6. Hogyan lehet megoldani az emberek érzések alapján történő kezelésének problémáját

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Lényegében mik az érzések? Egyfajta romlott beállítottságok. Az érzések megnyilvánulásait több szóval lehet jellemezni: kivételezés, mások elvtelen óvása, a testi kapcsolatok fenntartása és a részrehajlás; ezek az érzések. Mik a valószínű következményei annak, ha az embereknek érzéseik vannak, és azok szerint élnek? Miért undorodik legjobban Isten az emberek érzéseitől? Egyeseket folyton korlátoznak az érzéseik, nem tudják gyakorlatba ültetni az igazságot, és habár azt kívánják, bárcsak alávetnék magukat Istennek, nem tudják, ezért gyötrődnek az érzéseiktől. Sokan vannak, akik megértik az igazságot, de nem tudják gyakorlatba ültetni; ez is azért van, mert az érzések korlátozzák őket. Például egyesek elhagyják az otthonukat, hogy végezzék a kötelességeiket, de éjjel-nappal mindig a családjukra gondolnak, és nem tudják jól végezni a kötelességeiket. Vajon ez nem probléma? Egyeseknek titkos szerelmeik vannak, és csak annak az embernek van helye a szívükben, ez pedig hatással van a kötelességeik végzésére. Ez nem probléma? Egyesek csodálnak és bálványoznak másokat; senkire nem hallgatnak, csak arra az emberre, olyannyira, hogy azt sem hallgatják meg, amit Isten mond. Még ha valaki más közli is velük az igazságot, nem fogják elfogadni; csak annak az illetőnek a szavaira hallgatnak, a bálványuk szavaira. Egyeseknek bálvány van a szívében, és nem engedik, hogy mások beszéljenek a bálványukról, vagy megérintsék a bálványukat. Ha valaki a bálványuk problémáiról beszél, dühösek lesznek és meg kell védeniük a bálványukat, és kiforgatják az illető szavait. Nem engedik, hogy a bálványuk védtelenül igazságtalanságot szenvedjen, és mindent tőlük telhetőt megtesznek, hogy megóvják a bálványuk hírnevét; a szavaik által a bálványuk hibái helyessé válnak, és nem hagyják, hogy az emberek igaz szavakat szóljanak, vagy leleplezzék őket. Ez részrehajlás; ezeket nevezik érzéseknek. Az érzések csak a család felé irányulnak? (Nem.) Az érzések meglehetősen széleskörűek; egyfajta romlott beállítottságok, nem csak a családtagok közötti testi kapcsolatokról szólnak, nem korlátozódnak arra a körre. Ide tartozhat a felettesed, vagy valaki, aki szívességet tett neked, vagy segített neked, vagy valaki, akivel a legszorosabb a kapcsolatod, vagy aki jól kijön veled, a polgártársad vagy a barátod, vagy akár olyasvalaki is, akit csodálsz – ez nincs rögzítve. Akkor tehát az érzések levetése csupán annyira egyszerű, hogy nem gondolsz a szüleidre vagy a családodra? (Nem.) Ennyire könnyű levetni az érzéseket? Amikor a legtöbb ember eléri a 30-as éveit és függetlenül élhet, nem hiányzik annyira az otthona, a 40-es éveire pedig ez teljesen normálissá válik. Amikor az emberek még nem érték el a felnőttkort, akkor nagyon honvágyuk van, és nem tudják elhagyni a szüleiket, mert még nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy önállóan túléljenek. Normális, ha hiányzik a családod és hiányoznak a szüleid. Ez nem érzések kérdése. Amikor az érzések meghamisítják a cselekvéssel kapcsolatos hozzáállásodat és nézőpontodat, akkor válik az érzések kérdésévé.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mi az igazságvalóság?)

