8. Hogyan lehet megoldani a hitványság problémáját

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

A romlott beállítottságon belül van valami, amiért ilyen könnyelműen és felelőtlenül kezelik a dolgokat. Ez hitványság, amire az emberek gyakran hivatkoznak. Mindazt, amit tesznek, a „nagyjából jó” és az „eléggé megközelíti” szintjéig teszik; ez a „talán”, a „lehet” és az „ötből négy” hozzáállása; felületesen teszik a dolgokat, megelégszenek azzal, ha a minimumot megteszik, és megelégszenek azzal, hogy blöffölve elevickélnek; nem látják értelmét annak, hogy komolyan vegyék a dolgokat vagy aprólékosak legyenek, és még kevésbé látják értelmét annak, hogy keressék az igazságalapelveket. Ez talán nem olyasvalami, ami a romlott beállítottságon belül van? A normális emberi mivolt megnyilvánulása ez? Nem. Helyénvaló ezt arroganciának nevezni, és az is teljesen találó, ha léhaságnak nevezzük, de hogy tökéletesen megragadjuk, az egyetlen szó, ami megfelel, az a „hitvány”. A legtöbb emberben megvan a hitványság, csak más-más mértékben. Mindenben felületesen és hanyagul akarnak eljárni, és minden cselekedetükben ott van a csalárdság fuvallata. Ha csak tudnak, átvernek másokat, a könnyebb utat választják, amikor csak tehetik, időt spórolnak, amikor csak tudnak. Azt gondolják magukban: „Amíg elkerülöm, hogy felfedjenek, és nem okozok problémát, illetve nem vonnak felelősségre, addig elboldogulok valahogy. Nem kell nagyon jó munkát végeznem, az túl nagy fáradozás!” Az ilyen emberek semmit sem tanulnak meg mesteri szinten, tanulmányaik során pedig nem igyekeznek, nem szenvednek és nem fizetik meg az árat. Csak a felszínét akarják érinteni egy témának, majd azt mondják magukról, hogy jártasak benne, azt hiszik, hogy mindent megtanultak, amit tudni kell, majd erre támaszkodnak, hogy elevickéljenek. Ez vajon nem az emberek egyfajta hozzáállása más emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz? Jó hozzáállás ez? Nem. Egyszerűen szólva ez „elevickélés”. Az ilyen hitványság az egész romlott emberiségben megvan. Akiknek az emberi mivoltában megvan a hitványság, azt a szemléletet és hozzáállást képviselik, hogy bármit is tesznek, abban „elevickélnek”. Vajon képesek-e az ilyen emberek megfelelően tenni a kötelességüket? Nem. Képesek az alapelvek szerint tenni a dolgokat? Ez még valószínűtlenebb.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Második rész))

A „hitvány” sokféle jelentést tartalmaz – alpári, züllött, mocskos, önző, erkölcstelen, nem képes viselkedni, nem nyíltan és átláthatóan, hanem sunyi módon cselekszik, és csak helytelen dolgokat tesz. Ezek a hitvány emberek különböző viselkedési formái és megnyilvánulásai. Ha például egy normális ember meg akar tenni valamit, akkor nyíltan nekilát, ha az helyénvaló – ha pedig törvénybe ütközik, akkor felhagy vele, és nem teszi meg. A hitvány emberek nem ilyenek: ha törik, ha szakad, elérik a céljukat, és stratégiáik vannak a törvény korlátainak ellensúlyozására. Megkerülik a törvényt. Keresik a módját, hogy elérjék a céljaikat, függetlenül attól, hogy ez összhangban van-e az etikával, az erkölccsel vagy az emberi mivolttal, és függetlenül attól, hogy mik a következmények. Mindezek a dolgok nem érdeklik őket, és csak arra törekszenek, hogy a céljaikat minden lehetséges eszközzel elérjék. Ez a „hitványság”. Van-e a hitvány embereknek tisztességük vagy méltóságuk? (Nincs.) Nemes vagy alávaló emberek? (Alávalók.) Milyen értelemben alávalók? (Nincs erkölcsi alapvonala a magatartásuknak.) Így van – az ilyen embereknek nincs alapvonaluk vagy alapelvük a magatartásukban. Nem veszik figyelembe a következményeket, és azt teszik, amit csak akarnak. Nem törődnek a törvénnyel, az erkölccsel, azzal, hogy a lelkiismeretük el tudja-e fogadni a cselekedeteiket, vagy hogy bárki elítéli, megítéli vagy