1. Hogyan lehet megoldani az emberek elképzeléseinek és képzelődéseinek problémáját?

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Mivel mindig vannak újabb fejlemények Isten munkálkodásában, van olyan munka, amely elavulttá és idejétmúlttá válik, amint az új munka megjelenik. E különböző munkák, a régiek és az újak, nem ellentmondanak egymásnak, hanem kiegészítik egymást: mindegyik lépés az előzőből következik. Az új munkálkodás miatt a régi dolgoknak természetesen el kell töröltetniük. Például az ember néhány régóta bevett gyakorlata és szokásos mondásai sok-sok évnyi tapasztalattal és tanítással párosulva mindenféle elképzelést alakított ki az ember fejében. Az, hogy Isten még csak ezután fogja felfedni igazi arcát és lényegi természetét az embernek, valamint az ősidőkből származó hagyományos elméletek elterjedése a sok-sok év során még inkább kedvezett annak, hogy az ember efféle elképzeléseket alkosson magában. Mondhatni, az emberiség Istenbe vetett hitének története során a különböző elképzelések befolyása az Istenről alkotott mindenféle képzeletbeli felfogások folyamatos kialakulásához és fejlődéséhez vezetett az emberekben, amely számos Istent szolgáló vallásos embert Isten ellenségévé változtatott. Így tehát minél erősebbek az emberek vallásos elképzelései, annál inkább szemben állnak Istennel, és annál inkább az ellenségei Istennek. Isten munkája mindig új és sohasem régi; soha nem alkot doktrínákat, hanem folyamatosan változik, és kisebb-nagyobb mértékben megújul. Az efféle munkálkodás Isten saját, eredendő természetének kifejeződése. Hasonlóképpen, ez Isten munkájának lényegi alapelve is, és az egyik eszköz, amely által Isten véghezviszi az Ő irányítását. Ha Isten nem így munkálkodna, az ember nem változna, és nem lenne képes megismerni Istent, a Sátán pedig nem lenne legyőzve. Éppen ezért Isten munkájában folyamatosan előfordulnak rendszertelennek tűnő változások, amelyek valójában rendszeresek. Az ember azonban teljesen másképp hisz Istenben. Ragaszkodik a régi, ismerős tanításokhoz és rendszerekhez, amelyek minél régebbiek, annál kellemesebbek a számára. Hogyan is fogadhatná be az ember balga elméje, az elme, mely oly hajthatatlan, akár a kő, Isten megannyi kifürkészhetetlen, új munkáját és szavát? Az ember irtózik attól az Istentől, aki mindig új és sohasem régi; csak a régi Istent szereti, aki már csak egy helyhez kötött, ősz hajú aggastyán. Ezért aztán, mivel más tetszik az Istennek és más az embernek, az ember Isten ellenségévé vált. Ezek közül számos ellentmondás még ma is fennáll, miközben Isten már majdnem hatezer éve új munkát végez. Így hát ők menthetetlenek. Talán az ember makacssága miatt, vagy mert egyetlen ember sem sértheti meg Isten adminisztratív rendeleteit, de azok az egyházi személyek még mindig ragaszkodnak a régi, dohos könyvekhez és papirosokhoz, miközben Isten folytatja a még befejezetlen irányítási munkáját, mintha senki nem lenne az Ő oldalán. Bár ezek az ellentmondások egymás ellenségeivé teszik Istent és az embert, sőt feloldhatatlanok, Isten ügyet sem vet rájuk, mintha egyszerre léteznének is meg nem is. Az ember viszont még mindig ragaszkodik a saját hiedelmeihez és elképzeléseihez, és sosem engedi el őket. Egy dolog azonban nyilvánvaló: annak ellenére, hogy az ember nem tér el az álláspontjától, Isten lába mindig mozgásban van, és Ő a környezettől függően mindig változtatja az álláspontját. Végül az ember szenved majd harc nélküli vereséget. Isten ugyanakkor az összes legyőzött ellenfelének legnagyobb ellensége, és egyben az emberiség bajnoka is, legyőzöttnek és veretlennek egyaránt. Ki versenyezhetne Istennel, és győzedelmeskedhetne Felette? Azért tűnik úgy, mintha az ember elképzelései Istentől származnának, mert számos elképzelés Isten munkájának nyomán született. Isten azonban nem emiatt bocsát meg az embernek, és nem is magasztalja fel az embert azért, mert az Ő munkálkodása nyomán sorozatban gyártja az „Istennek szóló” termékeket, amelyek Isten munkáján kívül esnek. Ezzel szemben rettenetesen undorodik az ember elképzeléseitől és régi, ájtatos hiedelmeitől, és eszében sincs elismerni azt az időpontot, amikor ezek az elképzelések először felbukkantak. Egyáltalán nem fogadja el, hogy ezeket az elképzeléseket az Ő munkája idézte volna elő, mivel az emberi elképzeléseket az emberek terjesztik; és az emberek gondolataiból és elméjéből pattannak ki – nem Istentől, hanem a Sátántól származnak. Isten szándéka mindig is az volt, hogy a munkája új és élő legyen, nem pedig régi és halott, és az, hogy mihez kell az embernek Isten szerint tartania magát, koronként és időszakonként változik, nem örökkévaló és megváltoztathatatlan. Ez azért van, mert Ő olyan Isten, aki az embert élővé és újjá teszi, nem pedig ördög, aki miatt az ember meghal és megöregszik. Még mindig nem értitek? Azért vannak elképzeléseid Istenről és azért nem tudod őket elengedni, mert szűk látókörű vagy. Nem azért, mert túl kevés lenne Isten munkájának az értelme, sem azért, mert az Ő munkája ne lenne tekintettel az ember érzéseire, és nem is azért, mert Isten mindig elhanyagolná a kötelességeit. Azért nem tudod elengedni az elképzeléseidet, mert nem vagy elég engedelmes, és kicsit sem hasonlítasz egy teremtett lényre; nem azért, mert Isten nehezíti meg a dolgodat. Te vagy mindennek az oka, és ennek semmi köze Istenhez: minden szenvedést és balszerencsét az ember alkotott. Isten gondolatai mindig jók: Ő nem azt szeretné elérni, hogy elképzeléseket gyárts, hanem azt kívánja, hogy az idő múlásával megváltozz és megújulj. Te mégsem tudod, mi a jó neked, és folyton vagy vizsgálódsz, vagy elemezgeted a dolgokat. Nem Isten nehezíti meg a dolgodat, hanem az, hogy nincs benned Istent félő szív, és túl nagy a lázadó mivoltod. Egy aprócska teremtmény, aki veszi magának a bátorságot, és elvesz egy jelentéktelen részt abból, amit korábban Isten neki adott, majd megfordul, és Istenre támad vele – hát nem ez az ember lázadása? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberek teljesen alkalmatlanok arra, hogy Isten előtt kifejtsék a véleményüket, és még ennél is kevésbé alkalmasak arra, hogy kedvük szerint parádézzanak értéktelen, bűzös, rothadó virágnyelvükön – dohos elképzeléseikről már nem is beszélve. Hát nem még inkább értéktelenek azok?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten ma végzett munkáját)

Tudjátok meg, hogy azért álltok ellen Isten munkájának, vagy azért használjátok a saját elképzeléseiteket a mai munka mérésére, mert nem ismeritek Isten munkájának alapelveit, és elhamarkodottan kezelitek a Szentlélek munkáját. Az Istennel szembeni ellenállásotokat és a Szentlélek munkájának akadályozását az elképzeléseitek és eredendő arroganciátok okozzák. Ez nem azért van, mert Isten munkája rossz, hanem mert természeteteknél fogva túlságosan lázadók vagytok. Miután megtalálták az Istenbe vetett hitüket, egyesek még azt sem tudják biztosan megmondani, honnan származik az ember, mégis nyilvános beszédeket mernek tartani, értékelve a Szentlélek munkájának jó és rossz részeit. Még az apostolokat is kioktatják, akik a Szentlélek új munkáját végzik, megjegyzéseket fűznek hozzájuk, és soron kívül beszélnek; emberi mivoltuk túlságosan alacsonyrendű, és a legcsekélyebb értelem sincs bennük. Vajon nem jön el az a nap, amikor az ilyen embereket visszautasítja a Szentlélek munkája, és a pokol tüze megégeti őket? Nem ismerik Isten munkáját, ehelyett megítélik azt, és még utasítani is próbálják Istent, hogyan munkálkodjon. Hogyan ismerhetik az ilyen oktalan emberek Istent? Az ember a keresés és megtapasztalás folyamata során ismeri meg Istent; az Istenről való tudást nem a Szentlélek megvilágosítása által nyeri el önkényes ítélkezése során. Minél pontosabbá válik az emberek tudása Istenről, annál kevésbé ellenkeznek Vele. Ezzel szemben minél kevesebbet tudnak az emberek Istenről, annál valószínűbb, hogy ellene fordulnak. Az elképzeléseid, a régi természeted és az emberi mivoltod, jellemed és erkölcsi felfogásod az a tőke, amellyel ellenállsz Istennek, és minél romlottabb az erkölcsöd, minél utálatosabbak a tulajdonságaid és minél alacsonyabb rendű az emberi mivoltod, annál inkább Isten ellensége vagy. Azok, akik erős elképzelésekkel rendelkeznek és öntelt beállítottságúak, még inkább ellenségesek a megtestesült Istennel szemben; az ilyen emberek az antikrisztusok. Ha az elképzeléseid nem kerülnek helyreigazításra, akkor mindig Isten ellen valók lesznek; soha nem leszel összeegyeztethető Istennel, és mindig távol leszel tőle.