Milyen kérdések kapcsolódnak az érzésekhez? Az első az, hogy miként értékeled a saját családtagjaidat, és hogyan viszonyulsz azokhoz a dolgokhoz, amiket tesznek. A „dolgok, amiket tesznek” itt természetesen magában foglalja azt, amikor akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, amikor a hátuk mögött mondanak ítéletet más emberekről, amikor az álhívők némely gyakorlatában vesznek részt, és így tovább. Képes vagy elfogulatlanul közelíteni meg ezeket a dolgokat? Amikor értékelést kell írnod a családtagjaidról, képes vagy ezt objektíven és pártatlanul megtenni, félretéve a saját érzéseidet? Ez azt érinti, hogy hogyan viszonyulsz a családtagjaidhoz. Ezenkívül vannak-e érzéseid azok iránt, akikkel jól kijössz, vagy akik korábban segítettek neked? Tudod-e objektívan, pártatlanul és pontosan nézni a tetteiket és a viselkedésüket? Ha akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, képes leszel-e azonnal jelenteni vagy leleplezni őket, amint tudomást szerzel róla? Továbbá, vannak-e érzéseid azok iránt, akik viszonylag közel állnak hozzád, vagy akiknek hasonló az érdeklődési körük? Képes vagy-e pártatlanul és objektíven megítélni, meghatározni és kezelni a tetteiket és a viselkedésüket? Tegyük fel, hogy a gyülekezet az alapelvek szerint kezeli ezeket az embereket, akikhez érzelmileg kötődsz, és ennek az eredménye nem felel meg a sajátelképzeléseidnek – hogyan viszonyulnál ehhez? Képes lennél engedelmeskedni? Titokban továbbra is kapcsolatban maradnál velük, és hagynád, hogy félrevezessenek, sőt, bátorítsanak, hogy mentegesd, igazold és védd meg őket? Vajon a segítségére sietnél azoknak és meghalnál azokért, akik segítettek neked, figyelmen kívül hagyva az igazságalapelveket és Isten házának érdekeit? Hát nem az érzésekkel kapcsolatos különféle problémák ezek? Egyesek azt mondják: „Az érzések nem csak a rokonokra és a családtagokra vonatkoznak? Az érzelmek hatóköre nem csak a szüleidre, a testvérekre és más családtagokra terjed ki?” Nem, az érzések az emberek széles körére kiterjednek. Felejtsd el, hogy elfogulatlanul értékeled a saját családtagjaidat – egyes emberek még a jó barátaikat és a cimboráikat sem képesek elfogulatlanul értékelni, és elferdítik a tényeket, amikor róluk beszélnek. Például, ha a cimborájuk a kötelessége végzése során nem a rendes munkájával foglalkozik, és mindig tisztességtelen és elvetemült gyakorlatokhoz folyamodik, akkor meglehetősen játékos természetűnek írják le, és azt mondják, hogy az emberi mivolta éretlen és még nem stabil. Vajon nincsenek érzések ezekben a szavakban? Ez azt jelenti, hogy érzésektől vezérelve beszél valaki. Ha egy olyan ember nem foglalkozik a rendes munkájával, és folyamodik mindig tisztességtelen és elvetemült gyakorlatokhoz, akivel nem állnak kapcsolatban, akkor súlyosabb dolgokat fognak mondani róla, és akár el is ítélik őt. Hát nem az érzések alapján való beszéd és cselekvés megnyilvánulása ez? Vajon pártatlanok azok az emberek, akik az érzéseik szerint élnek? Becsületesek ők? (Nem.) Mi a baj azokkal az emberekkel, akik az érzéseik szerint beszélnek? Miért nem tudnak méltányosan bánni másokkal? Miért nem tudnak az igazságalapelvek szerint beszélni? Akik kétértelműen beszélnek, és sohasem a tényekre alapozzák a szavaikat, azok elvetemült emberek. Ha valaki nem pártatlanul és az igazság alapelvei szerint, hanem mindig az érzései alapján és a saját érdekében beszél, nem gondol Isten házának munkájára, és csak a saját személyes érzéseit, hírnevét, nyereségét és státuszát védi, ez az antikrisztusok jelleme. Így beszélnek az antikrisztusok; minden szavuk elvetemült, zavaró és bomlasztó. Azok az emberek, akik a hús-vér test preferenciái és érdekei közepette élnek, az érzéseik körében élnek. Akik az érzéseik szerint élnek, azok azok, akik egyáltalán nem fogadják el és nem gyakorolják az igazságot. Akik az érzéseik alapján beszélnek és cselekednek, azok egyáltalán nem birtokolják az igazságvalóságot. Ha az ilyen emberek vezetőkké válnak, akkor kétségtelenül hamis vezetők vagy antikrisztusok lesznek. Nemcsak arra képtelenek, hogy valódi munkát végezzenek, hanem különféle gonosz cselekedeteket is elkövethetnek. Őket biztosan ki fogják iktatni és meg fogják büntetni.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (2.))

