13. A kötelességvégzés és az életbe való belépés közötti kapcsolat

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Ha azt akarod, hogy Isten elfogadjon téged az Ő követőjeként, akkor először az életbe való belépésre kell összpontosítanod. Azzal kell kezdened, hogy megérted önmagad, képes vagy megszabadulni romlott beállítottságodtól, eléred azt a képességet, hogy kitarts a kötelességed mellett, és kötelességedet jól végzed Isten követelményei szerint – ez a legfontosabb. Az összpontosítás az életbe való belépésre azt a célt szolgálja, hogy jól tedd a kötelességed, alapvetően erről szól ez az egész. A törekvést az életbe való belépésre a kötelességed teljesítésével kell kezdened, és az életbe való belépéstől kezdve apránként kell megértened és elnyerned az igazságot, amíg el nem jutsz arra a pontra, ahol már van érettséged, ahol az életed fokozatosan növekszik, és valós tapasztalataid vannak az igazsággal kapcsolatban. Ez után a gyakorlás mindenféle elvét kell elsajátítanod, hogy képes legyél tenni a kötelességed anélkül, hogy bármilyen személy, esemény vagy dolog korlátozna vagy megzavarna. Így fokozatosan Isten jelenlétében fogsz élni. Nem fog megzavarni semmilyen személy, esemény vagy dolog, és megtapasztalod az igazságot. Amint egyre bőségesebb tapasztalataid lesznek, egyre inkább képes leszel tanúskodni Isten mellett, és amint egyre inkább képes leszel tanúskodni Isten mellett, fokozatosan hasznos emberré válsz. Amikor hasznos emberré válsz, képes leszel elfogadható színvonalon tenni a kötelességedet Isten házában, képes leszel megállni egy teremtett lény helyét, és alávetni magad Isten intézkedéseinek és vezénylésének, és képes leszel szilárdan helytállni. Csak az ilyen ember elfogadható teremtett lény, aki magáénak mondhatja Isten helyeslését. Ekkor méltó leszel mindarra, amit Isten neked adott.

Mi a kulcsa az igazságvalóságba való belépésnek? Meg kell tanulnod, hogyan gyakorold az igazságot, és hogyan kezeld elvszerűen az ügyeket. Mi haszna annak, hogy mindig esküdözöl és kifejezed az akaratodat? Ha mindig esküdözöl és kifejezed az akaratodat, de mégsem vagy képes gyakorolni az igazságot, akkor annak semmi haszna sincs. A leglényegesebb, legvalóságosabb dolog az, hogy kötelességed teljesítése során elérd az életbe való belépést, keresve az igazságot, hogy megoldd a kötelességed teljesítése során felmerülő különböző problémákat, és hogy megváltoztasd a kötelességeddel szembeni helytelen hozzáállásodat. Mit is jelent az, hogy van életbe való belépésed? Az, hogy van életbe való belépésed, azt jelenti, hogy van tapasztalatod és tudásod az igazságról, és képes vagy helyesen gyakorolni azt. Van-e most mindannyiótoknak életbe való belépése? Képesek vagytok-e Isten mellett tanúskodni? Nem rekedtetek-e meg még mindig a doktrínánál az idő java részében? Nem álltok-e meg a doktrínánál, anélkül, hogy valóban megismernétek vagy megtapasztalnátok az igazságot? Ha nem nyersz igazi tapasztalatokat és tudást az igazságról, akkor nem tudsz Isten mellett tanúskodni. Az idő java részében a tudásod érzékelésen alapszik. Ellentmondásos vagy, úgy érzed, mintha az egyik és a másik dolog is igaz lenne; amikor Isten mond valamit, olyan, mintha számodra az lenne az igazság, és amikor valami mást mond, az is az igazság. Úgy érzed, hogy Isten minden szava az igazság, és áment mondasz rájuk, és dicsőíted azokat, de nem tudod magad hozzájuk mérni. Amikor teszel valamit, még mindig össze vagy zavarodva, és nem tudod, hogy melyik igazságot használd a problémáid megoldására. Nem ebben a helyzetben van-e többségetek? Bár sokat megértetek a doktrínából, és sokat is tudtok beszélni róla, nem tudjátok használni azt a valós életetekben. Még mindig nem tudjátok, hogyan gyakoroljátok az igazságot, és azt sem tudjátok, hogyan alkalmazzátok Isten szavait a valós életetekben, és bármi történjék is veletek, nem tudjátok, hogyan keressétek az igazságot