41. Hogyan kell szolgálni Istent és bizonyságot tenni Mellette az Ő szándékával összhangban

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Mióta megkezdte munkáját szerte a világegyetemben, Isten sok embert eleve elrendelt, hogy Őt szolgálják, köztük mindenféle társadalmi helyzetből valókat. Az Ő célja az, hogy eleget tegyen szándékainak, és munkáját a földön zavartalanul bevégezze; ez Isten célja az Őt szolgálók kiválasztásával. Mindenkinek, aki Istent szolgálja, meg kell értenie az Ő szándékait. Isten ezen munkája teszi az Ő bölcsességét és mindenhatóságát, valamint az Ő földi munkájának alapelveit egyértelműbbé az emberek számára. Isten valójában azért jött a földre, hogy a munkáját végezze, hogy kapcsolatba kerüljön az emberekkel, hogy azok világosabban érthessék az Ő tetteit. Ti, az emberek ezen csoportja ma szerencsések vagytok, hogy a cselekvő Istent szolgálhatjátok. Ez felbecsülhetetlen áldás számotokra – valójában Isten nevel titeket. Az Őt szolgálók kiválasztásakor Istennek mindig megvannak a saját alapelvei. Isten szolgálata semmi esetre sem azt jelenti – ahogyan az emberek képzelik –, hogy ez egyszerűen lelkesedés kérdése. Ma látjátok, hogy mindenki, aki Isten előtt szolgál, azért teszi, mert rendelkezik Isten útmutatásával és a Szentlélek munkájával, és mert olyan emberek, akik az igazságot követik. Ezek a minimumfeltételek mindazok számára, akik Istent szolgálják.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)

Akik Istennek szolgálnak, azoknak Isten közeli barátainak kell lenniük, kedvesnek kell lenniük Isten előtt, és képesnek kell lenniük a lehető legnagyobb hűségre Isten iránt. Akár egyedül vagy, akár nyilvánosan cselekszel, el tudod nyerni Isten örömét Isten előtt, képes vagy szilárdan megállni Isten előtt, és függetlenül attól, hogy mások hogyan bánnak veled, mindig azon az úton jársz, amelyen járnod kell, és minden figyelmedet Isten terhének szenteled. Csak az ilyen emberek Isten közeli barátai. Azért képesek Isten közeli barátai közvetlenül Neki szolgálni, mert megkapták Isten nagy megbízatását és Isten terhét, képesek Isten szívét magukévá tenni, és Isten terhét sajátjuknak tekinteni, és még akkor sem törődnek a nyereségekkel vagy veszteségekkel, amelyet a jövőbeli kilátásaik hordoznak, amikor a kilátásaik alapján semmit sem fognak nyerni. Tehát az ilyen ember Isten közeli barátja. Isten közeli barátai egyben az Ő bizalmasai is; csak Isten bizalmasai tudnak osztozni az Ő nyughatatlanságában és az Ő gondolataiban, és bár a testük fáj és gyenge, képesek elviselni a fájdalmat és lemondani arról, amit szeretnek, hogy Isten elégedett legyen velük. Isten az ilyen emberekre több terhet rak, és az ilyen emberek bizonyságtétele támasztja alá azt, amit Isten tenni akar. Tehát ezek az emberek kedvesek Isten előtt, ők Isten szolgái, akik megfelelnek az Ő szándékainak, és csak az ilyen emberek uralkodhatnak együtt Istennel. Amikor valóban Isten közeli barátjává váltál, pontosan akkor fogsz Istennel együtt uralkodni.