Csak a régi elképzelések félretételével lehet új tudásra szert tenni, de a régi tudás nem feltétlenül egyenlő a régi elképzelésekkel. Az „elképzelések” az ember által elképzelt dolgokra utalnak, amelyek ellentétben állnak a valósággal. Ha a régi tudás már a régi korban is elavult volt, és megakadályozta az embert abban, hogy belépjen az új munkába, akkor az ilyen tudás is elképzelés. Ha az ember képes helyesen megközelíteni ezt a tudást, és képes Istent több különböző aspektusból megismerni, ötvözve a régit és az újat, akkor a régi tudás az ember segítségévé válik, és alapot képez ahhoz, hogy az ember belépjen az új korba. [...] Az ember az elméjében elképzelt saját Istenében hisz, és nem keresi a valóságos Istent. Ha egy embernek egyfajta hite van, akkor száz embernek százféle hite van. Az embernek azért van ilyen hite, mert nem látta Isten gyakorlati munkáját, mert csak hallotta a fülével, de nem látta a szemével. Az ember hallott legendákat és történeteket – de ritkán hallotta az ismeretet Isten munkájának tényeiről. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik csak egy éve hívők, a saját elképzeléseiken keresztül hisznek Istenben. Ugyanez igaz azokra is, akik egész életükben hittek Istenben. Azok, akik nem látják a tényeket, soha nem fognak tudni szabadulni attól a hittől, amelyben elképzeléseik vannak Istenről. Az ember azt hiszi, hogy megszabadult régi elképzeléseinek kötelékeitől, és új területre lépett. Vajon nem tudja az ember, hogy azoknak a tudása, akik nem látják Isten igazi arcát, nem más, mint elképzelések és szóbeszéd? Az ember azt hiszi, hogy az elképzelései helyesek és hiba nélküliek, és azt hiszi, hogy ezek az elképzelések Istentől származnak. Ma, amikor az ember tanúja Isten munkájának, elengedi a hosszú évek alatt felhalmozódott elképzeléseit. A múltbeli képzelgések és eszmék akadályozzák e szakasz munkáját, és az ember számára nehézzé vált az ilyen elképzelések elengedése és az ilyen eszmék megcáfolása. Sokaknak, akik a mai napig Istent követik, a fokozatos munkával szembeni elképzeléseik egyre súlyosabbá váltak, és ezek az emberek fokozatosan makacs ellenségeskedést alakítottak ki a megtestesült Istennel szemben. Ennek a gyűlöletnek a forrása az emberek elképzeléseiben és képzelgéseiben rejlik. Az ember elképzelései és képzelgései a mai munka ellenségévé váltak, annak a munkának, amely ellentétben áll az ember elképzeléseivel. Ez pontosan azért történt, mert a tények nem engedik, hogy az ember szabadjára engedje a képzeletét, ráadásul az ember nem is tudja őket könnyen megcáfolni, az ember elképzelései és képzelgései pedig nem tűrik a tények létezését, továbbá azért, mert az ember nem gondolkodik a tények helyességén és igazságtartalmán, hanem csupán egykedvűen szabadon engedi elképzeléseit, és a saját képzeletét alkalmazza. Ez csak az ember elképzeléseinek hibája lehet, és nem mondhatjuk, hogy Isten munkájának hibája. Az ember képzelhet, amit csak akar, de Isten munkájának egyetlen szakaszát, vagy annak egyetlen darabkáját sem vitathatja szabadon; Isten munkájának ténye az ember részéről sérthetetlen.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Ha a saját fogalmaitokat használjátok Isten megmérésére és körülhatárolására, mintha Isten egy változatlan agyagszobor lenne, és Istent teljesen beszorítjátok a Biblia paraméterei közé, és tevékenységi körét lekorlátozzátok, akkor ez azt bizonyítja, hogy megbélyegeztétek Istent. Mivel a zsidók az Ószövetség korában Istent egy változatlan formájú bálványnak tekintették, amelyet a szívükben tartottak, mintha Istent csak Messiásnak lehetne nevezni, és csak az lehetne Isten, akit Messiásnak hívnak, és mivel az ember úgy szolgálta és imádta Istent, mintha Ő egy (élettelen) agyagszobor lenne, ezért az akkori Jézust keresztre szegezték, halálbüntetést szabva ki Rá – a bűntelen Jézust így halálra ítélték. Isten ártatlan volt minden bűntettben, az ember mégsem könyörült meg rajta, és ragaszkodott ahhoz, hogy halálra ítélje Őt, így Jézust keresztre feszítették. Az ember mindig azt hiszi, hogy Isten változatlan, és egyetlen könyv, a Biblia alapján határozza meg Őt, mintha az ember tökéletesen értené Isten irányítását, mintha az ember a kezében tartaná mindazt, amit Isten tesz. Az emberek a végletekig abszurdak, a végletekig arrogánsak, és hajlanak a túlzásokra. Bármilyen nagy is az Istenről való tudásod, én akkor is azt mondom, hogy nem ismered Istent, hogy te vagy az, aki a legjobban szembeszállsz Istennel, és elítélted Istent, mert teljesen képtelen vagy arra, hogy alávesd magad Isten munkájának, és az Isten általi tökéletessé válás útján járj. Miért nem elégedett soha Isten az ember tetteivel? Mert az ember nem ismeri Istent, mert túl sok képzete van, és az Istenről alkotott ismeretei semmilyen szempontból nem egyeznek a valósággal, helyette monoton módon, változatlanul ugyanazt a témát ismétlik, és minden helyzetben ugyanazt a megközelítést alkalmazzák. És így, miután ma eljött a földre, Istent az ember újra keresztre szegezi.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A gonosz biztosan elnyeri büntetését)

Amikor Isten testet ölt, és eljön, hogy az emberek között munkálkodjon, mindenki látja Őt, és hallja a szavait, és mindenki látja a hús-vér testben lévő Isten tetteit. Abban a pillanatban az ember minden elképzelése elillan. Ami azokat illeti, akik látták Istent testben megjelenni, nem ítéltetnek el, ha önként vetik alá magukat Neki, míg azok, akik szándékosan ellenállnak Neki, Istennek ellenállónak tekintendők. Az ilyen emberek antikrisztusok, ellenségek, akik szándékosan állnak ellen Istennek. Azok, akik elképzeléseket táplálnak Istenről, de mégis készek és hajlandóak alávetni magukat Neki, nem lesznek elítélve. Isten az embert a szándékai és cselekedetei alapján ítéli el, soha nem a gondolatai és eszméi miatt. Ha az embert gondolatai és eszméi alapján ítélné el, akkor egyetlen ember sem menekülhetne Isten haragos keze elől. Azok, akik szándékosan állnak ellen a megtestesült Istennek, bűnhődni fognak ellenszegülésükért. Az Istennek szándékosan ellenálló emberek ellenállása abból a tényből fakad, hogy elképzeléseket táplálnak Istenről, ami viszont olyan cselekedetekre sarkallja őket, amelyek megzavarják Isten munkáját. Ezek az emberek szándékosan ellenállnak Isten munkájának, és lerombolják azt. Nem csupán elképzeléseik vannak Istenről, hanem olyan tevékenységeket is folytatnak, amelyek megzavarják az Ő munkáját, ezért az ilyen embereket el kell ítélni. Azok, akik nem zavarják meg szándékosan Isten munkáját, nem lesznek bűnösként elítélve, mert képesek önként alávetni magukat, és nem vesznek részt olyan tevékenységekben, amelyek bomlást és zavart okoznak. Az ilyen emberek nem lesznek elítélve. Azonban, ha az emberek sok éven át megtapasztalták Isten munkáját, és ha továbbra is elképzeléseket táplálnak Istenről, és továbbra sem képesek megismerni a megtestesült Isten munkáját, és ha – függetlenül attól, hogy hány éven át tapasztalták meg az Ő munkáját – továbbra is tele vannak elképzelésekkel Istenről, és még mindig nem képesek megismerni Őt, akkor, még ha nem is vesznek részt zavaró tevékenységekben, a szívük mégis tele van számos elképzeléssel Istenről, és még ha ezek az elképzelések nem is válnak nyilvánvalóvá, az ilyen emberek semmiféle segítséget nem jelentenek Isten munkájához. Képtelenek az evangéliumot Istenért hirdetni, vagy tanúságot tenni Mellette. Az ilyen emberek semmirekellők és ostobák. Mivel nem ismerik Istent, ráadásul teljesen képtelenek arra, hogy elvessék a Róla alkotott elképzeléseiket, ezért elítéltetnek. Így is mondhatjuk: az újdonsült hívők számára normális, hogy elképzeléseik legyenek Istenről, vagy semmit ne tudjanak Róla, de egy olyan ember számára, aki már sok éve hisz Istenben és sokat megtapasztalt az Ő munkájából, nem lenne normális, ha továbbra is elképzelései lennének, és még kevésbé lenne normális, ha egy ilyen személynek semmilyen ismerete nem lenne Istenről. Azért ítélik el őket, mert ez nem egy normális állapot. Ezek az abnormális emberek mind selejtek; ők azok, akik a legjobban ellenállnak Istennel, és akik a semmiért élvezték Isten kegyelmét. A végén minden ilyen ember ki lesz vetve!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, ellenállnak Istennek)

