42. Miért mondják, hogy csak azok alkalmasak Isten szolgálatára, akik átestek beállítottságbeli változáson

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket hajlandó vagy megtenni, azok, amelyek elbűvölőek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyek Isten számára undorítóak; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az életfelfogásodban; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik félrevezetik az embereket az utolsó napokban. A hamis krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiiktatást kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék maguknak, hogy kioktassák és korlátozzák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a státusz nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanabból a fajtából valók, mint Pál, kérkednek rangidősségükkel, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem tökéletesíti. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem tudod levetni ezeket, egész életedet gátolni fogják. Isten nem fog elismerni a legkevésbé sem, még akkor sem, ha lábadat töröd futás közben, vagy megszakadsz a munkában, még akkor sem, ha mártírhalált halsz Isten szolgálatában. Épp ellenkezőleg: Azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani)

Sokkal kevesebb eltérés van azok munkájában, akik átmentek a metszésen, az ítéleten és a fenyítésen, és sokkal pontosabban fejezik ki munkájukat. Azok, akik a természetességükre hagyatkozva munkálkodnak, elég nagy hibákat követnek el. A nem tökéletesített emberek munkája túlságosan is kifejezi saját természetességüket, ami nagy akadályt jelent a Szentlélek munkája előtt. Bármilyen jó képességű is valaki, a metszésen és ítéleten is át kell esnie, mielőtt elvégezheti Isten megbízatásának munkáját. Ha nem mentek át ilyen ítéleten, akkor munkájuk, bármennyire is jól végzik, nem lehet összhangban az igazság elveivel, és mindig a saját természetességük és emberi jóságuk terméke. Azok munkája, akik már átmentek a metszésen és ítéleten, sokkal pontosabb, mint azoké, akik nem részesültek metszésben és ítéletben. Azok, akik nem estek át ítéleten, nem fejeznek ki mást, mint az emberi testet és gondolatokat, sok emberi intelligenciával és veleszületett tehetséggel elegyítve. Ez nem Isten munkájának pontos kifejezése az ember által. Akik az ilyen embereket követik, azokat a veleszületett képességük vonzza hozzájuk. Mivel ők túlságosan az emberi belátást és tapasztalatot fejezik ki, amelyek szinte nincsenek is kapcsolatban Isten eredeti szándékával, és túlságosan eltérnek attól, az ilyen típusú emberek munkája nem tudja az embereket Isten elé vinni, hanem inkább az ember elé hozza őket. Tehát azok, akik nem mentek át ítéleten és fenyítésen, alkalmatlanok arra, hogy elvégezzék Isten megbízatásának munkáját. Az alkalmas munkás munkája képes az embereket a helyes útra terelni, és nagyobb bejutást biztosíthat számukra az igazságba. Az ő munkája képes az embereket Isten elé vinni. Ráadásul az általa végzett munka egyénenként változhat, és nem kötik szabályok, ami lehetővé teszi az emberek számára a felszabadulást és a szabadságot, valamint azt a képességet, hogy fokozatosan növekedjenek az életben, és mélyebb belépést nyerjenek az igazságba. Egy alkalmatlan munkás munkája messze elmarad ettől. Munkája ostoba. Az embereket csak szabályokba tudja belevinni, és amit az emberektől megkövetel, az nem változik egyénenként; nem az emberek tényleges szükségletei szerint munkálkodik. Az ilyen típusú munkában túl sok szabály és túl sok doktrína van, és nem tudja az embereket rávezetni a valóságra, sem az életben való növekedés normális gyakorlatára. Ez csak azt teheti lehetővé az emberek számára, hogy betartsanak néhány értéktelen szabályt. Az ilyen útmutatás csak tévútra vezetheti az embereket. Arra vezet, hogy olyanná válj, mint ő; ő képes bevezetni téged abba, ami neki van, és ami ő maga. Ahhoz, hogy a követők meg tudják ítélni, hogy a vezetők alkalmasak-e, a kulcs az, hogy megnézzék az utat, amelyen vezetnek, és a munkájuk eredményeit, és azt, hogy a követők az igazságnak megfelelő elveket kapnak-e, és hogy megkapják-e az átalakulásukhoz szükséges megfelelő gyakorlási módokat. Különbséget kell tenned a különböző típusú emberek