74. Kiszabadulásom a pénzre való törekvés örvényéből

Gyerekkoromban a családom nagyon szegény volt, a szüleim gazdálkodásból éltek, és az apám gyakran járt el pénzért zsákokat cipelni. Hogy kicsit könnyebb legyen az élet, édesanyám és én aratáskor gyakran kimentünk a földekre, hogy a maradék búzát összeszedjük, és eladjuk egy kis plusz pénzért. Minden alkalommal hallottam, ahogy az emberek gúnyolódnak rajtunk, és azt mondják: „Megint búzát szedsz anyáddal? Az apád nem tud gondoskodni rólatok?” Szörnyen éreztem magam, és elhatároztam, hogy a jövőben keményen fogok dolgozni, hogy pénzt keressek, és mások fölé emelkedhessek, hogy senki ne gúnyolhasson minket többé. Hét évesen a fáinkról szedett datolyaszilvát árultam az utcán. Középiskolás koromban nyáron megpróbáltam magánórákat tartani, és bár ez kudarccal végződött, nem adtam fel. Az egyetem alatt a szünetben utcai standot állítottam fel, hogy pénzt keressek, és részmunkaidőben is dolgoztam. Valójában 2006-ban, amikor felső tagozatos voltam, anyámmal együtt elkezdtem hinni Istenben és összejövetelekre járni. Akkoriban az iskolára és a munkára koncentráltam, és nem foglalkoztam a hitemmel. Néha, amikor hazamentem, anyám mutatta nekem Isten szavait, de én türelmetlenül visszautasítottam, mert úgy gondoltam, hogy összejövetelekre járni és Isten szavait olvasni időpazarlás. Teljes mértékben a karrierem építésére koncentráltam, mert azt hittem, hogy csak a saját erőfeszítéseim révén tudok több pénzt keresni. Végül is a mai világban a sikert a házak, az autók és a pénz alapján mérik, nem? Mindezekhez pénzt kell keresni. Csak pénzzel lehet mások csodálatát elnyerni, és a kapcsolat révén még a szülők is profitálhatnak ebből.

Mivel zenei előadóművészetet tanultam, 2016-ban, miután lediplomáztam, helyettesítő tanárként vállaltam munkát. 2018-ban saját vállalkozást indítottam, és létrehoztam egy művészeti iskolát. A diákok toborzása érdekében nappal a tűző napon házról házra járva szórólapokat osztogattam, éjszaka pedig a hangszeremmel jártam a várost, hogy diákokat szerezzek, és gyakran csak éjjel tizenegy körül értem haza. A nagy nyomás és az éjszakázás miatt gyakran fájt a fejem, de amikor arra gondoltam, hogy több diákot veszek fel, és több pénz keresek, úgy éreztem, mindez megéri. Fáradságos munkám eredményeként egyszerre két közvetlenül általam irányított kampuszt nyitottam meg. Ezzel életemben először jelentős pénzösszeget kerestem. Látva, hogy az iskolám sikeres, a szomszédok és a diákok szülei dicsértek, hogy rátermett és hozzáértő vagyok. Az elismerésük büszkeséggel töltött el, és végre emelt fővel járhattam.

Egy művészeti iskola számára július az év legjobb időszaka. Mivel a diákok nyári szüneten vannak, ha a beiratkozók száma magas, ez az egy hónap több tízezres nyereséget hozhat. Hogy kihasználjam ezt a lehetőséget, és még több pénzt keressek, 2021 júliusában újabb tanfolyamokat indítottam, és már a diákok étkeztetéséről is én gondoskodtam. Ennyi diák étkeztetése lényegesen megnövelte a munkaterhelésemet, és mindennap el kellett mennem beszerezni az alapanyagokat. Emlékszem, egy reggel, amikor valósággal szakadt az eső, 30-40 kilós zöldséges ládákat cipeltem az esőben az autóig, egyiket a másik után. Teljesen eláztam, de egyáltalán nem éreztem ezt az egészet megterhelőnek. Ezt gondoltam magamban: „Csak erről az egy hónapról van szó; ha kitartok, hamarosan vége lesz. Egy hónap múlva pedig már számolhatom a pénzt, és egy lépéssel közelebb kerülök ahhoz a magas életszínvonalhoz, amire vágyom.” Már ez a gondolat is boldoggá tett.

Július harmadik hetében hirtelen azt a hírt kaptam, hogy a világjárvány miatt minden iskolának fel kell függesztenie az oktatást! Ez a hír úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. Rengeteg munkát fektettem ezeknek a nyári tanfolyamoknak az előkészítésébe, sok fáradságot, anyagot és pénzt áldoztam rá. A tervem az volt, hogy ha ezt a hónapot túlélem, könnyen zsebre tehetem a pénzt, de ekkor még csak az órák felét tartottam meg, és a meg nem tartott órák árát vissza kellett térítenem. Ahogy láttam elillanni a pénzt, ami már szinte a zsebemben volt, sírhatnékom támadt, de nem tehettem semmit. A visszatérítés után rájöttem, hogy szinte a semmiért dolgoztam egész nyáron, és ez nagyon felzaklatott. Napjaimat levert hangulatban töltöttem. A járvány miatt szünetelt a tanítás, így váratlan szabadidőhöz jutottam. Akkortájt eljött hozzám egy nővér, és arról beszélt, hogy Isten a Legfőbb Úr mindenek felett, és már mindannyiunk sorsát elrendezte. Azt is elmondta, hogy azokban az években, amikor nem jártam az összejövetelekre, a testvérek mindig gondoltak rám, segíteni és támogatni akartak. Elgondolkodtam azon, hogy milyen régóta nem olvastam Isten szavait, és mennyire eltávolodtam Tőle, Ő azonban továbbra is törődött velem, és elrendezte, hogy ez a nővér megvigasztaljon. Hatalmas melegség töltötte el a szívemet. Ezúttal már nem mondtam nemet, és tizenhárom év után végre visszatértem Isten házába, és újra csatlakoztam a gyülekezeti élethez.

