68. Hogyan szüntettem meg a hazudozásomat

2023 decemberében az öntözési kötelességemet végeztem, és az újonnan érkezőkért voltam felelős több gyülekezetben. Abban az időben nagyon kezdeményező voltam a kötelességemben, és alapjában véve felfogtam az újonnan érkezők helyzetét. 2024 márciusára a Csiang Lin Gyülekezetben fokozatosan nőtt az újonnan érkezők száma, és a felügyelő úgy intézte, hogy ebben a gyülekezetben is én legyek a felelős az újonnan érkezőkért. Mivel ez a gyülekezet elég messze volt a többi gyülekezettől, amelyekért felelős voltam, és az általános helyzet nem volt jó, a felügyelő emlékeztetett, hogy ha nem tudok időben találkozni az újonnan érkezőkkel, arra kellene összpontosítanom, hogy leveleket írjak az öntözőknek, hogy megértsem, hogyan boldogulnak az újonnan érkezők. Én akkor habozás nélkül beleegyeztem ebbe.

Egy héttel később a felügyelő írt, hogy olyan dolgokról kérdezzen, mint az újonnan érkezők mostani állapota és nehézségei, és arról, hogy ezek az újonnan érkezők milyen szempontból alkalmasak a képzésre. Ezeket a kérdéseket látva ezt gondoltam magamban: „Most vettem át a felelősséget a Csiang Lin Gyülekezetben az újonnan érkezőkért, és még nem fogtam fel a részleteket. Megígértem a felügyelőnek, hogy annak nyomon követésére fogok összpontosítani, hogy az újonnan érkezők hogyan boldogulnak, de mostanáig még nem követtem nyomon őket megfelelően. Ha őszintén válaszolok, mit fog rólam gondolni a felügyelő? Vajon azt fogja gondolni, hogy felületes vagyok, és nem végzek igazi munkát? Ha a felügyelő tovább vizsgálódik, és rájön, hogy azért nem követtem nyomon ezt, mert nem gondoltam át alaposan a dolgokat, akkor biztosan azt fogja gondolni, hogy hiába öntözök már egy ideje, még mindig nem tudom, hogyan kell nyomon követni az újonnan érkezők helyzetét, és hogy a képességem gyenge, ezért le fog nézni engem.” De azt sem tehettem meg, hogy nem válaszolok neki. Tényleg dilemmába kerültem. Átkozott vagyok, ha beszélek, átkozott, ha nem. Ekkor támadt egy ötletem: „Ha most azonnal írok a Csiang Lin Gyülekezet öntözőinek, és tisztázom a dolgokat, mielőtt válaszolnék a felügyelőnek, akkor a felügyelő nem fogja azt gondolni, hogy felületes vagyok, és nem végzek igazi munkát.” Így hát gyorsan írtam a Csiang Lin Gyülekezet öntözőinek. Miután befejeztem a levelet, éreztem, hogy ez nem helyénvaló. Azt gondoltam magamban: „Ha az öntözők lassan reagálnak, én pedig nem válaszolok azonnal a felügyelőnek, mert még mindig várok, vajon a felügyelőnek akkor rossz benyomása lesz rólam? Rosszabb esetben még az is lelepleződhet, hogy nem követtem nyomon a munkát. Így nemcsak a büszkeségemet és a státuszomat nem tudnám megőrizni, de még dilemmába is kerülnék, és ha a felügyelő később rákérdezne ennek okára, nem tudnék jó magyarázatot adni. Előbb válaszolnom kell a felügyelőnek. De hogyan tudok olyan választ adni, ami elhiteti a felügyelővel, hogy jogos indokaim vannak arra, hogy bizonyos kérdésekre nem válaszolok? Ha azt mondom a levelemben, hogy minden kérdést nyomon követtem, az nem lenne reális, ezért csak annyit mondok majd, hogy egy kérdés elkerülte a figyelmemet, és hogy levelet írok, hogy nyomon kövessem azt. Így a felügyelő nem fog rólam semmit mondani. Elvégre az emberek nem gondolnak át minden kérdést átfogóan – ha egyet-kettőt kihagynak, az normális.” Így hát ilyen módon válaszoltam a felügyelőnek. Pár nappal később a Csiang Lin Gyülekezet öntözői válaszoltak az újonnan érkezők helyzetének részleteivel, én pedig pontról pontra beszámoltam ezekről a dolgokról a felügyelőnek. A felügyelő nem szólt semmit, én pedig megkönnyebbültem, és erre gondoltam: „Hála az égnek, hogy akkor nem számoltam be őszintén a helyzetről! Különben a felügyelő biztosan azt gondolná, hogy korlátozott a gondolkodásom, és megkérdőjelezné a munkaképességemet, vagy azt hinné, hogy felületes vagyok, és nem végzek igazi munkát. Ha ez megtörténne, nem tudnám megőrizni a rólam alkotott jó képet a szemében.”