Hogyan nyilvánul meg az, ha valaki a saját érzéseire alapozva cselekszik? A leggyakoribb megnyilvánulás az, amikor az emberek mindig védik azt, és kiállnak azért, aki kedves volt, vagy aki közel áll hozzájuk. Tegyük fel például, hogy a barátod lelepleződött valami rossz miatt, amit tett, és te ezt mondva véded őt: „Ő nem tenne ilyesmit, ő jó ember! Bizonyára felültették.” Vajon ez korrekt állítás? (Nem.) Ez saját érzésekre alapozott cselekvés és beszéd. Másik példát hozva tegyük fel, hogy némileg összeütközésbe kerülsz valakivel, és ellenszenvessé válik számodra, aztán amikor mond valamit, ami helyes és összhangban van az alapelvekkel, te nem akarod meghallgatni – vajon ez minek a megnyilvánulása? (Annak, hogy nem fogadom el az igazságot.) Miért nem tudod elfogadni az igazságot? A szívedben tudod, hogy amit mondott, az helyes, de mivel előítélettel vagy vele szemben, nem akarod meghallgatni, bár tudod, hogy igaza van. Milyen probléma ez? (Az, hogy az érzéseid uralnak.) Az érzésekkel való megterheltség. Némelyeket könnyen megingatnak a személyes preferenciáik és érzéseik. Ha nem jönnek ki valakivel, akkor nem számít, mennyire beszél jól vagy helyénvalóan az illető, nem hallgatják meg. Ha pedig jól kijönnek valakivel, akkor hajlandóak meghallgatni, bármit mondjon is, függetlenül attól, hogy az helyes vagy helytelen, hogy megfelel-e az igazságnak. Vajon nem annak esete ez, amikor valakit könnyen megingatnak a személyes preferenciái és érzelmei? Ilyen beállítottsággal vajon tud valaki racionálisan szólni és cselekedni? El tudja fogadni az igazságot és alá tudja vetni magát? (Nem.) Mivel korlátozzák az érzések és könnyen megingatják az érzelmei, ez hatással van arra, hogy a cselekedeteiben betartja-e az igazságalapelveket. Hatással van arra, hogy elfogadja-e az igazságot és aláveti-e magát neki. Mi az, ami hatással van arra, hogy képes-e gyakorolni az igazságot és alávetni magát annak? Mi az, ami korlátozza? Az érzései és az érzelmei. Ezek a dolgok korlátozzák és vakítják el őt. Ha a személyes kapcsolatokat és az önös érdeket helyezed előtérbe az igazság helyett, akkor az érzések meg fogják akadályozni azt, hogy elfogadd az igazságot. Vagyis nem szabad érzések alapján cselekedned, illetve beszélned. Függetlenül attól, hogy jó vagy rossz-e valakivel a kapcsolatod, hogy gyengédek vagy szigorúak-e a szavai, amennyiben összhangban van az igazsággal az, amit mond, akkor hallgasd meg és fogadd el. Ez az igazságot elfogadó hozzáállás. Ha azt mondod: „A közlése megegyezik az igazsággal, és tapasztalata is van, azonban túlságosan pimasz és arrogáns, és ezt kellemetlen, kényelmetlen nézni. Így hát nem fogom elfogadni, akkor sem, ha igaza van” – miféle beállítottság ez? Konkrétan szólva ez egy érzés. Amikor a saját preferenciáid és érzelmeid alapján közelítesz az emberekhez és a dolgokhoz, akkor ez egy érzés, és ez az egész az érzések kategóriájába esik. Az érzésekkel kapcsolatos dolgok a romlott beállítottságokhoz tartoznak. A romlott emberi lényeknek mind vannak érzéseik, és mindegyiküket különböző mértékben korlátozzák az érzéseik. Ha valaki nem tudja elfogadni az igazságot, akkor nehéz lesz számára megoldani az érzések problémáját. Némelyek pajzsot vonnak a hamis vezetők köré, óvják az antikrisztusokat, kiállnak a gonosz emberekért és megvédik őket. Az összes ilyen esetben érzésekről van szó. Természetesen bizonyos esetekben ezek az emberek csupán a gonosz természetükből adódóan tesznek így. Ezekről a problémákról gyakran kell beszélni, hogy tisztában legyetek velük. Némelyek esetleg azt mondják: „Csupán a családom és a barátaim iránt vannak érzéseim, senki más iránt nincsenek.” Ez a megállapítás nem helyénvaló. Ha mások akár csak apró jóindulatot is tanúsítanak irántad, akkor érzések fognak kialakulni benned irántuk. Különböző fokozatai lesznek ezek közelségének és mélységének, de azért érzésekről lesz szó. Ha az emberek nem oldják fel az érzéseiket, akkor nehéz lesz számukra az igazság gyakorlása és annak elérése, hogy alávessék magukat Istennek.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A romlott beállítottság eloszlatásának útja)

Vannak, akik rendkívül érzelmesek. Mindennap az érzelmeik szerint élnek mindabban, amit mondanak, és a másokkal szembeni valamennyi viselkedésformáikban. Érzéseket táplálnak különféle személyek iránt, és napjaikat kapcsolatokkal és érzésekkel kapcsolatos ügyekkel töltik. Az érzések birodalmában élnek mindenben, amivel szembesülnek. Amikor egy ilyen embernek a nem hívő rokona meghal, három napig sírni fog, és nem hagyja eltemetni a holttestet. Még mindig érzéseik vannak az elhunyt iránt, és az érzéseik túl hevesek. Azt mondhatjuk, hogy ennek az embernek a végzetes hiányossága az érzések. Mindenben az érzéseik korlátozzák őket, képtelenek az igazságot gyakorolni vagy elvek szerint cselekedni, és gyakran hajlamosak lázadni Isten ellen. Az érzéseik a legnagyobb gyengeségük, a végzetes hiányosságuk, és az érzéseik teljes mértékben képesek tönkretenni és elpusztítani őket. A túlságosan érzelmes emberek képtelenek gyakorlatba ültetni az igazságot vagy alávetni magukat Istennek. A hús-vér testtel vannak elfoglalva, ostobák és zavaros fejűek. Az ilyen emberek természete az, hogy nagyon érzelmesek, és az érzéseik szerint élnek.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