Egyszer az áhítataim során Isten e szavait olvastam: „Milyen foglalkozást választ valaki, hogyan keresi meg a kenyerét: vajon van az embereknek bármilyen ráhatásuk arra, hogy ezekben a dolgokban jó vagy rossz döntést hoznak? Összhangban vannak ezek a dolgok az emberek vágyaival és döntéseivel? A legtöbb embernek a következő kívánságai vannak: kevesebbet dolgozni és többet keresni, nem a napon és esőben gürcölni, jól öltözködni, mindenhol ragyogni és tündökölni, mások fölé tornyosulni és megbecsülést szerezni felmenőiknek. Az emberek a tökéletességben reménykednek, de amikor megteszik első lépéseiket életútjukon, fokozatosan rájönnek, hogy mennyire tökéletlen az emberi sors, és először fogják fel igazán, hogy bár az ember merész terveket szőhet a jövőjével kapcsolatban és vakmerő fantáziákat dédelgethet, senkinek sincs meg a képessége vagy a hatalma, hogy megvalósítsa saját álmait, és senki sincs abban a helyzetben, hogy irányítsa saját jövőjét. Mindig lesz némi távolság az ember álmai és a valóság között, amellyel szembe kell néznie; a dolgok soha nem olyanok, mint amilyennek az ember szeretné, és az ilyen valósággal szembesülve az emberek soha nem lehetnek elégedettek vagy boldogok. Vannak, akik minden elképzelhető határig elmennek, nagy erőfeszítéseket tesznek és nagy áldozatokat hoznak a megélhetésük és jövőjük érdekében, hogy megpróbálják megváltoztatni saját sorsukat. De végül, még ha saját kemény munkájukkal meg is tudják valósítani álmaikat és vágyaikat, a sorsukon soha nem tudnak változtatni, és bármennyire is kitartóan próbálkoznak, soha nem tudják túlszárnyalni azt, amit a sors kijelölt számukra. Függetlenül a képességekben, az intelligenciában és az akaraterőben mutatkozó különbségektől, az emberek mind egyenlők a sors előtt, amely nem tesz különbséget nagyok és kicsik, magasak és alacsonyak, magasztosak és középszerűek között. Azt, hogy ki milyen foglalkozást űz, miből él és mekkora vagyont halmoz fel az életben, nem a szülei, a tehetsége, az erőfeszítései vagy az ambíciói döntik el, hanem a Teremtő határozza meg előre” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). Isten szavai mintha egy álomból ébresztettek volna fel, és megértettem, hogy a sorsom, és az, hogy gazdag leszek-e, Isten szuverenitása és elrendezése alatt áll. Bármennyire is igyekszem és küzdök, végül nem változtathatom meg a sors útját, amelyet Isten kijelölt a számomra. Korábban nem voltam tisztában Isten szuverenitásával, és mindig a saját erőfeszítéseimre akartam támaszkodni, hogy megváltoztassam a sorsomat. Gyerekkoromban a családom szegény volt, és mások mindig kigúnyoltak, ezért arról álmodoztam, hogy egy napon anyagi jólétben élhetek, és elnyerhetem mások csodálatát. Ezért gyerekként tanultam a felnőttektől, és elkezdtem árulni dolgokat. Érettsége előtt, a nyári szünetben korrepetálást tartottam. Az egyetemen folytattam: egy utcai standot üzemeltettem, és részmunkaidős állásokat vállaltam, majd a diploma megszerzése után saját vállalkozásba kezdtem, és iskolát nyitottam, mindezt csak azért, hogy több pénzt keressek. De amikor hirtelen kitört a világjárvány, minden tervem odalett, és végig kellett néznem, hogy a már megszerzett pénzt vissza kell fizetnem. Tényleg úgy éreztem, hogy a kemény munka nem feltétlenül hoz eredményt, és hogy nem minden alakul úgy, ahogy azt az ember eltervezi. Az ember sorsa teljes mértékben Isten kezében van. Az, hogy mennyi anyagi javam van ebben az életben, nem az én erőfeszítéseimtől és terveimtől függ, hanem a Teremtő előzetes elrendelésétől és szuverenitásától. Az ember tervei és erőfeszítései csupán ideálok és törekvések, nem határozhatják meg a dolgok végső kimenetelét, és azt az életet sem változtathatják meg, amelyet Isten előre elrendelt számára. Isten tehetséget adott nekem, hogy el tudjam tartani magam, és ez kegyelem és áldás volt Tőle. De én továbbra is elégedetlen voltam, mindig a saját erőfeszítéseimre akartam támaszkodni, hogy anyagi jólétben és bőségben élhessek, és nem tudtam alávetni magam Isten vezénylésének és elrendezésének. Végül nemcsak hogy nem sikerült megvalósítanom a vágyaimat, de a testem és a lelkem is komoly károkat szenvedett. Igazán ostoba voltam! Arra gondoltam, hogy egyesek milliókat nyernek csak azzal, hogy vesznek egy lottószelvényt, míg mások egész életükben keményen dolgoznak, mégsem érnek el semmit, és továbbra is szegények maradnak. Mindez