9. Hogyan lehet megoldani a gyakori negativitás problémáját

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

A „negativitás” szó jelentéséből ítélve – amikor valaki negatívvá válik, a hangulata nagyon mélyre süllyed, és egy rossz lelkiállapotba kerül. A hangulatát negatív elemek töltik ki, hiányzik belőle az aktív előrehaladás és törekvés hozzáállása, valamint híján van a pozitív, aktív együttműködésnek és keresésnek; mi több, nem tanúsít készséges alávetettséget, hanem hihetetlenül csüggedt hangulatot mutat. Mit jelez a csüggedt hangulat? Az emberi mivolt pozitív aspektusait jelzi? Azt jelzi, hogy az embernek van lelkiismerete és józan esze? Azt jelzi, hogy az ember méltósággal, az emberi mivolt méltósága közepette él? (Nem.) Ha nem jelzi ezeket a pozitív dolgokat, akkor vajon mit jelez? Jelezheti-e a valódi istenhit hiányát, valamint az abbéli eltökéltség és elhatározás hiányát, hogy az ember törekszik az igazságra és proaktívan előrehalad? Jelezheti azt, hogy valaki erősen elégedetlen a jelenlegi helyzetével és nehézségeivel, és hogy gondot okoz számára azok megértése, valamint, hogy nem hajlandó elfogadni a jelen tényeit? Jelezhet egy olyan helyzetet, ahol az ember szívét engedetlenség, a dacolás vágya, valamint az abbéli vágy tölti el, hogy elmeneküljön a jelenlegi helyzetből és változtasson rajta? (Igen.) Az emberek ezeket az állapotokat mutatják, amikor negativitással néznek szembe az aktuális helyzettel. Röviden: bármi is van, amikor az emberek negatívak, a jelenlegi helyzettel és az Isten által elrendezettekkel szembeni elégedetlenségük nem egyszerűen csak azzal egyenlő, hogy csupán félreértéseik vannak, nem értenek, nem fognak fel, illetve nem képesek tapasztalni. Az, hogy nem fognak fel valamit, lehet képesség vagy idő kérdése, ami az emberi mivolt normális megnyilvánulása. Az, hogy nem képesek tapasztalni, szintén történhet objektív okok miatt, ezeket azonban nem tekintjük negatív, ellenséges dolgoknak. Vannak, akik szintén nem képesek tapasztalni, ám amikor olyasmivel találkoznak, amit nem értenek vagy nem látnak át, illetve olyasmivel, amit nem képesek felfogni vagy megtapasztalni, imádkozni fognak Istenhez és keresik a vágyait, várják Isten megvilágosítását és megvilágítását, és aktívan kérdezősködnek másoktól és beszélgetnek velük. Egyes emberek azonban mások; nincsenek meg ezek az útjaik a gyakorláshoz, és ilyen hozzáállásuk sincs. Ahelyett, hogy várnának, keresnének vagy találnának valakit, akivel beszélgethetnek, félreértések alakulnak ki a szívükben és úgy érzik, hogy az események és a körülmények, amelyekkel találkoznak, nem igazodnak a vágyaikhoz, preferenciáikhoz és képzelődéseikhez, ami engedetlenséghez, elégedetlenséghez, ellenálláshoz, panaszokhoz, dachoz, lázongáshoz és más hasonló ellenséges dolgokhoz vezet. Miután ezek az ellenséges dolgok kialakultak bennük, nem gondolnak sokat rájuk, és Isten elé sem járulnak imádkozni és elmélkedni, hogy megismerjék a saját állapotukat és romlottságukat. Nem olvassák Isten szavait, hogy kutassák Isten vágyait, nem használják fel Isten szavait a problémák megoldására, és még kevésbé kérdezősködnek másoktól és beszélgetnek velük. Ehelyett ragaszkodnak ahhoz, hogy az általuk hitt dolgok helyesek és pontosak, a szívükben engedetlenséget és elégedetlenséget táplálnak, és negatív, ellenséges érzelmek csapdájában rekednek. Amikor ezeknek az érzelmeknek a csapdájában vannak, lehet, hogy egy-két napon át képesek visszatartani őket és ellenállni nekik, egy hosszabb időszak alatt azonban sok minden felmerül az elméjükben, többek között emberi elképzelések és képzelődések, emberi etika és erkölcs, emberi kultúra, hagyományok és tudás és így tovább. Ezeket a dolgokat arra használják fel, hogy felmérjék, számításba vegyék és megértsék a problémákat, amelyekkel szembekerülnek, teljesen belegabalyodnak a Sátán hálójába, és ezzel utat nyitnak az elégedetlenség és az engedetlenség különféle állapotainak. Ezekből a romlott állapotokból azután különféle téves elgondolások és nézőpontok születnek, és többé nem tudják uralni ezeket a negatív dolgokat a szívükben. Ezután keresik a lehetőséget, hogy kiontsák és kiárasszák ezeket a dolgokat. Amikor negativitás tölti meg a szívüket, mondják vajon a következőt: „Belül negatív dolgok töltenek el; nem szabadna meggondolatlanul beszélnem, hogy ne ártsak másoknak. Ha beszélni támad kedvem és nem tudom magamban tartani, akkor majd beszélek egy falhoz vagy valami olyasmihez, ami nem érti az emberi beszédet”? Elég kedvesek-e ahhoz, hogy ezt megtegyék? (Nem.) Nos, akkor mit tesznek? Keresik a lehetőséget, hogy legyen közönségük, amely befogadja a negatív nézeteiket, megjegyzéseiket és érzelmeiket, ezt pedig arra használják, hogy a különféle negatív érzéseiket – mint például az elégedetlenséget, az engedetlenséget és a neheztelést – kiöntsék a szívükből. Azt hiszik, hogy a legalkalmasabb idő a sopánkodásra a gyülekezeti élet, valamint egy jó alkalom arra, hogy kiárasszák a negativitásukat, az elégedetlenségüket és engedetlenségüket, mert nagy a hallgatóság, a szavaik pedig befolyással lehetnek másokra, hogy negatívvá váljanak, és kedvezőtlen következményekkel járhatnak a gyülekezet munkája számára. Azok, akik negativitást árasztanak, természetesen a kulisszák mögött sem tudják visszafogni magukat; folyton árasztják a negatív beszédjüket. Ha nincs sok ember, aki hallhatja a sopánkodásukat, unalmasnak találják, amikor azonban mindenki összejön, energikusabbá válnak. A negativitást árasztó emberek érzelmeiből, állapotaiból és más aspektusaiból ítélve a céljuk nem az, hogy segítsenek az embereknek megérteni az igazságot, átlátni azt, hogy mi igaz, eloszlatni az Istennel kapcsolatos félreértéseket, illetve kétségeket, megismerni önmagukat és a saját romlott lényegüket, illetve megoldani a lázadó mivoltuk és a romlottságuk problémáját, hogy ne lázadjanak Isten ellen, illetve ne szálljanak szembe Vele, hanem vessék alá magukat Neki. A céljaik lényegében kettősek: egyrészt azért árasztanak negativitást, hogy kiöntsék a saját érzelmeiket; másrészt arra törekednek, hogy maguk mellett még több embert taszítsanak negativitásba, valamint az Istennel szembeni ellenállás és lázongás csapdájába. A negativitás árasztását tehát mindenképp meg kell állítani a gyülekezeti életben.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (17.))

