5. Hogyan lehet megoldani a család testi örömei utáni sóvárgás problémáját

Isten szavai a Bibliából

„Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:26)

„Aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14:33)

„Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.” (Lukács 18:29-30)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

A káros befolyások, amelyeket több ezer év során „a nacionalizmus magasztos szelleme” hagyott hátra az emberi szív mélyén, továbbá az embereket megkötöző és láncra verő feudális gondolkodásmód, amely egy csepp szabadságot sem enged, sem akaratot törekedni vagy kitartani, sem vágyat az előrehaladásra, úgyhogy az ember inkább negatív marad és visszafejlődik, rabszolga-mentalitásba betonozva be magát, és így tovább – ezek az objektív tényezők kitörölhetetlenül mocskos és rút külsőt kölcsönöztek az emberiség ideológiai kilátásainak, ideáljainak, erkölcsiségének és beállítottságának. Úgy tűnik, az emberek a terrorizmus sötét világában élnek, amit egyikük sem igyekszik túllépni, és egyikük sem gondol arra, hogy továbbléphetne egy ideális világ felé; hanem meg vannak elégedve a maguk osztályrészével, hogy azzal telnek a napjaik, hogy gyerekeket szülnek és nevelnek, küszködnek, izzadnak, intézik a tennivalóikat, kényelmes és boldog családról álmodoznak, hitvesi ragaszkodásról, kötelességtudó gyermekekről, örömről életük alkonyán, miközben békésen leélik az életüket... Évtizedek, évezredek és több tízezer év óta mindmáig így tékozolják az emberek az idejüket, miközben egyikük sem teremt tökéletes életet, hanem mindannyian csakis azzal törődnek ebben a sötét világban, hogy egymást mészárolják, versenyt fussanak a hírnévért és vagyonért, és áskálódjanak egymás ellen. Ki kereste valaha Isten szándékait? Figyelt-e bárki Isten munkájára valaha is? Az emberiség minden része, amelyet a sötétség befolyása elfoglalt, már régen emberi természetté vált, ezért elég nehéz véghez vinni Isten munkáját, és az emberek szíve még kevésbé képes odafigyelni arra, amit Isten ma rájuk bízott.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (3.))

Ki az, aki valóban és teljesen fel tudja áldozni magát Értem, és fel tudja ajánlani mindenét Énértem? Ti mindannyian félszívűek vagytok; gondolataitok körbe-körbe járnak, az otthonra, a külvilágra, az ételre és a ruházatra gondolva. Annak ellenére, hogy itt vagy Előttem, és Értem teszel dolgokat, legbelül még mindig az otthon lévő feleségedre, gyermekeidre és szüleidre gondolsz. Vajon mindez a te tulajdonod? Miért nem bízod őket az Én kezeimre? Nem bízol Bennem? Vagy attól félsz, hogy az elrendezéseim nem lesznek megfelelőek számodra? Miért aggódsz mindig a hús-vér test szerinti családod és a szeretteid miatt? Van-e egy bizonyos hely a szívedben Számomra? Még mindig arról beszélsz, hogy megengeded Nekem, hogy uralkodjam benned, és elfoglaljam egész lényedet – ezek mind csalárd hazugságok! Közületek hányan teljes szívvel elkötelezettek az egyház iránt? Továbbá kik azok köztetek, akik nem magukra gondolnak, hanem a mai királyság érdekében cselekszenek? Gondolkodjatok el ezen nagyon komolyan.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 59. fejezet)

Követtetek Engem ennyi éven át, mégsem adtatok Nekem soha egy jottányi hűséget sem. Ehelyett az általatok szeretett emberek és az általatok kedvelt dolgok körül forgolódtatok – olyannyira, hogy mindig és mindenhol a szívetekhez közel tartjátok őket, és soha nem hagyjátok el őket. Valahányszor lelkesedést vagy szenvedélyt éreztek bármely dolog iránt, amelyet szerettek, az akkor történik, miközben Engem követtek, vagy akár akkor, amikor szavaimat hallgatjátok. Ezért azt mondom, hogy arra használjátok a hűséget, melyet én kérek tőletek, hogy inkább a „kiskedvenceitekhez” vagytok hűek és őket babusgatjátok. Lehet ugyan, hogy feláldoztok értem egy-két dolgot, de ez nem képviseli a ti egészeteket, és nem jelzi azt, hogy Én vagyok az, akihez igazán hűek vagytok. Olyan vállalkozásokba vágtok bele, amelyek iránt szenvedélyt éreztek: vannak, akik a fiaikhoz és lányaikhoz hűek, mások a férjükhöz, feleségükhöz, a vagyonukhoz, munkájukhoz, felettesükhöz, a státuszukhoz vagy a nőkhöz. Soha nem éreztek unottságot vagy bosszúságot azon dolgok iránt, amelyekhez hűek vagytok; ehelyett egyre jobban vágytok arra, hogy még nagyobb mennyiségben és jobb minőségben birtokoljátok őket, és soha nem adjátok fel. Én és az Én szavaim mindig azon dolgok mögé szorulnak vissza, amelyek iránt szenvedéllyel viseltettek. És nincs más választásotok, mint az utolsó helyre sorolni őket. Vannak olyanok is, akik ezt az utolsó helyet is meghagyják olyan dolgoknak, amelyekhez hűek, és amelyek még felfedezésre várnak. Az ő szívükben Én soha, egy fikarcnyit sem voltam jelen. Talán azt gondoljátok, túl sokat kérek tőletek, vagy jogtalanul vádollak titeket – de gondoltatok már arra, hogy miközben boldogan töltitek az időtöket a családotokkal, egyszer sem voltatok hűek hozzám? Ilyenkor nem fáj ez nektek? Amikor szívetek örömmel telik meg, és megjutalmaznak benneteket fáradozásotokért, nem érzitek magatokat csüggedtnek amiatt, hogy nem szerelkeztetek fel elegendő igazsággal? Mikor sírtatok amiatt, hogy nem kaptátok meg a jóváhagyásomat? Töritek a fejeteket, és nagy erőfeszítéseket tesztek fiaitok és lányaitok érdekében, mégsem vagytok elégedettek; még mindig úgy gondoljátok, hogy nem szorgoskodtatok értük eleget, hogy nem tettetek meg értük mindent, amit csak tudtok. Velem szemben azonban mindig is hanyagok és gondatlanok voltatok; Én csak az emlékezetetekben létezem, de nem maradok fenn a szívetekben. Soha nem érzitek odaadásomat és erőfeszítéseimet, és soha nem becsültétek meg azokat. Csupán rövid elmélkedésekbe bocsátkoztok, és azt hiszitek, ez elegendő. Az ilyen „hűség” nem az, amire régóta vágyom, hanem az, amit régóta megvetek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Kihez vagy hű?)

