4. Hogyan kell viszonyulni a hamis vezetőkhöz
Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai
Milyen hozzáállást kell tanúsítaniuk az embereknek azzal kapcsolatban, hogyan kezeljenek egy vezetőt vagy egy dolgozót? Ha az, amit egy vezető vagy dolgozó tesz, helyes és összhangban van az igazsággal, akkor engedelmeskedhetsz neki. Ha az, amit tesz, helytelen és nincs összhangban az igazsággal, akkor nem szabad engedelmeskedned neki. Leleplezheted, szembeszállhatsz vele, és másik véleménynek adhatsz hangot. Ha nem képes tényleges munkát végezni, vagy olyan gonosz dolgokat cselekszik, amelyek zavart okoznak a gyülekezeti munkában, és feltárul az a tény, hogy ő hamis vezető, hamis dolgozó vagy antikrisztus, akkor felismerheted, leleplezheted és jelentheted. Isten választott népe között azonban vannak, akik nem értik az igazságot, és különösen gyávák. Félnek attól, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok elnyomják és gyötrik őket, ezért nem merik betartani az alapelveket. Azt mondják: „Ha a vezető kirúg engem, végem van. Ha mindenkit rávesz, hogy leleplezzen vagy elhagyjon, akkor már nem fogok tudni hinni Istenben. Ha kizárnak a gyülekezetből, akkor Isten nem fog engem akarni, és nem fog megmenteni. És nem lesz-e hiábavaló a hitem?” Nem nevetséges az ilyen gondolkodás? Van-e az ilyen embereknek igazi hite Istenben? Vajon egy hamis vezető vagy egy antikrisztus Istent képviseli, amikor kizár téged? Amikor egy hamis vezető vagy egy antikrisztus gyötör és kiutasít, az a Sátán műve, és semmi köze Istenhez. Amikor az embereket kitakarítják vagy kizárják a gyülekezetből, az csak akkor felel meg Isten szándékainak, ha az a gyülekezetnek és Isten egész választott népének közös döntése, illetve ha a kitakarítás vagy a kizárás teljes mértékben összhangban van Isten házának munkarendjével és Isten szavainak igazságalapelveivel. Hogyan jelenthetné az, hogy egy hamis vezető vagy antikrisztus kiutasított, azt, hogy nem üdvözülhetsz? Ez a Sátán és az antikrisztus általi üldöztetés, és nem jelenti azt, hogy Isten nem fog megmenteni. Az, hogy meg lehet-e menteni téged vagy sem, Istentől függ. Egyetlen emberi lény sem alkalmas eldönteni, hogy Isten megmenthet-e téged. Ezzel tisztában kell lenned. És a hamis vezető vagy antikrisztus általi kiűzetésedet úgy kezelni, mintha Isten űzött volna ki – ez vajon nem Isten félreértelmezése? De igen. És ez nemcsak Isten félreértelmezése, hanem lázadás is Isten ellen. Ez egyfajta istenkáromlás is. És nem tudatlanság és ostobaság Istent így félreértelmezni? Amikor egy hamis vezető vagy egy antikrisztus kizár, miért nem keresed az igazságot? Miért nem keresel valakit, aki érti az igazságot, hogy valamennyi tisztánlátásra tehess szert? És miért nem jelented ezt a feletted állóknak? Ez azt bizonyítja, hogy nem hiszel abban, hogy az igazság uralkodik Isten házában. Azt mutatja, hogy nincs igaz hited Istenben, hogy nem vagy olyasvalaki, aki igazán hisz Istenben. Ha bízol Isten mindenhatóságában, miért félsz egy hamis vezető vagy antikrisztus megtorlásától? Vajon ő meghatározhatja a sorsodat? Ha képes vagy a tisztánlátásra, és felismered, hogy a cselekedetei