68. Hogyan szüntettem meg a hazudozásomat
2023 decemberében az öntözési munkáért voltam felelős több gyülekezetben. Abban az időben nagyon kezdeményező voltam a kötelességemben, és alapjában véve felfogtam az újonnan érkezők helyzetét. 2024 márciusára a Csiang Lin Gyülekezetben fokozatosan nőtt az újonnan érkezők száma, és a felügyelő úgy intézte, hogy ebben a gyülekezetben én legyek a felelős az öntözési munkáért. Mivel ez a gyülekezet egy kicsit távolabb volt a többi gyülekezettől, amelyekért felelős voltam, és a környezet veszedelmes volt, mivel a rendőrség gyakran letartóztatott embereket, a felügyelő emlékeztetett, hogy ha nem tudok időben találkozni az újonnan érkezőkkel, akkor több levelet kell írnom az öntözőknek, hogy megértsem, hogyan boldogulnak az újonnan érkezők. Én akkor habozás nélkül beleegyeztem ebbe.
Kis idő elteltével a felügyelő írt, hogy olyan dolgokról kérdezzen, mint az újonnan érkezők mostani állapota és nehézségei, és arról, hogy ezek az újonnan érkezők milyen kötelesség végzésére alkalmasak. Ezeket a kérdéseket látva ezt gondoltam magamban: „Most vettem át a felelősséget a Csiang Lin Gyülekezetben az öntözési munkáért, és még csak általános képem van az újonnan érkezőkről, kevés részlettel. Megígértem a felügyelőnek, hogy annak nyomon követésére fogok összpontosítani, hogy az újonnan érkezők hogyan boldogulnak, de mostanáig még nem követtem nyomon őket megfelelően. Ha őszintén válaszolok, mit fog rólam gondolni a felügyelő? Vajon azt fogja gondolni, hogy felületes vagyok, és nem végzek valódi munkát? Vajon azt fogja gondolni, hogy hiába öntözök már egy ideje, még mindig ismeretlenek számomra ezek a feladatok, és hogy a munkaképességem gyenge? Vajon le fog nézni ezért engem?” Ezen gondolkodva nem is akartam válaszolni neki. De azt sem tehettem meg, hogy nem válaszolok. Tényleg dilemmába kerültem. Akár beszélek, akár nem, átkozott vagyok. Ekkor támadt egy ötletem: „Ha most azonnal írok a Csiang Lin Gyülekezet öntözőinek, és tisztázom a dolgokat, mielőtt válaszolnék a felügyelőnek, akkor a felügyelő nem fogja azt gondolni, hogy gyenge a munkaképességem, felületes vagyok, és nem végzek igazi munkát.” Így hát gyorsan levelet kezdtem írni a Csiang Lin Gyülekezet öntözőinek. Miután befejeztem a levelet, még mindig nyugtalan voltam. Azt gondoltam magamban: „Ha az öntözők lassan reagálnak, én pedig nem válaszolok azonnal a felügyelőnek, mert még mindig várok, vajon a felügyelőnek akkor rossz benyomása lesz rólam? Ebben az esetben még az is lelepleződhet, hogy nem követtem nyomon a munkát megfelelően. Így nemcsak a büszkeségemet és a státuszomat nem tudnám megőrizni, de még dilemmába is kerülnék, és ha a felügyelő rákérdezne ennek okára, nem tudnék jó magyarázatot adni. Előbb válaszolnom kell a felügyelőnek. De mit mondhatok, ami elhiteti a felügyelővel, hogy jogos indokaim vannak arra, hogy ilyen későn nem válaszolok? A felügyelő annyi mindent kérdezett, szóval ha azt mondom, hogy minden kérdést nyomon követtem, az nem lenne reális. Ezért csak annyit mondok majd, hogy egy kérdés elkerülte a figyelmemet, és hogy levelet írok, hogy nyomon kövessem azt, és majd egyben fogok visszajelzést adni a felügyelőnek azután, hogy megkaptam ezt a választ. Így a felügyelő nem fog rólam semmit mondani. Elvégre az emberek nem gondolnak át minden kérdést átfogóan – ha egyet-kettőt kihagynak, az normális.” Így hát ilyen módon válaszoltam a felügyelőnek. Pár nappal később a Csiang Lin Gyülekezet öntözői válaszoltak az újonnan érkezők helyzetének részleteivel, én pedig pontról pontra beszámoltam ezekről a dolgokról a felügyelőnek. A felügyelő nem szólt semmit, én pedig megkönnyebbültem, és erre gondoltam: „Hála az égnek, hogy nem számoltam be őszintén a helyzetről! Különben a felügyelő biztosan megkérdőjelezné a munkaképességemet, vagy azt gondolná, hogy felületes vagyok, és nem végzek igazi munkát. Ha ez megtörténne, nem tudnám megőrizni a rólam alkotott jó képet a szemében.”