Gyakran előfordul, hogy az emberek az elképzeléseik miatt félreértik Istent, mindenféle követelést és ítéletet fogalmaznak meg Istennel kapcsolatban, és mindenféle kritériumaik lesznek Isten mérésére vonatkozóan; elképzeléseik miatt gyakran hagyatkoznak bizonyos helytelen gondolatokra és nézetekre, amikor felmérik, hogy helyesek vagy helytelenek-e a dolgok, hogy jó-e valaki vagy rossz, és hogy hűséges-e valaki Istenhez és van-e hite Istenben. Mi ezeknek a tévedéseknek a végső oka? Az emberi elképzelések. Az elképzelések talán semmilyen kihatással nincsenek arra, hogy mit esznek vagy hogyan alszanak az emberek, és talán a normális életüket sem befolyásolják, de ott vannak az elméjükben és a gondolataikban, piócaként ragaszkodnak hozzájuk, és folytonosan, árnyékként követik őket. Ha nem vagy képes időben eloszlatni őket, állandóan ezek fogják irányítani a gondolkodásodat, az ítéletedet, a viselkedésedet, az istenismeretedet és az Istennel való kapcsolatodat. Tisztán látod most ezt? Az elképzelések nagy problémát jelentenek. Az, hogy az embereknek elképzeléseik vannak Istenről, falként emelkedik közéjük és Isten közé, amely megakadályozza őket abban, hogy lássák Isten igazi arcát, és abban is, hogy lássák Isten igazi természetét és igazi lényegét. Miért van ez? Azért, mert az emberek a nézeteiktől és az elképzeléseiktől körülbástyázva élnek, és az elképzeléseik alapján döntik el, hogy igaza van-e Istennek vagy nincs, illetve mérik fel, ítélik meg és ítélik el mindazt, amit Isten tesz. Milyen állapotba zuhannak gyakran az emberek azáltal, hogy ezt teszik? Képesek az emberek igazán alávetni magukat Istennek, ha az elképzeléseiktől körülvéve élnek? Lehet igaz hitük Istenben? (Nem, nem lehet.) Még amikor egy kissé alá is vetik magukat Istennek az emberek, a saját elképzeléseik és képzelődéseik szerint tesznek így. Amikor az elképzeléseire és a képzelődéseire hagyatkozik valaki, akkor beszennyeződik a Sátántól és a világtól való, személyes dolgokkal, és ellentétbe kerül az igazsággal. Az emberek Istenről alkotott elképzelései súlyos problémát jelentenek – az ember és Isten között fennálló komoly gondot, amelyet sürgősen meg kell oldani. Akik Isten elé járulnak, mind elképzeléseket hoznak magukkal és mindenféle gyanút Istennel kapcsolatban, vagy pedig azt lehet elmondani róluk, hogy tömérdek Istennel kapcsolatos félreértést hoznak magukkal – szemben mindazzal, amit Isten ad nekik, s szemben az Ő rendeléseivel és irányításaival. És mi lesz vajon az Istenhez fűződő kapcsolatukkal? Az emberek állandóan félreértik Istent, állandóan gyanakszanak Istenre, és állandóan a maguk normái alapján mérlegelik, hogy igaza van-e Istennek vagy nincs, csakúgy, mint az Ő szavait és munkáját, méghozzá egyesével. Miféle viselkedés ez? (Lázadó mivolt és ellenszegülés.) Így van, ez az, amikor az emberek lázadnak Isten ellen, szembeszegülnek Istennel és elítélik Istent, és amikor az emberek megítélik Istent, káromlást szólnak Isten ellen, versengenek Vele, és súlyos esetekben bíróság elé akarják citálni Istent és „döntő csatát” akarnak vívni Ellene. Mi az a legsúlyosabb szint, amelyet az emberek nézetei elérhetnek? Magának az igaz Istennek a megtagadása, annak a tagadása, hogy az Ő szavai jelentik az igazságot, és Isten munkájának az elítélése. Amikor elérik ezt a szintet az emberek nézetei, akkor természetszerűleg tagadják Istent, elítélik Istent, káromlást szólnak Isten ellen és elárulják Istent. Nem csupán Isten létezését tagadják, hanem arra sem hajlandóak, hogy elfogadják az igazságot és kövessék Istent – nem rémisztő ez? (De igen.) Ez egy rémisztő probléma.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak elképzeléseinek eloszlatásával léphet az Istenbe vetett hit helyes útjára (1))

Egyesek úgy vélik, hogy az Istenben való hitnek békét és örömöt kell hoznia, és hogy ha helyzetekkel találkoznak, csak imádkozniuk kell Istenhez, Isten pedig majd meghallgatja, kegyelemben és áldásokban részesíti őket, és gondoskodik róla, hogy minden békében és simán menjen számukra. Az Istenben való hittel az a céljuk, hogy kegyelmet keressenek, áldásokat nyerjenek, valamint élvezzék a békét és a boldogságot. E nézetek miatt mondanak le a családjukról, illetve hagyják ott a munkájukat, hogy feláldozzák magukat Istenért, és ezek miatt tudnak nehézséget viselni és árat fizetni. Úgy hiszik, hogy amíg elhagynak dolgokat, feláldozzák magukat Istenért, elviselik a nehézséget és szorgalmasan dolgoznak, kivételes viselkedést tanúsítva, addig el fogják nyerni Isten áldásait és kegyeit, és bármilyen nehézségekkel is találkoznak, amíg imádkoznak Istenhez, Ő majd meg fogja oldani azokat és mindenben utat nyit számukra. Az Istenben hívő emberek többsége ezt a nézőpontot képviseli. Az emberek úgy érzik, hogy ez a nézőpont helyénvaló és helytálló. Sok ember abbéli képessége, hogy éveken át megtartsa az Istenbe vetett hitét anélkül, hogy feladná a hitét, közvetlenül ehhez a nézőponthoz kapcsolódik. Erre gondolnak: „Oly sokat áldoztam Istenért, olyan jól viselkedtem és semmiféle gonosz tettet nem követtem el; Isten biztosan meg fog áldani engem. Mivel sokat szenvedtem és nagy árat fizettem minden feladatért, mindent Isten szavai és követelményei szerint végeztem anélkül, hogy hibáztam volna, Istennek meg kell áldania engem; gondoskodnia kell arról, hogy minden simán menjen számomra, hogy gyakran legyen béke és öröm a szívemben, és élvezzem Isten jelenlétét.” Hát nem emberi elképzelés és képzelődés ez? Emberi szempontból az emberek élvezik Isten kegyelmét és előnyökben részesülnek, ezért van értelme annak, hogy ezért egy kicsit szenvedni kell, és érdemes ezt a szenvedést Isten áldásaira cserélni. Ez egy Istennel ügyleteket kötő mentalitás. Az igazság és Isten szemszögéből azonban ez alapvetően nem felel meg Isten munkája alapelveinek, sem annak a mércének, amelyet Isten megkövetel az emberektől. Ez csupa vágyálom, tisztán emberi elképzelés és képzelődés az Istenbe vetett hitről. Akár az Istennel való egyezkedéssel vagy azzal jár, hogy dolgokat követelnek Istentől, akár emberi elképzeléseket és képzelődéseket tartalmaz, mindenesetre egyik sem igazodik Isten követelményeihez, sem Istennek az emberek megáldására vonatkozó alapelveinek és mércéinek nem felel meg. Egész pontosan, ez az ügyleti gondolkodás és nézőpont sérti Isten természetét, az emberek azonban nem ismerik fel ezt. Amikor az, amit Isten tesz, nem felel meg az emberek elképzeléseinek, a szívükben gyorsan panaszokat és félreértéseket fogalmaznak meg Vele kapcsolatban. Sőt, megbántva érzik magukat, majd vitatkozni kezdenek Istennel, sőt talán akár meg is ítélik és kárhoztatják Őt. Függetlenül attól, hogy az emberekben milyen elképzelések és félreértések alakulnak ki, Isten szemszögéből nézve Ő sosem cselekszik, illetve sosem bánik senkivel emberi elképzelések, illetve kívánságok szerint. Isten mindig azt teszi, amit tenni vágyik, a saját módja szerint és a saját természetlényege alapján. Istennek alapelvei vannak arra vonatkozóan, ahogyan az egyes személyekkel bánik; semmi sem emberi elképzeléseken, képzelődéseken vagy preferenciákon alapszik, amit az egyes emberekkel tesz – Isten munkájának ez az az aspektusa, amely a leginkább ellentmond az emberi elképzeléseknek. Amikor Isten olyan környezetet rendez az emberek számára, amely teljességgel ellentmond az elképzeléseiknek és képzelődéseiknek, ők a szívükben elképzeléseket, ítéleteket és kárhoztatást fogalmaznak meg Istennel szemben, sőt akár meg is tagadják Őt. Eleget tehet ekkor Isten a szükségleteiknek? Egyáltalán nem. Isten soha nem fog emberi elképzeléseknek megfelelően változtatni a munkamódszerén és a vágyain. Nos, akkor kinek kell változnia? Az embereknek. Az embereknek kell elengedniük az elképzeléseiket, elfogadni és megtapasztalni az Isten által elrendezett környezeteket és alávetniük magukat azoknak, valamint keresni az igazságot az elképzeléseik eloszlatása érdekében, ahelyett, hogy a saját elképzeléseikhez mérve néznék meg, helytálló-e az, amit Isten tesz. Amikor az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy az elképzeléseikhez tartsák magukat, ellenállás alakul ki bennük Istennel szemben – ez természetszerűleg megtörténik. Miben rejlik az ellenállás gyökere? Abban a tényben, hogy általában az, ami az emberek szívében lakozik, kétségtelenül az elképzeléseik és a képzelődéseik, nem pedig az igazság. Ezért amikor azzal szembesülnek, hogy Isten munkája nem igazodik az emberi elképzelésekhez, az emberek dacolhatnak Istennel és ítélkezhetnek Felette. Ez azt bizonyítja, hogy az emberekből alapvetően hiányzik az Istennek alávetett szív, a romlott beállítottságuk messze van a megtisztulástól, és lényegében a romlott beállítottságuk szerint élnek. Még mindig hihetetlenül távol állnak az üdvösség elérésétől.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (16.))

