12. Hogyan lehet megoldani Isten behatárolásának és megítélésének problémáját
Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai
Istenről és emberről nem lehet egyenlő feltételek mellett beszélni. Az Ő lényege és munkája az ember számára a végsőkig kifürkészhetetlen és érthetetlen. Ha Isten nem személyesen végzi a munkáját és mondja ki szavait az ember világában, akkor az ember soha nem lenne képes megérteni Isten szándékait. Így aztán még azok sem lennének képesek elnyerni a jóváhagyását, akik egész életüket Istennek szentelték. Ha Isten nem lát munkához, akkor bármennyire is jól teszi az ember, minden hiábavaló lesz, mert Isten gondolatai mindig emelkedettebbek lesznek az ember gondolatainál, és Isten bölcsessége meghaladja az ember felfogóképességét. Ezért azt mondom, hogy azok, akik azt állítják, hogy „teljesen megértik” Istent és munkáját, ostoba társaság; mind túlzóak és tudatlanok. Az ember nem határozhatja meg Isten munkáját; sőt, az ember nem is képes meghatározni Isten munkáját. Isten szemében az ember egyszerűen kisebb, mint egy hangya; hogyan is mérhetné fel tehát az ember Isten munkáját? Azok, akik szívesen fecsegnek, hogy „Isten nem így vagy úgy működik”, vagy „Isten ilyen vagy olyan” – nem arrogánsan beszélnek vajon? Mindannyiunknak tudnunk kellene, hogy az embert, aki testből való, megrontotta a Sátán. Az emberiség természete az, hogy szembeszálljon Istennel. Az emberiség nem lehet egyenrangú Istennel, még kevésbé remélheti az emberiség, hogy tanácsot adhat Isten munkájához. Ami azt illeti, hogy Isten hogyan vezeti az embert, ez Magának Istennek a munkája. Illő, hogy az ember engedelmeskedjen, anélkül, hogy ezt vagy azt a nézetet vallaná, hiszen az ember csak por. Mivel az a szándékunk, hogy Istent keressük, nem szabad a saját elképzeléseinket az Ő munkájára Isten megfontolása érdekében ráhúznunk, még kevésbé szabad romlott beállítottságunkat bevetnünk, hogy szándékosan és erélyesen szembeszálljunk Isten munkájával. Nem válnánk ezáltal antikrisztussá? Hogyan hihetnének az ilyen emberek Istenben? Mivel hisszük, hogy van egy Isten, és mivel meg akarunk felelni Neki és látni akarjuk Őt, az igaz utat kell keresnünk, és keresnünk kell az Istennel összeegyeztethető utat. Nem szabad makacsul szemben állnunk Vele. Mi jó származhatna az ilyen cselekedetekből?
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)
Vajon nem azért ellenkeznek sokan Istennel és akadályozzák a Szentlélek munkáját, mert nem ismerik Isten sokrétű és változatos munkáját, továbbá mert csak egy csöppnyi ismerettel és doktrínával rendelkeznek, amellyel a Szentlélek munkáját mérni tudják? Bár az ilyen emberek tapasztalatai felszínesek, természetüknél fogva arrogánsak és elnézőek, és megvetéssel tekintenek a Szentlélek munkájára, figyelmen kívül hagyják a Szentlélek fegyelmezéseit, ráadásul a Szentlélek munkájának „alátámasztására” régi, elcsépelt érveiket használják. Ők meg is játsszák magukat, és teljesen meg vannak győződve saját műveltségükről és tanultságukról, valamint arról is meg vannak győződve, hogy képesek beutazni a világot. Vajon nem az ilyen emberek azok, akiket a Szentlélek visszautasít, és nem őket veti-e majd ki az új kor? Hát nem tudatlan és alulinformált gazemberek azok, akik Isten elé járulnak és nyíltan szembeszállnak vele, akik csupán azt próbálják megmutatni, hogy milyen zseniálisak? A Biblia csekély ismeretével próbálnak a világ „akadémiáján” randalírozni; felszínes doktrínával tanítva az embereket próbálják visszájára fordítani a Szentlélek munkáját, és igyekeznek azt a saját gondolatmenetük körül forgatni. Amilyen rövidlátóak, megpróbálják egyetlen pillantással szemügyre venni Isten 6000 éves munkáját. Ezeknek az embereknek nincs említésre méltó józan eszük! Valójában minél jobban ismerik az emberek Istent, annál kevésbé ítélkezőek az Ő munkáját illetően. Ráadásul csak egy keveset beszélnek Isten mai munkáját érintő tudásukról, viszont nem ítélkeznek elhamarkodottan. Minél kevesebbet tudnak az emberek Istenről, annál arrogánsabbak és önhittebbek, és annál féktelenebbül hirdetik Isten lényét – ám csak elméletről beszélnek, és nem kínálnak valódi bizonyítékot. Az ilyen emberek semmiféle értékkel nem bírnak. Akik a Szentlélek munkáját játéknak tekintik, azok könnyelműek! Akik nem óvatosak, amikor a Szentlélek új munkájával találkoznak, akik összevissza beszélnek, elhamarkodottan ítélkeznek, akik szabad utat engednek indulataiknak, hogy tagadják a Szentlélek munkájának helyességét, és akik sértegetik és káromolják is azt – az ilyen tiszteletlen emberek vajon nem tudatlanok a Szentlélek munkáját illetően? Vajon ők nem nagyon arrogáns emberek, akik eredendően büszkék és irányíthatatlanok? Még ha el is jön a nap, amikor az ilyen emberek elfogadják a Szentlélek új munkáját, Isten akkor sem fogja megtűrni őket. Nemcsak lenézik azokat, akik Istenért dolgoznak, hanem magát Istent is káromolják. Az ilyen reménytelen embereknek sem ebben a korban, sem az eljövendő korban nem lesz megbocsátás, és örökké a pokolban enyésznek el! Az ilyen tiszteletlen, engedékeny emberek úgy tesznek, mintha hinnének Istenben, és minél inkább ilyenek az emberek, annál hajlamosabbak arra, hogy megsértsék Isten adminisztratív rendeleteit. Vajon mindazon arrogáns emberek, akik eredendően zabolátlanok, és akik soha senkinek nem engedelmeskedtek, nem mind ezen az úton járnak? Nem ellenkeznek nap mint nap Istennel, aki mindig új és soha nem régi?
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)
Tudjátok meg, hogy azért álltok ellen Isten munkájának, vagy azért használjátok a saját elképzeléseiteket a mai munka mérésére, mert nem ismeritek Isten munkájának alapelveit, és elhamarkodottan kezelitek a Szentlélek munkáját. Az Istennel szembeni ellenállásotokat és a Szentlélek munkájának akadályozását az elképzeléseitek és eredendő arroganciátok okozzák. Ez nem azért van, mert Isten munkája rossz, hanem mert természeteteknél fogva túlságosan lázadók vagytok. Miután megtalálták az Istenbe vetett hitüket, egyesek még azt sem tudják biztosan megmondani, honnan származik az ember, mégis nyilvános beszédeket mernek tartani, értékelve a Szentlélek munkájának jó és rossz részeit. Még az apostolokat is kioktatják, akik a Szentlélek új munkáját végzik, megjegyzéseket fűznek hozzájuk, és soron kívül beszélnek; emberi mivoltuk túlságosan alacsonyrendű, és a legcsekélyebb értelem sincs bennük. Vajon nem jön el az a nap, amikor az ilyen embereket visszautasítja a Szentlélek munkája, és a pokol tüze megégeti őket? Nem ismerik Isten munkáját, ehelyett megítélik azt, és még utasítani is próbálják Istent, hogyan munkálkodjon. Hogyan ismerhetik az ilyen oktalan emberek Istent? Az ember a keresés és megtapasztalás folyamata során ismeri meg Istent; az Istenről való tudást nem a Szentlélek megvilágosítása által nyeri el önkényes ítélkezése során. Minél pontosabbá válik az emberek tudása Istenről, annál kevésbé ellenkeznek Vele. Ezzel szemben minél kevesebbet tudnak az emberek Istenről, annál valószínűbb, hogy ellene fordulnak. Az elképzeléseid, a régi természeted és az emberi mivoltod, jellemed és erkölcsi felfogásod az a tőke, amellyel ellenállsz Istennek, és minél romlottabb az erkölcsöd, minél utálatosabbak a tulajdonságaid és minél alacsonyabb rendű az emberi mivoltod, annál inkább Isten ellensége vagy. Azok, akik erős elképzelésekkel rendelkeznek és öntelt beállítottságúak, még inkább ellenségesek a megtestesült Istennel szemben; az ilyen emberek az antikrisztusok. Ha az elképzeléseid nem kerülnek helyreigazításra, akkor mindig Isten ellen valók lesznek; soha nem leszel összeegyeztethető Istennel, és mindig távol leszel tőle.
