12. Hogyan teljesítheti az ember megfelelő színvonalon a kötelességét

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

A kötelesség megfelelő teljesítését illetően a „megfelelő” kifejezésen van a hangsúly. Hogyan kell tehát definiálni azt, hogy „megfelelő”? Ezzel kapcsolatban is igazságokat kell keresnünk. Megfelelő mindössze elfogadható munkát végezni? Ha tudni szeretnéd a konkrét részleteket azzal kapcsolatban, hogy miként értelmezd és kezeld a „megfelelő” kifejezést, sok igazságot meg kell értened és többet kell társalognod az igazságról. Miközben a kötelességedet végzed, értened kell az igazságot és az alapelveket; csakis ekkor juthatsz el a kötelességed megfelelő teljesítéséig. Miért kell az embereknek végezniük a kötelességeiket? Ha már hisznek Istenben és elfogadták az Ő megbízatását, az emberek részt kapnak a felelősségből és a kötelezettségből Isten házának munkájában és Isten munkájának helyszínén, cserébe pedig, e felelősség- és kötelezettségvállalás révén alkotóelemévé válnak Isten munkájának; részesülni fognak az Ő munkájából, és részesülnek az üdvösségéből. Igen jelentős kapcsolat áll fenn az emberek üdvössége és aközött, ahogyan a kötelességeiket végzik, hogy képesek-e azokat jól végezni, és hogy tudják-e azokat megfelelően tenni. Mivel Isten házának részévé lettél és elfogadtad az Ő megbízatását, immár van egy kötelességed. Nem te mondod meg, hogy miként kell végezni ezt a kötelességet, hanem Isten mondja meg, az igazság mondja meg, és az igazság normái írják elő. Fontos ezért, hogy az emberek tudják, értsék és tisztán lássák, miként méri Isten az emberek kötelességeit, és hogy mi szerint méri azokat – ezt érdemes keresni és kutatni. A különböző emberek különböző kötelességeket kapnak Isten munkájában. Vagyis a különböző ajándékokkal, képességekkel, életkorral és állapottal rendelkező embereknek különböző időkben különböző kötelességek adatnak. Nem számít, milyen kötelességet kaptál, és az sem számít, hogy hányszor vagy milyen körülmények között kaptad, a kötelességed egy teljesítendő felelősség és kötelezettség csupán, nem pedig a saját vállalkozásod, és még kevésbé az üzleted. Ami a kötelességed teljesítésének mércéjét illeti: Isten azt várja el, hogy „megfelelő” legyen. Mit jelent az, hogy valami „megfelelő”? Azt jelenti, hogy megfelel Isten követelményeinek és eleget tesz Neki. Istennek azt kell mondania rá, hogy megfelelő és jóvá kell hagynia. Csakis ekkor lesz megfelelő a kötelességed teljesítése. Ha Isten azt mondja, hogy nem megfelelő, akkor bármennyi ideje teljesíted már, vagy bármekkora árat fizettél is érte, nem lesz megfelelő. Mi lesz ekkor az eredmény? Az egész munkavégzésnek lesz minősítve. A hűséges szívű munkásoknak csak egy kis hányada marad meg. Ha nem hűségesek a munkavégzésükben, akkor semmi reményük a megmaradásra. Egyszerűen szólva: katasztrófában fognak elpusztulni. Ha valaki soha nem üti meg a mércét a kötelessége teljesítése során, meg lesz fosztva a kötelesség-teljesítés jogától. Egyes embereket félreállítanak, miután meg lettek fosztva ettől a jogtól. Félreállításukat követően más módon viselik gondjukat. A „más módon viselik gondjukat” vajon kirekesztést jelent? Nem feltétlenül. Isten elsősorban azt nézi, hogy megtért-e valaki vagy sem. Éppen ezért nagyon fontos, hogy miként teljesíted a kötelességedet, és az embereknek komolyan és lelkiismeretesen kell hozzáállniuk ehhez a kérdéshez. A kötelességed teljesítése ugyanis közvetlen kapcsolatban áll az életbe való belépéseddel és az igazságvalóságokba történő belépéseddel, valamint olyan nagy horderejű kérdésekkel is, mint az üdvösséged és a tökéletesítésed, ezért Istenben híve az első és legfontosabb feladatodként kell kezelned a kötelességed teljesítését. Nem gondolkodhatsz zavarosan róla.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mi a kötelesség megfelelő végzése?)

Mindenkinek, aki hisz Istenben, meg kell értenie az Ő szándékait. Csak az tehet eleget Istennek, aki jól végzi a kötelességét, és csak Isten megbízatásának teljesítése által lehet kielégítő a kötelességvégzés. Isten megbízatásának teljesítésére vonatkozóan létezik egy mérce. Az Úr Jézus azt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” „Isten szeretete” az egyik aspektusa annak, amit Isten megkövetel az emberektől. Vajon miben kellene ennek a követelménynek megnyilvánulnia? Abban, hogy teljesítened kell Isten megbízatását. Gyakorlatibb megfogalmazásban azt jelenti, hogy emberként jól végezd a kötelességedet. Mi tehát a mércéje annak, hogy jól végezd a kötelességedet? Isten követelménye, hogy teljes szívedből, lelkedből, elmédből és erődből, jól végezd a teremtett lényként rád háruló kötelességedet. Ezt könnyen meg kellene értened. Ahhoz, hogy megfelelj Isten követelményének, elsősorban szívvel-lélekkel kell tenned a kötelességedet. Ha képes vagy szívvel-lélekkel tenni azt, akkor könnyű lesz teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből cselekedni. Ha csak az elméd képzelődéseire és az adottságaidra támaszkodva végzed a kötelességedet, akkor vajon meg tudsz felelni Isten követelményének? Semmiképpen sem. Mi tehát az a mérce, amelynek meg kell felelned ahhoz, hogy teljesítsd Isten megbízatását, valamint hogy hűségesen és jól végezd a kötelességedet? Az, hogy teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből végezd a kötelességedet. Ha Istent szerető szív nélkül próbálod jól végezni a kötelességedet, az nem fog menni. Ha Istent szerető szíved egyre erősebb és őszintébb lesz, akkor természetesen képes leszel teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből, jól végezni a kötelességedet. Teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, teljes erődből – a „teljes erődből” az utolsó a sorban; a „teljes szívedből” az első. Ha nem teljes szívedből teszed a kötelességedet, akkor vajon hogyan is tehetnéd azt teljes erődből? Éppen ezért, ha csupán teljes erődből próbálod tenni a kötelességedet, nem érhetsz el semmilyen eredményt – és nem is felelhetsz meg az alapelveknek. Vajon mi a legfontosabb, amit Isten megkövetel? (Teljes szívből.) Bármilyen kötelességet vagy dolgot is bíz rád Isten, ha csak fáradozol, rohangálsz és erőlködsz, akkor összhangban lehetsz-e az igazságalapelvekkel? Tudsz-e Isten szándékaival összhangban cselekedni? (Nem.) Akkor hogyan tudsz összhangban lenni Isten szándékaival? (Teljes szívünkből.) Könnyű kimondani a „teljes szívedből” szavakat, és az emberek gyakran ki is mondják, de vajon hogyan tudod teljes szívedből tenni azt? Vannak, akik azt mondják: „Ez azt jelenti, hogy egy kicsit nagyobb erőfeszítéssel és őszinteséggel teszed a dolgokat, többet gondolkodsz, nem hagyod, hogy bármi más lefoglalja az elmédet, és csak arra összpontosítasz, hogy hogyan kell elvégezni az adott feladatot, ugye?” Vajon ennyire egyszerű? (Nem.) Akkor beszéljünk a gyakorlás néhány alapelvéről. Az általatok általában gyakorolt és betartott alapelvek szerint, mi az első, amit tennetek kellene, hogy teljes szívetekből cselekedjetek? Teljes elméteket, energiátokat fel kell használnotok, és szívvel-lélekkel kell cselekednetek, ne legyetek felületesek. Ha valaki nem képes teljes szívvel cselekedni, akkor elveszítette a szívét, ami olyan, mintha a lelkét veszítette volna el. Beszéd közben elkalandoznak a gondolatai, soha nem cselekszik szívvel-lélekkel, és figyelmetlen lesz, bármit is tesz. Következésképpen nem lesz képes jól kezelni a dolgokat. Ha nem teljes szívetekből végzitek a kötelességeteket, valamint nem adjátok bele a teljes szíveteket, akkor rosszul fogjátok végrehajtani a kötelességeteket. Még ha több éven keresztül végzitek is a kötelességeteket, akkor sem lesztek képesek megfelelően végrehajtani azt. Semmit sem tudtok jól csinálni, ha