16. Hogyan lehet megoldani a hazudozás és a megtévesztés problémáját

Isten szavai a Bibliából

„Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (János 8:44)

„Ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van.” (Máté 5:37)

„Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Máté 18:3)

„Akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként, és szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek.” (Jelenések 14: 4-5)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az, hogy Isten azt kéri az emberektől, legyenek becsületesek, azt bizonyítja, hogy Ő tényleg utálja és ellenszenvesnek tartja a csalárd embereket. Isten irtózása a csalárd emberektől irtózás attól, ahogyan ők teszik a dolgokat, a beállítottságaiktól, szándékaiktól és csaló módszereiktől; Isten utálja mindezeket a dolgokat. Ha a csalárd emberek képesek elfogadni az igazságot, beismerni csalárd beállítottságaikat, és hajlandóak elfogadni Isten üdvösségét, akkor arra is van reményük, hogy üdvözüljenek – mert Isten minden emberrel egyformán bánik, ahogy az igazság is. És így, ha olyanok akarunk lenni, akik Isten tetszésére vannak, először is viselkedésünk alapelveit kell megváltoztatnunk. Többé nem élhetünk sátáni filozófiák szerint, nem boldogulhatunk többé hazugságokkal és trükkökkel. Valamennyi hazugságunkat le kell vetnünk és becsületes emberré kell válnunk. Akkor Isten véleménye rólunk meg fog változni. Korábban az emberek mindig hazugságokra, színlelésre és trükközésre hagyatkoztak a mások közötti élet során, és sátáni filozófiákat vettek alapul a létükhöz, az életükként és alapként a magatartásukban. Ez olyasmi volt, amit Isten utált. Ha a nem hívők között őszintén beszélsz, az igazságot mondod és becsületes ember vagy, akkor rágalmazni fognak, elítélnek és elhagynak. Ezért világi irányzatokat követsz és sátáni filozófiák szerint élsz; egyre ügyesebben és ügyesebben hazudsz, és egyre csalárdabbá válsz. Azt is meganulon, hogy álnok eszközökkel érd el céljaidat és védelmezd önmagadat. A Sátán világában egyre inkább gyarapodni fogsz, és ennek eredményeként egyre mélyebbre és mélyebbre zuhansz a bűnben, amíg már képtelen vagy kimenteni magad. Isten házában a dolgok ennek szöges ellentétei. Minél többet hazudsz és minél több csalárd játékot űzöl, Isten választott népe annál inkább undorodni fog tőled és elhagy téged. Ha nem vagy hajlandó megtérni, és továbbra is a sátáni filozófiákhoz és logikához ragaszkodsz, ha trükköket és bonyolult cselszövéseket használsz, hogy álcázd és becsomagold magad, akkor nagyon valószínű, hogy felfednek és kivetnek. Ez azért van, mert Isten utálja a csalárd embereket. Isten házában csak a becsületes emberek tudnak gyarapodni, a csalárd embereket pedig végül elhagyják és kivetik. Mindezt Isten rendelte el előre. Csak a becsületes emberek részesülhetnek a mennyek országában. Ha nem próbálsz meg becsületes ember lenni, és nem tapasztalsz és gyakorolsz az igazságra való törekvés irányában, ha nem leplezed le saját rútságodat, és ha nem tárulkozol ki teljesen, akkor soha nem kaphatod meg a Szentlélek munkáját és nyerheted el Isten jóváhagyását.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Ha tehát az emberek azt szeretnék, hogy Isten megmentse őket, akkor először is becsületeseknek kell lenniük. Végül azok, akiket Isten megnyert, meg lesznek jelölve. Tudjátok-e, hogy mi ez a jel? A Jelenések könyvében, a Bibliában van megírva: „És szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek” (Jelenések 14:5). Kik ezek az „ők”? Ők azok, akiket Isten megmentett, tökéletesített és megnyert. Hogyan jellemzi Isten ezeket az embereket? Melyek magatartásuk jellegzetességei és kifejeződései? Feddhetetlenek. Nem hazudnak. Valószínűleg mindannyian megértitek és felfogjátok, hogy mit jelent nem hazudni: azt jelenti, hogy őszinte vagy. Mire vonatkozik az, hogy „feddhetetlenek”? Azt jelenti, hogy nem tesznek semmi gonoszat. És min alapszik az, hogy nem tesznek gonoszat? Kétségtelenül az istenfélelmen alapszik. Feddhetetlennek lenni tehát azt jelenti, hogy féled Istent és kerülöd a gonoszt. Hogyan határoz meg Isten valakit, aki feddhetetlen? Isten szemében csak azok tökéletesek, akik félik Istent és kerülik a gonoszt; tehát azok az emberek feddhetetlenek, akik félik Istent és kerülik a gonoszt, és csak azok feddhetetlenek, akik tökéletesek. Ez teljes mértékben helyes. Ha valaki minden nap hazudik, az nem hiba? Ha a saját akarata szerint beszél és cselekszik, az nem hiba? Ha mindig elismerést kér, amikor cselekszik, folyton jutalmat kérve Istentől, az nem hiba? Ha soha nem magasztalta Istent, mindig önmaga mellett téve tanúságot, az nem hiba? Ha felületesen teljesíti a kötelességét, mindig haszonleső, gonosz szándékokat rejteget, és lazsál, az nem hiba? A romlott beállítottságok mindezen feltárulásai hibák. Csakhogy az emberek nem tudnak róla, amíg meg nem értik az igazságot. Most mindannyian tudjátok, hogy a romlottság feltárulásai mind hiba és szenny; csak akkor lehet ilyen tisztánlátásotok, ha megértetek egy keveset az igazságból. Minden, ami a romlottság feltárulásaival kapcsolatos, a hazugságokkal függ össze; a Biblia szavai – „nem találtatott hazugság” – a kulcselemek ahhoz, hogy elgondolkodjatok azon, hogy vannak-e hibáitok vagy sem. Annak megítélésére tehát, hogy valaki tapasztalt-e meg növekedést az életében vagy sem, van még egy mutató, éspedig: becsületes emberré váltál-e vagy sem, mennyi hazugság található az általad mondottakban, és hogy a hazugságaid fokozatosan csökkenek-e, vagy ugyanolyanok, mint korábban. Ha a hazugságaid, beleértve az álcázó és megtévesztő szavaidat is, fokozatosan csökkennek, az azt bizonyítja, hogy elkezdtél belépni a valóságba, és az életed növekszik. Vajon nem ez-e egy gyakorlati módja a dolgok megvizsgálásának? (De igen.) Ha úgy érzed, hogy már tapasztaltál növekedést, de a hazugságaid egyáltalán nem csökkentek, és alapvetően ugyanolyan vagy, mint egy nem hívő, akkor ez vajon az igazságvalóságba való belépés normális megnyilvánulása-e? (Nem.) Ha valaki belépett az igazságvalóságba, akkor legalábbis sokkal kevesebb hazugságot fog mondani; alapjában véve őszinte ember lesz. Ha túl sokat hazudsz, és a szavaid túlságosan hamisak, az azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem változtál, és hogy még nem vagy becsületes ember. Ha nem vagy becsületes ember, akkor nincs életbe való belépésed, és így vajon milyen növekedést tapasztalhatsz meg? Romlott beállítottságod még mindig érintetlen, és nem hívő vagy meg ördög. Becsületes embernek lenni egy olyan mutató, amely alapján meg lehet ítélni, hogy valaki tapasztalt-e növekedést az életében vagy sem; az embereknek tudniuk kell, hogyan vonatkoztassák ezeket a dolgokat önmagukra, és azt is, hogy hogyan mérjék fel saját magukat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az élet növekedésének hat mutatója)