megerősíti azt, hogy az ember sorsát Isten keze irányítja és rendezi el. Ezután tovább olvastam Isten szavait: „Miután ezt felismered, az lesz a feladatod, hogy félretedd a régi életszemléletedet, távol maradj a különböző csapdáktól, hagyd, hogy Isten átvegye az irányítást az életed felett, és megszervezze a dolgaidat; csak igyekezz alávetni magad Isten vezényléseinek és útmutatásának, próbálj egyéni döntés nélkül élni, és olyan emberré válni, aki imádja Istent” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). Isten szavai megmutatták nekem a gyakorlás útját. Már nem akartam küzdeni Isten előre elrendelése ellen, kész voltam alávetni magam az Ő szuverenitásának és elrendezésének, és az iskolám fejlődését Isten kezébe adtam. Ezt követően aktívan részt vettem az összejöveteleken, ettem és ittam Isten szavait, és elkezdtem az újonnan érkezettek öntözésének képzését. A szívem megnyugodott és felszabadult, és megtapasztaltam Isten áldásait. A világjárvány idején, amikor minden iparág válságba került, a legtöbb oktatási intézmény hatalmas veszteségeket szenvedett. Az én iskolám azonban nemcsak hogy normálisan tudott működni, hanem két másik intézmény is megkeresett közös tanfolyamok szervezése céljából, ami átsegített ezen a nehéz időszakon.

2022 júniusában elvállaltam az öntözési csoport vezetői kötelességét. Azáltal, hogy ettem és ittam Isten szavait, megértettem, hogy Isten jelenleg végső munkáját, az emberiség megmentését végzi, és hogy végül különböző katasztrófák révén fog véget vetni ennek a korszaknak, megjutalmazva a jókat és megbüntetve a gonoszokat a tetteik szerint. Isten csak azokat mentheti meg, és csak azok élhetik ezt túl, akik az igazságot gyakorolják, megfelelően végzik a kötelességüket, és megtisztítják romlott beállítottságaikat. Ami engem illet, a heti rendszertelen órarendem mellett a partnerintézményekben is különböző ügyeket kellett intéznem, és egyszerűen nem volt elég időm és energiám arra, hogy az igazságra törekedjek, és jól végezzem a kötelességemet. Ezért arra gondoltam, hogy feladom a munkám egy részét, hogy több időm jusson a kötelességemre. De ellentmondásos érzéseim voltak, és azt gondoltam: „A kötelességem fontosabb, mint a tanítás, de az órák nem túl fárasztóak, és a partnerintézmények stabilan fejlődnek. Ha ezeket a dolgokat feladom, jelentősen kevesebbet fogok keresni!” Valahogy nem akartam lemondani ezekről a dolgokról. Imádkoztam Istenhez útmutatásért, hogy el tudjam engedni ezeket a terheket, és több időm legyen arra, hogy egyem és igyam az Ő szavait, és végezzem a kötelességemet. Később eszembe jutott Isten szavainak egyik himnusza, a „Győztesek dala”, melynek szövege így szól: „A királyság az emberiség körében terjeszkedik, az emberiség körében formálódik, és az emberiség körében emelkedik fel; nincs olyan erő, amely elpusztíthatná az Én királyságomat. Népem, amelynek tagjai a mai királyságban vannak, melyikőtök nem tagja az emberi fajnak? Melyikőtök helyezkedik kívül az emberi állapoton? Amikor új kiindulási pontom nyilvánosságra kerül, hogyan fognak reagálni az emberek? A saját szemetekkel láttátok az emberi világ állapotát; még mindig nem űztétek el a gondolatokat, hogy örökké éltek ezen a világon?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 19. fejezet). Isten országának evangéliuma már elterjedt a világ minden nemzete körében, már bekövetkeztek különféle csapások és háborúk, és Istennek az emberiség megmentésére irányuló munkája hamarosan befejeződik. Ha nem végezném megfelelően a kötelességemet, és továbbra is teljes odaadással a pénzre törekednék, akkor elszalasztanám az esélyt, hogy elnyerjem az igazságot, és megmeneküljek. Végül, ha csapás sújt, akkor semmilyen pénz nem fogja megmenteni az életemet, és az igazságra való törekvés és a kötelességem megfelelő végzése az, ami igazán számít. Így hát először is lemondtam a magániskolai óráimat, majd egymás után felbontottam a partnerséget a két intézménnyel. Így hétfőtől péntekig felszabadult az időm a kötelességem végzésére, és csak hétvégén tanítottam. Bár most már kevesebb partneriskolám volt, és kevesebb pénzt kerestem, több időm volt arra, hogy egyem és igyam Isten szavait, és végezzem a kötelességemet, és a szívemben nyugalmat és békét éreztem. Azt hittem, hogy valamelyest elengedtem a pénzhez való ragaszkodásomat, de nem is sejtettem, hogy egy újabb nagy kísértés vár rám.

