31. Hogyan lehet megoldani az antikrisztusok útján való járás problémáját

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Tisztán kell látnod az antikrisztusokat, és helyesen kell felismerned őket. Tudnod kell, hogyan kell felismerni az antikrisztusok különböző megnyilvánulásait – ugyanakkor világosan kell tudnod, hogy sok olyan dolog van, amelyben a saját természetlényeged közös az antikrisztusokkal. Ez azért van, mert mindannyian a Sátán által megrontott emberiséghez tartoztok: az egyetlen különbség, hogy az antikrisztusok teljesen a Sátán befolyása alatt állnak, a Sátán cinkosai lettek és az ő nevében beszélnek. Te szintén a romlott emberiséghez tartozol, de képes vagy elfogadni az igazságot, és van reményed az üdvösség elérésére. Ugyanakkor sok dolog van, ami a lényeget tekintve közös benned az antikrisztusokkal – a módszereitek és a titkos terveitek azonosak. Csupán arról van szó, hogy miután hallottad az igazságot és meghallgattad a prédikációkat, képes vagy irányt változtatni – az pedig, hogy képes vagy irányt változtatni, meghatározza, hogy van reményed az üdvösség elérésére. Ez a különbség közted és az antikrisztusok között, ezért amikor leleplezem az antikrisztusokat, neked is össze kell hasonlítanod magad és fel kell ismerned, hogy mi a közös benned és az antikrisztusokban, valamint hogy milyen megnyilvánulásokban, beállítottságokban és lényegi aspektusokban osztozol velük. Ha így teszel, nem fogod-e jobban megismerni magad? Ha mindig ellenállónak érzed magad, ha úgy hiszed, hogy nem vagy antikrisztus, ha intenzív gyűlöletet érzel az antikrisztusok iránt és ha nem vagy hajlandó elvégezni ezt az összehasonlítást, illetve önvizsgálatot tartani és átlátni, hogy milyen utat követsz, akkor mi lesz a következménye? Sátáni beállítottságoddal nagy valószínűséggel antikrisztussá válsz. Ez azért van, mert egyetlen antikrisztus sem törekszik céltudatosan arra, hogy antikrisztussá váljon, de mégis azzá válik; ez azért van, mert nem törekszik az igazságra, és magától értetődően végül az antikrisztus útját követi. Nem antikrisztusok-e mindazok a vallásos világban, akik nem szeretik az igazságot? Minden egyes ember antikrisztus, aki nem gondolkodik el, és nem érti meg a saját természetlényegét – aki a saját elképzelései és képzelődései szerint hisz Istenben. Amint elindultál az antikrisztus útján, és amint státuszra teszel szert, miközben van némi adottságod és műveltséged, és mindenki csodál, akkor ahogy egyre több időt töltesz a munkáddal, úgy kerülsz be az emberek szívébe. Ahogyan a munka, amelyért felelős vagy, egyre több lesz, úgy vezetsz egyre több embert, teszel szert egyre több tőkére – végül pedig bona fide Pál leszel. Rajtad múlik-e mindez? Nem tervezted, hogy ezt az utat követed, de hogyan lehet, hogy tudtodon kívül az antikrisztus útjára léptél? Ennek egyik fontos oka, hogy ha nem törekszel az igazságra, akkor minden bizonnyal státuszra és tekintélyre fogsz törekedni, a saját vállalkozásoddal fogsz foglalkozni, míg végül anélkül, hogy tudatában lennél, az antikrisztus útját fogod követni. Ha az antikrisztus útját követő emberek nem változtatnak időben irányt, akkor amint státuszra tesznek szert, nagy valószínűséggel antikrisztussá válnak – ez az eredmény elkerülhetetlen. Ha nem képesek tisztán látni ezt a dolgot, akkor veszélyben vannak, mert mindenki rendelkezik romlott beállítottságokkal, mindenki szereti a hírnevet és a státuszt. Ha nem szeretik az igazságot, akkor nagyon hajlamosak arra, hogy elbukjanak a hírnév és a státusz miatt. Isten ítélete és fenyítése nélkül mindenki az antikrisztus útját követné, majd a hírnév és a státusz miatt bukna el – ezt senki sem tagadhatja. Azt mondod: „Nekem csak időnként vannak ilyen feltárulásaim, ezek csak átmeneti megnyilvánulások. Bár ugyanolyan lényegem van, mint az antikrisztusoknak, mégis különbözöm az antikrisztusoktól, mert nincsenek olyan nagy ambícióim, mint nekik. Emellett miközben a kötelességemet végzem, folyamatosan elgondolkodom önmagamról, bűntudatot érzek, keresem az igazságot és az igazság alapelveinek megfelelően cselekszem. A viselkedésem alapján ítélve nem vagyok antikrisztus, és nem is akarok az lenni. Ezért nem is válhatok antikrisztussá.” Lehet, hogy most nem vagy antikrisztus, de biztos lehetsz-e benne, hogy nem fogod az antikrisztus útját követni és hogy nem válsz antikrisztussá? Tudsz-e erre garanciát vállalni? Nem tudsz. Hogyan tudsz tehát ilyen garanciát vállalni? Az egyetlen módja ennek, hogy az igazságra törekszel. Hogyan kell tehát az igazságra törekedned? Van-e erre módod? Mindenekelőtt el kell ismerned, hogy a beállítottságod lényege azonos az antikrisztusokéval. Bár most nem vagy antikrisztus, mi számodra a leghalálosabb és legveszélyesebb dolog? Az, hogy ugyanolyan természetlényeggel rendelkezel, mint az antikrisztusok. Ez jó dolog a számodra? (Nem.) Biztosan nem az. Ez halálos a számodra. Ezért miközben ezeket a prédikációkat hallgatod, amelyek az antikrisztusok különböző megnyilvánulásait leplezik le, ne gondold, hogy ezeknek a dolgoknak semmi közük hozzád. Ez helytelen hozzáállás. Akkor tehát milyen hozzáállással kellene elfogadnod ezeket a tényeket és megnyilvánulásokat? Vesd össze magadat velük, ismerd el, hogy antikrisztusi természetlényeggel rendelkezel, majd vizsgáld meg magad, hogy megtudd, mely megnyilvánulásaid és kinyilatkoztatásaid azonosak az antikrisztusokéval. Először ismerd el ezt a tényt – ne próbáld álcázni vagy takargatni magadat. Az út, amelyen jársz, az antikrisztus útja, tehát a tényeknek megfelelően azt mondhatjuk, hogy antikrisztus vagy: csupán arról van szó, hogy Isten háza még nem ekképpen jellemzett, és ad egy esélyt a bűnbánatra – ennyi az egész. Érted? Mindenekelőtt fogadd el és ismerd el ezt a tényt, utána pedig azt kell tenned, hogy Isten elé járulsz, és megkéred, hogy fegyelmezzen meg és tartson kordában. Ne távolodj el Isten jelenlétének fényétől, és ne hagyd el az Ő oltalmát, így a lelkiismereted és józan eszed fog kordában tartani, amikor cselekszel – ugyanakkor Isten szavai is megvilágosítanak, vezetnek és kordában tartanak. Ezenfelül a Szentlélek munkája is ott lesz, hogy vezessen, hogy a körülötted lévő embereket, eseményeket és dolgokat úgy rendezze el, hogy figyelmeztetésül szolgáljanak számodra és megfegyelmezzenek. Hogyan figyelmeztet Isten? Isten sokféleképpen cselekszik. Isten néha arra késztet, hogy nyilvánvaló érzés legyen a szívedben, ami lehetővé teszi számodra, hogy világosan felismerd, hogy kordában kell tartanod magad, hogy nem cselekedhetsz akaratlagosan, hogy ha rosszul cselekszel, akkor szégyent hozol Istenre és bolondot csinálsz magadból – mindezek miatt türtőzteted magad. Nem Isten óv-e meg ilyenkor? Ez az egyik módja. Isten néha a bensődben tesz szemrehányást és világos szavakat tár eléd, hogy elmondja neked, hogy amit teszel, az szégyenletes, hogy megveti és hogy átkozott dolog, vagyis világos szavakkal szemrehányást tesz, hogy önvizsgálatot tarts. Mi a célja Istennek azzal, hogy ily módon szemedre hányja a dolgokat? Azért teszi, hogy a lelkiismereted érezzen valamit, amikor pedig valamit érzel, akkor mérlegelni fogod a hatását, a következményeket és a saját szégyenérzetedet, és némi önmérsékletet fogsz gyakorolni a cselekedeteidben és a gyakorlataidban. Ha már sok ilyen tapasztalatot szereztél, akkor meg fogod látni, hogy bár ezek a romlott beállítottságok az emberekben gyökereznek, az emberek képesek céltudatosan fellázadni a hús-vér testük ellen, amikor képessé válnak az igazság elfogadására és tisztán látják saját romlott beállítottságaik igazságát: amikor pedig az emberek képessé válnak az igazságot a gyakorlatba ültetni, sátáni beállítottságaik megtisztulnak, és megváltoznak. Az ember sátáni beállítottságai nem elpusztíthatatlanok vagy megváltoztathatatlanok – amikor képessé válsz az igazság elfogadására és az