Milyen egyéb elképzelések vannak a szívetekben, amelyek befolyásolhatják a kötelességeitek teljesítését? Mely elképzelések befolyásolnak és irányítanak gyakran az életetek során? Amikor bizonyos dolgok történnek veled, amelyek nem tetszenek neked, természetszerűen megjelennek az elképzeléseid, aztán panaszkodsz Istennek, vitatkozol és versengsz Vele, és az elképzeléseid hatására gyors átalakulás történik az Istennel való kapcsolatodban: A kezdeti állapotból, amikor azt érezted, hogy olyan nagyon szereted Istent, hogy nagyon hűséges vagy Hozzá, és hogy Neki akarod szentelni az egész életedet, hirtelen eljutsz oda, hogy megváltozik a szíved, nem akarod többé teljesíteni a kötelességedet, sem hűségesnek lenni Istenhez, és megbánod az Istenben való hitedet; bánod, hogy ezt az utat választottad, sőt még amiatt is panaszkodsz, hogy Isten kiválasztott téged. Milyen egyéb elképzelések képesek hirtelen változást előidézni az Istennel való kapcsolatodban? (Amikor Isten olyan helyzetet idéz elő, hogy próbára tudjon tenni és fel tudjon fedni engem, és érzem, hogy nem lesz jó sorsom, akkor elképzeléseim lesznek Istenről. Azt érzem, hogy hiszek Istenben és követem Istent, és hogy mindig megtettem a kötelességemet, így ha én nem hagyom el Istent, akkor Neki sem kellene elhagynia engem.) Ez az elképzelések egyik fajtája. Gyakran vannak ilyen elképzeléseitek? Mit értetek az alatt, hogy elhagy benneteket Isten? Azt gondoljátok, hogy ha elhagy benneteket Isten, akkor az azt jelenti, hogy Isten nem akar benneteket és hogy nem fog titeket megmenteni? Ez egy másik fajta elképzelés. Honnan ered vajon ez az elképzelés? A fantáziátok szüleménye, vagy van alapja? Honnan tudod, hogy Isten nem fog jó sorsot adni neked? Személyesen megmondta neked? Az ilyen gondolatokat teljes mértékben te vázolod fel. Most már tudod, hogy ez egy elképzelés; a kulcskérdés az, hogy miként lehet eloszlatni. Az embereknek valójában sok elképzelésük van az Istenben való hittel kapcsolatban. Ha felismered, hogy van egy elképzelésed, akkor tudnod kell, hogy az téves. Hogyan kell tehát eloszlatni ezeket az elképzeléseket? Először is tisztán kell látnod, hogy ismeretből vagy sátáni filozófiákból erednek vajon ezek az elképzelések, hogy hol is van a hiba, hol bújik meg a baj, és ha ezt már tisztán látod, természetszerűleg képes leszel elengedni az adott elképzelést. Ez azonban nem ugyanaz, mint az elképzelés alapos eloszlatása; még mindig keresned kell az igazságot, látnod kell, hogy melyek Isten követelményei, azután pedig boncolgatnod kell az adott elképzelést Isten szavai szerint. Amikor már képes vagy tisztán látni, hogy helytelen az elképzelésed, hogy abszurd, és hogy teljes mértékben eltér az igazságtól, az azt jelenti, hogy alapvetően eloszlattad az adott elképzelést. Ha nem keresed az igazságot, ha nem veted össze az elképzelést Isten szavaival, akkor nem leszel képes tisztán látni, hogy miért is helytelen, és így nem leszel képes teljes mértékben feladni azt; még ha tudod is róla, hogy elképzelés, akkor sem feltétlenül leszel képes egészen elengedni. Ilyen körülmények közepette, amikor az elképzeléseid ütköznek Isten követelményeivel, és – még ha fel is ismered talán, hogy tévesek az elképzeléseid – még mindig ragaszkodik hozzájuk szíved, valamint biztosan tudod, hogy az elképzeléseid ellentétesek az igazsággal, de a szívedben még mindig azt hiszed róluk, hogy fenntarthatóak, akkor nem olyasvalaki leszel, aki érti az igazságot, a hozzád hasonló embereknek pedig nincs belépésük az életbe, és az érettségnek is híján vannak. Különösen érzékenyen érinti például az embereket a saját sorsuk és rendeltetési helyük kérdése, valamint az, ha változtatnak a kötelességükön, és ha mást bíznak meg helyettük a kötelességük végzésével. Egyesek gyakran vonnak le elhamarkodottan téves következtetéseket az ilyen dolgokkal kapcsolatban, azt gondolva, hogy amint mást bíznak meg helyettük a kötelességük végzésével, és amint nincs többé státuszuk, vagy ha Isten azt mondja, hogy nem kedveli vagy nem akarja őket többé, akkor számukra vége mindennek. Erre a következtetésre jutnak. Ezt gondolják: „Nincs értelme hinnem Istenben, Isten nem akar engem, már eldőlt a sorsom, akkor minek éljek ezek után?” Mások, hallván e gondolatokat, észszerűnek és becsülendőnek találják azokat – de miféle gondolkodás ez valójában? Istennel szembeni lázadó mivolt, önmaguk átadása a kétségbeesésnek. Miért adják át magukat a kétségbeesésnek? Azért, mert nem értik Isten szándékait, nem képesek tisztán látni, hogy miként menti meg Isten az embereket, és nincs igaz hitük Istenben. Tud róla Isten, amikor az emberek átadják magukat a kétségbeesésnek? (Igen.) Isten tud róla, és akkor vajon hogyan kezeli az ilyen embereket? Az emberek kialakítanak magukban valamiféle elképzelést és ezt mondják: „Isten olyan fájdalmasan magas árat fizetett az emberért, annyi munkát végzett el minden egyes emberért, annyi erőfeszítést tett, nem könnyű Istennek kiválasztania és megmentenie egy embert. Istennek nagyon fáj, ha valaki átadja magát a kétségbeesésnek, és Isten mindennap abban reménykedik, hogy képes lesz az illető összeszedni magát.” Felszínes szinten ez a jelentés, de valójában ez is egy emberi elképzelés. Isten egy bizonyos módon viszonyul az ilyen emberekhez: ha átadod magad a kétségbeesésnek, és nem próbálsz meg előrehaladni, Ő meg fogja engedni neked, hogy te magad válassz; nem kényszerít rá, hogy az akaratod ellenére tégy bármit is. Ha ezt mondod: „Még mindig vágyom arra, hogy egy teremtett lény kötelességét teljesítsem, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek azért, hogy úgy gyakoroljak, ahogyan Isten kéri, és hogy eleget tegyek Isten szándékainak. Használni fogom valamennyi ajándékomat és adottságomat, és ha nem vagyok képes semmire, akkor megtanulom alávetni magam és engedelmesnek lenni; nem fogom feladni a kötelességemet”, akkor Isten ezt mondja: „Ha hajlandó vagy így élni, akkor folytasd a követést, de úgy kell tenned, ahogy Isten kéri; az Isten által megkövetelt normák és az Ő alapelvei nem változnak meg.” Mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy csak magukat képesek elhagyni az emberek; Isten soha nem hagy el senkit. Aki csak képes végül üdvösséget nyerni és meglátni Istent, aki csak normális kapcsolatot alakít ki Istennel, és aki csak Isten elé tud járulni, az nem azt követően képes ezt elérni, hogy egyetlen egy alkalommal kudarcot vallott, vagy megmetszették, és nem is azután, hogy egyetlen egyszer megítélték és megfenyítették. Péternek több százszor volt része finomításban, mielőtt tökéletesé lett volna. Azok közül, akik a munkavégzés után mindvégig megmaradnak, egyetlen egy sem lesz majd, aki mindössze nyolcszor vagy tízszer élt volna át próbatételt és finomítást, mielőtt elérte a véget. Függetlenül attól, hogy hányszor tesznek próbára és finomítanak valakit, vajon nem Isten szeretete ez? (De igen, az.) Ha képes vagy meglátni Isten szeretetét, akkor képes leszel megérteni Istennek az emberhez való viszonyulását.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak elképzeléseinek eloszlatásával léphet az Istenbe vetett hit helyes útjára (1))