2023 áprilisában a sógornőm megismertetett egy webáruházakkal foglalkozó vállalkozással, és azt mondta, hogy 3-6 hónap alatt 500000 jüant kereshetek vele. Eléggé csábított a dolog, mert azt gondoltam: „500000 jüant keresni ilyen rövid idő alatt – ez sokkal több, mint amennyit tanárként keresek. Házam már van, de ha lecserélhetném az autómat egy Mercedesre, még jobb benyomást keltenék, amikor a városban közlekedek.” Ugyanakkor nyugtalan is voltam, féltem, hogy átvernek, és attól is tartottam, hogy ha beszállok ebbe az üzletbe, az hatással lesz a kötelességemre. Így hát nemet mondtam. Később a sógornőm üzletet nyitott, és üzletvezető lett, és láttam, hogy a bevétele napi pár tíz jüanról fokozatosan 1000-2000 jüanra nőtt. Néhány, nálam kevésbé tehetséges ember is követte őt: üzletet nyitottak, üzletvezetők lettek, és napi több ezer jüant kerestek. Mindez még jobban csábított. Azt gondoltam: „Ez könnyű keresetnek tűnik. Ha én is naponta több ezer jüant kereshetnék, és három hónap alatt összegyűjtenék 500000 jüant, akkor az új autó iránti vágyamból hamarosan valóság lenne.” Motivált a gondolat, hogy mások csodálni és irigyelni fognak, ha megveszem az új autót, és habozás nélkül befektettem néhány ezer jüant. Később, hogy több pénzt keressek, bemutattam a vállalkozást a barátaimnak és a rokonoknak, hogy ők is csatlakozzanak. Biztosítottam őket, hogy biztosan keresni fognak vele, és ha veszteségük keletkezne, azt én fedezem. Folyamatosan bővítettem a csapatomat, és a teljesítményem is egyre nőtt. Júniusra már üzletvezető is lettem, és a napi bevételem közel 2000 jüan volt. Júliusban megnyitottam egy újabb fiókot. Az üzlet forgalma még nagyobb lett, mint azelőtt, és én is többet kerestem, mint korábban.

2023 augusztusában a testvérek engem választottak meg öntöző diakónusnak. Hogy ez ne befolyásolja a kötelességeimet, a kötelességeimet mindig nappal végeztem, a webáruházakkal pedig este foglalkoztam, miután hazaértem. Néha, amikor későn értem haza, túlóráztam, hogy elintézzem a dolgokat, és gyakran előfordult, hogy hajnali 1-kor vagy 2-kor még mindig telefonáltam, vagy megbeszéléseken vettem részt. Gyakran annyira elfoglalt voltam, hogy még enni sem volt időm. Nagyon gyorsan, mindössze három hónap alatt nyolc webáruházat nyitottam, és több mint 2 milliós árbevételt értem el. De mivel mindig sokáig voltam fent, gyakran fájt a fejem, napközben pedig kimerült voltam, szédültem, és nem volt energiám. Ez komolyan befolyásolta azt, hogy milyen állapotban végeztem a kötelességeimet. A összejöveteleken csak felületesen letudtam a feladatokat, nem tudtam felismerni a problémákat, és megoldani a testvéreim nehézségeit. Amint hazaértem, a webáruházakkal kapcsolatos problémák vártak rám, és teljesen kimerültnek éreztem magam. De a pénzkeresés miatt úgy éreztem, képtelen vagyok kitörni ebből, mintha valami visszatartott volna. Megkérdeztem a sógornőmet: „Mikor fogok 500000-et keresni úgy, hogy ne kelljen többé a webáruházakat kezelnem?” Azt válaszolta: „Amikor a csapatod teljesítménye eléri az 5 milliót, akkor kiszállhatsz ebből az iparágból, és felhagyhatsz az áruházak kezelésével. Addigra már eleget fogsz keresni ahhoz, hogy elérd az 500000-et.” Ennek hallatán forogni kezdett velem a világ, és hirtelen rájöttem, hogy átvertek. Azt hittem, hogy mindössze három hónap alatt megkereshetek 500000-et, és addigra már megszerzem a pénzt anélkül, hogy elhanyagolnám a kötelességeimet. Nem számítottam arra, hogy ehhez 5 millió jüanos csapateljesítményt kell elérni. Mikor tudnám elérni az 5 milliót, és kitörni ebből? Ez a szám nagyon távolinak tűnt, és úgy éreztem, hogy irányítanak. Annyira aggódtam, hogy sem enni, sem aludni nem tudtam. Akkoriban napi 8000 jüant kerestem, de egyáltalán nem voltam boldog. Rájöttem, hogy rossz útra tévedtem, és nagyon szenvedtem, ezért így imádkoztam: „Istenem, most már tudom, hogy beszippantott a pénz örvénye. Azt hittem, hogy ez csak egy kis pár ezer jüanos vállalkozás, és sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lánccá válik, ami most fogva tart. Hogyan tudok megszabadulni ettől? Istenem, kérlek, segíts, és mutass utat nekem!” Imádkozás után úgy döntöttem, hogy nem fogom megkeresni az 500000-et. Felhívtam a sógornőmet, és elmondtam neki a döntésemet. A sógornőm látta az elszántságomat, ezért beleegyezett. Röviddel azután, hogy visszaléptem, egy nap hirtelen azt a hírt kaptam, hogy ez a webáruházakkal foglalkozó üzlet valójában egy új típusú, interneten terjedő csalás. Az volt a cél, hogy először pénzt keressenek vele, majd amikor az emberek már nem gyanakodtak, a csalók