Mindennapi életük során az emberek gyakran beszélnek képtelenségeket, hazudoznak, és olyan dolgokat mondanak, amelyek tudatlanságról árulkodnak, ostobák és védekezőek. A legtöbb ilyen dolgot hiúságból és büszkeségből mondják, saját egójuk kielégítésére. Az ilyen hamisságok szólása felfedi a romlott beállítottságukat. Ha fel akarnád oldani ezeket a romlott tényezőket, a szíved megtisztulna, és fokozatosan egyre tisztábbá és őszintébbé válnál. Valójában minden ember tudja, hogy miért hazudik. A személyes haszonért és büszkeség miatt, vagy hiúságból és státuszért, megpróbálnak másokkal versengeni és másnak adják ki magukat, mint amik. Azonban hazugságaikat a többiek előbb vagy utóbb felfedik és leleplezik, és végül megszégyenülnek, ahogyan elvesztik a méltóságukat és jellemüket is. Mindezt a mérhetetlen mennyiségű hazugság okozza. Túlságosan sok lett a hazugságaid száma. Minden szó, amit kimondasz, hamisított és őszintétlen, és egyetlen egy sem tekinthető igaznak vagy őszintének. Még ha nem is érzed azt, hogy lesül a bőr a képedről, amikor hazudsz, mélyen legbelül megszégyenülve érzed magad. A lelkiismereted hibáztat téged, és rossz véleménnyel vagy magadról, ezt gondolva: „Miért élek ilyen szánalmas életet? Olyan nehéz igazat mondani? Muszáj hazugságokhoz folyamodnom a büszkeségem kedvéért? Miért ennyire kimerítő az életem?” Nem kell, hogy kimerítő életet élj. Ha gyakorolni tudod, hogy őszinte legyél, képes leszel nyugodt, szabad és felszabadult életet élni. Te azonban azt választottad, hogy fenntartod a büszkeségedet és a hiúságodat azáltal, hogy hazudozol. Következésképp, fárasztó és nyomorúságos életet élsz, amelyet önmagad okoztál. Talán, aki hazudozik, a büszkeség érzéséhez jut abból, de mi is ez a büszkeségérzés? Csak egy üres dolog, és teljesen értéktelen. Hazudozni annyit tesz, mint eladni a jellemet és a méltóságot. Ez megfosztja az embert méltóságától és jellemétől, nem tetszik Istennek, és Isten gyűlöli ezt. Ez megéri? Nem. Ez a helyes út? Nem, nem az. [...] Ha olyasvalaki vagy, aki szereti az igazságot, el fogsz viselni különféle nehézségeket azért, hogy gyakorold az igazságot. Még ha ez a hírneved, státuszod feláldozásával jár is, és azzal, hogy elviseled, hogy mások kigúnyolnak és megaláznak, nem fogod bánni – amennyiben képes vagy gyakorolni az igazságot és eleget tenni Istennek, ennyi elég. Akik szeretik az igazságot, azt választják, hogy gyakorolják azt és őszinték lesznek. Ez a helyes út és ezt áldja meg Isten. Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor mit választ? Azt választja, hogy hazugságokkal tartja fenn a hírnevét, státuszát, méltóságát és jellemét. Inkább lenne csalárd és Isten által gyűlölt és elutasított. Az ilyen emberek elutasítják az igazságot és elutasítják Isten. Saját hírnevüket és státuszukat választják; csalárdak akarnak lenni. Nem érdekli őket, hogy tetszik-e Istennek, vagy megmenti-e őket. Isten megmentheti még az ilyen embereket? Biztosan nem, hiszen a rossz utat választották. Csakis hazugság és csalás által tudnak élni; csakis fájdalmas életet tudnak élni hazudozva és elfedve őket, és minden nap azon törve a fejüket, hogy megvédjék magukat. Ha azt hiszed, hogy a hazugságok fenn tudják tartani a hírnevet, státuszt, hiúságot és büszkeséget, amire vágysz, teljes tévedésben vagy. Valójában, a hazudozással nemcsak hogy megbukik a hiúságod és büszkeséged, valamint méltóságod és jellemed fenntartása, ami ennél is fájdalmasabb, elszalasztod a lehetőséget, hogy gyakorold az igazságot és őszinte ember legyél. Még ha abban a pillanatban sikerül is megóvnod a hírneved, státuszod, hiúságod és büszkeséged, feláldoztad az igazságot és elárultad Istent. Ez azt jelenti, hogy teljesen elvesztetted az esélyt arra, hogy Ő megmentsen és tökéletesítsen téged, ami a legnagyobb veszteség, és egész életedben bánhatod. Azok, akik csalárdak, soha nem fogják ezt megérteni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Egyes emberek soha senkinek nem mondják meg az igazat. Mielőtt másokkal beszélnek, mindent mérlegelnek és kicsiszolnak az elméjükben. Nem tudod megállapítani, hogy abból, amit mondanak, mi igaz és mi hamis. Ma ezt mondják, holnap azt, az egyik embernek ezt mondják, a másiknak azt. Minden, amit mondanak, ellentmond saját magának. Hogy lehet hinni az ilyen embereknek? Nagyon nehéz pontos képet kapni a tényekről, és egy egyenes szót sem lehet kihúzni belőlük. Milyen beállítottság ez? Ez csalárdság. Vajon könnyű megváltoztatni a csalárd beállítottságot? Ezt a legnehezebb megváltoztatni. Minden, ami a beállítottságokat érinti, az ember természetéhez kapcsolódik, és nincs, amit nehezebb megváltoztatni, mint az ember természetéhez kapcsolódó dolgokat. A mondás, mely szerint „a párduc nem rejtheti el foltjait”, teljesen igaz! Bármiről is beszélnek, bármit is csinálnak, a csalárd embereknek mindig megvannak a saját céljaik és szándékaik. Ha nincs ilyesmi, akkor nem is szólnak semmit. Ha megpróbálod megérteni, mik a céljaik és szándékaik, bezárkóznak. Ha véletlenül kicsúszik a szájukon valami, ami igaz, bármit megtesznek, hogy kigondolják, hogyan tudnák kiforgatni, hogy összezavarjanak, és ne tudhasd meg az igazságot. Bármit tesznek is a csalárd emberek, nem engedik, hogy arról bárki megtudja a teljes igazságot. Bármennyi időt tölt is velük az ember, senki nem tudja, valójában mi jár a fejükben. Ilyen a csalárd emberek természete. Bármennyit beszél is egy csalárd ember, mások soha nem tudják meg, mik a szándékai, mit gondol valójában, vagy hogy pontosan mit próbál elérni. Még a szülei sem tudják egykönnyen kiismerni. Csalárd emberek megértésével próbálkozni rendkívül nehéz, senki nem tudja megállapítani, hogy mit forgatnak a fejükben. A csalárd emberek így beszélnek és cselekednek: soha nem mondják ki, amit gondolnak, és soha nem közvetítik, ami valójában történik. Ez egyfajta beállítottság, nem igaz? Ha csalárd beállítottságod van, nem számít, mit mondasz vagy mit teszel – ez a beállítottság mindig ott van benned, irányít téged, ezért trükközöl és játszmákat űzöl, játszadozol más emberekkel, elleplezed az igazságot és látszatot tartasz fenn. Ez csalárdság. Milyen más konkrét viselkedésmódokat követnek a csalárd emberek? Mondok egy példát. Két ember beszélget. Egyikük az önismeretéről beszél. Ez az ember folyamatosan arról beszél, hogy mennyit fejlődött, és megpróbálja ezt elhitetni a másikkal, de nem mondja el neki a valós tényeket. Itt valamit rejteget, ez pedig egy bizonyos beállítottságra utal – a csalárdságra. Lássuk, fel tudjátok-e ismerni. Ez az ember így szól: „Mostanában megtapasztaltam néhány dolgot, és úgy érzem, az utóbbi évek során Istenbe vetett hitem hiábavaló volt. Nem nyertem semmit. Olyan szegény és szánalmas vagyok! A viselkedésem nem volt valami jó mostanában, de kész vagyok bűnbánatot tartani.” Ám bizonyos idővel azután, hogy ezt mondták, még mindig nem látszik rajtuk sehol a bűnbánat kifejeződése. Mi itt a probléma? Az, hogy hazudnak, és csőbe húznak másokat. Amikor mások ilyesmiket hallanak tőlük, ezt gondolják: „Ez az ember azelőtt nem törekedett az igazságra, de az a tény, hogy most képes ilyesmiket mondani, azt mutatja, hogy igaz bűnbánatot tartott. Efelől semmi kétség. Nem szabad úgy tekintenünk rá, mint azelőtt, hanem új, jobb fényben kell szemlélnünk őt.” Így töprengenek és gondolkodnak az emberek, miután ezeket a szavakat hallották. De vajon az illető jelenlegi állapota valóban olyan, amilyennek mondja? Valójában nem. Nem tartott igaz bűnbánatot, de a szavai azt az illúziót keltik, hogy igen, hogy jó irányba változott, és hogy már nem olyan, mint azelőtt. Ezt akarja elérni a szavaival. Azáltal, hogy ilyen beszéddel húzza csőbe az embereket, milyen beállítottságot árul el magáról? Csalárdság ez – és nagyon alattomos! Tény, hogy egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy Istenbe vetett hitükben kudarcot vallottak, és hogy szegények és szánalmasak. Szellemi szavakat és nyelvezetet vesznek kölcsön, hogy csőbe húzzák az embereket és elérjék céljukat, hogy mások jó véleménnyel legyenek és jót gondoljanak róluk. Hát nem csalárdság ez? De az, és amikor valaki túlságosan csalárd, nem könnyű megváltoznia.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak a hatféle romlott beállítottság ismerete a valódi önismeret)

Légy becsületes ember, vagy hogy egy kicsit részletesebben beszéljünk: légy egyszerű és nyílt ember, aki nem takar el semmit, aki nem hazudik, aki nem köntörfalaz, és légy közvetlen ember, akinek van igazságérzete, aki igazat tud mondani. Az embereknek először ezt kell elérniük. Tegyük fel, hogy van egy gonosz ember, aki olyasmit tesz, ami megzavarja a gyülekezet munkáját, és eljön hozzád egy vezető, hogy jobban megértse a helyzetet. Tudod, hogy ki tette, de mivel jó a kapcsolatod az illetővel, és nem akarod megsérteni, hazudsz és azt mondod, hogy nem tudod. A vezető további részleteket kér, te pedig kertelsz, ürügyet találva a gonosz ember fedezésére. Ez nem csalárd? Nem mondtad el az igazat a vezetőnek a helyzetről, inkább eltitkoltad azt. Miért tennél így? Mert nem akartál megsérteni senkit. A személyközi kapcsolatok védelmét helyezted előtérbe, és azt, hogy senkit ne sértsél meg, az igaz beszédet és az igazság gyakorlását pedig az utolsó helyre tetted. Mi irányít téged? A sátáni természeted irányít téged, ez lezárta a szádat, és megakadályozta, hogy igazat beszélj – csak a sátáni természeted szerint vagy képes élni. Mi az a romlott beállítottság? A romlott beállítottság sátáni beállítottság, és aki a romlott beállítottsága szerint él, az élő Sátán. Beszéde mindig próbatételeket hordoz magában, mindig köntörfalazó, és soha nem közvetlen; még ha agyon is vernék őt, akkor sem mondanának igazat. Ez történik, ha egy személy romlott beállítottsága túlságosan súlyossá válik; teljesen elveszti emberi mivoltát és ördöggé válik. Sokan közületek inkább megsértenétek és megcsalnátok Istent, hogy megvédjétek másokkal való kapcsolataitokat, valamint a többi ember között fenntartott státusotokat és hírneveteket. Szereti az igazságot az, aki így cselekszik? Olyan valaki ez, aki az igazságot keresi? Olyan emberek ezek, akik tágra nyílt szemmel csalják meg Istent, akiknek a legkisebb mértékben sincs Istent félő szívük. Meg merik csalni Istent; becsvágyuk és lázadásuk valóban nagy lehet! Az ilyen emberek általában még mindig azt hiszik, hogy szeretik és félik Istent, és gyakran ezt mondják: „Valahányszor Istenre gondolok, arra gondolok, hogy milyen hatalmas, milyen nagyszerű és milyen kifürkészhetetlen Ő! Isten szereti az emberiséget, szeretete olyan valóságos!” Lehet, hogy szépen csengő szavakat mondasz, de nem lepleznél egy gonosz embert, ha látnád, hogy zavarja a gyülekezet munkáját. Az emberek kegyeit hajhászók vagytok, csak a saját hírneveteket, nyereségeteket és státusotokat véditek, ahelyett, hogy Isten házának érdekeit védenétek. Amikor ismered a dolgok valódi állását, nem beszélsz igazat, köntörfalazol, védve a gonosz embereket. Ha arra kérnének, hogy igazat beszélj, nagyon nehezedre esne. Annyi ostobaságot beszélsz, csak hogy ne kelljen kimondani az igazat! Amikor beszélsz, annyi kört teszel meg, annyi gondolatot áldozol, és olyan fárasztó módon élsz, csak azért, hogy megvédd a saját hírnevedet és büszkeségedet! Tetszel Istennek, ha így cselekszel? Isten mindenekelőtt a csalárd embereket gyűlöli. Ha meg akarsz szabadulni a Sátán befolyásától, és el akarod érni az üdvösséget, akkor el kell fogadnod az igazságot. Először is azzal kell kezdened, hogy becsületes emberré válsz. Légy őszinte, mondj igazat, ne korlátozzanak az érzéseid, vesd le színlelésedet és trükkjeidet, és beszélj és kezeld az ügyeket elvek szerint – ez egy könnyű és boldog életforma, és képes leszel Isten előtt élni. Ha mindig a sátáni filozófiák szerint élsz, és mindig hazugságokra és trükkökre hagyatkozol, hogy átvészeld a napjaidat, akkor a Sátán hatalma alatt fogsz élni, és sötétségben fogsz élni. Ha a Sátán világában élsz, csak egyre csalárdabb leszel. Olyan sok éven át hittél Istenben, annyi szentbeszédet hallgattál meg, de romlott beállítottságod még nem tisztult meg, és most is a sátáni természeted szerint élsz – nem találod ezt undorítónak? Nem szégyelled magad? Nem számít, milyen régóta hiszel Istenben, ha még mindig olyan vagy, mint a nem hívő, akkor mi értelme van az Istenben való hitednek? Valóban el tudod érni az üdvösséget, ha így hiszel Istenben? Nem változtak az életcéljaid, ahogy az elveid és módszereid sem; az egyetlen dolog, ami neked van, de a nem hívőnek nincs, az a „hívő” megnevezés. Bár külsőleg követed Istent, az életfelfogásod egyáltalán nem változott, és végül nem fogod elérni az üdvösséget. Nem hiába reménykedsz? Segíthet-e ez a fajta Istenbe vetett hit az igazság és az élet elnyerésében? Egyáltalán nem.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazság gyakorlásával vetheti le a romlott beállítottság béklyóit)