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)
Ha a saját fogalmaitokat használjátok Isten megmérésére és körülhatárolására, mintha Isten egy változatlan agyagszobor lenne, és Istent teljesen beszorítjátok a Biblia paraméterei közé, és tevékenységi körét lekorlátozzátok, akkor ez azt bizonyítja, hogy megbélyegeztétek Istent. Mivel a zsidók az Ószövetség korában Istent egy változatlan formájú bálványnak tekintették, amelyet a szívükben tartottak, mintha Istent csak Messiásnak lehetne nevezni, és csak az lehetne Isten, akit Messiásnak hívnak, és mivel az ember úgy szolgálta és imádta Istent, mintha Ő egy (élettelen) agyagszobor lenne, ezért az akkori Jézust keresztre szegezték, halálbüntetést szabva ki Rá – a bűntelen Jézust így halálra ítélték. Isten ártatlan volt minden bűntettben, az ember mégsem könyörült meg rajta, és ragaszkodott ahhoz, hogy halálra ítélje Őt, így Jézust keresztre feszítették. Az ember mindig azt hiszi, hogy Isten változatlan, és egyetlen könyv, a Biblia alapján határozza meg Őt, mintha az ember tökéletesen értené Isten irányítását, mintha az ember a kezében tartaná mindazt, amit Isten tesz. Az emberek a végletekig abszurdak, a végletekig arrogánsak, és hajlanak a túlzásokra. Bármilyen nagy is az Istenről való tudásod, én akkor is azt mondom, hogy nem ismered Istent, hogy te vagy az, aki a legjobban szembeszállsz Istennel, és elítélted Istent, mert teljesen képtelen vagy arra, hogy alávesd magad Isten munkájának, és az Isten általi tökéletessé válás útján járj. Miért nem elégedett soha Isten az ember tetteivel? Mert az ember nem ismeri Istent, mert túl sok képzete van, és az Istenről alkotott ismeretei semmilyen szempontból nem egyeznek a valósággal, helyette monoton módon, változatlanul ugyanazt a témát ismétlik, és minden helyzetben ugyanazt a megközelítést alkalmazzák. És így, miután ma eljött a földre, Istent az ember újra keresztre szegezi.
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A gonosz biztosan elnyeri büntetését)
Jelenleg a legtöbb ember így gondolkodik: „Amit Isten az utolsó napokban mondott, az mind benne van Az Ige testet ölt című könyvben, nincs Istennek több szava, ez minden, amit Isten mondott”, így van? Nagy hiba így gondolkodni! Az Ige testet ölt című könyvben található szavak Isten utolsó napokbeli munkájának csak a nyitó szavai, ezen munka szavainak egy része, és ezek a szavak főleg a víziók igazságaira vonatkoznak. Később lesznek szavak a gyakorlat sok részletéről is. Ezért Az Ige testet ölt nyilvánosságra hozatala nem jelenti azt, hogy Isten munkája egy szakasz végéhez ért, és még kevésbé jelenti azt, hogy Isten ítéletmunkája az utolsó napokban véglegesen befejeződött. Istennek még sok kifejezésre váró szava van, és még ezeknek a szavaknak a kimondása után sem mondható, hogy Isten teljes irányítási munkája befejeződött. Amikor az egész világegyetem munkája befejeződik, csak akkor mondható, hogy a hatezer éves irányítási terv véget ért. De abban az időben fognak-e még létezni emberek ebben a világegyetemben? Amíg az élet létezik, amíg az emberiség létezik, addig Isten irányításának is folytatódnia kell. Ha a hatezer éves irányítási terv véget ér, de létezik emberiség, élet és ez a világegyetem, Isten továbbra is irányítani fog mindent, de ezt már nem fogjuk hatezer éves irányítási tervnek nevezni. Most ezt Isten irányításának nevezzük. Talán a jövőben más neve lesz majd, az már az emberiség és Isten egy másik élete lesz, ezért nem állítható, hogy Isten továbbra is a mai szavakat használja majd az emberek vezetésére, mivel ezek a szavak csak erre az időszakra alkalmasak. Ezért soha ne határold körül Isten munkáját. Néhányan azt mondják: „Isten csak ezekkel a szavakkal látja el az embereket, és semmi mással, Isten csak ezeket a szavakat mondhatja.” Ezzel is bizonyos keretek közé szorítják Istent. Ez olyan, mintha jelenleg, a Királyság Korában a Jézus korában elmondott szavakat alkalmaznánk. Helyénvaló lenne ez? Néhány szó alkalmazható, néhányat pedig meg kell szüntetni, így nem mondhatod, hogy Isten szavait soha nem lehet megszüntetni. Szeretik-e az emberek körülhatárolni a dolgokat? Néhány területen bizony körülhatárolják Istent. Talán egy nap te is úgy olvasod majd Az Ige testet ölt című könyvet, ahogy az emberek ma olvassák a Bibliát, nem tartva lépést Istennel. Most van itt az ideje olvasni Az Ige testet ölt című könyvet. Ki tudja, hány év múlva lesz olyan ezt olvasni, mint egy elavult naptárt nézni, mert akkorra már valami új váltja fel a régit. Az emberek igényei Isten munkája szerint keletkeznek és fejlődnek. Akkorra az emberi természet, az ösztönök és a tulajdonságok, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kell, valamelyest megváltoznak. Miután ez a világ megváltozik, az emberiség igényei is másmilyenek lesznek. Néhányan azt kérdezik: „Fog-e Isten később beszélni?” Néhányan erre a következtetésre jutnak: „Isten nem fog tudni beszélni, mert amikor a Szó Korának munkája befejeződik, többé nem lesz mit mondani, és minden más szó hamis lesz.” Ez nem úgyszintén téves? Az emberiség könnyen elköveti azt a hibát, hogy körülhatárolja Istent. Az emberek hajlamosak ragaszkodni a múlthoz és körülhatárolni Istent. Világos, hogy nem ismerik Őt, mégis önkényesen körülhatárolják a munkáját. Az embereknek ilyen öntelt természetük van! Mindig a múlt régi elképzeléseihez akarnak ragaszkodni, és a múlt dolgait a szívükben őrzik. Tőkeként használják ezeket, arrogánsak és önhittek, azt gondolják, hogy mindent értenek, és van képük körülhatárolni Isten munkáját. Ezzel vajon nem mondanak ítéletet Isten felett? Ezenkívül az emberek nem veszik figyelembe Isten új munkáját. Ez azt mutatja, hogy nehéz számukra elfogadni az új dolgokat, mégis vakon körülhatárolják Istent. Az emberek olyan önteltek, hogy elvesztették józan eszüket, senkire sem hallgatnak, sőt még Isten szavait sem fogadják el. Ilyen az ember természete: teljesen arrogáns és önelégült, és a legkevésbé sem veti alá magát. Ilyenek voltak a farizeusok, amikor elítélték Jézust. Azt gondolták: „Még ha igazad is van, akkor sem követlek téged, egyedül Jahve az igaz isten.” Ma is vannak, akik azt mondják: „Ő krisztus? Még akkor sem követném őt, ha valóban krisztus lenne!” Léteznek-e ilyen emberek? Sok vallásos ember van, aki ilyen. Ez azt mutatja, hogy az ember beállítottsága túl romlott, az emberek menthetetlenek.
Az idők folyamán a szentek közül csak Mózes és Péter ismerte igazán Istent, és őket ismerte el Isten, de vajon ők képesek voltak kifürkészni Istent? Amit felfogtak, az is korlátozott volt. Ők maguk sem merték azt mondani, hogy ismerik Istent. Azok, akik valóban ismerik Istent, nem határolják körül Őt, mert rájönnek, hogy Isten felbecsülhetetlen és mérhetetlen. Azok hajlamosak körülhatárolni Istent és azt, amit Ő birtokol és ami Ő, akik nem ismerik Őt. Tele vannak Istennel kapcsolatos képzelgéssel, könnyen alkotnak elképzeléseket mindenről, amit Isten tett. Ezért azok, akik azt hiszik, hogy ismerik Istent, a legellenállóbbak Istennel szemben, és ők azok, akik a legnagyobb veszélyben vannak.
