23. Hogyan álljon meg szilárdan az ember a bizonyságtételében a megpróbáltatások során

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az Istenbe vetett hit megköveteli a Neki való alávetettséget és az Ő munkájának megtapasztalását. Isten annyi munkát végzett – mondhatnánk, hogy az emberek számára ez mind tökéletesítés, finomítás és még inkább fenyítés. Isten munkájának egyetlen olyan lépése sem volt, amely összhangban lett volna az emberi elképzelésekkel; amit az emberek élveztek, azok Isten szigorú szavai voltak. Amikor Isten eljön, az embereknek élvezniük kellene az Ő fenségét és haragját. Azonban nem számít, hogy mennyire szigorúak a szavai, Ő azért jön, hogy megmentse és tökéletesítse az emberiséget. Mint teremtett lényeknek, az embereknek teljesíteniük kell a rájuk rótt kötelességeket, és tanúságot kell tenniük Isten mellett a finomítás közepette. Minden próbatétel során fenn kellene tartaniuk azt a tanúságot, amelyet tenniük kell, és ezt Isten érdekében, harsogóan kellene tenniük. Aki ezt teszi, az győztes. Bárhogyan is finomít téged Isten, telve maradsz bizalommal, és soha nem veszíted el a Belé vetett bizalmadat. Azt teszed, amit az embernek tennie kell. Ez az, amit Isten elvár az embertől, és az ember szívének képesnek kell lennie arra, hogy minden múló pillanatban teljesen visszatérjen Hozzá és Felé forduljon. Ez egy győztes ember. Akiket Isten „győztesekként” említ, azok, akik még akkor is képesek bizonyságtételükben szilárdan megállni és fenntartani eredendő bizalmukat és odaadásukat Isten iránt, amikor a Sátán befolyása alatt állnak, és amikor a Sátán ostromolja őket, vagyis amikor a sötétség erői között találják magukat. Ha még mindig képes vagy megőrizni a tiszta szívet Isten előtt, és fenntartani az Isten iránti őszinte szeretetedet, bármi történjék is, akkor bizonyságtételedben szilárdan megállsz Isten előtt, és erre mondja Isten, hogy „győztesnek” lenni. Ha a törekvésed kiváló, amikor Isten megáld téged, de az Ő áldásai nélkül visszavonulsz, akkor ez a tisztaság? Mivel biztos vagy benne, hogy ez az út igaz, a végsőkig követned kell azt; meg kell őrizned az Isten iránti odaadásodat. Mivel láttad, hogy Maga Isten jött a földre, hogy téged tökéletesítsen, teljes egészében Neki kell adnod a szívedet. Ha még mindig tudod Őt követni, bármit is tesz, még akkor is, ha a legvégén kedvezőtlen kimenetelt határoz meg számodra, akkor ez a tisztaságod megőrzése Isten előtt. Egy szent lelki test és egy tiszta szűz felajánlása Istennek azt jelenti, hogy megőrzöd az őszinte szívedet Isten előtt. Az emberiség számára az őszinteség a tisztaságot jelenti, az a képesség pedig, hogy őszinte legyél Isten felé, a tisztaság fenntartása. Ezt kellene a gyakorlatba ültetned. Amikor imádkoznod kell, imádkozol; amikor össze kell gyűlnöd a közösségben, így teszel; amikor himnuszokat kell énekelned, akkor himnuszokat énekelsz; amikor pedig fel kell lázadnod a test ellen, akkor fellázadsz a test ellen. Amikor teljesíted a kötelességedet, nem csak átevickélsz rajta; ha megpróbáltatásokkal nézel szembe, szilárdan állsz. Ez az Isten iránti odaadás. Ha nem tartod fenn azt, amit az embereknek tenniük kell, akkor minden korábbi szenvedésed és elhatározásod hasztalan volt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti odaadásodat)

A zengő tanúságtétel Isten mellett elsősorban arra vonatkozik, hogy érted-e a gyakorlati Istent vagy sem, és hogy képes vagy-e alávetni magad e személy előtt, aki nem csupán hétköznapi, hanem normális, és aláveted-e magad akár mindhalálig. Ha eme alávetés útján igazán tanúságot teszel Isten mellett, az azt jelenti, hogy Isten megnyert téged. Ha mindhalálig alá tudod vetni magad, és nem panaszkodsz, nem ítélkezel, nem rágalmazol, nincsenek semmiféle elképzeléseid, sem hátsó szándékaid Előtte, akkor ily módon Isten dicsőséget nyer. Az alávetettség egy átlagos személy előtt, akit az ember lenéz, és képesnek lenni mindhalálig alávetni magunkat mindenféle elképzelések nélkül – ez valódi bizonyságtétel. A valóság, amelybe a belépést Isten megköveteli az emberektől, az, hogy képes légy alávetni magad az Ő szavainak, azokat a gyakorlatba ültetni, meghajolni a gyakorlati Isten előtt, és ismerni saját romlottságodat, megnyitni a szíved Előtte, és végül arra, hogy e szavai által Ő megnyerjen téged. Isten dicsőséget nyer, amikor ezek a kijelentések meghódítanak téged és teljesen engedelmessé tesznek Iránta; ezen keresztül szégyeníti Ő meg a Sátánt, és végzi be a munkáját. Amikor semmiféle elképzelésed nincs a megtestesült Isten gyakorlatiasságáról – azaz, amikor szilárdan megálltál ebben a próbatételben –, akkor tetted meg jól ezt a tanúságot. Ha eljön a nap, amikor egészen megérted a gyakorlati Istent, és mindhalálig alá tudod vetni magad, ahogyan Péter tette, akkor Isten megnyer és tökéletesít majd. Ha bármi olyat tesz Isten, ami nem egyezik a te elképzeléseiddel, az próbatétel számodra. Ha Isten munkája megfelelne a te elképzeléseidnek, nem kívánná meg, hogy szenvedj vagy hogy finomítsanak. A munkája épp azért kívánja meg, hogy elengedd az efféle elképzeléseket, mert annyira gyakorlatias, és nem egyezik az elképzeléseiddel. Ezért próbatétel ez számodra. Isten gyakorlatiassága miatt van minden ember próbatételek közepette; az Ő munkája gyakorlati, nem természetfeletti. Gyakorlati szavainak és gyakorlati kijelentéseinek mindenféle elképzelésektől mentes teljes megértése révén, és azáltal, hogy képes vagy őszintén szeretni Őt, ahogyan a munkája egyre gyakorlatiasabbá fejlődik, Ő meg fog nyerni téged. Az az embercsoport, amelyet Isten megnyer majd, azokból áll, akik ismerik Istent; vagyis akik ismerik az Ő gyakorlatiasságát. Továbbá ők azok, akik képesek alávetni magukat Isten gyakorlati munkájának.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok tudják teljesen alávetni magukat Isten gyakorlatiasságának, akik igazán szeretik Őt)