eltérő munkája között; nem szabad ostoba követőnek lenned. Ez az emberek belépésének kérdésére vonatkozik. Ha nem tudod megkülönböztetni, hogy melyik ember vezetése vezet valahová, és melyiké nem, akkor könnyen félrevezetnek. Mindennek közvetlen hatása van a saját életedre. A nem tökéletesített emberek munkájában túl sok a természetesség; túl sok emberi akarattal keveredik. Lényük a természetesség – amivel születnek. Ez nem a megmetszés utáni élet vagy az átformálódás utáni valóság. Hogyan támogathatja az ilyen ember azokat, akik az életre törekszenek? Az élet, amellyel az ember eredetileg rendelkezik, a veleszületett intelligenciája vagy tehetsége. Ez a fajta intelligencia vagy tehetség meglehetősen távol áll Isten pontos követelményeitől az emberrel szemben. Ha az ember nem lett tökéletesítve, és romlott beállítottsága nem lett megmetszve, akkor nagy lesz a szakadék aközött, amit kifejez, és az igazság között; az, amit kifejez, homályos dolgokkal keveredik, például a képzeletével és egyoldalú tapasztalatával. Ráadásul, függetlenül attól, hogy hogyan munkálkodik, az emberek érzik, hogy nincs átfogó cél, és nincs olyan igazság, amely alkalmas lenne minden ember belépésére. A legtöbb dolog, amit az emberektől megkövetelnek, meghaladja a képességeiket, mintha kacsák lennének, akiket arra kényszerítenek, hogy kakasülőn üljenek. Ez az emberi akarat munkája. Az ember romlott beállítottsága, gondolatai és elképzelései áthatják testének minden részét. Az ember nem azzal az ösztönnel születik, hogy gyakorolja az igazságot, és nincs meg benne az ösztön, hogy közvetlenül megértse az igazságot. Ha ehhez hozzávesszük az ember romlott beállítottságát – amikor az ilyen természetes ember munkálkodik, nem okoz-e félbeszakításokat? De a tökéletessé tett embernek van tapasztalata az igazságról, amelyet az embereknek meg kell érteniük, és ismerete van romlott beállítottságukról, így munkájában fokozatosan csökkennek a homályos és valótlan dolgok, az emberi torzítás egyre kevesebb lesz, és munkája és szolgálata egyre közelebb kerül az Isten által megkövetelt mércéhez. Így munkája belépett az igazságvalóságba, és reálissá is vált. Különösen az ember elméjében lévő gondolatok akadályozzák a Szentlélek munkáját. Az embernek gazdag képzelőereje és észszerű logikája van, és hosszú tapasztalata van az ügyek intézésében. Ha az embernek ezek az aspektusai nem esnek át metszésen és korrekción, akkor ezek mind akadályai a munkának. Ezért az ember munkája nem tudja elérni a legnagyobb pontosságot, különösen a nem tökéletesített emberek munkája.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember munkája)

Azok, akinek a beállítottsága átalakult, félelmet éreznek Isten iránt és Istennel szembeni lázadásuk fokozatosan csökken. Ráadásul kötelességeik végzése során nincs többé szükségük arra, hogy mások aggódjanak értük, és a Szentléleknek sem kell mindig fegyelmező munkát végeznie rajtuk. Alapvetően alá tudják vetni magukat Istennek, és a dolgokról alkotott nézeteik megfelelnek az igazságnak. Mindez azt jelenti, hogy összeegyeztethetővé váltak Istennel. Tegyük fel, hogy valaki átad neked egy munkát. Nincs szükséged arra, hogy valaki irányítson, felügyeljen. Csak Isten igéjével és imádsággal el tudod végezni ezt a munkát. A munka során nem vagy felületes, sem arrogáns, sem önelégült, nem is a saját fejed után teszed a dolgokat; nem korlátozol senkit és együttérzően segíteni tudsz másoknak. Mindenkinek tudsz segíteni, hogy ellátáshoz és előnyhöz jusson, és az istenhit megfelelő útjára tudod vezetni az embereket. Továbbá, e munka során nem a saját státuszodat vagy érdekeidet keresed, nem veszel el magadnak semmit, amiért ne dolgoztál volna meg, nem szólalsz fel magad mellett, és függetlenül attól, hogy mások hogyan bánnak veled, te megfelelően kezeled őket. Így egy viszonylag jó érettséggel rendelkező valaki leszel. Nem egyszerű dolog, hogy valaki elvállaljon egy munkát és Isten választott népét az Ő igéjének valóságába vezesse. Az igazságvalóság nélkül nem lehet ezt megtenni. Sokan vannak, akik nagy ajándékokra támaszkodnak a munkában, mégis elbuknak és kudarcot vallanak. Az igazsággal nem rendelkező emberek teljességgel megbízhatatlanok, annál is inkább, ha nem változtattak beállítottságukon.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)