megbélyegzi-e őket. Mindez közömbös a számukra, és nem törődnek vele, amíg hasznot húznak belőle és jól érzik magukat. A cselekvésmódjuk züllött, a gondolkodásuk megvetendő, és mindkettő szégyenletes. Ezt jelenti hitványnak lenni. [...] Pontosan mire utal tehát a hitványság? Mik az elsődleges tünetei és megnyilvánulásai? Nézd meg, hogy az összefoglalóm pontos-e vagy sem. Mivel egyenértékűek a hitvány emberek? Féktelen, rosszul nevelt vadállatokkal egyenlők. Ennek elsődleges megnyilvánulásai az arrogancia, a brutalitás, a féktelenség, a meggondolatlan viselkedés, az igazságot a legkevésbé sem elfogadó magatartás, valamint az, hogy azt tesznek, amit csak a kedvük tartja. Nem hallgatnak senkire. Nem engedik, hogy bárki irányítsa őket. Bárkivel szembe mernek szállni, és nem törődnek senki mással. Mondd meg Nekem, súlyosak a hitványság különböző megnyilvánulásai? (Azok.) Legalábbis az arroganciának, az észszerűtlenségnek és a meggondolatlan cselekvésnek ez a beállítottsága nagyon súlyos. Még ha egy ilyen ember látszólag nem is tesz olyan dolgokat, amelyek elítélik Istent vagy ellenállnak Neki, az arrogáns beállítottsága miatt rendkívül valószínű, hogy gonosz dolgokat fog tenni és ellen fog állni Neki. Minden cselekedete a romlott beállítottsága feltárulása. Amikor az ember hitványsága elér egy bizonyos pontot, akkor banditává és ördöggé válik. A banditák és ördögök pedig soha nem fogják elfogadni az igazságot – őket csak elpusztítani lehet.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Negyedik tétel: Önmagukat magasztalják fel, és önmagukról tesznek bizonyságot)

Hogyan lehet megkülönböztetni a nemes és a közönséges embereket? Egyszerűen nézzük meg a kötelességekkel kapcsolatos hozzáállásukat és cselekedeteiket, és nézzük meg, hogyan kezelik a dolgokat és hogyan viselkednek, amikor problémák merülnek fel. Az integritással és méltósággal rendelkező emberek pedánsak, lelkiismeretesek és szorgalmasak a cselekedeteikben, és hajlandóak megfizetni az árat. Az integritás és méltóság nélküli emberek figyelmetlenek és felületesek a cselekedeteikben, mindig készek valami trükkre, mindig csak elevickélni akarnak. Bármilyen technikát is tanulmányoznak, nem tanulják szorgalmasan, képtelenek megtanulni, és bármennyi időt is töltenek annak tanulmányozásával, teljesen tudatlanok maradnak. Ezek gyenge jellemű emberek. A legtöbb ember felületesen végzi a kötelességét. Milyen beállítottságról van itt szó? (Hitványságról.) Hogyan bánnak a hitvány emberek a kötelességükkel? Egész biztosan nem megfelelő a hozzáállásuk, és biztosan felületesen bánnak vele. Ez azt jelenti, hogy nincs normális emberi mivoltuk. A nagyon hitvány emberek olyanok, mint az állatok. Ez olyan, mintha egy kutyát tartanál háziállatként. Ha nem figyelsz rá, szétrágja a dolgokat, és tönkreteszi az összes bútorodat és berendezésedet. Ez veszteség lenne. A kutyák állatok; nem gondolnak arra, hogy szerető gondoskodással bánjanak a dolgokkal, és nem kérheted számon őket dolgokért – csak kezelned kell őket. Ha nem teszed, hanem hagyod, hogy az állat elszabaduljon és megzavarja az életedet, az azt mutatja, hogy valami hiányzik az emberi mivoltodból. Akkor nem sokban különbözöl egy állattól. Túl alacsony az IQ-d – egy semmirekellő vagy. Hogyan kezeld tehát jól őket? Ki kell találnod a módját, hogyan tudnád őket bizonyos paraméterek közé szorítani, vagy tartsd ketrecben, és naponta kétszer-háromszor egy meghatározott időben engedd ki őket, hogy eleget mozogjanak. Ez féken tartja majd az önkéntelen rágásukat, és testmozgást is biztosít számukra, hogy egészségesek maradjanak. Így a kutya megfelelően van kezelve, és a környezeted is védve van. Ha valaki nem tudja kezelni a dolgokat, amelyekkel találkozik, és nincs meg a megfelelő hozzáállása, akkor valami hiányzik az emberi mivoltából, ami nem tud megfelelni a normális emberi mivolt mércéjének.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Második rész))