Mi is pontosan az igazi bizonyságtétel? Az itt említett bizonyságtételnek két része van: Az egyik bizonyságtétel arról, hogy meg lettünk hódítva, a másik pedig arról, hogy tökéletességre jutottunk (ami természetesen a jövő nagyobb megpróbáltatásait és nyomorúságait követő bizonyságtétel lesz). Más szóval, ha képes vagy szilárdan megállni a nyomorúságok és megpróbáltatások alatt, akkor megtetted a bizonyságtétel második lépését. Ami ma döntő fontosságú, az a bizonyságtétel első lépése: hogy képesek legyünk szilárdan megállni a fenyítés és az ítélet minden próbatétele során. Ez bizonyságtétel arról, hogy meghódítottak vagyunk. Ez azért van így, mert most van a hódítás ideje. (Tudnod kell, hogy most van Isten földi munkájának ideje. A megtestesült Isten fő földi munkája az, hogy meghódítsa a földön élő emberek e csoportját, akik követik Őt az ítéleten és a fenyítésen keresztül.) Az, hogy képes vagy-e bizonyságot tenni arról, hogy meg vagy hódítva, nemcsak attól függ, hogy képes vagy-e a végsőkig követni, hanem – ami ennél is fontosabb – attól, hogy Isten munkájának minden egyes lépését megtapasztalva képes vagy-e Isten fenyítésének és ítéletének valódi megértésére, és hogy valóban felfogod-e mindezt a munkát. Nem fogsz tudni átcsúszni azáltal, hogy egyszerűen kitartasz a követésben a végsőkig. Képesnek kell lenned arra, hogy a fenyítés és az ítélet minden egyes alkalmával készségesen átadd magad, képesnek kell lenned arra, hogy valóban megértsd a munka minden egyes lépését, amit megtapasztalsz, és képesnek kell lenned elérni, hogy megismerd Isten természetét és alávesd magad annak. Ez a meghódítottságról való végső bizonyságtétel, amelyet meg kell tenned. A tanúságtétel arról, hogy meg lettél hódítva, elsősorban az Isten megtestesüléséről való ismeretedre vonatkozik. Lényeges, hogy a bizonyságtételnek ez a lépése Isten megtestesüléséről szól. Nem az számít, hogy mit teszel vagy mondasz a világ népe vagy a hatalmat gyakorlók előtt; mindenekelőtt az számít, hogy képes vagy-e alávetni magad minden Isten szájából származó szónak és Isten minden munkájának. Ezért a bizonyságtételnek ez a lépése a Sátánra és Isten minden ellenségére irányul – a démonokra és ellenségesekre, akik nem hisznek abban, hogy Isten másodszor is testté lesz és eljön, hogy még nagyobb munkát végezzen, továbbá nem hisznek Isten testben való visszatérésének tényében. Más szóval, ez az összes antikrisztusnak szól – mindazoknak az ellenségeknek, akik nem hisznek Isten megtestesülésében.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (4.))

A tanúságtétel utolsó lépése a bizonyságtétel arról, hogy képes vagy-e tökéletességre jutni – vagyis miután felfogtál minden szót, amely a megtestesült Isten szájából elhangzott, Isten ismeretének birtokába jutsz, bizonyosságot szerzel Róla, megélsz minden szót, ami Isten szájából elhangzik, és megvalósítod azokat a feltételeket, amelyeket Isten kér tőled – Péter stílusát és Jób hitét –, hogy képes legyél halálig alávetni magad, teljesen átadni magad Neki, és végül elérned egy olyan emberképet, amely megfelel a mércének, vagyis egy olyan ember képét, aki Isten ítéletének és fenyítésének megtapasztalása után meghódíttatott és tökéletességre jutott. Ez a végső bizonyságtétel – ez az a bizonyságtétel, amelyet annak kell tennie, aki végül tökéletességre jutott. Ez a bizonyságtétel két lépcsőfoka, amelyet tenned kell, és ezek összefüggenek egymással, mindegyik nélkülözhetetlen. De van egy dolog, amit tudnod kell: a tanúságtétel, amelyet ma kérek tőled, nem a világ népeinek szól, és nem is egyetlen személynek, hanem arra vonatkozik, amit kérek tőled. Ezt az méri le, hogy képes vagy-e megfelelni Nekem, és hogy képes vagy-e teljes mértékben megfelelni az Én elvárásaim mércéjének, amelyet mindannyiótokkal szemben támasztok. Ez az, amit meg kell értenetek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (4.))

Te Jób próbatételein mész keresztül, ugyanakkor Péter próbatételein is átesel. Amikor Jób megmérettetett, akkor szilárdan megállt bizonyságtételében, és végül Jahve megnyilatkozott neki. Csak azután vált méltóvá arra, hogy meglássa Isten arcát, miután bizonyságtételében szilárdan megállt. Vajon miért hangzott ez el: „Elrejtőzöm a szenny földje elől, de megmutatom Magam a szent királyságnak”? Ez azt jelenti, hogy csak akkor vagy méltó meglátni Isten arcát, ha szent vagy és bizonyságtételedben szilárdan megállsz. Ha nem tudsz tanúságot tenni Érte, akkor nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha visszavonulsz vagy panaszt teszel Isten ellen a finomítások során, így nem tudsz szilárdan megállni Mellette való bizonyságtételedben, és a Sátán nevetségének tárgyává válsz, akkor nem fogod elnyerni Isten megjelenését. Ha olyan vagy, mint Jób, aki a próbatételek közepette elátkozta a saját testét és nem panaszkodott Istenre, és képes volt meggyűlölni saját testét anélkül, hogy panaszkodott volna, vagy vétkezett volna a szavai által, akkor bizonyságtételedben szilárdan megállsz. Amikor bizonyos fokig átesel finomításokon, és még mindig olyan tudsz lenni, mint Jób, teljesen alávetett Isten előtt, és nem lesznek Vele szemben más követelményeid vagy saját elképzeléseid, akkor Isten meg fog jelenni neked. Most Isten nem jelenik meg neked, mert oly sok saját elképzelésed, személyes előítéleted, önző gondolatod, egyéni igényed és testi érdeklődésed van, és nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha meglátnád Istent, a saját elképzeléseid alapján mérnéd Őt, és ezáltal a keresztre szegeznéd Őt. Ha sok olyan dolog történik veled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, mégis képes vagy félretenni őket, és tudást szerezni Isten cselekedeteiről ezekből a dolgokból, továbbá ha a finomítások közepette felfeded istenszerető szívedet, akkor ez megállás a tanúságtételben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Jób hite, alávetettsége és a Sátán legyőzéséről tett bizonyságtétele hatalmas segítséget és bátorítást jelent az emberek számára. Jóbban látják a reményt saját üdvösségükre, és látják, hogy a hit, az Istennek való alávetettség és az istenfélelem által teljes mértékben le lehet győzni a Sátánt, és felül lehet rajta kerekedni. Látják, hogy amíg alávetik magukat Isten szuverenitásába és intézkedéseibe, és amíg megvan bennük az elszántság és a hit, hogy nem hagyják el Istent, miután mindent elveszítettek, addig képesek szégyent és vereséget hozni a Sátánra, és látják, hogy csak elszántságra és kitartásra van szükségük, hogy szilárdan megálljanak bizonyságtételükben – még ha ez életük elvesztésével is jár –, hogy a Sátán megijedjen és sietve visszavonuljon. Jób bizonyságtétele figyelmeztetés a későbbi nemzedékek számára, és ez a figyelmeztetés azt mondja nekik, hogy ha nem győzik le a Sátánt, akkor soha nem lesznek képesek megszabadulni a Sátán vádaskodásától és zavarásaitól, és soha nem lesznek képesek megszabadulni a Sátán bántalmazásától és támadásaitól sem. Jób bizonyságtétele megvilágosította a későbbi nemzedékeket. Ez a megvilágosodás megtanítja az embereket arra, hogy csak akkor lesznek képesek félni Istent és kerülni a rosszat, ha tökéletesek és becsületesek; megtanítja őket arra, hogy csak akkor tudnak erős és hangos tanúbizonyságot tenni Isten mellett, ha félik Istent és kerülik a rosszat; csak akkor nem irányíthatja őket a Sátán, és csak akkor élhetnek Isten vezetése és védelme alatt, ha erős és hangos tanúbizonyságot tesznek Isten mellett – csak akkor lesznek valóban megszabadítva. Jób személyiségét és életének törekvését mindenkinek, aki az üdvösségre törekszik, követnie kellene. Az, amit egész életében megélt, és a próbatételei során tanúsított magatartása értékes kincs mindazok számára, akik az istenfélelem és a rossz kerülésének útját követik.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

