleg nem tudtok megcsinálni valamit, hogy az túlmutat rajtatok, és hogy nem ismeritek az ennek a munkának az elvégzéséhez szükséges alapelveket, akkor segítenem kell, el kell, hogy lássalak egy-két példával, és a helyes kerékvágásba kell, hogy tereljelek titeket. Ha még mindig nem vagytok képesek megcsinálni, és a körülményeim nem engedik meg, hogy Én végezzem el, vagy Én sem tudom megcsinálni, akkor nem tehetünk mást, mint hogy leállítjuk ezt a munkaelemet. Ez minden, amit tehetünk – ki a hibás azért, mert ilyen korlátozottak a képességeitek és ilyen gyenge a kaliberetek? Ha azonban igenis elvégzek valamilyen munkaelemet, a legjobb tudásom szerint teszem. Ha tudom, hogyan kell csinálni valamit, azt nektek is elmondom, és azt is tudatom veletek, ha valamit nem tudok megcsinálni. Ami az Általam nem ismert részeket illeti, tanácsot fogok kérni tőletek. Ha ti sem tudjátok, egyedül töprengek, gondolkodom és keresek. Amint kitalálok egy utat, ötleteket vagy fonalat, amelyet követni lehet, közölni fogom veletek, minden Tőlem telhetőt igyekezve megtenni, hogy jól és alaposan végezzük el ezt a munkát. Ez egyrészt a munkáért való felelősségvállalás. Másrészt lehetővé teszi számotokra, hogy tanuljatok valamit annak folyamán, hogy útmutatást adok nektek. Megtanulhatjátok azokat az alapelveket, amelyeket fel kell fogni, és azokat az igazságokat, amelyeket meg kell érteni a szakmai munka ezen aspektusához. Vannak emberek, akik annak ellenére, hogy értenek egy kevés szakmai ismeretet, nem tudnak előállítani egy végterméket, és ezért útmutatást adok nekik. Miután elkészült, még mindig bizonytalan vagyok benne, ezért megkérem őket, hogy kérjék egy ágazati szakértő tanácsát, és ellenőriztessék a szakértővel. Ha a szakértő azt mondja, hogy ha ily módon csináljuk, az megfelel az ágazati normáknak és nem tesz nevetség tárgyává minket, akkor kitartunk e mellett az eljárás mellett. Ha a szakértő azt mondja, hogy úgy néz ki, mintha egy amatőr csinálta volna, hogy vállalhatatlanul néz ki, nem jó és nem felel meg a normáknak, akkor megkérjük a szakértőt, hogy azonnal változtasson rajta valamennyit. Nem lehetünk önigazak, nem tehetünk úgy, mintha értenénk valamit, amikor nem értjük, és lennie kell önismeretünknek. Nem szabad becsapnunk magunkat; komolyan kell vennünk a dolgokat, igyekezve nyerni valamit szakmai készségek tekintetében, miután befejezünk egy munkát. Ezért amikor ilyesmit csinálok, még ha szakmai készségek tekintetében amatőr is vagyok és nem sokat értek, akkor is megteszem, ami Tőlem telik. Egyesek ezt kérdik: „Miért adsz nekik útmutatást akkor is, amikor Te sem érted?” Azért, mert ezeknek az embereknek korlátozottak a szakmai készségeik; valóban nincs bennük kreativitás és nincsenek jó ötleteik, amikor szakmai készségeket igénylő művészi alkotásokról van szó. Nekem van egy kis erősségem ezen a területen és van pár ötletem, úgyhogy átadom ezeket ezeknek az embereknek, akiknek van némi alapjuk vagy némi józan eszük egy bizonyos szakmában, és ezek az emberek mind úgy gondolják, hogy egész jók az ötleteim. Látván, hogy szerintük egész jók az ötleteim, folytatom és „pimaszul” útmutatást adok nekik, és egyes munkák, amelyeket így vezérelek, elfogadhatóak. Nem vagyok szégyentelen, amikor ezt mondom; ennek az „elfogadhatónak” van alapja – csak azért mondom ezt, mert ágazati szakértők látták őket, és azt mondták, hogy elfogadhatóak. Ez az „elfogadhatóak” nem jelenti azt, hogy nagyon jók vagy elértek egy profi szintet, csupán annyit, hogy legalább a szakértők ellenőrizték, hogy megállják a helyüket, így hát nyugodt vagyok. Idáig a legtöbb ember szerint elfogadható az a pár munka, amely során útmutatást adtam, és úgy tűnik, hogy néhány közülük még díjat is nyert bizonyos