igazság gyakorlatba ültetésére, a sátáni beállítottságaid természetes módon lebomlanak és kicserélődnek. Amint megízleled, hogy milyen édes érzés az igazságot gyakorlatba ültetni, azt fogod gondolni: „Korábban olyan szégyentelen voltam. Bármilyen leplezetlenek is voltak a szavaim vagy bármennyire magasztaltam is magam, hogy mások hódoljanak nekem, nem éreztem szégyent, és utána nem volt bennem tudatosság. Most úgy érzem, hogy helytelenül cselekedtem: megszégyenültem, és úgy érzem, mintha sok szem szegeződne rám.” Ez Isten műve. Ő ad neked egy bizonyos érzést, és olyan érzésed lehet, mintha szemrehányást tennél magadnak: ezt követően pedig nem fogsz gonoszságot elkövetni vagy ragaszkodni a saját utadhoz. Tudtodon kívül egyre kevesebb módod lesz, hogy önmagadat magasztald fel és önmagadról tegyél bizonyságot, egyre inkább önuralmat gyakorolsz és egyre inkább úgy érzed, hogy ha így cselekszel, a szíved megnyugszik és a lelkiismereted békében van – ez a fényben való élet, és többé nincs szükség arra, hogy feszélyezve legyél, hogy hazugságokkal vagy kellemes szavakkal álcázd magad. A múltban hazudtál, és nap mint nap fenntartottad a hazugságokat, hogy megóvd a hírnevedet. Minden egyes alkalommal, amikor hazudtál, tovább kellett szőnöd a hazugságot – annyira féltél, hogy elárulod magad. Ennek az lett az eredménye, hogy egyre többet és többet hazudtál, és később nagy erőfeszítéseket kellett tenned, és törnöd kellett a fejedet, hogy a hazugságaidat fenntartsd: olyan életet éltél, amely nem hasonlított sem az emberek, sem a démonok életére, és olyannyira kimerítő volt! Most arra törekszel, hogy becsületes ember légy, meg tudod nyitni a szívedet és valóságos dolgokat tudsz mondani. Nincs szükséged arra, hogy hazugságokat beszélj és a hazugságaidat nap mint nap fenntartsd, nem korlátoznak többé a hazugságok, sokkal kevesebbet szenvedsz, egyre nyugodtabb, szabadabb és felszabadultabb életet élsz, szíved legmélyén a béke és az öröm érzéseit élvezed – megízleled ennek az életnek az édességét. És miközben megízleled ennek az életnek az édességét, a belső világod már nem csalárd, elvetemült vagy hamis. Ehelyett most már hajlandó vagy Isten elé járulni, Istenhez imádkozol és az igazságot keresed, amikor problémád van, képes vagy azt megbeszélni másokkal, és nem cselekszel többé egyoldalúan vagy önkényesen. Egyre inkább úgy érzed, hogy a korábbi cselekedeteid megvetendők voltak, és nem akarod többé így tenni a dolgokat. Ehelyett úgy cselekszel, ahogyan az igazsággal, a józan ésszel és Isten szándékaival összhangban van: másképpen cselekszel, mint régen. Amikor képes vagy elérni ezeket a dolgokat, nem azt jelenti-e, hogy letértél az antikrisztus útjáról? És amikor letértél az antikrisztus útjáról, nem azt jelenti-e, hogy elindultál az üdvösség útján? Amikor elindultál az üdvösség útján és gyakran Isten elé járulsz, akkor a hozzáállásod, szándékod, perspektívád, életcéljaid és életirányod már nem állnak szemben Istennel – elkezded szeretni a pozitív dolgokat, elkezded szeretni a tisztességességet, az igazságosságot és a valóságot. Amikor ez megtörténik, a szíved legmélye és a gondolataid elkezdtek átalakulni. Amikor elindultál az üdvösség útján, még mindig antikrisztussá válhatsz-e? Képes vagy-e még mindig szándékosan ellenállni Istennek? Nem, nem vagy képes: most már túl vagy a veszélyen. Csak az ebbe az állapotba való belépés által kerülnek az emberek az Istenbe vetett hit helyes útjára, és csak az igazság ilyen módon történő keresése és elfogadása által tudják levetni a sátáni természetük és az antikrisztusi természetük által okozott gondokat, az irányítást és a zavart.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Negyedik tétel: Önmagukat magasztalják fel, és önmagukról tesznek bizonyságot)

Hogyan oldható meg az a probléma, hogy az antikrisztusok útját járja? (Egyrészről meg kell értenie ezt a dolgot, és Isten elé kell járulnia, hogy imádkozzon, amikor a státuszért való küzdelem gondolatai mutatkoznak nála. Továbbá fel kell fednie magát a testvéreknek, majd tudatosan fel kell lázadnia ezek ellen a helytelen gondolatok ellen. Arra is meg kell kérnie Istent, hogy ítélje, fenyítse, metssze meg és fegyelmezze őt. Ezután képes lesz rálépni a helyes útra.) Ez egy egész jó válasz. Ám ezt nem könnyű megvalósítani, azok számára pedig még nehezebb, akik túlságosan szeretik a hírnevet és a státuszt. Nem egyszerű elengedni a hírnevet és a státuszt – az emberek csak az igazságra való törekvés révén érhetik ezt el. Csak az igazság megértése által juthat el valaki önmaga megismerésére és láthatja tisztán a hírnév, nyereség és státusz keresésének ürességét, valamint az emberiség romlottságának igazságát. Csak akkor tudja valaki elhagyni a státuszt és a hírnevet, ha igazán megismeri önmagát. Nem könnyű levetni a romlott beállítottságot. Ha felismerted, hogy híján vagy az igazságnak, tele vagy hiányosságokkal, és túl sok romlottságot társz fel, mégsem teszel erőfeszítést az igazságra való törekvésre, hanem álcázod magad és képmutatásba kezdesz, elhitetve az emberekkel, hogy bármit meg tudsz tenni, akkor ez veszélybe fog sodorni téged – és előbb vagy utóbb el fog jönni az idő, amikor akadályba ütközöl és elbuksz. El kell ismerned, hogy nem rendelkezel az igazsággal, és elég bátornak kell lenned ahhoz, hogy szembenézz a valósággal. Vannak gyengeségeid, romlottságot fedsz fel, és tele vagy mindenféle hiányossággal. Ez normális, mivel átlagos ember vagy, nem vagy emberfeletti vagy mindenható, és ezt fel kell ismerned. Amikor más emberek semmibe vesznek vagy gúnyt űznek belőled, ne reagálj azonnal ellenszenvvel csak azért, mert amit mondanak, kellemetlen, és ne állj ellen neki azért, mert rátermettnek és tökéletesnek hiszed magadat – nem kellene, hogy ilyen legyen a hozzáállásod az efféle szavakhoz. Milyennek kellene lennie hát a hozzáállásodnak? Azt kellene mondanod magadnak: „Megvannak a hibáim, minden, ami velem kapcsolatos, romlott és hibás, én pedig egyszerűen csak egy közönséges ember vagyok. A megvetésüket és csúfolódásukat leszámítva van-e ebben valami igazság? Ha egy része igaz annak, amit mondanak, akkor el kell fogadnom azt Istentől.” Ha ilyen a hozzáállásod, akkor ez azt bizonyítja, hogy képes vagy helyesen kezelni a státuszt, hírnevet és amit mások mondanak rólad. A státuszt és a hírnevet nem könnyű félretenni. Azok számára, akik valamelyest tehetségesek, van valamilyen fokú képességük, illetve valamennyi munkatapasztalatuk, még nehezebb félretenni ezeket a dolgokat. Bár időnként talán azt állítják, hogy félretették őket, a szívükben nem tudják megtenni ezt. Amint a helyzet engedi és van rá lehetőségük, továbbra is küzdeni fognak a hírnévért, a nyereségért és a státuszért, ahogyan korábban is tették, hiszen minden romlott ember szereti ezeket a dolgokat; csak arról van szó, hogy azokban, akiknek nincsenek adottságaik vagy tehetségük, egy kissé gyengébb a státuszra való törekvés iránti vágy. A tudással, tehetséggel, jó külsővel és különleges tőkével rendelkezőkben különösen erős a hírnév és a státusz iránti vágy, oly mértékig, hogy eltölti őket ez az ambíció és vágy. Ezt a legnehezebb félretenniük. Amikor nincs státuszuk, a vágyuk a születés szakaszában van. Amint státuszt szereznek, amikor Isten háza megbízza őket valamilyen fontos feladattal, és különösen akkor, ha sok éven át dolgoztak, és sok tapasztalatuk és tőkéjük van, a vágy többé nem születőben van, hanem már gyökeret eresztett, kivirágzott, és hamarosan gyümölcsöt terem. Ha valakiben állandó a vágy és az ambíció, hogy nagy dolgokat tegyen, hogy híressé váljon, hogy valami nagy alak legyen belőle, akkor amint elkövet egy nagy gonoszságot, és annak következményei hatni kezdenek, az illetőnek teljesen vége lesz és kiiktatják. És így, mielőtt ez nagy szerencsétlenséghez vezetne, gyorsan fordítania kell a helyzeten, amíg még