Nem Én és nem a Tőlem származó igazság van minden egyes pillanatban a gondolataitokban, hanem a férjetek vagy feleségetek, a fiaitok, lányaitok és a dolgok, amelyeket esztek és viseltek. Arra gondoltok, hogyan juthatnátok egyre jobb, egyre magasabb szintű élvezethez. De még akkor is, amikor pukkadásig megtöltöttétek a gyomrotokat, nem vagytok-e még mindig hullák? Még ha külsőleg olyan gyönyörű öltözékben ékesítitek is magatokat, nem vagytok-e még mindig két lábon járó, élettelen hullák? Addig fáradoztok a gyomrotokért, amíg a hajatok őszbe nem borul, de egyikőtök sem áldoz fel egyetlen hajszálat sem a munkámért. Állandóan úton vagytok, fárasztjátok a testeteket és erőltetitek az agyatokat, a saját testetek, valamint a fiaitok és a lányaitok érdekében – de egyikőtök sem aggódik az Én szándékaim miatt, és nem törődik vele. Mi az, amit még mindig reméltek, hogy elnyeritek Tőlem?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak)

Az a legkevesebb, hogy az Istent követők képesnek legyenek lemondani mindenről, amijük van. Isten egyszer azt mondta a Bibliában: „Aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom” (Lukács 14:33). Mit jelent lemondani mindenről, amink van? Azt jelenti, hogy lemondunk a családunkról, lemondunk a munkánkról, lemondunk minden világi összefonódásunkról. Könnyű ezt megtenni? Nagyon nehéz. Megfelelő akarat nélkül egyáltalán nem lehet elérni. Amikor valakinek megvan az akarata a lemondásra, akkor természetesen megvan az akarata a nehézségek elviselésére. Ha valaki nem képes elviselni a nehézségeket, nem lesz képes lemondani semmiről – akkor sem, ha szeretné. Vannak, akiknek miután lemondtak a családjukról és eltávolodtak a szeretteiktől, honvágyuk támad, miután egy ideig teljesítették a kötelességüket. Ha igazán nem bírják elviselni, akkor lehet, hogy titokban hazaszaladnak, hogy körülnézzenek, majd visszatérnek, hogy teljesítsék a kötelességeiket. Azok között, akik azért hagyták el az otthonukat, hogy a kötelességüket teljesítsék, vannak, akiknek akaratukon kívül hiányoznak a szeretteik újévkor és más ünnepeken, és éjszaka, amikor mindenki más alszik, titokban sírnak. Amikor végeztek, imádkoznak Istenhez, és sokkal jobban érzik magukat, majd folytatják a kötelességük teljesítését. Bár ezek az emberek képesek voltak lemondani a családjukról, a nagy fájdalmat nem képesek elviselni. Ha még a hús-vér testi kapcsolatok iránti érzelmeiket sem tudják levetni, hogyan lesznek képesek arra, hogy valóban feláldozzák magukat Istenért? Vannak, akik képesek arra, hogy lemondjanak mindenről, amijük van, és kövessék Istent, lemondva a munkájukról és a családjukról – de vajon mi a céljuk ezzel? Vannak, akik kegyelmet és áldásokat akarnak nyerni, és vannak, akik Pálhoz hasonlóan csak a koronát és a jutalmat hajszolják. Kevés ember mond le mindenről, amije van, hogy elnyerje az igazságot és az életet, és elérje az üdvösséget. Ezek közül melyik törekvés felel tehát meg Isten szándékainak? Természetesen az igazságra való törekvés és az élet elnyerése. Ez teljesen összhangban áll Isten szándékaival, és ez az Istenbe vetett hit legfontosabb része. Elnyerheti-e valaki az igazságot, ha nem tudja elengedni a világi dolgokat vagy a vagyont? Egyáltalán nem. [...] Csak akkor leszel képes belépni Isten országába, ha képes vagy lemondani mindenről, ami számodra a legfontosabb, hogy Istent kövesd és teljesítsd a kötelességedet, az igazságra törekedj, és elnyerd az életet. Mit jelent belépni Isten országába? Azt jelenti, hogy képes vagy lemondani mindenről, amid van, és követni Istent, hallgatni a szavaira és alávetni magad a rendeltetéseinek, mindenben alávetni magad Neki: azt jelenti, hogy Ő lett az Urad és az Istened. Isten számára ez azt jelenti, hogy beléptél az országába, és bármilyen katasztrófák is érjenek, az oltalmát élvezed és képes leszel túlélni – az országának népéhez tartozol. Isten el fog ismerni a követőjének, vagy felajánlja az ígéretét, hogy tökéletessé tesz – de első lépésként Krisztust kell követned. Csak így lesz szereped a királyság képzésében. Ha nem követed Krisztust, és kívül állsz Isten országán, Isten nem fog elismerni. És ha Isten nem ismer el, bár üdvözülni szeretnél, és el akarod nyerni Isten ígéretét és tökéletességét, vajon képes leszel elérni ezeket a dolgokat? Nem leszel. Ha el szeretnéd nyerni Isten elismerését, először alkalmasnak kell lenned, hogy belépj az országába. Ha képes vagy lemondani mindenről, amid van, hogy az igazságra törekedj, ha az igazságot tudod keresni a kötelességed teljesítése során, ha az alapelvek szerint tudsz cselekedni, és ha igaz tapasztalati tanúságtétellel rendelkezel, akkor alkalmas vagy arra, hogy belépj Isten országába és megkapd az ígéretét. Ha nem tudsz lemondani mindenről, amid van, hogy Istent kövesd, akkor még arra sem vagy alkalmas, hogy belépj az országába, és egyáltalán nem tarthatsz igényt az áldására és az ígéretére. Jelenleg sokan vannak, akik lemondtak mindenről, amijük van, és kötelességeket végeznek Isten házában, mégsem lesznek feltétlenül képesek elnyerni az igazságot. Szeretni kell az igazságot, és el kell tudni fogadni, mielőtt elnyerhetnék. Ha valaki nem törekszik az igazságra, nem tudja elnyerni. Nem is beszélve azokról, akik szabadidejükben végzik a kötelességüket – az ő Isten munkájához kapcsolódó tapasztalataik annyira korlátozottak, hogy az igazság elnyerése nehezebb lesz számukra. Ha valaki nem teljesíti a kötelességét, vagy nem törekszik az igazságra, elszalasztja azt a csodálatos lehetőséget, hogy elérje Isten üdvösségét és tökéletességét. Vannak, akik azt állítják, hogy hisznek Istenben, de nem teljesítik a kötelességeiket, és világi dolgokra törekednek. Ezzel lemondanak mindenről, amijük van? Ha valaki így hisz Istenben, vajon képes-e a végsőkig követni? Nézd meg az Úr Jézus tanítványait: voltak közöttük halászok, parasztok és egy vámszedő. Amikor az Úr Jézus megszólította őket, és azt mondta: „Kövessetek Engem”, felhagytak a munkájukkal, és követték az Urat. Nem gondoltak arra, hogy mi lesz az állásukkal, és arra sem, hogy lesz-e módjuk a túlélésre a világban ezután, hanem azonnal követték az Úr Jézust. Péter teljes szívvel odaadta magát, mindvégig teljesítette az Úr Jézus megbízatását, és kitartott a kötelessége mellett. Egész életében Isten szeretetére törekedett, és végül Isten tökéletessé tette. Most is vannak olyan emberek, akik nem tudnak lemondani mindenről, amijük van, és mégis be akarnak menni az országba. Ők vajon nem álmodoznak?