(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)
Mivel tudják, hogy Isten szereti az emberiséget, a szeretet szimbólumaként határolják Őt le: hiszik, hogy bármit is tesznek az emberek, bárhogyan is viselkednek, bárhogyan is bánnak Istennel, és bármennyire is lázadnak, mindez nem igazán számít, mert Isten szeretettel teli, és az Ő szeretete korlátlan és mérhetetlen; Isten szeretettel teli, ezért elfogadó tud lenni az emberekkel szemben; és Isten szeretettel teli, ezért irgalmas tud lenni az emberekkel szemben, irgalmas tud lenni az éretlenségükkel, irgalmas a tudatlanságukkal és irgalmas a lázadó mivoltukkal szemben. Tényleg így van ez? Egyesek, miután egyszer vagy akár néhányszor megtapasztalták Isten türelmét, ezeket a tapasztalatokat tőkeként kezelik abban, ahogy Istent ismerik, és azt hiszik, hogy Ő örökké türelmes és irgalmas lesz velük szemben, majd életük során Isten effajta türelmét veszik alapul és ezt tekintik mércének, amely szerint Ő bánik velük. Vannak olyanok is, akik miután egyszer megtapasztalták Isten elfogadását, örökké toleránsnak fogják Őt lehatárolni – és az ő elméjükben ez a tolerancia korlátlan, feltétel nélküli, sőt, teljesen elvtelen is. Helyesek az ilyen hiedelmek? Minden alkalommal, amikor Isten lényegével vagy Isten természetével kapcsolatos kérdések kerülnek szóba, bizonytalannak tűntök. Engem nagyon nyugtalanít, amikor ilyennek látlak titeket. Sok igazságot hallottatok már Isten lényegéről; sok vitát hallgattatok már meg az Ő természetéről is. Azonban az elmétekben ezek a kérdések és ezen aspektusok igazsága csak elméleten és írott szavakon alapuló emlék; a mindennapi életetekben egyikőtök sem képes olyannak megtapasztalni vagy látni Isten természetét, amilyen az valójában. Így mindannyian zavartak vagytok a hitetekben; vakon hisztek, olyannyira, hogy tiszteletlenül viszonyultok Istenhez, sőt félre is söpritek Őt. Mihez vezet az efféle hozzáállásotok Istennel szemben? Ahhoz vezet, hogy folyton lehatároljátok Istent. Ha már megszereztél egy kis tudást, akkor nagyon elégedettnek érzed magad, mintha megszerezted volna Istent az Ő teljességében. Utána arra a következtetésre jutsz, hogy Isten ilyen, és nem hagyod, hogy szabadon mozogjon. Továbbá, amikor Isten valami újat tesz, egyszerűen nem vagy hajlandó elismerni, hogy Ő Isten. Egy nap, amikor Isten azt mondja: „Nem szeretem többé az emberiséget; nem nyújtok többé irgalmat az embereknek; nincs Bennem többé elfogadás vagy türelem irántuk; csordultig vagyok kimondhatatlan utálattal és ellenszenvvel irántuk”, az ilyen kijelentések konfliktust fognak okozni az emberek szíve mélyén. Néhányan közülük még azt is mondják majd: „Nem vagy többé az én Istenem; nem vagy már az az Isten, akit követni akarok. Ha ezt mondod, akkor már nem vagy alkalmas arra, hogy az én Istenem légy, és nem kell tovább követnem Téged. Ha nem adsz nekem többé irgalmat, szeretetet és elfogadást, akkor nem követlek többé Téged. Ha a végtelenségig elfogadó vagy velem, mindig türelmes vagy velem, és hagyod, hogy lássam, hogy Te vagy a szeretet, Te vagy a türelem és Te vagy az elfogadás, csak akkor tudlak követni Téged, és csak akkor lesz bizalmam, hogy a végsőkig kövesselek Téged. Mivel enyém a Te türelmed és irgalmad, lázadásom és vétkeim a végtelenségig megbocsáthatók és elnézhetők, és bármikor és bárhol vétkezhetek, bármikor és bárhol meggyónhatok és megbocsátást nyerhetek, és bármikor és bárhol feldühíthetlek. Te nem alkothatsz véleményt vagy nem vonhatsz le következtetéseket rólam.” Bár talán egyikőtök sem gondolkodik ilyen szubjektíven vagy tudatosan az ilyen kérdésekről, de valahányszor Istent eszköznek tekinted, akit arra kell használni, hogy megbocsássa a bűneidet, vagy tárgynak, amit egy szép rendeltetési hely eléréséhez kell használnod, akkor az élő Istent ellenségedként finoman szembeállítottad magaddal. Én ezt látom. Mondogathatsz továbbra is olyan dolgokat, hogy „hiszek Istenben”, „az igazságra törekszem”, „meg akarom változtatni a beállítottságomat”, „meg akarok szabadulni a sötétség befolyásától”, „meg akarok felelni Istennek”, „alá akarom vetni magamat Istennek”, „hű akarok lenni Istenhez és jól akarom teljesíteni a kötelességemet”, és így tovább. Azonban bármennyire is jól hangzanak a szavaid, bármennyi elméletet is ismersz, és bármennyire is impozáns vagy méltóságteljes ez az elmélet, tény, hogy sokan vagytok, akik már megtanultátok, miként használjátok az általatok elsajátított szabályokat, doktrínákat, elméleteket arra, hogy következtetéseket vonjatok le Istenről, ezáltal természetesen szembeállítva Őt magatokkal. Bár lehet, hogy elsajátítottad a szavakat és a doktrínákat, de valójában nem léptél be az igazság valóságába, ezért nagyon nehéz számodra, hogy közel kerülj Istenhez, megismerd és megértsd Őt. Ez annyira siralmas!
(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)
Az emberek szeretik rugalmatlanul alkalmazni a szabályokat, és ezekkel a szabályokkal behatárolni és meghatározni Istent, ahogy képleteket is szeretnek használni, hogy így próbálják megérteni Isten természetét. Ezért, ami az emberi gondolkodás birodalmát illeti, Isten nem gondolkodik, és lényegi eszméi sincsenek. Valójában azonban Isten gondolatai a folyamatos átalakulás állapotában vannak a dolgok és környezetek változásainak megfelelően. Miközben ezek a gondolatok átalakulnak, Isten lényegének különböző aspektusai tárulnak fel. Ezen átalakulási folyamat közben, pontosan abban a pillanatban, amikor Isten meggondolja Magát, az emberiség számára az Ő életének valóságos létezését mutatja meg, valamint azt, hogy az Ő igazságos természete tele van dinamikus életerővel. Ugyanakkor Isten a saját igaz kinyilatkoztatásai segítségével bizonyítja be az emberiség számára az Ő haragja, irgalma, szerető jósága és hosszútűrése létezésének igazságát. Az Ő lényege bármikor és bárhol feltárulhat a dolgok alakulásának megfelelően. Őbenne megvan egy oroszlán haragja és egy édesanya irgalma és hosszútűrése. Az Ő igazságos természete nem engedi, hogy bárki megkérdőjelezze, megsértse, megváltoztassa vagy eltorzítsa. Minden ügy és minden dolog közepette Isten igazságos természete – azaz Isten haragja és Isten irgalma – bármikor és bárhol megnyilvánulhat. Ő létfontosságú kifejezést ad ezeknek az aspektusoknak az egész teremtett világ minden szegletében, és minden egyes pillanatban életerővel valósítja meg őket. Isten igazságos természetét nem korlátozza tér vagy idő; más szóval Isten igazságos természete nem mechanikusan, a tér vagy idő korlátainak megfelelően fejeződik ki vagy nyilvánul meg, hanem tökéletes könnyedséggel, bárhol és bármikor. Amikor látod, hogy Isten meggondolja Magát, nem fejezi ki többé haragját és nem pusztítja el Ninive városát, mondhatod-e, hogy Isten kizárólag irgalmas és szeretetteljes? Mondhatod-e, hogy Isten haragja csak üres szavakban merül ki? Amikor Isten vad haraggal tombol és visszavonja irgalmát, mondhatod-e, hogy nem érez igaz szeretetet az emberiség iránt? Ezt a vad haragot Isten az emberek gonosz cselekedeteire válaszul juttatja kifejezésre; az Ő haragja nem tökéletlen. Isten szíve megindul az emberek bűnbánatára, és ez a bűnbánat éri el, hogy Ő meggondolja Magát. Amikor Ő meghatódik, amikor meggondolja Magát, és amikor irgalmát és hosszútűrését mutatja az ember iránt, mindezek teljesen hibátlanok; tiszták, vegyítetlenek, makulátlanok és hamisítatlanok. Isten hosszútűrése pontosan ez: hosszútűrés, ahogy az Ő irgalma is irgalom, semmi más. Az Ő természete az ember bűnbánatának és az ember magatartásában beálló változásoknak megfelelően tárja fel haragját vagy irgalmát és hosszútűrését. Bármit is fed fel és fejez ki Ő, az mind tiszta és közvetlen; lényege különbözik minden teremtett lény lényegétől. Amikor Isten kifejezi az Ő cselekedetei mögött meghúzódó elveket, azok mentesek minden hibától és tökéletlenségtől, éppúgy, mint az Ő gondolatai, eszméi, minden egyes döntése és minden egyes cselekedete. Minthogy Isten így döntött, és minthogy így cselekedett, így viszi véghez vállalkozásait. Az Ő vállalásainak eredményei éppen azért helyesek és hibátlanok, mert forrásuk is makulátlan és kifogástalan. Isten haragja hibátlan. Ugyanígy Isten irgalma és hosszútűrése – amelyekkel a teremtett lények közül senki nem rendelkezik – szintén szent és hibátlan, és képes kiállni a gondos mérlegelés és tapasztalat próbáját.