Mindenkiben vannak helytelen állapotok, például negativitás, gyengeség, csüggedés és törékenység; vagy vannak alávaló szándékok; illetve állandóan gondot okoz nekik a kevélységük, az önző vágyaik és az önös érdekeik; avagy azt gondolják, hogy nem jók a képességeik, és negatív állapotokat tapasztalnak meg. Nagyon nehéz lesz elnyerned a Szentlélek munkáját, ha mindig ezekben az állapotokban élsz. Ha nehéz számodra elnyerni a Szentlélek munkáját, akkor kevés aktív összetevő lesz benned, a negatív összetevők pedig előjönnek és zavarni fognak. Az emberek mindig a saját akaratukra hagyatkoznak, hogy elfojtsák ezeket a negatív és ellenséges állapotokat, azonban nem számít, mennyire fojtják el, nem tudják magukról lerázni ezeket. Ennek fő oka az, hogy az emberek nem képesek tisztán látni ezeket a negatív és ellenséges dolgokat, nem látják világosan azok lényegét. Ez nagyon megnehezíti számukra azt, hogy fellázadjanak a test és a Sátán ellen. Ezenkívül az emberek mindig megragadnak ezekben a negatív, melankolikus és elfajzott állapotokban, és nem imádkoznak, illetve nem tekintenek fel Istenre, inkább csak átevickélnek rajtuk. Ennek eredményeképp nem munkálkodik bennük a Szentlélek, így képtelenek megérteni az igazságot, semmiben nincs ösvényük, amit tesznek, és semmit nem képesek tisztán látni. Túlságosan sok negatív és ellenséges dolog van benned, amelyek betöltik a szívedet, ezért gyakran negatív és melankolikus a lelked, egyre távolabb kóborolsz Istentől és egyre inkább legyengülsz. Ha nem tudsz szert tenni a Szentlélek megvilágosodására és munkájára, akkor nem tudsz megszabadulni ezekből az állapotokból, és nem fog megváltozni a negatív állapotod, mert ha a Szentlélek nem munkálkodik benned, nem tudsz ösvényre lelni. E két okból nagyon nehéz számodra levetni a negatív állapotodat és belépni egy normálisba. Bár amikor most a kötelességeteket végzitek, nehézségeket álltok ki, keményen dolgoztok, sok erőfeszítést tesztek, és le tudtok mondani a családotokról és a karrieretekről, és mindent fel tudtok adni, a bennetek lévő negatív állapotok attól még nem alakultak igazán át. Túlságosan sok mindenbe vagytok belegabalyodva – például az elképzeléseitekbe, a képzelődéseitekbe, a tudásotokba, a világi ügyekre vonatkozó filozófiáitokba, az önző vágyaitokba és a romlott beállítottságaitokba –, amelyek megakadályozzák számotokra az igazságra való törekvést, és annak gyakorlását. Ezek az ellenséges dolgok töltötték be a szíveteket. Bár fiatalok vagytok, a gondolataitok nagyon bonyodalmasak. Minden egyes szavamat és kifejeződésemet megfigyelitek és tanulmányozzátok, aztán végtelenül túlgondoljátok. Vajon miért? Már jó néhány éve követitek Istent, azonban még nem látok bennetek fejlődést vagy változást. Az emberek szívét teljesen lefoglalják a sátáni dolgok. Ez mindenki számára nyilvánvaló. Ha nem iktatod ki ezeket a dolgokat, ha nem tudod levetni ezeket a negatív állapotokat, akkor nem leszel képes arra, hogy egy gyermek hasonlatosságára alakítsd magad, és életvidám, bájos, ártatlan, egyszerű, igaz és tiszta módon járulj Isten elé. Akkor nehéz lesz elnyerned a Szentlélek munkáját vagy az igazságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságának levetésével nyerheti el az ember)

Mielőtt elfogadnák az emberek Isten ítéletét és fenyítését, sok elképzelést és sok helytelen gondolatot alakítanak ki magukban, azonkívül negatív állapotokat is. A leggyakoribb negatív állapot a következő: „Feláldoztam magam Istenért és teljesítettem a kötelességeimet; meg kellene, hogy óvjon és áldjon Isten minden dologban. Miért értek szerencsétlenségek?” Ez a leggyakoribb állapot. Van egy másik fajta állapot is: Amikor látják, hogy mások jó körülmények között élnek és jól érzik magukat, miközben ők nehézség és szegénység közepette, akkor Isten igazságtalanságáról panaszkodnak. Még az is lehet, hogy látják, amint mások jobb eredményeket érnek el a kötelességeik teljesítése során, mire iriggyé és negatívvá válnak. Akkor is negatívak, ha mások családjában harmónia és egység van, ha mások jobb képességűek náluk, ha fárasztó a kötelességük teljesítése, vagy ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnék. Röviden: minden olyan körülmény esetén negatívvá válnak, amely nem egyezik az elképzeléseikkel és a képzelgéseikkel. Ha az ilyen embereknek van valamennyi képességük és el tudják fogadni az igazságot, segíteni kell nekik. Amennyiben megértik az igazságot, könnyen megoldható a negativitásuk problémája. Ha nem keresik az igazságot és negatívak maradnak, s folyton elképzeléseket táplálnak magukban Istennel kapcsolatban, akkor Isten félre fogja állítani őket és nem törődik velük, mert a Szentlélek nem végez hiábavaló munkát. Az ilyen emberek túlságosan önfejűek, nem fogadják el az igazságot, folyton elképzeléseik vannak Istenről, és mindig megvannak a maguk követelései; ez az ész súlyos hiánya, ami némiképp érzéketlenné teszi őket az értelemmel szemben. Meg tudják érteni az igazságot, de nem fogadják el azt. Nem olyan ez egy kicsit, mintha tudatosan követnének el sértéseket? Isten éppen ezért nem törődik velük. Némelyek ezt mondják: „Gyakran vagyok negatív, és Isten figyelmen kívül hagy engem. Ez azt jelenti, hogy Isten nem szeret engem!” Az ilyen kijelentés abszurd. Tudod, hogy kit szeret Isten? Tudod, hogyan nyilvánul meg Isten szeretete? Tudod, hogy kit nem szeret és hogy kit fegyelmez Isten? Isten szeretetének alapelvei vannak; nem olyan, ahogy az emberek elképzelik: nem azt jelenti, hogy állandóan elviseli az embereket, kegyelmet és irgalmat tanúsítva irántunk; nem azt, hogy mindenkit megment, bárkiről legyen is szó, hogy mindenkinek megbocsát, bármilyen bűnöket követett is el, végül pedig kivétel nélkül mindenkit bevisz Isten királyságába. Vajon nem emberi elképzelések és képzelgések csupán ezek? Ha így lenne, nem volna rá szükség, hogy Isten elvégezze az ítélet munkáját. Annak, ahogyan Isten azok irányában viselkedik, akik gyakran negatívak, alapelvei vannak. Ha állandóan negatívak az emberek, akkor ott probléma van. Isten annyi mindent mondott, oly sok igazságot kifejezésre juttatott, és ha valaki igazán hisz Istenben, akkor Isten szavainak olvasása és az igazság megértése után egyre kevesebb negatív dolog lesz az illetőben. Ha mindig negatívak az emberek, akkor bizonyos, hogy egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és ezért mindjárt negatívvá válnak, amint olyasvalamivel találkoznak, ami ütközik a saját elképzeléseikkel. Miért nem keresik Isten szavaiban az igazságot? Miért nem fogadják el az igazságot? Bizonyosan azért nem, mert elképzeléseik és félreértéseik vannak Istennel kapcsolatban, és mert soha nem keresik az igazságot. Vajon Isten még akkor is odafigyel rájuk, ha így közelítenek az igazsághoz? Nem olyan, mintha az ilyen emberekre nem hatna az értelem? Hogyan viszonyul Isten azokhoz, akikre nem hat az értelem? Félreveti és figyelmen kívül hagyja őket. Higgy úgy, ahogy csak szeretnél; rajtad áll, hogy hiszel-e vagy sem; ha igazán hiszel és törekedsz az igazságra, akkor el fogod nyerni az igazságot; ha nem törekedsz az igazságra, akkor nem lesz a tiéd. Isten minden emberrel igazságosan bánik. Ha nincs az igazságot elfogadó hozzáállásod, ha nincs alávetett hozzáállásod, ha nem igyekszel eleget tenni Isten követelményeinek, akkor hihetsz, ahogyan csak szeretnél; továbbá, ha inkább elmennél, azt is azonnal megteheted. Ha nem szeretnéd megtenni a kötelességedet, Isten háza nem fog rákényszeríteni; mehetsz, ahová csak tetszik. Isten nem biztatja maradásra az ilyen embereket. Ez az Ő hozzáállása.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak elképzeléseinek eloszlatásával léphet az Istenbe vetett hit helyes útjára (3))