van idő. Bármit is teszel bármikor és bármilyen összefüggésben, az igazságot kell keresned, gyakorolnod kell, hogy olyan ember légy, aki becsületes és engedelmes Istennek, és félre kell tenned a státusz és a hírnév hajszolását. Ha állandóan a státuszért való versengés gondolata és vágya él benned, akkor rá kell jönnöd arra, hogy ez a fajta állapot milyen káros következményekhez fog vezetni, ha megoldatlan marad. Ne vesztegesd tehát az időt, hanem keresd az igazságot, győzd le a státuszért való versengésre irányuló vágyadat, amíg az még kialakulóban van, és helyettesítsd azt az igazság gyakorlásával. Ha gyakorlod az igazságot, abbéli vágyad és ambíciód, hogy a státuszért versengj, csökkenni fog, és nem fogod a gyülekezet munkáját megzavarni. Ily módon Isten emlékezni fog a cselekedeteidre és el fogja ismerni azokat. Mit próbálok tehát hangsúlyozni? Ezt: meg kell szabadulnod a vágyaidtól és az ambícióidtól, mielőtt azok kivirágoznak, meghozzák a gyümölcsüket és nagy szerencsétlenséghez vezetnek. Ha nem foglalkozol velük, amíg még gyerekcipőben járnak, nagy lehetőséget szalasztasz el; és ha már nagy szerencsétlenséghez vezettek, túl késő lesz megoldani őket. Ha még az elhatározás is hiányzik belőled, hogy fellázadj a hús-vér test ellen, igen nehéz lesz rálépned az igazságra való törekvés útjára; ha a hírnévre, nyereségre és státuszra való törekvésedben kedvezőtlen fordulatokkal és kudarccal találkozol, és nem térsz észhez, akkor ez veszélyes: megvan a lehetősége, hogy ki fognak rekeszteni. Amikor az igazságot szeretők a hírnevük és a státuszuk vonatkozásában egy-két kudarccal és kedvezőtlen fordulattal találják szemben magukat, világosan látják, hogy a hírnévnek, a nyereségnek és a státusznak egyáltalán nincs értéke. Képesek teljesen lemondani a státuszról és a hírnévről, és elhatározzák azt, hogy még ha soha nem is lesz státuszuk, akkor is folytatni fogják az igazságra való törekvést és megfelelően végzik a kötelességüket, valamint megosztják a tapasztalati tanúságtételüket, és ezáltal elérik azt az eredményt, hogy tanúságot tesznek Isten mellett. Még ha átlagos követők is, akkor is képesek a végsőkig követni, és csak annyit akarnak, hogy megkapják Isten elismerését. Csak ezek az emberek szeretik őszintén az igazságot, és csak bennük van elhatározás. Isten háza már sok antikrisztust és gonosz embert kiiktatott, és néhányan, akik törekednek az igazságra, miután látták az antikrisztusok bukását, elgondolkodnak azon az úton, amelyen azok az emberek jártak, valamint elgondolkodnak magukon is és megismerik önmagukat. Ebből megértést nyernek Isten szándékáról, elhatározzák, hogy közönséges követők lesznek, és arra összpontosítanak, hogy az igazságra törekedjenek, és jól tegyék a kötelességüket. Még ha Isten azt is mondja, hogy ők szolgálattevők vagy alantas senkik, számukra az is rendben van. Egyszerűen megpróbálnak majd alázatos emberek lenni, kicsiny, jelentéktelen követők Isten szemében, akiket végül megfelelő színvonalú teremtett lényeknek hív majd Isten. Az ilyenek a jó emberek és azok, akiket Isten elismer.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Kilencedik tétel (Harmadik rész))

Féltek attól, hogy az antikrisztusok útján járjatok? (Igen.) Önmagában véve hasznos a félelem? Nem – a félelem önmagában nem tudja megoldani a problémát. Normális félni attól, hogy az antikrisztusok útján járjatok. Azt jelzi, hogy az illető szereti az igazságot, hajlandó az igazság felé igyekezni és hajlandó törekedni rá. Ha féltek a szívetekben, akkor keressétek az igazságot és találjatok rá a gyakorlat ösvényére. Azzal kell kezdenetek, hogy megtanultok összehangoltan együttműködni másokkal. Ha probléma merül fel, oldjátok meg közösséget vállalva és megbeszéléssel, hogy mindenki megismerhesse az alapelveket, valamint a megoldásra vonatkozó konkrét érvelést és programot. Vajon ez nem tart vissza attól, hogy önkényes, egyoldalú módon cselekedj? Ha emellett Istent félő szívvel rendelkezel, akkor ösztönösen képes leszel Isten alapos vizsgálatának a fogadására, azonban meg kell tanulnod elfogadni Isten kiválasztott embereinek a felügyeletét is, ami megköveteli, hogy toleráns és elfogadó legyél. Ha azt látod, hogy valaki a tudtodon kívül felügyel téged, megvizsgálja a munkádat vagy utánad néz, és te forrófejűvé válsz, ellenségedként kezeled és megveted az illetőt, sőt rátámadsz és árulóként bánsz vele, azt kívánva, bárcsak eltűnne, akkor bajban vagy. Vajon nem rendkívül hitvány dolog ez? Mi a különbség e között és az ördögi király között? Igazságos bánásmód ez? Ha a helyes úton jársz és a helyes módon cselekszel, akkor mi félnivalód van attól, hogy az emberek utánad néznek? Ha megrémülsz, az arról árulkodik, hogy valami lappang a szívedben. Ha a szívedben tudod, hogy problémád van, akkor fogadd el Isten ítéletét és fenyítését. Ez észszerű. Ha tudod, hogy problémád van, de nem engeded meg senkinek, hogy felügyeljen, megvizsgálja a munkádat vagy utánajárjon a problémádnak, akkor rendkívül esztelen vagy, fellázadsz és ellenállsz Istennek, és ez esetben még komolyabb a problémád. Ha Isten kiválasztott emberei észreveszik, hogy gonosz ember vagy, illetve álhívő, akkor még nyugtalanítóbbak lesznek a következmények. Így hát, akik el tudják fogadni a felügyeletet, a vizsgálatot és az ellenőrzést másoktól, azok a leginkább észszerűek, ők toleránsak és normális az emberi mivoltuk. Amikor felfedezed, hogy valamit rosszul teszel vagy romlott beállítottságot fedsz fel, ha képes vagy megnyílni és kommunikálni az emberekkel, akkor ez segíteni fog a körülötted lévőknek, hogy rajtad tartsák a szemüket. Minden bizonnyal szükséges a felügyelet elfogadása, ám a lényeg az, hogy imádkozz Istenhez, támaszkodj Őrá, és tarts folyamatos önvizsgálatot. Különösen akkor, amikor tévútra mentél vagy valami rosszat tettél, vagy amikor arra készülsz, hogy önkényes, egyoldalú módon cselekedj, és valaki a közeledben megemlíti ezt és felhívja rá a figyelmedet, akkor el kell fogadnod ezt, magadba tekinteni, elismerni a hibádat és kijavítani. Ez vissza tud tartani téged attól, hogy az antikrisztusok ösvényére lépj. Ha van valaki, aki ily módon segít és éberségre int, akkor a tudtodon kívül vajon nem a megóvásodat szolgálja ez? De igen – ez a te megóvásod. Ezért hát ne óvakodj állandóan a testvéreidtől, illetve a körülötted lévőktől. Ne álcázd és leplezd magad folyton, nem engedve másoknak azt, hogy megértsenek vagy lássák, ki vagy. Ha a szíved állandóan óvakodik másoktól, az hatással lesz az igazságkeresésedre, és könnyen lemaradhatsz a Szentlélek munkájáról, valamint a tökéletességre jutás számos lehetőségéről. Ha mindig óvakodsz másoktól, akkor titkaid lesznek a szívedben, és nem tudsz majd együttműködni az emberekkel. Könnyű lesz számodra helytelen dolgokat tenni és rossz úton járni, és a rémülettől megnémulsz, amikor hibákat követsz el. Akkor majd mit fogsz gondolni? „Ha tudtam volna, akkor a kötelességem teljesítésében kezdettől fogva együttműködtem volna a testvéreimmel, és bizonyára nem lennének problémáim. Azonban mivel mindig is féltem attól, hogy mások átlátnak rajtam, óvakodtam tőlük. Végső soron azonban nem más követett el hibát – én voltam az, aki az első hibát elkövette. Milyen kínos és ostoba dolog is ez!” Ha az igazság keresésére tudsz összpontosítani, és a közösségben megnyílsz a testvéreid előtt, amikor nehézségeid vannak, akkor a testvéreid segíteni tudnak neked, és meg tudják értetni veled a gyakorlat helyes ösvényét, a gyakorlat alapelveit. Ez meg tud védeni téged attól, hogy rossz úton járj, amikor a kötelességedet teljesíted, és akkor nem fogsz kudarcot vallani vagy elbukni, illetve Isten nem fog visszautasítani és kirekeszteni. Ehelyett oltalmat kapsz, megfelelően teljesíted a kötelességed, és elnyered Isten jóváhagyását. Mily hatalmas hasznot húznak az emberek az összehangolt együttműködésből!