Egy nap beszélgettem a nővérekkel az öntözési csapatban, és azt olvastam Isten legutóbbi szavaiban, hogy akik az ördögök kategóriájába tartoznak, azok megrögzött hazudozók. Csak ekkor gondoltam vissza arra, amikor a felügyelő levelére válaszoltam. Nyilvánvalóan nem követtem nyomon az újonnan érkezők helyzetét, de azt állítottam, hogy csak egy szempontot hagytam ki. Az én tetteim is hazugok és megtévesztők voltak, ezért meg akartam nyílni, és beszélni akartam a csalárd állapotomról. De aztán meggondoltam magam: „Korábban mindent elkövettem, hogy hazudjak. Vajon nem éppen azért tettem ezt, hogy megőrizzem a rólam alkotott jó képet a felügyelő szemében? Ha most megnyílnék, nem lenne-e minden korábbi »erőfeszítésem« hiábavaló? Nem is beszélve arról, hogy elvesztem a tekintélyemet és a státuszomat, a felügyelő azt is gondolja majd rólam, hogy tényleg cselszövő és csalárd vagyok. Hagyjuk ezt! Ha nem mondok semmit, senki sem fogja megtudni.” Így hát nem nyíltam meg. Az összejövetel után arra gondoltam, Isten azt mondta, hogy akik megrögzötten hazudnak, azok nagyra értékelik a saját érdekeiket, és amint a büszkeségük és a státuszuk is érintett lesz, mindenre képesek, hogy hazudjanak és csaljanak. Vajon nem így voltam ezzel én is? Hazudtam a munkám nyomon követéséről, csak azért, hogy megőrizzem a büszkeségemet és a státuszomat. Nem volt ez ugyanolyan, mint egy ördög viselkedése? Ezt felismerve rendkívül nyugtalan lettem, és félni kezdtem. Így hát megnyíltam a felügyelőnek erről az ügyről.