(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.)
Egyesek akkor kezdenek hinni Istenben, mikor rájönnek, hogy az Isten által kijelentett szavak valóban az igazság. Ugyanakkor, amikor eljutnak Isten házába és látják, hogy Isten hétköznapi ember, a szívükben elképzelések születnek. Szavaik és tetteik féktelenné válnak, léhák lesznek és felelőtlenül beszélnek, ítélkeznek és rágalmaznak, ahogy nekik tetszik. Így mutatkoznak meg a gonosz emberek. Ezek az emberi mivolt nélküli teremtmények gyakran hajtanak végre gonosz cselekedeteket és megzavarják a gyülekezet munkáját és semmi jóra nem számíthatnak! Nyíltan ellenállnak Istennek, rágalmazzák, megítélik és sértegetik, nyíltan káromolják Őt és ellenszegülnek Neki. Az ilyen emberek súlyos büntetés elszenvedői lesznek. Egyesek a hamis vezetők közül valók és miután elbocsátották őket, állandó neheztelést éreznek Isten iránt. Megragadják a gyülekezés lehetőségét, hogy terjesszék elképzeléseiket és kiadják magukból panaszaikat; kemény szavak vagy olyan szavak is kicsúszhatnak a szájukon, melyekkel kiadják gyűlöletüket. Nem démonok az ilyen emberek? Miután elzavarták őket Isten házából, bűntudatot éreznek, azt állítva, hogy valami rosszat mondtak egy ostoba pillanatban. Egyesek nem veszik észre őket, mondván: „Egészen szánalomra méltóak és szívükben bűntudat ébredt. Azt mondják, lekötelezettek Istennek és nem ismerik Őt, ezért bocsássunk meg nekik.” Jöhet-e a megbocsátás ilyen könnyen? Az embereknek van méltósága, hát még Istennek! Miután ezek az emberek befejezték istenkáromlásukat és rágalmazásukat, egyesek számára bűnbánónak tűnnek, akik megbocsátanak nekik és azt mondják, hogy egy ostoba pillanatban cselekedtek – de valóban egy ostoba pillanat volt ez? Mindig van valamennyi szándék beszédükben, és még Istent is meg merik ítélni. Isten házából elküldték őket, és elvesztették státuszuk előnyeit, a kirekesztéstől való félelmükben sokat panaszkodnak majd ezután, valamint keservesen és bűnbánóan sírnak. Származik ebből bármi jó? Miután szavaidat kimondtad, olyanok, mint a földre locsolt víz, visszanyerni már nem lehet. Elviselné-e Isten, hogy az emberek ellenálljanak Neki, megítéljék és káromolják Őt, ahogy nekik tetszik? Egyszerűen figyelmen kívül hagyná? Istennek nem lenne méltósága, ha így tenne. Egyesek, miután ellenálltak, azt mondják: „Istenem, a te drága véred megváltott engem. Te azt mondtad, bocsássunk meg az embereknek hetvenszer hétszer is – neked is meg kellene bocsátanod nekem!” Milyen szégyentelen! Egyesek pletykákat terjesztenek Istenről és félni kezdenek, miután rágalmazták Őt. Félve a büntetéstől, gyorsan letérdelnek és így imádkoznak: „Istenem! Ne hagyj el, ne büntess engem! Bevallom, megbánom bűnömet, adósod vagyok, hibáztam.” Mondd meg Nekem, meg lehet-e bocsátani az ilyen embereknek? Nem! Miért nem? Amit tettek, az sérti a Szentlelket, és az istenkáromlás bűnét a Szentlélek sosem fogja megbocsátani: sem ebben az életben, sem az eljövendő világban! Isten hű marad az Ő szavaihoz. Méltósága, haragja és igaz természete van. Azt gondolod, hogy Isten olyan, mint az ember, hogy ha valaki egy kicsit is kedvesebb Hozzá, elnézi majd a korábbi vétkeit? Szó sincs erről! Jól fognak alakulni a dolgok számodra, ha ellenállsz Istennek? Érthető, ha pillanatnyi ostobaságból valami rosszat teszel, vagy alkalmanként némi romlott beállítottságot fedsz fel. De ha közvetlenül ellenállsz, lázadsz Isten ellen vagy ellenszegülsz Neki, és ha rágalmazod, káromlod Őt, valamint pletykákat terjesztesz Róla, teljesen elkárhoztál. Nincs szükség arra, hogy az ilyen emberek tovább imádkozzanak; csak várniuk kell, hogy megbűnhődjenek. Nem lehet nekik megbocsátani! Amikor eljön az idő, ne mondjátok szégyentelenül: „Istenem, kérlek bocsáss meg nekem!” Nem számít, hogy esedezel, hasztalan lesz, sajnálatos, hogy ezt kell mondanom. Ha az emberek szándékosan vétkeznek, miután megértettek valamit az igazságból, nem nyerhetnek bocsánatot. Korábban elhangzott, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire. Ez olyan kisebb vétkekre utalt, melyekbe Isten adminisztratív rendeletei nem tartoznak bele, és amelyek nem sértik meg Isten természetét. Az istenkáromlás és Isten rágalmazása nem tartozik közéjük. De ha csak egyszer is káromolnád, megítélnéd vagy rágalmaznád Istent, az olyan maradandó folt lesz, melyet nem lehet lemosni. Az emberek úgy akarják káromolni és gyalázni Istent, ahogy nekik tetszik, aztán pedig ki akarják használni Őt, hogy áldásokat nyerjenek. Semmi a világon nem kapható ilyen olcsón! Az emberek mindig azt gondolják, hogy Isten irgalmas és kedves, hogy Ő jóindulatú, hogy hatalmas és határtalan szíve van; hogy nem emlékszik az emberek vétkeire, és fátylat borít az emberek múltbéli vétkeire és tetteire. A múltra való fátyolborítás jelentéktelen dolgokkal történik. Isten sosem bocsát meg azoknak, akik nyíltan ellenállnak Neki és káromolják Őt.
Bár a legtöbb ember a gyülekezetben igazán hisz Istenben, nincs Istent félő szívük. Ez azt mutatja, hogy a legtöbb embernek nincs valódi tudása Isten természetéről, ezért nehéz számukra félni Istent és kerülni a rosszat. Ha az emberek nem félik Istent és nem rettegnek Tőle a hitükben, és azt mondanak, ami nekik tetszik, mihelyt Isten munkája a saját érdekeiket érinti, akkor amikor befejezik a beszédet, ezzel vége is? Azután kell majd megfizetniük az árát annak, amit mondanak és ez nem egyszerű dolog. Mikor egyesek káromolják Istent, mikor megítélik Istent, tudják a szívükben, hogy mit mondanak? Mindazok, akik ezeket mondják, tudják a szívükben, hogy mit mondanak. Eltekintve azoktól, akiket gonosz lelkek szálltak meg és akiknek értelme rendellenes, a hétköznapi emberek tudják szívükben, hogy mit mondanak. Ha azt mondják, hogy nem tudják, akkor hazudnak. Amikor beszélnek, azt gondolják: „Tudom, hogy te vagy isten. Azt mondom, nem cselekszel helyesen, tehát mit tehetsz velem? Mit fogsz tenni, ha már nem beszélek?” Szándékosan teszik ezt, hogy megzavarjanak másokat, hogy a maguk oldalára állítsanak másokat, hogy hasonló dolgokat mondassanak másokkal, hogy rávegyenek másokat, hogy hasonló dolgokat tegyenek. Tudják, hogy amit mondanak, az nyílt ellenszegülés Istennek, hogy ez Isten ellen való, Isten káromlása. Miután töprengtek ezen, azt gondolják, amit tettek, hiba volt: „Mit mondtam? Egy heves pillanatban történt, és nagyon bánom!” Megbánásuk bizonyítja, hogy pontosan tudják, mit tettek akkor; nem úgy volt, hogy nem tudták. Ha azt gondolod, hogy egy pillanatra tudatlanok és zavartak voltak, hogy nem értették egészen, akkor ez nem teljesen igaz. Lehet, hogy az emberek nem teljesen értették, de ha hiszel Istenben, akkor kell legyen egy minimális józan eszed. Hogy Istenben higgy, félned kellene Istent és rettegned Tőle. Nem káromolhatod Istent, nem ítélheted meg vagy rágalmazhatod Őt, ahogy neked tetszik. Tudod, mit értenek „megítélés”, „istenkáromlás” vagy „rágalmazás” alatt? Amikor mondasz valamit, nem tudod, hogy megítéled-e Istent vagy sem? Egyesek mindig arról a tényről beszélnek, hogy vendégül látták Istent, hogy gyakran látják Istent és hogy hallgatták Isten személyes közlését. Bárkivel beszélnek ezekről a dolgokról, akibe belebotlanak, hosszasan, mindent elmondva a külsőségekről; de valódi tudásuk egyáltalán nincs. Talán nincs rossz szándékuk, mikor ezeket a dolgokat mondják. Jót akarnak a testvéreknek és mindenkit bátorítani kívánnak. De miért ezeket a dolgokat választják, hogy beszéljenek róluk? Ha tettre készen felhozzák ezt az ügyet, akkor van valamiféle szándékuk: legfőképpen, hogy hivalkodjanak és az emberek felnézzenek rájuk. Ha bizakodóvá tennék az embereket és bátorítanák őket Istenbe vetett hitükben, többet olvasnák nekik az Ő szavait, amelyek az igazságot jelentik. Akkor miért ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyen külsőségekről beszéljenek? Annak, hogy ezeket a dolgokat mondják, az a gyökere, hogy egyszerűen Istent félő szív nélkül valók. Nem félik Istent. Hogyan viselkedhetnek illetlenül és jártathatják a szájukat Isten előtt? Istennek van méltósága! Ha az emberek felfognák ezt, tennének ilyen dolgokat? Az embereknek nincs Istent félő szívük. Önkényesen mondják, hogy Isten ilyen és olyan, a saját indítékaik miatt, hogy elérhessék személyes céljaikat és hogy mások nagyra tartsák őket. Ez egyszerűen Isten megítélése és Isten káromlása. Ezeknek az embereknek egyáltalán nincs Istentől való félelem a szívükben. Ők mindannyian olyanok, akik ellenállnak Istennek és káromolják Őt. Ők mindannyian gonosz lelkek és démonok.