Egy nap egy összejövetelen azt olvastam Isten legutóbbi szavaiban, hogy akik az ördögök kategóriájába tartoznak, azok megrögzött hazudozók. Eszembe jutott, hogyan válaszoltam a felügyelő levelére. Nyilvánvalóan nem követtem nyomon az újonnan érkezők helyzetét, de azt állítottam, hogy csak egy ügyet hagytam ki. Hazug és megtévesztő voltam! Nyíltan beszélni akartam a csalárd állapotomról, de aztán meggondoltam magam: „Korábban mindent elkövettem, hogy hazudjak. Vajon nem éppen azért tettem ezt, hogy megőrizzem a rólam alkotott jó képet a felügyelő szemében? Ha most megnyílnék, nem lenne-e minden korábbi »erőfeszítésem« hiábavaló? Nem is beszélve arról, hogy elveszteném a tekintélyemet és a státuszomat, a felügyelő azt is gondolná rólam, hogy tényleg cselszövő és csalárd vagyok. Hagyjuk ezt! Ha nem mondok semmit, senki sem fogja megtudni.” Így hát nem nyíltam meg. Az összejövetel után azonban arra gondoltam, Isten azt mondta, hogy akik megrögzötten hazudnak, azok nagyra értékelik a saját érdekeiket, és amint a büszkeségük és a státuszuk is érintett lesz, mindenre képesek, hogy hazudjanak és csaljanak. Hazudtam, hogy megőrizzem a büszkeségemet és a státuszomat. Nem volt ez ugyanolyan, mint egy ördög viselkedése? Rendkívül nyugtalan lettem, és félni kezdtem. Így hát megnyíltam a felügyelőnek erről az ügyről.
Utána Isten szavait kerestem az állapotommal kapcsolatban, hogy beléphessek. Isten e szavait olvastam: „A csalárd emberek szándékai sokkal bonyolultabbak, mint a becsületes embereké. Túl sokat foglalkoznak azzal, amit mondanak és tesznek. Figyelembe kell venniük a hírnevet, a nyereséget és a státuszt, valamint a megítélésüket és a presztízsüket, és meg kell védeniük az érdekeiket, továbbá semmit sem adhatnak ki és nem hagyhatják, hogy mások átlássanak rajtuk, ezért törniük kell a fejüket, hogy hazugságokkal álljanak elő. Hazugságaik megsokasodnak, minden, amit mondanak, hazugság, és egyetlen becsületes szót sem szólnak. Ráadásul a csalárd embereknek túlzó, mértéktelen vágyaik és számos észszerűtlen követelésük van. Amikor beszélnek, mindig megvannak a saját szándékaik és céljaik. Céljaik elérése érdekében minden lehetséges módot ki kell találniuk, hogy hazudjanak és becsapjanak más embereket, és minél többet hazudnak, annál több hazugságot kell elfedniük, következésképpen a hazudozásuknak sosincs vége. Így egy becsületes emberhez képest a csalárd ember élete kimerítő és nyomorúságos is egyben. Egyes emberek viszonylag becsületesek. Ha képesek törekedni az igazságra, elgondolkozni önmagukon függetlenül attól, hogy milyen hazugságokat mondtak, boncolgatni és megérteni önmagukat azáltal, hogy összevetik magukat Isten szavaival függetlenül attól, hogy milyen csalásban vettek részt, és megpróbálnak megváltozni, akkor néhány évnyi tapasztalattal képesek lesznek megszabadulni hazudozásuk és csalásuk nagy részétől. Ekkor alapvetően becsületes emberré váltak. Ha valaki így él, nemcsak a szenvedése csökken jelentősen és nem érzi magát annyira kimerültnek, hanem békét és boldogságot is hoz számára. Sok ügyben szabad lesz a hírnév, a nyereség és a státusz, valamint a hiúság és a büszkeség korlátaitól, és természetes módon szabad és