Jézus azért volt képes teljesíteni Isten megbízatását – az egész emberiség megváltásának művét –, mert figyelmet tanúsított Isten szándékai iránt, anélkül, hogy bármit is tervezett vagy intézett volna Magának. Így volt Ő Isten közeli barátja is – maga Isten –, amit ti mindnyájan nagyon jól megértetek. (Valójában Ő maga volt az Isten, akiről Isten tett tanúbizonyságot. Ezt azért említem meg itt, hogy a Jézussal kapcsolatos ténnyel illusztráljam a kérdést.) Ő képes volt Isten irányítási tervét a középpontba helyezni, és mindig a mennyei Atyához imádkozott, és a mennyei Atya akaratát kereste. Ezekkel a szavakkal imádkozott: „Atyaisten! Teljesítsd be azt, ami a Te akaratod, és ne az én kívánságaim szerint cselekedj, hanem a Te terved szerint. Lehet, hogy az ember gyenge, de miért kellene törődnöd vele? Hogyan lehetne az ember méltó a Te törődésedre, az ember, aki olyan, mint egy hangya a Te kezedben? Csak azt kívánom a szívemben, hogy teljesítsem a Te akaratodat, és szeretném, ha el tudnád végezni bennem azt, amit szeretnél, a Te kívánságaid szerint.” A Jeruzsálembe vezető úton Jézus gyötrődött, mintha kést forgattak volna a szívében, de a legcsekélyebb szándéka sem volt visszavonni a szavát; mindig volt egy hatalmas erő, amely arra kényszerítette, hogy folytassa útját oda, ahol keresztre fogják feszíteni. Végül a keresztre szegezték, és a bűnös testhez hasonló formát vett fel, beteljesítve az emberiség megváltásának művét. Kiszabadult a halál és a Hadész bilincseiből. A halandóság, a pokol és a Hadész elvesztette hatalmát előtte, Ő legyőzte azokat. Harminchárom évig élt, amely idő alatt mindig mindent megtett, hogy eleget tegyen Isten szándékainak, Isten mindenkori munkájának megfelelően, soha nem tekintve saját személyes nyereségére vagy veszteségére, és mindig az Atyaisten szándékaira gondolva. Így, miután megkeresztelkedett, Isten azt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Az Isten előtti szolgálata miatt, amely összhangban volt Isten szándékaival, Isten az egész emberiség megváltásának súlyos terhét az Ő vállára helyezte, és rábízta annak beteljesítését, és Ő alkalmas és jogosult volt e fontos feladat elvégzésére. Egész életében mérhetetlen szenvedést viselt el Istenért, és a Sátán számtalanszor megkísértette, de sohasem csüggedt el. Isten azért adott Neki ilyen fontos feladatot, mert bízott benne, és szerette Őt, és ezért Isten személyesen jelentette ki: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Abban az időben csak Jézus tudta teljesíteni ezt a megbízatást, és ez volt a gyakorlati vonatkozása Istennek az egész emberiség megváltására irányuló művének a megvalósításának a Kegyelem Korában.

Ha Jézushoz hasonlóan ti is képesek vagytok minden figyelmetek Isten terhének szentelni, és fellázadtok a testetek ellen, akkor Isten rátok bízza az Ő fontos feladatait, hogy megfeleljetek az Isten szolgálatához szükséges feltételeknek. Csak ilyen körülmények között meritek majd azt mondani, hogy Isten akaratát követitek és az Ő megbízatását teljesítitek, és csak akkor meritek majd azt mondani, hogy valóban Istent szolgáljátok.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?)

Mindenki szolgálhatja Istent, aki úgy dönt, de csak azok lehetnek alkalmasak és jogosultak Isten szolgálatára, akik figyelembe veszik és megértik Isten szándékait. Azt tapasztaltam köztetek, hogy sokan azt hiszik, hogy amíg buzgón hirdetik az evangéliumot Istenért, útra kelnek Istenért, feláldozzák magukat és lemondanak dolgokról Istenért, és így tovább, addig ez azt jelenti, hogy Istent szolgálják. Még több vallásos ember hiszi azt, hogy Istent szolgálni azt jelenti, hogy Bibliával a kezükben rohangálnak, hirdetik a mennyek országának evangéliumát, és megtérésre és bűnvallásra biztatva megmentik az embereket. Sok olyan vallási tisztségviselő is van, aki úgy gondolja, hogy Isten szolgálata abból áll, hogy a szemináriumban folytatott felsőfokú tanulmányok és képzés után kápolnákban prédikál, és a bibliai igeversek felolvasásával tanítja az embereket. Sőt, vannak olyan emberek az elszegényedett régiókban, akik azt hiszik, hogy Isten szolgálata azt jelenti, hogy betegeket gyógyítanak és démonokat űznek ki a nővéreik és fivéreik közül, vagy imádkoznak értük, vagy szolgálnak nekik. Sokan vannak köztetek, akik úgy hiszik, hogy Istennek szolgálni annyit jelent, mint enni és inni Isten szavait, mindennap imádkozni Istenhez, valamint mindenütt gyülekezeteket látogatni és azokban dolgozni. Vannak más testvérek, akik úgy gondolják, hogy Istent szolgálni azt jelenti, hogy soha nem házasodnak meg, nem alapítanak családot, és teljes lényüket Istennek szentelik. Mégis kevesen tudják, valójában mit jelent Istent szolgálni. Bár olyan sokan szolgálnak Istennek, mint ahány csillag van az égen, azoknak a száma, akik közvetlenül szolgálhatnak, és akik képesek Isten szándékaival összhangban szolgálni, csekély, elenyészően kicsi. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert nem értitek az „Istennek való szolgálat” kifejezés lényegét, és oly kevéssé értitek, hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni. Az embereknek sürgősen meg kell érteniük, hogy pontosan milyen az az Istennek való szolgálat, amely összhangban van az Ő szándékaival.