Ha arra vágysz, hogy képes légy szilárdan állni a jövőben, jobban megfelelni Istennek és mindvégig követni Őt, ennek erős alapját ma kell megvetned. Meg kell felelned Istennek azáltal, hogy mindenben átülteted az igazságot a gyakorlatba, és tekintettel vagy az Ő szándékaira. Ha mindig ezt gyakorlod, meglesz benned az alap, és Isten olyan szívet serkent benned, amely szereti Őt, és Ő hitet ad neked. Egy napon, amikor igazán elér téged egy megpróbáltatás, meglehet, hogy elszenvedsz némi fájdalmat, egy bizonyos fokig szomorúnak érzed magad, és megsemmisítő gyászt élsz át, mintha meghaltál volna – de az Isten iránti szereteted nem fog változni, sőt még jobban elmélyül. Ilyenek Isten áldásai. Ha képes vagy alávetett szívvel elfogadni mindazt, amit ma Isten mond és tesz, akkor Isten biztosan megáld téged, és így olyasvalaki leszel, akit Isten megáld, és aki részesül abban, amit Ő megígért. Ha ma nem gyakorlod ezt, akkor egy nap, amikor megpróbáltatás ér, nem lesz benned hit és szerető szív, és abban az időben a próbatétel kísértéssé válik; le fogsz zuhanni a Sátán kísértése közepette, és nem lesz módod a megmenekülésre. Ma talán képes vagy szilárdan állni, amikor egy csekély próbatétel utolér, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha egy nap komolyabb megpróbáltatással nézel szembe, szilárdan állva tudsz majd maradni. Egyes emberek önhittek, és azt hiszik, máris majdnem tökéletesek. Ha ilyenkor nem hatolsz mélyebbre, és önelégült maradsz, akkor veszélyben leszel. Ma Isten nem a nagyobb próbatételek munkáját végzi, és úgy tűnik, minden rendben van, de amikor Isten próbára tesz téged, fel fogod fedezni, hogy túlságosan hiányos vagy, mert érettséged túl csekély, és képtelen vagy nagy próbatételeket kiállni. Ha olyan maradsz, amilyen vagy, és a tehetetlenség állapotában vagy, akkor, amikor eljönnek a próbatételek, el fogsz bukni. Gyakran bele kell gondolnotok, milyen csekély az érettségetek; csak így haladhattok előre. Ha csak a próbatételek idején látjátok meg, hogy érettségetek oly csekély, hogy akaraterőtök oly gyenge, hogy túl kevés bennetek a valóságos, és hogy nem vagytok megfelelőek Isten szándékainak – ha csak akkor ébredtek rá minderre, akkor már túl késő lesz.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Ha nem Isten szavai jelentik számodra a valóságot, akkor nincs igazi érettséged. Amikor eljön az idő, és próbára tesznek, biztosan el fogsz bukni, és akkor fény derül valódi érettségedre. Ugyanakkor azok, akik rendszeresen igyekeznek belépni a valóságba, a megpróbáltatásoktól szorongatva meg fogják érteni Isten munkájának célját. Akinek van lelkiismerete, és szomjazza Istent, annak gyakorlati lépéseket kell tennie, hogy meghálálja Istennek az Ő szeretetét. Akik nincsenek birtokában a valóságnak, azok még a jelentéktelen dolgokban sem tudnak helytállni. Ez a különbség a valódi érettséggel rendelkezők és az érettség nélküliek között. Miért van az, hogy bár mindketten eszik és isszák Isten szavait, egyesek képesek helytállni a megpróbáltatások közepette, míg mások elmenekülnek? A nyilvánvaló különbség az, hogy némelyekből hiányzik az igazi érettség; nem rendelkeznek Isten szavaival, amelyek valóságként szolgálnának számukra, és az Ő szavai nem vertek gyökeret bennük. Amint megmérettetnek, elérnek útjuk végére. Miért van az, hogy egyesek képesek helytállni a megpróbáltatások közepette? Azért, mert ők értik az igazságot, van víziójuk, és értik Isten szándékait és követelményeit, így képesek helytállni a megpróbáltatások során. Ez az igazi érettség, és ez az élet is. Vannak, akik talán olvassák is Isten szavait, de nem ültetik át őket a gyakorlatba, nem veszik komolyan; akik nem veszik őket komolyan, nem tulajdonítanak jelentőséget a gyakorlatnak. Akiknek Isten szavai nem szolgálnak valóságként, azoknak nincs igazi érettségük, és az ilyen emberek nem tudnak helytállni a megpróbáltatásokban.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Mivel hiszel Istenben, át kell adnod a szívedet Isten előtt. Ha felajánlod és lehelyezed a szívedet Isten elé, akkor a finomítás során lehetetlen lesz számodra, hogy megtagadd vagy elhagyd Istent. Ily módon az Istennel való kapcsolatod egyre szorosabbá és normálisabbá válik, az Istennel való közösséged pedig egyre gyakoribb lesz. Ha mindig így gyakorolsz, akkor több időt fogsz Isten fényében tölteni, és több időt az Ő szavainak útmutatása alatt. A beállítottságodban is egyre több változás történik majd, tudásod pedig napról napra növekszik. Amikor eljön a nap, hogy Isten próbatételei hirtelen elérnek, nemcsak Isten mellett tudsz majd állni, hanem bizonyságot is tudsz tenni Róla. Akkor olyan leszel, mint Jób és mint Péter. Miután bizonyságot tettél Istenről, igazán szeretni fogod Őt és szívesen adod fel Érte az életedet; Isten tanúja leszel és olyan, akit Isten szeret. A finomítást megtapasztalt szeretet erős, nem gyenge. Függetlenül attól, hogy Isten mikor vagy hogyan vet alá az Ő próbatételeinek, képes vagy letenni azt illető aggályaidat, hogy élsz vagy meghalsz, örömmel félredobni mindent Istenért és boldogan elviselni bármit Istenért – a szereteted így tiszta, a hitednek pedig valósága lesz. Csak ekkor válsz olyasvalakivé, akit Isten igazán szeret és akit Isten igazán tökéletessé tett.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

