54. A hazugságaim mögött

2021 januárjában megválasztottak prédikátornak. Körülbelül három hónap elteltével a gyenge munkaképességem miatt nem tudtam hozzáértően végezni a munkát, és áthelyeztek gyülekezetvezetőnek. A történtek idején nagyon szomorú voltam: „Áthelyeztek; hogyan fognak rám nézni a testvérek, ha megtudják? Azt hiszik majd, hogy nem törekszem az igazságra, és nincs semmi munkaképességem? Le fognak nézni? Ha a gyülekezetvezetői munkát sem tudom jól végezni, és elbocsátanak, akkor a rólam kialakított pozitív kép a szívükben teljesen megsemmisül.” Miután ezt végiggondoltam, egyszerűen nem tudtam motiválni magam. Ezután, amikor a kötelességemet végeztem, hazudtam és álcáztam magam, hogy megvédjem a mások szemében kialakított imázsomat.

Májusban a felsőbb vezetők eljöttek, hogy nyomon kövessék a gyülekezet különféle munkáit. Találtak néhány részt Isten szavaiban, amely leleplezi azokat a hamis vezetőket, akik nem végeznek valódi munkát, és beszélgettek róluk velünk. Azt gondoltam magamban: „Miért mutatják meg nekünk a vezetők Isten szavait ebben a témában? Talán tudják, hogy nem végeztem valódi munkát ebben az időszakban, és ez egy figyelmeztetés számomra, hogy ha továbbra is rosszul dolgozom, elbocsátanak? Nemrégiben lefokoztak a gyenge munkaképességem miatt. Ha most újra elbocsátanak, a testvérek biztosan azt mondják majd, hogy tényleg alkalmatlan vagyok. Milyen borzasztóan kínos lenne! Ez nem mehet így tovább. Nem hagyhatom, hogy a testvérek lenézzenek. Keményen kell dolgoznom, és el kell érnem némi eredményt.” Ebben az időszakban gyakran vettem részt összejöveteleken a csoportjaimmal, és beszélgettem velük. Amikor láttam, hogy a testvéreknek nehézségeik vannak az evangélium hirdetésében, megpróbáltam azonnal megoldani azokat, de többszöri beszélgetés után sem volt egyértelmű eredmény. A vezetők levelet küldtek, hogy tájékozódjanak az evangéliumi munkáról. Jelenteni akartam ezeket a problémákat a vezetőknek, de aztán arra gondoltam, hogy ezek mind régi problémák, amelyek még mindig nincsenek megoldva. Ha jelentem őket, vajon azt mondják majd a vezetők, hogy hiányzik belőlem a munkaképesség, és nem tudok valódi problémákat megoldani, aztán pedig elbocsátanak? Nem veszíteném el ezzel teljesen a tekintélyemet? Ezért, ellentétben azzal, amit gondoltam, ezt mondtam: „Még nem találtam semmilyen problémát vagy eltérést, de ha később találok, jelenteni fogom.” A válasz elküldése után a szívem nagyon nyugtalan volt: „Vajon nem hazudok és csalok éppen? De ha elmondom az igazat, a vezetők megtudták, hogy képtelen vagyok problémákat megoldani és valódi munkát végezni. Biztosan el fognak bocsátani.” Ezért nem gondolkodtam el magamon.