Egyesek, amikor egy kis romlottságot fednek fel, azt gondolják: „Újra ellenálltam Istennek. Sok éve hiszek Istenben, és még mindig nem változtam. Isten biztosan nem akar engem többé!” Ezután beletörődnek a reménytelenségbe, és nem hajlandók az igazságra törekedni. Mi a véleményed erről a hozzáállásról? Ők maguk is feladták az igazságot, és azt hiszik, hogy Isten már nem akarja őket. Ez nem Isten félreértése? Az ilyen negativitás a legkönnyebb módja annak, hogy a Sátán kihasználjonvalakit. A Sátán kigúnyolja őket, mondván: „Te bolond! Isten meg akar menteni téged, de te még mindig így szenvedsz! Add hát fel! Ha feladod, Isten ki fog vetni, ami pont olyan, mintha Ő átadna téged nekem. Halálra kínozlak téged!” Amint a Sátán sikerrel jár, a következmények elképzelhetetlenek lesznek. Következésképpen, függetlenül attól, hogy milyen nehézségekkel vagy negatívumokkal néz szembe az ember, nem szabad feladnia. Keresnie kell az igazságot a megoldásokért, és nem szabad passzívan várnia. Az élet növekedési folyamata és az emberi üdvösség során az emberek néha a rossz utat választják, eltérnek, vagy előfordulhat, hogy éretlen állapotokat és magatartásokat tanúsítanak az életben. Előfordulhatnak gyengeség és negativitás időszakai, amikor rossz dolgokat mondanak, megbotlanak vagy kudarcot élnek át. Isten szemében mindez normális. Nem rója ezt fel nekik. Vannak, akik úgy gondolják, hogy romlottságuk túl mély, és soha nem tudnak eleget tenni Istennek, ezért szomorúnak érzik és megvetik magukat. Isten pontosan azokat menti meg, akiknek ilyen bűnbánó szívük van. Másrészt azokat, akik azt hiszik, hogy nincs szükségük üdvösségre Istentől, akik azt hiszik, hogy jó emberek, és nincs velük semmi baj, Isten általában nem menti meg. Mi az, amit itt átadok nektek? Aki érti, szóljon. (Megfelelően kezelnünk kell a romlottságunk feltárulásait, és összpontosítanunk kell az igazság gyakorlására, és ekkor el fogjuk nyerni Isten üdvösségét. Ha következetesen félreértjük Istent, könnyen belenyugszunk a reménytelenségbe.) Kell hogy legyen hited, és azt kell mondanod: „Bár most gyenge vagyok, megbotlottam és elbuktam, növekedni fogok, és egy napon megértem az igazságot, eleget teszek Istennek és elérem az üdvösséget.” Rendelkezned kell ezzel az elhatározással. Nem számít, milyen kedvezőtlen fordulatokkal, nehézségekkel, kudarcokkal vagy buktatókkal találkozol, nem szabad negatívnak lenned. Tudnod kell, milyen típusú embereket ment meg Isten. Sőt, ha úgy érzed, hogy még nem vagy alkalmas arra, hogy Isten megmentsen, vagy ha alkalmanként olyan állapotokba kerülsz, amelyeket Isten utál vagy amelyekkel elégedetlen, vagy ha időnként rosszul viselkedsz, és Isten nem fogad el, vagy visszautasít téged, nem számít. Most már tudod, és még nem késő. Feltéve, hogy megbánást tanúsítasz, Isten ad neked egy esélyt.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istenben való hitben az Ő szavainak gyakorlása és megtapasztalása a legfontosabb)

Ha egy problémával való szembesüléskor, legyen az bármilyen, negatív és gyönge vagy, ha egyáltalán nem rendelkezel tanúságtétellel, és nem működsz együtt abban, amit tenned kellene, és amiben együtt kellene működnöd, az azt bizonyítja, hogy nincs ott Isten a szívedben, és nem olyan ember vagy, aki szereti az igazságot. Nem számít, hogy a Szentlélek munkája hogyan mozgatja az embereket, pusztán azáltal, hogy az emberek sok éven át tapasztalják Isten munkáját, sok igazságot hallgatnak, van egy kis lelkiismeretük, és az önuralomra támaszkodnak, legalább a minimális mércéknek meg kellene tudniuk felelni, és nem kellene, hogy a lelkiismeretük megfeddje őket. Az embereknek nem lenne szabad ilyen érzéketlennek és gyöngének lenniük, mint amilyenek napjainkban, és egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ilyen állapotban vannak. Lehet, hogy az elmúlt néhány évet kábulatban töltöttétek, és egyáltalán nem törekedtetek az igazságra, vagy egyáltalán nem haladtatok előre. Ha nem így van, akkor hogyan lehettek mégis ennyire érzéketlenek és fásultak? Ha ilyenek vagytok, az kizárólag a saját ostobaságotoknak és tudatlanságotoknak köszönhető, és nem hibáztathattok senki mást. Az igazság nem részrehajló bizonyos emberekkel szemben. Ha nem fogadod el az igazságot, és nem keresed az igazságot a problémák megoldására, hogyan is változhatnál meg? Vannak, akik úgy érzik, hogy túl szerény képességgel rendelkeznek, és hogy nincs felfogóképességük, ezért lekorlátozzák önmagukat, és úgy érzik, hogy bármennyire is törekednek az igazságra, nem lesznek képesek megfelelni Isten követelményeinek. Azt gondolják, hogy bármennyire is igyekeznek, annak semmi haszna, és ennyi az egész, ezért mindig negatívak, és emiatt még évekig tartó istenhitük után sem nyertek semmi igazságot. Anélkül, hogy keményen dolgoznál az igazságra való törekvésen, azt mondod, hogy szerény képességgel rendelkezel, lemondasz önmagadról, és mindig negatív állapotban élsz. Ennek következtében nem érted meg az igazságot, amit meg kellene értened, vagy nem gyakorlod az igazságot a képességeid szerint – vajon nem te vagy saját magad akadálya? Ha mindig azt mondod, hogy a képességed nem elég jó, akkor ez vajon nem kitérés és kibújás a felelősség alól? Ha képes vagy szenvedni, megfizetni az árat és elnyerni a Szentlélek munkáját, akkor elkerülhetetlen, hogy képes légy megérteni bizonyos igazságokat és belépni bizonyos valóságokba. Ha nem tekintesz Istenre, vagy nem bízod magad Rá, és feladod önmagad anélkül, hogy erőfeszítéseket tennél, vagy megfizetnéd az árat, és egyszerűen csak megadod magad, akkor egy semmirekellő alak vagy, és hiányzik belőled a lelkiismeret és a józan ész szikrája is. Nem számít, hogy szerény vagy kiemelkedő képességgel rendelkezel, ha van egy kis lelkiismereted és józan eszed, akkor megfelelően végig kell csinálnod azt, amit tenned kell, a küldetésedet: dezertőrnek lenni rettenetes dolog és Isten elárulása. Jóvátehetetlen. Az igazságra való törekvés szilárd akaratot igényel, és a túl negatív vagy gyönge emberek semmit sem fognak elérni. Nem lesznek képesek mindvégig hinni Istenben, és ha el akarják érni az igazságot, és meg akarják változtatni a beállítottságukat, akkor pedig még kevesebb reményük van. Csak azok nyerhetik el az igazságot és tökéletesedhetnek Isten által, akik elszántak és törekszenek arra.