versenyeken, nem igaz? (De igen.) Függetlenül attól, hogy a munka mely aspektusát vagy milyen dolgot csinálok épp, amennyiben vannak gondolataim és ötleteim, vagy úgy érzem, hogy van egy jó kreatív elképzelésem, mindenképp felszólalok. Minden lehetséges módon megpróbálom rávenni a testvéreket, hogy segítsenek felhasználni ezeket az ötleteket a gyártásban, hogy több ember legyen hajlandó megnézni. Az eredmény az, hogy Isten munkája és Isten szavai többet, jobban és szélesebb körben terjednek majd el – ezzel elérjük a célunkat. Ami azokat a módokat és módszereket illeti, amelyekkel a dolgokat teszem, azok továbbra is azon az alapelven alapszanak, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat. Amikor dolgokat csinálok, csendben cselekszem, és minden erőfeszítésemmel azon vagyok, hogy befejezzem a feladatot és jól csináljam. Amint a munka elkészült és feltöltötték, az a szakasz lezárul.

A dolgok, amelyeket a megtestesült Isten tesz az Általa végzett szolgálat keretében, azon alapelvein alapszanak, miszerint szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat. Amikor ezen a körön kívül tesz dolgokat, hasonlóképp nem tér el ezektől az alapelvektől; szintén szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat. Ami az Általam látott és felfedezett problémákat illeti, vagy megkérek valakit, hogy közvetítse őket, vagy személyesen avatkozom be, hogy útmutatással és helyesbítéssel szolgáljak, és hogy segítsek megoldani őket. Röviden: ami azokat a dolgokat illeti, amelyekkel a való életetekben kapcsolatba kerülhettek vagy amelyekről hallottatok, lényegében mindent ezen alapelv alapján intézek, függetlenül attól, hogy miről van szó. Emellett nem teszek különbséget nagy és kis dolgok között. Legyen az macskatartás, kutyanevelés, disznóólak építése, juhaklok építése vagy főzés, ruhakészítés, sőt akár takarítás, mindenben részt veszek, amit látok. Amikor azt látom, hogy helytelenül csináljátok a dolgokat, irányítalak és kijavítalak titeket. Azok, akiknek van szívük, meg fogják hallani és befogadják, míg azok, akiknek nincs, nem fogják. Később megnézem, hogy ki figyel oda és képes követni az eligazításaimat, és használom őt. A veletek való kapcsolatom évei során így tettem a dolgokat. Miután elmondom nektek, hogy mi a teendő, addig követem a dolgot, amíg el nem készül és jól meg nincs csinálva. Bár sok minden van, amit nem a saját kezemmel csinálok, a szívem mindig arra összpontosít, amit éppen nyomon követek; a szívem soha nem hagyja el ezeket a dolgokat. Ha valamit sürgősen és gyorsan kell elintézni, hajnaltól napestig és késő éjszakáig dolgozom, hogy elkészüljön, állandóan nyomon követve, felügyelve és irányítva. A fizikai állapotomat tekintve azonban, amint el tudjátok képzelni, ez a munka meglehetősen fárasztó. Ha egyszer végre elkészül, nem járok oda többé. Végül valaki észreveszi és ezt mondja: „Isten olyan jól megszervezte itt számunkra a dolgokat, Ő azonban nem élvezheti; mi vagyunk azok, akik élvezhetik ezt az egészet.” Én azt mondom, hogy amíg ti élvezhetitek, az elég. Amint a dolgok elrendeződnek és minden megfelelő számotokra az életetek és a kötelességeitek végzése tekintetében, Nekem nem kell többé ezekkel a dolgokkal foglalkoznom. Valójában a megtestesült Isten feladata az, hogy közölje az igazságot és ellásson titeket az igazsággal; más munkának semmi köze Hozzám. Ezek során az évek során azonban a feladatom végzése mellett az is lekötött, hogy segítsek nektek megoldani a kötelességeitek végzése során fennálló problémáitokat, ami szintén jelentős erőfeszítéseket igényelt tőlem. Bár sok munka nem olyan, ami az Én feladatom lenne, és sok olyan dolog is van, amit korábban még csak nem is csináltam – soha nem tanultam rendszerszerűen bizonyos fajta