nem adjátok bele a szíveteket. Vannak, akik nem dolgoznak szorgalmasan, mindig ingatagok és szeszélyesek, túl magasra törnek, és nem tudják, hogy hol hagyták el a szívüket. Van-e szíve az ilyen embereknek? Honnan tudjátok megmondani, hogy valakinek van-e szíve vagy nincs? Ha valaki, aki hisz Istenben, ritkán olvassa Isten szavait, akkor van-e szíve? Ha bármi történjék is, soha nem imádkozik Istenhez, akkor van-e szíve? Ha bármilyen nehézséggel is szembesül, soha nem keresi az igazságot, akkor van-e szíve? Vannak, akik hosszú évek óta végzik a kötelességüket anélkül, hogy nyilvánvaló eredményeket érnének el, van-e nekik szívük? (Nincs.) Képesek-e jól végezni a kötelességüket azok, akiknek nincs szívük? Hogyan tudják az emberek teljes szívből végezni kötelességeiket? Először is, a felelősségre kellene gondolnotok. „Ez az én felelősségem, viselnem kell. Nem szökhetek meg most, amikor a legnagyobb szükség van rám. Jól kell tennem a kötelességemet, és számot kell adnom róla Istennek.” Ez jelenti azt, hogy van elméleti alapotok. De pusztán az, hogy van elméleti alapotok, azt jelenti-e, hogy teljes szívből teszitek a kötelességeteket? (Nem.) Még mindig távol álltok attól, hogy teljesítsétek Isten azon követelményeit, hogy bemenjetek az igazságvalóságba, és teljes szívből tegyétek a kötelességeteket. Mit jelent tehát teljes szívetekből tenni a kötelességeteket? Hogyan érhetik el az emberek azt, hogy teljes szívükből végezzék a kötelességeiket? Először is, el kell gondolkodnotok: „Kiért végzem ezt a kötelességet? Vajon Istenért teszem, a gyülekezetért, vagy valaki másért?” Ezt világosan meg kell határozni. Továbbá: „Ki bízott meg engem ezzel a kötelességgel? Isten volt-e az, vagy valamelyik vezető vagy gyülekezet?” Ezt is tisztázni kell. Ez apróságnak tűnhet, mégis keresni kell az igazságot, hogy megoldjuk. Mondjátok csak, valamelyik vezető vagy dolgozó, vagy valamelyik gyülekezet volt-e az, aki megbízott titeket a kötelességetekkel? (Nem.) Nagyszerű, ha a szíved mélyén biztos vagy benne. Meg kell győződnöd, hogy Isten volt az, aki megbízott téged a kötelességeddel. Úgy tűnhet, hogy egy gyülekezeti vezető adta neked a feladatot, de valójában mindez Isten intézkedéséből fakad. Lehet, hogy van olyan, amikor egyértelműen emberi akaratból fakad, de még akkor is először Istentől kell elfogadnod azt. Ez a helyes mód annak megtapasztalására. Ha elfogadod Istentől, valamint tudatosan aláveted magad az Ő intézkedésének, és előlépsz, hogy elfogadd a megbízatását – ha így aláveted magad annak, akkor részesülsz Isten vezetésében és munkájában.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Pontosan mi az, amire az emberek támaszkodnak, hogy éljenek?)

Az alapelvek, amelyeket meg kell értened, és az igazságok, amelyeket gyakorlatba kell ültetned, ugyanazok, függetlenül attól, hogy milyen kötelességet végzel. Kérjenek bár arra, hogy vezető vagy dolgozó legyél, főzz házigazdaként ételeket vagy kérjenek meg valamilyen külső ügy intézésére, avagy fizikai munka végzésére, e különböző kötelességek végzésekor betartandó igazságalapelvek ugyanazok, ezeket az igazságra és Isten szavaira kell alapozni. Akkor hát melyik a legnagyobb és legfőbb ezen alapelvek között? Az, hogy az ember szentelje a szívét, az elméjét és az erőfeszítését a kötelessége jó végzésének, és végezze azt a kívánt mérce szerint. A kötelességed jó végzéséhez és mérce szerinti végzéséhez tudnod kell, mi is az a kötelesség. Tényleg, mi az a kötelesség? Vajon a kötelesség a karriered? (Nem.) Ha a saját karrieredként bánsz a kötelességeddel, hajlandó vagy minden erőfeszítésedet beletenni, hogy jól végezd, hogy mások lássák, milyen sikeres és kiváló vagy, azt gondolva, hogy ez teszi jelentőssé az életedet, akkor ez vajon helyes látásmód? (Nem.) Miben téved ez a látásmód? Abban, hogy saját vállalkozásának veszi Isten megbízatását. Ez az emberek számára úgy tűnik, rendben van, Isten szemében azonban rossz úton járás, az igazságalapelvek megsértése, amit elítél. A kötelességet Isten követelményei, valamint az igazságalapelvek szerint kell végezni ahhoz, hogy összhangban legyen Isten szándékaival. Az igazságalapelvek áthágása, az inkább emberi hajlamok szerinti cselekvés bűnös dolog. Szembeszegül Istennel és büntetést igényel. Ez azoknak az ostoba és tudatlan embereknek a sorsa, akik nem fogadják el az igazságot. Akik hisznek Istenben, azok legyenek tisztában azzal, hogy mit követel meg Isten az emberektől. Nyilvánvalóvá kell tenni ezt a víziót. Először is beszéljünk arról, hogy mi az a kötelesség! A kötelesség nem a saját műveleted, nem a saját karriered, nem a saját munkád, hanem Isten munkája. Isten munkája megköveteli az együttműködésedet, ebből ered a kötelességed. A kötelesség Isten munkájának az a része, amelyben együtt kell működnie az embernek. A kötelesség Isten munkájának része, nem pedig a saját karriered, a saját otthoni ügyeid, avagy az életed személyes ügyei. Függetlenül attól, hogy a kötelességed külső vagy belső ügyek kezelésére irányul, hogy szellemi vagy fizikai munkát igényel, ez az a kötelesség, amelyet végezned kell, ez az egyház munkája, részét alkotja Isten irányítási tervének, ez az a megbízatás, amelyet Isten neked adott. Nem a személyes ügyed. Akkor hát hogyan kellene kezelned a kötelességedet? Semmiképp sem szabad úgy végezni a kötelességed, ahogy kedved tartja, nem cselekedhetsz nemtörődöm módon. Ha például az a feladatod, hogy ételt készíts a testvéreidnek, akkor ez a kötelességed. Hogy kezeld ezt a feladatot? (Az igazságalapelveket kell kutatnom.) Hogyan kutatod az igazságalapelveket? A valósághoz és az igazsághoz van köze ennek. Bele kell gondolnod, hogyan ültesd gyakorlatba az igazságot, hogyan végezd jól ezt a kötelességet, és az igazság mely aspektusait érinti ez a kötelesség. Első lépésként, először is tudnod kell ezt: „Nem magamnak főzök. A kötelességemet végzem.” Az itt jelenlévő aspektus a vízió. Mi a helyzet a második lépéssel? (Bele kell gondolnom, hogyan főzzem meg jól az ételt.) Mi a jó főzés kritériuma? (Ki kell derítenem Isten követelményeit.) Így van. Csak Isten követelményei az igazság, a mérce és az alapelv. Az Isten követelményei szerinti főzés az igazság egyik aspektusa. Először is fontolóra kell venned az igazság ezen aspektusát, majd belegondolnod ebbe: „Isten ezt a kötelességet adta nekem, hogy végezzem. Mi az Isten által megkövetelt mérce?” Előfeltétel ez az alap. Akkor hát hogyan főzz úgy, hogy az megfeleljen Isten mércéjének? Az általad főzött étel legyen egészséges, ízletes, tiszta, és ne ártson a testnek – ezekből a részletekből tevődik össze. Ameddig ezen alapelv szerint főzöl, addig Isten követelményei szerint készül el az általad főzött étel. Miért mondom ezt? Mert e kötelesség alapelveit kerested, és nem lépted túl az Isten által kijelölt hatáskört. Ez a főzés helyes módja. Jól és kielégítően végezted el a kötelességedet.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságalapelvek kutatásával végezheti jól a kötelességét)