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Mindenkinek vannak negatív pillanatai; ezeknek csak az intenzitása, az időtartama és az okai különbözőek. Egyesek általában nem negatívak, hanem akkor válnak azzá, amikor valamiben kudarccal vagy megingással szembesülnek; mások jelentéktelen dolgok miatt negatívvá válhatnak, még ha csak valaki olyasmit mond is, ami sérti a büszkeségüket. Egyesek pedig kissé kedvezőtlen körülmények miatt válnak negatívvá. Értik az ilyen emberek, hogy miként kell élni az életet? Van rálátásuk? Megvan bennük egy normális ember széleslátókörűsége és nagylelkűsége? Nincs. A körülményektől függetlenül – amíg valaki a romlott beállítottságai közepette él, gyakran fog bizonyos negatív állapotokba kerülni. Persze ha valaki érti az igazságot és átlátja a dolgokat, egyre ritkábbak lesznek a negatív állapotai, és amint az érettsége növekszik, fokozatosan eltűnik majd a negativitása, míg végül teljesen a semmibe vész. Azoknak, akik nem szeretik az igazságot, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot, egyre több negatív érzelmük, negatív állapotuk, valamint negatív gondolatuk és attitűdjük lesz, amelyek – minél inkább felhalmozódnak, annál súlyosabbá válnak –, és ha egyszer eluralják őket ezek a dolgok, nem tudnak majd talpra állni, ami nagyon veszélyes. A negativitás haladéktalan eloszlatása ezért kulcsfontosságú. A negativitás eloszlatásához az embernek proaktívan keresnie kell az igazságot; olvasnia kell Isten szavait és elmélkednie kell rajtuk, miközben az, ha fenntartja a nyugalom állapotát a jelenlétében, elvezeti ahhoz, hogy megvilágosodást és a megvilágítást nyerjen, lehetővé téve számára, hogy megértse az igazságot és átlássa a negativitás lényegét, és így megoldja a negativitás problémáját. Ha továbbra is a saját elképzeléseidhez és indokaidhoz ragaszkodsz, akkor rendkívül ostoba vagy, és meg fog ölni az ostobaságod és a tudatlanságod. Ettől függetlenül a negativitás eloszlatásának proaktívnak, nem pedig passzívnak kell lennie. Egyesek azt hiszik, hogy amikor a negativitás felmerül, egyszerűen csak figyelmen kívül kell hagyniuk; amikor ismét boldognak érzik magukat, a negativitásuk természetszerűleg örömbe fordul. Ez ábránd: az igazság keresése és elfogadása nélkül a negativitás nem szűnik meg automatikusan. Még ha meg is feledkezel róla és semmit sem érzel a szívedben, az sem jelenti azt, hogy a negativitásod lényegi okát megoldottad. Amikor felmerülnek a megfelelő körülmények, ismét fel fog lobbanni, ami általános jelenség. Ha az ember okos és van józan esze, azonnal keresnie kell az igazságot, amint a negativitás felmerül, és az igazság elfogadásának módszere segítségével el kell oszlatnia azt, ezzel gyökerestül megoldva a negativitás problémáját. Akik gyakran negatívak, mindannyian azért azok, mert nem tudják elfogadni az igazságot. Ha nem fogadod el az igazságot, úgy fog ragaszkodni hozzád a negativitás, mint egy ördög, minek köszönhetően folyamatosan negatív leszel, az engedetlenség, elégedetlenség és az Isten iránti panasz érzése alakul ki benned, míg azon nem kapod magad, hogy ellenállsz Istennek, harcolsz és zúgolódsz Isten ellen – ekkor jön el az, hogy mindenek végére érsz majd, a rút arcod pedig lelepleződik. Az emberek elkezdenek leleplezni, boncolgatni és jellemezni téged, és csak most, a zord valósággal szembesülve kezdenek folyni a könnyeid; ekkor aztán összeomlasz és kétségbeesésedben verni kezded a melled – nincs más hátra számodra, mint hogy elfogadd Isten büntetését! A negativitás nem csupán gyengíti az embereket, hanem arra is készteti őket, hogy panaszkodjanak Istenre, megítéljék Istent, tagadják Istent, sőt akár közvetlenül harcoljanak és zúgolódjanak Isten ellen. Ezért ha valaki negativitásának eloszlatása késlekedik, ha egyszer istenkáromló szavakat fed fel és sérti Isten természetét, a következmények nagyon súlyosak. Ha egyetlen esemény, mondat, illetve gondolat vagy nézőpont miatt negativitásba merülsz és panaszokat dédelgetsz, az azt mutatja, hogy a dologról szóló megértésed torzult, hogy elképzeléseid és képzelődéseid vannak róla; a dologról alkotott nézeteid biztosan nem felelnek meg az igazságnak. Ezen a ponton keresned kell az igazságot és helyesen kell szembenézned vele, igyekezve, hogy mielőbb gyorsan korrigáld ezeket a téves elképzeléseket és elgondolásokat, és ne engedd, hogy ezek az elképzelések gúzsba kössenek és félreirányítsanak egy engedetlen, elégedetlen és Istenre neheztelő állapotba. A negativitás haladéktalan eloszlatása kulcsfontosságú, a teljes eloszlatása pedig szintén nagyon fontos. A negativitás eloszlatásának legjobb módja természetesen az, ha az ember keresi az igazságot, többet olvassa Isten szavait, és Isten elé járul, hogy keresse az Ő megvilágosítását. Időnként átmenetileg képtelen lehetsz arra, hogy fordíts a gondolataidon és a nézőpontjaidon, de legalább annyit tudnod kell, hogy tévedsz és hogy ezek a gondolataid eltorzultak. Ily módon a legkisebb eredmény az lesz, hogy ezek a téves gondolatok és nézőpontok nem fogják befolyásolni a hűségedet a kötelességed végzésében, nem lesznek hatással az Istennel való kapcsolatodra, és nem lesznek hatással arra, hogy Isten elé járulj, hogy megnyisd a szíved és imádkozz – legalább ezt az eredményt el kell érni. Amikor elnyel a negativitás és engedetlen és elégedetlen vagy, valamint panaszokat dédelgetsz Istennel szemben, ám nem akarod keresni az igazságot a megoldás érdekében, úgy vélve, hogy az Istennel való kapcsolatod normális, miközben valójában a szíved távol van Istentől és nem akarod többé olvasni a szavait, illetve imádkozni, nem vált vajon súlyossá a probléma? Így szólsz: „Bármennyire negatív vagyok is, a kötelességem végzésében nincs akadály és nem hagytam el a felelősségeimet. Hűséges vagyok!” Megalapozottak ezek a szavak? Ha gyakran vagy negatív, az nem romlott beállítottság kérdése; súlyosabb problémák vannak: elképzeléseid vannak Istenről, félreérted Őt és gátakat építettél magad és Isten közé. Ha nem keresed az igazságot ennek megoldása érdekében, az nagyon veszélyes. Hogyan gondoskodhat valaki arról, hogy mindvégig hűségesen és felületesség nélkül végezze a kötelességét, ha gyakran negatív? Vajon a negativitás csak úgy magától elmúlhat vagy eltűnhet, ha nem szüntetik meg? Ha az ember nem keresi időben az igazságot a megoldás érdekében, a negativitás tovább fog fejlődni és csak rosszabb lesz. Az ezáltal okozott következmények csak még hátrányosabbak lesznek. Egyáltalán nem pozitív irányba alakulnak majd, csak kedvezőtlen irányba növekednek. Ezért amikor negativitás merül fel, gyorsan keresned kell az igazságot az eloszlatása érdekében; csak ez biztosítja, hogy képes legyél jól végezni a kötelességeidet. A negativitás eloszlatása kulcsfontosságú, és nem szabad halogatni!