Ha Isten szándékai szerint akartok szolgálni, először is meg kell értenetek, hogy milyen emberek kedvesek Isten előtt, milyen embereket gyűlöl Isten, milyen embereket tesz tökéletessé Isten, és milyen emberek alkalmasak arra, hogy Istent szolgálják. Legalább ezzel a tudással rendelkeznetek kell. Ezenkívül ismernetek kell Isten munkájának céljait, és azt a munkát, amelyet Isten itt és most végez. Ennek megértése és Isten igéinek vezetése nyomán először is be kell lépnetek, és először is meg kell kapnotok Isten megbízatását. Miután tényleges tapasztalatot szereztetek Isten igéiről, és amikor valóban ismeritek Isten munkáját, akkor lesztek alkalmasak arra, hogy Istent szolgáljátok. És Isten akkor nyitja meg szellemi szemeiteket és engedi meg nektek, hogy jobban megértsétek és tisztábban lássátok az Ő munkáját, amikor Neki szolgáltok. Amikor belépsz ebbe a valóságba, a megtapasztalásaid mélyebbek és gyakorlatiasabbak lesznek, és közületek mindazok, akiknek ilyen megtapasztalásaik voltak, képesek lesznek a gyülekezetek között járni és gondoskodni testvéreik ellátásáról, hogy egymás erősségeire támaszkodva ellensúlyozhassátok a saját hiányosságaitokat, és gazdagabb tudásra tegyetek szert a szellemetekben. Csak ezek megvalósulása után lesztek képesek Isten szándékainak megfelelően szolgálni, és tökéletessé válni Isten által a szolgálatotok során.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?)

Aki igazán szolgálja Istent, olyan ember, aki megfelel Isten szándékainak, aki alkalmas arra, hogy Isten használja, és aki képes elengedni a vallásos elképzeléseit. Ha azt szeretnéd, hogy hatásos legyen, amikor Isten szavait eszed és iszod, akkor el kell engedned a vallásos elképzeléseidet. Ha Istent akarod szolgálni, akkor még inkább szükséges először elengedni a vallásos elképzeléseket és mindenben alávetni magad Isten szavainak. Ezzel kell rendelkeznie annak, aki Istent szolgálja. Ha hiányzik belőled ez a tudás, akkor amint elkezded a szolgálatodat, fennakadást és zavart fogsz támasztani, és ha ragaszkodsz az elképzeléseidhez, Isten elkerülhetetlenül leterít majd, és többé nem kelsz fel. Vegyük például a jelent: Isten sok mai kijelentése és munkája nem összeegyeztethető a Bibliával és Isten korábban elvégzett munkájával, és ha nem vágyod alávetni magad, bármikor elbukhatsz. Ha Isten szándékainak megfelelően kívánsz szolgálni, akkor először is el kell engedned a vallásos elképzeléseket, és helyesbítened kell a saját nézeteidet. Sok minden, ami el fog hangzani, nem lesz összeegyeztethető azzal, ami a múltban elhangzott, és ha most nincs meg benned az akarat, hogy alávesd magad, képtelen leszel bejárni az előtted álló utat. Ha Isten egyik munkamódszere már gyökeret vert benned, és soha nem engeded el, akkor ez a módszer a te vallásos elképzeléseddé fog válni. Ha az vert benned gyökeret, ami maga Isten, akkor szert tettél az igazságra, és ha Isten szavai és igazsága az életeddé tudnak válni, akkor többé nem lesznek elképzeléseid Istenről. Azoknak, akiknek igaz ismeretük van Istenről, nem lesznek elképzeléseik, és nem előírásokhoz fognak ragaszkodni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten ma végzett munkáját)

Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket hajlandó vagy megtenni, azok, amelyek elbűvölőek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyek Isten számára undorítóak; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az életfelfogásodban; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik félrevezetik az embereket az utolsó napokban. A hamis krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiiktatást kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék maguknak, hogy kioktassák és korlátozzák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a státusz nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanabból a fajtából valók, mint Pál, kérkednek rangidősségükkel, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem tökéletesíti. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem tudod levetni ezeket, egész életedet gátolni fogják. Isten nem fog elismerni a legkevésbé sem, még akkor sem, ha lábadat töröd futás közben, vagy megszakadsz a munkában, még akkor sem, ha mártírhalált halsz Isten szolgálatában. Épp ellenkezőleg: Azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)

A vallásban sokan rengeteget szenvednek életük során: testüket leigázzák és hordozzák keresztjüket, és még akkor is tovább szenvednek és tűrnek, amikor már a halál küszöbén állnak! Vannak, akik még a haláluk reggelén is böjtölnek. Egész életükben megtagadják maguktól a finom ételeket és ruházatot, csak a szenvedésre fókuszálnak. Képesek leigázni testüket és fellázadni ellene. Szellemük dicséretre méltó a szenvedés elviseléséért. Azonban gondolkodásukkal, elképzeléseikkel, mentális beállítottságukat és régi természetüket valóban a legcsekélyebb mértékben sem metszették meg. Semmilyen igaz ismeretük nincs önmagukról. Istenről alkotott mentális képük a homályos Isten tradicionális képe. Azon elhatározásuk, hogy Istenért szenvedjenek, buzgóságukból és emberi mivoltuk jó jelleméből ered. Habár hisznek Istenben, sem Őt nem értik, sem a szándékait nem ismerik. Csak vakon munkálkodnak és szenvednek Istenért. A tisztánlátást egyáltalán nem értékelik, keveset törődnek azzal, hogyan biztosíthatnák be, hogy szolgálatuk valójában beteljesítse Isten szándékait, és még kevésbé vannak tisztában azzal, hogyan érjék el Isten megismerését. Az Isten, akit ők szolgálnak, nem az Ő eredendő képmásában rejlő Isten, hanem egy olyan Isten, akit elképzeltek, egy Isten, akit csak hallomásból ismernek, vagy akiről csak írásos legendákat olvastak. Majd élénk fantáziájukat és ájtatosságukat arra használják, hogy Istenért szenvedjenek, és magukra vegyék Isten munkáját, amit Isten akar elvégezni. A szolgálatuk túl pontatlan, olyannyira, hogy gyakorlatilag egyikük sem képes igazán Isten szándékaival összhangban szolgálni. Függetlenül attól, hogy milyen örömmel szenvednek, a szolgálatról alkotott eredeti perspektívájuk és az Istenről alkotott mentális képük változatlan marad, mivel nem estek át Isten ítéletén, fenyítésén, finomításán és tökéletesítésén, és senki sem vezette őket az igazság által. Még ha hisznek is Jézusban, a Megváltóban, egyikük sem látta soha a Megváltót. Csak legendákból és szóbeszédekből tudnak Róla. Ennek eredményeként szolgálatuk nem ér többet, mintha véletlenszerűen, csukott szemmel szolgálnának, ahogy egy vak ember szolgálja saját apját. Végső soron mit lehet elérni ilyen szolgálattal? És ki hagyná ezt jóvá? Szolgálatuk elejétől a végéig ugyanolyan marad; csak ember alkotta leckéket kapnak, és szolgálatukat kizárólag saját természetességükre és az általuk előnyben részesített dolgokra alapozzák. Milyen jutalma lehet ennek? Még Péter sem tudta – aki látta Jézust –, hogyan szolgáljon Isten szándékai szerint; csak a legvégén, idős korában tudta meg. Mit árul el ez azokról a vak emberekről, akiket a legkisebb mértékben sem metszettek meg, és akiket senki sem vezetett? Közületek sokak mai szolgálata vajon nem olyan-e, mint ezeké a vak embereké? Mindazok, akik nem részesültek ítéletben, akiket nem metszettek meg, és akik nem változtak meg – vajon nem igaz-e rájuk, hogy egyikőjük sem lett teljesen meghódítva? Mi haszna az ilyen embereknek? Ha a gondolkodásodban, az élettel kapcsolatos ismereteidben, és Istenről való tudásodban nem mutatkozik új változás és igazából nem nyersz semmit, akkor soha semmi rendkívülit nem fogsz elérni a szolgálatodban!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (3.))