Azok az emberek, akik megtapasztalták a beállítottságaik megváltozását, megértették az igazságot, minden kérdésben jó ítélőképességűek, tudják, hogyan cselekedjenek Isten szándékaival összhangban, hogyan cselekedjenek az igazságalapelvnek megfelelően, és hogyan cselekedjenek úgy, hogy megfeleljenek Istennek, és megértik az általuk feltárt romlottság természetét. Amikor a saját vélekedéseik és elképzeléseik feltárulnak, képesek különbséget tenni és fellázadni a hús-vér test ellen. Így nyilvánul meg a beállítottságban bekövetkező változás. A beállítottság megváltozásán átesett emberek legfőbb megnyilvánulása az, hogy világosan megértették az igazságot, és amikor végrehajtanak dolgokat, az igazságot viszonylagos pontossággal ültetik át a gyakorlatba, valamint nem tárnak fel olyan gyakran romlottságot. Azoknak, akiknek a beállítottságai átalakultak, általában különösen értelmesnek és jó ítélőképességűnek tűnnek, továbbá az igazság megértésének köszönhetően nem tárnak fel annyi önelégültséget vagy arroganciát. Átlátják és felismerik a bennük feltárult romlottság nagy részét, így nem alakul ki bennük arrogancia. Képesek bizonyos mértékben megérteni, hogy milyen helyet kell elfoglalniuk és milyen észszerű dolgokat kell tenniük, hogyan kell kötelességtudónak lenniük, mit kell mondaniuk és mit nem, és hogy melyik embernek mit kell mondaniuk és mit kell tenniük. Így azok az emberek, akiknek a beállítottságai megváltoztak, viszonylag észszerűen gondolkodnak, és csak az ilyen emberek élik meg igazán az emberi hasonlatosságot. Mivel értik az igazságot, képesek az igazságnak megfelelően beszélni a dolgokról és így látni azokat, továbbá mindenben elvszerűen járnak el; nincsenek alávetve semmilyen személy, esemény vagy dolog befolyásának, és mindannyiuknak megvannak a saját nézeteik, valamint képesek megtartani az igazságalapelveket. A beállítottságaik viszonylag stabilak, nem változtatgatják a véleményüket, és a körülményeiktől függetlenül értik, hogyan kell megfelelően végezni a kötelességeiket, és hogyan kell Isten megelégedésére viselkedniük. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, nem arra összpontosítanak, hogy a külvilág felé mit kell tenniük, hogy mások jó véleménnyel legyenek róluk; belső tisztánlátásra tettek szert arról, hogy mit kell tenniük, hogy eleget tegyenek Istennek. Ezért kívülről talán nem tűnnek annyira lelkesnek, vagy nem tűnik úgy, mintha valami fontosat tettek volna, de minden, amit tesznek, jelentőségteljes, értékes, és gyakorlati eredményeket hoz. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, biztosan sok igazságvalósággal rendelkeznek, amit megerősíthet az, ahogy a dolgokat szemlélik, illetve a cselekvési alapelveik. Azok, akik nem tettek szert az igazságra, egyáltalán nem értek el semmilyen változást az életfelfogásukban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

A vallásban sokan rengeteget szenvednek életük során: testüket leigázzák és hordozzák keresztjüket, és még akkor is tovább szenvednek és tűrnek, amikor már a halál küszöbén állnak! Vannak, akik még a haláluk reggelén is böjtölnek. Egész életükben megtagadják maguktól a finom ételeket és ruházatot, csak a szenvedésre fókuszálnak. Képesek leigázni testüket és fellázadni ellene. Szellemük dicséretre méltó a szenvedés elviseléséért. Azonban gondolkodásukkal, elképzeléseikkel, mentális beállítottságukat és régi természetüket valóban a legcsekélyebb mértékben sem metszették meg. Semmilyen igaz ismeretük nincs önmagukról. Istenről alkotott mentális képük a homályos Isten tradicionális képe. Azon elhatározásuk, hogy Istenért szenvedjenek, buzgóságukból és emberi mivoltuk jó jelleméből ered. Habár hisznek Istenben, sem Őt nem értik, sem a szándékait nem ismerik. Csak vakon munkálkodnak és szenvednek Istenért. A tisztánlátást egyáltalán nem értékelik, keveset törődnek azzal, hogyan biztosíthatnák be, hogy szolgálatuk valójában beteljesítse Isten szándékait, és még kevésbé vannak tisztában azzal, hogyan érjék el Isten megismerését. Az Isten, akit ők szolgálnak, nem az Ő eredendő képmásában rejlő Isten, hanem egy olyan Isten, akit elképzeltek, egy