Bármilyen kötelességet is végzel, az igazságalapelveket kell kutatnod, meg kell értened Isten szándékait, tudnod kell, hogy mik az Ő követelményei a szóban forgó kötelességgel kapcsolatban, és meg kell értened, hogy mit kell elérned az adott kötelességgel. Csak így tudod a munkádat az alapelveknek megfelelően végezni. A kötelességed végzése során semmiképpen nem veheted alapul a személyes preferenciáidat, azt téve, amit szeretnél, amit örömmel csinálnál, vagy ami jó fényt vet rád. Ez a saját akaratod szerint való cselekvés. Ha a saját személyes preferenciáidra hagyatkozol a kötelességed végzése során, azt gondolva, hogy ez az, amit Isten megkövetel és ami Istent boldoggá teszi, továbbá, ha erőszakkal ráerőlteted a személyes preferenciáidat Istenre, vagy úgy gyakorlod őket, mintha azok lennének az igazság, és igazságalapelvekként tekintesz rájuk, akkor ez vajon nem hiba? Ez nem a kötelességed végzése, és Isten nem fog emlékezni a kötelességed ily módon történő végzésére. Egyesek nem értik az igazságot, és nem tudják, mit jelent jól végezni a kötelességeiket. Úgy érzik, hogy erőfeszítést tettek, beleadták szívüket-lelküket, fellázadtak hús-vér testük ellen, és szenvedtek, akkor miért nem tudják soha megfelelő színvonalon végrehajtani a kötelességüket? Isten miért elégedetlenkedik mindig? Hol rontották el ezek az emberek? Az volt a hibájuk, hogy nem derítették ki Isten követelményeit, ehelyett a saját elképzeléseik szerint cselekedtek – ez az oka. Saját vágyaikat, preferenciáikat és önző indítékaikat kezelték az igazságként, és úgy bántak velük, mintha azok lennének azok, amiket Isten szeret, mintha azok lennének az Ő mércéi és követelményei. Azt tekintették az igazságnak, amit ők helyesnek, jónak és szépnek hittek; ez helytelen. Valójában, még ha az emberek néha úgy is gondolják, hogy valami helyes és összecseng az igazsággal, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az összecseng Isten szándékaival. Minél inkább azt gondolják az emberek, hogy valami helyes, annál óvatosabbnak kell lenniük, és annál jobban kell az igazságot kutatniuk, hogy lássák, hogy amit gondolnak, megfelel-e Isten követelményeinek. Ha az pontosan ellentétes az Ő követelményeivel és az Ő szavaival, akkor elfogadhatatlan, még akkor is, ha te azt gondolod, hogy helyes, ez csak egy emberi gondolat, és nem fog megfelelni az igazságnak, bármennyire is helyesnek gondolod. Azt, hogy valami helyes vagy helytelen, Isten szavai alapján kell eldönteni. Nem számít, mennyire vélsz valamit helyesnek: ha nincs alapja Isten szavaiban, helytelen, és el kell vetned. Csak akkor elfogadható, ha összhangban van az igazsággal, és csak az igazságalapelvek ily módon való betartásával felelhet meg a kötelességed végzése a megfelelő színvonalnak.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságalapelvek kutatásával végezheti jól a kötelességét)

Kötelességed végzésekor mindig vizsgáld meg magad, hogy az alapelvek szerint teszed-e a dolgokat, hogy kötelességed teljesítése megfelelő színvonalú-e, hogy nem csak felületesen teszed-e, hogy nem próbáltál-e kibújni a felelősség alól, és hogy nincsenek-e gondok a hozzáállásoddal és a gondolkodásmódoddal. Amint önvizsgálatot tartottál, és ezek a dolgok világossá válnak számodra, könnyebben fogod jól végezni a kötelességedet. Nem számít, hogy mivel szembesülsz kötelességed teljesítése során – negativitással és gyengeséggel, vagy azzal, hogy rossz a hangulatod, miután megmetszettek –, megfelelően kell kezelned azt, és az igazságot is keresned kell, valamint meg kell értened Isten szándékait. Ha ezeket megteszed, akkor lesz módod a gyakorlásra. Ha szeretnél jó munkát végezni kötelességed megtételében, akkor nem szabad, hogy a hangulatod befolyásoljon. Nem számít, mennyire negatívnak vagy gyengének érzed magad, gyakorolnod kell az igazságot mindenben, amit teszel, abszolút szigorúan, és az alapelvekhez ragaszkodva. Ha ezt teszed, akkor nem csak a többi ember fog helyeselni téged, hanem Isten is szeretni fog. Így olyan emberré válsz, aki felelősségteljes és vállalja a terheket; igazán jó ember leszel, aki valóban a megfelelő színvonalon végzi kötelességeit, és teljes mértékben megéli egy valódi ember hasonlatosságát. Az ilyen emberek megtisztulnak és valódi átalakulást érnek el kötelességeik végzése közben, és azt lehet mondani, hogy Isten szemében becsületesek. Csak a becsületes emberek képesek kitartóan gyakorolni az igazságot, nekik sikerül az alapelvek szerint cselekedni, és kötelességeiket színvonalasan végezni. Az alapelvek szerint cselekvő emberek jó hangulatban aprólékosan végzik kötelességeiket; nem dolgoznak felületesen, nem arrogánsak, és nem dicsekednek, hogy mások nagyra tartsák őket. Ha rossz hangulatuk van, ugyanolyan komolyan és felelősségteljesen tudják elvégezni mindennapi feladataikat, és még ha olyasmivel találkoznak is, ami hátrányosan befolyásolja kötelességeik végzését, vagy ami egy kis nyomást gyakorol rájuk, vagy megszakítást okoz, miközben teszik a kötelességüket, akkor is képesek lecsendesíteni a szívüket Isten előtt és imádkozni, mondván: „Nem számít, milyen nagy problémába ütközöm – még ha az ég leszakad is –, eltökéltem, hogy amíg élek, mindent megteszek, hogy teljesítsem a kötelességemet. Minden megélt nap, egy olyan nap, amikor jól kell teljesítenem a kötelességemet, hogy méltó legyek erre az Istentől rám ruházott kötelességre, valamint erre a lélegzetre, amelyet Ő adott a testembe. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségben vagyok, mindent félreteszek, mert kötelességem teljesítése a legfontosabb!” Akiket nem befolyásol semmilyen személy, esemény, dolog vagy környezet, akiket nem korlátoz semmilyen hangulat vagy külső helyzet, és akik kötelességeiket és az Istentől rájuk bízott megbízatásokat helyezik előtérbe – ők azok, akik hűségesek Istenhez, és akik valóban alávetik magukat Neki. Az ilyen emberek elérték az életbe való belépést, és beléptek az igazságvalóságba. Ez az igazság megélésének egyik leghitelesebb és leggyakorlatibb kifejeződése.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Egyszerűen csak úgy túlesni a kötelességeiteken szigorúan tilos. Ha mindig csak úgy túlesel a kötelességeden, akkor nincs módod arra, hogy kötelességedet elfogadható színvonalon teljesítsd. Ha hűségesen akarod teljesíteni kötelességedet, akkor először is meg kell oldanod azt a problémádat, hogy csak úgy túlesel a dolgokon. Amint észleled a helyzetet, azonnal lépéseket kell tenned annak orvoslására. Ha zavaros a fejed, soha nem vagy képes észrevenni a problémákat, mindig csak úgy túlesel rajtuk, és felületesen végzed a dolgokat, nem lesz módod arra, hogy jól végezd a kötelességed. Ezért mindig szívvel-lélekkel kell tenned a kötelességed. Ehhez a lehetőséghez nagyon nehezen jutottak hozzá az emberek! Ha Isten ad nekik egy lehetőséget, de ők nem ragadják meg, akkor ez a lehetőség elveszett – és még ha a későbbiekben szeretnének is ilyen lehetőséget találni, akkor sem biztos, hogy újra felbukkan. Isten munkája senkire sem vár, ahogyan a kötelesség teljesítésének esélye sem. Vannak, akik azt mondják: „Korábban nem végeztem jól a kötelességemet, de most mégis végezni akarom azt. Vissza kellene szállnom a nyeregbe.” Csodálatos dolog az ilyen elszántság, de tisztában kell lenned azzal, hogyan kell jól teljesíteni a kötelességed, és törekedned kell az igazságra. Csak azok tudják jól teljesíteni kötelességüket, akik megértik az igazságot. Azok, akik nem értik meg az igazságot, még a munkavégzésre sem alkalmasak. Minél tisztábban látod az igazságot, annál hatékonyabban fogod teljesíteni a kötelességed. Ha képes vagy átlátni ezt, akkor törekedni fogsz az igazságra, és van remény arra, hogy jól teljesítsd a kötelességed. Jelenleg nem sok lehetőség van a kötelesség teljesítésére, ezért meg kell ragadnod azt, amikor csak tudod. Pontosan akkor kell megerőltetned magad, amikor egy kötelességgel szembesülsz; akkor kell felajánlanod magad, feláldoznod magad Istenért, és akkor kell megfizetned az árát. Ne titkolj el semmit, ne tervelj ki semmilyen cselszövést, ne biztosíts magadnak mozgásteret, és ne hagyj magadnak kibúvót. Ha bármennyire is kibúvót hagysz magadnak, számító vagy, dörzsölt vagy és lazsálsz, akkor biztosan rossz munkát fogsz végezni. Tegyük fel, hogy azt mondod: „Senki sem látta, hogy ingadoztam és lazsáltam. Ez nagyszerű!” Miféle gondolkodásmód ez? Azt hiszed, hogy megtévesztetted az embereket és Istent is? Valójában azonban