ismereteket vagy készségeket, illetve nem intéztem ezeket a dolgokat az életben –, nem álltam tétlenül, amikor a gyülekezet és Isten háza különféle dolgokkal találkozott. Ehelyett megteszek mindent, ami Tőlem telik, hogy vezéreljelek és segítselek mindannyiótokat, és ami a mindennapi élet dolgait illeti, szintén megteszek mindent, amit tudok, hogy elrendezzem számotokra a dolgokat. Az emberi mivolt szemszögéből cselekedve megteszem, amit tudok. Ha látok valamit, amit meg kell csinálni és nem csinálom meg, belül nyugtalankodni fogok. Ha felfedezek egy problémát és nem javítom ki, belül nyugtalankodni fogok. Ha van olyan munka, amiről senki nem tudja, hogyan kell csinálni, Nekem pedig vannak ötleteim és meg tudom csinálni, de nem teszem, belül nyugtalankodni fogok. Tehát egyszerűen cselekednem kell. Ezért kívülről úgy tűnik, hogy azon kívül, hogy beszélek és prédikációkat tartok, nem csináltam semmi mást. Pedig Én rengeteg fáradságot vállaltam a mindennapi életetekért és azokért az alapszükségletekért, amelyek a kötelességeitek végzéséhez szükségesek. A legtöbb ember kalibere olyan gyenge, hogy még ezeket a dolgokat sem tudja jól végezni, így hát gondot kell fordítanom arra, hogy vezéreljelek titeket. Bár jelentéktelennek látszom és nem vagyok valami fontos ember, és semmiféle képzést nem kaptam a társadalomban, amikor az Isten házában a kötelességeit végző személyzet alapszükségleteiről van szó, attól kezdve, hogy először kapcsolatba kerültem veletek, mindmáig egyetlen olyan aspektusa sem volt az alapvető lakókörnyezeteteknek, életkörülményeiteknek és mindennapi szükségleteiteknek, amelyekre ne fordítottam volna gondot. Vegyük például a zöldségültetést a gazdaságban. Először látván, hogy a legtöbb ember a gazdaságban korábban vidéken élt és pár éven át végzett ültetést, kiválasztottam néhány embert, akik tudták, hogyan kell ültetni, hogy vállalják ezt a munkát. Elmondtam nekik, hogy melyik évszakban milyen zöldségeket kell ültetni és hogyan kell ültetni őket, és úgy gondoltam, hogy ezután majd nem kell emiatt aggódnom. Kis idő elteltével azonban elmentem a gazdaságba, és láttam, hogy minden teljes zűrzavar. A felügyelő nem tudott megbirkózni a felelősséggel, és a munkások sem tudtak jó munkát végezni. Végül nem tehettem mást, mint hogy részt vettem benne, nyomon követtem és lépésről lépésre irányítottam őket. A magok kiválasztásától és megvásárlásától kezdve annak kigondolásáig, hogy mennyit kell ültetni és hogyan kell kiválasztani a földet, valamint hogy mit kell ültetni az egyes évszakokban, mennyit kell ültetni, hogyan kell ültetni, ki legyen felelős az ültetésért, hogyan kell használni a trágyát és milyen dolgokra kell ügyelni, mindent világosan elmagyaráztam nekik. Személyesen így irányítottam őket; mindent megtettem, épp csak hogy nem főztem nekik és nem etettem őket. Egyesek megkérdik: „Vajon nem úgy bántál velük, mint a hároméves gyermekekkel?” Ami azt illeti, tényleg olyan volt. Ezek az emberek látszólag mind felnőttek voltak, de valójában nem tudták vállalni ezeket a felelősségeket. Egyszerűen kézen kellett fognom és személyesen így irányítanom és tanítanom őket, mielőtt a dolgok végre elkezdtek összeállni. Később a kötelességeiket végző emberek mind a maguk termelte gabonát és zöldségeket ehették. Nyáron gyümölcsöt is tudtak fogyasztani, télen pedig megehették a zöldségeket, amelyeket elraktároztak. Ha a Fennvaló nem avatkozott volna be, nem nézett volna utána ennek a munkának, és csak hagyta volna, hogy a lenti emberek csinálják, az egész összekuszálódott volna. Mindenesetre mi az a tény, amelyet mondok nektek? Sok dolgot tettem anélkül, hogy beszéltem volna róluk, de azok a dolgok, amelyekről igenis beszélek, kizárólag azok, amelyeket megtettem.