(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)
Ha Isten munkáját és az embereket érő dolgokat a jó és a rossz, a helyes és a helytelen szemszögéből próbálod megítélni, akkor el fogod utasítani azokat. Azt fogod gondolni, hogy nem tűnnek Isten munkájának, és hogy nem felelnek meg a te elképzeléseidnek és képzelődéseidnek, és el fogod utasítani azokat. Ha elutasítod azokat, hogyan tudnád nekik alávetni magad, mint igazságoknak? Lehetetlen lesz. Miért utasítják el az emberek ezeket a dolgokat? Ez az emberi elképzelések miatt van, ami azt jelenti, hogy megvannak a korlátai az emberi agy felfogóképességének, és annak, amit az emberek képesek meglátni Isten tetteiből, illetve azt, hogy megvannak a korlátai azoknak az igazságoknak, amelyeket az emberek képesek megérteni. Hogyan tudsz áttörni ezeken a korlátokon, hogy igazán megismerd Istent? El kell fogadnod az Istentől jövő dolgokat, nem szabad könnyelműen meghatároznod azokat a dolgokat, amelyekkel találkozol, és amelyeket nem érthetsz meg, és nem szabad vakon ítélkezned, ha nem tudsz megoldani valamely problémát. Ezzel az értelemmel kell az embereknek a leginkább rendelkezniük. Ha azt mondod, hogy „Isten nem így cselekszik, Isten soha nem tenne ilyet!”, akkor hiányzik belőled az értelem. Mit tudsz igazán megérteni? Ha ítéletet merészelsz alkotni Isten nevében, akkor valóban hiányzik belőled az értelem. Isten nem szükségszerűen fog pontosan úgy cselekedni, ahogyan gondolod vagy ami a képzelődéseid hatókörén belül van. Isten túl nagy, túl kifürkészhetetlen, túl mély, túl csodálatos és túl bölcs! Miért tettem hozzá a „túl” szót? Mert az emberek nem képesek kifürkészni Istent. Teremtett lény vagy, ezért ne próbáld kifürkészni Istent. Mihelyt már nem lesz ott benned ez a gondolat, rendelkezni fogsz egy kis értelemmel. Ne próbálj meg szabályokat felállítani Isten számára, és ha képes vagy arra, hogy tartózkodj ettől, akkor rendelkezni fogsz értelemmel. Sokan vannak, akik mindig szabályokat állítanak fel Isten számára, és azt mondják, hogy Istennek egy bizonyos módon kellene cselekednie, hogy Isten egészen biztosan így cselekedne, vagy Isten egészen biztosan nem így cselekedne, hogy ez egészen biztosan Isten cselekedete, és hogy valami más egészen biztosan nem Isten cselekedete. És mi a helyzet ezzel az „egészen biztosan”-nal? (Hiányzik belőle az értelem.) Azt mondod, hogy Isten túl csodálatos és túl bölcs, aztán pedig azt, hogy Isten soha nem cselekedne egy bizonyos módon. Nem ellentmondás ez? Ez nem Isten igazi ismerete. Teljesen híján van az értelemnek, ha valaki mindig a saját nézeteihez ragaszkodik, és mindig szabályokat állít fel Isten számára.
Isten most végzi a munka végső szakaszát, és senki sem gondolta, hogy Ő Kínában is megjelenhet és munkálkodhat. Az, hogy te nem tudod ezt elképzelni, nem a te szívedben lévő elképzeléseknek és képzelgéseknek, valamint a gondolkodásod korlátainak köszönhető? Amerikát, az Egyesült Királyságot vagy Izráelt esetleg mind lehetségesnek tartod, de azt egyáltalán nem tudod elképzelni, hogy Isten Kínában munkálkodna. Felfoghatatlan számodra. Messze meghaladja az emberek elképzeléseit és képzeletét, de Isten épp most kezdte el munkáját Kínában, hogy véghezvigye végső és legfontosabb munkáját. Ez túlságosan szembemegy az emberek elképzeléseivel. Mit tanultál tehát ebből? (Hogy Isten munkája nem egyezik az emberi elképzelésekkel, az csodálatos és kifürkészhetetlen.) Isten munkája messze meghaladja az emberi képzeletet, csodálatos és kifürkészhetetlen, bölcs, mély – ezek emberi szavak, amelyeket arra használnak, hogy leírják mindazt, amit Isten birtokol és ami Isten, az Ő természetét és lényegét, és ezt észszerűnek tartják. Az emberek ezekkel a szavakkal foglalják össze, hogy Isten olyan dolgokat tesz, amelyek szembemennek az emberi elképzelésekkel – Isten munkája csodálatos és kifürkészhetetlen; szembemegy az emberi elképzelésekkel. Mit tanulhatnak még ebből az emberek? Azt, hogy az emberiség korábbi elképzelései és képzelgései mind a fejük tetejére álltak. Honnan erednek hát ezek az elképzelések? Annak alapján, amit látsz, Kína szegény és elmaradott, a Kommunista Párt gyakorolja a hatalmat, a keresztényeket üldözik, nincs szabadság, nincsenek emberi jogok, a kínaiak pedig alacsonyan képzettek, a világ színpadán alantas szerepben, Kelet-Ázsia szánalmas beteg embereiként tűnnek fel. Hogyan ölthetne testet Isten Kínában, hogy elvégezze a munkáját? Vajon ez nem egy elképzelés? Most lássuk, hogy ez az elképzelés helyes vagy helytelen. (Teljességgel helytelen.) Először is, ne arról beszéljünk, hogy Isten miért munkálkodna ilyen módon, hogy vajon azért, mert alázatos és rejtve akar maradni, vagy azért, mert az ily módon végzett munka mély jelentőséggel és értékkel bír. Ne erről a szintről beszéljünk, hanem arról, hogy az így munkálkodó Isten sokban ellentmond-e az emberi elképzeléseknek. Nagyon is sokban ellentmond! Az emberek el sem tudják képzelni. Ez a Mennyország misztériuma, és senki sem ismeri. Még ha csillagászokat, földrajztudósokat, történészeket és prófétákat hívnának is, vajon képes lenne-e bárki megfejteni? Senki sem lenne képes rá, még akkor sem, ha minden rátermett embert, élőt vagy halottat összehívnának, hogy elemezzék és vizsgálják, vagy csillagászati távcsövekkel megfigyeljék és tanulmányozzák – mindez hiábavaló lenne. Mit jelent ez? Hogy az emberiség túl jelentéktelen, túl tudatlan és túl hiányos a belátása ahhoz, hogy Isten ügyeit kifürkészhesse. Ha nem tudod kifürkészni, akkor ne is törődj vele. Mi lenne a végeredmény, ha megpróbálnád? Az elképzeléseid nem egyenlőek az igazsággal, és valójában messze vannak attól, amit Isten tenni akar. Egyáltalán nem ugyanaz a két dolog. Az a kevés tudás, amivel az emberek rendelkeznek, haszontalan, alkalmatlan arra, hogy bármit is kitaláljanak, vagy bármilyen problémát megoldjanak. Most, hogy olvassátok Isten szavait, és hallgatjátok a prédikációkat és a közléseket, egy kicsit több megértés van a szívetekben? Van némi tudásotok Istenről? Lehet, hogy valaki azt mondja: „Isten nem beszéli meg velünk, hogy mit tesz, bárcsak küldene nekünk egy égi jelet, hogy megérthessük, mit szándékozik tenni, vagy megihletne egy prófétát, hogy jóslatot adjon.” Nem láthatnád, még egy égi jel segítségével sem, és egy próféta sem lenne képes arra, hogy meglássa. Az, hogy Isten mit tesz a szellemi birodalomban, az ősidők óta egészen mostanáig titok volt, és olyannyira titokzatos, hogy egyetlen ember sem tudhatja. Nem számít, milyen tehetséges a próféta, a csillagász, vagy bármely tudományág tudósa, szakértője vagy kutatója, tanulmányozhatnák akármeddig, soha nem értenék meg Isten ügyeit. Az emberek tanulmányozhatják Isten múltbeli munkáját, és talán ki tudnak szűrni belőle néhány titkot vagy jelentést, amelyeknek köze lehet ahhoz, hogy Isten miért tette azt, de azt senki sem tudja, hogy Isten mit fog tenni a jövőben, vagy hogy mik a tervei. Az embereknek ezért nem szabad azt hinniük, hogy megfigyeléssel és tanulmányozással, hosszú távú vizsgálódással és tapasztalattal, sokoldalú elemzéssel vagy sok szorgalommal és kemény munkával kifürkészhetik Istent vagy végső soron kifürkészhetik, hogyan munkálkodik. Ez lehetetlen, és soha nem fog sikerülni. Ha tehát az emberek nem tudják