ellentétesek az igazsággal, miért nem beszélsz Isten választott népével, azokkal, akik megértik az igazságot? Van szád – miért nem mersz hát felszólalni? Miért félsz annyira egy hamis vezetőtől vagy antikrisztustól? Ez azt bizonyítja, hogy gyáva vagy, semmirekellő, a Sátán kiszolgálója. Ha nem mered jelenteni a feletted állóknak, amikor egy hamis vezető vagy antikrisztus fenyeget, az azt mutatja, hogy téged már hatalmába kerített a Sátán, és hogy a szíved egy a hamis vezetővel vagy antikrisztussal. Hát nem a Sátán követése ez? Hogyan tartozhat valaki, aki ilyen, Isten választott népéhez? Világos és egyszerű: az ilyen söpredék. Mindazok, akiknek egy a szívük a hamis vezetőkkel és az antikrisztusokkal, soha nem jó emberek – ők gonosztevők. Az ilyen emberek az ördög csatlósainak születtek – a Sátán kiszolgálói, és menthetetlenek. [...] Hallottam, hogy az elmúlt két évben Isten választott népe a kontinentális Kína néhány lelkipásztori körzetében egyesült, hogy eltávolítsa a hamis vezetőket és az antikrisztusokat a hivatalukból. Bár néhány hamis vezető és antikrisztus döntéshozó csoportok élén állt, Isten választott népe mégis eltávolította őket. Isten választott népének nem kellett várnia a Fennvaló jóváhagyására. Az igazságalapelvek szerint képes volt azonosítani ezeket a hamis vezetőket és antikrisztusokat – akik nem végeztek valódi munkát, állandóan gyötörték a testvéreket, vadul viselkedtek és megzavarták Isten házának munkáját –, és rövid idő alatt elbántak velük. Néhányat kiszorítottak a döntéshozó csoportokból, néhányat kitakarítottak a gyülekezetből – és ez nagyszerű! Ez azt mutatja, hogy Isten választott népe már rálépett az Istenbe vetett hit helyes útjára. Isten választott népének néhány tagja már megértette az igazságot, és már egy kis érettséggel is rendelkezik, már nem irányítja és nem csapja be őket a Sátán, ki mernek állni, és harcolni mernek a Sátán gonosz erőivel. Ez azt is mutatja, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok erői már nincsenek fölényben az egyházban, ezért nem mernek többé ilyen arcátlanok lenni a szavaikban és tetteikben. Amint fény derül a mesterkedéseikre, valaki ott terem, hogy felügyelje, tisztán lássa és elutasítsa őket. Ez azt jelenti, hogy azoknak a szívében, akik valóban megértik az igazságot, az ember státusza, hírneve és hatalma nem játszik főszerepet. Az ilyen emberek nem tulajdonítanak jelentőséget az ilyen a dolgoknak. Amikor valaki képes proaktívan keresni és közölni az igazságot, amikor elkezdi újraértékelni és átgondolni, hogy milyen úton kellene járniuk az Istenben hívő embereknek, hogyan kellene bánniuk a vezetőkkel és a dolgozókkal, és elkezd elgondolkodni azon, hogy kit kellene követniük az embereknek, mely viselkedésformák jelentik az emberek követését és melyek Isten követését, akkor, miután több éven keresztül tapogatózott ezek után az igazságok után és megtapasztalta őket, amikor anélkül, hogy tudná, eljutott oda, hogy megértett néhány igazságot és képes tisztán látni – akkor tett szert egy kis érettségre. Ha képes vagy minden dologban az igazságot keresni, akkor megfelelő útra léptél az Istenbe vetett hitedben.