A normális emberi kapcsolatok annak alapjára épülnek, hogy az ember Isten felé fordítja a szívét, nem pedig emberi igyekezet révén. Ha valaki szívéből hiányzik Isten, akkor az ő kapcsolataik más emberekkel csupán testi viszonyok. Nem normálisak, kéjes élvezetek, és Isten utálja és megveti őket. Ha azt mondod, a lelked megindult, ám csak olyan emberekkel vagy hajlandó közösséget vállalni, akiket kedvelsz és tisztelsz, és elfogult vagy azokkal szemben, illetve nem állsz szóba olyanokkal, akiket nem kedvelsz, amikor kérni jönnek tőled, az még inkább azt bizonyítja, hogy az érzéseid uralnak, és hogy egyáltalán nincs normális kapcsolatod Istennel. Azt mutatja, hogy megpróbálod bolonddá tenni Istent, és elfedni a saját csúfságodat. Lehet, képes vagy megosztani valamennyit a tudásodból, ám ha a szándékaid helytelenek, akkor minden, amit teszel, csak emberi mérce szerint jó, és Isten nem fog dicsérni téged. Tetteidet a tested vezérli majd, nem pedig Isten terhe. Csak akkor vagy alkalmas Isten használatára, ha képes vagy elcsendesíteni a szívedet Előtte, és normális kölcsönhatásban vagy mindazokkal, akik szeretik Őt. Ha ezt meg tudod tenni, akkor függetlenül attól, hogy milyen kapcsolataid vannak másokkal, nem egy világi ügyekre vonatkozó filozófiát játszol majd el, figyelmezni fogsz Isten terhére, és Előtte élsz majd.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Nagyon fontos, hogy normális kapcsolatot alakítsunk ki Istennel)

Mindenben, amit teszel, meg kell vizsgálnod, hogy a szándékaid helyesek-e. Ha Isten követelményei szerint tudsz cselekedni, akkor az Istennel való kapcsolatod normális. Ez a minimális mérce. Vizsgáld meg a szándékaidat, és ha úgy találod, hogy helytelen szándékok merültek fel benned, akkor légy képes fellázadni ellenük, és cselekedj Isten szavai szerint; így fogsz olyan emberré válni, aki igaz Isten előtt, ami viszont azt mutatja, hogy az Istennel való kapcsolatod normális, és hogy minden, amit teszel, Istenért van, nem a saját érdekedben. Mindenben, amit teszel és mindenben, amit mondasz, légy képes a szívedet helyes irányba állítani, és légy igazságos a cselekedeteidben, és ne az érzéseid vezessenek, és ne cselekedj a saját akaratod szerint. Ezek azok az alapelvek, amelyek szerint az Istenben hívőknek viselkedniük kell.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen a kapcsolatod Istennel?)

Mit követel meg Isten az emberektől, hogyan bánjanak másokkal? (Azt kéri, hogy méltányosan bánjunk az emberekkel.) Mit jelent a méltányosság? Azt jelenti, hogy az emberekkel az igazságalapelvek szerint kell bánni, nem pedig a megjelenésük, identitásuk, státuszuk, tudásuk, vagy a velük kapcsolatos saját preferenciáid vagy érzéseid szerint. Akkor miért méltányos az emberekkel az igazságalapelvek szerint bánni? Sokan vannak, akik ezt nem értik, és hogy megérthessék, előbb az igazságot kell megérteniük. Vajon a méltányosság, ahogyan a nem hívők értik, valódi méltányosság? Egyáltalán nem. Csak Istennel létezhet igazságosság és méltányosság. Csak azokban a követelményekben van méltányosság, amelyeket a Teremtő támaszt teremtett lényeivel szemben, csak ott tárulhat fel Isten igazságossága. Ezért méltányosság csak abból származhat, ha az igazságalapelvek szerint bánunk az emberekkel. Mit kell megkövetelned az emberektől a gyülekezetben, és hogyan kell bánnod velük? Amilyen kötelességet el tudnak végezni, olyat kell számukra megszervezni, és ha képtelenek egy kötelesség végzésére, sőt, még zavarást is okoznak, akkor, ha azt érdemlik, hogy kitakarítsák őket, akkor ki kell őket takarítani, még akkor is, ha jó kapcsolatban vagy velük. Ez a méltányosság, ez az, ami a másokkal való méltányos bánásmód alapelvei közé tartozik. Ez a viselkedési alapelvekhez kapcsolódik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak azoknak van lelki megértése, akik értik az igazságot)