kifürkészni Istent, akkor mit kellene tenniük? (Alá kellene vetniük magukat.) Az emberek számára az a legészszerűbb, ha engedelmeskednek, és ez van a legjobban összhangban Isten szándékaival; az alávetettség az előfeltétel. Mi a célja? Az, hogy Isten munkájának megtapasztalása alapján jobban megismerhessék Őt, megszerezzék az igazságot, és elnyerjék az életet. Ez az, amit el kellene nyerned, ez az a kincs, amire vágynod kellene. Ami a jelentős külső eseményeket illeti, például a nemzetközi ügyeket, hogy Isten miként cselekszik, és hogyan vezeti az emberi fajt – ha sikerül megértened ezeket, akkor még jobb. Az is rendben van, ha azt mondod: „Nem igazán érdekelnek ezek a dolgok. Nincs meg hozzá a képességem vagy az elmém; engem csak az érdekel, hogy Isten miként lát el engem az igazsággal és változtatja meg a beállítottságomat.” Ha Istennek alávetett és Istent fél szívvel rendelkezel, akkor végül képes leszel elnyerni az igazságot Istentől, csakúgy mint a bölcsességet. Az igazság megváltoztatja az emberek beállítottságát; ez az élet, amelynek elnyerésére az embereknek törekedniük kell, és ez az út, amelyen járniuk kell. Mi tehát a bölcsesség, amelyet az emberek kapnak? Anélkül, hogy tudnád, képes leszel meglátni, miként tesz Isten sok mindent, miért teszi azokat a dolgokat, mik a szándékai és a céljai, és milyen elvek alapján cselekszik bizonyos dolgokat. Tudat alatt képes leszel felismerni ezt azáltal, hogy megtapasztalod Isten szavainak igazságát. Lehet, hogy ezek a szavak és dolgok túl mélyek, és nem leszel képes szavakkal kifejezni, de érezni fogod a szívedben, és valódi megértésed lesz róla, anélkül, hogy felismernéd.
(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük meg Isten szuverenitását?)
Nem számít, mit tesz Isten, az embernek alá kell vetnie magát; az ember teremtett lény, agyagból van, és alá kell vetnie magát Istennek. Ez az ember kötelessége, kötelezettsége és felelőssége. Ilyen hozzáállással kellene az embereknek rendelkezniük. Miután ilyen hozzáállással rendelkeznek, hogyan kellene bánniuk Istennel és azokkal a dolgokkal, amelyeket Isten tesz? Soha ne ítéld el azokat, nehogy megsértsd Isten természetét! Ha elképzelésekkel rendelkezel, akkor hozd helyre azokat, de ne ítéld el Istent vagy azt, amit Ő tesz. Ha elítéled ezeket, akkor neked véged: ez egyenértékű azzal, hogy az Istennel ellentétes oldalon állsz, és nincs esélyed az üdvösség elnyerésére. Azt mondhatod, hogy „most nem állok Istennel ellentétes oldalon, de félreértem Őt”, vagy hogy „van egy kis kétség a szívemben Istennel kapcsolatban; a hitem csekély, és vannak gyengeségeim és negatívumaim”. Mindezek kezelhető dolgok; az igazság keresésével orvosolhatók – de ne ítéld el Istent. Ha azt mondod: „Amit isten tett, az nem helyes. Nem felel meg az igazságnak, ezért van okom kételkedni benne, megkérdőjelezni és vádolni őt. Mindenütt terjeszteni fogom ezt, és egyesítem az embereket, hogy megkérdőjelezzék őt”, az bajos lesz. Isten hozzáállása meg fog változni irántad, és ha elítéled Istent, akkor teljesen véged lesz; túl sok módja van annak, hogy Isten megtoroljon téged. Ezért az embereknek nem szabad szándékosan szembeszállniuk Istennel. Nem olyan nagy baj, ha akaratlanul teszel valamit, amivel ellenállsz Neki, mert nem tudatosan vagy szándékosan tetted, és Isten adni fog egy esélyt a bűnbánatra. De ha szándékosan elítéled, annak ellenére, hogy tudod, hogy Isten tette, és mindenkit egy emberként lázadásra buzdítasz, az már bizony baj. És mi lesz a következménye? Úgy fogod végezni, mint az a kétszázötven fejedelem, aki ellenállt Mózesnek. Tudva, hogy Isten az, mégis lármázni merészelsz Vele. Isten nem vitatkozik veled: Övé a hatalom; meghasítja a földet, az egyenesen elnyel téged, és kész. Soha nem fog figyelembe venni téged, és nem fogja meghallgatni az érvelésedet. Ez Isten természete. Miben nyilvánul meg Isten természete ilyenkor? A haragban! Ezért semmiképpen sem szabad az embereknek Isten ellen lármázniuk vagy haragját kivívniuk; mert ha valaki megsérti Istent, annak az eredménye a kárhozat lesz.
(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)
Istenhívőként töltött élete során mindenki tett olyan dolgokat, amelyek ellenállnak Istennek és becsapják Őt. Vannak dolgok, amelyek nem számítanak bűncselekménynek, ám vannak megbocsáthatatlanok is; mert sok olyan cselekedet van, amely sérti az adminisztratív rendeleteket, amely sérti Isten természetét. Sokan, akik saját sorsuk miatt aggódnak, megkérdezhetik, melyek ezek a cselekedetek. Tudnotok kell, hogy természeteteknél fogva arrogánsak és gőgösek vagytok, és nem vagytok hajlandóak megadni magatokat a tényeknek. Emiatt apránként fogom elmondani nektek, amit szeretnék, miután magatokba néztetek. Buzdítalak titeket, hogy értsétek meg jobban az adminisztratív rendeletek tartalmát, és törekedjetek arra, hogy Isten természetét megismerjétek. Ha nem így tesztek, nehezetekre esik majd csukva tartani a szátokat, a nyelvetek túlságosan szabadon fogja ontani a hencegő szavakat, és akaratlanul is meg fogjátok sérteni Isten természetét és a sötétségbe zuhantok, elveszítve a Szentlélek jelenlétét és a világosságot. Mivel cselekedeteitekben elvtelenek vagytok, mivel olyan dolgokat teszel és mondasz, amiket nem szabadna, méltó büntetésben lesz részed. Tudnod kell, hogy habár a te szavaid és tetteid tisztességtelenek, Isten mindkettőt illetően szigorú elveket követ. Azért részesülsz megtorlásban, mert Istent sértetted meg, nem pedig egy embert. Ha életed során sokszor megsérted Isten természetét, nem kerülheted el, hogy a pokol gyermekévé válj. Az embereknek talán úgy tűnhet, hogy csak néhány olyan dolgot követtél el, amelyek ellentmondanak az igazságnak, és semmi többet. Ám tisztában vagy-e azzal, hogy Isten szemében te már olyan embernek számítasz, aki számára nincs többé bűnért való áldozat? Mivel nem egyszer megsértetted Isten adminisztratív rendeleteit, és ami még rosszabb, a megbánás jelét sem mutattad, nincs más kiút, mint az, hogy a pokolba merülj, ahol Isten az embert bünteti. Van pár olyan ember, aki Isten követése során elkövetett néhány dolgot, amelyek megsértették az alapelveket, de ők, miután megmetszették őket és útmutatást kaptak, fokozatosan felfedezték saját romlottságukat, majd rátértek a valóság helyes útjára, és a mai napig jó alapokon állnak. Az ilyen emberek azok, akik végül megmaradnak. Mindazonáltal, Én a becsületeseket keresem; ha becsületes ember vagy, és olyasvalaki, aki alapelvek szerint cselekszik, akkor Isten bizalmas barátja lehetsz. Ha tetteidben nem sérted meg Isten természetét, és Isten szándékait keresed, és van Istent félő szíved, akkor hited az elvárásoknak megfelelő. Aki nem féli Istent, és szíve nem remeg a rémülettől, az nagy valószínűséggel meg fogja szegni Isten adminisztratív rendeleteit. Sokan szenvedélyük erejével szolgálják Istent, de nem értik Isten adminisztratív rendeleteit, az Ő szavai horderejét illetően pedig még annyi sejtelmük sincs. Így – jó szándékaikkal – gyakran olyan dolgokat tesznek végül, amelyek megzavarják Isten irányítását. Súlyos esetekben ezek az emberek ki lesznek űzve Isten házából, megfosztva minden további esélytől, hogy kövessék Őt, és a pokolba vettetnek, ahol véget ér minden kapcsolatuk Isten házával.