A megpróbáltatások során normális, hogy az emberek gyengék, vagy negativitás van bennük, illetve nincsenek tisztában Isten szándékaival, vagy a gyakorlás útjával. De összességében kell, hogy legyen hited Isten munkájában, és nem szabad megtagadnod Istent, ahogy Jób se tette. Bár Jób gyenge volt és megátkozta saját születése napját, nem tagadta, hogy minden dolgot, amit az emberek születésük után birtokolnak, Jahve adományozott, és Jahve az Egyetlen, aki ezeket el is veszi. Bármilyen próbatételen kellett is átmennie, ő megtartotta ezt a hitet. Az emberek tapasztalatai során, függetlenül attól, hogy milyen finomításon mennek keresztül Isten szavaitól, amit Isten akar, az összességében a hitük és az Istent szerető szívük. Azzal, hogy így dolgozik, az emberek hitét, szeretetét és elhatározását tökéletesíti. Isten a tökéletesítés munkáját végzi az embereken, és ők nem látják, nem képesek tapintani; ilyen körülmények között hitre van szükség. Amikor valami nem látható szabad szemmel, akkor hitre van szükség. Amikor nem tudod elengedni a saját elképzeléseidet, akkor hitre van szükség. Amikor nincs tisztánlátásod Isten munkájáról, akkor az az elvárás veled szemben, hogy legyen hited, határozott álláspontod, és állj meg szilárdan a bizonyságtételedben. Amikor Jób eljutott erre a pontra, Isten megjelent neki és beszélt hozzá. Vagyis csak akkor leszel képes meglátni Istent, amikor van hited. Amikor van hited, Isten tökéletessé fog tenni téged, és ha nincs hited, akkor nem tudja ezt megtenni. Isten megajándékoz téged azzal, aminek az elnyerésében reménykedsz. Ha nincs hited, akkor nem juthatsz tökéletességre, és nem láthatod Isten cselekedeteit, még kevésbé az Ő mindenhatóságát. Amikor valódi tapasztalataidban megvan a hited, hogy meglásd az Ő tetteit, akkor Isten meg fog jelenni neked, meg fog világosítani és vezetni fog téged belülről. E hit nélkül Isten nem lesz képes erre. Ha elvesztetted az Istenbe vetett reményt, akkor hogy leszel képes megtapasztalni az Ő munkáját? Ezért, ha van hited, és nem táplálsz kételyeket Istennel kapcsolatban, ha valóban hiszel Benne, bármit is tesz, csak akkor világosít és világít meg téged a tapasztalataidon keresztül, és csak akkor leszel képes meglátni az Ő tetteit. Mindezek a dolgok a hit által érhetők el. A hit csak a finomításon keresztül jön létre, és finomítás hiányában a hit nem tud fejlődni. Mire utal ez a szó, hogy „hit”? A hit az a valódi meggyőződés és az az őszinte szív, amellyel az embereknek rendelkezniük kell, amikor nem láthatnak vagy érinthetnek meg valamit, amikor Isten munkája nem igazodik az emberi elképzelésekhez, és amikor az elérhetetlen az ember számára. Ez az a hit, amelyről beszélek. Az embereknek szükségük van a hitre a nehézségek és a finomítás idején, és a hit olyasvalami, amit finomítás követ; a finomítás és a hit nem választható el egymástól. Ha, bárhogyan is munkálkodjon Isten, és bármilyen is legyen a környezeted, képes vagy az életre törekedni, az igazságot keresni, és Isten munkájának megismerésére törekedni, valamint az Ő tetteinek megértését keresni, és képes vagy az igazságnak megfelelően cselekedni, akkor ez jelenti azt, hogy igaz hited van, és ez bizonyítja, hogy nem vesztetted el az Istenbe vetett hitedet. Csak akkor van igaz hited Istenben, ha a finomítás közben képes vagy kitartóan törekedni az igazságra, igazán szeretni Istent, és soha nem kételkedsz Benne, valamint akkor, ha bármit is tesz, te mégis gyakorlod az igazságot, hogy eleget tégy Neki, és képes vagy mélyen keresni az Ő szándékait, és tekintettel lenni a szándékaira. A múltban, amikor Isten azt mondta, hogy királyként fogsz uralkodni, szeretted Őt, és amikor nyíltan megmutatta Magát neked, törekedtél Rá. Most viszont Isten rejtve van, nem láthatod Őt, és nehézségek értek téged – elveszíted-e ekkor a reményt Istenben? Tehát mindenkor az életre kell törekedned, és arra, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Ezt hívják valódi hitnek, és ez a szeretet legigazabb és legszebb fajtája.