Vajon mit kérnek Isten szavai, az emberek milyen alapelv szerint bánjanak másokkal? Szeressétek, amit Isten szeret, és gyűlöljétek, amit Isten gyűlöl. Ez az az alapelv, amelyet be kell tartani. Isten szereti azokat, akik törekednek az igazságra, és képesek követni az Ő akaratát; nekünk is ezeket az embereket kell szeretnünk. Azok, akik nem képesek követni Isten akaratát, akik gyűlölik Istent, és lázadnak Ellene – ezeket az embereket Isten utálja és nekünk is utálnunk kell őket. Ez az, amit Isten kér az embertől. Ha a szüleid nem hisznek Istenben, ha nagyon jól tudják, hogy az Istenbe vetett hit a helyes út, hogy ez vezethet az üdvösséghez, és mégsem fogadják el, akkor kétségtelen, hogy ők olyan emberek, akik idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt, olyan emberek, akik ellenállnak Istennek és gyűlölik Őt – és Isten nyilvánvalóan utálja és gyűlöli őket. Tudnád-e utálni az ilyen szülőket? Szembeszegülnek Istennel, és gyalázzák Őt – így ők bizonyosan démonok és sátánok. Tudnád-e gyűlölni és átkozni őket? Ezek mind valós kérdések. Ha a szüleid megakadályoznak abban, hogy higgy Istenben, hogyan kellene velük bánnod? Ahogyan Isten kéri, szeretned kell, amit Isten szeret, és gyűlölnöd kell, amit Isten gyűlöl. Az Úr Jézus a Kegyelem Korában azt mondta: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” „Mert aki követi az Én mennyei Atyám akaratát, az az Én testvérem, nővérem és anyám.” Ezek a szavak már a Kegyelem Korában is megvoltak, és most Isten szavai még nyilvánvalóbbak: „Szeressétek, amit Isten szeret, és gyűlöljétek, amit Isten gyűlöl.” Pontosan a lényegre tapintanak ezek a szavak, az emberek azonban gyakran képtelenek felfogni valódi értelmüket.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak akkor tud igazán átalakulni valaki, ha felismeri saját téves nézeteit)

Jób hogyan bánt a gyermekeivel? Csak az apai feladatát teljesítette, megosztotta velük az evangéliumot, és beszélt nekik az igazságról. Azonban akár hallgattak rá, akár nem, akár engedelmeskedtek neki, akár nem, Jób nem erőltette őket, hogy higgyenek Istenben – nem kényszerítette őket tűzzel-vassal, és nem avatkozott bele az életükbe. Az elgondolásaik és véleményük különbözött az övétől, így nem szólt bele abba, hogy mit tesznek, és nem szólt bele abba sem, hogy milyen utat választanak. Vajon Jób ritkán beszélt a gyermekeinek az Istenbe vetett hitről? Minden bizonnyal elég sok mondanivalója lett volna róla, de nem voltak hajlandóak meghallgatni, és nem fogadták el. Mi volt Jób hozzáállása ehhez? „Én eleget tettem a felelősségemnek; ami azt illeti, hogy milyen utat választanak, az az ő döntésükön, valamint Isten irányításán és vezénylésein múlik. Ha Isten nem munkálkodik rajtuk, illetve nem indítja meg őket, akkor én nem próbálom erőltetni őket.” Ezért Jób nem imádkozott értük Isten előtt, nem hullatott gyötrelmes könnyeket értük, nem böjtölt értük, illetve semmilyen módon sem szenvedett. Nem tette ezeket a dolgokat. Vajon miért nem tette Jób egyiket sem ezek közül? Azért, mert ezek egyike sem volt az Isten szuverenitásának és intézkedéseinek való alávetettség módja; ezek mind emberi elgondolásokból fakadtak, és a dolgok tevékeny erőltetésének módjai voltak. Ilyen volt Jób hozzáállása akkor, amikor a gyermekei nem akarták ugyanazt az utat járni, mint ő; vajon milyen volt a hozzáállása akkor, amikor a gyermekei meghaltak? Sírt vagy nem? Szabadjára engedte az érzéseit? Megsértődött? A Bibliában ezek egyike sincs megírva. Úgy érezte-e, hogy megszakad a szíve, és szomorú volt-e Jób, amikor látta, hogy a gyermekei meghalnak? (Igen.) Ha a gyermekei iránt érzett szeretetére gondolunk, bizonyára érezte azt a kis szomorúságot, de mégis alávetette magát Istennek. Hogyan fejezte ki az alávetettségét? Azt mondta: „Ezeket a gyermekeket Isten adta nekem. Akár hittek Istenben, akár nem, az életük Isten kezében van. Ha hittek volna Istenben, és Isten el akarta volna venni őket, akkor is így tett volna; ha nem hittek volna Istenben, akkor is elvette volna őket, ha Isten azt mondta volna, hogy elveszi őket. Mindez Isten kezében van, máskülönben ki vehetné el az emberek életét?” Röviden, mit is jelent ez? „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21). Ezt a hozzáállást a gyermekeivel való bánásmódjában is megőrizte. Akár éltek, akár haltak, az ő hozzáállása továbbra is ilyen volt. Helyes volt a gyakorlási módszere; mindig az alávetettség, a várakozás, a keresés, majd a tudás elérésének helyzetében és állapotában volt minden egyes gyakorlási módjában, a nézőpontban, a hozzáállásban és az állapotban, amellyel mindent kezelt. Ez a hozzáállás nagyon fontos. Ha az embereknek soha semmiben, amit tesznek, nem ilyen a hozzáállásuk, és különösen erős személyes elgondolásaik vannak, valamint a személyes szándékaikat és hasznukat minden más elé helyezik, akkor vajon valóban alávetik-e magukat? (Nem.) Az ilyen emberekben nem lehet észrevenni igazi alávetettséget; képtelenek elérni az igazi alávetettséget.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istennek való alávetés gyakorlásának alapelvei)