(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Harmadik tétel: Kizárják és támadják azokat, akik az igazságra törekednek)
Egyes hamis vezetők torkosak és lusták, és jobban szeretik a kényelmet a kemény munkánál. Sem dolgozni, sem aggodalmaskodni nem akarnak, kibújnak az erőfeszítés és a felelősség alól, és csak a kényelemben akarnak elmerülni. Szeretnek enni és játszani, és rendkívül lusták. Volt egy hamis vezető, aki reggelente azután kelt csak fel, miután mindenki más végzett már az evéssel, éjszaka pedig még akkor is tévéműsorokat nézett, amikor már mindenki más pihent. Az egyik főzésért felelős testvér nem bírta ezt tovább elviselni és megkritizálta az illetőt. Gondoljátok, hogy hajlandó volt hallgatni egy szakácsra? (Nem.) Tegyük fel, hogy egy vezető vagy egy dolgozó intette volna meg, ezt mondván: „Szorgalmasabbnak kell lenned; azt a munkát, amelyet szükséges elvégezni, el kell végezni. Vezetőként eleget kell tenned a felelősségeidnek, bármilyen munkáról legyen is szó; biztosítanod kell, hogy ne legyenek vele problémák. Most, hogy kiderült egy probléma, te pedig nem vagy jelen, hogy megoldd, ez kihatással van a munkára. Ha következetesen így dolgozol, az nem hátráltatja vajon a gyülekezet munkáját? El tudod-e viselni ezt a felelősséget?” Vajon erre hallgatott volna? Nem feltétlenül. Az ilyen hamis vezetőket a döntéshozó csoportnak haladéktalanul el kell bocsátania, és más munkára kell őket kirendelni, hogy azt végezhessék, amit képesek elvégezni. Ha semmirekellők, akik bármerre járnak is, csak potyázni akarnak, és semmit sem képesek elvégezni, akkor el kell küldeni őket, anélkül hogy bármiféle kötelesség végzését megengednék nekik. Nem méltók arra, hogy kötelességet végezzenek; nem emberek, híján vannak a normális emberi mivoltra jellemző lelkiismeretnek és józan észnek, és szégyentelenek. Ha egyszer átláttak az ilyen naplopókkal felérő hamis vezetőkön, közvetlenül el kell bocsátani őket; szükségtelen az intésükkel próbálkozni, és nem kell lehetőséget biztosítani nekik arra, hogy megfigyelésen menjenek keresztül, valamint az igazságról sem szükséges beszélni nekik. Hát nem hallottak már elég igazságot? Ha megmetszenék őket, vajon meg tudnának változni? Nem tudnának. Ha valaki szegényes képességű, ha olykor abszurd nézeteket vall, vagy tudatlanságból nem látja az összképet, de szorgalmas, terhet hordoz és nem lusta, akkor az ilyen ember annak ellenére, hogy eltérések vannak a kötelességvégzésében, meg tud térni, amikor azzal szembesül, hogy megmetszik. Az a legkevesebb, hogy ismeri a vezetők felelősségeit és tudja, hogy mit kell tennie, van lelkiismerete és felelősségérzete, és van szíve. Azok azonban, akik lusták, akik jobban szeretik a kényelmet a kemény munkánál, és akiken nincs teher, nem tudnak megváltozni. Nincs teher a szívükben; bárki metszi is meg őket, hasztalan.
(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (4.))