Utána Isten szavait kerestem az állapotommal kapcsolatban, hogy bemenjek az igazságba. Elolvastam Isten szavait. „A csalárd emberek szándékai sokkal bonyolultabbak, mint a becsületes embereké. Az ő megfontolásaik túlságosan sokrétűek: figyelembe kell venniük a presztízsüket, a hírnevüket, a nyereségüket és a státuszukat; és meg kell védeniük az érdekeiket – mindezt úgy, hogy mások ne lássanak meg semmilyen hibát, és hogy ne árulják el magukat, ezért törniük kell az agyukat, hogy hazugságokat találjanak ki. A csalárd embereknek ráadásul nagy, túlzó vágyaik vannak, és sok követelésük. Ki kell eszelniük módszereket a céljaik elérése érdekében, ezért folytatniuk kell a hazudozást és csalást, és ahogy egyre több hazugságot mondanak, egyre több hazugságot kell eltussolniuk. Ezért sokkal kimerítőbb és fájdalmasabb egy csalárd ember élete, mint egy becsületes emberé. Néhány ember viszonylag becsületes. Ha képesek az igazságra törekedni, elgondolkodni önmagukon függetlenül attól, hogy milyen hazugságokat mondtak, felismerni a csalást, amiben részt vettek, bármi is volt, Isten szavainak fényében szemlélve azt, hogy boncolgassák és megértsék, és tovább haladva, hogy változtassanak rajta, akkor nem több, mint néhány év alatt képesek lesznek megszabadulni a hazugság és a trükközés nagy részétől. Ekkorra már olyan emberré válnak, aki alapvetően becsületes. Ha így élnek, az nemcsak sok fájdalomtól és kimerültségtől szabadítja meg őket, hanem békét és boldogságot is hoz nekik. Sok kérdésben megszabadulnak a hírnév, a nyereség, a státusz, a hiúság és a büszkeség korlátaitól, és ösztönösen szabad és felszabadult életet élnek majd. A csalárd embereknek azonban mindig vannak hátsó szándékaik a beszédük és cselekedeteik mögött. Mindenféle hazugságot fabrikálnak, hogy másokat félrevezessenek és átverjenek, és amint lelepleződnek, azon gondolkodnak, hogy mi módon rejthetik el a hazugságaikat. Ilyen-olyan módon gyötrődve, ők is úgy érzik, hogy az életük kimerítő. Elég kimerítő számukra, hogy minden helyzetben, amivel találkoznak, annyi hazugságot mondjanak, az pedig, hogy utána ezeket a hazugságokat leplezniük is kell, még kimerítőbb. Mindaz, amit mondanak, valamilyen cél elérését szolgálja, ezért minden egyes kimondott szavukra rengeteg mentális energiát áldoznak. És amikor befejezték a beszédet, attól félnek, hogy átláttál rajtuk, ezért azon is törniük kell az agyukat, hogy elrejtsék a hazugságaikat, kitartóan magyarázkodva neked, próbálva meggyőzni arról, hogy nem hazudnak és nem csapnak be téged, hogy ők jó emberek. A csalárd emberek hajlamosak ezeket a dolgokat tenni” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata). Isten szavaiból megértettem, hogy a csalárd beállítottságú emberek rendkívül bonyolult módon gondolkodnak a dolgokról. Próbálják megóvni a büszkeségüket és a státuszukat, miközben biztosítják, hogy mások ne lássák egyetlen hibájukat sem. Ha valami veszélyezteti a büszkeségüket és a státuszukat, akkor azon törik a fejüket, hogy hazudjanak és eltakarják a hazugságaikat. Amikor a felügyelő írt, hogy kövessem nyomon az újonnan érkezők helyzetét, csak azt kellett válaszolnom, hogy mely szempontokat követtem nyomon, és melyeket nem. Ez egy nagyon egyszerű ügy volt. De túlbonyolítottam a dolgot. Aggódtam, hogy ha őszintén válaszolok, az leleplezné a kötelességemben mutatkozó hiányosságaimat, és a felügyelő esetleg kételkedne a munkaképességemben, és lenézne engem. Ezért arra gondoltam, hogy először tisztázom az újonnan érkezők helyzetét, és csak azután válaszolok. Így el tudom takarni azt a tényt, hogy az általam végzett nyomonkövetési munka nem volt megfelelő. De aggódtam amiatt is, hogy ha a válaszadás előtt megvárnám, amíg világosan megértem a helyzetet, a felügyelő azt gondolná, hogy húzom az időt a válaszolással, vagy ami még rosszabb, még az is lelepleződhet, hogy nem voltam megfelelő az újonnan érkezők nyomon követésében, és ez a rólam alkotott, szorgalmas és felelősségteljes embert mutató képet is rontaná. Ezért hazudtam a felügyelőnek, és azt mondtam, hogy csak egyetlen ügy volt, amit nem követtem nyomon. Ugyanakkor gyorsan írtam az öntözőknek, hogy információt kapjak az újonnan érkezőkről, majd jelentettem az összegyűjtött információkat a felügyelőnek, azt a látszatot keltve, hogy tényleg igazi munkát végzek. Valóban mindent elkövettem, hogy megóvjam a büszkeségemet és a státuszomat, trükkökhöz és cselszövéshez folyamodva. Nagyon csalárd voltam! Valójában Isten megvizsgálja az emberi szív mélységeit. Ő tudott mindenről, amit tettem. Az embereket becsaphattam, de Istent nem tudtam becsapni, mert Ő mindent lát. Ha most nem tartanék bűnbánatot, és nem változnék meg, Isten biztosan kiiktatna. Sürgősen az igazságra kellett törekednem, és meg kellett változtatnom csalárd beállítottságomat.