eltűntek az összes befektetett pénzzel. Végül rájöttem, hogy becsaptak. Megdöbbentem, és minden erő elszállt a testemből, mert az általam hozott emberek nem tudták visszaszerezni a pénzüket. A csapat bővítése érdekében mindenkinek megígértem, hogy felelősséget vállalok az esetleges veszteségekért, és most, hogy a webáruházak tönkrementek, mindenki, akit én szerveztem be, rajtam kereste a pénzét. Így történt, hogy a pénz iránti mohóságom miatt belekeveredtem egy csalásba. Több százezer jüan kártérítést kellett kifizetnem, és nem tudtam, mit tegyek. Egy egész héten át fenyegetéseknek, zaklatásoknak és vallatásoknak voltam kitéve, telefonhívásokkal és üzenetekkel bombáztak, pénzt követelve tőlem. Annyira meg voltam ijedve, hogy rá sem mertem nézni a telefonomra, és fogalmam sem volt, hogyan nézzek szembe mindezzel. A szívem tele volt sérelemmel és szenvedéssel, és a fájdalom olyan mértékűvé vált, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy leugrom egy épület tetejéről, hogy véget vessek mindennek. Úgy gondoltam, hogy bár becsaptak, mégis viselnem kell a következményeket, és végül közel 200000 jüant fizettem ki kártérítésként. Egy hét alatt körülbelül tíz kilót fogytam. Fájdalmamban és kétségbeesésemben imádságban borultam térdre Isten előtt, fájdalmas könnyeket hullatva: „Istenem, tévedtem. Tudom, hogy az ambícióim és a vágyaim tönkretettek, és hatalmas fájdalmat érzek ebben a helyzetben, de tudom, hogy ezek a dolgok a Te engedélyeddel történtek velem. Kérlek, adj útmutatást, hogy megértsem a szándékodat!” Miután imádkoztam, a szívem fokozatosan megnyugodott, és kész voltam keresni az igazságot.

Keresésem során Isten e szavait olvastam: „A Sátán a hírnevet és a nyereséget használja arra, hogy kontrollálja az ember gondolatait, elérve, hogy az emberek másra se gondoljanak, mint erre a két dologra. A hírnévért és nyereségért küszködnek, a hírnévért és nyereségért szenvednek el nehézségeket, a hírnévért és nyereségért tűrnek el megaláztatást és viselnek nehéz terheket, a hírnévért és nyereségért áldozzák fel mindenüket, és minden ítéletet vagy döntést a hírnév és nyereség kedvéért hoznak meg. Ily módon a Sátán láthatatlan béklyókat helyez az emberekre, nekik pedig ezeket a béklyókat viselve sem erejük, sem bátorságuk nincs szabaddá válni. Tudtukon kívül viselik ezeket a béklyókat, és nagy nehézségek árán vánszorognak egyre előre. E hírnév és nyereség kedvéért az emberiség elkóborol Istentől és elárulja Őt, és egyre elvetemültebbé válik. Ily módon egyik generáció a másik után pusztul el a Sátán hírneve és nyeresége közepette” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.). „Az, hogy »a pénz mozgatja a világot«, a Sátán filozófiája. Ez uralkodik az egész emberiség körében, minden emberi társadalomban; mondhatnánk, hogy ez egy irányzat. Ez azért van, mert minden olyan ember szívébe beleivódott, aki először nem fogadta el ezt a mondást, de aztán hallgatólagosan elfogadta, amikor kapcsolatba került a valós élettel, és azt kezdte érezni, hogy ezek a szavak valójában igazak. Ez vajon nem az a folyamat, amely során a Sátán megrontja az embert? [...] Függetlenül attól, hogy valakinek mennyi tapasztalata van ezzel a mondással kapcsolatban, milyen negatív hatása lehet valakinek a szívére? Valami feltárul a jelen világban élő emberek emberi beállítottságán keresztül, mindegyikőtöket beleértve. Mi az? A pénz imádata. Vajon nehéz ezt eltávolítani valakinek a szívéből? Nagyon nehéz! Úgy tűnik, hogy a Sátán valóban mélyen megrontotta az embert! A Sátán a pénzt használja arra, hogy az embereket kísértse, és megrontja őket, hogy imádják a pénzt és tiszteljék az anyagi dolgokat. S hogyan nyilvánul meg ez a pénzimádat az emberekben? Úgy érzitek, hogy pénz nélkül nem tudnátok életben maradni ebben a világban, hogy akár egyetlen nap is lehetetlen lenne pénz nélkül? Az emberek státusza azon alapul, hogy mennyi pénzük van, akárcsak a tisztelet, amit kivívnak. A szegények háta szégyenteljesen meggörnyed, míg a gazdagok élvezik a magas státuszukat. Büszkén kihúzzák magukat, hangosan beszélnek és arrogánsan élnek. Milyen hozadéka van ennek a mondásnak és irányzatnak az emberek számára? Nem úgy van, hogy sokan bármilyen áldozatot meghoznak azért, hogy pénzt szerezzenek? Nem veszítik el sokan a méltóságukat és a tisztességüket a még több pénz utáni hajszában? Nem veszítik el sokan a pénz miatt a lehetőséget, hogy teljesítsék kötelességüket és kövessék Istent? Nem az a legnagyobb veszteség az emberek számára, ha elveszítik az esélyt az igazság elnyerésére és az üdvösségre? Nem gonosz a Sátán, hogy ezt a módszert