Júliusban az egyház küldött nekünk három tisztogatási dokumentumot. A nővér, aki mellé be voltam osztva, emlékeztetett, hogy haladéktalanul nézzem át őket, de nem vettem komolyan. Egy hónappal később Csang Jü nővér eljött a gyülekezetünkbe, hogy ellenőrizze a tisztogatási dokumentumokat. Aggódtam, hogy ha Csang Jü megtudja, hogy ezek a dokumentumok ilyen sokat késtek, mert nem néztem át őket időben, azt fogja mondani, hogy akadályozom a tisztogatási munkát, és hogy hamis vezető vagyok. Kisvártatva Csang Jü megkérdezte, hogy benyújtottuk-e ezeket a dokumentumokat. Nagyon bűnösnek éreztem magam: „Ha elmondom az igazat, hogy én késleltettem őket, Csang Jü biztosan azt mondja majd, hogy akadályoztam a tisztogatási munkát. Ha ezt jelentik a felsőbb vezetőknek, és aztán elbocsátanak, az annyira kínos lenne!” Ködösítettem, és ezt mondtam: „Néhány vezető és diakónus még nem írta alá a tisztogatást.” Csang Jü azt mondta: „A tisztogatási munka rendkívül fontos. Igyekezned kell, és alá kell íratnod velük késedelem nélkül.” Égett az arcom, és zavartan annyit mondtam: „Rendben.” Bár Csang Jü nem mondott semmi mást, a szívem sokáig nyugtalan volt, és furdalt a lelkiismeret: „Egyértelműen az én hibám volt, hogy nem ellenőriztem haladéktalanul a tisztogatási dokumentumokat, de másokra hárítottam a felelősséget. Hát nem elferdítem a tényeket és hazudok ezzel?” Aggódtam, hogy a hazugságom lelepleződik, és nyugtalannak és idegesnek éreztem magam. Ugyanakkor nagyon csüggedt is voltam: Miért olyan nehéz elmondani az igazat?

Ezután ugyanolyan elfoglalt voltam, mint általában, de amikor a kötelességem végzésére került a sor, csak fejetlenül rohangáltam. Nem találtam semmilyen problémát, és a munka egyik területe sem hozott eredményt. Később egy felsőbb vezető eljött egy összejövetelre, hogy tájékozódjon a munkáról. Minden kérdésére rendkívüli óvatossággal válaszoltam, és egyeztettem a válaszaimat a társammal is, aki mellettem ült, mert néhány kérdésre nem tudtam válaszolni, mivel nem láttam át egyes feladatok részleteit. Amikor a vezető megkérdezte, milyen az állapotom, ködösítettem, és a vezető közvetlenül megmetszett: „Rájöttem, hogy nem végzel valódi munkát. Amikor jelented a munkát, következetesen a jó híreket jelented, a rosszakat pedig elfeded, hogy mások ne érthessék meg, mi történik valójában a munkával. Az egyház elrendelte, hogy függeszd fel a kötelességeid végzését, hogy elgondolkodhass magadon.” Amikor hallottam, hogy a vezető rámutat a problémáimra, annyira megalázottnak éreztem magam, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.

Miután elbocsátottak, minden erőm elhagyott, és rájöttem, hogy az állapotom nagyon rossz. Így Isten elé járultam imádkozni, hogy világosítson meg és vezessen, hogy megértsem a romlott lényegemet. Egy nap Isten ezen szavait olvastam: „Az antikrisztusok gyakran alkalmazzák azt a megközelítést, hogy hazudnak a Fennvalónak és elrejtenek dolgokat az alattuk állók elől, a Fennvaló metszését elkerülendő. [...] Ha problémák merülnek fel a gyülekezet munkájában, az antikrisztusok tudják, hogy biztosan megmetszik majd őket, sőt, akár el is bocsátják őket, ha a Fennvaló tudomására jutnak a gondok, úgyhogy elhallgatják a problémákat, és nem jelentik őket a Fennvalónak. Egyáltalán nem törődnek azzal, hogy milyen befolyással lesznek ezek a problémák Isten háza munkájára, vagy milyen kárt okoznak annak, ha nem oldják meg őket; közömbösek minden veszteség iránt, amelyet Isten házának munkája elszenved. Azon nem gondolkodnak, hogy milyen eljárásmód válik majd hasznára Isten háza munkájának, illetve hogy mi tesz eleget Istennek, csakis a saját hírnevükre és státuszukra, valamint arra gondolnak, hogy a Fennvaló majd hogyan tekint rájuk és hogy bánik velük, és hogy hogyan óvják a hírnevüket és a státuszukat, hogy azok ne legyenek érintve. Az antikrisztusok így szemlélik a