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (17.))

Az emberek gyakran vannak ebben az állapotban. Vagy csak az áldásokat és a koronát hajszolják, vagy pedig – miután átéltek néhány kudarcot – azt gondolják, nem alkalmasak a feladatra, és hogy Isten szintén ítéletet mondott felettük. Ez tévedés. Ha képes vagy időben megfordítani a dolgokat, megváltoztatni a szívedet és az elmédet, elengedni a kezeid által elkövetett gonoszságot, visszatérni Isten elé, megvallani és megbánni Istennek, elismerni, hogy a tetteid és az út, amelyen jársz, téves, és be tudod ismerni saját kudarcaidat, majd tudsz gyakorolni a szerint az út szerint, amelyet Isten mutatott neked, anélkül, hogy feladnád az igazságra való törekvést, bármennyire szennyezett vagy is, akkor helyesen cselekszel. A beállítottságukban bekövetkező változások és az üdvözülés megtapasztalás során az emberek szükségszerűen sok nehézséggel fognak találkozni. Például azzal, hogy képtelenek alávetni magukat azoknak a helyzeteknek, amelyeket Isten helyezett eléjük; saját különféle gondolataikkal, nézeteikkel, képzelődéseikkel, romlott beállítottságukkal, ismeretükkel és ajándékaikkal, vagy másképp, saját különböző problémáikkal és hibáikkal. Mindenféle nehézséggel meg kell küzdened. Amint leküzdötted ezt a számtalan nehézséget és állapotot, és szívedben véget ért a harc, akkor birtokodban lesznek az igazságvalóságok, többé már nem kötnek meg ezek a dolgok, szabaddá és felszabadulttá válsz majd. Az egyik probléma, amellyel ebben a folyamatban az emberek gyakran találkoznak az, hogy mielőtt felfedezik magukban a problémákat, azt gondolják, jobbak mindenki másnál, és áldottak lesznek akkor is, ha senki más nem, épp úgy, mint Pál. Amikor felfedezik nehézségeiket, semminek gondolják magukat, és azt gondolják, hogy számukra mindennek vége. Mindig két véglet van. Mindkét végletet le kell küzdened, hogy ne térj el sem az egyik, sem a másik irányba. Amikor nehézséggel találkozol, még akkor is, ha már tisztában vagy azzal, hogy a probléma kimondottan nehezen kezelhető és nehéz lesz megoldani, a megfelelő módon kell szembenézned vele, Isten elé kell járulnod és az Ő segítségét kell kérned a helyrehozásához, és az igazság keresése által apránként kell felmorzsolnod azt, ahogyan a hangyák szétrágnak egy csontot, és meg kell fordítanod ezt az állapotot. Bűnbánatot kell tanúsítanod Isten előtt. A bűnbánat bizonyíték arra, hogy olyan szíved van, amely elfogadja az igazságot és alávetett a hozzáállásod, ami azt jelenti, hogy van remény arra, hogy elnyerd majd az igazságot. Ha pedig mindezek közepette bármi további nehézség megjelenne, ne félj. Gyorsan imádkozz Istenhez és támaszkodj Rá; Isten titokban figyel és vár rád, és ameddig nem távolodsz el Isten irányítási munkájának keretétől, áramlásától és hatókörétől, addig van remény a számodra – semmiképpen nem szabad feladnod. Ha mindaz, amit feltársz, egy normális romlott beállítottság, akkor amennyiben képes vagy megérteni ezt és elfogadni az igazságot és gyakorolni az igazságot, el fog jönni a nap, amikor ezek a problémák megoldódnak. Hinned kell ebben. Isten az igazság – miért kell félned attól, hogy ezt a te kis problémádat nem lehet megoldani? Ezt az egészet meg lehet oldani, akkor hát miért vagy negatív? Isten nem mondott le rólad, akkor hát miért mondasz le magadról? Nem szabad feladnod, és nem szabad negatívnak lenned. A megfelelő módon kell szembenézned a problémával. Ismerned kell az életbe való belépés normális törvényeit, és képesnek kell lenned arra, hogy normális dolgoknak tekintsd a romlott beállítottság feltárulását és megnyilvánulását, ahogyan az alkalmankénti negativitást, gyengeséget és zavarodottságot is. A beállítottság megváltoztatásának folyamata hosszú és ismétlődő dolog. Amikor tisztán látod ezt a pontot, akkor képes leszel megfelelően szembenézni a problémákkal. Néha a romlott beállítottságod komolyan tárul fel, és ez undort kelt mindenkiben, aki csak látja, és gyűlölöd magad. Vagy néha túlságosan laza vagy, és Isten megfegyelmez. Ez nem ok a félelemre. Ha Isten fegyelmez téged, ha törődik veled és megóv téged, ha munkálkodik benned, és mindig veled van, akkor ez azt bizonyítja, hogy Isten nem mondott le rólad. Még ha vannak is idők, amikor úgy érzed, Isten elhagyott téged, és elmerültél a sötétségben, ne félj: mindaddig, amíg életben vagy és nem a pokolban, van esélyed. Azonban ha olyan vagy, mint Pál, aki makacsul az antikrisztusi utat járta, és végül arról tanúskodott, hogy neki az élet krisztus, akkor számodra mindennek vége. Ha észhez tudsz térni, akkor még mindig van esélyed. Milyen esélyed van? Az, hogy Isten elé járulhatsz, és még imádkozhatsz Hozzá és kereshetsz, így kérvén Őt: „Ó Istenem! Kérlek, világosíts meg engem, hogy megérthessem az igazságnak ezt az aspektusát, és a gyakorlás útjának ezt az aspektusát.” Amennyiben egyike vagy Isten követőinek, van reményed az üdvösségre, és eljuthatsz a végsőkig. Elég érthetőek ezek a szavak? Még mindig hajlamosak vagytok a negativitásra? (Nem.) Amikor az emberek értik Isten szándékait, akkor az ő útjuk széles út. Ha nem értik az Ő szándékait, akkor keskeny út, sötétség van a szívükben, és nincs út, amelyen járhatnának. Azok, akik nem értik az igazságot, ilyenek: szűk látókörűek, mindig szőrszálhasogatóak, folyton panaszkodnak Istenre és félreértik Őt. Ennek eredményeképp minél tovább mennek, annál inkább eltűnik az útjuk. Valójában az emberek nem értik Istent. Ha Isten úgy bánna az emberekkel, ahogy ők azt elképzelik, az emberi faj már réges-rég el lett volna pusztítva.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük fel Pál természetlényegét?)