Nem azért beszélek ezekről a dolgokról, hogy elmondjam nektek, mennyi mindent tettem, mennyi fáradságot szenvedtem vagy mennyi erőfeszítést tettem a kedvetekért. Ezekről a dolgokról nem szükséges beszélni. Nos, akkor mit mondok nektek? A megtestesült Isten azért jön ebbe az emberi világba, hogy Istent képviselje a munkálkodásban. Az Ő dolga a szolgálat, amelyet végez. Az utolsó napok e szakaszában az Ő dolga az, hogy ellássa az embereket az összes igazsággal, amelyekre az üdvösség eléréséhez szükségük van. Az Általa végzett szolgálat során szigorúan betartja azokat a hitvallásokat és alapelveket, melyek szerint szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat. Ezenkívül az emberi életében, és ami Nála az emberi mivolt megnyilvánulásait illeti, hasonlóképp nem hágta át ezeket az alapelveket és hitvallásokat. Akár arról van szó, hogy a kötelességeitek végzésében adok útmutatást nektek, akár arról, hogy az élet alapszükségleteivel kapcsolatos különféle ügyeket segítek intézni, azon alapelvek szerint cselekszem, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat. Soha nem kiabálok szlogeneket és nem beszélek fellengzősen, és soha nem adok vakon parancsokat; egyszerűen gyakorlatiasan teszem a dolgokat. Milyen mértékben teszem ezt? Amikor például a gazdaságban irányítottam az ültetést, megkértem őket, hogy sorolják fel az általuk ismert összes zöldségfélét, hogy mi a neve azoknak a zöldségeknek, hogy néznek ki, milyen hosszú az érési idejük, és melyik fajta a legjobb és a legalkalmasabb a helyi ültetésre. Az alapján, amit tudtam, minden egyes zöldségből kiválasztottam egy-két fajtát, eldöntöttem, hogy ki lesz a felelős az ültetésükért, és végül elértem, hogy mindenki minden évszakban friss zöldségeket ehessen. Soha nem kiabálok szlogeneket, mondván: „Ez a zöldség oly tápláló. Az embereknek nagy hasznára válik, ha ezt eszik. Így és így kell tudományos módon ültetni.” Soha nem tanulmányoztam a táplálkozást, és a gazdálkodást sem értem. Mit tudok? Azt tudom, hogyan kell kiválasztani azt a zöldségfélét, amely egy bizonyos helyen alkalmas az ültetésre, hogy miután megnő, jó íze legyen, mindenki hajlandó legyen megenni és ne legyen az, hogy hiába ültették – az Én megközelítésem egyszerűen ilyen praktikus. Mindez annyit tesz, hogy szabálykövető módon viselkedem és kötelességtudóan végzem a dolgokat. Ezeket az alapelveket és hitvallásokat tartom be; így viselkedtem az évek során. Soha nem kiabálok szlogeneket és nincs szükségem a köszönetetekre. Amíg az ételetek és a szállásotok megfelelő, és a dolgok nem billennek ki teljesen, nyugodt vagyok. Ha nincs senki, aki zavarásokat vagy bajt okozna, és minden mindenütt elég tisztának tűnik, a gabonát és a zöldségeket megfelelően elültették, a disznókat, a juhokat és más haszonállatokat megfelelően nevelik, és minden más terület is elég jó, így a legtöbb ember számára, aki a kötelességét végzi, többé nem jelentenek problémát az alapszükségletek, akkor felhagyhatok az aggódással. Az Én követelményeim e tekintetben nem szigorúak. Látjátok, kiabáltam valaha szlogeneket, amikor útmutatást adtam nektek bármilyen munkában