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A kötelesség megfelelő teljesítése összehangolt együttműködést kíván)

Mivel most nem Isten szavainak valósága az életetek, mi lesz veletek, ha egyszer státusszal és hivatalos címekkel rendelkeztek? Antikrisztusok útját fogjátok járni? (Nem biztos.) Ez a legnagyobb veszély ideje. Világosan látjátok ezt? Mondjátok meg Nekem, veszélyes-e vezetőnek vagy dolgozónak lenni? (Igen, az.) A veszély ismeretében, továbbra is hajlandóak vagytok végezni ezt a kötelességet? (Igen.) E kötelességteljesítésre való hajlandóság emberi akarat, és ez pozitív dolog. De vajon ez a pozitív dolog önmagában lehetővé teszi, hogy az igazságot gyakorlatba ültesd? Képes leszel fellázadni a test kívánságai ellen? Az emberi jó szándékra és az emberi akaratra támaszkodva, valamint az emberi vágyakra és eszményekre támaszkodva képes leszel-e teljesíteni az akaratodat? (Nem.) Ezután el kell gondolkodnotok azon, hogy mit kell tenned, hogy a kívánságaidat, az eszményeidet és az akaratodat a valóságoddá és a valódi érettségeddé tedd. Ez valójában nem is olyan nagy probléma. Az igazi probléma az, hogy az ember jelenlegi állapotát és érettségét tekintve, valamint emberi mivoltának tulajdonságait tekintve messze van attól, hogy Isten jóváhagyásának feltételeit teljesítse. Az emberi jellemetekben nincs több, mint egy kis lelkiismeret és értelem, s nincs meg az igazság keresésére irányuló akarat. A kötelességed végzése közben talán nem szeretnél felületes lenni, és nem is próbálod becsapni Istent, mégis megteszed. Tekintettel jelenlegi, valódi állapotodra és érettségedre, máris veszélyes helyzetben vagy. Vajon továbbra is fenntartanád, hogy a státusz birtoklása veszélyes, ugyanakkor annak hiánya azt jelenti, hogy biztonságban vagy? Valójában a státusz hiánya is veszélyes. Amíg romlott beállítottságban élsz, addig veszélyben vagy. Most akkor vajon az a helyzet, hogy csak vezetőnek lenni veszélyes, míg azok, akik nem vezetők, biztonságban vannak? (Nem.) Ha nem olyan ember vagy, aki az igazságra törekszik, és nem vagy birtokában a legcsekélyebb igazságvalóságnak sem, akkor veszélyben vagy, akár vezető vagy, akár nem. Hogyan kell tehát az igazságra törekedned, hogy elkerüld ezt a veszélyt? Gondolkodtatok-e már ezen a kérdésen? Ha csak egy kicsi vágyad van, és egyszerűen csak követsz néhány előírást, vajon működni fog? Tényleg el tudsz menekülni így a veszély helyéről? Rövid távon talán működhet, de nehéz megmondani, hogy mi fog történni hosszú távon. Szóval, mit kell tenni? Egyesek azt mondják, hogy az igazságra törekvés a legjobb út. Ez teljesen igaz, de milyen módon kell törekedni ahhoz, hogy az ember belépjen az igazságvalóságba? És hogy növekedjen az élete? Ezek egyike sem egyszerű dolog. Először is meg kell értened az igazságot, aztán gyakorlatba kell ültetned. Amíg az ember érti az igazságot, addig ezeknek a problémáknak a fele máris megoldódik. Képes lesz elgondolkodni a saját állapotán, és tisztán látni azt. Érezni fogja a veszélyt, amelyben él. Képes lesz az igazságot proaktívan gyakorlatba ültetni. Az ilyen gyakorlat természetesen az Istennek való alávetettséghez vezet. Vajon a magát Istennek alávető ember nincs veszélyben? Tényleg szükséged van a válaszra? Azok, akik valóban alávetik magukat Istennek, nem lázadnak többé Isten ellen, nem állnak ellen Neki, még kevésbé árulják el Őt. Az üdvösségük biztosított. Hát az ilyen ember nincs-e teljesen veszélyen kívül? Ezért a problémák megoldásának legjobb eszköze az, ha valaki komolyan veszi az igazságot, és az igazságba fekteti az erőfeszítéseit. Amint az emberek valóban megértik az igazságot, minden probléma megoldódik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan oldjuk meg a státusz kísértéseinek és rabságának problémáját?)

Amikor a vezetők és a dolgozók dolgoznak, a Szentlélek néha megvilágosítja és megvilágítja őket, képesek néhány igazi tapasztalatról beszélni, és természetesen lesznek olyan emberek, akik nagyrabecsülik és imádják őket, természetesen lesznek emberek, akik követni fogják őket, olyan elválaszthatatlanok lesznek tőlük, mint a saját árnyékuk – ilyenkor hogyan kell megközelíteniük ezeket a dolgokat? Mindenkinek megvan a maga részrehajlása, mindenki hiú: ha az emberek azt hallják, hogy valaki elismerően és hízelgően beszél róluk, azt nagyon élvezik. Ez normális érzés, és nem nagy dolog. Ha azonban olyasvalakit léptetnek elő, aki képes dicsérő szavakkal elhalmozni őket és hízelegni nekik, és ilyen embert használnak valami fontos dologra, akkor az veszélyes. Ez azért van, mert azok az emberek, akik szeretnek hízelegni és dicsérettel elhalmozni másokat, mind rendkívül ravaszok és csalárdak – nem becsületesek és őszinték. Státuszhoz jutva az ilyen emberek nem hasznosak Isten választott népének életbe való belépése vagy a gyülekezeti munka szempontjából. Ezek az emberek ravaszak – nagyon ügyesen képesek elrontani a dolgokat. Azok az emberek, akik viszonylag tisztességesek, soha nem halmoznak el dicsérettel másokat. Még ha a szívükben el is ismernek téged, ezt nem mondják ki hangosan, ha pedig felfedezik, hogy vannak hibáid vagy valamit rosszul csináltál, akkor felhívják rá a figyelmedet. Vannak azonban olyanok, akik nem szeretik az egyenes embereket, és amikor valaki rámutat a hibáikra vagy szemrehányást tesz nekik, akkor elnyomják és kizárják az illetőt, sőt még a hibáit és hiányosságait is kihasználják, hogy folyamatosan ítélkezzenek felette és elítéljék. Ezzel vajon nem a jó embereket nyomják el, és nem nekik ártanak? Isten azt gyűlöli a legjobban, amikor ilyen dolgokat tesznek és ilyen jó embereket üldöznek. A jó emberek üldözése gazemberség! Ha valaki pedig nagyon sok jó embert üldöz, akkor ördög. A vezetőknek és a dolgozóknak mindenkivel tisztességesen és szeretettel kell bánniuk, és az alapelvek szerint kell kezelniük a dolgokat. Különösen akkor, amikor az emberek hízelegnek és törleszkednek neked, amikor körülötted forgolódnak, helyesen kell bánnod velük, szeretettel kell segítened őket és rá kell venned őket, hogy a megfelelő feladatukat végezzék, hogy ne hízelegjenek az embereknek, mint a nem hívők; fogalmazd meg világosan az álláspontodat és a nézőpontodat, érezzék csak megalázva és megszégyenítve magukat, hogy soha többé ne tegyenek ilyet. Ha képes vagy az alapelvekhez ragaszkodni és tisztességesen bánni az emberekkel, akkor ezek a megvetendő bohócok és azok, akik a Sátám ivadékai, nem szégyellik-e majd el magukat? Ez megszégyenítené a Sátánt, Istent pedig elégedetté tenné. Akik szeretnek másoknak hízelegni, úgy hiszik, hogy a vezetők és a dolgozók mind szeretik azokat az embereket, akik hízelegnek nekik, és valahányszor valaki hízelgő vagy törleszkedő dolgokat mond nekik, a hiúságuk és a státuszvágyuk kielégül. Az igazságot szerető embereknek nem tetszik ez az egész: mindettől nagyon is irtóznak és undorodnak. Csak a hamis vezetők élvezik, hogy hízelegnek nekik. Isten háza talán nem tapsol nekik vagy dicséri őket, de ha Isten választott népe tapsol nekik és dicséri őket, akkor nagyon örülnek és nagyon élvezik, végül pedig némi megnyugvást éreznek tőle. Az antikrisztusok még jobban élvezik, ha hízelegnek nekik – azt élvezik a legjobban, amikor az ilyen emberek közel kerülnek hozzájuk és körülöttük forgolódnak. Hát nem zavaró ez? Az antikrisztusok ilyenek: szeretik, ha az emberek dicsérik őket és tapsolnak nekik, imádják és követik őket, míg azok, akik az igazságra törekednek és viszonylag tisztességesek, ebből semmit sem szeretnek. Olyan emberek közelébe kell kerülnöd, akik igazat tudnak mondani neked. Nagy előnyödre válik, ha