A züllött és féktelen emberek, valamint a nem hívő világ banditáinak és huligánjainak szóhasználata megegyezik; különösen szeretik a sztárok és a társadalom negatív figuráinak beszédét és stílusát utánozni, nyelvezetük nagy része olyan hitvány hangnemet hordoz, mintha egy huligán vagy egy gengszter mondaná. Például, amikor egy nem hívő megérkezik, és mond néhány furcsa kifejezést, miután bekopogott az ajtón, a testvérek azt mondják: „Valami nem stimmel; miért van az, hogy ez az ember felderítőnek vagy kémnek tűnik?” Bár egyelőre nem lehetnek biztosak benne, a legtöbb embert nyugtalanítja ez. A züllött és féktelen egyén azonban lenyűgözően beszél, sőt, bizonyos fölénnyel, azt mondva: „Felderítő? Engem nem ijeszt meg! Miért kell félni tőle? Ha féltek, nem kell kimennetek. Megyek és megnézem, mizu van vele.” Nézd csak, milyen bátor és merész. Te így beszélnétek? (Nem, a normális emberek nem így beszélnek; ez olyan, mint amit egy bandita mondana.) A banditák másképp beszélnek, mint a normális emberek; különösen erőszakosak. Az emberek megtanulják a hozzájuk hasonlók nyelvét; az utcai életben jártasak különösen átveszik a társadalom népszerű nyelvezetét, a banditák és a huligánok a saját zsargonjukat szeretik használni, az álhívők pedig pont olyanok, mint a nem hívők, és mindazt mondják, amit a nem hívők. A jó, méltóságteljes, rendes emberek undort és utálatot éreznek a nem hívők beszédének hallatán; egyikük sem próbálja utánozni az ilyen beszédet. Egyes álhívők még tíz vagy húsz évnyi hívői lét után is a nem hívők nyelvezetét használják, szándékosan választva az ilyen beszédet, és beszéd közben még utánozzák is a nem hívők magatartását, arckifejezéseit és gesztusait, valamint a tekintetüket is. Lehetnek-e az ilyen emberek kedvesek a gyülekezetbeli testvérek szemében? (Nem.) A legtöbb testvér ellenszenvesnek találja őket, és olyannak, akire kellemetlen ránézni. Mit gondoltok, Isten mit érez velük kapcsolatban? (Megvetést.) A válasz egyértelmű: megvetést. Nyilvánvaló abból, amit megélnek, a törekvéseikből, valamint a szívükben nagyra becsült emberekből, eseményekből és dolgokból, hogy emberi mivoltuk nem testesít meg méltóságot és tisztességet, valamint messze elmarad a jámborságtól és a szentek illendőségének való megfeleléstől. Ritkán hallani a szájukból azokat a szavakat, amelyeket a hívőknek vagy a szenteknek mondaniuk kellene, és azokat a szavakat, amelyek másokat építenek, valamint integritást és méltóságot fejeznek ki; nem valószínű, hogy ők kimondják ezeket. Amit nagyra becsülnek, amire vágyakoznak és amire törekednek a szívükben, az alapvetően összeegyeztethetetlen azzal, amire a szenteknek törekedniük és vágyakozniuk kellene, ez pedig megnehezíti azt, hogy fékezzék magukat abban, amit kifelé megélnek, a beszédükben és a magatartásukban. Magas követelmény azt kérni tőlük, hogy fékezzék magukat, ne legyenek züllöttek, ne adják át magukat az érzelmeiknek, és őrizzék meg a méltóságot és az illemtudást. Nem is szólva arról, hogy úgy éljenek, mint az, akinek van emberi mivolta és józan esze, aki megérti az igazságot és belép az igazságvalóságba. Még azt sem tudják elérni, hogy normális, integritással rendelkező és méltóságteljes emberek legyenek, aki megfelel a szentek illendőségének, betartja a szabályokat, és kívülről szemlélve racionálisnak tűnik. Volt korábban valaki, aki vidékre ment hirdetni az evangéliumot, és azt látta, hogy néhány testvérnek elszegényedett családja van, és lepusztult házakban laknak. Gúnyosan és csúfondárosan azt mondta: „Ez a ház annyira lepusztult, hogy nem alkalmas emberek számára; még disznóknak is alig felel meg. Gyorsan ki kellene költöznötök!” A testvérek így válaszoltak: „Kiköltözni