A múltban az emberek mind Isten elé járultak, hogy meghozzák elhatározásaikat, és azt mondták: „Még ha senki más nem is szereti Istent, nekem szeretnem kell Őt.” De most elér a finomítás, és mivel ez nem egyezik a te elképzeléseiddel, elveszíted az Istenbe vetett hitedet. Ez valódi szeretet? Sokszor olvastál már Jób tetteiről – elfelejtetted őket? Az igazi szeretet csak a hiten belülről formálódhat. Az Isten iránti valódi szeretet az általad átélt finomítások révén alakul ki benned, és a hited által vagy képes arra, hogy gyakorlati tapasztalataidban tekintettel legyél Isten szándékaira, és szintén a hited által lázadsz fel a saját tested ellen és törekszel az életre; ezt kellene tennie az embereknek. Ha ezt teszed, akkor képes leszel meglátni Isten tetteit, de ha nincs hited, akkor képtelen leszel meglátni Isten cselekedeteit, vagy megtapasztalni az Ő munkáját. Ha azt akarod, hogy Isten használjon és tökéletesítsen téged, akkor rendelkezned kell az igazság minden aspektusával: a szenvedni akarással, hittel, kitartással, alávetettséggel, és azzal a képességgel, hogy keresd az igazságot és megértsd Isten szándékait, a képességgel, hogy tekintettel legyél az Ő bánatára és fáradságos erőfeszítéseire, és így tovább. Nem könnyű tökéletessé tenni egy embert, és minden egyes finomításhoz, amelyet megtapasztalsz, szükség van a hitedre és a szeretetedre. Ha tökéletességre akarsz jutni Isten által, nem elég, ha csak össze-vissza szaladgálsz, és az sem elég, ha csak feláldozod magadat Istenért. Sok mindennek kell a birtokában lenned ahhoz, hogy olyanná válhass, akit Isten tökéletessé tesz. Amikor szenvedéssel szembesülsz, képesnek kell lenned arra, hogy félretedd a testtel kapcsolatos aggályaidat, és hogy ne panaszkodj Istenre. Amikor Isten elrejtőzik előled, kell lennie hitednek ahhoz, hogy kövesd Őt, hogy megőrizd korábbi szeretetedet, és ne hagyd, hogy az meginogjon vagy elapadjon. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked hagynod kell, hogy Ő úgy vezényeljen, ahogy Ő kívánja, és hajlandónak kell lenned arra, hogy inkább elátkozd a saját hús-vér testedet, mint hogy Őrá panaszkodj. Amikor megpróbáltatásokkal kell szembenézned, hajlandónak kell lenned eltűrni annak fájdalmát, hogy lemondasz arról, amit szeretsz, és hajlandónak kell lenned keservesen sírni, hogy eleget tégy Istennek. Csak ez az igazi szeretet és hit. Függetlenül attól, hogy milyen a tényleges érettséged, először is rendelkezned kell mind az akarattal, hogy elszenvedd a nehézségeket, mind az igaz hittel, és akarnod kell lázadni a test ellen. Kész kell lenned személyesen nehézségeket elviselni és veszteségeket elszenvedni a saját érdekeidben, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Képesnek kell lenned arra is, hogy a szívedben megbánást érezz önmagaddal kapcsolatosan: a múltban nem tudtál megfelelni Istennek, és most megbánást tanúsíthatsz. Nem szabad, hogy ezek közül bármelyik hiányozzon – Isten ezeken keresztül fog tökéletesíteni téged. Ha nem tudsz megfelelni ezeknek a kritériumoknak, akkor nem tudsz tökéletességre jutni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten embereken végzett munkája minden lépését illetően kívülről úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi elrendezésből vagy emberek általi zavarásból születne. A színfalak mögött azonban a munka minden lépése és minden történés egy-egy fogadás, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és amely szükségessé teszi, hogy az emberek szilárdan álljanak az Isten melletti bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadást kötött Istennel, a Jóbbal történtek pedig emberek tettei és emberi zavarások voltak. Isten bennetek végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – az egész hátterében egy csata dúl. Például ha előítélettel fordulsz fivéreid és nővéreid felé, ki akarsz majd mondani bizonyos szavakat – olyan szavakat, amelyekről érzed, hogy Istennek talán nem tetszenek –, de ha nem mondod ki őket, belső kényelmetlenséget élsz át, és abban a pillanatban csata kezdődik benned: „Kimondjam vagy ne?” Erről szól a csata. Így mindenben, amivel találkozol, ott a csata, és amikor csata dúl benned, tényleges együttműködésednek és tényleges szenvedésednek köszönhetően Isten munkálkodik benned. Végül képes vagy félretenni magadban a dolgot, és a harag természetes módon kihuny. Ez a hatása Istennel való együttműködésednek. Minden, amit az emberek tesznek, megköveteli, hogy erőfeszítéseik során megfizessenek egy bizonyos árat. Tényleges szenvedés nélkül nem felelhetnek meg Istennek; meg sem közelítik azt, hogy megfeleljenek Istennek, csak üres szlogenekkel dobálóznak! Kielégíthetik Istent ezek az üres szlogenek? Amikor Isten és a Sátán a szellemi birodalomban vívják csatájukat, hogyan kellene eleget tenned Istennek, és hogyan kellene szilárdan megállnod a Mellette való bizonyságtételedben? Tudnod kell, hogy mindaz, ami veled történik, egy nagy próbatétel és olyan alkalom, amikor Istennek szüksége van a te bizonyságtételedre. Bár kívülről talán nem tűnnek fontosnak, de amikor ezek a dolgok megtörténnek, megmutatják, szereted-e Istent vagy sem. Ha igen, képes leszel szilárdan állni a Mellette való bizonyságtételedben, ha pedig nem ültetted át a gyakorlatba az Iránta való szeretetet, az azt mutatja, hogy nem vagy olyasvalaki, aki átülteti a gyakorlatba az igazságot, hogy nélkülözöd az igazságot és az életet, hogy pelyva vagy! Mindenben, ami az emberekkel történik, Istennek szüksége van arra, hogy szilárdan álljanak a Mellette szóló bizonyságtételükben. Bár pillanatnyilag semmi nagyszabású nem történik veled, és nem teszel nagyszerű bizonyságot, a hétköznapi életed összes részlete az Istennek tett bizonysághoz kapcsolódik. Ha képes vagy elnyerni fivéreid és nővéreid, családtagjaid és minden körülötted lévő ember csodálatát; ha egy nap eljönnek a nem hívők, és csodálják mindazt, amit teszel, és látják, hogy minden, amit Isten tesz, csodálatos, akkor bizonyságot tettél. Bár nincs betekintésed, és képességed gyenge, azáltal, hogy Isten tökéletessé tesz téged, képes vagy megfelelni Neki és tekintettel lenni az Ő szándékaira, megmutatva másoknak, milyen nagyszerű munkát végzett Ő a leggyengébb képességű emberekben. Amikor az emberek megismerik Istent, és a Sátán előtt győztesekké, Istenhez nagymértékben hűségesekké válnak, akkor nincs ennél az embercsoportnál gerincesebb, és ez a legnagyszerűbb bizonyságtétel. Bár nem vagy képes nagyszerű munkát végezni, arra képes vagy, hogy eleget tegyél Istennek. Mások nem tudják félretenni elképzeléseiket, de te igen; mások nem tudnak bizonyságot tenni Istenről az éppen folyamatban lévő megtapasztalásaik során, te azonban képes vagy tényleges érettséged és cselekedeteid révén visszafizetni Isten szeretetét és messze hangzó bizonyságot tenni Róla. Csak ez számít Isten tényleges szeretetének. Ha erre képtelen vagy, akkor nem teszel bizonyságot családtagjaid között, fivéreid és nővéreid között, sem a világ népe előtt. Ha nem tudsz bizonyságot tenni a Sátán előtt, a Sátán ki fog nevetni, úgy fog tekinteni téged, mint valami viccet vagy játékszert, gyakran bolondot csinál majd belőled, és az őrületbe kerget. A jövőben nagy megpróbáltatások érhetnek utol téged – ma azonban, ha igaz szívvel szereted Istent, és ha, függetlenül attól, milyen nagy próbatételek állnak előtted, tekintet nélkül arra, ami történik veled, képes vagy szilárdan állni bizonyságtételedben, és képes vagy eleget tenni Istennek, akkor a szíved megvigasztalódik, és nem fogsz félni, bármilyen nagy próbatételekkel is találkozol a jövőben. Nem láthatod, mi fog történni a jövőben; csak a mai körülmények között tehetsz eleget Istennek. Nem vagy képes nagyszerű munkát végezni, és arra kell összpontosítanod, hogy megfelelj Istennek azáltal, hogy a való életben megtapasztalod az Ő szavait, és erős, messze hangzó bizonyságot teszel, amely szégyent hoz a Sátánra. Bár a tested kielégítetlen marad, és szenvedésen megy át, te akkor már megfeleltél Istennek, és szégyent hoztál a Sátánra. Ha mindig ezt gyakorlod, Isten utat nyit előtted. Egy napon, amikor nagy próbatétel jön, mások elbuknak majd, de te még mindig képes leszel szilárdan állni: az ár miatt, amelyet megfizettél, Isten megvéd majd téged, hogy szilárdan állhass, és el ne bukj. Ha általában képes vagy átültetni az igazságot a gyakorlatba, és megfelelni Istennek egy őszinte istenszerető szívvel, akkor Isten biztosan megvéd téged a jövendő megpróbáltatások idején. Bár esztelen vagy, érettséged kicsiny, képességed gyenge, Isten nem részesít majd téged hátrányos megkülönböztetésben. Attól függ, helyesek-e a szándékaid. Tegyük fel, hogy ma képes vagy megfelelni Istennek – a legkisebb részletre is odafigyelsz, és mindenben megfelelsz Istennek –, őszinte istenszerető szíved van, igaz szívedet adod Istennek, és bár van néhány dolog, amit nem láthatsz tisztán, Isten elé járulhatsz, hogy helyesbítsd szándékaidat, és Isten szándékait keresd, és megteszel mindent, ami az Istennek való megfeleléshez szükséges. És bár a testvéreid elhagyhatnak, a szíved eleget tesz Istennek, és nem áhítozol a test gyönyörei után. Ha mindig ezt gyakorlod, védelem alatt fogsz állni, amikor nagy megpróbáltatások köszöntenek rád.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Ahhoz, hogy az emberek megtapasztalják Isten munkáját, először meg kell érteniük az Ő jelenlegi munkáját és azt, hogy az emberiségnek hogyan kellene együttműködnie. Valójában ez olyasmi, amit mindenkinek meg kellene értenie. Bármit is tesz Isten, legyen az finomítás, vagy akár, ha nem beszél, Isten munkájának egyetlen lépése sem egyezik meg az emberiség elképzeléseivel. Az Ő munkájának minden egyes lépése összetöri és áttöri az emberek elképzeléseit. Ez az Ő munkája. De neked el kell hinned, hogy, mivel Isten munkája elért egy bizonyos szakaszt, Ő nem fogja az egész emberiséget halálra ítélni, bármi történjék is. Ígéreteket és áldásokat is ad az emberiségnek, és mindazok, akik Őt követik, elnyerhetik áldásait, de akik nem, azokat Isten ki fogja rekeszteni. Ez a te törekvéseden múlik. Függetlenül minden mástól, hinned kell abban, hogy amikor Isten munkája befejeződik, minden egyes embernek megfelelő rendeltetési helye lesz. Isten gyönyörű vágyakozásokkal látta el az emberiséget, ám törekvés nélkül ezek elérhetetlenek. Ezt most már látnod kellene – Isten finomítása és az emberek fenyítése az Ő munkája, de az embereknek a maguk részéről mindenkor a beállítottságuk megváltoztatására kell törekedniük. Gyakorlati tapasztalatodban először is azt kell tudnod, hogyan edd és idd Isten szavait; meg kell találnod az Ő szavaiban azt, amibe be kellene lépned, valamint a saját hiányosságaidat, keresned kell a belépést a gyakorlati tapasztalatodban, és venned kell Isten szavainak azt a részét, amit a gyakorlatba kell ültetned, és meg kell próbálnod így tenni. Isten szavainak evése és ivása az egyik aspektus. Ezenkívül a gyülekezeti életet fenn kell tartani, normális lelki életednek kell lennie, és képesnek kell lenned arra, hogy minden jelenlegi állapotodat átadd Istennek. Nem számít, hogyan változik az Ő munkája, a lelki életednek normálisnak kell maradnia. A lelki élet képes fenntartani a normális belépésedet. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked megszakítás nélkül folytatnod kellene a lelki életedet, és tenned a kötelességedet. Ez az, amit az embereknek tenniük kellene. Ez mind a Szentlélek munkája, de míg a normális állapotban lévők számára ez a tökéletesség, addig a rendellenes állapotban lévők számára ez egy próbatétel. A Szentlélek finomító munkájának jelenlegi szakaszában egyesek azt mondják, hogy Isten munkája oly hatalmas, és hogy az embereknek feltétlenül szükségük van a finomításra, máskülönben túl kicsi lesz az érettségük, és nem lesz semmilyen lehetőségük arra, hogy elérjék Isten szándékait. Azonban azok számára, akiknek az állapota nem jó, ez okot ad arra, hogy ne kövessék Istent, és okot arra, hogy ne vegyenek részt összejöveteleken, vagy ne egyék és igyák Isten szavát. Isten munkájában, függetlenül attól, hogy mit tesz, vagy milyen változásokat idéz elő, az embereknek legalábbis normális lelki életet kell fenntartaniuk. Talán nem voltál hanyag a lelki életednek ebben a jelenlegi szakaszában, de még mindig nem nyertél sokat, és nem volt hatalmas aratásod. Ilyen körülmények között, még ha ki is tartasz a lelki életed mellett úgy, mintha egy előírást tartanál be, mindig ki kell tartanod mellette; be kell tartanod ezt az előírást, hogy ne szenvedj veszteségeket az életedben, és hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Ha a lelki életed abnormális, nem tudod megérteni Isten jelenlegi munkáját, hanem mindig úgy érzed, hogy az teljesen összeegyeztethetetlen a saját elképzeléseiddel, és bár hajlandó vagy követni Őt, hiányzik belőled a belső lendület. Tehát, függetlenül attól, hogy Isten éppen mit tesz, az embereknek együtt kell működniük. Ha az emberek nem működnek együtt, akkor a Szentlélek nem tudja elvégezni a munkáját, és ha az embereknek nincs szívük együttműködni, akkor aligha nyerhetik el a Szentlélek munkáját. Ha azt akarod, hogy benned legyen a Szentlélek munkája, és ha el akarod nyerni Isten jóváhagyását, akkor meg kell őrizned az eredeti hűségedet Isten előtt. Nem szükséges, hogy mélyebb megértésed, magasabb szintű elméleted vagy más efféle dolgaid legyenek – csak az szükséges, hogy Isten szavát az eredeti alapon tartsd fenn. Ha az emberek nem működnek együtt Istennel és nem törekszenek mélyebb belépésre, akkor Isten elveszi mindazt, ami eredetileg az övék volt. Az emberek belülről mindig a könnyebbség után sóvárognak, és inkább élveznék azt, ami már rendelkezésre áll. Meg akarják szerezni Isten ígéreteit anélkül, hogy bármilyen árat fizetnének érte. Ezek azok az extravagáns gondolatok, amelyeket az emberiség dédelget. Magát az életet megszerezni anélkül, hogy megfizetnénk az árát – de volt-e valaha bármi is ilyen könnyű? Amikor valaki hisz Istenben és az életbe való belépést keresi, és változásra törekszik a beállítottságában, akkor meg kell fizetnie az árat, és el kell érnie egy olyan állapotot, amelyben mindig követi Istent, bármit is tesz Ő. Ez olyasmi, amit az embereknek meg kell tenniük. Még akkor is, ha mindezt előírásként követed, ezt mindig fenn kell tartanod, és bármilyen nagyok is a próbatételek, nem engedheted el az Istennel való normális kapcsolatodat. Képesnek kell lenned imádkozni, fenntartani a gyülekezeti életedet, és soha nem szabad elhagynod a testvéreidet és nővéreidet. Amikor Isten próbára tesz, neked továbbra is az igazságot kell keresned. Ez a lelki élet minimális követelménye. Hogy mindig meglegyen a vágy a keresésre, és az igyekezet az együttműködésre, minden energiádat beleadva – meg lehet-e ezt tenni?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti odaadásodat)