a problémáitok megoldására. Ez azért van, mert túl csekély az érettségetek. Ha tudjátok, hogyan tapasztaljátok meg, gyakoroljátok és alkalmazzátok Isten szavait a valós életetekben, és ha tudjátok, hogyan keressétek az igazságot a problémák megoldására, miután valami történik veletek, akkor az életetek növekedni fog. Ha tudjátok, hogyan gyakoroljátok az igazságot, az annak a jele, hogy életetek növekszik. Egy napon, amikor képes leszel az igazságot használni a problémák megoldására, amikor lesz némi tudásod Istenről, amikor az Istenről való igaz tudásod megosztásával tanúskodni tudsz az Ő munkájáról, szent és igazságos természetéről, mindenhatóságáról és bölcsességéről, akkor képes leszel valóban tanúságot tenni Istenről, és alkalmassá válsz arra, hogy Isten felhasználjon téged. Ha sok mindent megértesz, és képes vagy egész nap a doktrínáról beszélni, de a saját problémáiddal kapcsolatban nem tudsz megoldani semmit, vagy nem tudod, hogyan oldd meg, akkor ez azt bizonyítja, hogy amit megértesz, az nem az igazság, hanem csak szavak és doktrínák. Még ha nagyon gyakorlatiasan is beszélsz néhány doktrínáról, a valóságban ez csak képzelt tudás, amely még nem érte el a racionalitást. Bár az emberek épülnek, miután meghallgattak téged, ugyanolyan érzéseik vannak, mint neked, és a tudásod még bizonyos eredményeket is képes elérni náluk, nem vagy képes túl világosan beszélni róla, és nem vagy képes teljesen megoldani a problémákat. Ez azt bizonyítja, hogy a doktrínák, amelyekről beszéltél, pusztán képzelt tudás. Nem mondhatod, hogy azok az igazságvalóság, még kevésbé, hogy beléptél az igazságvalóságba. Akkor hogyan oldod meg a szavakról és doktrínákról való beszéd problémáját? Ehhez szükséges, hogy elgondolkodj a benned kötelességed teljesítése során feltáruló különféle romlottságon, hogy elgondolkodj minden probléma eredetén, amelybe beleütközöl, majd keresd az igazságot, és alkalmazd Isten szavait, hogy teljesen megoldd az általad feltárt romlott beállítottságot. Akár arrogancia és önelégültség, akár torzulás és csalárdság, akár önzés és aljasság vagy felületesség tárul fel benned, és hazudsz Istennek, el kell gondolkodnod ezeken a romlott beállítottságokon, amíg tisztán nem látod őket. Így tudni fogod, hogy milyen problémák vannak kötelességed teljesítése közben, és milyen messze vagy az üdvösség elérésétől. Csak akkor leszel képes felismerni, hogy hol rejlenek nehézségek és akadályok kötelességed teljesítésében, ha tisztán látod saját romlott beállítottságodat. Csak ekkor leszel képes a problémákat azok forrásánál megoldani. Például mondjuk, hogy nem vállalsz felelősséget kötelességed teljesítéséért, hanem mindig felületesen cselekszel, veszteségeket okozva a munkádban, de te a látszattal törődsz, ezért nem vagy hajlandó nyíltan kommunikálni az állapotodról és a nehézségeidről, sem önvizsgálatot és önismeretet gyakorolni, hanem mindig kifogásokat keresel, hogy felületesen kezeld a dolgokat. Hogyan kellene megoldanod ezt a problémát? Imádkoznod kell Istenhez, és önvizsgálatot kell tartanod, mondván: „Ó, Istenem, ha így beszélek, az csak azért van, hogy megőrizzem a látszatot. Csak a romlott beállítottságom szól belőlem. Nem kellene így beszélnem. Meg kell nyílnom, fel kell fednem magam, és hangosan ki kell mondanom szívem valós gondolatait. Inkább elszenvedem a szégyent és megaláztatást, minthogy eleget tegyek a saját hiúságomnak. Én csak Istennek akarok eleget tenni.” Ezáltal, hogy fellázadsz önmagad ellen és hangosan kimondod szíved valós gondolatait, gyakorolod azt, hogy becsületes ember legyél, ráadásul nem a saját akaratod szerint cselekszel, és nem őrzöd a látszatot. Képes vagy gyakorlatba ültetni Isten szavait, Isten szándékai szerint gyakorolni az igazságot, komolyan és jól végezni a kötelességedet, és maradéktalanul teljesíteni a felelősségeidet. Így nemcsak az igazságot gyakorolod és azt, hogy jól tedd a kötelességedet, hanem