ilyen emberek vannak melletted. Különösen az akadályozhatja meg, hogy tévútra tévedj, ha ilyen jó emberek vannak körülötted, akiknek van bátorságuk szemrehányást tenni neked és leleplezni téged, amikor felfedeznek nálad egy problémát. Nem érdekli őket, hogy mi a státuszod: abban a pillanatban, amikor felfedezik, hogy az igazság alapelveivel ellentétes dolgot tettél, szemrehányást tesznek neked, és lelepleznek, ha szükséges. Csak az ilyen emberek tisztességes emberek, igazságérzettel rendelkező emberek, és bárhogyan is lepleznek le és tesznek szemrehányást neked, az mind segítségedre van, és mind arra szolgál, hogy felügyeljenek téged és segítsenek előrébb jutnod. Közel kell kerülnöd az ilyen emberekhez: ha ilyen emberek vannak melletted, akik segítenek, akkor viszonylag sokkal nagyobb biztonságban leszel – ezt jelenti Isten oltalmának a birtoklása. Ahhoz, hogy jól végezd a kötelességedet és a munkádat, nagyon hasznos, ha olyan emberek vannak melletted, akik értik az igazságot és fenntartják az alapelveket, és minden nap felügyelnek téged. Semmiképpen sem szabad, hogy azok a ravasz, csalárd emberek, akik csak hízelegnek és udvarolnak neked, a segítőid legyenek: ha ilyen emberek ragadnak rád, az olyan, mintha büdös legyek lennének rajtad – oly sok baktériumnak és vírusnak leszel kitéve! Az ilyen emberek hajlamosak megzavarni téged, és befolyásolni a munkádat, azt okozhatják, hogy kísértésbe esel és tévútra tévedsz, katasztrófát és szerencsétlenséget hozhatnak rád. Távol kell tartanod magad tőlük – minél távolabb, annál jobb: ha képes vagy tisztán látni, hogy az álhívők lényege van bennük, és el tudod érni, hogy kitakarítsák őket a gyülekezetből, akkor még jobb. Egy tisztességes, igazságra törekvő ember, amint látja, hogy probléma van veled, elmondja neked az igazságot, függetlenül a státuszodtól, függetlenül attól, hogy hogyan fogsz bánni vele – még akkor is, ha el fogod bocsátani. Soha nem fogja megpróbálni eltussolni a dolgot vagy soha nem próbál majd mellébeszélni. Nagyon előnyös, ha több ilyen ember van körülötted! Amikor olyasmit teszel, ami az alapelvekkel ellentétes, le fognak leplezni, véleményt mondanak a dolgaidról, őszintén és becsületesen rámutatnak a problémáidra és a hibáidra; nem próbálnak majd segíteni abban, hogy elkerüld a presztízsvesztést, és még csak esélyt sem adnak, hogy elkerüld a megszégyenülést sok ember előtt. Hogyan kell bánnod az ilyen emberekkel? Gyötörnöd kell őket vagy közeledned kell hozzájuk? (Közeledned kell hozzájuk.) Így van. Meg kell nyitnod a szívedet és közösséget kell vállalnod velük, mondván: „A problémám, amire rámutattál, valódi volt. Akkoriban tele voltam hiúsággal és a státusszal kapcsolatos gondolatokkal. Úgy éreztem, hogy annyi éven át vezető voltam, de te nemcsak, hogy nem próbáltál segíteni abban, hogy megőrizzem a méltóságomat, hanem sok ember előtt rá is mutattál a problémáimra, és ezért nem tudtam elfogadni. Most azonban már látom, hogy amit tettem, az valóban ellentétes volt az alapelvekkel és az igazsággal, és hogy nem kellett volna ezt tennem. Mit számít, hogy vezetői pozícióban vagyok? Nem egyszerűen ez a kötelességem? Mindannyian a kötelességünket végezzük, és mindannyian egyenlőek vagyunk a státuszunkban. Az egyetlen különbség, hogy én valamennyivel több felelősséget viselek – ennyi az egész. Ha a jövőben bármilyen problémát észlelsz, akkor mondd, amit mondanod kell, és nem lesz köztünk személyes harag. Ha különbözünk az igazság felfogásában, akkor beszélgethetünk róla. Isten házában, Isten és az igazság előtt egyesülni fogunk, nem pedig elidegenedni egymástól.” Ez az igazság gyakorlásának és szeretetének magatartása. Mit kell tenned, ha az antikrisztus útját messzire el akarod kerülni? Kezdeményezned kell, hogy közel kerülj olyan emberekhez, akik szeretik az igazságot, olyan emberekhez, akik tisztességesek, olyan emberekhez, akik képesek rámutatni a problémáidra, akik igazat tudnak mondani, és akik szemrehányást tudnak tenni neked, amikor felfedezik a problémáidat, különösen pedig az olyan emberekhez, akik meg tudnak metszeni, amikor felfedezik a problémáidat – ezek azok az emberek, akik a leghasznosabbak számodra, és meg kell becsülnöd őket. Ha kizárod az ilyen jó embereket és megszabadulsz tőlük, akkor elveszíted Isten oltalmát, és fokozatosan katasztrófa sújt le rád. Ha jó emberekhez és olyan emberekhez kerülsz közel, akik megértik az igazságot, akkor békéd és örömöd lesz, és képes leszel távol tartani a katasztrófát – ha pedig aljas emberekhez, szégyentelen emberekhez és olyan emberekhez kerülsz közel, akik hízelegnek neked, akkor veszélybe kerülsz. Nemcsak, hogy könnyen becsapnak és átvernek, de bármikor katasztrófát is szenvedhetsz. Tudnod kell, hogy milyen emberek vannak a legnagyobb hasznodra – azok vannak a legnagyobb hasznodra, akik figyelmeztetni tudnak, amikor valami rosszat teszel, amikor felmagasztalod önmagad és önmagadról teszel bizonyságot és félrevezetsz másokat. Az ilyen emberekhez közel kerülni a helyes útra való lépés.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Negyedik tétel: Önmagukat magasztalják fel, és önmagukról tesznek bizonyságot)

Az emberek kegyének elnyerése és vezetői újraválasztásuk biztosítása érdekében a gyülekezeti vezetők némelyike mindenben, amit tesz, demokratikus alapelveket gyakorol, annak ürügyén, hogy nem diktatórikus. Ezt az emberek kegyének megvásárlására használják, és valójában a saját státuszuk megszilárdításáért teszik. Vajon nem antikrisztusi viselkedés ez? (De igen.) Csak egy antikrisztus tesz így. Ti is tesztek ilyen dolgokat? (Időnként.) És belegondoltok, hogy milyen szándékok vezérlik ezeket a tetteket? Ennek akkor van értelme, ha az illető épp csak elkezdte a képzését a vezetői munkában, és nem érti az alapelveket. Ám ha már évek óta vezető vagy dolgozó, és még mindig ragaszkodik hozzá, hogy ezt tegye, akkor híján van az alapelveknek. Ez hamis vezetés, és az illető nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik. Ha valakinek saját szándékai és céljai vannak, és kitart abban, hogy így járjon el, akkor ő antikrisztus. Hogyan tekintetek erre a kérdésre? Mit gyakoroltok, amikor ezzel a kérdéssel szembesültök? Ha vannak saját szándékaitok és céljaitok, akkor mit tegyetek ezek eloszlatása érdekében? (Észrevettem, hogy szándékokat dédelgetek magamban. Időnként attól tartok, hogy a testvérek azt fogják mondani, hogy nem vagyok nyitott, nem átláthatóak a tetteim, és egymagam hozok döntéseket, anélkül, hogy elmondanám nekik. Amikor ilyen gondolataim támadnak, megbeszélem és megoldom a kérdéseket a testvérekkel. Nem fogok önszántamból döntéseket hozni.) Elfogadható másokkal konzultálni. Helyénvaló meggyőződni arról, hogy mindenki tájékoztatva van; ez annak elfogadása, hogy a testvérek felügyelik a munkádat, ami segít tenni a kötelességedet. Azonban a beszélgetéseid során az igazságalapelvekhez is ragaszkodnod kell. Ha eltérsz az igazságalapelvektől, akkor a beszélgetés elterelődhet a témáról, vagy időt pazarolhatsz, és nem fogsz helyes következtetésekre jutni. Vagyis a beszélgetés elkezdésekor a vezetők és a dolgozók járjanak az élen abban, hogy oda vonatkozó részeket olvasnak fel Isten szavaiból. Ily módon mindenki az Ő szavai szerint tud közösséget vállalni. Az ilyen közösségvállalás utat nyit és jó eredményeket hoz. Nem teheted meg, hogy csupán félreállsz, és hagyod, hogy mindenki úgy vállaljon közösséget, ahogy csak akar. Ha senkinek nincs határozott véleménye, és nem keresik az igazságot, akkor az ilyen közösségvállalás értelmetlen, csináld bárhogy is. Soha nem lesz helyes kimenetele. [...]