elég könnyű, de ki ad nekünk másik házat, ahol lakhatunk?” Felelőtlenül és önfejűen beszélt, kimondta, ami éppen eszébe jutott, anélkül, hogy figyelembe vette volna, ez milyen hatással lehet másokra. Ilyen, amikor valakinek hitvány a természete. A testvérek megkérdezték: „Ha kiköltözünk, ki ad nekünk házat, ahol lakhatunk? Neked van házad?” Nem volt válasza. Látva, hogy az emberek nehézséggel szembesülnek, meg kellett volna tudnia oldani a nehézségüket, mielőtt megszólal. Milyen következményei voltak annak, hogy felelőtlenül beszélt anélkül, hogy képes lett volna megoldani a nehézségüket? Az volt a probléma, hogy túl őszinte és szókimondó volt? Egyáltalán nem. A probléma az volt, hogy túlságosan súlyos volt a hitványsága; züllött és féktelen volt. Az ilyen emberekből teljesen hiányzik az integritás, a méltóság, a figyelmesség, a tolerancia, a törődés, a tisztelet, a megértés, a rokonszenv, a könyörület, a figyelmesség, a segítségnyújtás stb. fogalma. Ezek azok a normális emberi mivolthoz nélkülözhetetlen tulajdonságok, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kellene. Nemcsak, hogy nem rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, de amikor azt látják a másokkal való érintkezéseik során, hogy valaki nehézségekkel szembesül, még képesek vigyorogni rajta, csúfolni, kigúnyolni és nevetség tárgyává tenni őt; nemcsak arra képtelenek, hogy megértsék vagy segítsenek neki, hanem még szomorúságot, tehetetlenséget, fájdalmat, sőt bajt is okoznak neki. Az ennyire hitványak esetében elmondható, hogy a legtöbb ember tisztán látja őket, és ismételten eltűri őket. Mit gondoltok, képesek az ilyen emberek valódi megbánásra? Nem tartom valószínűnek. A természetlényegükből adódóan nem szeretik az igazságot, hogyan fogadhatnák hát el a megmetszésüket és a fegyelmezésüket? Az ilyen emberek leírására a nem hívők olyan kifejezéseket használnak, mint „tartja magát a saját útjához” vagy „a saját útját járja, mondjanak bármit is a többiek” – milyen nevetséges logika ez? Ezeket az úgynevezett híres mondásokat és szófordulatokat gyakran tekintik pozitív dolgoknak ebben a társadalomban, ami kiforgatja a tényeket, és összekeveri a helyest a helytelennel.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (25.))

Sokan felületesen végzik a kötelességüket, soha nem veszik azt komolyan, mintha a nem hívők dolgoznának. A dolgukat durván, felületesen, közömbösen és nemtörődöm módon végzik, mintha minden csupán tréfa lenne. Miért van ez így? Mert ők nem hívők, akik munkát végeznek; álhívők, akik kötelességeket végeznek. Ezek az emberek rendkívül zsiványok; szétszórtak és féktelenek, és nem különböznek a nem hívőktől. Amikor saját magukért tesznek dolgokat, akkor természetesen nem felületesek, akkor miért ennyire kevéssé komolyak és szorgalmasak, amikor a kötelességeik teljesítéséről van szó? Bármit is tesznek, bármilyen kötelességet is teljesítenek, van bennük egyfajta játékosság és csínytevés. Ezek az emberek mindig felületesek, és mindig van bennük valamifajta csalárdság. Van az ilyen emberekben emberiesség? Biztos, hogy nincs bennük emberiesség; és nem rendelkeznek a lelkiismeret és az értelem legcsekélyebb fokával sem. Mint a vadszamarak vagy a vadlovak, állandó irányítást és felügyeletet igényelnek. Becsapják és kicselezik Isten házát. Ezek alapján vajon rendelkeznek bármiféle őszinte hittel Őbenne? Feláldozzák-e magukat Őérte? Bizonyosan elmaradnak az elvárásoktól, és nem alkalmasak a munkavégzésre. Ha bárki más ilyen embereket alkalmazna, néhány napon belül el is bocsátaná őket. Isten házában teljesen helytálló, ha azt mondjuk, hogy ők munkások és béresek, és csak kivetni lehet őket. Sokan vannak, akik gyakran felületesen végzik a kötelességeiket. Amikor szembesülnek azzal, hogy megmetszik őket, még mindig nem hajlandók elfogadni az