Isten házának érdekeit is megvéded, és Isten szíve is elégedett. Igaz és tisztességes életmód ez, amely méltó arra, hogy Isten és az emberek elé táruljon. Ez annyira csodálatos! Kissé nehéz ily módon gyakorolni, de ha az erőfeszítéseid és a gyakorlásod errefelé irányul, akkor, még ha egy-két alkalommal kudarcot is vallasz, biztosan sikeres leszel. És mit jelent számodra a siker? Azt jelenti, hogy amikor gyakorolod az igazságot, képes vagy megtenni azt a lépést, amely megszabadít a Sátán kötelékeitől, egy olyan lépést, amely lehetővé teszi, hogy fellázadj önmagad ellen. Azt jelenti, hogy képes vagy félretenni a hiúságot és a presztízst, felhagyni a saját hasznod keresésével, és abbahagyni az önző és megvetendő dolgokat. Amikor ezt gyakorlatba ülteted, megmutatod az embereknek, hogy te olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, aki vágyik az igazságra, olyasvalaki, aki vágyik a méltányosságra és a világosságra. Ez az az eredmény, amelyet az igazság gyakorlásával elérsz. Ugyanakkor a Sátánra is szégyent hozol. A Sátán megrontott téged, rávett arra, hogy csak magaddal törődj, önzővé tett, rávett arra, hogy a saját presztízsedre gondolj. De most már ezek a sátáni dolgok nem tudnak többé gúzsba kötni téged, megszabadultál tőlük, nem irányít többé a hiúság, a presztízs vagy a saját személyes érdekeid, és gyakorolod az igazságot, így a Sátán teljesen megszégyenül, és semmit sem tehet. Hát nem vagy-e győztes? Amikor győztes vagy, nem állsz-e meg szilárdan az Isten melletti bizonyságtételedben? Nem vívod-e meg a nemes harcot? Ha megvívtad a nemes harcot, akkor a szívedben béke és öröm van, és megnyugvást érzel. Ha gyakran érzel vádaskodást az életedben, ha a szíved nem talál nyugalmat, ha nincs békéd vagy örömöd, gyakran aggódsz és szorongsz mindenféle dolog miatt, mit jelent ez? Csupán azt, hogy nem gyakorolod az igazságot, nem állsz meg szilárdan az Isten melletti bizonyságtételedben. Ha a Sátán beállítottságának közepette élsz, hajlamos vagy arra, hogy sokszor ne gyakorold az igazságot, eláruld az igazságot, önző és hitvány legyél; csak a saját képedet, nevedet, státuszodat és érdekeidet véded. Ha mindig magadért élsz, az nagy fájdalmat okoz neked. Olyan sok önző vágyad, elakadásod, béklyód, kétséged és aggodalmad van, hogy egyáltalán nincs békéd vagy örömöd. A megrontott testért élni annyit jelent, mint mérhetetlenül szenvedni. Más a helyzet azoknál, akik törekszenek az igazságra. Minél jobban megértik az igazságot, annál szabadabbá és felszabadultabbá válnak; minél inkább gyakorolják az igazságot, annál nagyobb lesz a békéjük és az örömük. Amikor elnyerik az igazságot, teljesen a világosságban fognak élni, élvezni fogják Isten áldásait, és egyáltalán nem lesznek fájdalmaik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Sokan vannak, akiknek hiányérzetük van, miután megtették kötelességüket, és úgy érzik, hogy nem birtokolják az igazságvalóságot, ezért mindig megkövetelik maguktól, hogy több prédikációt hallgassanak, a vezetők és a munkatársak pedig több összejövetelt tartsanak, mintha csupán ez képes lenne megadni nekik az életbe való belépést és életük gyarapodását. Ha egy ideig nem vesznek részt összejövetelen vagy prédikáción, úgy érzik, hogy a szívük üres és sivár, mintha semmijük sem lenne. Szívükben mintha csak a napi összejövetelek és a napi prédikációk adnák meg az életbe való belépést, vagy tennék lehetővé számukra, hogy szellemi érettségükben növekedjenek. Valójában ez a fajta gondolkodásmód teljesen helytelen. Azoknak, akik hisznek Istenben és követik Őt, meg kell tenniük a kötelességüket – csak így szerezhetnek élettapasztalatot. Ha azt mondod, hogy őszintén hiszel Istenben, de nem akarod megtenni a kötelességedet, akkor hol van az őszinteség az Istenbe vetett hitedben? Azok teszik meg őszintén kötelességüket, akiknek van hitük. Csak azok merik Istennek szentelni az életüket, akiknek van hitük, és hajlandóak mindenről lemondani, hogy feláldozzák. Az ilyen emberek megtapasztalják a Szentlélek munkáját, miközben kötelességüket teszik; a Szentlélek megvilágosítja, vezeti és fegyelmezi őket. Mindez élettapasztalatot eredményez. Az életbe való belépés tehát azzal kezdődik, hogy az ember hivatalosan is megteszi a kötelességét.