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)
Minden mondatban, amelyet szóltam, benne foglaltatik Isten természete. Jól fontoljátok meg tehát szavaimat, és akkor bizonyosan nagy hasznotokra lesznek. Isten lényegét igen nehéz megérteni, de bizakodom, hogy mindnyájatoknak van legalább némi fogalma Isten természetéről. Azt remélem ezért, hogy több olyan dolgot mutattok majd fel nekem a tetteitekből, ami nem sérti Isten természetét. Akkor megnyugszom. Például tartsd Istent mindig a szívedben. Amikor cselekszel, cselekedj az Ő szavai szerint. Mindenben keresd az Ő szándékait, és tartózkodj attól, hogy olyan dolgot tégy, ami tiszteletlen Istennel szemben és szégyent hoz Rá. Még ennél is kevésbé szabadna Istent az elméd zugaiba helyezni azért, hogy így töltsd ki szíved eljövendő ürességét. Ha így teszel, akkor megsérted Isten természetét. Ismétlem, feltételezve, hogy soha nem teszel istenkáromló megjegyzéseket vagy nem panaszkodsz Istenre egész életedben, és ismét, feltételezve, hogy képes vagy megfelelően teljesíteni mindazt, amit Ő rád bízott, illetve alávetni magad minden szavának egész életedben, akkor elkerülöd, hogy megsértsd az adminisztratív rendeleteket. Ha például valaha is azt mondtad: „Miért nem hiszem, hogy Ő az Isten?”, „Úgy gondolom, hogy ezek a szavak nem többek, mint némi megvilágosodás a Szentlélektől”, „Szerintem nem feltétlenül helyes minden, amit Isten tesz”, „Isten emberi volta nem felsőbbrendű az enyémhez képest”, „Isten szavai egyszerűen nem hihetők”, vagy más hasonló ítélkező megjegyzéseket, akkor arra buzdítalak, hogy gyakrabban valld meg és bánd meg bűneidet. Máskülönben sohasem lesz esélyed a megbocsátásra, hiszen nem egy embert, hanem magát Istent sérted meg. Talán azt gondolod, hogy egy embert ítélsz meg, de Isten Lelke ezt nem így gondolja. Az Ő teste iránti tiszteletlenséged ugyanaz, mint tiszteletlenséggel viseltetni Őiránta. Ha pedig ez így van, nem sértetted-e meg Isten természetét? Ne feledd, hogy mindaz, amit Isten Lelke tesz, azért történik, hogy megvédje az Ő testben végzett munkáját, és azért, hogy ez a munka jól menjen végbe. Ha nem törődsz ezzel, akkor azt mondom, olyan ember vagy, akinek soha nem fog sikerülni hinni Istenben. Mivel kivívtad Isten haragját, és ezért Ő méltó büntetést fog rád kiróni, hogy megleckéztessen.
(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igen fontos megérteni Isten természetét)
Bár Isten lényegében benne van a szeretet eleme, és minden egyes emberrel szemben irgalmas, az emberek figyelmen kívül hagyták és elfelejtették azt a tényt, hogy az Ő lényegéhez a méltóság is hozzátartozik. Az, hogy van Benne szeretet, nem jelenti azt, hogy az emberek szabadon megsérthetik Őt anélkül, hogy érzéseket vagy reakciót váltanának ki Belőle, az a tény pedig, hogy irgalmas, nem jelenti azt, hogy nincsenek elvei arra vonatkozóan, ahogyan az emberekkel bánik. Isten él; Ő tényleg létezik. Ő nem egy elképzelt bábu és nem is valamilyen egyéb tárgy. Tekintettel arra, hogy Ő valóban létezik, mindenkor gondosan figyelnünk kell szívének hangjára, nagy figyelmet kell fordítanunk a hozzáállására és meg kell értenünk az érzéseit. Nem kellene emberi képzelődéseket használnunk Isten meghatározására, és nem kellene emberi gondolatokat vagy kívánságokat ráerőltetnünk, hogy Isten ezáltal emberi képzelődések alapján, emberi módokon bánjon az emberekkel. Ha ezt teszed, akkor feldühíted Istent, megkísérted a haragját és megkérdőjelezed a méltóságát! Ezért, miután megértettétek az ügy súlyosságát, arra buzdítalak mindannyiótokat, hogy legyetek óvatosak és körültekintőek a tetteitekben és a beszédetekben, és legyetek a lehető legóvatosabbak és legkörültekintőbbek abban, ahogyan Istennel bántok! Amikor nem érted, hogy mi Isten hozzáállása, tartózkodj attól, hogy meggondolatlanul beszélj, ne légy meggondolatlan a cselekedeteidben, és ne alkalmazz címkéket hanyag módon. Még fontosabb, hogy ne vonj le önkényes következtetéseket. Ehelyett inkább várj és keress; ezek a cselekedetek is az istenfélelem és a gonosz elkerülésének kifejeződései. Mindenekelőtt, ha ezt el tudod érni, és mindenekelőtt, ha rendelkezel ezzel a hozzáállással, akkor Isten nem fog téged hibáztatni az ostobaságodért, tudatlanságodért és a dolgok mögött rejlő okok megértésének hiányáért. Inkább az attól való félelmet, hogy megsérted Istent, az Ő szándékainak tiszteletét és a Neki való alávetettségre való hajlandóságot magában foglaló hozzáállásodnak köszönhetően Isten emlékezni fog rád, vezetni fog és meg fog világosítani téged, avagy eltűri éretlenségedet és tudatlanságodat. Ugyanakkor, ha a Vele szembeni hozzáállásod tiszteletlen lenne – úgy ítélkezel felette, ahogy akarsz vagy önkényesen találgatod és értelmezed az Ő elképzeléseit –, akkor Isten el fog ítélni téged, meg fog fegyelmezni, és még meg is büntet; vagy pedig megjegyzést tehet rólad. Ez a megjegyzés talán magában foglalja a kimeneteledet. Ezért szeretném még egyszer hangsúlyozni: mindegyikőtöknek óvatosnak és körültekintőnek kell lennie mindazzal kapcsolatban, ami Istentől ered. Ne beszéljetek meggondolatlanul, és ne legyetek meggondolatlanok a tetteitekben. Mielőtt bármit mondasz, állj meg és gondold át: vajon ez a cselekedetem feldühítené Istent? Félem vele Istent? Még az egyszerű dolgokban is meg kell próbálnod megfejteni ezeket a kérdéseket, és több időt kell rászánnod, hogy átgondold őket. Ha valóban ezen elvek mentén tudsz gyakorolni minden szempontból, minden dologban, minden időben, és ilyen hozzáállást teszel magadévá, különösen, amikor nem értesz valamit, akkor Isten mindig vezetni fog téged és biztosít neked egy követendő utat. Nem számít, hogy az emberek milyen színjátékot adnak elő, Isten tisztán és világosan látja őket, és pontos, megfelelő értékelést fog adni ezekről a megnyilvánulásaidról. Miután átestél a végső próbatételen, Isten az összes viselkedésedet fogja nézni és teljesen összegezni a kimeneteled meghatározásához. Ez az eredmény minden egyes embert minden kétséget kizáróan meggyőz majd. Amit itt mondani szeretnék nektek, az a következő: minden cselekedetetek, minden tettetek és minden gondolatotok dönt a sorsotokról.