dolgokat és így gondolkodnak a problémákról, és ez teljességgel kifejezi a beállítottságukat. Az antikrisztusok ezért egyáltalán nem fogják az igazságnak megfelelően jelenteni a gyülekezetben fennálló, illetve a munkájukban felmerülő problémákat. Bármilyen munkát végeznek is, bármilyen nehézségekkel kerülnek is szembe, vagy ha olyan helyzetekkel találkoznak, amelyeket nem tudnak kezelni, illetve ahol nem tudják, milyen döntést hozzanak, miközben az adott munkát végzik, leplezni fogják és elrejtik azt, attól tartva, hogy a Fennvaló majd azt mondja, hogy túl gyenge a képességük, illetve rájön a valódi helyzetükre, vagy megmetszi őket azért, mert nem kezelték és nem oldották meg azokat a nehézségeket, illetve helyzeteket haladéktalanul. Az antikrisztusok semmibe veszik Isten házának érdekeit és a gyülekezet munkáját, elkerülendő, hogy a Fennvaló megmetssze őket. Nem haboznak feláldozni a gyülekezet munkáját és érdekeit a státuszuk és a megélhetésük megőrzése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a Fennvalónak jó benyomása legyen róluk. Nem érdekli őket, hogy késleltetik vagy befolyásolják a gyülekezet munkájának előrehaladását, Isten választott népének életbe való belépésével pedig még kevésbé törődnek. Függetlenül attól, hogy a testvérek milyen nehézségekkel találkoznak, vagy milyen problémák léteznek az életbe való belépésük tekintetében, az antikrisztusok nem tudják megoldani azokat, a Fennvalótól pedig nem fognak kérni” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Harmadik rész)). Isten leleplezi, hogy az antikrisztusok mindig tökéletes képet akarnak kialakítani magukról az emberek szívében, és rettegnek attól, hogy mások felfedezik a hiányosságaikat és a hibáikat. Annak érdekében, hogy megvédjék az imázsukat és a státuszukat, és megakadályozzák, hogy mások átlássanak rajtuk, elfedik és álcázzák magukat, és lépten-nyomon hazudnak, hogy becsapják és félrevezessék az embereket, cseppet sem törődve azzal, hogy Isten házának munkája kárt szenved-e emiatt. Rendkívül önzők, aljasok, elvetemültek és csalárdok. Amikor összehasonlítottam a saját viselkedésemet az antikrisztusok különféle viselkedési módjaival, egyik kép a másik után jelent meg az elmémben. Aggódtam, hogy ha beszélek a vezetőknek a tényleges nehézségeimről és azokról a problémákról, amelyeket a munkában találtam, ők azt mondják majd, hogy gyenge a képességem, és nem vagyok alkalmas a munkára, lenéznek, vagy akár el is bocsátanak. Akkor teljesen megszégyenülnék. Ezért elfedtem magam, és egy szót sem szóltam a munkában lévő eltérésekről és problémákról. Azt hittem, így a vezetők nem fedezik fel a problémáimat. Amikor a vezetők az evangéliumi munkában lévő eltérésekről és problémákról kérdeztek, becsületesen kellett volna válaszolnom, én azonban szándékosan eltitkoltam az eltéréseket és problémákat, hogy megvédjem a saját imázsomat és státuszomat. Amikor Csang Jü megkérdezte, hogy a tisztogatási dokumentumokat benyújtottuk-e, arra gondoltam, hogy ha őszintén megmondom, hogy késleltettem őket, akkor ha a felsőbb vezetők ezt megtudják, az elbocsátást kockáztatom, és a pozitív kép, ami másokban kialakult rólam, teljesen megsemmisül. Ezért eltorzítottam a tényeket, és másokra hárítottam a felelősséget. Rájöttem, milyen csalárd voltam! Hazudtam, csaltam és illúziókat használtam az emberek rászedésére és félrevezetésére, csellel elérve, hogy megszerezzem a bizalmukat és jóindulatukat. A tetteim nem különböztek az antikrisztusokétól – valóban túlságosan gonosz és aljas voltam! Azt hittem, okos vagyok, és hogy megúszhatom, ha ilyen módon hazudok és csalok. De Isten mindent átvizsgál, és tökéletes tisztasággal látta a csalárd szándékaimat és a trükköket, amiket bevetettem, és elítélte mindezt. Ha nem tartok bűnbánatot, és továbbra is ilyen elvetemült és csalárd maradok, végül egyszerűen kiiktatnak és megbüntetnek.