igazságot, makacsul kitartanak az álláspontjuk mellett, sőt még kifogásolják is, hogy Isten háza igazságtalan velük szemben, és hiányzik belőle az irgalom és a tolerancia. Nem észszerűtlen ez? Tárgyilagosabban fogalmazva, ez egy arrogáns beállítottság, és hiányzik belőlük a legcsekélyebb lelkiismeret és értelem. Azoknak, akik valóban hisznek Istenben, legalább arra képesnek kell lenniük, hogy elfogadják az igazságot, és hogy a lelkiismeret és az értelem megsértése nélkül tegyenek dolgokat. Azok az emberek, akik képtelenek elfogadni vagy alávetni magukat annak, hogy megmetsszék őket, túlságosan arrogánsak, önelégültek és egyszerűen észszerűtlenek. Nem túlzás vadállatoknak nevezni őket, mert teljesen közömbösek mindennel szemben, amit tesznek. Pontosan úgy teszik a dolgokat, ahogyan nekik tetszik, és nem törődnek a következményekkel; ha problémák merülnek fel, nem érdekli őket. Az ilyen emberek nem alkalmasak a munkavégzésre. Mivel így kezelik a kötelességeiket, mások nem bírják nézni őket, és nincs bizalmuk irántuk. Akkor vajon Isten képes bizalommal lenni irántuk? Azzal, hogy még ennek a minimális követelménynek sem felelnek meg, alkalmatlanok a munkavégzésre, és csupán kivetni lehet őket.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Ezek az emberi mivoltot érintő dolgok – az emberek hozzáállásai, gondolatai és véleményei, amelyeket más emberekkel, eseményekkel és dolgokkal való bánásmódjukban felfednek – nagyon sokatmondóak. Vajon miről mesélnek? Arról, hogy hogyan lehet meglátni egy ember jellemét, hogy az illető tisztességes és egyenes ember-e. Mit jelent tisztességesnek és egyenesnek lenni? Tisztességes és egyenes dolog-e tradicionálisnak lenni? Tisztességes és egyenes dolog-e udvariasnak és jó modorúnak lenni? (Nem.) Tisztességes és egyenes dolog-e a szabályok betű szerinti betartása? (Nem.) Egyik sem az. Akkor mit jelent tisztességesnek és egyenesnek lenni? Ha valaki tisztességes és egyenes ember, akkor bármit is tesz, azt egy bizonyos mentalitással teszi: „Nem számít, hogy szeretem-e csinálni ezt a dolgot vagy sem, sem pedig az, hogy az érdeklődési körömbe tartozik-e, vagy olyasmi, ami nem igazán érdekel – rám bízták, hogy csináljam, és jól fogom csinálni. Az alapoktól kezdem a tanulmányozását, és két lábbal a földön állva, lépésről lépésre fogok nekilátni. Végül bármeddig is jutottam a feladattal, minden tőlem telhetőt megtettem.” Az a legkevesebb, hogy ilyen józan hozzáállással és mentalitással kell rendelkezned. Ha attól a pillanattól kezdve, hogy elvállalsz egy feladatot, zavarosan csinálod, és a legkevésbé sem törődsz vele – ha nem veszed komolyan, és nem nézel utána a vonatkozó forrásoknak, nem végzel részletes előkészületeket, illetve nem keresel meg másokat, hogy konzultálj velük; és ha ezen túlmenően nem szánsz több időt ennek a dolognak a tanulmányozására, hogy folyamatosan fejlődhess benne, és elsajátítsd ezt a készséget vagy szakmát, hanem fenntartod az ahhoz való könnyelmű hozzáállást és azt, hogy csak úgy megúszod, ahogy kezeled azt, akkor ez az emberi mivoltod problémája. Hát nem csak elevickélés ez? Egyesek azt mondják: „Nem szeretem, amikor ilyen kötelességet adsz nekem.” Ha nem tetszik, ne fogadd el – ha pedig mégis elfogadod, akkor komoly, felelősségteljes hozzáállással kell megközelítened. Ilyennek kell lennie a hozzáállásodnak. Hát nem ez az, amivel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kellene? Ezt jelenti tisztességesnek és egyenesnek lenni. A normális emberi mivoltnak ebben az aspektusában a legkevesebb, amire szükséged van, az a figyelmesség, lelkiismeretesség és az, hogy hajlandó legyél megfizetni az árat, valamint hogy józan, komoly és felelősségteljes hozzáállásod legyen. Elég, ha ezekkel a dolgokkal rendelkezel.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Második rész))