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

(Testvérek kérdéseinek megválaszolása)

(A családom iránti ragaszkodásom továbbra is korlátoz engem a kötelességem végzése közben. Gyakran hiányoznak nekem, és ez kihat a kötelességem végrehajtására. Az utóbbi időben kicsit javult az állapotom, de néha még mindig aggódom, hogy a nagy vörös sárkány letartóztatja a családtagjaimat, hogy ezzel fenyegessen engem, és félek, hogy akkor nem leszek képes szilárdan megállni.) Ezek alaptalan félelmek. Amikor ezeken a dolgokon gondolkozol, az igazságot kell keresned a megoldás érdekében. Meg kell értened, hogy bármilyen körülményekkel nézel is szembe, azokat Isten vezényelte és rendezte el. Meg kell tanulnod alávetni magad Istennek, és képesnek kell lenned arra, hogy az igazságot keresd és szilárdan megállj, amikor különféle helyzetekkel szembesülsz. Ezt a leckét meg kell tanulniuk az embereknek. Gyakran el kell gondolkodnod: Hogyan tapasztalod meg Isten öntözését és pásztorolását ebben az időszakban? Milyen a jelenlegi érettséged? Hogyan kellene jól végezned egy teremtett lény kötelességét? Rá kell jönnöd ezekre a dolgokra! Ha a nagy vörös sárkányra tudsz gondolni, amely fenyeget téged, akkor miért nem gondolsz arra, hogyan kell bemenni az igazságba? Miért nem gondolkozol az igazságon? (Amikor ezek a gondolatok felmerülnek bennem, imádkozom Istenhez, és megfogadom, hogy ha egy nap valóban ezekkel a körülményekkel szembesülök, akkor hű maradok Istenhez mindhalálig. De félek attól, hogy csekély érettségemmel nem fogom tudni megcsinálni.) Akkor így imádkozol: „Istenem, félek attól, hogy csekély érettségemmel nem fogom tudni megcsinálni. Halálra vagyok rémülve. Kérlek, ne tedd ezt. Akkor megteheted, amikor megvan hozzá az érettségem.” Jó módja ez az imádkozásnak? (Nem.) Így kellene imádkoznod: „Istenem, most csekély az érettségem és csekély a hitem, félek, hogy szembe kell néznem valamivel; valójában nem igazán hiszem, hogy minden ügy és minden dolog a Te kezedben van. Nem helyeztem magam a Te kezedbe; micsoda lázadás ez! Hajlandó vagyok alávetni magam a Te intézkedéseidnek és vezénylésednek. Bármit is teszel, a szívem kész tanúságot tenni Melletted. Hajlandó vagyok szilárdan megállni a tanúságtételemben anélkül, hogy szégyent hoznék Rád. Kérlek, tégy úgy, ahogy Te akarod.” Isten elé kell tárnod a törekvéseidet és azt, amit mondani akarsz – így hozol létre igazi hitet. Ha még az ilyen imádkozástól is vonakodsz, bizonyára milyen csekély a hited! Gyakran kell így imádkoznod. Még ha így is imádkozol, Isten nem szükségszerűen fog válaszolni. Isten nem helyez több terhet az emberekre, mint amit el tudnak viselni, de ha világossá teszed a hozzáállásodat és az elhatározásodat, Isten elégedett lesz. Amikor Isten elégedett, a szívedet többé nem fogja megzavarni és kényszeríteni ez a dolog. „Az olyan dolgok, mint a férj, a gyerekek, a család, a vagyon – ezek mind Isten kezében vannak. Semmit nem jelentenek. Az egész világegyetem Isten kezében van, hát nem az Ő kezében van az én családom is? Mi értelme aggódnom miattuk? Nincs beleszólásom, nincs képességem, és nem tudom őket megvédeni. Sorsuk és minden, ami velük kapcsolatos, Isten kezében van!” Meg kell, hogy legyen a hited, hogy Isten színe elé járulj és imádkozz, szilárd elhatározással és meghozva a döntést, hogy aláveted magad Isten intézkedésének. Ekkor a belső állapotod meg fog változni. Nem lesznek többé aggodalmaid, és nem fogsz többé aggodalmaskodni. Nem leszel túlzottan óvatos, és nem leszel tele félelmekkel mindenben, amit teszel. Míg mindenki más előre tör, te hátramaradsz, és folyton el akarsz menekülni – hát nem ezt teszi a gyáva ember? Amikor Isten népe teszi a kötelességét a királyságban, és a teremtett lények teszik a kötelességüket a Teremtő színe előtt, nyugodtan, Istent félő szívvel kell előrehaladniuk. Nem szabad kotorászniuk, meghátrálniuk vagy óvatoskodniuk. Ha tudod, hogy ez az állapot helytelen, és állandóan aggódsz miatta, ahelyett, hogy az igazságot keresnéd a megoldás érdekében, akkor ez korlátoz és gúzsba köt, és nem leszel képes jól végezni a kötelességedet. Teljes szíveddel, teljes eszeddel és minden erőddel, jól szeretnéd végezni a kötelességedet teremtett lényként, de véghez tudod-e ezt vinni? Nem tudod elérni azt a pontot, hogy teljes szívedet beleadd, mert a szíved nem a kötelességedre összpontosít – a legjobb esetben is csak a szíved egytizedét adtad bele. A teljes szíved nélkül pedig hogyan adhatnád bele teljes eszedet és minden erődet? A szíved nem a kötelességedre összpontosít, és mindössze egy kis hajlandóság van benned a végzésére. Vajon tényleg képes vagy teljes szíveddel és eszeddel, jól végezni a kötelességedet? Nincs meg benned az elhatározás az igazság gyakorlására, ezért a család és az irántuk érzett ragaszkodás kényszerűen korlátoz téged. Gúzsba kötik majd kezed-lábad; irányítani fogják a gondolkodásodat és a szívedet, és elmaradsz majd az igazságtól és Isten követelményeitől – a hajlandóság meglesz benned, de nem lesz hozzá erőd. Tehát imádkoznod kell Isten színe előtt, megértve egyrészt Isten szándékait, ugyanakkor tudva azt is, hogy hol kell állnod teremtett lényként; meg kell hoznod a szükséges elhatározást és rendelkezned kell a szükséges hozzáállással, és Isten elé kell tárnod ezeket. Ilyen hozzáállással kell rendelkezned. Másoknak vajon miért nincsenek ilyen aggodalmai? Gondolod, hogy más embereknek nincs családja vagy ilyen nehézségei? Valójában mindenki rendelkezik bizonyos testi és családi kuszaságokkal, de vannak, akik képesek ezeket eloszlatni azáltal, hogy imádkoznak Istenhez és keresik az igazságot. A keresés időszakát követően átlátnak ezeken a testi ragaszkodásokon, és elengedik őket a szívükből; ekkor ezek a dolgok már nem jelentenek számukra nehézséget, és nem tudják őket irányítani vagy korlátozni. Nem befolyásolják kötelességeik végrehajtását, és így az illetők felszabadulnak. Van egy sor Isten szavai között a Bibliában, amely így szól: „Aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom” (Lukács 14:33). Mit jelent ez a minden vagyonról való lemondás? Mit jelent az, hogy „minden”? Olyan dolgokat, mint a státusz, a hírnév és a nyereség, a család, a barátok és a tulajdon – ezek mind benne foglaltatnak a „minden” szóban. Milyen dolgok foglalnak el tehát fontos helyet a szívedben? Egyeseknek a gyerekek, másoknak a szülők, vannak, akiknek a vagyon, megint másoknak a státusz, a hírnév és a nyereség. Ha kincsként bánsz ezekkel a dolgokkal, akkor irányítani fognak. Ha nem bánsz velük kincsként, és teljesen elengeded őket, akkor nem tudnak irányítani. Ez csak attól függ, hogy milyen hozzáállással viszonyulsz hozzájuk, és hogyan kezeled ezeket a dolgokat.