Azok, akik folyton hazudnak és mellébeszélnek, a legalantasabbak az emberek közt; értéktelenek. Senki sem akar rájuk figyelni, senki sem akar hozzájuk csatlakozni, még kevésbé akarja bárki is kitárni a szívét előttük vagy barátkozni velük. Van-e az ilyen embereknek bármi jelleme vagy méltósága? (Nincs.) Mindenki, aki ilyen emberekkel találkozik, irtózni fog tőlük; szavaikban, cselekedeteikben, jellemükben és tisztességükben teljesen megbízhatatlanok – az ilyen egyéneknek egyáltalán semmi lényegük nincs. Vajon az emberek kedvelnék és tisztelnék őket, ha lennének adottságaik és tehetségesek lennének? (Nem.) Mire van tehát az embereknek szükségük ahhoz, hogy kijöjjenek egymással? Szükségük van jellemre, tisztességre, méltóságra és arra, hogy olyanok legyenek, aki előtt mások kitárhatják a szívüket. A méltósággal élő emberek mindegyikének van valamennyi személyisége, időnként nem jönnek ki másokkal, de becsületesek, és nincs hamisság és trükközés bennük. Végeredményben mások nagyra tartják őket, mert képesek gyakorolni az igazságot, becsületesek, van méltóságuk, tisztességük és jellemük, soha nem használnak ki másokat, segítenek az embereken, ha bajba jutnak, lelkiismerettel és értelemmel bánnak az emberekkel, és soha nem hoznak elhamarkodott ítéletet felettük. Amikor más embereket felmérnek vagy megtárgyalnak, minden pontos, amit ezek az emberek mondanak, azt mondják, amit tudnak, és nem jártatják a szájukat arról, amit nem tudnak, nem színezik ki a dolgokat, szavaik pedig bizonyítékként vagy referenciaként szolgálhatnak. A tisztességgel rendelkező emberek viszonylag gyakorlatiasak és megbízhatók, amikor beszélnek és cselekszenek. Senki sem tartja értékesnek az olyan embereket, akiknek nincs tisztességük, senki nem figyel arra, amit mondanak vagy tesznek, illetve nem tartják fontosnak a szavaikat és a tetteiket, és senki sem bízik bennük. Ez azért van, mert túl sokat hazudnak, és túl kevés becsületes szót szólnak, mivel hiányzik az őszinteségük, amikor másokkal érintkeznek vagy bármit is tesznek értük, megpróbálnak mindenkit kicselezni és becsapni, és senki sem kedveli őket. Találtatok-e bárkit is, akit megbízhatónak tekintetek? Méltónak tartjátok-e magatokat mások bizalmára? Mások megbízhatnak-e bennetek? Ha valaki megkérdez téged valaki másnak a helyzetéről, nem kellene a saját akaratod szerint értékelned vagy megítélned azt az embert, szavaidnak tárgyilagosnak, pontosnak, és a tényekkel megegyezőnek kell lenniük. Arról kellene beszélned, amit értesz, és nem kellene beszélned olyan dolgokról, amelyekre nincs rálátásod. Igazságosnak és tisztességesnek kell lenned azzal a személlyel. Ez a felelősségteljes viselkedés. Ha csak egy felszíni jelenséget figyeltél meg, és amit mondani akarsz, az csak a saját ítéleted az adott emberről, akkor nem szabad vakon ítéletet mondanod az illető felett, és semmiképpen sem szabad elítélned. A mondandód elé kell tenned, hogy: „Ez csak a saját megítélésem”, vagy „Ez csupán az, ahogy én érzek.” Ily módon a szavaid viszonylag tárgyilagosak lesznek, és miután hallotta, amit mondtál, a másik ember képes lesz érzékelni szavaid becsületességét és a tisztességes hozzáállásodat, és képes lesz megbízni benned. Biztosak vagytok benne, hogy el tudjátok ezt érni? (Nem.) Ez azt bizonyítja, hogy nem vagytok eléggé becsületesek másokkal, és hogy hiányzik az őszinteség és a becsületes hozzáállás abból, ahogyan viselkedtek, és ahogyan a dolgokat kezelitek. Tegyük fel, hogy valaki megkérdez: „Bízom benned: mit gondolsz arról az emberről?” És azt feleled: „Rendben van.” Megkérdezi: „Tudnád egy kicsit részletezni?” Te pedig azt mondod: „Jól viselkedik, és hajlandó megfizetni az árat, amikor a kötelességét végzi, és kijön az emberekkel.” Vajon van gyakorlati bizonyíték e három állítás bármelyikére? Elegendőek arra, hogy bizonyítékként szolgáljanak az illető jellemére? Nem. Megbízható vagy? (Nem.) E három állítás közül egyik sem tartalmaz részleteket, csak átfogó, üres, felületes szavak. Ha csak most találkoztál volna azzal az emberrel, és a külsőségekre alapozva azt mondanád, hogy ő rendben van, akkor ez normális lenne. De már egy ideje kapcsolatban voltál vele, és fel kellett volna tudnod fedezni néhány lényegi problémát vele kapcsolatban. Az emberek a szíved mélyéről akarják hallani azt, hogyan értékeled és látod azt az embert, de nem mondasz semmi valósat, kritikusat vagy kulcsfontosságút, így az emberek nem fognak megbízni benned és többé már nem akarnak érintkezni veled.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Az antikrisztusok emberi mivolta nem becsületes, ami azt jelenti, hogy a legkevésbé sem szavahihetőek. Mindaz, amit mondanak és tesznek, hamisított, benne vannak a saját szándékaik és céljaik, és benne rejlenek a megnevezhetetlen és kimondhatatlan trükkjeik és cselszövéseik. Az antikrisztusok szavai és tettei tehát túlságosan is szennyezettek, és túlságosan is tele vannak hamissággal. Bármennyit beszélnek is, nem lehet tudni, hogy melyik szavuk igaz, melyik hamis, melyik helyes és melyik helytelen. Ez azért van, mert nem becsületesek, a gondolkodásmódjuk pedig rendkívül bonyolult, tele van alattomos cselszövésekkel, és bővelkedik a trükkökben. Semmi sem egyértelmű abból, amit mondanak. Nem mondják, hogy az egy az egy, a kettő az kettő, az igen az igen, a nem pedig nem. Helyette minden kérdésben kerülgetik a forró kását, és elméjükben többször is átgondolják a dolgokat, fejtegetik a következményeket, minden szempontból mérlegelik az előnyöket és a hátrányokat. Aztán úgy módosítják a mondanivalójukat, hogy elég nehézkesnek hangzik mindaz, amit mondanak. A becsületes emberek soha nem értik, amit mondanak, így könnyen megtéveszthetik és becsaphatják őket, aki pedig ilyen emberekkel beszélget, és ilyenekkel van kapcsolatban, az fárasztónak és fáradságosnak találja az élményt. Soha nem mondják, hogy az egy az egy, és a kettő az kettő, soha nem mondják ki, hogy mire gondolnak, és soha nem írják le a dolgokat úgy, ahogyan vannak. Mindaz, amit mondanak, kifürkészhetetlen, tetteik céljai és szándékai pedig nagyon bonyolultak. Ha kiderül az igazság – ha mások átlátnak rajtuk, és tetten érik őket –, akkor gyorsan kitalálnak egy másik hazugságot, hogy megkerüljék a dolgot. Az ilyen ember gyakran hazudik, és miután hazudott, még több hazugságot kell mondania, hogy fenntartsa a hazugságot. Megtéveszt másokat, hogy elrejtse a szándékait, mindenféle ürügyet és kifogást gyárt a hazugságai alátámasztására, így az emberek nagyon nehezen különböztetik meg, hogy mi igaz és mi nem, és nem tudják, hogy mikor szavahihetőek, azt pedig még kevésbé, hogy mikor hazudnak. Nem pirul el, amikor hazudik, és a szeme sem rebben, mintha igazat mondana. Ez vajon nem azt jelenti, hogy megrögzötten hazudozik? Például néha az antikrisztusok látszólag úgy tűnnek, hogy jók másokhoz, figyelmesek velük, és melegszívűen beszélnek, ami kedvesnek és meghatónak hangzik. Még ha így beszélnek is, senki sem tudja megmondani, hogy őszinték-e, és mindig meg kell várni, amíg néhány nappal később történik valami, hogy kiderüljön, őszinték voltak-e. Az antikrisztusok mindig bizonyos szándékkal és céllal beszélnek, és senki sem tudja megfejteni, hogy pontosan mit is akarnak elérni. Az ilyen emberek megrögzötten hazudoznak, és nem törődnek hazugságaik következményeivel. Mindaddig, amíg a hazugságuk előnyös számukra és alkalmas mások félrevezetésére, amíg elérhetik vele a céljaikat, addig nem érdekli őket, hogy milyen következményekkel jár. Amint lelepleződnek, folytatni fogják a titkolózást, a hazudozást, a becsapást. Az alapelv és módszer, amely szerint ezek az emberek viselik magukat és a világgal foglalkoznak, az az emberek hazugságokkal való becsapása. Kétszínűek, és úgy beszélnek, ahogy a közönségüknek megfelel; azt a szerepet játsszák, amit a helyzet megkövetel. Mézesmázosak és simulékonyak, a szájuk tele van hazugsággal, és megbízhatatlanok. Aki csak egy rövid ideig is kapcsolatba kerül velük, azt félrevezetik vagy megzavarják, és nem kap ellátást, segítséget vagy épülést. Nem számít, hogy az ilyen emberek szájából elhangzó szavak csúnyák vagy kedvesek, észszerűek vagy abszurdok, összhangban vannak vagy sem az emberi mivolttal, durvák vagy civilizáltak, lényegében mind-mind valótlanságok, hamisított szavak és hazugságok.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Negyedik exkurzus: Az antikrisztusok jellemének és beállítottság-lényegének összefoglalása (Első rész))