Ha az antikrisztusoknak megengedik, hogy akaratosak és önkényesek legyenek a gyülekezetben, hogy tetszésük szerinti szlogeneket és érveket kiabáljanak, hogy irányítsanak és fenyegessenek, illetve, hogy félrevezessék és tévútra irányítsák a testvéreket, a vezetők és a dolgozók pedig figyelmen kívül hagyják ezt és nem cselekszenek, és attól tartva, hogy megsértik őket, nem merik leleplezni vagy korlátozni az antikrisztusokat, ez pedig azt eredményezi, hogy az antikrisztusok önkényesen játszadoznak az adott gyülekezet testvéreivel és zavarják őket, akkor az adott gyülekezet vezetői talpnyalók, hulladékok, akiket ki kell iktatni. Ha egy gyülekezet vezetői felismerik az antikrisztusokat és a gonosz embereket, és lehetővé teszik Isten választott népének, hogy kiálljon és leleplezze őket, és Isten munkájának a megóvása végett kitakarítsa az ördögöket, akkor ez meg fogja szégyeníteni az ördögöket és a Sátánt, és Isten szándékának is eleget tesz majd. E gyülekezet vezetői alkalmas vezetők, akik rendelkeznek az igazságvalósággal. Ha egy gyülekezet egy antikrisztus zavarásától szenved, és az antikrisztus eszeveszetten visszavág a testvéreknek, elnyomja és elítéli őket, miután azok ráismertek és elutasították őt, és ha a gyülekezetvezetők nem tesznek semmit, szemet hunynak és megpróbálnak senkit sem megsérteni, akkor azok a vezetők hamis vezetők. Hulladékok és ki kell iktatni őket. Ha gyülekezetvezetőként valaki nem képes az igazság segítségével megoldani a problémákat, ha képtelen felismerni, korlátozni és kiválogatni az antikrisztusokat, ha szabad kezet ad az antikrisztusoknak, hogy tetszésük szerint tegyenek a gyülekezetben, hogy ámokfutást rendezzenek, és ha képtelen megóvni Isten választottait attól, hogy félrevezessék őket, ha képtelen megóvni Isten választottait, hogy azok normálisan végezhessék a kötelességüket – sőt, ha képtelen fenntartani a gyülekezeti munka normális haladását –, akkor az a vezető hulladék és ki kell iktatni. Ha egy gyülekezet vezetői félnek leleplezni, megmetszeni, korlátozni egy antikrisztust, és félnek fellépni ellene azért, mert az antikrisztus vad és kegyetlen, és így hagyják szabadon garázdálkodni a gyülekezetben, hogy zsarnokká váljon, azt tegyen, amit csak akar, és a gyülekezet munkájának nagy részét megbénítsa, holtpontra juttatva azt, akkor ennek a gyülekezetnek a vezetői is hulladékok és ki kell iktatni őket. Ha megtorlástól tartva egy gyülekezet vezetőinek sosincs bátorságuk leleplezni egy antikrisztust, és sosem próbálják meg megfékezni az antikrisztus gaztetteit, ami jelentős akadályokhoz, zavarhoz és kárhoz vezet a gyülekezeti életet és a testvérek életbe való belépését illetően, akkor ennek a gyülekezetnek a vezetői szintén hulladékok és ki kell iktatni őket. Támogatnátok az ilyen emberek további vezetését? (Nem.) Akkor mit kellene tennetek, amikor efféle vezetőkkel találkoztok? Meg kell kérdezned tőlük: „Az antikrisztusok oly nagy gonoszságot követnek el, szabadon garázdálkodnak a gyülekezetben, megpróbálják átvenni a hatalmat – képes vagy te kordában tartani őket? Megvan a bátorságod ahhoz, hogy leleplezd őket? Ha nem mersz fellépni ellenük, le kell mondanod. Ne vesztegesd az időt, mondj le. Ha a saját testi érdekeidet óvod, a testvéreket pedig az antikrisztusoktól való félelmedben átadod az antikrisztusoknak és a gonosz embereknek, akkor légy átkozott. Nem vagy alkalmas arra, hogy vezető légy – hulladék vagy, halott ember!” Az ilyen hamis vezetőket le kell leplezni és el kell bocsátani. Nem végeznek valódi munkát; gonosz emberekkel szembekerülve nem óvják a testvéreket, hanem térdet hajtanak a gonosz emberek előtt és engedményeket tesznek nekik, és irgalomért könyörögnek, elnyújtva egy dicstelen létet. Az ilyen vezetők hulladékok. Árulók, és el kell utasítani őket.