Meg kell értenetek, hogy függetlenül attól, hogy Isten milyen időben vagy milyen szakaszban végzi a munkáját, mindig szüksége van az emberek egy részére, hogy Vele együtt dolgozzanak. Azt, hogy ezek az emberek együttműködjenek Isten munkájával, vagy együttműködjenek az evangélium terjesztésében, Ő rendeli el előre. Tehát Istennek minden egyes ember számára van egy megbízatása, amelyet előre elrendelt? Mindenkinek van küldetése és felelőssége; mindenkinek van megbízatása. Amikor Isten megbízást ad neked, az a te felelősségeddé válik. Ezt a felelősséget fel kell vállalnod; ez a te kötelességed. Mi az a kötelesség? A küldetés, amelyet Isten adott neked. Mi az, hogy küldetés? (Isten megbízatása az ember küldetése. Az embernek az életét Isten megbízatásáért kell élnie. Ez a megbízatás az egyetlen dolog az ember szívében, és nem szabad másért élnie.) Isten megbízatása az ember küldetése; ez a helyes értelmezés. Az Istenben hívő emberek azért kerültek a földre, hogy beteljesítsék Isten megbízatását. Ha csak arra törekszel ebben az életben, hogy feljebb juss a társadalmi ranglétrán, vagyont halmozz fel, jó életet élj, élvezd a családod közelségét, és lubickolj a hírnévben, nyereségben és státuszban – ha társadalmi státuszt szerzel, a családod előkelővé válik, és a családodban mindenki biztonságban van, azonban figyelmen kívül hagyod a küldetést, amelyet Istentől kaptál, akkor van-e bármi értéke ennek az általad élt életnek? Hogyan fogsz felelni Istennek halálod után? Nem leszel képes rá, és ez a legnagyobb lázadás, ez a legnagyobb bűn! Melyikőtök végzi most éppen véletlenszerűen a kötelességét Isten házában? Bármilyen háttérrel is érkeztetek a kötelességetek végzéséhez, egyik sem volt véletlen. Ezt a kötelességet nem lehet úgy végezni, hogy találomra találunk néhány hívőt; ezt Isten már az idők kezdete előtt előre elrendelte. Mit jelent az, hogy valami előre el van rendelve? Mit jelent konkrétan? Azt, hogy Isten az Ő teljes irányítási tervében már régen megtervezte, hogy hányszor leszel a földön, mely nemzetségbe és mely családba fogsz születni az utolsó napokban, milyenek lesznek ennek a családnak a körülményei, férfi vagy nő leszel-e, mik lesznek az erősségeid, milyen iskolai végzettséged lesz, mennyire leszel beszédes, milyen képességgel rendelkezel, és hogyan fogsz kinézni. Megtervezte, hogy milyen életkorban jössz el Isten házába, hogy elkezdd végrehajtani a kötelességedet, és azt is, hogy melyik kötelességedet mikor fogod végrehajtani. Isten minden egyes lépést jó előre elrendelt számodra. Amikor még meg sem születtél, és amikor az utolsó néhány életedben a Földre jöttél, Isten már akkor elrendezte számodra, hogy milyen kötelességet fogsz végezni a munka ezen utolsó szakaszában. Ez egyáltalán nem tréfa! Azt, hogy hallhatod ezt a prédikációt, Isten rendelte el előre. Nem szabad ezt félvállról venni! Ezenkívül a testmagasságodat, a megjelenésedet, a szemedet, az alakodat, az egészségi állapotodat, azt, hogy milyen élettapasztalatokkal rendelkezel, és milyen kötelességeket vagy képes vállalni egy bizonyos életkorban, és hogy milyen képességgel és adottságokkal rendelkezel – ezeket Isten már régen előre elrendelte számodra, és biztosan nem most rendezi el. Isten már régen előre elrendelte ezeket számodra, ami azt jelenti, hogy ha használni szándékozik téged, akkor már azelőtt felkészített téged, hogy ezt a megbízatást és küldetést adta volna neked. Elfogadható-e tehát, hogy elfuss előle? Elfogadható-e, hogy félgőzzel csináld azt? Mindkettő elfogadhatatlan; ez Isten cserbenhagyása lenne! A lázadás legrosszabb fajtája, ha az emberek felhagynak a kötelességükkel. Szörnyűséges cselekedet. Isten megfontoltan és komolyan munkálkodott, ősidők óta előre elrendelte, hogy eljuss a mai napig, és megkapd ezt a küldetést. Akkor ez a küldetés nem a te felelősséged-e? Hát nem ez az, ami értéket ad az életednek? Ha nem végzed el a küldetést, amelyet Isten ad neked, akkor elveszíted az élet értékét és értelmét; olyan, mintha hiába éltél volna. Isten elrendezte számodra a megfelelő körülményeket, környezetet és hátteret. Neked adta ezt a képességet és tehetséget, felkészített téged, hogy ebben a korban élj, és felkészített téged, hogy rendelkezz minden képzettséggel, amelyre szükséged van ahhoz, hogy végrehajtsd ezt a kötelességet, Ő mindezt elrendezte neked, te pedig mégsem végzed el szorgalmasan ezt a kötelességet. Nem tudsz ellenállni a kísértésnek, és a menekülést választod, mindig csak az érdekel, hogy jó életet élj, és világi dolgokra törekszel. Elfogadod az ajándékot és tehetséget, amelyet Isten adott neked, és a Sátánt szolgálod vele, a Sátánnak élsz. Vajon hogyan érzi magát ettől Isten? Ha így cserbenhagynád a beléd vetett reményeit, nem vetne-e meg téged? Nem gyűlölne-e téged? Nagy haragot szabadítana rád. És ezzel az ügy el lenne intézve? Vajon olyan egyszerű lenne, ahogyan elképzeled? Úgy gondolod, hogy ha nem végzed el a küldetésedet ebben az életben, akkor minden véget ér a haláloddal? Nem ér véget; a lelked ekkor veszélybe kerül. Nem hajtottad végre a kötelességedet, nem fogadtad el Isten megbízatását, és elmenekültél Isten jelenlétéből. A dolgok rosszra fordultak. Hová futhatsz? Megszökhetsz-e Isten kezei közül? Milyen osztályba sorolja Isten az ilyen embert? (Az olyan emberek közé, akik elárulták Őt.) Hogyan határozza meg Isten az olyan embereket, akik elárulták Őt? Milyen osztályba sorolja Isten az olyan embereket, akik elfutottak az Ő ítélőszéke elől? Az olyan emberek közé, akik elkárhoznak és elpusztulnak. Soha nem lesz számodra másik élet vagy újjászületés, és Isten nem fog többé más megbízatást adni neked. Nincs többé semmilyen küldetés számodra, és nincs esélyed az üdvösség elnyerésére. Ez komoly baj! Isten azt fogja mondani: „Ez az ember egyszer már elmenekült a szemeim elől, elmenekült az ítélőszékem és a jelenlétem elől. Nem hajtotta végre a küldetését, és nem végezte el a megbízatását. Az élete itt véget ér. Vége van; befejeződött.” Micsoda tragédia ez! Ahhoz, hogy ma képesek legyetek végrehajtani a kötelességeteket Isten házában, legyen az kicsi vagy nagy, legyen az fizikai vagy szellemi, és legyen az külső ügyek kezelése vagy belső munka, senkinek a kötelességvégzése nem történik véletlenszerűen. Hogyan is lehetne ez a te választásod? Az egészet Isten vezérli. Csak Isten megbízatása miatt vagy így felindulva, csak azért van benned ez a küldetéstudat és felelősségérzet, és csak azért tudod ezt a kötelességet elvégezni. A nem hívők között nagyon sokan vannak, akik jó megjelenéssel, tudással vagy tehetséggel rendelkeznek, de vajon Isten kegyes-e hozzájuk? Nem az. Isten őket nem választotta ki, Ő csak a ti sorsotokhoz kegyes. Azzal bíz meg mindannyiótokat, hogy vállaljatok mindenféle szerepet, végezzetek mindenféle kötelességet, és vállaljatok fel különféle felelősségeket az Ő irányítási munkájában. Micsoda