Később megnéztem egy tapasztalati tanúságtétel videót, melynek címe: „Megtapasztaltam a becsületesség örömét.” Ebben volt egy olyan részlet Isten szavaiból, amely némi megértést nyújtott nekem arról az útról, amelyen jártam. Mindenható Isten azt mondja: „Ha vezetők vagy munkások vagytok, féltek-e attól, hogy Isten háza kérdezősködik a munkátokról és felügyeli azt? Féltek-e attól, hogy Isten háza hibákat és eltéréseket fedez fel a munkátokban, és meg fog metszeni? Féltek-e attól, hogy miután a Fennvaló megismeri a valódi képességeteket és érettségeteket, más fényben lát majd benneteket, és nem fogja fontolóra venni az előléptetéseteket? Ha ilyen félelmeid vannak, az azt bizonyítja, hogy a motivációid nem a gyülekezeti munka érdekét szolgálják, hanem a hírnév és a státusz érdekében dolgozol, ami azt bizonyítja, hogy antikrisztusi beállítottságod van. Ha antikrisztusi beállítottságod van, akkor hajlamos vagy az antikrisztusok útját járni, és elkövetni minden olyan gonoszságot, amit az antikrisztusok tesznek. Ha szíved mélyén nem félsz attól, hogy Isten háza felügyelje a munkádat, és képes vagy valódi válaszokat adni a Fennvaló kérdéseire és érdeklődéseire anélkül, hogy bármit is eltitkolnál, és elmondasz annyit, amennyit csak tudsz, akkor függetlenül attól, hogy amit mondasz, az helyes vagy helytelen, függetlenül az általad felfedett romlottságtól – még akkor is, ha antikrisztusi beállítottságot fedtél fel –, egyáltalán nem leszel antikrisztusként jellemezve. Kulcsfontosságú az, hogy képes vagy-e felismerni a saját antikrisztusi beállítottságodat, és képes vagy-e keresni az igazságot e probléma megoldása érdekében. Ha olyasvalaki vagy, aki elfogadja az igazságot, akkor az antikrisztusi beállítottságodat meg lehet javítani. Ha nagyon jól tudod, hogy antikrisztusi beállítottságod van, és mégsem keresed az igazságot, hogy megoldd azt, ha még el is próbálod titkolni a felmerülő problémákat, vagy hazudni próbálsz azokkal kapcsolatban és kibújni a felelősség alól, és ha nem fogadod el az igazságot, amikor metszésnek vagy kitéve, akkor ez komoly probléma, és nem különbözöl egy antikrisztustól. Tudva, hogy antikrisztusi beállítottságod van, miért nem mersz szembenézni azzal? Miért nem tudsz őszintén hozzáállni, és azt mondani: »Ha a Fennvaló kérdezősködik a munkámról, elmondok mindent, amit csak tudok, és még ha napvilágra is kerülnek a rossz dolgok, amelyeket tettem, és a Fennvaló nem használ többé engem azután, hogy megtudja, és elveszítem a státuszomat, akkor is világosan elmondom, amit el kell mondanom«? Ha félsz attól, hogy Isten háza felügyeli a munkádat és