Hadd mondjak két példát a hazugságra. Kétféle ember van, aki képes hazudni. Meg kell különböztetnetek, hogy mely emberek hajthatatlanok és menthetetlenek. Azt is meg kell különböztetnetek, hogy melyiküket lehet megmenteni. Bár azok, akiket meg lehet menteni, gyakran fednek fel romlottságot, mindaddig, amíg el tudják fogadni az igazságot, elgondolkodnak magukról és ismerik önmagukat, van még remény. Az első példában van egy személy, aki gyakran hazudott. Miután azonban megértette az igazságot, más volt a reakciója, amikor legközelebb hazudott. Mély fájdalmat és gyötrelmet érzett, és elgondolkozott: „Már megint hazudtam. Miért nem tudok változni? Ezúttal, bármi is történjék, le kell lepleznem ezt az ügyet, szélesre kell tárnom magam, hogy felfedjem és boncolgassam valódi énemet. Világosan ki kell hangsúlyoznom a tényt, hogy azért hazudtam, hogy megőrizzem a látszatot.” Miután megnyílt és beszélt, megnyugodott, és rájött: „Kiderült, hogy hazudni olyan fájdalmas, miközben becsületes embernek lenni olyan megnyugtató és csodálatos! Isten megköveteli, hogy az emberek becsületesek legyenek; ez az a hasonlatosság, amivel az embereknek rendelkezniük kellene.” Miután megtapasztalta ezt a kis jólétet, onnantól kezdve figyelt arra, hogy kevesebbet hazudjon, lehetőleg egyáltalán ne hazudjon, akkor beszéljen, amikor van mondanivalója, becsületesen beszéljen, becsületesen cselekedjen és becsületes ember legyen. Amikor azonban olyan helyzettel szembesült, amely a saját büszkeségét is érintette, természetesen hazudott és később megbánta. Aztán amikor olyan helyzetbe került, ahol jó színben tüntethette fel magát, ismét hazudott. Belül gyűlölte magát, és azt gondolta: „Miért nem tudok uralkodni a számon? Lehet, hogy ez a természetemmel kapcsolatos probléma? Túlságosan csalárd vagyok?” Rájött, hogy ezt a problémát meg kell oldani; különben Isten visszautasítaná, majd kivetné őt. Imádkozott Istenhez, fegyelmezést kérve, ha ismét hazudna, és hajlandó volt elfogadni büntetést. Összeszedte a bátorságát, hogy elemezze magát az összejöveteleken, és azt mondta: „Amikor hazudtam ezekben a helyzetekben, az azért volt, mert önző indítékaim voltak, és a szándékom irányított. Ahogy elgondolkodtam magamon, rájöttem, hogy minden alkalommal, amikor hazudok, azt hiúságból vagy saját személyes haszonból teszem. Most már tisztán látom: a büszkeségemnek és a személyes érdekeimnek élek, ami arra késztetett, hogy folyton mindenről hazudjak.” Miközben saját hazugságait boncolgatta, leleplezte a szándékát is, és felfedezte romlott beállítottsága problémáját. Ez egy mindenki számára előnyös helyzet; gyakorolhatja, hogy becsületes ember legyen, ugyanakkor megvilágosodhat és felismerheti romlott beállítottságát. Utána elgondolkodott: „Változnom kell! Most vettem észre, hogy van ez a problémám. Ez igazi megvilágosodás Istentől. Az igazságot gyakorló embereket Isten megáldja!” Egy kicsit megtapasztalta az igazság gyakorlásának édes ízét is. Egy nap azonban az illető akaratlanul is hazudott megint. Azonnal imádkozott Istenhez, keresve az Ő fegyelmezését. Sőt, elgondolkodott azon, hogy miért van mindig rejtett szándéka, amikor beszél, és miért mindig a saját hiúságát és büszkeségét veszi figyelembe Isten szándékai helyett. Miután elgondolkodott, valamennyire megértette a romlott beállítottságát és gyűlölni kezdte magát. Továbbra is így kereste az igazságot és törekedett rá. Három-öt év elteltével valóban egyre kevesebbszer hazudott, és egyre többször mondta ki, amit gondolt, és viselkedett becsületesen. Szíve fokozatosan tisztább lett, és egyre több békesség és öröm volt benne. Egyre több időt töltött Isten jelenlétében élve és állapota egyre normálisabb lett. Annak a személynek, aki gyakran hazudott, ez az igazi állapota, amikor megtapasztalja, hogy őszinte ember. Szóval ez a személy még most is hazudik? Még mindig képes hazudni? Valóban becsületes ember? Nem lehet azt mondani, hogy becsületes ember. Csak azt lehet mondani, hogy tudja gyakorolni a becsületes emberi lét igazságát, és folyamatban van a becsületes emberi lét gyakorlása is, de még nem alakult át teljesen becsületes emberré. Más szóval, ez egy olyan személy, aki hajlandó gyakorolni az igazságot. Elmondható-e arról, aki hajlandó gyakorolni az igazságot, hogy ő olyan ember, aki szereti az igazságot? Gyakorolta az igazságot, és a tények feltárultak, tehát nem természetes olyan személyként meghatározni őt, aki szereti az igazságot? Természetesen miközben a becsületes emberi létet gyakorolta, nem volt képes azonnal tiszta és nyílt közösséget gyakorolni, vagy fenntartás nélkül leleplezni mindazt, ami benne rejtőzik. Még mindig visszatartott néhány dolgot, és óvatosan próbált előrelépni. Próbálkozásai és tapasztalatai révén azonban rájött, hogy minél becsületesebben él, annál jobban érzi magát, minél nagyobb a lelki békéje, annál könnyebbé válik az igazság gyakorlása, minden nagyobb nehézség nélkül. Csak ekkor érezte meg a becsületes emberi lét édességét, és megnőtt az Istenbe vetett hite. Azáltal, hogy megtapasztalja, mit jelent becsületes embernek lenni, nemcsak az igazság gyakorlására válik képessé, hanem békét és örömet is megtapasztalhat a szívében. Ugyanakkor tisztábban megérti az őszinteség gyakorlásának útját. Úgy érzi, hogy becsületes embernek lenni nem túl nehéz. Látja, hogy Isten elvárásai az emberekkel szemben észszerűek és elérhetőek, és valamennyire megérti Isten munkáját. Mindez nem többlethaszon, hanem az, amit az embernek el kellene nyernie az életbe való belépés útján, és el is tudja ezt nyerni.