Azoknak, akik gyülekezeteket vezethetnek, az életet biztosíthatják az embereknek, és apostolok lehetnek az emberek számára, tényleges tapasztalatokkal kell rendelkezniük; helyesen kell érteniük a lelki dolgokat, és helyesen kell felfogniuk és megtapasztalniuk az igazságot. Csak az ilyen emberek alkalmasak arra, hogy munkások vagy apostolok legyenek, akik a gyülekezeteket vezetik. Máskülönben csak követni tudnak, mint a legkisebbek, és nem tudnak vezetni, még kevésbé apostolok lenni, akik képesek az embereket élettel ellátni. Az apostolok feladata ugyanis nem az, hogy ide-oda rohanjanak vagy harcoljanak, hanem az, hogy az élet szolgálatának munkáját végezzék, és másokat vezessenek, hogy átalakítsák beállítottságukat. Akik ezt a feladatot ellátják, súlyos felelősséggel vannak megbízva, amelyet nem mindenki képes vállalni. Ezt a fajta munkát csak azok vállalhatják, akiknek a létük az élet, vagyis akiknek van tapasztalatuk az igazságról. Nem vállalhatja ezt pusztán bárki, aki le tud mondani, aki képes lótni-futni, vagy aki hajlandó magát feláldozni; azok az emberek, akiknek nincs tapasztalatuk az igazságról, akik nem részesültek metszésben vagy ítéletben, nem képesek ilyen típusú munkát végezni. A tapasztalattal nem rendelkező emberek, akik valóság nélküli emberek, képtelenek tisztán látni a valóságot, mert ők maguk is nélkülözik ezt a fajta létezést. Az ilyen típusú emberek tehát nemcsak hogy nem képesek vezetői munkát végezni, de ha hosszú ideig az igazság nélkül maradnak, akkor ki kell őket iktatni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember munkája)

Ami a munkát illeti, az ember azt hiszi, a munka annyit tesz, hogy sürgölődni kell Istenért, mindenhol hirdetni kell az igét, és fel kell áldozni magunkat Érte. Ez a hit helyes ugyan, de túlságosan egyoldalú; Isten nem csupán azt kéri az embertől, hogy sürögjön-forogjon Érte; ezen túlmenően a jelenlegi munka a lélekben való szolgálattal és ellátással kapcsolatos. Sok testvér még a tapasztalás sok-sok éve után sem gondolt soha az Istenért végzett munkára, mert a munka abban a formában, ahogy az ember elképzeli, nem összeegyeztethető azzal, amit Isten kér. Ezért az embert a munka kérdése egyáltalán nem érdekli, és pontosan ez az oka annak, hogy az ember belépése is meglehetősen egyoldalú. Mindannyiótoknak azzal kellene kezdenetek a belépéseteket, hogy Istenért munkálkodtok, hogy jobban át tudjátok élni a tapasztalás minden egyes aspektusát. Ebbe kellene belépnetek. A munka nem azt jelenti, hogy sürgölődünk Istenért, hanem azt, hogy az ember élete és az, amit az ember megél, képes örömet szerezni Istennek. A munka azt jelenti, hogy az emberek Isten iránti hűségük és Istenről való ismeretük felhasználásával bizonyságot tesznek Istenről, valamint szolgálatot tesznek az embereknek. Ez az ember felelőssége, és ez az, amit minden embernek meg kell értenie. Azt mondhatnánk, hogy a belépésetek a munkátok, és hogy az Istenért végzett munka folyamán törekedtek a belépésre. Isten munkájának megtapasztalása nem pusztán azt jelenti, hogy tudjátok, hogyan kell az Ő szavát enni és inni; még fontosabb, hogy tudnotok kell, miként kell bizonyságot tenni Istenről, továbbá képesnek kell lennetek Istent szolgálni, valamint az embernek szolgálatára lenni és gondoskodni róla. Ez munka, de egyúttal a belépésetek is; minden embernek ezt kellene megvalósítania. Sokan vannak, akik csak arra koncentrálnak, hogy sürgölődjenek Istenért és mindenütt hirdessék az igét, de nem törődnek egyéni tapasztalásukkal, és elhanyagolják belépésüket a szellemi életbe. Ez vezetett ahhoz, hogy akik Istent szolgálják, olyan emberekké váltak, akik ellenállnak Istennek. [...]