felszabadult életet fog élni. A csalárd embereknek azonban mindig hátsó szándékaik vannak a beszédük és a tetteik mögött. Mindenféle hazugságot gyártanak, hogy félrevezessenek és becsapjanak másokat, és amint lelepleződnek, azon törik a fejüket, hogy miként fedjék el hazugságaikat. Mindig a szorongás állapotában vannak, és ez a folytonos huzavona azt érezteti velük, hogy az életük rendkívül kimerítő. Épp elég kimerítő számukra annyi hazugságot mondani minden helyzetben, amellyel találkoznak, és aztán elfedni ezeket a hazugságokat még kimerítőbb. Minden, amit mondanak, egy cél elérésére irányul, ezért nagy gondot fordítanak arra, hogy mindent megtervezzenek, amit mondanak. És mivel félnek, hogy át fogsz látni rajtuk, azon is törniük kell a fejüket, hogy elfedjék hazugságaikat, és folyamatosan magyarázkodniuk kell neked, próbálva meggyőzni téged arról, hogy nem hazudnak vagy csapnak be téged, hogy ők jó emberek. A csalárd emberek hajlamosak ezeket a dolgokat tenni” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata). Isten szavaiból megértettem, hogy a csalárd emberek rendkívül bonyolult módon gondolkodnak a dolgokról. Próbálják megóvni a büszkeségüket és a státuszukat, és nem akarják, hogy mások meglássák egyetlen hibájukat is. Ha valami veszélyezteti a büszkeségüket és a státuszukat, akkor azon törik a fejüket, hogy hazudjanak és eltakarják a hazugságaikat. Amikor a felügyelő írt, hogy érdeklődjön az újonnan érkezők helyzetéről, csak azt kellett volna válaszolnom, hogy mely szempontokat követtem nyomon, és melyeket nem. Amit nem csináltam megfelelően, azt utána azonnal kijavíthattam volna, és minden rendben lett volna. Ez egy nagyon egyszerű ügy volt. De túlbonyolítottam a dolgot. Aggódtam, hogy ha őszintén válaszolok, az leleplezné a kötelességemben mutatkozó hiányosságaimat, és a felügyelő esetleg kételkedne a munkaképességemben, és lenézne engem. Ezért arra gondoltam, hogy először világos képet szerzek az újonnan érkezők helyzetéről, és csak azután válaszolok. Így el tudom takarni azt a tényt, hogy az általam végzett nyomonkövetési munka nem volt megfelelő. De aggódtam amiatt is, hogy ha a válaszadás előtt megvárnám, amíg világosan megértem a helyzetet, a felügyelő azt gondolná, hogy húzom az időt a válaszolással, és ebben az esetben ez leleplezhetné a problémáimat és a rólam alkotott, szorgalmas és felelősségteljes embert mutató kép is sérülne. Ezért hazudtam a felügyelőnek, és azt mondtam, hogy csak egyetlen ügy volt, amit nem követtem nyomon. Ugyanakkor gyorsan írtam az öntözőknek, hogy információt kapjak az újonnan érkezőkről, majd jelentettem az összegyűjtött információkat a felügyelőnek, azt a látszatot keltve, hogy tényleg valódi munkát végzek. Valóban mindent elkövettem, hogy megóvjam a büszkeségemet és a státuszomat, trükkökhöz és cselszövéshez folyamodva. Nagyon csalárd voltam! Isten megvizsgálja az emberi szív mélységeit. Ő tudott mindenről, amit tettem. Az embereket becsaphattam, de Istent nem tudtam becsapni, mert Ő mindent lát. Ha most nem tartanék bűnbánatot, és nem változnék meg, Isten biztosan kiiktatna. Sürgősen az igazságra kellett törekednem, és meg kellett változtatnom csalárd beállítottságomat.