A második példa egy olyan személyről szól, aki szeret hazudni – ez a természetéből fakad. Az rendben van, amikor nem beszél, de amint kinyitja a száját, a beszéde tele van sok hamisítással. Akár szándékosan teszi ezt, akár nem, röviden, az általa elmondottak többségében nem lehet megbízni. Egy nap, miután hazudott, elgondolkozott: „Rossz hazudni, és ez nem tetszik istennek. Ha az emberek megtudnák, hogy hazudtam, megszégyenülnék! De úgy tűnik, mintha valaki észrevette volna, hogy hazudtam. Nos, ezt könnyen meg tudom oldani. Találok egy másik témát, és más megfogalmazásokat használok, hogy csökkentsem az éberségüket, félrevezessem őket, és ne hagyjam, hogy átlássanak a hazugságaimon. Nos, ez nem még okosabb dolog?” Ezután még nagyobb hazugságot mondott, hogy leplezze korábbi hazugságát és befedje a hézagokat, amivel sikeresen félrevezette az embereket. Önhittnek és önelégültnek érezte magát, és azt gondolta: „Nézd, milyen okos vagyok! Hézagok nélküli hazugságot mondtam, és még ha van is néhány hézag, újra hazudhatok, hogy elleplezzem őket. A legtöbb ember nem lát át rajtam. A hazudozáshoz készség kell!” Vannak, akik azt mondják: „Nehéz munka hazudni. Egy hazugság kimondása után még sokat kell mondanod, hogy elleplezd. Sok gondolkodást és erőfeszítést igényel.” Ez a mesteri hazudozó azonban nem így érzett. Ebben az esetben a hazugságai nem derültek ki. Sikeresen hazudott, hogy megtévesszen másokat, majd amikor félt a leleplezéstől, ismét hazudott, hogy leplezze az előző hazugságot. Büszkének érezte magát, és nem volt bűntudat vagy önvád a szívében. Lelkiismerete teljesen érintetlen volt. Hogyan lehet képes erre? Nincs tisztában azzal, hogy mennyire káros számára a hazudozás. Úgy véli, hogy a korábbi hazugságok elfedésére használt hazugságok lehetővé tették számára, hogy hiúságot, büszkeséget és előnyöket szerezzen. A nehézségek és a fáradtság ellenére úgy gondolja, hogy megéri. Azt hiszi, hogy ez értékesebb, mint az igazság megértése és az igazság gyakorlása. Miért hazudik gyakran anélkül, hogy bűntudatot érezne? Mert nincs szívében szeretet az igazság iránti. Nagyra értékeli hiúságát, hírnevét és státuszát. Soha nem nyitja meg szívét a másokkal való közösségben; ehelyett hamis látszatokat és álcákat használ hazugságai leplezésére. Így lép kapcsolatba és érintkezik az emberekkel. Nem számít, hány hazugságot mond, hány hazugságot fed el, vagy mennyi önző és alantas szándékot rejt, nem érez bűntudatot vagy kényelmetlenséget a szívében. Általánosságban elmondható, hogy az emberek, akiknek van némi lelkiismeretük és némi emberi mivoltuk, kényelmetlenül éreznék magukat egy hazugság kimondása után, és nehezen tudnának megbékélni vele. Szégyenérzetük lenne; de ez a személy nem így gondolkodik. Egy hazugság kimondása után önelégültnek érzi magát, és azt mondja: „Ma egy újabb hazugságot mondtam, és becsaptam azt az idiótát. Nagyon izzadtam, de valahogy észre sem vették!” Nem fáradt bele ebbe az állandó hazudozással és hazugságok elleplezésével teli életbe? Milyen természet ez? Ez az ördög természete. Az ördögök minden nap hazudnak. Hazugságban élnek, mindenféle kényelmetlenség vagy fájdalom nélkül. Ha kényelmetlenséget vagy fájdalmat éreznének, megváltoznának, de nem tudnak fájdalmat érezni, mert a hazugság az életük – ez a természetükből fakad. Amikor természetesen fejezik ki magukat, nem mutatnak önmérsékletet és nem tartanak semmilyen önvizsgálatot. Nem számít, hány hazugságot mondanak vagy hány csalárdságot követnek el, nem éreznek bűntudatot a szívükben, sem gyötrelmet a lelkiismeretükben. Nincsenek tudatában annak, hogy Isten átvizsgálja az emberek szívének mélyét; nem ismerik fel a rájuk háruló felelősséget és a megtorlást, amelyet a hazugságok és csalárdságok után fognak kapni. Legnagyobb félelmük az, hogy valaki leleplezi csalárd terveiket, ezért még több hazugsághoz folyamodnak, hogy leplezzék terveiket, ugyanakkor kimerítik magukat azzal, hogy megpróbálnak valami módot, valami eszközt találni arra, hogy elrejtsék hazugságaikat és az igazságot arról, hogy kik is ők. Tanúsított-e egyáltalán megbánást egy ilyen ember az egész folyamat során? Érez-e felelősséget vagy szomorúságot? Van-e benne vágy, hogy visszaforduljon? Nincs. Szerinte nem bűn hazudni vagy elfedni a hazugságot, a legtöbb ember így él, és nem áll szándékában megváltozni. Ami pedig azt illeti, hogy valaki becsületes ember, a szíve mélyén azt gondolja: „Miért legyek becsületes ember, miért beszéljek szívből és miért mondjak igazat? Nem teszem ezt. Ez a bolondoknak való, és én nem vagyok olyan bolond. Ha hazudok, és félek a leleplezéstől, csak újabb okokat és kifogásokat fogok találni, hogy eltitkoljam. Nem vagyok az a fajta ember, aki őszintén tud beszélni. Ha megtenném, teljes idióta lennék!” Nem fogadja el és nem ismeri el az igazságot. Azok az emberek, akik nem ismerik el az igazságot, nem szerethetik az igazságot. Milyen az ilyen ember állapota a kezdetektől a végéig? (Nem hajlandó visszafordulni.) Objektív szempontból nyilvánvaló, hogy nem hajlandó visszafordítani a dolgokat, de mi a valódi állapota? Alapvetően tagadja, hogy becsületes embernek lenni a helyes út az életben. Ezenkívül tagadja az igazság létezését, Isten ítéletét az emberiség felett az utolsó napokban, és azt is, hogy Isten határozza meg az ember végső kimenetelét és a tetteiért való egyéni megtorlást. Ez meggondolatlan, ostoba és makacs. Az ilyen gondolkodás eredményezi hajthatatlan állapotát, tetteit és viselkedését. Ezek a dolgok az ember természetlényegéből fakadnak. Ilyen ember ő – egy igazán álnok ember –, és nem tud megváltozni. Vannak, akik elképzelhetetlennek találják, amikor azt látják, hogy az ilyen emberek nem hajlandók elfogadni az igazságot, és nem tudják ezt megérteni. Valójában az ilyen emberekből hiányzik a normális emberi mivolt, és nem működik a lelkiismeretük. Ráadásul hiányzik belőlük a normális emberi mivolt értelme. Az igazság és az ítélet szavai hallatán egy normális emberi mivolttal és értelemmel rendelkező ember legalább elgondolkodna önmagán, és őszinte megbánást mutatna, de ez a személy nem reagál az igaz út hallatán. Még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy a Sátán filozófiája szerint éljen, anélkül, hogy Istenbe vetett hitében a legkisebb változás is történne az évek során. Az ilyen emberből hiányzik a normális emberi mivolt értelme, és az ilyen embert nehéz megmenteni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istenben való hitben az Ő szavainak gyakorlása és megtapasztalása a legfontosabb)

Sok gyakorlati probléma merül fel, amikor az emberek megtapasztalják, milyen őszintének lenni. Néha gondolkodás nélkül beszélnek, megbotlanak egy pillanatra, és kicsúszik egy hazugság a szájukon, mivel rossz indíték vagy cél, illetve hiúság és büszkeség vezérli őket, és ennek eredményeképp egyre többet kell hazudozniuk, hogy elfedjék azokat. A végén nem éreznek megkönnyebbülést a szívükben, de nem tudják visszaszívni azokat a hazugságokat, nincs bátorságuk kijavítani a hibáikat, beismerni, hogy hazudtak, és így hibáik egyre tovább folytatódnak. Ezután mindig olyan, mintha egy kő nyomná a szívüket; mindig lehetőséget akarnak találni arra, hogy töredelmesen bevallják, hogy beismerjék hibájukat és megbánják, de sosem ültetik át ezt a gyakorlatba. Végül átgondolják, és ezt mondják maguknak: „Majd a jövőben jóvá fogom ezt tenni, amikor a kötelességemet végzem.” Mindig azt mondják, hogy jóvá fogják tenni, de sosem teszik. Ez nem annyira egyszerű, mint csak bocsánatot kérni egy hazugság után – jóvá tudod tenni a kárt és a következményeket, amelyeket a hazugságok és a megtévesztés okoztak? Ha a nagy önutálat közepette képes vagy bűnbánatot gyakorolni, és soha nem teszed meg újra azt a dolgot, akkor talán részesülsz Isten elnézésében és kegyelmében. Ha mézes-mázos szavakat mondasz, és azt állítod, hogy a jövőben jóvá teszed a hazugságaidat, de nem bánod meg igazán, és később folytatod a hazudozást és a megtévesztést, akkor rendkívül makacs módon utasítod vissza a bűnbánatot, és biztosan ki fognak iktatni téged. Ezt fel kell ismerniük a lelkiismeretes és értelmes embereknek. A hazugságok kimondása és a megtévesztés után nem elég csak gondolni a jóvátételre; az számít leginkább, hogy igazán megbánd. Ha őszinte kívánsz lenni, akkor meg kell oldanod a hazugság és megtévesztés problémáját. Igazat kell mondanod és gyakorlati dolgokat kell tenned. Néha az igazság kimondása azt fogja eredményezni, hogy megszégyenülsz és megmetszenek, de ekkor gyakoroltad az igazságot, az alávetettség Istennek és Isten megelégítése pedig abban az esetben meg fogja érni, és ez olyasmi lesz, ami vigasztalást nyújt neked. Bárhogyan is, végül képes leszel arra, hogy gyakorold az őszinteséget, végre képes leszel kimondani, ami a szíveden van, anélkül, hogy megpróbálnád megvédeni vagy igazolni magad, és ez az igazi növekedés. Függetlenül attól, hogy megmetszenek vagy lecserélnek, állhatatosnak fogod érezni magad a szívedben, mert nem hazudtál; úgy fogod érezni, hogy mivel nem végezted megfelelően a kötelességedet, helyes volt, hogy megmetszettek, és hogy felelősséget vállalj ezért. Ez egy pozitív mentális állapot. És mégis, milyen következményei lesznek, ha megtévesztésbe bonyolódsz? Miután belefolytál a megtévesztésbe, hogy fogod érezni magad a szívedben? Kényelmetlenül; mindig azt fogod érezni, hogy bűntudat és romlottság van a szívedben, mindig úgy fogod érezni magad, mintha vádolnának: „Hogy hazudhattam? Hogy tudtam újra megtévesztésbe bonyolódni? Miért vagyok ilyen?” Úgy fogod érezni, hogy nem tudsz emelt fővel járni, mintha túlságosan szégyellnél Istennel szembenézni. Legfőképp, amikor Isten megáldja az embereket, amikor elfogadják Isten kegyelmét, irgalmát és béketűrését, még jobban érzik, hogy szégyenletes megtéveszteni Istent, és szívükben még erősebb a szemrehányás érzése, és kevesebb a békesség és az öröm. Milyen problémát mutat ez? Azt, hogy az emberek megtévesztése a romlott beállítottság kinyilatkoztatása, ez Isten elleni lázadás és ellenállás, és ezért fájdalmat fog okozni neked. Amikor hazudsz és megtévesztesz, úgy érezheted, hogy nagyon okosan és tapintatosan beszéltél, és hogy egyetlen apró jelét sem adtad a megtévesztésednek – de később szégyent és vádat érzel, ami talán egész életedben végigkísér majd. Ha szándékosan és szánt szándékkal hazudsz és tévesztesz meg, és eljön a nap, amikor felismered ennek a súlyát, késként fogja keresztüldöfni a szíved, és folyamatosan a jóvátétel lehetőségét fogod keresni. És ez az, amit tenned kellene, kivéve, ha nincs lelkiismereted, és sosem éltél a lelkiismereted szerint, és nincs emberi mivoltod és nincs jellemed és méltóságod. Ha van egy kis jellemed és méltóságod, és valamelyest éber a lelkiismereted, akkor, amikor felismered, hogy hazudsz és megtévesztéssel foglalkozol, ezt a viselkedésedet szégyellnivalónak fogod érezni, gyalázatosnak és alantasnak; meg fogod vetni és gyűlölni fogod magad, és elhagyod a hazugságok és a megtévesztés útjait.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