vagy az alapszükségleteitekkel kapcsolatos kérdésekben? Soha nem kiabáltam szlogeneket. Miután elrendezem nektek a dolgokat, keresek alkalmas embereket a munka megvalósítására. Ha a talált emberek nem alkalmasak és a munka nem valósítható meg, lecseréljük őket. Én csak akkor fejezhetem be az emberi munkámat, és akkor nem kell többé erőfeszítést tennem e tekintetben, ha a munka végül megvalósul és a legtöbb dolgot megfelelően elintézték, valamint megfelelően rendezték a kötelességeit végző személyzet alapszükségleteit. Egyesek még mindig folyton csip-csup ügyekről kérdezgetnek Engem. Az egyik ezt kérdi: „Mit tegyünk, ha az újszülött bárány nem tud tejhez jutni?” Egy másik ezt kérdi: „Mit tegyünk, ha az általunk készített ruhák mindig összemennek?” Magatoknak kell kitalálnotok, hogyan oldjátok meg ezeket a dolgokat; ez a ti dolgotok, és semmi köze Hozzám. Még amikor az igazságot közlöm, azt is csak egyszer mondom el. Vannak a prédikációkról és a beszélgetésekről hangfelvételek. Ha nem értitek, meghallgathatjátok még párszor őket, és szánjatok időt az elmélkedésre, a keresésre és a beszélgetésre. Ha ezen az alapon még mindig egy kicsit össze vagytok zavarodva pár kérdéssel kapcsolatban, és nem tudjátok, hogyan kezeljétek őket, beszélgethetünk róluk, amikor találkozunk. Amikor azonban arról van szó, amit az emberek meg tudnak valósítani, a legjobb, ha magatok intézitek ezeket a dolgokat. Isten megteremtette a mennyet és a földet és minden dolgot az emberek számára – a napot, a holdat, a csillagokat, vizet, levegőt, napfényt, ételt, valamint azokat a különféle környezeteket és élőlényeket, amelyekre az embereknek szükségük van, minek utána embereket helyezett a földre. Isten fenntartja minden dolog növekedésének és működésének törvényeit az emberek számára, és fenntartja az emberek lakókörnyezeteit – az embereken múlik, hogy ténylegesen éljék az életüket. Ami azt illeti, hogy melyik évszakban miket kell ültetni, mikor kell learatni őket, hogyan kell tárolni őket az aratást követően, milyen módszereket kell alkalmazni, amikor étel készül belőlük, miből kell többet enni, miből kell kevesebbet enni, melyik évszakban mit kell enni, mennyit kell enni minden egyes nap – ez a ti saját dolgotok. Most, hogy az igazság ilyen világosan közlésre került, és az élettel kapcsolatos dolgok mind megfelelően elrendeződtek számotokra, ha még mindig arra kértek, hogy segítsek nektek ezt vagy azt megcsinálni, és még mindig kerestek, hogy beszélgessek veletek erről és arról, akkor annyira híján vagytok a józan észnek. Ami azt illeti, amiről már beszéltem, azt mondom nektek, hogy intézzétek és oldjátok meg ezeket a dolgokat magatok. Az egyháznak minden szinten vannak vezetői, valamint embere, akit a Szentlélek használ, hogy vezessen titeket. Magatoknak kell keresnetek és megoldanotok a dolgokat; ne jöjjetek mindenért Hozzám. Ennek az az oka, hogy már mindent elmondtam, amit el kell mondani, még az alapszükségleteiteket is elrendeztem számotokra, amikor pedig csip-csup ügyekről van szó, azokat nem Nekem kell megoldanom, hanem a saját dolgotok, és magatoknak kell intéznetek őket.