Azért dolgozunk, hogy eleget tegyünk Isten szándékainak, hogy mindazokat, akik igazodnak Isten szándékaihoz, elhozzuk Isten színe elé, hogy elhozzuk az embert Istenhez, és hogy bemutassuk az embernek a Szentlélek munkáját és Isten útmutatását, ezáltal tökéletesítve Isten munkájának gyümölcseit. Ezért rendkívül fontos, hogy teljesen tisztában legyetek a munka lényegével. Mint olyasvalaki, akit Isten használ, minden ember méltó arra, hogy Istenért munkálkodjon, vagyis mindenkinek lehetősége van rá, hogy a Szentlélek használja őt. Van azonban egyvalami, amit fel kell ismernetek. Amikor az ember az Isten által rábízott munkát végzi, az ember megkapja a lehetőséget, hogy Isten használja őt, de amit az ember mond és tud, az nem teljesen az ember érettsége. Csak annyit tehettek, hogy munkátok során jobban megismeritek saját hiányosságaitokat, és nagyobb megvilágosodás birtokába juttok a Szentlélektől. Így munkátok folyamán képessé váltok jobb belépést nyerni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (2.))

Ha gyülekezetvezetőként vagy dolgozóként Isten választottait fogod vezetni, hogy belépjenek az igazságvalóságba és jó tanúságot tegyenek Isten mellett, a legfontosabb az embereket afelé terelni, hogy több időt töltsenek Isten szavainak olvasásával és az igazsággal való közösségvállalással. Ily módon Isten választottai mélyebb tudással rendelkezhetnek Isten abbéli céljairól, hogy megmentse az embert, valamint Isten munkájának céljáról. Megérthetik Isten szándékait és különféle követelményeit az emberrel szemben – és ez lehetővé teszi számukra, hogy megfelelően eleget tegyenek kötelességeiknek és megfeleljenek Istennek. Amikor közösségvállalás és prédikáció céljából összegyűltök, gyakorlatiasan kell beszélned a tapasztalati tanúságtételedről. Ne elégedj meg szavak és doktrínák prédikálásával. Amikor Isten szavait eszed és iszod, az igazság megértésére kell koncentrálnod – és mihelyt megértetted az igazságot, meg kell próbálnod gyakorlatba ültetni azt, és csak akkor fogod igazán megérteni az igazságot, amikor gyakorolod azt. Amikor Isten szavait közlöd, arról beszélj, amit tudsz. Ne dicsekedj, ne tegyél felelőtlen megjegyzéseket, ne egyszerűen szavakat és doktrínákat mondj és ne túlozz. Ha túlzol, az emberek gyűlölni fognak, és utána úgy fogod érezni, hogy hibásnak tartanak, bűntudatod lesz, és feldúlt leszel – és mindezt saját magadnak köszönheted majd. Vajon meg tudod értetni az emberekkel az igazságot, és be tudsz lépni a valóságba, ha csupán szavakat és doktrínákat prédikálsz, amikor megrovod és megmetszed őket? Ha a közlésed nem gyakorlatias, ha nem más, mint szavak és doktrínák, akkor hiábavaló lesz, akármennyit is metszed és rovod meg őket. Úgy gondolod, hogy ha az emberek félnek tőled, ha megteszik, amit mondasz nekik és nem mernek ellenkezni, az ugyanaz, mintha megértenék az igazságot és alávetettek lennének? Ez nagy hiba: az életbe való belépés nem ilyen egyszerű. Vannak vezetők, akik olyanok, mint amikor egy új főnök erőteljes benyomást akar tenni. Megpróbálják újonnan felfedezett hatalmukat Isten választottaira kényszeríteni, hogy mindenki alávesse magát nekik. Úgy gondolják, hogy így egyszerűbb