dicsőség és kiváltság lesz az, amikor Isten irányítási terve végre véget ér és megvalósul! Tehát akkor, amikor az emberek egy kis nehézséget szenvednek, miközben a kötelességüket végzik napjaikban; amikor fel kell adniuk néhány dolgot, egy kis áldozatot kell hozniuk, és meg kell fizetniük egy bizonyos árat; amikor elveszítik a státuszukat, a hírnevüket és a nyereségüket a világban; és amikor ezek a dolgok mind eltűnnek, akkor úgy tűnik, mintha mindezt Isten elvette volna tőlük, azonban valami sokkal becsesebbet és értékesebbet nyertek. Mit nyertek el az emberek Istentől? Kötelességük végrehajtásával elnyerték az igazságot és életet. Csak akkor vagy valóságos ember, ha végrehajtottad a kötelességedet, ha elvégezted Isten megbízatását, ha az egész életedet a küldetésednek és az Istentől kapott megbízatásodnak éled, ha gyönyörű bizonyságtételed van, és ha olyan életet élsz, amely értékkel bír. És miért mondom azt, hogy valóságos ember vagy? Mert Isten kiválasztott téged, és megbízott azzal, hogy Ő irányítása alatt, teremtett lényként végezd a kötelességed. Ez a legnagyobb érték és a legnagyobb értelem az életedben.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Amikor tehát már sok prédikációt, sok igazságot és Isten szavai közül sokat hallottál, és már megbizonyosodtál arról, hogy ez a helyes út, a helyes életút, akkor mire van szükséged? Kérned kell Istent, hogy gondoskodjon a megfelelő környezetről, amely építő jellegű és hasznos az életed számára, és amely lehetővé teszi, hogy növekedj az életben. Lehet, hogy ez a környezet nem túlságosan kényelmes – a hús-vér testnek nehézségeket kell elviselnie, sok mindenről le kell mondani és sok dolgot el kell engedni. Ezt mostanra már mindannyian megtapasztaltátok. Tegyük fel például, hogy üldöznek benneteket, és nem térhettek haza, nem találkozhattok vagy nem tudtok kapcsolatba lépni a gyermekeitekkel vagy a házastársatokkal, nem találkozhattok a rokonaitokkal vagy a barátaitokkal, és egyáltalán nincs lehetőségetek hírt kapni felőlük. Az éjszaka közepén az otthonotokra gondolnál: „Hogy van az apám? Idős már, és nem áll módomban megtisztelni őt. Anyám egészsége meggyengült, és nem tudom, hogy van mostanában.” Nem gondolnál mindig ilyesmikre? Ha a szívedet mindig ilyesmik szorongatják, milyen következményekkel jár ez a kötelességed teljesítésére nézve? Elősegíti az életben való fejlődésedet, ha nem zavarodsz össze, és nem foglalkozol annyit a világi, testi dolgokkal. A gondolkodásod és aggodalmaskodásod semmilyen feladatot nem fog ellátni; ezek a dolgok mind Isten kezében vannak, és nem tudod megváltoztatni a családtagjaid sorsát. Meg kell értened, hogy Istenben hívőként a legfontosabb dolgod az, hogy figyelembe vedd az Ő szándékait, végezd a kötelességedet, tégy szert igaz hitre, belépj Isten szavainak valóságába, fejlődj az életben és nyerd el az igazságot. Ez az, ami a leginkább számít. Látszólag úgy tűnik, mintha az emberek aktívan elfordulnának a világtól és a családjuktól, de mi is történik valójában? (Isten az, aki szuverenitást gyakorol efelett és vezényli ezt.) Ezt Isten rendezi el; Ő az, aki meggátolja, hogy láthasd a családodat. Pontosabban fogalmazva, Isten foszt meg téged tőlük. Hát nem ezek a leggyakorlatiasabb szavak? (De igen.) Mindig azt mondják, hogy Isten gyakorol szuverenitást a dolgok felett és rendezi el azokat, de hogyan gyakorol szuverenitást ebben az ügyben? Kivezet téged az otthonodból, nem hagyja, hogy a családod teherré váljon számodra, amely hátráltat téged. Szóval, hová visz Ő téged? Olyan környezetbe visz, ahol nincsenek testi kötelékek, ahol nem láthatod a szeretteidet. Amikor aggódsz értük, és tenni akarsz értük valamit, nem tudsz, és amikor gyermeki szeretetedet akarod felajánlani, nem tudod megtenni. Nem tudnak többé behálózni téged. Isten már eltávolított téged tőlük, megfosztott téged mindezen összefonódásoktól, különben még mindig gyermeki hűséggel lennél irántuk, szolgálnál nekik, és rabszolgaként dolgoznál értük. Jó vagy rossz dolog az, hogy Isten eltávolít téged mindezektől a külső összefonódásoktól? (Jó dolog.) Ez jó dolog, és nem kell megbánni. Mivel ez jó dolog, mit kellene tenniük az embereknek? Hálát kellene adniuk Istennek, mondván: „Isten nagyon szeret engem!” A ragaszkodás kötelékét nem lehet egyedül legyőzni, mert a ragaszkodás minden ember szívét korlátozza. Mindannyian azt kívánják, hogy együtt legyenek a családjukkal, hogy az egész családjuk összegyűljön és mindenki biztonságban, egészségben, boldogságban éljen, és minden napot így töltsenek el, anélkül, hogy valaha is elválnának egymástól. Viszont ennek van egy rossz oldala is. Életed minden energiáját és erőfeszítését, fiatalságodat, legszebb éveidet és életed javát nekik szenteled; az egész életedet a test, a családod, a szeretteid, a munkád, a hírnév és a nyereség, illetve mindenféle bonyolult kapcsolatok szolgálatába fogod állítani, és ennek következtében teljesen tönkreteszed magad. Hogyan szereti tehát Isten az embert? Isten azt mondja: „Ne pusztítsd el magad ebben a sárveremben. Ha mindkét lábad beszorul, nem fogsz tudni kiszabadulni, bármennyire is fáradozol. Nincs meg hozzá az érettséged vagy a bátorságod, a hitről nem is beszélve. Én Magam foglak kihozni téged.” Ezt teszi Isten, és nem vitatja meg veled. Miért nem kéri ki Isten az emberek véleményét? Egyesek azt mondják: „Isten a Teremtő, azt tesz, amit Ő akar. Az emberek olyanok, mint a hangyák vagy bogarak, Isten szemében jelentéktelenek.” Valóban ez a helyzet, de vajon Isten így bánik az emberekkel? Nem, nem így. Isten nagyon sok igazságot kifejez, és megajándékozza velük az embert, lehetővé téve, hogy az emberek megtisztuljanak a romlottságuktól, és új életet nyerjenek Tőle. Isten szeretete oly nagy az ember iránt! Ezek mind olyan dolgok, amelyeket az emberek láthatnak. Istennek szándékai vannak veled, azért hozott ide téged, hogy a helyes életútra lépj, hogy egy értelmes életet, egy olyan utat élj meg, amit te magadtól nem tudnál választani. Az emberek szubjektív vágya az, hogy épen és egészségesen töltsék el az életüket, és ha nem is szereznek vagyont, legalább örökre együtt éljenek a családjukkal, és élvezzék ezt a fajta családi boldogságot. Nem értik, hogyan kell tekintettel lenni Isten szándékaira, és azt sem értik, hogyan kell elgondolkodni a jövőbeli rendeltetési helyükről, vagy Isten azon szándékán, hogy megmentse az emberiséget. De Isten nem csinál nagy felhajtást a megértésük hiánya miatt, és nem szükséges túl sokat mondania nekik, mert nem fogják fel, túl éretlenek, és minden vita csak holtpontra jutna. Miért jutna holtpontra? Mert Isten emberiséget megmentő irányítási tervének nagyszerű ügyét az emberek nem érthetik meg egy-két mondatnyi magyarázattal. Mivel ez a helyzet, Isten közvetlenül hoz döntéseket és cselekszik, amíg el nem jön a nap, amikor az emberek végül megértik.