Később megnéztem egy tapasztalati tanúságtétel-videót, melynek címe: „Megtapasztaltam a becsületesség örömét”. Ebben idéztek egy részletet Isten szavaiból, amely némi megértést nyújtott nekem arról az útról, amelyen jártam. Mindenható Isten azt mondja: „Ha vezetők vagy munkások vagytok, féltek-e attól, hogy Isten háza kérdezősködik a munkátokról és felügyeli azt? Féltek-e attól, hogy Isten háza hibákat és eltéréseket fedez fel a munkátokban, és meg fog metszeni? Féltek-e attól, hogy miután a Fennvaló megismeri a valódi képességeteket és érettségeteket, más fényben lát majd benneteket, és nem fogja fontolóra venni az előléptetéseteket? Ha ilyen félelmeid vannak, az azt bizonyítja, hogy a motivációid nem a gyülekezeti munka érdekét szolgálják, hanem a hírnév és a státusz érdekében dolgozol, ami azt bizonyítja, hogy antikrisztusi beállítottságod van. Ha antikrisztusi beállítottságod van, akkor hajlamos vagy az antikrisztusok útját járni, és elkövetni minden olyan gonoszságot, amit az antikrisztusok tesznek. Ha szíved mélyén nem félsz attól, hogy Isten háza felügyelje a munkádat, és képes vagy valódi válaszokat adni a Fennvaló kérdéseire és érdeklődéseire anélkül, hogy bármit is eltitkolnál, és elmondasz annyit, amennyit csak tudsz, akkor függetlenül attól, hogy amit mondasz, az helyes vagy helytelen, függetlenül az általad felfedett romlottságtól – még akkor is, ha antikrisztusi beállítottságot fedtél fel –, egyáltalán nem leszel antikrisztusként jellemezve. Kulcsfontosságú az, hogy képes vagy-e felismerni a saját antikrisztusi beállítottságodat, és képes vagy-e keresni az igazságot e probléma megoldása érdekében. Ha olyasvalaki vagy, aki elfogadja az igazságot, akkor az antikrisztusi beállítottságodat meg lehet javítani. Ha nagyon jól tudod, hogy antikrisztusi beállítottságod van, és mégsem keresed az igazságot, hogy megoldd azt, ha még el is próbálod titkolni a felmerülő problémákat, vagy hazudni próbálsz azokkal kapcsolatban és kibújni a felelősség alól, és ha nem fogadod el az igazságot, amikor metszésnek vagy kitéve, akkor ez komoly probléma, és nem különbözöl egy antikrisztustól. Tudva, hogy antikrisztusi beállítottságod van, miért nem mersz szembenézni azzal? Miért nem tudsz őszintén hozzáállni, és azt mondani: »Ha a Fennvaló kérdezősködik a munkámról, elmondok mindent, amit csak tudok, és még ha napvilágra is kerülnek a rossz dolgok, amelyeket tettem, és a Fennvaló nem használ többé engem azután, hogy megtudja, és elveszítem a státuszomat, akkor is világosan elmondom, amit el kell mondanom«? Ha félsz attól, hogy Isten háza felügyeli a munkádat és kérdezősködik