(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)
Isten egy élő Isten, és ahogyan az emberek különböző helyzetekben különbözőképpen viselkednek, úgy az Ő hozzáállása is más és más e viselkedések iránt, mert Ő nem egy bábu, és nem is egy rakás üres levegő. Isten hozzáállásának megismerése méltó törekvés az emberiség számára. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy Isten hozzáállásának megismerése által hogyan juthatnak el apránként Isten természetének megismeréséhez és szívének megértéséhez. Amikor fokozatosan megérted Isten szívét, nem fogod úgy érezni, hogy Őt félni és a gonoszt elkerülni olyan nehezen teljesíthető dolog. Sőt, ha megérted Istent, nem fogod olyan könnyen behatárolni Őt. Ha már nem határolod be Istent, kevésbé valószínű, hogy megsérted Őt, és anélkül, hogy észrevennéd, Isten rá fog vezetni téged, hogy ismeretre tegyél szert Róla, így pedig a szívedben megjelenik majd a félelem Iránta. Akkor többé már nem a szavak és doktrínák, vagy az általad elsajátított elméletek alapján fogod meghatározni Istent, hanem folyamatosan Isten vágyait fogod keresni mindenben. Így öntudatlanul is olyan emberré válsz, aki igazodik Isten szándékaihoz.
Isten munkája az emberek számára láthatatlan és érinthetetlen, de ami Őt illeti, minden egyes ember cselekedetei – az Iránta tanúsított hozzáállásukkal együtt – nem csupán érzékelhetőek Isten számára, hanem láthatóak is. Ezt mindenkinek fel kellene ismernie és nagyon is tisztában kellene vele lennie. Talán folyton azt kérdezed magadtól: „Isten vajon tudja, hogy mit csinálok itt? Tudja, hogy most mire gondolok? Talán tudja, talán nem.” Ha efféle nézőpontot teszel magadévá, miszerint követed Istent és hiszel Benne, mégis kételkedsz a munkájában és a létezésében, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor haragra gerjeszted, mert már most is veszélyes szakadék szélén tántorogsz. Láttam olyan embereket, akik sok éven át hittek Istenben, mégsem nyerték még el az igazságvalóságot, még kevésbé értették meg Isten szándékait. Ezek az emberek nem haladnak előre az életükben és érettségükben, csak a legfelszínesebb doktrínákhoz tartják magukat. Ez azért van, mert az ilyen emberek soha nem tekintették Isten szavát magának az életnek, soha nem néztek szembe az Ő létezésével és nem is fogadták azt el. Gondolod, hogy az ilyen emberek láttán Istent eltölti az öröm? Vigaszt nyújtanak Neki? Tehát az emberek sorsát az dönti el, hogy hogyan hisznek Istenben. Abban, hogy az emberek miként keresik és hogyan közelítik meg Istent, az emberek hozzáállása elsődleges fontosságú. Ne hanyagold el Istent, mintha Ő csak egy rakás üres levegő lenne, ami a fejedben lebeg; mindig úgy gondolj arra az Istenre, akiben hiszel, mint egy élő Istenre, egy valódi Istenre. Ő nem ücsörög odafent a harmadik mennyországban és henyél. Sőt, inkább állandóan vizsgálja mindenkinek a szívét, figyeli, hogy mire készülsz, figyeli minden szavadat és minden cselekedetedet, figyeli, hogyan viselkedsz, és látja, hogy milyen hozzáállást tanúsítasz Iránta. Akár hajlandó vagy átadni magad Istennek, akár nem, minden viselkedésed, legbelsőbb gondolatod és elképzelésed nyitott könyv Előtte, és Ő szemügyre veszi azokat. A viselkedésed, a cselekedeteid és az Iránta tanúsított hozzáállásod következtében Isten véleménye rólad és a hozzáállása irántad folyamatosan változik. Szeretnék pár tanácsot adni néhány embernek: ne bízzátok magatok csecsemőként Isten kezére, mintha dédelgetnie kellene titeket, mintha soha nem hagyhatna el titeket, és mintha az irántatok tanúsított hozzáállása állandó lenne, és soha nem változhatna meg. Azt javaslom továbbá, hogy hagyjátok abba az álmodozást! Isten minden egyes emberrel igazságosan bánik, és komolyan közelíti meg az emberek meghódításának és megmentésének munkáját. Ez az Ő irányítása. Minden egyes emberrel komolyan bánik, nem pedig úgy, mint egy háziállattal, akivel játszani lehet. Isten szeretete az emberek iránt nem dédelgető vagy kényeztető jellegű, az Ő irgalma és elfogadása az emberiség iránt pedig nem elnéző vagy figyelmetlen. Éppen ellenkezőleg, Isten szeretete az emberek iránt magában foglalja az élet megbecsülését, szánalmát és tiszteletét; irgalmassága és elfogadása kifejezi az emberekkel szembeni elvárásait, az embereknek pedig ezekre van szükségük a túléléshez. Isten él, Isten valóban létezik; az emberiséghez való hozzáállása elvi alapokon áll, egyáltalán nem valamifajta előírás, és meg is változhat. Az emberiséggel kapcsolatos szándékai fokozatosan változnak és átalakulnak az idő múlásával, a felmerülő körülményektől függően és minden egyes ember hozzáállásával együtt. Ezért teljesen egyértelműen tudnotok kell a szívetekben, hogy Isten lényege megváltoztathatatlan, és hogy az Ő természete különböző időpontokban és különböző összefüggésekben fog megjelenni. Lehet, hogy nem tartod ezt komoly dolognak, és lehet, hogy a saját személyes elképzeléseid segítségével képzeled el, hogyan kellene Istennek cselekednie. Vannak azonban olyan esetek, amikor a te nézőpontod szöges ellentéte igaz, és azzal, hogy a saját személyes elképzeléseidet használod arra, hogy megpróbáld felmérni Istent, máris feldühítetted Őt. Ez azért van, mert Isten nem úgy működik, ahogyan te gondolod, és nem is úgy fogja kezelni ezt az ügyet, ahogyan te mondod. Ezért emlékeztetlek téged, hogy óvatosan és körültekintően viszonyulj mindenhez, ami körülötted van, és tanuld meg, hogyan kell mindenben aszerint az alapelv szerint gyakorolnod, miszerint “Isten útját követni – félni Istent és kerülni a rosszat”. Pontos megértést kell kialakítanod az Isten szándékaival és Isten hozzáállásával kapcsolatos dolgokban, találnod kell megvilágosodott embereket, akik közlik veled ezeket a dolgokat, és komolyan kell venned a keresést. Ne tekintsd a hited Istenét bábunak azáltal, hogy tetszés szerint ítélkezel Fölötte, önkényes következtetéseket vonsz le Róla és tiszteletlenül közelítesz Hozzá. Miközben Isten elhozza számodra az üdvösséget és meghatározza a kimeneteledet, részesíthet téged irgalomban vagy elfogadásban, avagy ítéletben és fenyítésben, de az Ő hozzáállása irántad sohasem állandó. Ez a te Iránta tanúsított hozzáállásodtól függ, valamint attól, hogy milyen megértésed van Róla. Ne engedd, hogy az Istenről való tudásod vagy megértésed egyetlen múló aspektusa örökre meghatározza Őt. Ne egy halott Istenben higgy; higgy az élő Istenben. Emlékezz erre! Bár tárgyaltam itt néhány igazságot – igazságokat, amelyeket hallanotok kellett –, a jelenlegi állapototok és érettségetek fényében egyelőre nem támasztok veletek szemben nagyobb követelményeket, hogy ne törjem le a lelkesedéseteket. Ha ezt tenném, az túl sok sivársággal tölthetné el a szíveteket és túl nagy csalódást érezhetnétek Isten iránt. Ehelyett remélem, hogy tudjátok alkalmazni az istenszerető szívet, és tiszteletteljes hozzáállást tanúsítotok Isten iránt, amikor az előttetek álló úton jártok. Ne kezeld könnyelműen azt a kérdést, hogy miként higgy Istenben; kezeld úgy, mint az egyik legnagyobb kérdést, ami létezik. Helyezd a szívedbe, kapcsold a valósághoz és kösd össze a valós élettel; ne csak a levegőbe beszélj, mert ez élet-halál kérdése, és ez határozza meg a sorsodat. Ne kezeld ezt viccként vagy gyerekjátékként!
(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)
Kapcsolódó himnuszok
Vajon Isten olyan egyszerű, mint mondod?