Bármilyen megpróbáltatás érjen, Istentől kapott teherként kell azt kezelned. Tegyük fel, hogy egyeseket súlyos betegség és elviselhetetlen szenvedés gyötör, néhányan a halállal is szembenéznek. Hogyan kellene megközelíteniük ezt a helyzetet? Sok esetben Isten megpróbáltatásai terhek, amelyeket Ő ad az embereknek. Legyen bármilyen nagy is az Isten által rád ruházott teher, olyan súlyú terhet kell hordoznod, mert Isten megért téged és tudja, hogy képes leszel elbírni azt. Az Isten által neked adott teher nem fogja meghaladni az érettségedet vagy a tűrőképességed határait, tehát nem kérdés, hogy képes leszel elviselni azt. Nem számít, milyen jellegű terhet, nem számít milyen fajta megpróbáltatást ad Isten neked, emlékezz egy dologra: miután imádkozol, akár érted Isten szándékait, akár nem, akár megvilágosít és megvilágít a Szentlélek, akár nem, ezzel a megpróbáltatással akár megfegyelmez és figyelmeztet Isten, akár nem, nem számít, ha nem érted. Amíg nem késlekedsz kötelességed végzésében és hűségesen kitartasz kötelességed végzése mellett, Isten elégedett lesz, és szilárdan meg fogsz állni bizonyságtételedben. Látva, hogy súlyos betegségben szenvednek és meg fognak halni, egyesek azt gondolják magukban: „Azért kezdtem hinni Istenben, hogy elkerüljem a halált – de kiderült, hogy Ő még kötelességem ennyi éven át tartó teljesítése után is hagyni fog meghalni. A saját dolgommal kellene foglalkoznom, megtenni azokat a dolgokat, amelyeket mindig is akartam és élvezni azokat a dolgokat, amelyeket nem élveztem ebben az életben. Elhalaszthatom kötelességemet.” Milyen hozzáállás ez? Ennyi évig teljesítetted kötelességedet, meghallgattad mindezeket a prédikációkat és még mindig nem értetted meg az igazságot. Egy megpróbáltatás ledönt, térdre kényszerít és felfed téged. Méltó egy ilyen ember arra, hogy Isten a gondját viselje? (Nem méltó.) Teljesen hiányzik belőle a hűség. Tehát mi az az úgynevezett kötelesség, amelynek teljesítésével ennyi évet töltöttek? Ez az úgynevezett „munkavégzés” és csak kifárasztották magukat ezzel. Ha Istenben való hitedben és igazságra való törekvésedben képes vagy azt mondani: „Bármilyen betegséget vagy kellemetlen eseményt enged Isten megtörténni velem, – bármit tesz Isten – alá kell vetnem magam és teremtett lényként a helyemen kell maradnom. Minden más előtt, az igazság ezen szempontját – az alávetettséget – kell gyakorlatba ültetnem, meg kell valósítanom és meg kell élnem az Istennek való alávetettség valóságát. Ezen felül, nem tehetem félre azt, amivel Isten megbízott és a kötelességet, amelyet teljesítenem kell. Utolsó lélegzetvételemmel is ki kell tartanom a kötelességem mellett.” Ez nem bizonyságtétel? Amikor ilyen elszánt vagy és ilyen állapotban vagy, még mindig képes vagy panaszkodni Istenre? Nem, nem vagy. Ilyenkor azt fogod gondolni magadban: „Isten adja nekem ezt a leheletet, Ő gondoskodott rólam és védett ennyi éven át, sok fájdalmat elvett tőlem, sok kegyelmet és sok igazságot adott nekem. Megértettem igazságokat és rejtélyeket, amelyeket emberek nemzedékeken át nem értettek. Olyan sokat nyertem Istentől, tehát vissza kell fizetnem Istennek! Korábban túlságosan éretlen voltam, nem értettem semmit és minden, amit tettem, bántó volt Isten számára. Nem biztos, hogy lesz másik esélyem, hogy visszafizessem ezt Istennek a jövőben. Bármennyi időm maradt hátra, fel kell ajánlanom azt a kis erőt, amim van, és meg kell tennem Istenért, amit tudok, hogy Isten lássa: ennyi éven át tartó gondoskodása rólam, nem veszett kárba, hanem meghozta gyümölcsét. Hadd hozzak vigaszt Istennek, és ne bántsam Őt többé vagy ne okozzak Neki csalódást.” Mi lenne, ha így gondolkodnál? Ne azon gondolkodj, hogyan mentsd meg magad vagy menekülj el, gondolj arra, „mikor gyógyul meg ez a betegség? Amikor meggyógyul, meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy teljesítsem kötelességemet és hűséges legyek. Hogyan legyek hűséges, amikor beteg vagyok? Hogyan tudom teljesíteni egy teremtett lény kötelességét?” Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, vajon nem vagy képes teljesíteni kötelességedet? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, képes vagy nem szégyent hozni Istenre? Amíg van egyetlen lélegzetvételed is, amíg az elméd tiszta, képes vagy nem panaszkodni Istenre? (Igen.) Most könnyű „igent” mondani, de nem lesz annyira könnyű, amikor ez valóban megtörténik veled. És így, törekednetek kell az igazságra, gyakran keményen dolgozni az igazságon és több időt tölteni azon gondolkodva, „Hogyan tudok eleget tenni Isten szándékainak? Hogyan tudom vissza fizetni Isten szeretetét? Hogyan tudom teljesíteni egy teremtett lény kötelességet?” Mi az a teremtett lény? Egy teremtett lény felelőssége csupán annyi, hogy hallgassa Isten szavait? Nem. Az a kötelessége, hogy megélje Isten szavait. Isten olyan sok igazságot adott neked, olyan sokat az útból és olyan sok életet, azért, hogy megélhesd ezeket a dolgokat és bizonyságot tegyél Mellette. Ez az, amit egy teremtett lénynek tennie kellene, és ez a te felelősséged és kötelezettséged.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak Isten szavainak gyakori olvasása és az igazságról való elmélkedés vezet előre)