arról, az azt bizonyítja, hogy jobban becsülöd a státuszodat, mint az igazságot. Nem antikrisztusi beállítottság ez? A státusz mindenek feletti becsben tartása antikrisztusi beállítottság” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Második rész)). Isten szavaiból megértettem, hogy ha nem mered az ügyeket őszintén jelenteni, amikor a vezetők és a dolgozók érdeklődnek a munkáról, és felügyelik azt, és még el is takarod az igazságot a hírnév és a státusz kedvéért, ez azt jelenti, hogy olyasvalaki vagy, aki az antikrisztusok beállítottságával rendelkezik, és aki az antikrisztusok útját járja. Összehasonlítva ezt a saját állapotommal, amikor a felügyelő az újonnan érkezőkről kérdezett, akikért felelős voltam, sok olyan kérdés volt, amiről nem volt tiszta megértésem, de féltem, hogy ha őszintén beszámolok, és a felügyelő látja, hogy nem követtem nyomon megfelelően az ügyeket, akkor azt gondolja majd, hogy felületes vagyok, vagy akár megkérdőjelezi a munkaképességemet, ami befolyásolná a rólam kialakult jó képet a szemében. Így hát hazudtam, és csaláshoz folyamodtam. Vajon elvetemült és csalárd beállítottságom nem volt-e ugyanolyan, mint egy antikrisztusé? Valójában a felügyelő, aki a munkát nyomon követte, egyrészt emlékeztetni akart engem arra, hogy a munkát megfelelően követtem-e nyomon és hajtottam-e végre, hogy ha nem megfelelően lett végrehajtva, akkor azt azonnal megtehessem, elkerülve így, hogy az öntözési munka előrehaladása egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt késedelmet szenvedjen. Ez arra szolgált, hogy emlékeztessen és segítsen. Mi több, a felügyelőnek az újonnan érkezők helyzetével kapcsolatos vizsgálatában, ha az öntözési munkában eltéréseket vagy problémákat fedez fel, ezekről azonnal beszélgetni kellene és kezelni kellene őket. A gyülekezet érdekeit védte azzal, hogy így cselekedett. Becsületesen kellett volna beszámolnom, annyit elmondani, amennyit tudtam, ami pedig azt illeti, amit nem követtem nyomon megfelelően, az is jó lett volna, ha sietek annak végrehajtásával és nyomon követésével. Ehelyett azonban nagyon vigyáztam a hírnevemre és a státuszomra, és amikor szembesültem a felügyelő ellenőrzésével, nem mertem beismerni, hogy nem végeztem jól a munkámat. Még hazudtam is, és becsaptam a felügyelőt. Ez ahhoz vezethet, hogy az eltéréseket nem javítják ki időben, ami késleltetné az újonnan érkezők belépését az életbe. Mindenek fölé helyeztem a hírnevet és a státuszt. A kötelességemben mindig igyekeztem megóvni a hírnevemet és a státuszomat, cselszövéssel és manőverezéssel. Mennyire gyűlöletes voltam Isten szemében!