Isten, akit csak hallomásból ismernek, vagy akiről csak írásos legendákat olvastak. Majd élénk fantáziájukat és ájtatosságukat arra használják, hogy Istenért szenvedjenek, és magukra vegyék Isten munkáját, amit Isten akar elvégezni. A szolgálatuk túl pontatlan, olyannyira, hogy gyakorlatilag egyikük sem képes igazán Isten szándékaival összhangban szolgálni. Függetlenül attól, hogy milyen örömmel szenvednek, a szolgálatról alkotott eredeti perspektívájuk és az Istenről alkotott mentális képük változatlan marad, mivel nem estek át Isten ítéletén, fenyítésén, finomításán és tökéletesítésén, és senki sem vezette őket az igazság által. Még ha hisznek is Jézusban, a Megváltóban, egyikük sem látta soha a Megváltót. Csak legendákból és szóbeszédekből tudnak Róla. Ennek eredményeként szolgálatuk nem ér többet, mintha véletlenszerűen, csukott szemmel szolgálnának, ahogy egy vak ember szolgálja saját apját. Végső soron mit lehet elérni ilyen szolgálattal? És ki hagyná ezt jóvá? Szolgálatuk elejétől a végéig ugyanolyan marad; csak ember alkotta leckéket kapnak, és szolgálatukat kizárólag saját természetességükre és az általuk előnyben részesített dolgokra alapozzák. Milyen jutalma lehet ennek? Még Péter sem tudta – aki látta Jézust –, hogyan szolgáljon Isten szándékai szerint; csak a legvégén, idős korában tudta meg. Mit árul el ez azokról a vak emberekről, akiket a legkisebb mértékben sem metszettek meg, és akiket senki sem vezetett? Közületek sokak mai szolgálata vajon nem olyan-e, mint ezeké a vak embereké? Mindazok, akik nem részesültek ítéletben, akiket nem metszettek meg, és akik nem változtak meg – vajon nem igaz-e rájuk, hogy egyikőjük sem lett teljesen meghódítva? Mi haszna az ilyen embereknek? Ha a gondolkodásodban, az élettel kapcsolatos ismereteidben, és Istenről való tudásodban nem mutatkozik új változás és igazából nem nyersz semmit, akkor soha semmi rendkívülit nem fogsz elérni a szolgálatodban! Látás és Isten munkájának új ismerete nélkül nem vagy meghódítva. Akkor a te Isten-követésed olyan lesz, mint azok, akik szenvednek és böjtölnek: keveset érő! Pontosan azért mondom, hogy szolgálatuk hiábavaló, mert nagyon kevés bizonyságtétel van abban, amit tesznek! Azok az emberek életük során szenvednek és börtönben időznek; örökké béketűrők és szeretetteljesek, és folyton cipelik a keresztet, a világ gúnyolja és elutasítja őket, mindenféle nehézséget megtapasztalnak, és bár a legvégsőkig engedelmesek, mégsincsenek meghódítva, és nem tudnak bizonyságot tenni a meghódítottságról. Nagyon sokat szenvedtek, ám legbelül egyáltalán nem ismerik Istent. Nem metszették meg régi gondolkodásuk, régi elképzeléseik, vallásos gyakorlataik, emberalkotta ismereteik és emberi eszméik egyikét sem. Az új ismeretnek a leghalványabb nyoma sincs meg bennük. Istenről alkotott tudásuk egyetlen szikrája sem igaz vagy pontos. Félreértették Isten szándékait. Szolgálja ez vajon Istent? Bármilyen ismerettel rendelkeztél is Istenről a múltban, ha az ma is változatlan, és Isten-ismeretedet továbbra is saját elképzeléseidre és eszméidre alapozod függetlenül attól, hogy mit tesz Isten, vagyis ha nincs új, igaz ismereted Istenről és nem ismered meg Isten valódi képét és természetét, ha még mindig hűbéri, babonás gondolkodás vezérli az Istenről alkotott tudásodat, és az még most is emberi képzelődésből és elképzelésekből fakad, akkor nem lettél meghódítva. Mindez a sok szó, amelyeket most szólok hozzád, azt a célt szolgálja, hogy tudassam veled, hogy ez a tudás egy újabb, pontos ismeretre vezessen téged; továbbá azt, hogy lemetssze a benned lévő régi elképzeléseket és régi tudást, hogy így új ismeret birtokába kerülhess. Ha valóban eszed és iszod az Én szavaimat, akkor tudásod jelentősen meg fog változni. Mindaddig, amíg alávetett szívvel eszed és iszod Isten szavait, a nézőpontod irányt fog váltani. Ameddig képes vagy elfogadni az ismétlődő fenyítéseket, a régi mentalitásod folyamatosan változni fog. Amíg régi gondolkodásodat teljesen felváltja az új, addig a gyakorlatod is ennek megfelelően fog változni. Így szolgálatod egyre inkább célba fog találni, egyre inkább képes lesz megfelelni Isten szándékainak.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (3.))