[...] meg kell értened, hogy az általad végzett kötelességek és az általad végzett munka Istentől kapott megbízatás, és Isten követelményei szerint kell végezned a munkádat. Ezt téve észben tartasz majd egy célkitűzést és egy irányt, és képes leszel az igazság keresésére, valamint út keresésére Isten szavain belül. Aztán pedig mindenkit vezess el oda, hogy közösségben legyenek Isten szavainak oda vonatkozó részeivel, és tedd számukra lehetővé az igazságról való közösségvállalást az Ő szavai szerint, hogy Isten szavain belül további világosságra tegyenek szert, megértsék Isten szándékait és az igazságot, majd pedig az igazságalapelvek szerint gyakoroljanak. Ez a helyes útra lépés. Az egyház munkája lényegében az, hogy vezesse Isten választott népét minden olyan igazság megértésében, amelyet Isten kifejezésre juttat, és az ezekbe való belépésben. Ez az egyház legalapvetőbb munkája. Vagyis nem számít, milyen probléma megoldása folyik éppen, egyetlen összejövetel sem választható el Isten szavai oda vonatkozó részeinek olvasásától, avagy az igazsággal való közösségvállalástól. Végső soron, ha közösséget tudtok vállalni az igazsággal, valamint a gyakorlás alapelveivel, amíg ezek világossá nem válnak, akkor mindenki érteni fogja az igazságot, és tudni fogja, miként gyakorolja. Függetlenül attól, hogy az igazság mely aspektusát eszitek és isszátok egy összejövetelen, ily módon kell közösséget vállalnotok, és az igazságot keresnetek azon kérdések alapján, amelyekkel szembesültök. Akik értik az igazságot, azoknak kell vezetniük a közösségvállalást, azok pedig, akik megvilágosodtak, folytathatják a közösségvállalást. Ily módon minél többet vállalnak közösséget, annál inkább munkálkodni fog rajtuk a Szentlélek, és minél inkább közösséget vállalnak az igazsággal, annál tisztábban fognak látni. Amikor mindenki érti az igazságot, teljes mértékben fel fognak szabadulni, és lesz követendő útjuk. Ez a legjobb eredmény, amelyet elérhet egy összejövetel. Ha mindenki az igazságvalóságról beszél, amíg az világossá nem válik egy ilyen közösségvállalás által, akkor vajon nem fogják megérteni az igazságot? (De igen.) Miután az emberek megértették az igazságot, természetesen tudni fogják, hogyan tapasztalják meg és gyakorolják azt. Ha megfelelőképpen tudják gyakorolni az igazságot, akkor vajon nem tettek szert az igazságra? (De igen.) Ha valaki szert tett az igazságra, vajon nem nyerte el Istent? Ha valaki elnyerte Istent, akkor vajon nem tett szert Isten üdvösségére? (De igen.) Ha vezetőként, illetve dolgozóként el tudod érni ezt az eredményt, akkor megfelelően végezted a munkádat, a mércének megfelelően végezted a kötelességedet, és el fogod nyerni Isten elismerését. Ha Isten választottai közül mindenki érti az igazságot, akkor vajon még mindig neked fognak hódolni, terád fognak felnézni és téged fognak követni? (Nem.) Az emberek csupán el fognak ismerni és tisztelni fognak téged, hajlandóak lesznek kapcsolatba lépni veled és fenntartani azt, és hajlandóak lesznek hallgatni a közösségvállalásodat, hogy a javukra válhasson. Akik értik az igazságot, azok valóban lehetnek a világosság és a só. Ezt jelenti a kötelesség teljesítése teremtett lényként, valamint az, ha valaki megfelelő teremtett lény. Ha az emberek megértik az igazságot és közelebbi kapcsolatot alakítanak ki Istennel, akkor elérhetik az Istennel való összeegyeztethetőséget, már nem lázadva Őellene, nem értve félre Őt, illetve nem állva ellen Őneki, és képesek lesznek magasztalni Istent, valamint tanúságot tenni Őmellette, bármilyen kérdéssel szembesüljenek. Ha vezetőként, illetve dolgozóként ilyen alapelvek szerint gyakorolsz, akkor Isten elé hozol embereket, mielőtt még észrevennéd. Az általad vezetett emberek is képesek lesznek az igazság gyakorlására, belépnek a valóságba, magasztalják Istent és tanúságot tesznek Őmellette. Ily módon az általad vezetett emberek is alkalmasak lesznek arra, hogy Isten elismerje és elnyerje őket. Vagyis amikor egy vezető az igazságra való törekvés útján jár, akkor ez teljes mértékben Isten szándékai szerint való. Ameddig az, amit az emberek tesznek, összhangban van az igazságalapelvekkel, a tetteik következményei egyre jobbak lesznek, egyetlen kedvezőtlen mellékhatás nélkül, és minden kérdésben Isten áldása és oltalma lesz rajtuk. Még ha időnként okoznak is némi elhajlást, Isten megvilágosítja és vezeti majd őket, és helyreigazításra fognak lelni Isten szavaiban. Amikor az emberek erre a helyes útra térnek, rajtuk lesz Isten áldása és oltalma.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

A romlott ember szereti hajszolni a státuszt és élvezni annak előnyeit. Ez minden emberre érvényes, függetlenül attól, hogy jelenleg van-e státuszod vagy nincs: rendkívül nehéz lemondani a státuszról és megszabadulni annak kísértéseitől. Ez sok együttműködést igényel az ember részéről. Mit jelent ez az együttműködés? Elsősorban az igazság keresését, az igazság elfogadását, Isten szándékainak megértését, és a problémák lényegébe való egyértelmű behatolást. Ezekkel a dolgokkal az embernek meglesz a hite, hogy legyőzze a státusz kísértését. Ezenkívül hatékony módszereket kell kitalálnod, hogy megszabadulj a kísértéstől, és eleget tégy Isten szándékainak. Rendelkezned kell gyakorlási utakkal. Ez a helyes úton tart majd. A gyakorlás útjai nélkül gyakran kísértésbe fogsz esni. Bár a helyes utat akarod választani, erőfeszítéseid végül nem fognak sokat érni, bármennyire is igyekszel. Nos, mik azok a kísértések, amelyekkel gyakran találkoztok? (Amikor sikereket érek el a kötelességem teljesítésében, és elnyerem a testvérek nagyrabecsülését, önelégültnek érzem magam, és nagyon élvezem ezt az érzést. Néha nem veszem észre, néha pedig rájövök, hogy ez az állapot rossz, de mégsem tudok fellázadni ellene.) Ez egy kísértés. Ki fog még beszélni? (Mivel vezető vagyok, a testvéreink néha különleges bánásmódban részesítenek.) Ez is egy kísértés. Ha nem vagy tudatában a kísértéseknek, amelyekkel találkozol, hanem rosszul kezeled őket, és nem tudsz helyes döntéseket hozni, akkor ezek a kísértések bánatba és nyomorúságba sodornak téged. Mondjuk, például, hogy a testvérek különleges bánásmódja veled szemben magában foglalja az anyagi előnyöket: etetnek, öltöztetnek, elszállásolnak, és biztosítják a mindennapi szükségleteidet. Ha az, amit élvezel, kellemesebb, mint amit ők adnak neked, akkor lenézed azt, és lehet, hogy visszautasítod az ajándékaikat. Ha azonban találkoznál egy gazdag emberrel, és ő egy szép ruhát adna neked, mondván, hogy ő nem hordja, vajon meg tudnál állni szilárdan egy ilyen kísértéssel szemben? Lehet, hogy átgondolnád a helyzetet, és azt mondanád magadban: „Ő gazdag, és ezek a ruhák semmit sem jelentenek neki. Úgysem hordja őket. Ha nem adja nekem, akkor csak elpakolja őket valahova. Úgyhogy megtartom őket.” Mit gondolsz erről a döntésről? (Már élvezi a státusz előnyeit.) Ez miért a státusz előnyeinek élvezete? (Mert elfogadott finom dolgokat.) Vajon pusztán a neked felajánlott finom dolgok