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Minden kötelesség, amit végzel, életbe való belépéssel jár. Akár rendszeres, akár rendszertelen, unalmas vagy lendületes a kötelességed, mindig el kell érned az életbe való belépést. Egyes emberek kötelességei meglehetősen monotonak; minden nap ugyanazt csinálják. Amikor azonban teljesítik őket, az állapotok, amelyeket ezek az emberek felfednek, nem annyira homogének. Néha, amikor jó hangulatban vannak, kicsit szorgalmasabbak, és jobb munkát végeznek. Máskor, valamilyen ismeretlen hatás következtében, romlott sátáni beállítottságuk rosszindulatot szít bennük, ami miatt helytelenek a nézeteik, rossz állapotban és rossz hangulatban vannak; ez azt eredményezi, hogy kötelességeiket felületesen teljesítik. Az emberek belső állapota folyamatosan változik; bármikor és bárhol megváltozhat. Nem számít, hogyan változik az állapotod, mindig helytelen a hangulatod alapján cselekedni. Tegyük fel, hogy egy kicsit jobban teljesítesz, amikor jó hangulatod van, és egy kicsit gyengébben, amikor rossz hangulatod van – elvszerű módja-e ez a dolgok elvégzésének? Lehetővé teszi-e, hogy megfelelő színvonalon teljesítsd a kötelességed? Az embereknek hangulatuktól függetlenül tudniuk kell imádkozni Istenhez, és keresniük kell az igazságot; csak így tudják visszatartani magukat attól, hogy a hangulatuk korlátozza és ide-oda himbálja őket. Kötelességed végzésekor mindig vizsgáld meg magad, hogy az alapelvek szerint teszed-e a dolgokat, hogy kötelességed teljesítése megfelelő színvonalú-e, hogy nem csak felületesen teszed-e, hogy nem próbáltál-e kibújni a felelősség alól, és hogy nincsenek-e gondok a hozzáállásoddal és a gondolkodásmódoddal. Amint önvizsgálatot tartottál, és ezek a dolgok világossá válnak számodra, könnyebben fogod jól végezni a kötelességedet. Nem számít, hogy mivel szembesülsz kötelességed teljesítése során – negativitással és gyengeséggel, vagy azzal, hogy rossz a hangulatod, miután megmetszettek –, megfelelően kell kezelned azt, és az igazságot is keresned kell, valamint meg kell értened Isten szándékait. Ha ezeket megteszed, akkor lesz módod a gyakorlásra. Ha szeretnél jó munkát végezni kötelességed megtételében, akkor nem szabad, hogy a hangulatod befolyásoljon. Nem számít, mennyire negatívnak vagy gyengének érzed magad, gyakorolnod kell az igazságot mindenben, amit teszel, abszolút szigorúan, és az alapelvekhez ragaszkodva. Ha ezt teszed, akkor nem csak a többi ember fog helyeselni téged, hanem Isten is szeretni fog. Így olyan emberré válsz, aki felelősségteljes és vállalja a terheket; igazán jó ember leszel, aki valóban a megfelelő színvonalon végzi kötelességeit, és teljes mértékben megéli egy valódi ember hasonlatosságát. Az ilyen emberek megtisztulnak és valódi átalakulást érnek el kötelességeik végzése közben, és azt lehet mondani, hogy Isten szemében becsületesek. Csak a becsületes emberek képesek kitartóan gyakorolni az igazságot, nekik sikerül az alapelvek szerint cselekedni, és kötelességeiket színvonalasan végezni. Az alapelvek szerint cselekvő emberek jó hangulatban aprólékosan végzik kötelességeiket; nem dolgoznak felületesen, nem arrogánsak, és nem dicsekednek, hogy mások nagyra tartsák őket. Ha rossz hangulatuk van, ugyanolyan komolyan és felelősségteljesen tudják elvégezni mindennapi feladataikat, és még ha olyasmivel találkoznak is, ami hátrányosan befolyásolja kötelességeik végzését, vagy ami egy kis nyomást gyakorol rájuk, vagy megszakítást okoz, miközben teszik a kötelességüket, akkor is képesek lecsendesíteni a szívüket Isten előtt és imádkozni, mondván: „Nem számít, milyen nagy problémába ütközöm – még ha az ég leszakad is –, eltökéltem, hogy amíg élek, mindent megteszek, hogy teljesítsem a kötelességemet. Minden megélt nap, egy olyan nap, amikor jól kell teljesítenem a kötelességemet, hogy méltó legyek erre az Istentől rám ruházott kötelességre, valamint erre a lélegzetre, amelyet Ő adott a testembe. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségben vagyok, mindent félreteszek, mert kötelességem teljesítése a legfontosabb!” Akiket nem befolyásol semmilyen személy, esemény, dolog vagy környezet, akiket nem korlátoz semmilyen hangulat vagy külső helyzet, és akik kötelességeiket és az Istentől rájuk bízott megbízatásokat helyezik előtérbe – ők azok, akik hűségesek Istenhez, és akik valóban alávetik magukat Neki. Az ilyen emberek elérték az életbe való belépést, és beléptek az igazságvalóságba. Ez az igazság megélésének egyik leghitelesebb és leggyakorlatibb kifejeződése.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Ahhoz, hogy elfogadható színvonalon tedd a kötelességedet, először is megfelelő mentalitással kell rendelkezned. Amikor romlott beállítottságod feltárul, ki kell igazítanod a saját állapotodat. Ha képes vagy helyesen kezelni a kötelességedet, ha leráztad magadról mindenféle ember, esemény és dolog korlátozását és befolyását, ha teljesen alá tudod vetni magad Istennek, akkor leszel képes jól tenni a kötelességedet. Ennek az a titka, hogy mindig a kötelességedet és a felelősségedet helyezd előtérbe. Kötelességed teljesítése során mindig meg kell vizsgálnod magadat: „Vajon felületesen állok hozzá a kötelességem teljesítéséhez? Mi az, ami zavar, ami miatt felületesen teszem a kötelességemet? Vajon teljes szívemből és erőmből teszem a kötelességemet? Ha így cselekszem, az lehetővé teszi-e Isten számára, hogy megbízzon bennem? Teljesen alávetett-e a szívem Istennek? Megfelel-e az alapelveknek az, ahogyan teszem a kötelességemet? A legjobb eredményeket fogom-e érni, ha így teszem a kötelességemet?” Gyakran el kell gondolkodnod ezeken a kérdéseken. Amikor problémákat fedezel fel, aktívan keresned kell az igazságot, és meg kell találnod Isten megfelelő szavait azok megoldására. Így képes leszel jól tenni a kötelességedet, és békesség meg öröm lesz a szívedben. Ha a kötelességed teljesítése során gyakran merülnek fel problémák, azok többnyire a szándékaiddal kapcsolatos problémákból erednek – ezek a romlott beállítottsággal összefüggő problémák. Amikor valakinek a romlott beállítottsága feltárul, problémái lesznek a szívében, és az állapota abnormális lesz, ami közvetlenül befolyásolja a kötelessége teljesítésére való képességét. Azok a problémák, amelyek befolyásolják valakinek a kötelessége teljesítésére való képességét, nagy, komoly problémák; közvetlenül befolyásolhatják az Istennel való kapcsolatát. Vannak, akiknek például akkor alakulnak ki elképzeléseik és félreértéseik Istenről, amikor katasztrófa éri a családjukat. Vannak, akik negatívvá válnak, amikor nehézségeket viselnek el kötelességük teljesítése során, és senki sem látja vagy dicséri őket. Vannak, akik nem jól teszik a kötelességüket, mindig felületesek, és panaszkodnak Istenre, amikor megmetszi őket. Vannak, akik nem hajlandók tenni a kötelességüket, mert mindig a menekülési útvonalat fontolgatják. Ezek a problémák mind közvetlenül befolyásolják az Istennel való normális kapcsolatot. Mindezek a problémák a romlott beállítottsággal függnek össze. Ezek mind abból fakadnak, hogy az emberek nem ismerik Istent, hogy mindig saját maguknak terveznek és önmagukat tartják szem előtt, ami megakadályozza őket abban, hogy figyelembe vegyék Isten szándékait, vagy, hogy alávessék magukat Isten terveinek. Ez mindenféle negatív érzelmet vált ki. Pontosan ilyenek azok, akik nem törekszenek az igazságra. Amikor apró problémákba ütköznek, negatívvá és gyengévé válnak, a