kérdezősködik arról, az azt bizonyítja, hogy jobban becsülöd a státuszodat, mint az igazságot. Nem antikrisztusi beállítottság ez? A státusz mindenek feletti becsben tartása antikrisztusi beállítottság” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Második rész)). Isten szavaiból megértettem, hogy ha nem mered az ügyeket őszintén jelenteni, amikor a vezetők és a dolgozók érdeklődnek a munkáról, és felügyelik azt, és még el is takarod az igazságot a hírnév és a státusz kedvéért, ez azt jelenti, hogy olyasvalaki vagy, aki az antikrisztusok beállítottságával rendelkezik, és aki az antikrisztusok útját járja. Összehasonlítva ezt a saját állapotommal, amikor a felügyelő az újonnan érkezőkről kérdezett, akikért felelős voltam, sok olyan kérdés volt, amiről nem volt tiszta megértésem, de féltem, hogy ha őszintén beszámolok, a felügyelő látná, hogy nem követtem nyomon megfelelően az ügyeket, és azt gondolná, hogy felületes vagyok, vagy akár megkérdőjelezné a munkaképességemet, ami hatással lenne a hírnevemre és a státuszomra. Így hát hazudtam, és csaláshoz folyamodtam. Vajon ez nem ugyanaz a beállítottság volt, mint egy antikrisztusé? Valójában a felügyelő, aki a munkát nyomon követte, egyrészt emlékeztetni akart engem arra, hogy az öntözési munkát megfelelően követtem-e nyomon és hajtottam-e végre, hogy ha nem megfelelően lett végrehajtva, akkor azt azonnal megtehessem, elkerülve így, hogy az öntözési munka előrehaladása egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt késedelmet szenvedjen. Ez arra szolgált, hogy emlékeztessen és segítsen. Másfelől viszont a felügyelőnek az újonnan érkezők helyzetével kapcsolatos vizsgálatában, ha az öntözési munkában eltérések mutatkoznak, ezeket azonnal meg lehet határozni, és aztán közösséget vállalni és foglalkozni lehet velük. Ezzel a felügyelő a gyülekezet érdekeit védte. Becsületesen kellett volna beszámolnom, annyit elmondani, amennyit tudtam, ami pedig azt illeti, amit nem követtem nyomon megfelelően, az is jó lett volna, ha sietek annak végrehajtásával és nyomon követésével. De nagyon vigyáztam a hírnevemre és a státuszomra, és amikor szembesültem a felügyelői ellenőrzéssel, nem mertem beismerni, hogy nem végeztem jól a munkámat. Ehelyett hazudtam, és becsaptam a felügyelőt. Ez ahhoz vezethet, hogy az eltéréseket nem javítják ki időben, ami késleltetné az újonnan érkezők belépését az életbe. Valóban mindenek fölé helyeztem a hírnevet és a státuszt. A kötelességemben mindig igyekeztem megóvni a hírnevemet és a státuszomat, cselszövéssel és manőverezéssel. Vajon milyen módon volt bennem bármi őszinteség vagy hűség?