Isten tudja-e, hogy mit tettél vagy sem? Tudja. Valójában bárki, aki egy időre kapcsolatba kerül veled, rá fog jönni a te romlottságodra és aljasságodra, és bár lehet, hogy nem mondja ki nyíltan, de a szíve mélyén meglesz rólad a véleménye. Sokan voltak olyanok, akiket azért fedtek fel és rekesztettek ki, mert sokan mások megismerték őket. Miután mindenki átlátott a lényegükön, leleplezték ezeket az embereket, hogy kik is ők, és kirúgták őket. Tehát, akár törekszenek az igazságra, akár nem, az embereknek a legjobb tudásuk szerint jól kell tenniük a kötelességüket; a lelkiismeretük szerint kell gyakorlati dolgokat végezniük. Lehet, hogy vannak hibáid, de ha hatékonyan tudod végezni a kötelességed, akkor nem fognak kirekeszteni téged. Ha mindig azt hiszed, hogy jó vagy, hogy biztos, hogy nem fognak kirekeszteni, ha még mindig nem gondolkodsz el, és nem próbálod megismerni önmagad, és elhanyagolod a valódi feladataidat, ha mindig felületes vagy, akkor, amikor Isten választott népe valóban elveszíti a türelmét veled szemben, akkor lelepleznek téged, hogy ki vagy, és minden valószínűség szerint ki leszel rekesztve. Azért, mert mindenki átlátott rajtad, és elvesztetted a méltóságodat és a tisztességedet. Ha senki sem bízik benned, vajon Isten bízhat-e benned? Isten az ember szívének legmélyét vizsgálja át: egyáltalán nem tud megbízni egy ilyen emberben. Ha valaki megbízhatatlan, semmilyen körülmények között se bízz rá feladatot. Ha nem tudod, hogy milyen az illető, vagy csak hallottad, hogy mások azt mondják, remekül teszi a dolgát, de a szíved mélyén nem vagy száz százalékig biztos, akkor csak annyit tehetsz, hogy először egy kisebb feladatot bízol rá – semmi jelentőset. Ha néhány kisebb feladattal jól boldogul, akkor bízhatsz rá egy normális feladatot. És csak ha sikeresen megoldja ezt a feladatot, akkor bízzál rá egy fontosabbat. Ha elfuserálja a normális feladatot, akkor az illető nem megbízható. Attól függetlenül, hogy egy feladat nagy vagy kicsi, nem lehet rábízni. Ha észreveszel egy olyan embert, aki kedves és felelősségteljes, aki soha nem csak úgy túlesik a dolgokon, aki a sajátjaként kezeli a mások által rábízott feladatokat, aki a feladat minden aspektusát megfontolja, gondol a te igényeidre, minden szempontot figyelembe vesz, nagyon alapos, és megfelelő módon kezeli a dolgokat, így te különösen elégedett vagy a munkájával – akkor az olyan ember, aki megbízható. A megbízható emberek olyanok, akiknek van emberi mivoltuk, és akiknek van emberi mivoltuk, azok rendelkeznek lelkiismerettel és értelemmel, és nagyon könnyű kell, hogy legyen számukra, hogy jól teljesítsék a kötelességüket, mert a kötelességüket kötelezettségként kezelik. A lelkiismeret és értelem nélküli emberek biztosan rosszul teljesítik a kötelességüket, és nincs felelősségérzetük a kötelességük iránt, bármi legyen is az. Másoknak mindig aggódniuk kell értük, felügyelniük kell őket, és érdeklődniük kell az előrehaladásukról; ha nem így tesznek, akkor kötelességük teljesítése közben kudarcba fulladhatnak a dolgok, és egy feladat végrehajtása közben is elromolhatnak a dolgok, ami több gondot okozna, mint amennyit megérne.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Ahhoz, hogy elfogadható színvonalon tedd a kötelességedet, először is megfelelő mentalitással kell rendelkezned. Amikor romlott beállítottságod feltárul, ki kell igazítanod a saját állapotodat. Ha képes vagy helyesen kezelni a kötelességedet, ha leráztad magadról mindenféle ember, esemény és dolog korlátozását és befolyását, ha teljesen alá tudod vetni magad Istennek, akkor leszel képes jól tenni a kötelességedet. Ennek az a titka, hogy mindig a kötelességedet és a felelősségedet helyezd előtérbe. Kötelességed teljesítése során mindig meg kell vizsgálnod magadat: „Vajon felületesen állok hozzá a kötelességem teljesítéséhez? Mi az, ami zavar, ami miatt felületesen teszem a kötelességemet? Vajon teljes szívemből és erőmből teszem a kötelességemet? Ha így cselekszem, az lehetővé teszi-e Isten számára, hogy megbízzon bennem? Teljesen alávetett-e a szívem Istennek? Megfelel-e az alapelveknek az, ahogyan teszem a kötelességemet? A legjobb eredményeket fogom-e érni, ha így teszem a kötelességemet?” Gyakran el kell gondolkodnod ezeken a kérdéseken. Amikor problémákat fedezel fel, aktívan keresned kell az igazságot, és meg kell találnod Isten megfelelő szavait azok megoldására. Így képes leszel jól tenni a kötelességedet, és békesség meg öröm lesz a szívedben. Ha a kötelességed teljesítése során gyakran merülnek fel problémák, azok többnyire a szándékaiddal kapcsolatos problémákból erednek – ezek a romlott beállítottsággal összefüggő problémák. Amikor valakinek a romlott beállítottsága feltárul, problémái lesznek a szívében, és az állapota abnormális lesz, ami közvetlenül befolyásolja a kötelessége teljesítésére való képességét. Azok a problémák, amelyek befolyásolják valakinek a kötelessége teljesítésére való képességét, nagy, komoly problémák; közvetlenül befolyásolhatják az Istennel való kapcsolatát. Vannak, akiknek például akkor alakulnak ki elképzeléseik és félreértéseik Istenről, amikor katasztrófa éri a családjukat. Vannak, akik negatívvá válnak, amikor nehézségeket viselnek el kötelességük teljesítése során, és senki sem látja vagy dicséri őket. Vannak, akik nem jól teszik a kötelességüket, mindig felületesek, és panaszkodnak Istenre, amikor megmetszi őket. Vannak, akik nem hajlandók tenni a kötelességüket, mert mindig a menekülési útvonalat fontolgatják. Ezek a problémák mind közvetlenül befolyásolják az Istennel való normális kapcsolatot. Mindezek a problémák a romlott beállítottsággal függnek össze. Ezek mind abból fakadnak, hogy az emberek nem ismerik Istent, hogy mindig saját maguknak terveznek és önmagukat tartják szem előtt, ami megakadályozza őket abban, hogy figyelembe vegyék Isten szándékait, vagy, hogy alávessék magukat Isten terveinek. Ez mindenféle negatív érzelmet vált ki. Pontosan ilyenek azok, akik nem törekszenek az igazságra. Amikor apró problémákba ütköznek, negatívvá és gyengévé válnak, a frusztrációt kötelességük teljesítésén vezetik le, lázadnak Isten ellen és ellenállnak Neki, fel akarják adni a kötelességüket, és elárulják Istent. Mindezek a különböző következmények, amelyeket a romlott beállítottság korlátozásai okoznak. Azok, akik szeretik az igazságot, képesek félretenni saját életüket, jövőjüket és sorsukat, és csak az igazságra akarnak törekedni és elnyerni azt. Azt hiszik, hogy nincs elég idejük, attól félnek, hogy nem tudják majd jól végezni a kötelességüket, és hogy nem tudnak tökéletességre jutni, ezért képesek mindenről lemondani. Az ő mentalitásuk az, hogy Istenhez fordulnak és alávetik magukat Neki. Nem riadnak vissza semmilyen nehézségtől, és ha negatívnak vagy gyengének érzik magukat, azt természetesen azzal oldják meg, hogy elolvasnak néhány szakaszt Isten szavaiból. Azok, akik nem törekszenek az igazságra, bajban vannak, és bárhogyan is kommunikálunk velük az igazságról, képtelenek teljes mértékben megoldani a problémáikat. Még ha pillanatnyilag észhez is térnek, és képesek elfogadni az igazságot, később akkor is visszafordulnak, ezért nagyon nehéz bánni az ilyen emberekkel. Nem arról van szó, hogy semmit sem értenek az igazságból, hanem arról, hogy nem becsülik, és nem fogadják el az igazságot a szívükben. Ez végül oda vezet, hogy képtelenek félretenni saját akaratukat, önzésüket, jövőjüket, sorsukat és rendeltetési helyüket, amik aztán mindig felbukkannak, hogy megzavarják őket. Ha valaki képes elfogadni az igazságot, akkor, amint megérti az igazságot, mindazok a dolgok, amelyek a romlott beállítottsághoz tartoznak, természetesen eltűnnek, és életbe való belépésre, valamint