és ezt a mondást használja arra, hogy az embert ilyen mértékben megrontsa? Hát nem egy aljas csel ez? Ahogy e népszerű közmondás elleni tiltakozástól afelé haladsz, hogy végül igazságként fogadod el, a szíved teljesen a Sátán markába kerül, ezért akaratlanul is a közmondás szerint kezdesz élni. Milyen mértékben befolyásolt téged ez a mondás? Lehet, hogy ismered az igaz utat, és lehet, hogy ismered az igazságot, de nincs erőd törekedni arra. Lehet, hogy világosan tudod, hogy Isten szava az igazság, de nem vagy hajlandó megfizetni az árat, vagy szenvedni az igazság elnyeréséért. Ehelyett inkább feláldoznád a saját jövődet és sorsodat, hogy a végsőkig ellenállj Istennek. Nem számít, mit mond Isten, nem számít, mit tesz Isten, nem számít, milyen mély és milyen nagy Isten szeretete irántad, amennyiben képes vagy azt megérteni, makacsul ragaszkodsz a saját utadhoz, és megfizeted ennek a mondásnak az árát” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló V.). Isten szavain elmélkedve megértettem, hogy a Sátán az, aki sok helytelen gondolatot és elképzelést csepegtet az emberekbe, arra késztetve őket, hogy imádják a pénzt, a hírnevet, a nyereséget és az anyagi vágyakat, hogy kizárólag a pénzre, a hírnévre és a nyereségre törekedjenek, és képtelenek legyenek Isten elé járulni, hogy az igazságra törekedjenek, és elnyerjék az Ő üdvösségét. A Sátán által belém csepegtetett olyan mérgek szerint éltem, mint „a pénz mozgatja a világot”, „a pénz nem minden, de nélküle semmit sem lehet elérni”, „emelkedj a többiek fölé” és „mások fölött álló pozíciót foglalj el”. Azt hittem, hogy a pénz a válasz mindenre, hogy enélkül az ember nem tud fennmaradni, és hogy ha valakinek van pénze, akkor tiszteletre méltó státuszba kerül, és mások nem merik többé lenézni vagy kigúnyolni. Gyerekkoromban kigúnyoltak, mert a családom szegény volt, ezért gazdag akartam lenni, és jólétben akartam élni, hogy mások csodáljanak. Mindenféle módszert kipróbáltam a pénzkeresés érdekében, és még az összejövetelek látogatását és Isten szavainak olvasását is abbahagytam. Amikor anyám odajött hozzám Isten szavainak könyvével, még őt is türelmetlenül eltoltam magamtól. Miután művészeti iskolát nyitottam, mindig azon járt az eszem, hogyan tudnék nagyobb reklámot csapni, és több diákot beszervezni, hogy még több pénzt keressek. Az elmém mindennap pattanásig feszült volt, és annyira kimerültem, hogy álmatlanság és fejfájás gyötört. Végül a világjárvány miatt mindent bezártak, és én csak ekkor tértem vissza Isten jelenlétébe. Később, Isten szavainak olvasása során, habár rájöttem, hogy az életem sorsa és az, hogy mennyi vagyonom lesz, mind Isten kezében van, és nem az én erőfeszítéseimtől és terveimtől függ, de mivel a pénz, a hírnév és a nyereség iránti vágyam túl erős volt, nem ismertem fel a gonosz eszközöket, amelyeket a Sátán arra használ, hogy ártson az embereknek. Így amikor ismét elcsábított a pénz, hogy további 500000 jüant keressek, hogy luxusautót vehessek, és még több ember csodálatát és irigységét elnyerjem, végül eltévelyedtem, bedőltem egy online csalásnak, és elismert iskolaigazgatóból mások pénzét kicsaló szélhámossá váltam. A hatalmas kártérítési díjak és a barátoktól és rokonoktól érkező szüntelen kritika és szidalmazás miatt egy utcán élő patkánynak éreztem magam. Mind szellemileg, mind fizikailag hatalmas pofonokat és gyötrelmeket szenvedtem el, és még az is megfordult a fejemben, hogy véget vetek az életemnek, hogy megszabaduljak mindentől. Rájöttem, hogy a pénz, a hírnév és a nyereség olyanok, mint egy láthatatlan kötél, amely szorosan fogva tart, és hogy az életemet ezek a sátáni mérgek határozták meg: a pénz, a hírnév és a nyereség megszerzését tekintettem életem céljának, ami oda vezetett, hogy a Sátán csapdájába estem, és kimondhatatlanul szenvedtem. Láttam, hogy a gazdagság, a hírnév és a nyereség hajszolása csak még fájdalmasabbá teszi az életemet, eltávolít Istentől, és megfoszt a lehetőségtől, hogy elnyerjem Isten üdvösségét. Akkor elgondolkodtam azon, hogy hány ember esik depresszióba, miután üzleti vállalkozásokban pénzt veszít, és néhányan, akik ezt nem bírják elviselni, a halálba is vetik magukat. Láttam, hogy a pénzre való törekvés a pusztuláshoz vezető út. Nagyon örültem, hogy Isten követőjévé váltam, így ilyen körülmények között is képes voltam elfogadni ezeket Istentől, és az igazságot keresni, különben én is azok között lettem volna, akik önként vetnek véget az életüknek. Bár pénzt vesztettem ezen az ügyön, megértettem Isten megmentésemre irányuló gondos szándékát. Teljes szívemből hálát adtam Istennek!