Később Isten ezen szavait olvastam: „Amikor az emberek csalárdságba bonyolódnak, mi a hátsó szándékuk? Milyen célt próbálnak elérni? Kivétel nélkül a hírnév, a nyereség és a státusz elérése a cél; egyszóval, a saját érdekeik elérése. És vajon mi rejlik az önérdekek hajszolásának gyökerében? Az, hogy az emberek a saját érdekeiket minden egyébnél fontosabbnak tartják. Csalárdságba bonyolódnak, hogy a maguk malmára hajtsák a vizet, feltárva csalárd beállítottságukat. Hogyan kellene megoldani ezt a problémát? Először is fel kell ismerned és meg kell tudnod, hogy mik a személyes érdekek, pontosan mit képesek nyújtani az embereknek, és milyen következményekkel jár az, ha hajszolod őket. Ha ezt nem látod tisztán, akkor könnyebb lesz azt mondani, hogy lemondasz róluk, mint megtenni azt. Ha az emberek nem értik meg az igazságot, akkor semmi sem nehezebb számukra, mint lemondani a saját érdekeikről. Ez azért van így, mert az az életfilozófiájuk, hogy »mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög« és »az ember úgy hal meg a gazdagságért, mint a madarak a táplálékért«. Nyilvánvalóan csak a saját érdekeikért élnek. Az emberek azt hiszik, hogy ha nincsenek meg a saját érdekeik, vagy ha elveszítik azokat, nem lennének képesek túlélni, mintha a túlélésük a saját érdekeiktől függne. Így a legtöbb ember vak mindenre, kivéve a saját érdekeit. Érdekeiket mindenek felett állónak tekintik, és kizárólag a saját érdekeikért élnek. A kisujjukat sem mozdítják, hacsak nincs benne valami a maguk számára, és azt kérni tőlük, hogy adják fel saját érdekeiket olyan, mintha azt kérnék tőlük, hogy adják fel a saját életüket. Tehát pontosan hogyan válhatnak az emberek képessé arra, hogy elengedjék az érdekeiket? El kell fogadniuk az igazságot. Csak amikor megértik az igazságot, akkor láthatják át az önérdek lényegét és ismerhetik fel világosan, hogy a saját érdekek hajszolása ellentétes az igazságra való törekvéssel, és soha nem teheti képessé az embert az igazság és az élet elnyerésére vagy az üdvösség elérésére; csak akkor tanulhatják meg elhagyni az önérdeket és fellázadni ellene, és válhatnak képessé arra, hogy feladják azt, amit szeretnek. És amikor feladod azt, amit szeretsz, és elhagyod a saját érdekeidet, szilárdabbnak és békésebbnek fogod érezni magad a szívedben, és ezáltal legyőzöd a hús-vér testet. Tegyük fel, hogy ragaszkodsz az érdekeidhez, és nem vagy hajlandó feladni azokat, a legkevésbé sem fogadod el az igazságot, és ezt mondod magadban: »Hasznot akarok húzni, és soha nem akarok veszteséget elszenvedni – mi a baj ezzel? Isten nem büntetett meg, az emberek pedig mit tehetnek velem?« Senki sem tehet veled semmit, de ha így hiszel Istenben, akkor végül nem fogod elnyerni az igazságot és az életet. Ez hatalmas veszteség lesz számodra – nem fogod tudni elnyerni az üdvösséget. Vajon van ennél sajnálatosabb dolog? Ez az, ami végső soron a saját érdekeid hajszolásának következménye. Ha az emberek csak a hírnévre, a nyereségre, a státuszra és a saját érdekeikre törekszenek, akkor soha nem fogják elnyerni az igazságot és az életet, és végül ők lesznek azok, akik veszteséget szenvednek” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A beállítottság megváltoztatása annak megismerésén alapszik). Isten szavaiból megértettem, hogy mindig azért cselekszem csalárd módon, mert lépten-nyomon a saját imázsomat és státuszomat tartom szem előtt. Gyermekkorom óta olyan sátáni mérgek kondicionáltak, mint például az, hogy „mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, „az embernek úgy kell a büszkesége, mint fának