Az embereknek sátáni természetük van; sátáni beállítottsággal élve nehéz elkerülni a negatív állapotokat. A negativitás különösen akkor válik általános jelenséggé, amikor valaki nem érti az igazságot. Mindenkinek vannak negatív pillanatai; egyeseknek gyakrabban, másoknak ritkábban, egyeseknek hosszabb, másoknak pedig rövidebb időn át. Az emberek érettsége eltérő, ahogyan a negativitásuk állapota is. A nagyobb érettséggel rendelkezők csak akkor válnak valamelyest negatívvá, amikor próbatételekkel néznek szembe, míg a csekélyebb érettséggel rendelkezők, akik még mindig nem értik az igazságot, képtelenek felismerni, amikor mások elképzeléseket terjesztenek vagy képtelenségeket beszélnek; megzavarhatják, befolyásolhatják őket és negatívvá válhatnak. Bármilyen felmerülő probléma a negativitásukhoz vezethet, akár említésre sem érdemes jelentéktelen dolgok is. Hogyan kellene megoldani a gyakori negativitás e problémáját? Ha valaki nem tudja, miként kell keresni az igazságot, nem tudja, miként kell enni és inni Isten szavait, illetve imádkozni Istenhez, akkor az nagyon problémássá válik; ő csak a testvérek támogatására és segítségére hagyatkozhat. Ha senki sem tud segíteni, vagy ha nem tudja elfogadni a segítséget, olyan negatív maradhat, hogy nem tud talpra állni, sőt akár a hittel is felhagyhat. Nézzétek, igen veszélyes, ha valakinek folyton elképzelései vannak és könnyen negatívvá válik. Az ilyen emberekkel bárhogyan is közlik az igazságot, azt nem fogadják el, folyton ahhoz ragaszkodnak, hogy a saját elképzeléseik és képzelődéseik helyesek; rendkívül bajos emberek. Bármennyire negatív vagy is, a szívedben meg kell értened, hogy az, hogy vannak elképzeléseid, nem jelenti azt, hogy azok igazodnak az igazsághoz; az azt jelenti, hogy gond van a felfogásodban. Ha van egy kis józan eszed, nem szabad terjesztened ezeket az elképzeléseket; ez a legkevesebb, amit az embereknek be kell tartaniuk. Ha van benned egy kevés istenfélő szív és be tudod ismerni, hogy Isten követője vagy, keresned kell az igazságot, hogy eloszlasd az elképzeléseidet, alávesd magad az igazságnak és ne bomlassz és kelts zavart. Ha ezt nem tudod megtenni és ragaszkodsz ahhoz, hogy elképzeléseket terjessz, akkor elveszítetted a józan eszed; szellemileg abnormális vagy, démonok szálltak meg és nem vagy ura önmagadnak. A démonoktól uralva mondod ki és terjeszted ezeket az elképzeléseket, bármi áron – nincs mit tenni, ez a gonosz szellemek műve. Ha van némi lelkiismereted és józan eszed, képesnek kell lenned megtenni a következőt: nem terjesztesz elképzeléseket és nem zavarod a testvéreket. Még ha negatívvá válsz, akkor sem szabad olyasmit tenned, ami árt a testvéreknek; egyszerűen végezd jól a kötelességedet, végezd megfelelően a tennivalódat, valamint gondoskodj arról, hogy túljuss az önvádon – ez a magaviselet minimumkövetelménye. Még ha időnként negatív vagy is, ám semmi olyat nem tettél, amivel átlépted volna a határokat, Isten nem fog felhajtást csinálni a negativitásodból. Amíg van lelkiismereted és józan eszed, és képes vagy imádkozni Istenhez és Rá hagyatkozni, valamint keresni az igazságot, végül meg fogod érteni az igazságot és meg fogsz fordulni. Ha jelentős eseményekkel nézel szembe, mint például, hogy elbocsátanak vagy kiiktatnak, mert vezetőként nem végeztél valódi munkát, és úgy érzed, nincs remény az üdvösségre és negatívvá válsz – olyannyira negatívvá, hogy nem tudsz talpra állni, és úgy érzed, hogy elítéltek és megátkoztak, valamint félreértéseket és panaszokat fogalmazol meg Istennel szemben – mit kell tenned? Ez nagyon egyszerűen kezelhető: keress olyan embereket, akik értik az igazságot, hogy beszélgess és keress velük, és öntsd ki a szíved ezeknek az embereknek. Ami még fontosabb: járulj Isten elé, hogy őszintén imádkozz a negativitásodról és a gyengeségedről, valamint egyesével olyan dolgokról, amelyeket nem értesz és amelyeken nem tudsz úrrá lenni – beszélgess Istennel, ne rejts el semmit. Ha vannak kimondhatatlan dolgok, amelyeket nem tudsz másoknak kifejezni, akkor még sürgetőbb, hogy Isten elé járulj imádkozni. Egyesek megkérdezik: „Nem kárhoztatáshoz vezet az, ha beszélek erről Istennek?” Hát nem tettél már sok olyan dolgot, ami ellenkezik Istennel és kivívja az Ő kárhoztatását? Mire való emiatt a további egy dolog miatt aggódni? Azt hiszed, hogy ha nem beszélsz róla, Isten nem fogja tudni? Isten minden gondolatodat tudja. Beszélj nyíltan Istennel, öntsd ki a szíved, őszintén tárd Elé a problémáidat és az állapotaidat. A gyengeséged, a lázadó mivoltod, sőt akár a panaszaid mind elmondhatod Istennek; még az is rendben van, ha zsörtölődni akarsz – Isten nem fogja elítélni ezt. Miért nem ítéli el Isten? Isten ismeri az ember érettségét; még ha nem is beszélsz Vele, Ő akkor is ismeri az érettségedet. Az, ha beszélsz Istennel, egyrészt lehetőség számodra, hogy feltárd a meztelen valódat és megnyílj Istennek. Más tekintetben pedig az Istenhez való hozzáállásodat és a Neki való alávetettségedet is megmutatja; legalábbis megláttatod Istennel, hogy a szíved nem zárkózik el Előle, csupán gyenge vagy és nincs elég érettséged ahhoz, hogy úrrá légy ezen a dolgon, ennyi az egész. Nem áll szándékodban dacolni; az a hozzáállásod, hogy alávesd magad; csupán arról van szó, hogy túl csekély az érettséged és nem tudod viselni ezt a dolgot. Amikor teljesen megnyitod a szíved Istennek és képes vagy megosztani Vele a legmélyebb gondolataidat, akkor bár lehet gyengeség és panaszok, sőt sok negatív és ellenséges dolog abban, amit mondasz, van ebben egy dolog, ami helyes: elismered, hogy romlott a beállítottságod, elismered, hogy teremtett lény vagy, nem tagadod Isten teremtői identitását, és azt sem tagadod, hogy a közötted és Isten között fennálló viszony egy teremtett lény és a Teremtő viszonya. Rábízod Istenre azokat a dolgokat, amelyeken a legnehezebbnek találsz felülkerekedni, azokat a dolgokat, amelyek a leginkább gyengévé tesznek, és az összes legbensőbb érzésedről beszélsz Istennek – ez megmutatja a hozzáállásodat. Egyesek így szólnak: „Egyszer imádkoztam Istenhez, és nem szüntette meg a negativitásomat. Még mindig nem tudok úrrá lenni rajta.” Nem számít; csak buzgón keresned kell az igazságot. Függetlenül attól, hogy mennyit értesz, Isten fokozatosan megerősít majd téged, és nem leszel többé olyan gyenge, mint kezdetben. Lehet bármennyi gyengeség vagy negativitás benned, illetve lehet bármennyi panaszod és ellenséges érzelmed, beszélj Istennel; ne kezeld Istent kívülállóként. Bárki előtt titkolhatsz dolgokat, Isten elől ne rejts el semmit, mivel Isten az egyetlen támaszod és az egyetlen üdvösséged is. Ezek a problémák csak azzal oldhatók meg, ha Isten elé járulsz; emberekre hagyatkozni hasztalan. Ezért amikor negativitással és gyengeséggel néznek szembe, azok a legokosabbak, akik Isten elé járulnak és Rá hagyatkoznak. Csak az ostoba és makacs emberek távolodnak el Istentől, kerülik Őt még jobban és szervezkednek a saját fejükben, amikor jelentős és kritikus eseményekkel néznek szembe és ki kell önteniük a szívüket Istennek. És mi a lényege ennek az egész szervezkedésnek? A negativitásuk és a panaszaik dacba fordulnak, a dac pedig Istennel szembeni ellenállássá és zúgolódássá fordul; ezek az emberek teljességgel összeegyeztethetetlenné válnak Istennel, az Istennel való kapcsolatuk pedig teljesen megtörik. Ugyanakkor, ha akkor is képes vagy amellett dönteni, hogy Isten elé járulsz, hogy keresd az igazságot, és amellett döntesz, hogy aláveted magad Isten vezénylésének és intézkedéseinek, és igazi alávetett hozzáállást választasz, amikor ilyen negativitással és gyengeséggel nézel szembe, akkor, látván, hogy akkor is őszintén alá akarod vetni magad Neki, amikor negatív és gyenge vagy, Isten tudni fogja, miként vezéreljen és vezessen ki a negativitásodból és a gyengeségedből. Ezeket a tapasztalatokat követően valódi hitet fogsz kialakítani Istenben. Úgy fogod érezni, hogy bármilyen nehézségekkel nézel is szembe, amíg keresed Istent és várakozol Rá, el fogja rendezni a kiutat számodra, anélkül, hogy tudnál róla, és megláttatja veled, hogy anélkül, hogy egyáltalán ráébredtél volna, a helyzetek megváltoztak, ami nem tesz többé gyengévé, hanem megerősít, és fokozza a hitedet Istenben. Amikor elgondolkodsz ezeken az eseményeken, azt fogod érezni, hogy milyen gyerekes is volt az akkori gyengeséged. Ami azt illeti, az emberek épp ilyen gyerekesek, és Isten támogatása nélkül soha nem érnének meg a gyerekességükből és a tudatlanságukból. Az ember élete csak azáltal, csak az afféle tapasztalás által növekszik és érik, majd növekszik teljesen egy felnőtt érettségévé, hogy e dolgok megtapasztalásának folyamatában az ember fokozatosan elfogadja Isten szuverenitását és aláveti magát annak, pozitívan és aktívan néz szembe ezekkel a tényekkel, keresi az alapelveket, keresi Isten szándékait, többé nem kerüli Istent, nem távolodik el Tőle és nem is lázadó Istennel szemben, hanem egyre inkább alávetetté válik, egyre kevesebb lázadással, egyre közelebb kerül Istenhez, és egyre inkább képes alávetni magát Istennek.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (17.))