Egy nap az áhítataim során Isten szavait olvastam. „Isten nem azt követeli meg tőled, hogy minden erődet pusztán a túlélésnek és az életben maradásnak szenteld. Neki nincs szüksége arra, hogy csillogásban élj és azon keresztül dicsőítsd Őt, és az sem kell Neki tőled, hogy bármely nagy tettet vigyél véghez vagy csodákat tegyél e világban, hozzájárulj az emberiséghez, segítséget nyújts bármennyi embernek, vagy bármennyi ember munkahelyi problémáját megoldd. Nincs szüksége arra, hogy nagyszerű karriert fuss be, hogy különböző szakmákban vagy területeken kiemelkedő személyiséggé, híres emberré vagy nagy alakká válj, vagy olyasvalakivé, aki széles körű csodálatot vagy tiszteletet vív ki, majd ezekkel a kitüntetésekkel dicsőítsd Isten nevét, hirdetve a világnak: »Keresztény vagyok, hiszek a Mindenható Istenben.« Istennek nincs szüksége arra, hogy ezt tedd. Isten csak azt reméli, hogy a valódi társadalomban egy egyszerű, hétköznapi ember tudsz lenni, hogy megelégszel azzal, hogy van élelmed és ruhád, és hogy keresed, hogy elnyerd az igazságot és jól végezd egy teremtett lény kötelességét a normális élet és a túléléshez szükséges képességek megszerzésének alapjain. Ez Isten követelménye veled szemben. Függetlenül attól, hogy milyen ajándékaid, talentumaid vagy különleges képességeid vannak, Isten nem kívánja tőled, hogy azokat világi siker elérésére használd. Ehelyett azt akarja, hogy bármilyen ajándékaid vagy képességed is van, a kötelességed végzésére használd őket, arra, amivel Ő megbíz téged, valamint az igazságra való törekvésre, végül pedig az üdvösség elérésére. Ez a legfontosabb dolog, és Isten ezen túlmenően semmit nem követel tőled” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (21.)). „Az utolsó napok egy különleges időszakot jelentenek. Egyrészt, az egyház munkájának ügyei zsúfoltak és bonyolultak; másrészt, ebben a pillanatban, amikor Isten királyságának evangéliuma terjed, több olyan emberre van szükség, akik odaszentelik az idejüket és energiájukat, hozzájárulnak az erőfeszítéseikkel és végzik kötelességeiket annak érdekében, hogy Isten háza különféle projektjeinek szükségleteit betöltsék. Ezért függetlenül a foglalkozásodtól, ha az alapvető létszükségleteid biztosítása után képes vagy az idődet és energiádat annak szentelni, hogy Isten elé járulj, hogy egy teremtett lény kötelességét végezd, különböző munkaterületeken elvégezve a dolgod, akkor Isten szemében ez nem csupán kívánatos, hanem kimondottan értékes is. Méltó arra, hogy Isten megemlékezzen róla, és természetesen megéri az embereknek, hogy ilyen erőfeszítést és áldozatot hozzanak. Ez azért van, mert bár lemondtál a hús-vér test élvezeteiről, amit nyersz, az a felbecsülhetetlen, örök élet: Isten szavai, mint a te életed. Ez egy felbecsülhetetlen kincs, amelyet nem lehet pénzért vagy bármi másért cserébe megszerezni. Ezt a felbecsülhetetlen kincset az általad befektetett energia és idő, a saját erőfeszítéseid és az általad fizetett ár révén nyered el. Számodra ez egy szerencse, egy különleges kegy és egy nagy áldás. Az, hogy Isten szavai és az igazság válnak valakinek az életévé, felbecsülhetetlen kincs, amiért cserébe mindent érdemes felajánlani. [...] ha azután, hogy megvan az élelmed és ruházatod, extra időt és energiát teszel bele, több pénzt keresel, több fizikai gyönyört szerzel, és a hús-vér tested elégedett, ám eközben tönkretetted a saját üdvösséged reményét, akkor ez kétségtelenül nem jó dolog a számodra. Aggódónak és nyugtalannak kellene lenned emiatt; igazítanod kellene a munkához és az élethez való hozzáállásodon, valamint a hús-vér tested életminőségével kapcsolatos igényeiden; el kellene engedned bizonyos vágyakat, terveket és a hús-vér testben való életre vonatkozó szándékokat, amelyek nem egyeznek a valósággal. Isten elé kell járulnod, imádkoznod kell Hozzá, és el kell határoznod, hogy végzed a kötelességedet, elmédet és testedet belevetve az Isten házában lévő különféle feladatokba, arra törekedve, hogy azon a napon, amikor Isten munkája befejeződik, amikor Isten minden embertípus munkáját és érettségét megvizsgálja, akkor te legyél egy azok közül, akik elnyerik Isten jóváhagyását. Amikor Isten nagyszerű munkája beteljesedik, amikor Isten országának evangéliuma már elterjedt a világegyetemben, amikor ez az örömteli jelenet kibontakozik, akkor ott lesz a te fáradozásod, a te befektetésed, és a te áldozatod. Amikor Isten megdicsőül, amikor az Ő munkája elterjed a világegyetem egészében, amikor mindenki Isten nagyszerű munkájának sikeres megvalósulását ünnepli, akkor annak az