Egy nap olvastam egy részletet Isten szavaiból, és világos megértést nyertem arról, hogy Isten milyen embereket hagy jóvá, és milyeneket gyűlöl. Mindenható Isten azt mondja: „Az, hogy Isten azt követeli meg az emberektől, legyenek becsületesek, azt bizonyítja, hogy Ő valóban utálja a csalárd embereket, és ellenszenvesnek tartja őket. Isten nem szereti a csalárd embereket, nem szereti azt, ahogyan ők teszik a dolgokat, a beállítottságaikat, továbbá a szándékaikat és a csalárdságuk eszközeit sem; Isten nem szereti mindezeket a dolgokat. Ha a csalárd emberek képesek elfogadni az igazságot, beismerni csalárd beállítottságukat, és hajlandóak elfogadni Isten üdvösségét és gyakorolni az igazságot, hogy becsületes emberré váljanak, akkor arra is van reményük, hogy üdvözüljenek, mert Isten nem tanúsít elfogultságot senki iránt, ahogy az igazság sem. És így, ha olyan emberekké akarunk válni, akik Isten tetszésére vannak, először is magatartásunk alapelveit kell megváltoztatnunk, be kell fejeznünk azt, hogy sátáni filozófiák szerint élünk, hogy hazugságra és csalárdságra hagyatkozva éljük az életünket, illetve valamennyi hazugságunkat le kell vetnünk, és meg kell próbálnunk becsületes embernek lenni. Akkor Isten véleménye rólunk meg fog változni. Korábban az emberek mindig hazugságokra, csalárdságra, és színlelésre hagyatkoztak a másokkal való élet során, és úgy viselték magukat, hogy sátáni filozófiákat tekintették a létük alapjának, az életüknek és alapfeltevésüknek. Ez olyasmi volt, amit Isten utált. Ha a nem hívők között megpróbálsz becsületes ember lenni és igazat mondani, akkor rágalmazni fognak, elítélnek és elvetnek. Ezért világi irányzatokat követsz és sátáni filozófiák szerint élsz; egyre ügyesebben és ügyesebben hazudsz, és egyre csalárdabbá válsz. Álnok eszközöket használsz, hogy elérd a céljaidat, és így óvd önmagadat. A Sátán világában egyre inkább gyarapodsz, és ennek eredményeként egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedsz a bűnben, és képtelen vagy kimenteni magad. Isten házában a dolgok ennek szöges ellentétei. Minél tehetségesebb vagy a hazugságban és minél csalárdabb vagy, Isten választott népe annál inkább idegenkedni fog tőled, és el fog vetni téged. Ha nem vagy hajlandó megtérni, és továbbra is a sátáni filozófiákhoz és logikához ragaszkodsz, és ármányt, cselszövést és rafinált taktikákat használsz, hogy álcázd magad és tettess, akkor nagyon valószínű, hogy felfednek és kivetnek. Ez azért van, mert Isten utálja a csalárd embereket. Isten házában csak a becsületes emberek tudnak gyarapodni, a csalárd embereket pedig végül mind elvetik és kiiktatják. Mindezt Isten már régen előre elrendelte. Csak a becsületes emberek részesülhetnek a mennyek országában. Ha nem próbálsz meg becsületes ember lenni, és nem tapasztalsz és gyakorolsz az igazságra való törekvés irányában, ha nem leplezed le saját rútságodat, és ha nem tárulkozol ki teljesen, akkor soha nem kaphatod meg a Szentlélek munkáját és nyerheted el Isten jóváhagyását” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata). Isten a becsületes embereket szereti, a csalárd embereket pedig utálja, mert a csalárd emberek mindig hazudnak és csalnak, bármilyen helyzetbe is kerülnek, a sátáni filozófiákat tekintik túlélésük alapjának, és egyáltalán nem gyakorolják az igazságot. Elgondolkodva a csalárdságom gyökerein, beláttam, hogy az olyan mondások szerint éltem, mint például „mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, „az embernek úgy kell a büszkesége, mint fának a kéreg” és „ahogy a vadlúd gágog, amerre csak repül, úgy az ember is mindenütt hátrahagyja nevét”. Ezekkel a sátáni mérgekkel éltem, nagy jelentőséget tulajdonítva