Erőt és gerincességet kell mutatnod, s szilárdan állnod a Rólam tett bizonyságtételedben; kelj fel és szólj a nevemben, ne félj attól, hogy mások vajon mit mondanak. Csak tégy eleget a szándékaimnak, s ne hagyd, hogy bárki korlátozzon. Amit feltárok neked, azt az Én szándékaim szerint kell követni, s nem lehet késleltetni. Hogyan érzel mélyen legbelül? Kényelmetlenül érzed magad, ugye? Meg fogod érteni. Miért vagy képtelen felállni és beszélni a nevemben, miközben figyelmezel az Én terhemre? Ragaszkodsz ahhoz, hogy kicsinyes cselszövésekbe bocsátkozz, Én azonban mindent tisztán látok. Én vagyok a támaszod és a pajzsod, és minden az Én kezemben van. Mitől félsz hát? Nem vagy túlságosan érzelmes? Mielőbb félre kell tenned az érzéseidet; Én nem érzések alapján cselekszem, hanem igazságosságot gyakorlok helyette. Ha a szüleid bármi olyat tesznek, ami nem válik a gyülekezet javára, nem menekülhetnek. Feltártam a szándékaimat neked, és nem hagyhatod figyelmen kívül őket. Inkább minden figyelmedet azokra kell összpontosítanod, minden mást félresöpörve, hogy teljes szívvel kövess. Mindig a kezeimben foglak tartani. Ne légy folyton gyáva és a férjed vagy a feleséged által lekorlátozott; lehetővé kell tenned, hogy az akaratom megvalósuljon.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 9. fejezet)

Az országok nagy káoszban vannak, mert Isten vesszeje elkezdte a szerepét játszani a földön. Isten munkája látható a föld állapotán. Amikor Isten azt mondja: „A vizek zúgni fognak, a hegyek leomlanak, a nagy folyók szétválnak” – ez a vessző kezdeti munkája a földön, melynek eredményeképpen „a földön minden háztartás szétszakad, és a földön minden nemzet darabokra hullik; elmúlnak a férj és feleség közötti újraegyesülés napjai, anya és fia nem találkozik többé, apa és lánya nem gyűlik össze többé. Mindent, ami valaha volt a földön, szétzúzok majd”. Ilyen lesz a családok általános állapota a földön. Természetesen ez nem lehet az összes család állapota, de a legtöbbjüké igen. Másrészt ez azokra a körülményekre utal, amelyeket ezen áramlat emberei a jövőben megtapasztalnak. Azt jövendöli, hogy miután átmentek a szavak általi fenyítésen, és a nem hívők katasztrófa áldozatául estek, a földi emberek között nem lesznek többé családi kapcsolatok; mindannyian Szinim népe lesznek, és mindannyian hűségesek lesznek Isten királyságában. Így elmúlnak a férj és feleség közötti újraegyesülés napjai, anya és fia nem találkozik többé, apa és lánya nem gyűlik össze többé. És így a földi emberek családjai szétszakadnak, darabokra hasadnak, és ez lesz az utolsó munka, amit Isten az emberben végez. És mivel Isten ezt a munkát az egész világegyetemre kiterjeszti, megragadja az alkalmat, hogy tisztázza az emberek számára az „érzések” szót, így megláttatva velük, hogy Isten szándéka az, hogy szétszakítsa az összes ember családját, megmutatva, hogy Isten a fenyítést használja az összes „családi vita” megoldására az emberiség körében. Ha nem így lenne, akkor nem lenne mód arra, hogy Isten földi munkájának utolsó része lezáruljon. Isten szavainak utolsó része az emberiség legnagyobb gyengeségét tárja fel – mindannyian az érzések állapotában élnek –, és így Isten nem kerüli el egyiket sem, és leleplezi az egész emberiség szívében elrejtett titkokat. Miért olyan nehéz az embereknek elhatárolni magukat a bennük lévő érzésektől? Túlmutat-e ez a lelkiismereti normákon? Beteljesítheti-e a lelkiismeret Isten akaratát? Átsegíthetik-e az érzések az embereket a megpróbáltatásokon? Isten szemében az érzések az Ő ellenségei – vajon nem ezt mondták-e ki világosan Isten szavai?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az „Isten szavai az egész világegyetemhez” című rész misztériumainak értelmezései, 28. fejezet)