Később olvastam egy részletet Isten szavaiból. „Az, hogy Isten azt kéri az emberektől, legyenek becsületesek, azt bizonyítja, hogy Ő tényleg utálja és ellenszenvesnek tartja a csalárd embereket. Isten irtózása a csalárd emberektől irtózás attól, ahogyan ők teszik a dolgokat, a beállítottságaiktól, szándékaiktól és csaló módszereiktől; Isten utálja mindezeket a dolgokat. Ha a csalárd emberek képesek elfogadni az igazságot, beismerni csalárd beállítottságaikat, és hajlandóak elfogadni Isten üdvösségét, akkor arra is van reményük, hogy üdvözüljenek – mert Isten minden emberrel egyformán bánik, ahogy az igazság is. És így, ha olyanok akarunk lenni, akik Isten tetszésére vannak, először is viselkedésünk alapelveit kell megváltoztatnunk. Többé nem élhetünk sátáni filozófiák szerint, nem boldogulhatunk többé hazugságokkal és trükkökkel. Valamennyi hazugságunkat le kell vetnünk és becsületes emberré kell válnunk. Akkor Isten véleménye rólunk meg fog változni. Korábban az emberek mindig hazugságokra, színlelésre és trükközésre hagyatkoztak a mások közötti élet során, és sátáni filozófiákat vettek alapul a létükhöz, az életükként és alapként a magatartásukban. Ez olyasmi volt, amit Isten utált. Ha a nem hívők között őszintén beszélsz, az igazságot mondod és becsületes ember vagy, akkor rágalmazni fognak, elítélnek és elhagynak. Ezért világi irányzatokat követsz és sátáni filozófiák szerint élsz; egyre ügyesebben és ügyesebben hazudsz, és egyre csalárdabbá válsz. Azt is meganulon, hogy álnok eszközökkel érd el céljaidat és védelmezd önmagadat. A Sátán világában egyre inkább gyarapodni fogsz, és ennek eredményeként egyre mélyebbre és mélyebbre zuhansz a bűnben, amíg már képtelen vagy kimenteni magad. Isten házában a dolgok ennek szöges ellentétei. Minél többet hazudsz és minél több csalárd játékot űzöl, Isten választott népe annál inkább undorodni fog tőled és elhagy téged. Ha nem vagy hajlandó megtérni, és továbbra is a sátáni filozófiákhoz és logikához ragaszkodsz, ha trükköket és bonyolult cselszövéseket használsz, hogy álcázd és becsomagold magad, akkor nagyon valószínű, hogy felfednek és kivetnek. Ez azért van, mert Isten utálja a csalárd embereket. Isten házában csak a becsületes emberek tudnak gyarapodni, a csalárd embereket pedig végül elhagyják és kivetik. Mindezt Isten rendelte el előre. Csak a becsületes emberek részesülhetnek a mennyek országában. Ha nem próbálsz meg becsületes ember lenni, és nem tapasztalsz és gyakorolsz az igazságra való törekvés irányában, ha nem leplezed le saját rútságodat, és ha nem tárulkozol ki teljesen, akkor soha nem kaphatod meg a Szentlélek munkáját és nyerheted el Isten jóváhagyását” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata). Isten szavaiból megértettem, hogy Isten szereti a becsületes embereket, és utálja a csalárd embereket, mert a csalárd emberek mindig hazudnak és csalnak, bármilyen helyzetbe is kerülnek, a sátáni filozófiákat tekintik túlélésük alapjának, és egyáltalán nem gyakorolják az igazságot. Elgondolkodva a csalárdságom gyökerein, beláttam, hogy az olyan mondások szerint éltem, mint például „mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, „az embernek úgy kell a büszkesége, mint fának a kéreg” és „ahogy a vadlúd gágog, amerre csak repül, úgy az ember is mindenütt hátrahagyja nevét”. Ezekkel a sátáni mérgekkel éltem, nagy jelentőséget tulajdonítva büszkeségemnek, státuszomnak és személyes érdekeimnek. Bármi is történt velem, ha a büszkeségemről és a státuszomról volt szó, törtem a fejem, és mindent megtettem, hogy eltakarjam az igazságot. Miután ezt megtettem, még azt is