elfogadása a státusz előnyeinek élvezete? Ha valami hétköznapi dolgot ajánlanak fel neked, éppen azt, amire szükséged van, ezért elfogadod, vajon az is a státusz előnyeinek élvezetének számít? (Igen. Amikor valaki elfogad dolgokat másoktól, hogy kielégítse saját önző vágyait, az is annak számít.) Úgy tűnik, nem vagy tisztában ezzel. Gondoltál valaha is erre: ha nem lennél vezető, és nem lenne státuszod, akkor is felajánlaná neked ezt az ajándékot? (Nem.) Biztosan nem tenné. Azért ajánlja fel ezt az ajándékot neked, mert vezető vagy. A dolog természete megváltozott. Ez nem normális jótékonyság, és itt van a probléma. Ha megkérdeznéd tőle: „Ha nem lennék vezető, hanem egyszerűen csak egy közönséges testvér, felajánlanál nekem egy ilyen ajándékot? Ha erre a tárgyra egy testvérnek lenne szüksége, odaadnád neki?” Azt felelné: „Nem tehetném. Nem adhatok dolgokat összevissza bárkinek. Azért adom neked, mert te a vezetőm vagy. Ha nem rendelkeznél ezzel a különleges státusszal, miért adnék neked ilyen ajándékot?” Most nézd, mennyire nem értetted meg a helyzetet. Hittél neki, amikor azt mondta, hogy nincs szüksége arra a szép ruhára, de ő becsapott téged. Az a célja, hogy elfogadd az ajándékát, hogy a jövőben jó legyél hozzá, és különleges bánásmódot biztosíts neki. Ez a szándék áll az ajándéka mögött. Az a helyzet, hogy te a szíved mélyén tudod, hogy soha nem adna neked ilyen ajándékot, ha nem lenne státuszod, de mégis elfogadod. A nyelveddel azt mondod: „Hála Istennek. Elfogadtam ezt az ajándékot Istentől, ez Isten jóindulata felém.” Nemcsak a státuszból származó előnyöket élvezed, hanem az Isten választott népének dolgaiban is örömödet lelted, mintha az neked járna. Nem szégyentelen dolog ez? Ha az embernek nincs lelkiismerete és hiányzik belőle minden szégyenérzet, akkor ez a probléma. Vajon ez csak viselkedés kérdése? Talán egyszerűen rossz dolog elfogadni másoktól dolgokat, és helyes visszautasítani őket? Mit kellene tennetek, ha ilyen helyzettel találkoztok? Meg kell kérdezned ezt az ajándékozót, hogy amit tesz, megfelel-e az alapelveknek. Mondd neki: „Keressünk útmutatást Isten szavából vagy az egyház adminisztratív rendeleteiből, és nézzük meg, hogy amit teszel, az összhangban van-e az alapelvekkel. Ha nem, akkor nem fogadhatok el ilyen ajándékot.” Ha ezek a források tájékoztatják az ajándékozót, hogy cselekedete megsérti az alapelveket, de ő mégis szeretné neked adni az ajándékot, mit kell tenned? Az alapelvek szerint kell cselekedned. A hétköznapi emberek ezen nem tudnak úrrá lenni. Mohón vágynak arra, hogy mások többet adjanak nekik, és szeretnének még több különleges bánásmódot élvezni. Ha te jó ember vagy, azonnal imádkoznod kell Istenhez, amikor ilyen helyzettel szembesülsz, mondván: „Ó, Istenem, amivel ma szembesülök, az bizonyára a Te jóakaratod jele. Ez egy lecke, amit Te adtál nekem. Hajlandó vagyok keresni az igazságot, és az alapelvek szerint cselekedni.” A státusszal rendelkezők előtt álló kísértések túl nagyok, és ha egyszer jön a kísértés, akkor azt valóban nehéz legyőzni. Szükséged van Isten védelmére és segítségére; imádkoznod kell Istenhez, keresned kell az igazságot is, és gyakran el kell gondolkodnod önmagadon. Ily módon megalapozottnak és békésnek fogod érezni magad. Viszont, ha megvárod, amíg megkapod ezeket az ajándékokat, és csak azután imádkozol, vajon akkor is érezni fogod ezt a megalapozottságot és békét? (Többé már nem.) Mit fog Isten akkor gondolni rólad? Vajon a cselekedeteid tetszeni fognak Istennek, vagy utálni fogja őket? Meg fogja utálni a cselekedeteidet. A probléma vajon csupán az, hogy elfogadsz egy dolgot? (Nem.) Akkor hol van a probléma? A probléma abban a véleményben és hozzáállásban rejlik, amelyet elfogadsz, amikor szembesülsz egy ilyen helyzettel. A magad érdekében döntesz, vagy az igazságot keresed? Van-e bármilyen lelkiismereti normád? Istent félő szíved van-e egyáltalán? Imádkozol-e Istenhez, amikor szembesülsz a helyzettel? Vajon először a saját vágyaidat akarod kielégíteni, vagy először imádkozol és Isten szándékait keresed? Ebben a kérdésben lelepleződsz. Hogyan kellene kezelned egy ilyen helyzetet? Lenniük kell gyakorlati alapelveidnek. Először is, külsőleg vissza kell utasítanod ezeket a különleges anyagi juttatásokat, ezeket a kísértéseket. Még akkor is, ha olyasmit ajánlanak fel neked, amire különösen vágysz, vagy pontosan azt, amire szükséged van, azt is vissza kell utasítanod. Mit értünk anyagi dolgok alatt? Élelem, ruházat és szállás, valamint a mindennapi használatra szolgáló tárgyak mind ide tartoznak. Ezeket a különleges anyagi javakat vissza kell utasítani. Miért kell visszautasítanod őket? Vajon így tenni, csupán cselekedvés kérdése? Nem, hanem az együttműködő hozzáállásod kérdése. Ha gyakorolni akarod az igazságot, eleget akarsz tenni Istennek, és el akarod kerülni a kísértést, akkor először is rendelkezned kell ezzel az együttműködő hozzáállással. Ezzel a hozzáállással képes leszel elkerülni a kísértést, és a lelkiismereted nyugodt lesz. Ha felajánlanak neked valamit, amit szeretnél, és elfogadod, a szíved bizonyos fokig érezni fogja a lelkiismereted szemrehányását. Ugyanakkor a kifogásaid és önigazolásaid miatt azt fogod mondani, hogy ezt a dolgot meg kell kapnod, hogy ez jár neked. És akkor a lelkiismeret-furdalásod nem lesz olyan helytálló vagy nyilvánvaló. Néha bizonyos érvek vagy gondolatok és nézetek befolyásolhatják a lelkiismeretedet, így annak furdalása nem nyilvánvaló. Vagyis a lelkiismereted vajon megbízható mérce? Nem az. Ez egy vészharang, amely figyelmezteti az embereket. Milyen figyelmeztetést ad? Arra figyelemeztet, hogy nem biztonságos, ha csak a lelkiismereti érzésekre hagyatkozunk; az igazságalapelveket is keresni kell. Ez az, ami megbízható. Az őket korlátozó igazság nélkül az emberek még mindig kísértésbe eshetnek, különféle indokokat és kifogásokat hozva fel, amelyekkel kielégíthetik a státuszból származó előnyök iránti mohóságukat. Ezért vezetőként a szívedben ragaszkodnod kell ehhez az egyetlen alapelvhez: mindig visszautasítok, mindig elkerülök és teljes mértékben elutasítok minden különleges bánásmódot. A teljes elutasítás az előfeltétele annak, hogy elkerüljük a rosszat. Ha rendelkezel a rossz elkerüléséhez szükséges előfeltételekkel, akkor bizonyos fokig már Isten védelme alatt állsz. És ha rendelkezel ilyen gyakorlati alapelvekkel, és ragaszkodsz hozzájuk, akkor már gyakorlod az igazságot, és eleget teszel Istennek. Már a helyes úton jársz. Ha a helyes úton jársz, és már eleget teszel Istennek, vajon akkor is szükséged van még a lelkiismereted próbájára? Az alapelvek szerint cselekedni és az igazságot gyakorolni magasabb rendű, mint a lelkiismeret normája. Ha valakiben megvan az elhatározás, hogy együttműködő legyen, és képes az alapelvek szerint cselekedni, akkor már eleget tett Istennek. Ez az a norma, amit Isten megkövetel az emberektől.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan oldjuk meg a státusz kísértéseinek és rabságának problémáját?)