Isten munkájának minden egyes lépése során van rá mód, ahogyan az embereknek együtt kellene működniük. Isten úgy finomítja az embereket, hogy legyen bizalmuk, amikor finomításokon mennek keresztül. Isten úgy tökéletesíti az embereket, hogy legyen bizalmuk az Isten általi tökéletesítéshez, és hajlandóak legyenek elfogadni az Ő finomításait, és hogy Isten megmetssze őket. Isten Lelke azért munkál az emberekben, hogy elhozza számukra a megvilágosodást és a megvilágítást, és hogy rávegye őket a Vele való együttműködésre és a gyakorlásra. Isten nem beszél a finomítások során. Nem szólaltatja meg a hangját, de mégis van munka, amit az embereknek el kellene végezniük. Neked fenn kellene tartanod azt, ami már a tiéd, még mindig képesnek kellene lenned imádkozni Istenhez, közel lenni Istenhez, és tanúságot tenni Isten előtt; ilyen módon teljesíteni fogod a saját kötelességedet. Mindannyiótoknak világosan látnotok kell Isten munkájából, hogy az emberek bizalmának és szeretetének Isten általi próbatételei megkövetelik, hogy többet imádkozzanak Istenhez, és hogy gyakrabban ízlelgessék Isten szavait Őelőtte. Ha Isten megvilágosít téged és megérteti veled az Ő szándékait, de te egyáltalán nem gyakorolsz, akkor semmit sem nyersz. Amikor Isten szavait a gyakorlatba ülteted, akkor is képesnek kell lenned imádkozni Hozzá, és amikor megízleled az Ő szavait, akkor Elé kell járulnod, és keresned kell Őt, és tele kell lenned bizalommal Iránta, és nyoma sem lehet csüggedésnek vagy hidegségnek. Azok, akik nem ültetik Isten szavait a gyakorlatba, tele vannak energiával az összejövetelek alatt, de sötétségbe zuhannak, amikor hazatérnek. Vannak olyanok, akik még csak nem is akarnak összegyűlni. Tehát neked világosan látnod kell, hogy milyen kötelesség az, amelyet az embereknek tenniük kell. Talán nem tudod, hogy valójában melyek Isten szándékai, de teljesítheted a kötelességedet, imádkozhatsz, amikor szükséges, a gyakorlatba ültetheted az igazságot, ha szükséges, és megteheted, amit az embereknek meg kell tenniük. Fenntarthatod az eredeti látomásodat. Ily módon jobban el tudod majd fogadni Isten munkájának következő lépcsőfokát. Amikor Isten rejtett módon munkálkodik, akkor probléma, ha te nem keresed. Amikor Ő beszél és prédikál az összejöveteleken, lelkesen hallgatod, de amikor nem beszél, akkor nincs energiád, és visszahúzódsz. Milyen ember cselekszik így? Olyasvalaki, aki csak követi, amerre a nyáj megy. Nincs tartásuk, nincs bizonyságuk, és nincs víziójuk! A legtöbb ember ilyen. Ha így folytatod, akkor egy napon, amikor nagy próbatétel elé kerülsz, büntetés vár rád. Az emberek tartása nagyon fontos abban a folyamatban, amelyben Isten tökéletesíti őket. Ha nem kételkedsz Isten munkájának egyetlen lépésében sem, ha teljesíted az ember kötelességét, ha őszintén fenntartod azt, amit Isten által a gyakorlatba ültettél, vagyis emlékszel Isten intéseire, és bármit is tesz a jelenben, nem felejted el az Ő intéseit, ha nem kételkedsz az Ő munkájában, fenntartod az álláspontodat, fenntartod a bizonyságtételedet, és győzedelmes vagy minden lépésnél, akkor végül Isten tökéletesíteni fog majd, és győztessé tesz. Ha képes vagy Isten próbatételeinek minden egyes szakaszában szilárdan megállni, és ha a legvégén még mindig szilárdan meg tudsz állni, akkor győztes vagy, olyan valaki, akit Isten tökéletesített.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti odaadásodat)