örömteli pillanatnak a kibontakozásakor te az leszel, aki ehhez az örömhöz kapcsolódik. Részese leszel ennek az örömnek, nem pedig az, aki sír és a fogait csikorgatja, aki a mellét veri és a hátát ütlegeli, miközben mindenki más kiáltozik és ugrál örömében, nem az leszel, aki büntetésben részesül, akit Isten teljes mértékben visszautasít és kirekeszt majd” (Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Hogyan kell törekedni az igazságra? (20.)). Isten szavai által rájöttem, hogy Istennek nincs szüksége arra, hogy az emberek híresek vagy nagyszerűek legyenek ahhoz, hogy dicsőítsék Őt, vagy tanúskodjanak Mellette. Isten csak azt reméli, hogy ha az embereknek van ruhájuk és élelmük, akkor több időt töltenek az igazságra való törekvéssel, a kötelességeik megfelelő végzésével, és azzal, hogy megmeneküljenek. Elgondolkodtam azon, hogy már gyerekkorom óta tehetséges vagyok a zenében. Az érettségi után a tehetségemmel kerestem a kenyerem, és az életem során nemcsak ruhám és ételem volt, hanem még némi többletem is. Ez azonban nem elégített ki, és ahelyett, hogy több időt és energiát fordítottam volna arra, hogy jól végezzem a kötelességeimet, és az igazságra törekedjek, még több pénzt akartam keresni, és még több ember csodálatát el akartam nyerni. Úgy gondoltam, hogy a pénzkeresés és a kiemelkedés minden másnál fontosabb. Ha visszagondolok, mielőtt megtaláltam Istent, kerestem némi pénzt, és élveztem az emberek csodálatát, de belül nem éreztem magam nyugodtnak, és még kevésbé voltam igazán boldog. A munkán kívül mindennap csak ettem, ittam és szórakoztam a barátaimmal, hogy elűzzem az unalmat, és egyáltalán nem értettem az élet célját, értelmét és értékét. Bár a pénz átmeneti anyagi élvezetet hozott, nem tudta megváltoztatni a bensőm mélyén tátongó ürességet. Isten szavainak olvasása révén megértettem, hogy a pénz, a hírnév és a nyereség hajszolása továbbra is ürességhez vezet, és hogy ennek nincs értelme. Csak az igazságra való törekvés és egy teremtett lény kötelességeinek jól végzése adhat értelmet és értéket az életnek. Eszembe jutottak az Úr Jézus szavai: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Máté 16:26). Régebben, amikor nem volt pénzem, mindig azt gondoltam, hogy ha egyszer lesz pénzem, akkor elégedett leszek, de miután már volt pénzem, még mindig üresnek és céltalannak éreztem magam. Az embereknek valójában nem pénzre van szükségük. Ott volt például az egyik ismerősöm a szülővárosomból: halálos beteg volt, elment egy hídhoz, bedobta az összes pénzét, majd a folyóba ugrott, hogy véget vessen az életének. Amikor betegséggel és halállal szembesülünk, akármennyi pénzünk, hírnevünk és nyereségünk van, és akármennyien csodálnak minket, mindez teljesen haszontalan. Ezek a dolgok nem menthetik meg az életed, és ha nem követjük Istent, nem törekszünk az igazságra, és nem végezzük jól a kötelességeinket, az végül ürességhez vezet. Isten munkája most a végső szakaszához érkezett, és egyre kevesebb lehetőség és idő van arra, hogy az igazságra törekedjünk. Ki kell használnom az időmet, többet kell ennem és innom Isten szavaiból, és teremtett lényként megfelelően kell végeznem a kötelességeimet. Ez a legértelmesebb dolog. Eszembe jutott Lót felesége. Az angyalok megmentették, és már kijutott Szodoma városából, de mivel nem tudta elengedni a javait és a vagyonát, visszanézett, és sóbálvánnyá változott, így a szégyen szimbólumává vált. Most már az út végső szakaszán járunk, és tanulnom kellett Lót feleségének példájából. El kellett engednem a gazdagságra, a hírnévre és a nyereségre irányuló törekvésemet, jól kellett végeznem a kötelességeimet, és az igazságra kellett törekednem. Ez a legértelmesebb élet, amelyet Isten is helyesel.

Jelenleg vezetői kötelességet végzek a gyülekezetben. Annak érdekében, hogy több időm és energiám legyen felvértezni magam igazsággal, és jól végezni a kötelességeimet, csak körülbelül egy tucatnyi tanítványt tartottam meg, és hetente 6 órát dolgozom, hogy fedezzem a napi kiadásaimat. Az időm nagy részét a kötelességeim végzésére fordítom. A kötelességeim végzése során megtanultam, hogyan kell helyesen viselkedni másokkal, hogyan kell kezelni Isten megbízatását, és hogyan kell a kötelességeimet a megfelelő színvonalon végezni, valamint megtanultam felismerni a romlott beállítottságaimat, és még sok minden mást. Most mindennap olvasom Isten szavait, és végzem a kötelességeimet. Már nem tart rabságban és nem árt nekem a pénz, a hírnév és a nyereség, a szívemet pedig könnyűnek és nyugodtnak érzem. Hála Istennek, amiért megmentett!