a kéreg”, és „mire ezredszer elismétlik, a hazugságból igazság lesz”. Ezek a sátáni törvények váltak a magatartásomat irányító elvekké, és arra indítottak, hogy időről időre hazudjak és csaljak a saját imázsom és státuszom érdekében. Amikor egyértelműen eltéréseket és problémákat találtam a munkában, és nem tudtam, hogyan oldjam meg őket, hazudtam a vezetőknek, mondván, hogy nem fedeztem fel semmilyen problémát. Amikor egyértelműen én voltam az, aki késleltette a tisztogatási munkát, eltorzítottam a tényeket, és másokat hibáztattam. Láttam, hogy a lelkiismeretem ellenére hazudtam és csaltam, hogy megvédjem az imázsomat és a státuszomat. Tényleg túl önző és hitvány voltam! Eszembe jutott, mit mond a Biblia: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. [...] Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja” (János 8:44). Csak az ördög az, aki mindig hazudik és soha egyetlen igaz szót sem szól: az ördög lényege a hazudozás. Isten megköveteli tőlünk, hogy becsületes emberek legyünk, és kimondjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak, de én újra és újra hazudtam és csaltam, hogy megvédjem a saját imázsomat és státuszomat. Hittem Istenben, de nem gyakoroltam az igazságot, ehelyett a túlélés sátáni törvényei szerint éltem, megpróbálva rászedni Istent és ellenállni Neki. Ha nem tartanék bűnbánatot, végül csak Isten büntetése várna rám. Leborultam Isten előtt, és így imádkoztam: „Drága Istenem, láttam, hogy a természetem túl csalárd, és hogy egy élő Sátán vagyok, szikrányi tisztesség vagy méltóság nélkül. Valóban utálatos lehetek Számodra. Nem akarok többé ellenállni Neked. Kész vagyok gyakorolni az igazságot, becsületes ember lenni, és megélni egy igazi emberi hasonlatosságot.”

Ezután még többet olvastam Isten szavaiból: „Bármely problémával találkozol is, az igazságot kell keresned, hogy megoldd azt, semmiképp sem szabad álcáznod magad vagy hamis képet festened magadról másoknak. Ami a hiányosságaidat, tökéletlenségeidet, hibáidat, romlott beállítottságaidat illeti – meg kell nyílnod és beszélned kell mindezekről. Ne tartsd magadban őket. Az életbe való belépés felé vezető első lépés az, hogy megtanulsz megnyílni, és ez az első akadály is, amelyet a legnehezebb megugrani. Ha egyszer leküzdötted ezt az akadályt, könnyű lesz belépni az igazságba. Mit jelent az, hogy megteszed ezt a lépést? Azt jelenti, hogy megnyitod a szíved, és felfeded és megnyitod minden részed, legyen az jó vagy rossz, pozitív vagy negatív; és megvilágítod azt mások és Isten számára, hogy lássák; nem rejtegetsz vagy titkolsz el semmit Isten elől, nem alkalmazol semmiféle álcát, csalárdságot vagy megtévesztést Istennel szemben, és ugyanígy őszinte vagy más emberekkel is. Ily módon a világosságban fogsz élni; nemcsak Isten fog átvizsgálni téged, hanem más emberek is látni fogják, hogy a cselekedeteid elveken alapulnak és átláthatóak. Nem kell semmilyen módszert használnod a hírneved, a rólad kialakult kép és a státuszod védelmére, és a hibáidat sem kell elrejtened vagy eltussolnod. Nem kell ilyen haszontalan erőfeszítéseket tenned. Ha el tudod engedni ezeket a dolgokat, az életed nagyon nyugodttá válik, mentes lesz a korlátoktól és a fájdalomtól, és teljesen a világosságban fogsz élni” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten e szavait olvasván találtam egy utat a gyakorláshoz. A hazudozás problémájának megoldásához becsületes embernek kell lennünk, képesnek kell lennünk megnyílni és feltárni bármilyen romlottságot vagy hiányosságot, ahelyett, hogy elfednénk őket, és ha bármilyen nehézségünk