Amikor Isten a választott népéből néhány embert kivesz a kontinentális Kína kedvezőtlen környezetéből, akkor ebben az Ő jóakarata van, amit most már mindenki láthat. Ezzel kapcsolatban az embereknek gyakran kell hálát adniuk és megköszönniük Istennek, hogy kegyelmes volt irántuk. Kikerültél abból a családi környezetből, elszakadtál a test minden bonyolult személyes kapcsolatától, és kiszabadultál minden világi és testi összefonódásból. Isten egy szövevényes kelepcéből hozott ki téged az Ő jelenlétébe és az Ő házába. Isten azt mondja: „Ez a hely békés, nagyon jó, és jól megfelel a fejlődésedhez. Ez az a hely, ahol Isten szavai és útmutatásai vannak, és ahol az igazság uralkodik. Itt van Isten szándéka, hogy megmentse az emberiséget, és az üdvösség munkája itt összpontosul. Tehát itt fejlődj szíved szerint.” Isten ilyen környezetbe hoz téged, egy olyan környezetbe, ahol talán nem vigasztalnak a szeretteid, a gyermekeid nincsenek jelen, hogy gondoskodjanak rólad, amikor megbetegszel, és nincs senki, akiben megbízhatsz. Amikor egyedül vagy, és a tested szenvedésére és nehézségeire gondolsz, és mindarra, amivel a jövőben szembe kell nézned, akkor ezekben az időkben egyedül fogod érezni magad. Miért fogod egyedül érezni magad? Az egyik objektív ok az, hogy az emberek túlságosan éretlenek. Mi a szubjektív ok? (Az emberek nem engedik el teljesen a test szerinti szeretteiket.) Így van, az a helyzet, hogy az emberek képtelenek elengedni őket. A test szerint élő emberek élvezik a különféle test szerinti kapcsolatokat és családi kötelékeket. Azt hiszik, hogy nem élhetnek a szeretteik nélkül. Miért van az, hogy nem gondolsz arra, hogyan jöttél az emberi világba? Egyedül jöttél, eredetileg nem kapcsolódtál másokhoz. Isten egyenként hozza ide az embereket; és amikor idejöttél, valójában egyedül voltál. Akkor nem érezted magad egyedül, akkor miért érzed magad egyedül, amikor Isten most idehoz téged? Úgy gondolod, hogy hiányzik neked egy társ, akiben megbízhatsz, legyen az a gyermeked, szülőd, vagy a másik feled – a férjed vagy feleséged –, és ezért egyedül érzed magad. Ha egyedül érzed magad, akkor miért nem gondolsz Istenre? Isten nem társa az embernek? (De igen, az.) Amikor a legnagyobb szenvedést és szomorúságot érzed, ki tud igazán megvigasztalni téged? Ki tudja igazán megoldani a nehézségeidet? (Isten.) Csak Isten tudja igazán megoldani az emberek nehézségeit. Ha beteg vagy, és a gyermekeid melletted vannak, inni adnak neked, és kiszolgálnak téged, akkor egészen boldognak érzed magad, de idővel a gyermekeid megelégelik ezt, és egyikük sem lesz hajlandó téged kiszolgálni. Ilyenkor igazán egyedül fogod érezni magad! Tehát most, amikor azt gondolod, hogy nincs társad, ez tényleg igaz? Valójában nem igaz, hiszen mindig Isten társaságában vagy! Isten nem hagyja el az embereket; Ő az, akire mindig számíthatnak, akiben mindig menedéket találnak, és Ő az egyetlen bizalmasuk. Tehát, bármilyen nehézség és szenvedés érjen is, bármilyen sérelmekkel, vagy negatív dolgokkal és gyengeséggel szembesülsz is, ha azonnal Isten elé járulsz és imádkozol, az Ő szavai vigaszt nyújtanak számodra, megoldják a nehézségeidet és az összes különféle problémádat. Egy ilyen környezetben a magányosságod lesz az alapfeltétele annak, hogy megtapasztald Isten szavait és elnyerd az igazságot. A tapasztalás során lassan erre a következtetésre fogsz jutni: „Még mindig jó életet élek, miután elhagytam a szüleimet, teljes életet élek, miután elhagytam a férjemet, békés és örömteli életet élek, miután elhagytam a gyermekeimet. Már nem vagyok üres. Nem fogok többé az emberekre támaszkodni, hanem ahelyett Istenben fogok bízni. Ő gondoskodni fog rólam és segít nekem minden időben. Bár nem érinthetem meg és nem láthatom Őt, tudom, hogy mindig és mindenhol mellettem van. Amíg Hozzá imádkozom, amíg Hozzá fordulok, Ő megindít engem, megérteti velem az Ő szándékait, és megláttatja velem a helyes utat.” Ekkor Ő valóban a te Isteneddé válik, és minden problémád megoldódik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Némelyek szeretnék megérteni és megszerezni is az igazságot, fel akarják magukat áldozni Istenért, de semmit nem képesek elengedni. Nem képesek elengedni a jövőjüket, nem képesek elengedni a hús-vér test kényelmét, nem képesek elengedni a családjukhoz való ragaszkodást, a gyermekeiket és a szüleiket, valamint a szándékaikat, a célkitűzéseiket, illetve a vágyaikat sem képesek elengedni. Nem számít, mi éri őket, mindig önmagukat, a saját ügyeiket és a saját önző vágyaikat teszik az első helyre, az igazságot pedig az utolsóra. A testük érdekeinek kielégítése és a sátáni, romlott beállítottságaik kerülnek első helyre, Isten szavának a gyakorlása, valamint az, hogy eleget tegyenek Istennek, másodlagos, és utolsó helyre kerül. Vajon az ilyen emberek ki tudják érdemelni Isten elismerését? Be tudnak-e lépni valaha is az igazságvalóságba, vagy eleget tudnak-e tenni Isten szándékainak? (Nem, soha nem tudnak.) Vajon Isten útjának a követése az, ha látszólag megteszed a kötelességed, és nem vagy tétlen, azonban cseppet sincs rendbe téve a romlott beállítottságod? (Nem.) Mindannyian értitek ezeket a dolgokat, ám amikor az igazság gyakorlatba ültetésére kerül a sor, az bizony keserves munka. A szenvedésedet és az ár megfizetését az igazság gyakorlására kell fordítani, nem pedig előírások betartására és eljárások követésére. Bármennyit szenvedj is az igazságért, az megéri, és az általad az igazság gyakorlása miatt elviselt szenvedés, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, elfogadható az Ő számára, és helyesli is azt.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Ha a szívedet, testedet és valamennyi őszinte szeretetedet Istennek tudod szentelni, Elé tudod helyezni azokat, egészen alá tudod vetni magad Neki, és tökéletesen tekintettel tudsz lenni az Ő szándékaira – nem a testért, nem a családért és nem saját személyes vágyaidért, hanem Isten házának érdekében, Isten szavát véve alapelvként és alapként mindenben – akkor azzal, hogy így teszel, a szándékaid és nézőpontjaid mind a megfelelő helyen lesznek, és akkor olyan ember leszel majd Isten előtt, aki megkapja az Ő dicséretét. Azok, akiket Isten szeret, olyan emberek, akik abszolútak Iránta; ők azok, akik kizárólag Neki tudják szentelni magukat. Akiket Isten utál, azok, akik lagymatagok Iránta, és akik lázadnak Ellene. Megveti azokat, akik hisznek Benne és mindig élvezni akarják Őt, miközben képtelenek arra, hogy teljességgel feláldozzák magukat az Ő kedvéért. Gyűlöli azokat, akik azt mondják, szeretik Őt, ám szívükben lázadnak Ellene; gyűlöli azokat, akik ékesszólóak és virágnyelven beszélnek, hogy megtévesztésbe bocsátkozzanak. Azok, akik nem szentelték őszintén Istennek magukat, vagy akik nem vetették igazán alá magukat Előtte, természetüktől fogva alattomosak és a végletekig arrogánsak. Azok, akik nem tudnak őszintén engedelmesek lenni a normális, praktikus Isten előtt, még arrogánsabbak, és ők aztán tényleg az arkangyal kötelességtudó ivadékai. Azok az emberek, akik igazán feláldozzák magukat Istenért, teljes lényüket Neki szentelik és Elé helyezik magukat; ők az Ő valamennyi szavának és munkájának alá tudják vetni magukat, és képesek az Ő szavait a gyakorlatba ültetni. Ők el tudják fogadni Isten szavait, és létezésük alapjává teszik azokat, és képesek buzgón keresni Isten szavai között, hogy kiderítsék, mely részeket gyakorolják. Ilyenek azok, akik valóban Isten előtt élnek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok tudják teljesen alávetni magukat Isten gyakorlatiasságának, akik igazán szeretik Őt)