Sok embernek vannak elképzelései és véleményei a zsidók Júdeából való száműzéséről, és nem értik Isten szándékait, de ez a probléma nagyon könnyen orvosolható. Elmondok nektek egy egyszerű módszert erre. Figyeljetek, és nézzétek meg, hogy ez megoldja-e ezeket a nehézségeiteket. A legegyszerűbb módja először is az, hogy az emberek tudják, hogy teremtett lények, a teremtett lények számára pedig tökéletesen természetes és indokolt, hogy alávessék magukat a Teremtőjüknek. Ha a teremtett lényeknek állandóan elképzeléseik vannak a Teremtőjükről, és nem képesek alávetni magukat Neki, akkor az nagy lázadás lenne. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Teremtőnek a teremtett lényekkel való bánásmódjának van egy sarkalatos alapelve, amely egyben a legmagasabb alapelv is. Az, hogy a Teremtő hogyan bánik a teremtett lényekkel, teljes mértékben az Ő irányítási tervén és a munkája követelményein alapul; nincs szüksége arra, hogy akár egyetlen emberrel is konzultáljon, és nincs szüksége arra sem, hogy akár egyetlen ember is egyetértsen vele. Bármit is kellene tennie, és bárhogyan is kellene bánnia az emberekkel, Ő megteszi, és függetlenül attól, hogy mit tesz, vagy hogyan bánik az emberekkel, mindez összhangban van az igazságalapelvekkel, és azokkal az alapelvekkel, amelyek szerint a Teremtő munkálkodik. Teremtett lényként az egyetlen teendőnk, hogy alávetjük magunkat a Teremtőnek; nem szabad saját döntést hoznunk. Ezzel az értelemmel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell, és ha egy személy nem rendelkezik vele, akkor nem alkalmas arra, hogy személynek nevezzék. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Teremtő mindig is a Teremtő lesz; megvan a hatalma és a képesítései ahhoz, hogy bármely teremtett lény felett tetszése szerint vezényeljen és szuverenitást gyakoroljon, és ehhez nincs szüksége indokra. Ez az Ő hatalma. A teremtett lények között nincs senki, akinek megvan a joga vagy a képesítése ahhoz, hogy ítéletet mondjon arról, hogy amit a Teremtő tesz, az helyes vagy helytelen, vagy hogy miként kellene cselekednie. Egyetlen teremtett lénynek sincs joga eldönteni, hogy elfogadja-e a Teremtő szuverenitását és intézkedéseit; és egyetlen teremtett lénynek sincs joga követeléseket támasztani azzal kapcsolatban, hogy a Teremtő hogyan gyakoroljon szuverenitást és hogyan rendezze a sorsukat. Ez a legmagasabb igazság. Bármit is tett a Teremtő a teremtett lényeivel, és bárhogyan is tette, az Általa teremtett embereknek csak egy dolgot kell tenniük: keresni, alávetni, megismerni és elfogadni mindent, amit a Teremtő kialakított. A végeredmény az lesz, hogy a Teremtő megvalósítja irányítási tervét, és befejezi munkáját, miután irányítási tervét akadálytalanul végigviszi; eközben, mivel a teremtett lények elfogadták a Teremtő szuverenitását és intézkedéseit, és alávetették magukat az Ő szuverenitásának és intézkedéseinek, elnyerik az igazságot, megértik a Teremtő szándékait, és megismerik az Ő természetét. Van még egy másik alapelv, amit el kell mondanom nektek: nem számít, mit tesz a Teremtő, nem számít, miféle megnyilvánulásokat mutat, és nem számít, hogy amit tesz, az nagy vagy kis tett, Ő akkor is a Teremtő; míg az egész emberiség, amelyet Ő teremtett, függetlenül attól, hogy mit tettek, és függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek vagy rátermettek, teremtett lények maradnak. Ami a teremtett emberiséget illeti, függetlenül attól, hogy mennyi kegyelmet és áldást kaptak a Teremtőtől, vagy mennyi irgalmat, kedvességet vagy jóindulatot, nem szabad azt hinniük, hogy különállnak a tömegektől, és nem szabad azt gondolniuk, hogy egyenrangúak lehetnek Istennel, illetve, hogy magas rangúak lettek a teremtett lények között. Nem számít, hogy Isten mennyi ajándékkal ajándékozott meg téged, mennyi kegyelmet adott neked, vagy milyen kedvesen bánt veled, továbbá, hogy adott-e neked néhány különleges tehetséget, ezek egyike sem a te tőkéd. Te teremtett lény vagy, és ily módon örökké teremtett lény maradsz. Soha nem szabad azt gondolnod: „Egy kis kedvenc vagyok Isten kezében. Isten soha nem fog elhagyni engem, Isten hozzáállása felém mindig szeretet, gondoskodás és gyengéd dédelgetés lesz, a vigasztalás és buzdítás meleg suttogásával.” Éppen ellenkezőleg, a Teremtő szemében ugyanolyan vagy, mint az összes többi teremtett lény; Isten úgy használhat téged, ahogyan akar, és úgy vezényelhet téged, ahogyan akar, továbbá úgy rendezheti el számodra, hogy milyen szerepet játssz mindenféle ember, esemény és dolog közepette, ahogyan akarja. Ez az a tudás, amivel az embereknek rendelkezniük kell, és az értelem, amivel rendelkezniük kell. Ha valaki meg tudja érteni és el tudja fogadni ezeket a szavakat, akkor az Istennel való kapcsolata normálisabbá válik, és a leghelyénvalóbb kapcsolatot fogja kialakítani Vele; ha valaki meg tudja érteni és el tudja fogadni ezeket a szavakat, akkor megfelelően fogja betájolni a helyét, elfoglalja azt a helyét, és megtartja a kötelességét.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak az igazság megértése által ismerhetjük meg Isten tetteit)

Amikor félreértések és képzelgések alakulnak ki az emberekben Istennel kapcsolatban, először el kell ismerniük, hogy Isten az igazság, és hogy az emberek nem rendelkeznek az igazsággal, és biztosan ők azok, akik tévedésben vannak. Egyfajta formalitás volna ez? (Nem.) Ha csak formaságként, felületesen teszed magadévá ezt a gyakorlatot, akkor vajon képes lehetsz felismerni a tévedéseidet? Soha. Több lépés szükséges önmagad megismeréséhez. Először is, el kell döntened, hogy összhangban vannak-e a cselekedeteid az igazsággal és az alapelvekkel. Ne a szándékaidat nézd először; van olyan, amikor a szándékaid helyesek, de helytelen alapelveket gyakorolsz. Gyakran előfordul ilyen helyzet? (Igen.) Miért mondom, hogy helytelenek a gyakorlásod alapelvei? Lehet, hogy kerestél, de talán egyáltalán nem érted, hogy mik is az alapelvek; talán egyáltalán nem kerestél, és egyedül a jó szándékaidra és a lelkesedésedre, a képzelődéseidre és a tapasztalatodra alapoztad a cselekedeteidet, minek eredményeképpen hibát követtél el. Képes vagy ezt elképzelni? Nem tudod előre látni, és hibát követtél el. Nem fedtek-e fel azután? Ha a felfedésedet követően még tovább vitatkozol Istennel, miben hibázol? (Abban, hogy nem ismerem el, hogy Istennek van igaza, és ragaszkodom hozzá, hogy nekem van igazam.) Így hibáztál. Nem az volt a legnagyobb hibád, hogy valami rosszat tettél és megsértetted az alapelveket, s ezáltal veszteséget vagy egyéb következményeket okoztál, hanem az, hogy miután valami rosszat tettél, továbbra is kitartasz a magad érvelése mellett, és képtelen vagy elismerni a hibádat; még mindig szembeszegülsz Istennel az elképzeléseid és képzelgéseid alapján, tagadod a munkáját és az Általa kimondott igazságokat – ez volt a legnagyobb és legsúlyosabb hibád. Miért lehet azt mondani, hogy akinek ilyen az állapota, az szembeszegül Istennel? (Azért, mert nem ismeri el, hogy helytelen, amit tesz.) Függetlenül attól, hogy felismerik-e az emberek, hogy minden, amit Isten tesz, valamint az Ő szuverenitása helyes, és hogy mi ezeknek a jelentősége, ha nem tudják elsőre felismerni, hogy amit ők maguk tesznek, az helytelen, akkor az állapotuk Istennel szembeszegülő. Mit kell tennük, hogy helyrehozzák ezt az állapotot? Először is, az embernek meg kell tagadnia önmagát. Amit az imént arról mondtunk, hogy Isten szándékait kell először keresni, nem igazán gyakorlati az emberek számára. Némelyek ezt mondják: „Ha nem igazán gyakorlati, akkor az azt jelenti, hogy nem is szükséges a keresés? Néhány dolgot, amit meg lehet keresni és meg lehet érteni, azt nem szükséges keresni – egyszerűen átugrom azt a lépést.” Jól van ez így? (Nincs.) Nem menthetetlen vajon, aki így cselekszik? Az ilyen embereknek torzulások vannak a felfogásában. Isten szándékait keresni kissé távoli dolog és nem érhető el azonnal; a gyorsabb haladáshoz reálisabb, ha az ember először feladja önmagát, tudva, hogy a cselekedetei helytelenek és nincsenek összhangban az igazsággal, majd azután az igazságalapelveket keresi. Ezek a lépések. Egyszerűnek tűnhetnek, de számos nehézséggel jár a gyakorlatba ültetésük, mivel az emberek romlott beállítottságúak, és különféle képzelgéseik, különböző követeléseik, valamint vágyaik is vannak, melyek mind akadályozzák őket önmaguk megtagadásában és feladásában. Nem könnyű megtenni ezeket a dolgokat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak elképzeléseinek eloszlatásával léphet az Istenbe vetett hit helyes útjára (3))