frusztrációt kötelességük teljesítésén vezetik le, lázadnak Isten ellen és ellenállnak Neki, fel akarják adni a kötelességüket, és elárulják Istent. Mindezek a különböző következmények, amelyeket a romlott beállítottság korlátozásai okoznak. Azok, akik szeretik az igazságot, képesek félretenni saját életüket, jövőjüket és sorsukat, és csak az igazságra akarnak törekedni és elnyerni azt. Azt hiszik, hogy nincs elég idejük, attól félnek, hogy nem tudják majd jól végezni a kötelességüket, és hogy nem tudnak tökéletességre jutni, ezért képesek mindenről lemondani. Az ő mentalitásuk az, hogy Istenhez fordulnak és alávetik magukat Neki. Nem riadnak vissza semmilyen nehézségtől, és ha negatívnak vagy gyengének érzik magukat, azt természetesen azzal oldják meg, hogy elolvasnak néhány szakaszt Isten szavaiból. Azok, akik nem törekszenek az igazságra, bajban vannak, és bárhogyan is kommunikálunk velük az igazságról, képtelenek teljes mértékben megoldani a problémáikat. Még ha pillanatnyilag észhez is térnek, és képesek elfogadni az igazságot, később akkor is visszafordulnak, ezért nagyon nehéz bánni az ilyen emberekkel. Nem arról van szó, hogy semmit sem értenek az igazságból, hanem arról, hogy nem becsülik, és nem fogadják el az igazságot a szívükben. Ez végül oda vezet, hogy képtelenek félretenni saját akaratukat, önzésüket, jövőjüket, sorsukat és rendeltetési helyüket, amik aztán mindig felbukkannak, hogy megzavarják őket. Ha valaki képes elfogadni az igazságot, akkor, amint megérti az igazságot, mindazok a dolgok, amelyek a romlott beállítottsághoz tartoznak, természetesen eltűnnek, és életbe való belépésre, valamint érettségre tesz szert; nem lesz többé tudatlan gyermek. Ha valakinek van érettsége, egyre inkább képes lesz megérteni a dolgokat, egyre inkább képes lesz különbséget tenni mindenféle ember között, és nem fogja korlátozni semmilyen személy, esemény vagy dolog. Bárki bármit mond vagy tesz, az nem fogja őt befolyásolni. Nem lesz kitéve a Sátán gonosz erői beavatkozásának, sem a hamis vezetők és antikrisztusok nem fogják félrevezetni és megzavarni. Vajon, ha ez megtörténik, akkor nem fog-e fokozatosan növekedni az ember érettsége? Minél jobban megérti valaki az igazságot, annál gyorsabban fog haladni előre az élete, és annál könnyebb lesz számára, hogy sikeresen tegye a kötelességét, és belépjen az igazságvalóságba. Ha van életbe való belépésed, és az életed fokozatosan növekszik, akkor egyre normálisabbá válik az állapotod. Azok az emberek, események és dolgok, amelyek egykor képesek voltak megzavarni és korlátozni téged, többé már nem fognak problémát jelenteni számodra. Nem okoz többé nehézséget számodra a kötelességed teljesítése, és egyre normálisabbá válik az Istennel való kapcsolatod. Vajon, ha tudod, hogyan bízzál Istenben, ha tudod, hogyan keresd Isten szándékait, ha tudod, hol a helyed, ha tudod, mit kell, és mit nem kell tenned, és mely ügyekben kell, és melyekben nem kell felelősséget vállalnod, nem fog-e az állapotod egyre normálisabbá válni? Ha így élsz, nem fogsz elfáradni, nemde? Nemcsak, hogy nem leszel fáradt, de különösen nyugodtnak és boldognak is fogod érezni magad. Így nem tölti-e be fény a szívedet? A gondolkodásmódod normális lesz, romlott beállítottságod feltárulásai csökkenni fognak, és képes leszel Isten jelenlétében élni, megélni a normális emberi mivoltot. Amikor az emberek látják a lelkiállapotodat, arra fognak gondolni, hogy nagy változás történt benned. Hajlandóak lesznek közösséget vállalni veled, úgy érzik, hogy béke és öröm van a szívükben, és hasznukra is válik. Amint az érettséged növekszik, a beszéded és a cselekedeteid egyre helyénvalóbbak és elvszerűbbek lesznek. Ha olyan embereket látsz, akik gyengék és negatívak, képes leszel érdemi segítséget nyújtani nekik – nem korlátozva vagy kioktatva őket, hanem inkább a saját valós tapasztalataidat felhasználva segíthetsz nekik és a javukat