Az embernek arra kell törekednie, hogy értelmes életet éljen meg, és nem szabadna megelégednie jelenlegi körülményeivel. Ahhoz, hogy Péter képmását élje meg, rendelkeznie kell Péter tudásával és tapasztalataival. Az embernek magasabb rendű és mélyebb dolgokra kell törekednie. Isten mélyebb, tisztább szeretetére kell törekednie, és olyan életre, amelynek van értéke és értelme. Csak ez az élet; csak akkor lesz az ember olyan, mint Péter. Arra kell összpontosítanod, hogy kezdeményező módon lépj be a pozitív oldalon, és nem szabad passzívan hagynod, hogy az átmeneti könnyebbség kedvéért visszaess, miközben figyelmen kívül hagyod a mélyebb, részletesebb és gyakorlatiasabb igazságokat. Gyakorlatias szeretetnek kell lennie benned, és meg kell találnod a módját, hogy megszabadulj ettől a züllött, gondtalan élettől, amely nem különbözik egy állatétól. Értelmes és értékes életet kell élned, és nem szabad bolonddá tenned magad, vagy úgy kezelned az életedet, mint egy játékszert, amivel játszadozhatsz. Senki számára, aki arra törekszik, hogy szeresse Istent, nincsenek elérhetetlen igazságok, és nincs olyan igazságosság, amelyért ne tudna szilárdan kiállni. Hogyan kellene élned az életedet? Hogyan kellene szeretned Istent, és arra használni ezt a szeretetet, hogy eleget tégy az Ő szándékainak? Nincs nagyobb dolog az életedben. Mindenekelőtt ilyen törekvésekkel és kitartással kell rendelkezned, és nem szabad olyannak lenned, mint a gerinctelen gyengéknek. Meg kell tanulnod, hogyan tapasztalj meg egy értelmes életet, és hogyan tapasztalj meg jelentőségteljes igazságokat, és nem szabad ilyen hanyagul bánnod magaddal. Anélkül, hogy észrevennéd, elmegy melletted az életed; azután vajon lesz még lehetőséged arra, hogy szeresd Istent? Vajon szeretheti az ember Istent, miután meghalt? Ugyanolyan törekvésekkel és lelkiismerettel kell rendelkezned, mint Péter; az életednek értelmesnek kell lennie, és nem szabad játszadoznod magaddal. Emberi lényként és Istenre törekvő emberként képesnek kell lenned arra, hogy alaposan megfontold, miként bánj az életeddel, hogyan ajánld fel magad Istennek, hogyan legyen értelmesebb az Istenbe vetett hited, és – mivel szereted Istent – hogyan szeresd Őt tisztább, szebb és jobb módon. [...] Nehézségeket kell elszenvedned az igazságért, fel kell áldoznod magad az igazságért, el kell viselned a megaláztatást az igazságért, és még több szenvedésen kell keresztülmenned ahhoz, hogy még többet elnyerj az igazságból. Ezt kellene tenned. Nem szabad eldobnod az igazságot a családi harmónia élvezetének kedvéért, és nem szabad elveszítened egy egész élet méltóságát és integritását az ideiglenes élvezet kedvéért. Mindarra kell törekedned, ami szép és jó, és olyan életútra kell törekedned, amely értelmesebb. Ha ilyen hétköznapi és világi életet élsz, és nincs egyetlen célod sem, amelyre törekednél, akkor vajon nem pazarolod el az életedet? Mit nyerhetsz egy ilyen életből? Le kellene mondanod minden testi élvezetről egyetlen igazság kedvéért, és nem kellene minden igazságot eldobnod egy kis élvezet kedvéért. Az ilyen embereknek nincs integritásuk és méltóságuk; nincs értelme a létezésüknek!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Ma még nem hiszed el a szavaimat, és nem figyelsz rájuk; ha eljön a nap, amikor ez a munka elterjed, és teljes egészében meglátod, akkor megbánod, és megdöbbensz majd. Vannak áldások, de te nem tudod élvezni őket, és létezik az igazság, de te nem törekszel rá. Nem hozol-e megvetést magadra? Ma – bár Isten munkájának következő lépése még nem kezdődött el – semmi további nincs azokban a követelésekben, amelyeket veled szemben támaszt, és amelyeket meg kell élned. Annyi munka van, és annyi igazság; vajon nem méltóak arra, hogy megismerd őket? A fenyítés és az ítélet nem képes felébreszteni a lelkedet? A fenyítés és az ítélet nem képes arra, hogy megutáld magad? Megelégszel azzal, hogy a Sátán befolyása alatt élsz, békességgel, örömmel és egy kis testi kényelemmel? Vajon nem vagy te a legalantasabb az emberek között? Senki sem ostobább azoknál, akik látták az üdvösséget, de nem törekszenek annak elnyerésére; ezek azok az emberek, akik átadják magukat a testnek, és a Sátánt élvezik. Te azt reméled, hogy az Istenbe vetett hited nem jár majd kihívásokkal, megpróbáltatásokkal vagy a legcsekélyebb nehézséggel sem. Te mindig azokat a dolgokat hajszolod, amelyek értéktelenek, és nem tulajdonítasz értéket az életnek, ehelyett a saját szertelen gondolataidat az igazság elé helyezed. Annyira értéktelen vagy! Úgy élsz, mint egy disznó – mi a különbség közted, a disznók és a kutyák között? Azok, akik nem törekednek az igazságra, helyette a testet szeretik, vajon nem mind vadállatok? Vajon azok a lelketlen halottak nem mind két lábon járó hullák? Hány szó hangzott el köztetek? Csak egy kevés munka valósult meg a körötökben? Mennyi mindent adtam nektek? Akkor miért nem nyertétek el? Mi okotok van panaszkodni? Vajon nem azért nem nyertetek el semmit, mert túlságosan szerelmesek vagytok a testbe? És nem azért, mert túlságosan szertelenek a gondolataitok? Nem azért, mert túlságosan ostobák vagytok? Ha képtelen vagy elnyerni ezeket az áldásokat, vajon hibáztathatod Istent, hogy nem ment meg téged? Te arra törekszel, hogy az Istenben való hit nyomán békére lelj, hogy gyermekeid ne legyenek betegek, a férjednek jó munkája legyen, a fiad jó feleséget találjon, a lányod tisztességes férjet találjon, az ökreid és lovaid jól szántsák a földet és az időjárás jó legyen a termésedhez. Ez az, amit keresel. Csak arra törekszel, hogy kényelmesen élj, hogy ne érje baleset a családodat, ne fújjon rád a szél, ne érje homok az arcodat, ne vigye el az ár a családod termését, ne érjen téged semmilyen katasztrófa, hogy Isten ölelésében élj és egy kényelmes fészekben. Egy ilyen gyáva embernek, mint te, aki mindig a testi dolgokra törekszik: van neked szíved, van neked lelked? Nem pusztán vadállat vagy-e? Az igaz utat adom neked, anélkül, hogy bármit is kérnék cserébe, de mégsem törekszel rá. Azok közé tartozol, akik hisznek Istenben? Igazi emberi életet ajándékozok neked, de te mégsem törekszel rá. Nem különbözöl egy disznótól vagy egy kutyától? A disznók nem törekszenek az emberi életre, nem törekszenek a megtisztulásra, és nem értik, mi az élet. Mindennap, miután jóllaktak, egyszerűen csak alszanak. Megadtam neked az igaz utat, de te mégsem nyerted el: üres a markod. Hajlandó vagy folytatni ezt az életet, a disznók életét? Mi a jelentősége annak, hogy élnek ilyen emberek? A te életed megvetendő és alantas, mocsokban és paráznaságban élsz, és nem törekszel semmilyen célra; vajon nem a te életed a legalantasabb az összes közül? Van képed szembenézni Istennel? Ha továbbra is ilyeneket tapasztalsz, vajon nem fogsz semmit se megszerezni? Az igaz út már megadatott neked, de hogy végül el tudod-e nyerni, az a te személyes törekvésedtől függ.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Most van az idő, amikor Lelkem hatalmas munkát végez, és az idő, amikor megkezdem munkámat a pogány népek között. Mi több, most van az idő, amikor az összes teremtményt osztályozom, mindegyiket a megfelelő csoportba helyezve, hogy munkám gyorsabban és hatékonyabban haladhasson előre. És így, amit tőled kérek, még mindig az, hogy teljes lényedet ajánld fel az Én összes munkámnak, továbbá, hogy világosan felismerd és megbizonyosodj mindarról a munkáról, amit benned végeztem, és minden erődet tedd az Én munkámba, hogy az még eredményesebb lehessen. Ez az, amit meg kell értened. Hagyj fel a magatok közti harccal, azzal, hogy visszautat vagy testi kényelmet keress, ami késleltetné a munkámat, ahogyan a te csodás jövődet is. Nemhogy nem óv meg, de ha így teszel, pusztulást hoz rád. Botorság lenne részedről, nemde? Az, amit ma mohón élvezel, pontosan az a dolog, ami tönkreteszi a jövődet, miközben a ma elszenvedett fájdalom épp az, ami megvédelmez téged. Világosan látnod kell ezeket a dolgokat, hogy ne ess olyan kísértések áldozatául, amelyekből csak nehezen szabadíthatod ki magad, és hogy elkerüld, hogy a sűrű ködben tévelyegj, nem találva a napot. Amikor a sűrű köd felszáll, a nagy nap ítélete közepette találod magad.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az evangélium terjesztésének munkája egyben az ember megmentésének munkája is)