Ne Isten passzív követője légy, és ne az után menj, ami kíváncsivá tesz. Azzal, hogy nem vagy sem hideg, sem forró, tönkreteszed magad, és késlelteted az életedet. Meg kell szabadulnod az efféle passzivitástól és tétlenségtől, és gyakorlottá kell válnod a pozitív dolgokra való törekvésben és saját gyengeségeid leküzdésében, hogy elnyerhesd az igazságot és megéld az igazságot. Nincs semmi félelmetes a gyengeségeidben, és a hiányosságaid nem a legnagyobb problémád. A legnagyobb problémád és a legnagyobb hiányosságod az, hogy nem vagy sem hideg, sem forró, és nincs benned vágy az igazság keresésére. A legnagyobb probléma mindannyiótokkal az a gyáva mentalitás, amely szerint megelégedtek a dolgokkal úgy, ahogy vannak, és csak passzívan várakoztok. Ez a legnagyobb akadályotok és a legnagyobb ellenségetek az igazságra való törekvésetekben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

El kell jutnod oda, hogy ne számítson, milyen körülményekkel találkozol, ezek ne tudják megváltoztatni az elszántságodat. Csak ekkor válsz olyasvalakivé, aki valóban szereti az igazságot és törekszik rá. Nem járja az, hogy ha amikor történik veled valami és némi nehézséggel találkozol, akkor visszavonulsz, negatívvá és lehangolttá válsz, és elengeded az elszántságodat. Rendelkezned kell annak erejével, aki készen áll kockára tenni az életét, és azt mondani: „Nem számít, mi történik – még ha meg is halok, akkor sem hagyom el az igazságot, illetve azon célomat, hogy az igazságra törekedjek.” Akkor semmi nem tud majd megállítani téged. Ha ténylegesen nehézségekkel találkozol és sarokba szorulsz, akkor Isten cselekedni fog. Ezt is meg kell értened: „Nem számít, mivel találkozom, ezek mind olyan tanulságok, amelyeket le kell vonnom az igazságra való törekvés közben – Isten rendezte el ezeket. Lehet, hogy gyenge vagyok, de nem vagyok negatív, és hálás vagyok, amiért Isten megadja nekem a lehetőséget e tanulságok levonására. Hálás vagyok, amiért Isten elrendezte számomra ezt a helyzetet. Nem engedhetem el az arra irányuló elszántságomat, hogy követem Istent és elnyerem az igazságot. Ha feladnám ezt, akkor az ugyanolyan lenne, mintha engednék a Sátánnak, tönkretéve magamat és elárulva Istent.” Ilyen elszántnak kell lenned. Mindegy, milyen kis dologgal találkozol, ezek mind apró epizódok az életed alakulásában. Nem hagyhatod, hogy útját állják a haladásod irányának. Amikor nehézségekkel találkozol, kereshetsz és várhatsz, azonban a haladásod irányának nem szabad megváltoznia, ugye? (Igen.) Nem számít, mit mondanak mások, vagy miként bánnak veled, és nem számít, Isten miként bánik veled, az elszántságodnak nem szabad megváltoznia. Ha Isten azt mondja: „Egyáltalán nem fogadod el az igazságot, utállak téged”, te pedig azt mondod: „Isten utál engem, mi értelme van hát az életemnek? Akár meg is halhatok és akkor vége!” – ezzel félreértenéd Istent. Igaz, hogy Isten utál téged, de neked tovább kell harcolnod, el kell fogadnod az igazságot, és teljesítened kell a kötelességed. Akkor nem leszel mihaszna, és Isten nem fog visszautasítani. Most még mindig túlságosan kicsi az érettségetek, és még nem értétek el azokat a mércéket, amelyeket Isten megkövetel, hogy próbára tegyen. Mi az egyetlen dolog, amit megtehettek? Imádkoznod kell: „Isten, kérlek, mutass utat nekem és világosíts meg, hogy megértsem a szándékaidat, és meglegyen bennem az ahhoz szükséges hit és kitartás, hogy az igazságra való törekvés ösvényén járjak, féljem Istent és kerüljem a rosszat. Bár gyenge vagyok és éretlen, könyörögve kérlek, adj nekem erőt és óvj meg engem, hogy mindvégig követni tudjalak Téged.” Gyakran Isten elé kell járulnod, hogy imádkozz. Mások talán világi dolgok után sóvárognak, kényeztetik a testüket és világi irányzatokat követnek, azonban neked nem szabad hozzájuk csapódnod – csupán összpontosíts a saját kötelességed végzésére. Amikor mások negatívak és nem végzik a kötelességeiket, akkor ne érezd magad ezáltal korlátozva, hanem keresd az igazságot, hogy segíts nekik. Amikor mások kényeztetik magukat, nem szabad irigyelned őket, csupán azzal törődj, hogy Isten előtt élj. Amikor mások hírnévre, haszonra és státuszra törekednek, te imádkozz értük és segíts nekik, csendesítsd el a szíved Isten előtt, és ne hagyd, hogy ezek a dolgok hatással legyenek rád. Nem számít, mi történik körülötted, te minden dologgal kapcsolatban imádkozz Istenhez. Mindig keresd az igazságot, fogd vissza magad, gondoskodj arról, hogy Isten jelenlétében élj, és normális kapcsolatod legyen Istennel. Isten mindig átvizsgálja az embereket, és a Szentlélek ilyen emberekben munkálkodik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az embernek csak úgy lehet normális kapcsolata Istennel, ha gyakorta Előtte él)

Vannak, akik jelenleg ugyan negativitásba vannak süllyedve, mégis végezni tudják a kötelességüket azzal a megközelítéssel, hogy „hűséges maradok Istenhez a végsőkig, függetlenül attól, mi lesz a sorsom.” Azt mondom, ez már változás, de ti magatok nem ismeritek fel. Igazából, ha alaposan megvizsgálod magad, láthatod, hogy romlott beállítottságodnak ez a része már változáson ment keresztül. Te azonban mindig a legmagasabb megkövetelt színvonalhoz méred magad, és ennek következtében nemcsak nem tudod elérni a legmagasabb színvonalat, de tagadod azokat a változásokat is, amelyeken már keresztülmentél. Ez olyan eltérés, ami az emberekben régóta megvan. Ha tényleg olyan ember vagy, aki meg tudja különböztetni a helyest a helytelentől, akár meg is vizsgálhatod, milyen szempontokból változtál meg. Nemcsak a benned történt változásokat fogod észrevenni, hanem megtalálod az utat a jövőbeni gyakorláshoz is. Akkor meglátod majd, hogy amennyiben erőfeszítést teszel, még van remény, és nem vagy menthetetlen. Azt mondom most neked: akik helyesen tudják megközelíteni a meglevő problémáikat, és keresni tudják az igazságot ezeknek a problémáknak a megoldására, remélhetik, hogy