Amikor Isten megfenyítette, Péter így imádkozott: „Ó, Istenem! A testem lázadó, s Te megfenyítesz és megítélsz engem. Örülök a Te fenyítésednek és ítéletednek, és még ha Te nem is akarsz engem, a Te ítéletedben én meglátom a Te szent és igazságos természetedet. Amikor ítélkezel felettem, hogy mások megláthassák a Te igazságos természetedet az ítéletedben, akkor én elégedett vagyok. Ha ez kifejezheti a Te természetedet, és lehetővé teszi, hogy a Te igazságos természetedet minden teremtett lény lássa, és ha ez tisztábbá teheti az Irántad érzett szeretetemet, hogy hasonlatossá válhassak egy igaz emberhez, akkor a Te ítéleted jó, mert ilyen a Te jóakaratod. Tudom, hogy még mindig sok a lázadás bennem, és hogy még mindig nem vagyok alkalmas arra, hogy Eléd jöjjek. Kívánom, hogy még inkább megítélj engem, akár ellenséges környezet, akár nagy nyomorúság által; bármit is teszel, az számomra értékes. A Te szereteted oly mélységes, én pedig hajlandó vagyok a legkisebb panasz nélkül kiszolgáltatni magam a Te vezénylésednek.” Ez Péter tudása, miután megtapasztalta Isten munkáját, és ez egyben tanúságtétel Isten iránti szeretetéről is. [...] Élete vége felé, miután tökéletessé tétetett, Péter így szólt: „Ó, Istenem! Ha még néhány évet élhetnék, tisztább és mélyebb szeretetre törekednék Irántad.” Amikor a keresztre akarták szögezni, szívében így imádkozott: „Ó, Istenem! Elérkezett a Te időd; elérkezett az idő, amelyet Te előkészítettél számomra. Meg kell feszülnöm Érted, ezt a tanúságot meg kell tennem Melletted, és remélem, hogy szeretetem meg tud felelni a Te követelményeidnek, és tisztábbá tud válni. Ma az, hogy meghalhatok Érted, és a keresztre szögezhetnek Érted, vigasztaló és megnyugtató számomra, mert semmi sem kielégítőbb nekem, mint hogy keresztre feszíttethetek Érted, és teljesíthetem a Te kívánságaidat, Neked adhatom magam és felajánlhatom Neked az életemet. Ó, Istenem! Te olyan szeretetre méltó vagy! Ha megengednéd, hogy éljek, még inkább hajlandó lennék szeretni Téged. Amíg élek, szeretni foglak Téged. Szeretnélek még mélyebben szeretni Téged. Te megítélsz, megfenyítesz és próbára teszel engem, mert nem vagyok igaz, mert vétkeztem. És a Te igazságos természeted egyre nyilvánvalóbbá válik előttem. Ez áldás számomra, mert így mélyebben tudlak szeretni Téged, és hajlandó vagyok így szeretni Téged, még akkor is, ha Te nem szeretsz engem. Készséggel szemlélem a Te igazságos természetedet, mert ezáltal még inkább képes vagyok értelmes életet élni. Úgy érzem, hogy az életem most már értelmesebb, mert a keresztre feszíttettem Érted, és Érted meghalni értelmes dolog. Mégsem érzem magam elégedettnek, mert túl keveset tudok Rólad, tudom, hogy nem teljesíthetem maradéktalanul a kívánságaidat, és túl keveset törlesztettem Neked. Életemben képtelen voltam arra, hogy teljes egészében visszaadjam magam Neked; messze vagyok ettől. Ahogy visszatekintek erre a pillanatra, annyira lekötelezve érzem magam Neked, és csak ez a pillanat áll rendelkezésemre, hogy kárpótoljalak minden hibámért, és mindazért a szeretetért, amit nem viszonoztam Feléd.”

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Ma azzal kell tisztában lenned, hogy hogyan lehetsz meghódított, és azzal, hogy hogyan viselkednek az emberek meghódításuk után. Mondhatod, hogy meg lettél hódítva, de képes vagy mindhalálig alávetni magad? Képesnek kell lenned a követésre a legvégsőkig attól függetlenül, hogy vannak-e kilátások, és nem veszítheted el az Istenbe vetett hited, bármilyen is a környezet. Végül a bizonyságtétel két szempontját kell megvalósítanod: Jób bizonyságtételét – a mindhalálig tartó alávetettséget; valamint Péter bizonyságtételét – az Isten iránti legmagasabb fokú szeretetet. Egy tekintetben olyannak kell lenned, mint Jób: minden anyagi javát elvesztette, és a test betegsége gyötörte, mégsem hagyta el Jahve nevét. Ez volt Jób bizonyságtétele. Péter képes volt Istent szeretni mindhalálig – amikor a halálával nézett szembe, akkor is szerette Istent, amikor keresztre feszítették, akkor is szerette Istent. Nem gondolt a saját kilátásaira, és nem hajszolt szép reményeket vagy extravagáns gondolatokat, hanem csak arra törekedett, hogy Istent szeresse, és alávesse magát Isten valamennyi rendelkezésének. Ezt a mércét kell elérned, mielőtt úgy vehetjük, hogy bizonyságot tettél, mielőtt olyan emberré válsz, akit a meghódítását követően tökéletessé tettek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (2.))

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

A párom halála után

Kapcsolódó himnuszok

A próbatételek hitet kívánnak

El kell érned Jób és Péter bizonyságtételét