(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Nyolcadik rész))
Írsz egy levelet, hogy jelents egy hamis vezetővel kapcsolatos problémákat, és a hamis vezető meg akar félemlíteni, ezt mondván: „Ha nem viselkedsz, ha továbbra is jelented a problémáimat a vezetőségnek, szaglászol utánam vagy valami negatívat írsz az értékeléseimben, meg foglak ölni! Megvan a hatalmam, hogy kizárjalak. Nem félsz?” Hogyan kezelnéd ezt a helyzetet? Megfenyeget; konkrétan fogalmazva, megfélemlít. Megvan a hatalma, te pedig egy hétköznapi hívő vagy, úgyhogy önkényesen kínoz téged mindenféle alapelv vagy alap nélkül. Úgy bánik veled, ahogyan a Sátán bánik az emberekkel. Konkrétan fogalmazva, nem épp megfélemlít? Nem kínozni próbál? (De igen.) Nos, hogyan kezelnéd ezt? Kompromisszumot kötnél vagy kiállnál az alapelvek mellett? (Kiállnék az alapelvek mellett.) Elméletileg az embereknek ki kellene állniuk az alapelvek mellett, és nem szabadna félniük ettől a hamis vezetőtől. Mi ennek az alapja? Miért nem kellene félned tőle? Ha valóban kizár, félni fogsz? Mivel valóban ki tud zárni, lehetséges, hogy nem mersz kiállni az alapelvek mellett, és talán megijedsz. Hol akad el ez a dolog? Miért ijedhetsz meg? (Mert nem hiszem, hogy Isten háza az igazság uralma alatt áll.) Ez az egyik aspektusa. Meg kell lennie benned ennek a hitnek és ezt mondanod: „Gonosz ember vagy. Ne gondold, hogy csak azért, mert most vezető vagy, megvan a hatalmad, hogy kizárj. Helytelen lenne kizárni engem. Ezt a dolgot előbb-utóbb leleplezik. Isten háza nem a te kizárólagos fennhatóságod alatt áll. Ha ma kizársz, egyszer megbüntetnek majd. Ha nem hiszed, csak várj és meglátod. Isten házát az igazság, Isten uralja. Emberek nem büntethetnek meg téged, Isten azonban feltárhat és kiiktathat. Amikor a gaztetteid lelepleződnek, akkor majd szembenézel a büntetéseddel.” Megvan benned ez a hit? (Igen.) Valóban? Akkor miért nem tudjátok ezt mondani? Úgy tűnik, hogy veszélybe kerülsz, ha ilyen helyzetekkel találkozol; hiányzik belőled a bátorság és a valódi hit. Amikor ténylegesen szembesülsz ezekkel a dolgokkal, amikor gonosz emberekkel és antikrisztusokkal találkozol, akik ennyire ádázak, akiknek az emberek kínzását szolgáló módszereik a nagy vörös sárkányéhoz hasonlíthatók, mit fogsz akkor csinálni? Sírva fakadsz, és ezt mondod: „Ó, nekem kicsi az értettségem, bátortalan vagyok, mindig féltem a bajtól, még attól is félek, hogy egy lehulló falevél fejen talál. Igazán remélem, hogy nem kell ilyen emberekkel szembenéznem. Mit tennék, ha megfélemlítenének?” Megfélemlítenek? Nem félemlítenek meg, a Sátán gyötör téged. Emberi szemszögből tekintve azt mondanád: „Ez az ember ijesztő, státusza van és megfélemlíti a státusz nélküli jámbor embereket.” Ez történik? Az igazság szempontjából ez nem megfélemlítés; a Sátán készteti szenvedésre az embereket, kínozza, bolonddá teszi, megrontja és tiporja őket. Hogyan kell foglalkoznod a Sátán e ténykedéseivel és hogyan kell kezelned azokat? Félned kell? (Nem kell; jelentenem kell és le kell lepleznem őket.) A szívedben nem kell félned tőlük. Ha pillanatnyilag nem megfelelő jelenteni az illető problémáit és szembeszállni vele, akkor ideiglenesen viseld el, majd találj egy alkalmas időpontot a későbbi jelentésre. Ha vannak a testvéreid között hozzád hasonlóan tisztán látó egyének, fogjatok össze, hogy jelentsétek és leleplezzétek a gonosztetteit. Ha senki más nem lát tisztán, és amikor előállsz, hogy jelentést tégy róla, mindenki visszautasít, akkor egyelőre gyakorolj türelmet. Amikor a magasabb szintű vezetők eljönnek a gyülekezetetekbe, hogy ellenőrizzék és nyomon kövessék a munkát, találj egy alkalmas időpontot, hogy beszámolj ezeknek a vezetőknek a problémáiról, és