érettségre tesz szert; nem lesz többé tudatlan gyermek. Ha valakinek van érettsége, egyre inkább képes lesz megérteni a dolgokat, egyre inkább képes lesz különbséget tenni mindenféle ember között, és nem fogja korlátozni semmilyen személy, esemény vagy dolog. Bárki bármit mond vagy tesz, az nem fogja őt befolyásolni. Nem lesz kitéve a Sátán gonosz erői beavatkozásának, sem a hamis vezetők és antikrisztusok nem fogják félrevezetni és megzavarni. Vajon, ha ez megtörténik, akkor nem fog-e fokozatosan növekedni az ember érettsége? Minél jobban megérti valaki az igazságot, annál gyorsabban fog haladni előre az élete, és annál könnyebb lesz számára, hogy sikeresen tegye a kötelességét, és belépjen az igazságvalóságba. Ha van életbe való belépésed, és az életed fokozatosan növekszik, akkor egyre normálisabbá válik az állapotod. Azok az emberek, események és dolgok, amelyek egykor képesek voltak megzavarni és korlátozni téged, többé már nem fognak problémát jelenteni számodra. Nem okoz többé nehézséget számodra a kötelességed teljesítése, és egyre normálisabbá válik az Istennel való kapcsolatod. Vajon, ha tudod, hogyan bízzál Istenben, ha tudod, hogyan keresd Isten szándékait, ha tudod, hol a helyed, ha tudod, mit kell, és mit nem kell tenned, és mely ügyekben kell, és melyekben nem kell felelősséget vállalnod, nem fog-e az állapotod egyre normálisabbá válni? Ha így élsz, nem fogsz elfáradni, nemde? Nemcsak, hogy nem leszel fáradt, de különösen nyugodtnak és boldognak is fogod érezni magad. Így nem tölti-e be fény a szívedet? A gondolkodásmódod normális lesz, romlott beállítottságod feltárulásai csökkenni fognak, és képes leszel Isten jelenlétében élni, megélni a normális emberi mivoltot. Amikor az emberek látják a lelkiállapotodat, arra fognak gondolni, hogy nagy változás történt benned. Hajlandóak lesznek közösséget vállalni veled, úgy érzik, hogy béke és öröm van a szívükben, és hasznukra is válik. Amint az érettséged növekszik, a beszéded és a cselekedeteid egyre helyénvalóbbak és elvszerűbbek lesznek. Ha olyan embereket látsz, akik gyengék és negatívak, képes leszel érdemi segítséget nyújtani nekik – nem korlátozva vagy kioktatva őket, hanem inkább a saját valós tapasztalataidat felhasználva segíthetsz nekik és a javukat szolgálhatod. Így nem csak Isten házában fáradozol, hanem hasznos ember leszel, aki képes felelősséget vállalni önmagáért, és képes még több értelmes dolgot tenni Isten házában. Vajon nem az ilyen embert szereti-e Isten? Ha olyan ember vagy, akit Isten szeret, akkor nem fog-e mindenki szeretni téged? (De igen.) Miért elégedett Isten az ilyen emberrel? Azért, mert képes gyakorlati dolgokat tenni Előtte, nem hajlamos a hízelgésre, gyakorlati ügyekkel foglalkozik, és képes segíteni és vezetni másokat azáltal, hogy valós tapasztalatairól beszél. Képes segíteni másoknak bármilyen probléma megoldásában, és amikor a gyülekezet munkájában nehézségek merülnek fel, képes vezető szerepet vállalva aktívan megoldani a problémákat. Ez jelenti azt, hogy hűségesen teszi a kötelességét.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Ne mindig saját magadért tegyél dolgokat, és ne fontolgasd állandóan a saját érdekeidet; ne fontolgasd az ember érdekeit, és ne gondolj a saját büszkeségedre, hírnevedre, illetve rangodra. Először Isten házának az érdekeit kell fontolóra venned, elsősorban ezekkel kell törődnöd. Figyelembe kell venned Isten szándékait, és kezdd annak az átgondolásával, hogy volt-e tisztátalanság a kötelességed végzésében, hogy hűséges voltál-e, elvégezted-e a feladataidat, minden tőled telhetőt megtettél-e, és vajon teljes szívvel gondoltál-e a kötelességedre, valamint az egyház munkájára. Fontolóra kell venned ezeket a dolgokat. Ha gyakran gondolsz rájuk és megfejted ezeket, akkor könnyebb lesz jól végezned a kötelességedet. Ha gyenge a képességed, ha felszínes a tapasztalatod, vagy ha nem vagy jártas a szakmádban, akkor előfordulhat a munkádban hiba vagy hiányosság, és lehet, hogy nem érsz el jó eredményeket, de attól még minden tőled telhetőt megtettél. Nem a saját önző vágyaidat, illetve preferenciáidat elégíted ki. Ehelyett folyamatosan az egyház munkájának és Isten háza érdekeinek szenteled a figyelmedet. Lehet, hogy a kötelességedben nem érsz el jó eredményeket, azonban rendbejön a szíved. Ha pedig mindezek tetejében képes vagy az igazságot keresni a kötelességedben felmerülő problémák megoldásához, akkor megütöd a mércét a kötelességed teljesítésében, és ezzel egyidőben be tudsz majd lépni az igazságvalóságba. Ezt jelenti az, hogy bizonyságtételed van.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságának levetésével nyerheti el az ember)

Kezdetben az emberek vonakodnak az igazság gyakorlásától. Vegyük például a hűséges kötelességtevést. Van némi megértésed a kötelességeid végzéséről és az Isten iránti hűségről, és van némi megértésed az igazságról is, de mikor leszel képes arra, hogy teljesen hűséges legyél? Mikor leszel képes névleg és ténylegesen is végezni a kötelességeidet? Ehhez egy folyamatra lesz szükség. E folyamat során sok nehézségen mehetsz keresztül. Lehet, hogy egyesek megmetszenek, míg mások kritizálnak téged. Mindenki rajtad tartja a szemét, téged vizsgál, és csak ekkor kezdesz rájönni arra, hogy tévedtél, és hogy te vagy az, aki gyengén teljesítettél, hogy elfogadhatatlan a hűség hiánya a kötelességed végzése során, és hogy nem szabad felületesnek lenned! A Szentlélek belülről fog megvilágosítani téged, és szemrehányást tesz, ha hibázol. E folyamat során meg fogsz érteni néhány dolgot önmagadról, és megtudod, hogy túl sok tisztátalanság van benned, túl sok személyes indítékot rejtegetsz, és túl sok mértéktelen vágyad van, amikor a kötelességeidet végzed. Amint megértetted ezeknek a dolgoknak a lényegét, ha imában Isten elé tudsz járulni, és igaz bűnbánatot tartasz, akkor megtisztulhatsz ezektől a romlott dolgoktól. Ha ily módon gyakran keresed az igazságot, hogy megoldd saját gyakorlati problémáidat, akkor fokozatosan a hit helyes útjára lépsz; elkezdesz valódi élettapasztalatokhoz jutni, és fokozatosan tisztulni kezdesz romlott beállítottságodtól. Minél inkább megtisztulsz romlott beállítottságodtól, annál inkább átalakul életfelfogásod is.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

Ha úgy akarod teljesíteni a kötelességeidet, hogy az megüsse a mércét, akkor mindenekelőtt a harmonikus együttműködést kell elérned a kötelességeid teljesítése során. Jelenleg is vannak olyanok, akik már gyakorolják a harmonikus együttműködést. Miután megértették az igazságot, még ha nem is képesek azt teljes mértékben gyakorolni, és még ha adódnak is kudarcok, gyengeségek és eltérések út közben, akkor is az igazságalapelvek felé igyekeznek haladni. Így aztán megvan a reményük a harmonikus együttműködés elérésére. Néha például azt gondolod talán, hogy jó, amit teszel, de képes vagy rá, hogy ne légy önelégült. Tudsz beszélni másokkal és tudtok együtt beszélgetni az igazságalapelvekről, míg azok világosak és nyilvánvalóak nem lesznek, hogy mindenki értse, illetve egyetértsen azzal, hogy úgy érhető el a legjobb eredmény, ha ezt teszitek. Hasonlóképpen azzal is, hogy ez nem kerül kívül az alapelveken, figyelembe veszi Isten házának érdekeit, valamint a lehető legnagyobb mértékben meg fogja óvni Isten házának érdekeit. Ez a fajta gyakorlás összhangban van az igazságalapelvekkel. Noha a végeredmény talán nem mindig olyan, amilyennek elképzelted, a gyakorlás útja, iránya és célja helyes volt. Vajon hogyan látja ezt Isten? Miként definiálja ezt a dolgot? Isten azt fogja mondani, hogy megfelelően teljesíted a kötelességed.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mi a kötelesség megfelelő végzése?)