Mindennek van értelme, amit Isten tesz, és akár könnyű elfogadnod, akár nehéz elfogadnod és valószínűleg elképzeléseket vált ki belőled, Isten identitása mindenesetre nem változik ennek következtében; Ő mindig a Teremtő lesz, te pedig mindig teremtett lény leszel. Ha képes vagy arra, hogy ne korlátozzon semmilyen elképzelés, és így is fenntartod a teremtett lény és Teremtő közötti kapcsolatot Istennel, akkor Isten valódi teremtett lénye vagy. Ha képes vagy arra, hogy semmilyen elképzelés ne befolyásoljon, illetve zavarjon meg, és a szíved mélyéből képes vagy igazán alávetni magad Istennek, és ha – függetlenül attól, hogy az igazságról szóló megértésed mély vagy felszínes – képes vagy félretenni az elképzeléseket és azok nem korlátoznak, és csak abban hiszel, hogy Isten az igazság, az út és az élet, és hogy Isten örökké Isten lesz, és hogy az, amit Isten tesz, sosem helytelen, akkor üdvözülhetsz. Ami azt illeti, mindenkinek korlátozott az érettsége. Hány dolgot lehet beletömni az emberek agyába? Kifürkészhetik Istent? Ez hiú remény! Ne felejtsd el: az emberek mindig csecsemők lesznek Isten előtt. Ha azt hiszed, okos vagy, ha folyton játszani akarod az eszed és megpróbálsz mindenre rájönni, ekképp gondolkodva: „Ha képtelen vagyok megérteni, akkor nem tudom elismerni, hogy az én istenem vagy, nem tudom elfogadni, hogy az én istenem vagy, nem tudom elismerni, hogy te vagy a teremtő. Ha nem oldod meg az elképzeléseim kérdését, akkor álmodsz, ha azt hiszed, hogy el fogom ismerni, hogy isten vagy, hogy el fogom fogadni a szuverenitásodat, és hogy alá fogom vetni magam neked” – akkor az bajos. Hogyhogy? Isten nem vitatkozik veled az efféle dolgokról. Ő mindig a következőképp fog viszonyulni az emberhez: ha nem fogadod el, hogy Isten a te Istened, Ő nem fogja elfogadni, hogy az Ő teremtett lényeinek egyike vagy. Amikor Isten nem fogadja el, hogy az Ő teremtett lényeinek egyike vagy, változás áll be az Istennel való kapcsolatodban a Vele szemben tanúsított hozzáállásod eredményeképp. Ha képtelen vagy alávetni magad Istennek, valamint elfogadni Isten identitását és lényegét és mindent, amit Isten tesz, változás fog történni az identitásodban. Vajon még mindig teremtett lény vagy? Isten nem ismer el téged; nincs értelme vitatkozni. Ha pedig nem vagy teremtett lény és Isten nem akar téged, vajon van még reményed az üdvösségre? (Nincs.) Miért nem tekint téged Isten teremtett lénynek? Képtelen vagy eleget tenni azoknak a felelősségeknek és kötelességeknek, amelyeket egy teremtett lénynek teljesítenie kell, és nem egy teremtett lény pozíciójából kezeled a Teremtőt. Nos, akkor Isten miként fog kezelni téged? Hogyan tekint majd rád? Isten nem a mércének megfelelő teremtett lényként tekint rád, hanem korcsként, ördögként és Sátánként. Nem azt hitted, hogy okos vagy? Hogy lehet az, hogy ördöggé és Sátánná tetted magad? Ez nem okosság, ez butaság. Mit segítenek az embereknek megérteni ezek a szavak? Azt, hogy az embereknek tartaniuk kell a sort Isten előtt. Még ha van is indokod az elképzeléseidre, ne gondold, hogy az igazság birtokában vagy, és hogy megvan a tőkéd ahhoz, hogy lázongj Isten ellen és behatárold Őt. Bármit is teszel, ne légy ilyen. Ha egyszer elveszíted a teremtett lényi identitásodat, tönkremész – ez nem vicc. Pontosan azért van az, hogy a sorsok teljesen különbözőek, mert amikor az embereknek elképzeléseik vannak, különböző megközelítéseket választanak és különböző megoldásokat alkalmaznak.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (16.))

Csakis Isten szavain keresztül és az igazság alkalmazásával oszlathatók el az emberek elképzelései; doktrína prédikálásával és buzdítással nem lehet félretenni őket – ez nem ilyen egyszerű. Az emberekben nincs elkötelezettség az igazságos dolgok iránt, hanem a különféle elképzelésekhez vagy az elvetemült, eltorzult dolgokhoz hajlamosak vonzódni, amelyeket nehezükre esik félretenni. Mi ennek az oka? Az, hogy romlott beállítottságaik vannak. Akár nagyok, akár kicsik, akár súlyosak, akár nem az emberek elképzelései, ha nincsenek romlott beállítottságaik, akkor könnyen megoldhatók ezek az elképzelések. Az elképzelések végső soron nem egyebek, mint egyfajta gondolkodásmód, de az emberek romlott beállítottságai, így az arrogancia, a hajthatatlanság, sőt a gonoszság miatt az elképzelések gyújtózsinórrá válnak, amely arra vezeti az embereket, hogy ellenkezenek Istennel, értelmezzék félre Őt, sőt hozzanak ítéletet Felette. Ki tudja még akkor is alávetni magát Istennek és dicsérni Őt, amikor elképzeléseket táplál Vele kapcsolatban? Senki. Amikor elképzeléseket táplálnak magukban az emberek, akkor csak ellenérzéseik lesznek Isten iránt, panaszkodnak Rá, megítélik, sőt, még el is ítélik Őt. Ez kellőképpen megmutatja, hogy az elképzelések a romlott beállítottságokból erednek, megjelenésük a romlott beállítottságok kifejeződése, és minden kifejeződésre jutó romlott beállítottság lázad Istennel szemben és elleáll Istennek. Némelyek ezt mondják: „Vannak elképzeléseim, de nem állok ellen Istennek.” Ez csalárd beszéd. Még ha nem is mondanak semmit az ilyen emberek, a szívükben akkor is ellentétben lesznek Istennel, és Vele ellentétes lesz a viselkedésük is. Képesek lehetnek mégis alávetni magukat az igazságnak, amikor ilyenek? Ez lehetetlen. Mivel a romlott beállítottságaik irányítják őket, ragaszkodnak az elképzeléseikhez – a romlott beállítottságaik okozzák ezt. Így aztán az elképzelések megoldása esetén az emberek romlott beállítottságai is megoldódnak. Ha megoldódnak az emberek romlott beállítottságai, akkor számos éretlen, gyerekes gondolatuk nem jelent gondot a számukra, miképpen azok a dolgok sem, amelyek már elképzelésekké váltak; ezek gondolatok csupán, és nincsenek kihatással a kötelességük teljesítésére, sem az Istennek való alávetettségükre. Az elképzelések és a romlott beállítottságok összekapcsolódnak. Néha ott van a szívedben egy elképzelés, de nem az irányítja a cselekedeteidet. Ha nem sérti a közvetlen érdekeidet, figyelmen kívül hagyod. A figyelmen kívül hagyás azonban nem azt jelenti, hogy nem rejlik romlott beállítottság az elképzeléseden belül, és ha olyasvalami történik, ami ütközik az elképzeléseddel, egy bizonyos hozzáállással fogsz ragaszkodni hozzá – egy olyan hozzáállással, amelyben a beállítottságod dominál. Ez a beállítottság lehet hajthatatlanság, lehet arrogancia, és lehet gonoszság is; arra késztet, hogy hencegj Isten előtt, ezt mondván: „Az én álláspontomat már számtalanszor megerősítették tudományosan. Évezredek óta ezt vallják az emberek, akkor én miért ne tenném? Azok a dolgok, amiket Te mondasz, és amelyek ellentétben állnak az emberi elképzelésekkel, tévesek, akkor hát hogyan mondhatod mégis, hogy ezek jelentik az igazságot, és hogy felette állnak minden másnak? Az én nézőpontom az egész emberiség legmagasabb rendű nézőpontja!” Ilyen viselkedésre, ilyen hencegésre vihet téged egy elképzelés. Mik okozzák ezt? (A romlott beállítottságok.) Így van, a romlott beállítottságok okozzák. Közvetlen kapcsolat van az elképzelések és