A becsületes emberi lét kulcsa, hogy feloldd indítékaidat, szándékaidat és romlott beállítottságaidat. Ez az egyetlen módja, hogy a hazudozás problémáját már annak forrásánál megoldjuk. A személyes célok elérése, vagyis a személyes haszonszerzés, egy helyzet kihasználása, saját magunk jó színben való feltüntetése, vagy mások jóváhagyásának elnyerése – ezek az emberek szándékai és céljai, amikor hazudnak. Az efféle hazudozás romlott beállítottságot fed fel, és erre a tisztánlátásra van szükségetek a hazudozással kapcsolatban. Hogyan kellene hát megoldani ezt a romlott beállítottságot? Mindez azon múlik, hogy szereted-e az igazságot vagy sem. Ha el tudod fogadni az igazságot és tudsz anélkül beszélni, hogy önmagad szószólója legyél; ha képes vagy felhagyni azzal, hogy a saját érdekeidet tartod szem előtt, és helyette a gyülekezet munkájára, Isten szándékaira és Isten kiválasztott népe érdekeire vagy tekintettel, akkor befejezed a hazudozást. Képes leszel őszintén és egyenesen beszélni. Enélkül az érettség nélkül nem tudsz majd őszintén beszélni, bebizonyítva, hogy érettséged hiányos és képtelen vagy az igazságot gyakorolni. Így tehát, a becsületes emberi lét megköveteli az igazság megértésének folyamatát, az érettségben való növekedés folyamatát. Ha így nézzük, lehetetlenség becsületes embernek lenni nyolc-tíz évnyi tapasztalat nélkül. Ez az időszak az ember életében a növekedés folyamata, az igazság megértésének és elnyerésének a folyamata. Néhányan talán megkérdezik: „Tényleg ilyen nehéz lenne megoldani a hazudozás problémáját és becsületes emberré válni?” Ez attól függ, hogy kiről beszélsz. Ha olyasvalakiről, aki szereti az igazságot, akkor az illető képes lesz felhagyni a hazugsággal bizonyos dolgok tekintetében. Ám ha olyasvalakiről van szó, aki nem szereti az igazságot, akkor neki annál nehezebb lesz lemondani a hazudozásról.