Mit kell tennie valakinek ahhoz, hogy jól végezze a kötelességét? El kell jutnia oda, hogy teljes szívéből és minden energiájával végzi. A teljes szívéből és minden energiájával azt jelenti, hogy a kötelessége teljesítésére szegezi minden gondolatát, és nem hagyja, hogy más dolgok kössék le azokat, majd a feladatra fordítja az energiáját, minden erejét kifejtve, és a feladatnak szánja a képességeit, az ajándékait, az erősségeit, valamint azon dolgokat, amelyeket megértett. Ha rendelkezel felfogóképességgel és megértéssel, és van egy jó ötleted, akkor erről kommunikálnod kell másokkal. Ezt jelenti az összehangolt együttműködés. Így fogod jól teljesíteni a kötelességed, így éred el a kötelességed kielégítő teljesítését. Ha mindig mindent te akarsz elvállalni, ha mindig egyedül akarsz nagy dolgokat tenni, ha mindig azt akarod, hogy rád és ne másokra irányuljon a figyelem, akkor vajon a kötelességedet teljesíted? Amit teszel, azt önkényuralomnak hívják, műsort adsz elő. Sátáni viselkedés ez, nem pedig a kötelesség teljesítése. Nem számít, milyen erősségei, ajándékai vagy különleges tehetségei vannak, senki nem veheti magára a munka egészét, meg kell tanulnia összehangoltan együttműködni, ha jól akarja végezni az egyház munkáját. Ezért alapelve az összehangolt együttműködés a kötelességvégzés gyakorlatának. Ameddig a teljes szívedet, minden energiádat és teljes hűségedet ráfordítod, és mindent felajánlasz, amit meg tudsz tenni, addig jól teljesíted a kötelességedet. Ha van egy gondolatod vagy ötleted, mondd el másoknak! Ne tartsd vissza vagy dugd el – ha vannak javaslataid, állj elő velük! Akinek az ötlete az igazság szerint való, azt el kell fogadni, annak eleget kell tenni. Tedd ezt, és el fogod érni az összehangolt együttműködést. Ezt jelenti az, hogy valaki hűségesen végzi a kötelességét. A kötelességed végzésekor nem kell mindent magadra venni, és nem kell halálra dolgoznod magad, nem kell magányos harcosnak, „az egyetlen nyíló virágnak” lenned; inkább azt kell megtanulnod, hogyan működj együtt másokkal összehangoltan, és tegyél meg minden tőled telhetőt, teljesítsd a feladataidat, és add bele minden energiádat. Ezt jelenti a kötelességed végzése. A kötelességed végzése a rendelkezésedre álló hatalom és világosság összességének bevetéséből áll annak érdekében, hogy eredményt érj el. Ez elegendő. Ne próbálj mindig hencegni, mindig hangzatos dolgokat mondani, egymagad csinálni a dolgokat. Tanulj meg együttműködni másokkal, és összpontosíts inkább mások javaslatainak a meghallgatására és az erősségeik felfedezésére. Ez megkönnyíti az összehangolt együttműködést. Ha mindig megpróbálsz hencegni és azt keresztülvinni, amit te mondtál, akkor nem működsz együtt összehangoltan. Mit csinálsz? Zavart keltesz és aláaknázol másokat. A zavarkeltés és mások aláaknázása a Sátán szerepének az eljátszása, nem pedig a kötelesség teljesítése. Ha mindig olyan dolgokat teszel, amelyek zavart keltenek és aláaknáznak másokat, akkor nem számít, mennyi erőfeszítést teszel vagy mi mindenre ügyelsz, Isten nem fog emlékezni. Lehet, hogy kevés az erőd, de ha együtt tudsz dolgozni másokkal, és el tudsz fogadni odaillő javaslatokat, ha rendben vannak a motivációid, és védeni tudod Isten házának a munkáját, akkor megfelelő személy vagy. Időnként egyetlen mondattal meg tudsz oldani egy problémát és mindenki hasznára lehetsz; időnként az igazság egyetlen megállapításának a közlése után mindenki előtt megnyílik a gyakorlás útja, és összehangoltan együtt tudnak dolgozni, és mindannyian közös cél felé igyekeznek, ugyanazokon a nézeteken és véleményeken osztoznak, így hát a munka különösen hatékony. Talán senki nem emlékszik rá, hogy te játszottad el ezt a szerepet, és esetleg te sem érzed úgy, hogy nagy erőfeszítést tettél volna, Isten azonban látni fogja, hogy olyan ember vagy, aki az igazságot gyakorolja, aki az alapelvek szerint cselekszik. Isten emlékezni fog arra, hogy így tettél. Ezt nevezik a kötelességed hűséges elvégzésének. Nem számít, milyen nehézségeid vannak a kötelességed végzésében, ezek valójában könnyen megoldhatók. Amennyiben becsületes ember vagy, akinek Isten felé hajlik a szíve, és keresni tudod az igazságot, akkor nincs olyan probléma, amelyet ne lehetne megoldani. Ha nem érted az igazságot, akkor meg kell tanulnod engedelmeskedni. Ha van valaki, aki érti az igazságot, és az igazságnak megfelelően szól, akkor azt el kell fogadnod és be kell tartanod. Semmiképp ne tegyél olyan dolgokat, amelyek zavart keltenek vagy aláaknáznak, és ne cselekedj önkényes, egyoldalú módon. Ily módon nem fogsz gonoszságot cselekedni. Szem előtt kell tartanod, hogy a kötelességed végzése nem a saját vállalkozásodban való részvételedről vagy saját magad irányításáról szól. Ez nem a saját munkád, ez az egyház munkája, és te csupán hozzájárulsz azokkal az erősségekkel, amelyekkel rendelkezel. Amit Isten irányítási munkájában teszel, az csupán az ember együttműködésének egy kis része. Csupán kis szereped van valamely sarokban. Ez az általad felvállalt felelősség. Legyen ott ez az értelem a szívedben. Vagyis nem számít, hányan teljesítik együtt a kötelességüket, vagy milyen nehézségekkel szembesülnek, az első dolga mindenkinek az kell legyen, hogy imádkozzanak Istenhez, közösséget vállaljanak egymással, keressék az igazságot, majd határozzák meg, hogy melyek a gyakorlat alapelvei. Ha ily módon teljesítik a kötelességeiket, akkor megnyílik előttük a gyakorlathoz vezető ösvény.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A kötelesség megfelelő teljesítése összehangolt együttműködést kíván)

Bármit tégy is Isten házában, nem a saját vállalkozásoddal foglalkozol; ez Isten házának a munkája, ez Isten munkája. Állandóan észben kell tartanod ezt a tudást és felismerést, és ezt kell mondanod: „Ez nem a saját ügyem; a kötelességem végzem és a felelősségemnek teszek eleget. Az egyház munkáját végzem. Olyan feladat ez, amit Isten bízott rám, és Érte teszem. Ez a kötelességem, nem pedig a magánügyem.” Ez az első dolog, amit meg kell érteniük az embereknek. Ha úgy kezelsz egy kötelességet, mint a saját személyes ügyeidet, ha nem keresed az igazságalapelveket, amikor cselekszel, és a saját indítékaid, nézeteid és terved szerint végzed el, akkor nagy valószínűséggel fogsz hibákat elkövetni. Miként kell hát cselekedned, ha nagyon világos különbséget teszel a kötelességed és a saját, személyes ügyeid között, valamint tisztában vagy azzal, hogy ez egy kötelesség? (Keresni kell, hogy Isten mit kér, és keresni az alapelveket.) Így van. Ha valami történik veled és nem érted az igazságot, és van valamilyen elképzelésed, de még mindig nem világosak számodra a dolgok, akkor találnod kell az igazságot értő testvéreket, akikkel beszélgethetsz; ez az igazság keresése, és minden egyéb előtt ez a hozzáállás, amelyet a kötelességed irányában tanúsítanod kell. Nem szabad annak alapján döntened dolgokról, hogy mit gondolsz megfelelőnek, majd lecsapnod a bírói kalapácsot és azt mondanod, hogy az ügy le van zárva – ez könnyen vezet problémákhoz. Egy kötelesség nem a saját, személyes ügyed; Isten házának a dolgai – akár kicsik, akár nagyok – senkinek sem a személyes ügyei. Ha kötelességgel kapcsolatos egy dolog, akkor az nem a magánügyed, nem a személyes dolgod – az igazságot érinti, és alapelvet érint. Mi tehát az első dolog, amit meg kell tennetek? Keresnetek kell az igazságot, és keresnetek kell az alapelveket. És ha nem értitek az igazságot, akkor az alapelveket kell először keresnetek; ha már éritek az igazságot, akkor könnyű lesz azonosítani az alapelveket. Mit kell tenned, ha nem érted az alapelveket? Van egy lehetőséged: Beszélgethetsz azokkal, akik értik. Ne gondold