világosan, teljes részletességgel fejtsd ki az illető gonosztetteit, és hagyd, hogy a vezetők eltávolítsák őt. Bölcs dolog ez? (Igen.) Egyrészt lennie kell hitednek, és nem szabad félned a gonosz emberektől, az antikrisztusoktól és a Sátántól. Másrészt a veled szembeni cselekedeteiket nem szabad úgy nézned, mintha az egyik ember megfélemlítené a másikat; a lényegét kell látnod, amint a Sátán bolonddá teszi, kínozza és tiporja az embereket. Ezután a helyzettől függően bölcsességet kell gyakorolnod, hogy kezeld a kínzását, meg kell találnod a megfelelő időpontot a leleplezésére és a jelentésére, és védelmezned kell Isten házának érdekeit és a gyülekezet munkáját. Ebben a bizonyságtételben kell szilárdan megállnod, valamint ez a kötelesség és kötelezettség, amelyet emberként teljesítened kell.
(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (14.))
Vannak másfajta emberek is, éspedig azok, akiket elbocsátottak. Velük vajon hogyan kell bánnunk? Akár azért bocsátják el ezeket az embereket, mert nem képesek valóságos munkát végezni és a hamis vezetők közé sorolhatók, akár azért, mert az antikrisztusok útját követik és az olyan fajta emberek közé sorolhatók, akik antikrisztusok, más munkára szükséges beosztani ezeket az embereket, és észszerű módon szükséges kirendelni őket. Ha olyan antikrisztusok, akik már sok gonoszságot műveltek, akkor természetesen ki kell zárni őket; ha nem műveltek még sok gonoszságot, de antikrisztusi lényegük van, és antikrisztusként jellemezhetők, akkor amennyiben még mindig képesek bomlasztás és zavarás okozása nélkül valamilyen csekély szolgálatot végezni, nem szükséges kizárni őket – hadd végezzenek csak továbbra is szolgálatot, és adjatok nekik esélyt a megtérésre. Azon hamis vezetőket, akik el lettek bocsátva, valamilyen más munkára rendeljétek ki az erősségeik, valamint annak alapján, hogy mely kötelességek elvégzésére alkalmasak, de gyülekezetvezetőként nem szolgálhatnak többé; azon vezetőket és dolgozókat, akik azért lettek elbocsátva, mert rendkívül gyenge képességűek és képtelenek bármiféle munkát végezni, ugyancsak az erősségeik, valamint annak alapján rendeljétek ki más munkára, hogy mely kötelességek végzésére alkalmasak, de nem léptethetők elő többé vezetővé vagy dolgozóvá. Miért nem? Azért nem, mert már ki lettek próbálva. Fel lettek fedve, és már világosan látható, hogy az ilyen emberek képessége és a munkaképessége alkalmatlanná teszi őket arra, hogy vezetők legyenek. Ha vezetőnek alkalmatlanok, akkor vajon más kötelességeket sem képesek elvégezni? Ez nem feltétlenül van így. A gyenge képességük alkalmatlanná teszi őket arra, hogy vezetők legyenek, de más kötelességeket végezhetnek. Az ilyen emberek az elbocsátásukat követően végezhetik azt, aminek alkalmasak a végzésére. Nem kell megfosztani őket attól a joguktól, hogy kötelességet végezzenek; ha a jövőben növekszik az érettségük, újra használni lehet őket. Egyeseket azért bocsátanak el, mert fiatalok és nincs élettapasztalatuk, valamint munkatapasztalatnak is híján vannak, így nem képesek elvállalni a munkát, és végül elbocsátják őket. Van némi mozgástér az efféle emberek elbocsátása terén. Ha megfelelő színvonalú az emberi mivoltuk, és elegendő képességgel rendelkeznek, akkor a lefokozásukat követően lehet még használni őket, vagy beoszthatók valamilyen másik, számukra megfelelő munkára. Ha már tisztán értik az igazságot, és szereztek némi ismeretet és tapasztalatot a gyülekezet munkáját illetően, akkor az ilyen emberek a képességük alapján még mindig előléptethetők és művelhetők. Ha az emberi mivoltuk megfelelő színvonalú, de rendkívül gyenge képességűek, akkor semmi érték nem rejlik a művelésükben, és egyáltalán nem lehet művelni vagy megtartani őket.