Hogy valaki becsületes emberré képezze ki magát, ahhoz főként a hazudozás problémáját kell megoldani, valamint az illető romlott beállítottságát kell helyrehozni. Ez magában foglal egy kulcsfontosságú gyakorlatot: amikor felismered, hogy hazudtál valakinek és becsaptad őt, meg kell nyílnod neki, ki kell tárulkoznod, és bocsánatot kell kérned. Ez a gyakorlat nagyon hasznos a hazudozás problémájának megoldása tekintetében. Például, ha átvertél valakit, vagy volt némi hamisság vagy személyes indíték a hozzá intézett szavaid mögött, akkor oda kell menned az illetőhöz és alaposan meg kell vizsgálnod önmagadat. Azt kell mondanod: „Amit neked mondtam, hazugság volt, ami a saját büszkeségemet volt hivatott megvédeni. Kényelmetlenül éreztem magam, miután ezt mondtam, ezért most bocsánatot kérek tőled. Kérlek, bocsáss meg nekem.” Az illető számára ez igencsak üdítően fog hatni. Azon fog tűnődni, hogyan létezhet olyan ember, aki, miután hazudott, bocsánatot kér érte. Az efféle bátorság olyasvalami, amit igazán csodálnak. Milyen haszna származik valakinek abból, hogy ilyen gyakorlatban vesz részt? Ennek célja nem mások csodálatának elnyerése, hanem az, hogy az ember hatékonyabban féken tartsa és gátolja önmagát a hazudozásban. Ezért miután hazudtál, gyakorolnod kell, hogy bocsánatot kérsz érte. Minél inkább felkészíted magad arra, hogy gyakorold az önvizsgálatot, a kitárulkozást, és a másoktól való bocsánatkérést ily módon, annál jobbak lesznek az eredmények, a hazugságaid száma pedig egyre inkább csökkenni fog. Annak gyakorlása, hogy ízekre szedd önmagad és kitárulkozz a becsületes emberi lét érdekében és azért, hogy visszatartsd magad a hazugságtól, bátorságot követel, ahhoz pedig még nagyobb bátorság kell, hogy bocsánatot kérj másoktól, miután hazudtál nekik. Ha egy-két évig gyakoroljátok ezt – vagy akár három-öt éven át –, akkor garantáltan világos eredményeket láttok majd, és nem lesz nehéz megszabadulnotok a hazugságoktól.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Jelenleg van utatok arra, hogy becsületesek legyetek? Minden kijelentéseteket és cselekedeteteket meg kell vizsgálnotok az életben, hogy még több hazugságot és megtévesztést tudjatok felfedezni, és felismerjétek a saját csalárd beállítottságotokat. Majd meg kell néznetek, hogyan gyakorolnak és tapasztalnak a becsületes emberek, és le kell vonnotok néhány tanulságot. Isten vizsgálatának elfogadását is gyakorolnotok kell minden dologban, és járuljatok gyakran Isten elé imádkozni és közösségben lenni Vele. Tegyük fel, hogy épp most mondtál egy hazugságot. Azonnal észreveszed, hogy „Egy pár dolog abból, amit épp az imént mondtam, nem volt pontos – gyorsan be kell ismernem ezt, és helyretenni, tudatnom kell mindenkivel, hogy hazudtam.” Ott helyben kijavítod magad. Ha mindig kijavítod így magad, és ha az ilyen gyakorlás szokássá válik, akkor, amikor hazudsz, és nem helyesbítesz, kényelmetlenül fogod érezni magad, Isten pedig segíteni fog vigyázni rád. Ha egy darabig így gyakorolsz és tapasztalsz, elkezdesz majd kevesebbet hazudni, egyre kevesebb tisztátalanság lesz a szavaidban, cselekedeteid pedig egyre kevésbé lesznek szennyezettek, és egyre tisztábbá válnak – és ezáltal megtisztulsz. Ilyen a becsületességhez vezető út. Fokozatosan kell változnod, apránként. Minél többet változol, annál jobbá válsz majd; minél többet változol, a szavaid annál becsületesebbé válnak, és abbahagyod majd a hazudozást – ami a helyes állapot. A romlott emberek mind ugyanazon a problémán osztoznak: mind a hazugságra való képességgel születnek, és különösen nehéznek találják a legbelső gondolataik megosztását vagy az őszinte beszédet. Még ha el is akarják mondani az igazat, egyszerűen nem tudják rávenni magukat. Az emberek mind azt hiszik, hogy becsületesnek lenni butaság és őrültség – azt gondolják, csak az idióták beszélnek őszintén, és hogy akkor a legvalószínűbb, hogy valaki veszteséget szenved, amikor teljesen átlátható mások számára és mindig kimondja, amit gondol, és hogy mások nem akarnak majd érintkezni vele, hanem inkább meg fogják vetni. Ti megvetnétek az ilyen embert? Ti is ezt a nézetet valljátok? (Mielőtt elkezdtem hinni Istenben, megvetettem volna őket, de most csodálom az ilyen embereket, és úgy gondolom, jobb egy egyszerű és becsületes életet élni. Aki így él, az kevesebb terhet rak a szívére. Máskülönben, miután hazudok valakinek, el kell lepleznem azt, és végül azon kapom magam, hogy egyre nagyobb és nagyobb gödörbe ásom magam, a hazugság pedig végül lelepleződik.) Hazudni és csalárdságba bocsátkozni egyaránt ostoba viselkedés, és sokkal bölcsebb egyszerűen megmondani az igazat és szívből szólni. Most minden embernek van megértése erről a témáról – ha valaki még mindig azt hiszi, hogy hazudni és csalárdságba bocsátkozn a képesség és éleselméjűség jele, akkor hihetetlenül ostoba, makacsul tudatlan és az igazság legapróbb szikrája sincs meg benne. Bárki, aki felett eljárt az idő és még mindig azt hiszi, hogy a csalárd emberek a legokosabbak, és hogy a becsületes emberek mind bolondok, az egy lehetetlen típus, aki nem lát át semmit. Mindenki éli a saját életét – egyesek, akik minden nap gyakorolják, hogy becsületesek legyenek, boldogok és nyugodtak, szívükben pedig szabadnak és felszabadultnak érzik magukat. Semmiben nem szenvednek hiányt, és kényelmesebb életet élnek. Mindenki élvezi az ilyen emberek társaságát, és valójában mindenkinek irigyelnie kellene őket – az ilyen emberek megértették az élet értelmét. Van néhány bolond ember, aki ezt gondolja: „Az az ember mindig igazat mond, mégis megmetszették, ugye? Hát, ezt érdemelte! Nézz csak rám – én a szándékaimat jól magamba zárom és nem beszélek róluk, sem fel nem fedem őket, így engem nem metszettek meg, veszteséget sem szenvedtem, és nem égettem le magam mindenki előtt. Ez csodálatos! Azok az emberek, akik rejtegetik a szándékaikat, senkivel nem beszélnek becsületesen, és megakadályozzák, hogy mások megtudják, mit gondolnak, felsőbbrendűek és rendkívül intelligensek.” Mégis mindenki láthatja, hogy ezek az emberek a legcsalárdabbak és legalattomosabbak; a körülöttük lévők mindig óvakodnak és távolságot tartanak tőlük. Senki sem akar csalárd emberekkel barátkozni. Vajon nem ezek a tények? Ha valaki jámbor és gyakran mond igazat, ha képes kitárni a szívét mások előtt, és nem táplál ártó szándékokat más emberekkel szemben, még ha időnként tudatlannak tűnik, és bolond módjára viselkedik is, általánosságban véve el fogják ismerni, hogy jó ember, és mindenki elég szívesen fog érintkezni vele. Általánosan elfogadott tény, hogy az emberek előnyöket és némi biztonságérzetet élveznek, amikor becsületes, jó emberekkel kerülnek kapcsolatba. Isten azon hívőit, akik becsületesek és törekednek az igazságra, nem csak a többiek szeretik a gyülekezetben, hanem Maga Isten is. Amint elnyerik az igazságot, valódi tanúságtétellel rendelkeznek és megkaphatják Isten elismerését – vajon ez nem teszi őket a legáldottabbá minden ember között? Azok, akik egy kicsit is értenek az igazságból, világosan fogják látni ezt a dolgot. Meg kellene próbálnod jó és becsületes emberként viselkedni, aki rendelkezik az igazsággal; így nem csak a többiek fognak szeretni téged, de Isten áldásait is elnyered majd.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Ahhoz, hogy gyakorolhasd, hogy becsületes ember legyél, először meg kell tanulnod megnyitni a szíved Istennek, és mindennap szívből jövő szavakat szólni Hozzá imádságban. Például, ha ma hazudtál, amit más emberek nem vettek észre, ám nem volt bátorságod mindenkinek megnyílni, akkor az a legkevesebb, hogy azokat a hibákat, amelyeket megvizsgáltál és felfedeztél, valamint azokat a hazugságokat, amelyeket kimondtál, Isten elé hozod elmélkedésre, és azt mondod: „Ó Istenem, ismét hazudtam, hogy védjem a saját érdekeimet, és hibáztam. Kérlek, fegyelmezz meg, ha újra hazudnék.” Isten örül az ilyen hozzáállásnak, és emlékezni fog rá. Lehet, hogy fáradhatatlan erőfeszítést igényel tőled, hogy eloszlasd a hazudozásnak ezt a romlott beállítottságát, de ne aggódj, Isten melletted van. Vezetni fog és segíteni, hogy legyőzd ezt az ismétlődő nehézséget, megadja neked a bátorságot, hogy eljuss onnan, hogy soha nem ismered be a hazugságaidat, oda, hogy beismered a hazugságaidat, és képes vagy nyíltan felfedni magad. Nem csak a hazugságaidat fogod beismerni, hanem képes leszel nyíltan felfedni azt is, hogy miért hazudsz, valamint a hazugságaid mögötti szándékot és indítékokat is. Amikor megvan a bátorságod, hogy áttörj ezen a korláton, áttörj a Sátán ketrecén és irányításán, és apránként eljutsz arra a pontra, ahol többé már nem hazudsz, akkor fokozatosan a világosságban fogsz élni, Isten vezetése és áldása alatt. Amikor áttöröd a testikorlátokat és képes vagy alávetni magad az igazságnak, nyíltan felfedni magad, nyilvánosan kijelenteni az álláspontodat, és nincsenek fenntartásaid, akkor fel fogsz szabadulni és szabad leszel. Amikor így élsz, nem csak az emberek fognak kedvelni, de Isten is elégedett lesz. Habár lehet, hogy néha még mindig hibázol és hazudsz, és olykor még személyes szándékaid, hátsó szándékaid, vagy önző és megvetendő viselkedéseid és gondolataid is lehetnek, képes leszel elfogadni Isten vizsgálatát, felfedni a szándékaidat, aktuális helyzetedet és romlott beállítottságaidat Őelőtte, valamint kérni az igazságot Tőle. Amikor megértetted az igazságot, akkor lesz ösvényed a gyakorlásra. Amikor helyes a gyakorlásod útja és a helyes irányba haladsz, a jövőd gyönyörű és ragyogó lesz. Ily módon békességben fogsz élni a szíveddel, a lelked táplálva lesz, teljesnek és elégedettnek fogod érezni magad. Ha nem tudsz kiszabadulni a test korlátozásai alól, ha folyamatosan az érzések, a személyes érdekeknek és a sátáni filozófiák korlátoznak, titokzatoskodó módon beszélsz és cselekszel, és mindig az árnyékban bujkálsz, akkor a Sátán hatalma alatt élsz. Azonban, ha megérted az igazságot, kiszabadulsz a test korlátozásai alól és gyakorlod az igazságot, akkor fokozatosan eljutsz oda, hogy emberi hasonlatosságod legyen. Szavaidban és tetteidben őszinte és egyenes leszel, és képes leszel felfedni a véleményedet, elgondolásaidat, valamint a hibákat, amelyeket elkövettél, lehetővé téve, hogy mindenki világosan lássa azokat. Végül az emberek felismerik, hogy átlátható ember vagy. Mi is az, hogy átlátható ember? Olyasvalaki, aki kivételes becsületességgel beszél, akinek a szavairól mindenki elhiszi, hogy igazak. Még ha akaratlanul hazudik is vagy valami rosszat mond, az emberek képesek megbocsátani neki, tudva azt, hogy nem volt szándékos. Ha észreveszi, hogy hazudott vagy valami rosszat mondott, bocsánatot kér és kijavítja magát. Ilyen egy átlátható ember. Az ilyen embert mindenki szereti és mindenki megbízik benne. El kell érned ezt a szintet, hogy elnyerd Isten bizalmát és mások bizalmát. Ez nem egyszerű feladat, ez a méltóság legmagasabb szintje, amivel egy ember rendelkezhet. Az ilyen embernek van önbecsülése. Ha képtelen vagy más emberek bizalmát elnyerni, hogyan várhatod el, hogy kiérdemeld Isten bizalmát? Vannak emberek, akik tisztességtelen életet élnek, folyamatosan hazugságokat gyártanak, a feladatokat pedig felületes módon közelítik meg. A legcsekélyebb felelősségérzés sincs meg bennük, elutasítják, hogy megmetsszék őket, mindig megtévesztő érvekhez folyamodnak, és senki sem szereti őket, aki találkozik velük. Minden szégyenérzet nélkül élnek. Valóban emberi lényeknek tekinthetők? Azok az emberek, akiket mások idegesítőnek és megbízhatatlannak tartanak, teljesen elvesztették az emberi mivoltukat. Ha mások nem tudnak megbízni bennük, akkor vajon Isten meg tud? Ha mások ellenszenvet táplálnak irányukban, vajon Isten tudja szeretni őket? Isten nem kedveli az ilyen embereket, irtózik tőlük, és nyilvánvalóan ki fogják iktatni őket. Emberi lényként becsületesnek kell lenni és tisztelni kell az ember elköteleződését. Akár másokért, akár Istenért teljesíti a tetteit, az embernek meg kell tartania a szavát. Amikor elnyerte az emberek bizalmát és eleget tud tenni Istennek, és biztosítani tudja Istent, akkor viszonylag becsületes embernek számít. Ha megbízható vagy a cselekedeteidben, akkor nem csak mások fognak kedvelni, hanem bizonyára Isten is kedvelni fog. Az által, hogy becsületes ember vagy, tetszésére lehetsz Istennek, és méltósággal élhetsz. Ezért az ember magatartásának a kiindulópontját a becsületességnek kellene képeznie.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot)