Manapság azok, akik törekednek, és azok, akik nem törekednek, két teljesen különböző típusú ember, akiknek a rendeltetési helye is nagyon különböző. Azok, akik az igazság megismerésére törekszenek és az igazságot gyakorolják, azok, akiknek Isten elhozza az üdvösséget. Akik nem ismerik az igaz utat, azok démonok és ellenségek; ők az arkangyal leszármazottai, és a pusztítás tárgyai lesznek. Még azok is, akik egy homályos Isten jámbor hívei – nem démonok-e ők is? Azok az emberek, akik jó lelkiismerettel rendelkeznek, de nem fogadják el az igaz utat, démonok; az ő lényegük az Istennel szembeni ellenállás. Azok, akik nem fogadják el az igaz utat, azok, akik ellenállnak Istennek, és még ha az ilyen emberek sok megpróbáltatást viselnek is el, akkor is elpusztulnak. Mindazok, akik nem hajlandók lemondani a világról, akik nem bírják elviselni, hogy elváljanak a szüleiktől, és akik nem bírnak megszabadulni a saját testi élvezeteiktől, lázadnak Isten ellen, és mindannyian pusztítás tárgyai lesznek. Aki nem hisz a megtestesült Istenben, az démoni, sőt a pusztulásé lesz. Azok, akiknek van hite, de nem gyakorolják az igazságot, azok, akik nem hisznek a megtestesült Istenben, és azok, akik egyáltalán nem hisznek Isten létezésében, szintén a pusztítás tárgyai lesznek. Mindazok, akiknek megengedik, hogy fennmaradjanak, azok az emberek, akik átmentek a finomítás szenvedésén, és szilárdan álltak; ezek azok az emberek, akik valóban kiállták a próbákat. Bárki, aki nem ismeri el Istent, ellenség; vagyis bárki, aki nem ismeri el a megtestesült Istent – függetlenül attól, hogy ezen az áramlaton belül vagy kívül van-e vagy sem –, az antikrisztus! Ki a Sátán, kik a démonok, és kik Isten ellenségei, ha nem azok az ellenállók, akik nem hisznek Istenben? Nem ők-e azok az emberek, akik lázadnak Isten ellen? Nem ők-e azok, akik azt állítják, hogy hisznek, mégis nélkülözik az igazságot? Nem ők-e azok, akik csupán az áldások megszerzésére törekszenek, miközben képtelenek tanúságot tenni Istenről? Te még ma is azokkal a démonokkal keveredsz, és lelkiismerettel és szeretettel bánsz velük, de ebben az esetben nem a Sátán felé terjeszted-e ki a jó szándékot? Nem állsz-e szövetségben a démonokkal? Ha az emberek eddig eljutottak, és még mindig képtelenek különbséget tenni jó és rossz között, és továbbra is vakon szeretnek és irgalmasak anélkül, hogy egyáltalán Isten szándékait kívánnák keresni, vagy bármilyen módon képesek lennének Isten szándékait magukévá tenni, akkor a végük annál nyomorúságosabb lesz. Aki nem hisz a testet öltött Istenben, az Isten ellensége. Ha képes vagy lelkiismeretességet és szeretetet tanúsítani egy ellenség iránt, akkor nem nélkülözöd-e az igazságérzetet? Ha te összeegyeztethető vagy azokkal, akiket utálok és akikkel nem értek egyet, és továbbra is szeretettel vagy személyes érzésekkel viseltetsz irántuk, akkor nem vagy-e lázadó? Nem állsz-e szándékosan ellen Istennek? Birtokolja-e ténylegesen az igazságot egy ilyen ember? Ha az emberek lelkiismeretességet tanúsítanak az ellenség iránt, szeretetet a démonok iránt és irgalmat a Sátán iránt, akkor nem akadályozzák-e szándékosan Isten munkáját? Azok az emberek, akik csak Jézusban hisznek, és nem hisznek a megtestesült Istenben az utolsó napokban, valamint azok, akik szóban azt állítják, hogy hisznek a megtestesült Istenben, de gonoszságot cselekszenek, mind antikrisztusok, nem is beszélve azokról, akik még csak nem is hisznek Istenben. Mindezek az emberek pusztítás tárgyai lesznek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt fog bemenni a nyugalomba)