büszkeségemnek, státuszomnak és személyes érdekeimnek. Bármi is történt velem, ha a büszkeségemről és a státuszomról volt szó, törtem a fejem, és mindent megtettem, hogy eltakarjam az igazságot. Miután ezt megtettem, még azt is gondoltam, hogy így viselkednek az okos emberek, és csak a bolondok és az ostobák mondják meg az igazat. Emlékszem, amikor még iskolás voltam, egyszer összekevertem a házi feladatot, és egy részét befejezetlenül hagytam. Aggódtam, hogy tönkreteszem a rólam mint jó tanulóról alkotott képet a tanárom szemében, ezért hazudtam a tanárnak, hogy otthon felejtettem a házi feladatot, aztán ebédidőben hazamentem, sietve befejeztem a feladatot, és délután leadtam. A tekintélyem és státuszom megóvása érdekében egyre többet hazudtam és trükköztem, és ez egyre inkább rutinná vált nálam. Még azután is, hogy megtaláltam Istent, még mindig sátáni gondolatok és nézetek szerint éltem. Hogy megőrizzem a felügyelő szemében rólam kialakult képet, és elrejtsem a hibáimat és hiányosságaimat, trükközéshez és csaláshoz folyamodtam, hogy eltakarjam az igazságot. Még akkor is, amikor később rájöttem, hogy becsületes embernek kell lennem, és nyíltan kell beszélgetnem, attól tartottam, hogy ha megnyílok, akkor minden korábbi erőfeszítésem hiábavalóvá válik, és hogy a felügyelő nagyon fondorlatosnak és csalárdnak fog tartani. Ezért nem akartam becsületesen beszélni. Isten szereti a becsületes embereket, mert nekik van bátorságuk felelősséget vállalni, amikor problémákkal szembesülnek, van bátorságuk szembenézni a hiányosságaikkal, amikor azok feltárulnak, és utána képesek keresni az igazságot, és megoldani ezeket a dolgokat. Amikor az ilyen emberek végzik a kötelességeiket, egyre jobban felfogják az alapelveket, és az eredményeik is egyre jobbak lesznek. De én semmiféle ilyen magatartást nem tanúsítottam. Mindig megpróbáltam álcázni és eltakarni a hibáimat, sőt még a testvéreket is megpróbáltam becsapni. Hogyan tudtam bármennyire is megélni egy becsületes ember hasonlatosságát? Amit megéltem, az a Sátán elvetemült és csalárd képe volt. Ha nem tartanék bűnbánatot, Isten biztosan visszautasítana, és elveszteném az üdvösség esélyét.
Később elolvastam két részletet Isten szavaiból, és megtaláltam a gyakorlás útját. Mindenható Isten azt mondja: „Az emberek azt hiszik, hogy ha nincsenek meg a saját érdekeik, vagy ha elveszítik azokat, nem lennének képesek túlélni, mintha a túlélésük a saját érdekeiktől függne. Így a legtöbb ember vak mindenre, kivéve a saját érdekeit. Érdekeiket mindenek felett állónak tekintik, és kizárólag a saját érdekeikért élnek. A kisujjukat sem mozdítják, hacsak nincs benne valami a maguk számára, és azt kérni tőlük, hogy adják fel saját érdekeiket olyan, mintha azt kérnék tőlük, hogy adják fel a saját életüket. Tehát pontosan hogyan válhatnak az emberek képessé arra, hogy elengedjék az érdekeiket? El kell fogadniuk az igazságot. Csak amikor megértik az igazságot, akkor láthatják át az önérdek lényegét és ismerhetik fel világosan, hogy a saját érdekek hajszolása ellentétes az igazságra való törekvéssel, és soha nem teheti képessé az embert az igazság és az élet elnyerésére vagy az üdvösség elérésére; csak akkor tanulhatják meg elhagyni az önérdeket és fellázadni ellene, és válhatnak képessé arra, hogy feladják azt, amit szeretnek. És amikor feladod azt, amit szeretsz, és elhagyod a saját érdekeidet, szilárdabbnak és békésebbnek fogod érezni magad a szívedben, és ezáltal legyőzöd a hús-vér testet” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A beállítottság megváltoztatása annak megismerésén alapszik). „Ahhoz, hogy becsületes ember légy, először is fel kell tárnod a szívedet, hogy mindenki