Függetlenül attól, hogy a megtestesült Isten hány szót szól és hány dolgot csinál, az embereknek tudniuk kell, hogy a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát, valamint alázatosságát és rejtettségét illető legfontosabb szempont a következő: A megtestesült Isten akár az emberek között él, akár a szolgálatát végzi, az emberi mivoltának legalapvetőbb hitvallásai és alapelvei, amelyeket az Ő hús-vér teste megél, azok, hogy szabálykövető módon viselkedjen és kötelességtudóan végezze a dolgokat. Ez tükröződik Isten megtestesült hús-vér testében, és természetesen tükröződik Istenben az Ő eredendő identitásában is, aki Isten identitásával és lényegével rendelkezik. Isten esetében ezt természetesen nem úgy hívják, hogy „szabálykövető módon viselkedik”, de legalábbis abban, ahogyan Isten a dolgokat teszi és ahogyan az emberekkel és a dolgokkal bánik, természetesen Ő is szigorúan betartja ezeket az alapelveket. Ez egyrészt az, amit a megtestesült Isten emberi mivolta birtokol és ami Ő, másrészt az, amit Isten isteni mivolta az Ő eredendő identitásában birtokol és ami ő. Az, amit az Ő emberi mivolta birtokol és ami ő, maga után vonja, hogy szabálykövető módon viselkedik és kötelességtudóan végzi a dolgokat, míg Isten lényege az Ő eredendő identitásában maga után vonja, hogy Isten szabálykövető módon bánik az emberekkel és kötelességtudóan végzi a dolgokat. Nem fogunk erről sokkal többet beszélni. Függetlenül attól, hogy milyen szemszögből nézed – minden Isten által teremtett dolgot, Isten emberiség feletti szuverenitását és útmutatását illetően, a lényeges dolgoktól a lényegtelenekig, és a makroszkopikustól a mikroszkopikusig –, Isten mindent szabálykövető és kötelességtudó módon tesz. Amikor Isten még nem öltött testet, elrejtőzött az összes dolog között. Bár az emberiség nem látta Isten alakját és Isten igazi arcát, Isten mindig is vezette az egész emberiséget. Szintén mindig is gyakorlatias módon végzett minden egyes dolgot, minden egyes dolgot irányított és szuverén volt minden egyes dolog felett a világegyetemben; semmi sem üres, amit Ő tesz. Természetesen egyetlen, Isten keze által végzett dolog sem marad meg elméletek vagy szlogenek szintjén. Ehelyett minden egyes dolgot illetően, amit Isten tesz – akár tudod értékelni, akár nem, akár látod, akár nem –, szabálykövető módon és kötelességtudóan teszi azt. Józan módon végzi azt a munkát, amelyet végezni szándékozik. Soha nem tesz nyilatkozatokat és nem igazolja Önmagát az embereknek, sem semmiféle szlogent nem kiabál. Inkább mindig is kijelentéseket tett és beszélt, gyakorlatiasan vezetve és ellátva az egész emberiséget. Ez is az, amit Isten birtokol és ami Ő. Az, amit a megtestesült Isten birtokol és ami Ő, semmiképp nem fog elválni attól vagy ellenkezni azzal, amit Maga Isten birtokol és ami Ő. Ezért miután az emberek megismerik azt, amit a megtestesült Isten birtokol és ami Ő, vagy megismerik azokat a magatartási hitvallásokat és alapelveket, amelyeket a megtestesült Isten betart, nagyjából megismerik majd Isten lényegét az Ő eredendő identitásában, valamint azt, amit Ő birtokol és ami Ő. Ennek eredményeképp az emberek mennyei Istenről alkotott elképzelései és képzelődései bizonyos mértékig csökkenni fognak, és az Istenről való ismeretük, megértésük és nézeteik gyakorlatiasabbá válnak. Viszonylagosan szólva arra is képesek lesznek, hogy pontosabban, objektívebben és racionálisabban kezeljék a megtestesült Istent, ahelyett, hogy elítélnék azt, amit az Ő emberi mivolta birtokol és ami Ő, vagy megvetnék, illetve elutasítóak lennének azzal szemben, amit az Ő emberi mivolta birtokol és ami Ő. Ehelyett egyrészt képesek lesznek helytállóan kezelni ezt, másrészt pedig – azon keresztül, amit az Ő emberi mivolta birtokol és ami Ő – még inkább képesek lesznek meglátni azt, amit az Ő isteni mivolta birtokol és ami Ő, és így képesek lesznek arra, hogy mind a mennyei Istent, mind a földi Istent pontosabban megismerjék.

Rendben, mára itt fejezzük be a beszélgetésünket erről a témáról. Viszlát!

2024. augusztus 10.