Isten szemében mindaz, amit minden egyes Istenben hívő ember tesz, ellentétben van az igazsággal, összeférhetetlen Isten szavával, és ellenséges Vele szemben. Lehet, hogy ezt sem tudjátok elfogadni, és azt mondjátok: „Istent szolgáljuk, Istent imádjuk, tesszük a kötelességünket Isten házában. Oly sokat tettünk már, mindent Isten szavai és követelményei szerint, és a munkarendeknek megfelelően. Hogyan állítható az, hogy ellenállunk Istennek és eláruljuk Őt? Miért hűtöd le mindig a lelkesedésünket? Nagy nehézség árán feladtuk a családunkat és a karrierünket, és elhatároztuk Isten követését, akkor hát hogy tudsz rólunk így beszélni?” Azért beszélek így, hogy biztosan mindenki megértse: nem arról van szó, hogy valaki, aki elég jól viselkedik, vagy felad valamit, vagy elszenved némi nehézséget, az meg fogja változtatni az áruló természetét. Semmiképp sem! A szenvedésre szükség van, ahogy a kötelességed végzésére is, azonban csupán az, hogy képes vagy a szenvedésre vagy a kötelességed végzésére, még nem jelenti azt, hogy már nem létezik a romlott beállítottságod. Ez azért van, mert senkiben nem ment még végbe valós életfelfogásbeli változás, és még mindenki nagyon távol van attól, hogy eleget tegyen Isten szándékainak és megfeleljen a követelményeinek. Túlságosan meg van hamisítva az emberek Istenbe vetett hite, túlságosan fel vannak fedve a romlott beállítottságaik. Bár sok vezető és munkás szolgálja Istent, egyúttal ellen is állnak Neki. Mit jelent ez? Azt, hogy szándékosan ellenszegülnek Isten szavainak, és nem az Ő vágyai szerint gyakorolnak. Szándékosan megszegik az igazságot, ragaszkodnak hozzá, hogy a saját akaratuk szerint cselekedjenek, hogy a saját terveiket és céljaikat érjék el, hogy elárulják Istent és megalapítsák a saját független királyságukat, ahol az van, amit ők mondanak. Ezt jelenti Isten szolgálata úgy, hogy egyúttal ellen is állnak Neki. Most már értitek?

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A gyakorlás útja az ember természetének megváltoztatása felé)

Amint egyszer valóban megérted az igazságot és a bensődből elkezded szeretni, könnyűnek fogod találni, hogy olyan dolgokat tegyél, amelyek megfelelnek az igazságnak. Normálisan fogod tenni a kötelességedet és gyakorolni az igazságot – akár erőfeszítés nélkül és örömmel, és úgy fogod érezni, hogy nagy fáradságba kerülne bármi negatív dolgot tenni. Ez azért van, mert az igazság átvette a vezető szerepet a szívedben. Ha valóban megérted az emberi életről szóló igazságokat, akkor lesz egy utad, amelyet követhetsz a tekintetben, hogy milyen ember légy, hogyan legyél tisztességes és egyenes ember, becsületes ember és olyasvalaki, aki tanúságot tesz Isten mellett és szolgálja Őt. És ha egyszer megérted ezeket az igazságokat, soha többé nem leszel képes gonosz tetteket elkövetni, amelyek dacolnak Vele, sem a hamis vezető, a hamis munkás vagy az antikrisztus szerepét nem fogod játszani többé. Még ha a Sátán félre is vezet téged vagy egy gonosz ember noszogat, nem fogod megtenni; bárki is próbál kényszeríteni, akkor sem fogsz úgy cselekedni. Ha az emberek elnyerik az igazságot és az igazság lesz az életük, képessé válnak gyűlölni a gonoszt és belső undort érezni a negatív dolgok iránt. Nehezen tudnának gonoszságot elkövetni, mivel életfelfogásuk megváltozott, és Isten tökéletesítette őket.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)