az emberek romlott beállítottságai között, és az elképzeléseiket el kell oszlatni. Amikor az Istenbe vetett hittel kapcsolatos elképzeléseikkel már foglalkoztak az emberek, könnyen alá tudják vetni magukat Isten háza munkabeosztásainak, és így a kötelességüket is gördülékenyebben teljesítik, nem járnak kerülőutakon, nem okoznak félbeszakításokat és zavarásokat, és semmi olyat nem tesznek, ami szégyent hoz Istenre. Ha az emberek nem foglalkoznak az elképzeléseikkel és képzelődéseikkel, könnyen előfordulhat, hogy olyan dolgokat tesznek, amelyek félbeszakításokat és zavarásokat okoznak. Súlyosabb esetekben mindenféle ellentétet szülhetnek bennük az elképzeléseik Isten megtestesülésével szemben. Ha már az elképzelésekről beszélünk: ezek nyilvánvalóan téves nézetek, amelyek ellentétben állnak az igazsággal, teljességgel ellentétesek az igazsággal, és különféle ellenérzéseket idézhetnek elő az emberekben Isten iránt. Ez egyrészt oda vezet, hogy megkérdőjelezik Krisztust és képtelenek lesznek elfogadni Őt vagy alávetni magukat Neki, másrészt pedig az igazság általuk történő elfogadására és az igazságvalóságba történő belépésükre is hatással lesz. Még súlyosabb esetekben az Isten munkájával kapcsolatos különféle nézeteik hatására megtagadják az emberek Isten munkáját, azt, ahogyan Isten munkálkodik, valamint Isten szuverenitását és rendeléseit is – ekkor pedig semmi reményük nincs az üdvösségre. Nem számít, hogy Isten mely aspektusával kapcsolatban vannak elképzeléseik az embereknek, a romlott beállítottságaik rejtőznek ezen elképzelések hátterében, ami miatt tovább romolhatnak e romlott beállítottságok, és még több ürüggyel szolgálhatnak az embereknek ahhoz, hogy a saját, romlott beállítottságaikra hagyatkozva közeledjenek Isten munkájához, Magához Istenhez, valamint Isten természetéhez. És vajon nem arra bátorítja ez őket, hogy álljanak ellene Istennek a romlott beállítottságaikkal? Ez az elképzelések következménye az ember számára.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak elképzeléseinek eloszlatásával léphet az Istenbe vetett hit helyes útjára (1))

Amikor elképzelések merülnek fel, legyen az bármilyen elképzelés, előbb elmélkedj és elemezd a szívedben, hogy helyes-e ez a gondolkodás. Ha tisztán úgy érzed, hogy ez a gondolkodás helytelen és torzult, és hogy káromolja Istent, akkor azonnal imádkozz, kérd Istent, hogy világosítson meg és vezessen rá a probléma lényegének felismerésére, majd ezután egy összejövetel során vitasd meg a megértésedet. Miközben megértést nyersz és megtapasztalod a dolgokat, összpontosíts az elképzeléseid eloszlatására. Amennyiben nem hoz nyilvánvaló eredményeket az, hogy így gyakorolsz, beszélj az igazság ezen aspektusáról valaki olyannal, aki érti az igazságot, igyekezz másoktól segítséget, Isten szavaiból pedig megoldásokat nyerni. Isten szavain és a tapasztalataidon keresztül fokozatosan igazolva látod majd, hogy Isten szavai helyesek, és nagyszerű eredményeket fogsz elérni a saját elképzeléseid eloszlatásának kérdését illetően. Azzal, hogy elfogadod és megtapasztalod ezeket az Istentől származó szavakat és munkát, végre meg fogod érteni Isten szándékait, és lesz némi ismereted Isten természetéről, ami képessé tesz arra, hogy elengedd és eloszlasd az elképzeléseidet. Nem fogod többé félreérteni Istent és nem fogsz óvakodni Tőle, sem észszerűtlen követeléseket nem támasztasz. Ez az, ami a könnyen eloszlatható elképzeléseket illeti. Van azonban egy másik típusú elképzelés is, amelyet nehéz megérteniük és eloszlatniuk az embereknek. Ami a nehezen eloszlatható elképzeléseket illeti, van egy alapelv, amelyet be kell tartanod: ne mondd ki és ne terjeszd őket, mivel az efféle elképzelések kifejezésre juttatása nem tesz jót másoknak; ez az Istennel való dacolás ténye. Ha érted az elképzelések terjesztésének természetét és következményeit, a legjobb, ha te magad tisztán felméred, és tartózkodsz a meggondolatlan beszédtől. Ha így szólsz: „Szörnyű érzés visszatartani a szavaimat a gyülekezetben; úgy érzem, fel tudnék robbanni” – akkor még mindig át kell gondolnod, hogy ezeknek az elképzeléseknek a terjesztése valóban hasznára válik-e Isten választott népének. Ha nem válik hasznára és arra vezethet másokat, hogy elképzeléseik legyenek Istenről, sőt akár dacoljanak Istennel és megítéljék Őt, akkor nem ártasz vajon Isten választott népének? Ártasz az embereknek, ez nem különbözik egy járvány terjesztésétől. Ha tényleg van józan eszed, akkor inkább viseld magad a fájdalmat, mint hogy elképzeléseket terjessz és árts másoknak. Ha azonban gyötrelmesnek találod, hogy benntartsd a szavaidat, akkor imádkozz Istenhez. Hát nem jó dolog az, ha megoldódik a probléma? Ha az elképzeléseiddel még olyankor is megítéled és félreérted Istent, amikor imádkozol Hozzá, akkor csak bajt hozol a fejedre. Eképpen kell imádkoznod Istenhez: „Istenem, ilyen gondolataim vannak és el akarom engedni őket, de nem tudom. Kérlek, fegyelmezz engem, fedj fel különféle környezeteken keresztül, és engedd felismernem, hogy tévesek az elképzeléseim. Bárhogyan is fegyelmezel engem, hajlandó vagyok elfogadni.” Ez a gondolkodásmód helyes. Nem lesz vajon kevésbé fojtogató érzésed, miután ezzel a gondolkodásmóddal imádkoztál Istenhez? Ha folytatod az imádkozást és a keresést, megvilágosítást és megvilágítást kapva Istentől, akkor megérted Isten szándékait, a szíved felderül és nem érzel többé fojtogatást. Nem oldódik meg akkor a probléma? Az elképzeléseid, az Istennel szembeni ellenállásod és lázadásod többnyire el fog tűnni, legalábbis nem fogod szükségét érezni, hogy kifejezésre juttasd ezeket. Ha még ez sem működik és a probléma nem oldódik meg teljesen, keress valakit, akinek van tapasztalata, hogy segítsen eloszlatni az elképzeléseidet. Kerestess vele új, az elképzeléseid eloszlatásával kapcsolatos szövegrészeket Isten szavaiból, és olvasd ezeket több tucatszor vagy több százszor; hátha teljesen megszűnnek az elképzeléseid. Egyesek talán ezt mondják: „Ha egy összejövetel során elképzeléseket fejezek ki a testvérekkel, az elképzelések terjesztése lesz, úgyhogy nem tehetem. Ugyanakkor szörnyű érzés benn tartani őket. A családommal beszélhetek róluk?” Ha a családtagjaid szintén a hit testvérei, őket is megzavarná, ha a körükben kifejezésre juttatod ezeket az elképzeléseket. Helyénvaló ez? (Nem.) Ha a mondanivalód romboló hatással lenne másokra, ártva nekik és félrevezetve őket, akkor egyáltalán nem szabad elmondanod. Helyette imádkozz Istenhez a probléma megoldásáért. Amíg jámbor szívvel, az igazságosságra éhező és szomjazó szívvel imádkozol és eszed és iszod Isten szavait, eloszlathatók az elképzeléseid. Isten szavaiban benne van a teljes körű igazság – bármilyen problémát meg tudnak oldani. Ez csak attól függ, hogy el tudod-e fogadni az igazságot és hajlandó vagy-e gyakorolni Isten szavait, valamint, hogy el tudod-e engedni a saját elképzeléseidet. Ha elhiszed, hogy Isten szavaiban benne van a teljes körű igazság, imádkozz Istenhez és keresd az igazságot a problémák megoldásáért, amikor azok felmerülnek. Ha – miután imádkoztál egy ideig – még mindig nem érzed úgy, hogy Isten megvilágosított és nem kaptál egyértelmű szavakat Istentől a teendőket illetően, ám az elképzeléseid többé nincsenek önkéntelenül hatással rád belül, nem zavarják az életedet, fokozatosan elhalványulnak, nincsenek hatással az Istennel való normális kapcsolatodra, és természetesen nem befolyásolják a kötelességed végzését, akkor alapvetően nem szűnt meg ez az elképzelés? (De igen.) Ezt a gyakorlás útja.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (16.))