Ma szeretem mindazokat, akik követni tudják az Én akaratomat, akik képesek törődni az Én terheimmel, és akik csak oda tudják adni mindenüket Értem igaz szívvel és őszintén. Folyamatosan megvilágosítom majd őket, és nem hagyom, hogy eltávolodjanak Tőlem. Gyakran mondom: „Azokat, akik közületek őszintén feláldozzák magukat Értem, bizonyosan gazdagon megáldom.” Mire utal a „megáldalak”? Tudod-e? A Szentlélek jelenlegi munkájának kontextusában azokra a terhekre utal, amiket Én adok neked. Ami azokat illeti, akik képesek terhet viselni a gyülekezetért, és akik őszintén felajánlják önmagukat az Én érdekemben, terheik és komolyságuk egyaránt Tőlem jövő áldások. Ezen felül, a nekik adott kinyilatkoztatásaim szintén az Én áldásaim.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 82. fejezet)

Én most a népem között járok, és közöttük élek. Ma azok, akik valódi szeretetet táplálnak Irántam – az ilyen emberek áldottak. Áldottak azok, akik alávetik magukat Nekem, ők megmaradnak a királyságomban. Áldottak azok, akik ismernek Engem, ők hatalmat fognak gyakorolni a királyságomban. Áldottak azok, akik Engem követnek, ők megszabadulnak a Sátán kötelékeitől, és élvezni fogják áldásaimat. Áldottak azok, akik képesek fellázadni önmaguk ellen, őket betöltöm, és öröklik királyságom bőségét. Akik sürgölődnek Értem, azokat nem felejtem, akik minden tőlük telhetőt megtesznek Értem, őket befogadom, és azoknak, akik felajánlásokat tesznek Nekem, olyan dolgokat fogok ajándékozni, amelyekben örömüket lelik. Mindazokat, akik örömüket lelik szavaimban, megáldom; ők a királyságom oszlopai lesznek, akik a gerendát tartják, ők páratlan bőségben részesülnek majd a házamban, és senki sem lesz hozzájuk fogható. Elfogadtátok-e valaha is az áldásokat, amelyek számotokra készültek? Törekedtetek-e valaha is azokra az ígéretekre, amelyeket nektek tettek? Ti, a fényem vezetésével, áttöritek majd a sötétség erőinek elnyomását. Ti nem fogjátok elveszíteni a fény útmutatását a sötétség közepette. Ti lesztek majd minden dolog urai. Győztesekké lesztek a Sátán előtt. A nagy vörös sárkány országának bukásakor a miriádnyi ember között álltok majd, az Én győzelmem bizonyítékaként. Szilárdan és megingathatatlanul álltok majd Színím földjén. A szenvedéseken keresztül, amelyeket kiálltok, megöröklitek áldásaimat, és az Én dicsfényemet sugározzátok majd szerte a világegyetemben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 19. fejezet)

Kapcsolódó himnuszok

Mindenről le kell mondanod az igazságért