gondoltam, hogy így viselkednek az okos emberek, és csak a bolondok és az ostobák mondják meg az igazat. Emlékszem, amikor még iskolás voltam, egyszer összekevertem a házi feladatot, és egy részét befejezetlenül hagytam. Aggódtam, hogy tönkreteszem a rólam mint jó tanulóról alkotott képet a tanárom szemében, ezért hazudtam a tanárnak, hogy otthon felejtettem a házi feladatot, és hogy délben visszamegyek érte, és elhozom. Aztán sietve befejeztem a feladatot, és délután leadtam. Most, hogy megtaláltam Istent, még mindig sátáni gondolatok és nézetek szerint éltem. Hogy megőrizzem a felügyelő szemében rólam kialakult képet, és elrejtsem a hibáimat és hiányosságaimat, trükközéshez és csaláshoz folyamodtam, hogy eltakarjam az igazságot. Még akkor is, amikor később rájöttem, hogy becsületes embernek kell lennem, és nyíltan kell beszélgetnem, attól tartottam, hogy ha megnyílok, akkor minden korábbi erőfeszítésem hiábavalóvá válik, és hogy a felügyelő nagyon fondorlatosnak és csalárdnak fog tartani. Ezért nem akartam becsületesen beszélni. Isten szereti a becsületes embereket, mert a becsületes embereknek van bátorságuk felelősséget vállalni, amikor problémákkal szembesülnek, van bátorságuk szembenézni a hiányosságaikkal, amikor azok feltárulnak, és utána képesek keresni az igazságot, és megoldani ezeket a dolgokat. Az ilyen emberek minél többet végzik a kötelességeiket, annál jobban felfogják az alapelveket, és annál jobbak az eredményeik. De én semmiféle ilyen magatartást nem tanúsítottam. Mindig megpróbáltam álcázni és eltakarni a hibáimat, sőt még a testvéreket is megpróbáltam becsapni. Miben hasonlítottam bármennyire is egy becsületes emberre? Az életem fondorlatos és csalárd, sátáni képet mutatott. Így élve nemcsak hogy nem nyerném el az igazságot, hanem Isten is visszautasítana, és elveszteném az üdvösség esélyét.

Később elolvastam két részletet Isten szavaiból, és megtaláltam a gyakorlás útját. Mindenható Isten azt mondja: „Az emberek azt gondolják, hogy a saját érdekeik nélkül – ha elveszítenék az érdekeiket – nem lennének képesek életben maradni. Mintha az életben maradásuk elválaszthatatlan lenne a saját érdekeiktől, ezért a legtöbb ember semmi mást nem lát, csak a saját érdekeit. A saját érdekeiket mindennél fontosabbnak tekintik, a saját érdekeikért élnek, és ha valaki rá akarja venni őket arra, hogy lemondjanak a saját érdekeikről, az olyan, mintha arra kérnék őket, hogy lemondjanak a saját életükről. Mit kellene tehát tenni ilyen körülmények között? Az embereknek el kell fogadniuk az igazságot. Csak akkor látnak át saját érdekeik lényegén, ha megértik az igazságot; csak akkor kezdhetnek el lemondani azokról és lázadni ellenük, és csak akkor lesznek képesek elviselni azt a fájdalmat, ami annak az elengedésével jár, amit annyira szeretnek. Amikor pedig képes vagy megtenni ezt, és lemondasz a saját érdekeidről, akkor szíved mélyén sokkal nyugodtabbnak és békésebbnek fogod érezni magad, és így legyőzted a hús-vér testet” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A beállítottság megváltoztatása annak megismerésén alapszik). „Ahhoz, hogy becsületes ember légy, először is le kell vetkőztetned a szívedet, hogy mindenki belenézhessen és láthassa mindazt, amire gondolsz, és megnézhesse a valódi arcodat. Nem szabad megpróbálnod álcázni magad, vagy leplezni magad. Csak akkor fognak megbízni benned mások, és akkor tartanak majd becsületes embernek. Ez a legalapvetőbb gyakorlat, és előfeltétele a becsületes emberi létnek. [...] Ha becsületes ember kívánsz lenni, akkor függetlenül attól, hogy Isten vagy más emberek előtt vagy-e éppen, képes