lesz a dolguk. Ha híján vagy az igazságvalóságnak, akkor hamarosan feltárul a valódi érettséged, lelepleződik a valódi éned, és akár ki is vethetnek. Bizonyos adminisztratív munkákban elfogadható egy kis metszés és fegyelmezés. De ha nem vagy képes közölni az igazságot, végül továbbra sem leszel képes megoldani a problémákat, és ez ki fog hatni a munka eredményeire. Ha függetlenül attól, hogy milyen problémák merülnek fel a gyülekezetben, továbbra is kioktatod és hibáztatod az embereket – ha folyamatosan rosszkedvű vagy –, akkor a romlott beállítottságod fedi fel magát ebben, és megmutatod romlottságod rút arcát. Ha állandóan piedesztálon állsz, és az embereket ily módon kioktatod, akkor az emberek az idő múltával nem lesznek képesek megkapni tőled az életadó ellátást, semmi gyakorlati dolgot nem nyernek, helyette utálni fognak és undorodni fognak tőled. Ezen felül olyan emberek is lesznek, akik azt követően, hogy ítélőképesség híján hatást gyakoroltál rájuk, ők maguk is meg fognak róni és meg fognak metszeni másokat. Ők is mérgesek lesznek és elvesztik a türelmüket. Nem csak, hogy képtelen leszel megoldani az emberek problémáit – romlott beállítottságaikat is elő fogod mozdítani. És ez vajon nem a kárhozat útjára vezeti őket? Ez nem a gonosz cselekedete? Egy vezető elsősorban úgy kell, hogy vezessen, hogy az igazságról közöl dolgokat, és élettel lát el. Ha mindig piedesztálon állsz és kioktatsz másokat, vajon képesek lesznek megérteni az igazságot? Ha egy ideig így végzed a munkádat, az emberek ott fognak hagyni, amikor világosan meglátják, hogy milyen vagy. Vajon ilyen munkával Isten elé tudod vezetni az embereket? Egyértelműen nem tudod: csak annyit tudsz tenni, hogy tönkreteszed a gyülekezet munkáját, és azt éred el, hogy Isten választottai megutálnak és otthagynak. Voltak olyan vezetők és dolgozók, akiket a múltban ebből az okból vetettek ki. Képtelenek voltak közösséget vállalni az igazsággal, hogy tényleges problémákat oldjanak meg, az embereket Isten szavainak evésére és ivására vezessék, vagy hogy az embereket rávezessék saját maguk megértésére. Ebből a létfontosságú munkából semmit nem végeztek el: csak arra koncentráltak, hogy piedesztálra emeljék magukat, kioktassák az embereket és parancsolgassanak. Azt gondolták, hogy amikor így tesznek, egy gyülekezetvezető munkáját végzik. Ennek eredményeként akkor sem végezték el a Fennvaló által rájuk bízott munkát, ha tudták, hogy mi az, és az adott feladataikat sem jól látták el. Azon kívül, hogy szavakat és doktrínákat szajkóztak és szlogeneket kiabáltak, nem tettek mást, mint piedesztálra emelték magukat, és vakon kioktatták és megmetszették az embereket. Ez ahhoz vezetett, hogy mindenki félt ezektől a vezetőktől és dolgozóktól, elkerülték őket, és az emberek nem merték jelenteni nekik a problémákat. Azáltal, hogy így viselkedtek, a vezetők és dolgozók elrontották és megállították a munkájukat. Csak akkor ébredtek rá, hogy semmi valódi munkát nem végeztek, amikor Isten háza elbocsátotta őket. Lehet, hogy nagy bűntudatot éreztek, de mit sem ér a megbánás. Ugyanúgy elbocsátották és kivetették őket.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)