szolgálhatod. Így nem csak Isten házában fáradozol, hanem hasznos ember leszel, aki képes felelősséget vállalni önmagáért, és képes még több értelmes dolgot tenni Isten házában. Vajon nem az ilyen embert szereti-e Isten? Ha olyan ember vagy, akit Isten szeret, akkor nem fog-e mindenki szeretni téged? (De igen.) Miért elégedett Isten az ilyen emberrel? Azért, mert képes gyakorlati dolgokat tenni Előtte, nem hajlamos a hízelgésre, gyakorlati ügyekkel foglalkozik, és képes segíteni és vezetni másokat azáltal, hogy valós tapasztalatairól beszél. Képes segíteni másoknak bármilyen probléma megoldásában, és amikor a gyülekezet munkájában nehézségek merülnek fel, képes vezető szerepet vállalva aktívan megoldani a problémákat. Ez jelenti azt, hogy hűségesen teszi a kötelességét.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Hadd mondjam el nektek ezt az egy dolgot: az ember kötelességének végzése az, amit tennie kell, és ha képtelen végezni a kötelességét, akkor ez a lázadása. Az ember a kötelessége végzésének folyamata révén változik meg fokozatosan, és ezen folyamat során bizonyítja hűségét. Ily módon minél inkább képes vagy végezni a kötelességedet, annál több igazságot fogsz kapni, és annál valóságosabbá válik a kifejezésmódod. Azok, akik csupán a kötelességük végzésében járnak el, és nem keresik az igazságot, a végén ki lesznek iktatva, mert az ilyen emberek nem az igazság gyakorlásában végzik a kötelességüket, és nem gyakorolják az igazságot a kötelességük végzésében. Ők azok, akik változatlanok maradnak, és szerencsétlenséget fognak elszenvedni. Nemcsak a kifejezéseik tisztátalanok, hanem minden, amit kifejeznek, gonosz.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten szolgálata és az emberi kötelesség közötti különbség)

Egyesek nem tudják, hogyan tapasztalják meg Isten munkáját és hogyan alkalmazzák a szavait kötelességük teljesítése során vagy a valóságos életben. Mindig arra számítanak, hogy ha sok összejövetelre járnak, elnyerik az igazságot és gyarapodik az életük. Ez azonban valószerűtlen, és egy olyan érv, ami nem állja meg a helyét. Életet Isten szavainak megtapasztalásával, valamint az ítélet és a fenyítés megtapasztalásával nyerhetünk. Akik tudják, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, képesek megérteni és gyakorolni az igazságot, elfogadni a megmetszést, bemenni az igazságvalóságba, változtatni a beállítottságukon, és így Isten tökéletesíteni tudja őket kötelességük teljesítésekor, függetlenül attól, milyen kötelességet teljesítenek. Akik lusták és kényelemre vágynak, nem hajlandóak kötelességeket teljesíteni és nem is tapasztalják meg Isten munkáját kötelességük teljesítésekor. Ezek az emberek folyamatosan azt kérik, hogy Isten háza összejöveteleket, prédikációkat és közlést nyújtson számukra az igazságról. Következésképp, tíz vagy húsz hitben eltöltött év és számtalan prédikáció meghallgatása után még mindig nem értik vagy nyerték el az igazságot. Nem tudják, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, nem értik, mit jelent az Istenbe vetett hit és nem tudják, hogyan kell megtapasztalni Isten szavait, hogy megismerjék önmagukat, és elnyerjék az igazságot és az életet. Olyan emberek, akik kényelemre vágynak és kibújnak a kötelességeik alól, ezért felfedik és kirekesztik őket azért, ahogy a kötelességeiket végzik. Nos, mindazok, akik hajlandóak kötelességeiket teljesíteni és fontosnak tartják az igazságra való törekvést, kötelességük teljesítése során valamelyest belépnek az életbe, elgondolkodnak, hogy megismerjék magukat, amikor romlottságot mutatnak, és amikor nehézségekbe ütköznek a kötelességeik teljesítése során, az igazságot és az igazsággal kapcsolatos közlést keresik a problémák megoldása érdekében. Több évnyi kötelességteljesítés után akaratlanul is egyértelmű jutalmakat aratnak, tapasztalati tanúságtételről beszélhetnek, bizonyos ismeretekkel rendelkeznek Isten