Vannak, akik nem értik Isten munkáját, és nem tudják, Isten hogyan és kiket ment meg. Úgy látják, hogy minden emberben ott van az antikrisztusi beállítottság, és antikrisztusok útját járhatják, ezért úgy érzik, hogy az ilyen embereknek bizonyára nincs reményük az üdvösségre. Végül mindannyian úgy lesznek megítélve, hogy antikrisztusok. Nem üdvözülhetnek, és mindannyiuknak el kell pusztulniuk. Helyesek-e az ilyen gondolatok és nézetek? (Nem.) Akkor hogyan kell megoldani ezt a problémát? Először is meg kell értened Isten munkáját. Isten a romlott embert menti meg. A romlott ember antikrisztusok útját járhatja, és ellenáll Istennek. Ezért van szüksége arra, hogy Isten megmentse. Hogyan lehet tehát egy embert valóban rábírni Isten követésére, ahelyett, hogy antikrisztusok útjára lépne? Meg kell értenie az igazságot, el kell gondolkodnia magán és meg kell ismernie önmagát, ismernie kell saját romlott beállítottságát és ismernie kell saját sátáni természetét. Ezután tovább kell keresnie az igazságot és meg kell oldania romlott beállítottságának problémáját. Csak így biztosíthatod, hogy ne járj antikrisztusok útján, hogy elkerüld, hogy magad is antikrisztussá válj, és elkerüld, hogy olyasvalakivé válj, akit Isten visszautasít. Isten nem természetfeletti módon munkálkodik. Inkább az emberek szíve mélyén vizsgálódik. Ha mindig a státusz előnyeit élvezed, Isten csak dorgálni fog téged. Tudatosítani fogja benned ezt a hibát, hogy gondolkodj el magadon, és rájöjj, hogy ez nincs összhangban az igazsággal, s nem tetszik Istennek. Ha eljutsz erre a felismerésre, elgondolkodsz magadon és megismered önmagad, akkor nem lesz nehéz megoldanod a problémát. De ha hosszabb ideig ilyen állapotban élsz, mindig a státusz előnyeit élvezed, nem imádkozol Istenhez, nem gondolkodsz el magadon, és nem keresed az igazságot, akkor Isten nem tesz semmit. El fog hagyni téged, így nem érzed majd, hogy veled van. Isten ráébreszt téged arra a felismerésre, hogy ha így folytatod, akkor biztosan olyanná válsz, akit Isten utál. Isten a tudtodra fogja adni, hogy ez az út rossz, hogy az életmódod rossz. Istennek a célja azzal, hogy az embereknek ilyen tudatosságot ad az, hogy megismertesse velük azokat a cselekedeteket, amelyek helyesek és azokat, amelyek helytelenek, lehetővé téve számukra a helyes döntés meghozatalát. Az azonban, hogy valaki a helyes utat tudja-e választani, a hitétől és az együttműködésétől függ. Amikor Isten ezeket a dolgokat teszi, akkor az igazság megértéséhez vezet téged, de ezen túlmenően a választás jogát is rád bízza, és ez attól függ, hogy a helyes úton jársz-e. Isten soha nem kényszerít téged. Soha nem irányít erőszakkal, nem parancsolja meg, hogy tegyél meg valamit, nem kényszerít, hogy tedd ezt vagy azt. Isten nem így cselekszik. Megengedi neked, hogy szabadon dönts. Ilyenkor mit kell tennünk? Amikor rájössz, hogy amit csinálsz, az helytelen, hogy az életmódod rossz, akkor el tudsz-e azonnal jutni a helyes módszereknek megfelelő gyakorláshoz? Ez nagyon nehéz lenne. Harcot kell vívni, mert amit az ember szeret, az a Sátán filozófiája és logikája, amelyek szemben állnak az igazsággal. Időnként tudod, hogy mi lenne helyes és mi helytelen, és a szívedben harc folyik. Egy ilyen harc során gyakran kell imádkoznod, hagynod kell, hogy Isten vezessen, és hagynod kell, hogy Isten megdorgáljon, hogy tudatára ébredj annak, hogy mit nem kellene tenned. Ezután lázadj fel aktívan az ilyen kísértések ellen és kerüld őket. Ehhez az együttműködésedre van szükség. A harc során továbbra is fogsz hibázni, és könnyű a rossz útra térni. Bár lehet, hogy szívedben a helyes irányt választod, nem biztos, hogy a helyes útra térsz. Hát nem így állnak a dolgok valójában? Egy pillanatnyi figyelmetlenség, és rossz útra térsz. Mit jelent itt a „pillanatnyi figyelmetlenség”? Azt jelenti, hogy a kísértés túl nagy. Számodra ez lehet, hogy a méltóságoddal kapcsolatos megfontolásokból, vagy a hangulatodból, valamilyen különleges kontextusból, vagy különleges környezetből fakad. A legkomolyabb tényező valójában a te romlott beállítottságod, amely uralkodik fölötted és irányít téged. Ez nehezíti meg számodra, hogy a helyes utat kövesd. Lehet, hogy van némi hited, de még mindig ide-oda hánykolódsz és ide-oda ingadozol a körülmények miatt. Amíg nem metszenek meg, amíg nem büntetnek meg és nem fegyelmeznek meg, amíg akadályok terhelik az utadat és nem látod az előre vezető utat, addig nem fogsz rájönni, hogy a hírnév, a nyereség és a státusz hajszolása nem a helyes út, hanem olyasmi, amit Isten utál és megátkoz, és hogy csak az Isten által megkövetelt úton járás a helyes út az életben, s hogy ha nem ezen az úton akarsz járni, akkor teljesen ki fognak rekeszteni. Az emberek nem sírnak, amíg nem látják a koporsót! E harc során azonban, ha az embernek nagy hite, erős elszántsága van az együttműködésre, és akar törekedni az igazságra, akkor könnyebben le tudja győzni ezeket a kísértéseket. Ha az alapvető gyengeséged a méltóság iránti különös figyelem és a státusz szeretete, a hírnév és a nyereség utáni mohóság, valamint a test örömei, és ezek a dolgok különösen erősek benned, akkor nehéz lesz számodra, hogy győztesen kerülj ki. Mit jelent ez, hogy nehéz lesz győztesen kikerülnöd? Azt jelenti, hogy nehéz lesz számodra az igazságra való törekvés útját választani, helyette lehet, hogy a rossz utat választod, ami miatt Isten utál és elhagy téged. Ha azonban mindig óvatos és megfontolt vagy, gyakran tudsz Isten elé járulni, hogy megdorgáljon és fegyelmezzen, és ha nem élvezed a státusz előnyeit, nem vágysz hírnévre, nyereségre vagy a test kényelmeire, továbbá ha, amikor ilyen gondolataid vannak, Istenre hagyatkozol, hogy teljes erőddel fellázadj ellenük, mielőtt tettekbe torkollnának, valamint ha imádkozol Istenhez és keresed az igazságot, és végül képes vagy az igazság gyakorlásának útját járni és belépni abba a valóságba, minden másra való tekintet nélkül, akkor vajon nem fogod nagyobb valószínűséggel a helyes irányt választani, amikor nagy kísértéssel szembesülsz? (De igen.) Ez a szokásos felhalmozott tartalékaidtól függ. Mondd meg Nekem: Ha egy ember nagy kísértéssel találkozik, vajon képes teljes mértékben eleget tenni Isten szándékának, ha a meglévő érettségére, a saját akaratára vagy a szokásos felhalmozott tartalékaira támaszkodik? (Nem.) Képes-e részlegesen eleget tenni? (Igen.) Az ember talán képes részben eleget tenni, de amikor nagy nehézségekbe ütközik, akkor Isten beavatkozására van szükség. Ha az igazságot akarod gyakorolni, akkor ha az igazság kizárólag emberi megértésére és az emberi akaratra támaszkodsz, az nem nyújthat teljes védelmet, nem tudsz eleget tenni Isten szándékainak, és nem kerülheted el teljesen a rosszat. A kulcs az, hogy az embernek elszántan együtt kell működnie, a többit pedig Isten munkájára kell bíznia. Tegyük fel, hogy azt mondod: „Nagy erőfeszítéseket tettem ennek érdekében, és mindent megtettem, amit tudtam. Bármilyen kísértésekkel vagy körülményekkel szembesüljek is a jövőben, az érettségem csak ekkora, és csak ennyit tudok tenni.” Látva, hogy így cselekszel, mit fog tenni Isten? Isten megóv téged ezektől a kísértésektől. Amikor Isten megóv ezektől a kísértésektől, képes leszel gyakorolni az igazságot, a hited egyre szilárdabbá válik, az érettséged pedig fokozatosan nőni fog.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan oldjuk meg a státusz kísértéseinek és rabságának problémáját?)