megmenekülnek, és ki tudnak szabadulni a negativitásból. Lemondtál az igazságról, mert úgy hiszed, hogy menthetetlen vagy. Szóval milyen fajta emberek menekülhetnek meg, és milyen fajta emberek nem? Ez egy olyan igazság, amelyről minimum kell valamennyi megértésednek lennie. Amennyiben az emberek maguk nem mondanak le az igazságról, Isten a lehető legnagyobb mértékben megmenti őket. Hát tényleg nem érted? Ha össze vagy zavarodva egy ilyen alapvető igazsággal kapcsolatban – hát nem vagy bolond és ostoba? Korábban már elhangzott: „Bármikor teszed is, a beállítottság megváltoztatására való törekvés mindig helyes.” Elfeledted ezeket a szavakat? Csak arra emlékszel, hogy Isten egyszer azt mondta: „igen kevesen vannak”, akik megmenekülhetnek, ezért azt hiszed, számodra nincs remény. Nem lehetne, hogy eltökélten megpróbálod? Talán nem is arról van szó, hogy nem tudod gyakorolni az igazságot, hanem hogy feladtad a lehetőségedet az igazság gyakorlására. Ha lemondasz az igazságról, meg tudsz még változni? Ha lemondasz az igazságról, mi a jelentősége az Istenbe vetett hitednek? Amikor feladod az igazságra való törekvést, természetesen negatív érzések kerítik hatalmukba a szívedet – hogy is ne lennél negatív? Ha ragaszkodsz az igazsághoz, természetes módon lesz benned elszántság. Ezért még mindig azt mondom neked: helyesen kell kezelned magad, és nem szabad lemondanod az igazságról.

(Isten közössége)

A beállítottságbeli változás nem olyasvalami, ami egyik napról a másikra történik, vagy olyasvalami, ami több évnyi tapasztalat után elérhető. Némelyek gyakran kudarcot vallanak és megbotlanak, amikor elkezdik megváltoztatni a rossz szokásaikat, és azt gondolják: „Elegem van ebből. Reménytelen vagyok. Nem nekem való a beállítottságbeli változás, számomra lehetetlen megváltozni. Ha még ezen apró hibák vagy rossz szokások megváltoztatása is oly nehéz számomra, akkor biztosan még nehezebb lesz a beállítottságom megváltoztatása, nemde?” Negatívvá válnak, úgy érzik, hogy nincs számukra remény, és hosszú időn át nem hajlandóak enni és inni Isten szavait. Amikor bárki megmetszi őket, bosszúsnak és negatívnak érzik magukat, nem hajlandóak végezni a kötelességeiket, és egyáltalán nem érdekli őket az igazság. Milyen állapot ez? Ez komoly probléma. Volt már ilyesfajta tapasztalatotok? Tartotok attól, hogy az élettapasztalatotok során mindig negatívak, gyengék, kudarcot vallók és botladozók lesztek? Függetlenül attól, hogy tartotok-e ettől vagy sem, tény az, hogy a beállítottságbeli változás nem egyik napról a másikra történik. Ez azért van, mert a beállítottságbeli változás az emberiség romlott természetének egészen a gyökerénél kezdődik, és egy radikális és teljes átalakulás. Olyan ez, mint amikor valaki rákos lesz és daganat nő benne: a daganat eltávolításához meg kell operálni, sok szenvedést kell elviselnie, és ez nagyon összetett folyamat. A beállítottságbeli változás folyamatában előfordulhat, hogy sok mindenen átmész, mielőtt egy kicsit is megértenéd az igazságot, vagy szert tennél a beállítottságbeli változás egyik aspektusára, vagy az is lehet, hogy megtapasztalsz sok embert, eseményt, dolgot és különböző környezeteket, és sokszor rossz irányba fordulsz, mielőtt végre elérsz némi változást. Ez a változás értékes, nem számít, mekkora, Isten szemében becses és emlékezetes, mert sokat szenvedtél és nagy árat fizettél érte. Isten átvizsgálja az emberek szívének mélyét, ismeri a gondolataikat és a vágyaikat, valamint a gyengeségeiket, de legfőképpen, Isten tudja, hogy mire van szükségük. A gyakorlati Isten követéséhez meg kell lennie bennünk ennek az elhatározásnak: nem számít, mily hatalmas körülményekkel találkozunk, vagy milyen nehézségekkel szembesülünk, nem számít, mennyire gyengék vagy negatívak vagyunk, nem veszíthetjük el a hitet a beállítottságbeli változásunkban vagy az Isten által kimondott szavakban. Isten ígéretet tett az emberiségnek, és ez megköveteli az emberektől, hogy meglegyen bennük az elviseléséhez szükséges elhatározás, hit és kitartás. Isten nem szereti a gyáva alakokat, az elszánt embereket szereti. Még ha sok romlottságot fedtél is fel, még ha sokszor tértél is rossz útra, vagy számos vétket követtél is el, panaszkodtál Istenre, vagy a valláson belülről ellenálltál Istennek, vagy káromlást dédelgettél Ellene a szívedben stb. – Isten mindezt nem nézi. Isten csak azt nézi, hogy valaki törekszik-e az igazságra, és egy napon meg tud-e változni. A Bibliában van egy történet a tékozló fiú visszatéréséről – miért használta az Úr Jézus ezt a példázatot? Azért, hogy megértesse az emberekkel, hogy Isten szándéka az emberiség megmentésére őszinte, és hogy Ő lehetőséget ad az embereknek a bűnbánatra és a változásra. E folyamat során Isten végig megérti az embert, jól ismerve a gyengeségeit, valamint a romlottsága mértékét. Tudja, hogy az emberek meg fognak botlani és kudarcot fognak vallani. Akárcsak a járni tanuló gyermek, nem számít, mennyire erős testileg, mindig lesznek olyan alkalmak, amikor elbukik és megbotlik, és olyan alkalmak, amikor belebotlik dolgokba és átesik rajtuk. Isten minden embert úgy ért, ahogyan az anya érti a gyermekét. Érti minden egyes ember nehézségeit, gyengeségeit, valamint szükségleteit. Sőt, Isten érti, milyen nehézségekkel, gyengeségekkel és kudarcokkal szembesülnek az emberek a beállítottságbeli változásba való belépés folyamata során. Ezek azok a dolgok, amelyeket Isten a legjobban ért. Ez azt jelenti, hogy Isten átvizsgálja az emberek szívének mélységeit. Nem számít, milyen gyenge vagy, ameddig nem tagadod meg Isten nevét, vagy nem hagyod el Őt és ezt az utat, akkor mindig lehetőséged lesz a beállítottságbeli változás elérésére. Ha megvan ez a lehetőséged, akkor van reményed a túlélésre, ezáltal pedig arra, hogy Isten megmentsen.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A gyakorlás útja az ember természetének megváltoztatása felé)