Azok a múltban elhangzott szavak, hogy „Ha valaki hisz az Úrban, az egész családjára rámosolyog a szerencse”, a Kegyelem Korára illenek, de nem kapcsolódnak az emberiség rendeltetési helyéhez. Ezek csak a Kegyelem Korának egy szakaszában voltak megfelelőek. E szavak jelentéstartalma a békére és az anyagi áldásokra irányult, amelyeket az emberek élveztek; nem azt jelentették, hogy annak, aki az Úrban hisz, az egész családja üdvösségre jut, és azt sem, hogy amikor valaki áldásban részesül, az egész családja is nyugalomra térhet. Azt, hogy valaki áldásban részesül-e vagy szerencsétlenséget szenved, saját lényege határozza meg, nem pedig valamiféle közös lényeg, amelyen esetleg másokkal osztozik. Az ilyen mondásnak vagy szabálynak egyszerűen nincs helye a királyságban. Ha valaki végül képes életben maradni, az azért van, mert eleget tett Isten követelményeinek, ha pedig végül nem tud fennmaradni a megnyugvás idejéig, az azért van, mert lázadozott Isten ellen, és nem tett eleget Isten követelményeinek. Mindenkinek megvan a megfelelő rendeltetési helye, amelyet az egyes emberek lényege határoz meg, és egyáltalán semmi köze sincs más emberekhez. Egy gyermek gonosz viselkedését nem lehet átruházni a szüleire, sem egy gyermek igazságosságában nem osztozhatnak a szülei. Egy szülő gonosz viselkedése nem vihető át a gyermekeire, és a szülő igazságossága sem osztható meg a gyermekeivel. Mindenki viseli a saját bűneit, és mindenki élvezi a maga áldásait. Senki sem helyettesítheti a másik embert; ez az igazságosság. Az ember szemszögéből nézve, ha a szülők áldásban részesülnek, akkor a gyermekeiknek is képesnek kell lenniük erre, és ha a gyermekek rosszat követnek el, akkor a szüleiknek kell vezekelniük ezekért a bűnökért. Ez egy emberi nézőpont és a dolgok intézésének emberi módja; ez nem Isten nézőpontja. Mindenki sorsát a viselkedéséből fakadó lényege határozza meg, és ez mindig megfelelően meghatározott. Senki sem viselheti más bűneit; még inkább, senki sem kaphat büntetést más helyett. Ez megkérdőjelezhetetlen. Egy szülőnek a gyermekei iránt érzett odaadó gondoskodása nem jelenti azt, hogy a gyermekei helyett is végezhet igaz tetteket, és a gyermek szülei iránti kötelességtudó odaadása sem jelenti azt, hogy a szülei helyett is cselekedhet igaz tetteket. Ezt jelentik valójában a következő szavak: „Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” Az emberek nem vezethetik megnyugvásra gonosztevő gyermekeiket az irántuk érzett mélységes szeretetük alapján, és senki sem vezetheti megnyugvásra feleségét (vagy férjét) saját igaz magatartása alapján. Ez egy adminisztratív szabály; ez alól senki sem lehet kivétel. Végső soron az igazságot cselekvők az igazságot cselekvők, a gonosztevők pedig a gonosztevők. Az igazságot tevők végül életben maradhatnak, míg a gonosztevők elpusztíttatnak. A szentek szentek; ők nem mocskosak. A mocskosak mocskosak, és egy részük sem szent. Azok az emberek, akiket el fognak pusztítani, mind a gonoszok, és azok, akik életben maradnak, mind az igazak – még akkor is, ha a gonoszok gyermekei igaz tetteket követnek el, és még akkor is, ha az igazak szülei gonosz tetteket követnek el. Nincs kapcsolat egy hívő férj és egy nem hívő feleség között, és nincs kapcsolat hívő gyermekek és nem hívő szülők között; ez a kétféle ember teljesen összeegyeztethetetlen. Mielőtt az ember bemenne a nyugalomba, van hús-vér testi, családi ragaszkodása, de ha egyszer bement a nyugalomba, akkor már nem lesz semmilyen hús-vér testi, családi ragaszkodása, amelyről beszélhetnénk. Azok, akik teszik a kötelességüket, ellenségei azoknak, akik nem teszik; azok, akik szeretik Istent, és azok, akik gyűlölik Őt, ellentétben állnak egymással. Azok, akik majd nyugalomra térnek, és azok, akiket majd elpusztítanak, két összeférhetetlen típusú teremtett lény. Azok a teremtett lények, akik jól végzik kötelességeiket, képesek lesznek a túlélésre, míg azok, akik nem végzik jól kötelességeiket, a pusztulás tárgyává válnak; mi több, ez az örökkévalóságon át fog tartani. Azért szereted-e a férjedet, hogy jól végezd a teremtett lényként rád háruló kötelességet? Azért szereted-e a feleségedet, hogy jól végezd a teremtett lényként rád háruló kötelességet? Azért vagy-e kötelességtudó a nem hívő szüleiddel szemben, hogy jól végezd teremtett lényként vállalt kötelességedet? Helyes vagy helytelen az Istenbe vetett hitről alkotott emberi szemlélet? Miért hiszel Istenben? Mit szeretnél elérni? Hogyan szereted Istent? Azok, akik nem tudják teljesíteni a teremtett lényekként rájuk háruló kötelességüket, és akik nem képesek minden erőfeszítést megtenni, pusztítás tárgyává válnak. A mai emberek között léteznek fizikai kapcsolatok, valamint vérségi kötelékek, de a jövőben ezek mind meg fognak szűnni. A hívők és a nem hívők összeegyeztethetetlenek, sőt, inkább szemben állnak egymással. A nyugalomban lévők hinni fognak abban, hogy van Isten, és alávetik magukat Istennek, míg az Isten ellen lázadók mind a pusztuláséi lesznek. Nem léteznek majd többé családok a földön; hogyan is létezhetnének szülők, gyermekek vagy házastársi kapcsolatok? A hit és a hitetlenség összeférhetetlensége teljesen megszakítja majd az ilyen fizikai kapcsolatokat!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt fog bemenni a nyugalomba)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

A ragaszkodásban kövessük az alapelveket

Olyannak látni a szüleimet, amilyenek igazából

Joy története

A ragaszkodásom elhomályosította az ítélőképességemet

Kapcsolódó himnuszok

Isten az emberek sorsát a lényegük alapján dönti el