kell legyél tisztán és nyíltan számot adni belső állapotodról és a szívedben rejlő szavakról. Könnyű elérni ezt? Kell hozzá egy felkészülési idő, ahogy gyakori imádság és Istenre való hagyatkozás is. Képezned kell magad arra, hogy minden dologban egyszerűen és nyíltan kimondd a szívedben lévő szavakat. Ha így képzed magad, akkor tudsz fejlődni” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata). Isten szavai világossá tették a gyakorlás útját. A csalárd állapot feloldásához az embernek fel kell adnia személyes érdekeit, nem szabad figyelembe vennie személyes büszkeségét vagy státuszát, és mindenben nyitottnak kell lennie Isten felé. Kötelességeim során minden problémát vagy személyes hiányosságot haladéktalanul jelentenem kell, anélkül, hogy figyelembe venném büszkeségemet vagy státuszomat, és elsőbbséget kell adnom Isten háza érdekeinek. Még akkor is, ha azzal, hogy igazat beszélek, a testvérek meglátják a hibáimat és hiányosságaimat a kötelességeimben, és lenéznek engem, akkor is helyesen kell ehhez hozzáállnom. Csak akkor válhatok becsületes emberré, ha fokozatosan gyakorlom a nyitottságot és a szívemből való beszédet. Így hát határozott döntést hoztam, hogy a jövőben, amikor ismét nehézségekkel és problémákkal találkozom a kötelességeimben, akárhogy is tekintenek rám a testvérek, meg kell nyílnom előttük, le kell rántanom a leplet a gondolataimról és tetteimről, és Isten szemében becsületes embernek kell lennem.

Szeptemberben egy új tag, Hsziao Ja, akiért én voltam felelős, feltett nekem egy kérdést az evangélium hirdetéséről, és akkor röviden elmagyaráztam neki a vonatkozó alapelveket, de később megtudtam, hogy a megértésem téves volt, és egyáltalán nem oldottam meg Hsziao Ja problémáját. Azután, amikor a Hsziao Jával való összejövetelemről írtam, ezt gondoltam magamban: „Ha őszintén leírom a Hsziao Jával való közösségem részleteit, a felügyelő biztosan azt fogja gondolni, hogy mint öntöző, még egy ilyen apró kérdésről sem tudok világosan beszélni, és hogy nem vagyok képes igazi munkára. Talán nem kellene leírnom, ami valójában történt.” Ahogy ezt fontolgattam, úgy éreztem, hogy ez helytelen. Vajon nem csalárd-e ez a magatartás? Még ha mások nem is tudják, mit tettem, Isten látja a szívemet. Isten a becsületes embereket szereti, és nekem is becsületesnek kell lennem, és az igazat kell mondanom. Végül őszintén írtam meg az összejövetelről szóló jelentést. Amikor ezt megtettem, nagy kő esett le a szívemről, és hatalmas megkönnyebbülést éreztem. Utána időben ki is javítottam az eltéréseket Hsziao Ja segítségével. Később, amikor a testvérekkel érintkeztem az életben, és a kötelességeimet végeztem, gyakoroltam azt, hogy becsületes ember legyek, és bár néha, amikor a saját érdekeimről volt szó, kísértésbe estem, hogy csalárdul viselkedjek, Isten szavainak útmutatása alapján úgy döntöttem, hogy az igazat mondom a testvéreimnek. Valahányszor őszintén beszámoltam a társamként működő testvéreknek vagy a felügyelőnek, soha nem kritizáltak azért, hogy rosszul teljesítettem. Ellenkezőleg, segítettek nekem, emlékeztettek engem, és beszéltek velem az igazságalapelvekről. A szívem mélyén nyugodtnak és felszabadultnak éreztem magam, és már nem voltam olyan kimerült, mint korábban. Isten szavai segítettek abban, hogy felismerjem a csalárd beállítottságomat, és ráeszméljek arra, hogy nem szégyen, ha az ember Isten szavai szerint gyakorol, ki meri mondani az igazat, és megnyílik. Sőt, minél jobban megnyílok, annál állhatatosabbnak és felszabadultabbnak érzem magam. Hála Istennek, amiért lehetővé tette, hogy ezeket az eredményeket elérjem!