van, keresnünk kell a testvérekkel való beszélgetést, tanulva egymás erősségeiből, hogy ellensúlyozzuk a gyengeségeinket. Ha így végezzük a kötelességünket, az jó eredményeket hozhat, előnyös az életbe való belépésünk szempontjából, és a gyülekezet munkájának is javára válik. Ezenkívül azt is megértettem, hogy Isten háza az alapelvek szerint bocsát el embereket. Senkit sem bocsátanak el önkényesen a hiányosságaik vagy az eltéréseik miatt; ehelyett az elbocsátást aszerint mérlegelik, hogy az illető törekszik-e az igazságra és valódi munkát végez-e. Csak akkor bocsátanak el embereket, ha azok nem törekszenek az igazságra és nem végeznek valódi munkát. Ha az érettségük csekély és a képességük gyenge, és tényleg nem alkalmasak a feladatra, akkor áthelyezik őket más kötelességek végzésére az érettségük és a képességük alapján. Pontosan úgy, ahogy engem is áthelyeztek a prédikátorságból gyülekezetvezetőnek. Csak azért helyeztek át, mert a munkaképességem gyenge volt, és nem tudtam megbirkózni a munkával. Ezek az intézkedések a gyülekezet munkáját tartják szem előtt, és az életbe való belépésem szempontjából is előnyösek. Én azonban nem láttam át a dolgokat, spekulációkba bocsátkoztam és félreértettem a helyzetet. Tényleg nem volt lelkiismeretem! Arra gondoltam, hogy korábban mennyire az imázsomért és a státuszért éltem, hazudva a testvéreimnek és rászedve őket, miközben okosnak hittem magam. Úgy véltem, ha hazugságokkal elfedem az igazságot, meg tudom őrizni a státuszomat. Nem fogtam fel, hogy Isten az emberek szívének legbelsőbb zugait is átvizsgálja. A csalásom és a trükközésem miatt a munka késett, és engem is gyötört, hogy a romlott beállítottságom rabságában éltem, elveszítettem a tisztességemet és a méltóságomat, és az életem kimerítővé vált. A jövőben Isten szavai szerint kell élnem, és tudatosan le kell lepleznem a saját romlottságomat ahelyett, hogy az imázsomat és a státuszomat óvnám.

2022 júliusában újra megválasztottak vezetőnek a gyülekezetben. Egyszer a felsőbb vezetők levelet írtak, hogy megkérdezzék, miért halad olyan lassan a tisztogatási munka. Azt gondoltam magamban: „Ha azt mondom, hogy a haladás azért késett, mert nem értem jól az emberek felismerésére vonatkozó alapelveket, vajon a vezetők lenéznek majd?” Ekkor eszembe jutott, milyen kárt okoztam a munkában a csalásommal, hogy megóvjam az imázsomat és a státuszomat, és elmondtam az igazat a vezetőknek. A vezetők találtak néhány vonatkozó alapelvet a nehézségeimmel kapcsolatban, és átirányítottak egy nővért, hogy segítsen nekem, így kaptam néhány gyakorlati utat, amit követhettem a tisztogatási munka végzése közben. E tapasztalat révén megértettem, hogy az élet kevésbé kimerítő, ha igazat mondunk és nem a csalárd beállítottságunk szerint élünk, a szívem pedig sokkal felszabadultabbá vált. Ahogy Isten mondta: „Amikor beszélsz, annyi kört teszel meg, annyi gondolatot áldozol, és olyan fárasztó módon élsz, csak azért, hogy megvédd a saját hírnevedet és büszkeségedet! Tetszel Istennek, ha így cselekszel? Isten mindenekelőtt a csalárd embereket gyűlöli. Ha meg akarsz szabadulni a Sátán befolyásától, és el akarod érni az üdvösséget, akkor el kell fogadnod az igazságot. Azzal kell kezdened, hogy becsületes emberré válsz. Légy őszinte, mondj igazat, ne korlátozzanak az érzéseid, vesd le színlelésedet és trükkjeidet, és beszélj és kezeld az ügyeket elvek szerint – ez egy könnyű és boldog életforma, és képes leszel Isten előtt élni” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazság gyakorlásával vetheti le a romlott beállítottságok béklyóit).