mindig, hogy te mindent értesz és mindig igazad van; könnyű így hibákat elkövetni. Milyen beállítottság az, amikor mindig azt akarod, hogy a tiéd legyen az utolsó szó? Ez arrogancia és önelégültség, önkényes és egyoldalú cselekvés. Némelyek így gondolkodnak: „Főiskolát végeztem, műveltebb vagyok nálatok, van felfogóképességem, ti pedig mindannyian éretlenek vagytok és nem értitek az igazságot, úgyhogy bármit mondok, figyeljetek rám! Egyedül én tudok döntéseket hozni!” Milyen szemlélet ez? Ilyen szemléletmóddal bajba fogsz jutni; sosem fogod jól teljesíteni a kötelességeidet. Hogyan teljesíthetnéd jól a kötelességeidet, ha mindig azt akarod, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, harmonikus együttműködés nélkül? Ha így teljesíted a kötelességeidet, egyáltalán nem fogod megütni a mércét. Miért mondom ezt? Mindig korlátozni akarsz másokat és azt akarod, hogy hallgassanak rád; semmit nem fogadsz el, bármit mondjon is valaki más. Ez előítéletes és makacs viselkedés, valamint arrogancia és önelégültség is. Így nem csupán a kötelességeidet nem fogod jól teljesíteni, hanem másokat is akadályozni fogsz abban, hogy jól teljesítsék a kötelességeiket. Ez az arrogáns beállítottság következménye. Miért követel Isten harmonikus együttműködést az emberektől? A harmonikus együttműködés egyfelől azért hasznos, mert felfedi az emberek romlott beállítottságait, így megismerhetik magukat és levethetik a romlott beállítottságaikat – ez pedig előnyös az életbe való belépésük szempontjából. Másfelől az egyház munkájának is javára válik a harmonikus együttműködés. Mivel minden ember híján van az igazság megértésének és mindenkinek vannak romlott beállítottságai, ha nem tud létrejönni köztük harmonikus együttműködés, akkor nem lesznek képesek jól teljesíteni a kötelességeiket, ami kihatással lesz az egyház munkájára. Ez súlyos következménnyel jár. Összefoglalva: az embereknek meg kell tanulniuk harmonikusan együttműködni ahhoz, hogy megfelelően teljesíthessék a kötelességeiket és ha különféle helyzetekkel szembesülnek, beszélgetniük kell az igazságról ahhoz, hogy megoldást találjanak. Ez alapvető fontosságú – nem csupán az egyház munkájának válik a javára, hanem Isten választottainak az életbe való belépése szempontjából is hasznos. [...] A kötelességed megfelelő teljesítése szempontjából nem számít, hány éve hiszel Istenben, hány kötelességet teljesítettél eddig, vagy mennyiszer járultál hozzá Isten házához, az pedig még kevésbé számít, hogy mennyire vagy tapasztalt a kötelességed terén. Isten leginkább azt nézi, hogy melyik útra tér valaki. Más szóval: azt nézi, hogy miként viszonyul az ember az igazsághoz, és milyen alapelv, irány, eredet és kiindulópont van a tettei mögött. Isten ezekre a dolgokra összpontosít; ezek határozzák meg, hogy melyik úton jársz. Ha a kötelességed végzése során egyáltalán nem láthatók benned ezek a pozitív dolgok, és ha a saját gondolataid, céljaid és terveid képezik az alapelveidet, az utadat és a cselekvésed alapját; ha a magad érdekeinek a védelme, s a hírneved és pozíciód megóvása jelentik számodra a kiindulópontot; ha az jellemző a működésedre, hogy önállóan döntesz és cselekszel és a tiéd az utolsó szó, miközben soha nem beszéled meg másokkal a dolgokat, és nem működsz együtt velük harmonikusan, és sosem hallgatsz a tanácsra, miután hibát követtél el, az igazság kereséséről nem is beszélve, akkor vajon miként fog látni téged Isten? Ha így teljesíted a kötelességedet, akkor még nem felelsz meg a normának, és nem léptél rá az igazság keresésének útjára, mivel – miközben a kötelességedet teljesíted – nem keresed az igazságalapelveket és folyton úgy cselekszel, ahogy jól esik, és azt teszed, amit akarsz. Ez az oka annak, hogy az emberek többsége nem megfelelően teljesíti a kötelességeit. Hogyan kellene tehát megoldani ezt a problémát? Azt mondanátok, hogy nehéz az embernek megfelelően teljesítenie a kötelességét? Valójában nem az; csak az szükséges hozzá, hogy az emberek képesek legyenek alázatos hozzáállást tanúsítani, rendelkezzenek némi józan ésszel, és megfelelő álláspontra helyezkedjenek. Nem számít, mennyire vagy képzett, hány díjat nyertél vagy hogy mit értél el, és az sem, hogy milyen magas státusszal vagy ranggal bírsz; ezt mindet el kell engedned, le kell szállnod a magas lóról – ez mind semmit sem számít. Bármily nagy dicsőségek is ezek, Isten házában nem emelkedhetnek az igazság fölébe, mivel e felszínes dolgok nem az igazság és nem léphetnek az igazság helyébe. Világosan kell látnotok e dolgot illetően. Ha ezt mondod: „Nagyon tehetséges vagyok, nagyon éles az eszem, gyorsak a reflexeim, gyorsan tanulok, és rendkívül jó a memóriám, így én vagyok az alkalmas személy a végső döntés meghozatalára”, azaz ha mindig tőkeként használod ezeket a dolgokat, drágának és pozitívnak tartva őket, az bizony baj. Ha ezek a dolgok foglalják el a szíved, ha gyökeret vertek a szívedben, akkor nehéz lesz számodra elfogadni az igazságot – a következményekbe pedig rémisztő lenne belegondolni. Így aztán először le kell tenned és meg kell tagadnod azokat a dolgokat, amelyeket szeretsz, amelyek jónak tűnnek, amelyek becsesek a számodra. Azok a dolgok nem az igazság; éppen ellenkezőleg: meggátolhatnak abban, hogy bemenj az igazságba. A legfontosabb dolog tehát az, hogy keresned kell az igazságot a kötelességed végzése során, és az igazság szerint kell gyakorolnod, hogy a kötelességed végzése megfelelő színvonalú legyen, mivel a megfelelő színvonalú kötelességvégzés, csupán az első lépés az életbe való belépés útján. Mit jelent itt az „első lépés”? Egy út kezdetét jelenti. Minden út kezdetét veszi valamivel; mindig van valami, ami a legelemibb, a legalapvetőbb, és az, hogy megfelelő színvonalon végzed a kötelességedet, az életbe való belépés elérésének útja. Ha mindössze illőnek tűnik, ahogy a kötelességet végzed, de nincs összhangban az igazságalapelvekkel, akkor nem oly módon végzed a kötelességedet, ami megfelelő színvonalú. Hogyan kell akkor az embernek munkálkodnia ezen? Az igazságalapelveken kell munkálkodnia és azokat kell keresnie; az a kulcsfontosságú, hogy az ember fel legyen vértezve az igazságalapelvekkel. Ha csupán a viselkedéseden és a vérmérsékleteden javítasz, de nem vagy felvértezve az igazságvalóságokkal, az haszontalan. Lehet, hogy van valamilyen tehetséged vagy szakterületed. Ez jó dolog – de csak akkor használod megfelelően, ha a kötelességed teljesítése során használod. Ahhoz, hogy jól teljesítsd a kötelességedet, semmilyen javulásra nincs szükség az emberi mivoltod vagy a személyiséged terén, és arra sincs, hogy félretedd az adottságodat vagy a tehetségedet. Nem erre van szükség. Ami igazán fontos, az az, hogy megértsd az igazságot és megtanuld alávetni magad Istennek. Romlott beállítottságod óhatatlanul fel fog tárulni, miközben a kötelességedet végzed. Mit kell tenned ilyenkor? Keresned kell az igazságot a probléma megoldása érdekében, és el kell kezdened az igazságalapelvekkel összhangban cselekedni. Tégy így, és nem lesz probléma a számodra, hogy jól teljesítsd a kötelességedet! Bármiben vagy tehetséges, bármi a szakterületed, és bármilyen szaktudással bírsz, nagyon is helyes mindezeket a kötelességed teljesítése során használnod – csakis így teljesítheted jól a kötelességedet. Egyfelől a lelkiismeretedre és a józan eszedre kell hagyatkoznod a kötelességed teljesítése közben, másfelől pedig keresned kell az igazságot a romlott beállítottságod megoldása érdekében. Aki így végzi a kötelességét, belépést nyer az életbe, és képessé válik arra, hogy megfelelő színvonalon végezze a kötelességét.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mi a kötelesség megfelelő végzése?)