Vannak arra vonatkozó alapelveitek, hogy miként gyakoroljatok az elképzelések tekintetében? [...] Ha egyszer megérted az igazságot és felfogod az alapelveket, természetes módon eloszlanak az elképzeléseid. Nem szabad hagynod, hogy az elképzelések hátráltassanak vagy gáncsoljanak téged; az eloszlatható elképzeléseket oszlasd el a legjobb tudásod szerint, ami pedig az átmenetileg megoldhatatlanokat illeti, legalább ne engedd, hogy hatással legyenek rád. Nem gátolhatják a kötelességed végzését, sem pedig az Istennel való kapcsolatodra nem lehet hatással. A lényeg az, hogy legalábbis ne terjessz elképzeléseket, ne tégy gazságot, ne okozz bomlasztást és zavarásokat, és ne viselkedj a Sátán szolgájaként vagy a Sátán csatornájaként. Ha bármennyi erőfeszítést is teszel, és egyes elképzelések csak felszínesen oszlathatók el, nem pedig teljes körűen, akkor egyszerűen hagyd figyelmen kívül őket. Ne engedd, hogy az elképzelések befolyásolják az igazságra való törekvésedet vagy az életbe való belépésedet. Sajátítsd el ezeket az alapelveket, és normális körülmények között védve leszel. Ha olyasvalaki vagy, aki elfogadja az igazságot, szereti a pozitív dolgokat, nem gonosz ember, nem hajlandó bomlasztást és zavarásokat okozni, és nem okoz szándékosan bomlasztást és zavarásokat, akkor – amikor jellemző módon találkozol a felmerülő elképzelések problémájával, általában védve leszel. A gyakorlás legelemibb alapelve a következő: ha felmerül egy nehezen eloszlatható elképzelés, ne siess a cselekvéssel az elképzelést illetően. Először várj és keresd az igazságot az eloszlatása érdekében, higgy benne, hogy az, amit Isten tesz, nem lehet helytelen. Emlékezz erre az alapelvre. Emellett ne tedd félre a kötelességed, illetve ne engedd, hogy az elképzelés hatással legyen a kötelességed végzésére. Ha vannak elképzeléseid és erre gondolsz: „Csak elevickélek ezzel a kötelességgel; rossz a hangulatom, ezért nem fogok jó munkát végezni neked!” – az nem jó. Ha egyszer negatívvá és felületessé válik a hozzáállásod, az bajos lesz; azt jelenti, hogy elképzelések dúlnak benned. Ha elképzelések dúlnak benned és hatással vannak a kötelességed végzésére, az azt jelenti, hogy addigra az Istennel való kapcsolatod valójában már megváltozott. Egyes elképzelések befolyással lehetnek a kötelességed végzésére, ami komoly probléma, és ezeket haladéktalanul el kell oszlatni. Más elképzelések nem befolyásolják a kötelességed végzését, illetve az Istennel való kapcsolatodat, így nem jelentenek lényeges kérdést. Ha a benned kialakult elképzelések befolyásolhatják a kötelességed végzését, és emiatt kételkedsz Istenben, nem végzed szorgalmasan a kötelességed – sőt, úgy érzed, hogy nem lesz következménye annak, hogy nem végzed a kötelességed –, és nincs benned semennyi félelem vagy istenfélő szív, az veszélyes. Ez azt jelenti, hogy kísértésbe fogsz esni, a Sátán pedig palira vesz és foglyul ejt. Az elképzeléseidhez és az általad meghozott döntésekhez való hozzáállásod alapvető fontosságú; függetlenül attól, hogy eloszlathatóak-e az elképzelések, és függetlenül attól, hogy milyen mértékben oszlathatók el, a közted és Isten között fennálló normális kapcsolat nem változhat. Egyrészt képesnek kell lenned alávetni magad az Isten által vezényelt összes környezetnek, és megerősíteni, hogy minden, amit Isten tesz, helytálló és jelentőségteljes, és ez a tudás, valamint az igazság ezen aspektusa sosem változhat meg számodra. Másrészt nem szabad félretenned azt a kötelességet, amelyet Isten rád bízott, nem szabad leráznod ezt a terhet. Ha belsőleg vagy külsőleg nincs benned ellenállás, ellenkezés vagy lázadás Istennel szemben, Isten csak az alávetettségedet, és azt fogja látni, hogy várakozol. Lehet, hogy még vannak elképzeléseid, Isten azonban nem látja a lázadó mivoltodat. Mivel nincs benned lázadó mivolt és ellenállás, Isten továbbra is az egyik teremtett lényének tekint téged. Ezzel szemben, ha a szíved teli van panasszal és daccal, keresed a megtorlás lehetőségét, és nem kívánod végezni a kötelességed, hanem meg szeretnél szabadulni tőle – akár egészen addig a pontig, hogy a szívedben mindenféle panasz van Istennel kapcsolatosan, a kötelességed végzése folyamán pedig a dac és a neheztelés bizonyos megnyilvánulásai tárulnak fel – akkor az Istennel való kapcsolatod addigra már óriási változáson ment keresztül. Már elmozdultál a teremtett lényi pozíciódból; nem vagy teremtett lény többé, hanem ördögök és a Sátán csatornájává lettél – Isten pedig így nem fog semmi kedvességet tanúsítani irántad. Amikor valaki eljut erre a pontra, veszélyes területhez közelít. Még ha Isten nem is tesz semmit, nem lesz lépes szilárdan megállni a gyülekezetben. Ezért az embereknek mindenben, amit tesznek – különösen amikor ammal az elképzelések eloszlatásához hasonlatos kérdésekhez van köze –, ügyelniük kell arra, hogy ne tegyenek olyasmit, ami sérti Istent, amit Isten elítél, vagy ami bánt másokat, illetve árt másoknak. Ez az alapelv.

Annak problémája, hogy az embereknek elképzeléseik vannak Istenről, nem csekélység! Az emberek számára alapvető fontosságú, hogy normális kapcsolatot tartsanak fenn Istennel, ami azonban a legnagyobb hatást gyakorolja erre a kapcsolatra, azok az emberek elképzelései. Csak akkor tartható fenn normális kapcsolat Istennel, amikor az emberek Istenről alkotott elképzelései megszűnnek. Jelenleg sok embernek komoly problémája van. Függetlenül attól, hogy hány éve hisznek Istenben – bár lehet, képesek elviselni a szenvedést és megfizetni az árat a kötelességeik végzése során, az elképzeléseiket azonban mindvégig nem tudják teljesen eloszlatni. Ez súlyos hatást gyakorol az Istennel való kapcsolatukra és közvetlenül befolyásolja az Isten iránti szeretetüket és Neki való alávetettségüket. Ezért nem számít, milyen elképzeléseket alakítanak ki az emberek Istenről, ez súlyos dolog, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az elképzelések olyanok, mint egy fal; elvágják az emberek kapcsolatát Istennel, és olyanná teszik, hogy ne legyen közük Isten üdvözítő munkájához. Az tehát, hogy az embereknek elképzeléseik vannak Istenről, igen komoly probléma, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni! Ha az embereknek elképzeléseik vannak és nem tudják azonnal keresni az igazságot és eloszlatni azokat, az könnyen negativitást, Istennel szembeni ellenállást, sőt, akár ellenségességet idézhet elő. Ekkor is el tudják vajon fogadni az igazságot? Az életbe való belépésük holtpontra fog jutni. Isten munkája megtapasztalásának útja egyenetlen és rögös. Mivel az embereknek romlott a beállítottsága, sok kerülőutat tehetnek, és végül bármilyen helyzetben elképzeléseket alkothatnak. Ha ezeket az elképzeléseket nem oszlatja el az igazság keresése, az emberek fellázadhatnak Isten ellen és dacolhatnak Vele, az ellenségesség útját járva Vele szemben. Ha az emberek egyszer az antikrisztusok útjára lépnek, azt hiszitek, marad esélyük az üdvösségre? Ezen a ponton nem könnyű kezelni a dolgot és nem marad esély. Ezért, mielőtt Isten megtagad téged mint az Ő teremtett lényét, meg kell tanulnod, miként legyél Isten teremtett lénye. Ne próbáld átvizsgálni a Teremtőt, illetve kideríteni, hogy miként bizonyítsd és ellenőrizd, hogy az Isten, akiben hiszel, a Teremtő. Ez nem a te kötelességed vagy feladatod. Amiről mindennap gondolkodnod és elmélkedned kell a szívedben, az az, hogy miként teljesítsd a kötelességeidet és válj a mércének megfelelő teremtett lénnyé, ahelyett, hogy miként bizonyítsd, hogy Isten a Teremtő, hogy Ő tényleg Isten-e, illetve azt vizsgálgasd, hogy mit tett Isten, és hogy a tettei helytállóak-e vagy sem. Ezek nem olyasmik, amiket vizsgálgatnod kellene.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (16.))