belenézhessen és láthassa mindazt, amire gondolsz, és megnézhesse a valódi arcodat. Nem szabad megpróbálnod álcázni magad, vagy leplezni magad. Csak akkor fognak megbízni benned mások, és akkor tartanak majd becsületes embernek. Ez a legalapvetőbb gyakorlat, és előfeltétele a becsületes emberi létnek. [...] Becsületes embernek lenni azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy Isten vagy más emberek előtt vagy, tiszta és egyszerű módon meg tudsz nyílni a belső állapotodat és a szívedben lévő szavakat illetően. Könnyű ezt megtenni? Ez egy képzési időszakot igényel, valamint gyakori imádkozást és Istenre való hagyatkozást. Edzened kell magad, hogy minden ügyben egyszerűen és nyíltan kimondd a szívedben lévő szavakat. Ezzel a fajta képzéssel fejlődést érhetsz el” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata). Isten szavai világossá tették a gyakorlás útját. A csalárd állapot feloldásához az embernek fel kell adnia személyes érdekeit, nem szabad figyelembe vennie büszkeségét vagy státuszát, és mindenben nyitottnak kell lennie Isten felé. Kötelességeim során minden problémát vagy személyes hiányosságot haladéktalanul jelentenem kell, és elsőbbséget kell adnom Isten háza érdekeinek. Még akkor is, ha azzal, hogy igazat beszélek, a testvérek meglátják a hibáimat és hiányosságaimat a kötelességeimben, és ezután lenéznek engem, akkor is helyesen kell ehhez hozzáállnom. Így hát szilárdan elhatároztam, hogy függetlenül attól, hogyan vélekednek rólam a testvérek, meg kell nyílnom, fel kell tárnom magam előttük, és becsületes embernek kell lennem.
Egy összejövetel során egy általam felügyelt újonnan érkezett, Hsziao Ja, kérdezett tőlem valamit az evangélium hirdetéséről, és akkor röviden beszéltem erről. De később rájöttem, hogy a közlésemben eltérések voltak, és hogy egyáltalán nem tudta megoldani Hsziao Ja problémáját. Később a felügyelő levelet írt, hogy megkérdezze, hogyan oldottam meg Hsziao Ja problémáit és nehézségeit, és azt gondoltam magamban: „Ha az igazat írom, a felügyelő biztosan azt fogja gondolni, hogy öntözőként még egy ilyen kis kérdésről sem tudok világosan beszélni, és hogy nem tudok tényleges munkát végezni. Talán csak elkenem a dolgot, és nem írom meg, mi történt valójában.” Miközben ezt fontolgattam, rájöttem, hogy még mindig csalárd vagyok. Isten a becsületes embereket szereti, ezért becsületes embernek kell lennem, és az igazat kell mondanom. Végül megírtam az igazat. Amikor ezt megtettem, nagy kő esett le a szívemről, és hatalmas megkönnyebbülést éreztem. Utána időben beszélgettem Hsziao Jával, és kijavítottam az eltéréseket. Később, amikor a testvérekkel érintkeztem az életben, és a kötelességeimet végeztem, gyakoroltam azt, hogy becsületes ember legyek, és bár néha, amikor a saját érdekeimről volt szó, kísértésbe estem, hogy csalárdul viselkedjek, úgy döntöttem, hogy az igazat mondom a testvéreimnek – Isten szavainak útmutatása alapján. Valahányszor őszintén beszámoltam a társamként működő testvéreknek vagy a felügyelőnek, soha nem kritizáltak azért, hogy rosszul teljesítettem. Ellenkezőleg: emlékeztettek, segítettek nekem, és beszélgettek velem az igazságalapelvekről. A szívem mélyén nyugodtnak és felszabadultnak éreztem magam, és már nem voltam olyan kimerült, mint korábban. Isten szavai segítettek abban, hogy felismerjem a csalárd beállítottságomat, és ráeszméljek arra, hogy nem szégyen, ha az ember Isten szavai szerint gyakorol, ki meri mondani az igazat, és megnyílik. Megtapasztaltam, hogy minél jobban megnyílok, annál nyugodtabbnak és felszabadultabbnak érzem magam. Hála Istennek a vezetéséért és útmutatásáért, amelyek lehetővé tették, hogy ezeket az eredményeket elérjem.