Azok között, akik el lettek bocsátva, két fajta ember van, akiket egyáltalán nem lehet újra előléptetni és művelni: egyfelől az antikrisztusok, másfelől pedig azok, akik túl gyenge képességűek. Vannak azután olyanok is, akik nem számítanak antikrisztusoknak, hanem csupán szegényes emberi mivoltúak, önzők és csalárdak, némelyek pedig lusták közülük, testi kényelemre sóvárognak, és képtelenek nehézséget elviselni. Még ha rendkívül jó képességűek is az efféle emberek, akkor sem lehet ismét előléptetni őket. Ha van egy kevés képességük, akkor hadd tegyék, amire képesek, feltéve, hogy megfelelő intézkedések történetek arra vonatkozóan; röviden: ne léptesd elő őket vezetővé vagy dolgozóvá. A vezetőknek és dolgozóknak azon túl, hogy van képességük és hogy munkaképesek, érteniük kell az igazságot, terhet kell viselniük a gyülekezetért, képesnek kell lenniük arra, hogy keményen dolgozzanak és elviseljék a szenvedést, valamint szorgalmasnak kell lenniük, és nem lehetnek lusták. Ennek tetejébe még viszonylag becsületesnek és egyenes derekúnak is kell lenniük. Egyáltalán nem választhatsz ki olyan embereket, akik csalárdak. Azok, akik túlságosan elvetemültek és csalárdak, folyton cselt szőnek a testvérekkel, a feljebbvalóikkal és Isten házával szemben. Azzal töltik a napjaikat, hogy egyre csak fondorlatos gondolatokon törik a fejüket. Amikor ilyesvalakivel van dolgod, mindig ki kell találnod, hogy vajon mit is gondol igazán, egyre csak tudakozódnod kell azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is csinált mostanában, és állandóan rajta kell tartanod a szemed. Az ilyen embereket túlságosan kimerítő és túlságosan aggasztó lenne használni. Ha egy ilyesfajta személyt előléptetnek, hogy kötelességeket végezzen, még ha ért is egy kevés doktrínát, akkor sem fogja gyakorolni, és az általa elvégzett minden apró munkáért juttatásokat és előnyöket vár majd. Ilyen embereket használni túlságosan aggasztó és túl sok gondot jelent, ezért ilyen emberek nem léptethetők elő. Éppen ezért, ami az antikrisztusokat, a mérhetetlenül gyenge képességű, a rossz emberi mivoltú, a lusta, a testi kényelemre sóvárgó és nehézségeket elviselni nem tudó, valamint a rendkívül elvetemült és csalárd embereket illeti: az ilyesfajta embereket ne léptesd elő másodszor is, miután a használatukat követően egyszer már le lettek leplezve és el lettek bocsátva; ne használd őket újra helytelenül, miután már átláttak rajtuk.
(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (6.))