munkájáról és természetéről, és ezáltal változásokat idéznek elő életfelfogásukban. Jelenleg az egyházak mindenhol megtisztítják magukat a gonosz emberektől és azoktól, akik bomlasztóak és zavart okoznak. Általában azok maradnak, akik képesek kitartani kötelességük teljesítése mellett, bizonyos fokig hűségesek, és fontosnak tartják az igazság keresését a problémák megoldása érdekében. Ők azok, akik bizonyságtételükben szilárdan állnak. Meg kell tanulnotok Isten szavait a valóságos életben és kötelességeitek teljesítése során alkalmazni, gyakorolni és használni. Amikor pedig problémák és nehézségek merülnek fel, meg kell tanulnotok az igazság keresését a megoldásuk érdekében. Továbbá meg kell tanulnotok figyelembe venni Isten szándékait a kötelességeitek végzése során, és dolgozzatok az igazság gyakorlásán és azon, hogy a dolgokat minden ügyben az alapelvek szerint kezeljétek. Meg kell tanulnotok gyakorolni az Isten iránti szeretetet, és Istent szerető szívvel tekintettel lenni az Ő terhére, és elérni azt a pontot, ahol eleget tudtok tenni Neki. Csak az ilyen ember szereti igazán Istent. Ha így gyakorolsz, még ha nem is érted meg teljes mértékben az igazságot, megfelelően tudod teljesíteni a kötelességeidet és nem csak a felületességedet tudod rendbe hozni, hanem megtanulhatod gyakorolni az Isten iránti szeretetet, alávetni magad és eleget tenni Neki kötelességeid teljesítése során, és ez az életbe való belépés leckéje. Ha gyakorolni tudod az igazságot és ily módon minden dologban az alapelvek szerint tudsz eljárni, akkor belépsz az igazságvalóságba és az életbe. Nem számít, mennyire elfoglalt vagy a kötelességeid teljesítése során, amikor megízleled az életbe való belépés gyümölcsét, az életed gyarapodását, és alá tudod vetni magad Isten irányításának és intézkedéseinek, akkor majd örömöd leled a kötelességeid teljesítésében. Mindegy, milyen elfoglalt vagy, nem érzed majd magad kimerültnek. A szíved mindig tele lesz békével és örömmel, valamint különösen gazdagnak és nyugodtnak érzed majd magad. Mindegy, milyen nehézség merül fel, amikor az igazságot keresed, a Szentlélek megvilágosít és vezet téged. Ezt követően részesülsz Isten áldásában. Továbbá, függetlenül attól, hogy elfoglalt vagy-e vagy sem kötelességeid teljesítése során, fontos, hogy alkalmanként megfelelő testmozgást és észszerű fitnesztevékenységet végezz. Ez elősegíti a keringést, segít fenntartani a magas energiaszintet, és hatékony lehet bizonyos foglalkozási megbetegedések megelőzésében. Ez rendkívül hasznos a feladataid megfelelő elvégzésében. Ily módon, ha a kötelességeid teljesítése során több leckét is el tudsz sajátítani, több igazságot is megértesz, igazán megismered Istent, végül pedig féled Istent és kerülöd a rosszat, akkor teljes mértékben igazodni fogsz az Ő szándékaihoz. Ha képes vagy elérni az Isten iránti szeretetet, tanúságot teszel Mellette, eléred a szív és akarat egységét Vele, akkor azon az úton jársz, amelyen Ő tökéletessé tesz. Az ilyen személy Isten áldásában részesül, ami hihetetlenül áldásos dolog. Ha őszinte áldozatot hozol Istenért, akkor bizonyosan bőséges áldásokban részesülsz Istentől. Azok, akik nem hoznak áldozatot Istenért és nem végzik el a kötelességeiket, elnyerhetik az igazságot? Elérhetik az üdvösséget? Nehéz ezt megmondani. Minden áldásban csak akkor részesülhetünk, ha elvégezzük kötelességeinket és megtapasztaljuk Isten munkáját. Az ember kötelessége teljesítése során tudja meg, hogyan kell megtapasztalni Isten munkáját, és azt is, hogyan kell megtapasztalni az ítéletet és a fenyítést, a megpróbáltatásokat és a finomítást, valamint a megmetszést. Ezek a dolgok a leginkább méltók az áldásra. Amíg az ember szereti az igazságot és törekszik rá, előbb-utóbb elnyeri azt, megváltoztatja az életfelfogását, elnyeri Isten tetszését, és olyan valakivé válik, akit Ő megáldott.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)