Az emberek hazugságai mögött gyakran szándékok vannak, de néhány hazugság mögött nincs semmilyen szándék, és nem is szándékosan tervelték ki őket. Ehelyett csak úgy ösztönösen jönnek elő. Az ilyen hazugságokat könnyű feloldani; azokat a hazugságokat nehéz feloldani, amelyek mögött szándék áll. Ez azért van, mert ezek a szándékok az ember természetéből fakadnak és a Sátán ármánykodását képviselik, és ezek olyan szándékok, amelyeket az emberek szándékosan választanak. Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor képtelen lesz lázadni a test ellen – ezért imádkoznia kell Istenhez, és Rá kell hagyatkoznia, és az igazságot kell keresnie a probléma megoldásához. A hazudozást azonban nem lehet egyszerre teljesen megoldani. Időnként lesz visszaesés, akár többszörös visszaesések is. Ez egy normális helyzet, és mindaddig, amíg feloldasz minden egyes hazugságot, amit mondasz, és lépést tartasz ezzel, el fog jönni a nap, amikor az összeset feloldottad. A hazugság megoldása egy elhúzódó háború: amikor egy hazugság kiömlik, gondolkozz el önmagadon, majd imádkozz Istenhez. Amikor egy másik hazugság jön elő, ismét gondolkodj el magadon és imádkozz Istenhez. Minél többet imádkozol Istenhez, annál jobban fogod gyűlölni a romlott beállítottságodat, és annál jobban fogsz vágyni arra, hogy gyakorold és megéld az igazságot. Így lesz erőd elhagyni a hazugságokat. Egy ilyen tapasztalással és gyakorlással töltött idő után képes leszel meglátni, hogy a hazugságaid száma jelentősen csökkent, hogy sokkal könnyedebben élsz, és hogy többé nincs szükséged arra, hogy hazudj vagy elrejtsd a hazugságaidat. Bár lehet, hogy nem beszélsz sokat nap mint nap, minden mondatod szívből jön majd, és igaz lesz, nagyon kevés hazugsággal. Milyen érzés lesz így élni? Nem lesz vajon szabaddá tevő és felszabadító? A romlott beállítottságod nem fog korlátozni téged, és nem fog megkötözni, és legalábbis elkezded látni a becsületes emberi lét eredményeit. Természetesen, amikor különleges körülményekkel találkozol, néha kicsúszhat a szádon egy-egy apró hazugság. Előfordulhat, hogy valamilyen veszélybe vagy bajba kerülsz, vagy meg akarod őrizni a biztonságodat, ilyen esetekben nem lehet megállni a hazudozást. Mégis, el kell gondolkodnod rajta, meg kell értened és meg kell oldanod a problémát. Imádkoznod kell Istenhez, és ezt mondanod: „Még mindig van bennem hazugság és csalás. Isten mentsen meg egyszer s mindenkorra a romlott beállítottságomtól.” Amikor valaki szándékosan bölcsességet gyakorol, az nem számít a romlottság kinyilatkoztatásának. Ezt kell megtapasztalni ahhoz, hogy valaki becsületes ember legyen. Ily módon egyre kevesebbet fogsz hazudni. Ma tíz hazugságot mondasz, holnap talán kilencet, holnapután pedig nyolcat. Később már csak kettőt vagy hármat fogsz mondani. Egyre többet fogsz igazat mondani, és egyre közelebb kerül majd Isten szándékaihoz, követelményeihez és normáihoz az, ahogyan a becsületes emberi létet gyakorlod – és milyen jó is lesz az! Ahhoz, hogy gyakorolhasd a becsületességet, kell, hogy legyen egy utad, és kell legyen egy célod. Először is oldd meg a hazudozás problémáját. Tudnod kell, hogy mi a lényeg a mögött, hogy ezeket a hazugságokat mondod. Azt is ízekre kell szedned, hogy milyen szándékok és indítékok vezetnek téged e hazugságok kimondására, miért vagy birtokában ezeknek a szándékoknak, és mi a lényegük. Ha mindezeket a kérdéseket tisztáztad, akkor alaposan átláttad a hazudozás problémáját, és amikor történik veled valami, akkor lesznek a gyakorlásra vonatkozó alapelveid. Ha folytatod az ilyen gyakorlatot és tapasztalást, akkor biztosan eredményeket fogsz látni. Egy nap azt mondod majd: „Könnyű becsületesnek lenni. Csalárdnak lenni olyan fárasztó! Nem akarok többé csalárd ember lenni, akinek mindig azon kell gondolkodnia, hogy milyen hazugságokat mondjon, és hogyan leplezze a hazugságait. Olyan, mintha mentális betegséggel küzdő ember lennék, aki ellentmondásokban beszél – olyasvalaki, aki nem érdemli meg, hogy »embernek« nevezzék! Ez a fajta élet annyira fárasztó, és nem akarok többé így élni!” Ekkor lesz reményed arra, hogy valóban becsületes legyél, és ez bizonyítja majd, hogy elkezdtél haladni a becsületes emberi lét felé. Ez egy áttörés. Természetesen lehetnek köztetek olyanok, akik, amikor elkezdtek gyakorolni, szégyenkezni fogtok, miután őszinte szavakat szóltatok és teljesen felfedtétek magatokat. Az arcotok elvörösödik, szégyellni fogjátok magatokat, és félni fogtok attól, hogy mások kinevetnek. Mit kell tennetek akkor? Akkor is imádkoznotok kell Istenhez, és kérni, hogy adjon nektek erőt. Azt mondod: „Ó, Istenem, én becsületes ember akarok lenni, de félek, hogy az emberek kinevetnek, amikor kimondom az igazságot. Kérlek, hogy ments meg engem a sátáni beállítottságom rabságából; hadd éljek a Te szavaid által, és hadd szabaduljak meg és legyek felszabadítva.” Amikor így imádkozol, akkor egyre több világosság lesz a szívedben, és azt fogod mondani magadnak: „Jó ezt a gyakorlatba ültetni. Ma gyakoroltam az igazságot. Egyszer végre becsületes ember voltam.” Ahogy így imádkozol, Isten megvilágosít téged. Munkálkodni fog a szívedben, és megindít téged, lehetővé téve számodra, hogy értékeld, milyen érzés becsületes embernek lenni. Így kell az igazságot gyakorlatba ültetni. Kezdetben nem lesz utad, de az igazság keresése révén találni fogsz egy utat. Amikor az emberek elkezdik keresni az igazságot, nem feltétlenül van hitük. Az, hogy nincs ösvényük, nehéz az emberek számára, de amint megértik az igazságot és van útjuk a gyakorláshoz, a szívük örömöt talál benne. Ha képesek gyakorolni az igazságot és alapelvek szerint cselekedni, a szívük vigaszt talál, és szabadságot és felszabadulást nyernek majd.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

A becsületes emberi mivolt gyakorlásának a legegyszerűbb módja végső soron az, hogy az ember úgy mondja a dolgokat, ahogy azok vannak, becsületesen szól, és a tények szerint beszél. Az Úr Jézus szavait idézve: „[...] ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem [...]” (Máté 5:37). Ezen alapelv szerinti gyakorlást igényel az, hogy valaki becsületes ember legyen – miután néhány éven át gyakorlod magad ebben, bizonyára látni fogsz eredményeket. Most hogyan gyakoroljátok a becsületes emberi mivoltot? (Nem hamisítom meg azt, amit mondok, és nem csapok be másokat.) Mit jelent az, hogy nem hamisítod meg? Azt jelenti, hogy az általad kimondott szavakban nincs hazugság, illetve bármilyen személyes szándék vagy indíték. Ha trükközést, illetve személyes szándékokat és indítékokat dédelgetsz a szívedben, akkor természetes módon áradnak majd belőled a hazugságok. Ha nincs a szívedben trükközés, illetve személyes szándékok és indítékok, akkor nem lesz meghamisítva az, amit mondasz, és nem tartalmaz hazugságokat – ily módon, ha igent mondasz, az igen lesz, ha pedig nemet mondasz, az nem lesz. A legeslegfontosabb az, hogy az ember először megtisztítsa a szívét. Csak miután megtisztította a szívét, akkor lesz eloszlatva az arroganciája és a csalárdsága. A becsületes emberi mivolthoz meg kell oldani ezeket a meghamisításokat. Ennek megtétele után könnyű lesz számára becsületes embernek lenni. Vajon bonyolult becsületes embernek lenni? Nem, nem az. Nem számít, milyen a belső állapotod, vagy esetleg milyen romlott beállítottságaid vannak, gyakorold a becsületes emberi mivolt igazságát. Először is meg kell oldanod annak problémáját, hogy hazudsz – ez a legfontosabb. Elsőként a beszédben gyakorold, hogy azt mondod, ami a fejedben jár, szólj igaz szavakat, mondd azokat úgy, ahogy vannak, és teljes mértékben tartózkodj a hazugságtól. Ki se mondj olyan szavakat, amelyek meg vannak hamisítva, és győződj meg arról, hogy minden, amit a nap folyamán mondasz, őszinte és becsületes. Ezt téve az igazságot gyakorlod, és a becsületes emberi mivoltot gyakorlod. Ha azon veszed észre magad, hogy meghamisított szavak áradnak belőled, azonnal tarts önvizsgálatot, boncolgasd és legyél tudatában az okoknak, hogy miért hazudsz, és mi késztet hazugságra. Aztán Isten szavai alapján boncolgasd ezt az alapvető és lényegi problémát. Miután világossá vált számodra a hazugságaid kiváltó oka, képes leszel fellázadni ez ellen a sátáni beállítottság ellen a beszédedben és a tetteidben. Már nem fogsz hazugságra hagyatkozni, amikor hasonló helyzetekkel szembesülsz, és képes leszel a tények szerint beszélni, nem lesz többé megtévesztő a beszéded. Ily módon fel- és megszabadul a lelked, és Isten előtt tudsz majd élni. Ha képes vagy Isten szavai szerint élni, akkor a világosságban élsz. Ám ha állandóan csalárdságban, cselszövésben és ármánykodásban veszel részt, tolvajhoz hasonlóan mindig sötét sarkokban bujkálsz, és titokban intézed az ügyeidet, akkor nem mersz majd Isten előtt élni. Mivel titkos indítékaid vannak, mindig be akarsz csapni másokat, hogy elérd a saját céljaid, és túl sok szégyenteljes és kimondhatatlan dolgot dédelgetsz a szívedben, állandóan megpróbálod elrejteni és elfedni ezeket, becsomagolni és álcázni őket, azonban nem tudod örökre elfedni ezeket a dolgokat. Előbb-utóbb napvilágra kerülnek. Akinek titkos indítékai vannak, az képtelen a világosságban élni. Ha nem gyakorol önvizsgálatot, boncolgatva és lecsupaszítva magát, akkor képtelen lesz kitörni a romlott beállítottságai korlátozásából és fogságából. A bűnös élet csapdájában marad, képtelen lesz kiszabadulni. Végül is semmilyen helyzetben sem szabad hazudnod. Ha tudod, hogy hazudni rossz és nem felel meg az igazságnak, azonban ragaszkodsz hozzá, hogy hazudj és becsapj másokat, sőt, még dolgokat is kitalálsz a tények és a valós helyzet elfedése végett azért, hogy félrevezesd az embereket, akkor szándékosan gaztettekben veszel részt. Az ilyen ember nem nyerhet üdvösséget Istentől.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A romlott beállítottság eloszlatásának útja)

Kapcsolódi filmrészletek

Hogyan oldjuk fel a hazugság és csalás problémáját?

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Hogyan orvosoltam a hazudozásomat?

A hazudozás fájdalma

Isten szava legyőz minden hazugságot