A kötelességeid végrehajtása során, a pozitív oldalon, ha képes vagy helyesen kezelni a kötelességeidet, sosem adod fel őket, bármilyen körülmények közé kerülj is, és még akkor is szilárdan kitartasz mellettük, az elejétől a végéig, és sosem adod fel őket, amikor mások elvesztik a hitüket és felhagynak a kötelességeik teljesítésével, ám te mindvégig kitartasz és hűséges maradsz a kötelességeidhez, akkor igazán kötelességként kezeled a kötelességeidet, és teljes hűségről teszel bizonyságot. Ha eleget tudsz tenni ennek a normának, akkor alapvetően elérted a megfelelő színvonalú kötelességteljesítést; ez mondható el a pozitív oldalon. Mielőtt azonban elérné valaki ezt a normát, a negatív oldala, hogy ellen kell tudjon állni különféle kísértéseknek. Milyen probléma az, amikor valaki nem képes ellenállni a kísértéseknek a kötelessége végrehajtása során, ezért aztán feladja a kötelességét és elmenekül, elárulva ezzel a kötelességét? Ez Isten elárulásával egyenlő. Isten megbízatásának az elárulása Isten elárulása. Üdvözülhet még, aki elárulta Istent? Az ilyen embernek befellegzett; minden reménye elveszett, és a korábban végzett kötelességei munkavégzések voltak csupán, amelyek az árulásával a semmibe vesztek. Létfontosságú tehát, hogy az ember szilárdan tartson ki a kötelessége mellett; ha így tesz, akkor van a számára remény. Kötelességének hűséges teljesítése által üdvözülhet és kiérdemelheti Isten jóváhagyását. Mi a kötelességhez való szilárd ragaszkodás legnehezebb része mindenki szerint? Az, hogy meg tud-e állni az ember szilárdan a kísértéssel szemben. Mi tartozik e kísértések közé? Pénz, státusz, intim kapcsolatok, érzések. És még mi? Képes vagy-e akkor is végrehajtani a kötelességedet, ha az kockázatokkal – akár az életed kockáztatásával – jár, és letartóztathatnak, börtönbe zárhatnak vagy akár halálra üldözhetnek a végzése miatt? Ki tudsz-e tartani? Hogy mennyire győzhetők le könnyen ezek a kísértések, az attól függ, hogy az illető törekszik-e az igazságra. Attól függ, hogy mennyire képes fokozatosan észrevenni és felismerni ezeket a kísértéseket az igazságra törekvés közben, felismerve a lényegüket és a mögöttük húzódó sátáni trükköket. Az is szükséges hozzá, hogy felismerje a saját romlott beállítottságait, a saját természetlényegét és a gyengeségeit. Ezenkívül folyamatosan kérnie kell Istent, hogy óvja meg, hadd legyen képes ellenállni ezeknek a kísértéseknek. Ha valaki képes ellenállni a kísértéseknek és minden körülmények között szilárdan, árulás és elmenekülés nélkül kitartani a kötelessége mellett, akkor 50 százalékra nő a valószínűsége annak, hogy üdvözül. Könnyen elérhető ez az 50 százalék? Minden lépés kihívás, veszélyekkel teli; nem könnyű ezt elérni! Vannak, akik olyan nehéznek találják az igazságra törekvést, hogy úgy érzik, túl kimerítő az élet, és inkább meghalnának? Miféle emberek éreznek így? Az álhívők éreznek így. Az emberek a puszta túlélés végett is képesek megoldásokon törni a fejüket, nehézségeket elviselni és katasztrófák közepette is kitartóan ragaszkodni az élethez, az utolsó leheletig nem feladva a harcot – ha ekkora lendülettel hinnének Istenben és törekednének az igazságra, biztosan elérnék az eredményeket. Ha az emberek nem szeretik az igazságot, és nem hajlandók törekedni rá, akkor semmirekellők! Az igazságra törekvés nem olyasvalami, ami puszta emberi erőfeszítéssel elérhető; az emberi erőfeszítés és a Szentlélek munkájának együttesére van szükség hozzá. Arra van hozzá szükség, hogy Isten különböző körülmények irányításával próbára tegye és finomítsa az embereket, a Szentlélek pedig munkálkodásával megvilágosítsa és vezesse őket. Teljességgel garantált, hogy az embernek szenvedésen kell átmennie az igazság elnyeréséhez. Akárcsak a hegymászók, akik kockára teszik az életüket azért, hogy feljussanak a csúcsokra, nem félnek a nehézségtől, amikor a határaikat feszegetik, és akár az életüket is kockáztatják. Vajon nehezebb Istenben hinni és eljutni az igazságra, mint megmászni egy hegyet? Miféle emberek azok, akik vágynak az áldásokra, de nem hajlandóak szenvedni? Semmirekellők. Akaraterő nélkül nem leszel képes törekedni az igazságra és elnyerni az igazságot; nem tudod megcsinálni úgy, ha nem vagy képes szenvedni. Ha el akarod nyerni, meg kell fizetned az árát.

Az emberek megértették a megfelelőség definícióját, a megfelelőség normáját, azt, hogy miért szabta meg Istent ezt a normát a megfelelőséget illetően, a kötelesség megfelelő teljesítése és az életbe való belépés közti kapcsolatot, valamint egyéb tényezőket, amelyek a kötelesség megfelelő teljesítésének igazságával kapcsolatosak. Ha ezek után képesek eljutni odáig, hogy helytől és időtől függetlenül szilárdan ragaszkodni tudnak a kötelességükhöz anélkül, hogy feladnák, és mindenféle kísértésnek ellene tudnak állni, majd felfogják mindazokat a különféle igazságokat, amelyeket Isten megkövetel tőlük azokban a különféle helyzetekben, amelyeket eléjük tár, és ismeretet tudnak szerezni róluk, illetve be tudnak lépni azokba, nos akkor Isten szemszögéből nézve lényegében elérték a megfelelőséget. Három alapvető összetevője van annak, hogy valaki elérje a megfelelőséget a kötelessége teljesítése során: Először is, helyes módon kell viszonyulnia a kötelességéhez és soha nem adhatja fel a kötelességét; másodszor, ellene kell tudnia állni a legkülönbözőbb kísértéseknek, miközben a kötelességét teljesíti, és nem botolhat el; harmadszor pedig képesnek kell lennie megérteni az igazság minden aspektusát, miközben a kötelességét teljesíti és be kell lépnie a valóságba. Amikor az emberek megvalósítják e három dolgot és megütik a mércét, azzal teljesült az első előfeltétele annak, hogy elfogadják az ítéletet és a fenyítést, valamint hogy tökéletesítve legyenek – ez az előfeltétel pedig a kötelesség megfelelő teljesítése.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mi a kötelesség megfelelő végzése?)